__MAIN_TEXT__
feature-image

Page 1

„Figyelmet kell fordítani arra, hogy azoknál kezdődjék meg a megújulás, akiknek kötelességük a többiek életét is megújítani.” (Leonardi Szent Jánosnak a pápához írt leveléből)

41. szám

REMÉNY XXIV. évfolyam

2013. október 13. – Évközi 28. vasárnap

Lájkoljon a holló!

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 8 10 13

Jutalma a boldog Isten-látás Kapcsolat ég és föld között Könyves sarok

„Miért akarsz kapcsolatban lenni több millió emberrel a világ másik felén, ha arra sem vagy hajlandó, hogy átsétálj a szomszédba?” Ray Bradbury nyomán Azt hiszem, megtaláltam a mennyországot. Nem a mi univerzumunkban van ugyan, ám a spirituálisnál sokkal közelebbi dimenzióban. Csupán a képernyőn túl található, a számítógép túloldalán. Persze, nem Jézusnak köszönhetjük, csupán néhány milliárdos computer-zseninek és egy-két érdekelt titkosszolgálatnak. A megvalósult utópiát szociális hálózatnak hívják, és manapság mindennapjaink állandó vendége! A szociális háló csupa bűbáj és kellem. Kutyusok, cicák és gügyögő gyermekek képében csordogál szobáink meghitt falai közé. Hetente tonnaszám ömlik ránk a szellemes képekre írt bölcsesség, Konfuciustól, Nelson Mandelán keresztül, John Lennonig bezárólag. A szociális hálón mindenki szép. A fényképekről csinos arcok mosolyognak ránk, misztikus szögekből, delejes megvilágítás alól. Itt mindenki érdekes, sokatmondó s a művészi pózokból megannyi rejtett, szimbolikus mozdulat villan elő. Értelem, akarat és bölcsesség sugárzik a szemekből; az Élet urai és mesterei mutogatják derűtől és életkedvtől duzzadó egójukat. Itt valamennyien reprezentálnak, sokatmondó üzenetet sugároznak, miközben a háttérben fjordok merednek és pálmafák ágaskodnak gondos elrendezésben. A szociális hálón az összes bejelentkező értéket képvisel. Az interneten mindenki egyéniség, kinyilatkoztat, hitet tesz és értéket vállal. Az elektromos paradicsom üdvösségében az öntudatos egyéniség gyermeke egészséges, jól nevelt, és kiválóan teljesít. Odafenn nincsenek olyan szülők, kiknek gyermekei bukdácsolnak, drogot szednek, esetleg leányanyákká válnak. A „login” után még a mezőszéli juhászbojtár unokája is vezérigazgató menedzser Izlandon… A szociális hálón mindig győz az igazság. Mindenkinek, akármilyen igazsága – naponta akár többször is. Mail címek és jelszavak mögött, rendszerek dőlnek meg, forradalmak jobbítják a világot, vallások győznek és buknak el – ahogy

tetszik! A napi like és comment úgy kell nekünk, mint éhezőnek a falat kenyér, szomjazónak a csepp víz, árnyékszéken ülőnek a papírtekercs! A szociális hálón csupán én vagyok kivétel. Nem tudom, ebben az utópiában van-e lutheri predestináció, de én bizonyára nem tartozom ide. Fényképem kerete üres, arcom látványát akkor sem szeretem, ha tükörbe nézek. A háttérképen sokat gondolkodtam, de semmi olyasmit nem találtam, ami különösebben kifejezne, jellemezne. Ezért szomorúan vettem tudomásul, hogy rólam legbeszédesebben az eredeti szürke sáv szónokol. Amúgy meg valahogy nincs is mit megosztanom a nagyérdeművel… Arról nem is szólva, hogy még nem jöttem rá, hogyan is kéne barátkoznom egy csomagküldő szolgálattal vagy egy építkezési vállalkozással!

Hetven barátom pedig egész életemben nem volt, azért a kettőért is naponta hálát adok a Mindenhatónak, akikért kérdés nélkül a tűzbe gyalogolnék. Engem ez egész egyszerűen nem érdekel! A szociális háló lakóinak nem tudok újat üzenni. Azon gondolkodom, egyszerűen száműzöm magam a Paradicsomból, lelépek az Olimposz tetejéről, s meg sem állok a Tartarosz „hozzászólások” és „meghívások” nélküli sötétségébe! Igazi barátaim, kedves ismerőseim, munkatársaim úgy is tudják, hogyan és hol keressenek. A többiektől pedig elnézést kérek: Ezentúl sajnos úgy lesznek kénytelenek tengetni napjaikat, hogy kalandos életem sziporkázó részleteit velük bármikor is megosztanám! Bizonyára lesújtva érzik majd magukat…


EZ TÖRTÉNT

Hálatelten Napról napra szaporodik azok száma, kiknek hálával tartozunk. Akik szeretnek (vagy szerettek), s tanáccsal látnak el bizonytalanságaink idején. A hála felemelő erővel hat arra, aki felé irányul, ugyanakkor megtisztító jellegével a hálaadót is újjávarázsolja. „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett“ – valljuk a 97. zsoltárral, miután rádöbbentünk arra, hogy az embertársaink iránti hálánk valójában Istennek szóló. Tőle kapták bölcsességüket, jószándékukat és átfogó szeretetüket a másokat felkarolók, az önzetlen önátadók, kik nem csak akkor szeretnek, ha az kényelmes számukra, hanem az ínség idején is, midőn a szeretetgyakorlást váratlanul adódó külső tényezők teszik viszontagságossá. A felénk áradó szeretetben megtapasztaljuk a Lélek sugallta ujjongást: „Ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki benne bízik.“ (33. zsoltár). Az effajta szemlélődés megkönnyíti számunkra az Isten s embertársaink iránti hála kifejezését. Ekképpen a hálaének életünk természetes részévé válik, s nem hasonlítunk majd ahhoz az evangéliumbeli meggyógyult kilenc lepráshoz, kik sorsuk csodás jóra fordulásakor elfelejtettek hálát adni. Imakönyvet adni, hittant oktatni, imára, elmélkedésre vezetni másokat életmentés, egyúttal a hálaadásra való igény felébresztésének hatékony eszköze is, hiszen működőképes szeretetet ajándékozunk vele. Aki önátadóan hajol le a gyermekekhez, a reá bízott tanítványokhoz, a hívekhez és a családtagokhoz, az Isten kincseit osztja szét. Ezáltal merül el az örömhírben, majd ő maga is örömforrássá válik mások számára. „A többi kilenc hol van?“ (Lk 17,18) – kérdezte Jézus a hálás szívű szamaritánust, aki sorstársai közül csak egyedül tért vissza Istent magasztalni. Erről a krisztusi kérdésről - melyben egyszerre van jelen a meghökkenés, csodálkozás, számonkérés és a hálaadásra való buzdítás - eszünkbe jut a környezetünkben tapasztalható sok hálátlanság és az ehhez társuló lelki bárdolatlanság. Mindannyian átéltük olykor annak felismerését, hogy kihasználtak bennünket, és a

segítségünkért még csak köszönetet sem kaptunk. Bizonyára rosszulesett, de ezen túllépve Istennek ajánlottuk jócselekedetünket. Ennél is fájóbb azonban arra rádöbbenni, hogy valamiért mi magunk felejtettünk el Istennek hálát adni. E „feledékenységünk“ (avagy lelki nyomorúságunk) tudatában mérhetetlen nagy szégyen tölt el bennünket. Ha ilyenkor őszinte engeszteléssel pótoljuk a durva mulasztást, lelkünk hirtelen végtelen nyugalommal és lelki édességgel telik el, majd olyannyira sima lesz, mint a vihar után lecsendesedő tengerfelszín. Lelkünk tengere felett leszáll az est, s immár az áhítat csendje veszi át bennünk önkénymentes egyeduralmát. Valahonnan a távolból mintha felhangzana a Szentírás szava: „Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei, / áldjátok szent emlékezetét,/ mert csak egy pillanatig tart haragja, / de jósága végigkísér életünkön./ Ha este betér hozzám a sírás, / reggelre visszatér az ujjongás.“ (29. zsoltár) Nincs olyan szomorúság, mi nem változhatna határtalan örömforrássá – nincs olyan „elrontott élet“, mit ne lehetne mától újrakezdeni. Az elmulasztott lehetőségeink más formában ugyan, de visszatérnek. Ilyenkor kell a kezünkbe vennünk sorsunk irányítását, mert a hitünk erejéből ugyanolyan ígéretes kezdet vár ránk, mint az Isten kegyelméből meggyógyult leprásra. Maga a Lélek nyitja meg számunkra reményteljes távlatait, s mi hálatelten ismét felkutatjuk az Úr velünk kapcsolatos szándékait.

POZSONY

Európai püspökök ülése Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa október 3. és 6. között Pozsonyban tartotta éves plenáris összejövetelét. Október 3-án tartott megnyitóján Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, a CCEE elnöke köszöntötte a jelenlévőket, Stanislav Zvolenský pozsonyi érseket, Róbert Fico miniszterelnököt, Mario Giordanát, a Szlovák Köztársaságba akkreditált apostoli nunciust, valamint a tanácskozáson részt vevő püspököket és papokat. Kifejezte mindannyiuk vágyát, hogy közösen gondolkodjanak el az európai Egyház reményein és nehézségein, és egyben hálát adjanak Istennek az Egyházért. Hangsúlyozta, hogy az egész európai Egyház egységben van a Szentatyával. Szent Metód közbenjárását kérte, hogy ebben a nem könnyű, de ugyanakkor kegyelemmel és reménnyel teljes időben földrészünk mélyen gyökerezzen a hitben. Erdő Péter bíboros hangsúlyozta: imádságban egyesülnek a szicíliai öbölben hajótörést szenvedett áldozatokkal. Reményét fejezte ki, hogy ez a tragédia segít majd mélyebben el-

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

gondolkodni a menekültek súlyos problémáján. Köszönetet mondott Marc Ouellet bíborosnak, a Püspöki Kongregáció prefektusának, amiért részvételével és tanácsaival segíti tanácskozásukat. Emlékeztetett rá, hogy a hit éve és a II. Vatikáni Zsinat évfordulója segített megérteni a közösség és a hit bensőséges viszonyát. Ferenc pápát idézve kifejtette: ne legyünk laboratóriumi keresztények, magányos, saját erejükben bízó keresztények, hiszen a hit Isten ajándéka, amelyet az Egyháztól, az Egyházon keresztül kapunk meg. Tanácskozásuk fő témája: Isten és az állam Európa a szekularitás és a szekularizmus között. Paradox valóságban élünk: egyrészt egész Európa a keresztény hagyományban gyökerezik, másrészt elutasítja a keresztény örökséget. A szekularizmus és az erkölcsi relativizmus az élet számos területére kiterjedő értékválságot eredményez. Erdő Péter bíboros hangsúlyozta, hogy a felelős kormányzás nem hagyhatja figyelmen kí-

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec

• ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP • 2013. OKTÓBER 13.

vül a vallási dimenziót, a politikai hatalomnak biztosítania kell a vallásszabadságot. Ferenc pápa üzenetet küldött a CCEE plenáris ülésének. Üzenetében elismeréssel és lelki közelséggel szól az európai püspöki konferenciák munkájáról, különösen arról a segítségről, amelyet a szekularitásról történő gondolkodáshoz nyújtanak, és azon kultúra előmozdításáról, „amely állandó harmóniában összeköti a hitet és az észt, az igazságot és a szabadságot”. A Szentatya üzenetét, amelyet Tarcisio Bertone bíboros-államtitkáron keresztül küldött Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érseknek, a CCEE elnökének, a plenáris ülés megnyitóján olvasták fel.

IČO: 00678066 Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

MKPK Sajtószolgálat/ Magyar Kurír/Remény Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.


