Merénylet, mágia, megpróbáltatások…
Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. „Ezt a regényt képtelenség letenni.” – Charlaine Harris, bestseller szerző
MAria v. snyder
N EW YO RK T I MES BE S T S E L L E R S Z E R Z Õ méregtan
A koporsószerű sötétbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmem az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok.
„Snyder szenzációs fantasy regénye… finom, mégis mindent elsöprő románccal egyesíti George R. R. Martin intelligens politikai látásmódját.” – Publishers Weekly
m éregt an
„Maria V. Snyder meggyőzi olvasóit, hogy higgyenek az általa teremtett világban és a szereplőiben; ebben áll az igazi író varázsereje.” – Harriet Klausner Szereted a Vörös pöttyös könyveket? Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog. Tizenhat éves kortól ajánljuk.
„Ez a könyv egyike azon ritka műveknek, amelyek jóval az olvasás befejezése után is érdekes álmokat csalnak az emberek szemére.” – Publishers Weekly
3 299 Ft
Vörös pöttyös könyvek
élményt keresőknek – pont neked
Poison_study_puha_VEGSO.indd 1
Best of Young Adult hagyd, hogy elbűvöljön!
Maria
V.
S n y der
2014.09.18. 13:44
M A R I A V.
SNYDER
Első kiadás Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2014 • 3 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 3
2014.09.17. 11:35
Férjemnek, Rodney-nak a rengeteg támogatásért, amelyet eddig nyújtott, nyújt és még nyújtani fog. Szörnyen el vagyok kényeztetve. Frances Snyder, Jeanette és Joseph Scirrotto emlékére, szeretettel.
„Vidáman elbeszélgetnek és tréfálkoznak az emberrel, miközben a testét méreggel táplálják.” – KATHY BRANDT, EGY JÓ BARÁT, AKI ELVESZÍTETTE A KÜZDELMET, A KEMOTERÁPIÁRÓL.
• 5 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 5
2014.09.17. 11:35
IXIA
TERRITÓRIUMA
2. KK 1. KK NAPNYUGATITENGER
3. KK
Tábornok birtoka
Tábornok birtoka
IXIA TERRITÓRIUMA Tábornok birtoka
8. KK
4. KK Tábornok birtoka
6. KK 7. KK
5. KK
Parancsnok kastélya Kastélyváros Tábornok birtoka
Tábornok birtoka
Keyra-tó
KÍGYÓSERDŐ
HOLD KLÁN PEHELYKŐ KLÁN
Csillám
SMARAGDHEGYSÉG PÁRAFELHŐ KLÁN
SZÍTIA
Mennydörgés-völgy
Vér-szikla
VIHARTÁNC KLÁN
AVÍBIAI-ALFÖLD BŰBÁJ KLÁN
Rozs
JÁDETENGER
Ognap
Citadella
SÍKVIDÉK
IGAZVÉR KLÁN
Fulgor
Bagoly-hegy
K RISTÁLY KLÁN SZIRTEK
LÉLEKHEGYSÉG
Tábornok birtoka
ZÖLDFŰSZÁL KLÁN
Vér-hasadék
Beorubin Dáviai tábor Gyémánt-tó
ÉKKŐRÓZSA KLÁN
DÁVIAI-FENNSÍK Dáviai tábor
KOVAN KLÁN Ittiai piac
Kohinoor
Z ALTANA KLÁN
ILLIAI DZSUNGEL
• 6 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 6
2014.09.17. 11:35
1.
S
ŰRŰ SÖTÉTSÉGBE ZÁRVA, amely úgy ölelt körül, akár egy koporsó, semmi sem nyújtott menekvést az emlékeim elől. Élénk, kínzó emlékképek derengtek fenyegetően a sötét mélyén, hogy rám törjenek, valahányszor elkalandoznak a gondolataim. A feketeség közepette hirtelen felvillant a szemem előtt, amint fehéren izzó lángok csapnak az arcomba. Habár mindkét kezemet egy oszlophoz kötötték, amely most élesen fúródott a hátamba, hátrarándultam a támadás elől. A tűz éppen időben húzódott vissza, mielőtt megperzselhette volna a bőrömet, szemöldököm és szempillám azonban már régen a lángok martalékává lett. – Oltsd el a lángot! – parancsolta egy férfi durva hangja. Kicserepesedett ajakkal próbáltam elfújni a lobogó tüzet. A lángok és a rettegés forróságától minden nedvesség elpárolgott a számból, fogaimból forróság áradt, mintha sütőben égették volna ki őket. – Idióta! – szitkozódott a férfi. – Ne a száddal! Az elmédet használd! A gondolataid erejével oltsd el a tüzet! Szememet lehunyva igyekeztem összpontosítani, hogy végre eltüntessem az arcom előtt tomboló poklot. Bármire hajlandó lettem • 7 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 7
2014.09.17. 11:35
volna, bármilyen valószerűtlennek hangozzék is, hogy ez a férfi felhagyjon a kínzásommal. – Erősebben próbálkozz! A forróság újra az arcomba csapott, az izzó fény elvakított, noha egy pillanatra sem nyitottam ki a szememet. – Gyújtsd meg a haját! – hangzott az utasítás, ezúttal egy másik férfi szájából. A hangjából ítélve fiatalabb és lelkesebb volt, mint az előtte szóló. – Biztosan ösztönözni fogja. Bízd csak rám, apám, hadd csináljam én! Egész testem összerándult a rettentő félelemtől, amikor felismertem a hangot. Tekeregve igyekeztem meglazítani a kötelékeimet, amelyek fogva tartottak, miközben gondolataim értelmetlen zsongásba szóródtak szét. Váratlanul egy búgó hang tört fel a torkomból, és egyre hangosabbá vált, mígnem az egész helyiséget betöltötte, majd elfojtotta a lángokat. A cella zárjának hangos, fémes kattanása riasztott fel rémálomszerű emlékeimből. Sápadt, sárgás fénysugár hasított a sötétségbe, és végigpásztázta a kőfalakat, miközben a súlyos ajtó lassan kitárult. A lámpás ragyogása fájdalmasan égette a szememet. Szorosan lehunytam, amint rémülten a zárka egyik sarkába húzódtam. – Mozogj, patkány, vagy szíjat hasítunk a hátadból! Két börtönőr láncot erősített a nyakamat szorító fémbéklyóra, és talpra rántottak. Botladozva tettem előre pár lépést, gyötrő fájdalom égette a torkomat. Amint reszketve álltam a cella közepén, az őrök hozzáértő mozdulatokkal összebilincselték a kezemet a hátam mögött, és láncot vertek a lábamra. Elfordítottam tekintetemet a vibráló fényről, miközben végigvezettek a börtön központi folyosóján. Orrfacsaró, avas bűz csapott az
• 8 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 8
2014.09.17. 11:35
arcomba. Meztelen lábam meghatározhatatlan eredetű mocsokkal teli pocsolyákon caplatott keresztül. Tudomást sem véve a többi fogoly kiáltásairól és nyögéseiről, az őrök rendíthetetlen léptekkel masíroztak előre; az én szívem azonban minden egyes szóra kétségbeesetten dobbant meg. – Nahát… valaki ma lógni fog! – Reccs! Nyekk! És az utolsó vacsorád lecsúszik a lábadon. – Egy patkánnyal kevesebb. – Engem is! Engem is vigyetek! Én is meg akarok halni! Megálltunk. Hunyorogva néztem fel, és egy lépcsősort láttam magam előtt. Megpróbáltam felemelni a lábamat az első fokra, de megbotlottam a láncaimban, és elterültem a lépcsőn. Az őrök kíméletlenül felrángattak. A kőből vájt lépcsőfokok durva széle felhorzsolta csupasz bőrömet a karomon és a lábamon. Őreim átvonszoltak két vastag, kovácsolt fémajtón, majd ledobtak a földre. A nap sugarai fájdalmasan hasogatták a bőrömet. Szorosan behunytam a szemem; könnyek peregtek végig az arcomon. Hónapok óta most először láthattam a nap fényét. Eljött hát az idő – gondoltam, és hirtelen pánikba estem. Megnyugtató volt azonban a tudat, hogy a kivégzésem egyben véget is vet a börtönben töltött nyomorúságos életemnek. Ismét talpra rángattak, azután vakon követtem tovább az őreimet. Tetőtől talpig viszkettem a temérdek rovarcsípéstől, a mocskos szalmán töltött éjszakáktól. Egész testem patkánybűzt árasztott. Csekélyke vízadagomat nem pazaroltam mosdásra. Amikor szemem végre hozzászokott a ragyogó nappali fényhez, alaposan körülnéztem. A falak mindenhol csupaszok voltak, sehol sem láttam a híres-neves arany fáklyatartókat és gyönyörű
• 9 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 9
2014.09.17. 11:35
