Tótágas 2012-13/2. by Tótágas

TÓTÁGAS – a Tóth Árpád Gimnázium diáklapja – 2012/2013. 2. szám

Iskolai Az iskola legeredményesebb tanulója díj Kolostyák Zsuzsanna 12. d Tóth Tamás 12. d

Kolostyák Zsuzsanna kiemelkedő eredményeket ért el négy éven keresztül a biológia és kémia versenyeken. Több országos és nemzetközi verseny első helyezése fűződik nevéhez. Legjobb eredményei: Dr. Árokszállásy Zoltán biológia-környezetvédelmi verseny 5., Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi verseny 4., Avram Hershko Természettudományi Verseny 1., Europian Union Science Olympiad 1., Szent-Györgyi Albert Természettudományi Emlékverseny 1., Dürer Kémiaverseny 8., Tudományos Diákkörök országos konferenciája 1., a biológia OKTV ez évi döntőjén elért 8. helyezés valamint meghívást kapott a Svájcban rendezendő Nemzetközi Biológiai Diákolimpiára. Felkészítő tanárai: Novák Veronika, Sántha Ildikó és Hotziné Pócsi Anikó tanárnők

Tóth Tamás kiemelkedő eredményeket ért el négy éven át a kémia versenyeken. Legkiemelkedőbb eredményei: Irinyi János

díjak középiskolai kémiaverseny 3., az elmúlt két tanévben a kémia OKTV országos döntőjébe jutott, ebben a tanévben ez sikerült az angol nyelvi OKTV-n is. A 11. évfolyamon elért eredményei alapján részt vehetett a Nemzetközi Kémiai Diákolimpia válogatóversenyén. Munkáját a Richter Gedeon Gyógyszergyár ösztöndíjjal jutalmazta. Felkészítő tanárai: Dr. Várallyainé Balázs Judit és Lazarovits Margit Csilla tanárnők

Ágni Endre - reál-díj Kovács Dániel 12. e György Tímea 12. e

György Tímea a gimnáziumi évei alatt nagy érdeklődéssel, elhivatottsággal, szorgalommal foglalkozott az informatikával. Elsősorban az alkalmazói terület érdekli, azonban nyitott volt a programozás tanulására is. Az OKTV Alkalmazói kategóriájában tavaly és az idén is döntőbe jutott, ahol ebben a tanévben 12. helyezést ért el, amely egyúttal iskolánk eddigi legjobb eredménye ebben a kategóriában. Felkészítő tanára: Bordi István tanár úr

Kovács Dániel a gimnáziumba kerülése óta nagy érdeklődéssel és kitartással tanulja a matematikát. Ezt támasztják alá kiemelkedő 2

verseny eredményei is. Ezek közül a legjobbak: Megyei Matematika Verseny 1., Matematika OKTV II. kategóriájában 21., I. Nemzetközi Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny 1., míg a Junior Freshhh Országos döntő 3. helyezése. Ezek mellett számos fizika versenyen is kiemelkedően szerepelt. Kovács Dániel négy évig kitűnő tanuló volt és angol nyelvből felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Felkészítő tanárai: Hajzer György, Kovács Miklós tanár urak

Csapó István- közösségi-díj Melcher István 12. e

Melcher István már kilencedikes korában bekapcsolódott az iskolai stúdió munkájába, azóta szinte minden iskolai program technikai szervezésében és lebonyolításában részt vett. A technikai berendezések kiváló gazdája volt, mindezen tevékenységei mellett aktívan segítette az új stúdiósok beilleszkedését.

bajnokságokon helyezéseket.

ért

kiemelkedő

Koós Sándor-díj Hepp Iván 12. f

Hepp Iván a Tóth Árpád Irodalmi Kör alapító s egyben legaktívabb tagja, mondhatni motorja. Számtalan a TÁIK által megszervezett rendezvény kitalálója, fő szervezője, néha moderátora, előadója. A Debreceni Egyetemi Irodalmi Kör műhelymunkáinak rendszeres résztvevője. Elévülhetetlen érdemei vannak az Irodalmi, Kulturális Szösszenet online irodalmi folyóirat létrehívásában, melynek főszerkesztője, rendszeres publikálója. Felkészítő tanára: Deák István tanár úr

Arany János Tehetséggondozó Program Érdemes Diákja díj Erdelics Ágnes 13. h

Érdemes kollégista- vándorserleg Csipkés Csaba 12. d

Erdelics Ágnes öt éven keresztül volt az Arany János Tehetséggondozó program diákja. Kiváló tanulmányi eredménye, példamutató szorgalma és közösségi munkája alapján kapja meg a díjat. Csipkés Csaba érdeklődése szerteágazó. Biológia, kémia, angol nyelv és latin nyelv tantárgyi versenyek mellett hét évig zongorázott és 12 éve versenytáncol. A Valcer Táncstúdió táncosaként területi és országos 3

Jó tanuló – jó sportoló - díj Csajkó Dóra 12. e Kovács Márton Benedek 12. d

Csajkó Dóra az iskola kosárlabdacsapatának kapitánya, a négy év alatt minden Országos Diákolimpián döntős volt csapatával, egyszer országos 7., kétszer 4. és egyszer 2.helyezést szerezve. A debreceni felnőtt NB I-es csapatnak is vezéregyénisége. A sportban és tanulásban nyújtott teljesítménye kiváló példája annak, hogy a tanulás és sport nem egymást kizáró dolgok, sőt, egymást erősítve segítik a fiatalok fejlődését. Példamutató szorgalmával és a sportpályákon nyújtott kiemelkedő teljesítményével már most is sok fiatalabb társának példaképe. Felkészítő tanára: Bajusz György tanár úr

Bardi-kupa Czakó Zsanett 12. f

Czakó Zsanett a Tóth Árpád Gimnázium röplabdacsapatának négy évig meghatározó tagja, az idei tanévben kapitánya volt. Aktív szereplésével a TÁG csapata sikerrel szerepelt a korosztályos Diákolimpiákon, a Megyei Döntőn 2., az Amatőr Diákolimpia Országos Döntőjén 16., a Strandröplabda Diákolimpián 9. helyezést ért el. Felkészítő tanára: Suba István tanár úr

Vincze Lászlóné Emlékdíj Kolostyák Zsuzsanna 12. d Lásd: Az iskola legeredményesebb tanulója

Magonc-díj Szabó Lilla 12. d

Kovács Márton Benedek a nem leigazolt versenyzők között 100 m-es gyorsúszásban országos 4, megyei és városi első, 100 m-es mellúszásban megyei és városi első helyezést ért el. Emellett vízilabdában is a dobogó második fokára állhatott fel. Tanulmányi eredménye általában jeles, felsőfokú cambridgei nyelvvizsgával rendelkezik. 2011-ben elnyerte a New Yorki Columbia egyetem 4 hetes ösztöndíját, ahol kiváló minősítést kapott. Felkészítő tanárai: Bajusz György tanár úr, és Lazarovits Margit Csilla tanárnő

Szabó Lilla kilencedikes kora óta aktív tagja a BIOCÉN Klubnak, számtalan iskolai és megyei szintű környezetvédelmi akció megvalósításában dolgozott. Több beszámolót írt a BIOCÉN Krónikába. Az utóbbi két tanévben a BIOCÉN klub diákvezetőjeként tevékenykedett. Több országos rendezvényen is bemutatta a klub projektjeit, rendszeresen előadott a Földi János diákkonferenciákon. Felkészítő tanára: dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó tanárnő

Különdíjak Chvatal Tünde 12. e Gál Annamária 12. c Filep Máté 12. d Göttlinger Anna Ilona 12. c Racsmány Zoé Diána 12. a Göttlinger Anna Ilona és

Chvatal Tünde az iskola kosárlabdacsapatának játékosa, az Országos Diákolimpiákon 8., 4. és 3. helyezett csapat tagja, a DEAC NB I-es kosárlabdacsapatának játékosa. Tizedikesként került iskolánkba, szorgalmával, kitartásával jó példája annak, hogy a sportot sosem késő elkezdeni, s a kitartó munka mindig meghozza az eredményt.

Gál Annamária az iskola kosárlabdacsapatának meghatározó játékosai négy éven át, ötszörös diákolimpiai döntősök. A 2013-ban először megrendezett B33 Diákolimpián bronzérmet nyertek. Mindketten meghatározó játékosai a Debreceni Sportiskola és a DEAC NB I-es csapatának. Felkészítő tanára: Bajusz György tanár úr

Felkészítő tanára: Bajusz György tanár úr

Filep Máté az Avram Hershko Országos Természettudományi Versenyen 1, a Curie Kémia Emlékversenyen 14. helyezést ért el. Gimnáziumi tanulmányait végig kitűnővel végezte. Felkészítő tanára: Hotziné Pócsi Anikó tanárnő

Racsmány Zoé Diána a gimnáziumi leány röplabdacsapat meghatározó személyisége volt 4 évig. A csapat többek között az Ő aktív közreműködésével ért el a Diákolimpián megyei 2., illetve 3. helyezést. Tagja volt a Strandröplabda Diákolimpián sikeresen szereplő csapatnak is. Felkészítő tanára: Suba István tanár úr

1000 év emlékei nyomában – Cambridge úti beszámoló Az I. Nemzetközi Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny első helyezett csapataként egy angliai utazást nyertek diákjaink és tanáruk