EZ TÖRTÉNT POZSONY

VATIKÁN

Százéves a kék-templom Háromnapos ünnepség keretében emlékeznek meg október 11. és 13. között az Árpád-házi Szent Erzsébet-, ismertebb nevén a kék-templom felszentelésének századik évfordulójáról. A rendezvénysorozatot közösen szervezi az óvárosi önkormányzat a plébániával és a Pozsonyi Magyar Intézettel. A szecessziós stílusban épített templomot Lechner Ödön tervezte. Az alapkőletételére 1909 augusztusában, Szent Erzsébet halálának 900. évfordulója alkalmából került sor. A templomot 1913. október 11-én, nem sokkal Lechner Ödön halála előtt szentelték fel. A jubileumi rendezvénysorozat október 11-én, pénteken este hat órakor ünnepi szentmisével kezdődik a kék-templomban. Másnap, szombaton szabadtéri zenés kulturális műsorokra kerül sor a közeli Šafárik téren, amelyek keretében lesz fúvószene és dzsessz is. Tíz órakor megnyílik az I. óvárosi borpiac, amelyen a hazaiakon kívül magyarországi, csehországi, osztrák és francia bortermelők is bemutatkoznak boraikkal. Este a

Szent Erzsébet-templomban folytatódik a program: hét órától szentmisével, majd a Vlado Vizár Jazz Quartett és a Gaudium régizenei együttes koncertjével. Vasárnap, a 11 órai szentmise után jótékonysági vásárt tartanak a Šafárik téren, ahol több mint tíz karitatív szervezet mutatkozik be. Sajnálatos módon magyar nyelvű lelki program nem lesz a jubileum alkalmából. Magyar Kurír/ masmedialne.info/Remény

BUDAPEST

Katolikus Társadalmi Napok Izgalmas és színes programok várták a Magyar Nemzeti Múzeum kertjébe látogatókat szeptember 20. és 22. között. Magyarországon először rendezték meg a Katolikus Társadalmi

Napokat, amelyen szociális, gazdasági, vallási, etikai és kulturális kérdéseket egyaránt körbejártak. Kerekasztal-beszélgetések, előadások, koncertek, családi játékok és valódi fesztiválhangulat adták a keretét a KATTÁRS közel három napjának. A rendezvénysorozatra mintegy 18 ezer érdeklődő volt kíváncsi, sokszor kicsinek bizonyultak a sátrak, amelyekben a kerekasztal-beszélgetések folytak. A Katolikus Társadalmi Napok a Katoli-

A Szentatya 2016-ban Magyarországra látogat

kus Egyház által Európa egyes országaiban a XX. század elején életre hívott Társadalmi Hét mintájára jött létre. A szervezők fő célja az volt, hogy – miközben az érdeklődőknek tartalmas időtöltést

kínálnak – közvetítsék az Egyház válaszait az embereket ma leginkább foglalkoztató társadalmi kérdésekre. A Nemzeti Múzeum kertjében felállított sátrakban több mint negyven olyan katolikus intézmény és civil szervezet mutatkozott be, amelyek jelentős eredményekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek a rászorulók – hajléktalanok, fogyatékkal élők, börtönviselt emberek stb. – érdekében végzett munkában. A ke-

rekasztal-beszélgetések az oktatás, a vállalkozói szektor, a gazdasági és sportélet, szociális és egészségügyi ellátás, az élet- és környezetvédelem és a média szerepvállalása köré csoportosul-

tak. A rendezvény keretében több konferenciát is tartottak. Az előadások és kerekasztal-beszélgetések mellett könnyű, világ- és népzenei programok, filmvetítések, kézműves sátrak, ökuszimulációs társasjáték, szociodráma foglalkozás várták az érdeklődőket. A rendezvénysorozat ünnepi szentmisével és a nyíregyházi Pro Musica leánykórus hangversenyével zárult. Magyar Kurír/Remény

Ferenc pápa szeptember 20-án a pápai lakosztály könyvtárszobájában fogadta Áder János magyar államfőt, akivel zárt ajtók mögött beszélt. A mintegy félórás beszélgetésen a köztársasági elnök emlékeztetett arra, hogy Ferenc pápa márciusi beiktatásán is járt a pápai államban. A magánaudiencia egyik témája a 21. század egyik legnagyobb problémájának számító ivóvíz védelme volt. Áder János a Mátraverebély-Szentkút nemzeti kegyhely Szűz Mária-forrásából vett vizet adott át a pápának. A Szentatya a mátraverebélyi forrásvízzel adta áldását magyar vendégére, és egy vatikáni érmét ajándékozott Áder Jánosnak. Ferenc pápa a megbeszélésen elfogadta az államfő javasolta magyarországi látogatás 2016-os időpontját. Abban az évben lesz Szent Márton tours-i püspök születésének 1700. évfordulója, aki az akkori Pannónia provinciából származott. Áder János és a magyar delegáció tagjai megbeszélést folytattak Tarcisio Bertone bíboros vatikáni államtitkárral, valamint Dominique Mamberti érsekkel, a vatikáni államközi kapcsolatok titkárával is. MTI, Vatikáni Rádió/ Remény

BŐS, NÁDSZEG

Polgármesterek az időskor méltóságáért Sokak számára talán nem nyilvánvaló, de az ENSZ határozata szerint október elseje az idősek nemzetközi világnapja. Ennek jegyében döntött úgy Bős és Nádszeg polgármestere, hogy tiszteletüket teszik egymás községeiben azok előtt, akik évtizedeken keresztül építették közösségeinket. Október első napján Juhos Ferenc, Nádszeg első embere látogatott a bősi idősek otthonába. Az Amadék ősi kastélyának épületét kollégájával, Fenes Ivánnal, a Szent Erzsébet

Egészségügyi és Szociális Munka Főiskola képviseletében Herdics György c. apáttal, Csörgő Árpád intézetvezetővel, illetve helyettesével, Horváth Róberttel járta körül. Természetesen nem jött üres kézzel – az intézet lakóinak szánt ajándékait az otthon vezetője vette át. Másnap reggel Fenes Iván viszonozta a látogatást a nádszegi Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Otthonban, ahol az intézet munkatársaival is találkozott. Nádszeg azon községek egyike az országban, mely elsőként létesített hospice intézetet, ahol a súlyos betegségben szenvedők emberi körülmények közt, méltósággal fejezhetik be földi pályafutásukat. Mészáros Péter

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK


AMIRE HITÜNK TANÍT

VÁRUNK RÁJUK – Történelmi tény, hogy kis nemzetünk aránylag nagy számú boldoggal és szenttel büszkélkedhet. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy szintén szép számmal vannak múltbeli hitvallók, életszentség hírében elhunyt magyarok, akik boldoggá-, ill. szenttéavatási eljárása folyamatban van. Időszaki rovatunkban őket szeretnénk a Kedves Olvasónak bemutatni. Szükségünk van a példájukra: várunk rájuk – a szentekre!

Kaszap István (1916–1935) 1. 1916. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogaszszony ünnepén született Székesfehérváron, mélyen vallásos családban. Pajkos gyermekkor után bámulatosan akaraterős törekvés jellemezte a cisz-

A SZENTEKRE!

Összeállította: Mészáros Ádám

terci diákot, színjeles tanulóvá küzdötte fel magát. Kitűnő tornász és 17 évesen a Dunántúl ifjúsági tornászbajnoka volt. Buzgó cserkész, hűséges kongreganista és társai között igazi apostol. Példaképüknek tartották, egyenes jelleméért és nemes elveiért szerették és tisztelték. Nyolcadikos gimnazista volt, amikor eldöntötte, hogy jezsuita lesz. 1934. július 31-én, Szent Ignác ünnepén lépte át a budai Manréza küszöbét. A jezsuita szabályzat szerint a novíciátus két évig tart és egyvégtében kell letölteni. Ez lett az akadálya annak, hogy István, akinek az Úr csak másfél évet adott a rendben, fogadalmas lehessen. Mikor azonban a rendbe való felvételi alkalmából az orvos előtt állt, lázas volt. Mivel egyébként teljesen egészségesnek mutatkozott, az izgalomnak tudták be ezt, és nem tekintették a belépés akadályának. Hamarosan azonban betegeskedni kezdett: ismételten begyulladt a mandulája, néha annyira, hogy a hangját is elveszítette, majd az ízületeire ment a gyulladás, meg-

Megmagyarázzuk!

dagadt a bokája, és ujjain, nyakán, arcán kelések keletkeztek. A novíciátus első hónapjaiban tökéletesen azonosult a rend célkitűzéseivel, engedelmes készséggel fogta meg elöljárója kezét, hogy Krisztus számára alkalmas eszközzé formálják, de már karácsony táján megkapta Istentől az első jeleit annak, hogy a türelemmel viselt szenvedések nagyon is szűk útján, egyedül a megfeszített Krisztus lesz az ő vezére. Tizenkilencedik születésnapját a Vöröskereszt-kórház sebészeti osztályán műtét utáni gyengeségben tölti. Egymás után távolítják el testéből a kisebb-nagyobb tályogokat, daganatokat, melyek mindig újratermelődnek. Egyelőre egy orvos-rendtársa kezeli a folyton lázas beteget. Közben lassanlassan szembe kell néznie a minden testi kínt meghaladó szenvedéssel: elöljárói minden türelmes engedménye és próbálkozása ellenére előbb-utóbb végleg el kell hagynia a rendet. Kezdi fölismerni, hogy az ő novíciátusa a mennyei Atya házának előszobája lesz.

Hidegháború avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei Magyarországon

Növényszimbolika: jelentésrendszer, melyben a növény bizonyos egységes gondolati, eszmei tartalmat hordoz. A görög-római mondavilág és a keleti misztikus tanok virágkultuszából született. A kereszténység átvette, új tartalommal töltötte meg. A Szentírás növényi jelképrendszere a hívő ember számára az evangélium mélyebb megértésének és befogadásának is eszköze, elsősorban az érzelmi és lelki világra gyakorolt hatása miatt. A középkor a növényszimbolikát a legmagasabb irodalmi és művészi szintre emelte. Az új lírai műfaj, a virágének legszebb példái a reneszánsz idején születtek, Magyarországon Balassi Bálint költészetében. A virágból lett női keresztnevek napjainkig népszerű sokasága a Krisztust vagy Máriát jelképező virágokra vezethető vissza (fokozatosan a szeretett nőt kezdték szimbolizálni). A keresztény növényszimbolika első összefoglaló leírása a 14. századból való: Cunrat von Würtzpurck Goldene Schmiedec Mária-dicsérete. A szerző minden ismert allegorikus hasonlatot összefoglalt, amivel az előtte és utána élt festők kétségkívül tisztában voltak, és a szemlélő számára is ugyanolyan érthetőek voltak, mint számunkra pl. a kereszt vagy a szív jelentése. Máriát mint „Gyönyörűséges apotékát”, „Gyümölcsökkel ékes paradicsomi mirhafát”, „Cserjék gazdag virágát”, levendulát, gránátalmafát, nemes füvet dicséri. Az Ószövetségben a boldog embert, az Énekek énekében a menyasszonyt öntözött kerthez hasonlítják (Iz 58,11; Én 4,12). A növényszimbolika forrása a néphagyomány is, mely a növény formájából, színéből, lelőhelyéből meríti a képzettársítást (pl. a mályva a női bajok ellen hatásos növényként vált Mária-jelképpé). Az ikonográfiában a fák általában Krisztus-, a virágok inkább Mária-jelképek, de a jelentéstartalmak változhatnak. Előfordul teljesen ellentétes értelmű használat (pl. az alma Éva kezében a bűnbeesésre, Máriáéban a megváltásra utal). A vörös virágok vagy termések (rózsa, tűz-liliom, szamóca) Jézus vagy a vértanúk kiontott vérére, a bogáncs tüskéi a passióra utalnak, az ibolya földközelisége miatt a szerénységre. A háromlevelű növények (főként Madonna-képeken) a Szentháromság szimbólumai. A középkori képeken szereplő növények többségükben gyógynövények, s alapvetően az örök üdvösség szimbólumai. (Forrás: Katolikus Lexikon) • ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP • 2013. OKTÓBER 13.

Babos Anikó Helyes út volt-e a párbeszéd útja? Dialógust kezdeni és folytatni egy olyan államvezetéssel, amely semmibe veszi a vallásszabadságot, és üldözi a hívőket, nem volt könnyű döntés sem XXIII. János, sem VI. Pál pápának. Nagyon sok mindent kellett mérlegelniük. Casaroli emlékiratában olvashatjuk, hogy számos érvet hoztak fel egyházi személyek is a tárgyalások ellen a keleti politika kezdetén: „A tárgyalások haszontalanok… A tárgyalások egyenesen károsak. Maga a tény, hogy a Szentszék elfogadja vagy keresi a közvetítő szerepet, a kommunista rezsimek erejének… elismerését… jelenti… Keveset, vagy szinte semmit nem engednek… A tárgyalások az Egyház üldözött részének… magárahagyását és elárulását jelentenék… párbeszéd fenntartásáért a Szentszéknek fel kell hagynia az elnyomás elítélésével…”. Egy magyar pap nagyon frappáns hasonlattal élt, amikor a keleti politikával szemben fejezte ki véleményét. „Vajon mit gondolt volna az ókorban egy keresztény, aki miközben a Circo Massimo arénájában egy oroszlánnal küzd az életéért, azt látja, hogy Néró császárral barátságosan beszélget Péter apostol?” A pápák alaposan végiggondolták a helyzetet, mérlegelték az érveket és ellenérveket, majd a nyitás mellett köteleződtek el, mert csak a dialógus eszközével látták biztosítva azt, hogy a hívők helyzete nem romlik tovább, hanem javul Kelet-Európában. Megértették, hogy „… az önként vállalt ››katakomba‹‹ nem a legjobb döntés az Egyház számára” (A. Casaroli). Abban a korban, a hatvanas évek elején, mikor semmilyen jel nem mutatkozott arra, hogy valaha is rendszerváltás lesz a vasfüggöny mögötti országokban, mindenki - így a Szentszék is - azzal számolt, hogy a népi demokratikus országok rendszerei hosszú ideig fennállnak.