falikárpitokat, amelyek a szóbeszéd szerint egykor a kastély főfolyosóit díszítették. A padló hűvös kövezetét az idők hosszú során simára koptatták a léptek. Valószínűleg a titkos járatokon haladtunk végig, amelyeket kizárólag a szolgálók és az őrök használtak. Amint elhaladtunk két nyitott ablak mellett, olyan mohó éhséggel pillantottam ki, amelyet semmiféle étel nem tudott volna csillapítani. A gyep ragyogó smaragdzöld színét látva megfájdult a szemem. A fák levélköpenyt viseltek. Virágok bontogatták szirmaikat a sétányokon, és pompás zuhatagként omlottak alá a kőből faragott vályúkból. Friss szellő lengedezett, drága parfümök illatát idézve; mélyet szippantottam belőle. A börtönzárkákban sínylődő testek, az emberi ürülék orrfacsaró bűze után a tiszta levegő ízét olyan édesnek éreztem, akár a finom bort. Melegség simogatta a bőrömet; megnyugtató, csillapító érintés az állandóan nyirkos, rideg börtön után. Úgy véltem, a meleg évszak elején járhatunk, ami egyben azt is jelentette, hogy csaknem egy teljes évet töltöttem bezárva. Rendkívül hosszú időnek tűnt ez egy olyan ember számára, akit kivégzésre ítéltek. Teljesen kimerültem az erőfeszítéstől, hogy megláncolt lábbal meneteljek előre; így vezettek be egy tágas irodába. Itt térképek borították a falakat, amelyek Ixia Territóriumát és a környező területeket ábrázolták. A padlón tornyosuló könyvkupacok megnehezítették az egyenes haladást. Különböző magasságú leégett gyertya lepte el a helyiséget; árulkodó égésnyomok sötétlettek az iratok szélén, amelyek túlságosan közel kerültek a lánghoz. Egy hatalmas, fából ácsolt asztal terpeszkedett a szoba közepén, telis-tele papírokkal, legalább fél tucat székkel körülvéve. Az iroda hátuljában egy férfi ült az íróasztalánál. Háta mögött egy négyszögletű ablak volt kitárva, és a beszökő szellő összeborzolta vállig érő haját. • 10 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 10
2014.09.17. 11:35
Megborzongtam, mire láncaim hangosan megcsörrentek. A börtön zárkái között elsuttogott beszélgetések alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az elítélt foglyokat egy tisztviselő elé szokták vezetni, ahol az akasztás előtt megvallhatja a bűneit. Az íróasztalnál ülő férfi a Parancsnok tanácsosainak egyenruháját viselte: fekete nadrágot, fekete inget, két vörös, hímzett gyémántot utánzó rombusszal a gallérján. Sápadt arca tökéletesen kifejezéstelen volt. Ahogy zafírkék szemével tetőtől talpig végigmért, tekintete csodálkozva elkerekedett. Hirtelen tudatára ébredtem rettenetes megjelenésemnek, és pillantásom gyorsan végigsiklott vörös börtönruhámon, egészen le, mocskos, meztelen lábamig, amelyet sárgás bőrkeményedések csúfítottak. Piszkos bőröm kivillant a ruha vékony anyagának szakadásain keresztül. Hosszú, fekete hajam zsíros csomókban lógott. Izzadtan tántorogtam a láncok súlya alatt. – Nő? A következő halálraítélt egy nő? – A férfi hangja jéghidegen csattant. Megremegtem a halálraítélt szó hallatán. A korábban érzett higgadt nyugalom egy csapásra szertefoszlott. Zokogva roskadtam volna a padlóra, ha a katonák nem állnak mellettem. A börtönőrök kegyetlenül elbántak a foglyokkal, a gyengeség legcsekélyebb jelére. A férfi zavartan húzkodta fekete fürtjeit. – Időt kellett volna szakítanom, hogy újraolvassam az aktádat. – Azzal elhessegette az őröket. – Elmehettek! Miután kiléptek az ajtón, a férfi egy székre mutatott az íróasztala előtt. Láncaim hangosan megcsörrentek, amint lekuporodtam a szélére. Kinyitott egy mappát az asztalán, szeme végigfutotta a lapokat. – Yelena, a mai lehet életed legszerencsésebb napja – jelentette be. • 11 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 11
2014.09.17. 11:35
Visszafojtottam a csípős választ. Az egyik fontos lecke, amelyet börtöntartózkodásom alatt megtanultam: soha ne beszélj vissza! Inkább lehajtottam a fejemet, kerültem a férfi tekintetét. Kis ideig csendben hallgatott. – Kiváló magaviselet és tiszteletadás. Kezdem azt hinni, hogy megfelelő jelölt lehetsz a feladatra. A férfi íróasztalán katonás rend honolt, a szobában uralkodó zűrzavar ellenére. Az aktámon és néhány íróeszközön kívül csupán két apró, fekete, csillogó ezüsttel díszített szobor állt rajta – két tökéletesen élethű párduc. – A tárgyaláson a bíróság bűnösnek talált és halálra ítélt téged Brazell tábornok egyetlen fiának, Reyadnak meggyilkolásáért. – A férfi rövid hatásszünetet tartott, ujjával dörzsölgetve a halántékát. – Ez megmagyarázza, miért is bukkant fel itt Brazell éppen ezen a héten, és miért tanúsít szokatlan érdeklődést a kivégzések beosztása iránt. – Sokkal inkább magához intézte a szavait, mint hozzám. Brazell nevét hallva görcsbe rándult a gyomrom a félelemtől. Azzal a gondolattal próbáltam nyugtatni magam, hogy nemsokára már örökre kisiklok az ujjai közül; nem érhet el soha többé. Ixia Territóriumának hadserege alig egy generációval korábban ragadta magához a hatalmat, ám ez a hatalomátvétel szigorú törvények bevezetését eredményezte, amelyeket a Viselkedési kódex szabályaiban foglaltak össze. Békeidőben – és többnyire béke uralkodott, bármennyire is furcsa ez egy katonai állam esetében – a helyes viselkedés szabályai nem engedhették meg, hogy egy embert jogtalanul megfosszanak az életétől. Az önvédelem vagy az akaratlanul elkövetett emberölés nem számított elfogadható kifogásnak. Ha valakit bűnösnek találtak, a gyilkost a Parancsnok börtönébe vetették, hogy ott várja meg a nyilvános akasztást. • 12 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 12
2014.09.17. 11:35
– Feltételezem, hogy tiltakozni kívánsz az ítélet ellen. Hangoztat ni akarod, hogy csúful csapdába csaltak, vagy csupán önvédelemből cselekedtél. – A férfi hátradőlt a székén, és unott türelemmel várakozott. – Nem, uram – suttogtam. Pusztán ennyi telt hosszú ideig néma hangszálaimtól. – Megöltem. A fekete ruhás idegen hirtelen kiegyenesedett ültében, és szúrós pillantást vetett rám. Azután harsányan felnevetett. – Ez minden reményemet felülmúlja. Yelena, egy választást kínálok neked. Vagy a kivégzés mellett döntesz, vagy inkább elvállalod Ambrosius parancsnok ételkóstolójának tisztét. A legutóbbi kóstoló nemrégen meghalt, és szükségünk van valakire, aki átveszi a helyét. Tátott szájjal bámultam rá, szívem a torkomban dobogott. Bizonyára gúnyt űz belőlem. Valószínűleg csodásan szórakozik. Remek mulatság: figyelni, amint a váratlan öröm felragyog a fogoly arcán, hogy azután a hóhér kötelére küldve minden reményét egy csapással szétzúzza. Belementem a játékba. – Csak egy bolond utasítana vissza egy ilyen megtisztelő ajánlatot. – A hangom ezúttal erősebben recsegett. – Nos, a megtisztelő feladat életed végéig szól. Már a betanulás is halálos lehet. Elvégre hogyan azonosíthatnád a Parancsnok ételébe kerülő mérgeket, ha fogalmad sincs, milyen az ízük? A férfi rendbe szedte az iratokat az aktában. – A kastély egyik szobájában fogsz aludni, a nap legnagyobb részét azonban a Parancsnok mellett kell töltened. Nincs szabadnap. Nincs férj, sem gyerekek. Akadnak rabok, akik inkább a kivégzést választják. Akkor legalább pontosan tudják, mikor csap le rájuk a halál, ahelyett hogy folyton azt lesnék, melyik falat fog végül a • 13 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 13
2014.09.17. 11:35
torkukon akadni. – Halk csattanással összezárta a fogsorát, arcán vadállati vigyor jelent meg. Komolyan beszélt. Egész testemben reszkettem. Új esélyt kaptam az életre! A Parancsnok szolgálatába szegődni ezerszer jobb volt, mint a börtönben sínylődni, és még annál is jobb, mint az akasztófán lógni. Kérdések kergették egymást a fejemben. Elítélt gyilkos vagyok, hogyan bízhatnak bennem? Mi gátolhat meg abban, hogy az első kínálkozó alkalommal megöljem a Parancsnokot, vagy kereket oldjak? – Most ki kóstolja elő a Parancsnok ételeit? – kérdeztem inkább, mert attól tartottam, ha felteszem a többi kérdésemet, a férfi rádöbben a tévedésére, és rögtön bitófára küld. – Én. Szóval, nagyon igyekszem találni valaki mást a helyemre. A Viselkedési kódex pedig kimondja, hogy egy halálraítélt fogolynak kell felkínálni a tisztséget. Nem voltam képes tovább egy helyben ülni; felpattantam, és járkálni kezdtem a szobában, magam után vonszolva a láncaimat. A falakon lógó térképek hadászati stratégiai támaszpontokat ábrázoltak. A könyvek címe elárulta, hogy biztonsági és kémkedési praktikákkal foglalkoznak. A gyertyák száma és állapota azt mutatta, hogy ez az iroda egy olyan emberhez tartozik, aki késő éjszakákig szokott dolgozni. Megfordultam, hogy szemügyre vegyem a tanácsosi egyenruhát viselő férfit. Csakis Valek lehetett, a Parancsnok személyes biztonsági főnöke, Ixia kiterjedt hírszerző hálózatának vezetője. – Akkor hát mit mondjak a hóhérnak? – érdeklődött Valek. – Nem vagyok bolond.
• 14 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 14
2014.09.17. 11:35
2.
