Szabolcs-szatmári Szemle 1964. 2. szám

SZABOLCS- SZATMÁRI

S Z EML E

MEGYEI ÍRÁSOK — 2. SZÁM — 1964. SZEPTEMBER

T A R T A L O M

"

GULYÁS EMILNÉ DR.: Olvasóinkhoz — — G A Z D A S Á G

ÉS

—

—

III

T Á R S A D A L O M

^SZILÁGYI IMRE: Nyíregyháza város fejlődése és néhány problémája — — — — — — — >_ DR. RÁZSÓ IMRE: A mezőgazdaság gépesítésének időszerű kérdései Szabolcs-Szatmár megyében — BÉRÉT VAS DEZSŐ: A Nyíregyházi Konzervgyár — - DR. WESTSIK VILMOS: Négy évtized harca a homoki gazdálkodás megjavításáért — — — — — —

1 15 31 35

H A G Y O M Á N Y _ ERDÉSZ SÁNDOR: A szabolcs-szatmári népmese­ kutatás — — — — — — — — — — — » KOROKNAI GYULA: Az e.tűnt Nyíregyháza nyomában.

(Adatok a régi városképhez) — — — — — — - VIKÁR SÁNDOR: Zeneiskolánk 25 éve — — — — — KATONA BÉLA: Nyíregyháza és a Nyírség Krúdy műveiben — — — — — — — — — — MARGÓCSY JÓZSEF: Móricz Zsigmond 1938-beli útjai Nyíregyházán cs környékén — — — — I R O D A L O M

ÉS

171 51 65 77

M Ű V É S Z E T

•»- RATKÖ JÓZSEF: Bűbájos verset mormolok — — Szerelem — — — — — — — — — - SIPKAY BARNA: A kertész képe — — — — _ MESTER ATTILA:Félelem — — — — — — Tenyered óvó ölébe zártad a csendet, A költő BÁCSKÁI ANTAL: Az anyaikönyv — — — — ^ BORY ZSOLT: Fugeiit invida aetas — — — — - SZÁLLÁSI LÁSZLÓ: Január utolsó vasárnapja —

93 94 95

— — — — — — — —

100 101

— — — —

113 119 123 128

102

105 107

S Z E ML E ^ SÁRDI BÉLA: Váci Mihály útja — — — — — _ PÁL GYÖRGY: Móricz Zsigmond levelei — — GÁL BÉLA: Beszélgetés Sipkay Barnával — — —'KUKNYO JÁNOS: Megyénk alma termelése — —

•

t

KÉP E K *"BERECZ ANDRÁS: Fiatal leány — — Töprengő —— — — — —— Szopkáló gyermek — — — — — V HUSZÁR ISTVÁN: Csónakok ■- Falun — —— — — — —— Dühös kocsis — — — — — — v. MARGITTAI JENŐ: Tányértörölgető — ■^-PÁL GYULA: Leányfej — — — — — Kaszafenő —— — — — —— SOLTÉSZ ALBERT: Szakajtós asszony — Toldi utca —— — — — ——

_ — — — — — — — — — —

— — — — ___ _.

— __ — __ — — — — — — — — — —

34 y

94 106 / 91 92 112

46 30 64 50 63

/

y

/

i

:7 /

* A címlapot MARGITTAI JENŐ készítette A szöveghez nem tartozó fényképek Nyíregyháza egy-egy részletét mutatják be. # E SZÁM MUNKATÁRSAI: Bácskái Antal a nyíregyházi járás szakfelügyelője; Beretvás Dezső a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatója; Bory Zsolt tanár, a Megyei Könyvtár munkatársa; Dr. Er­ dész Sándor a Jósa András Múzeum tudományos munkatársa; Gál Béla a Megyei Tanács könyvtárának vezetője; Gulyás Emilné dr. a Megyei Tanács VB elnökhelyettese; Katona Béla főiskolai tanársegéd; Koroknai Gyula tanár; Kuknyú János tanár, a TIT megyei szaktitkára; Margócsy József főiskolai docens; Mester Attila művészeti előadó (Mátészalka); Pál György főiskolai tanársegéd; Ratkó József tanár, a nagykállói járási könyvtár vezetője; Dr. Rázsó Imre tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA lev. tagja (Bpest); Sárái Béla tanítóképző intézeti tanár; Sipkay Barna a Kelet-M agyarország munkatársa; Szállási László főmezőgazdász (Nagyccsed); Szilágyi Imre a KSH megyei igazgatója; Dr. Westsik Vilmos a Nyírségi Kutatóintézet nyug. igazgatója, Kossuth-díjas, az MTA levelező tagja; Vikár Sándor a Nyíregyházi Zeneiskola igazgatója, Berecz András, Huszár Istvánr Margittal Jenő, Pál Gyula, Soltész Albert a megyeben élő művészek.

SZABOLCS-SZATMÁRI SZEMLE Megyei írások Szerkesztő bizottság: Barczi Gyuláné, Gulyás Emilné dr. (a szerkesztő bizottság elnöke), Hársfalvi Péter (szerkesztő), Horváth Miklós, dr. Klenczner Imre, Margócsy József, Markovits Miklós, Ordas Nándor, Szilágyi Imre.

Kiadja a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Felelős kiadó: Horváth Miklós Szabolcs-Szatmár Megyei Nyomdaipari Vállalat — 1964. IX. — 3009.

Felelős vezető: Makrai János E szám ára: 10 Ft > II

G U LY ÁS EMILNÉ

d k .:

OLVASÓINKHOZ I

Hosszú szünet után jut el ismét az olvasóközönséghez a SzabolcsSzatmári Szemle.

Megyénk arculata — különösen az első szám megjelenése óta — sok változáson ment át. Jelentős lépéseket tettünk a szocialista mezőgazdaság megteremtése érdekében. Üj üzemek, intézmények hirdetik, hogy a mező­ gazdaság mellett az iparban, a kereskedelemben is jóval előbbre jutot­ tunk céljaink megvalósítása felé.

Ezt a megváltozott helyzetet, a gazdasági fejlődést, a még sok tekin­ tetben érezhető nehézségek leküzdését, az emberek gondolkodásában ta­ pasztalható visszahúzó erők felszámolását a kultúra eszközeivel is segíte­ nünk kell.

Pártunk VIII. kongresszusa szabta meg számunkra, hogy „a kultúra területén legfontosabb feladatunk a nép műveltségi színvonalának további emelése” . Ügy gondoljuk, hogy e folyóirat megjelenésével is — amely már régi adósság — hozzájárulunk a párthatározat megvalósításához.

Célunk az, hogy bemutassuk hasábjain gazdasági és kulturális fejlő­ désünk minden oldalát. Lehetővé kívánjuk tenni, hogy az országosan is elismert munkát kifejtő tudományos intézeteink, intézményeink kutatási eredményei is megfeMő fórumot kapjanak. Nagy segítséget fog jelenteni ez a jövő fejlődési lehetőségeink feltárásában.

A Szerkesztőbizottság felelősségteljes munkát vállalt magára. Ezt a nagy feladatot azonban csak úgy oldhatja meg, ha megyénk lakossága ehhez segítséget ad.

Kéréssel fordulunk állami, gazdasági, kulturállis és más területen dol­ gozó szakembereinkhez, hogy kísérleteik, tapasztalataik közreadásával gaz­ dagítsák Szemlénk anyagát.

Bízunk abban, hogy a szerkesztők és a cikkírók egyaránt megtalálják a megfelelő hangot az olvasókhoz és a Szabolcs-Szatmári Szemle ered­ ményesen szolgálja további gazdasági és kulturális céljaink megvalósítását.

Ili

S Z IL A G Y I IM RE:

n yír eg y h áza varos fejlődése és n éh ány problémája

Amikor kiejtjük vagy leírjuk ezt a szót: város, önkéntelenül is olyan nagyobb tele­ pülésre gondolunk, ahol emberek tíz-, százezrei élnek. Ahol a lakosság érdekében a technikának igen sok, és egyre több vívmányát használják fel az emberek a minden­ napi élet során. Képzeletünkben a város, mint a kulturáltabb környezetet, a nagyobb művelődési, szórakozási lehetőséget, a jobb egészségügyi és kommunális ellátást stb-t jelentő település is jelentkezik. S ez így van a valóságban is.

A város nemcsak egy a teflepülések közül. A város kiemelkedik környezetéből. Az elmondottakon túl hagyományai vannak, amelyek legtöbb esetben évszázadok alatt alakultak ki. Adottságainál fogva a táj központjává válik, és saját lakossága mellett kielégíti a környező települések szükségleteinek egy részét is, Hatással van az egész táj gazdasági és társadalmi életére.

Nyíregyháza az ország északkeleti részének egyetlen városa, a nagy kiterjedésű — több mint egy millió katasztrális holdon fekvő — Szabolcs-Szatmár megye szék­ helye. Az a tény, hc£y egy közel 600 ezer embert magában foglaló nagy terület szék­ helye és egyetlen városa, már önmagában is Nyíregyháza felé kell, hogy fordítsa a figyelmet. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy nem rég volt várossá alakulásának 125. évfordulója, még nyilvánvalóbbá válik, hogy foglalkoznunk kell fejlődésével és problémáival.

E cikk keretében általában az 1930—31 évek adatait használom fel az összehason­ lításoknál. Más választásom nem is igen lehet. Ugyanis, csak ezekre az évekre vonat­ kozólag állnak rendelkezésemre — összehasonlításra alkalmas — adatok, amelyek a „Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei” című műben találhatók meg.

Tekintettel arra, hegy 1930 óta a város közigazgatási területe nagyot változott, célszerűnek tartom, ha a változásokat — legalább a területre és a népesség számára vonatkozóan — nyomon követjük.

Nyíregyháza jelenlegi közigazgatási területén 1930 január 1-én 46 522 ember élt.

A város jelenlegi területe 1952—1953-ban alakult ki. Ezekben az években igen sok kül­ területi lak-tt helyet csatoltak dl. Részben az elcsatolt területekből alakult ki Kálmánháza, Nagycserkesz és Nyírtelek község. Ekkor csatolták viszont — hivatalosan — Nyíregyházához Borbányát és Sóstóhegyet. E közigazgatási területrendezés után a város területe 47 C23 katasztrális holdról 27 867 katasztrá is holdra, lakossága pedig 55 751 főről 48 328 főre csökkent, A város népességének száma az elcsatolás után is évről évre nőtt. Az 1960 január 1-i népszámláláskor már 56 834 fő volt a jelenilevők száma. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy jelenleg a népesség száma már a hatvanegyezret eléri, vagy meg is haladja. Ezt az állításunkat az támasztja alá, hogy 1963 első napján 59 803 fő élt Nyíregyházán s az utóbbi három évben évenként átlagosan közel ezer fővel emelkedett Nyíregyháza lakossága. Feltehető tehát, hogy ez így volt 1963-ban is.

A lakosság száma főként természetes szaporodás révén növekedett. 1949 január 1., és 1962 december 31-e közötti 11421-es növekedés 74,1%-a természetes szaporodásból 1

származik. A város tehát üélekszámánál jóval nagyobb arányban járult és járul ma is az ország lakossága természetes szaporodásához.

A város fejlődése szempontjából feltétlenül kedvezőnek kell ítélnünk azt a jelen­ séget is, hogy 1960—1962 között megnövekedett Nyíregyháza vonzóereje. Ezt a megnö­ vekedett vonzóerőt bizonyítja, hogy ezekben az években a lélekszóm növekedésének fő forrásává a bevándorlás vált, mivel egyre többen költöztek Nyíregyházára. A hat­ vanas évek előtti kb. 20%-os bevándorlási arány mintegy 60%-ra emelkedett a'nagyobb munkavállalási es tanulási lehetőség következtében.

Kétségtelen, hogy ez kedvező jelenség. Örömünk azonban némileg csökken Jia összehasonlítjuk az utolsó három év (1960—1962) adatait a többi megyeszékhely adataival. Ugyanis ekkor azt látjuk, hogy Békéscsaba kivételével valamennyinek nagyobb arányban növekedett a lakossága, mint Nyíregyházáé, ennek következtében a négy megyei jogú város mellett Győrnek, Kecskemétnek, s újabban már Székes­ fehérvárnak is több a lakosa.

A városban a népsűrűség 1963 január 1-én 372,9 fö km:, A város az 1930-as években — sőt még az 1950-es évek elején is — mezőgazdasági jellegű volt. Jellege átalakulóban van, jelenleg vegyesnek mondható. A mezőgazdaság mellett egyre nagyobb a szerepe az iparnak, építőiparnak és a kereskedelemnek.

A jellegét, illetve annak a változását eléggé jól szemléltetik a kereső népesség ágazatonkénti megoszlását mutató adatok.

Mezőgazdaság Ipar

8 367

6 639

6 221

3 917

4 904 2 325

5 023 Építőipar

36,5

31,0 18,3

21,9 17,2

2.8

8,2

21,9

Közlekedés

1 144

596 1 662

2 745

5,0

7,8

9,6

Kereskedelem Egyéb ágazatok

1 945

1 591

3 224

6 423

7 003

9 050

8,5 28,1

7,4 32,7

11,3 31,8

22 902*

21 408

28 469

100,0

10Q 0

100,0

ÖSSZESEN:

Több mint ezer főnyi véderővel együtt.

A város lakossága szempontjából igen fontos tényező az, hogy 1949-től 1960-ig 33%-kal emelkedett — elsősorban a nők munkába vonása révén — a keresők száma.

(Ugyanezen idő alatt a város lakossága 17,5%-kal növekedett.) 1960 január 1-én a keresők aránya 50,1% volt, azóta ez az arány valamelyest tovább javult. A városban lévő munkahelyekre a közeli községekből 4 519 fő járt be a népszámlálás idején dolgozni. A környékről bejárók többségét a közlekedés és az építőipar foglalkoztatta.

2

A város lakosságának — elsősorban a mezőgazdaságban dolgozóknak — mintegy 30% -a külterületen « i

A külterületi lakott helyek száma a legutóbbi népszámlálás idején ötvenegy volt, rzek közül harmincnégy az úgynevezett „Bokor”, amely Nyíregyháza külterületi tele­ pülésének egyik jellegzetessége. A külterületek közül tizenöt villamosított. A külterület nagysága és szétszórtsága igen megnehezíti az ott élők életkörülményeinek, kulturális egészségügyi színvonalának javítását.

A város, illetve az itt élők helyzetét és fejlődését az utóbbi két-harom évtized során — lényegében — a következők jellemezték: Ipar Nyíregyháza iparának helyzetét és fejlődését évtizedek óta lényegében a város és a megye nyersanyag és energia szegénysége határozta meg. Felszabadulás előtt — elsősorban ezen okok miatt — évtizedeken át az ipar lényegében semmit sem fejlődött.

Nem lett semmi pl. a megkezdett konzervgyárból, megszűnt a bőrgyár, a szeszgyár.

Az 1930-as években — amennyire az a fennmaradt írásokból megállapítható — a különféle magántulajdonban lévő kis üzemekben (mintegy 40—50 üzemben) hozzá­ vetőleg ezer ember dolgozott. Főként élelmiszer, fa* bútor és vasiparl_ tevékenység fol'yt a város üzemeiben. Ezek íTkis üzemek azonban eléggé ki voltak téve a gazdasági válság megrázkódtatásainak, melynek következtében közülük igen sok hosszabb időn át szüneteltette, vagy teljes mértékben megszüntette működését. Az üzemekben azonban viszonylag elég sok jó szakember nevelődött ki.

A felszabadulás utáni években lassan megindult az ipar a fejlődés útján. 1954-ben már kb. 2500 ember dolgozott a nyíregyházi üzemekben.

A múlt év végén 14 ipari. 7 kommunális (szolgáltató) vállalat, 8 kisipari termelő­ szövetkezet és 7 jelentősebb telephely működött a város területén. Ezeknél az üze­ meknél 1963 folyamán közel 7500 fő a Nyíregyházán foglalkoztatott összes munka­ vállalók évi átlagos létszáma. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszeripar csúcsidőszakában elérhette a. foglalkoztatottak száma a nyolcezer főt is.

A várcs területén lévő üzemek iparáganként, illetve irányító szervek szerint a következőképp;n oszlottak meg:

Vállalat Ágazat minisz­ tériumi Élelmiszer Ruházat Vas és gép Fa Vegyi Építőanyag Nyomda Energia Szolgáltatás (kommunális) ÖSSZESEN:

4

tanácsi

1 — — — — —

2 2 1 1 1 1 1 —

— 5

—

Más megyei székhelyű vállalat telepe 1 1

Kisipari termelő szövet­ kezet

Mind­ összesen

1

— —

7 6 3 3 2 1 1 1

7

3

2

12

16

7

8

36

—

— 1 —

3 1 2 —

3

w Az üzemek általában a kisebbek közé tartoznak. Mindössze kettő van olyan, amelynél a foglalkoztatottak évi átlagos létszáma meghaladja az ötszáz főt.

Az összes munkavállalók 1963 évi átlagos létszámának nagyság csoportja (fő)

Üzemek szama

1— 50

6

51—100

2

101—200

15 5

201—300 301—500

6,

501—800

vz

ÖSSZESEN:

36

(Az üzemek vidéki telephelyein foglalkoztatottak száma nincs benne a létszámban.)

A rövidesen üzembelépő kopaervgyár, az egyre fejlődő Ruggyanta gumigyár, majd a későbbiek során a Bútorgyár, a Vasszerkezeti és Gépipari és a Mezőgazdasági Gép­ javító Vállalat fejlődése teheti lehetővé a város ipari várossá való átalakulását.

Ez feltét énül kedvező hatással lesz nemcsak Nyíregyháza és környéke, de az egész megye fejlődésére. Ugyanis ezek az üzemek — a ■konzervgyár kivételével — állandó jellegű foglalkozást tudnak biztosítani dolgozóiknak. Így jóval nagyobb lesz a valóban gyáripari munkások száma.

A város iparának főbb termékei — többek között — a fermentált dohány, a fogyasztói tej, a tőkehús, a cipő. Ugyanakkor kialakulóban van már egy gép és műszeripari, továbbá egy vegyipari mag a Mezőgazdasági Gépjavító, a Vasszerkezeti és Gépipari Vállalatnál, illetve a Ruggyantagyár telepén.

Az ipar fejlesztésének ma már szinte teljes mértékben megvannak az előfeltételei.

A megyében munkaerő bőségesen van. Az ipari nyersanyagok pl. a fa, a gyapot stb.

Nyíregyházán keresztül jutnak el az ország többi részébe. Villamos energiából is jóval többet lehet biztosítani a jelenleginél a tiszalöki erőmű és a „Béke” villamossági vonal révén. Itt húzódik a város déli — ipartelepek számára kijelölt — része alatt a romániai földgáz vezeték, amely energiaként is, illetve nyersanyagként is felhasználható. Építőipar Az építőipar néhány évtizeddel ezelőtt nem volt eléggé számottevő. Jelentősége és feladata különösen az utóbbi két-három évben rendkívül sokat nőtt. A megye gazda­ sági, kulturális és egészségügyi elmaradottságának felszámolása nagyarányú beruhá­ zásokat igényel, amelyeknek nagyobbik hányada építés jellegű. Az építőipar sok gonddal, bajjal és eléggé nagy szervezetlenséggel is küzd. Mindezek ellenére megye szerte sok szép létesítmény hirdeti, bizonyítja tevékenységük eredményét. Így pl. a nyíregyházi „Zrínyi Ilona" gimnázium, a Konzervgyár, a Vízmű, a tbc. szanatórium, a fehérgyarmati kórház mellett sok-sok iskola és termelőszövetkezeti épület stb.

Az építőiparban tai!áljuk meg Szabolcs-Szatmár megye legnagyobb vállalatát, az Állami Építőipari Vállalatot, amely főidényben négyezernél is több embert foglal­ koztat.

1

A városban lévő négy állami vállalat és két építőipari szövetkezet tevékenysége túl terjed a város, de még a megye határain is. , a z építőipari munka gépesítése nagymértékben előrehaladt, torony és autódaruk, különféle gépek segítik munkájukat. Elterjedőben van a kis és középblokkos építkezés, az előregyártott elemek alkalmazása, mind tágabb teret kap a típus tervek használata.

Mezőgazdaság Az 1930-as éveik elején a város mezőgazdasági jellegű volt, ebben az ipar hiányán kívül az is szerepet játszott, hogy területe jóval — több mint 18 ezer katasztrális holddal — nagyobb vett, mint a jelenlegi. A föld túlnyomó többsége magántulajdonban volt, néhány ezer hold pedig egyházi tulajdont képezett. A földterület birtoknagyság szerint a következőképpen oszlott meg:

Birtok nagyság kategória

A birtokok összterülete

Birtokosok száma katasztrális hold 4 birtokos 2 2 9

•»

43

1

1000 kát. holdnál nagyobb 400

M

200 100

12 663 885 447

TI 60—90 kát. holdig

1 190

127

30—59

5 010

374

15—29

815 2 516

H M ..

5—14

i*

•• 5 kát. holdnál kisebb

3 040 7 010 7 150 6 290

Ezekben az években a főtermény a rozs, búza. kukorica, árpa és burgonya volt.

A legnagyobb művelési ág a szántó. A gyümölcsös és szőlő terület aránya igen kicsi volt.

A felszabadulás után a mezőgazdaságban is jelentős változás következett be.

Alapvetően megváltozott a tulajdonviszony és jelentős eltolódás következett be a bir­ tokok nagyságában is. 3950 elején megindult a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely kisebb-nagyobb törések után 1961-ben lényegében befejeződött.

Jelenleg a város területén négy mezőgazdasági termeí.őszövetkezet és tizennyolc­ termelőszövetkezeti csoport működik.

Az elmúlt év végén a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok terű ■ leiére és taglétszámára vonatkozó adatok a következők:

5

Összes Megnevezés

termelőszövetkezetek termelőszövetkezeti csoportok ÖSSZESEN:

Szántó

1963 évközepí terület (kát. hold)

Családok |

Tagoki

száma (fő) 1963 december 31-én

0 252 11 460

4 444 9 180

927 1 649

1 282 1 686#

17 712

13 624

2 576

2 968

A termelőszövetkezeteken kívül a sertéstenyésztő állami gazdaság, a mezőgazda­ sági technikum tangazdasága cs a Nyírségi Kutató Intézet gazdasága a jelentősebb.

Együttes összterületük közel ötezer katasztrális hold.

A felszabadulást követő években, de különösen 1957 után a mezőgazdasági terme­ lésben igen nagy fejlődés következett be. Nagymértékben megváltoztak a művelési ágak, a termelés a belterjesség irányába fejlődött. A szarvasmarha és a ló kivételével nagymértékben növekedett az állatállomány.

A város földterülete művelési áganként az alábbiak szerint alakult 1930-tól 1903-ig;

S&ánio >

Rorfc ansőlo

Ezek az adatok is eléggé jól mutatják azt a folyamatot, amely a belterjesebb gaz­ dálkodást jellemzi; növekszik a nagyobb jövedelmet biztosító művelési ágak aránya. *

Ha valamivel részletesebben vizsgálódunk s megnézzük azt is, hogy mit termelnek szántóföldön, akkor ugyancsak azt állapítjuk meg, hogy növekszik a nagyobb mun­ kaigényű, és nagyobb jövedelmet biztosító szántóföldi növények aránya is.

