Remeny 2014 25 jun 4 by Attila Nagy

„Könnyű dolog jónak lenni, amíg az erényt jutalmazzák, a bűnt pedig büntetik. De ha az erényt büntetik, a bűnt pedig jutalmazzák, akkor álljátok a sarat és megmaradtok Isten mellett, akkor ezt elhihetitek nekem: ha csak félig vagytok is igazak, Isten előtt akkor is egészen igaznak fogtok számítani.” (Morus Szent Tamás)

25. szám

REMÉNY XXV. évfolyam

2014. június 22. – Évközi 12. vasárnap

Engedjétek hozzám… A helyszín az egyik közkedvelt, turisták által is látogatott pozsonyi templom. Az óvodáskorú kislány nagymamájával tér be ide egy délután. Csupán egy-két hívő imádkozik a padokban. A kislány körülnéz, majd felfedezi a gyóntatószéket. Egy pillanat, és már bent is van. Nem hangoskodik, csupán kíváncsi, körülnéz bent is. Amikor nagymamája odalép, hogy kihívja, belép a templomba a káplán. Tekintete azonnal a bejárathoz közeli gyóntatószékre esik, és már rendre is utasítja a nagymamát, mondván, felnőtt, neki kell tudnia, mi helyes, és mi nem. A nagymama megszégyenülten siet ki a templomból, húzza magával a gyereket. A fiatal pap még egyszer megismétli szavait… Eszembe jut egy sok-sok évvel ezelőtti másik templomi jelenet. A néhány hónappal azelőtt felszentelt pap áldoztat a húsvéthétfői misén. Egy óvodáskorú kisfiú is halad a sorban, nagymamája kezét fogva. Majd amikor odaérnek a fiatal pap elé, a kisfiú finoman megrángatja az atya miseruháját, és boldogan újságolja, hány csokit hozott neki a „nyuszi”. A pap kedvesen mosolyogva hallgatja meg a gyerek számára fontos élményt… Hogy is mondja Jézus? Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket… A kislány nagymamáját rendreutasító fiatal pap nem tudhatta, hogy a nagymama napi gondokkal küszködik, egyedül neveli unokáját, hosszú idő után újra szentgyónáshoz járult, és nemrég kezdett vasárnaponként a kislánnyal

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 7 9 13

Krisztus Teste vagyok! Úrnapja ünnepe A szívével is énekel

szentmisére járni. A zabolátlan, kezelhetetlen kislány nagyon szereti a templomot, ott megjuhászodik, kezében az utcán is mindig ott az imakönyv… Tudom, nagyon keskeny az a mezsgye, amely a még megengedhető és a már nem tolerálható templomi viselkedés között húzódik. Ki-ki meggyőződése, vérmérséklete, tapasztalatai szerint dönt, mit tart elfogadhatónak. De lehet, hogy a rendet, a szabályokat, az előírásokat néha felülír(hat)ja a szeretet, a nyitottság, az érdeklődés a másik ember iránt. Képzeletemben megjelenik az iménti esetnek egy másik lehetséges befejezése: a pap – mondjuk – megkérdezi a kislányt, látott-e már gyóntatószéket, majd mond neki néhány szót Jézus szeretetéről, aki majd őt is ide várja, ha nagyobb lesz… Ezekben a hetekben van az elsőáldozások, papszentelések, papi jubileumok időszaka. Kívánom a gyerekeknek, hogy az első találkozásukat Jézussal még számtalan kövesse, és sokszor keressék fel majd a gyóntatószéket. Az újmiséseknek, hogy szeretettel, megértéssel forduljanak a „rendetlenkedő” báránykák felé is. A jubiláló lelkipásztoroknak pedig, hogy gazdag tapasztalataikkal, bölcsességükkel legyenek példa mindannyiunk számára. Hogy a jövőben is legyenek olyanok, akik – ahogy a mai vasárnapi evangéliumban áll – megvallják Jézust az emberek előtt…

EZ TÖRTÉNT

Jézus megállt, lehajolt és segítséget nyújtott Június 14-én délben a Szent Péter téren találkozott a pápa az olasz „Misericordie”, „Irgalmasságok” mozgalom és „Fratres” véradók önkénteseinek 30 ezer aktivistájával, akik az egész félsziget 700 testvériségét képviselték. A Szentatya hozzájuk intézett beszédében a közösségnek nevet adó irgalmasság szót elemezte: „A latin ’misericordia” – mondta – a miseris, a cor és a dare szavakból áll össze, mely etimológiailag azt jelenti, hogy ’szívet adni a nyomorúságosnak’, vagyis irgalmasnak lenni vele.” „Éppen ezt tette Jézus velünk – folytatta a pápa –, amikor kitárta a szívét az emberi nyomorúság számára. Az evangélium gazdag olyan eseményekben, melyek Jézus irgalmasságát mutatják be a szenvedők és a gyengék iránt. Ahogy Jézus a maga jóságával és gyengédségével közel jutott a betegekhez, miközben megvigasztalta és meggyógyította őket, éppúgy mi is meghívást kaptunk arra, hogy közel kerüljünk a rászorulókhoz, és hogy osztozzunk a nehézségeikben. Ehhez fontosak a szavaink, a gesztusaink, a magatartásunk, mellyel kifejezzük a szolidaritásunkat.” „A segítségnyújtás informatikai és statisztikai adataival szemben az igazán fontos feladata az önkénteseknek, hogy hagyják magukat belevonni az emberi gyötrelmekbe, ahogy Jézus is utcáról utcára jártában nem tervezgetett semmit sem, hanem megállt, lehajolt és segítséget nyújtott”. Beszéde végén Ferenc pápa az irgalmasság hét cselekedetét ajánlotta az Irgalmasság mozgalom csoportjai és a Fratres önkéntes véradók csoportjainak a ﬁgyelmébe: „Adjatok enni az éhezőknek, inni a szomjazóknak, öltöztessétek fel a mezíteleneket, fogadjátok be a zarándokokat, látogassátok meg a betegeket és a bebörtönzötteket, és temessétek el a holtakat.” Az Irgalmasság Olasz Nemzeti Szövetségének önkéntes csoportjai és a Fratres önkéntes véradó testvériség tagjai, mintegy 30.000, sárga és a kék színű ruhába öltözött férﬁ és nő, kitörő lelkesedéssel fogadták a pápa buzdító szavait.

Az Irgalmasság mozgalom több mint 700 csoportból áll, 670 ezer beiratkozott taggal az egész félsziget legrégibb és legnagyobb létszámú önkéntes csoportja. Az Irgalmasság önkéntes csoportjainak életében nagy esemény volt 30 évvel ezelőtt a találkozásuk II. János Pál pápával, aki akkor a VI. Pál kihallgatási aulában találkozott velük és beszédében kijelölte tevékenységük új formáját ezekkel a szavakkal: Legyetek a szeretet civilizációjának előmozdítói és munkásai, legyetek a szeretet kultúrájának fáradhatatlan tanúságtevői. Magyar Kurír

VILÁGEGYHÁZ

POZSONY

Beiktatták a köztársasági elnököt Az iraki helyzetről Andrej Kiska június 15-ei beiktatása során a parlament pozsonyi Vigadóban tartott ülésén letette az előírt köztársasági elnöki esküt, s ezáltal elfoglalta a köztársasági elnöki tisztséget. Az új államfő ezután megtekintette a szlovák hadsereg egységeit, a főváros utcáin találkozott a tiszteletére összegyűlt polgárokkal, majd ökumenikus istentiszteleten vett részt a Szent Márton-dómban. Ezt követően Kiska az elnöki palota udvarán elődjétől, Ivan Gašparovičtól szimbolikusan átvette az elnöki hivatalt. Majd a Köztársasági elnöki palota kertjében ünnepi ebédet adott a hajléktalanok, az ápolásra szoruló nyugdíjasok és gyermekotthonokban felnőtt ﬁatalok egy csoportjának. Ezt követően Dévényben koszorút helyezett el a Szabadság kapuja emlékműnél és a Vasfüggöny áldozatainak emlékművénél. Az ünnepség a pozsonyi Várban tartott ünnepi fogadással fejeződött be. Az ünnepélyes ökumenikus istentisztelet elnöki harsonaszóval és M. SchneiderTrnavský Jubilate Deo c. kórusművével kezdődött. Ezután Mons. Stanislav Zvolenský, érsek, metropolita, a szlovák püspökkari konferencia elnöke köszöntötte a megjelenteket. Jelen voltak az evangélikus, a református, az ortodox és további egyházak és vallási közösségek képviselői is. A Szentlélek segítségül hí-

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

vása után az elnökért mondott ima következett. Majd Fazekas László református püspök olvasta fel az olvasmányt, a Királyok könyvéből vett idézetet. A válaszos zsoltárt és az evangéliumot Rastislav ortodox érsek, metropolita olvasta fel. Majd az Ökumenikus Tanács elnökének és az evangélikus egyház szlovákiai püspökének képviseletében annak helyettese, Milan Krivda szólt az egybegyűltekhez. Végül tíz könyörgés hangzott el, amelyet a különböző egyházak képviselői olvastak fel. Az ünnepség végén Zvolenský, érsek, metropolita megáldotta az új köztársasági elnököt, és az ünnepség Te Deummal ért véget. Remény Fotó: TK KBS/Peter Zimen

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella, kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec IČO: 00678066

• ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP • 2014. JÚNIUS 22.

Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa, a kongregáció elöljáróival és tisztviselőivel együtt élénk aggodalommal kíséri a kényes iraki helyzet súlyosbodását. Közelségéről biztosítja Louis Sako érseket, babiloni káld pátriárkát, aki megválasztása óta a párbeszéd és a nemzeti megbékélés minden lehetséges módját fenntartotta, valamint az ország moszuli káld és szír katolikusok érsekeit. Ezekben a drámai órákban a két főpap a keresztény és a muzulmán lakosság oldalán áll, mely arra kényszerül, hogy elmeneküljön saját földjéről, falvaikból és városaikból, a túlélés lehetőségét keresve másutt. Ábrahám földjén – aki az Úr ígérete jegyében egykor útra kelt – immár sokadik alkalommal vagyunk tanúi férﬁak, nők és gyermekek tömeges kivándorlásának – szól a közlemény –, akiknek megszűnt az életlehetőségük a saját földjükön. Sandri bíboros telefonkapcsolat révén személyesen juttatta kifejezésre a kongregáció és a Szentszék közelségét Nona érsek iránt, aki kijelentette, hogy a térségben a templomok, az iskolák és a katolikus intézmények nyitva állnak minden menekült számára, méghozzá a bármely felekezethez tartozók iránti együttműködés szellemében. A rendtársak és a hívek nevében felidézte Ferenc pápa támogatását és atyai lelkületét, valamint az egész Egyház szolidáris imádságát, mely az igazságosság új magvainak hajtásaiért fohászkodik. A közlemény annak a kívánságnak ad hangot, hogy a június 15-i prófétai találkozó Ferenc pápa, Bartolomeosz ökumenikus pátriárka, valamint az izraeli és palesztin elnökök között nyisson új távlatot a biztos béke számára Irakban, Szíriában és az egész Közel-Keleten. Magyar Kurír

Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 (hétfőn és csütörtökön) Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

EZ TÖRTÉNT SZEPSI

GYERGYÓSZENTMIKLÓS

Hálaadó szentmise

Pünkösdvasárnapi ezüstmise

Június 9-én Szepsiben is, mint annyi más helyen az országban, hálaadó ünnepi szentmise volt a szolgálati papságért és az