V
ALEK ÖSSZECSAPTA AZ AKTÁT MAGA ELŐTT. Az ajtóhoz sétált, kecses és könnyed léptekkel, akárcsak egy vékony jégen átkelő hegyi párduc. A folyosón várakozó őrök rögtön vigyázzba álltak, amint az ajtó kinyílt. Valek váltott velük pár szót, mire mindketten bólintottak. Azután az egyik őr elindult felém. Meredten bámultam rá; Valek ajánlatában egy szó sem esett a zárkába való visszatérésemről. Vajon elmenekülhetnék? Körbepillantottam a szobában. A börtönőr közben megperdített, és levette rólam a béklyókat és láncokat, amelyeket letartóztatásom óta viseltem. Kidörzsölt, véres csuklómon körben be nem hegedt, vörös sebek sötétlettek. Megérintettem a nyakamat, ahol most hűvös fém helyett saját bőrömet éreztem. Ujjaimra sűrű, ragacsos vér tapadt. Kezem a szék támláját kereste, hogy megkapaszkodhassak. A láncok súlyától megszabadulva furcsa érzés áradt szét a testemben; úgy éreztem, vagy fellibbenek a magasba és tovaszállok, vagy ájultan terülök el a földön. Mélyeket lélegeztem, amíg a szédülés lassan elmúlt. Amikor végre visszanyertem az önuralmamat, észrevettem, hogy Valek már az íróasztalánál áll, és éppen italt tölt két pohárba. Egy • 15 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 15
2014.09.17. 11:35
fából faragott szekrényt pillantottam meg mellette, amelynek szélesre tárt ajtaja látni engedte a belsejében rejlő szokatlan formájú üvegcsék és apró, színpompás tégelyek sokaságát. Valek visszatette a kezében tartott üveget a szekrénybe, és kulcsra zárta az ajtót. – Arra gondoltam, talán szívesen innál egy italt, amíg Margg érkezésére várunk. – Azzal a kezembe nyomott egy magas, ónból készült kelyhet, amiben borostyánszínű folyadék csillogott. Saját poharát a magasba emelve, köszöntőt mondott. – Yelenára, a legújabb ételkóstolónkra! Legyen a szolgálatunkban töltött időd hosszabb és sikeresebb, mint az elődödé! A poharam hirtelen megállítottam a levegőben, éppen az ajkam előtt. – Nyugalom! – csitított. – Ez csak egy szokványos köszöntő volt. Hosszan, nagyot kortyoltam az italból. A lágy, finom folyadék kissé égette a torkom, amint lecsúszott rajta. Egy pillanatra attól tartottam, hogy a gyomrom lázadozni kezd. Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy vízen kívül másféle italt is ittam. Végül mégis megnyugodott. Mielőtt alaposan utánakérdezhettem volna, egész pontosan mi is történt az előző ételkóstolóval, Valek utasított, hogy azonosítsam a poharamban lévő ital összetevőit. Újra kortyoltam egyet, immár kisebbet, és így válaszoltam: – Mézzel édesített őszibarack. – Nagyszerű. Most igyál még egy kortyot! Ám ezúttal forgasd körbe az italt a szádban a nyelveddel, mielőtt lenyeled! Engedelmeskedtem, és meglepetten fedeztem fel valamiféle cit rus halovány ízét. – Narancs? – Úgy van. Most gargarizálj! • 16 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 16
2014.09.17. 11:35
– Gargarizáljak? – kérdeztem vissza. Valek bólintott. Kissé bután éreztem magam, de szófogadóan gargarizálni kezdtem az italom maradékával; majdnem kiköptem a számból. – Rohadt narancs! Valek szeme körül apró ráncokba szaladt a bőr, amint felnevetett. Erős, szögletes arca volt, mintha acélból öntötték volna, a mosoly azonban meglágyította a vonásait. Kezembe nyomta a saját poharát, majd megkért, hogy ismételjem meg a kísérletet. Némi aggodalommal ugyan, de belekortyoltam az italba, és me gint éreztem a narancs enyhe aromáját. Lélekben felvérteztem magam a förtelmes íz ellen, gargarizáltam, ám megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy a narancs finom eszenciája csak tovább erősödött. – Jobb? – érdeklődött Valek, kezébe véve az üres poharat. – Igen. Valek helyet foglalt az íróasztala mögött, és újfent kinyitotta az aktámat. Pennáját felemelve, írás közben beszélt hozzám. – Éppen az imént estél át az első ételkóstolói tanórán. A te italodba egy Pillangó Por nevű mérget csempésztem. Az enyémben nem volt semmi. A folyadékba kevert Pillangó Port csak úgy lehet azonosítani, ha az ember gargarizál az itallal. A rohadt narancs, aminek ízét érezni vélted, valójában a méreg volt. Felpattantam; forgott körülöttem a világ. – Halálos? – Megfelelő adagban két napon belül halált okoz. A tünetek csak a második napon mutatkoznak, ám akkor már túl késő. – Halálos adagot kaptam? – Lélegzet-visszafojtva vártam a választ. – Természetesen. Ha kevesebbet kapsz, meg sem érzed az ízét. A gyomrom egyszerre felfordult, és öklendezni kezdtem. Visszafojtottam a torkomat maró epét, igyekeztem elkerülni a megaláztatást, hogy összehányjam Valek asztalát. • 17 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 17
2014.09.17. 11:35
Valek felemelte tekintetét az előtte tornyosuló papírhalomról. Az arcomat fürkészte. – Figyelmeztettelek, hogy már a betanítás is halálos lehet számodra. Soha nem adtam volna azonban olyan mérget neked, amellyel erősen alultáplált szervezeted nem képes megbirkózni. A Pillangó Porra létezik ellenméreg. – Azzal felmutatott egy fehér folyadékkal teli fiolát. Mély sóhajjal roskadtam vissza a székemre. Valek újra felöltötte acélosan kemény vonásait; ráébredtem, hogy nem ajánlotta fel nekem az ellenmérget. – Válaszként a kérdésedre, amit nem tettél fel, pedig kellett volna… ezzel a módszerrel – Valek felemelte és kissé megrázta az orrom előtt a fiolát – akadályozzuk meg, hogy a Parancsnok kóstolói kereket oldjanak. Meredten bámultam az arcába, igyekeztem felfogni a szavak jelentőségét. – Yelena, bevallottad, hogy szándékos gyilkosságot követtél el. Bolondok volnánk, ha csak úgy megengednénk, hogy a Parancsnokot szolgáld, mindenféle biztosíték nélkül. A Parancsnok biztonságát minden pillanatban őrök vigyázzák, igencsak valószínűtlen, hogy fegyverrel támadnál rá. Egyéb megtorló próbálkozások ellen a Pillangó Port szoktuk alkalmazni. – Valek ismét felemelte az ellenméreggel teli fiolát, és megpörgette a napfényben. – Mindennap szükséged van ebből egy bizonyos adagra, hogy életben maradhass. Az ellenméreg megakadályozza, hogy a Pillangó Por végezzen veled. Ha minden reggel engedelmesen jelentkezel az irodámban, odaadom neked az ellenmérget. Ha csupán egy reggelt is elmulasztasz, másnapra halott leszel. Ha elkövetsz bármiféle bűntettet vagy árulást, rögtön visszakerülsz a börtönbe, ahol a méreg áldozatává válsz.
• 18 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 18
2014.09.17. 11:35
A helyedben én messze elkerülném ezt a sorsot. A méreg súlyos gyomorgörcsöket és megállíthatatlan hányást okoz. Mielőtt teljes mértékben felfoghattam volna helyzetem súlyosságát, Valek tekintete elsiklott a vállam fölött. Megfordultam, és egy termetes asszonyságot láttam belépni az ajtón, házvezetőnői egyenruhában. Valek azonnal be is mutatta nekem: Margg, aki a továbbiakban gondoskodni fog az alapvető szükségleteimről. Margg, nyilvánvalóan arra számítva, hogy követem, kivonult az ajtón. Aggodalmas pillantást vetettem a Valek asztalán heverő fiolára. – Holnap reggel jelentkezz az irodámban! Margg majd útba igazít. Az egyértelmű elbocsátást hallva mégis megtorpantam a nyitott ajtóban; ki nem mondott kérdések egész serege tolult a nyelvemre. Visszanyeltem őket. Súlyos kövekként süllyedtek a gyomrom mélyére; azután becsuktam az ajtót, és Margg nyomába eredtem, aki egy pillanatot sem várt rám. Az asszonyság rendületlenül, gyors iramban masírozott előre, én pedig lihegve próbáltam vele lépést tartani. Igyekeztem emlékeze tembe vésni a megannyi folyosót és fordulót, ám hamarosan felhagytam a próbálkozással, mivel kis idő múltán egész világom leszűkült Margg széles hátának és céltudatos lépteinek látványára. Hosszú, fekete szoknyája mintha a padló fölött lebegett volna. A házvezetőnő egyenruhájához fekete blúz és fehér kötény is tartozott, utóbbi nyaktól egészen bokáig leért, a derekán szorosan megkötve. A kötényt két függőleges sorban apró, vörös, stilizált gyémántra emlékeztető rombusz alakzatok díszítették. Amikor Margg végre-valahára megállt a fürdő előtt, le kellett ülnöm a földre, hogy úrrá legyek a szédülésemen.
