co- Ability Katalog / Katalógus by Osztrák Kulturális Fórum Budapest

Sophie Bösker, Lisa Ebenstein, Julia Fromm, Anetta Luberda, Christina Weiler Carcass James, Czanik Fanny Fruzsina, Maczák Gabriella, Rázsó István, Török Sára Eszter

07.05.2020 #AustriaKulturDigital

Sophie Bösker, Lisa Ebenstein, Julia Fromm, Anetta Luberda, Christina Weiler Carcass James, Czanik Fanny Fruzsina, Maczák Gabriella, Rázsó István, Török Sára Eszter

KURATORINNEN: Dezső-Dinnyés Renáta Ruth Mateus-Berr

co-ABILITY Design Practises Matter and Mind in Disability Design Ausstellung von Studierenden Arbeiten in Kooperation mit der Universität für Angewandte Kunst Wien (DIE ANGEWANDTE) und der Moholy-Nagy Universität für Kunst und Design, Budapest (MOME), gefördert vom der Stiftung Aktion Österreich-Ungarn.

Diese Ausstellung zeigt Design Experimente, die aus einer interdisziplinären Zusammenarbeit von Studierenden zweier Kunst- und Designuniversitäten entstanden sind. Die Arbeiten beschäftigen sich mit den unterschiedlichen Fähigkeiten und Beeinträchtigungen von Menschen. Hier werden nicht ausschließlich neue Designobjekte oder Produkte ausgestellt, sondern Zwischenergebnisse von Forschungsfragen, die praktisch erarbeitet wurden. Die Studierenden, die teilnahmen, waren im ersten Semester, in ihrem Bachelor oder Masterstudium und kamen vom Institut für Kunstwissenschaften, Kunstpädagogik und Kunstvermittlung, der Abteiliung Social Design. Arts as Urban Innovation (DIE ANGEWANDTE) und aus den Abteilungen Design & Kunst sowie Produktdesign (MOME). Ein Semester lang untersuchten die Studierenden Zusammenhänge zwischen Kunst und Design mit einem Augenmerk auf die Dekonstruktion zeitgenössischer Gesellschaftsnormen und analysierten experimentell kulturelle Interpretationen der Begriffe ‘Fähigkeiten’ und ‘Beeinträchtigungen’. Ziel dieses Seminares war es, einen Blickrichtungswechsel auf Beeinträchtigungen einzunehmen und deren positive Werte zu erkennen, indem Theorien der Zusammenarbeit und gegenseitigen Ergänzung (Dezső, 2019) und Applied Design Thinking Methoden (Mateus-Berr 2013; 2020) angewandt wurden. Das Verständnis von und über Fähigkeiten ist in der posthumanistischen Philosophie verankert und wird von kritischen ‘Disability’ Studien von Personen wie Rosi Braidotti (2013; 2017); McRuer (2016); Goodley (2014; 2017); Goodley & Lawthom (2009); Campbell (2012); Wolfe (2009) unterstützt. “Die Begriffe, die wir Dingen geben, hängen mit unserer Beziehung zur Welt zusammen” (Dezső, 2019). Um die zeitgenössische normative Perspektive, die mit Ungleichheit in Zusammenhang steht zu durchbrechen, muss man das Stigma auflösen, das dem Begriff angeheftet ist. “Allein der Begriff von Unfähigkeit ist rätselhaft weil schon der Begriff selbst negative Assoziationen hervorruft, weil das Wort mit der Vorsilbe “Un” beginnt, was “Fehlen” oder “Negierung” bedeutet (Vgl. Mitra 2018: 9; übersetzt von Ruth Mateus-Berr). Mitra ist eine der angesehensten Ökonominnen unserer Zeit, die sich mit dem Phänomen der Beeinträchtigung auseinandersetzt. Sie argumentiert für die Ermächtigung und ihr Werk ersetzt diese negative Rhetorik mit detaillierten Beweisen und Kritik. Sie argumentiert für ein interaktionales Model der Beeinträchtigung, basierend auf den Arbeiten des Nobelpreisträgers

Amartya Sen (2009) und dessen Interpretation von “Fähigkeiten” und denen der Amerikanischen Philosophin Martha Nussbaum (2006), die sich gegen Ungleichheit einsetzt. Beide beziehen sich auf fast alle vereinbarten nachhaltigen Entwicklungsziele für eine bessere Welt (Global Goals 2015), besonders auf das Ziel 10: Das sich für die Abschaffung von Ungleichheiten von Einkommen, Alter, Geschlecht, Beeinträchtigung, Rasse, Ethnie, Herkunft, Religion oder Wirtschaft in einem Land einsetzt. Dieses Ziel beschäftigt sich aber auch mit Ungleichheiten verschiedener Nationen in Zusammenhang mit Repräsentation, Migration und Entwicklung. Sen (2009; Mitra 2018: 10-11) verlangt ein Leben, “das Menschen leben können entsprechend deren praktischen Möglichkeiten, genannt Fähigkeiten.” Die Ausstellung vermittelt Wissen über die Erfahrung beeinträchtigter Sinne und ermöglicht – durch Anwendung unterschiedlicher Designtools – ein grundsätzlich besseres Verständnis menschlicher Erfahrungen. Die Arbeiten der Studierenden vom ersten Semester bis zu fertigen Absolvent*innen zeigen eine große Vielzahl an Annäherungen an das Thema. Das Publikum ist zu Künstler*innengesprächen eingeladen, kann interagieren und sich selbst mit diesen Begrifflichkeiten auseinandersetzen.

Lehrende der Universitäten Universität für Angewandte Kunst Wien (ANGEWANDTE): Univ.-Prof. Dr. phil. Mag. art. Ruth Mateus-Berr Univ.-Prof. Mag. art. Christoph Kaltenbrunner BSc. Mag. art. László Lukács; Prof MMag. art. Wolfgang Neipl Mag. des. ind. Mag. art. Pia Moana Scharler-Plotnik Moholy Nagy University of Art and Design (MOME): Dezső-Dinnyés Renáta | design. PHD, Lehrende an der Abteilung Design und Kunst an der Laszló Moholy-Nagy Universität Budapest MOME ; Kövér Dóra Rea | Design and Art department MOME Teilnehmende Studierende: Design, Research u. Designvermittlung Seminar Universität für Angewandte Kunst Wien (ANGEWANDTE): Sophie Bösker, Lisa Ebenstein, Julia Fromm, Anetta Luberda, Christina Weiler Moholy Nagy University of Art and Design (MOME): Carcass James, Czanik Fanny Fruzsina, Maczák Gabriella, Piskóti László Barnabás, Rázsó István Márk, Török Sára Eszter

co-ABILITY Design Practises Matter and Mind in Disability Design exhibition presenting works created in cooperation by students of the University of Applied Arts Vienna (DIE ANGEWANDTE) and Moholy-Nagy University of Art and Design, Budapest (MOME), funded by the Austro-Hungarian Foundation for Action; Budapest, Hungary.