KenyérIdőszak

Takar­ mány

Szálastakarmány

gabona

Ipari növnyék

Zöldség félék

Egyéb nővényék

Összef>cn

vetésterületének aránya az összes vetésterületben 1930/31 1962/63*

32,3 42,3

46,4 26,1

7,0 9,0

3,5 7,0

0,9 1,9

9,4 137

100,0 100,0

* = Csak a tanács irányítása alatt álló gazdaságokban.

Az állami és tangazdaság, illetve a kutató intézet adataival együtt a kép még kedvezőbb volna, tekintettel azonban arra, hogy e gazdaságok határa és a közigazgatási határ több esetben eltér egymástól, ezért azok adatainak felhasználásától eltekintettem.

Felmerül a kérdés; az előbb elmondottakon túlmenően fejlődött-e a város mező­ gazdasága? Növekedtek-e p l a termésátlagok? Eléggé egyértelmű lehet a válaszunk, igen. Kifejezetten Nyíregyházára vonatkozó felszabadulás előtti termésátlag adatok nincsenek a birtokunkban. Ügy gondolom, nem vétek az igazság ellen (nem tüntetem fel a mát kedvezőbb színben a valóságnál) ha az 1930-as évek megyei átlagaihoz hason­ lítom a legutóbbi 6 év nyíregyházi átlagát.

Szabolcs megye átlaga az 1930-as években* N y ír e g y ­

háza

Növény

100—1000 kát. holdas gazda­ sagokban homok

kötött

5—100 kát. holdas gazda­ ságokban homok

kötött

5 kát. hol­ don aluli gazdaságokban homok

kötött

vá rosb an term és­ á tla g 6 é v á lla ­ gában (1957— 1962 é v e k á tla g a ) q kh

talajon; q/kh Búra

5—6

7—8

4—5

6—7

4—5

Rozs

3—4

5—6

3—4

4—5

2—4

Árpa Zab

5—6 4—5

7—8

4—5

5—ti

Tengeri (szemes)

6—8

3—6

8—10

Burgonya

15—30

Cukorrépa Takarmányrépa

50—60 60—80 6—7

Dohány Napraforgó

3—5

—

5—6 4—5

0,6

— —

4—5

9,7 6,3

— 15—20

5—7

4—6

3—6

7—9

40—60

15—25

30—40

60—80 100—120

40—50 40—60

50—70 60—80

7—8 6—7

5—6

6—7

3—5

5—6

—

6,5

12,8

20—30

52,2

—

40—60

130,7

—

40—60

155,0

— 2—4

— 3—5

75 5,4

* = Lásd Szabolcs vármegye monográfiája 41. oldalán.

7

Az állatállomány adatainak összehasonlításánál is mutatkoznak bizonyos nehéz­ ségek. Ugyanis nem ismerjük a várostól elcsatolt több mint 18 ezer katasztrális hold terület állományát. Tényként meg lehet azonban így is állapítani a szarvasmarhaés főleg a lóállomány csökkenését, ugyanakkor a sertés- és juhállomány rendkívüli nagy arányú növekedését.

1964 április 1.

Megnevezés

1930 Tanácsi szektor

Szarvasmarha Ló Sertés Juh

4 045 4 089 3 949 1 760

2 859 1 365 14 607 3 852

Állami Gazdaságok és egyéb állami vállalatok

81 98 13 772 388

összesen

2 940 1 463 28 379 4 240

A szarvasmarhaállomány egyrészt azért kevesebb jelenleg, mert a várostól elcsa­ tolt területek állományát nem ismerjük s így nem tudjuk levonni az 1930. évi állo­ mányból Feltehető azonban, hogy az állomány most a selejtezés és a hizlalás növe­ kedése, illetve az igázas csökkenése következtében valamivel kevesebb, mint volt 1930-ban a lovak számának csökkenése a gépesítés fokozódásának természetes követ­ kezménye Nyíregyháza termelőszövetkezeteinek és termelőszövetkezeti csoportjainak gépi munkáját 18 saját traktor és a nyírteleki gépállomás 133 gépének egy része végzi el.

A mezőgazdasag szociallista átszervezése révén megteremtődtek azok a keretek es lehetőségek, amelyek a mezőgazdasági termelés növekedését eredményezhetik.

A lehetőségek teljes valóra váltásáig azonban még hosszú az út, sok a tennivaló.

Kereskedelem Nyíregyháza több évszázad óta igen nagy szerepet játszott a környék, s régebben

az úgyne\ezett „perem városok" ellátásában. Különösen a termény és bor keres­ kedelme voilt jelentős. Ma főként a város és a közvetlen környék (20—30 kilométeres sugárban) lakosságának ellátásához járul hozzá. Gyakori jelenség azonban — külö­ nösen ősszel és télen —, hogy burgonyáért, almáért és sertésért jóval távolabbról is felkeresik a város piacát.

1930-ban Nyíregyházán 583 kereskedő működött, ebből Fűszeres 146 Rőfös 53 Trafikos 24 Borkereskedő 17 Gépkereskedő 14 Papír- és könyvkereskedő 12 Terményes 23 Bútorkereskedő 6 8

A magánkereskedők államosításakor eléggé sok kis és elhanyagolt üzletet vett ál az állami kereskedelem. Elsősorban ennek a következménye az, hogy a város bolt­ jainak nagy része sok tekintetben ma már nem megfelelő, elavult. Ez többek között az eladótér szűk voltában mutatkozik meg. A 35 iparcikk bolt átlagos alapterüiete 57 m2, a 106 élelmiszer bolté még alacsonyabb, 30 m2. A városban a múlt év június 30-án 221 üzlet és 90 vendéglátó egység volt.

A város kereskedelmi forgalmának értéke az utóbbi években hétszázmillió forint körül mozgott.

1960 évben 692,0 685,3 1961 » 701,5 1962 »• 1963 M 758,6 millió forint volt.

Nyíregyháza kereskedelmi vonzóerejét jól bizonyítja az, hogy bár a városban csak 10,3 százaléka él a megye lakosságának, a megye kereskedelmi összforgalmának ugyanakkor 26,5%-a Nyíregyházára jutott 1963-ban. Különösen a ruházati cikkeket vásárolják szívesen a városban a környék lakói. A megye ruházati forgalmának 36—36 százalékát a nyíregyházi boltok bonyolítják le.

A falusi — főként földművesszövetkezeti — kereskedelem egyre színvonalasába munkája, a javuló áruválaszték következtében az utóbbi években a város összforga­ lomból való részesedése — kismértékben ugyan, de — csökken.

Ma már egyre inkább tért hódítanak az új kiszolgálási formák; az önkiválasztás és az önkiszolgálás. Ezeknek a boltoknak a száma már 21.

A városban a vendéglátás is igen sok problémával küzd. A vendéglátó helyek — különösen a szállodák — nagy része már szintén nem felel meg a kor követelmé­ nyeinek. A vendéglátó helyek egy részét feltétlenül az eddiginél nagyobb mértékben korszerűsíteni kell, emellett új szállodára is szüksége van a városnak. Egyrészt, mert az ország legtávolabbi megye székhelye, másrészt amiatt, mert a járási székhelyek nagy része is távol van Nyíregyházától (s azok szállodai ellátottsága még sokkal rosszabb).

A rosszul felszerelt szállodák nem vonzzák ide sem a belföldi, sem a külföldi ven­ dégeket.

A múlt év tavaszán a Beloiannisz téren megnyílt egy önkiszolgáló étterem, ameiy a város üzemélelmezésébcn nagy szerepet játszik. Ennek az étteremnek a forgalma néhány hónap alatt rendkívül megnövekedett — sőt ma már túlzsúfolt is — hiszen naponként 1000—1200 fő étkeztetését végzi.

A lakosság szükségleteinek jobb kielégítését tenné lehetővé, emellett a város képét is javítaná, ha a központban —•talán a Zrínyi Ilona utcán — építenék meg a korszerű üzletsort.

Amennyiben felépül a tervezett ABC áruház és a szálloda, úgy Nyíregyháza kereskedelme ismét nagyot lép előre és betöltheti továbbra is azt a szerepét, amelyet a múltban és jelenleg is betölt.

Közlekedés Nyíregyháza jelentős vasúti és közúti gócpont, vasútállomásáról 8 irányban ágazik el a vasútvonal. Naponta több tucat személyvonat érkezik, illetve indul innen. Hasonló a helyzet a közúti forgalommal is. A városból, illetve a városba 9 irányba vezet országút. Az utak ma már igen jó állapotban vannak, nagy többségük pormentcsített.

A vasúton nehezen megközelíthető helyekkel autóbusz közlekedés biztosítja a kapcso­ latot. A teherszállításnál nagy segítséget jelent a több mint 1000 főt foglalkoztató Autóközlekedési Vállalat nagy számú tehergépkocsi állománya. • 9

A város belső területén a közlekedést autóbuszok és a villamosok bonyolítják le.

A villamos közlekedés — a kisvasúti kitérők miatt — igen lassú, a kocsipark eléggé elavult.

Lakáshelyzet, köztisztaság és közvilágítás Nyíregyháza az utóbbi öt-hat évben különösen sokat haladt előre a városiasodás útján. E folyamatnak egyik jele az állami erőből épült emeletes lakóépületek eléggé nagy száma. A város külső képe átalakulóban van. Ez az átalakulás leginkább a vasút­ állomás és a kórház környékén látszik.

Az elmúlt év végén a kb. hatvanegyezer lakos 16 114 lakásban lakott. A lakáskörül­ mények különösen 1961. óta — elég sokat javultak, azonban még ma sem kielégítéek. Az újabban épült lakások felszereltsége lényegesen jobb, mint a régebben épülteké, amint azt a következő adatok bizonyítják:

1960 január 1-én 1960-ban épült 1961-ben „ 1962-ben „ 1963-ban ,

14 759 324 332 382 447

9 816 4 G03 83 230 204 105 170 204 78 338

852 11 23 8 31

Öfi — — — —

14 169 324 331 382 446

1 601 211 180 298 350

10 722 293 313 375 445

1 973 186 149 298 352

A fürdőszobával és vízvezetékkel ellátott lakások száma az utóbbi években jelen­ tősen emelkedőd. Ez az arányváltozás feltétlenül szükséges volt már. S reméljük, hogy a jövőben még inkább javul a lakások vízzel, fürdőszobával és gázzal való ellátása.

A most már belátható időn belül befejeződő víz és csatorna mű további javulást tc.sz lehetővé, Erre annál inkább is szükség van, mivel Nyíregyháza a megye székhelyek közül az utolsó előtti helyen áll. A legutóbbi népszámlálás idején csak Békéscsabán volt rosszabb a vízvezetékkel ellátott lakások aránya (ott 9,8%, itt 13,4%. Amint az köztudott, a gázvezeték hiányát propán-bután gázpalackok útján kívánták pótolni.

A gázzal ellátott lakások aránya 15% volt, 2207 gázpalack volt a város lakosainak használatában. Az 1963. év végéig a fogyasztók száma 6084-re emelkedett, ebből 6023 a háztartási gázfogyasztó.

Részben a villanyhálózatba bekapcsolt lakások száma növekedésének és részben • az elektromos háztartási gépek száma emelkedésének következtében növekszik az áramfogyasztók száma és a felhasznált villamos energia mennyisége.

1930-ban 7 300 áramfogyasztó volt, 1963-ban 14 192-re emelkedett számuk.

A villanyhálózatba bekapcsolt háztartások száma a múlt év végén 12 687 volt, az általuk felhasznált villamos energia mennyisége 3835 ezer KWó.

10

örvendetes az a fejlődés is, amely a köztisztaság vonatkozásában tapasztalható.

A Városgazdálkodási Vállalat által tisztított terület 459 ezer mJ. a tisztított terület aránya 52.5%. Az utak tisztántartásáról 50 fő, egy seprőgép és öt öntözőkocsi gondos­ kodik A lakóházakból a szemetet 3 kuka, 3 zárt tehergépkocsi és 6 lófogatú jármű szállítja el. Kétségtelen, hogy sokat javult a város köztisztasága. Nem volna azonban helyes, ha nem mondanánk meg, hogy legkésőbb a csatornázások befejezése után — de addig is — a város tisztasága érdekében kell — talán — a legtöbbet tennünk. Ehhez a tisztító eszközök cs az utcai szemétládák számát növelni kell, de nagyon sokat tehet még a lakosság is a tisztább Nyíregyházáért.

A lakosság tisztálkodását többek között a sóstói strand, kád és gőzfürdő is segíti.

Az elmúlt év során 340 ezer fő körül volt azoknak a száma, akik igénybevették e für­ dőket. Ügy ítélem meg a Sóstót felkeresők száma még inkább növekedni fog a jövőben.

Ezt a feltevést nemcsak az támasztja alá, hogy most ott jelentős bővítések lesznek, hanem az is, hogy a város lakossága magáénak érzi a Sóstót. Ezt a nagyérteku társa­ dalmi munka is bizonyítja. (Pl. 1962—63-ban 2 764 000 forint volt az értéke).

Feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy milyen nagy fejlődés van a közvilágítás­ nál is. Nemcsak a közvilágítási lámpák száma, hanem azok egy részének fényereje is növekedett.

Megnevezés

1930

1963 december

Fémizzós Ivlámpa Fénycsöves higanygőzös

1 294 7 —

2 315

ÖSSZESEN:

1301

2 661

346

A város tereit és főbb útvonalait nagyszerűen világítják meg a fénycsöves és higanygőzös lámpák.

Művelődés — Sport Nyíregyháza évtizedek óta hatással volt nemcsak a város és közvetlen környéke, de a megye művelődésére is. Ez a hatás igen sok irányú volt. Leginkább észlelhető és kimutatható a középiskolai oktatásban. (Az 1937/38-ból származó adatok szerint a gim­ náziumi tanulók kb. 50—60, a kereskedelmi iskolák tanulóinak 40—45, a tanítóképzők tanulóinak 25—26%-a volt csak nyíregyházi.)

A megyében lévő 10 középiskola közül 8 Nyíregyházán volt, s nagyjából hasonló volt a tanulók létszámának megoszlása is, kb. 80%-uk tanult e városban.

Néhány adaton keresztül érdemesnek tartom érzékeltetni a művelődés terén bekö­ vetkezett fejlődést.

Elsőként össze kívánom hasonlítani az óvodák helyzetét: 1930/31 Óvodák száma Beírt gyermekek száma kb. Óvónők száma (szakképzettek) Egy óvónőre jutó gyermekek száma (fő)

1963 december 31

8 500 8

15 1 170 57

63

21 11

A fejlődés kétségtelen. Az igények azonban nagyon sokat nőttek. S annak ellenére, hogy a múlt évben csaknem 11S°/o volt a férőhely kihasználás százaléka, igen sok gyermeket nem tudtak felvenni az óvodákba. Pedig a gyermekek közösségi nevelése, az anyák munkavállalásának megkönnyítése egyaránt megkívánná, hogy minél többen elhelyezhessék óvodában a gyermekeiket.

Rendkívül nagymértékben megnőtt azoknak a száma, akik a régi négy közép­ iskolának megfelelő végzettség megszerzésére törekednek. A növekedés nagyságát teljes pontossággal nem lehet megállapíani, mivel nem ismerjük a gimnáziumok alsó négy osztályába járók számát. (A gimnáziumi tanulók 60%-át veszem alsó tagozatos­ nak, hogy legalább megközelítőleg összelehessen hasonlítani az adatokat.)

Tanulók száma polgári iskolában gimnázium I—IV. osztályában ÖSSZESEN:

1930/31 1 005 665

1963/64*

1 670

9 545

* = Általános iskola V—VIII. osztályában Ha nincs is ilyen nagyarányú a középiskolai tanulók számának növekedése, mégis — úgy gondolom — nagyon jelentős a fejlődés.

Gimnázium V—VIII. osztályába, Tanítóképzőbe, Líceumba, Felsőkereskedelmi iskolába

Gimnáziumba, Technikumba*

járók száma 1930/1931 évben 900

1963/1964 évben 3 867

* = Csak a nappali tagozatosok száma A középiskolai tanulók száma tehát nagymértékben növekedett és növekedni fog a jövőben is. Ennek ellenére, mivel a járási székhelyek utón egyre több községben nyílik középiskola, a város szerepe — bizonyos mértékig — csökkenni fog. Ugyanis a középiskolai tanulók egyre kisebb hányada tanul Nyíregyházán. Az 1930,31. évi kb.

80%-os arány ez évben már nem egészen 38%. Azt hiszem ez önmagában véve nem is lesz nagy baj, amennyiben úgy fejlődik a középiskolai hálózat, hogy az általános iskolát végzettek részére lesz elegendő hely. Azt látom problémának, hogy nincs megoldva a technikus képzés a városban, de a megyében sem. A mezőgazdasági tech­ nikusok száma kevés. Ipari technikum pedig az egész megyében egy sincs még jelenleg.

A középiskolai okatásban „elvesztett” döntő szerepért „kárpótolja” a várost az, hogy 1959-ben megkezdődött itt is a felsőfokú oktatás. Felsőfokú tanítóképző intézettel és mezőgazdasági technikummal rendelkezik a város.

Az 1962/63. oktatási évben pedig megindult az oktatás a Tanárképző Főiskolán Is. A hallgatók száma az 1963/1964. évben a következőképpen alakult: 12

Nappali

Levelező tagozatos

183

122

Felsőfokú mezőgazdasági technikum 113

126

296

352

Felsőfokú tanítóképző

Tanárképző főiskola

A felsőfokú intézmények tanáraitól és hallgatóitól igen sokat várunk. Ügy gon­ doljuk tevékenységük nyomán új színt kap a város kulturális és tudományos élete r. tevékenységük a város határain jóval túl is hatni fog.

Az iskolán kívüli népművelés is jelentős eredményekkel dicsekedhet, ö t normál és tíz keskeny filmes mozi, 16 636 rádió és 3541 televíziós készülék van a városban.

A Móricz Zsigmond színház, a zeneiskola, a kultúrházak, a könyvtárak mind-mind segítik a lakosság művelődését.

A mezőgazdasági tudomány fejlesztéséhez és gyakorlati alkalmazásához nagy segítséget ad ?. Nyírségi Kutató Intézet.

A tudományos élet fejlődését segíti a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének nyolc egyesülete. A tudományos ismeretek terjesztését igen széles körben végzi a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete, amelynek keretében tizenhét szakosztály működik.

Nem volna kie'égítő a városról adott — vázlatos — kép, ha nem szólnánk a sport­ járól, Nyíregyháza az ország városai között elég előkelő helyet foglal el. Néhány területen kiemelkedő szerepet játszanak versenyzői, így pl. a férfi röplabdában, a fut­ ballban, atlétikában az ország legjobbai között is megtalálhatók.

A labdarúgó csapatok közül a Spartacus a Nemzeti Bajnokság I/B. a Munkás

„

„

II.

a Vasutas

„

„

III. osztályában szerepel.

E város szülöttei és neveltjei — többek között — Kovács József atléta, Balcző András és Móna István öttusázók, akik eredményeikkel sok világversenyen szereztek hírt, megbecsülést az országnak és e városnak.

Méltán lehetünk büszkék rájuk!

Egészségügy Felszabadulás előtt a város egészségügyi hálózata — különösképpen a kórház — nemcsak a város, hanem Szabolcs megye lakossága nagy részének ellátását is végezte.

1930-ban a kórház 630, a járványkórház 25 ággyal működött. Volt még egy mentő­ állomás is.

A halálozási arányszám 19,0 ezrelék volt.

A felszabadulás után, de különösen az utóbbi években a jobb és gyorsabb beteg­ ellátás és a nyíregyházi megyei kórház tehermentesítése érdekében főként a járási székhelyeken fejlesztették a kórházakat. 1962-ben a megyei kórház ezért csak 748 ággyal rendelkezett.

1945 előtt a terhes nők és a csecsemők gondozását a ..Stefánia", végezte.

13

Néhány jellemző adat a terhes- és csecsemőgondozás alakulásáról: Tanácsadáson megjelent terhesek száma Bemutatott csecsemők száma

1929

1963

220 2 766

2 251 5 800

Az orvcsi cs gyógyszer ellátás, a táplálkozási és lakás viszonyok javulása stb. feltétlenül elősegítette azt, hogy elsősorban a csecsemő, de a felnőtt halandóság is n-gymértékben csökkenjen. 1962-ben a halandóság már csak 8,6 ezrelék.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése egyúttal azt is eredményezte, hogy a lakosság óriási többsége biztosított lett. Ingyenes orvosi és kedvezményes gyógyszer­ ellátásban részesül. A különféle járványos betegségek ellen kötelező oltásban részesül minden csecsemő, illetve gyermek. Az orvosi (szűrő) vizsgálatok újabb és újabb terü­ letekre (tbc., rák stb.) terjednek ki, évről évre növekszik az orvosok száma. Űj, modern egészségügyi intézmények épülnek. Mindezek együttvéve további jelentős javulást kell, hogy eredményezzenek. A város, de a megye lakossága szempontjából is rend­ kívül hasznos lesz a Sóstói TBC Szanatórium üzembehelyezése, az SZTK városi szak­ rendelőinek bővítése. * Nagy vonalakban — talán — sikerült felvázolnom a város fejlődését és néhány problémáját. Azt hiszem nem lehet kétséges, hogy — különösen az utóbbi években — minden téren igen nagy fejlődésről beszélhetünk. Ügy vélem az is eléggé világos, hogy ennek ellenére Nyíregyháza ma még nem rendelkezik teljes egészében mindazon adott­ ságokkal, amelyek egy ilyen nagy terület — mint Szabolcs-Szatmár megye — arcula­ tának átformálásához kell. Gazdaságilag erősebbé, tudománnyal még jobban felvérte­ zetté kell tenni. Még több, még nagyobb súlyú iparra, felsőfokú oktatási és tudományos intézményre van itt szükség. Ehhez még a jelenleginél is több központi segítségre van szükség.

Tény az is, hogy a város lakói sokat tettek már az előrehaladás érdekében, de még többet kell tennünk érte. Így, csakis így a fokozott központi támogatással és a lakosság összefogásával érhetjük el, hogy Nyíregyháza maradéktalanul betölthesse tájközpont szerepét. És hagyományaival, de előrelátásával és tervszerűségével is mutassa a távo­ labbi jövőt a többi település és azok lakói számára.

14

Rr. RÁZSÓ IM RE:

a m ezőg azdaság gépesítésének időszerű kérdései szabolcs - sza t m a r megyében

1. A megye természeti és egyes termelési adottságai.

Szabolcs-Szatmár megye Magyarország észak-keleti határ megyéje. Kiterjedése 1 000 000 kh., amely talajnemenként a következőképpen cszlik meg: homok

499.6 ezer kh.........................

48,6%

homokos vályog középkötött vályog

83,7 107,5

„ ..

3 1% 18,5%

kötött vályog

91,2

.,

agyag

73,0

.....................

8,9% 7,1%

kotu

27 8

szikes

10,9

..