A debreceni Tóth Árpád Gimnázium képviseletében december 6. és 9. között négynapos utazáson vettünk részt Cambridge-ben. Utunkat magyar részről a Szegedi Egyetem és Szeged város önkormányzata, angol részről a Szeged-Cambridge Baráti Kör tagjai, élükön Julia Seiber Boyd elnök asszonnyal szervezték és támogatták. Áldozatos és körültekintő munkájuk eredményeképpen a négy nap alatt életre szóló élményekkel gazdagodtunk. Az utazást megelőzően jó néhány levelet váltottunk cambridge-i vendéglátónkkal, Julia Seiber Boyd-dal, aki gondos tájékoztatással segítette felkészülésünket. Minden részletre kiterjedő figyelmességgel érdeklődött kéréseink felől, amely a szükséges (meleg és vízhatlan) ruházattól az esetleges különleges étkezési igényeken át egészen az esti koncertprogram kiválasztásáig terjedt. Mindezek eredményeképpen egy részletes program birtokában indultunk útnak, amelyben óramű pontossággal lebontva szerepeltek az egyes napok eseményei, (ez nagy segítséget nyújtott mindannyiunknak az elkövetkező négy nap forgatagában). Vendéglátónk figyelme az étkezésekre is kiterjedt, s az ígéretes részleteket a valóság nemcsak igazolta, de messze felül is múlta (azaz Cambridge-ben az angol konyha legszebb erényeivel találkozhattunk). December 6-dikán éjfélkor indult útjára csapatunk, hogy a Budapestről 6:25-kor felszálló járaton a repülés nem mindennapi élményével gazdagodva London felé vegye az irányt. Felejthetetlen marad számunkra a felhőkön átszűrődő kora reggeli napsütés. A két órás út végén a Stansted repülőtérrel egybeépült vasútállomáson hamar megtaláltuk a vonatunkat. Innen félórányi vonatút után jutottunk Cambridge-be. Julia Seiber Boyd és férje, Simon az állomáson vártak ránk. Elszállásolásunkról három külön család gondoskodott, így a szállításunk szervezése időnként kisebbfajta hadműveletnek is beillett. A rövid úton azonnal szembesültünk a bal oldali közlekedéssel, amely jó néhányszor okozott még zavart, különösen, amikor minduntalan a vezető helyére akartunk beszállni vendéglátóink autóiban. A kipakolás után Juliáéknál találkoztunk a „könnyű ebéd”-ként megjelölt étkezésre, amit még végigkóstolni is sokáig tartott, nemhogy befejezni. Az itt töltött napok alatt bőséges ízelítőt kaphattunk a tradicionális és a modern angol ételekből, melyeket jóízűen fogyasztottunk. Különösen a bőséges zöldség-, hal- és sajtkínálat, no meg az elmaradhatatlan tea és a hozzá tálalt sütemények cáfoltak rá az itthon gyakran hallott előítéletekre. Ebéd után a város északi részéből a Cam folyó egyik hangulatos kis hídján átkelve a központba sétáltunk vendéglátónk kíséretében. Ekkor megismertük a „commons” fogalmát, amely a tágas városi közparkokat jelenti, ahol jó időben sportolni, piknikezni szoktak, de van, ahol teheneket, lovakat is legeltetnek, egyfajta hagyományőrzés címén. Decemberben persze mindez nem látható, de a park szélén láthattuk a különleges kijáratot, ahol a tehenek, lovak nem tudnak 6

kijutni. A Cam folyó sem a nyári arcát mutatta, de így is láttunk hideggel dacoló evezősöket, és néhány híres „punt”-ot, azaz csáklyával hajtott csónakot, amelyek a város egyedi jellegzetességei. A helyiek többsége nem tűnt fázósnak: míg mi gondosan összeválogatott meleg ruháinkban igyekeztünk ellenállni a valóban hideg, nyirkos időnek, nemegyszer találkoztunk rövid ujjú inget, rövidnadrágot viselő fiatalokkal. Az esőt ugyan megúsztuk, de többnyire borult, szeles idő tett minket próbára Cambridge utcáit járva. Ezen a délutánon Milner Mercédesz vezetett minket, aki több éve lakik már a városban. Cambridge-ben több száz magyar tanul és dolgozik, s nagy részük szoros kapcsolatot ápol egymással. Így a mi fogadásunkban is sokan közreműködtek, néha szinte kézről kézre adva bennünket, akárcsak angol vendéglátóink, akik a polgármestertől a kollégiumi portásig mindannyian nagyon jóleső melegséggel fogadtak bennünket. A város központjából, a piactérről utunk az Eagle nevű pubhoz vezetett, amely többek közt arról nevezetes, hogy Watson és Crick itt jelentették be a DNS szerkezetének fölfedezését. A pubbal szemben láthattuk Cambridge legidősebb épületét, a Bene’t templomot, amelynek tornya ezer éve áll. Elsétáltunk a Cavendish laboratórium mellett, ahol többek között az elektront is felfedezték. Utunk során a későbbiekben is lépten-nyomon tudománytörténeti nevezetességekbe ütköztünk. Könnyen beláthattuk, nem véletlen az, hogy Cambridge az a hely, ahol a legnagyobb a város lakosságára jutó Nobel-díjas tudósok száma. A számos college közül nem mindegyikbe szabad a bejárás a látogatók számára. Mi ezen a napon a Pembroke College belsejét csodálhattuk meg, amely a többihez hasonlóan saját főépülettel, kápolnával, könyvtárral és ebédlővel rendelkezik. A látvány önkéntelenül is a Harry Potterregények világát idézte föl bennünk, hiszen ezt a történetet is az angol college-ok világa ihlette. Mint megtudtuk, a film egyes jeleneteit Oxford kollégiumaiban vették föl, azonban az örök rivális Oxford nevét Cambridge-ben nem mindenütt illik kimondani, többnyire „the other place = a másik hely” néven emlegetik… Átfagyott csapatunkat meleg fogadtatás várta a polgármesteri hivatalban, ahol Sheila Stuart polgármester asszony szívélyes vendéglátása mellett számoltunk be az ide vezető utunkról. Itt is, akárcsak mindenhol, érezhettük azt a kitüntető figyelmet és érdeklődést, ami rajtunk keresztül tágabb hazánk és Szeged, mint Cambridge testvérvárosa felé irányult. Ekkor esett igazán jól a négy óra tájban esedékes tea, amelyet még napi négy-öt másik követett, mint az angol vendéglátás egyik jellegzetessége. Úgy éreztük, nem csoda, hogy hazatérve Szent-Györgyi Albert is meghonosította ezt a szertartást kollégái és diákjai körében. Szállásainkra hazatérve még jutott némi idő a házigazdáinkkal való beszélgetésre (természetesen egy csésze tea mellett), azután majd’ 24 óra elteltével aludni tértünk első cambridgei éjszakánkon. December 7. A délelőttöt a központtól kissé távolabb eső Fitzwilliam College-ban tett látogatással kezdtük, ott, ahol Szent-Györgyi Albert is doktori címet szerzett. Ennek modernebb épületei között, hatalmas fák alatt még áll az a ház is, ahol annak idején Darwin felesége is lakott. Ezután egy helytörténeti bemutatót tekintettünk meg a Folk Museumban, amely egy átalakított régi fogadó épületében ismerteti meg a látogatókat a város egykori lakóinak mindennapi életéből vett részletekkel. Útban visszafelé a jeruzsálemi Szent Sír Templom mintájára épült, közel ezer éves Kerek Templomot látogattuk meg. Déltájban a váratlanul megjelent Nap fényében a legimpozánsabb, mármár kastélyokat idéző kollégiumi épületek (Trinity College, St. John’s College) közt sétálva jutottunk vissza a városközpontba.

Ebéd után az egyetem Biokémiai Intézetébe látogattunk el, vendéglátóink és a Cambridge-ben dolgozó Dudás Róbert társaságában. Itt Chris Fuller vezetésével megtekinthettük Szent-Györgyi Albert egykori dolgozószobáját és a szomszédban lévő könyvtárat, amelyet szintén használt munkája során. A legfőbb látványosság azonban a Szent-Györgyi által elsőként itt izolált C-vitaminnak az intézetben őrzött eredeti mintája, amelyet azóta kis üvegcsében őriznek az utókor számára, s amit mi is közelről megtekinthettünk Az intézettel való ismerkedés után egy órát tölthettünk a közeli Whipple múzeumban, ahol Darwin mikroszkópjától az első elektronmikroszkópig számtalan tudománytörténeti érdekességet tekinthettünk meg. Itt mindannyian megtaláltuk a számunkra érdekes látnivalót, hiszen a kiállítás valamennyi reáltudományt felölelte. Innen taxi vitt minket az Addenbrooke kórházba, amely – város a városban – Európa egyik fő egészségügyi kutatóközpontja. Ez a komplexum ad helyet számos kutatólabornak. Itt a világ minden tájáról érkezett kutatók ezrei igyekeznek a neves elődök, köztük számos Nobeldíjas nyomába lépni. Nicola Buckley vezetésével több fiatal kutató igyekezett minket röviden bevezetni néhány érdekes itt folyó kutatás részleteibe. Így láthattunk lézeres elektronmikroszkóp alatt sejtekre támadó T-limfocitákat, s a folyamatot rögzíteni képes csúcstechnikát, génsebészeti eljárásokkal kezelt fonalférgeket, és hasonló, biológus szemnek kedves látnivalókat. A kórházi látogatás végén a Molekuláris Biológiai Intézet még át sem adott, lenyűgöző méretű új épületében jártunk, amely egymagában több száz kutatónak biztosít majd lehetőséget a tudományos munkára. Vendéglátóink nem felejtették el megemlíteni, hogy a tervezés során mennyire messzemenőkig figyelembe vették az épület majdani használóinak igényeit és javaslatait. Hogy a napunk teljes legyen, este még egy karácsonyi koncert várt ránk a Jesus College kápolnájában, a kollégiumi énekkar előadásában. Ezekben a hetekben különösen sok koncert és előadás színesíti az egyébként is gazdag kínálatot. A városközpontban minden vaskerítésen hirdetések tucatjai invitálják az érdeklődőket az előadásokra, amelyek a gótikus kápolnák festői belsejében igazán ünnepi hangulatot teremtenek. Az aznap este hallott koncert alapján magunk is meggyőződhettünk arról, milyen magas színvonalú előadások születnek ezeken az estéken, amelyeken gyakran TV- és rádiófelvételek is készülnek. Vacsora után sem ért még véget az aznapi program, hiszen este Cambridge-ben tanuló és dolgozó magyar fiatalok társaságában tölthettünk el egy hangulatos estét egy belvárosi pub diákoktól zajos forgatagában. December 8. A délelőtt a Sedgwick múzeumban Philly Owles segítségével tett látogatással indult, ahol nemcsak Darwin sok-sok személyes homiját, hanem számos fosszíliát, ásványt, sőt dinoszaurusz csontvázat is láthattunk. Innen az egyetemi könyvtárba látogattunk, amely monumentális méreteivel messziről hirdeti: ez a három legnagyobb angol könyvtár egyike. Bástyaszerű tornya utólagos kiegészítésként került be az épület tervébe, mivel azt az építtetők eredeti formájában nem tartották eléggé impozánsnak. Ez később hasznosnak bizonyult, mivel ezt a könyvtárat is elérte a nagy gyűjtőkönyvtárak sorsa: a kötetek áradata nyomán előbb-utóbb ez az épület is kicsinek bizonyul majd, de addig is minden hasznosítható négyzetmétert ki kell használniuk. 8