This exhibition represents the interdisciplinary work of students of two universities; design experiments between design and science with the focus on different abilities of an individual and cooperation among entities. The presented works do not solely show new objects or design products, but interim results of research questions by design practice and design elements. The students that participated were in Bachelor or Master degree studies and derived from the departments of Art Sciences and Art Education, Social Design, Arts as Urban Innovation (DIE ANGEWANDTE) and Design and Art, Product Design (MOME). During the semester-long work, the students researched the correlation between art, design, and science with focusing on deconstructing the contemporary norms in society while examining cultural and experimental interpretations of abilities and disabilities. The objective of the course was to change the perspectives on disability and become familiar with its values and positive advantages by using methods of co-Ability studies (Dezső, 2019) and Applied Design Thinking (Mateus-Berr 2013; 2020). ‘The understanding of co-Ability is grounded in the posthumanist philosophy and in the critical disability studies outlined by scholars such as Rosi Braidotti (2013; 2017); McRuer (2016); Goodley (2014; 2017); Goodley & Lawthom (2009); Campbell (2012); Wolfe (2009). This term applies to the relational matter of our world.’ (Dezső, 2019) To deconstruct the contemporary normative perspective related to inequality the key is to disconnect the stigma attached to the term. “The notion of disability is enigmatic, even confusing because the term ‘disability’ itself has negative connotations, given the prefix ‘dis’ meaning ‘absence’ or ‘negation’” Mitra (2018: 9). Mitra, one of the most respected and committed development economists working on disability, argues entitled, and her work replaces rhetoric with detailed evidence and critique. She argues for the interactional model of disability based on Nobel-prize winner (1998) Amartya Sen’s capability approach. The capability approach has been used to deal with different disability-related issues by the American philosopher Martha Nussbaum (2006),

and economist Amartya Sen (2009) who engages against inequality. Both refer to nearly all global goals to which world leaders agreed to create a better world by 2030 (Global Goals 2015), especially to Goal 10: It calls for reducing inequalities in income as well as those based on age, sex, disability, race, ethnicity, origin, religion or economic or another status within a country. The Goal also addresses inequalities among countries, including those related to representation, migration and development assistance. Sen (2009; Mitra 2018: 10–11) focuses on the type of life that people are able to live, e.g. on their practical opportunities, called capabilities. The exhibition conveys the knowledge of experiencing impaired senses and allows – by using diverse design tools - a greater understanding of human experiences. The works of the students from the first semester until postgraduate show a wide range of approaches and interpretations, which allow interactions and observations on co-Abilities. The audience is invited to participate in artist talks. The exhibition is supported by the Austrian Cultural Forum Budapest.

University lecturers: University of Applied Arts Vienna (ANGEWANDTE): Univ.-Prof. Dr. phil. Mag. art. Ruth Mateus-Berr Univ.-Prof. Mag. art. Christoph Kaltenbrunner BSc. Mag. art. László Lukács Prof MMag. art. Wolfgang Neipl Mag. des. ind. Mag. art. Pia Moana Scharler-Plotnik Moholy Nagy University of Art and Design (MOME): Dezső-Dinnyés Renáta | Doctoral researcher and Assistant lecturer at Design and Art department MOME Kövér Dóra Rea | Design and Art department MOME Participating University students: University of Applied Arts Vienna (ANGEWANDTE): Sophie Bösker, Lisa Ebenstein, Julia Fromm, Anetta Luberda, Christina Weiler Moholy Nagy University of Art and Design (MOME): Carcass James, Czanik Fanny Fruzsina, Maczák Gabriella, Piskóti László Barnabás, Rázsó István Márk, Török Sára Eszter

co-ABILITY Design Practises Matter and Mind in Disability

Az Universität für angewandte Kunst Wien (DIE ANGEWANDTE) és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest (MOME) egyetemek együttműködésében mutatkoznak be a kiállított hallgatói design munkák az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány pályázati támogatásával.

A kiállítás a résztvevő két művészeti egyetem hallgatóinak munkáin keresztül mutatja be a különböző képességekre fókuszáló design és a tudomány határterületein végzett kutatási eredményeket. A BA és MA képzésben résztvevő hallgatók részben a bécsi Angewandte Szociális design, Művészet-tudomány és Művészet Oktatás tanszékének hallgatói, illetve részben a budapesti képzésben, a MOME Tárgyalkotó és Formatervező tanszékén tanulnak. A bemutatkozó munkák célja nem az új használati tárgyak vagy design eszközök létrehozása, hanem a tervezés pragmatikus módszereinek felhasználásával gyakorlati és kísérletező folyamaton keresztül haladva új kulturális ismeretek megfogalmazása. A kortárs társadalmi problémák egyénközpontú jellegét lebontani kívánó kísérleti tárgyak az emberi fogyatékosság poszthumán filozófiához kapcsolódó megértését és a közös képességek határait feszegetik. A 2019-es őszi szemeszterben a hallgatók a kortárs normák dekonstrukciójára összpontosítottak a művészetet, a designt és a tudományt összekapcsolva az emberi képességek és a fogyatékosság kulturális és kísérleti értelmezésének kutatásával. A kurzus célja a fogyatékosság megítélésének megváltoztatása, a rejtett értékek és a fogyatékosság tapasztalatában rejlő többlettudás megismerésének a felerősítése a co-Ability szemléletében (Dezső, 2019) és a Design Thinking (Mateus-Berr 2013; 2020) tervezési módszereinek alkalmazásával. A megértés folyamatában az egyéni képességekről és egyéni lehetőségekről a közös képességekre fókuszálást a “poszthumanista filozófia és a kritikus fogyatékosságtudomány szemléletére épülő co-Ability megértése is segítette, olyan tudományos munkák alapján mint Rosi Braidotti (2013; 2017); McRuer (2016); Goodley (2014; 2017); Goodley & Lawthom (2009); Campbell (2012); Wolfe (2009). A kifejezés a jelen világunkban mindenki által megélt kölcsönös együttműködés fontosságát emeli ki.” (Dezső, 2019) „A fogyatékosság fogalma enigmatikus, sőt megbélyegző hatású, mivel maga a fogyatékosság, vagyis nemzetközileg a “Disability” kifejezés negatív jelentéssel bír, a „dis” előtag jelentése a „hiány” vagy a „tagadás”. Mitra (2018: 9). Mitra az egyik legismertebb és legelkötelezettebb fogyatékossággal foglalkozó közgazdász, munkájában a jogos érvelés részletes retorikájával kritikai szemléletben foglalkozik a fogyatékosság megértésével. Az 1998-ban Nobel-díjat nyert Amartya Sen munkája a képességek szemszögéből közelíti meg a fogya-

tékosságot. Martha Nussbaum amerikai filozófus (2006) és Amartya Sen (2009) közgazdász a képesség alapú megközelítéssel küzd az egyenlőtlenség ellen. Mindketten utalnak a világ vezetői által a jobb világ eléréséért kitűzött célokra (Global Goals 2015), különös tekintettel a 10. pontra, ami arra szólít fel, hogy a jövedelem, az életkor, nemi hovatartozás, a fogyatékosság vagy származási alapú egyenlőtlenségeket csökkentenie kell minden országnak. Emellett szintén célul tűzték ki az országok közötti egyenlőtlenségek csökkentését, beleértve a migrációból adódó szituációkat és a fejlődő országok helyzetét. Sen (2009; Mitra 2018: 10-11) munkájában „az élhető emberi életre, például a gyakorlati lehetőségekre vagy úgynevezett képességekre, és a teljesítményekre” összpontosít. Az itt bemutatkozó munkák a hiányos képességek megélésén keresztül különböző design eszközök használatával segítik az emberi tapasztalatok mélyebb megértését. A tárgyi eredmények széles spektrumot mutatnak, a kezdő évfolyamban tanuló hallgatók frissességétől a kiforrottabb, végzős hallgatói munkákig teszik lehetővé az emberi interakciók és a közös képességek megélés alapú kísérletező megértését. A kiállítással egybekötve meghívjuk az érdeklődőket a fiatal művészek online műismertetőire is. A kiállítást az Osztrák Kulturális Fórum Budapest támogatja.