1,0%

15,3 121,0

.,

1,5% 11,6%

vízjárta terület beépített terület összesen:

2,7%

1030,0 ezer kh..........................

100,0%

A homok és homokos területek a megye középső részét teljes szélességben elfog­ laló u. n. nyírségi homokháton terülnek el, míg a kötöttebb területek attól keletre cs kisebb részt nyugatra a folyó-völgyeket foglalják el. A kotu talajok a megye dél­ keleti részén, az egykori Ecsedi-láp helyén vannak.

Amint az előadottakból kitűnik a megye talajainak több mint felét homok és homokos vályog alkotja, miértis amikor az időszerű gépesítési kérdéseket vizsgáljuk elsősorban ezekkel a területekkel kell foglalkoznunk, annál is inkább, mert ezeknek gépesítése igényel különleges mérlegelést, míg a többiek gépesítési problémái általában nem térnek el az országos átlagétól.

A középkötött és kötött talajok túlnyomó többségben a folyó völgyekben terülnek el (Tisza, Bodrog, Szamos stb ), ezért felszínük teljesen sík, míg a nyírségi homokhát szélhordta, hullámosabb, buckásabb terület, ahol sok helyütt 10%-ot meghaladó lejtök is előfordulnak. Sőt egyes helyeken a buckákon traktorral alig járható meredekek is vannak.

Az éghajlati tényezők közül a széljárás az, amely a gépesítési igényeket nemcsak számottevően befolyásolja, hanem a Nyírség egész mezőgazdasági tevékenységét alapve­ tően szabja meg. Uralkodó szélirány az északi, északkeleti, nemkülönben a délnyugati.

A dombvidék és síkság találkozásánál elterülő Nyírség széles vidék, olyannyira, hogy a homokterületek felszíni rétegének mozgásával, homok fúvósokkal állandóan számolni kell, hacsak megfelelő védekezési eljárásokat nem alkalmaznak ez ellen. Az ésszerű gépesítésnek e vidéken ez éppen egyik alapvető szempontja.

15

E vidék éghajlata egyébként országos viszonylatban a legszélsőségesebbek közé tartozik. Az évi napsütéses órák száma meghaladja a 2000-et, vagyis megközelíti az Alföld legdélibb vidékeiét. Ennélfogva a nyár, főleg a homokos vidéken, forró, a tél viszont éppen e vidéken a leghidegebb, főleg a téli középhőmérséklet alacsony a fagyos napok nagy száma miatt. Jellemzője még e vidéknek a gyakran hosszúra kinyúló, meleg, kora ősz (szeptember, október hónapok), a „vénasszonyok nyara.”

A csapadék évi átlaga kb. az országos átlagnak felel meg, azaz 600 mm körül van (593 mm), de az egyes években az eltérések igen jelentősek lehetnek (822 és 359 mm között). E vidékre szintén a nyári csapadék-maximum a jellemző: a legcsapadékosabb hónap 50 év átlagában a június (71 mm), ezt megközelíti a július (65 mm) és augusztus (68 mm), míg a téli hónapok elég szárazak december (39 mm), január, február (32 mm), március (33 mm). Az éghajlati tényezők, a szelet kivéve, kedveznek a gyümölcs és szőlő termesztésének.

A természeti adottságok együttesen megszabják a megye termelési jellemzőit.

Búzatermesztés csak a középkötött és kötött talajokon folyik a megye keleti vidékein és nyugati csücskében, míg a középső homokos területekre a gabonafélékből a rozs termesztése jellemző. Az őszi és tavaszi árpa termesztésének mértéke lényegesen az országos átlag alatt van és ez az összes takarmánygabonákra nézve is érvényes, a már említett keleti és nyugati kisebb kiterjedésű középkötött és kötöttebb talajok kivé­ telével. A megye legjellemzőbb mezőgazdasági terméke a burgonya, amely a legke­ letibb részeket kivéve, a megye egész területén az országos átlagon felüli mértékben szerepel a termelt növények között. A kukorica termelése csak a nyugati részeken van az országos átlag feletti szinten, míg másutt ez alatt van. Cukorrépatermesztés is csak a Szerencs közelében fekvő n}_ugati és északi kötöttebb talajú vidékeken folyik kkerjedtebben. Eléggé jellemző még a megye egész területére a napraforgótermesztés, amelynek itt messze visszanyúló hagyományai vannak. Sajnálatos módon a természeti adottságok sem a lucerna, sem a vöröshere termesztésének nem kedveznek, ami az állattartás szempontjából hátrányos olyannyira, hogy ezt csak a silózás egyre terjedő alkalmazásával lehet és kell ellensúlyozni. Fejlett a dohánytermesztés is a megye egész területén.

Az előadás keretében közelebbről vizsgált nyírségi homokterületre tehát a rozs, kukorica termesztése jellemző és mint harmadik főnövény a burgonya szerepel.

Ami az állattenyésztést illeti a szarvasmarhatartás a megye egész területén fejlett, a középső nyírségi részeken az országos átlagnak megfelelő, míg a többi területeken lényegesen e fölött van. Fejlett még a sertéstenyésztés is, míg a juhtenyésztés az egész megye átlagában csak az országos átlag szintjén mozog. Mindezeket egybevetve a pillangósok kedvezőtlen termelési körülményeinek ellenére is az állattenyésztés a megye területére vonatkoztatva az országos átlag szintjét meghaladja, helyenként kimagasló és csak a Nyírség déli részén gyengébb az átlagnál.

Gyümölcstermesztés tekintetében Szabolcs-Szatmár megye országos viszonylatban is kimagasló helyet foglal el: a nyírségi téli alma, európai viszonylatban is ismert és elismert, hírneves a szatmári szilva is. Főleg gyümölcstermelésünk kedvez a nyír­ ségi homokterületnek az a sok helyütt előforduló sajátossága, hogy a homokot több méter mélységig terjedően kb. 20 cm-ként 1—2 cm vastagságú vályog-és agyag rétegek szakítják meg. Az ilyen „kovárványos” homok vízgazdálkodási tulajdonságai ked­ vezőek.

2. Gépesítést irányelvek a természeti adottságok és termelési jellemzők alapján.

Az előadottakból nyilvánvaló — mint erre már rá is mutattam —, hogy a megye gépesítésének továbbfejlesztésénél, illetve jövőbeni tervezésénél alapvetően a terüle­ teknek több mint 50%-át kitevő homok és homokos talajok sajátságaiból kell kiindul16

nunk. Indokolttá teszi ezt részben az a körülmény is, hogy csakis ezek figyelembe­ vételével lehet a megye területének többségére érvényes gépesítési elveket megálla­ pítani, másrészt pedig az, hogy a homoktalajok annyira különleges sajátságokkal ren­ delkeznek, hogy a normál talajokra érvényes gépesítési elvek ezeknél csak általános­ ságban fogadhatók el, de azok megvalósítása a részleteket illetően külön-külön meg­ fontolást igényel.

Természetesen homoktalajok esetében is érvényes az, hogy a gépesítés célja a ter­ mésátlagok fokozása korszerű technikai eszközök alkalmazásával, a termelékenység fokozása, azaz az 1 főre eső megtermelt terménymennyiség növelése, a termelés ön­ költségének csökkentése és végül, de nem utolsósorban a mezőgazdaságban dolgozó emberek mentesítése a terhes, sok esetben egészségükre ártalmas, megerőltető mun­ kától. Minthogy az utóbb említett három szempont többnyire automatikusan meg­ valósul, ha az adottságoknak és követelményeknek leginkább megfelelő gépeket he­ lyesen alkalmazzuk, azaz a technizálás termésfokozó hatását kihasználjuk, a továb­ biakban, főleg csak annak tisztázására törékszem, hogy a homoktalajok milyen külön­ leges igényeket támasztanak az egyes mezőgazdasági gépekkel szemben, hogy termés­ növekedést érhessünk el általuk.

A homoktalajok ú. n. könnyen mozgó talajok, amelyek a szélhordás — defláció — hatásának könnyen áldozatul esnek. Ennek oka lényegileg az, hogy a homok olyan méretű szemcsékből áll, amelyek elég nagyok arra, hogy közöttük számottevő tapadás, „kohézió” már létre ne jöjjön, de még elég kicsinyek ahhoz, hogy a szél sodró hatá­ sára kimozdítsa őket eredeti helyükből és tovasodorva, esetleg felkapva e szemcséket másutt helyezze le azokat. Rá kell mutatnom ehelyütt arra, hogy hazánk e tekintetben különleges, a külföldtől lényegesen elltérő helyzetben van. Ugyanis külföldön is vannak homoktalajok, mégpedig számos országban jelentős kiterjedésben — így pl. Lengyel­ országban és Kelet-Néme*országban. stb. — ezek azonban lényegesen különböznek a hazai homoktalajok többségétől, amennyiben túlnyomó részt durva homok szem­ csékből állnak, a hazai talajok viszont jelentős, sokszor túlnyomó %-ban tartalmaz­ nak finom méretű homokszemcséket. Amíg a durvahomok még nem esik áldozatul az átlagos erősségű szélnek, .azaz nem mozdul el helyéből, a finom homok már meg­ mozdul, hacsak nincsenek a talajban elegendő mennyiségben olyan még kisebb ■ — kolloidméretű részecskék, amelyek a finomhomok szemcséket összeragaszthatnák és ezzel a szélfúvást meggátolnák. Egyes szerzők a futóhomokokra éppen a bennük talál­ ható 0,02 mm-nél kisebb szemcsék mennyiségét tartják jellemzőnek. Ha ez 3% alatt van a talaj „futóhomok”, míg 3—10% között már „laza homok”-nak minősül; 10—20% között pedig „szelid homok” . A megmozgatott, tovasodort finom homokszemcsék az­ után egymáson súrlódva kopnak, vagyis egyrészt még kisebbé aprózódnak, másrészt pedig alakjukat változtatják, az eredeti szögletes szemcsék legömbölyített alakúra for­ málódnak és a továbbiakban az apró, gömbölyű szemcsék idézik elő azokat a kelle­ metlen tulajdonságokat, amelyek a túlnyomóan ilyen szemcsékből álló futóhomok­ talajokat jellemzik. Példánk egy nyírségi (nyíregyházi) homoktalaj szemcsenagyság szerinti elemzési adatai a felső 18 cm-es rétegre vonatkozóan: Szemcse — nagyság 0 mm 1— 0,25 0,25— 0,05 0,05— 0,02 0,02—0,002 0,002-nél kisebb

24.24% 67,11% 2,46% 2,25% 3,94%

17

Azaz a durva homok osztályába tartozó részecskék (1. sor) nem egészen 25%-of képviselnek, míg a finom homok csoportjába tartozó részecskék (2. és 3. sor) kereken 70%-ot, a hatásos ragasztóanyagnak minősülő részecskék pedig (utolsó sor) csak 4%-ot.

A közölt összetételű homoktalaj már elég jellegzetesen futóhomok és a nyírségi homokterületek többségére jellemző. Az Alföldön a Duna-Tisza közén még kedvezőt­ lenebb szemcseösszetételű futóhomokok is akadnak, amelyek móg könnyebben esnek áldozatul a szélnek. (Hazánkban a fuíóhomok jellegű területek kiterjedése meghaladja az 500 000 kh-at). Ilyen jellegű futóhomok területet Európában másutt nem is találunk, vagy ha vannak is hasonlóak, rendszeresen nem művelik őket. A homok és főkén: futóhomok területek művelése tehát olyan különleges magyar feladat, ahol alapvetően csak saját erőnkre támaszkodhatunk.

A futóhomok talajok deflációjának meggátlására sok tényező van hatással; ered­ ményt általában akkor érhetünk el, ha mindet tekintetbe vesszük és alkalmazzuk, vagy legalábbis olyan mértékben alkalmazzuk őket, ami a kitűzött cél eléréséhez elegendő.

Bár nem szorosan gépesítési kérdés, de mert a gépesítésre kihatással van, első helyen kell megemlítenünk a szélhordásnak kitett homok területeken a szántóföldi táblák helyes kialakításának szempontjait. Ilyen esetben akkor járunk e.l helyesen, ha külön szélvédőiéin nélküli nagyobb összefüggő területek kialakítását meggátoljuk azáltal, hogy szélvédő fasorokkal, vagy méginkább védősávokkal kisebb parcellákra tagoljuk azokat. Ha a szóbanforgó védenövénysávokat, amelyek magasnövésű több sorban telepített fákból ós sűrű aljnövényzetből, bokrokból vannak kialakítva, úgy telepítjük, hogy az uralkodó szélirányra merőlegesek, tehát adott esetben zömmel északnyugat-délkeleti irányban húzódnak és egymástóli távolságuk a 250— 300 m-t nem haladja meg, akkor a pusztító szelek hatását máris nagymértékben csökkentjük a védősávok közé szorított területeken. Ilyen módon tehát 15—20 kh. nagyságú táblákat a.akíthatunk ki, amelyek ugyan látszólag nem ütik meg a nagyüzemi gazdaságokban, egyébként szokásos, kialakult méreteket, de viszont — egyéb eljárások alkalmazásával — még könnyen mozgó homoktalaj számára is tökéletes szélvédelmet biztosítanak.

Nyomatékosan le kell szögeznem, hogy ma már rendelkezünk olyan traktorüzemű gépekkel, amelyeknél a kisebb táblaméret gyakorlatilag majdnem semmi, vagy lega­ lább is számottevő hátrányt nem jelent. Ezek pedig a traktorra függesztett, vagy hordozott munkagépek, ill. a magajáró munkagépek, amelyek lényegesen kisebb forgót igényelnek, mint a korábban általánosan használt vontatott gépek és így alkalmazásuk a forgolódással előálló idő és terülctveszteséget számottevően csökkenti. Amíg tehát a régebben használt nagyméretű, helyigényes vontatott munkagépek korában indokolt lehetett a nagyméretű táblák kialakítására irányuló törekvés, ma ez már korántsincsen így és a termőtalaj megvédésének alapvető szempontja maradéktalanul érvényesülhet.

A homoktalajok gépesítésénél tehát általában csak függesztett, ill. hordozott, nemkü­ lönben magajáró gépek általános alkalmazására gondolhatunk.

Szükségesnek tartom itt megemlíteni még azt is, hogy a kisebb táblamérefeknek nemcsak hátránya van, hanem vannak előnyei is. Kétségtelen ugyanis, hogy amíg a forgókon előálló veszteségek mérséklése szempontjából előnyös a nagy táblaméret a terepen végzett munkáknál, addig a szállítási műveleteknél viszont a kisebb tábla­ méretet kell előnyösnek tekinteni, hiszen ez esetben a legkedvezőtlenebb gördülési viszonyok mellett magán a táblán történő szállítás úthossza csökken. Az arató-cséplő­ géppel történő gabonabetakarítás után a szalma eltávolítása, vagy a gyök- és gumós­ növények betakarítási munkái szempontjából tehát a kisebb táblaméret az előnyösebb.

A laza- és futóhomokok megkötésénél hatásos módszer lehet az is, ha a homok­ szemcséket egymáshoz ragasztó kolloidéiig méretű részecskék mennyiségét sikerül 18

növelni. A talajba vitt szervesanyag bomlásakor keletkező humusz is ilyen kötőanyag szerepét tölti be. Jóllehet ennek tartós hatását általában kétségbevonják, mégis vitat­ hatatlan, hogy a homoktalajoknál a trágyázás nemcsak a tápanyagutánpótlás szem­ pontjából fontos, hanem a talaj fizikai tulajdonságainak javítása, a könnyen mozgó homokrészek megnyugtatása szempontjából is. Bár Szabolcs-Szatmár megye állatte­ nyésztése fejlett és állatsűrűsége meghaladja az országos átlagot, amiből az követ­ keznék, hogy a rendelkezésre álló istállótrágya elegendő, azonban — tekintettel a homoktalajok fokozottabb trágyaigényére — ez korántsincsen így és a zöldtrágyázás alkalmazása fontos, sőt nélkülözhetetlen. Megfelelő műtrágya kiegészítéssel így is teljes értékű tápanyagpótlás biztosítható.

A káros szélhatás mérséklésének további eredményes módszere az, ha bordás talaj­ felszínt alakítunk ki, megfelelően kiképzett gyűrűshengerekkel. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a szélhordás mértéke attól függ, hogy közvetlenül a talaj felszíne fölötti légrétegben milyen az uralkodó szélsebesség. Ha ezt valamilyen módszerrel sikerül mérsékelni, ez a szélhordás veszélyét lényegesen csökkenti. A talajfelszín bordázása a bordák terelő hatása folytán a közvetlenül talajjal érintkező légrétegek sebességét a tapasztalat szerint igen hatásosan mérsékli kb. felére. Az előadottakban ;gyekeztem összefoglalni azokat a módszereket, amelyek a könnyen mozgó homok­ talajok szélvédelme szempontjából gyakorlatilag mérlegelésre kerülhetnek, mert hiszen a gépesítési igények megállapításánál elsősorban éppen ezeket kell majd tekintetbe venni.

Vannak ugyanis további módszerek a homokmozgás megakadályozására, mint pl. a védendő terület szalmával való beborítása és a szalma részleges bedolgozása a talajba, továbbá mesterséges kötőanyagok kipermetezése, ezeknek alkalmazására azonban, legalábbis még egyenlőre, nem gondolhatunk. A szalmára ugyanis szükségünk van az állatok almozásához. A mesterséges kötőanyagok kipermetezése pedig még egyenlőre túlzottan költséges eljárás.

3. Irányelvek a nyírségi homokterületek gépesítéséhez.

Az előadottakból az eredményes és céltudatos gépesítést illetően az alábbi követ­ keztetések vonhatók le: Tekintve, hogy a nyírségi homokterületek nagyobb része még a közelmúltban is kisüzemi hsználatban volt, feltételezhető, hogy a szükséges talaj egyengetési munkákat még nem lehetett végrehajtani rajtuk. Ezért célszerűnek látszik a kisebb, még elegyen­ gethető homokbuckák elrónázását végrehajtani. Ez a művelet elsősorban a gyümöl­ csösök, ill. szőlőtelepítésre szánt területeknél fontos, de a további mezőgazdasági használara előirányzott területeknél is kívánatos és előnyös. A szóbanforgó terepren­ dezés keretében eílvégzendő műveletekhez megfelelő földmozgató gépeket kell munkába állítani (tolólapát, talajgyalu, földnyeső stb.), amelyeknek mozgatásához nagyteljesít­ ményű lánctalpas traktor szükséges (80—100 Le-s). Bár e műveletek középteljesítményű (50—60 Le-s) lánctalpas traktorokkal is megoldhatók.

A szőlővel, vagy gyümölcsfákkal betelepítendő területek talajelőkészítésénél elen­ gedhetetlen a 60—70 cm mélységig terjedő talajforgatás, rigolozás. Erre a célra kitű­ nően alkalmazhatók a szovjet gyártmányú PP—50 jelű traktorekék, amelyeknek vonta­ tásához ugyancsak az említett nagyteljesítményű traktorok szükségesek.

A homoktalajnak említett mély forgatása általában akkor is kifizetődik, ha az továbbra is mezőgazdasági használatban marad; hiszen az. ilyen talajokon gazdálkodós előtt jól ismert tény, hogy ez a művelet legalább 1 évre biztosítja a talaj gyomtalan állapotát, tehát feleslegessé teszi a gyomirtást és annak révén, hogy a mélyebb réte­ gekből a csapadék által oda leiszapolt finomabb szemcséket is a felszínre hozza, felér 19

egy trágyázással is, hiszen pl. a Nyírmadai Állami Gazdaságban néhány évvel ezelőtt lefolytatott összehasonlító kísérlet szerint az alábbi terméseredményeket érték el:

Növény megnevezése

Burgonya Csili agfürl zölden Szudánifű zölden

Trágyázatlan

6,5 33,4 14 6

290 q-val szokásosan trágyázott

40,3 52,1 37,4

60 cm mélyen forgatott trágyázatlan

280 q-val aljtrágyázott terület kh.-kénti termése q-ban

36,9 72.2 36,9

91,75 151,0 113,2

Itt szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a talaj mélyforgatásakor általában megfontolást érdemel az is, hogy az Egcrszegi-félc réteges aljtrágyázást is alkalmazzák, amelynek termésfokozó és talajjavító hatása kétségtelen, de kiterjedtebb alkalmazása az egyidejűleg szükséges nagy trágyaigény miatt általában kérdéses és a vele kapcso­ latos jelentős szervező munkaigény is nehézséget jelent. Egyébként a táblázat az aljtrá­ gyázással elérhető termésnövekedesre is közöl adatokat. A másutt végrehajtott aljtrágyázási kísérletek hasonló eredményeket mutatnak.

A szóbanforgó aljtrágyázási eljárás szabatos végrehajtásához azonban az említett PP—50 jelű ekéken bizonyos átalakításokat célszerű, ill. szükséges végrehajtani: neve­ zetesen gondoskodni kell arról, hogy a barázdafenék tiszta maradjon, ennek érdekében a kormánylcmez jobboldali alsó élét úgy kell kitoldani, hogy annak hajlásszöge kb.

35° legyen (a szokásos 45° helyett), mert az átforgatott laza homoktalaj visszapergése csak így kerülhető el. Az eke barázdafeló'i élét is célszerű átalakítani, hogy a szokásos függőleges barázdafal helyett kb. 75n-os barázdafal képződjék, így annak beomlása elkerülhető, vagy lega’ rhbis mérsékelhe+ő.

Ha az Egei szegi-féle aljtrágyázá i eljárás kiterjedtebb alkalmazása is megfontolásra kerül, célszerű az említett — egyébként kitűnő — szovjet ekék vonóerőszükségletét is mérsékelni azáltal, hogy az ekéken alkalmazott vaskerekeket hasonló méretű gumiabroncsozásű kerekekkel cserélik föl cs az oldalirányú erők felfogására is megfelelően kiképzett gallongumi-abroncsozású kereket alkalmaznak. Ezen kerekeknek az emített módon történő átalakítása a szokásos rigolozási munkáknál is kifizetődő, az így elér­ hető üzemanyag megtakarítás révén.

A homoktalajok rendes művelésére hasznait ekéknél két dolgot szükséges mérle­ gelni és eldönteni: 1. milyen kialakítású kormánylemezt alkalmazzunk, 2. milyen legyen a művelési mélység a szükséges és szokásos mélyszántás esetében.

A kormánylemez alakjának megfelelő megválasztása azért fontos, mert ez -szá­ mottevően befolyásolja a vonóerőszükségletet. Figyelembe . kell vonni, hogy amíg a középkötött és kötött talajok művelésére szánt kormánylemezeknél a jó átforgatáson kívül megkívánják a hatásos aprító és lazító munkát, addig homoktalajon ez utób­ biakra szükség nincsen, hiszen a homok természeténél fogva amúgy is könnyen omló, tehát az aprítás és lazítás inkább káros, minthogy szükséges volna. A kifejtett okok miatt középkötött és kötött talajokra ma általában parabolikus vezérgörbéjű kultúrformájú kormánylemezeket alkalmazunk, amelyek az ilyen talajoknál az ekétől meg­ kívánt hármas feladatnak kitűnően megfelelnek. A homotalajoknál vanóerőszükség20

létük azonban lényegesen nagyobb, mint az egyszerű hengeres kormánylemezeké, amelyek a homok átforgatását szintén jól elvégzik, de aprító cg lazító munkájuk a kötöttebb talajokon rosszabb, mint az említett kultúrformójú kormánylemezeké.