• 19 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 19
2014.09.17. 11:35
– Bűzlesz a mocsoktól – közölte Margg, nyilvánvaló undorral széles arcán. Határozott mozdulattal a fürdő túlsó végébe mutatott, mint aki hozzászokott, hogy mások engedelmeskednek az utasításainak. – Mosakodj meg kétszer, aztán áztasd be magad! Hozok neked tiszta egyenruhát. Az ellenállhatatlan vágy, hogy megfürödhessek, tüzes, izzó hullámként öntötte el a bőrömet. Hirtelen fellelkesülve letéptem magamról a börtönruhát, és a mosakodó részleghez rohantam. A forró víz zuhatagként ömlött a testemre, mikor megnyitottam fejem fölött a vezetéket. A Parancsnok kastélyában meleg vizes tartályokat szereltek fel, amelyek egy emelettel a fürdő fölött helyezkedtek el; ilyen fényűzéssel még Brazell extravagáns udvarháza sem dicsekedhetett. Hosszú ideig álltam a víz alatt, abban a reményben, hogy a fejemen doboló zuhatag elmossa a mérgek körül forgó, rémisztő gondolataimat. Kötelességtudón kétszer is megmostam a hajamat és a testemet. A nyakam, csuklóm és bokám szörnyen égett a szappantól, de nem érdekelt. Még kétszer végigsúroltam minden egyes porcikámat, keményen dörzsöltem a makacs koszfoltokat a bőrömön, és csak akkor hagytam abba, amikor rádöbbentem, hogy valójában zúzódások. Mintha többé semmi sem fűzött volna a lezúduló víz alatt álló testhez, amely kénytelen volt elszenvedni a letartóztatás és a börtön fájdalmas megaláztatását, bár a lelkem már korábban kiszakadt belőle; az elmúlt két esztendőben, amelyet Brazell udvarházában töltöttem. Váratlanul felvillant előttem Brazell fiának, Reyadnak csinos arca, amint eltorzítja a féktelen düh. Hátratántorodtam, önkéntelenül is magam elé kapva a kezemet, hogy ellökjem. A kép azonnal szertefoszlott; és én csak álltam tovább, egész testemben reszketve. Nem kis erőfeszítésembe került, hogy megszárítkozzam, és sietve magam köré tekerjek egy törülközőt. Megpróbáltam egy fésű • 20 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 20
2014.09.17. 11:35
keresésére összpontosítani a csúf emlékek helyett, amelyeket Reyad képe idézett fel újra a szívemben. Gubancos hajam még tisztán is ellenállt a fésülködésnek. Miközben már éppen egy olló után kutakodtam, a szemem sarkából hirtelen észrevettem egy másik alakot is a fürdőben. Döbbenten meresztettem a szememet; a test visszabámult. A kísértetiesen elnyűtt, kerekded arcban csupán a zöld szempár élénk csillogása árulkodott életről. A vézna, pálcikaszerű lábak alig bírták megtartani a test többi részét. A felismerés jeges rémületként hasított a lelkembe. A saját testemet láttam. Elfordítottam tekintetem a tükörről, nem vágytam rá, hogy felmérjem a hosszú rabság során elszenvedett károkat. Gyáva – korholtam magam, pillantásomat újra céltudatosan a tükörre szegezve. Vajon Reyad halála kiszabadította a lelkemet búvóhelyéről, ahová a kínok elől menekült? Gondolatban megpróbáltam ismét összekötni szökevény lelkemet a testemmel. Miért is gondoltam, hogy a lelkem visszatérhet, amikor a testemet továbbra sem birtokolhatom? Ambrosius parancsnok tulajdona lett, puszta eszköz, amely arra szolgál, hogy halálos mérgeket leplezzen le. Hátat fordítottam a tükörképemnek. Összeragadt csomókat cibáltam ki a hajamból a fésűvel, majd a maradékot egyetlen, hosszú fonatba rendeztem a hátamon. Nem is olyan régen egy tiszta börtönruha volt legnagyobb vágyam a kivégzésem előtt, most pedig itt áztattam magam a Parancsnok hírneves, forró fürdőjében. – Már eleget cicomázkodtál! – Margg bosszús hangja riasztott fel a szunyókálásomból. – Tessék! Itt az egyenruhád. Öltözz fel! – Merev vonásai leplezetlen rosszallást sugároztak. Miközben kapkodva befejeztem a törölközést, tisztán éreztem Margg türelmetlenségét. • 21 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 21
2014.09.17. 11:35
Néhány alsóneműn kívül az ételkóstoló egyenruhája fekete nadrágból és vörös szaténingből állt, hozzáillő széles, ugyancsak vörös szaténövvel. Az ing mindkét ujját csúcsaiknál összeérő, apró, fekete rombuszok sora díszítette. A ruhát egyértelműen férfira szabták. Alultápláltan, alig százhatvan centiméteres magasságommal úgy festettem benne, mint egy kisgyermek, aki apjának ruháiban játszik. Háromszor is körbetekertem az övet a derekamon, az ing ujjait és a nadrág szárait pedig gondosan felhajtottam. Margg gúnyosan felhorkant. – Valek utasítása úgy szólt, hogy etesselek meg, és vezesselek rögtön a szobádba, de azt hiszem, jobb lesz, ha először megállunk a varrónőnél. – A nyitott ajtóban megállva, Margg elgondolkodva hozzátette: – Lábbelire is szükséged lesz. Engedelmesen Margg nyomába szegődtem, akár egy kóbor kiskutya. A varrónő, Dilana, vidáman kacagott a külsőmön. Szív alakú arcát göndör, szőke haj glóriája keretezte. Mézszínű szeme és hosszú szempillája csak kiemelte különleges szépségét. – Az istállófiúk ugyanilyen nadrágot viselnek, és a konyhalányok hordanak vörös inget – közölte Dilana, amint sikerült úrrá lennie a kacagásán. Megdorgálta Marggot, amiért sajnálta az időt, hogy megfelelő méretű egyenruhát keressen számomra. Margg a korholásra még keményebben szorította össze a száját. Dilana, mintha nem is fiatal nő volna, úgy szorgoskodott körülöttem, akár egy nagymama; a gondoskodása megmelengette a szívemet, ellenállhatatlanul vonzott. Már el is képzeltem, amint összebarátkozunk. Bizonyára rengeteg ismerőse, sőt udvarlója volt, akik mindnyájan igényt tartottak Dilana szívmelengető figyelmére, mint ahogyan a barlanglakók is szeretnek közel húzódni a lobogó tűzhöz. • 22 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 22
2014.09.17. 11:35
Azon kaptam magam, hogy égek a vágytól, csak hogy megérinthessem. Miután gondosan lejegyezte a méreteimet, Dilana kutakodni kezdett a szobában tornyosuló vörös és fekete ruhakupacok között. Ixiában mindenki egyenruhát hordott, aki munkát vállalt. A Parancsnok kastélyában szolgáló cselédek és az őrség tagjai fekete, fehér és piros színű öltözéket viseltek, függőleges sorba rendezett rombuszokkal díszítve az ing ujján vagy a nadrág szárán. A tanácsosok és a magasabb rangú tisztek általában tetőtől talpig feketébe öltöztek, és csupán a gallérjukra hímzett parányi, vörös színű négyszögek jelezték a méltóságukat. Az egyenruha viselete Ambrosius parancsnok hatalomba lépésével vált kötelezővé, így hát mindenki első pillantásra tudta, kivel áll szemben. A fekete és a vörös volt Ambrosius parancsnok színe. Ixia Territóriumát pontosan nyolc Katonai Körzetre osztották fel; mindegyiket egy-egy Tábornok irányította. A körzetek saját egyenruhái a legapróbb részletekben is megegyeztek a Parancsnok embereinek ruhájával, egyedül a színük különbözött. Egy lila rombuszokkal ékesített kötényt viselő házvezetőnő tehát a Hármas Katonai Körzetben szolgált, azaz a KK-3-ban. – Azt hiszem, ez sokkal jobban illik rád. – Dilana a kezembe nyomott néhány ruhadarabot, majd egy paraván felé intett a szoba túlsó végében. Öltözködés közben meghallottam, amint Dilana hozzáteszi: – Lábbelire is szüksége lesz. Új ruhámban sokkal kevésbé éreztem ostobán magam, és megkönnyebbülten adtam vissza az előzőt Dilanának. – Ez minden bizonnyal Oscove egyenruhája volt, a régi ételkóstolóé – mondta a lány. Egy pillanatra szomorúság suhant át az arcán, • 23 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 23
2014.09.17. 11:35
majd hirtelen megrázta a fejét, mint aki egy kellemetlen gondolatot igyekszik elhessegetni. Barátságról szövögetett ábrándjaim egy csapásra szertefoszlottak, amikor ráébredtem, hogy a Parancsnok ételkóstolójával folytatott ismeretség óriási érzelmi kockázattal jár. Belsőmben szörnyű űr keletkezett, miközben Dilana melegsége elillant a szívemből, dermesztő keserűséget hagyva maga után. Fájdalmas döfésként hasított belém a magány, amint akaratlanul is felvillant szemem előtt Maya és Carra arca, akik még mindig Brazell udvarházában éltek. Ujjaim görcsösen megrándultak, hogy megigazítsam Carra kócos hajfonatát és Maya rendetlen szoknyáját. Carra selymes, vörös fürtjei helyett azonban egy halom ruhát szorongattam a kezemben. Dilana akkor egy székhez kísért. Letérdelt mellém a földre, és zoknit húzott a lábamra, amelyet egy pár csizma követett. A lábbeli puha, fekete bőrből készült, és egészen a lábszáram közepéig felért, ahol szépen visszahajlott. Dilana betűrte a nadrágom szárát a csizmába, azután segített talpra állni. Csaknem egy éve nem volt már cipő a lábamon, és arra számítot tam, hogy horzsolni fogja a bőrömet. Ám a csizma puha párnaként ölelte körbe a lábamat, mintha csak ráöntötték volna. Hálás mosol�lyal fordultam Dilanához, Maya és Carra képe egy pillanatra feledésbe merült. Még soha nem viseltem ehhez foghatóan remek lábbelit. A lány elégedetten visszamosolygott rám. – Mindig sikerül első ránézésre kiválasztanom a megfelelő csizmát, anélkül hogy méretet kellene vennem. Margg felmordult. – Szerencsétlen Rand cipőjét igencsak elhibáztad. De túlságosan odavan érted, hogy panaszkodni merjen. Most pedig sántikálva vánszorog a konyhában. • 24 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 24
2014.09.17. 11:35
– Rá se hederíts a morgására! – tanácsolta Dilana felém fordulva. – Margg, nincs valamiféle sürgős tennivalód? Menj a dolgodra, mert besurranok a szobádba, és megrövidítem az összes szoknyádat! – Azzal Dilana kedvesen kitessékelt minket az ajtón. Margg azután elkísért a szolgálók étkezőjébe, ahol kis adagokban mért levessel és kenyérrel kínált. A leves egyszerűen mennyei volt. Miután mindent felfaltam, kértem még egy keveset. – Nem lehet. A végén még rosszul leszel a sok ételtől – hangzott Margg válasza. Némi vonakodással otthagytam hát a tányéromat az asztalon, és követtem az asszonyt a szobámhoz. – Napkeltekor állj munkára készen! Tekintetemet ismét Margg elvonuló, széles hátára szegeztem. Parányi szobámban egy keskeny, fémkeretes ágy állt, rajta pecsétes matraccal, egy egyszerű, fából ácsolt íróasztal, mellette egy székkel, egy éjjeliedény, egy magas szekrény, egy lámpás és egy apró tűzhely. A szoba ablakának spalettáit szorosan becsukták. A szürke kőfalakon semmiféle díszítés nem látszott. Kipróbáltam a matracot; alig süppedt be a súlyom alatt. Ez a szerény kis kuckó óriási előrelépést jelentett a börtönzárkámhoz képest, mégis kissé elégedetlen voltam. A szoba tökéletesen híján volt mindenféle otthonos puhaságnak. Gondolataimat és szívemet elárasztotta Valek arcának acélkeménysége, Margg megrovó bizalmatlansága, az egyenruha szigorú szabása és színvilága, ezért kétségbeesetten vágytam egy párnára vagy egy takaróra. Úgy éreztem magam, mint egy elveszett kisgyerek, aki bánatában keres valamit, amibe belekapaszkodhat, egy puha holmit, ami végül nem okozhat fájdalmat. Miután beakasztottam a váltás egyenruhát a szekrénybe, odaléptem az ablakhoz. A párkány olyan széles volt, hogy kényelmesen rá • 25 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 25
2014.09.17. 11:35
tudtam volna ülni. A spaletták zárva voltak, ám a retesz belül volt elhelyezve. Reszkető kézzel kinyitottam és szélesre tártam az ablakot, pislogva a vakító napfényben. Szememet védekezőn eltakarva hunyorogtam, és hitetlenkedve bámultam az ablakom előtt elterülő látványra. A kastély első szintjén voltam! Másfél méter választott el a földtől. A szobám és az istállók között a Parancsnok kutyatenyészete és a lovak gyakorlópályája kapott helyet. Az istállófiúkat és a kutyák oktatóit cseppet sem érdekelte volna, ha szökni próbálok. Különösebb erőfeszítés nélkül lehuppanhatnék a földre, és máris bottal üthetnék a nyomomat. Nagy volt a kísértés, azt leszámítva, hogy két napon belül már halott lennék. Talán máskor, amikor majd két nap felhőtlen szabadság megéri ezt az árat. Csak reménykedni tudtam.