FOHÁSZ

Októberi gondolatok 1. Aki hitünket növelje… Lassan végéhez érünk Egyházunk még tavaly meghirdette hit évének. Ezért fontos és érdemes a fenti hittitok alapján elgondolkodni azon, mit is értünk hitünk növelése alatt. Napjainkban, az állami vezetők által megkívánt ateizmus bukása után kevesebb az ateista. Az emberek túlnyomó része - a keresztények sem kivételek - azt vallja: Vallásos vagyok, de a magam módján, hiszek, mert Valakinek lennie kell vagy ott fönn, vagy valahol lenn, vagy talán éppen bennem. Ezek az emberek nem ateisták, de nem is hívők. Teistáknak mondjuk őket, mert hisznek valamiben, de maguk sem tudják, kiben vagy miben. „Igazi hitünk akkor van – írja a múlt század egyik tudós szerzetese (Halász Pius) –, ha meglátjuk, hogy a világ azért lett, hogy benne lehessen a föld; a föld azért lett, hogy rajta ember élhessen; az ember pedig azért lett, hogy a világot építse és szépítse.” Mindezt csak akkor vesszük észre, ha nyitott szemmel és érző szívvel nézzük a világot. Az tehát az igazán hívő, aki látja, hogy a világ a földért, a föld pedig az emberért van. Nem azt jelenti ez, hogy vissza kell térnünk a régi Föld-központú világnézethez. Tudjuk, hogy a Föld forog a Nap körül, de hívőként azt is tudnunk kell, hogy a világmindenség központjában az Isten áll. A teremtő és gondviselő Isten, aki kezdetben nagy kalandba bocsátkozott az emberrel. Erről szól az Isten nekünk szóló üzenete, a Biblia. Isten az ember teremtése után neki adta ezt a körülötte és fölötte és benne lévő világot. Isten barátjaként helyezte el az embert a földön. Rábízta az egész világot: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá!” (Ter 1,28) Itt kezdődik a mi hitünk. Ezt a hitet kell növelnünk magunkban.

A címül választott rózsafüzértitokra figyelve rájövünk, hogy Márián keresztül – az ő gyümölcsén, Jézuson keresztül – kell kérnünk hitünk növekedését. Ez minden keresztény számára azt tanítja, hogy hitünk növeléséhez hozzátartozik a Jézus Krisztusban való hit is. Jézus a teremtő Isten Fia, aki értünk emberré lett, hogy rendbe hozza azt, amit az Isten barátjává fogadott ember kezdetben elrontott. Engedetlenségével, másként gondolkozásával átpártolt az igaz Istentől a hamis istenekhez. Nem ateista, hanem teista lett. Olyan – ahogy már mondtuk –, mint a mai emberek egy része: valamiben hitt, de „nem az igaziban”. Isten ezért újra „kísérletezett” az emberrel, mégpedig úgy, hogy az isteni Szentháromság egyik személye, a Fiú emberi sorsot vállalt: Köztünk élve szenvedésével, halálával és föltámadásával megváltotta a hitetlen, hamis istent imádó embert. Az történt, amit a szentmisében imádkozunk: engedelmességével visszaszerezte mindazt, amit az ember az engedetlenség bűne által elvesztett (Vasárnapi prefáció). Újra Isten barátai lehetünk, sőt az Atya fogadott gyermekeiként a Fiú testvérei is lehetünk. Ámde még itt sem állhatunk meg. Hitünknek tovább kell növekednie azzal, hogy hiszünk a Szentlélekben, „aki - ahogy a szentmisében énekeljük – az Atyától és a Fiútól származik, s akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút”. Őt Jézus küldte el számunkra az Atyától, hogy Éltetőként, Vigasztalóként működjék lelkünkben és megtanítson az isteni örök igazságokra. Ő az, aki a zsoltáros szerint „körülkarolja népét”, mint a hegyek Jeruzsálemet (vö. Zsolt 124). Ő az, aki – Pál apostol szavaival – megtanít minket helyesen imádkozni és dolgozni (Róm 8,26).

Hitvallás Csáky Károly Az Istent nem lehet becsapni sem állva, s várva remegve a csodára, sem rohanva véres csatákba. Az Isten nem elkápráztatható sem alázatos lemondással, sem magas trónon ülve, s magunkat ünnepeltetve. Az Istennel nem lehet összeveszni sem bánatunkban, s fájdalmában a sebnek, sem eltévelyedésében a léleknek.

A hét imája Add Uram Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen; hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe; hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék; hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek; hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell; hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem; hogy értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására; hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

Mindezt végiggondolva mondhatjuk, hogy keresztény emberként akkor leszünk igazi hívővé, ha valljuk mindazt, amit egyik templomi énekünk mond: Hiszünk az Atyában, ég és föld Urában, /- Ő adott nékünk életet. Szent Fia a Bárány, drága vére árán /- Istenhez visszavezetett. Szentlélek, a Vigasztaló, kiben a bűnnek meghaló /– Életünk újjászületett (GLÓRIA 229).

A Istennnel perlekedhetsz, tőle kérhetsz, hozzá fohászkodhatsz, ővele akár szembefordulhatsz, lehetsz győztes és vesztes.

* * * A harmadik negyedévben közölt imák beküldői közül Marczell Ilona albári olvasónknak küldünk ajándékba két imafüzetet.

S bár látszatra minden szabad, mert megadatott az akarat, de a te Uradban csak bízni lehet, hisz nála a végső állomás, ő az örök Igazság. (2013. szept. 27.) • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK


LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 28. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

G. Kovács Pál icsoda? Én is meggyógyultam? Az élet vidékét és zsákutcáit bejáró kilenc zsidó társam mellett, én is megtisztultam? Pedig, mi tízen, már azt hittük, hogy lepránk örökre megpecsételte sorsunkat. Azt hittük, hogy az Isten ezzel a szörnyű betegséggel büntet minket, és kitaszítva a társadalomból, így kell végigélni fennmaradó életünket. A zsidó leprás társaimnak Jeruzsálemben, nekem, szamaritánusnak pedig Garizim hegyén mondták ki a kegyetlen ítéletet: „Leprás, nem lakhatsz közöttünk!” Így hozott össze bennünket, ellenséget a lepra. Koldultunk faluról falura. Messzire kellett előre, hangosan kiabálnunk, hogy a távolban is meghallják: mi tízen veszélyesek vagyunk! Leprások, akiktől félni és elfutni kell, mert nemcsak hogy a leprát elkapják tőlünk, de még Isten választott népből is kizárják őket. Bár, beteg zsidó társaim hosszabb ideje mondogatták, hogy hallottak egy Jézus nevű názáreti csodatevő rabbiról, én, hithű szamaritánusként, nem reménykedhettem Jézus segítségében. Azt hallották, hogy ahol Jézus megfordul, ott halottakat támaszt fel, ördögöket űz ki, betegeket gyógyít meg. Egyedül csak az tartotta bennük a reményt, hogy Jézus egyszer átmegy ezen a veszélyes, a zsidók számára ellenséges vidéken. De hát Jézus, ha igazi zsidó, akkor gyűlöl engem, egy megvetett szamaritánust. Jézus gyűlöl, mert a zsidók szerint elszakadtunk az igaz hittől, gyűlöl, mert egy saját templomot építettünk Garizim hegyén. Ám, amikor zsidó bajtársaim a falu határában észrevették, hogy Jézus felénk közeledik, bennem is felcsillant a remény, és én is elkezdtem hangosan kiáltani: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” És Jézus, mindnyájunk meglepetésére, nem jött közelebb, nem ért hozzánk, hanem csak szólt: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Hittük is, meg nem is a dolgot, de már olyan sok or-

M

vosságot, varázslást kipróbáltunk, hogy teljes elkeseredettségünkben hallgattunk Jézusra. Zsidó barátaim elindultak Jeruzsálem felé, én pedig Garizim hegye felé, hogy megmutassuk magunkat a papoknak, amikor útközben váratlanul észrevettem, hogy áporodott sebeim lassan eltűntek, hogy elhalt tagjaim újra élnek. Nem akartam hinni szememnek. Meggyógyultam, újra teljes életet élhetek! Nincs többé szégyen, nincs többé megalázás, nincs többé rejtőzködés! Meggyógyultam, ismét szabad vagyok! Hihetetlen örömömben futottam tovább Garizim hegye felé, hogy megmutassam magam a papnak, de ekkor megértettem, hogy Jézus rajtam is segített, rajtam, egy szamaritánuson. Megértettem, hogy Jézus nem személyválogató, nem érdekli Jézust, hogy zsidó vagyok vagy sem, vagy talán épp azért gyógyított meg engem, mert Ő több, mint egy rabbi, mert Ő szeret engem is. Jézus a fizikai távolság ellenére is közel jött hozzám és szavával megérintette leprás szívemet. Megértettem, hogy Ő a Pap, akihez futnom kell, hogy megmutassam magam. És amit szinte már hinni sem merek, gyógyító szavával immár Jézus az az Isten, akit dicsőítenem kell, akinek lába előtt arcra kell borulnom és hálát kell adnom neki. Jézusban nemcsak megtisztultam, hanem a Benne való hitben a halál leprájától meg is gyógyultam. Szakaszunk elsősorban nem a hálátlanságról szól, hiszen az elmaradt kilenc meggyógyult zsidó is biztosan elment a templomba hálát adni. Jézus azért hiányolta őket, mert nem vették észre azt az újdonságot és többletet, hogy Jézusban az Isten gyógyít, Jézusban az Isten vette fel magára az emberiség lepráját, a bűn sebét és begyógyította azt. Adja Isten, hogy a bűn leprájából naponta meggyógyulva, életünkkel tanúskodjunk arról az Istenről, aki Jézusban „hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg”.

• ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP • 2013. OKTÓBER 13.

Olvasmány a Királyok második könyvéből (2 Kir 5, 14-17) Elizeus próféta szavára a leprában szenvedő arám Námán lement és az Isten emberének utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyermek teste. Aztán egész kíséretével visszatért az Isten emberéhez. Bement, eléje állt, és ezt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész földön, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!” De az így felelt: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek szolgálatában állok: nem fogadok el semmit.” És hiába unszolta, hogy fogadja el, az nem volt rá hajlandó.

Námán ezért így szólt: „Ha nem, akkor adj szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár ökör elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égő és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak.”

is vertek. De az Isten szava nincs megbilincselve. A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban. Igaz kijelentés ez: ha meghalunk veVálaszos zsoltár le, vele együtt élni (Zsolt 97, 1. 2- is fogunk: ha tűrünk vele, vele 3ab. 3cd-4) együtt uralkodni Válasz: Az Úr is fogunk. Ha megmutatta üdazonban megtavösségét, a nemzetek színe előtt.” gadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné Szentlecke válunk, ő hű maSzent Pál rad, mert önmagát apostolnak nem tagadhatja Timóteushoz meg. írt második leveléből Evangélium (2 Tim 2, 8-13) Szent Lukács könyvéből Szeretett Fiam! (Lk 17, 11-19) Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja Jézus egyszer feltámadt a halál- útban Jeruzsálem ból. Erről szól felé áthaladt Szaevangéliumom, maria és Galilea amelyért meghur- határvidékén. coltak, sőt mint Amikor betért valami gonoszte- az egyik faluba, tíz vőt, még bilincsbe leprás férfi jött ve-

le szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, viszszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Liturgikus naptár Október 13. ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP (Kálmán, Edvárd, Ede) Énekrend: H 220; 280-127; Gl 523 ÉE 149; 187-183; 194 Október 14. Hétfő. Köznap (I.Kallixtusz pápa, Burkhard, Helén, Celeszta) Miseolvasmányok: Róm 1,1-7; Zsolt 97,1. 2-3ab 3cd-4; Lk 11,29-32 Válaszos zsoltár: Megmutatta az Úr nékünk üdvözítő jóságát. Énekrend: H 221; 152; 192 ÉE 150; 189; 233 Október 15. Kedd. Köznap (Avilai Teréz, Thekla, Aranka) Miseolvasmányok: Róm 1,16-25; Zsolt 18,2-3. 45; Lk 11,37-41 Válaszos zsoltár: Istenünk dicsőségét hirdetik az egek. Énekrend: H 222; 152; Gl 521 ÉE 144; 189; 190 Október 16. Szerda. Köznap (Hedvig, Alacoque

Margit, Lehel) Miseolvasmányok: Róm 2,1-11; Zsolt 61,2-3. 6-7. 9; Lk 11,42-46 Válaszos zsoltár: Uram, te megfizetsz minden embernek, amiként cselekedett. Énekrend: H 253; 107; 213 ÉE 145; 579; 264 Október 17. Csütörtök. Köznap (Antiochiai Ignác, Rudolf, Rezső, Ella) Miseolvasmányok: Róm 3,21-29; Zsolt 129,1-2. 34b 4c-6; Lk 11,47-54 Válaszos zsoltár: Ha számon tartod a vétkeket, Uram, Uram, ki az, aki előtted megállhat? Énekrend: H Gl 529; 114; 55 ÉE 254; 169; 75 Október 18. Péntek. Ünnep SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA (Jusztusz) Miseolvasmányok: 2Tim 4,9-17a; Zsolt 144,10-11. 12-13ab 17-18; Lk 10,1-9

Válaszos zsoltár: Szentjeid hirdetik, Uram, királyságod fölséges dicsőségét. Énekrend: H 221; 135A; 263 ÉE 150; 173; 217 Október 19. Szombat Köznap (Brébeuf János és Jogues Izsák, Keresztes Pál, Laura) Miseolvasmányok: Róm 4,13.16-18; Zsolt 104,6-7. 8-9. 42-43; Lk 12,8-12 Válaszos zsoltár: Sohasem felejti az Isten az ő szövetségét. Énekrend: H 63; 123; Gl 534 ÉE 91; 177; 194 Október 20. ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP (Vendel, Kleopátra, Irina) Miseolvasmányok: Kiv 17,8-13; Zsolt 120, 1-2. 34. 5-6. 7-8; 2Tim 3,14 - 4,2; Lk 18,1-8 Válaszos zsoltár: Segítségünk az Úr nevében van, aki mennynek és a földnek alkotója. Énekrend: H 428; 152-280B; 70 ÉE 196; 189-187; 84


LELKI TÁPLÁLÉK

Veszteség

Ezt üzeni... Leonardi Szent János Október 9.