Tim Penton vezetésével tett könyvtári séta is maradandó emlékként él bennünk. Nem mindennapi élmény volt látni a milliónyi könyvet, a látogatóktól egyébként elzárt folyosókat. Meglepetésünkre a könyvtár több ezer magyar kötettel is büszkélkedik, így boldogan lapoztuk fel Tóth Árpád, vagy éppen Ady versgyűjteményeit. Ebéd után átadtuk magunkat az adventi forgatagtól nyüzsgő belvárosnak, s ekkor alkalmunk nyílt ajándékvásárlásra is. Az utolsó cambridge-i vacsoránkon egy valódi ,,előkarácsonyban” lehetett részünk, hiszen vendéglátóinknál egy nagyobb társaság gyűlt össze, s az ünnep idején szokásos étrenddel, a végén egy valódi karácsonyi pudinggal kedveskedtek nekünk. Élményekkel gazdagodva hajtottuk álomra fejünket, abban a tudatban, hogy másnap búcsút kell intenünk Angliának. December 9. Reggelünk a bepakolással telt, majd ellátogattunk a városi botanikus kertbe, ahol az üvegházak és a sétányok számos érdekes növényritkaságot rejtegetettek. A séta és a botanikus kertben elköltött ebéd után azonban búcsút kellett intenünk vendéglátóinknak és Cambridge-nek abban a reményben, hogy még találkozunk. Ismét várt ránk egy hosszas utazás, de ezúttal az esti fényekben gyönyörködhettünk London majd Budapest fölött. A négy csodálatos napot sohasem fogjuk elfelejteni, ahogyan az utazást szervezők és vendéglátóink segítőkészségét, önzetlen gondoskodását sem, melyet ezúton is nagyon köszönünk nekik. Árva Hédi 11. c, Kolostyák Zsuzsanna 12. d, Kovács Dániel 12.e Gőz József, felkészítő tanár

Tanárbúcsúztató ünnepség 12. d osztály „A tanár alapjában véve arra is tanítani akar, ami kívül esik tantárgyának keretein. Erkölcs, elvhűség, világnézet – mindegy, minek nevezzük.” Akutagava Rjúnoszuke Úgy vélem ezek a szavak írják le leginkább az itt töltött négy évünk alatt megismert tanáraink személyét. Az első évünktől kezdve számos tanárral megismerkedhettünk és megbizonyosodhattunk arról, hogy a pedagógia nem csupán a száraz tananyagból áll. Ideérkezve 14 évesként olyan gondolatokkal léptük át 2009. szeptember 1-jén a TÁG ajtaját, amelyeket mai napig felidézhetünk. Félve, mégis büszkén tettük be ide a lábainkat és azt hittük a gimnáziummal valamelyest már felnőtté váltunk hátrahagyva a „kisiskolás” életünket. Azonban visszatekintve mégsem voltunk mi még akkorák. Belül gyermeteg szívvel, némi aggodalommal vártuk a megmérettetéseket, hogy vajon mennyivel lesz nehezebb, vajon milyenek az itteni „tanító nénik és tanító bácsik”. Sokkal keményebbek és szigorúbbak? Na és az osztályzás? A dolgozatok és azok összeállítása? Sok-sok kérdés felmerülőben, amelyekre sikeresen megkaptuk a válaszainkat. Sok minden más, és mégsem, mondhatnánk. Sokunknak mondhatták elhagyva az általános iskolát, hogy „ott már nem kapsz tutujgatást, vége a gyereklétnek..” Azonban tévedtek. Olyan tanítatásban lehetett részünk, ahol meghagyva a tutujgatást, megkaptuk a felnőtt bánásmódot. Elsőként kedves osztályfőnökünk személyében, akinek ugyanúgy új volt a saját osztály, akárcsak számunkra a gimnáziumi élet. Azonban úgy gondolom, hogy a négy év alatt sikeresen véve az akadályokat, remek munkát végzett velünk. Köszönjük. Továbbá azok a tanáraink, akik a 4 évünket végigkísérve keményen és szigorúan, néha akár kissé anyáskodóan, próbálták átadni nekünk azt a sok tudást, amelyet (remélhetőleg) mára már birtoklunk olyannyira, hogy sikeresen vegyük az előttünk lévő megpróbáltatásokat. Úgy gondolom, szólhatok az osztály nevében, ha azt akarom mondani, hogy nem bántuk meg ezt a szakválasztást, hiszen a legjobb kémia, illetve biológiaoktatásban lehetett részünk szakos tanárainktól, akiknek őszintén reméljük, hogy - két hét múlva nem okozunk majd csalódást a vizsgán. Azonban nem szabad kihagyni azt az oktatást és taníttatást sem, amelyet emellett kaptunk még ebben az iskolában. Történelem, matematika, angol, második idegen nyelv, földrajz, fizika, informatika, ének, rajz és még sorolhatnám. Azt hiszem mindent megpróbáltak tanáraink, hogy a rendelkezésükre álló 3, 2 vagy akár 1 év alatt felkeltsék érdeklődésünket, illetve tágítsák tudásunkat a lehető legtöbb irányba. Továbbá természetesen megkaptuk a lehetőséget a testmozgásra, az elmúlt évek során akár több száznak is tűnő, testnevelés órák alatt, amelyeket sose feledünk el. Hiszen úgy vélem nem sok osztály mondhatja el, hogy a második évtől az addig szétválasztott fiúk és lányok mégis együtt mozogtak abban a heti kétszeri vagy esetleg háromszori félórában röpizve, kézizve, kosarazva vagy akár egy egész évet kiütőzve egymással. Köszönjük a lehetőséget testnevelő tanárainknak. Ezen túl sosem feledjük azoknak a történelem óráknak a hangulatát, amelyet tanárnővel élhettünk meg és megígérhetjük, hogy felkészülten és ügyesen tesszük le ugyanúgy a történelem vizsgát, ahogy a többi érettségit egyaránt. Bízunk magunkban, bár valóban néha megijedünk vagy elveszítjük kis időre a bátorságunk, de ahogyan Ön bízott bennünk a 4 év alatt és bízik most is, úgy tudjuk, hogy igenis menni fog. Mindezek mellett a 4 év során kitűnő oktatásban volt részünk a matematika területén is. Nem maradhat el, hogy nagy hálával kifejezzük köszönetünket az elmúlt évi matek tanárainknak, akik a sok gyakorlással és rengeteg elmagyarázott feladattal megadták nekünk azt, hogy sose fogjuk úgy érezni: „óh, jaj, csak meg ne bukjak a matek érettségin, csak a 25% legyen meg!” Egy 30%-ban azért biztosak vagyunk. 10

Sose feledjük azt a sok rajz- és énekórát, amelyek már a kezdeteknél elkezdték alakítani az akkor még kialakulóban lévő ízlésünket és személyiségünket az egész világról tanítva nekünk. Ezt bővítve idén rengeteget tanulhattunk és fedezhettünk fel még filozófián ás médián egyaránt. Azok a hatások, benyomások és élmények, amelyek e tantárgyak által értek bennünket, semmivel sem pótolhatóak és úgy vélem, elengedhetetlenek egy tinédzser számára. Végezetül meg kell, említsem, hogy mennyire hálásak vagyunk a sok-sok nyelvtanárunknak, akik segédkeztek nekünk abban, hogy mára szinte mindenki kezében tarthat egy nyelvvizsgát, vagy esetleg kettőt is. Hiába állt rendelkezésükre nagy csoportlétszám, kevés óraszám és olykor fegyelmezetlen gyereksereg, mégis mindannyiunk nevében szólva; megtették azt, amit lehetett. Köszönjük hát az elmúlt évek boldog és felejthetetlen perceit Önöknek, valamint azt, hogy ekkora odaadással és figyelemmel kísértek végig bennünket a felnőtté válás útján. Tudjuk, hogy nem voltunk mindig angyalok. Sokszor nehéz volt minket elviselni, és az őrületbe kergettük tanárainkat. De a négy év alatt összekovácsolódtunk, szép eredményeket értünk el, és reméljük szépeket is fogunk. Köszönjük, hogy segítettek, támogattak minket, és egyengették útjainkat, még ha megnehezítettük is néha. Akárhogyan is alakul a sorsunk, azt megígérhetjük, hogy a legszebb pillanatok tovább élnek majd bennünk, irányt mutatva a nehezebb időkben. Magócs Éva, 12. d

Búcsú Szerenád, avagy furcsa hangszalag-tánc fülünkben. Ballagás, avagy komor, keskeny elvarrás szívünkben. Megtörik hirtelen a kellemes, de fájó csönd; s a helyébe valami megfájóbb, a köszönet jön. Elosontak hát kedves csendben az évek, s most fel-felvillannak a pillanatképek. Beleborzongunk ebbe mind. Hova lettek? Hova tűnnek? Hova lettünk? Hova tűnünk? Az élet fintorgó, találós kérdései. A válaszokra mindenki kíváncsi. Így mi is, de leginkább talán maguk, tanáraink. És belegondol ebbe az ember: Vajon miért van így? Hisz a tört szárnyú madárkáról ki mossa le a vért, és a piciny, zöldes magnak ki fúj hamvas napfényt; mitől lesz a makacs vasból kemény, kitartó acéllap, s mitől szólal meg a becsületet mesélő, déli harang; mitől fakad a fülemüle fény-díszes dalra, és mitől lesz a nyelvnek meggyőző a hangja; 11

mitől válik egy felebarát valóban felebaráttá, s mitől válunk mi is egymást okító, ifjú tanárrá? A szavak erdejében most a csend elhódít egy végtelen, világos teret. Egy szó, nem több: Köszönet! Magócs Ádám, 12. d