• 26 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 26
2014.09.17. 11:35
3.
R
EYAD KORBÁCSA KEGYETLENÜL A HÚSOMBA VÁGOTT, égő fájdalommal hasogatva a bőrömet. – Mozdulj! – parancsolta. Hiába próbáltam meg kitérni az ütés elől, megakadályozott a csuklómat szorító kötél, amely a szoba közepén álló oszlophoz kötözött. – Gyorsabban! Mozogj már! – üvöltötte Reyad. A korbács újra és újra lecsapott. Cafatokra szakadt ingem semmiféle védelmet nem nyújtott a csípős bőrfonatok ellen. Higgadt, csitító hang szólalt meg a fejemben: „Menekülj! – suttogta. – Küldd el a gondolataidat egy távoli helyre, ahol öröm és boldogság vár! Szakadj el a testedtől!” A selymes, simogató hang nem Reyadhoz tartozott, sőt nem is Brazellhoz. Lehetséges, hogy egy megváltó szólt hozzám? Könnyű módja volt ez, hogy megmeneküljek a kínzás gyötrelmeitől, rendkívül csábítóan hangzott, de későbbre tartogattam ezt a lehetőséget. Egyelőre kitartottam, és maradtam, igyekeztem arra összpontosítani, hogy kikerülhessem az ostort. Amikor a kimerültség úrrá lett • 27 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 27
2014.09.17. 11:35
rajtam, a testem önálló életre kelve hirtelen remegni kezdett. Akár egy irányíthatatlan, elszabadult kolibri, összevissza röpködtem a szobában, kikerülve az ostorcsapásokat. Verejtékben úszva ébredtem fel a sötétben, gyűrött egyenruhám szorosan a testem köré csavarodott. Az álombeli remegés helyébe dörömbölés lépett. Mielőtt lefeküdtem aludni, kitámasztottam az ajtó kilincsét egy székkel, nehogy bárki csak úgy rám ronthasson. A szék minden egyes ütésnél zajosan megrázkódott. – Ébren vagyok – kiabáltam. A dörömbölés abbamaradt. Amikor kinyitottam az ajtót, Margg állt a küszöbön, bosszúsan ráncolva a homlokát, lámpással a kezében. Sietve ruhát cseréltem, majd csatlakoztam hozzá a folyosón. – Azt hittem, napkeltéről volt szó. Lesújtó pillantása lakatot tett a számra. – Már napkelte van. Követtem Margg határozott lépteit a kastély rejtett járatainak labirintusán keresztül, miközben lassan kivilágosodott. A szobám nyugatra nézett, nem láthattam hát a felkelő napot. Margg eloltotta a lámpást, éppen amint az édes sütemény ínycsiklandó illata betöltötte a levegőt. Mélyet lélegezve megkérdeztem az asszonytól: – Reggelizünk? – Szégyenszemre reményteljesen, csaknem könyörgőn csengett a hangom. – Nem. Valek reggelivel vár. A méreggel ízesített reggeli gondolata csodálatos módon kioltotta az étvágyamat. Gyomrom görcsbe rándult, amint önkéntelenül is eszembe jutott Valek Pillangó Por nevű csodaszere. Mire az irodájához értünk, már meg is győztem magam, hogy beteges ájulás • 28 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 28
2014.09.17. 11:35
környékez, és hamarosan végez velem a méreg, ha nem kapom meg az ellenszert. Amikor a szobába léptem, Valek éppen azzal foglalatoskodott, hogy gőzölgő ételt szedjen a tányérokra. Az asztal egyik feléről eltakarította az iratokat, amelyek rendetlen kupacokba tornyozva egyensúlyoztak. A férfi egy székre mutatott; leültem, tekintetem az ellenszeres fiola után kutatott az asztalon. – Remélem, hogy… – Valek elgondolkodva fürkészte az arcomat. Visszabámultam rá, igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra, hogy egyetlen arcizmom se ránduljon vizsgálódó pillantása alatt. – Elképesztő, mekkora változást tud okozni egy fürdő és egy tiszta egyenruha – folytatta Valek, egy darabka sonkát rágcsálva. – Ezt jól az eszembe kell vésnem. A jövőben még hasznomra lehet. – Letett elém két tányér sonkás-sajtos keveréket, majd így szólt: – Lássunk hát munkához! Kezdjük a reggelivel! Forgott körülöttem a világ, arcomat elöntötte a forróság, de sikerült kiböknöm: – Én inkább az ellenszerrel szeretném kezdeni. Valek ismét hosszan hallgatott, én pedig idegesen feszengtem a székemen. – Elvileg még nem volna szabad tüneteket észlelned. Csak késő délutánra várhatók a rosszullét első jelei. Valek egy vállrándítással a szekrényhez lépett. Egy pipetta segítségével kimérte a szükséges adagot a fehér folyadékból, egy nagyobb üveg mélyéről, majd gondosan visszazárta a szert. A kulcs rejtekhelye iránti érdeklődésem túlságosan egyértelmű lehetett a számára, mert valamiféle fura bűvészmutatvánnyal eltüntette szemem elől az apró tárgyat. Átnyújtotta nekem a pipettát, azután helyet foglalt az asztal túloldalán. • 29 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 29
2014.09.17. 11:35
– Hajtsd fel gyorsan, hogy nekiláthassunk a tanulásnak! – sürgetett. Számba csepegtettem a folyadékot, megborzongva a keserű íztől. Valek kivette a pipettát a kezemből, és a helyébe egy kék üvegcsét nyomott. – Szagold meg! Az üveg fehér porral volt tele, amely cukorra hasonlított, ám rózsafa illatot árasztott. Valek az előttem gőzölgő két tányérra mutatva megkért, hogy állapítsam meg, melyikre szórtak a kérdéses méregből. Megszimatoltam az ételt, akárcsak a prédája nyomát szaglászó véreb. A bal oldali tányért enyhe rózsafa illat lengte körül. – Jól van. Ha netán bármikor is ezt az aromát véled felfedezni a Parancsnok ételén, rögtön utasítsd vissza! Ezt a mérget Tigtusnak hívják, és egyetlen szemcséje is elég, hogy egy órán belül halott légy. – Valek elvette előlem a szennyezett ételt. – Edd meg a reggelidet! – A másik tányérra mutatott. – Szükséged lesz az erődre. A nap hátralévő részét mérgek szagolgatásával töltöttem, mígnem megfájdult a fejem, és forogni kezdett körülöttem a világ. Teljesen összezavart a temérdek szokatlan név és aroma, így hát papírt, pennát és tintát kértem Valektól. Döbbenten megdermedt. – Nem is tudom, miért, de állandóan meglepetést okozol nekem. Igazán emlékezhettem volna, hogy Brazell taníttatja az árváit. – Azzal Valek levágott elém egy köteg összefűzött papírt, némi tintát és egy pennát az asztalra. – Vidd ezeket a szobádba! Mára végeztünk. A lapokat és az íróeszközöket összekapkodva, némán átkoztam magam óvatlanságom miatt, amellyel újra emlékeztettem a férfit, hogy miért éppen én voltam a következő kivégzésre váró fogoly a sorban. Arcának kemény, elítélő kifejezése elárulta ki nem mondott • 30 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 30
2014.09.17. 11:35
gondolatait. Valek szemében azzal fizettem vissza Brazell nagylelkűségét, hogy árva gyermek létemre, miután befogadott, táplált és taníttatott, meggyilkoltam az egyetlen fiát. Tudtam jól, hogy Valek sohasem hinné el nekem az igazat Brazellról és Reyadról. Brazell jótékony árvaháza állandó nevetség tárgya volt a többi tábornok között. Azt tartották róla, hogy „ellágyult”, miután átvették a hatalmat Ixia fölött, jó tizenöt éve. Ez a benyomás tökéletesen megfelelt Brazell céljainak. Az árvák és szegények kedves, öreg jótevőjének szerepében zavartalanul folytathatta gonosz üzelmeit a gondjaira bízott Ötös Katonai Körzetben. Valek irodájának ajtajában megtorpantam, mert most először akadt meg a szemem a vastag, fából faragott ajtóba épített, három részből álló bonyolult záron. Gondolataimba merülten, kissé szórakozottan babráltam a zárszerkezetet, a küszöbön toporogva, amíg Valek meg nem kérdezte: – Most mi a baj? – Nem tudom biztosan, hol találom a szobámat. Valek úgy válaszolt, mint aki egy különösen nehéz felfogású gyermekhez intézi a szavait: – Kérj útbaigazítást az első takarítónőtől vagy konyhalánytól, akivel összeakadsz, ilyenkor mindig a folyosókon sürgölődnek! Mondd nekik, hogy a nyugati cselédszárnyban vagy elszállásolva, a földszinten. Megmutatják neked. A konyhalány, akit végül elcsíptem, hogy segítsen rajtam, jóval beszédesebbnek bizonyult Marggnál, én pedig teljes mértékben kihasználtam a jóindulatát. Elkalauzolt a mosókonyhához, ahol sikerült ágyneműt szereznem. Azután megkértem, hogy mutassa meg nekem az utat a fürdőhöz és a varrónő műhelyéhez. Dilana egyenruha halmai egy napon még jól jöhettek. • 31 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 31
2014.09.17. 11:35