Egyetemi oktatók: Universität für Angewandte Kunst Wien (ANGEWANDTE): Univ.-Prof. Dr. phil. Mag. art. Ruth Mateus-Berr Univ.-Prof. Mag. art. Christoph Kaltenbrunner BSc. Mag. art. László Lukács; Prof MMag. art. Wolfgang Neipl Mag. des. ind. Mag. art. Pia Moana Scharler-Plotnik Moholy Nagy University of Art and Design (MOME): Dezső-Dinnyés Renáta | MOME doktori hallgató, és a MOME Tárgyalkotó tanszék mester oktatója; Kövér Dóra Rea | MOME Tárgyalkotó tanszék meghívott oktatója Résztvevő egyetemi hallgatók: Universität für Angewandte Kunst Wien (DIE ANGEWANDTE): Sophie Bösker, Lisa Ebenstein, Julia Fromm, Aneta Luberda, Christina Weiler Moholy Nagy University of Art and Design (MOME): Carcass James, Czanik Fanny Fruzsina, Maczák Gabriella, Piskóti László Barnabás, Rázsó István Márk, Török Sára Eszter

SOPHIE BOESKER Sophie Boesker (*1990) studierte von 2010-2014 „Literatur-Kunst-Medien“ an der Universität Konstanz, wo sie mit der Produktion eigener Kurzfilme begann. Sie absolvierte Praktika und arbeitete im Filmbereich. 2018 absolvierte sie ihren zweiten BA „Design & Art“ an der Freien Universität Bozen. Im Anschluss begann sie den MA „Social Design“ an der Angewandten Wien. Sie arbeitet als freie Filmemacherin und Illustratorin.

Sophie Boesker (*1990) studied, “Literature, Arts and Media” at the University of Constance from 2010 to 2014 where she began producing her first short films. She did internships in and worked for the film industry. In 2018, she completed her second BA “Design & Art” at the Free University of Bolzano. She then began the MA “Social Design” at the University of Applied Arts Vienna. She is working as a free filmmaker and illustrator. Sophie Boesker (*1990) a Konstanzi Egyetemen végzett „Irodalom-művészetmédia” szakon. Itt kezdett el rövidfilmeket forgatni 2010-2014 között. Különböző filmgyártó cégeknél és filmes produkciókban dolgozott gyakornokként. 2018-ban szerezte meg második BA diplomáját „Design és művészet” szakon a Bolzanói Szabadegyetemen. Ezt követően a Bécsi Alkalmazott Művészeti Egyetemen kezdte meg mesterképzését „Social Design” szakon. Önálló filmesként és illusztrátorként dolgozik.

VISUAL VOICES 2019/2020 © SOPHIE BÖSKER

Das Bedürfnis, sich durch Zeichnungen auszudrücken, ist tief im Menschen verwurzelt und wird seit über 70.000 Jahren praktiziert. Doch kann man auch auf eine nicht-physische Weise zeichnen? Für viele Menschen sind Töne mit Farben und Formen verbunden. Visual Voices ist der Versuch, allein durch die Stimme Bilder zu kreieren. Ein Programmcode analysiert die Stimmen und Geräusche und visualisiert diese durch digitale Grafiken.

Expressing oneself through drawing is something deeply rooted in the human nature and is performed for more than 70.000 years. But are there other possibilities to draw than in a physical way? For many people, sound is connected to colors and forms. Visual Voices is the attempt to create an image with nothing more than the own voice. A computer code analyzes the user’s microphone input and translates it into a digital painting. A késztetés, hogy rajzokkal fejezzük ki magunkat mélyen gyökerezik az emberben aki 70.000 éve gyakorolja is a kiefejezés e módját. De van-e más módja is a rajzolásnak, mint a fizikai? Számos ember a hangokhoz színeket és formákat társít. A Visual Voices projekt a saját hanggal készít képeket. Egy szoftver elemzi a felhasználó mikrofonjából érkező jeleket és digitális festménnyé alakítja azokat.

VISUAL VOICES 2019/2020 © SOPHIE BÖSKER

JAMES CARCASS James Carcass (*1965) war in den letzten drei Jahrzehnten professionell als Glasbläser, Keramiker und Holzschnitzer tätig. Er verbrachte 17 Jahre in London, wo er ortspezifische Installationen mit Glasskulpturen erstellte. 2008 zog er nach Ungarn um mit seiner Frau eine Glasbläserwerkstatt zu eröffnen. Seine letzten Arbeiten sind in Design-Fiction-Narrativen begründet mit Bezug auf kritischen Posthumanismus und Disability Studies, und präsentieren Konzepte der menschlichen Evolution.

James Carcass (*1965) has worked professionally in the fields of Hot Glass, Architectural Glass, Ceramics and Sculptural Woodcarving for the last three decades. He spent 17 years in London with focusing on setting up site specific exhibitions of sculptural glass. In 2008 he moved to Hungary and set up a small glassblowing workshop with his wife. His recent work grounded in Design Fiction narratives and drawing upon Critical Posthumanism and Disability Studies to express concepts about Human evolution. James Carcass (*1965) az elmúlt három évtizedben üvegfúvással, építészeti üvegszerkezetekkel és faszobrászattal foglalkozott. 17 évig élt Londonban, helyspecifikus kiállításokat hozott létre üvegszobrokkal. 2008-ban költözött Magyarországra, ahol üvegfúvó műhelyt nyitott feleségével. Legfrissebb munkái a design fictionben gyökereznek, érintik a kritikai poszthumanizmust és a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos tudományterületeket, az emberi evolúcióval kapcsolatos koncepciókat fejeznek ki.