Demokráciajáték a Parlamentben Jómagam és iskolánk néhány tanulója Balláné Sárosi Ágnes és Simon Erika tanárnők „kíséretében” 2013. április 11-én, csütörtökön egy nagyon színvonalas programon vehetett részt, a parlament által kiírt, ún. demokráciajátékon képviseltethette magát, és öregbíthette iskolánk jó hírnevét. Ahogyan az ország törvényhozási folyamatai is az Országházban zajlanak, úgy társaságunk is a Parlament épületében „rendezkedett be”, és alakította a saját pártját. A demokráciajáték lényege az, hogy a szervezők megpróbálják modellezni azt, hogy hogyan működik a törvényjavaslatokat sokszor több hétig is tárgyaló országgyűlés; havonta egyszer, egy egynapos program ad arra lehetőséget, hogy a különböző iskolák által alakított fiktív pártok összemérhessék tudásukat és belekóstolhassanak a jogállam és az országgyűlés működésébe. A Parlament már az iskolák meghívásakor eldöntötte, hogy melyik középiskola melyik pártot fogja alakítani. Mi az ellenzéki csoportot testesítettük meg, és az volt a feladatunk, hogy az aktuálisan kormányt alapító társaság törvényjavaslatát támadjuk, és ne engedjük, hogy a javaslatuk bekerüljön a törvények közé. A „mini-országgyűlésen” rajtunk és a felterjesztő párton kívül még két, kisebb párt is helyet kapott, ezek közül az egyik koalícióban állt ellenfelünkkel, a másik viszont a mi álláspontunkat osztva a javaslat megvétózásán dolgozott. A törvényjavaslat (aminek témáját, a forrásokat és a szükséges iratokat már jó előre megkaptuk) az ellenzék részéről azt tartalmazta, hogy a jobb oktatási színvonal elérése érdekében az iskolai öltözködésnek szabályozáson kell átesnie. Maga a napirend úgy nézett ki, hogy az általános tájékoztatót követően először bizottságokba szétszórva tárgyaltunk a javaslatról a többi párt ugyanígy felosztott bizottságaival. Ennek az volt a lényege, hogy megismerjük az ellenfél érveit, álláspontját, és hogy mi vázoljuk fel a vita általános vonalát. Öt bizottság volt, akik mind más és más szempont alapján vitatták meg az előterjesztett dokumentumokat (pl. az alkotmányügyi bizottság a javaslat jogi oldalát vizsgálta, az oktatási bizottság ennek az oktatásra gyakorolt hatását. A szociális bizottság pedig a társadalmi megítélést helyezte előtérbe, stb.). A bizottsági ülések után következett az általános, vagy „nyílt” vita a Parlament felsőházában, amikor is a pártok immár teljes létszámban tanácskoztak arról, hogy a javaslatot elfogadják, avagy ne fogadják el. Fölényes „győzelmet” arattunk, frakciónkat több mint a kabinet fele támogatta a végleges szavazáson. A játék befejeződését a sajtótájékoztató jelentette, amikor is a pártoknak összegezniük kellett a vita során elhangzottakat és állást kellett foglalniuk a jövőt illetően. A parlamenti órákat azzal zártuk, hogy teljesen bejártuk az épületet és minden fontosabb pillanatot megörökítettünk. Pártunk húsz tagja kiválóan helyt állt e játék során. Ugyanis játék volt ez, legfőképpen a szavakkal, mivel a rendezvényen igazából érvkészletünk szélességéről, ötletgazdagságunkról és kreativitásunkról kellett tanúbizonyságot tennünk. Az esemény szerintem mindenkit közelebb hozott kicsit a politika kedvezőbb megítéléséhez, és ami számomra a legfontosabb, hogy teljesen független volt az aktuálpolitikától és annak minden részétől, hiszen azt a célt tűzte ki magának a Parlament, hogy négy iskola nyolcvan diákja, ha csak egy rövid időre is, de politikusnak, hatalommal rendelkező és nehéz döntésekben döntő embernek érezhesse magát. Az Országházban tett látogatásunkat követően tettünk még egy nagy sétát a Margit-szigeten, 12

és úgy szálltunk fel a hazafele tartó vonatra, hogy azon a napon olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, amik talán örökre az emlékezetünkbe ragadtak.

Készítette: Bégány Gergő, 11. e

Nyíregyháza: Világvándor 2013. május 31. – június 1-2. Csapattagok: Lukács Brigitta 12.h Tiszai Gabriella Mónika 10.h Tóth Evelin Márta 10.h Kiss Izabella 10.h Ócs József 12.h Tóth Ádám 12.h Karsai Attila 11.h Felkészítő tanár: Balláné Sárosi Ágnes Az idei téma az Európai Unió volt és a tudósok. A mi választásunk Hatvani Istvánra esett és Magyarországra. Rengeteg segédanyagot kaptunk és tanultunk meg, hogy sikeresen szerepelhessünk a versenyen. Az előkészületek mókásan és örömteljesen teltek. Nem a nyers és merev felkészülés volt, hanem a laza és családias felkészülés, mégis ugyanolyan szorgalommal és kitartással dolgoztunk a kiadott feladatunkon. A verseny részéhez tartozott egy színdarab összeállítása, melyet felkészítő tanárunk kreált össze, és próbáról próbára egyenesedett ki a már kész darab. A verseny három napig tartott. Az első napon a megérkezéskor a helyi Zrínyi Ilona Gimnázium Kollégiumában szállásoltak el. Az ott tartózkodás alatt sikeresen felállítottuk azt a tényt, hogy az étel ott sokkal finomabban van elkészítve, mint a mi kollégiumunkban. A napi háromszori étkezéssel meg voltunk elégedve mind mennyiségileg és minőségileg is. A verseny során megismerkedtünk a többi AJTP-s diákkal az esti séták alatt. A tesztek kitöltése után Nyíregyháza különböző helyeit kellett felfedeznünk és feladatokat megoldanunk. A második nap volt az egész csapat számára a legjobb. Ezen a napon nagy izgalommal álltunk színpadra, hogy előadjuk a színdarabot, amelyet összeállítottunk. Az Ági néni által varrt tógánkat mindenki megdicsérte és jó ötletnek tartotta. Végül az előadásunk a második legjobb lett a versenyen. A nagy érzelmi hullámok után a pihenésé volt a főszerep. Mi a sóstói strandot választottuk délutáni elfoglaltságnak. A csapat többnyire együtt volt és nagyokat nevettünk. Mindegyik csúszdát kipróbáltuk a lányokkal, jobbnál jobb élményekkel gazdagodtunk azon a délutánon és rájöttünk, hogy mennyire csapatkovácsoló ereje van egy ilyen versenynek. A délután végén elmentünk enni és fáradtan visszakóvályogtunk a kollégiumba. Ott mindenki egy ágyra telepedett le és egymás hegyén-hátán szusszant egy nagyot és készült az este tartandó diszkóra. Az estéink többsége abból állt, hogy a közeli presszó csócsó asztalait lefoglaltuk és játszottunk. A kevés alvás ellenére mégis jól éreztük magunkat az utolsó napon is. A hazautazás előtt az utolsó feladtunk egy parlamenti vita volt, melyet a mi csapatunk sikeresen teljesített. Csapatunkat Tóth Ádám /12. h/ képviselte, aki nagyszerű szónoki beszéde segítségével megnyerte magának a közönséget és a zsűrit is, így ezt a feladatot megnyertük. A verseny végére mindannyian elfáradtunk. A hazavezető úton mindenki kihasználta az a röpke 30 percet és aludt. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, hatodik helyezést értünk el, de nem a helyezés volt a fontos, hanem az, hogy mennyire jó csapat vált belőlünk egy hétvége alatt. Kiss Izabella,10. h 13

ZÖLD HÍREK Beszámoló a Jubileumi Zöld 7-ről

A BIOCÉN Klub 25 éves évfordulója és a Föld napja alkalmából megrendezésre került a „Jubileumi Zöld 7” elnevezésű rendezvény-sorozatunk. A klub keretein belül (a foglalkozásokon) kéthónapos szervező-előkészítő munka, ötletbörzék előzték meg. Az iskola egészét a programok előtti héten a „Jövő 7 – a jövőnkért” szlogennel szólítottuk meg a stúdióból, illetve az iskolai honlapon. Az osztályfőnököket korábban tanárnő értesítette a programok őket érintő részeiről. Elkészítettük a Fenntarthatósági Híradót a totó segítésére, a Riói konferencia 20 éves évfordulójához kötődően is. A korábbi BIOCÉN-eseknek több héttel hamarabb kiküldtük a leveleket, illetve folyamatosan pontosítottuk az elérhetőségeiket, gyűjtöttük válaszaikat. Iskolai szinten azért is kellett az egy héttel korábbi nyitás, hogy diáktársaink tudjanak készülni a programokra. Már az első akciónk sikere is a felkészülésen múlt: a „Föld Napján gondolj a Földre!”gondolat jegyében nyitottunk. Nemcsak stúdiós emlékeztetőt olvastunk be, hanem a tennivágyó és lelkes fiatalokat április 22-én a Föld napja alkalmából földszínekbe (barnába vagy zöldbe) öltözve vártuk, s pontokkal jutalmaztuk. Ha az osztály együtt öltözött be, s az osztályfőnökkel közös fényképet is készítettek, azért még plusz pont is járt. Sajnos együttes beöltözés csak 2-3 osztályban történt, de természetesen egyedi támogatók is voltak. A tantestület több tagja várta alkalomhoz illően öltözve, hogy melyik osztály kéri fel támogatásra (közös fotó). Ez csak a 10. H osztály esetében valósult meg, ők az osztályfőnökön kívül még két tanárt is „begyűjtöttek”a fotójukhoz. Aláírásokkal dokumentáltan 87 diák és 15 tanár jött földszínű felsőben. A legszebbek a 11. B osztályosok voltak! (Későbbi divathír: a 2013-as év hivatalos színe a zöld lett! Még ebben is menők vagyunk!)

Másnap a Szakmai napon vehettek részt az érdeklődők, ahol délelőtt kézműves-foglalkozás volt a könyvtárban Lelket építő alkotás mottóval, hat különböző kézműves műhellyel (61 vendéggel). A többség tanárai vezetésével megtekintette a Zöld szemüveggel a fenntartható életért című kiállításunkat is.

Délutánra egy szakmai továbbképzést, konferenciát szerveztünk A szellem igénye címmel (68 hallgatóval és 6 előadóval). A BIOCÉN klub tagjaiként az egész napi munkában segítőként részt is vettünk. Az alapítvány anyagi támogatása, valamint lelkes tagjaink hazai finomságai miatt többféle egészséges étellel, mangalica- és sajttálakkal tudtunk szolgálni az egész napos vendégeknek. Gyümölcsként és innivalóként szabolcsi alma is kóstolásra várt. Az előadók is szívesen beszélgettek a diákokkal, tanárokkal. Az eszmecsere közben elfogyasztott ebéddel is mindenki elégedett volt. Az ebéd utáni programban egyrészt a könyvtár szakanyagának bemutatása következett, majd a TÁG Pódium színjátszó kör előadásban Weöres Sándor műveiből készült színdarabot láthattunk.

A konferencia előadásai előtt, a szünetben, s utánuk is BIOCÉN-ereklyékből és dokumentumokból ízelítőt láthattunk, mert egy kiállítást is összeállítottunk a terem átrendezése közepette. Tanárnő kínált „elvitelre” korábbi kiadványokat, szórólapokat is. Ha nem is vittünk belőle, de sokba belelapoztunk. Örültünk, hogy a „Vizsgálódásaink hazánk nemzeti parkjaiban” című kiadványunkból (Zöld füzetek) többen tettek el egy-egy példányt.

Az előadók nagyon sok érdekes információt megosztottak a hallgatósággal. Volt köztük humoros, és volt köztük komoly beszámoló is. A tanárok mellett visszatértek régi BIOCÉN-es tanítványok is, akiknek nagyon örült Tanárnő, s bizony este kilencig is volt miről beszélgetni az ebéd maradékai és a ropogtatnivaló mellett!