Számottevő vonóerő és ezen keresztül energiamegtakarítást érhetünk el, ha a homok­ talajok szántását hengeres kormány lemezekkel végezzük a középkötött és kötött talajra szánt kultúrformájú kormánylemez helyett. Tudomásom szerint ilyen kormány­ lemezek most már hazánkban is készülnek, csak a gépek beszerzésénél kell figye­ lemmel lenni arra, hogy a homokterületeken ezek kerüljenek alkalmazásra.

Szükségesnek larlom megemlíteni, hogy a csavaros kormánylemezű ekék (régebben Olivér ekéknek hívták ezeket) vonóeröszükséglete még a hengeres kormánylemezeknél is kedvezőbb, de figyelembe keli venni azt is, hogy forgató munkájuk laza homo­ koknál, főleg futóhomokoknál, kevésbé jó, mert a homok részben lepereg róluk meg átforgatás előtt, ezért ezek a homoki területek művelésére nem javasolhatók.

Másik fentes kérdés: milyen szántási mélységre kell felkészülni a szóbanforgó homokterületek művelésénél. Régebben a homokterülletek művelésénél is a 20—2r> cm-cs mélységű szántás volt a szokásos cs az volt a felfogás, hogy azt is célszerű csak tavasszal elvégezni, mert az ősszel végzett mélyszántás a laza homokon elősegíti a szélhordáit. Ma ilyen vonatkozásban is megváltozott a helyzet, ugyanis ismerjük már azokat a célszerűen alkalmazható tömörítő hengereket, amelyekkel a friss szántást megjáratva a szélhordás gyakorlatilag megszüntethető, feltéve, hogy a tábláit kialakításánál és művelésénél is a már említett követelményeknek eleget tettünk. Kár volna tehát éppen a nedvességet fokozottabban igénylő laza homoktalajokon az őszi mélyművelésnek csapadéktároló hatását kihasználatlanul hagyni. Ilyen vonatkozásban csak Kerpely Kálmán akadémikus Debrecen közelében, némileg hasonló jellegű vályogos homoktalajon végzett kísérleteire hivatkozom, aki megállapította, hogy az ősszel mélyen (kb. 25 cm-re szántott talajban január 9-én 2 m mélységig terjedően 340 mm-nek megfelelő nedvesség volt, míg a tarlósán hagyott talajnál csak 178 mm csapadéknak megfelelő nedvesség voft kimutatható, azaz az őszi mélyszántás hatása 162 mm csapadék tárolásának felelt meg. A különbség a tenyészidő folytán mindvégig fennállott. Kerpely számításai szerint a szóbanforgó csapadéktöbblet kh-ként 10—11 q-s többlet búzatermés vízigényének kielégítésére lett volna bőségesen elegendő.

Ha most figyelembe vesszük azt, hogy a gépi talajművelésnél a korszerű traktorok által szolgáltatott vonóerő nem korlátozó tényező többé a szántási mélység megválás <tásánátl, mint korábban a fogaterő idejében volt, célszerűnek látszik — elsősorban éppen homokokon —■ az őszi mélyszántás mélységét legalább 30 cm-re növelni, ez vászont azt jelenti, hogy az eddig szokásos 30 cm fogásszélességű ekék helyett 35 cm-es fogásszélességűeket kell alkalmazni.

A Bjelorusz és UTOS traktorokkal hazánkba bekerülő PN 3—35 jelű ekék e köve­ telményeknek megfelelnek.

Bár a bevezetőben már említettem, itt szükségesnek tartom újra nyomatékosan hangsúlyozni, miszerint a rendes művelésre szánt ekék feltétlenül függesztett típusú ekék legyenek, mert ezekkel nemcsak a forgolódás könnyebb, azaz használatuk ese­ tében kisebb forgó hagyása szükséges, hanem — egyébként azonos típusú kormány­ lemez és fogásszélesség, valamint szántási mélység esetében is — vonóerőszükségletük kisebb, mint a korábban használt vontatott ekéké. Ez a tapasztalat elsősorban a füg­ gesztett ekék kisebb fajlagos súlyával magyarázható (30—50% súlymegtakarítás a von­ tatott ekékkel szemben) ezenkívül azzal is, hogy a traktor hátsókerekei egyúttal a vontatott ekék kerekeinek szerepét is betöltik, azaz az eke vontatása kedvezőbb feltételek mellett történik, mint korábban általános használatú vontatott ekéké, mert a traktor hátsó kerekei lényegesen nagyobbak az eke kerekeinél és ezen felül gumi-

abroncsozásúak.

1

Itt kell felhívni a figyelmet arra is, hogy a traktorekék fejlesztése terén éppen hazai szakembereknek az utóbbi években igen számottevő eredményeket sikerült elérniük. A Mezőgépfejlesztési Intézet szakértői kidolgoztak egy ún. „önbeálió” függesztési rendszert és a hazai traktorekék már mind ezzel készülnek. Ennek a lényege az, hogy a függesztett eke a vontatásához szükséges vonóerőt csak egyetlen ponton, egy gömbcsuklón keresztül kapja a traktortól, tehát a bekötés elvileg ugyan olyan, mint a vontatott ekéknél. A függesztőmű kiképzése egyébként oiyan, hogy csak az eke elejének alátámasztására szolgál, de vonóerőt nem származtat át. Az említett gömb­ csuklóról hátranyúló vonórúd pedig az eke súlyvonala közelében van ugyancsak úgy bekötve, hogy az ekének szabad beáiilása biztosítva van. Ennek a rendszernek az a számottevő előnye, hogy helyes bekötést feltételezve, az eke úgy áll be a megkívánt irányba, hogy a traktorra olyan oldalirányban ható erőket, amelyek a munka szem­ pontjából károsak volnának és energiapazarlást okoznának, nem származtat át.

Annak következtében viszont, hogy az eke az említett gömbcsuklós bekötés folytán hosszirányban elég tág határok között beállhat, az eke mélységtartása nagyon jó, mert nem veszi át azokat a káros mozgásokat, amelyek a terepegyenetlenségek folytán a traktor bukdácsolását okozzák és a szokásos függesztési rendszernél ennek folytán a szántási mélység ingadozását is előidézik. A vázolt bekötési mód azért is előnyös, mert a traktor hátsó tengelyére függőleges, ill, a talajfelszínre merőleges nyomást is átszármaztat, mégpedig kb. állandó értékben: ennek folytán a traktor hátsó kerekeinél előálló kerékcsúszás (slip) kisebb lesz, mint egyébként a szokványos függesztőrend­ szernél volna. Ezen új önbeálló függesztési rendszernél közvetlen megfigyeléssel is érzékelhető, hogy a traktormotor terhelése sokkal egyenletesebb, mint egyébként volna és elkaparások áQtalában még laza homokos talajon sem fordulnak elő. Az említett előnyök együttesen a traktor gázolajfogyasztásának csökkenésében is megmutatkozna^.

Minthogy pedig a hazai gyártású függesztett traktorekék egyébként is rendkívül kis súlyúak — ilyen vonatkozásban ezidőszerint a világszínvonal csúcsán vannak, — ennek, nemkülönben az önbeálló függesztési rendszernek folytán a velük végzett munka energiaigénye, azaz a traktor gázolajfogyasztása rendkívül kedvező.

1. kép: PN—3—35—R eke támasztógörgővel és önbeálló vonószerkezettel.

21

2. kép: PN—3—35—R eke támasztógörgővel és önbeálló vonószerkezettel.

Hazánkban az utóbbi éveikben több ez^es példányszámban érkeztek a már koráb­ ban említett kitűnő minőségű szovjet gyártmányú PN 3—35 jelű traktorekék. Célsze­ rűnek látszott az említett, hazánkban kifejlesztett ömbeálló függesztési rendszer előnyeit ezeknél az ekéknél is érvényre juttatni. Ezért munkatársaimmal — az Orszá­ gos Taflálmányi Hivatal támogatásával — kidolgoztunk egy megoldást, amelynek alkal­ mazása révén a PN 3—35 ekék is önbeálló módon kapcsolhatók az őket vontató Bjelorusz, vagy UTOS—45 jelű traktorokhoz. Ezen túlmenően a szóbanforgó ekéket meg egy viszonylag nagyméretű (500 mm) és sima védőgumi huzattal ellátott lágy szivacsos gumiból kialakított abroncsozású hátsó támaszgörgőveil is elláttuk. E támaszgörgő kiképzése olyan, hogy bele fekszik a barázdafenék sarkába és egyaránt alkalmas az eke hátsó részére jutó függőleges és oldalirányú erőik felvételére. Ilyen módon az eke­ testeken lévő ekenádak és a lleghátsó eketesten lévő csúszótalp feleslegessé válnak, azaz az említett függőleges és oldalirányú erőhatásokat nem csúszósurlódást okozó kitámasztó szervekkel, hanem a vázolt támaszgörgő révén gördülő súrlódást előidéző szerkezeti elemmel sikerüli felvenni. Minthogy pedig a rugalmas gumiabroncs gördülési ellenállása lényegesen kisebb, mint a csúszó súrlódással tovahaladó szerkezeti elemeké, e megoldás révén további lényeges energiamegtakarítás érhető el a szántási munkák során az eredeti helyzettel szemben.

Az elmúlt 1963. év augusztusában és szeptemberében a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet által végzett igen kiterjedt és nagy gonddal végrehajtott ellenőrző kísérletek saját korábbi mérési eredményeinket teljes mértékben igazolták. Ezek szerint közép­ kötött talajon az önbeálló vonószerkezet és gumiborítású támaszgörgő alkalmazásával kereken 20% üzemanyag megtakarítás volt megállapítható, míg az egységnyi idő alatt kiforgatott talaj mennyiségében kifejezett teljesítménytöbblet 22% vált, homoktalajon pedig ugyancsak 20%-os gázolaj megtakarítás mellett a fejlesztett ekével fajlagosan elérhető teljesítménytöbblet kerken 30% volt. SzéCsőségesen kötött talajon mindkét fejlesztési megoldás alkalmazásának egyenlőre még nehézségei mutatkoztak. (3. és 1.

ábra.)

23

3. kép: PN—3—35—R eke támasztógörgővel, Önbeálló vonószerkezettel es kormánygörgőkkel is ellátva.

Meg kell említeni még ehelyütt azt is. hogy a kísérleteknél a Szabó lsván-íéle kormánylemezgörgök hatását is vizsgálták. Ezek általában kb. további 30.,ros javulás hoztak üzemanyagfogyasztásban és teljesítménytöbbletben; javult az apritómunka minősége is. mind emelOett. a kormánylemezgörgók alkalmazásának célszerűségét illetően még nincsen kialakult, egységes álláspont. Az önbeálló függesztési rendszer, nemkülönben a hátsó öntisztuló bevonattal elflátott támasztógörgő bevezetése közép­ kötött és laza homoktalajokon (beleértve a futóhomokot is) olyan előnyöket ígér, hogy

4. kép: PN—3—35—R eke támasztógörgővel, önbeálló vonószerkezettel és kormánygörgőkkel is ellátva.

24

a meglévő szovjet gyártmányú függesztett ekék általakítása feltétlenül megfontolást érdemel. Említést érdemel az is, hogy a görgős eke után, hátrahagyott borcstás kom­ bájntarló szélvédelem szempontjából is előnyösnek Gátszik. (5 ábra.)

5. kép: A görgős eke munkája után visszamaradt borostás rozstarló homokos talajon.

Az önbeáüló függesztési rendszer előnyei miatt a Mezőgépfejlesztési Intézet mun­ katársai most már további talajművelőgépekre is alkalmazni kívánják azt. Kidolgozták már a szóbanforgó önbeálló függesztési rendszerrel működő egyirányú tárcsát, amely az eddigi megfigyelések szerint szintén beváltnak tekinthető. A sekélyebb talajmun­ káknál tehát célszerű ezt figyelembe venni.

A sorközművelésnél. nemkülönben az elgazosodott szántóterületek vetéselőtti talaj­ előkészítésénél, természetesen a homoktalajok sem nélkülözhetik a megfeldlő kultivátorokat, ilyen vonatkozásban azonban újabb efvi jelentőségű fejlődésről nem számol­ hatok be. Az alkalmazott traktortípusokhoz megfelelő hazai gyártmányok, nyírségi vonatkozásban is, megfelelőnek látszanak. Van azonban egy újabb talajművelő gép, amelynek alkalmazása a nyírségi homokterületeken is megfontolást, vagy legalábbis egyenlőre kipróbálást érdemel. Ez a traktor a függeszthető talajmaró, amelynek már hazai tervezésű és gyártású próbapéldányait a Törökszentmiklósi Mezőgépgyár el is készítette. A nyírségi homokokon a zöldtrágya bedolgozása szempontjából érdemel alkalmazása megfontolást és kipróbálást, mint ahogy a Duna-Tisza közi széles sorban (2,4 m) telepített szőlőknél is az ősszel vetett rozs védőnövény tavaszi bedolgozására használják. A talajmaró a zöldtrágyát teljesen felaprózza és a megművelt talajréteg teljes vastagságában gyakorlatilag egyenletesen elkeverve juttatja azt a taüajba.

A zöldtrágya bomlása így sokkal gyorsabb mintha felaprítatlanul ekével szántjuk alá és megfejelő műtrágyával kiegészítve a homoktalajok tápanyagpótlására és fizikai tulajdonságainak javítására ez megfelelő módszernek látszik. Mindenesetre a felme­ rülhető problémák tisztázása érdekében kívánatos volna a talajmaró alkalmazásának lehetőségeit a nyírségi homoktalajokon, legalább kísérletileg, mielőbb tisztázni.

25

6. kép: Homoki gyűrűshenger.

7. kép: Homoki gyűrűshenger munkaközben.

(Még feltárcsázott homokon sem mutatkozik túrás.)

20

A homoktalajok talajművelése mindezideig nélkülözte a célszerűen alkalmazható hengereket, nevezetesen a gyűrűs és sima vashengert. Jóllehet mindkettő ulkaümazása éppen a homoktalajok helyes művelésénél rendkívül fontos volna. A simahengerek használatát ugyan csak közvetlen vetés előtt és az őszi kalászosok tavaszi ápcCásánál tartják indokoltnak, a szélfúvásnak kitett homoktalajokon azonban annál nagyobb jelentősége van a megfelelően kiképzett gyűrűshengernek, amely a szélvédei'em szem­ pontjából nagyjelentőségű barázdált talajfelszínt van hivatva kialakítani. Az eddig gyártott sima- és gyűrűshengerek azonban éppen homoktalajokon nem feleitek meg rendeltetésüknek, annak folytán, hogy átmérőjük és súlyuk nem állott összhangban a kis hordképességű homoktalajok sajátságaival és így munkaközben többnyire erősen túrtak, nem egyszer olyan mértékben, hogy alkalmazásuk egyszerűen lehetetlennek bizonyult. Elméleti megfontolások alapján meghatároztuk azt a hengerátmérőt, amely még homoktalajon is túrásmentes munkát biztosít sima- és gyűrűshengereknél egyaránt. Mindkét típusból megterveztük és efkészitettük a széles sorban telepített homoki szőlők művelésére szánt próbapéldányokat, ezek 650 mm 0-vel készültek, míg a gyárilag eddig előállított hengerek átmérője csak 350 mm, E hengerek műszaki adatait az alábbi táblázat mutatja egybevetve a hasonló célt szolgáló korábban gyár­ tott hengerek ilyen adataival. <6—9. ábrák.)

8. kép: Homoki gyűrűshenger munkája feltárcsázott futóhomokon.

(Vontatási sebesség fent: 5,5 km/ó; lent: 9,5 km/ó.)

A gyűrűshengerek egyes gyűrűinek taraját úgy képeztük ki, hogy ezek nemcsak a haladás irányában barázdálják a talajt, hanem kb 1 m-es távolságban a barázdákat kis keresztgátakkal szakítják meg, ami mind a szélvédelem, mind pedig a csapadék­ tárolás, valamint hó megfogás szempontjából előnyös. Tekintve, hogy a viszonylag nagy átmérőjű gyűrűshengert csak egy gyűrűsorral láttuk célszerűnek kiképezni, arról is igyekeztünk gondoskodni, hogy a gyűrűk kiképzése a homok beragadását ne tegye

9. kép: Homoki simahenger munka közben.

(Még feltárcsázott homokon sem mutatkozik túrás ) Hengerek műszaki adatai Régi Megnevezés

Külső hengerátmérő mm munkaszélessége mm sülj a, keret 00 nélkül kg. keretiel, kg % Fajlagos vonóerő 5 szüks. kg/fm. jC 5,5 km, ó-n. 1 9,0 5,5 160 kg pótsúllyal

Sima henger

Gyűrűs henger 2 soros

Üj Víztároló gyűrűs henger 1 soros

Sima henger

típusok Víztároló gyűrűs henger 1 soros

340

350

350

650

650

1660

1680

1680

1440

1440

—

— 470

250

260 kb. 310

480 kb. 530

40—80*

100—180*

60—100*

—

—

70—85 85—90

105—125 110—140

—

—

105—110

150—160

Megjegyzés: * irodalmi adatok

28

típusok

—

lehetővé. Mindkét hengertipus kipróbálása is megtörtént a Kiskőrösi Állami Gazdaság csengődi üzemegységében. Ennek során megállapítható volt, hogy az előzetesen feltár­ csázott, teljesen laza és teljesen száraz futóhomokon mindegyik henger teljesen túrás­ mentesen dolgozott. A simahenger vontatásához szükséges vonóerő 5,5 km/ó sebes­ ségnél 100—120 kg. között mozgott, azaz 1 munkaszélességre számítva a fajlagos vonó­ erőszükséglet 70—85 kg/fm volt. 9 km-es óránkénti sebességnél a fajlagos vonóerőszük­ séglet 85—90 kg-ra emelkedett. Ha a tömörítőhatás fokozása érdekében a hengert 160 kg. pótsúllyal terheltük meg, a fajlagos vonóerőszükséglet 105—110 kg-ra emelkedett, ugyancsak 5,5 kg/ó sebességű vontatásnál. A kísérleti gyűrűshengernél ugyanezek az adatok a táblázatban foglaltak szerint alakultak. A próbánál jelen volt agronómus szakértők szerint a simahengernél kívánatos a pótsúly alkalmazása, míg ez a gyűrűs­ hengernél teljesen fölösleges. A szakértő^ mindkét henger munkájával teljes mérték­ ben meg voltak elégedve és alkalmasnak tartják azokat a leglazább futóhomokok hengerezésére is.

A kísérletek késő ősszel, november elején történtek, 2 hét múlva a próbaterüle­ teket efllenőriztük és megállapítható volt, hogy a gyűrüshenger által készített borda­ közöket ugyan a külterületekről odahordott futóhomok belepte, de magük a bordák teljesen épek, megbolygatatlanok maradtak és a helyi szakértők szerint ez teljesen elegendő. A lefolytatott kísértetek és szakértők véleménye alapján az újtípusú gyűrűs­ henger alkalmasnak látszik a homokon végzett őszi mélyszántás lezárására is, vagyis e henger alkalmazása lehetővé teszi, hogy a mélyszántás egyébként közismert eüőn/ei laza homoktalajokon is érvényesüljenek a talaj deflációs veszélyeztetése nélkül.

Ami már most a szántóföldi munkák elvégzésére szolgáló munkagépek vontatására alkalmas traktorokat illeti, már említettem, hogy a homokterületek sem a terep­ rendezési munkák, sem pedig a rigolozó szántások szempontjából nem nélkülözhetik a nagyteljesítményű Cánctalpas traktorokat. (80— ICO LE). Ezek a munkálatok olyan nagy jelentőségűek és elengedhetetlenek, hogy még a lánctalpak viszonylag gyors kopását (kb. 800—900 óra) is, illetve az ezzel járó költségeket is rájuk kéül szánni.

A további talajmunkáknál és a vontatott betakarítógépek működtetésénél jó vagy legalábbis kielégítő eredménnyel használhatók a Bjeilorusz és UTOS traktorok, külö­ nösen ha a szántást önbeálló függesztő rendszerrel ellátott ekékkel végzik. Tapasz­ talataink szerint háromvasú eke használata mellett ez még laza homoktalajon is lehetővé teszi az elkaparás mentes biztonságos munkát. Viszont nem kétséges az sem, hogy a laza homoktalajok jellegzetes traktortípusa elsősorban a négykerékhajtású gumi abroncsos traktor, amely biztonságosan dolgozik és járószerkezete sincs kitéve a túl­ zottan gyors elhasználásnak. Tapasztalataink szerint homoktalajon a négykerékhajtású traktorok gumi abroncsai legalább 2 teljes évi használatot kibírnak, még akkor is, ha a mellső kerekeket is igénybeveszik a vonóerő kifejtésénél, míg kötöttebb talajokon pedig erre nincsen szükség, ott a hátsó kerekek is elegendő vonóerőt tudnak szolgál­ tatni. A négykerékhajtású traktorok homoki jelentőségére vonatkozóan elengedőnek látom megemlíteni, hogy amíg a korábban gyártott hagyományos kialakítású hátsó­ kerékhajtású 50 LE-s traktorral, gumiabroncsokkal homoktalajon csak mintegy 1000 kg. vonóerőt sikerült elérni, addig az ugyanolyan motorral ellátott, de már négykerékhajtásra tervezett D—4—K jeflű traktorral 1650 kg-ot, ill pótsúlyokkal közel 2000 kg. vonóerőt is biztosítani lehetett. Itt szükségesnek tartom még külön hangsúlyozni, hogy terepen történő teherszállításnál a négykerékhajtású traktor elkaparásmentes biztos üzeme felbecsülhetetlen jelentőségű. Sormüvelésre, homoktalajokon, az eszközhordozó RS—09 jelű traktor nem látszik teljesen megfelelőnek, mert kerekei túl kicsinyek. E kérdés a sorművelés megfelelő megoldása — még tisztázásra szorul.

Az előadottakban kívántam vázolni, azokat a — megítélésem szerint legfontosabb — gépesítési kérdéseket, amelyek a nyírségi homokterületek terméseredményeinek 29

fokozására elsősorban látszanak alkalmasnak. Természetesen nem törekedhetem a tel­ jességre, hiszen ezt a rendelkezésemre álló idő korlátolt volta miatt sem tehettem Ezért nem érintettem a gabonafélék, kukorica, burgonya, stb. művelésével, a homokta­ lajok nagy jelentőségű műtrágyázásával és főleg a termények betakarításával kap­ csolatos gépesítési kérdéseket sem, sőt még a megye jellegzetességét képező gyümölcs­ termesztés gépesítési problémáit is mellőzni voltam kénytelen. Mindemellett mégis remélem sikerült elég sok olyan újabb szempontot és eredményt ismertetni igen tisztelt hallgatóimmal, amelyek megfontolást érdemelnek és a megye mezőgazdaságának jövőbeni fejlődése szempontjából hasznosíthatnak látszanak.

30

BERETVAS DEZSŐ:

A NYÍREGYHÁZI konzervgyár 1.