A szobámban kitártam az ablak spalettáit, hogy beengedjem a lenyugvó nap utolsó sugarait. Az íróasztalomhoz ülve részletes jegyzeteket készítettem az aznap tanultakról, a szolgálók járatait ábrázoló hozzávetőleges térképpel együtt. Megfordult a fejemben, hogy újabb felfedezőútra indulok a folyosókon, de igazat kellett adnom Valeknak: takarékoskodnom kellett az erőmmel. Reméltem, hogy később még lesz időm felderíteni a kastélyt. A következő két hétben a tanulás ugyanolyan módon folytatódott tovább, mint amilyen az első tanórám volt, így csakhamar rutinszerűvé váltak a napjaim: mindennap kora reggel jelentkeztem Valek irodájában, hogy tovább gyakoroljunk. Tizennégy napi méregszagolgatás után azon vettem észre magam, hogy kifinomultabbá vált a szaglásom. Ám akkor Valek bejelentette, hogy már elég erős vagyok, hogy a mérgek ízlelésével folytassuk a tanulást. – Rögtön a leghalálosabb szerrel kezdem a sort – közölte. – Ha ebbe nem halsz bele, a többi méreg sem fog végezni veled. Nem akarom elvesztegetni az időmet azzal, hogy betanítalak, a végén aztán mégis feldobod a talpad. – Egy karcsú, vörös üveget helyezett az asztalára. – Ocsmány méreg. Azonnal hat a szervezetre. – Valek tekintete felragyogott, miközben a mérget csodálta. – Az Igyál Egyet, Kedves nevet viseli, de röviden csak a Kedves elnevezéssel illetik, mert a történelem során a csalódott feleségek kedvelt mérgeként vált ismertté. – Két cseppet öntött a folyadékból egy gőzölgő csészébe. – Egy nagyobb adag minden bizonnyal végezne veled. Egy kisebb dózissal talán van esély arra, hogy életben maradsz, de a következő néhány napban hallucinálni fogsz, téveszmék fognak kínozni, és szellemileg teljesen zavart leszel. – Valek, miért kell kipróbálnom a Kedves ízét, ha úgyis azonnali hatása van? Hát nem erre való egy ételkóstoló? Megízlelem a • 32 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 32
2014.09.17. 11:35
Parancsnok ételét, összegörnyedek a kíntól, aztán szépen meghalok. Vége a történetnek. Megpróbáltam fel és alá járkálni a szobában, nem nagy sikerrel, mert állandóan felbuktam a földön tornyosuló könyvkupacokban. Kétségbeesett dühömben félrerúgtam két kupacot is, rendetlen halomba szórva szét a köteteket a padlón. Valek metsző tekintete szinte lyukat fúrt a bensőmbe, megszüntetve a furcsa elégedettséget, amellyel a könyvek felrúgása egy pillanatra eltöltött. – Egy ételkóstoló feladata ennél jóval összetettebb – magyarázta Valek, hátrasimítva haját a homlokából. – Ha sikerül megállapítanod, milyen méreggel szennyezték a Parancsnok ételét, azzal elvezethetsz a merénylőhöz. – Átnyújtotta nekem a csészét. – Ha csupán annyit tudsz kinyögni, Kedves, mielőtt elveszíted az eszméleted, máris lerövidíted a lehetséges gyanúsítottak listáját. Több olyan bérgyilkos is akad, akik előszeretettel alkalmazzák a Kedvest. Ezt a mérget ugyanis Szítiában termesztik, a délvidéken. A hatalomátvételt megelőző időkben könnyű volt beszerezni. A déli határ lezárása óta azonban egy kezemen is össze tudnám számolni azokat az embereket, akiknek van elég pénzük, hogy illegálisan megvásárolják. Valek a padlón heverő rendetlen kupachoz sétált, és nekilátott ismét feltornyozni a könyveket. Olyan kecses mozdulatokkal dolgozott, hogy már-már felmerült bennem a kérdés, régebben vajon táncos volt-e. A szavai azonban rögtön elárulták, hogy légies gesztusai csupán egy képzett gyilkos ügyességéből fakadnak. – Yelena, a te munkád rendkívül fontos. Éppen ezért szánok ilyen sok időt arra, hogy betanítsalak. Egy körmönfont merénylő akár napokon át is megfigyelheti a kóstolót, hogy felfedezzen valamiféle mintázatot a viselkedésében. – Valek a padlóról folytatta az oktatást. – Például, a kóstoló esetleg rendszeresen a hús bal oldaláról vág le • 33 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 33
2014.09.17. 11:35
egy darabot, vagy sohasem keveri meg az italt. Léteznek olyan mérgek is, amik lesüllyednek a pohár aljára. Ha az ételkóstoló csupán felülről iszik egy kortyot, a gyilkosunk pontosan tudni fogja, hová helyezze a mérget, hogy megölhesse kiszemelt áldozatát. Befejezte a könyvek pakolását. Az új tornyok rendezettebben sorakoztak egymás mellett, mint a többi halom a földön, ami a jelek szerint további pakolásra ösztönözte Valeket. Szélesebb ösvényt vágott az irodája közepén. – Miután megiszod a mérget, Margg segít, hogy visszavonulhass a szobádba, és gondodat viseli az elkövetkező napokban. Átadom neki a napi adag ellenszeredet is a Pillangó Porra. A teából felszálló gőzre meredtem. Felemeltem a csészét, a forró ital felmelegítette jéghideg ujjaimat. Amikor Margg belépett az irodába, olyan érzésem támadt, mintha a hóhér éppen az imént lépett volna fel az emelvényre, a kivégzéshez készülve. Feküdjek le, vagy inkább üljek le a székre? Körülnéztem a szobában; nem láttam semmit. Bizseregni kezdett a karom, amint ráébredtem, hogy visszatartottam a lélegzetemet. Gúnyos köszöntésre emeltem a csészémet, azután felhajtottam a tartalmát. – Savanyú alma – jelentettem. Valek bólintott. Éppen csak annyi időm maradt, hogy letegyem a csészét az asztalra, mielőtt a világ hirtelen összemosódott a szemem előtt. Margg terebélyes alakja hullámzott felém. Hatalmas fején virágok fakadtak a szemüregéből. A következő pillanatban az asszony teste teljesen betöltötte a helyiséget, ahogy a feje összezsugorodott. Mozgást érzékeltem. A szürke falak karokat és lábakat növesztettek, amelyek felém nyúltak, fel akartak használni a padlóval folytatott küzdelmükben. Szürke szellemek bukkantak elő a lábam alól. • 34 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 34
2014.09.17. 11:35
Bujkáltak, bökdöstek, kacagtak rajtam. A szabadságot jelentették. Próbáltam ellökni magamtól a Margg-szerű lényt, ám az belém kapaszkodott, a testem köré fonódott, a fülembe férkőzött, és a fejemen dobolt. – Gyilkos! – sziszegte. – Alattomos bestia! Biztosan elvágtad a torkát, miközben aludt a nyomorult. Könnyű módja az emberölésnek. Élvezted a látványt, miközben a vére eláztatta a lepedőt? Mocskos kis patkány vagy, semmi több. A hang forrása után kapkodtam, el akartam hallgattatni, de egyszerre zöld és fekete játék katonákká változott, akik szorosan tartottak. – Fel fogja dobni a talpát a méregtől. Ha mégsem, megkaphatjátok – mondta a Margg-szerű szörny a katonáknak. Azzal egy sötét verembe löktek. Feketeség ölelt körül. Hányás és ürülék bűze csapta meg az orromat, amint magamhoz tértem. A börtön félreismerhetetlen bűze. Csodálkoztam, miként kerültem vissza a régi cellámba, és óvatosan felültem. Erős hányinger vonta el a figyelmemet. Az éjjeliedény után tapogatózva kezem egy fémkeretes ágy lábába ütközött, kétségbeesetten belekapaszkodtam, amint száraz hőhullámok söpörtek végig a testemen. Miután elmúltak, a falnak támaszkodtam, hálásan gondolva arra, hogy a szobámban ültem a padlón, és nem kerültem vissza a börtön zárkájába. Az ágy felesleges fényűzésnek számított a föld alatti szálláson. Minden erőmet összekapartam, hogy felálljak, azután megkerestem, és meg is gyújtottam a lámpásomat. Arcomat vastagon borította a rászáradt hányás. Ingem és nadrágom teljesen átázott, sőt orrfacsaró büdösséget árasztott. Testem folyékony tartalma bűzlő tócsában gyűlt össze a padlón. • 35 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 35
2014.09.17. 11:35
Margg valóban remekül gondomat viselte – gondoltam magamban gúnyosan. Helyzetem gyakorlatias észjárásra vallott. Ha történetesen az ágyra hajít, tönkretettem volna a matracot. Hálát adtam a sorsnak, amiért túléltem a mérget, és mert az éjszaka közepén eszméltem fel. Nem bírtam tovább elviselni magamon az átázott egyenruhát, így hát a fürdő felé vettem az irányt. Visszafelé idegen hangok ütötték meg a fülemet, mielőtt még kiléptem volna a szobámhoz vezető folyosóra; riadtan megtorpantam. Gyors mozdulattal eloltottam a lámpámat, és kilestem a sarkon. Lámpásaik lágy fénye megvilágította a katonák egyenruhájának zöld és fekete színét – Brazell színeit.
• 36 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 36
2014.09.17. 11:35
4.