Koller Gyula

J

ános a Lucca melletti Diecimóban született, 1541/43-ban, Giacomo Lippi és Giovanna asszony hetedik gyermekeként. 1553-1558 között Villa Basilica plébániai iskolájába járt, majd Luccába küldték a szülei, hogy egy jámbor patikus mellett tanulja ki a gyógyszerész mesterséget. Tíz évig gyógyszerészkedett. Itt ismerkedett meg több fiatallal, akikkel együtt komolyabban élték a keresztény életet, segítségére voltak a szegényeknek és a zarándokoknak. Be akart lépni a ferencesek közé, de elutasították. Egyre inkább érlelődött az elhatározása, hogy pap lesz. Gyóntatója tanácsára huszonhat évesen felhagyott a gyógyszerészséggel, és özvegy édesanyja tiltakozása ellenére megkezdte teológiai tanulmányait. 1571. január 6-án mondta el első szentmiséjét. Püspöke Lucca városában rábízta a máltai lovagok tulajdonában lévő S. Giovanni della Magione-templomot. János hamarosan iskolát szervezett a templomban. Így akarta a trienti zsinat tanítását az egyszerű emberek és a gyermekek felé is közvetíteni. Amikor óráira a felnőttek is nagy számban járni kezdtek, a püspök az egész város területére tanítói megbízást adott neki. János 1574-ben írásba foglalta tanításának módszerét és rövid tartalmát. Katekéziseinek híre és hatása hamarosan a környező falusi plébániákra is eljutott. Ez azért volt különösen jelentős, mert a protestáns prédikátorok hatására nagyon ellanyhult a nép vallásos élete. János a hitoktatás szélesebb körben való elterjesztésére társakat vett maga mellé, s a laikusok számára megalapította a Keresztény Tanítás Társulatát. Ehhez először a püspökétől, majd 1604. december 7-én VIII. Kelemen pápától is jóváhagyást kapott. Az alapszabályt ő maga állította össze. A testvérület hamarosan megtelepedett több városban, még Nápolyban is. Hatására egyre inkább terjedt a negyvenórás szentségimádás jámbor szokása, valamint a gyakori szentáldozás. A mozgalom további gyarapítására 1574. szeptember 1jén papokból alakított egy társaságot, kongregációt, amely később: Isten Anyjának Reguláris Klerikusai néven 1614-ben, V. Pál pápa alatt nyerte el végső formáját. Jánosnak a megújulásért fáradozó kezdeményezése Lucca városában hamarosan ellenállásba ütközött, és ez odáig fajult, hogy a kongregáció tagjait megfosztották javadalmuktól és koldulniuk kellett. Az ellenségeskedés miatt János és társai elhagyják első templomukat, és áttelepültek a S. Maria Nera-templomba. Két évvel később megtarthatták az első általános káptalant, amelyen rektori szereppel általános elöljáróvá választották Jánost. Ekkor útra kelt, hogy Rómában megszerezze a pápai jóváhagyást is.

Távollétében fellángolt ellene a gyűlölet és rágalmazások özöne. A városi elöljáróság távollétében száműzte a városból mint felforgatót, aki a közjó ellensége. János megkísérelte a fellebbezést, de eredménytelenül; továbbra is a köztársaság ellenségeként kezelték. Mindez nagyon fájdalmasan érintette, de szelíden tűrte. Római tartózkodása idején a pápai udvar megismerte szent életét és rendkívüli adottságait, ezért rábízták olyan kényes ügyek megoldását, amelyeket előtte éveken át képtelenek voltak megoldani a pápai küldöttek. 1597ben a pápa apostoli vizitátorrá nevezte ki Lucca városába, de az ellenségeskedés lehetetlenné tette küldetése végrehajtását. Amikor pedig másodszor is megválasztották kongregációja rektorának, olyan lázadás tört ki, hogy jobbnak látta lemondani a megbízásról. Kongregációjának 1601-ben Rómában is nyitott egy házat a S. Maria in Porticotemplom mellett. Áldásos hatással volt Róma városára a gyakori szentáldozás és a keresztény tanítás terjesztésével. János érdeklődése és apostoli buzgósága nemcsak hazája egyházára vonatkozott. 1603-ban egy spanyol pappal megtervezte egy olyan intézetnek alapítását, amelynek tagjai a hitetlenek között terjesztik majd a keresztény tanítást. Így született meg az az intézmény, amelyet később a pápák a „Hitterjesztésről” elnevezve fejlesztettek nagyszabásúvá. Leonardi Szent János élete utolsó éveit Rómában töltötte, itt is halt meg 1609. október 8-án. Boldoggá avatása 1861. november 10-én, a szentté avatása pedig csak 1938. április 17-én volt.

HÉT

ről re

kár tetszik, akár nem, a veszteség az élet kikerülhetetlen része, amelyet ilyen vagy olyan formában előbb-utóbb mindenkinek át kell élnie. Általában az élet nagy eseményeivel azonosítjuk: pl. a munkahely vagy egy általunk szeretett személy elvesztésekor értjük meg igazán a veszteség igazi lényegét. Veszteségek azonban nem csupán krízishelyzetekben érnek bennünket – életünk folyamán több kisebb-nagyobb veszteséggel kell megbirkóznunk. Egy elmúlt szerelem vagy barátság, gyermekkorunk, fiatalságunk elmúlása, életterünk megváltozása, a testünkben lejátszódó változások – mind veszteségként érhetnek bennünket. Sokak számára a természetes változás is veszteséget jelenthet, amelyet rossz esetben nem tudnak jól kezelni. Hogyan tudjuk életünk (szükségszerű) veszteségeit elfogadni, kezelni? Hogy mi módon éljük

életünk „tervezgetésekor” – így nem érhet (nagy) csalódás minket. Minél nagyobb a veszteség, annál nehezebb kikerülni belőle, annál nehezebb feldolgozni azt. A hívő ember azonban hitbeli meggyőződéssel Jób szavait kölcsönözve tud leginkább „kibékülni” a megtapasztalt veszteséggel, amikor lélekben kimondja: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Vö. Jób 1,22). Ilyenkor tudatosítanunk kell, hogy tehetségünk, képességeink nem vesznek el végleg, nem szabad feladni, hanem a veszteségekből meríteni, tanulni kell! Egy kínai közmondás szerint: „Nem tudod megakadályozni, hogy a szomorúság madarai el ne repüljenek a fejed felett, de azt megakadályozhatod, hogy fészket ne rakjanak a hajadban.” Valóban, elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb veszteségek fel-

meg a veszteségeket, hogyan, mikor és miként ér véget a veszteség felett érzett gyász, több egymástól teljesen független dologtól függ: élethelyzetünktől, életkorunktól, a veszteségre való felkészültségünktől, kríziskezelő képességünktől, ill. környezetünk támogatásától is. Talán az egyik legalapvetőbb szempont, hogy nem szabad görcsösen félnünk a kilátásban lévő veszteségektől, ne akarjuk elkerülni az elkerülhetetlent. Legyünk realisták: számoljunk a veszteségekkel

bukkanjanak hétköznapjainkban, de azt nem szabad megengednünk, hogy azok úrrá legyenek rajtunk, hogy jelentős mértékben meghatározzák életünket. Minden veszteségre, mint Isten akarata szerinti múltbeli eseményre kell tekintenünk, melyekből tanulva, de nem elkeseredve kell a jövőbe tekintenünk! Veszteségeinkből fakadó szomorkodásunk közepette merjük gyermeki alázattal Isten tenyerébe helyezni életünket, és Tőle várjunk vigasztaló szavakat.

A

* * * Szentünket városának lakói száműzték, munkatársai sem értették meg, sőt, szerzetesi közösségének tagjai is sokszor támadták. Mindezek ellenére szelídségét, amely bölcsességéből fakadt, nagyra becsülték a Rómában élő, szent életű, később szentté avatott papok, mint Néri Szent Fülöp és Kalazanci Szent József. Barátságban, bensőséges kapcsolatban álltak vele. Itt érdemes elgondolkoznunk a mondáson: „Madarat tolláról, az embert barátjáról lehet megismerni.” Jánosnak, a bölcs tanítónak és az Egyház megújulásáért buzgólkodó papnak, saját hazájából menekülnie kellett. Ugyanakkor Rómában a pápák kérésére a maga szelíd bölcsességével sorban oldotta meg a nehezebbnél nehezebb diplomáciai feladatokat. Érvényesült nála a Jézustól származó mondás: „Egy próféta sem kedves a maga hazájában.” (Lk 4,24)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK


NEKROLÓG

Jutalma a boldog Isten-látás Úgy hozta a sors, hogy mi, pozsonyi magyar katolikusok az utóbbi időben gyakran búcsúzunk papjainktól. Volt, amikor csak az egyik szemünk sírt, hiszen lelkiatyánkat nem veszítettük el, csak magasabb szintű, felelősségteljesebb szolgálatra hívta meg az Úr. Egy-másfél év elteltével nemcsak a másik szemünk, a lelkünk is sírt, amikor Konrád ferences atya, aki alig volt túl élete delén, oly váratlanul eltávozott közülünk. Még egy teljes hónap sem forgott le, és ismét papot temettünk. Szeptember 27-én Morovics István atyát, szép kiteljesedett papi életét lezárva, szólította magához a Mindenható. István atya a miénk is volt, hiszen nyugalomba vonulása után, mint pozsonyi kisegítő lelkész főként a fővárosban élő magyar ajkú híveket szolgálta. Amíg egészségi állapota engedte, ő mutatta be a vasárnapi szentmiséket a főrévi templomban, a ferenceseknél pedig rendszerint koncelebrált, de ha kellett, helyettesített, és idős kora, sőt súlyos betegsége ellenére is őszinte örömmel,

szinte családtagként vett részt a közösség életében. Magyar szentek vagy boldogok emléknapján rendszerint ő mondott szentbeszédet, mindig meglepett rendkívüli tájékozottsága a magyar és egyháztörténelemben. Lexikális pontossággal közölt kevésbé ismert részleteket, érdekességeket, mégsem volt ez száraz tényközlés, ellenkezőleg, el-elcsukló hangon, mély átéléssel vázolta a szentek példáját, legyen az István királyunk Máriába vetett bizalma, Szent Margitnak a hazáért vállalt önfeláldozása, Szent Erzsébet elesettek iránti könyörülő irgalma vagy Mindszenty szilárd jelleme, helytállása. Finom érzékenység jellemezte őt minden iránt, ami emberi. Nyájas közvetlenséggel szólított meg mindenkit, név szerint érdeklődött családtagjai iránt, empátiával ráérzett a család gondjaira. Meghatott az általa tanúsított mély tisztelet és csodálat az élet misztériuma iránt, a család és az élet védelme iránti elkötelezettsége. Nem véletlen, hogy dok-

tori dolgozatának tárgyát is ebből a témakörből merítette. Az érdeklődés, az ismeretszerzés vágya volt az egyik legfőbb jellemzője, amint azt búcsúbeszédében paptestvére és barátja, a gyémántmisés Horváth Károly atya is megjegyezte, sok mindenre kiterjedt az érdeklődése, de legfőképpen mindenre, ami a teológiával összefüggött. Az Isten tit-

Október Szárszón 1 Egy lélek sincs a parton. Fújj szembe, Szél. Beszéljük meg az élet dolgait. Ebben a csöndben. Ebben a nyugalomban. Ebben a képletes halálban (amikor minden múlni látszik, s minden készül az újjászületésre). Három hete az utolsó fecske is elszállt. Már csak ketten vagyunk. S a nád, a barna őszi nád… Fújj szembe, Szél. Csörgesd az őszi nádat. Locsogtasd a hullámokat. Nem félek tőled, Vallató. 2 Azt mondod, néha deret hoz már a reggel? Tudom. Én is szoktam tükörbe nézni. A jégvirág azért tovább virít a kertben. A darázs is tovább gyűjti a mézet. Hogy éjszaka vadgesztenye kopog a háztetőn, mint mikor koporsót szögelnek? Tudom. Reggel összeszedem az unokámnak. Utána megnyesem a málnást, hogy jobban teremjen jövőre. Minden évben ki kell ritkítani. Amíg élünk, ritkítjuk a bozótot. S ha már mi nem, ritkítja más. Mit akarsz még? Hiába zörgeted a nádat, jövőre az is újrazöldül. Júniusban majd újra eljövök, hallgatni a nádirigókat.

kéreggé keményszik. Sőpörd csak a havat a jégen, söpörd csak, Szél, söpörd, gondolatban söpörd csak a halált. Úgyis hiába söpröd. Nem hallod ezt a hullámloccsanást a parton? Nem hallod ezt a szűnhetetlen csobogást a nád közt? Higgy nekem, Szél: ez az erősebb. Ez lesz, ha már én nem leszek, és lesz, ha már te sem leszel. És ebben mind a ketten élünk tovább, mikor már nem vagyunk.