Figyelemmel Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasági jellegére, alacsony ipari foglalkoztatottságára, a megye párt és tanácsi vezetőinek törekvése terjesen indo­ kolt volt, többek között egy konzervgyár létesítésére a megye területén.

A konzervgyár létesítése, különösen sürgőssé vált a megyei vezetés részébe akkor, amikor a megyében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése.

Ezeket a törekvéseket mindaddig nem tudták honorálni az országos vezetés részéről, amíg egy konzervgyár telepítése Szabolcs megyében nem lett országosan időszerű és amíg a konzervgyár telepítésének anyagi feltételei nem voltai bizto­ síthatók.

A megyei vezetés törekvése a konzervgyár létesítésére, szerencsésen egybe cselt a konzervipar nagyarányú fejlesztésének megindításával, amit elsősorban a KGST országok részéről jelentkező óriási érdeklődés és konkrét megrendefések idéztek elő.

Hogy milyen mértékű ez az érdeklődés, erre példa, hogy a magyar konzervipar össz­ termelése 1960-ban még 20 ezer vagon/év kész konzerv volt. A KGST országokkal történt távlati tervek egyeztetése után, a 20 éves terv érteimében, a konzervipar ter­ melését évi 75—80 ezer vagonban kelllett megállapítani, ami az 1960-as termelés négyszeresét jelenti. Még a kívülállók előtt is érthető, hogy ilyen nagyarányú termelés emelkedéséhez a meglévő gyárak nem elegendőek, és azt csak új gyárak létesítésével lehet megvalósítani.

Ilyen előzmények után találkoztak össze az érdekek és került sor azokra a tár­ gyalásokra, amelyek elindították útjára a Nyíregyházi Konzervgyár megvalósítását.

Figyelemmel arra, hogy ez a gyár lesz Magyarországon az első olyan gyár, amely kifejezetten konzervgyárnak épül — a korábban meglévő vállalatok mind vegyes vállalatok voltak és fejflődésük spontán volt a felszabadulás előtt — az előkészítő munkálatokat nagy körültekintéssel kellett megindítani. Elsősorban biztosítani kellett az anyagi és személyi feltételeket a gyár megvalósításához, csak ezek után indul­ hatott meg az érdemi munka.

Elsősorban nagy gondot jelentett a gyár helyének megválasztása. Ebben döntő volt — az egyéb körülmények mellett — az a körülmény, hogy Nyíregyházán rendel­ kezésre állt egy nagyrészt kihasználatlan erőmű, amelynek felhasználása a létesí­ tendő konzervgyár számára nagy megtakarítást jelentett, mert több, mint 20 millió forinttal csökkentette a konzervgyár létesítéséhez szükséges beruházási igényt.

A telepítési hely megválasztása után megkezdődtek az előkészítő munkálatok.

Ezek során a legnagyobb gondot okozta, hogyan alakítsuk ki az első, tényleg konzerv-

31

gyártásra épülő gyártechnológiai felszerelését — figyelemmel arra, hogy minél keve­ sebb devizát használjunk ehhez fel — és ezekhez milyen épületeket építsünk, szemelőtt tartva a célszerűséget és n kötelező takarékosságot.

Több előterv készült és ezeket az előterveket a konzervipar legjobb műszaki­ gazdasági szakembereiből alakított bizottság vitatta meg. A vita során főbb vona­ lakban kialakult a létesítendő gyár technológiai elrendezése és az ehhez szükséges épületek főbb mérete és eChelyezkedése. Ezeket az előterveket a szaktervezők rendel­ kezésére adtuk, akik megkezdték a tervfeladat elkészítését. A tervfeladatot a nagy volumenre való tekintettel, szinte kiviteli mélységig kellett elkészíteniük a terve­ zőknek.

A tervezők által elkészített tervfeladatot a szakmai, műszaki, gazdasági bizottság újból felülvizsgálta.

A felülvizsgálat az eredetileg 1850 vagon, év kapacitásúra tervezett gyár terme­ lését, — bizonyos módosítások után — 3200 vagon/év termelésére javasolta kalakítani.

A minisztérium vezetői elfogadták a műszaki, gazdasági bizottság javaslatát és a kiviteli terveket ennek megfelelően rendelték elkészíteni. Ilyen előzmények után kezdődött meg a kiviteli tervek 'készítése. A tervezésben hét tervező intézet 56 tervező mérnöke vett részt. Ezeknek nagy része ma is részt vesz a kivitelezési munkák irányításában és ellenőrzésében. _ __ Az épülőfélben lévő gyár nagyságára jeülemző, hogy a technológiai gépek értéke több, mint 100 milllió Ft, a munkáslétszáma éves átlagban meghaladja a 2000 főt, gőzfel használása csúcsidőszakban 32 tonna/óra.

2.

A konzervipar nyersanyagait a mezőgazdaság szolgáltatja és így ezen a téren is megfelelő ellőkészületeket kellett tenni. Az Élelmezésügyi Minisztérium tárgyalásokat folytatott a Földművelésügyi Minisztérium illetékeseivel, ahol megtárgyalták a Nyír­ egyházi Konzervgyár nyersanyag biztosításához szükséges mezőgazdasági beruházási igényeket.

A Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács vezetőivel megtárgyaltuk a zöldség­ területek biztosítását és a konzervgyárnak szükséges gyümölcsök telepítésének ütemét.

Már 1961-ben hozzákezdtünk a megyében a bab, uborka, paradicsom, paprika termeltetéséhez, hogy a gyár megindulásáig ezek meghonosodjanak a termelőszö­ vetkezetnél és a termelőszövetkezetek megszokják ezeknek a zöldségféléknek a ter­ meltetését. Az első évben 500, a második évben 1150, míg 1963-ban már 2250 kh-on termeltettük ezeket a zöldségféléket. A gyár megindulása után a telljes zöldségigény kielégítéséhez 8—10 ezer kh-on kell zöldséget termelni. Ezt a nagy mennyiséget elérni csak fokozatosan lehet.

A zöldségtermesztéssel egyidőben megkezdődtek a konzervgyár részére szükséges gyümölcsök telepítésének munkálatai is. Sajnos a gyümölcstelpítés még ma sem halad kielégítő ütemben és ez gátolni fogja a meginduló gyár termeflését, ezen a vona­ lon az első években.

3.

Igen sokat emlegetett téma a lakosság körében, mit jelent a konzervgyár léte­ sítése a megye számára. Hogy mit jelent, igen könnyű bemutatni, elég néhány szám­ adatot, rövid magyarázattal felsorolni.

32

1. 1965-töl a gyár éves termelési értéke már 300 millió Ft. lesz és ez évről évre emelkedik.

2. Éves átlagban a több mint 2000 ezer fő munkavállalónak kifizetésre kerülő munkabére 30—35 millió Ft. lesz. * 3 . A mezőgazdaság által termelt gyümölcs- és zöldségfélékért évente 200—250 millió Ft-ot fog kifizetni.

4. A gyümöes- és zöldségfélék nagyobb arányú termelése szükségszerűen magá­ val hozza a friss gyümölcs- és zöldségfélék nagyobb arányú exportjának megindí­ tását. Ez további munkalehetőségeket és a mezőgazdaság számára további bevételeket jelent.

5. Közvetve és közvetlenül mintegy 20 ezer ember munkáját igényli.

A felsőre'tak közül legnagyobb a mezőgazdaságra gyakorolt hatása, mert a kon­ zervgyár részére termelt gyümölcs- és zöldségfélék termelése eléggé munkaigényes és így jelentős számú munkaerőt köt le a mezőgazdaságban.

Ez igen nagy jelentőséggel bír Szabolcs megyében, ahol a legnagyobb a kh-ra eső terme'őszövetkezeti tagok száma, és foglalkoztatottságuk előbb-utóbb problémát jelentene, különcsen ha figyelembe vesszük, hogy a mezőgazdaság gépesítése további munkaerőket fog felszabadítani. Ezenkívül, a jövedelmezőbb belterjes termelés felé irányítja a termelőszövetkezeteket, emeli jövedelmüket, javítja tagjainak életszín­ vonalát, termelési biztonságot nyújt, mert a gyár szerződéssel kötelezi magát a terme­ lőszövetkezetek által megtermelt áru maradéktalan átvételére.

A felsoroltak azt hiszem külön-külön is eléggé meggyőzőek, együttvéve pedig igen nagy jelentőségűek az egész megye lakossága számára.

4.

A tervek a termelés 196fLben való megindítását írták elő. A termelésre nemcsak műszakilag kellett felkészülni, hanem a termelés személyi feltételeit is meg kellett teremteni. Ennek érdekében már 1961-től folyamatosan iskoláztunk be ipari tanuló­ kat. Az irányító munkaörök betöltésére szinte az egész ország területéről táboroztunk embereket. Természetesen ebben segítségünkre volt az egész konzervipar.

A betanított munkások biztosítása érdekében tanfolyamokat rendeztünk. Ezeken a tanfolyamokon közel 2000 ember vett részt.

Ilyen előzmények mellett kezdtük meg június ö-jin a kísérleti gyártással a ter­ melést.

Erre az évre 2000 vagonos tervet kell teljesítenünk.

Ez jóval több, mint amit a program erre az évre előír.

5.

A Nyíregyházi Konzervgyár még el sem készült, de már foglalkozunk a tovább­ fejlesztésével. Ez a kívülállók számára talán furcsán hat, de mégis így van. Megérté­ séhez ismerni kell azt a nagyarányú fejlődést, termelés emelkedést, melyeket a kon­ zervipartól a népgazdaság joggal elvár.

A fejlesztés arra irányul, hogy a Nyíregyházi Konzervgyár termelését évi 8—10 ezer vagonra emeljük fel és termelési értéke évenként kb. 800—1000 millió Ft. legyen.

33

Természetesen ilyen nagyarányú termelésre a most épülő gyár kevésnek bizonyul.

Szükség van egy-két fióktelep létesítésére a megye területén, továbbá szükség van egy, a gyár mellé épülő hűtöházra is. Már tény, hogy az egyik fióktelepet Porcsalmán fogjuk megva’ósítani, a másik telep helye még nem eldöntött kérdés.

A hűtőház létesítésének előmunkálatait a közeljövőben meg fogjuk kezdeni.

Befejezésül ésalTannyit: szeretnénk a Nyíregyházi Konzervgyárnak olyan hírnevet szerezni, hogy méltán legyen büszke erre a gyárra a megye minden lakosa és öreg­ bítse szerte a világon a magyar konzervipar már eddig is jó hírnevét. * (A cikk nyomdába adása után, 1964. augusztus 20-án, a konzervgyárat ünnepé­ lyesen megnyitották és teljes kapacitással megkezdte termelését.)

I>r. W ESTSIK V IL M O S:

NÉGY ÉVTIZED HARCA A HOMOKI GAZDÁLKODÁS MEGJAVÍTÁSÁÉRT

Magyarországon a gyengébb minőségű laza homoktalajok összes kiterjedése 1 690 000 kát. hold. Ebből a ..Tiszántúli Vidékre” esik 550 000: a „Duna-Tiszaközére” 850 000; „Gödöllő vidékére és Heves megyere” 120 000; a ..Dunántúlra” pedig 170 000 kát. hold. Ezekbe a számokba nincsen bevéve a humuszban gazdag szelíd homok és homokos vályog, melyek összes kiterjedése az egész országban 760 000 kát. hold.

A szoros értelemben vett homoki tájegységben, a „Nyírségben”, 120 000 kát. hold magas homokdombok alakjában terül el és ezek futáhomekja annyira givar, hogy abban a tarlóba vetett csillsgfürt nem sikerül.

Ezeken tehát a csillagfürtöt főterményként kell termeszteni, vagyis tavasszal, március második felében kell azt elvetni, akár zöldtrágyának, vagy magnak, esetleg az édes változatát szálastakarmánynak. A Nyírségben is van azonban sok futóhomok, melyben a tarlóba vetett csillagfürt sikerül, ha nem is minden évben, de az évek többségében. Ez tehát a jobb összetételű futóhomok és ennék összes kiterjedése 360 000 kát. hold. Ilyen futóhomok a Nyírségben legtöbbnyire az alacsonyabb homok­ dombokon, a szelíd lejtőkön, vagy pedig sík fekvésben foglal helyet.

A legtöbb futóhemok a Duna-Tiszaközén van, melynek központja Kecskemét város határa. Ebben a homoki tájegységben van 180 000 kát. hold annyira sivár meszes futóhomok, hogy abban a pillangósvirágú növények közül csak a szöszösbü'kköny (Vicia villcsa) sikerül és ez is csak főtermény gyanánt. Ezenkívül van ezen a vidéken 100 000 kát. hold annyira sivár futóhomok, amely csak szőlőtelepítésre, vagy erősítésre alkalmas. Tehát a legtöbb sivár futóhomok ebben a homoki tájegy­ ségben van.

A Nyírségben a sivár futóhomokot a nép siligó homoknak, a Duna-Tiszaközén pedig posza homoknak nevezte el.

A Dunántúlon szórványosan több megyében terül el a laza homok, és nagyoob összefüggő homoki tájegységet csupán a „Somogyi Homokhát” alkot, melynek kiter­ jedése 70 000 kát. hold.

A leírt három nagyobb homoki tájegységet azonban nem lehet ugyanazon mező­ gazdasági nézőpontból elbírálni, mert mindegyiknek más a talaj összetétele és elté­ rőek az éghajlati viszonyok is. így pl. a „Nyírség” homokja mésztelen, vagy legalább is mészben szegény és vegyi hatása savanyú, tehát PH. értéke 5,0—6.8 között váltakozik.

Ezzel szemben a Duna-Tiszaközén a homok kielégítő meszet tartalmaz, sőt helyenként meszes és ennek folytán ez a homok lúgos vegyi hatású, amit a PH. érték is igazol, amely 7,2—7,5 között váltakozik. Itt a csillagfürt nem díszük.

35

A „Somogyi Homokhát” talaja ugyancsak mészben szegény és hasonló savas vegyi hatást mutat, mint a „Nyírség” homokja, amit igazol az a tény, hogy a somogyi homokon a csillagfürt termesztése sikeres.

De nemcsak a homok összetételében van nagyobb különbség, hanem az éghajlat is eltérő a három nagyobb homoki tájegység között. Erről meggyőződhetünk, ha dr.

Bacsó Nándor meteorológiai tudós „Magyarország Éghajlata” című könyvének a 173. oldalán lévő s -övegét áttanulmányozzuk. Eszerint Nyíregyháza évi középhőmérséklete 50 évi átlagban 9,8 C fok. Kecskemété 10,5, Kaposváré 10.2. A január és február hónapok átlagos középhőmérséklete Nyíregyházán — 2,8 és 0,9. Ezzel szemben Kecskemété —1.8 és +0,1; Kaposváré pedig —0,8 és +0,9 C fok.

A jelzett 50 évi átlagban Nyíregyháza évi csapadéka 583 mm; Kecskemété 517 mm; Kaposvár évi csapadéka pedig 780 mm 30 évi átlagban.

Ezen adatokból is lehet következtetni arra, hogy a homoki tájegységek közül a Nyírségben legkeményebb a tél, éspedig a legtöbb évben kevés hótakaróval. A nyár viszont forró, kevés esővel. A Duna-Tiszaköze többet szenved ugyan a nyári száraz­ ságtól, de viszont a tél a legtöbt évben nem annyira kemény.

Valamennyi homoki tájegység közül a Nyírségben tesznek legtöbb kárt a március és április havi északi és északkeleti száraz szélviharok a homokhordással és a kikelt vetésekben a homokveréssel.

A nyár perzselő hatása csaknem azonos mértékű mind a nyírségi, mind a dunatiszaközi futóhomokon. Hiteles mérése^ szerint a nyári hónapokban derült időjárás mellett a déli órákban a nyíregyházi Hcmokkísérleti Gazdaság területén a földszinti talajhőmérő sck évben mutatott 56 C fokos hőséget. Tehát ilyen homokon mezítláb alig lehet megállni. De ezt a hihetetlennek látszó tényt igazolja két társintézet is éspedig Kecskemét várcs közelében lévő „Katonatelepen”, a „Mathiás János” elne­ vezésű szőlőnemesítő intézetben a fent jelzett időjárási feltételek mellett mértek 62 C fckos hőséget a homok felszínén. Ugyanannyit mért a Kecskemét határában lévő „Miklóstelepen”, a „Szőlészeti Kutató Intézet” is. Tehát a futóhomok rendkívüli fel­ megelégedését a nyári hónapokban igazolja három intézet is hiteles mérések alapján.

Ezzel szemben a dunántúli laza homoktalajú vidékeken a fent jelzett időjárási szélsőségek nem észlelhetők olyan nagy mértékben. A „Somogyi Homokhát” éghaj­ lata jóval kiegyenlítettebb, mert a tél szelídebb a legtöbb évben. Másrészt a nyár csapadékosabb és hűvösebb.

Az eddig vázolt'leírásomból is kiviláglik, hogy a „Nyírség” laza homokja külön­ leges elbírálást igényel és ehhez mérten kell megállapítani a korszerű gazdálkodás irányát. Ezt már 4 évtizeddel ezelőtt is érezték a „Nyírség” vezető körei és azért célul tűzték ki, hogy a „Nyírség” részére egy mezőgazdasági irányú kutató intézetet kell felállítani. Ezt a törekvést hosszabb tanfc9kozás/ előzte meg, melybe a gazdatárcadalom széles rétege volt bevonva, részben a Debrecenben székelő Tiszántúli Mező­ gazdasági Kamara, részben Nyíregyháza város tanácsa és képviselőtestülete révén.

A jelzett tanácskozások alkalmával hosszabb vita tárgyát képezte két főkérdés, nevezetesen, hogy a Nyírség melyik helyén legyen íelál ítva a homoki kutató intézet és, hogy annak gazdasága kizárólag csak futóhomokból álljon e, vagy legyen benn? más talajváltozat is? A jelzett két alapvető kérdés az 1925 és 1926 években köz­ megnyugvásra lett eldöntve. Az érveléseknél döntő szerepet játszott, már akkor is az a nézet, hogy a kutatások hasznos eredményeit meg kell ismertetni a földművelő nép széles rétegével is, és az csak úgy lehetséges, ha az intézet könnyen megközelíthető helyen van, tehát egy vasútforgalmi központban fekszik. Azért lett a kérdés úgy eldöntve, hogy a homokkísérleti intézet Nyíregyháza határában legyen, hiszen Nyír-

36

egyháza .a „Nyírség” központja. Másrészt figyelembe kellett venni azt, hogy a „Nyír­ ség" nemcsak futóhomokból áll, hanem területén feltalálhatok barna homokok és barna vályogtalajok is. Különbség csupán az, hogy egyik másik járásban túltengenék a magas futóhomokdombok és kisebb területet foglalnak el á kötöttebb talajok; viszont több járásban utóbbiak területe a nagyobb és kevesebb a futóhomokos domb, de futóhomok és jobb talaj feltalálható mindenütt. Ezen az alapon kapott helyet a homokkísérleti gazdaság Nyíregyháza város határában, a „Szarvassziget” nevű dűlőben, rrelyrek területén vannak futóhomoikdombok és azok alján elterülnek barna homokok és barna vályogtalajok is. „Szarvassziget” nevű dűlő a sóstói erdő tövében van.

Az új homoki intézet érdekében Nyíregyháza város jelentékeny erkölcsi és anyagi áldozatot hozott és 1927 évben 82 kát. holdon lehetővé tette a kutató intézet felállí­ tását, mely hivatalosan a „Homokkísérleti Gazdaság” címet kapta. A jelzett 82 kát. holdon van két futóhomokdomb és ezek alján terülnek el a barna homok és vályog­ talajok. így tehát ebben a kísérleti gazdaságban megvannak mindazok a talajválto7atok, amelyek a Nyírség területén feltalálhatok. Két évi előkészület után 1929 évben lett befejezve az építkezés is és abban az évben lettek beállítva a kísérleti vetésforgók. Itt ugyanis vetésforgórendszerű kísérletezés szerint indult meg a kutató munka. Az általánosan alkalmazott 2—3 évre kiterjedő növénytermelési kísérletek adnak ugyan gyorsabb tájékozódást az egyes felvetett kérdésekben, de ez a tájé­ kozódás nem biztos alapokon nyugszik. Másrészt figyelembe kell venni azt, hogyha ilyen kísérleteket növényi betegség, vagy rcvarkár éri, esetleg bekövetkezik elemi csapás, pi. jégverés, vagy fagykár, akkor ezek termése nem értékelhető ki. Másrészt hcsszú évi tapasztalataim arra vezettek, hogy a talajművelések, a trágyázások és a növényápolások másként érvényesültek, ha azokat egy gazdálkodási rendszerbe, lóhát egy vetésforgóba illesztettem be. Azért véltem szükségesnek, hogy mindezeket egy gazdálkodási rendszer keretében kell tanulmányozni. Köztudomású ugyanis, hogy minden gazdálkodó és minden gazdasági üzemegység egy gazdálkodási rendszer kere­ tében folytatja mezőgazdasági növénytermesztését. Tehát ennek keretében is ki kell próbálni a felszínre vetett újabb talajművelési, trágyázási és növényápolási módsze­ reket. Ezen okból osztottam be a Homokkísérleti Gazdaság két futóhomokdombját 15 bomoikjavító vetésforgóba. Ez az akkoriban új irányú kísérletezési módszer nem a: t célozta, begy most már felesleges 2—3 évre szóló növénytermelési kísérleteket tovább folytatni; nem. hiszen a gyorsabb tájékozódás csakis ezek révén lehetséges.

A veíésfcnzcrendszerű kísérletezés pedig hosszabb időt igényel, de viszont lénye­ gesen akgesabb kutatásokat végez és biztosabb irányvonalat tud mutatni a haladó iránvii rtazdálkcdásnak. Végeredményben mindkettőre szükség van és bármennyire is gyorsított irányt? n halad a mai tudomány és gyors megállapításokat igényel a mai néneazdasáci érdek cs a rohanó élet is, ennek dacára szem előtt kell tartani azt t'nyí, hogy vetésforgórendszerű kísérletezés nélkül a mezőgazdasági tudomány nem lehet tökéletes és nem haladhat előre jól megalapozott irányban. Tehát ezt az irányt vedte, mint tudományos kísérleti témát a Homokkísérleti Gazdaság ma már 4 évti­ zeden át és szükségesnek is minősítette ennek a kísérleti iránynak tovább folyta­ tását az újkori népgazdaság érdekében is. E helyen is ki kell emelnem azt a tényt, hogy a 2—3 évre kiterjedő növénytermelési kísérletek bár elősegítik a gyorsabb tájé­ kozódást, de kedvezőtlen időjárási befolyások esetén nem értékelhetők ki. Ezzel szemben a vetésforgórendszerü kísérletek számba veszik a kedvezőtlen évek ered­ ményeit is, mert ezek hosszabb időszakra szóló tartamkísérletek és így az egyes években fellépő elemi csapások folytán előálló rossz terméseket be kell venni a több éves átlagtermésbe. így tehát a vetésforgórendszerű kísérletezés együtt halad a gazda 37

sorsával és a gyakorlati életnek megfelelő adatokkal tud szolgálni. Köztudomású, hogy csaknem minden gazdálkodót és minden gazdasági üzemegységet éri egyik­ másik évben elemi csapás, rovarkár és növényi betegség. Tehát hiába mondjuk azt, hogy egyes újítások a talajművelés, trágyázás és növényápolás terén milyen jó eredményt adtak a 2—3 évre szóló kísérletekben, de ezek baleset nélküli ered­ mények. Kétségtelen, hogy erre is van szükség a gyorsabb tájékozódás érdekében. De viszont a gyakorlatban számolni kell azzal, hogy a legjobb módszert is baleset érheti egyik-másik évben. így tehát ennek megterhelésével kapja a gazdálkodó a több évi átlagos eredményt. Ebből a nézőpontból tesz igen jó szolgálatot minden gazdálko­ dónak és minden üzemegységnek a vetésforgó rendszerű kísérletezés. Nyilvánvaló tehát, hogy a Hcmokkisérleti Gazdaság következetes magatartásával jó szolgálatot tett az ország népgazdaságának a korszerű homoki gazdálkodás megvalósítása terén.