–N
EM KELLENE ELLENŐRIZNÜNK, HOGY MEGHALT-E? – kérdezte Brazell egyik katonája. Az ajtómhoz emelte a lámpást, az övébe dugott fegyverek megcsörrentek a mozdulatra. – A házvezetőnő minden reggel bekukkant hozzá, és belediktál valamiféle kotyvalékot. Hamarosan úgyis hallunk felőle. Különben is, borzalmas bűz van odabenn. – A másik katona meglengette kezét az orra előtt. – Tényleg. Ha a bűz nem venné el rögtön az ember kedvét a szórakozástól, az összehányt egyenruha láttán bizony mindenki öklendezni kezdene. Bár… – A lámpást tartó katona keze futólag megérintette az övén lógó bilincset. – Levonszolhatnánk a fürdőbe, hogy megmosdassuk, és kicsit elszórakozzunk vele, mielőtt beadja a kulcsot. – Nem. Valaki megláthat. Ha életben marad, lesz elég időnk, hogy lehámozzuk róla az egyenruhát. Mintha egy ajándékot bontanánk ki, és határozottan szórakoztatóbb élmény lesz, ha közben eszméleténél van. – Sokatmondóan bólogatott, majd mindketten felröhögtek. • 37 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 37
2014.09.17. 11:35
Folytatták útjukat a folyosón, és csakhamar el is tűntek a szemem elől. A falba kapaszkodva azon töprengtem, vajon nem csupán képzeltem-e, aminek az imént fültanúja voltam. Még mindig hallucinációk gyötörnek? Úgy éreztem magam, mintha túlságosan sokáig áztattam volna a fejemet a víz alatt. Szédülés és szörnyű hányinger kerülgetett. A katonáknak már régen hűlt helyük volt, mire sikerült összeszednem a bátorságomat, hogy visszamenjek a szobámba. Szélesre tártam az ajtót, és magam elé tartottam a lámpásomat, minden sarkot megvilágítva a fényével, sőt még az ágyam alá is bekukkantottam. Egyedül a már ismerős, orrfacsaró szag támadt nekem. Öklendezve az ablakhoz botladoztam, és kinyitottam a spalettákat; mélyeket lélegeztem a hűvös, kristálytiszta levegőből. Tekintetem a padlón elterülő, szennyes pocsolyára tévedt. Semmi kedvet nem éreztem, hogy összetakarítsam a mocskot, de pontosan tudtam, hogy képtelen volnék elaludni a borzalmas bűzben. Miután kifosztottam a takarítók készleteit, időnként megtorpanva egyegy émelygési roham idejére, sikerült felsúrolnom a padlót, anélkül hogy elájultam volna. Kimerülten nyújtóztam el végül az ágyon; göröngyösnek éreztem. Hasztalanul forgolódtam a takaróim között, kényelmes helyzetet keresve. Nem hagytak nyugodni a gondolataim. Mi lesz, ha Brazell katonái visszatérnek? Ha mély álomba merülten találnak az ágyban, könnyű prédává válok. Megmosakodtam, így hát még csak el sem kell cipelniük a fürdőbe. A szobát betöltötte a fertőtlenítő szaga, és elfelejtettem kitámasztani a kilincset a szék támlájával. Hirtelen beindult a képzeletem; felvillant szemem előtt a szörnyű jelenet, amint az ágyhoz bilincselve fekszem, tehetetlenül, miközben • 38 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 38
2014.09.17. 11:35
a katonák lassan lemeztelenítik a testem, hogy minden egyes pillanatot kiélvezzenek, és lássák a rettegést az arcomon. Szobám falai mintha megvastagodva lüktettek volna körülöttem. Kirohantam a szobámból, arra számítva, hogy Brazell katonái máris ott ólálkodnak az ajtóm előtt. A kietlen folyosóra azonban teljes sötétség borult. Amikor megpróbáltam visszamenni a szobámba, olyan érzésem támadt, mintha valaki egy párnát nyomna az arcomba. Képtelen voltam átemelni a lábamat a küszöbön. A szobám csapda volt. Vajon ez a Kedves hatása miatt jelentkező üldözési mánia, vagy csupán egyszerűen a józan ész? Nem tudtam eldönteni. Bizonytalanul toporogtam az ajtóm előtt, mígnem egyszer csak megkordult a gyomrom. Az éhségtől vezetve elindultam ennivaló után kutatni. Abban reménykedtem, hogy hajnalok hajnalán senkit sem találok a konyhában, így nagyot kellett csalódnom, amikor egy magas férfit pillantottam meg, fehér egyenruhájának ingén két fekete rombus�szal, amint a sütők körül sürgölődve halkan motyog magában. Bal lába nem hajlott lépés közben. Megpróbáltam hangtalanul kiosonni, de a férfi észrevett. – Engem keresel? – érdeklődött. – Nem – válaszoltam. – Csak egy kis… ennivalót szerettem volna. – Hátranyújtottam a nyakamat, hogy az arcába nézhessek. Homlokát ráncolva egészséges lábára helyezte a súlyát, miközben alaposan szemügyre vette az egyenruhámat. Túlságosan vézna, hogy szakács legyen – gondoltam magamban, de a szokásos konyhai öltözéket viselte, és csakis egy szakács szorgoskodna itt ilyen korán. A maga módján egész jóképűnek tűnt, világosbarna szeme és rövid, barna haja volt. Eszembe jutott, hogy esetleg éppen Dilana Rand nevezetű udvarlójával állok szemközt, akit Margg említett. • 39 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 39
2014.09.17. 11:35
– Nyugodtan szolgáld ki magad! – Azzal két frissen gőzölgő kenyérre mutatott. – Elvégre egyheti bért nyertél nekem. – Már megbocsáss – ellenkeztem, levágva egy jókora darab kenyeret. – Mégis hogyan nyerhettem volna neked bármit is? – Te vagy az új ételkóstoló. Igaz? Bólintottam. – Mindenki tudja, hogy Valek beadott neked egy adagot a Kedvesből. Kockára tettem a szerencsém, és egy teljes heti béremben fogadtam, hogy talpra állsz. – Megfordult, hogy még három kenyeret kivegyen a sütőből. – Igen nagy kockázatot vállaltam, hiszen te vagy a legapróbb és a legsoványabb kóstoló, aki valaha is szolgált nálunk. Majdnem mindenki arra fogadott, hogy nem maradsz meg, Marggot is beleértve. A szakács kutakodni kezdett az egyik szekrényben. – Tessék! – Átnyújtotta a vajat. – Sütök neked egy kis palacsintát. – Összeszedte a hozzávalókat az egyik polcról, majd nekilátott bekeverni a tésztát. – Akkor hát hány ételkóstoló szolgált eddig a kastélyban? – kérdeztem két falat vajas kenyér között. A jelek szerint nem szeretett egyedül dolgozni; láthatóan örült a társaságnak. Keze egyetlen pillanatra sem állt meg, úgy válaszolt: – Öt, amióta csak Ambrosius parancsnok hatalomra került. Valek rajong a mérgekért. Sokat megmérgezett a Parancsnok ellenségei közül, és nem szeret kijönni a gyakorlatból. Tudod, néha próbára teszi az ételkóstolókat, nehogy véletlenül elkényelmesedjenek. A szakács szavaira hideg borzongás futott végig a hátamon. Úgy éreztem, mintha egyszerre szétolvadt volna testem egy hatalmas keverőtál mélyén. Folyékony hozzávalók pocsolyája voltam csupán, arra várva, hogy megkeverjenek, és kész tésztává dagasszanak. Amikor • 40 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 40
2014.09.17. 11:35
a szakács a forró serpenyőbe öntötte a keveréket, a vérem együtt sistergett a sülő palacsintával. – Szegény Oscove, Valek sohasem kedvelte. Állandóan vizsgáztatta, amíg végül össze nem roppant a nyomás alatt. A halál hivatalos oka „öngyilkosság” volt, de szerintem Valek végzett vele. Hoppá! Tágra nyílt szemmel bámultam, amint a szakács egy ügyes csuklómozdulattal megfordítja a palacsintákat. Izmai egy ütemre remegtek a sistergő palacsinták hangjával. S én még Brazell miatt aggodalmaskodtam, mikor egyetlen rossz lépés Valekkal, és… Hopp! Már itt sem vagyok. Valószínűleg mindig készenlétben tartott egy-két mérget arra az esetre, ha valamiért el kívánná tenni a kóstolót láb alól. A vállam fölött hátrapillantva már el is képzeltem, amint Valek belép a konyhába, hogy megmérgezze a reggelimet. Még a társalgást sem élvezhettem egy kivételesen bőbeszédű szakáccsal, anélkül hogy ne emlékeztettek volna folyton: nem csak az – akár mérgezett – ételek kóstolgatása jelentett rám veszélyt új munkakörömben. A szakács a kezembe nyomott egy palacsintákkal megrakott tányért, kivett még három vekni kenyeret a sütőből, majd újratöltötte a formákat tésztával. A gőzölgő, forró palacsinta ritka élvezetet jelentett, így hát gondolkodás nélkül befaltam mindet, háborgó gyomrom ellenére is. – Oscove a barátom volt. A Parancsnok legügyesebb kóstolójaként ismerték. Minden reggel lejött a konyhámba, és segített nekem friss recepteket kitalálni. Újabbnál újabb érdekes fogásokat vagyok kénytelen kiötleni, különben a Parancsnok új szakácsot keres a helyemre. Érted, mire gondolok? Bólintottam, és letöröltem a vajat az államról. A férfi felém nyújtotta a kezét. • 41 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 41
2014.09.17. 11:35
– Rand vagyok. Kezet ráztunk. – Yelena. Úton Valek irodája felé egy pillanatra megálltam az egyik nyitott ablak mellett. A felkelő nap éppen beragyogta a Lélek-hegység csúcsait, a kastélytól keletre. Az égbolt sziporkázó színei egy tönkretett festményt idéztek, mintha egy kisgyermek véletlenül vizet zúdított volna a vászonra. Gyönyörködve legeltettem szememet az életerőtől duzzadó, színpompás látványon, mélyet lélegezve a friss, tiszta levegőből. Körülöttem minden teljes virágában tündökölt, és hamarosan a hűvös, hajnali szellő is kellemesen felmelegszik. A forró évszak az elején járt. Még jó néhány hét választott el minket az izzasztó hőségtől és a lanyha, párás éjszakáktól. Valek két hétig oktatott fáradhatatlanul, és hirtelen kíváncsi lettem, vajon a Kedves milyen hos�szú ideig tartott eszméletlen állapotban. Nagy nehezen elszakadtam az ablaktól, és Valek irodája felé vettem ismét az irányt; éppen akkor értem oda, amikor induláshoz készülődött. – Yelena! Hát sikerült túlélned! – mosolygott Valek. – Három napig híredet sem hallottam. Már kezdtem aggódni. Gyanakodva fürkésztem az arcát. Úgy tűnt, őszintén örül, hogy újra láthat. – Margg hol van? – kérdezte. – Színét sem láttam. – Hála az égnek! – tettem hozzá gondolatban. – Akkor szükséged van az ellenméregre – állapította meg Valek, máris visszalépve a szekrényéhez. Mihelyst lenyeltem a szert, Valek rögtön az ajtóhoz indult. Amikor nem eredtem a nyomába, intett nekem, hogy kövessem. • 42 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 42
2014.09.17. 11:35