CO-ABILITY PROJECT: PROBA 2019/2020 Â© JAMES CARCASS

Angesprochen von der Idee der Propriozeption wurde diese zum Hauptfokus des Projekts. James hat eine sensorische Anlage entworfen, bei der die Sensoren an einen Schutzhelm angebracht sind. Mit dem Tragen des Helms wird eine verschiedenartige Wahrnehmung von Balance und Bewegung im Raum sowie eine veränderte Wahrnehmung der physischen Grenzen des eigenen Körpers ermöglicht. Die Sensoren wurden durch Halter inspiriert, die einerseits als Gegengewicht bei griechischen Sportlern verwendet wurden, andererseits bei Insekten den Flug unterstützen. Die Sensoren sind auch nach dem Vorbild der Antennen von Insekten entworfen. Der/die Träger*in des Helms hat eine veränderte Wahrnehmung von Raum und Bewegung. Das genaue Ziel der Arbeit bleibt offen. Sie kann für verschiedene Formen der Erkundung dienen und behandelt gleichzeitig Fragestellungen der Bildhauerei in Bezug auf Grenzen des Menschen und seiner Umgebung. Drawn to the idea of Proprioception this has become the main area of focus for this project. James created a sensory device involving probes connected to a protective headpiece. The wearing of this device allowed a different perception of balance and movement through space and an altered perception of the physical limits of the body. The probes are inspired by halteres which are both counterweights in Greek sport and a counterbalance mechanism which supports insects with their flight. The probes also echo the form and function of antennae in insects. The wearer has an altered experience of the space around them and movement through it. The precise aim of the sensory device object is left open, it becomes a vehicle for several forms of exploration while it can also address sculptural concerns involving the boundaries between the human and the environment. A propriocepció ötletétől ihletve lett maga a propriocepció a projekt témája. James egy szenzoros készüléket készített, melyben az érzékelők egy sisakhoz vannak kötve. Viselője számára megváltozik az egyensúly és a mozgás, valamint teste korlátainak érzékelése. Az érzékelőket a görög sportolók által használt ellensúlyok és a rovarok billérei ihlették, melyek ellensúlyként segítik a repülést. Az érzékelők alakja egyben a rovarok antennáinak alakját követi. A viselőnek megváltozik a térrel és mozgással kapcsolatos érzékelése. A tárgy pontos célja nincs meghatározva, a kutatás számos formájának lehet eszköze, egyben pedig szobrászati vonatkozásban az ember és környezete határainak kérdését veti fel.

CO-ABILITY PROJECT: PROBA 2019/2020 Â© JAMES CARCASS

CZANIK FANNY FRUZSINA Fanny Fruzsina Czanik (*1994) ist MA Studentin am Lehrstuhl für Kunst und Design der Moholy-Nagy Kunstuniversität. Zuvor absolvierte sie ein BA Studium als darstellende Grafikerin und Malerin und hat eine Ausbildung zur Goldschmiedin. Ihre arbeiten werden inspiriert von Geschehnissen in ihrer Umgebung und persönlichen Erfahrungen. Diese werden analysiert und gefiltert. Die Arbeiten entstehen durch einen für die Künstlerin charakteristischen, meditativen Schöpfungsprozess. Sie sucht hierbei Antworten auf Fragen zu den Beziehungen des Menschen mit seiner humanen und dinglichen Umgebung.

Fanny Fruzsina Czanik (*1994) is a first-year MA student of object design at Moholy-Nagy University. Previously she graduated as a BA graphic designer and painter and is a trained goldsmith. Her works are inspired by events in her surroundings and her own personal experiences. She analyses and filters these through her own self. The works are born as a result of a meditative creative process, wherein she is looking for answers to questions regarding the connection of people to their human and object surrounding. Czanik Fanny Fruzsina (*1994) első éves tárgyalkotó mesterszakos hallgató a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Ezt megelőzően képi ábrázolásos grafikus és festő BA diplomát, illetve OKJ-s ötvös képesítést szerzett. Munkáit a környezetében zajló történések és a személyes tapasztalatok ihletik. Ezeket elemezve, önmagán átszűrve, a rá jellemző meditatív alkotói folyamat során születnek meg munkái, ahol általában az emberek és a humán- illetve tárgyi környezet kapcsolatára keres válaszokat.

AZONOSSÁGOK HÁLÓZATA 2019/2020 © CZANIK FANNY FRUZSINA

Ziel der Installation ist es die Diskrepanz zwischen der Einschätzung von Menschen mit verschiedenen Fähigkeiten durch eine räumliche Repräsentation zu mindern. Die Daten stammen von Institutionen die sich am DesignForschungsprojekt beteiligt haben. Kinder von 10–14 Jahren, mit unterschiedlichen Fähigkeiten, erhielten Fragebögen, welche sich auf ihre persönlichen Interessen und Gemeinsamkeiten bezogen. Die Personen sind durch symbolische Figuren repräsentiert, welche mit bunten Fäden mit ihren Antworten verbunden sind. Die versteckte Seite der so entstandenen, zweigliedrigen Konstruktion zeigt die nicht sichtbaren, inneren Eigenschaften, welche mit ein bisschen Konzentration entdeckt werden können. Das Resultat ist ein organisches, irreguläres Raumnetz der auf die posthumane Philosophie verweist, während das harmonische System der Farben und Formen es ermöglicht wirkliche und wesentliche Gemeinsamkeiten gut verfolgen zu können. The aim of the installation is to lower the discrepancies in judging people of different abilities by presenting their similarities in a spatial arrangement. The represented data was gathered with the help of institutions that were part of the design research project. The children of 10–14 years of age, who have different abilities, were given forms focusing on their similarities and interests. The participants are represented through symbolic figures that are connected through colored wool to the answers they gave to the questions. The more hidden part of the double layered construction shows the invisible inner qualities that can be spotted with a little attention. The result is an organic, irregular spatial network that calls upon posthuman philosophy, while with the harmonic system of colors and shapes one can trace real and significant similarities. A térbeli installáció célja a különböző képességű emberek megítélésében történő eltérések csökkentése az azonosságok térbeli bemutatásán keresztül. A reprezentált adatokat a design kutatásban résztvevő képzési intézmények segítségével kitöltött kérdőív biztosította, a felmérés a különböző képességű 10–14 éves gyerekek belső hasonlóságaira és érdeklődési körére összpontosított. A résztvevőket a szimbolikus formájú figurák jelenítik meg, amelyek színes fonalhálóval kapcsolódnak a kérdésekre adott válaszaikhoz. A kialakult két szintes konstrukció rejtettebb oldala reprezentálja a nem látható belső tulajdonságokat, amik kis odafigyeléssel észrevehetőek. A végeredmény egy organikusan szabálytalan térhálót ad, ami előhívja a poszthumán filozófia szellemét, miközben a színek és a formák harmonikus rendszerével jól nyomon követhetőek a valós és lényeges azonosságok.

AZONOSSÁGOK HÁLÓZATA 2019/2020 © CZANIK FANNY FRUZSINA

LISA EBENSTEIN Lisa Ebenstein (*1995) ist Künstlerin und Athletin. Sie maturierte 2014 an der KunstModeDesign Herbststraße, im Kunstzweig. Seit 2017 studiert sie Lehramt Bewegung und Sport auf dem Universitätssportinstitut Wien und Inklusive Pädagogik auf der Universität Wien. Seit 2019 studiert sie Designpädagogik an der Universität für angewandte Kunst in Wien. In ihrer künstlerischen Arbeit beschäftigt sie sich mit Grenzen, Vielfalt, Freude und dem Potential von Möglichkeiten.