Istennek szentelt életért. A szentmise főcelebránsa Gábor Bertalan esperesplébános volt, aki aznap ünnepelte pappá szentelése 40. évfordulóját. 1974. június 9-én szentelte pappá, több társával együtt, a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban, Július Gábriš püspök, nagyszombati apostoli kormányzó. A hálaadó szentmise ünnepi szónoka Kertész Ferenc, tokaji esperesplébános volt. Az oltárszolgálatot a kassai szeminárium papnövendékei: Bela Tamás, Schmotzer Péter és Szeles Péter végezték. Orgonált és az énekeket vezette Boszlai András kántor. A szentmisében Pásztor Zoltán püspöki helynök vezetésével a jubilánssal együtt miséztek a Kassai főegyházmegye magyar

ajkú papjai, Bartal Károly Tamás, emeritus jászóvári apát és a premontrei rend több tagja. Jelen volt Gábor Lajos szepsi és Gyüre Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor. A szentmisét megtisztelte jelenlétével Czimbalmosné Molnár Éva, kassai főkonzul és Zachariás István, szepsi polgármester, akik a szentmise végén ünnepélyesen leleplezték Szabó Ottó festőművész alkotását: Boldog Salkaházi Sára testvér - Az üldözöttek oltalmazója című képét, a jelen levő 30 pap ajándékát. A képet Pásztor Zoltán püspöki helynök áldotta meg mementóul az utókornak, hogy Sára testvérhez hasonlóan az itt élők is, meghallva a Jó Pásztor hangját, merjék választani a feltétel nélküli bizalom útját. Sára testvér élete nemcsak azért közeli korunk emberéhez, mert időben aránylag közel van hozzánk, de azért is, mivel életútján hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie, mint sokunknak. A templomi kép megáldása után a főkonzul asszony és a polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, további közös összefogásra bátorítva az együtt ünneplőket. -an

BUDAPEST

XV. Országos Szeretetláng Imatalálkozó Május 31-én tartották a kispesti Jézus Szíve-templomban a XV. Országos Szeretetláng Találkozót. Először Csókay András agysebészt hallgatták meg a jelenlevők, aki könyve, az Agysebészet rózsafüzérrel alapján mesélte el élete egyes részleteit – a megrázóakat és a kellemeseket. Előadásából megtudhattuk, milyen szoros köze van szakmájának a hithez, ami növeli agyi aktivitásunkat és segíti kreativitásunk kibontakozását. Ezenkívül elmondta, hogyan jutott el az évek folyamán Istenhez, és hogyan alakított ki vele bensőséges kapcsolatot. Rávilágított a mai emberek és főleg a ﬁatalok problémáira – ki és milyen okból viszonyul Istenhez néha ellenségesen, néha szeretetteljesen –, talán a kiskorban megtanult és gyakorolt vallás feledésbe merült? Mibe kapaszkodjon az ember, ha nem a hitbe?

Ne feleljtsük el az Istennel való kapcsolatunkat, ápoljuk, hiszen ez mindig ott lesz nekünk. A program következő részében került sor az ünnepi szentmisére, melynek főcelebránsa Bíró László püspök volt. Tizenkét paptársa segédletével mutatta be a szentmisét, melynek fő mondanivalója a szeretet és a család hatalmas ereje volt, ahogy azt a Szeretetláng is hirdeti. A Szeretetláng célja megerősíteni a hitéletet a családokon belül, a Szűz Mária-tiszteleten keresztül. A találkozó délutáni része előadásokkal és beszélgetésekkel telt. Az egész napos programok között a hívek rózsafüzért és litániát imádkoztak. A helyszínen lehetőség nyílt kegytárgyak és könyvek vásárlására is. Ivkovič Krisztina

A Boldogasszony zarándokvonat 710 utasának részvételével, pünkösdvasárnap, Gyergyószentmiklós főterén mutatta be ezüstmiséjét a barsbesei Nagy Gábor Emmánuel atya. Szentbeszédet a szintén ezüstmisés Böjte Csaba testvér mondott. Portik-Hegyi Kelemen, helyi főesperes-plébános harmadik alkalommal köszöntötte a Boldogasszony zarándokvonattal érkezőket, paptestvéreit és a híveket. Böjte atya evangéliumi példázatokkal igyekezett rávilágítani arra, mennyire szükségünk van egymás bátorításá-

ra, vigasztalására. Szükségünk van egymásra azért, mert nem vagyunk tökéletesek, azért, mert úton vagyunk és segítségre van szükségünk. Merjünk vigasztalók lenni, merjünk bátrak lenni! A Szentlélek Úristen áradjon ki, legyen béke a Földön. Vigasztalók vagyunk. Annyian elítélnek bennünket, mi, keresztények szeressük egymást! – hangsúlyozta Csaba testvér. Az ünnepelt Nagy Gábor Emmánuel atyát Timár Sándor Asztrik ferences atya köszöntötte, erőt, egészséget kívánt az elkövetkezendő évekhez, és hímzett stólát nyújtott át neki a zarándokok nevében. Majd Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. A Boldogasszony zarándokvonat utasai nevében a főszervező, Budai László köszönte meg a szeretetteljes fogadtatást és a kartali Szent Erzsébet Kórus közreműködését. A szentmise végén ezüstmisés áldásban részesültek a hívek, Emmánuel atya és Csaba testvér által, majd a himnuszok eléneklésével zárult az ünnepség. (ma) Mészáros Barnabás felvétele

IZSA

Ezüstmise Pappá szentelése 25. évfordulóját ünnepelte 2014 pünkösdvasárnapján Horváth Róbert atya Izsán. Az ezüstmisén az ünnepelt 9 oltártestvére és több mint 150 hívő volt jelen. A szentbeszédet Szlávik Antal atya mondta. Orosch János érsek nevében Kiss Róbert püspöki helynök üdvözölte a híveket. (R) • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Hidegháború avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei Magyarországon Babos Anikó Interjú Szennay András atyával Dr. Szennay András nyugalmazott pannonhalmi főapát úr 1921-ben született Budapesten. Apor Vilmos győri püspök 1944. november 19-én szentelte pappá őt Pannonhalmán. A bencés rend részleges feloszlatása után, 1951-től a budapesti Hittudományi Akadémián tevékenykedett mint könyvtáros, majd több mint húsz évig volt az intézmény tanára, két ízben dékánja. Az 1967-ben újrainduló Teológia című folyóirat szerkesztőjeként is dolgozott. A magyarországi Szent Benedek-rend élén 1973-tól 1991-ig állt. Elhunyt Pannonhalmán 2012. augusztus 22-én. Dr. Szennay András ny. főapát úr, mint ahogy a beszélgetésünk során többször is megjegyezte, a „részleges megállapodás korá”-ban élt és tevékenykedett, de a keleti politikával aktívan nem foglalkozott, „csak” átélte. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztem őt: – A szakirodalom általában XXIII. János pápa 1963-ban megjelenő, Pacem in Terris kezdetű enciklikáját tarja az egyik olyan fontos momentumnak, ami hozzájárult az „Ostpolitik” megindulásához. Akkoriban még a magyar baloldali értelmiségiek is érdeklődéssel olvasták, és üdvözölték a pápai megnyilatkozást. Önnek mi a véleménye róla? – Az a szomorú véleményem, hogy a magyar békepapi mozgalom és az állami hatóság kijátszotta és kisajátította hosszú-hosszú évek során. Ezzel az enciklikával gyalázatos módon visszaéltek, a „Béke a Földön” egyszerűen békepapi jelszó lett, és ezt soha nem tudtam elfogadni. Arról meg szoktak feledkezni, hogy a pápa nem a magyar békepapokhoz, hanem a világhoz szólt az apostoli levélében. – Az 1960-as évek elején Ön a fővárosban élt. Értesült-e valamilyen módon arról, hogy az Apostoli Szentszék és a Magyar Népköztársaság között magas szintű tárgyalások zajlanak? – Csak hallomásból tudtam az eseményekről. Akkor is az volt a meggyőződésem, mint most, hogy a Magyar Népköztársaság a nemzetközi elszigeteltségből szeretett volna kitörni, és ezért nyitott a Szentszék felé. De én egyáltalán nem mondanám, hogy csak az állam kívánta ezt a kapcsolatot. A Vatikánnak is fontos volt, hogy valamilyen módon hivatalosan is megjelenjen hazánkban. Én egyébként a keleti politikát csak „szükséges rossz”-ként értékeltem. – Személyesen ismerte König bíborost, az „Ostpolitik” egyik kezdeményezőjét? – Igen. Még a keleti politika megindulása előtt ismerhettem meg Bécsben. Nagytudású, kiváló embernek ismertem meg, aki a keleti politikát helyeselte - hiszen egyik kezdeményezője volt -, bár meglehet, voltak fenntartásai, de erről soha nem beszélt. Mesélte, hogy amikor a hatvanas évek elején a pápa biztatta őt, hogy jöjjön Magyarországra, és látogassa

meg Mindszentyt, szerényen megjegyezte, hogy ez nagyon nehezen megoldható, hiszen nincs diplomáciai kapcsolat a két állam között. Erre a pápa így válaszolt: „Ugyan dehogy, miért lenne nehéz? Kimegy a bécsi Westbahnhofra, megveszi a vonatjegyet, és Budapesten leszáll…” König bíboros nagyon szerette hazánkat, mindig szívesen jött. Sokkal több fűzte hozzánk, mint a hivatalos ügyek.

– Hogy fogadta Ön az 1964-es megállapodást? – Fenntartásokkal. Szerény véleményem szerint az egyezmény tartalmában majdnem nulla. Valamit ugyan hozott, hisz újra fogadta a teológushallgatókat a Pápai Magyar Intézet, vagy a püspökkinevezések területén a Vatikán „emberei” is teret kaphattak, mégis azt mondom, hogy ez az egyezmény nem sokat hozott a magyar egyháznak. A magyar államnak viszont annál többet. – A szerzetesrendek kérdése csak a megoldandó kérdéseket tömörítő protokoll részben kapott helyet… – Így van - sajnos. Ami még nagyobb baj, hogy ott is maradt egészen a rendszerváltásig. Egy példát hadd említsek: Már II. János Pál pápasága idején történt, valamikor a ’70-es évek végén, hogy a Szentszék akkori megbízottja, Luigi Poggi Pannonhalmán járt, és velem mint főapáttal tárgyalt. Ekkor tettem fel számára a következő kérdést: „Tisztelt nuncius úr! Mikor kerülnek már végre sorra a szerzetesrendek a szentszéki-magyar tárgyalásokon? Ne csak püspököket nevezzenek ki! Ne feledkezzenek el az egyház egyik alapintézményéről, a szerzetességről!” Poggi a következőket válaszolta: „Kedves főapát úr! Hát ne mondjon ilyet, mit szólna hozzá Miklós államtitkár?” – Erre Ön hogy reagált? – Néhány hónappal később ad limina látogatáson voltam II. János Pál pápánál, és elmeséltem, mi történt. Ám Poggi maradt a helyén, ami számomra azt jelentette, hogy a keleti politika irányítója továbbra is Casaroli volt.

• ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP • 2014. JÚNIUS 22.

– II. János Pál pápa idejében is? – Pápasága kezdetén – amikor ez az eset történt – még biztosan. Meg vagyok győződve arról, hogy korábban is Casaroli volt az, aki a keleti politikát „csinálta”. A pápák pedig támogatták az ő elképzeléseit. – Térjünk vissza a hatvanas évekhez! A részleges egyezmény egyik konkrét hozamának tekintik sokan, hogy 1967-ben újra elindulhatott a Teológia c. folyóirat, amelynek Ön a főszerkesztője volt. – A folyóirat újraindításának szoros értelemben nincs köze a keleti politikához. Miután Radó Polikárp atyának, a Teológiai Fakultás professzorának nem sikerült meggyőzni az állami hatóság embereit, hogy nem készül semmi államellenes cselekedetre a folyóirat beindításával, jómagam folytattam tárgyalásokat az Állami Egyházügyi Hivatallal. Nagy nehezen sikerült megértetni a döntéshozókkal, hogy nem kell aggódniuk, a Teológiai c. lap nem kíván politikai kérdésekkel foglalkozni. A jó tárgyalókészségnek, nem pedig az „Ostpolitik”-nak köszönhető, hogy a második világháború után harminc évvel az egyház kapott egy magasabb színtű folyóiratot. Persze nem mellékes megemlíteni, hogy az állam végül a maga javára fordította az eseményeket: hirdette a nagyvilágnak, hogy mennyire jó kapcsolatban van az egyházzal és a Szentszékkel, és ennek ékes bizonyítéka a Teológia újraindítása. – Hogy értékeli a Szentszék magatartását ezekben az években? – A Szentszéket azon túl, hogy a magyar hívek számára nagyobb életteret biztosítson, az is fűtötte, hogy sikert érjen el egy olyan országban, amely a Szovjetunió vonzáskörzetébe tartozik. A pápák és Casaroli is úgy gondolta, hogy csak úgy lehet valamiféle kis eredményt elérni, ha maximálisan engednek. Sok-sok áldozata lett a keleti politikának – Például? – Nem kell messzire menni, ott van Mindszenty hercegprímás. Az esztergomi érseki széktől való megfosztása jogilag ugyan szabályos volt, de emberileg erősen kifogásolható, hisz VI. Pál pápa megígérte neki, hogy haláláig megtarthatja címét. Valószínű, hogy a pápa diplomáciai érzéke azt sugallta, hogy ezzel a döntésével többet nyer a magyar egyház számára. Nem így lett. – Nincs túl jó véleménye a keleti politikáról… – Annyiból kellett és fontos volt, hogy legyen végre valamiféle hivatalos szál a Vatikán és Magyarország között. Az egyház oldaláról szükségmegoldásnak tartom a keleti politikát, ami minimális eredményt hozott. Jellemző, hogy akkoriban a világsajtó sokkal nagyobb eseménynek ítélte meg például a részleges egyezmény megkötését is, mint mi, magyar papok. Mi láttuk, hogy csak kevés haszon származik belőle. Röviden tehát azt tudnám mondani, hogy nem tartom sikernek a Szentszék keleti politikáját.