Közben egész héten folyt a csata a pontokért. Én igyekeztem minden lehetőséget megragadni, így szerda délután ellátogattam a „Fenntartható filmzuhatag” filmvetítésre, ahol először az Esőerdők titkos életébe pillanthattunk be egy nagyon érdekes filmmel. Ezután megismerhettünk egy lehetséges változatot a globális felmelegedést követő megkergült klímával kapcsolatban, arra is figyelhettünk, hogy egy világvége esetén mi is fontos valójában az embernek, mit védene meg mindenáron (Holnapután). A vetítésen 22 fő vett részt. Csütörtökön a nagyszünetben az „Újrahasznosított egy perc és nyersz” játékkal lehetett pontokat szerezni. Madarász Petra válogatta a feladatokat, s osztálytársai voltak a játékasztalok melletti segítői. A feladatok újrahasznosított anyagok használatát feltételezték, illetve a testnevelőktől kaptunk kölcsön pingponglabdákat. 5 különböző feladat volt, s volt köztük könnyű, de volt nehéz is. Pergett a játék, összesen 47 játék került sorra a nagyszünetben. Ami biztos: a játékosok és a 16

közönség is jól szórakozott.

Egész héten lehetett könyvet cserélni, s a már számunkra nem szükséges tollakat a portánál elhelyezett gyűjtőbe tenni, amit rászorulóknak fogunk átadni, a debreceni cigánymisszió gyerekei használják (a játékokkal együtt) nyári táborukban. (274 toll és 30 db ceruza, 20 db radír gyűlt össze, melyeket átadás előtt még rendbetettünk.) 17

Az előkészített és kiajánlott lehetőségek között az osztályfőnöki órák is szerepeltek „Szellemmorzsák Gaiáért avagy Mit illik tudnunk a hazai természetvédelemről?” címmel összeállított prezentáció formájában. Sajnos csak három osztályfőnök élt a lehetőséggel, így csak 65 diák ismerkedhetett a témával. A totók megoldását a biológia-kémia szakos szaktanárok segíthették, összesen 18 osztályban oldották meg a feladatsort.

11. g osztály biológia óráján Az eredményhirdetést a pontok összesítése után tartottuk. Ebben a legtöbbet Gergely Kinga és Kubicza Gréti segítette. Tanárnő az ünnepi percekben kiemelte, hogy az osztályok helyezését az határozta meg, hogy létrejött-e a diákok akarásának, valamint a tanári lehetőség biztosításának együttese, s a közös cél felismerése a konkrét cselekvéssel párosult-e. Így látványos eredmények születhettek. A legzöldebb osztály címet a 10. H osztály nyerte el 19,26 átlagponttal! Az oklevél mellé minden tagja kapott egy-egy érmet (átlényegült kupakokból) és praktikus emlékeket.

II. helyezett a versenyben a 11. H osztály 17,72 átlagponttal. Az osztály néhány tagja kiemelkedő munkát végzett, s különösen az egyéni első helyezett. Ajándékuk egy kis finomság az oklevél mellé.

III. helyezett a 11. G osztály lett 15,66 átlagponttal, akinek az osztályfőnöke adta leginkább a lelkesedését, ők szórólapot kapnak környezethez való viszonyuk további formálásához.

●

A Ki jut el a zöld z ld szintre? iskolai egyéni pályázat legjobb eredményei: I. hely Nagy Rita 11 H 138 pont II. hely Madarász Petra és Gergely Kinga 10. H 86-86 pont III. hely Kubicza Gréta 10. H 81 pont

A versalkotó pályázatra 16 alkotás érkezett. Ez nem verseny volt, de minden ● ● ● emléklapot kapott,több nevező pályamunkát előadásban, konferencián, a honlapon bemutattunk. A Zöld gyökerek - BIOCÉN-es családfa készülőben, még gyűjtjük hozzá az utódokat. Az egyes programok győztesei, leglelkesebb segítői okleveleket, emléklapokat, kisebb emlékeket (kiadványokat és tárgyakat) kaptak. Igyekeztünk minél alaposabban dokumentálni az eseményeket. Dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó tanárnő értékes gondolatai átsugároztak az egész hét programján, gondoskodó figyelme mindenre kiterjedt. Én is nagyon élveztem az egészet. Remélem, mindenki tesz majd ezután is valamit a környezetéért (pl. írószer-használat), s nemcsak a pontok miatt, de kedvet kap, hogy kicsit „zöldebb” legyen. Diákként is köszönjük minden felnőtt segítő munkáját. Nagy Rita, 11. h

Bakota Zalán: Létra a gödörben Békés tavaszi napsütés Ingázó betonfalak Otthoni élet zaja Cincér amint levélen pihen Édes íz a nyelv hegyén Nemtörődöm házmester Kint ülök egy ócska padon Örökké csak ez a nóta zeng Rendszerbe foglalt világunkban Nincs ki megmutatná az igazi rendet Y-okról, Z-kről sokat tudunk Elvi dolgokban jók vagyunk Zenei egyre kattog a szívünk Erezet a fülcimpánkon Tízet is adunk egy burgerért -Jóval többször mint gondolnád19

Énekeljük a pusztulás dalát S fájó bokával kelünk fel a földről Tudod hogy ez nem mehet így tovább Elemi erőd ösztönösen cselekszik Rádrakódik az aranyozott szenny Mégis levakarod Élni indulsz, egy élhetőbb világban Sajgó bokád pihenteted Zúgatod az elméd folyóit Evezel rajtuk szüntelen Tisztaságot álmodsz magad köré Valósításban sem vagy rest És meglátod a bimbózó virágot Déli féltekéjén szívednek Elragad a vágy hogy más is tudja Lerántottad szürke valód Megtetted mit meg kell tenned Idáig, és azon túl Döngicsélő darázs a réten Indigókék íriszű gyermek Állnak újra égi termek Kiáltanak: Gyere beljebb! Köszönd mindezt magadnak Legyőzted mi legnagyobb gond Utoljára odaintek Bíbor árnnyal arcomon

Ipolytarnóci terepgyakorlat Május 14-én a Tóth Árpád Gimnázium biológia – kémia tagozatos osztályai terepgyakorlaton vettek részt a Nógrád megyei Ipolytarnócon. Reggel 7 óra körül indultunk el három autóbusszal a terepgyakorlatunk színhelyére, ahová délelőtt 11 órára érkeztünk meg. Tanáraink egy szövegértési feladatsort adtak ki számunkra, melyet a túra során kellett kitöltenünk. Amíg az alsóbb évfolyam osztályai végigjárták a geológia tanösvényt, mi a Fogadóépület előtt lévő épületben vettük szemügyre a bükkábrányi ősfenyőket, melyek végső konzerválása folyamatban van. A geológiai tanösvény felé haladva meglátogattuk a „miocén erdőt”, ahol az ezen a területen valaha élt állatok vannak kiállítva. A geológiai tanösvényen szakvezetéssel mentünk végig, amelynek során „Egy ősi tenger, a Paratethys fenekétől egy folyóparti, szubtrópusi esőerdő övezetén keresztül a vulkánok tetejéig ívelő időutazás révén csöppen a látogató a történelem előtti múltba”. Láthattunk itt különböző ősmaradványokat, például cápafogakat, megkövesedett fákat, levéllenyomatokat és az ősállatok lábnyomait, amelyek egy része egy védőépületben található meg, a másik része pedig a föld alatt. Egy épületben az ezen a területen talált megkövesedett fát is bemutatnak, melynek átmérője embermagasságnál is nagyobb volt. A tanösvény utolsó állomása az úgynevezett Nagycsarnok, ahol 20

megnéztünk egy 3D-s filmet, ami az ezen a területen élt állatokat mutatja be és különböző adatokkal is szolgál a látogatóknak, mint például az egyes állatok előfordulása, testtömege, és az, hogy mikor éltek ezen a területen. A bátrabbak a túra után végigjárhatták a Lombkorona sétányt ahol az érdeklődők a fák lombkoronáiban ismerhettek meg egy más világot. A Fogadóépületben található még egy 4D-s mozi. Itt négydimenziós animációs filmen elevenedik meg a tovatűnt világ. Az élményt még fokozza, hogy szimulációs körülmények között, mozgó székben lesz részese a néző az időutazásnak. Ez a világon egyedülálló produkció volt indulásakor, érdemes hát betérni. A hazafele úton már mindenki fáradt volt és próbált több-kevesebb eséllyel pihenni vagy bandákba tömörülve beszélgettek különböző érdekes dolgokról. Amire megérkeztünk Hajdú-Bihar megyébe, leszakadt az ég. Este negyed nyolckor, mire visszaértünk Debrecenbe a gimnázium elé, mindenki próbált valamilyen módon védekezni a szakadó eső ellen és a hosszú út után épségben és szárazon hazaérni.

Kupás Zoltán 11. c

Egy nap a múltban Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy milyen lehetett az élet születése előtt? Már ezt is csak nagyszüleink elbeszéléséből tudjuk. Azt, hogy évszázadokkal ezelőtt hogyan éltek az emberek, a történészek mutatják be. Az évezredekkel ezelőtti életet a régészek kutató munkája során ismerjük meg. Ám azt, hogy évmilliókkal ezelőtt milyen volt az élet a Földön, csak az őslénytani kutatások, és a kivételes szerencse együttállása nyomán tárul fel. Ipolytarnócon, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága Természetvédelmi Területén kialakított látogatóközpontban a múlt kézzel foghatóvá válik. A Tóth Árpád Gimnázium biológia tagozatos diákjai ezért látogattak el erre a kivételes állapotban megmaradt területre a 2013. évi terepgyakorlat alkalmával. A terepgyakorlat sűrű sötét erdőben indult, az eget szinte eltakarták az égig erő fák, mint például a perzsa varázsfa, a fekete tupefófa, az illatos osmanthus vagy a japán kámforfa persze csak képzeletünkben értek az égig, de egykor valóban több 10 méter magasok voltak. Jó példa erre a valaha 100 méter magas, 8 méter átmérőjű, megkövesedett állapotban is impozáns óriás fenyőféle. A miocén korban azonban nemcsak növények, hanem állatok is éltek. A parkban ezeket méretarányos „szobrokkal” mutatták be. Az utazás az évmilliók emlékei között a geológiai tanösvényen tovább folytatódott. A négy állomásból álló bemutatóhely különlegessége, hogy eredeti környezetében, a tengerparti homokban (amely később homokkőre szilárdult) megmaradt az ott élő állatvilág és növényzet számos képviselőjének maradványa. Különösen megragadta a figyelmem a tarnócia bestia lábnyoma, és a megkövesedett fa. Láttuk még egy kiszáradt, hajdan gyorsfolyású és bővizű folyó medrét. Partján egykor számos állat élt, melyekre még ma, évmilliókkal kipusztulásuk után is emlékeztet a homokban megkövesedett lábnyomuk. Páratlan szerencsének gondolom, hogy olyan mikrokörnyezetben éltek, amely még ma is tanulmányozhatóvá teszi ezeket az állatokat. A kutatók megközelítőleg 3.000 lábnyomot találtak, amely 11 különböző fajtól származik. Közöttük a legnagyobb a szarvatlan ősorrszarvú. A nyomok alapján nem messze legelészett pár miocén kispatás, illetve a homokban szaladgált pár madár is. A homokpad megőrizte ezen kívül néhány növény levéllenyomatát is. Az egykori 21

szubtrópusi környezetből mintegy 15.000 levéllenyomat maradt meg. A tanösvény utolsó állomása Kubinyi Ferencről kapta a nevét. A paleontológus első tudósként érkezett a területre 1836-ban. A helyiek útmutatása alapján megbizonyosodott arról, hogy az építőkőnek, használati tárgynak elhordott maradvány valójában egy néhány millió évre kidőlt fa megkövesedett törzse. A miocén kor emlékei a kirándulás ezen pontjáig csak őskövületekben és állatszobrokban köszöntek ránk. Bár fantáziánk és képzelőerőnk határtalan, a múlt titkainak feltárásában és megértésében sokat segített a 4D-s időutazás is. A tankönyvek és az iskolai szemléltető anyagok megalapozták tudásunkat, úgy érzem, hogy az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen tett látogatás még jobban hozzájárul tudásunk elmélyítéséhez. Nem utolsó sorban felejthetetlen élményt nyújtott számunkra. Kangúr Márton, 9. d