Lisa Ebenstein (*1995), artist and athlete. She graduated from KunstModeDesign Herbststraße High School in the artist programme in 2014. Since 2017 she studies sports at the Centre for Sport Science and University Sports Vienna and Inclusive pedagogy at the Vienna University. Since 2019 she is a student of Designpedagogy at the University of Applied Arts in Vienna. Her artistic work focusses on borders, diversity, joy and possibilities. Lisa Ebenstein (*1995) művész és atléta. 2014-ben érettségizett a Herbststraße-i Középiskola művészeti programjában. 2017 óta testnevelést és inkluzív pedagógiát hallgat a Bécsi Egyetemen. 2019 óta a Bécsi Alkalmazott Művészeti Egyetem dizájnpedagógia szakának hallgatója. Művészi munkásságában a határok, a sokszínűség, a boldogság és a lehetőségek témaköreivel foglalkozik.

CONNEX 2019-2020 Â© LISA EBENSTEIN

Connex ist ein Spiel-Werkzeug, welches zum gemeinsamen Gestalten designt wurde. In Zusammenarbeit mit Schüler*innen der Karl Schubert Schule in Wien (für seelenpflegebedürftige Kinder und Jugendliche) und mit den Designern Christoph Kaltenbrunner und Lukács László entwickelt, ist Connex als Tool wandelbar und an die Bedürfnisse der Nutzer*Innen anpassbar. Connex kombiniert verschiedene Materialien und spricht durch seine vielseitigen Verwendungsmöglichkeiten unterschiedliche Kompetenzen und Zielgruppen an.

Connex is a game-tool designed for cooperative construction. The tool was developed together with the students of Karl Schubert School Vienna (for children and young adults in need of soul care) and the designers Christoph Kaltenbrunner and Lukács László. Connex as a tool is adaptable to the needs of the users. It combines different material and due to its multiple possible ways of usage calls on different competences and target groups. A Connex egyben játék és eszköz, mely a közös alkotásra lett tervezve. Az eszközt együtt fejlesztettük a bécsi Karl Schubert Iskola speciális lelki törődést igénylő diákjaival valamint Lukács László és Christoph Kaltenbrunner designerekkel. A Connex a felhasználók igényeinek megfelelően alakítható. A játék különböző anyagok ötvözése és a számos felhasználási lehetőségének köszönhetően különböző kompetenciákat és célcsoportokat szólít meg.

CONNEX 2019-2020 Â© LISA EBENSTEIN

JULIA FROMM Julia Fromm (*1995), ist eine Wiener Künstlerin, die zur Zeit in Tunis wohnt. Körper, Fragment und Raum bilden den Kern der inhaltsbezogenen Aspekte ihrer multimedialen künstlerischen Arbeit (Video, Design, Sound, Objekt & Performance). Die immanente Verletzlichkeit organischer Körperformen bilden einen Kontrast zum linearen architektonischen Rahmen. Die Normativität erfährt eine Dekomposition, die sich ähnlich einer Autopsie durch Material transformiert. Die Künstlerin interessiert sich für die sozialen Aspekte politischer Kunst.

Julia Fromm (*1995), is a Viennese artist currently based in Tunis, Africa. Body, fragment and ‘space’ form the core content-related aspects of the artist’s cross-media work (video, design, sound, object & performance). Immanent vulnerability in organic body forms fall in contrast to linear-architectural frame. Normativity is decomposed and transformed through matter, similar to autopsy. The artist engages in the social aspects of political  art. Julia Fromm (*1995), Bécsi művész, jelenleg Tuniszban él. Multimediális munkásságának központi, tartalmi aspektusai a test, a fragmentum és a tér (videó, terv, hang, tárgy és performansz). A szerves testformák közvetlen veszélyeztetettsége ellentétben áll a lineáris-építészeti kerettel. A normativitás az anyagon keresztül bomlik és átalakul, hasonlóan a boncoláshoz. A művész érdeklődése a politikai művészet szociális aspektusaira irányul.

IS THIS ME? 2020 Â© JULIA FROMM

Eine menschliche Puppe zu werden und gegen Widerstand zu tanzen ist die Verhandlung in der künstlerischen Arbeit “Is this me?”. In dieser Tanzperformance versucht die Künstlerin die physischen Limits ihres eigenen Körpers zu überwinden. Die Videoinstallation oszilliert zwischen Rebellion und Auslieferung nach dem mechanischen Prinzip der Operation und ist ein Balanceakt zwischen Performance, Skulptur und Design. Ein Sessel als kafkaeske Bühne dient dem Körper dazu zu entspannen und sich aufzurichten. Fromm versucht hier die Lücke zwischen Intuition und Bewegung zu überwinden. Das Material in Form von Metallkonstruktionen formt eine Prothese, die außerhalb des Körpers gelegen, den Wahrnehmungsrahmen vorgibt.

Becoming a human puppet and dancing against resistance is the subject of negotiation in “Is this me?”. Within this dance performance the artist tries to overcome the limits in this physical confrontation with her own body. The video installation oscillates between rebellion and surrender in the mechanical principle of operation. Like a balancing act of performance, sculpture and design. An armchair as a Kafkaesque stage serves to let the act drop and rise again. She tries to bridge the gap between intuition and movement. The materiality in form of metal constructions form an out-of-body prothesis that constrains the perceptional framework. Emberi bábbá válni és ellenállás alatt táncolni; ez jelenti az egyezkedést az “Is this me?” című munkában. Ebben a táncperformanszban a művész saját testével fizikailag konfrontálódva próbálja meghaladni a korlátokat. A videóinstalláció a lázadás és a megadás között oszcillál az operáció mechanikus elve mentén. A performansz, a szobrászat és a design kötéltánca. Egy karosszék mint kafkai színpad teszi lehetővé a testnek, hogy lenyugodjon, majd újra felegyenesedjen. A művész megpróbálja áthidalni az ösztön és a mozgás közti szakadékot. A fémkonstrukciók formájában megjelenő anyagiság egy testen kívüli protézist alkot, mely beszűkíti az érzékelés keretét.

IS THIS ME? 2020 Â© JULIA FROMM

ANETA LUBERDA Aneta Luberda (*1987 in Polen, Myslenice) lebt und arbeitet in Wien, studiert Kunstpädagogik an der Universität für angewandte Kunst Wien und setzt dabei ihren Forschungsschwerpunkt auf die Themen: Transparenz, Raum, Synästhesien und Realität. Ihre künstlerische Arbeit folgt dem Gedanken des naturalistischen Sekundenstils. Filmisches, szenisches Empfinden durchflochten mit individuellen Wahrnehmungswelten, hinterlegt von Einflüssen aus den Massenmedien ist ihr Kernmaterial. Aus aktuellem Anlass widmet sie sich der Gesundheitsberatung Wien.