FAGGATÓZÓ

Ne csak nevében legyen univerzális az egyetem! Daniel J. West professzor az Egyesült Államokbeli Scranton jezsuita egyetem tanszékvezetője. Szakterülete az egészségügy és a szociális gondoskodás adminisztratív, és szervezői tevékenysége. Több mint két évtizede rendszeres vendége Szlovákiának, ami annak köszönhető, hogy alma matere a hazai katolikus egyetemekkel is hivatalos kapcsolatban áll. Kollégáival legutóbb a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munkás Főiskola kihelyezett kara évzárójának vendége volt, melyre Bősön került sor. Hogyan mutatná be röviden olvasóinknak a Scranton Egyetemet? A pennsylvaniai Scranton Egyetem magánjellegű, katolikus, jezsuita gyökerű felsőoktatási intézmény. Egy az Egyesült Államokban alapított 28 hasonló jellegű egyetem közül. Főként bakkalaureátusi és felsőbb akadémiai szintű képzésre összpontosítunk. Mivel tulajdonosa a Katolikus Egyház, ezért jellege más, mint az állami vagy más magántulajdonban lévő iskoláké. Korábban elmondta, hogy az egyetem nem feltétlenül a jezsuiták személyes jelenlétének köszönheti arculatát. Akkor miben nyilvánul meg a rend jelenléte? A jezsuita hatás a tizenhatodik-tizenhetedik századig nyúlik vissza. A jezsuita szemléletre nagyon jellemző, hogy érdeklődésének központjában az egész ember áll. A személy ﬁzikai, mentális és spirituális egységét egyaránt fontosnak tartja. Nem elég, hogy csupán tudást szerzünk az emberről, hanem azt a tudást gyakorlatban is az egyén fejlődésének javára hasznosítsuk. Ehhez természetesen elengedhetetlen az alapos, mélyreható és széleskörű tudás. Elsődleges célunk ugyanis mindenekelőtt a mások szolgálata. Mi az ön egyetemének specialitása? Milyen tanulmányokra összpontosít? A legtöbb jezsuita egyetem elsősorban a bakkalaureátusi képzésre irányul. Ez az Egyesült Államokban azt jelenti, hogy az ún. humán tudományok felé fordulunk. Ebbe beletartozik a teológia, a pszichológia, szociológia, a művészetek, a politológia – és természetesen a pedagógia is. Ezek a tárgyak fontos alapját képezik a későbbi specializáltabb tanulmányoknak. A magasabb akadémiai fokozatokon aztán részleteiben megismerkedünk például a beteggondozással, a joggal, gyógyszerészettel és más egészségügyben elengedhetetlen területekkel. Ön szerint hol a helyük a katolikus egyetemeknek a nyugati világban? Hiszünk benne, hogy a keresztény egyetemek fontos szerepet játszanak a szekularizált világban. A katolikus intézmények sokszor olyan égető kérdésekre és problémákra világítanak rá, melyek felett mások könnyebben elsiklanak. Az igazság és a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében azonban a kellemetlen, a mások esetleges kényelmét megzavaró jelenségeket is szóvá kell tennünk. Mindezt azért, hogy a társadalom korrekt módon tegye elérhetővé a társadalmi egyenlőséget. Hiszen nem hagyhatunk senkit sem az „út szélén”, nem hagyhatunk senkit sem kihullani a szociális gondoskodás hálójából. Hallgatóik jelentős része nem feltétlenül vallásos, vagy katolikus. Nem, egyáltalán nem! Nagyon sok hallgató jelentkezik jezsuita iskolába – annak ellenére, hogy nagyrészük nem is katolikus. Többen más felekezetű keresztények, sőt akár moszlimok és más vallásúak is. A jezsuita intézmények nyitott légkört teremtenek. Annak érdekében, hogy a modern világban, a multikulturális és többféle világnézet mentén szerveződő társadalmak működőképesek maradjanak, mindenkivel meg kell

osztani a tudásunkat. Hisszük, hogy végzős hallgatóink megtanulják megbecsülni a másik embert. Hiszünk benne, képesek lesznek tisztelni a másik személyét és méltóságát. Megalapozott a reményünk azzal kapcsolatban is, hogy a nálunk megszerzett tudás, a világ minden pontján nehéz helyzetekre nyújt orvoslást. A katolikus intézmények az utóbbi időben nem örvendenek feltétlen támogatásnak. Úgy tudom, az USA jelenlegi kormánya sem biztosít barátságos légkört a hagyományos keresztény értékek számára… Ez igaz, de nekünk, ennek ellenére is erősnek kell lennünk a hitben. Éppen ezért fontos a katolikus oktatás. Vannak bizonyos értékeink és hitünk olyan eszmékben, melyek a társadalmat jobbá teszik. A katolikus egyetemet nagyon érdekli, mi is történik a világban. Aggódunk a szegényekért, az alulbecsültekért, és azért, hogy az emberek ne tévelyedjenek el. Szükségünk van egy megfelelő iránytűre. Hisszük, hogy a katolikus oktatás erre nagyon alkalmas. Hogyan kerültek kapcsolatba Szlovákiával? Mi irányította érdeklődésüket e térség felé? Érdeklődésünk Szlovákia iránt 1992-ben ébredt fel. Először a Nagyszombati Egyetemmel kezdtük meg az együttműködést, mely korábban maga is jezsuita iskola volt. Aztán felvettük a kapcsolatot a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemmel és a Pozsonyban működő egészségügyi menedzsmentet oktató intézménnyel is. Azóta azonban a Szent Erzsébet Főiskola átvette a vezető szerepet. Az egyik fontos dolog, amiben hiszünk az, hogy az egyetemeknek még „egyetemesebbé” kell lenniük. Ki kell nyúlniuk mások felé. Azt hiszem, a Szent Erzsébet Főiskola nagyszerű példája annak, hogy nem elég tanítani, hogyan végezzünk szociális munkát a hazai régiókban. Vezető személyiségei túlléptek ezen, és programjaik manapság nemzetközi jelentőségűek. Ez a főiskola szimbóluma annak az elképzelésnek, melyet mi az egyetemekhez és főiskolákhoz társítani szeretnénk. Egy katolikus felsőoktatási intézménynek ki kell terjesztenie tevékenységét azokra a területekre is, ahol nehezek a körülmények és a súlyos akadályokkal napi szinten kell megküzdeni. Fakultásai és hallgatói ott végeznek oktató és szociális munkát, ahol arra szükség van, nem pedig ahol könnyű! Ki tette önre a legnagyobb benyomást? Egyetemünk korábbi rektorát Al Panuskának hívták, aki cseh származású volt. Húsz évvel ezelőtt egy csodálatos körlevelet írt, melyben kijelentette, hogy nekünk globálisabb szemléletre van szükségünk. Nem csak az USA-ban kell terjeszkednünk, hanem azon kívül is. Nem sokkal később olyan szerencsém volt, hogy a bársonyos forradalom után Szlovákiába utazhattam. Az első találkozásom Krčméry profeszszorral volt. Már akkor láttam, hogy a hit erős emberével van dolgom.

Ön hogy látja: mik az eltérések és a közös vonások a világ országainak szociális és egészségügyi szolgáltatásában? Valójában több közös van bennünk, mint eltérés. Negyvenöt országban dolgoztam. Mindenhol három dolog jelenti az aggodalom fő okát: az egészségügyi ellátás költsége, minősége és elérhetősége. Teljesen mindegy, hogy hol élnek, az emberek alapvető érdeke, hogy időben kapjanak megfelelő ellátást. Ugyanez érvényes az USA-ra is. Tehát a problémák – függetlenül a társadalom technikai és gazdasági fejlettségétől – alapvetően hasonlóak. Igen. Ha például a fertőző betegségeket vesszük, mint például az új erőre kapó tuberkulózis, vagy a klímaváltozással járó trópusi betegségek terjedése – ezek éppolyan veszélyek az USA-ban, mint akár Szlovákiában is. Ha globálisan nézzük, ilyen szempontból nincsenek határok. A betegségek világszerte a migránsokkal együtt mozognak. De a jelenséget gazdasági szempontból is nézhetjük: a beteg ember nem dolgozik, nem produkál. Ezért fontos, hogy szempontként kezeljük az ökonómiai medicina faktorait is. Hogyan tartsuk az embereket munkában, egészségesen? Ebben nagyon fontosa a megelőzés. A közösségnek akkor lesz jó, ha mindannyian hosszú ideig, jó körülmények között dolgoznak. Ekkor ﬁzetnek adót, melyből egyre kevesebb fordul kezelésre. Ebből a szempontból is egy új mentalitásra van szükségünk, melynek lényege az, hogy többet fordítsunk megelőzésre, mint a már kialakult bajok elhárítására. Mit is jelent ez? Sokszor nagyon egyszerű dolgokat: meg kell tanítani az embereket jól étkezni. Meg kell tanítani őket, hogy a dohányzás káros – és így tovább! Nem szélmalomharc ez egy kicsit? Hiszen a modern társadalom egyre szaporítja a civilizációs betegségeket. És nem csak a testi, hanem a mentális zavarokat is… Ahogy a társadalom fejlődik, a problémák jellege és komplexitása is változik. Ezért van szükségünk olyan emberekre, akik több téren is otthon vannak, mert az egyetlen dimenzióra specializált ember már nem tud olyan hatékonyan beavatkozni. A mentális egészség megőrzése bizony egyre nagyobb gondot jelent. De nem csak pszichológiai problémákról beszélhetünk, hanem a spiritualitásban található megtartó erő is feloldódni látszik. Ezért van szükségünk az Egyházra, a keresztény közösségekre és mindazokra, akik hajlandóak velünk együtt dolgozni. Ön szerint mi országunk erőssége – természetesen az egészségügyre gondolok elsősorban! Azt tapasztaltam, hogy a régió elsődleges egészségügyi ellátása nagyon erős és jól megalapozott. Többnyire doktor központú, amit mi is szeretnénk elérni. Végezetül engedje, hogy megkérdezzem: milyen az ön személyes viszonya ehhez a talpalatnyi földhöz? Tudja, én őszintén mondom: úgy gondolok erre az országra, mint második hazámra. Amikor először jöttem ide, már akkor is úgy éreztem, szeretettel fogadnak. Ragaszkodom ehhez a kultúrához, mert olyan értékeket találok benne, melyeket nyugatabbra már nem. Sokkal erősebb a családhoz való ragaszkodás ideát, mint az óceán túloldalán. Ez az ország nagyon sok és hirtelen változáson ment keresztül. Az emberek mégis igyekeztek megőrizni azt, ami jó. Ez egy ﬁatal demokrácia, nagyon sok pozitív változással maga mögött. Európának ezt a zugát, egyfajta rejtett ékkőnek tartom. Otthon az emberek többsége nem is hallott róla, de én örülök, hogy tudom, hol van, és milyen értékei vannak. Ez egy olyan ország, ami kicsi, mégis változatos és tele van szépséggel. A kiváló borokról nem is beszélve! • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 12. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