3 4 Mit akarsz még? Hogy jön a jég, meghal a Ne félj, Szél. Én se félek. A hullámok ható? Tudom. Én is jártam már erre télen. Én is landók, de a hullámzás halhatatlan. tudom, mi ez: a dermedés, amint elharapózik, a halál hártyája az életen, amint kegyetlen 1970. október • ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP • 2013. OKTÓBER 13.

kainak mély átélését tükrözi rózsafüzér-elmélkedéseket tartalmazó kis imafüzete is. Talán ez az átelmélkedett tudás segítette további fontos jellemvonásához, a töretlen optimizmushoz. A néha kilátástalannak tűnő társadalmi helyzetet is mindig derűvel kommentálta, saját esendőségét és betegségét Isten irgalmas szeretetébe vetett bizalommal fogadta. Élete alkonyán egyre gyöngülő fizikai látásával fordított arányban élesedett belső látása, mondta Haľko József püspök atya a búcsúszertartáson. Ez a belső látás érlelte optimizmusát azzá a reménnyé, amelyről a Szentatya beszélt egyik homíliájában: ez „a Szentlélektől származó ajándék, ...Szent Pál mondja, hogy a reménynek neve van. A remény Jézus”. István atya minden bizonnyal megfelelt Ferenc pápa óhajának: „...szép olyan pappal találkozni, aki élete végéhez nem optimizmussal, hanem reménynyel érkezik el.” Hisszük, hogy jutalma Isten boldogító látása! Fotó: Parák László

Temetés Szentantalon Morovics István atya földi maradványait kívánsága szerint Bacsfa-Szentantalon helyezték örök nyugalomra. Nem véletlenszerű döntés volt ez részéről, hiszen 15 évig szolgált plébánosként itt, Szűz Mária kegyhelyén, hűséggel, szeretettel. A gyászszertartásra a kegytemplomban került sor, amelyet Haľko József pozsonyi segédpüspök vezetett számos oltártestvére jelenlétében. A gyászoló tömeg nemcsak Csallóköz és a távolabbi vidék különböző pontjairól jött elbúcsúzni szeretett lelkiatyjától, de nagy számban érkeztek Pozsonyból is. Visszagondoltam, hányszor borulhatott arcra papi szolgálata alatt az oltár előtt, mély alázatot és odaadást kifejezve a Mindenhatónak. És most itt fekszik, koporsóban, de már arccal Teremtője felé fordulva, abban a közös reményben, hogy mielőbb színről színre láthatja az Urat. A búcsúztató szavak sokunkban felidézték személyes találkozásainkat István atyával, melyek emlékéből leszűrődött derűs közvetlensége, optimista életfelfogása, amellyel mindig Isten iránti hűségre és hitre buzdított bennünket. A kegytemplom melletti temetőben az imádságok után, a gyászoló tömeg éneklése közben a megszentelt föld régi ismerősként ölelte körül Isten szolgáját, aki életében annyi hívőt részesített szentségekben, áldásokban és kísért ide utolsó földi útjára. A fáradt őszi napsugárban úgy tűnt, mintha a madáének is Isten szolgájának halhatatlan lelkét kísérte volna a boldog örökkévalóságba. Ordódy Dénes


OLVASÓINK ÍRTÁK

GYEREKSZOBA Nem vagyunk

méltók a mennyre

„Anyuci – fordult hozzám kisfiam, amikor egyik nap hazafelé tartottunk a bevásárlásból –, mi lett azokkal a tolvajokkal, akik mindenféléket elloptak a nagyi udvaráról?” „Hogy mi? – riadtam fel a gondolataimból. – Hát semmi. Nem kapták el őket.” „De hát az nem igazság – méltatlankodott –, börtönbe kell csukni őket.” „Te csak ne aggódj az igazság miatt, fi-

am – mondtam –, majd Isten igazságot tesz velük. Ő mindenki minden cselekedetét látja, és előle úgysem lehet elmenekülni.” Erre kisfiam megkérdezte, hogy az ilyenek majd az ördögökhöz kerülnek-e. „Nem biztos – válaszoltam –, lehet, hogy majd később megbánják, és akkor nem.”

Levelet kaptunk

Remény

Példaképem, Ilonka néni Húsz éve annak, hogy megismertem Schniererné dr. Wurster Ilonát, a cserkészek Ilonka nénijét, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség berkeiben. Legelőször a dunaszerdahelyi székház emeleti termében láttam meg őt, egy szövetségi összejövetelen. Öregcserkészek ültek egy asztalnál, láthatóan derűs beszélgetés zajlott. Ilonka nénin akadt meg a szemem. Ragyogott, sziporkázott, láthatólag a társaság lelke volt. Megkérdeztem, kik azok, akik ott ülnek. Azt a feleletet kaptam, hogy ők az öregcserkészek. Akkor hallottam először ezt a kifejezést. Ilonka néni nagyon szép volt. Mindig megcsodáltam őt. Ápolt volt, a haját csavarta, sminket használt, és mindig szoknyát viselt. Egyenes háttal és derékkal ült és járt, emelt fővel, és mindig hozzászólt az aktuális témákhoz. Aztán a Gondviselés ajándékaként együtt dolgozhattam vele a szövetség

legfelsőbb fórumában, az akkori Országos, majd a Szövetségi Cserkésztanácsban. Több rendkívüli, közös munkánk is volt. 1996-ban Budapesten töltöttünk több napot a millecentenáriumi ünnepségeken, majd ugyanez év őszén gyűjtést szerveztünk, és elszállítottuk az adományokat az erdélyi, majd a kárpátaljai cserkészszövetségeknek. Ilonka nénivel voltam először az elszakadt országrészek ezen területein. Kint jártunk a moldvai csángóknál, álltunk a Vereckei-hágón, koszorúztunk. Ilonka néni intézkedett, olyan bátor volt, minden ajtó megnyílt előtte, ahogy cserkészruhában, papírcsomóval a kezében, fegyveres határőrök között vonult a hivatalos dolgokat elintézni. Több autóbusznyi adomány került akkor a rászorult nemzettestvéreinkhez. Két alkalommal voltunk a Magyar Leánycserkész Szövetségen, Budapesten. Ilonka néni fontosnak tartotta a cserkészlányok megkülönböztetett nevelését. Az aktív évek alatt több ízben utaztunk, aludtunk együtt, beszélgetve a cserkészet, a nevelés, a családok és az élet egyéb dolgairól. Múltak az évek, mindketten kikerültünk a szövetség aktív vérkeringéséből, de tiszti konferenciákon, közgyűléseken találkoztunk. Olykor több napot töltöttünk együtt. Akkor már szívesen vette, ha gardedámul

Kisfiam ezen picit eltűnődött, majd megkérdezte, hogy hova kerülnek a halál után azok, akik kicsit jók és kicsit rosszak is voltak. Milyen érdekes! – gondoltam magamban. Én a gyerekeimnek csak a mennyországról és a pokolról beszéltem, semmi másról, és mindig biztosítottam őket, hogy ők biztos a mennybe jutnak, csak legyenek jók, a fiam meg mégsem tartja magát méltónak a mennyországra. A kérdés aggodalmas hangsúlyából kiérződött, hogy ő is a kicsit jók – kicsit rosszak kategóriába sorolja magát, akik talán nem elég rosszak a pokolhoz, hanem azért a mennyországra sem elég jók. Elmondtam neki, hogy az ilyenek a tisztítótűzbe kerülnek, mielőtt a mennybe mehetnének. Ez nagyon érdekelte, én meg zavarba jöttem, mert nem akartam őt túlzottan megijeszteni, de az igazságot sem eltitkolni – a tisztítótűz nyilván nagyon fájdalmas és biztos nagyon kevesen kerülik el. Azon tűnődtem, hogy a régi világban igenis úgy nevelték a gyerekeket, hogy féljenek a pokoltól meg a tisztítótűztől, igyekezzék elkerülni, és lehet, hogy az jobb volt, mint ez a mai bagatellizálás és könnyed legyintés. „Én nem akarok oda kerülni és ott égni! – fakadt sírva fiam, nagy könnycseppek gördültek le hosszú szempilláiról. – Igazi tűz van ott?” „Hát azt nem tudom” – feleltem, majd inkább a modernebb értelmezések felé vittem el a beszélgetést. „Figyelj, fiam – mondtam –, ez úgy van, hogy igyekszünk jók lenni, de azért a szívünkben sok rossz van. Semmi rossz, semmi bűn nem juthat a mennyországba, ezektől meg kell szabadulni, és ez a tisztítótűz. Ha meghalunk, meglátjuk Istent, és meglátjuk tisztán azt is, hogy mi milyen rosszak vagyunk, mennyi bűn van még bennünk. És ez nagyon fáj. Mint a tűz. Érted?” „Olyan ez, mint amikor rosszat teszek, és akkor fáj a szívemben?” – kérdezte. „Igen, olyasmi – feleltem –, és nem kell félnünk, Jézus irgalmas. Megbocsát azoknak, akik szeretik őt. Hiszen tudod, hogy a keresztre ment értünk.” Illusztrációs felvétel: Világháló szegődtem mellé. Még mindig szép volt, ápolt és nagyon aktív. Legutoljára abban a kegyben részesültem, hogy ez év augusztusában Ilonka nénit is üdvözölhettük csapatunk 20. születésnapi ünnepségén. Bár már nehezen mozog, de szervezni nagyszerűen tud még, így jutott el Po-

zsonypüspökiről Szőgyénbe. Eddig is figyelemmel kísértem élete egy-egy mozzanatát a szövetségi honlapon, a világháló egyéb oldalain. Láttam őt képeken, ahogy árvalányhajas cserkészkalapban, bottal a kezében ott van a felvidéki magyarság színterein. Számos helyen aktív, tevékeny és lelkes szervező, több kitüntetés és díj tulajdonosa. Hát Ilonka néni jött. Meghajlott derékkal, bottal, árvalányhajas cserkészkalapban - „az árvalányhaj Trianonra emlékeztet!“, mondja -, jött

nadrágban, fájós lábbal, de rendületlen akarással és lelkülettel. Elnéztem őt, és most is nagyon szépnek láttam. Szépnek láttam a ráncait, az ősz haját, a meggörnyedt hátát, a botra támaszkodó kezét. Úgy éreztem, a vállain cipeli a felvidéki magyarság sorsát, küzdelmeit, nehézségeit. Már láthatóan nehéz lépésekkel teszi meg, de megteszi erőn felül, határtalan tenni akarással mindazt, amire a Lélek készteti. Az a Lélek, akivel Sík Sándor papköltő, cserkészpedagógus A megyeri hitvallás című költeményét fejezi be. „Mert akit egyszer meglehelt a Lélek, annak mindegy-lom élet vagy halál, / Az él és áll és énekel és alkot, Megyeren és Magyarországon, / A Hétvilágrészen és a másvilágon, az Isten őtet úgy segélje. Ámen.“ Ilonka néni a példaképem. Ha rá gondolok, most is úgy látom, amiként legelőször a székház emeletén. Látom őszbeforduló világosbarna hajának lágy hullámait, büszke nevetését, ragyogó, nyílt tekintetét. Így őrzöm őt emlékeimben. Ilonka néni. A mi Ilonka nénink. Az én Ilonka nénim. Nélküle nem lennék az, aki vagyok. Egész biztosan kevesebb lennék. Kedves Ilonka néni, köszönöm. Berényi Kornélia, a 32. Sz. Szent Mihály Cserkészcsapat alapítója

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK


MŰVÉSZET

Kapcsolat ég és föld között Kortárs képzőművészeti kiállítás Somorján Miként értelmezi újra a kortárs képzőművészet lektartó című alkotása is, amellyel a templomba a múlt szakrális látványvilágát? Miként tud kap- való belépéskor szinte rögtön szembetaláljuk macsolatot teremteni azokkal a képi emlékekkel, gunkat. Mintha egy könyvespolc lenne, csak épp amelyek egykor magát a transzcendenst voltak hiA kiállításhoz jótékonysági akció is kapcsovatottak megjeleníteni? Miként tud egy kortárs lódik – számos alkotás megvásárolható, a beképzőművész alkotása kapcsolatot teremteni az égi vételt a szervezők egy hatéves, gerincvelő daés a földi szféra között? Többek között ezekre a ganatban szenvedő kisfiú, Jablonkai Bendekérdésekre is választ kaphatunk, ha ellátogatunk gúz gyógyíttatására ajánlották fel. Somorjára, az augusztus végén rendezett „DUA Dunart.com művésztelep Transzvízió c. NART.com” elnevezésű nemzetközi művésztábor kiállítása október 31-ig látható a somorjai rekiállítására, amelynek immár hagyományőrző móformátus templomban. don a 13. században épült helyi református templom adott otthont. sűrűn rakott polcokkal, belsejében pedig egy emberi alak sziluettje. Vagy a lelke? - kérdezhetnénk. És hogy lábánál és fejénél miért nyitott a figura? „Ez a vertikális nyitottság kapcsolatot enged az égi