Természetesen ez a következetes munka a 4 évtizeden át sokszor heves szellemi har­ cokkal és vitákkal volt egybekapcsolva. De mindezen viták alkalmával tisztázódtak a nézetek és akkor kitűnt, hegy a Homokkísérleti Gazdaság helyes úton haladt és munkájával elősegítette a korszerű homoki gazdálkodás bevezetését.

Alig hegy megindult a vetésforgórendszerű kísérletezés 1929 évben, rövidesen utána kitört a gazdasági válság az egész világon, mert a mezőgazdasági terményei árai lezuhantak a mély pontra és ehhez mérten az ipari cikkek ára magas volt. Ez az állapot tartott 1930 évtől — 1936 évig. Ezen időszakban volt 1 q rozs ára 5 pengő és a búzáé 8 pengő. Igen nehéz veit ebben az időszakban a műtrágyázás helyes keresz­ tülvitele. Már pedig a korszerű homoki gazdálkodás bevezetésének egyik alapköve­ telménye volt az is, hogy a szervestrágyázásokat ki kell egészítenünk helyes műtrá­ gyázással.

Ennek keresztülvitele annyival is inkább okozott fejtörést, mert a Nyírség laza homokjai rendkívül szegények természetes nitrogén készletben. Ezen adottság követ­ keztében az általánosan használt nitrogén, foszfor és ikáli műtrágyák közül elsősorban a nitrogén műtrágyát kellett nagyobb mennyiségben igénybe venni, mint amilyen a hazai gyártmányú pétisó.

Nagyon hosszú fejtegetést igényelne mindezen nehézségek leküzdése, azért itt csak röviden érzékeltetem a mai olvasóval, hogy milyen helyzetben volt minden gazdálkodó a műtrágyázások terén az 1944 év előtti időszakban és milyen helyzetben van ma? Kör nyű áttekintés végett csak a legfontosabb nitrogén műtrágya, a pétisó árából indulok ki és ezt összehasonlítom a legfőbb homoki termények, a rozs és a burgonya árával. A tárgyilagosság érdekében az 1944. év előtti időszakból nem a legválságosabb éveket veszem a számolás alapjául, hanem az 1938 évet, amikor már szűnőben volt a gazdasági válság és a második világháború még nem indult meg.

A jelzett 1938 évben volt 1 q pétisó ára 16 pengő. Ezzel szemben 1 q rozs eladási ára volt 13 pengő és 1 q burgonyáé 3 pengő. Ha tehát egy homoki gazda 1 q pétisót akart beszerezni, azért el kellett adnia 1,38 q rozsot, vagy helyette 6 q burgonyát.

A felszabadulás utáni időszakban 1958 évben kezdődött a jobb gazdasági helyzet, amikor helyesebb arány alakult ki a mezőgazdasági termények és az ipari cikkek árai kőzett Ezen időszaknak a közepét, vagyis az 1960 évet veszem a számítás alapjául.

Ebben az évben 1 q pétisót 96 forintért volt beszerezhető. Ezzel szemben 1 q rozs felvásárlási ára 190 forint volt és 1 q ipari burgonyáé 40 forint. Ennek alapján egy homoki gazda csak 0,50 q rozsot, vagy helyette 2,40 q burgonyát volt kénytelen eladni ha 1 q pétisót akart venni.

A leírt adatok alapján nyilvánvaló, hogy ha 1938 évben 1 q pétisó árát mint kiadási tételt 100%-nak vesszük, akkor ehhez mérten 1960 évben 1 q pétisó csak 38

35%-os kiadást jelent rozs és 40° ,,-rs kiadást ipari burgonya eladása esetén. De étkezési burgonya eladása esetén még kisebb a kiadási százalék.

Mindezen adatok aJapján nyilvánvaló, hogy a mai mezőgazdasági üzemegységek lényegesen jobb helyzetben vannak a műtrágyázások terén, mint az 1944 év előtti időszakban, de jobb helyzetben vannak, mint az 1958 év előtti időszakban is. így tehát ma már komoly akadálya nincsen az okszerű műtrágyázásnak a laza homoki talajú üzemegységekben sem.

Igen komoly és hosszú vitára adott okot az a kérdés, hogy futóhomokon bármely tavaszi vetemény alá szántsunk e ősszel, vagy csak tavasszal?

A „Homokkisérleti Gazdaság” vetésforgórendszerű kísérletezésével bebizonyí­ totta azt a tényt, hogy a futóhomokot nem szabad ősszel felszántani, ha abba tavaszi vetemény következik, hanem ezt lefogva kell tartani, részben tarlóba vetett zöldtrágyanövényekkel. részben föl nem szántott tarlóval. Tehát a tarlóba vetett zöldtrágyanövényeket sem szabad ősszel leforgatni, hanem csak tavasszal.

Ennek a megállapításnak helyességét eleinte sok szakember kétségbe vonta es ez a vita sok éven át folyt részben szaklapokban, részben a gazdasági szakértekez­ leteken. De ezen nincsen mit csodálkozni, mert a HomokkísérEeti Gazdaság felállítása előtt nem volt olyan szakintézetünk, mely ezt a kérdést behatóan tanulmányozta volna. így tehát a szakemberek a régebbi múltban abban a gondolatkörben végezték tanulmányaikat a szakiskorákban, hogy minden talajon a tavaszi vetemények alá ősszel kell szántani.

Kísérleteink világosan bebizonyították, hogyha a futóhomokot ősszel felszántjuk é1-. őszi vetéssel nem kötjük le, akkor a tél és a tavasz folyamán az északi és észak­ keleti szélviharok olyan mélyen elhordják a futóhomok felső rétegét, hogy valóságos talajrombolás (talajerózió) következik be, melyet a tudomány a homokra vonatkozóan ..deflációnak” nevezett el. Joggal nevezzük ezt talajrombolásnak, mert hiszen a homokelhordással nemcsak a megjavított termőréteg vész el, hanem vele együtt a befektetett szerves és műtrágya is.

Sokan vannak azon a véleményen, hogy az őszi szántás jobban konzerválja a talaj téli nedvességét; ez alól azonban kivétel a futóhomok. Sok évi kísérletezés igazolja azt, hogyha bármely laza homokot ősszel felszántunk, azt rövid idő alatt elsimítjáK a szelek és a nagyobb esők. így tehát a homok sima felületet kap, melynek igen nagy a hőkisugárzása annyival is inkább, mivel a futóhomokok a világos színű talajok közé tartoznak. Mindez pedig kedvezőtlen befolyást gyakorol a taüajéletre, tehát a talaj mikroorganizmusaira.

Ezzel szemben az ősszel fel nem szántott futóhomok jobban visszatartja belső hőmérsékletét a téli és a tavaszi idényben. Ez pedig nagyon fontos tényező a szerves és az ásványi trágyák jobb érvényesüilése szempontjából.

Másrészt az esők és szelek által elsimított futóhomokon még az őszi eső is nagyon egyenlőtlenül oszlik el, különösen nagyobb szelek allkalmával.

A téli hóréteg pedig feltűnően mutatja a csapadék rendkívüli egyenlőtlen elosz­ tását, mert a homok sima felületéről a szelek elhordják a havat és azt nagyon szeszé­ lyesen rakják le egyes mélyedésekben magas hófúvások alakjában. Ezzel szemben az ősszel fel nem szántott futóhomokon a hó egyenletes rétegekben oszlik el az avar köpött és tavasszal ez a horéteg nem egyszerre olvad el, hanem fokozatosan, hoszszabb idő alatt és így a téli nedvesség egyenletesen és méyen beleivódik a homok belső rétegébe. Tehát kivételesen futóhomokon nem az őszi, hanem a tavaszi szán­ tással őrizzük meg jobban a téli csapadékot.

Hogy az eddig leírtak összhangzásban állanak a természeti tényezőkkel, azt meg­ győzően igazolja az a nagyszabású kísérlet, mélyet 1938 évben Nyírbátorban végeztem 39

a volt K. Mándy-féle gazdaságban egy igen magas futóhomokdombon, melyet az ottani nép „Kálihegynek” nevezett el. Ott 4 kát. holdat 8 parcellára osztottam el és így mindegyik parcellia 800 négyszögöl nagyságú volt. Ez tehát valóban egy nagy­ üzemi kísérlet volt.

A terület be volt vetve rozzsal, amely semminemű trágyázást nem kapott és így a talajművelést nem befolyásolhatta a trágyázás. A rozs learatása utón felváltva 4 parceClán végeztettem őszi szántást cs 4 parcellában töretlenül hagyattam a rozs­ tarlót és azt csak tavasszal, közvetlenül a burgonya elültetése előtt szántattam fel.

A végeredmény az lett, hogy a parcellák átlagában termett kát. holdanként az őszi szántású területen 29,70 q, és a tavasszal felszántott területen 37,70 q burgonya.

Tehát a tavaszi szántásban a burgonya kát. holdanként 8 q-val nagyobb termést adott.

Ez a kísérlet tehát beigazolta azt, hogy nemcsak az általánosan rozstarlóba vetett csillagfürt zöldtrágya tavaszi leszántása ad nagyobb termést, hanem a trágyázatlsn futóhomok is, ha azt nem ősszel, hanem tavasszal szántjuk fel.

A futóhomok őszi fe:szántása azonban rr.ig ma is kísér zsbe hoz egyes szak­ emberekét, akik nagyon belemélyedtek a téli csapdék megőrzésének elméletébe és nem volt még alkalmuk végig élni futóhcmckon a március és április havi száraz jellegű szélviharok talajromboló hatását.

Mindezeknek figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a mai üzemegységek nem gazdálkodnak 3—5 holdas, hanem 20—30, sőt 50 holdas táblákon. Ilyen nagy területen szabad áramlása van a szélnek és ennek lökő ereje fokozódik. Nyilvánvaló, hogy a jelzett nagy táblákon kétszeresen nagyobb a homokelhordási és homokverési kár.

Azért nagyon is megszívlelendők azok a kísérleti érvelések, melyeket előző soiai nban leírtam.

De ezeket igazolják a régebbi idők eseményei is. A XIX. század elején az alföldi íutóhomokok nem voltak még olyan nagy területen lekötve szőlő és gyümölcsfatelepííésekkel, mint ma. Abban az időben Nyíregyháza ' árcs első telepítéseit állandóan fenyegették homokbehordással a sóstóhegyi és nyírpazonyi magas homokdombok az északi és északkeleti irányból. így tehát Nyíregyháza régi vezető körei nem véletlenségből és nem kizárólag csak egészségügyi nézőpontból telepítették be erdővel a mai Sóstó területét, hanem részben azért is, hogy megvédjék a várost a tavaszi nagy homokbehordásoktól.

Ugyanezt lehet tapasztalni a múlt század elején Debrecen város gazdasági törté­ nelmében is. Ezen város nagyerdeje sem létesült pusztán véletlenségből és csupán egy érdek szempontjából, hanem itt is a tavaszi nagy szélviharok állandóan fenyegettek a várost nagymérvű homokbehordással, tehát ennek is nagy szerepe volt abban, hogy létesült a debreceni nagyerdő.

Mindkét erdőtelepítés komoly figyelmeztetés mindazok számára, akik a mezőgaz­ dasági üzemekben szeretnék bevezetni az őszi szántást a futóhomokos szántóföldeken is. Ha meghajolnánk ezen kívánság előtt, akkor mirdzn község határábzn nehány száz hold is kapna eszi szántást éspedig összefüggő nagy területen. Ezeken azután olyan nagy lendítő erőt kapnának a tavaszi szélviharok, hogy nemcsak a községek belterü­ leteit hordanák be homokkal, hanem r tavasszal virágzó gyümölcsfákban és a zsen­ gén zöldellő szőlőtelepítésekben is óriási kárt okoznának a homokveréssel. Így tehát el kell fogadnunk azt az irányelvet, hogy kivételesen a futóhomokot nem szabad ősszel felszántanunk, ha abba nem őszi vetés következik, hanem azt tavasszal akarjuit bevetni, vagy beültetni.

Ki kell ♦érnem még arra is. hogy a futóhomokos szántóföldeken mindig számol­ nunk kell a hcrr.okelhordási és hemokverési károkkal. Ezeket minden időben hat40

hatos módszerekkel kell ellensúlyoznunk, még akkor is, hogyha már hosszabb idő óta bevezettük a korszerű homoki gazdálkodást. Tehát nem szabad magunkat elbíznunk abban, hogy néhány évi okszerű szerves és ásványi trágyázás után a futóhomokból szelíd homok lesz. Ez nem fog bekövetkezni és erre rámutattam már az 1927 évben Kecskeméten megjelent homoki gazdálkodási könyvemben. De részletesen kifejtettem ennek okát az 1951. évben mejgjelent: „A laza homoktalajok okszerű művelése” című könyvemben a 42—48 oldalakon. Jelen soraimban csak arról teszek említést, hogy 50 —60 évvel ezelőtt még a szakkönyvek is arról írtak, hogy néhány évi kitartó és szak­ szerű szerves és ásványi trágyázás után a futóhomok megbámul és átváltozik szelíd homokká, amikor a homokelhordással és a homokveréssel már nincsen semmi bajunk.

Nem, ez nem fog bekövetkezni, hanem inkább legyünk öntudatosak abban, hogy a megjavított futóhomoknál is számolnunk kell kisebb homokelhordással és homok­ veréssel. Azért minden évben meg kell tennünk azt az óvintézkedést, hogy ellensú­ lyozhassuk a homokelhordásból és homokverésből eredő károkat.

A leírt irányelveimet igazolták az újabb tudományos kutatások is. Ezek szerint a növények elhordásából, vagy az istállótrágya révén keletkező televény szemcsés szerkezetű, tehát nem alkot kolloidokat, vagyis köznyelven, nagyon finom iszap alko­ tórészeket. Márpedig a televény csak akkor képes tartósan megfogni a homokot, ha az humuszkolloiddá alakul át. Ehhez az átalakuláshoz azonban a geológus tudósok szerint néhány é/ezred szükséges. így tehát egy gazda élete, bármilyen hosszú is legyen az, az ő idejében bármely szervestrágya csak szemcsés szerkezetű televényt ad.

Kétségtelen, hogy ez is nagy előny, mert a televény hatszor annyi nedvességet képes felfogni, mint a legfinomabb szemcsékből álló homok. Ennélfogva a kellő szervestrá­ gyával ellátott futóhomok nehezebben s árad ki és ezen az alapon kevesebb benne a homokelhordási és homokverési kár.

Ez a gyakorlati életben annyit jelent, hogy míg a televény szemcséi nyirkosak, addig megakadályozzák a futóhomok mozgását és így lesz kevesebb a homok elhordási és homokverési kár. A Nyírségben azonban a tavaszi szélviharok egyes években 4—5 napon át is dúlnak. Ilyen hosszantartó erős szelek 2—3 nap múlva már annyira kiszárítják a feltalajt, hogy a televény szemcséi is elveszítik nedvességüket és akkor azokat a homokszemcsékkel együtt elsodorja a szél. Azért kell mindig résen lennünk és megfelelő óvintézkedésekkel kell ellensúlyoznunk a homok elhordási és homok­ verési károkat.

Az eddig leírt soraimból kiviláglik az a tény, hogy állandó küzdelmet és harcot igényel a futóhomokon való gazdálkodás, ha jó eredményeket akarunk elérni.

De a népgazdasági élet haladásával is fellépnek idővel olyan vitás kérdések, melyei hosszú éveken át heves szellemi harcokat vonnak maguk után, míg bizonyos megnyugvó álláspont nem alakul ki. Ilyen vitás kérdés volt a múltban az édes csil­ lagfürt termesztése. Az 1946 és 1947 évben ugyanis a gazdasági szakemberek egy cso­ portja tanulmányozta az édes csillagfürt termesztését a keletnémetországi és a len­ gyelországi laza homoktalajokon. Ennek alapján levonták azt a következtetést, hogy a Nyírségben is be kell vezetni az édes csillagfürt termesztését és azt zöldtrágyázási célra is fel kell használni. Ennélfogva a keserű csillagfürtfajokat ki kell zárni a termesztésből.

A Nyíregyházi Homokkísérleti Gazdaságnak azonban már az 1946 év előtti idő­ szakban is volt sok összehasonlító kísérlete és ezeket újra megismételte 1947 évtől — 1955 évig. Mindezek alapján világosan kitűnt, hogy az édes csillagfürt nem tudja helyettesíteni a keserű fajokat a zöldtrágyázás terén. Márpedig a Nyírségben a zöld­ trágyázás jgen fontos tényező a jobb és nagyobb burgonyatermések elérése céljából.

41

A jelzett keletnémetországi és lengyelterületi tanulmányutak alkalmával pedig nem vették figyelembe, hegy ottan hűvösebb és csapadékosabb a nyár, de legfőként azt, hogy ottan tavasszal nincsenek azok a nagyon száraz és erős szélviharok, melyek nagy homokverést idéznek elő a csillagfürt vetésekben. Ha pedig az édes csillagLüriöt erős homokverés éri, akkor fejlődésében visszaesik és kevés magot hoz. Más­ részt az édes csillagfürt nehezen viseli el a nyírségi forró nyári napokat és ennek folytán erősen megtámadja azt a „Fusárium" nevű gyökérbetegseg. Így tehát a nyári larlóvetésekre nem alkalmas és így a tarlózöldtrágyázások terén nem veheti fel a ver­ senyt a keserű fajokkal. Az édes csillagfürt csakis takarmánytermesztésre alkalmas, ha magját korán, vagyis a március 20-tól április 10-ig tartó időszakban elvetjük.

Ebben az esetben kielégítő mennyiségű szálcs takarmányt ad, de magtermése még így is gyenge volt hosszú éveken át, hiszen megyei átlagban kát. holdanként csupán 2—3 q volt elérhető. Magja azonban nagyon értékes fehérjét tartalmaz és ez bioló­ giailag jobban hat az állattenyésztés terén, mint a borsó, vagy babfélék fehérje.

Ugyanezt lehet mondani a szálas takarmányban lévő fehérjéről is. Tehát takarmány­ termesztés terén van az édes csillagfürtnek jogosultsága, ha vetésterületét nem mére­ tezzük túl, hanem helyes arányban állapítjuk meg. De viszont a zöldtrágyázásokat csakis a ljeserü fajokkal ajánlatos keresztül vinni, mert hiszen a Nyírségben csakis azok adnak érdemleges zöldtrágyatemeget. Ennek alapján biztosítani kell azt is, hogy a keserű csillagfürtfajok kapjanak megfelelő vetésterületet magtermesztés cél­ jából, mert hiszen elegendő vetőmag nélkül a szükséges zöldtrágyázásokat nem lehet keres/tülvinni.

Ez a vitás kérdés hosszú éveken át foglalkoztatta nemcsak a tudományos, hanem a gyakorlati szakköröket is, és különösen heves viták alakultak ki az 1948 évtől — 1956 évig tartó időszakban. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy már 1950 évtől kezdve a Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács nagyon helyes álláspontot foglalt el és szükségesnek minősítette a keserű csillagfürtfajok fenntartását. Az 1958 évtől kezdődő időszakban pedig Benkei András a megyei pártbizottság vezető titkára, vala­ mint dr. Fekszi István a megyei tanács elnöke és Vincze Józsiéi a megyei tanács elnökhelyettese, minden befolyásukat latba vetették, hogy a Nyírség területén annyi keserű csillagfürtöt termesszenek magnak, amennyi a zavartalan zöldtrágyázásokhoz szükséges. Azóta újra neki lendült a zöldtrágyázás, amely alapfeltétele a jó burgo­ nyaterméseknek.

Alig hogy nyugvópontra jutott az előbb leírt vitás kérdés, máris újabb követel­ ményekkel kellett megküzdeni és felvenni a szellemi harcot, mert hiszen csakis ennek alapján volt megvédhető a Nyírség legfontosabb érdeke, a jó burgonyaterme­ sek fenntartása. Ennek a szellemi harcnak indító oka az volt, hogy a nagyüzemi gaz­ dálkodás bevezetése után a csillagfűrt termesztése kevésbé tudott alkalmazkodni a gépi műveléshez. Ennek oka abban keresendő, hogy a magnak termesztendő csillag­ fürtöt gyomtisztán kell tartani és a csillagfürt vegyszeres gyomirtását a mai napig sem tudta megoldani a tudomány. Másrészt a magcsillagfürt aratása gépekkel sok magveszteséggel és rongálással jár. Azért a szakkörökben előtérbe nyomult az a gon­ dolat, hogy a csillagfürt helyett nem kényestermészetű, nitrogént nem gyűjtő növé­ nyeket kell felkarolni zöldtrágyának és inkább több kiegészítő műtrágyát kell felhasz­ nálni. Ennek alapján javaslatba jött a silókukorica és a napraforgó. Kétségtelen, hogy mindezek nagyon is komoly javaslatok a nagyüzemi gazdálkodás nézőpontjából. De a kísérletek révén kitűnt, hogy a silókukorica mint gabonatarlóba vetett zöldtrágyanövény nagyon gyenge eredményeket adott a nyírségi futóhomokokon. Csak a nap­ raforgó adott figyelemre méltó zöldtrágyatömeget mint tarlóveterr.ény. De viszont ez növény nagyon gyenge eredeményeket adott a nyírségi futóhomokokon. Csak a napp foszforsav és káli műtrágyán kívül.

42

A Nyíregyházi Homokkísérleti Cazdaság már 1950 év előtt is sok összehasonlító zöldtrágyázása kísérlet végzett csillagfürttel és napraforgóval, műtrágyázás nélkül, mert hiszen meg kellett állapítani, hogy a műtrágyák segítsége nélkül mire képes az egyi'k és mire a másik. Mindez a sok kísérlet egybehangzóan igazolta azt, hogy a csillagfürt egymagában is minden növénynél adott jelentékeny terméstöbblete:.

Ezzel szemben a napraforgózöldtrágya a műtrágyák igénybevétele nélkül minden esetben terméscsökkenést okozott. Mint tarlóba vetett szálas takarmány azonban jól bevált és kitűnően volt felhasználható silózásra, vagy alkar zölden Való etetésre.