G. Kovács Pál únius a papszentelések és újmisék időszaka. Úgy gondolhatnánk, hogy a mai evangélium akár egy ilyen ünnepi alkalomra, egy újmisére is íródhatott. Jézus, mint egy újmisés szónok, így beszél tanítványaihoz: „Ne féljetek!” Jézus lelkesíti apostolait, hogy ne féljenek sem az emberektől, se azoktól, akik a testet megölhetik. Hirdessék fáradhatatlanul, kiáltsák teli torokból mindazt, amit Jézustól hallottak, a mártírok minden akadályt legyőző elszántságával tegyenek tanúságot Jézus Krisztusról és minden körülmény között vallják meg Jézust az emberek előtt. Jézus lelkesítő szavai beleillenek az ünnep, a fény és öröm pillanataiba. De mi lesz akkor, amikor a templom ünnepi fényeit lekapcsolják, mi lesz akkor, ha fogytán a lelkesedés, ha gondok és meg nem értés, kísértés és gyengeség kíséri majd a pap életét? Mi lesz a keresztényekkel, velünk, amikor éles helyzetben kell szembenéznünk az emberi gonoszság minket oly sokszor legyőző és megalázó erejével? Vajon Jézus szavai: „Ne féljetek!” a nehéz körülmények között is kiállják majd a próbát? Nem pusztán álom, ábránd vagy bizonytalan alapokra épített optimizmus, bizakodás-e Jézus bátorítása? Mert mi inkább megijedünk és félünk az emberektől, véleményüktől, ítéletüktől, mintsem következetesen kiállnánk Jézus tanítása mellett. Inkább halkan és óvatosan beszélünk hitünkről, nehogy mást kereszténységünkkel megsértsünk. Félünk, hogy elveszítjük környezetünk barátságát, együttérzését, támogatását. Inkább félünk attól, aki csak a testet tudja megölni. Jézus buzdítása nem önt erőt belénk, amikor betegséggel, testi szenvedéssel, halállal találkozunk. Hiszen mi tüstént orvosokhoz futunk, rengeteg pénzt és időt költünk rájuk, mindent megteszünk, hogy ne kelljen félni attól, aki csak a testünket képes megölni, ahelyett, hogy ilyen el-

szántsággal inkább lelkünk Orvasához szaladnánk, és bűneink sebére keresnénk a gyógyírt. Egy újmisés prédikációba beleillenek Jézus szavai, de a hétköznapi, szürke élet valami egész másról szól. Mi attól félünk, amitől félni nem kéne, és attól nem félünk, amitől félni kéne. Ám Jézus szónoklata nem egy élettől elrugaszkodott, fennkölt prédikáció. Jézus tudja jól, mit beszél. Mert bár egy ﬁllérért ugye két verebet adnak, mégis Jézus az, akit harminc ezüstért eladnak, hogy a kereszten így hulljon le a halál mélységébe. Ő, aki maga a Mennyek Országa, az Atya Fia, a kereszten nem ér többet, minthogy a rablók közé sorolják. És mégsem ijed meg, nem fut el, nem keres kibúvót, mert Jézus tudja, hogy Atyja szemében a verebeknél is többet ér, a legtöbbet. Jézus tudata, ez a rendíthetetlen bizalma az Atya gondoskodó szeretetében, Jézus halálakor kiállja a próbát, és az Atya húsvétvasárnap minden hajszállal, tehát tökéletesen életre kelti Jézust. Ez az a szeretet, amely nem tűr semmilyen halasztást, nem tűr meg semmilyen félelmet. Az egyetlen, amitől félnünk kell, hogy nem tapasztaljuk meg a Jézus életében kinyilatkoztatott isteni szeretet, ez az, amit sajnálnunk kell, hogy még nem adtuk át magunkat teljesen neki. A mi derűlátásunk alapja nem más, mint Jézus keresztje és feltámadása. Sok helyen ma nemcsak újmiséket ünnepelnek, hanem az úrnapi körmenetet is. Minden félelem nélkül lépjünk ki a világ elé a legdrágább Kincsünkkel, a kenyér színében közöttünk lakozó Jézussal, aki a szentmiseáldozatban megmutatja a világnak értünk vállalt áldozatának nagy értékét, hogy sokkal többet érünk mi, mint a verebek. Hordozzuk Őt bátran a világban, és hirdessük: Íme, hitünk szent titka, amely erőt ad mindennapjaink életéhez. Ő az, aki elűzi félelmeinket és elvezet a mennyország dicsőségébe.

• ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP • 2014. JÚNIUS 22.

Olvasmány Jeremiás próféta könyvéből ( Jer 20, 10-13) Jeremiás próféta így panaszkodik szenvedése idején: Hallom sokak gyalázkodását: „Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!'' Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: ,,Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.'' De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallnak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük. Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd lássam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd

tártam ügyemet. Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat, mert kiszabadította a szegénynek lelkét a gonoszok kezéből.

lál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek mint Ádám, aki az Eljövendőnek előképe. A kegyelem hatása azonban nem olyan, mint a bűnbeesésé. Mert ha egynek bűnbeesése miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme és az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra.

mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják Válaszos zsoltár megölni. Inkább (68, 8-10. 14 és attól féljetek, aki a 17. 33-35) lelket is, a testet is Válasz: Uram, a pokolba taszíthallgass meg enhatja. gem, nagy irgalEgy ﬁllérért masságod szerint. ugye két verebet adnak? És mégsem Szentlecke hull a földre egy se Szent Pál aposközülük Atyátok tolnak a rómaiaktudta nélkül? Nekhoz írt leveléből tek pedig minden (Róm 5, 12-15) szál hajatokat száTestvéreim! A Evangélium mon tartják! Ne bűn egy ember álSzent Máté féljetek hát: sokkal tal lépett a világba, könyvéből többet értek ti a és a bűn következ(Mt 10, 26-33) verebeknél! Ha vaményeként a halál. Abban az időlaki megvall engem Így a halál minden ben Jézus ezt ember osztályrésze mondta apostolai- az emberek előtt, én is megvallom őt lett, mert mindnak: Ne féljetek Atyám előtt, aki a nyájan bűnbe esaz emberektől! tek. Nincs rejtett dolog, mennyekben van. De ha valaki megVolt a világon amelyre fény ne bűn a mózesi tör- derülne, sem titok, tagad engem az vény előtt is, de a amely ki ne tudód- emberek előtt, én is megtagadom őt bűn, ha nincs tör- nék. Amit én söAtyám előtt, aki a vény, nem számít tétben mondok mennyekben van. bűnnek. Ám a ha- nektek, azt ti

Liturgikus naptár Június 22. ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP (Fisher János, Mórus Tamás, Paulinusz, Paula) Énekrend: H 98; 150-145; 428 ÉE 127; 200-210; 196 Június 23. Hétfő. Köznap (Zoltán, Szultána) Miseolvasmányok: 2Kir 17,5-8.13-15a.18; Zsolt 59,3. 4-5. 12-13; Mt 7,1-5 Válaszos zsoltár: Szabadíts meg, Urunk, jobboddal, és hallgass meg minket! Énekrend: H 52; 122; 53 ÉE 331; 176; 71 Június 24. Kedd. Főünnep, KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE (Iván) Miseolvasmányok: Iz 49,1-6; Zsolt 138,1-3. 13-15; ApCsel 13,22-26; Lk 1,57-66.80 Válaszos zsoltár: Hálát adok neked, hogy oly csodásan alkottál! Énekrend: H 229; 152; Gl 533 ÉE 142; 189; 259 Június 25. Szerda. Köznap

(Aquitániai Prosper, Dorottya, Vilmos, Viola, Vilma) Miseolvasmányok: 2Kir 22,813; 23,1-3; Zsolt 118,33. 34. 35. 36. 37. 40; Mt 7,15-20 Válaszos zsoltár: Mutasd meg nékem, Uram, az igazság útját! Énekrend: H 159; 155; 213 ÉE 141; 133; 264 Június 26. Csütörtök. Köznap (Alexandriai Cirill, Dávid, János és Pál) Miseolvasmányok: 2Kir 24,8-17; Zsolt 78,1-2. 3-5. 8. 9; Mt 7,21-29 Válaszos zsoltár: Ments meg minket, Urunk, neved dicsőségéért! Énekrend: H 253; Gl 524; 153 ÉE 145; 195; 134 Június 27. Péntek. Főünnep JÉZUS SZENT SZÍVE (László király, Sámson, Ulászló) Miseolvasmányok: MTörv 7,611; Zsolt 102,1-2. 3-4. 6-7. 8 és 10; 1Jn 4,7-16; Mt 11,25-30 Válaszos zsoltár: Örökkévaló az Úr irgalma

mindazokhoz, akik istenfélők. Énekrend: H 226; 135A; 70 ÉE 151; 173; 84 Június 28. Szombat. Köznap (Szűz Mária Szíve, Iréneusz, Irén, Laura, Levente) Miseolvasmányok: Siral 2,2.1014.18-19; Zsolt 73,1-2. 3-5a 5b-7. 20-21; Mt 8,5-17 Válaszos zsoltár: Ne feledkezzél el végleg szegényeid életéről! Énekrend: H 4; 157; 278(1) ÉE 327; 201; 355 Június 29. Vasárnap. Főünnep SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK (Judit, Petra, Szulamit) Miseolvasmányok: ApCsel 12,1-11; Zsolt 33,2-3. 4-5. 6-7. 8-9; 2Tim 4,6-8.1718; Mt 16,13-19 Válaszos zsoltár: Az Úr kiragadott engem minden rettegésből. Énekrend: H 211; 145; 275 ÉE 274; 210; 364

LELKI TÁPLÁLÉK

Tegyétek a jót! A mértékletességről (1.)

zottság alapja. (Vö. Magyar Katolikus Lexikon) A mértékletesség gyakorlása önuralmat kíván. Az ember csiszolódik gyakorlása által. Lemondásokkal, egy meghatározott mérce respektálásával, ésszerű keretek közt maradással az akaraterőnket fejlesztjük. A hűséges helytállás a kis dolgokban, a mindennapi életben, sokat segíthet egész egyéniségünk fejlődésében is, hogy a nagyobb jelentőségű élethelyzetek forgatagában is jól megálljuk helyünket. Saját magunknak teszünk jót önuralmunk megedzésével. Saját javunkra szolgál, testi-lelki épségünkre, egészségünkre, ha a mértéktartás velejárója lesz életstílusunknak. Ám a keresztény felebaráti szeretet szellemében tovább gondolhatjuk lemondásaink, mértékletességünk következményeit. Másoknak is hasznára lehetünk általuk. Önuralmunk gyakorlása a türelemmel együtt segíthet mások elfogadásában, szélsőséges megnyilvánulásaink mellőzésével pedig nagyobb megértéssel tudunk szelíden fordulni a másikhoz a számunkra nem szimpatikus vagy nem könnyű helyzetekben is. Lemondásaink pedig úgy válhatnak az embertárs javára, ha épp az ő javukra mondunk le valamiről: talán valamelyik számunkra kedves programot hagyjuk ki napirendünkből, hogy legyen időnk valakit meghallgatni, valakivel elbeszélgetni; leszűkíthetjük étrendünket, s a megspórolt ételt vagy annak árát olyan személynek adhatjuk, aki arra valóban rászorul; mértékkel végezzük munkánkat, hogy maradjon elegendő idő és energia a családra is, s folytathatnánk még a példák sorát, hogy a mértékletesség által milyen módokon tudunk környezetünk javára is válni. „Tisztes mérték, szent szemérem, mindig, mindig maradj vélem!” – fohászkodunk egyik keresztúti énekünkben. A testi vágyakat illetően is elengedhetetlen erény a mértékletesség (latinul temperantia), ami helyes keretek között tartja életünket, hozzájárulva így ahhoz, hogy annak iránya is helyes legyen.

HÉT

ről re

asárnapi szentáldozásunknak azt a hatást kellene kiváltania, hogy mindennapi teendőink közepette is Isten jelenlétét ízleljük – jelen legyen munkákban, szavainkban, emberi kapcsolatainkban. Az Eucharisztia életet kell, hogy adjon nekünk(!) – és nem csak a vasárnapi szentmisén, hanem minden nap, most, a mai napon is. Jézus ugyanis azért jött közénk, hogy megszentelje a világot, megszenteljen minden embert. Henri Boulad jezsuita atya a világot „Krisztus Testének kiterjedéseként” értelmezi, melyben „mi vagyunk Krisztus teste”.