Aneta Luberda (*1987, Myslenice, Poland) lives and works in Vienna. She is a student of art pedagogy at the University for Applied Arts in Vienna and is focusing on the research of transparency, space, synesthesis and reality. Her artistic work is developed along the thoughts of seconds-style of literary naturalism. A film-like, scenical sensation woven together with individual worlds of cognition, based on influences of mass media is taken as its core material. Because of recent events she comits herself to healthcare consultancy in Vienna. Aneta Luberda (*1987 Myslenice, Lengyelország) Bécsben él és dolgozik, a Bécsi Alkalmazott Művészeti Egyetem művészetpedagógia szakos hallgatója. Kutatása a transzparencia, tér, szinesztézia és valóság témái körül forog. Művészi munkája a naturalizmus „másodpercstílus“-át követi. Központi anyaga a filmi, szcenikus érzékelés egyéni megismerési világokkal átszőve a tömegmédia befolyásának háttere előtt. Aktuális okokból a bécsi egészségügyi tanácsadásnak szenteli figyelmét.

SPEAK TO ME LOUDLESS Â© ANETA LUBERDA

Speak to me loudless (your touch is telling). Diese künstlerische Projektarbeit basiert auf einem Parcours, in dem Einschränkungen simuliert werden. Zu sehen ist eine Aufzeichnung von 24 Filmsequenzen, die eine Berührung von 12 Brustwirbeln ermöglicht. Inspiration für die Skulptur ist die Geschichte von Mignaoh (12 Jahre alt), dessen Halswirbel aufgrund einer Knochenkrebserkrankung entfernt und durch einen 3-D gedruckten Titanwirbel ersetzt worden ist. Man stelle sich die gefühlte Taubheit vor, die bei dem Eingriff durch die Trennung vieler Nervenzellen eintreten musste. Der Titel ‘speak to me loudless’ öffnet die Frage nach Kommunikation frei von dem Verständnis einer Lautsprache.

This artistic project is based on a show course that simulates constraints. You can see a recording of 24 film sequences that makes it possible to touch 12 thoracic vertebrae. The inspiration for the sculpture is the story of 12 year old Mignaoh, whose cervical vertebrae had to be removed because of a bone cancer and were replaced with 3D-printed titanium vertebrae. You have to imagine the numbness felt during the operation caused by the separation of many nerves. The title ‘speak to me loudless’ raises the question of communication free of the understanding of a voice based language. E művészi projekt egy olyan akadálypályán alapul, melyben korlátozásokat szimulálnak. 24 filmrészlet látható, mely 12 mellkasi csigolya érintését teszi lehetővé. A szobrot a 12 éves Mignaoh története ihlette, akinek csontrák következtében ki kellett venni nyakcsigolyáit és 3D-nyomtatóval készített titániumcsigolyákkal pótolni azokat. Képzeljék el azt az érzéktelenséget, melyet a beavatkozás során a számos ideg megszakítása okozott. A cím, ‘speak to me loudless’, a nyelv megértésének hiányában lehetséges kommunikáció kérdését veti fel.

SPEAK TO ME LOUDLESS Â© ANETA LUBERDA

MACZÁK GABRIELLA Gabriella Maczák (*1992) interessiert sich für Kunst seit ihrer Kindheit, obwohl sie nicht in eine Künstlerfamilie geboren wurde. Sie begann ihre künstlerischen Studien bereits im Gymnasium und ist zur Zeit MA Studentin am Lehrstuhl für Art & Design der Moholy-Nagy Kunstuniversität. Ihre Arbeit ist durchwoben von der Dualität des “Woher komme ich” und des “Wohin gehe ich”. Zur Zeit beschäftigt sie sich mit der Verbindung der Kunst und der landwirtschaftlichen Aufarbeitung von Naturgütern. Die Untersuchung der Gegensätze und der Parallelen ist auch in anderen Projekten auffindbar, ebenso wie in den hier präsentierten Gegenständen.

Gabriella Maczák (*1992) is interested in arts since her childhood, although she wasn’t born into a family of artists. She started her art studies in high school and now she is an MA student of Moholy-Nagy Art University at the Art & Design department specializing in metal works. Her work is inspired by the duality of “where do I come from” and “where do I go”. Recently she is interested in the agricultural usage of natural goods and their connection to art. The research of opposites and parallels can also be traced in other projects, just like in the works presented here. Maczák Gabriellát (*1992), gyerekkora óta foglalkoztatja a művészet annak ellenére, hogy nem művész családba született. Ez irányú tanulmányait a gimnáziumban kezdte, jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tárgyalkotó tanszékén fémművesség szakirányú mester hallgató. Munkáit a „honnan jöttem és hova jutottam” kettőssége járja át. Jelenleg a természet nyújtotta javak mezőgazdasági felhasználása és a művészet kapcsolatának kettőssége érdekli. Az ellentétek és párhuzamok kutatása más projektekben is tetten érhető, úgy mint az itt kiállatott tárgyegyüttesben is.

Die beiden Masken sind Werkzeuge der interaktiven Design Forschungen entlang der parallelen der gepaarten Wahrnehmung. Ziel der Untersuchung ist es das spielhafte Erleben der Dualität von menschlichen Fähigkeiten und Vertrauensverhältnissen zu deuten. Der Grundgedanke entstand durch die Arbeit mit Julia Fromm von der Angewandten. Ihre Selbstsicherheit und ihr Verhältnis zum Vertrauen inspirierte Gabriella dazu Tätigkeiten und Situationen zu untersuchen, die auf Vertrauen basieren. Durch die eigens angefertigten, das Bauhaus herbeischwörenden Masken wird das Vertrauensverhältnis durch die Einengung des Sichtfeldes der beiden Personen gestärkt. Die fertigen Masken wurden durch Situationsexperimente entlang zweier Prinzipien erarbeitet. Die Masken, die auf eine partielle Sicht ausgerichtet sind, ergänzen durch ein Verdecken die gemeinsame Raumwahrnehmung, das Maskenpaar, welches auf die peripherische Sicht ausgerichtet ist, unterstützt die gemeinsame Raumwahrnehmung durch die Einengung der Sichtbarkeit der Perspektiven. The two masks are tools for interactive design research along the parallelities of mutual perception. The aim of the research is the interpretation of the playful experience of human abilities and connections of trust. The base idea was inspired by the mutual work with Julia Fromm of the Angewandte. Her self-assurance and her relation to trust inspired me to study practices and situations that are based on cooperation. The two custom-designed objects resembling the Bauhaus aid mutual trust through limiting each persons view. The pairs of objects were designed along two main principles. The masks aimed at partial view complete mutual spatial perception through covering, the masks aimed at peripherical view aid mutual spatial perception through the limitation of perspective. Az elkészült maszkok a közös percepció párhuzamában végzett interaktív design kutatás eszközei. A cél az emberi képességek és bizalmi kapcsolatok kettősségének játékos megélésének értelmezése. A kiinduló gondolatot Julia Fromm-al (Angewandte) közös workshop munka adta. Julia magabiztossága és bizalomhoz való viszonya inspirált olyan tevékenységek és szituációk vizsgálatára, amelyek az együttműködésre épülnek. Az egyedi fejlesztés során kialakított, a Bauhaust idéző tárgyak a résztvevő két személy látásának korlátozásával segítik a közös bizalmi kapcsolatot. Az elkészült tárgypárokat szituációs kísérletekkel két fő irányt képviselve alakítottam ki. A részleges látásra irányuló maszkok takarással egészítik ki a közös térérzékelést, a perifériás látásra irányuló maszk pár a perspektívák láthatóságának korlátozásával segíti a közös térérzékelést.