Majoros Áron: Lélektartó

Stojánovits Andrea és Borosi Gábor alkotása Körbejárva a teret, láthatunk olyan alkotásokat, amelyek szorosabban és a látogató számára is egyértelműen kötődnek magához az ihletet adó templomhoz. Németh Marcell szobrászművész például a templom keresztboltozatát véste egy nagyméretű fémlapra, míg a macedón Reshat Ameti nonfiguratív festményei inkább expresszív színvilágukkal hatnak a befogadóra, tág teret engedve az értelmezésnek. Mayer Éva, a művésztelep alapítója maga is számos alkalommal állított ki már szakrális terekben: templomban, zsinagógában egyaránt. Ő miben látja e tér különlegességét? „Ha egy alkotás jó, a szakA somorjai református templom belső tere rális tér még inkább felerősíti, azonban ha valami rossz, akkor »összelapítja«” – vallja. MegismerkedAz alkotótábort három évvel ezelőtt hozta létre ve a Dunart.com művésztelep munkájával, azt hiMayer Éva, somorjai származású, ma már Munszem, nyugodtan állíthatjuk, október 31-én a kácsy-díjas képzőművész, akkor még elsősorban a Transzvízió c. kiállítás alkotásai igazán megerőKárpát-medencei alkotók számára. A cél mindesödve hagyják el majd a somorjai református nekelőtt az volt, hogy különböző területekről érke- és földi szféra között, átjárhatja a teremtő fény, templomot... ző művészek egymásra találjanak, és az egy hétig amitől megtisztul a test és a lélek” - tudjuk meg Gyenes Gábor: Genezis tartó közös alkotás során akár társadalmi, identi- magától az alkotótól. Gyenes Gábor Genezis című tással kapcsolatos kulturális kérdéseket is megvi- művében a vallás és a tudomány, a tertassanak. Persze, kizárólag a műveken keresztül. mészetfeletti és az evilági realitás foIdén augusztusban tizennyolc művész érkezett a nódik össze egymással. A felvidéki csallóközi kisvárosba, szerte a világból (többek kö- művész alkotásán távolról nézve zött Macedóniából, Szlovéniából, sőt, az óceánon DNS-molekulákat látunk. Ha közetúlról, Amerikából is). A közös gondolkodásra, al- lebb megyünk, meglepődve tapaszkotásra invitáló cím a Transzvízió volt, a „feladat” talhatjuk: a DNS-molekulák spirális pedig az, hogy az alkotók mélyedjenek el a román vonala a Biblia teremtéstörténetének kori templom belső, szakrális világában, fogalmaz- szavaiból, mondataiból épül fel. És akzák újra freskódíszeit, és ki-ki saját nyelvén aktua- kor még csak az alkotás első rétegénél lizálja azok üzenetét. Hidat építve ezáltal a jelen és járunk... Emögött ugyanis ott van a a múlt közé, átgondolva az ég és a föld kapcsolatát, teremtő kéz és a mindent megvilágító és megsejtetve azt a világot, amely túl van a meg- fény. Csupa szimbolikus mozzanat... ismerés határán... A lelkigyakorlatok visszatérő része Megtekintve az elkészült alkotásokat, elidőzve a képmeditáció. A Transzvízió c. kiálegy-egy mű előtt, bátran kijelenthető, hogy a mű- lítás erre bőven ad lehetőséget. El-elvészek komolyan vették a feladatot: az egy hét alatt mélyedhetünk egy-egy alkotásban, számos elgondolkodtató munka született. Ilyen miközben a 700 évvel ezelőtt épített többek között Majoros Áron szobrászművész Lé- templom falai közt lépegetünk... • ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP • 2013. OKTÓBER 13.


TANÁCSOLÓ

Testi-lelki egészségünk

Műsorajánló

A szülőség I. A mai világot a válság jellemzi. Válságban van a gazdaság és az emberi kapcsolatok is. Válságban van a család, válságban van a szülőség. Lassan több a csonka család, fiatalok a „szingli” életformát részesítik előnyben. Változóban vannak az értékek, a felelősség hátrál a jogok előtt. És a nevelés is sokkal nehezebb, mint valaha. Nagyon gyakran találkozhatunk kétségbeesett felnőttekkel a tanácsadó központban és az iskolákban. A szülők azt állítják, a mai gyerekek egészen mások, mint a tíz vagy húsz évvel ezelőttiek voltak, és hozzáfűzik, hogy őket nem is kellett nevelni, valahogyan maguktól tudták, hol van a helyük. A mai gyerekekre pedig nem hat sem a szép szó, sem a büntetés, hiába vannak az értelmes érvelések, magyarázatok, könyörgések. A szülők egy része úgy érzi, tehetetlen, nincsen senki, aki segítene neki. Felkészületleneknek érzik magukat, pedig olyan könnyűnek gondolták a gyermekek nevelését. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy nem is kell nevelni a gyermeket, hiszen emberként jött világra, fontos gondoskodni számára a táplálékról, lakóhelyről, a többi jön magától. És vannak olyanok is, akik magabiztosan formálják a csemetéjüket, és nem engedik, hogy bárki is beleszóljon a nevelési módszerükbe. A mi kis cikksorozatunk a szülőséggel, neveléssel, a buktatókkal és lehetőségekkel foglalkozik. Ami nem változott, az a tény, hogy még mindig a család - amelyet az apa, anya és a gyerekek alkotnak - a legmegfelelőbb hely a gyermekek fejlődésére, nevelésére. Az emberiség próbálkozott más formákkal is, de ezek csőddel végződtek. Hogy mennyire fontos a gyer-

mek fejlődése és életben maradása szempontjából az emberi közösség, azt az úgynevezett farkasgyerekek sorsa illusztrálja. Többségüket a szüleik elhagyták, vagy a bántalmazás elől szöktek el, és éveken át állatok közösségében éltek. A leghíresebbek Amala és Kamala, de manapság is élnek ilyen gyermekek. 1990-ben egy 12 éves fiúra találtak az Andokban. Körülbelül nyolc éve kecskékkel élt. A tejüket itta, gyökerekkel és bogyókkal táplálkozott. Négykézláb járt, a tenyerén levő bőr meg volt keményedve. A kecskékkel kommunikált, beszélni nem tanult meg. 1996-ban kb. kétéves majomfiút találtak Nigériában. Egy évig élt csimpánzok között, akik úgymond adoptálták. Úgy mozgott, mint a csimpánzok, és éjjel volt aktív; a gyermekotthonban, ahol elhelyezték, fölkeltette a többi gyereket, tört-zúzott maga körül. 2005-ben halt meg. Ezek a gyerekek nehezen tanultak meg emberi módon élni, viselkedni, ruhát viselni; nem tanultak meg beszélni, illetve csak néhány szót sajátítottak el; nem ismerték fel magukat a tükörben, csak a testi szükségletek (evés, ivás stb.) érdekelték őket. Ma a farkasgyerek kifejezést azokra a gyerekekre használjuk, akiket a szüleik elhanyagolnak, elzárnak a kellő társas kapcsolatoktól és viselkedési példáktól. Nemrégen Prágában találtak rá két ilyen fiúra – egy- és kétévesre. A szülők titkolták a létüket, a gyerekek gyakorlatilag ki sem mozdultak a lakásból. Rendőrök találtak rájuk, amikor az anya otthoni erőszak miatt hívott segítséget. A szakemberek megállapították, hogy a fiúk fejlődése veszélyeztetve van, illetve az idősebbnél már károsult. Ezek a gyerekek igazolják, mennyire fontos a szülők szerepe a gyermek életében. Nem mindegy, hogyan törődnek a gyerekkel, milyen

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

gondozásban részesítik. Ebben a fontos feladatban régebben az egész társadalom támogatta és segítette őket. Írott és íratlan közösségi szabályok az egyén részére úgyszólván szentek voltak. Igaz, hogy korlátozták az embereket, de biztonságot is nyújtottak. Akárcsak ma, akkor sem léteztek „szülői iskolák”, de a fiatal szülők az elődöktől elsajátították a nevelési módszereket. Az értékeket, amelyeket átadtak, az egész közösség magáénak vallotta. Ma, amikor az egyéni jogok a fontosak, a közösségek nem működnek, senki sem törődik a másikkal, sőt ez nem is kívánatos, mindenki a saját értékeit vallja, és a saját útját járja. A szülők magukra vannak hagyva, az új elvek, ismeretek elbizonytalanítják őket. Kudarcként élik meg a szülőségüket, ha nehézségek jelennek meg a gyermekük fejődésében. A társadalmi nyomás, hogy csak a sikeres, csinos, gazdag ember értékes, még nagyobb zavart kelt a szülői hivatásban. Alig vagy egyáltalán nincs értékelve az együttérzés, a szolgálat, az áldozat. A „neveletlen, pimasz, rendetlen, öntelt” gyermek tükrözi a társadalom állapotát, a körülményeket, amelyeket a felnőttek alakítottak ki. Ezért a felnőttek kezében van a kulcs a változáshoz is, ahhoz, hogy jó szüleik legyünk a jó gyermekeknek.

FIGYELEM! Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk – pszichológus, orvos és jogász – munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló – Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban. Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék.

Agapé

Mákos burgonyás béles

Hozzávalók: 250 g főtt, megreszelt burgonya, 100 g vaj vagy margarin, 300 g sima liszt, 100 g porcukor, 2 tojás, egy kis só, fél csomag sütőpor, citromhéj A töltelékhez: 100 g cukor, 200 g mák, 1 csomag vaníliás cukor, 2 dl tej, 2 szegfűszeg

A tésztát két cipóra osztjuk. A liszttel meghintett gyúródeszkán mindkettőt kisodorjuk, megtöltjük a töltelékkel, összetekerjük, kikent tepsibe fektetjük, villával megszurkáljuk, megkenjük felvert tojással, és előmelegített sütőben, lassú tűzön megsütjük. Ha kihűlt, fölszeleteljük és megszórjuk porcukorral.

Elkészítés: A főtt, megreszelt burgonyát gyúródeszkán összegyúrjuk a sütőporral elkevert liszttel, cukorral, vajjal, tojással, sóval meg citromhéjjal.

Töltelék: Az őrölt mákot folytonos keverés közben beleszórjuk a forrásban levő cukros, vaníliás cukros, szegfűszeges tejbe, és kihűtjük.

Mária Rádió Október 19., szombat 10.00 Szentmise 13.40 Lelkiségi irodalom 23.15 Az igazság szabaddá tesz. Barsi Balázs atya elmélkedése Október 20., vasárnap 10.30 Szentmise 19.15 Názáreti lelkiség. Rejtett élet a világban 22.00 Felvidéki beszélgetés

Duna Tv Október 19., szombat 6.40 Élő egyház 7.05 Isten kezében 9.30 Sándor István szalézi szerzetes boldoggá avatási szertartása a Szent István-bazilika előtt 9.40 Isten szolgája: Sándor István - Szalézi vértanú. Magyar dokumentumfilm Október 20., vasárnap 7.50 Világ-Nézet. Ábrahám gyermekei 9.10 Rome Reports - Vatikáni híradó 19.05 A világörökség kincsei. A sienai óváros - Olaszország 20.20 Régimódi történet. 6/2. Tv-film

Kedves Olvasóink! Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt. Szerkesztőségünk e-mail címe: remeny@remeny.sk A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként kisorsolt ajándékot kap.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK


KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben. Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem. (Rónay György: Hajnal)

Jancsika kutya akar lenni Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. S azoknak volt egy fiacskájuk, Jancsika. Reggel, mikor felkeltek, azt mondja az ember a feleségének: - Na, édes feleségem, ma elmegyek kapálni. Délkor hozd ki az ebédet, mert nem jövök haza. Megszólalt Jancsika: - Édesapám, én is elmegyek! - Gyere, fiam, gyere! Az apja csinált neki egy kisebb kapát, s elindultak kapálni. Velük ment a Bodri kutya is. Mikor odaértek a mezőre, egy nagy fűzfa alá lepakoltak, s a Bodri kutya befeküdt a fa alá. Kapált a szegény ember, kapált. Rettentően sütött a nap, meleg volt, s kapált Jancsika is. Egyre oda-odasandított a fa alá, s nagyokat sóhajtott: - Édesapám, én úgy szeretnék kutya lenni! Milyen jó a kutyának ott a fa alatt, heverészik az árnyékban. Nekem meg kapálni kell. - Jól van, fiam, szaladj, hajtsd el a fa alól a kutyát, s feküdj be te a helyére. Nem mondatta ezt magának kétszer Jancsika. Odament, a fűzfa alól elkergette a kutyát, s ő befeküdt a fa alá. Egyszer csak harangoztak délre. Jött az édesanyja a délebéddel. Már messziről kiabálta Jancsika: - Anyóka, mi az ebéd? - Kusti! - mordult rá az apja. - A kutyák nem szoktak beszélni. Jancsika meg se mert mozdulni. Odaért az asszony, látja, hogy itt valami nincsen rendben. Kitöltötte az urának az ebédet, s az ember evett jóízűen. Jancsika oda-odapislantott, mondta is egyszer vagy kétszer: - Anyóka, én is éhes vagyok. De az apja rákiabált: - Kusti! A kutyák nem beszélnek. A kutyák csontot kapnak! Bableves volt hússal, jóllakott a szegény ember, s aztán a szegény asszony, hogy az ember ne vegye észre, Jancsikának is adott a bablevesből. Mikor megebédeltek, Jancsika megfogadta, hogy többet nem akar kutya lenni, hanem inkább segít az apjának a kapálásban. Kapálgattak estig, s este szépen hazaballagtak, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Végh Tímea, 4. B osztály, Udvard A családom – Bukor Patrícia, volt 2. osztály, Felsővámosi Alapiskola Az édenkert - Diósi Vivien, 2. B osztály, Czuczor Gergely Alapiskola, Érsekújvár