Mivel valamennyi kísérletünk azt igazolta, hogy műtrágyák nélkül a napraforgó­ zöldtrágya csak terméscsökkenést okozhat, azért kellett tervbe vennünk műtrágyá­ zással egybekötött kísérleteket éspedig vetésforgórendszer szerint. Ehhez azonban nem volt elegendő a régbbi terület és azért kértünk Nyíregyházá város tanácsától területkiegészítést. Mint minden időben, Nyíregyháza város tanácsa most is segítsjgünkre sietett és 1953 évben 8 kát. holdat kaptunk egy futóhomokdomb alakjáb n Azóta a Homokkísérleti Gazdaság 90 kát. hold és mcstmár 3 futóhomokdombja van.

Ezen a harmadik homokdombon állítottuk be 1954 évben az csszehasorlító zöldtrágyázási kísérletezést csillagfürttel és napraforgóval éspedig 6 vetésforgó segítségével.

Mindegyik vetésforgó 3 szakaszból áll és mindegyik növényi sorrendje a következő: 1. rozs; 2. burgonya; 3. rozs, Rövidség miatt csak a legfontosabb adatokat, a bur­ gonyával elért terméseket közlöm.

Az 1956 évtől — 1960 évig bezárólag, tehát 5 évi átlagban és kát. holdanként volt a burgonya termése a következő: az I. számú trágyázatlan vetésforgóban 69,04 q; a II. számú kapott csillagfürt-zöldtrágvát, de műtrágyázás nélkül. Itt a termés 87,54 q, tehát a terméstöbblet 18,50 q.

A III. vetésforgó zöldtrágyázása napraforgóval történt ugyancsak műtrágyázás nélkül. Itt a termés 66,72 q, ennek alapján 2,32 q terméscsökkenés mutatkozik.

A IV. vetésforgó kapott csillagfürttel való zöldtrágyázást és ezen felül foszfor és káli műtrágyázást. Itt a termés 94,63 q és így a terméstöbblet 25,59 q. Az V. vetésforgó zöldtrágyázása napraforgóval ment végbe és ezenfelül kapott ez a terület megfelelő mennyiségű nitrogén, foszfor és káli műtrágyát. Itt a termés 74,65 q, vagyis 5,61 q a terméstöbblet, ami nem kielégítő eredmény. A VI. vetésforgó szervestrágyázásban nem részesült, de kapott teljes értékű műtrágyázást, nitrogén, foszfor és káli műtrá­ gyák alakjában. Itt a termés 73,62 q és így a terméstöbblet 4,58 q.

A leírt vetésforgórendszerű kísérlet tehát arról tesz bizonyságot, hogy : jövőben is ragaszkodnunk kell a keserű csillagfürtfajokkal végzendő zöldtrágyázáshoz, mert ez a legjobb biztosíték, hogy aránylag olcsón tudhassuk fokozni burgonyatermésein­ ket. Ez pedig nagyon fontos tényező, mert hiszen a Nyírségnek kell ellátni étkezési burgonyával Budapestet és az ország nagy részét.

Végül ki kell emelnem a homoki gazdálkodás üzemtani nézőpontjából a Homok­ kísérleti Gazdaságban 1929 évben beállított 15 vetésforgót, amelyeik a régebbi 2 futó­ homokdombon foglalnak helyet. Ezek kísérleti adataikkal útmutatók, hogy milyen irányban haladhat a korszerű homoki gazdálkodás a Nyírségben. így többek között sok vita folyt le még három évtizeddel ezelőtt, hogy futóhomokon a csillagfürtöt érdemes-e mint főterményt leszántani zöldtrágyának? Ezt a kérdést kísérleteinkkel eldöntöttük és a helyes irány az, hogy mindazon futóhomokos területeken, melyeken a tarlóba vetett csillagfürt a legtöbb évben nem sikerül, ott csakis főtermény gya­ nánt kell a csillagfürtöt leszántani zöldtrágyának, mert ott ez a legjövedelmezőbb eljárás és ezzel tudjuk a legjobban fokozni a gyenge futóhomok termőképességét.

Ezt a tantételünket igazolja a következő 3 kísérleti vetésforgó. A régebbi 2 futóho­ mokdomb közül az egyik annyira sülevémyes természetű, hogy rajta a tarlóba vetett csillagfürt nem sikerül és itt ez csak mint főnövény termeszthető.

43

Ezen a futóhomokon az előbb említett vitás kérdést 3 vetésforgó keretében tanul­ mányoztuk. Az I. számú vetésforgó beosztása a következő: 1. parlag; 2. rozs; 3. bur­ gonya. Ez a vetésforgó trágyázást nem kap, csupán pihen egy évig. Ennek a vetésfor­ gónak ellenőrzés a fő célja. Itt termett az 1931 évtől — 1960 évig terjedő időszakban, tehát 30 évi átlagban kát.. holdanként 5,57 q rozs szemesen és 27,51 q burgonya.

Az 1951 évtől — 1960 évig terjedő időszakban ennek a vetésforgónak jövedelmi mér­ lege minden évben veszteséget mutat, amely kát. holdanként 1,62 q rozs értékének felel meg.

Ezen vetésforgó mellett foglal helyet a II. számú, melynek beosztása a következő: 1. keserű sárga virágú csillagfürt, mint főtermény alászántva zöldtrágyának. Adunk alá foszfor és káli műtrágyát. 2. rozs magnak, foszfor és káli műtrágyával. 3. búi gú­ nya, adunk alá nitrogén műtrágyát és pétisót.

Itt termett ugyanabban az időszakban, tehát 30 évi átlagban kát. holdanként 16,04 q rozs szemesen és 63,31 q burgonya. Ennek a vetésforgónak a jövedelmi mér­ lege pedig minden évben nagy tisztajövedelmet adott, amely a legutóbbi évtizedoen át.agban évenle 6,33 q rozs értékéneik felel meg. Ezen vetésforgót ellenőrzi a III. számú, melynek beosztása a következő: 1. keserű sárgavirágú csillagfürt magnaie.

Adunk alá fcszfor és káli műtrágyát. 2. rozs magnak, adunk alá foszfor és káli mű­ trágyát, 3. burgonya, adunk alá nitrogén műtrágyát, vagyis pétisót. Ebben a vetésfor­ góban termett 30 évi átlagban kát. holdanként 3,66 q csillagfürtmag, 12,78 q rozs sze­ mesen és 52,81 q burgonya. A legutóbbi évtizedben ennek a vetésforgónak a jöve­ delmi mérlege mutat tisztajövedelmet, amely átlagosan évente és kát. holdanként 2,66 q rozs értékének felel meg.

A leírt adatokból láthatjuk, hogy kétségtelenül figyelemre méltó homokjavítást lehet elérni úgy is, ha csil’agfürtö’ , mint főterményt magnak, vagy az édes válto­ zatát szálas takarmánynak termesztjük, tehát szaknyelven kifejezve, végzünk gyokértrágyázást.

De a hcmokjavításnak ez a módszere nem átütőerejű a nagyon gyenge futóhoinokokon. Hiszen láthatjuk, hogy ?,0 éves üzemi adatok alapján a főterményű zöldtrá­ gyázás ugyanazon a területen kát. holdanként 3,26 q-val több kenyérgabonához, 10,50 q-val nagyobb burgonyterméshez és 3,64 q rozs értékének megfelelő nagyobb tiszta­ jövedelemhez juttatta a népgazdaságot. így tehát nyilvánvaló, hogy a nyírségi magas fueóhomdtdombokon a keserű sárgavirágú csillagfürtöt kell termesztenünk és azt mint főterményt kell alászántanunk zöldtrágyának. De ez a megállapítás teljes össz­ hangzásban áll a nyírségi dolgozó parasztság tapasztalatával is.

Természetesen, amely futóhomokon a rozs tarlójába vetett keserű csillagfürt a legtöbb évben sikerül legalább is közepes mértékben, ott a homokjavításnak ezt a módszerét kell alkalmaznunk, mert ez a legjövedelmezőbb. Ennek igazolásául igénybe veszem ismét a Homokkisérleti Gazdaság vetésforgóit. Ezen gazdaság máso­ dik futóhomokdombja jobb talajösszetételű és itt a tarlóba vetett csillagfürt a legtöbb évben szokott sikerülni. A rövidség érdekében csak két vetésforgóra térek ki, melyek jól ellenőrzik egymást éspedig alapul veszem a XI. számú istállótrágyás és a XIII. számú tarlózöldtrágyás vetésforgót.

A XI. vetésforgó beosztása a következő: 1. homoki borsó szálas takarmánynak tstállótrágyázva. Adunk aiá fcszfor és káli műtrágyát; 2. rozs, magnak; adunk alá foszfor és káli műtrágyát; 3. burgonya, adunk alá nitrogén műtrágyát éspedig péti­ sót. Itt termett 30 évi átlagban kát. holdanként 25,00 q homokiborsó széna,. 14.13 q rozs szemesen és 68,13 q burgonya. A legutóbbi évtizedben pedig a jövedelmi mérleg ebben a vetésforgóban átlagban évente és kát. holdanként 6,73 q rozs értékének meg­ felelő tisztajövedelmet mutat ki.

44

A XIII. vetésforgó beosztása a következő: 1. rozs magnak, adunk alá pétisót, továbbá foszfor és káli műtrágyát. A rozs learatása után tarlóba vetünk keserű csil­ lagfürtöt zöldtrágyának, melyet tavasszal leszántunk burgonya alá. 2. burgonya, adunk alá foszfor és káli műtrágyát. 3. rozs magnak, trágyázás nélkül. Itt termett 30 évi átlagban és kát. holdanként az 1. sorrendben 13,55 q rozs szemesen; a 2. sorrend­ ben 72,29 q burgonva; a 3. sorrendben 10,63 q rozs szemesen. A két rozs együttes átlaga 12,09 q szemesen. A legutóbbi évtizedben pedig ezen vetésforgó jövedelmi mérlege átlagban évenként 6,46 q rozs értékének megfelelő tisztajövedelmet mutat ki.

Mindezen adatokból levonható az a tanulság, hogy a tarlózöldtrágyáfeás igen hat­ hatós tmvcző a burgonyatermések fokozása terén és másrészt az, hogy a zöldtrágyázási üzemrendszer a Nyírségben felveszi a versenyt még a legjobbnak elismert istállótrágyázási rendszerrel is. Pedig figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a példában felhozott XI. vetésforgó 3 szakaszából 1 szakasz talajkímélő, mert homoki borsó szálas takarmánynak van termesztve. Másrészt ez a vetésforgó minden évben bizto­ san megkapja az előírt istállótrágya adagját. Ezzel szemben a XIII. vetésforgó mind a három szakasza piaci növényekkel van megterhelve, tehát egyik szakasza sem talaj­ kímélő. Másrészt a tarlózöldtrágyázás nem minden évben vihető keresztül egves évek aszályos nyara miatt.

A jelzett két futóhomokdombon beállított 15 vetésforgó mindegyike alapvető út­ mutatást ad üzemtani nézőpontból. De természetesen jelen soraimban a rövidség miatt csak 5 vetésforgó üzemi eredményeit írtam le. A 15 vetésforgó útmutatása anvnyival is inkább értékes a gyakorlati élet számára, mert mindegyike komoly 30 éves üzemi adatokkal rendelkezik. Ez világviszonylatban is nagy érték, mert. ilyen hosszú évi üzemi adatokkal kevés kísérleti intézet rendelkezik még Európában.

A 15 homoki vetésforgó 30 éves üzemadatai az 1931 évtől — 1960 évig terjedő időszakra vonatkoznak. Ezt a munkát nem tudtam teljes mértékben befejezni, mert 1957 évben nyugalomba vonultam. A Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet akkori igazgatója Terlanday Sándor azonban szükségesnek minősítette tovább folytatni a ve­ tésforgórendszerű kísérletezést. Ennek alapján a Homokkísérleti Gazdaság közvetlen irányítói és kezelői Ajtay Ödön agrárfőmémök és munkatársa Korchma József agrár­ mérnök szakavatott és gondos munkássága biztosította a vetésforgórendszerű kísérle­ tezés további lefolytatását és üzemi adriainak megállapítását. Így vált lehetővé ennek a kísérletezésnek rendszerbe való összefoglalása 30 éves üzemi adatok alapján.

Az 1962 év folyamán dr. Klenczner Imre igazgató, a biológiai tudományok dok­ tora vette ét a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet vezetését, ö nagyszabású talaj és növénybiológiai laboratóriumok tervezetét dolgozta ki és ezeknek felállítását Nyíregyházán, a Homokkísérleti Gazdaság területén már meg is indította. Így válik lehetővé az eddigi gyakorlati irányú kísérletezés egybehangolása az újabb irányú tudományos kutatásokkal. A Tudományos Akadémia is tervbe vette ebben az évben a mikroorganizmusokkal való szélesebb körű kutatást, mert ebben az irányban halad előre a tudomány és így válik lehetővé sok új felfedezés, amelyre a népgazdaságnak szüksége van. így tehát dr. Klenczner Imre igazgató kezdeményezése jó irányban halad és ez fogja biztosítani, hogy a Homokkísérleti Gazdaság a jövőben is korszerű útmutatást tudjon adni az új, fejlődő nagyüzemi gazdaságoknak.

45

ERDÉSZ SÁNDOR:

a sza b o lc s

-s

za t m

Ari

n ép m esek u tat

As

Kevés könyv éri el olyan nagy sikert, mint Calland Contes című keleti népmese­ gyűjteménye, mely Párizsban 1704—1717 között jelent meg. Ebben az „Ezeregyéjszaka meséi"-ben Kelet egzotikus világa, India, Perzsia. Irak, Egyiptom civilizációi szólal­ nak meg. Érthető, hogy a királyokról, nagyvczírekről, kereskedőkről, rabszolganők­ ről szóló, csodás elemekkel átszőtt történetek ámuiatba ejtették az akkori művelt európai közönséget. Nem utolsósorban az „Ezeregyéjszaka meséi” -nek hatása mutat­ kozik meg abban a törekvésben, mely az Európában található „egzotikus” , természet­ feletti lényekről szóló történetek gyűjtését és közreadását tűzte ki célul.

A néphagyományok és ezen belül a népmesék feltárásának ügyét hazánkban már a XVIII. század végén felkarolták a haladó gondolkodású írók és publicisták. Dugo­ nics András Etelka c. regényében (1788) népmesékről, pünkösdölökről esik szó, Cso­ konai Vitéz Mihály „Tempefői”-jében pedig Szuszmir cigány mond egy igen érdekes mesét.

Szabolcs-Szatmár megye dicsekedhet azzal, hogy országos tekintetben innen ke­ rült elő az első népmesegyűjtemény. Szilcz István 1789-ben Sárospatakon kiadott könyvecskéjében nyolc Máriapócs-környéki népmese szerepel. Sajnos, területünkön ennek a kezdeményezésnek hosszú ideig nem akadt követője. Az 1840-es évek végén, a Kisfaludy Társaság ösztönzésére Ipolyi Arnold hozzáfogott a magyar mitológiai elemek összegyűjtéséhez, melyhez munkatársul megnyerte Kálmánczhelyi János kisvárdai, Szél Kálmán és Soltész János nyírbátori lakosokat is. Az utóbbi gyűjtő egyik meséje Ipolyi 1914-ben kiadott népmesegyűjteményében jelent meg.

Ugyancsak a Kisfaludy Társaság megbízásából 1903—1907 között Móricz Zsigmond, különösen a szatmári részeken végzett behatóbb népköltési gyűjtéseket. Mó­ ricz Zsigmond — ma is kéziratban fekvő — gyűjteményéből 31 népmesét ismerünk.

Móricz Zsigmond az elétáruló gazdag népköltészeti alkotásokból csak azokat az epizó­ dokat jegyezte le, amelyeket a későbbiek folyamán munkáiban felhasználhatónak vélt.

A nemzetközi Folklóré Tellows magyar osztálya 1912-ben országos néprajzi gyűj­ tőpályázatot indított. A felhívásra Kriston Anta' sárospataki diák 1912-ben Rétközberencs, Nyíribrony és Szám esszé fi községekből '33 népmesét gyűjtött. A következő évben Gesztely Nagy László, ugyancsak sárospataki diák Lövőpetriben 18 igen szép népmesét jegyzett le.

Szabolcs-Szatmár megye területén az első tudományos felkészültségű népmese­ kutatást 1932-ben Ortutay Gyula kezdte el. Rétközön és Nyírbátor környékén végzett gyűjtéseinek eredménye külön kötetben is megjelent „Nyíri és rétközi parasztmesék” címmel. Nem sokkal később Dégh Linda Piricse községben végzett hasonló népköl­ tészeti gyűjtést.

Ortutay Gyula még egyetemi hallgató korában ismerkedett meg Fedics Mihály mesemondóval, ki 1938-ban, 87 éves korában Bátorligeten halt meg, mielőtt teljes

47

mesekincsét átadta volna az utókornak. ..Fedics Mihály meséi"-nek kiadása (1942) a néprajztudomány je'entős eseménye volt.

A felszabadulás után esőnek Koiács László nyelvész fogott hozzá a népmese­ szövegek lejegyzéséhez Garbóiéi gyűjtéséből (kb. 200 db) mindössze 16 jelent meg nyomtatásban. Nagy Dezső• 1950-ben Gégényben 65 népmesét gyűjtött. Béres András 1951—1953 közö‘ t Rozsály és Hermánszeg községekben kb. 300 népmeseszöveget örö­ kített meg. Ortutcy Gyula 1953-ban Tiszabercelen Lacza Mihály közel 120 népmeséjét jegyezte le.

Az első magnetofonos gyűjtést Polcnyi Péter végezte Nagykállóban és környé­ kén, 1955-ben kb. 150 népmesét vett hangszalagra. Kovács Ágnes és Andrasfalvy Ber­ talan 1956-ban Tyúkodon kb. 70 népmesét gyűjtött. Ugyancsak 1956-ban Halmos Ist­ ván. Ruszkovics István 91 éves baktalórántházi mesemondó 70 meséjét hangszajagon örökítette meg; ezt a gyűjtést a következő évben újabb 11 mese felvételével e sorok írója fejezte be. 1958-ban Koiács Ágnes Kéken, Daskó András 40 népmeséjét vette hangszalagra. Dégh Linda 1961-ben Győrteleken és Mátészalkán kb. 70, 1962-ben Tiszamogyoróson kb. 60 népmesét gyűjtött fel.

Az önkéntes néprajzi gyűjtőt közül Makra Sándor 1949— 1954 között Tiszalökön 62 népmesét. Bodnár Bálint Kisvárda környékén 1958-tól kb. 400 népmesét gyűjtött, az utóbbi kutató főleg magnetofonná, dolgozott.

Saját népmese'kutatásaimról szólva mindenekelőtt meg kell említenem, hogy 1958ban kezdtem meg Ami Lajos, a népművészet mestere meséinek felgyűjtését, Tar Gábor előzetes szíves tájékoztatása alapján. Ami Lajos összesen 262 népmesét mon­ dott, s ezzel a világ legjobb mesemondói közé emelkedett. 1959-ben Káilósemjénben 70 népmesét gyűjtöttem. 1960-ban Ramocsaházán Jóni Ferenc mesemondótól 160 népmesé* vettem hangszalagra. Ugyancsak a kitűnő mesemondók közé tartozik Papp János Kállósemjén—Űjfalurét tanyai lakos is, 180 népmesével, összesen kb. 950 nép­ mesével gazdagítottam a Jósa András Múzeum archívumát.

A megyében gyűjtött, kéziratban fekvő népmesék szamát 2600-ra becsülhetjük.

Ez a szám még mindig kevés, különösen, ha a terület mesekincsének gazdagságát nézzük. Éppen ezért fontos feladatunknak kell tartanunk, hogy szervezett összefogás­ sal ezt a hiányt valamelyest pótoljuk.

Azok előtt, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak néprajzi kutatással, önkénte­ lenül is felmerülhet az a kérdés: miért szükséges a népmese gyűjtése (mivel nem reális történet), milyen hasznot húz ebből a tudomány általában?

A népmese — a magyar nemzeti múlt hagyatéka, éppen ezért ennek tanulmá­ nyozása a nép régebbi hitvilágára, erkölcsé felfogására, gondolkodásmódjára stb., tehát azokra a kérdésekre ad választ, amelyekkel egy nép, egy etnikum karakterét megraj­ zolhatjuk. Tartalmilag a mesék szinte az egész világon azonosak, de mindenütt más­ képpen — epizódok, motivumok variálásával — mondják el; az emberi csontváz k is hasonlóak, de a ráépülő hús egyedileg is eltérő, ugyanúgy azonos típusú népmesék etnikumonként, községenként is erős eltérést mutatnak. A néprajzkutatók éppen ezeknek az eltéréseknek, un. specifikumoknak feltárását tartják egyik legfontosabb feladatuknak.

A néprr.esekutatás utóbb; éveinek eredményeihez tartozik, ho:y a népmesék motivumai alapján egyre erőteljesebben rekonstruáljak a honfoglaló magyarság sémánisztkius világfelfogását; a magyar népköltészet egybevetése más, különösen r ke'etre fekvő népek folklórjával — a nyelvi kutatásokkal együtt — a törtéret:udomány részére is jelentős eredményeket hoztak. Arany János a népmes :gyüj'és jelentőségével kapcsolatban hangoztatta, hogy „...ez nekünk még fontosabb, mint 46

bárhol a kerek világon, mert cs eposzunk eltűntével majd semmink sincs, hol az egyetemes népszellem nyilatkozását megleshetnék, kivéve a mese” .

Tudnunk kell, hogy a nép a mesét valóságként fogta fel az első hallásra értueletlen csodás elemeivel, törvényeivel együtt; a nép volt a mese szerzője, a mese volt a nép íratlan irodalma, ebben volt a nép küzde'm", vágya, vigasztalása.

A népmesék XVIII. századi felfedezése óta az írók, tudósok mindenkor áhítattal beszéltek erről a csodalatos népköltészeti műfajról, mely a széles néptcmegek széni­ leleté*, társadalmi tudatét tükrözi egy adott korban. A népmesekutatás — kezde­ tétől fogva — mindenütt nemzeti ügy volt, r nép történetiségének k'itrriuma. Ezért is igyekeztek minél több népköltészeti alkotást összegyűjteni.

Sajnos, ma már eléggé köztudomású, hogy a magyar népmesekutatás kissé elmaradt a más országokban folyó hagyománygyűjtések mellett. Amikor a finn. ír, észt és más kisebb népcsoportok eléggé szűk területen százezrével gyűjtik egybe mese­ anyagukat, eddig előttünk a ..tízezer” is magas mércének tűnik. Míg más, főleg nyugati országok népmesekutatói ma már örülnek, ha eay-egv gyűjtőúton 5—6 nép­ mesét felszedhetnek, addig előttünk szinte korlátlanok a lehetőségek Különösen Szabolcs-Szí tmár megye területén százával találhatunk jó mesemondókat. Meséiket sürgősen hangszalagon kellene rögzíteni. E cél érdekében nincs sem országos, sem * megyei összefogás és félő, hogy néhány év múlva már késő les7 e kérdéssel foglal­ kozni. Óriási mulasztás részünkről, hogy szemünk előtt viszik sírba a múlt hagyo­ mányainak emlékeit, a magyar nemzeti kultúránk kincseit, mielőtt a jövő nemze­ dékek részére megmentenénk. A történeti múlt ápolásában, az esztétikai Ízlés fejlesz­ tésében, az. erkölcsi és hazafias nevelésben, a szocialista kultúra kialakulásában fontos szerepet játszik a nemzeti műveltségünk hagyományos anyaga. A néphagyomárvok megmentése társadalmi ügy, nem lehet ezt a feladatot kizárólag a múzeumokra hárítani.