Gondolatok a Szerkő Egyesület „Gondolatébresztő 2012” pályázatára

Első helyezett: Nagy Rita 11. h Segítő tanár: dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó „Legyünk hálásak a sorsnak, hogy vannak még a földön járatlan ösvények és olyan vidékek, ahová csak nagyon ritkán teszi ember a lábát.” (Georgij Vasziljevics Metyelszkij) A kirgiz mondában Koronás Szarvasanyát figyelmeztették, hogy ha fölneveli a két gyermeket, akkor azt vállalja, hogy az emberek biztosan elpusztítják, hiszen gonoszak, és durva dolgokra képesek: pusztítják egymást és a környezetüket is. Tudta és elfogadta ezt, bár közben mégis reménykedett, hogy nem fogják megtenni. De sajnos a borúlátás győzött, s nem a hit, a reménykedés. „A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.” (Mahatma Gandhi) Az élővilág kizsákmányolása napjainkban tetőzik leginkább. Az ipari forradalom idején őseink el sem képzelték, hogy egyszer kifogyhat a Föld készlete, de be kell látnunk, a Föld haldoklik. Megfertőztük, mert túl mohók voltunk, semmivel sem értük be. A kapzsiságunkat a társadalom beállítottságának is köszönhetjük. Rászoktatott minket arra, hogy ne javítsuk meg azt, amink van, hanem cseréljük le, dobjuk ki és vegyünk helyette újat! „A régi rossz, vegyél újat!”- szajkózzák folyamatosan. „A zöld kiment a divatból, válts pirosra!” - mondják. „Kövér vagy, használj (drága) fogyasztó kapszulákat.” De közben ne mozogj, még a végén lefogynál, és nem vennéd a terméküket. Persze, ezt nem teszik hozzá, mivel nem érdekük. Idealizáltak egy társadalmat, mely fogyaszt, elégedetlen magával, és azzal, amije van. Többre, még jobbra, még többre vágyik. Az emberek - ha kell, ha nem - vesznek, használnak, és végül lecserélnek, kidobnak. Mindent. A tárgyakat és az embereket is maguk körül, miközben észre sem veszik. Ha konfliktusuk akad, akkor nem megoldják, hanem elmenekülnek előle, majd önsajnálatba kezdenek. Az önértékelésük még rosszabb lesz, tehát ismét elkezdenek fogyasztani. Ki, mihez nyúl ilyenkor: alkohol, ruházat, tabletták, izgalom keresése, stb. Széles a választék. Persze, ezekhez pénzre van szükség, igyekeznek minél jobb munkahelyen dolgozni, végül túlhajszolják magukat. Kocsit vesznek, de abba benzin kell, ezért még többet dolgoznak. Nem pihennek, egészségtelenül táplálkoznak, megbetegednek, majd ismét fogyasztanak. Szóval, azt is mondhatnám, megdolgoznak a gyógyszerük áráért. Gyógyszerek: jelentkezik pici köhögés, pici fájdalom és nyeled a tablettát. Észre sem veszed, és közben mérgezed magad. Mérlegelés nélkül, gyakran szükségtelenül. Azzal is tönkre teheti magát az ember, hogy tökéletes próbál lenni, hibátlanul, gyönyörű, és ezért kés alá fekszik. Ráncfeltöltés, ajak- és mellnagyobbítás, zsírleszívás. Mutatják és mondják, közben a többiek elhiszik, és fogyasztanak. Sok ember fogyaszt, ezért szükségleteit valakinek fedeznie kell, ezért újabb és újabb gyárakat épít. Fákat kiirt, szántóföldeket feltúr. A termeléskor keletkezett hulladékkal senki semmit sem kezd. A talajba bekerül, onnan a vízhálózatba, majd végül a testünkbe, és sok esetben ennek a levét az utódaink isszák meg leginkább. Ők, vagy gyermekeik (akár) a mérgező anyagok miatt fejlődési rendellenességgel is születhetnek. Sok ember követi az „élj a mának”-elvet, de nem veszik észre, hogy nem hagyhatnák 23

figyelmen kívül, a jövőbeli eseményeket sem. Hiszen, rajtunk is múlik, mi lesz később. Ezernyi szolgáltatás közül választhatsz. Ezernyi mód van az önpusztításra. A pusztítás, amit a Föld (és magunk) ellen követünk el, tarthatatlan. Minden négyzetcentimétert átformálunk, használunk, tönkre tesszük, majd újat keresünk, kihasználva az élővilágot. Sajnos megfontolatlanok, gonoszak vagyunk egymással és a körülöttünk lévő természettel, a Földdel is. De, ahogy Szarvasanya is, mi is reménykedhetünk talán egy szebb jövőben, amikor legalább most, az utolsó pillanatokban fordíthatunk a pusztítás irányán, vagy legalább lassíthatjuk a folyamatokat.

Második helyezett: Bölcskei Dóra, 10. d Segítő tanár: dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó Kin múlik?

Elveszünk vagy ellene teszünk!

Az emberről szól-e mű Ki nem mindig ésszerű. Ajtmatov is erről ír Fehér Hajó viszi a hírt.

Sokan mondják mért pont én Mért pont én tehetek ellene Hisz vannak még elegen Kik okosak és tehetnek.

Minden aztán ott kezdődik Hol a szarvas megérkezik. A gyermekeket felneveli Kik ezért csodaként tisztelik.

De ha mindenki így látja Ki lesz az a bátor Egy Ki a Világgal szembe megy S kiálltja hangosan ezt:

Telt az idő s a baj csak jött S az utódok a hegyen fönn A szarvas után menegettek Csak hogy agancsa övék legyen.

„Én nem leszek a tucat tagja Nem állok be hosszú sorba” Lehet ez ment meg mindent A természetet és minket.

Haj az ember csak ha néha egy kicsit elgondolkodna Egy pillanatra leülne s rájönne Hogy ez így nem jó lesz.

A műben is az öregek Kiáltottak hogy hallják őket De mintha süket fülek Még annyira se figyeltek.

De manapság is csak mennek és teszik amit tehetnek Nem gondolnak arra Hogy talán ez nem így van.

Szomorú az esztelenség Mert hát hiába a sok jó ember Elveszhet minden mi miénk Mert több a gyenge ki csak él.

Mennek merre a tömeg Mert azt hiszik így a helyes Pedig eszetlen és bugyuta S az ember nem gondol csak van. Szörnyű így e világkép Ki tudja merre tarthat még Ki tudja mi lesz velünk 24

OLVASS

V E L E M!

„Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt… s közben megtaláltam a Hazámat.” Még alsós koromból jut eszembe ez az idézet. Az egyik tanterem falán volt. Akkor még nem tudtam, kinek a gondolata ez, de nagyon tetszett. Nemrégiben egy életrajzi regény akadt a kezembe: Fekete István Ballagó idő című műve. Miközben olvasom a regényt, a gyermekkori történetek között ismerős sorokra akadtam. Bizony, megtaláltam a régmúlt elfeledett idézetét. Régóta ismerem Fekete István munkásságát. A Vuk című rajzfilmen nőttem fel, ez volt első olvasott regényem is tőle. Azóta csak falom a „Feketéket”. Az élet dolgait, szépségeit megfogalmazó remekművei magával ragadóak. Regényei olvasása közben én is a történet részesének érzem magam… A holdfényes éjszakákon baktatok a vadász után, Karak és Vuk előttem indulnak vadászni, velük ismerem meg az éjszakai erdő rejtelmeit, ott ülök a tűz körül Matula bácsi meséit hallgatva és magam előtt látom Katát, az öreg kotlóst is. Leginkább a tájleírásai fognak meg. Míg egy egyszerű embernek csak lement a nap, addig számára az est nem más, mint „az éjszaka leereszkedett földig érő köpenye”. Fekete Istvánt a természetben élő, annak titkaiba beavatott ember élményei tették népszerű íróvá. Olyan stílust alkotott, amely lehetőséget nyújt a mai rohanó embernek egy kicsit megállni és közelebb kerülni a Természethez. Regényeiből választ kaphatunk oly sok kérdésre: mi történik, míg a tojásból kiscsibe lesz/21 nap/; milyen nehéz egy zsörtölődő bagolyasszonysággal együtt élni/Hú/; mit jelent két pesti gyereknek kiszabadulni a városból vidékre/Tüskevár/; milyen nehezen gyógyul egy meglőtt gólyaszárny/Kele/, de végigkövethetjük Miklós és Lutra élet-halál harcát is/Lutra/. Fekete István sorait számtalan gondolat, érzelem, szemléletmód teszi színessé. Megismerhetjük az erdőt a vadász, az erdész, a turista szemszögéből, részesei lehetünk a vadon élő állatok mindennapjainak, műveiből érezhető a Természet tisztelete, szeretete, de megjelenik a kora századelő természetvédő érzülete is. Főhőseit nem kell bemutatni, hisz barátokként jelennek meg mindenki emlékeiben: Csuri, Kele, Nyaú, Vahur, Rá, Tás, Zu, Csi, Csám, Suó. Habár népszerű magyar író, akinek munkássága külföldön is elismert, műveit hiányolom a kötelező olvasmányok listájáról. Legalább így megismerhetnék a diákok ennek a nagyszerű mesélőnek a csodálatos regényeit. A fenti idézet ráillik munkásságára is, hiszen az erdőt, mezőt, ismeretlen utakat járva fedezheti fel az ember Hazáját, tágabb és szűkebb környezetét… és talán kicsit saját magát is. Mindenkinek csak ajánlani tudom, otthon, buszon, vagy akár a horgásztó partján is, bár tudom, hogy akihez közel áll mondandója, az már biztos olvasott Fekete Istvánt, aki pedig még nem tette, annak szükségszerű minél előbb elkezdenie... Moldován Panna, 10. d