RÁZSÓ ISTVÁN MÁRK István Márk Razsó (*1974) studierte anfangs an der Technischen Universität Budapest und studiert jetzt an der MoMe. In seinen Werken spielen Licht, Schatten und Farben eine wichtige Rolle. Seine Arbeiten sind oft experimentell. Die Erfahrung des Verhaltens bestimmter Materialien oder ein Gedanke regen einen Prozess an, welcher dann zum fertigen Werk führt. Diese bestehen meistens aus Glas, der Künstler verwendet aber gerne auch andere Stoffe, da seine Gedanken sich nicht auf Objekte aus einem einzigen Material richten.

István Márk Razsó (*1974) began his studies at the Budapest University of Technology and is at present a student of MoMe. Light, shade and colors play an important role in his work. His works are often experimental. Experiencing the behavior of a certain material or a thought can start an experimental process that leads through multiple steps to the final work. These are mostly made of glass, but he is also fond of other materials, as his ideas are not centered on objects of a single material. Rázsó István Márk (1974) korai tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, jelenleg a MOME hallgatója. Alkotásaiban fontos szerepet játszik a fény, az árnyék és a színek. Munkái többször kísérletező jellegűek. Az anyag viselkedésének a megtapasztalása vagy egy gondolat elindít egy kísérletező folyamatot, mely során több lépésben jut el a végső alkotásokig. Ezek nagy része üvegből készül, de más anyagokat is szívesen használ, mert nem tisztán egy anyagból álló tárgyakban gondolkodik.

Der Ausgangsgedanke der Design-Forschung war der sukzessive Verlust einer angeborenen Fähigkeit und die darauf gegebene emotionale Reaktion. Aus persönlichen Gründen wurde der langsame Verlust des Hörens und das zurückgehen der Aktivitäten ausgewählt. Das Hören ist eng mit der Musik verbunden. Hauptziel der Gegenstände ist die Darstellung von hörbarer und nicht hörbarer Musik durch die Verbindung mehrerer Sinnesorgane, bzw. das Erarbeiten eines Gegenstandes, welcher statt Verlust und Mangel ein spielerisches Erlebnis vermittelt. Während des Testlaufs der Gegenstände wurde die Komplexität des Gebrauchs und des Konzeptes sowie die Dominanz von visuellen Reizen deutlich. Die Komplexität der menschilchen Sinnesorgane zeigte sich sehr gut dadurch, dass während des Experiments die Lichtzeichen bei der Deutung der Musik dominierten.

A basic question of the design research was the perception of the permanent loss of one’s own innate abilities and the emotional response thereof. On account of a personal involvement, the effects of the slow loss of hearing and the decreasing of activity were chosen. Hearing is strongly connected with music. The main consideration of the experimental objects is the visualization of audible and inaudible music through the connection of different senses and the creation of an object that instead of loss and absence stands for playfulness. During testing of the objects the complexity of the usage and the concept itself aswell as the dominance of visual stimuli emerged. The complexity of human senses was exemplified during the experiment hrough the fact that the lighteffects played a dominant role in interpreting the music. A design kutatás alapkérdése egy veleszületett képesség folyamatos elvesztésének megélése és az arra adott érzelmi válasz volt. Személyes érintettség alapján a hallás lassú elvesztésének hatása és a kapcsolódó csökkenő aktivitás került kiválasztásra. A hallás szorosan kötődik a zene világához. A kísérleti tárgyak működésének főbb szempontja a hallható és nem hallható zene megjelenítése több érzékszerv összekapcsolásával, illetve olyan tárgy fejlesztése, ami a veszteség vagy hiányosság helyett a játékosság élményét képviseli. A kialakított kísérleti tárgyak tesztelésekor felmerült a koncepció és a használat céljában rejlő komplexitás és a vizuális ingerek dominanciája. Az emberi érzékek működésének összetettségét jól bemutatta az, hogy a kísérlet alatt a fényhatások domináltak a zene megértésében.

TÖRÖK SÁRA ESZTER Sára Eszter Török (*1974) begann ihr Studium an der Fakultät für Forstwissenschaft der Westungarischen Universität. Sie beschäftigt sich mit Glas und erarbeitet Alltagsgegenstände, Schmuck und Bauglas. In ihrer Diplomarbeit sucht sie nach Möglichkeiten mit Hilfe der Kunst für den Menschen von heute sakrale Räume, die ein Vertiefen und eine Verbindung zu Gott ermöglichen, zu errichten. Ihre mit einer Untersuchung verbundene Meisterarbeit ist als Studie für die fehlenden Fenster der Kirche von Városmajor gedacht.

Sára Eszter Török (*1974) began her studies at the faculty of forestry of the Western Hungarian University. At present she is a student of MoMe. She works with glass in the fields of everyday utensils, jewelry and architectural glass. Her thesis is dedicated to the problem of creating sacral spaces with the help of art for today’s individual, that aid submersion and a connection to God. Her MA work, which is based on research, is meant to be a study of the missing windows of Városmajor church. Török Sára Eszter (*1974) korábbi tanulmányait az NYME Erdészmérnöki karán végezte, jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója. Üveggel dolgozik használati tárgyak, ékszerek és épületüvegek területén. Diplomamunkájában arra keresi a választ, hogy a művészet eszközeivel hogyan lehet a ma embere számára olyan szakrális teret alkotni, mely segíti az elmélyülést és az istenkapcsolatot. Kutatással egybekötött mestermunkáját, előtanulmánynak szánja a Városmajori templom hiányzó üvegablakpárjának megtervezéséhez.