Az édenkert – Gašparik Gréta, 2. A osztály, Czuczor Gergely Alapiskola, Érsekújvár Az édenkert – Nagy Ágnes, 2. B osztály, Czuczor Gergely Alapiskola, Érsekújvár Piroška Rebeka, volt 2. osztály, Őrsújfalu A családom – Sidó Tamás, volt 3. osztály, Felsővámosi Alapiskola

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

(bukovinai székely népmese) A meghatározások segítségével töltsd ki az Gratulálunk, az ajándékot postán küldA megfejtést nyílt levelezőlapon vagy viloktóber 18-ig küldjétek el szerábrát! Minden szó tartalmazza az előző szó lámpostán jük! összes betűjét, és annál mindig egy betűvel kesztőségünk címére: hosszabb. A betűk nem követik egymást azo1 Remény, Žiacka 4., nos sorrendben. 821 06 Bratislava A rejtvény jelentése: Szentírás más szóval. 2

vagy remeny@remeny.sk (a tárgymegne1. István, vezésbe írjátok be: Kuckó). 2. Ibi vége (!), 3. Babilon központja (!), 4. Házi szárnyas, Megfejtés 5. Kibúvó, bizonyíték, hogy a tett elkövetésekor nem a helyszínen, hanem máshol tarA 37. számban közölt rejtvény megfejtése: tózkodott (ALIBI), áldozás. 6. A rejtvény megfejtése. A nyertes: Lelovics Mirtill, Deáki. • ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP • 2013. OKTÓBER 13.

3 4 5

6


KÖNYVAJÁNLÓ

Könyves sarok Hász Róbert: A Vénusz vonulása Kortárs Kiadó, Budapest, 2013. A kortárs szépirodalmi műveket figyelve ritkán találkozhat manapság az olvasó olyan tör ténelmi alapokon nyugvó regénnyel, amely olvasmányos, elgondolkodtató, egy izgalmas történetet mesél el, de túl is lép azon. Hász Róbert nemrég megjelent kötete ilyen. Egyszerre szól a múltról, jelenünkről és jövőnkről, külső és belső valóságunkról. A regény alapját egy valós esemény adja. Az 1768-as év jelentős esztendő volt a tudomány történetében: a Nap és a Vénusz bolygó együttállása lehetővé tette a tudósok számára, hogy a Föld és a Nap közötti távolságot meghatározzák. Sorra indultak az expedíciók szerte a világban. Két jezsuita tudós is útnak indult: Sajnovics János, a Nagyszombatban élő fiatal szerzetes és Hell Miksa, Mária Terézia udvari csillagásza Bécsből egészen Európa legészakibb szigetére, a jeges-tengeri Vardöre utazott, hogy a csillagok együttállását megfigyeljék. A regény az ő kalandos útjukat követi végig, méghozzá Sajnovics János valós naplója alapján. De az út, amelyet az olvasó a főhőssel együtt végigjár, nem csupán Európán keresztül vezet, részesei leszünk a fiatal tudós belső útjának, útkeresésének, fejlődésének is. 1768-ban a felvilágosodás éveiben járunk. A két jezsuita utazása révén betekintést kapunk a korabeli Európa eszme-politikai, szellemi-művelődési viszonyrendszerébe. Jezsuita főhőseink útja csupa protestáns városon vezet végig: Drezdában megtapasztalják a korabeli protestáns vidékek jezsuitaellenes hangulatát, a neves egyetemi városban, Lipcsében a tudomány embereit tisztelik bennük, Hamburgot, a kor egyik legjelentősebb kikötővárosát pedig egyenesen a pokol előkapujának látják. A regény egy új világ, egy új korszak születésének pillanatát ragadja meg, amely a tudományba és a racionalitásba vetett feltétlen hit időszakát hozza magával. Ekkor szólal meg a jezsuita tudós: „Századunk, amely annyi újat hozott az emberi értelem számára, attól tartok, (...) szörnyű idők előhírnöke lesz egyben. Hiába oszlatjuk el tudományos felfedezéseinkkel a homályt magunk körül, minden egyes lépésünkkkel egy másfajta sötétség felé közeledünk, amely sokkal kegyetlenebb lesz a korábbinál, mert annak mélyén a gyermeteg babonák helyett a könyörületet nem ismerő racionalitás vár ránk.” A vajdasági származású Hász Róbert regénye egy valódi szellemi kalandot kínál.

A Remény hasábjain már beszámoltunk arról, hogy az idei Ünnepi Könyvhétre számos felvidéki vonatkozású kötet jelent meg, párat már könyvajánló rovatunkban is bemutattunk. Most folytatjuk e kötetek sorát. Az Alexandra Kiadó ugyanis egy impozáns Felvidék albummal örvendeztetett meg minket, Ozogány Ernő nemzeti nagyjainkat bemutató művének folytatása a somorjai Méry Ratio Kiadónál jelent meg, Hász Róbert pedig a 18. században a nagyszombati egyetemen szolgáló jezsuita szerzetes, Sajnovics János naplója alapján írt regényt. Jó olvasást!

Fucskár Ágnes – Fucskár József Attila: Felvidék A történelmi és természeti kincsek tárháza

Ozogány Ernő: Jó mulatság, férfimunka II Országgyarapító elmék Méry Ratio Kiadó, Somorja, 2013.

Alexandra Kiadó, Pécs, 2013. A Fucskár Ágnes és Fucskár József Attila szerzőpáros már számos tájat, vidéket bejárt fényképezőgépével, kezük alól több impozáns album kikerült: lencsevégre kapták már többek közt Magyarország rejtőzködő kincseit (2012), többkötetes sorozatban mutatták be Székelyföld tájait (2007-11). Most a történelmi Magyarország északi területe következett a sorban, a ma már Szlovákiához tartozó vidékek, várak, települések. Bár a kötet címe - összefoglaló szándékkal Felvidék, a szerzők az Előszóban pontosítják: a történelem során többször változott, hogy a megnevezés pontosan mely területre vonatkozott, hol húzódtak Felvidék „határai”, illetve hogy a köznyelv pontosan mely országrészeket értette alatta. E pontosításon túl azonban a szerzők nem törekszenek vitatott történelmi kérdé-

D

Tudósok, akik a magyar nemzet felemelkedéséért tevékenykedtek. Magyarok, akik találmányaikkal az emberiség fejlődését szolgálták. Férfiak, akik tudásukkal és munkájukkal az országot gyarapították. Ők Ozogány Ernő legújabb kötetének főszereplői. A szerző nevét immáron jól ismerheti a hazai olvasóközönség: számtalan tudományos ismeretterjesztő írás, kiadvány került már ki keze alól, amelyek a magyarság legkiválóbbjainak bemutatására törekedtek. A 2012-ben megjelent Jó mulatság, férfimunka c. kötete „nemzetépítő férfiainkat” mutatta be: királyokat, kormányzókat, politikusokat, írókat, tudósokat. De Ozogány Ernő (szerencsére) nem tudott megállni az első „válogatásnál”. A kötet folytatása nem váratott sokáig magára. Idén megjelent a második rész, Országgyarapító elmék alcímsek megválaszolására, inkább gyönyörű képekben mel, melyben a szerző kifejti: az államalapítást kömesélik el, milyen gazdag is ez a vidék történel- vető első évszázadok után Magyarország számára mi és természeti kincsekben. Még az itt élők is egyetlen mód maradt az ország gyarapítására: szelrácsodálkozhatnak, mennyi szépség veszi őket lemi téren hódítani. A nemzet „elméi” pedig nem körül. Az albumot lapozgatva szinte rögtön ked- vallottak szégyent. vünk támad felkerekedni és ellátogatni a BrunsA kötet 60 életutat ismertet. Olvashatunk példáwick család egykori alsókorompai kastélyába, ul a vasútvillamosítás úttörőjéről, Kandó Kálmánahol többek közt a család kedves barátja, Ludwig ról, a magyar gyógyszeripar megalapozójáról, Wagvan Beethoven is vendégeskedett (és ahogy a kö- ner Dánielről, a telefonhírmondó feltalálójáról, tetből megtudjuk, ahol a Holdfényszonátát írta), Puskás Tivadarról, vagy az első magyar tankönyvísétálni egyet Besztercebánya, Lőcse vagy épp róról, Molnár Jánosról, hogy csak párat említsünk. Selmecbánya óvárosában, kirándulni egyet a kö- A figyelmes olvasónak pedig a kötetet lapozgatva zép-franciaországi Loire menti kastélyok mintá- az is feltűnhet, hogy hány és hány országgyarapító jára építtetett Bajmóc várához, vagy Bártfára, elme volt Felvidék szülötte: a magyar villamosság hogy közelről megcsodáljuk a Szent Egyed- atyja, a dinamó feltalálója, Jedlik Ányos Szímő köztemplom gótikus szárnyasoltárát. ségben, a magyar gyógyszeripar megalapítója, A neves pécsi szerzőpáros összesen 75 települést Wagner Dániel Breznóbányán, Kempelen Farkas, és természeti kincset mutat be – lenyűgöző fotók- az „ősrobot szerkesztője” Pozsonyban látta meg a kal, rövid ismertető szöveggel. Az album hátlapján napvilágot, és még hosszan folytathatnánk a sort... az olvasóknak azt ajánlják: „Irány Felvidék!” Mi is Ozogány Ernő megtette, olvassuk hát! megfogadhatjuk tanácsukat. Bodó Mária • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK


REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

Rejtvényünk fő soraiban – V/1., F/1., V/22., F/22. – Szent Pio atya egyik szép gondolatát rejtettük el, melynek vezérfonala a békesség. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán október 18-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. Rejtvényünk első része. 13. Egykori magyar kézilabdázó. 14. Maga előtt hajt. 15. Svájci festő (Paul). 16. Princípium. 17. Goethe Königje. 18. Határozói rag. 20. Ismétlés, röviden. 21. Azonos mássalhangzók. 22. Rejtvényünk harmadik része. 24. Zene fele. 25. Magyar grafikus ( János). 27. Szem. 28. A tagok összessége. 30. Voznyeszenszkij poémája. 32. Angol drámaíró (Thomas). 34. Vysoké ..., Magas-Tátra. 35. Szintén. 37. Névutó. 38. Magyarországi folyó. 39. A laurencium és az arzén vegyjele. 40. Szikla. 42. Erdélyi folyó. 43. Végtelen imidzs! 44. A gyermekek olvasmánya. 45. Lám. 46. Oszmán tiszt. 47. Személyes névmás. 48. Eketaliga 5/9-e. 50. Fizimiska. 52. A távolabbit. 55. Szerencsejáték. 57. Rádium, trícium. 59. Dús. 61. Határozói rag. 64. Földet forgat. 65. Kazetta-márka. 67. Francia területmérték. 68. Kevert lap! 69. Ámítás istennő. 70. Diétás üdítő. 72. Valami hatásában elért valameddig. 74. Palló. 75. Valakit, más személlyel felváltotta.

Függőleges: 1. Rejtvényünk második része. 2. Női név. 3. Öröm – régiesen. 4. Képző. 5. Magyarországi patak. 6. Lakkok gyártásához használt anyag. 7. Csermely. 8. Város Belgiumban. 9. A mélyben. 10. Zita, Klára. 11. Elemér becézve. 12. Lesült. 17. Tova. 19. Mianmar pénzneme. 22. Rejtvényünk befejező része. 23. Egy csapásra. 26. Ásvány. 29. Strigula fele(!). 31. Gyermeki énekhang. 33. Diapozitív kép. 36. Mellékes, alárendelt. 41. Ausztriai folyó. 42. Fohász. 43. Járom. 49. A pók rokona. 51. Görög operaénekesnő (Maria). 53. Zseton fele. 54. Varróeszköz. 56. Csépléskor keletkező törmelék. 58. Szaggatta. 60. Díszí-

tés szűrön, kézimunkán. 62. Tele. 63. Képző. 66. Majdnem kiűz! 69. Atlétikai – röviden. 71. A táj szélei. 73. Honoris causa, röv. 74. Séma fele.

