5. Ötlet és elhatározás kéz a kézben jár Ez a bejegyzésem rövid lesz. Abban a pillanatban, hogy megkaptam az utolsó lökést Gergő szárnyaló üzletéről, az elhatározás is megszületett. Ötletem nem volt, de kezdtem bízni magamban, s abban a pillanatban, amikor először kezdtem számot vetni a lehetőségeimmel, – a kezdeti sokk 24 óra alatt elmúlt – jöttek az ötleteim. Beszállhattam volna egyetemista szobatársaim mellé, akik leginkább állásbörzéket szerveztek és gyakornokokat közvetítettek, pusztán csak azért, mert tudták, hogy jó fej vagyok. Anyum egy kolléganőjének férje épp csendestársat keresett egy kiszállítós vállalkozáshoz, s szomszédom Adél is fejleszteni akarta művészi ambícióit egy új társsal. Határ a csillagos ég. De nekem? Nagy és nem csak érzelmi kérdés, hogy: a) egyedül csinálok bármit is, „vállalkozó vállalkozó” vagyok b) egyedül csinálom, amit kitaláltam, de „menedzser vállalkozó” leszek és alkalmazottat is foglalkoztatok
c) társulok valakivel, akivel az én ötletemet osztom meg d) társulok valakivel, akinek az ötletéhez beszállok. Tudtam, hogy az ötletem jó. Nem tudtam még megbecsülni azonban az elején, hogy mennyi munkám lesz, mindenesetre az egyetemeken, hallgatói önkormányzatoknál elkezdtem nézelődni gyakornokot keresve, készülve a sikerre. Az alkalmazottért nem csak anyagilag vagyok felelős. Munkáltatói, fegyelmi jogkört gyakorlok vele szemben, utasításadási jogom van, és erre még nem álltam készen. Tudtam, mi az, amit elkerülnék, láttam rossz példákat közigazgatásban és a multinál is. Vezetéselméleti ismereteim frissek voltak, de ez itt túl életszagú még…
11