– Elő kell kóstolnom a Parancsnok reggelijét – magyarázta, igencsak gyors iramot diktálva. Hangosan lihegtem mögötte. – Ideje megismerkedned a Parancsnokkal, és persze látnod kell azt is, miként zajlik az előkóstolás. Hirtelen befordultunk a kastély központi folyosójára. Valek egy pillanatra sem torpant meg, én azonban megbotlottam; titokban még a lélegzetem is elállt. A király uralkodásából hátramaradt híres falikárpitok szakadtan lógtak a falakon, fekete festékkel összemázolva. Brazell árvaházában azt tanultuk, hogy minden kárpit a hajdani királyság egy-egy tartományát jelképezte. Ügyes kezek hosszú éveken keresztül aranyszínű fonallal hímezték a színes selyemképeket, amelyek a provinciák történelmének mozzanatait jelenítették meg. Immár rongyokká szaggatva, továbbra is döbbenetes képet festettek a Parancsnok uralmáról. Egész Ixiában ismeretes volt a Parancsnok gazdagság, pazarlás és igazságtalanság iránt érzett megvetése, amelyek az előző uralkodót és családját jellemezték. A dúskáló monarchiát követő katonai uralom alapvető változásokat hozott Ixiában. Míg a polgárok egy része örömmel fogadta a Viselkedési kódex egyszerű, ámde szigorú szabályait, mások nyíltan lázadtak; nem voltak hajlandók egyenruhát viselni, nem kértek engedélyt az utazásokhoz, vagy éppenséggel délre menekültek. Az elkövetett bűncselekményektől függően a lázadók pontosan olyan büntetésben részesültek, amelyet a kódex kiszabott számukra. Az egyenruha viselésének megtagadása azt jelentette, hogy a bűnöst két napra ki kell láncolni meztelenül a város főterére. Nem számított, ha az elkövetőnek történetesen jó oka volt a kihágásra; a büntetés ugyanaz maradt. Ixia népe hamarosan megtanulta, hogy nem • 43 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 43
2014.09.17. 11:35
kell sötétben tapogatózniuk a büntetéseket illetően. Többé szó sem lehetett vesztegetésről vagy pártfogók közbenjárásáról; a Parancsnok nem ismert tréfát. Az emberek kénytelenek voltak betartani a kódex törvényeit, másként számolniuk kellett a következményekkel. Még éppen időben szakítottam el tekintetemet a falikárpitokról, hogy lássam, amint Valek egyszer csak eltűnik egy boltíven keresztül, amelyet gyönyörűen megmunkált kövek díszítettek. A zsanérokon szilánkokra hasadt ajtók lógtak, elég csálén, de a fába faragott lombok és egzotikus madárkák még jól látszottak. A hatalomátvétel egy újabb áldozata előtt álltam; újabb emlékeztető volt a Parancsnok szándékairól. Beléptem a tönkretett ajtón, majd ámultan megtorpantam. A kastély tróntermében találtam magam. Odabenn íróasztalok valóságos tengere fogadott, mögöttük tanácsosok és katonai tisztségviselők serege foglalt helyet, a Territórium minden egyes körzetéből. A hatalmas helyiség csak úgy zsongott a szorgos munka zajától. Nehéz lett volna bárkit is felismerni a zűrzavarban, de végül sikerült megpillantanom Valek kecses alakját, amint éppen belép egy nyitott ajtón a terem túlsó végében. Beletelt némi időbe, mire utat törtem magamnak az asztalok labirintusán keresztül. Az ajtóhoz érve egy férfi hangja ütötte meg a fülemet, aki a kihűlt palacsinta miatt panaszkodott. Ambrosius parancsnok egy fából készült, egyszerű íróasztal mögött ült. A dolgozószobája kifejezetten rideg volt Valek irodájához képest, semmiféle személyes dekoráció nem enyhítette a szigorúságát. Az egyetlen tárgy, amely nem szolgált valamilyen célt, egy tenyérnyi, fekete hegyi párducot ábrázoló szobor volt. A macska szeme ezüstösen csillogott, és ezüstös foltok pettyezték az állat erőteljes hátát is. • 44 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 44
2014.09.17. 11:35
A Parancsnok makulátlan, fekete egyenruhája tökéletesen illeszkedett az alakjára, és minden részletében megegyezett Valek öltözékével, leszámítva, hogy a gallérjára hímzett rombuszok valódi drágakövekkel voltak kivarrva. Fényesen sziporkáztak a hajnali fényben. A Parancsnok fekete hajába már néhány ősz szál is keveredett, és olyan rövidre volt nyírva, hogy minden szála égnek állt. Brazell iskolájában megtanultuk, hogy a Parancsnok, ha csak tehette, kifejezetten kerülte a nyilvános szerepléseket, és visszautasította, hogy megfessék a portréját. Minél kevesebben tudták, hogyan néz ki, annál kevesebben próbáltak az életére törni. Néhányan paranoiásnak tartották, de én úgy véltem, hogy mivel maga is orgyilkosok és titkos hadműveletek útján jutott hatalomra, csupán ésszerűen gondolkodott. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem a Parancsnokot, hanem nagydarab, szakállas katonát láttam magam előtt, fegyverekkel és kitüntetésekkel teleaggatva. Ám karcsú, simára borotvált arcú férfi volt, finom vonásokkal. – Parancsnok, hadd mutassam be Yelenát, az új ételkóstolót – szólalt meg Valek, behúzva engem is a szobába. A Parancsnok aranyszínű, mandulavágású szeme találkozott az enyémmel. Pillantása metsző volt, akár egy kard éle. A torkomnak szegeződött, és a földhöz szorított. Úgy éreztem, tekintete a vesémig hatolt, és minden titkomat kifürkészi. Amikor végül Valekra pillantott, szinte elszédültem a megkönnyebbüléstől. – Brazell dühöngő panaszáradata alapján inkább tűzokádó sárkányra számítottam – jegyezte meg a Parancsnok. Brazell nevét hallva egész testem megmerevedett. Ha Brazell bepanaszolt a Parancsnoknál, megvolt az esélye, hogy igencsak hamar mégis akasztófára jutok. • 45 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 45
2014.09.17. 11:35
– Brazell ostoba bolond – mordult fel Valek. – Csupán drámai kivégzést akart a fia gyilkosának. Én személy szerint jobbnak láttam volna rögtön elintézni a lányt. Jogában állt volna. – Valek szürcsölt egyet a Parancsnok teájából, majd megszaglászta a palacsintákat. Összeszorult a szívem. Alig kaptam levegőt. – Mindenesetre a kódex világosan leírja, hogy a következő kivégzésre váró elítéltet illeti a tisztség. És többek között Brazell volt a törvény egyik szerzője. – Miután óvatosan lemetszett egy darabot a palacsinta közepéről, egy másikat pedig a széléről, mindkét szeletet a szájába tette, és lassan rágni kezdett. – Tessék! – Azzal átnyújtotta a tányért a Parancsnoknak. – Brazellnak tulajdonképpen igaza van – jegyezte meg a Parancsnok. Felemelte a teáscsészéjét, és a tartalmára meredt. – Mikor áll végre munkába? Kezdem unni a kihűlt ételeket. – Még néhány nap. – Jól van – bólintott a Parancsnok, azután felém fordult. – Az ennivalómmal egy időben érkezel, és gyorsan megkóstolod. Nem akarom tűvé tenni utánad a kastélyt. Megértetted? Rosszullét kerülgetett, amint feleltem: – Igen, uram. – Valek, a végén még vészesen lesoványodom miattad. Az ebédet a tanácsteremben szolgálják fel. Ne késs! – Igenis, uram – vágta rá Valek, majd sarkon fordulva az ajtó felé vette az irányt. Engedelmesen követtem. Átvágtunk az íróasztalok kusza sokaságán. Amikor Valek megállt, hogy röviden szót váltson egy másik tanácsossal, gyorsan körbepillantottam. A Parancsnok tanácsosai között nők is akadtak, sőt két női kapitányt és egy ezredest is észrevettem a hivatalnokok között. Új szerepkörük a királyság végének • 46 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 46
2014.09.17. 11:35
egyik előnye volt. A Parancsnok az emberek képességeihez és tudásához mérten osztogatta a feladatokat, nem pedig a nemi hovatartozás alapján. Míg a királyság idején az asszonyok csakis takarítónőként, konyhalányként vagy feleségként tevékenykedhettek, a Parancsnok szabad utat adott nekik, hogy kedvükre válasszanak maguknak foglalkozást. Akadtak nők, akik szívesen megmaradtak korábbi feladataik mellett, mások azonban örömmel kaptak a kínálkozó alkalmon, hogy más munkát végezhessenek, és a fiatalabbak gyorsan kihasználták az új lehetőségek nyújtotta előnyöket. Végre megérkeztünk Valek irodájába, ahol Margg éppen az asztalon sorakozó irathalmokat porolgatta. Nekem az volt a benyomásom, hogy sokkal több időt tölt a papírok tanulmányozásával, mint az igazgatásukkal. Valek talán nem vette észre? Kíváncsi lettem, vajon milyen szolgálatokat teljesített Margg a férfinak a takarításon kívül. Margg derűs arccal fordult Valek felé, ám amint a férfi továbblépett, szinte felnyársalt ádáz tekintetével. Bizonyára sok pénzt veszített, amikor arra fogadott, hogy nem élem meg a másnapot – gondoltam magamban. Rámosolyogtam. Még időben sikerült megfékeznie az arcára kiülő mérhetetlen dühöt, mielőtt Valek felpillantott volna ránk az íróasztaláról. – Yelena, szörnyen elcsigázottnak látszol. Már attól is elfáradok, hogy csak rád nézek. Pihenj egyet! Gyere vissza ebéd után, és akkor folytatjuk a tanulást. Valójában nem is éreztem magam különösebben fáradtnak, de a pihenés remekül hangzott. A folyosón lépkedve azután Valek megjegyzése lassan mégis beférkőzött a gondolataimba. Lépteim lelassultak, és kényszeredetten vonszoltam magam előre a szobám felé. • 47 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 47
2014.09.17. 11:35
Annyira lefoglalt a puszta erőfeszítés, hogy egyik lábam a másik elé tegyem, egyenesen beleütköztem Brazell két katonájába. – Ide süss, Wren! Megtaláltam a patkányunkat! – kiáltott fel az egyik őr, megragadva a csuklómat. Hirtelen magamhoz térve, döbbenten meredtem a katona ruháját díszítő zöld rombuszokra. – Ügyes vagy! – nyugtázta Wren. – Most mutassuk meg a zsákmányodat Brazell tábornoknak is! – A tábornok nem rajong az élő patkányokért. Különösen ezt az egyet nem szíveli. A katona durván megrázott. Fájdalom nyilallt a karomba, onnan a vállamba és a nyakamba. Kétségbeesetten néztem körbe a folyosón, segítséget remélve. Teljesen elhagyatott volt. – Úgy van, jobban szereti őket élve megnyúzva. Eleget hallottam. Azt tettem, amit minden életrevaló patkány tett volna a helyemben. Erősen beleharaptam a katona kezébe, amíg vért nem éreztem a számban. A férfi felkiáltott, szitkozódott, és engedett a szorításán. Másra sem vártam, kirántottam a karomat a markából, és futásnak eredtem.
• 48 •
poisonstudy_meregtan2korr.indd 48
2014.09.17. 11:35