Megfejtés A 38. számunkban közölt rejtvény megfejtése: Szentföld, Giorgio, Sagredo, Bakonybél, Velence, Lazina, Csanád. A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Pintér Alexandra, Ipolyság. Gratulálunk!

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ Személyre vagy családokra szabott szemináriumok Spanyolországban A papi hivatást választók számának csökkenése miatt új megoldáshoz folyamodott a spanyol katolikus egyház: személyre szabott, olykor családi szemináriumokat szerveznek több egyházmegyében – vonta le következtetését a spanyol

konzervatív ABC. A jelentkezők számának csökkenése miatt a spanyolországi katolikus egyház úgy döntött, hogy átszervezi az alsófokú szemináriumok működését. Néhány egyházmegye felszámolta az oktatói tevékenységet, ezért más, közeli szemináriumokba irányította a papi pálya iránt érdeklődőket, vagy családi szemináriumokat indított – ahol erre fogadókészséget talált –, ahol a növendékek a szülőkkel együtt maradnak, de részt vesznek a szemináriumi tevékenységben – magyarázta Ángel Pérez Pueyo atya, a római Spanyol Kollégium igazgatója.

• ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP • 2013. OKTÓBER 13.

Az utóbbi változatra példa Malaga esete, ahol az igazgató (rektor), Javier Guerrero elmondta: az ő szemináriumukon elégedettségük egyik fő része, hogy látják, mint nyiladozik tanítványaik értelme, és hogyan sajátítják el az életben való jártassághoz nélkülözhetetlen értékeket. A nyári találkozókon, táborokban 60 malagai 10–18 éves iskolás ismerkedik a Katolikus Egyház tevékenységével. Az év többi részében, havonta, tanácsadó pedagógusukkal tartják a kapcsolatot, aki foglalkozik velük. A 69 spanyolországi egyházmegyéből mintegy negyvenben tartot-

ták meg az alsófokú szemináriumokat, kisebb-nagyobb eltérésekkel, például kombinálják a bentlakásos vagy bejáró rendszert. Pérez Pueyo atya elismerte: a tendencia szerint a családi szemináriumok felé billen a mérleg. Javier Guerrero így fogalmazott: Isten műve, hogy az alsófokú szemináriumot kijáró diák papnövendéknek megy-e, de ők is tudják, hogy úgyis boldogok lehetnek, ha a Karitásznak segítenek önkéntesként, jó férjek és apák lesznek, hiszen az ő első hivatásuk már az élet lesz. Magyar Kurír


APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések

A Mennyei Atyát imáinkban kérjük, drága jó anyánkat őrizze meg nekünk.

KÖSZÖNTŐ

Sok szeretettel köszöntjük BODZSÁR MIHÁLYT és nejét, MÁRIÁT Kelenyén. Az 50. házasságkötéstek alkalmából szívből gratulálunk. A jó Istentől még sok hosszú boldog évet kívánunk. Húgod, Ilonka Ipolyfödémesről és keresztlányod, Györgyi családjával Sok-sok szeretettel és hálás szívvel köszöntjük MURÁR JÓZSEFNÉT Kőkesziben, 88. születésnapja alkalmából, amelyet október 15-én ünnepel. Kérjük a jó Istent, áldja meg őt erővel, egészséggel a további években is. Szerető családja Október 10-én ünnepli 92. születésnapját özv. OREM ISTVÁNNÉ Ipolynagyfalun. Múlnak az évek, 92 éves lettél, Köszönjük a sok jót, amit értünk tettél, Isten áldása kísérje további életed, S a Szűzanya oltalmazza minden percedet. Sokáig élj még jó erőben, egészségben szeretteid körében! Ezt kívánja fiad, menyed, lányaid, vejeid, unokáid, Lilike és a többi dédunoka

A közelmúltban ünnepelte 50. születésnapját BÁN MÁRIA Bussán. E kerek évforduló alkalmából kívánunk neki a jó Istentől testi-lelki erőt, hogy még sokáig gondoskodhasson szerető családjáról.

Fájdalomtól megtört szívvel, de Isten akaratában megnyugodva mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek, akik 2013. szeptember 4-én elkísérték utolsó földi útján szeretett fiunkat,

KUBOVICS JÁNOS KONRÁD, OFM atyát, a pozsonyi ferences templom szerzetespapját. Ezúton köszönjük Stanislav Zvolenský érsek úrSzívből gratulál férje, Tibor, lányai, Gabriella fér- nak a Pozsonyban bemutatott gyászmisét, Haľko jével, Sanyival, Anaszti férjével, Lacival, az unokák: József püspök úrnak a levélben elküldött búcsúLaurka, Emka és Szofika, özvegy anyósa, özvegy beszédét, és Majnek Antal püspök úrnak, hogy édesanyja, valamint testvérei: Icka, Jani, vállalta a hosszú utat Munkácsról Nagymácsédra, Laci családjukkal hogy elvégezze a gyászszertartást. Külön köszönjük Dobrý László plébános úrnak a segítségét a KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS temetési szertartás előkészületeinek a megszervezésében és a végső búcsúvétel tiszteletteljes leboA napokban lesz tíz éve, hogy nyolításában. Köszönetet mondunk minden paptestvérnek, a szlovákiai és a magyarországi ferenFORRÓ ERIKA ceseknek, a pozsonyi, érsekújvári, füleki és losonVágán nemes szolgálatot teljesít a katolikus ci híveknek, a ferences világi rend közösségének, hitközségben. községünk polgármesterének és a hivatal dolgoTíz éve szenteli odaadással – fáradsággal nem zóinak, a kortársaknak, az egykori kassai diáktörődve – szabadidejét, energiáját az egyházfira, társaknak és mindenkinek, aki jelenlétével, részgondnokra szabott teendőkre, templomunk rend- vétnyilvánításával osztozott gyászunkban, koszoben tartására, díszítésére, a tisztelendő atya és a hí- rúival, virágcsokraival kifejezték szeretetét és vek megelégedésére. Már több plébános váltako- szívhez szóló, őszinte szavaival enyhítette fájdalzott ez idő alatt, így sokszor kapott dicséretet, de munkat. támadást is. Ennek ellenére ő bebizonyította türelmét, szeretetét és hűségét e szép szolgálathoz. Gyászoló szülei és testvére a családjával Kívánjuk, hogy adjon neki a jó Isten erőt, egészSZOLGÁLTATÁS séget, hogy továbbra is tisztelettel és szeretettel végezze e nemes tevékenységet, melyet csak tiszta szívvel, bizalommal, hittel lehet és érdemes végezni. Templombelsők díszítő festése, képek festése Köszönettel a vágai hívek és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, többéves jótállás. Őszi éjjel izzik Tel: 0911130949, 0905234902, a galagonya, www.umar.sk izzik a galagonya ruhája. KULTURÁLIS HIRDETÉS (Weöres Sándor)

(Kamenár Gabriella felvétele)

Szarka Zsuzsa és a Szalag Zsinór Design bemutatja CSAK CSINOSAN című divatbemutatóját. Helyszín: Nádszegi Kultúrház Időpont: 2013. október 26. 18,30 órai kezdettel Belépődíj: 2,50 Eur

FELHÍVÁS

A Glória Kiadó felhívja azon tisztelt ügyfelei figyelmét, akik eddig még nem rendezték a fennmaradt tartozásukat, hogy rövid időn belül pótolják mulasztásukat. Megértésüket köszönjük.

Remény elérhetőségek Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

www.remeny.sk remeny@remeny.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

KÖNYVRENDELÉS: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK


REMÉNY

Hidd, amit

énekelsz

Szentmise és hangverseny a pozsonyi dómban 2013. október 12-én, szombaton, 17 órakor szentmisét mutatnak be a pozsonyi Szent Márton-dómban a nemzetek közti megbékélésért és a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya közelmúltban elhunyt elnöke, Duka-Zólyomi Árpád lelki üdvéért. A szentmise főcelebránsa Vadkerti József pozsonypüspöki esperesplébános lesz. Közreműködik a váci székesegyház Szent Cecília Kórusa, amely a szentmise után rövid hangversenyt ad. Az eseményre a XXVII. Városi Kulturális Napok keretében kerül sor.

Mészáros Angelika „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál, Ki mindenkor szépen úgy virágoztál, hogy szűz lévén meggyümölcsöztél, imádd Jézust értünk, akit te szültél! Szép liliomszál, szüzek virága, könyörögj érettünk, Istennek anyja! Ó, mily ékes vagy, Mária, bűnösöknek szószólója! (ÉE 237) Ezt a Mária-éneket a csíksomlyói pünkösdi búcsúkor hallottam. Megvallom, nem a szövegére lettem figyelmes, hanem a dallamára. Erdélyi népi gyűjtésben leltem rá, de korábban, 1950-ben Moldvában a híres Domokos Pál Péter és Rajeczky Benjamin gyűjtötte. Az Éneklő egyház című énekeskönyv ajánlásában így szól: „A mise végén, litániákon és főként búcsújárásokon ... a lorettói litánia más soraival bővíthető, ilyenkor előénekesek kezdik, a nép pedig a »ki mindenkor« vagy a »Szép liliomszál« szavaknál lép be.” Októberben figyelmét az egyház még jobban Máriára fordítja, a szentmisék előtt a rózsafüzér-társulatok közösen a rózsafüzért imádkozzák. Különös hangsúlyt kap ebben a hónapban Mária, a „szép liliomszál”. Ő kerül a középpontba, és mégsem őrá irányul a tekintetünk. Mennyei Édesanyánk egész évben folyamatosan velünk van, az ő Igenje meghatározta az emberiség sorsát. Kevésbé tudatosítjuk, hogy mi Jézussal belépést nyerhetünk az örök életbe, azért, mert Mária igent mondott Isten tervére. Miért is ne kérnénk, hogy imádja Jézust érettünk? Mert mi nem tudjuk vagy nem akarjuk imádni Jézust? Lehet, hogy a szándék még megvan, de valahol „útközben” elveszik? Nem véletlen, hogy Mária gyakran kéri a rózsafüzér imádkozását, mert általa egyre közelebb tud vinni bennünket Fiához. Számomra sem volt egyszerű elkezdeni a rózsafüzért imádkozni, nagyon unalmasnak találtam, és folyton elkalandoztak a gondolataim. Imádkozni a Mária Rádión keresztül szerettem meg, mert közösségekkel együtt, szép elmélkedésekkel és a saját imaszándékaim felajánlásával tehettem meg. Mária számunkra különleges kegyelmeket tartogat, ne hagyjuk, hogy elvesszenek ezek az ajándékok, csak azért, mert minden más fontosabb. Mária mindig könyörög érettünk, mert látja bűneinket, és szószólónk Mennyei Atyánknál. Vétkeink ellenére szeret bennünket, kéri a folyamatos megújulást, a Fiához vezető úton maradást. Októberben különösen. Ő tanít életével, közbenjár érettünk, lehajol hozzánk, átölel minket nap mint nap, és kéri hűségünket a Szentháromság egy Istenhez.

Imaest Dercsikán A dercsikai egyházközség szeretettel hívja a híveket október 13-án, a fatimai imaestre. Az est programja: 15.30-17.00 lelki program 17.00 szentmise A szentmise után gyertyás körmenet és agapé

Fatimai imatalálkozó Bodollón 2013. október 13-án, vasárnap 16 órai kezdettel ünnepelik a fatimai engesztelő imatalálkozók 11. évfordulóját, amelyet Bernard Bober, kassai érsekmetropolita pontifikál. A szentmisében hálát adnak az engesztelő imanapok és a jubiláló papjaik által kapott és közvetített kegyelmekért. A hálaadó ünnepségre minden engesztelőt és imádkozót tisztelettel és szeretettel hívnak és várnak az egyházközség papjai és hívei.

Lelkigyakorlatok Máriabesnyőn 2013. október 17-20. (csütörtök vacsorától vasárnap ebédig) „Ne félj, nem ítéllek el!” - lelkigyakorlat abortusz miatt szenvedők részére. A jelentkezéseket bizalmasan kezelik! Vezeti: Kovács Ferenc diakónus, Kovácsné Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó 2013. október 21-25. (hétfő vacsorától péntek ebédig) Margaritha nővér gyógyító lelkigyakorlata minden korosztály számára MATER SALVATORIS LELKIGYAKORLATOS HÁZ, 2100 Gödöllő-Máriabesnyő, Kapucinusok tere 3. Telefon: 0036/28/420-176, fax: 0036/28/510-742, e-mail: matersal@invitel.hu mater.salvatoris@vaciegyhazmegye.hu www.matersalvatoris.hu

Megjelent a Remény 28 oldalas falinaptára a 2014-es évre! Megrendelhető: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

Megjelent a Remény egylapos falinaptára a 2014-es évre! Megrendelhető: office@remeny.sk vagy 0948/057 508 Ára: 0,20 Eur

• ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP • 2013. OKTÓBER 13.

Ára: 1,60 Eur

Profile for Attila Nagy

Remeny 2013 41 okt 02  

Remeny 2013 41 okt 02  

Profile for nagyata
Advertisement

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded