ÉLETCIKLUS-ELEMZÉS – VÍZENERGIAHASZNOSÍTÁS

ÉLETMÓD ÉS TÁRSADALOM Életciklus-elemzés – Vízenergia-hasznosítás

Annak megismerésére, mennyire is zöldek valójában a zöld energiák, az életcikluselemzés eszközéhez lehet fordulni, amely valamennyi energia hibáinak és erényeinek objektív elemzését adja. A sorozatban foglalkoztunk már szinte minden megújuló vagy karbonsemlegesnek gondolt energiaelőállítási módszerrel, a sort jelen cikkel a vízenergiával zárjuk.

Ezen sorozat legnagyobb tanulsága kellemetlen, de jobban belegondolva nem meglepő: az energia

előállítása CO2 kibocsátással jár. Nemcsak a fosszilis alapú, hanem a megújuló is. A kibocsátás persze nem közvetlenül magából az energiaforrásból származik, hanem a beruházásokból, amelyek terület- és anyagigényesek. A vízerőművek üzemeltetése nem jár jelentős energiafelhasználással, csupán a megtermelt villamos energia egy viszonylag csekély hányadának segédüzemi jellegű felhasználását igényli. A fajlagos energiafelhasználás és emisszió értékét alapvetően az építési fázis és a vízerőművi berendezések (turbina, generátor stb.) előállításának energiaráfordításai határozzák meg. A vízerőművek megépítése kiugróan nagy mennyiségű beton és acél felhasználását igényli, a duzzasztómű és a gátak, valamint a vízturbinák helyének kiépítéséhez. Mindkét alapanyag előállítása jelentős energiaráfordítást igényel, amely ebben az esetben, mint energiatartalom, beépül a vízerőmű kumulált energiaráfordításaiba. Ennek eredményeként a vasbeton, amely a vízerőmű előbb említett részeit alkotja, a fajlagos kumulált energiafelhasználási mutató közel felét reprezentálja. A Leuveni Egyetem által készített LCA megállapítja, hogy egy gigawatt teljesítményhez a vízierőművek 1.240 tonna betont használnak fel (szélerőműnél ugyanekkora teljesítményre vetítve 360, atomerőműnél

560 tonna szükségeltetik). A másik nagy CO2-kibocsátó forrás az acél, amiből azonos teljesítmény előállításához 14 tonna kell a (szélerőműnél 125, atomerőműnél 60 tonna). További jelentős energiaráfordítás az építés és tereprendezés során merül fel, így összességében az építési és építőanyag-gyártási energiaráfordítások közel 60%-ot tesznek ki az összes kumulált energiaigényeken belül.

A vízerőművekhez kapcsolódó CO2 kibocsátás ugyanakkor az egyik legalacsonyabb az elérhető technológiák közül, mivel az egész életciklusára vetítve kilowattóránként átlagosan 10-20 g CO2-t bocsát ki (összehasonlítva ugyanez a szám földgáz energiahordozó esetén 370580 g, szén esetén 660-1.200 g, ám az atomerőműveknél mindössze 5-15 g). Ugyanakkor olyan területeken, ahol a terület erre nem a legalkalmasabb, romlik a végső CO2-mérleg. A gyenge vízesésű vízerőművek esetén a trópusi övezetekben a vízlépcsők olyan nagyságrendű metánt tudnak kibocsátani, mint egy földgázalapú erőmű. De nem ez a legnagyobb probléma a vízerőművekkel, hanem az, hogy vízparti ökoszisztémák kerülnek víz alá, amelyek olykor még védettek is. Az Asszuáni-gát például a Nílus-delta gyors, menthetetlen leépülését eredményezte, a folyó évente helyenként több 10 m-t húzódik vissza. Kevesebb a folyó által szállított iszap, ezért a mezőgazdaság több műtrágyát kénytelen használni. Trópusi országokban a vízlépcsők előmozdíthatják vízzel kapcsolatos betegségek (például bilharziózis, malária, Rift-völgyi láz) terjedését. A gátak, illetve a duzzasztók továbbá lényeges emberi beavatkozást jelentenek a hidrológiai és ökológiai rendszerekbe, ami mind időben, mind térben széles tartományban változtathatja meg az ökoszisztémák megszokott feltételeit. A vízenergia-hasznosítás csökkenti a földterület-használatot, negatív hatást gyakorol a faunára és flórára és megváltoztatja a folyók vízjárását.

Ebből is látszik, hogy minél tovább tágítjuk a környezeti externáliák körét, annál nehezebben számszerűsíthető mutatókat kapunk. Napjainkban a környezeti hatást szinte minden tanulmány a globális felmelegedéshez való hozzájárulással, azaz az üvegház hatású gázok kibocsátásának volumenével méri, azonosítja, és az Európai Unió környezetvédelmi célkitűzéseit is ez az elv/megközelítés uralja. Ez egy egyszerűen mérhető, érthető adat, amely alkalmas a technológiák összehasonlítására, ugyanakkor a vízerőművekkel szemben ennek ellenére is nagy az ellenállás a környezetvédők részéről a fent említett indokok miatt.

A villamosenergia-termelés minden módja kivált valamilyen mértékű negatív hatásokat, ezért ezeket figyelembe véve kell minden országnak a saját lehetőségeihez mérten kiválasztani azokat az alternatív energiatermelési lehetőségek, amelyek a közeljövőben leválthatják a fosszilis erőműveket.

Kelner Máté