Könyvfesztivál Az - immár hagyományos - Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ismét megrendezésre került a Millenárison, ezúttal a jubileumi 20. alkalommal. Szintén hagyományba illően mi, a TÁG diákjai is ismét részt vettünk a programsorozaton. Erről szól a most következő rövid kis beszámoló. 2013. április 19-én, péntek reggel a kialvatlanságtól bódultan kezdett gyülekezni kicsiny csoportunk a hajnali napsütésben 5:45-kor a Nagyállomás peronján. A vonat begördüléséig sikeresen összegyűlt a könyvek terén mindenre elszánt 26 diák, így Sárosi Ágnes tanárnő és a főszervező, Hepp Iván vezetésével a 21-es kocsi utasaiként kíváncsian várhattuk, milyen élményeket tartogat számunkra a nap. Mire a járatunk csikorogva megállt a Nyugatiban, többnyire már mindenki kiheverte a koránkelés fáradalmait, amire szükség is volt, hiszen az utunk a Millenáris előtt még a Budai hegyen lévő Hadtörténeti Múzeumba vezetett. A rövid (?) séta után meg is érkeztünk a múzeumba, ahol egy szintén rövid látogatást tettünk, majd miután Iván behajtotta a belépők árát, és a most már tényleg reggeli napsütésben megreggeliztünk és elkészültek a budai panorámás fényképek, végre igazi úti célunk felé vettük az irányt: várt ránk a Könyvfesztivál. A Millenárison a könyvek végeláthatatlan sora, könyvszerető emberek hömpölygő tömege, írók, költők, hívogatóan zöld gyepszőnyeg várt bennünket. A csapat szétszéledt, mindenki belevetette magát a könyves standok labirintusába, hogy megcsodálhassa az említett könyvek ezreit, találkozhasson a hírességekkel, részt vehessen a különböző dedikálásokon és programokon, valamint, hogy a frissen szerzett példányaival dicsekedhessen a többieknek. Az idei Fesztivál középpontjában ez alkalommal Olaszország állt, mint kiemelt vendég, a rendezvény „sztárvendége” pedig Michel Houellebecq, francia író volt. A forgatagban mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő kiadót, és annak standját, hisz szinte mindegyik nagyobb, könyvekkel foglalkozó vállalat (ezek között meglepően sok külföldi) képviseltette magát. Az ingyen könyvkuponok, leértékelések, különleges akciók és nyereményjátékok pedig ellenállhatatlanná tették a terepet a magunkfajta könyvmolyok számára. Ha már itt tartunk, nem hagyhatom említés nélkül a moly.hu Ad Astra kiadóval közös standját, ahol kitűzőkkel, ingyenes könyvjelzők százaival és a tagok által írt és dekorált egyedi versekkel várták az oldal üzemeltetői a lelkes érdeklődőket. A kiadók végeláthatatlan sorai között itt-ott összefutottunk egymással, gyorsan megosztottuk az élményeinket, tapasztalatokat cseréltünk, hogy hol kaphatók vásárlásra érdemes párszáz forintos könyvek, aztán ismét elváltak útjaink és a könyvek árja újból magával ragadott. Az időszerencsére végig nekünk kedvezett, a napsütés okozta forróságot ki-ki egy jegeskávéval vagy egyéb frissítővel hűtötte le. A nap így telt egészen a megbeszélt találkozóig, könyvek cseréltek gazdát, barátságok kötettek és mind felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Egy gyors Combino-menettel később a Nyugati, már ismerős peronjaira visszatérve felszálltunk a három és fél órás vonat utat (és többek közt olvasást és alvást) jelentő 23:38-as szerelvényre. Debrecen otthont jelentő fényeit megpillantva álmos szemekkel, de egy élményekkel teli nappal a hátunk mögött kászálódtunk ki a kupékból, már a következő, 2014-es Könyvfesztiválról szőve terveket. Csukás Barnabás, 12. b

Szövegértés Meseolvasás és szövegértés a Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény tanulóinak A TÁMOP-3.2.4. A-11/1-2012-0038 pályázatban a Tóth Árpád Gimnázium, a Gulyás Pál Kollégium és a Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény 21 tanára és 206 diákja vesz részt, valamint segítőként a közszolgálati munka keretében hét tanuló.

Szilágyi Szabina, 9. h

Minden héten kedden délutánonként az KÖSZI program keretében mesét olvasunk az elsős és harmadikos gyerekeknek. A meséket életkoruknak megfelelően választjuk ki, már hetekkel a felolvasás előtt. Gyakran ketten, hárman is vagyunk egy-egy alkalommal, így könnyebb a játékokat is irányítani. Nekem Rémusz bácsi meséinek felolvasása nyújtotta a legnagyobb élményt, mert gyermekkoromban is szerettem őket, és most jó volt látni, hogy a gyerekeknek is nagy élményt nyújtottak. A mesék feldolgozása újszerű élményt jelentett. Kiss Izabella, 10. h Immáron két éve vagyok a lelkes tagja a meseolvasásban résztvevő diákoknak. Számomra kezdetben ez kötelességnek számított, de többszöri alkalom elteltével nem éreztem tehernek ezt a feladatot. Csodálva néztem, ahogy a kisebbnél-kisebb gyerekek arra a mesére figyeltek és összpontosítottak, melyet olvastam nekik. Érdeklődően kérdezősködtek, összekötöttük egy-egy mese tanulságát a mindennapi életben található problémákkal. A hosszabb meséket szereposztásszerűen eljátszottuk. A gyerekek így sokkal felszabadultabbak lettek a mozgás és játék által. Reszeginé Bozsányi Melinda, a 3. osztály tanára Az elmúlt tanévben 3 hetente jártunk minden kedden a Tóth Árpád Gimnázium könyvtárában. Elég nagy létszámú osztály, ezért ki kellett választanunk nyolc gyermeket, akik 27

jöhetnek a mesemondásra. A gimnázium épületébe érve, meglepődtek a nagy terektől. A könyvtár helyisége is nagyobb, mint a mi könyvtárunk. Szokatlan volt, hogy nagyobb "gyerekek" mesélnek nekik. Sokkal csendesebbek lettek az általam megszokottnál. Figyelmesen, bekiabálások nélkül hallgattak. Egy új élménnyel gazdagodtak, néha annyira belemélyedtek a hallgatásba, hogy elfelejtették, miről szól a mese. Tetszett nekik, hogy el tudták játszani a hallottakat. Mindenki jelentkezett, részt akart venni a játékban. Egymással versengtek a szerepekért. Kérdezték tőlem: Jövőre is megyünk? A gimnázium bejáratánál megismerték a " mesemondó lány"-t. Véleményem szerint az idegen környezet, az idősebb diákok jó hatással volt a gyermekeink lelki fejlődésére, mert abban a kis időben, míg ott voltunk, megnyugodtak. Sokat tanultak az ott hallottakból- látottakból. Zsadányi Istvánné, 1. b tanára -

a gyerekek szókincse bővült a hallott mesékből beépült szavakkal mondatalkotásaik nem csak tőmondatokból állnak ok-okozati összefüggések megláttatása, a szerepjátékokkal mélyültek az ismeretek személyiségformáló a hallott mesék szereplői által - követendő, elvetendő példa

Nagyné Bartha Valéria, 1. a tanára Nagyon örülünk, hogy részt vehettünk a mesemondó foglalkozásokon. A gyerekeknek minden egyes alkalom óriási élményt jelentett. Elmehettünk egy másik iskolába, ott nagy gimnazista tanulóktól hallgathattak meséket. A mesék kiválasztásánál figyelembe vették a gyerekek életkori sajátosságait, fejlettségi szintjüket. Érdekessé tette a mesedélutánokat, hogy különböző eszközöket, bábokat is használtak, hogy még élményszerűbb legyen az előadás. Közösen játszottak, dramatizáltak, énekeltek, táncoltak. Ezek a foglalkozások nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kis első osztályos gyerekek még inkább megszeressék a meséket, verseket. Köszönjük a szép élményeket! Reméljük a következő tanévben is lehetőségünk lesz ilyen mesedélutánokon való részvételre.

A TÁG PÓDIUM A CSOKONAI SZÍNHÁZBAN Ebben az évben a gimnázium TÁG Pódium színjátszó köre harmadik alkalommal vett részt a Csokonai Színház által szervezett "A MI SZÍNHÁZUNK” projektben. Előadásunk címe: Őselemek – Gondolatok Weöres Sándor versei és az Út a teljesség felé című írása alapján. Rendezte: Gyermánné Huga Ibolya Szereplők: Ember: Kiss Milán, 11. e Föld: Bíró Gergely, 11. e Kiss Izabella, 10. h Víz: Mezei Sára, 9. c Levegő: Neisz Enikő, 9. d Tűz: Márton Márk, 11. a Szilágyi Szabina, 9. h

ŐSELEMEK – szövegkönyv –

Ember: Föld, víz, lég, tűz Föld, víz, lég, tűz, szunnyad a bölcsőn. Föld: Fölkelek fölkelni leülök leülni fölkelek leülni leülök fölkelni. Víz: Elmegyek elmenni maradok maradni elmegyek maradni maradok elmenni. Levegő: Szaladok szaladni megállok megállni szaladok megállni megállok szaladni. Tűz: Születek születni meghalok meghalni 29

születek meghalni meghalok születni. Tűz: Tűzben fa parazsa volnék, Víz: vízben puha moha volnék, Levegő: szélben jegenyefa volnék, Föld: földön apám fia volnék. Mindenki Tűzben fa parazsa volnék, vízben puha moha volnék, szélben jegenyefa volnék, földön apám fia volnék. Föld: Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe. Föld: A nyugalom szakadatlanul megvalósul a küzdelemben. A valóság szakadatlanul énekel a látszaton keresztül. Az ének szakadatlanul elpihen a változatlanban. Ember: A mozgó tárgy sérthető, a mozgás sérthetetlen; az élet dolgai sérthetők, az élet sérthetetlen. Külön-külön ismerd fel magadban azt, ami mozgó és élet-dolga: mindaz ideiglenes részed; s azt, ami mozgás és az élet maga: mindaz végleges egészed. Víz: "Én vagyok a változó és én vagyok a változatlan." Aki nem tudja: a teremtést méltán kegyetlenségnek érezheti. Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést. Víz: Mit bánom én, hogy érdemes, vagy céltalan a dolgom? Patak vagyok: kérdjem-e, hogy habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért és nem tudom, ki ellen. Nem kell ismernem célomat, mert célom ismer engem. Ember: Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út. Levegő: A szél, mint sok kis patak folyik levelek között. Bármelyikbe ütközött, partjai mind hajlanak. Úszó fátyolként halad a megindult levegő, a levél mind remegő, rezgő árnya itt marad, míg a szél vonul tova a lombok közt sehova, Ember: néki minden hely sehol, akármerre bujdokol, míg végül a színtelen lég-tengerben elpihen. Mit málló kőre nem bízol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és múltja sincs, ő maga az öröklét. Tűz: Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot,egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő. De közös lényegük, a létezés, nem pusztuló, nem határolt, nem egyéni, nem külön-lévő. A létezés mindenben azonos. A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. A tűznek nem erénye, hanem természete a világosság, éppúgy a teljességgel azonosult lénynek nem erénye, hanem természete az örök mérték szerinti működés. A teljességben nincs jó és rossz, nincs érdem és hiba, nincs jutalom és büntetés. Ember: Ha az ember a természettől valamit elvon, hogy saját kívánalma szerint alakítsa:

az eredeti szépséget többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha szépet, többnyire rútat formál belőle. A természet a végtelen alkotó végtelen szépségét hordja. Az emberi készítmények a véges alkotók különböző szépségű művei. Márk: Az ember még nem ember, csak hadonászó veszélyes kamasz. Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítja mélyéig önmagát, s a benső világosságból környezetére sugarat bocsát. Ember: Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, Hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.

Bruno Torfs szobra http://hamadryades.over-blog.com/pages/La_Foret_Enchantee-5792776.html

A TÁG Pódiumban töltött próbákról Eleinte zárkózott voltam, kevésbé nyitott az emberek felé. A szakkörbe lépve a többiekkel szemben kinyitottam, és ez által már másokkal is könnyebben tudtam beszélgetni. A próbák alatti játékokkal felszabadultabb lettem, koncentrációs képességeim fejlődtek, rendezettebb lettem. Baráti kapcsolataim is erősödtek. A négy elem részének éreztem magam, ugyanakkor különállónak is a szerepem miatt, különös kölcsönhatásként éltem meg. Weöres Sándor versei és írásai hatottak rám: sokat olvastam, javasoltam verseket a forgatókönyv összeállítása során. Több versét ismertem meg, mint a többiek. A kiválasztott részek összeállításában is segítettem, játszottam a sorokkal, a gondolatokkal, amelyek mindig mást és más értelmet nyertek, attól függően, hogyan kapcsoltam össze a verseket. Kreativitásomat kiélhettem a jelmezek elkészítése során a batikolással és a rajzolással. Jövőre is szeretnék jönni☺ Neisz Enikő, 9. d 32

Ebben az évben csatlakoztam a Pódiumhoz és nagyon élvezem a munkát a többiekkel. Már tavaly is kacérkodtam a gondolattal, de nem tudtam rávenni magam, hogy csatlakozzam. Idén viszont egy barátom bevitt, ennek nagyon örültem. Miközben készültünk a Weöres-darabra rengeteg verset olvastunk és a sok verssel formáltuk egymást, formálódtunk mi magunk is. Mikor elkezdtük volt egy alapötletünk, az ember fiatalságától az idős korig haladva bemutatjuk az élet szépségeit, majd jött az ötlet- valószínű több mint száz vers elolvasása és értelmezése után - vigyük bele a négy őselemet. Végigvitatkoztunk pár órát, mire sikerült megtalálni a helyes idézeteket, verseket, illetve, hogy melyik elem melyik életkorhoz tartozik. Mikor mindezzel készen voltunk, elkezdett összeállni a darab, ám pár szereplő, sok teendőikre hivatkozva kilépett, így kezdhettük majdnem teljesen elölről, hiszen a szereplők jelleméhez próbáltuk alakítani a szerepüket. Végül nagyjából két hónappal az előadás előtt készen lett a darab, ami a szövegkönyvet és a szereplők kiosztását illeti. Eztán jöttek a megfeszített munkával és nevetésekkel vegyített próbák, amiből rengeteget tanultunk az egymással való munkáról és arról, hogy kompromisszumot kell kötni, ha haladni szeretnénk. Véleményem szerint a munka leginkább tanító része mégis az olvasás volt, hiszen mialatt megismertük Weöres Sándor gondolatait, eljutott a tudatunkig, hogy nem csak a kamaszok körül – körülöttünk - forog a világ, hanem az egész emberiség körül, vigyáznunk kell egymásra, ha értékes és érdemes kapcsolatokat szeretnénk kialakítani egymással. Kiss Milán, 11. e

Nemrég csatlakoztam a Pódiumhoz. Eleinte elég félénk voltam, hiszen szinte senkit sem ismertem. Nem tudtam, hogy mire számítsak, mert a többiek régóta ismerték egymást, de már az első próbán is éreztem, hogy segíteni akarnak a beilleszkedésben. Hamar jó barátok lettünk, így a próbák is nagyon jó hangulatban teltek. Először sok olyan rész volt a darabban, amit nem teljesen értettem, de a közös olvasópróbák sokat segítettek. Megismertem Weöres Sándor számomra eddig ismeretlen oldalát. Megszerettem, mert olyan gondolatokat közvetít, amiket én is fontosnak tartok. A színdarabot mi formáltuk, teret engedhettünk fantáziánknak. A szívünkhöz nőtt. Most, hogy túl vagyunk az előadáson, hiányozni fog a darab, a reggeli próbák. Azt vettem észre, hogy sokkal nyitottabb vagyok az emberekkel, és sokkal könnyebben tudok csapatban dolgozni. Örülök, hogy a Pódium tagjai között lehetek! Szilágyi Szabina, 9. h

Tanulmányi versenyek döntőjébe jutott diákok és felkészítő tanáraik 2012/13. Tantárgy neve Matematika OKTV II. kat. Informatika OKTV I. kat. Latin nyelv OKTV Kémia OKTV II. kat. Angol nyelv OKTV I. kat. Magyar irodalom OKTV Földrajz OKTV Biológia OKTV II. kat. Biológia OKTV II. kat. Fizika OKTV I. kat. Történelem OKTV I. Nemzetközi Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny I. Nemzetközi Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny

Diák neve Kovács Dániel György Tímea Pap Renáta Tóth Tamás Tóth Tamás Seprényi Renáta Bakay Gergely Ábrók Sándor Kolostyák Zsuzsa Pongó Tivadar Biczó András

I. Nemzetközi Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny Nemzetközi Ciceró Fordítói Verseny dr. Árokszállásy Zoltán Biológia Verseny 3. kat. dr. Árokszállásy Zoltán Biológia Verseny 3. kat. dr. Árokszállásy Zoltán Biológia Verseny 2. kat. dr. Árokszállásy Zoltán Biológia Verseny 2. kat. dr. Árokszállásy Zoltán Biológia Verseny 2. kat. dr. Árokszállásy Zoltán Biológia Verseny 2. kat. Nemes Tihamér Számítástechnikai Verseny Alkalmazói kat. Nemes Tihamér Számítástechnikai Verseny Programozói kat. DEIK Regionális Programozó Csapatverseny 1. kategória DEIK Regionális Programozó Csapatverseny 1. kategória DEIK Regionális Programozó Csapatverseny 1. kategória Arany Dániel Országos Matematika Verseny Kenguru Nemzetközi Matematika Verseny Kenguru Nemzetközi Matematika Verseny

osztálya 12.e 12.e 11.g 12.d 12.d 11.f 12.b 11.d 12.d 11.e 11.f

Kovács Dániel

12.e

Árva Hédi

11.c

Kolostyák Zsuzsanna

12.d

Pap Renáta

11.g

Ábrók Sándor Kolostyák Zsuzsanna

11.d 12.d

Boros Adrienn

10.d

Czuczi Tamás

Felkészítő tanára Hajzer György Bordi István dr. Biczóné Porcsin Judit dr. Várallyainé Balázs Judit Lazarovits Margit Csilla Dudásné Varga Éva Kiss Dorottya dr. Szűcsné Kerti Anita Novák Veronika, Sántha Ildikó Kovács Miklós Zaccaria Leó Kovács Miklós, Gőz József, Kiss Andrea

Helyezés 21. 12. 32. 27. 39. 27. 27. 23. 10. 22. 21.

Gőz József, Hotziné Pócsi Anikó Sántha Ildikó, Novák Veronika, Gőz József, Fehérné dr. Gergely Judit

dr. Biczóné Porcsin Judit dr. Szűcsné Kerti Anita, Fehérné dr. Gergely Judit

12.

10.d

Sántha Ildikó, Novák Veronika dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó, dr. Szűcsné Kerti Anita dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó, dr. Szűcsné Kerti Anita

17.

Juhász Leila

9.d

dr. Szűcsné Kerti Anita

18.

Paládi Bernadett

10.d

Kiss Andrea

Alekszejenkó Levente

10.g

Bordi István

16.

10.g

Bordi István

36.

Alekszejenkó Levente Bayarsaikan Khongor Alekszejenkó Levente

12.e

Bordi István

10.g

Bordi István

Hotzi Péter

12.e

Bordi István

Ilyés Gabriella

9.d

dr. Bajza Istvánné

5. döntőbe jutott

Ilyés Gabriella

9.d

dr. Bajza Istvánné

Kántor Tamás

11.e

Nyírcsákné Végh Ilona

28.

Kenguru Nemzetközi Matematika Verseny Kenguru Nemzetközi Matematika Verseny Gordiusz Matematika Verseny Irinyi János Kémiaverseny Irinyi János Kémiaverseny Irinyi János Kémiaverseny Curie Környezetvédelmi Emlékverseny Curie Környezetvédelmi Emlékverseny Curie Környezetvédelmi Emlékverseny Curie Környezetvédelmi Emlékverseny Curie Környezetvédelmi Emlékverseny Curie Környezetvédelmi Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Zrínyi Ilona Matematikaverseny dr. Less Nándor Földrajzverseny Horváth István Károly Művelődéstörténeti és Latin Verseny Horváth István Károly Művelődéstörténeti és Latin Verseny Horváth István Károly Művelődéstörténeti és Latin Verseny Pro patria et libertate Latin Fordítói Verseny Ábel Jenő Latinverseny Mentovich Ferenc Természettudományi verseny AJTP Országos AJTP Idegen Nyelvi Verseny (német) Országos AJTP Idegen Nyelvi Verseny (német) AJTP Matematika Verseny Kitaibel Pál Országos Biológia és Környezetvédelmi Verseny Megyei Programozói Verseny II. kategória

Zardikan Dzsanbolat Najman

12.e

Hajzer György

34.

Szabó Boglárka Ilyés Gabriella Ilyés Gabriella Alekszejenkó Levente Czuczi Tamás

9.e 9.d 9.d

Nyírcsákné Végh Ilona dr. Bajza Istvánné Fenyősné Kircsi Amália

42. 11. 12.

10.g 10.d

Pócsiné Erdei Irén Hotziné Pócsi Anikó

60. 2.

Köveshegyi Dóra

10.d