Bevezető
Egy kedves ismerősömmel folytatott beszélgetés során jött a saját folyóirat ötlete. Az nem volt kérdés, hogy mivel szeretnék foglalkozni. A „beteg” emberek világa mindig is mélyen érintett, mivel én sem vagyok teljesen egészséges és jó párszor bepillantást nyerhettem abba a helyzetbe, amikor „valami nincs rendben”. A tervezgetést aztán tettek követték, eleinte persze nem volt egyszerű, ötletem se nagyon volt hogyan álljak neki. De a sok gondolkozás arra jó volt, hogy kiforrott bennem, hogy mit is szeretnék létrehozni. Eleinte egyedül vetettem bele magam a munkába, igaz, némi külső segítséggel, de aktív szerkesztőtársaim nem voltak. Aztán eljött az a nap is, amikor hirtelen nem egy, hanem kettő segítőtársat is kaptam. Ahogy haladtam előre a munkával egyre több embert ismertem meg, egyre több történet tárult fel előttem. Szinte már megszállottja lettem ennek az egésznek. A gondolataim jelentős része a folyóirat körül forgott, az agyam állandó tervező funkcióra volt állítva. Jöttek az ötletek, átalakultak, végül pedig az eredeti tervtől nagyban eltérő dolgok születtek. De szerintem ez nem hiba. Az interjúk készítése közben többen mondták, hogy írjam át a válaszaikat, ahol úgy látom, hogy át kell írni. Ez valahol érthető gondolat is volt, de én igyekeztem mindent meghagyni úgy, ahogy eredetileg megkaptam. Érdekes megfigyelni, hogy a válaszokból mennyire átjön az emberek személyisége, az érzéseik, a saját világuk. Ezért nem változtattam a válaszokon. Az volt a célom, hogy az olvasók ne csak a történetet lássák, hanem meglássák mögötte az embert is.
2