Das Instrument für ein schnelleres Lernen basiert auf ein visuelles System, welches auf dem Fingeralphabet aufgebaut ist. Dieses visuelle System wurde mit Hilfe der Designforschung erarbeitet. Ein Kommunizieren mit den Fingern und den Händen, oder mit dem Unterarm ist eine archaische Form der Kommunikation. Jede Taubstumme Gemeinde hat ihr eigenes Fingeralphabet, die ungarische Gemeinde hat jedoch zwei. Das eine ist die Daktylologie, das andere das phonomimische Alphabet. Die Daktylologie ist mit den Lauten einer bestimmten Sprache verbunden. Ihr Vorteil ist ihre Exaktheit, die Geschwindigkeit und dass man mit ihr alles ausdrücken kann. Ihr Nachteil ist, dass das Zeicheninventar von Sprache zu Sprache unterschiedlich ist. Die Zeichen werden neben Illustrationen eines Kinderbuches gezeigt und das Kartenspiel ermöglicht es Kindern mit verschiedenen Fähigkeiten gemeinsam zu lernen. The tool for a faster learning is based on a visual sign system built upon fingerspelling. This visual system was created with the help of designresearch. Communicating with one’s fingers and hands or forearm is an ancient way of communication. Every deaf community has its own finger-alphabet, the hungarian community however, has two. One is dactylology the other is the phonomimic alphabet. Dactilology is based on single sounds of a language. Its advance is its accuracy, speed and the possibility to express everything. Its disatvange are the different sets of signs in different languages. The signs are used alongside illustrations of children’s books and the cardgame makes it possible for children with different abilities to learn together. A gyorsabb tanulást segítő fejlesztő eszköz a daktil kéz jeleken alapuló vizuális jelrendszerre épül. Ezt a vizuális rendszert design kutatás segítségével alakítottam ki. Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció ősi módja a kommunikálásnak. Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszere is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a fonomimikai ábécé. A daktil jelrendszer az adott nyelv hangjaihoz kapcsolódik. Előnye, hogy teljesen pontos és sebesen használható, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Az elkészült jelek mesekönyv illusztráció mellett jelennek meg illetve a kialakított kártyajáték lehetőséget ad különböző képességű gyerekek közös tanulására.

CHRISTINA WEILER Christina Weiler (*1982) studierte Behindertenpädagogik, Germanistik und Kunstgeschichte in Bremen (Dtl), Gorizia (It) und Wien. Im Anschluss arbeitete sie als Kuratorin und als Projektmitarbeiterin an der Österreichischen Nationalbibliothek und der Universität Wien. Daneben war sie künstlerisch tätig, stellte in Einzel- und Gruppenausstellungen aus. Seit 2019 studiert sie Kunstpädagogik an der Universität für angewandte Kunst in Wien.

Christina Weiler (*1982) studied disability studies, German philology and art history in Bremen (Ger), Gorizia (It) and Vienna (Austria). Afterwards she worked as curator and as researcher at the Austrian National Library and the University of Vienna. Besides, she practiced art and took part in several exhibitions. Since 2019 she’s studying Art and Communication Practices at the University of Applied Arts in Vienna. Christina Weiler (*1982) gyógypedagógiát, német filológiát és művészettörténetet hallgatott Brémában, Goriziában és Bécsben. Kurátorként és kutatóként dolgozott az Osztrák Nemzeti Könyvtárban és a Bécsi Egyetemen. Emellett művészként is dolgozott és számos kiállításon vett részt. 2019 óta a Bécsi Alkalmazott Művészeti Egyetemen tanul Művészet és kommunikációs gyakorlatok szakon.

Die Arbeit thematisiert Alltagsaspekte von Menschen mit Behinderung. Der animated documentary basiert auf den Erfahrungen der Künstlerin als private Assistenz, u.a. bei einer Mutter und ihrer Tochter, die beide auf Rollstühle angewiesen waren. Der Film zeigt wie Alltagsdinge zu komplexen Handlungen werden – und was es bedeutet, um Hilfe zu bitten, besonders in der Rolle als Mutter und in persönlichen Momenten.

The work concerned with the daily life of people with impairments. The base of the animated documentary is the artist`s experience as personal assistant e.g. for a woman and her child, both sitting in a wheelchair. The film shows how ordinary activities become complex acts for persons with impairments – and what it means to require help, especially in the role as mother and in personal moments. A munka a fogyatékkal élők mindennapi helyzeteit tematizálja. Az animációs dokumentumfilm a művész szaját tapasztalatain alapul, melyeket egy anya és lánya segítőjeként szerzett, akik mindketten tolószékbe kényszerültek. A film azt mutatja be, hogy hogyan válnak hétköznapi dolgok komplex cselekvésekké és hogy mit jelent segítséget kérni, különösen anyaként, személyes pillanatokban.

References: Braidotti, Rosi (2013), The Posthuman, Cambridge: Polity Press. (2017), ‘Critical posthuman knowledges’, South Atlantic Quarterly, 116:1, pp. 83–96. Campbell, F.K. (2012) Stalking ableism: Using disability to expose ‘abled’ narcissism. In: Disability and Social Theory: New Developments and Directions. pp.212–230. Dezso, Renata (2019), ‘Co-ability practices’, WHO CARES? 8th Biannual Nordic Design Research Society (Nordes) Conference, Aalto University, Finland, 2–4 June. Global Goals, ‘The global goals; For sustainable development’, Home page, Global Goals, https://www.globalgoals.org/. Accessed[91] 21 May 2018.

Goodley, Dan, Lawthom, Rebecca, Liddiard, Kirsty and Cole, Katherine Runswick (2017), ‘Critical disability studies’, in B. Gough (ed.), The Palgrave Handbook of Critical Social Psychology, London: Palgrave Macmillan, pp.491–505. Mateus-Berr, Ruth (2013, 2020), ‘Applied design thinking LAB and creative empowering of interdisciplinary teams’, in E. G.Carayannis (ed.), Encyclopedia on Creativity, Invention, Innovation and Entrepreneurship, New York: Springer, pp. 73–116. McRuer, Robert (2006), ‘Compulsory able-bodiedness and queer/disabled existence’, in L. Davis (ed.), The Disability Studies Reader, New York: Routledge Taylor and Francis Group, pp. 396–405. Mitra, S. (2018) Disability, Health and Human Development. Palgrave Studies in Disability and International Development (eds. By Shaun Grech, Nora Groce, Sophie Mitra) London, New York: Springer: https://link.springer.com/content/pdf/ 10.1057%2F978-1-137-53638-9.pdf. Accessed 27 May 2018 Nussbaum, M. C. (2006). Frontiers of justice. The tanner lectures on human values. Cambridge, MA: The Belknap Press of Harvard University Press. http://14.139.206.50: 8080/jspui/bitstream/1/2795/1/Nussbaum,%20Martha%20-%20Frontiers%20 of%20Justice.pdf. Accessed 21 May 2018 Sen, A. K. (1990). More than 100 million women are missing. New York Review of Books, Dec. 20th, 61–66. Sen, A. K. (2009) The Ideas of Justice. https://dutraeconomicus.files.wordpress.com/ 2014/02/ amartya-sen-the-idea-of-justice-2009.pdf. Accessed 22 February 2019 Wolfe, Cary (2009), What Is Posthumanism?, Minneapolis, MN: University of Minnesota Press. https://www.upress.umn.edu/book-division/books/what-is-posthumanism. Accessed 2 October 2017. https://dutraeconomicus.files.wordpress.com/2014/02/amartya-sen-the-idea-ofjustice-2009.pdf. Accessed 22 February 2019.

Osztrák Kulturális Fórum 1068 Budapest, Benczúr u. 16. Nyitva tartás/Öffnungszeiten: H-P 9:00 – 16:00 Tel.: +36-1-413-3590 E-mail: budapest-kf@bmeia.gv.at www.okfbudapest.hu

Felelős kiadó / Verantwortliche Herausgeberin: Regina Rusz igazgató / Leitung Österreichisches Kulturforum Program és szervezés / Planung und Organisation: Vörös Fábián Design: Szalay Éva