A felebaráti szeretet és a szeretetszolgálat gyakorlása szétválaszthatatlan az Eucharisztiától. Az utolsó vacsora eseményénél Jézus szolgáló szeretetének jelét adta, amikor „vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a derekára kötött kendővel” ( Jn 13,5). Érdemes megjegyeznünk, hogy az Oltáriszentség megalapításakor mondott szavait – „ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19) – megismétli az apostolok lábainak megmosása után: „példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” ( Jn

Napjainkra az Eucharisztia ünneplését egyfajta (csupán) ünnepi szertartássá tettük, mely szigorú formához, szabályokhoz kötődik, melyet legtöbbször a vasárnapokra korlátozunk. Ez azonban azt eredményezi, hogy a vallásosság, az Istennel való rendszeres kapcsolattartás kiiktatódik a hétköznapjainkból. Pedig nemcsak a vasárnapnak, hanem életünk minden napjának az Eucharisztiából táplálkozó napnak kellene lennie. Ha Krisztus Teste nem érezteti velünk a hétköznapokban az Istent, akkor minden jelentőségét elveszíti. A „tápláló Szent Kenyér”, így csak ideiglenes (lelki) táplálékká válik – pedig nem ez a „küldetése”. Krisztus Urunk akaratát – „vegyétek és egyétek” – nekünk kell élő gyakorlattá tennünk! Az Eucharisztiát nem szabad csupán egy szertartásra redukálni.

13,15). A szeretetszolgálat krisztusi parancsát csak úgy tudjuk hűségesen ellátni, ha élő, intenzív kapcsolatunk van Jézus Krisztus Szent Testével, ha azt merjük befogadni hétköznapjainkba, mindennapi teendőinkbe. Elveszíti értelmét az az Eucharisztia, amely nem vezet el bennünket a hétköznapi élethez, korunk mindennapi embereihez. Isten ugyanis rajtunk keresztül akar részesedni, megjelenni az emberi életkörülményekben. Én befogadom Őt, s Vele együtt szolgálom a másikat, másokat. Nem a végtelen magasságban, mélységben kell őt keresni, hanem az emberben, önmagamban. Ha magamhoz veszem, bennem lesz, hordozójává, terjesztőjévé válok. Így marad velünk „minden nap a világ végezetéig” (Mt 28, 20).

Molnár Tamás indent csak mértékkel! Jóból is megárt a sok! Át ne ess a ló túlsó oldalára! – ilyen és ehhez hasonló mondások értelmében próbálunk a mindennapok egyes helyzeteiben a túlzásoktól mentesnek lenni, helyes mértéket tartani, egészséges keretek közt megmaradni. Sokszor szóba kerül a mértékletesség fogalma az evéssel-ivással kapcsolatosan, a szenvedélyekkel vagy akár a munkával kapcsolatban is. Mint erényről a Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: „A mértékletesség az az erkölcsi erény, amely mérsékli az élvezetek vonzását, és készségessé tesz a kiegyensúlyozottságra a teremtett javak használatában. Biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött, és a tisztesség határai között tartja a vágyakat. A mértékletes ember érzéki vágyait a jóhoz rendezi, józanul tesz különbséget, és nem erejét követi, hogy szívének ösztönös vágyai szerint cselekedjék. Az Ószövetség gyakran dicséri a mértékletességet: Ne járj bűnös vágyaid után, és tartóztasd magad gyönyörűségeidtől (Sir 18,30). Az Újszövetségben ezt az erényt »mértéktartás«nak vagy »józanság«-nak nevezik. Éljünk józanul, igazul és jámborul ebben a világban (Tit 2,22).“ (1809. pont) Ez a sarkalatos erény Arisztotelész filozófiájában az ember cselekedeteit meghatározó etikai erényként jelenik meg, mely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött. A természeti népeknél a mértéktartás erényének az az életbölcsesség felel meg, mely férfiaknál az erő értelmes használatában és a tökéletes fegyelemben mutatkozott meg. A középkorban lovagi erénynek tartották, mely gátak közé fogja s ezzel megsokszorozza, illetve megfelelő cél szolgálatába állítja a testi-lelki képességeket. A szóban forgó kardinális erény a helyes arány megnyilvánulását is jelenti az egymást kiegészítő dolgok, jogok és kötelességek között: így a beszéd és hallgatás, tevékenység és pihenés, a táplálkozás és annak kihagyása között. A helyes arány a kiegyensúlyo-

Krisztus Teste vagyok!

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

BESZÁMOLÓ

Emléktáblát állítottak Léván gróf Esterházy Jánosnak Június 4-én avatták fel gróf Esterházy János emléktábláját Léván. A felemelő délután a lévai Szent Mihály-plébániatemplomban megtartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyet Fazekas László szlovákiai református püspök és Pásztor Zoltán, a Kassai egyházmegye püspöki helynöke vezetett.

Ezt követően az ünneplő tömeg a lelkipásztorok vezetésével átvonult a Czeglédi Péter Református Gimnázium udvarára, az emléktábla leleplezési ünnepségére. A táblaavatás ünnepi szónokai Répás Zsuzsanna, Fráter Olivér, Molnár Imre, Martényi Árpád és Papp Zsolt voltak. Valamennyien a mártír gróf példaértékű életének egy-egy mozzanatán keresztül szóltak a ma em-

A református egyházközség tagjai és az ünneplők egy része az „Isten hazánkért térdelünk elődbe…“ kezdetű szép egyházi ének éneklése közben vonultak be a templomba. Ján Bednár lévai esperesplébános köszöntő szavai után Pásztor Zoltán nyitóimádságában kifejtette: „Isten Krisztusban lett győztes. A győzelem erőfeszítést és küzdelmet igényel. Amint az Egyház teljes látható egységéért imádkozunk és arra törekszünk, mi személyesen és a felekezet is, amelyhez tartozunk, át fog alakulni, meg fog változni, Krisztushoz lesz hasonlóvá. Mi, keresztények együtt akarjuk megtenni ezeket az erőfeszítéseket, dicsekvés nélkül, alázatosan, Istent és a felebarátot szolgálva, Jézus Krisztus példája

beréhez. Végül a felvidéki származású Szathmáry Péter szobrászművész köszönte meg a lehetőséget, hogy ő lehetett Esterházy János lévai emléktáblájának alkotója. Az egybegyűltek vastapsa mellett Répás Zsuzsanna és Molnár Imre leplezték le az emléktáblát. Ezt követően Pásztor Zoltán és Fazekas László megáldotta azt. Majd a jelen levő szervezetek hosszú sora helyezte el az emlékezés és tisztelet koszorúit az emléktáblánál. Ezt követte az ünnepi műsor, melyen a lévai Juhász Gyula Alapiskola alsó tagozatos diákjai néptánccal és énekkel, a Czeglédi Péter Református Gimnázium diákjai irodalmi verses-zenés összeállítással, valamint a lévai magyar szervezetek vegyes kara lépett fel. Az ünnepélyes táblaavatás a Szózat közös

alapján. Az egységre törekvés során ez az a hozzáállás, amit Istentől kérünk.“ Továbbá rámutatott: Esterházy János a bajbajutottakon segítve, Krisztus tanítását követve mindenki szolgája volt, s ezáltal lett első, ezért is emlékezünk ma rá. Igehirdetésében Fazekas László püspök a kölcsönös szeretet mindennapi megélésére hívott minden jelenlevőt. Mint elmondta, ha nincs az emberek, közösségek között őszinte kölcsönös szeretet, nem is lehet azok életén, munkáján, erőfeszítésein Isten áldása. Érvelését történelmünk sorscsapásaival támasztotta alá. Minden jelenlévőt Esterházy János önfeláldozó példáján keresztül erre a szeretetre buzdított. Az istentisztelet fényét a két egyházközség kórusai vezetésével a nagyszámú hívek és megjelentek éneklése emelte. A közös ima a Himnusz eléneklésével zárult.

eléneklésével zárult. Ezt követően a lévai magyar szervezetek szeretetvendégségre vártak minden kedves megjelentet a gimnázium aulájába, ahol a vendégek és az ünneplők kisebb-nagyobb csoportokban elbeszélgethettek. A lévai Esterházy Emléktábla Bizottság 2012 tavaszán, Papp Zsolt kezdeményezésére a lévai magyar szervezetek vezetőinek részvételével alakult meg, azzal a konkrét céllal, hogy gróf Esterházy Jánosnak Léván is legyen méltó emlékhelye, ahol a helyiek és a környékbeliek leróhatják tiszteletüket. Az emléktábla bizottság munkájába bekapcsolódott valamennyi lévai magyar szervezet és intézmény. A bizottság 2012 márciusában hirdette meg a közadakozást. Pályázat útján választották ki a leendő mű alkotóját. A helyieken és környékbelieken kívül távolabbi támogatók, köztük magyarországi patrónusok is akadtak. 2012-ben és 2013-ban jótékonysági adventi hangversenyt szerveztek, melynek bevételét szintén a tábla felállítására használták fel.

• ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP • 2014. JÚNIUS 22.

ÜNNEP

Úrnapja ünnepe – régen és ma Június az elsőáldozások időszaka, ekkor üljük az Oltáriszentség ünnepét, Úrnapját, valamint ekkor emlékezünk meg jubiláló lelkiatyáinkról és az újonnan felszentelt papokról. „Úrnapja nagyon szép ünnep volt régen a faluban, szinte a legnagyobb. Amikor a templom előtti térre visszaértek az emberek, nem mentek

be mindjárt a templomba. Először a kettes sorban haladó hívek szétváltak egymástól, így két oldalról kerülték meg a rózsakertet. A menet két ága keresztben szelte egymást, az emberek mindig előnyt adtak a szembejövőnek“ - így emlékezett vissza Rozika néni az Eucharisztia nagy ünnepére. Bevallom, ez a visszaemlékezés megragadta a képzeletemet, így tovább kezdtem érdeklődni, hogy vajon akkoriban nem csak a templom körül voltak-e felállítva a „gulyibák”. (A mi vidékünkön az úrnapi sátrakat gulyibának hívják.)

„Bizony nem. Volt négy család a faluban, akik minden évben elkészítették a kis oltárt a házuk elé. Ágakat hoztak az erdőből, abból előző este felállították a gulyibát. Letakartak abrosszal egy asztalt, amit beletettek a gulyibába, szentképet helyeztek rá, kitettek rá égő gyertyákat és egy feszületet. Amikor odaért a házuk elé a körmenet az Oltáriszentséggel, akkor a házigazda meggyújtotta a kihelyezett gyertyákat” – mondta a visszaemlékező. Én már csak arra emlékszem, amikor a gulyibákat a templom körül állították fel. Mint ismerősöm elmondta, körülbelül a XX. század 70-es éveiig ünnepeltek így a fülekpüspökiek. Mint megtudtam, nagy ünnepnek tartották az Úrnapját, és az elsőáldozó gyerekek – évente legalább tízen - kis kosárkáikból szórták a virágszirmokat. Elgondolkodtam, mennyire megváltozott mára ennek az ünnepnek az arculata. Az 1990-es évektől szabad újra nyilvánosan kijönni a világba a templomból az Eucharisztiával. A gulyibákat azóta falunkban a templom körül állítják fel. Néhány éven keresztül még akadt, aki elment ágakat gyűjteni, ma már a lombsátor helyett zöld vászonnal takarják be a gulyibákat. Az elsőáldozó gyermekek helyett kis óvodáskorúak szokták a virágszirmokat szórni. Az utóbbi évek szeszélyes időjárása pedig újra beszorított minket a templom falai közé ezen a jelentős napon. Az Eucharisztia megünneplése, a szentmiséken való közös részvétel az alapja hitünknek, ez hozza létre a kis helyi egyházakat katolikus Anyaszentegyházunkban. Imádkozzunk különösképpen Úrnapján papjainkért, az újonnan felszenteltekért, valamint papi hivatásokért. Illusztrációs felvétel

Mihail Jurjevics Lermontov

Az ima Mikor már nem bírom tovább A gyötrelmeimet: Hang csendül a gyászomon át, Mennyei üzenet. Szavai szentség és erő És összhang és zene,

Az éggel összebékítő Szépség költészete. S a kétely sziklája nehéz Szívemről legörög: Hiszek, és majdnem sírok, és… És úgy megkönnyebbülök! Fordította: Szabó Lőrinc

A hét imája Felajánló ima a szentostyában lévő Jézusnak Jézus! Uram! Imádlak az Oltáriszentségben és neked adom magam egész szívemmel, egész lelkemmel, minden erőmmel, meríts magadba, a legszen-

tebb Szentségben valóságos jelenlétedbe, várok a te megmentő szavadra, fáradtságom, kétségem ellenére. Add végtelen szereteted ajándékának tudatát. „Megtört kenyér." Te, aki állandóan feláldozod magad, hadd legyek én a te tabernákulumod a testvérekkel való találkozás helyén, és legyek abban a helyzetben, hogy Benned társaságod forrásában az elajándékozást és az örömöt megtaláljam. Erősíts hangoddal, amivel engem hívsz, kezeiddel, amikkel támogatsz engem, az odaadás kenyerével, amivel táplálsz engem, hadd legyek eszköze végtelen békédnek, aki te magad vagy! Köszönöm Uram, hogy hívtál engem, veled és a testvérekkel imaközösségben maradni azért, hogy az örök isteni szellemed tüzébe öltözzek. Maradj nálam, törd tovább a kenyeret azért, hogy az éjszaka aggodalma engem ne győzzön le. A legszentebb Szentség szeretett Asszonyának közbenjárására kérlek Téged, hogy hűséges, imádó és izzó misszionárius legyek a te Eucharisztikus Birodalmad megérkezésének tiszteletére! Amen. Szent Petrus Julián

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRJÁK

Levelet kaptunk Remény

Egy zarándoklat „csodája” A Rimaszombati Katolikus Kör május elsején zarándokutat szervezett a közismert Sasvár

belső zsebében. Nem volt ott a sofőr, így azzal nyugtattam magam, hogy majd este meglelem, hisz csak ott lehet. Amikor aztán az esti órákban beszálltunk a buszba, és elindultunk hazafelé, mindent átkutattam, de nem leltem meg a szemüvegem. Azt már csak itthon bogoztam ki, hogy esetleg az említett üzletben, vásárlás közben felejthettem ott a pulton. Próba, szerencse - gondoltam magamban és elhatároztam, levelet írok. Pontos címet nem tudtam, de a sasvári Domino emléktárgyüzlet vezetőjéhez intéztem soraimat. És lássatok csodát, kilenc nap elteltével a rimaszombati postán utánvéttel küldött csomagocskát vehettem át, benne a szemüvegemmel. Ezek után én sem maradtam rest, másnap Miroslav

Laci bácsi utolsó utasa Ismeretségünk régebbi, gyökereit nem részletezem, de idős korom problémáinak gyógyulását neki is köszönhetem. Szülőfalum, Nána elhagyása után Párkányba költöztem, de helyi kis templomunkat nem tudtam nélkülözni. Talán az isteni Gondviselés rendelte úgy, hogy abban az időszakban Laci bácsi volt falunk lelkiatyja. Így lettem Laci bácsi utolsó utasa. Az ő szeretett öreg piros kocsijával megállt az otthonom előtt, s minden vasárnap és hétköznap vitt a szertartásokra. A két év alatt megtapasztalhattam a belőle áradó hitet, kedves szavait. Tettei felejthetetlenek! Lakótelepi otthonom megáldását is ő végezte, a rózsafüzér-társulat tagságának jelenlétében. Köszönöm az Úrnak, hogy utolsó utasa lehettem! Hajtman Kornélia

A Szentlélek

kegyhelyre, a Szűz Mária közbenjárására bekövetkezett első csoda 450. évfordulója alkalmából. Magunk mögött hagyva a hétköznapok megszokott világát, Bálint Sándornak a kegyhelyekre zarándoklás lelki indíttatásairól írott gondolatainak igazságtartalmát is megtapasztalhattuk: „A búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, ahol minden a földi munkára, feladatokra emlékeztet, szabadulás az emberi vonatkozások kötelékéből, felülemelkedés a megszokott mindennapokon.“ Nagyon nehéz szavakba önteni az ott átélt órák szívbemarkoló, lényünk velejéig ható, lelki megtisztulást és feltöltődést adó hatását. Résztvevői, részesei voltunk az egész napos zarándoklatnak, és próbára téve ﬁzikai állóképességünket is, ott szorongtunk a bazilikában a zsúfolt tömegben, ahol talán már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A Rimaszombatból és környékéről érkezett 44 fős csoport mindkét ünnepi misén ott volt, és azok végeztével meghatódva énekeltük a magyar és a pápai himnuszt, majd délután a Boldogasszony Anyánkat. Nagy élmény volt, mely minden testi fáradtságért kárpótolt. Számomra még egy érdekes és elgondolkodtató élményt is tartogatott a sasvári helyszín. Az emberi közönyre és pénzorientált gondolkodásra épülő jelenünkben kisebb csodának is beillik. Történt, hogy a zsúfolt nap ebédszünetében szokásomhoz híven betértem a kegytemplom és a kolostor épületegyüttesének tőszomszédságában található Domino ajándéktárgyüzletbe. Vásároltam is, majd innen távozóban tudatosítottam, hogy hiányzik a távollátásra használt szemüvegem. Kis gondolkodás után azonnal mentem az autóbuszunkhoz, ahol korábban az otthonról hozott elemózsiát elfogyasztottuk, azt gondolván, hogy a szemüveget ott felejtettem a felöltőm

Lisinovičnak, az üzlet tulajdonosának díszes köszönőlevelet küldtem. Akkor és azóta is gondolkodom rajta: talán ez is Szűz Mária közbenjárásának a csodája? Döntse el a kedves olvasó. Mag Pál, Rimaszombat

Az igazak egyikéről Burián Lászlóról Testvérünk, földink, nemzetünk ﬁa, Ha te szólsz bárhol, szívünk betölti! Az égből leszállt földi szent ima, Követő példa, sok-sok örökli. Igéd isteni, lelkünknek szóló, Magyarok nyelvén szívtől a szívig. Sötétben csillog a reményt hozó, Te hűség papja egész a sírig! Én arra kérlek, légy te ezerré, Szerető szíved dobogjon sokban! A példád nyomán hadd váljon tetté Minden jó, hő vágy teljessé sorban. Kell ám az ember, ki így mert élni, Gondok és terhek nehéz idején, Nemzete hitét mindig megérti, Mert küldetését szívén viselé. Drága hű papunk, köszönünk mindent, Mit értünk tettél, magyarért szerte, Szolgáltad néped meg az Úristent, S Albert, Jenő, Jóska is tette! Hisz áldott szíved hű lángja lobog, Szítsd, lobbantsd lángra magyarok szívét, Érezze szívük, csak azért dobog, Megvallja már mind hitét, nemzetét!

• ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP • 2014. JÚNIUS 22.

Katona Roland, Szenc

Kedvenc családi magazinunkban olvasom Sül Tamás lelkipásztor írását a Lélekről: „Isten Lelke erősít abban, hogy ne maradjunk azok, akik voltunk” – írja. Milyen igaza van, sokkal többet kellene írni, beszélni a Szentlélekről és adományairól. Nemcsak erősít, hanem héjagyorsasággal meg is tud változtatni bennünket, hogy csak ámulunk! De ehhez nyitottnak kell lennünk, és hinni mindazt, amit a mi Urunk apostolainak ígért, hogy nem hagy egyedül bennünket, hanem elküldi a vigasztalás Lelkét. És amit Ő megígért, az úgy is van napjainkban is. Pünkösd napján a Szentlélek eljövetelét, kiáradását ünnepeltük. Milyen furcsa, hogy a Szentlélekhez általában kevesebbet imádkozunk, pedig Ő velünk van, mert mi vagyunk a Szentlélek templomai. Írva van, hogy a „Lélek ott fúj, ahol akar“, és ha tiszták és képesek vagyunk a befogadására, akkor nálunk vesz lakást, és élvezhetjük áldásos hatását. Még a gondolatainkat is át tudja alakítani, de mindig csak jó irányba. Csak később gondolkodunk, hogy de hiszen nem is ezt akartuk mondani vagy kérdezni. Ha idáig eljutunk, akkor egymásban mindig csak a jót és a szépet fogjuk meglátni, és senkinek sem fogunk rosszat kívánni. Ez már az átalakulás első állomása, mert így a saját önző énünk egyre kisebb lesz, és növekszik bennünk az isteni Lélek. Így válunk környezetünkben, munkahelyünkön békességszerzőkké, és tudni fogjuk tenni a jót, mert már nem zavar bennünket, hogy a másik mit mond vagy gondol rólunk. A jó útra vagyunk állítva, amelyen csak mindig előre kell menni és nem kell irigykedve se jobbra, se balra nézni, hogy a másé egyenesebb, netán nem is olyan meredek, mint a mi utunk, mert tudjuk, hogy aki azt mondta „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet“, velünk van ezen a hepehupás, göröngyös, sokszor meredek úton is. Ha ezt felismerjük, senki nem árthat nekünk. Bugyi Mária, Nagymácséd Kérjük olvasóinkat, hogy – ha csak egy mód van rá – e-mailben, a remeny@remeny.sk címre küldjék be leveleiket és a hozzájuk tartozó képeket a Levelet kaptunk c. rovatunkba. A villámpostán érkezett írásokat hamarabb közzé tudjuk tenni a Reményben.

TANÁCSOLÓ

Testi-lelki egészségünk

Műsorajánló

Veszélyes-e a kullancscsípés? Kezdjük sorjában: mennyire veszélyes a kullancs csípése? Önmagában, csak a csípést tekintve, inkább kellemetlen, mint veszélyes. Viszketés, a bőrbe fúródó kullancs körül bőrpír, duzzanat (bőrgyulladás) alakulhat ki, ám ezek a tünetek a kullancs eltávolítása után rövidesen elmúlnak. Az igazi veszélyt tehát nem maga a kullancs okozta apró „seb“ okozza, hanem az a tény, hogy a kullancs testében különféle kórokozók (vírusok, baktériumok) élnek, és ezek a kullancs megtapadása és vérszívása során átkerülhetnek az emberi testbe. Vagyis a kullancs betegségterjesztő lehet. Tájainkon két betegség terjedhet leginkább a kullancs „közvetítésével“. Szerencsére a veszélyesebb agyvelőgyulladás vírusa nem gyakori „albérlője“ a kullancsnak, ezért a kullancscsípés ritkán okoz ilyen betegséget. Ráadásul ez ellen a veszély, mármint az agyvelőgyulladás ellen létezik védőoltás is. Gyakoribb az a helyzet, hogy a kullancs középbelében a mintegy harminc évvel ezelőtt felfedezett s Borellia burgdorferinek elkeresztelt baktérium élősködik. Felfedezésével megoldódott a korábban rejtélyesnek tartott s ma Lyme-kórnak vagy Lyme-borelliózisnak nevezett betegség kóroktana. A betegséget tehát a kullancs által terjesztett borellia-baktérium okozza. Szerencsére nem minden kullancs hordozza e baktériumot, ami azt jelenti, hogy nem minden kullancscsípést követ a Lyme-betegség kialakulása. Ne essünk tehát pánikba: a gyermek bőrébe fúródott kullancsnak nem kell, hogy Lyme-kór legyen a következménye. Még akkor sem, ha a kullancs borelliával fertőzött. Ahhoz ugyanis, hogy a kullancs beléből a baktérium átkerüljön a megcsípett gyermek testébe, legalább 24 óra szükséges. Még érthetőbben: ha az unokája bőrébe

Közeledik a nyár, és mint minden nyáron, az idén is hosszabb ideig nálunk nyaralnak az unokák. Én pedig megint izgulni fogok a nyaralás egész ideje alatt, nehogy pont nálunk érje őket valamilyen baj. Izgalmamat csak tetézte, hogy lányom külön felhívta a figyelmemet: ebben az évben sok lesz a kullancs. Ezért azt kérdezném a Remény orvosától: mennyire veszélyes a kullancs csípése? Ha kullancsot találok a gyermek bőrében, vigyem azonnal orvoshoz? Jelige: Egy aggódó gömöri nagymama

Június 28., szombat 14.40 Irgalmasság órája (imaszándékok fogadása) 17.20 Tanúságtétel 18.00 Szentmise Mocsáról 20.30 Örvendj, Szeplőtelen! Mária-kegyhelyek bemutatása Június 29., vasárnap 10.30 Szentmise a Vatikánból (bemutatja Ferenc pápa) 18.30 Isten jelenlétében. Varga László atya elmélkedése 22.00 Felvidéki beszélgetés 23.35 Hírek a Vatikánból

Duna Tv fúródott kullancsot még aznap felfedezi és eltávolítja, szinte teljesen biztos, hogy a csípésnek nem lesz semmilyen kóros következménye. Nem kell tehát az orvosi ügyeletre vagy a gyermekorvoshoz sietni, a kullancs orvosi segítség nélkül, otthon is eltávolítható. Legjobb csipeszszel megragadni a kullancsot és lassú, de folyamatos húzással, vagy enyhe csavaró mozdulatokkal a kullancs kivehető a bőrből. Nem kell megijedni akkor sem, ha esetleg leszakad és a bőrben marad a kullancs „feje“, hiszen az pár nap múlva – mint a bőrünkbe törött tüske – kilö-

kődik. Érdemes azonban feljegyezni, mikor történt a kullancs eltávolítása, ill. – különösen ha a kullancs több mint 24 órát lehetett már a bőrben – legalább egy hétig ﬁgyelni a csípés körüli bőrt. Amennyiben ugyanis a csípés helye körül erős bőrpír jelentkezik, és az gyűrűszerűen terjed, netán hőemelkedés, levertség is kíséri a bőrtünetet, ez a Lymebetegség kezdetére utalhat. Ilyenkor természetesen ne halogassuk az orvoshoz fordulást, aki vizsgálattal, vérvétellel igazolni tudja a borellia-fertőzést és azonnali kezelést indíthat meg.

Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk – pszichológus, orvos és jogász – munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló – Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban. Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék. Hozzávalók: 25 dkg csicseriborsó, 1 evőkanál szezámmag, 5 gerezd fokhagyma, chilipaprika, 1/2 citrom, 2 szál petrezselyem, só, őrölt feketebors, római kömény, olívaolaj Elkészítés:

Humusz csípősen

Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió

FIGYELEM!

Agapé

Magyar Katolikus Rádió

A csicseriborsót beáztatjuk, 2 napra a hűtőbe tesszük. (A csicseriborsót még a babnál is hosszabb ideig kell főzni, ezzel a hosszú áztatással lehet valamit rövidíteni a főzési időn, de persze a kenőt készíthetjük konzerv főtt csicseriborsóból is.)

Június 28., szombat 7.40 Élő egyház 8.10 Isten kezében 9.35 Határtalanul magyar 10.30 Hagyaték 11.00 Sírjaik hol domborulnak Június 29., vasárnap 5.55 Élő világegyház (ism.) 6.50 Világ-Nézet 7.20 Isten kezében. Tündérkert 8.45 Rome Reports - Vatikáni híradó

m1 Június 29., vasárnap 9.00 Katolikus krónika 10.05 Tanúságtevők. Önkéntesek Ipolytölgyesen

A főzés napján feltesszük a csicseriborsót főni sós vízben. Közben a szezámmagot egy kicsit megpörköljük száraz serpenyőben. A fokhagymát és a chilit felaprítjuk. Amikor a csicseriborsó már puha, leszűrjük, egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a szezámmagot, a felaprított petrezselymet, a fűszereket, öntünk bele olívaolajat - és egy keveset a főzővízből. Botmixerrel pépesítjük. A pépet áttesszük egy másik tálba, belekeverjük a fokhagymát és a chilit. Néhány órányi pihentetés után pirítóssal és friss paradicsommal tálaljuk, illetve a paradicsom apróra kockázva bele is keverhető a krémbe. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben. Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem. (Rónay György: Hajnal)

Gyerektoll

Kulcsár Ferenc

Kánikula

Gyermeknap Ahol az ég szomjas Napja Bodrog vizét kortyolgatja, Bókuska ma arra kószál: fodros vízben égi fény száll, s benne bíbic, réce fürdik – tolluk tüzét hűtik, hűtik.

Örülnek a gyerekek, vidáman játszanak, versenyeznek díjakért és a boldogulásért.

Sárosfai Áron, 5. osztály, Egyházgellei Alapiskola

Futnak, futnak, leesnek, örülnek és nevetnek, bukfencet is vetnek, mindennek örülnek. Írta és rajzolta: Csomor Dániel, 4. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Jancsó Tünde, 1. A osztály, Jedlik Ányos AI, Szímő

Ahol az ég tikkadt Holdja szomját folyóvízzel oltja, Bókuska az álom szárnyán arra bolyong s vízre szállván Bodrog tükrét törölgeti – fodrocskáit terelgeti.

Križan Bernadett, 3. osztály, Egyházgellei Alapiskola

Kollár Krisztián, 6. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Szünidő Közeleg a szünidő, mindjárt itt a pihenő. Táskánk repül a sarokba, indulunk a Balatonra! Útközben nézelődünk, Balatonnál kikötünk. Kiszállunk az autóbuszból, megijedünk a nagy tótól. Ilyet még nem is láttam, Csodálkozva csak álltam. Urban Hanna Luca, 4. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Szakállos Viktor, 6. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Monc Gabriella, 6. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Őrangyal - Mandák Lea, 1. B osztály, Czuczor Gergely AI, Érsekújvár

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

1 Meghatározások: 1. Sertés kicsinye, 2. Cethal, 3. Nagy termetű madár, Magyarországon idén az év madara, 4. A struccalakúak rendjébe tartozó, háromujjú futómadár (NANDU), 5. Csíkos afrikai állat, 6. Háziszárnyas, a szemétdomb „ura”, 7. Pincebogár (ÁSZKA), 8. Sólyom – szlovákul, 9. Fiatal nőstény disznó, 10. Fákon élő emlős, a gyerekek kedvence. A rejtvény megfejtése a színessel jelölt függő• ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP • 2014. JÚNIUS 22.

leges oszlopban olvasható. Jelentése: ószövetségi személy, 969 évig élt. A róla elnevezett kor a hosszú élet jelképe. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán június 27-ig küldjétek el szerkesztőségünk címére: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava, vagy remeny@remeny.sk (a tárgymegnevezésbe írjátok be: Kuckó és küldjétek el levelezési címeteket is).

Megfejtés

2 3 4 5 6

8 A 22. számban közölt rejtvény megfejtése: Örömhír. A nyertes: Bohony László, Budafa. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük! 10

7 9

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

A szívével is énekel… „Kaptam valami szépet, amit tovább akarok adni” – ezekkel a szavakkal kommentálta a győzelmet jelentő tehetségét a szicíliai Ragusa környékéről származó 25 éves orsolyita Cristina nővér, aki az olasz RAI2 TV The Voice (Hang) elnevezésű tehetségkutató versenyének döntőjében mind a zsűri, mind a közösség részéről első helyezést kapott. Az esemény – a szerzetesnővér zajos sikere egy tehetségkutató versenyen – óriási érdeklődést váltott ki nemcsak az olasz, hanem a nemzetközi sajtóban is, így Cristina nővér egy csapásra valóságos sztár lett. A győztes nővér az olasz Credere hetilapnak adott interjújában elmondta, hogy valójában gyermekkori álma valósult meg, amikor énekesként színpadra léphetett. Mindig is vágyott arra, hogy énekes legyen, lelkes nézője volt az énekes-tehetségkutató műsoroknak. Sőt, jelentkezett is néhányra, ám akkoriban – félénk ﬁatal lányként – nem aratott sikert. Vallásos családban nőtt fel, de a bérmálkozás után eltávolodott az Egyháztól. Megharagudott Istenre, amiért nem nyílt meg előtte az út, hogy sikeres énekes legyen. Csak az számított neki, hogy zenekarával felléphessen, énekelhessen. Amikor befejezte a középiskolát, és elkezdett egyetemre járni, még mindig nyugtalanság gyötörte; érezte, hogy értelmet kell találnia az életének. Édesanyja hallotta a tévében Claudia Koll tanúságtételét. A híres színésznő megtéréséről beszélt, és felhívást tett közzé: főszereplőt keres ahhoz a musicalhez, amellyel a Szent Család Orsolyita Nővérek Kongregációjának centenáriumára készültek. Cristina elment, és meg is kapta Rosa nővér szerepét, mely szerep aztán újabb és újabb kérdéseket vetett fel benne a hivatásáról és önmaga odaadásáról. Úgy döntött, beiratkozik az orsolyita nővérek zeneiskolájába (Star Rose Academy), amelynek Claudia Koll volt az igazgatója. „Egy egész Etna működik benned, ki kell engedned magadból” – így biztatta énektanára Cristinát, aki közben tele volt kétségekkel: folytassa az iskolát, vagy menjen el szerzetesnek? Négy hónapnyi vívódás után meghozta a döntést a rend mellett. Diáktársai ellenezték, nem értették, miért kellene eltékozolnia különleges adottságát. Ő

azonban ekkor már hajthatatlan volt: kérte felvételét az orsolyita rendbe, de másfél évig még Rómában várakozott, majd 2010ben a brazíliai Sao Paolóba utazott, ahol annak egyik külvárosában megkezdte a noviciátusát. Utcagyerekek és kamaszok között szolgált öt novíciatársával együtt. „A zene sokat segített abban, hogy közel kerülhessek hozzájuk. Újra felfedeztem, hogy az ének az Úr dicsőítésének egy módja, szüksége van rá a lelkemnek és eszköz mások szíve felé” – fogalmazott Cristina nővér. Aztán fogadalmat tett. Jelenleg Milánóban él, a kongregáció által fenntartott egyetemi kollégiumban és egy óvodában szolgál, továbbá segédkezik a szentmiséken a milánói Nagy Szent Leó plébánián, ahol hittanórákat tart. * * * A Vatikáni Rádió a siker után interjút készített Claudia Koll színésznővel, Cristina nővér egykori tanárával. - Mit jelent Cristina nővér sikere? – Cristina győzelme mindnyájunknak nagy öröm. Szurkoltam neki, de mindenekelőtt szeretem őt. Imádkoztam érte a verseny során, arra kértem az Urat, hogy segítse és támogassa őt. - A hangja nyert vagy a rendi ruhája? Hiszen mindkettő lehetséges, de a második esetben azt mondhatnánk, hogy egy nagyon katolikus országban vagyunk… – Talán a ruhája is, de mindenekelőtt a szíve győzött. A szép szíve, az egyszerűsége és tisztasága, mert csütörtök es-

te annyi tehetség lépett fel, de ő valóban kiugrott a tisztaságával és az egyszerűségével. Tehát számomra nem annyira a ruha tette, hanem azt mondanám, hogy maga a személyisége. Talentuma van és szép a szíve. Nemcsak a hangszálaival énekel, hanem a szívével is. - Még a zsűriből választott mentora, az olasz J-Ax is azt mondta, hogy Cristina nővér képes örömet közvetíteni, amikor énekel. – Igen…, szépséget és életet, mert nagyon él belülről. Hallottam, amint JAx mondta a többi zsűritagnak, hogy a tehetségkutató verseny során ezekben a hónapokban mennyi tapasztalatot szerzett, és mint testvéreit szerette meg őket. Őszintének tűnt nekem. - Egy bizonyos fertőzés ez? – Igen, ragály! - A közösen elmondott Miatyánkimádság egy élő műsorban, nos ez meglehetősen bátor javaslat. És alkalmas is? – A mi zeneiskolánkban az előadások kezdetén – legalábbis az én óráimon biztosan – a Szentlélek segítségét kérjük, és elimádkozzuk a Miatyánkot. Tehát ez hozzánk tartozik. Most nem is tudom...hogy ez a pillanat alkalmas volt-e, vagy alkalmatlan, mindenesetre Szent Pál azt tanítja, hogy állj elő vele minden körülmények között. Én az Úr szavára támaszkodom, amikor választ adok. - Mindenesetre bátor kezdeményezés volt egy ilyen környezetben… – Igen, a nővérek elmondták nekem, hogy a közvetítés előtt Cristina nő-

vér elimádkozta az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét a hozzátartozókkal és a többi művésszel együtt, akik részt vettek a versenyen. Hiszen nem áll tőle távol az imádság, nemde? - A tapasztalata alapján: a zene, a tévés közvetítés, a közösségi hálók olyan valóságos helyek, amelyeken keresztül lehet evangelizálni? Hatékony eszközök ezek? – A tévé nagyon sok rosszat tehet, de éppúgy jót is. Én erről magam szereztem tapasztalatot a megtérésem éveiben, amikor a televízióban dolgoztam. Tapasztaltam, hogy megváltozott sok embernek az élete, akik hallgattak engem, persze ez nem az én érdemem, hanem az Úr műveli ezt. Nem könnyű ezt az eszközt jól használni, ám ha egy folyosó megnyílik előtted, akkor azt végig kell járnod. - Mit kívánna most Cristina nővérnek? – Hogy ne szakítsa meg a kapcsolatát Istennel. És azt, amit ennek a kalandnak az elején tanácsoltam neki: folytassa tovább az imádságot, mert ha imádkozik, akkor Avilai Szent Teréz szerint bármi történhet is, a kapcsolat az Úrral megmarad. - Fennáll ennek a veszélye? Hogy megszakad valami? – Ez a legnagyobb félelmünk… Mint amikor egy gyermek először megy át egyedül az úttesten, biztatjuk: „Vigyázz, ﬁgyelj, amikor átmész az úton!” Egyébként, ahogy az evangélium mondja: a jó fát gyümölcseiről lehet megismerni, tehát imádkozzunk érte, tartsuk meg őt imádságainkban. VR/Magyar Kurír/Remény

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

Rejtvényünk fő soraiban Bosco Szent János olasz lelkésztől, a szaléziak rendjének alapítójától idézünk egy szép gondolatot, amelynek vezérfonala a gyermek és a szeretet. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán június 27-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk Ne felejtsék el a pontos postai címüket is megírni! A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ

Megfejtés A 21. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Isten türelme kellemes és édes, mint egy nyári éjszaka.” A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: özv. Stupeň Jánosné, Buzita. A 22. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket.” A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Korintus Gabriella, Hárskút. Gratulálunk!

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ Júliusban szünetelnek... Júliusban Ferenc pápa nem tart szerdai általános kihallgatásokat – írja a Vatikáni Rádió. Így július 2-án, 9-én, 16-án és 30-án nem lesz audiencia. Augusztusban viszont ismét lesz kihallgatás a Vatikánban: augusztus 6-án, 20-án és 27-én megtartja a pápa. Augusztus 13-án viszont elmarad, mert Ferenc pápa aznap indul Dél-Koreába. Apostoli látogatása augusztus 13-18. • ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP • 2014. JÚNIUS 22.

között tart a távol-keleti országban. A vasárnapi Úrangyala imádságokat a Szentatya július és augusztus hónapokban is megtartja a Vatikánban, kivéve koreai útja során: augusztus 15-én és 17-én. A pápa Szent Márta házbeli reggeli szentmiséi a hívekkel szünetelnek a nyári időszakban, vagyis július elejétől augusztus végéig. Szeptembertől kezdődnek újra – tájékoztat a szentszéki közlöny. Magyar Kurír

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések

Tisztelettel köszöntjük pappá szentelése 15. évfordulóján

KÖSZÖNTŐ

Tisztelettel és szeretettel köszöntjük

ThDr. JÓZSA ATTILA esperesplébánost. Kérjük a jó Istent, hogy árassza rá bőséges áldását, hogy hivatását folytassa Isten legnagyobb dicsőségére és az Anyaszentegyház javára.

Mons. DOBOS PÉTER esperesplébánost, pappá szentelésének 40. évfordulója alkalmából, valamint gratulálunk közelgő név- és szüleKöszöntik a galántai hívek tésnapjához. Egyben hálásan köszönjük sok fáradozását, amit a szépen felújított plébánia-templomunkért Pappá szentelésének 10. évfordulója alkalmátett. Az Úr áldása kísérje minden napján és a Szűz- ból szeretettel köszöntjük anya oltalmazza. Hálás szívvel a nényei NAGY RICHÁRD Ipolynagyfaluról szármaés a bátorfalusi egyházközségek hívei zó plébánost. Kívánjuk, hogy szolgálatának teljesítéséhez ad„S a szentostya hófehér leplében jon a jó Isten erőt, egészséget és oltalmazza a A Mesterrel találkozik szemed Szűzanya áldásos tevékenységében. Ugye elfelejtesz mindent, mi fáj, Mert gazdaggá tett Krisztus, a Király.” Cseri László és családja Ipolynyékről Tisztelettel és szeretettel köszöntjük lelkiatyánkat, BIZE NORBERT esperesplébánost, pappá szentelésének 10. évfordulója alkalmából. Kérjük a jó Istent, adjon neki erőt, egészséget. A Szűzanya óvja és védelmezze szeretett lelkiatyánkat, hogy továbbra is jó pásztorként vezethesse a rábízott nyájat. Hálásan szerető szívvel a szádalmási hívek

Pappá szentelésének 40. évfordulója, valamint névnapja alkalmából mély tisztelettel köszöntjük lelkiatyánkat, ŠÁLKA LÁSZLÓ esperesplébánost, aki egy éve vezeti egyházközségünket. Köszönjük áldozatos munkáját, a jó Isten áldása kísérje továbbra is minden lépését! Szent László király, könyörögj érette! A vághosszúfalui hívek

Sok szeretettel köszöntjük KASZÁS BÉLA lelkiatyánkat, pappá szentelésének 30. évfordulója alkalmából. Kívánjuk számára a jó Isten sokszoros áldását és a Szűzanya legyen életének minden napján az oltalmazója. A hálás nagyfödémesi hívek és a rózsafüzér-társulat MEGEMLÉKEZÉS

„Adhat az Isten márványt, kincset, palotát, Csak egyet nem adhat, kétszer szívből szerető édesanyát.” Fájó szívvel emlékezünk június 22-én, halálának 10. évfordulóján FRIDRIK ETELRE (Udvard). Szerető lányai, Kati és Ilonka családjukkal SZOLGÁLTATÁS

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, többéves jótállás. Tel: 0911/130-949, 0905/234-902

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Könyvajánlatunk

Hidd, amit

énekelsz

Gyökössy Endre: A Lényeg Bandi bácsi legkedvesebb evangéliumának, Márkénak részletes magyarázata, közérthetően, sok-sok életből vett példával. Régi ár: 9,44 € – új ár: 7,08 € (25% kedvezmény) (Kemény kötés, 200 oldal)

Kiss Róbert „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Gyökössy Endre: Együtt a szeretetben A lelkész-pszichológus ebben a könyvében bemutatja, hogyan történik az a családi nevelés, ami sajátos evangéliumi többletével harmonikusan illeszkedik a nevelés egészébe. (Puha kötés, 148 oldal) Régi ár: 3,64 €

„Szeretlek, szép Jézus, mert fölötte jó vagy, Minden szeretetre, bizony, te méltó vagy…” (Glória, 157., 1. versszak) „Képzeld el a legszebbet, a leggyönyörűbbet a földön... mindazt, ami elbűvöli szellemedet és egyéb képességeidet... ami testednek és érzékeidnek örömet ad... Képzeld el a földet és a csillagos eget, mely éjjelenként ragyog; az egész mindenséget. Mindez egy szerelmes szív őrületével együtt semmi..., és a semminél is kevesebb a mi Istenünkhöz viszonyítva. ” (Út, 432) Jézus Krisztus egész lénye, viselkedése, egyénisége szeretetet sugároz, tekintetéből jóság árad. Egyetlen hívó szóval követésre bírja apostolait, szeretetével magához vonzza még a pénzsóvár Zakeust és a vámos Lévit is. Sok bűnös nagy bizakodással fordul hozzá, hogy sirassa múltjának botlásait, és elnyerje bűnei bocsánatát. A bűnbánó tékozló ﬁúkat magához öleli, hajlékot készít mindenkinek az Atya házában. Szeretetével csodákat művel az emberi szívekben. Isteni Szívének jósága magával ragadja az embereket. Benne megjelent a mi üdvözítő Istenünk emberszeretete, aki végtelenül szereti az embert és gondoskodik róla. Jézus Krisztus nem személyválogató, mindenkinek egyforma szeretettel kínálja kincseit. Szívéhez mégis azok állnak a legközelebb, akik a leginkább rászorulnak a segítségre: az elhagyatott, megvetett, lenézett szegények, valamint a testi betegek, akiket megszán, sok esetben meggyógyít, de minden esetben a testi nyomorral együtt a bűn nyomorából is kisegít. A bűnösök nyomorát senki sem látja olyan mélyen, mint Ő, s tevékenysége az egész ember megmentését szolgálja. Jézus Krisztus ugyanúgy szeret mindenkit, mint ahogy Lázárt szerette, sőt Szívének jóságából nem zárja ki az ellenségeit sem. Végtelen türelemmel inti őket és hívja fel a ﬁgyelmüket tévedésükre. Mindenekfölött jó minden emberhez: oktatja, tanítja, neveli őket, hogy megtérjenek. Mindent önzetlenül tesz, minden lépését megváltó szívének szeretete mozgatja, hajtja. Mi is engedjük, hogy az iránta kifejezett szeretet és hála árassza el szívünket, hogy Jézus Szent Szívének szeretetétől a mi szívünk is megszépüljön, megnemesüljön.

Remény elérhetőségek Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

100 nap szeretet A kiadvány szentírási olvasmányokat, elmélkedéseket tartalmaz a szeretet gyakorlására, hogy eljussunk a szeretet életére. (Puha kötés, 212 oldal) Ára: 4,72 € Eleanor H. Porter: Az öröm játéka örök A könyv főhőse Pollyanna egy lelkész leánya. Édesapja találta ki neki a játékot: mindenben, ami történik, keresni kell valamit, aminek örülni lehet… Régi ár: 7,40 € – új ár: 5,55 € (25% engedmény) (puha kötés, 260 oldal) A Remény-barátoknak 10 %-os kedvezményt nyújtunk! (Ez akciós kínálatunkra nem vonatkozik!)

Megrendelhető: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava, tel.: 0948/057 508, e-mail: office@remeny.sk A könyveket utánvéttel küldjük!

Diakónus- és papszentelések 2014. június 9-én diakónussá szentelték a sídi (Rozsnyói egyházmegye) Mag Tamást. Június 13-án Viliam Judák nyitrai püspök a nyitrai Szent Emerám-székesegyházban diakónussá szentelte a nagykéri Andruško Gyulát. Június 14-én Pozsonyban, a Szent Márton-székesegyházban Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek diakónussá szentelte a sárosfai Mikus Csabát és a szenci Kollárik Dávidot. Ugyancsak június 14-én Nagyszombatban, a Keresztelő Szent János-székesegyházban Orosch János érsek pappá szentelte a dunaszerdahelyi Fehér Tibort. A primíciára június 22én, 16 órai kezdettel kerül sor a dunaszerdahelyi Szent György-plébániatemplomban.

www.remeny.sk remeny@remeny.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

Lapterjesztés (hétköznap 9.00– 15.00 óráig): 0918/462 411 Könyvrendelés: office@remeny.sk vagy 508 0948/057 KÖNYVRENDELÉS:

• ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP • 2014. JÚNIUS 22.

Előfizethető az Adoremus A havonta megjelenő kiadvány célja, hogy a hívek számára elérhetővé tegye a szentmise liturgiájának szövegét, és a hozzá kapcsolódó magyarázatokat, tanítást, elmélkedést, énekrendet is tartalmazza. Darabja 2,- € + postaköltség Előfizethető egy évre (33,60 €), fél évre (16,80 €), negyedévre (8,40 €) vagy 2 havonta (5,60 €). Megrendelhető: Remény s.r.o., P. O. Box 54, 930 05 Gabčíkovo, tel.: 0948/057 508, e-mail: office@remeny.sk