Szabolcs-Szatmár megyében, a fentiek megvalósításáért, elsősorban a most meg­ induló honismereti szakkörök nemes feladatot vállalhatnának azzal, hogy összegyűj­ tenék községük néphagyemányait. E;zel egyrészt a megyei archívum anyagát gazda­ gíthatnák, másrészt mindenkor fontos forrásanyagot szolgáltathatnának a falumonog­ ráfiák készítéséhez. Természetesen a kutatómunkával bővülő népművelési tevékenység megyei szintű támogatásának, irányításának módját is mielőbb meg kell találni. Nem lényegtelen a gépelés kérdésének megoldása sem. A honismereti szakkörök, múzeum­ barátok, önkéntes kutatók által magnetofonnal gyűjtött — akár helytörténeti, akár néprajzi — szóbeli hagyományok hiteles gépelését központilag kellene megoldani, hogy a gyűjtött anyag — a hangfelvétel után a lehető legrövidebb időn belül — a kutatók rendelkezésére álljon. Nem kétséges, hogy ma már nem a gyűjtés, hanem a hiteles gépelés kérdésének megoldása a nehezebbik feladat.

Ismét foglalkozni kellene azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne megoldani a. megyében gyűjtött népmeseanyag publikálását? Például Bodnár Bálint ajaki néome'egyűjteménye, vagy Papp Zoltán Sándor beregdaróci mondaanyaga országos tekin­ tetben is komoly érdeklődésre számíthatna. Mivel a népmesekönyvek iránt mind nagyobb a.z érdeklődés (a könyvtárosok ezt nem egyszer hangoztatják), a kiadásra for­ dított összeg másfél éven belül megtérülne. A ..Vasi népmesék” című sorozathoz hasonlót mi is könnyen össze tudnánk állítani.

Remélhetőleg a Szabolcs-Szatmár iriggyel népmesekutatás eddigi, tagadhatatlan eredményeinek felvázolásával egyidejűleg sikerült rámutatni azokra a_ feladatokra is, melyek a néphegyománykutatás további sikere érdekében sürgős megoldásra várnak,

43

KOROKNAY GYULA:

AZ ELTŰNT NYÍREGYHAZA NYOMÁBAN (ADATOK A RÉGI VÁROSKÉPHEZ)

Ahogy riap-nap utón járjuk a város utcáit, mikor egyre több az aszfaltos járda és úttest, mind nagyobb fénybe öltöznek este az utcák, és egymás után nőnek ki a földből az új többemeletes házaik, sőt házsorok, talán még csak homályosan gondo­ lunk arra. hogy nem volt mindig ilyen a város; — esetleg nem is gondolunk rá. És ez nagy kár, mert a jelen fejlődését csak az tudja igazán értékelni, aki előtt nern ismeretlen az a hosszú út, mely a múltból a máig vezetett. Addig a jelennek, csak öntudatlan, vak haszorélvezői vagyunk, míg nem ismerjük a múltat. A következő sorokban a nyíregyháziaknak akarjuk szerény keretek között, új adatok alapján váro­ sukat megmutatni, azt a Nyíregyházát, melyet már a legidősebb nemzedék sem ismert, azt a csaknem kétszáz éves Nyíregyházát, melynek már alig van itt-clt, főleg levél­ tárakban valami csekély nyoma, a pionírok építette Nyíregyházát, akiknek az olyan csodálatos céltudatosságával, áldozatvállalásával lett Nyíregyháza Szabolcs legjelen­ tékenyebb települése.

A középkori Nyíregyháza központja és épületei Annyi sok városhoz hasonlóan Nyíregyháza keletkezését som lehet cvszámmal lerögzíteni. A legrégibb régészeti leletek a bronzkorba nyúlnak vissza, és szétszórt voltuk azt látszanak bizonyítani, hogy a város ismeretlen első lakói csak laza tele­ pülési viszonyok között éltek. Házaik földbemélyített tapasztott, sövényfonásos orom­ fallal bíró földkunyhók lehettek, leginkább csak egy helységgel. Nincs okunk felté­ telezni, hogy a bádeni kultúrának ez az öröksége ne lett volna általános, hiszen a középkor végéig, sőt szórványosan napjainkig elkísért. A középkori Nyíregyháza csak annyi változást tud felmutatni, hogy 30—40 háza valami utcafélébe rendeződött.

Ha a város régi utcahálózatában a rendező elvet keressük, a földrajzi adottsá­ gokon kívül elsősorban egy különös negatív jelleg tűnik elő, nevezetesen hiányzik a templomnak az órpádkori magyar falvakra oly jellemző központalkotó szerepe. Ez abból állott, hogy a falu utcája kiszélesedett, és az így keletkezett térség közepéi kapott helyet a templom, — melynek ezért zárt szigelszerü fekvése volt, — s azt a helyet a szükséghez képest meg is lehetett erősíteni. Hogy közeli példákat említ­ sünk, Orcs és Napkor faluközpontja a középkorban így állott elő. Nyíregyháza ese­ tében nem ez történt. Semmi nyoma annak, hogy a lebontott középkori református templom a fentiekhez hasonló fekvésű lett volna, sőt az Egyház utca vonalától jóval beljebb is esett. (A régi utcák vonalvezetése ugyanis rendkívül konzervatív.) Itt kell kitérnünk arra a kritikátlanul átvett hagyományra is, mely szerint Nyíregyháza régi templomát és ezzel nevét is, az első árpádházi királyok ama többször kiadott rende­ ltének köszönheti hogy minden tíz fa'u köle'es volt egy templomot építeni és java­ dalommal ellátni. A településvizsgálat ennek ellene mond. mint részben tár láttuk,

»i

de az adatok is ellene szólnak. A Váradi Regesztrumban XIII. sz. elején a helység Nyirfalu néven szerepel, s csak jó száz évvel később, a vatikáni tizedjegyzékben sze­ repel először mint „Ecclesia de Nyr”, a mostani nevén. A templom tehát azért nem szólt bele a telepelés kialakulásába, mivel, hogy akikor még nem is létezett, Amikor a középkori templom megépült, Nyíregyházának már megvolt a köz­ pontja. Ha a város mai térképét megfigyeljük, az összes utak egy pontba futnax össze. A középkorban leszámítjuk ebből a Szentmihályi utat, ugyanis régen ez a Tokaji útból ágazott ki, ugyanez volt a helyzet, sót a Káliói út még egyenesebben nekifutott a mai városi tanács északi részének. A mostani helyzetet természetesnek vesszük, mert itt az utak. csomópontjában a Városi Tanács van. De ha magyarázatot keresve a múltban kutatunk, azt tapasztaljuk, hogy kétszáz éve is itt volt a Károlyiam, illetve Dessewffyek háza, s még régebben, jóval ezelőtt a Báthoryak erődített kuriaja is. A Báthoryak 1307-ben kapták meg Nyíregyházát, s az ö épületük ott állott a mai városháza északi szárnyának a helyén. A város központjának a kialakulását ennek az épületnek a fekvése magyarázza meg.

1. kép: Nyíregyháza régi temploma (Henszlmann Imre rajza után) A középkori templomot (1. sz. kép), mely XVI. században a reformátusok kezébe jutott, 1873-ban elbontotta a ref. egyház, mégis elég sokat tudunk róla. Ez a kis szerény épület érdekelte a meginduló hazai műtröténetünk legkiválóbb kutatóit. Leg­ elsőnek 1861-ben az az Ipolyi Arnold figyelt fel rá, akinek korábban a Csallóköz műemlékeiről írt tanulmánya, mely a magyar művészettörténet megindulásának számít, Arany János Toldijával egy évben nyerte el az Akadémia első díját. Ipolyi a sok átalakítás és a műrészletek hiánya ellenére is észrevette, hogy XIV—XV. századi

a templom. Két évvel később Henszlmann Imre készít akvarelt róla, mely nagyon jól kiegészíti a leírásokat. Bár ez a kép is csak Rómer Flóris szavait erősíti meg „a leg­ egyszerűbbek közé tartozik”, s míg Henszlmann a XV. századra teszi keletkezését, Rómer, aki 1864 és 1865-ben járt itt, már a XV. század második felére datálja.

A régi leírások után a megállapításokhoz csak keveset tudunk hozzátenni. A leírt részletek valóban a XV. század végére mutatnak, sőt ma már nyomatékosabban tud­ juk állítani. Így például a Nyírség szívében téglaépületen a kőkeretes ajtó feltétlen a XV. századra mutat, továbbá a Rómer által említett csúcsára állított rombusz ablak, me'yre csak Ibrányban van nálunk példa, szintén késő gótikus. A XV. századi datálás mellett azonban mégsem lehet egyértelműen állást foglalni. A gótikus záródású szentély Ipolyi által említett dongaboltozata magában véve ellentmondás, és ez arra utal, hogy eredetileg egyenes záródású szentély volt itt is mint Oroson, Napkoron.

Kismicskér. A közeli példák, meg a történeti helyzet ismerete is azt a feltevést teszi valószínűvé, hogy első formájában a templom a XIII. században épülhetett. Mivel az akkor vakolatlan falak nagyobb rongálódásnak voltak kitéve, a középkori épületek jobban kárcsu'tak, s a toldásokat később más méretű téglákkal végezték, amint ez középkori épületeinknél lépten-nyomon tapasztalható. Az egykor 1411-es évszámot viselő déli bejárat későbbi toldás, csakúgy, mint a nyugati hajóhosszabbítás, amire ismét sok példát ta’ álumk. (Nyír'ura, Orcs stb.). Ezért van, hogy 1873-ban a bontáskor különböző méretű téglákat találtak, és ezért következtetett tévesen Lukács Ödön, utána Kiss Lajos, mikor azt gondolták, hogy a templom egy régebbi épület anyagá­ nak a felhasználásávrl készült, ami az István kori egyház lett volna. Elméletének támogatására Lukács Ödön még a szentélyben talált „arabeszk-festés” nyomát hozza fel, mely szerinte IX—X. századi. Ez az állítás az időponttal kapcsolatban teljesen alapozatlan; akár növényindás, akár geometrikus dísz volt az elvesztett freskótöredéií, mindkét motívum belefér még a jóval későbbi időkbe is. Az épület keletkezését a XIII. azázrdnál előbbre tenni a fentiek értelmében tehát semmiképp sem lehet.

De ez nem is lehet meglepő, a legújabb kutatások szerint a mi vidékünkön ez a szám a téglaépítészet hirtelen történt kibontakozásának az ideje.

Sajnos Nyíregyháza másik középkori épületéről még kevesebbet tudunk, és a bizonytalanság is több. Báthory János 1420-ban említett erődített kúriájának a helye a hagyomány szerint — mint említettük — a városi tanács Rákóczi utcai sarkán volt, ahol erős falak jelezték az egykori várkastélyt. Nyíregyháza 1556-ban talán ennek köszönhette, hogy megmenekült a török pusztítástól, de fal övezte a régi templomot is, melyről csak annyit tudunk, hogy 1677-ben bontatta le Pataky Pál labanc parancs­ nok. Ezt a falat azonban ismét felépítették, majd 1800-ben ismét megszüntették.

Ezt a kevés adatot a faluközpont említett kialakulásával kapcsolatbsn elmon­ dottak szerint azzal lehet még kiegészíteni, hogy a birtokközpont kialakítása korábbi lehet, mint 1420, az első említés éve. Elvileg még annak sincs akadálya, hogy a bir­ tokközpont, s az utcahálózat kialakítását a Báthoryak előtti időkre t ehessük. Az 1307-es évszám nagyon is olyan időkbe visz, amikor a rossz párthoz való csatlakozás hatalmas családokra is végzetes lehetett. A város úthálózatának a kialakulása, hang­ súlyozzuk, a birtokközpont kialakításának a függvénye, és itt felhasználhatjuk a temp­ lom datálását a számbajöhető időköz leszűkítésében. A templom feltehetően a kuriávr 1 megközelítően egy időben épült, előbb semmiképpen, mert nem szólt bele a település kialakításába. Minthogy azonban a templom XIII. századinak látszik, sőt valamivel at is lépheti a századot, ön kénytelen ül az adományozás 1307-es évszáma kínálkozik.

Ez az időpont megfelelhet a kúriának is, a templomnak is. Az adomány elnyerése után a Báthoryak biztosították a birtokközpontjukat egyrészt az erődített kúriával, másrészt a templom építésével.

53

A kúria erődítésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy itt nem feltétlenül kell várfalakra gondolnunk. Lehetett ez egyszerű cölöppalánik is. Van adatunk arra, hogy a Telegdyeknek a XVI. században is volt olyan udvarháza, melynek kapuja, s kerítése sem volt. Ami a templom kerítését illeti, ez esetben olyasmi löréses faira gondolhatunk, min' amilyent Hajdúszoboszlón és Hajdúdorogon ma is láthatunk, és amilyen nyomokban Tiszavasváriban is megvan. Kisebb portyázó ellenség ellen oltal­ mat adtak.

A telepítés előtt Az 1753 előtti Nyíregyházáról nem sokat tudunk. Az 1751-es összeírás szerint.50 lakott, 26 üres telket és egy majorságot számolnak meg a középületeken kívül. A köz­ ség képe tehát magábanvéve igen szánalmas lehetett. Az akkori belterület egyharmadrésze gyomos udvarral, rombadclten várta az idők változását. Nevezetesebb épületei közül megemlítjük a már ismert „magyar” és „orosz” templomot, mely a mostani gör. kát. templomnak második elődje, továbbá a megyének egy házát, rét kocsmát a két urasági házat, iskola talán csak az „orosz mester" lakásán volt. Ezt a falut, nyilván a hagyomány erejénél fogva árok vette körül, melyet az utaknál kapuk szakítottak meg, melyek tölgyfagerendából voltak ácsolva. Mindjárt hozzá­ tehetjük, hogy az árkot és a kapukat az uraság óhajtására tovább is fenntartották, s ahogy nőtt a város, úgy tolták kijjebb. Utolsó adatunk erre vonatkozóan 1793-ból származik.

A telepítés után , A telepítésre vonatkozóan számunkra a legérdekesebb kérdés, hogy milyen volt a telepesek háza, s azt a lehetőséget megvizsgálni, hogy közülük fennmaradt-e néhány.

Hogy a kérdésre válaszolni tudjunk, mindenekelőtt a telepítés bizonyos körül­ ményeit kell szem előtt tartanunk. 1754-ben az új lakosok már kétszáz házat felépí­ tettek. Anyagi vonatkozásban nem állhatták jól, mivel régi helyükön három évre ki kellett a taksát előre fizetniük. Ez a körülmény már nagyjából meg is határolja az éj Nyíregyháza első házainak lehetőségeit. 1757-ben 268 lakott házat találunk. Az össze­ írásokból követni tudjuk, melyik utcán hány ház helyezkedett el. Ez utóbbi évben a Debreceni utcán 89, a Szarvas utcán 60, a Pazonyi úton 47, Kállay utcán 37, a Tokaji utcán 29 és a Csabai utcán 24 ház szerepel. Az utcákra vonatkozóan azonban tudnunk kell, hogy ezek akkor hol terültek el. így például a Szarvas utca elejéhez tartozott a Zrínyi Ilona utca, s folytatásképp a Kossuth téren lévő, és már régen megszűnt útszakasz. Ha így számítjuk a 60 telket, akkor talán a mai Kereszt utcáig érhetett.

Leghosszabb a Debreceni utca volt, mely a Káliói út elejétől a városi tanács északi sarkától számított, de 89 házával legjobb esetben is csak a Kígyó utcáig tarthatott.

A többi utcák jóval rövidebbek voltak. A Tokaji út kb. a Kossuth utcáig ért el, a Csabai utca a mai Kossuth tér északnyugati sarkától a debreceni és kallói utak találkozásáig terjedhetett. Ennek a futólagos összevetésnek az a tanúsága, hogy az első települési hullám a mai város belső területére esett. Ezen a területen ma ebből az időből származó házak nincsenek, mert a fejlődés ezt a részt érintette a legjobban, így hót nem áll fenn annak a lehetősége, hogy az első telepesek házaiból akár egy is megmaradhatott volna.

Nyitva marad még az a kérdés, hogy vájjon megtudhatjuk-e, milyenek voltak ezek az első házak, tudunk-e esetleg bizonyos meggondolások alapján bizonyos következ­ tetéseket levonni.

Ha akár séta közben keresni próbáljuk a legrégibb házakat, akkor utánuk kell menni a régi főútvonalakról a mellékutcákba, vagy a város végére. Itt-ott találunk 54

még olyan házat, mely úgy kiáll az utcára, mint az Öreg parasztok szoktak falun kiállni a kiskapuba. Ezeknek a házaknak olykor szinte emberi arculatuk van, az ócska szalmatető, mint rossz zsíros kalap, le van húzva a két szemükre. Ezek a házak, akár átalakítva is, 1810 előtt épültek, ugyanis Nyíregyházán ebben az évben kezdett mű­ ködni az utcainspektor, kinek egyik feladata éppen a város utcáinak a rendezése is volt.

Az 1832-es tűzvész, melyben a várcs déli része leégett, szintén kínál némi lehe­ tőséget. A tűzvész után a pusztulást természetesen helyre kellett hozni. Érdekes tünet, hogy a központhoz közeli házakon feltűnnek a kor élő stílusára, a klassziciz­ musra jellemző elemek: laposabb párkány, rajtuk fogsor, kerek padlásablak, attika a tornácrész fölött. Kevéssel lejjebb azonban megvannak még a tiszta barokkos íellegű házak. Hogy az újjáépítéskor a házaknak nem húztak mindenütt új falakat, olyan érdekes jelenségek bizonyítják, mint a hiányosan visszaállított barokk párká­ nyok. De más is bizonyítja ennek a régi háztípusnak időben visszamutató voltát. Meg­ található szórványosan a városnak tűz által nem sújtott részeiben is.

Egy kialakult népi házttípussal állunk szemben, mire a néprajz még nem figyelt fel eléggé. Most is csak vázlatosan, nagy vonásokban szeretnénk ismertetni. Az épület vályogból, vagy vertfalból készült, sövényfonásos és gerendavázas háznak nem maradt nyoma, sem hagyománya. A nádtető oromzatán faragott pálca díszlett, közü­ lük ma már az egész városban csak egy-kettő látható. A lábazat igen alacsony, a hom­ lokzat két ablaka kicsiny, s alacsonyan nyílnak. Egymáshoz közel nyílnak, mintha összebandzsítanának. Amint a szoba a homlokzaton kettős barokk tükörben jelent­ kezik, az ablakok közelebb vannak a középső falsávhoz, mint a szélsőkhöz. A két ablakos tükör mellé harmadiknak a tornácnak megfelelő hasonlóan tükrös homlokzati rész csatlakozik, minthogy a tornác elől is, hátul is zárt. A homlokzati falrészt egy gazdag barokkos párkány — igen sokszor asztalosmunka! — zárja le. Mivel a hom­ lokzat fa része nem szimmetrikus, mint a tető, azért a deszka-oromfal két kis nyílása és a tető gerince nincs egyensúlyban az ablakokkal. A homlokzat aránytalan benyo­ mást kelt, de igen érdekes és jellegzetes megoldás.

Ma ez a háztípus perifériális, a széleken jelenik meg, valamikor tehát középről indult ki, s talán nem tévedünk, ha ilyeneknek képzeljük el a város 1753—51-es há­ zainak ha nem is az egészét, de legalábbis nagy részét. * A telepesek első középülete az e’ ső e/angélikus templom a szükség jegyében készült.. Helye a mai Kossuth-tár délnyugati sarka. Tulajdonképpen a Károlyiak urasági csűrje volt, meiy a köze ben lévő Városi Tanács helyén volt ispánlakhoz tar­ tozott. Általában lekicsinyléssel szokták elintézni ezt az épületet, holott csak nem sokban különbözhetett, hogy egy helybeli példát vegyünk, a régi görögkatolikus íatemplomtó'. Mindenesetre vastrg tö.gypallóból készült, az uraság feltehetően nem takarékoskodott a közelben lévő erdőjének az anyagával. A telepesek a falakat be­ ragasztották, a nádtetőt kijavították s hogy szükség'emplom, csak az árulhatta el, hogy nem volt szentély része. A környéken még nagyon sok hasonló templom volt.

Ezt a. csűrből lett egyházi épületet azonban a következő évben a telepeseknek le kel­ lett bontaniok. A lebontásnak van azonban egy érdekes körülménye, éspedig az, hogy a hívők maguk bontották le önként. Ezt nyilván abból az okból tették, hogy az érté­ kes faanyagot megmentsék és a későbbi időkre megőrizzék. S valóban 1766-ból ada­ tunk van arra, hogy a nyíregyházi evangélikus lakosok engedélyt kértek, hogy régi csűrtemplomukat megnagyobbíthassák, amiből az következik, hogy erre az időpontra már ismét felépítették.

55

Úgy látszik, 1775-ben nagyobbították a csűrtemplomot, fennmaradt a tervrajza.

Ezt az ittállomásozó dragonyos ezred egy főhadnagya, br. Andertzky Ferenc készí­ tette. A bővített gerendavázas, deszikafalú és szalmatetős imaház elég tekintélyes építmény lehetett, hosszúsága a 34—35 métert csaknem elérte.

1761-ben jutott a község abba a helyzetbe, hogy megvehetett egy parasztházat községházának. Az összeírásokban ez az épület a Szarvas utca elején szerepel, tehát valahol a Kossuth tér északi végén. 1783-ban az épü et már rossz állapotban lehetett.

A község \ezetősége kérvényezi a Károlyiaktól, hogy mivel a „helység Házunk úgy el romlott, hogy ujjat chinalnunk kell annak alkalmatcsabb Heliyet istaljuk” . Az idézetből kitűnik, hogy a község nem volt megelégedve a községház helyével. A va . lóság azonban az, hogy alkalmas heiyen, a központban állott. A község vezetőinek tehát volt valami hátsó gondolata, amit nem mert kifejezésre jutlatni. Ez az lehe­ tett. hogy úgy lá'szik már akkor szemet vetettek a földesúri épületekre, de nem merték megmondani És mikor jóval később a helység időrendben negyedik házát felépítették, az mégis csak oda került, ahová akarták, ugyanis ez a mai városi tanács földszinti része.

A második községházát az»179ü-es évek elején fei is építették. ~~Áz 1770-es években a városnak fontos korszaka kezdődött el. Nyíregyháza rálép arra az útra, mely a \árosiasodás felé vezetett. Ezt bizonyos közérdekű létesítmények felépítése jelzi, melyek egy egészen különálló csoportot alkotnak.

A kezdeti lépés szerény. 1770—71-ben megépíti a község a serfőzőt és a pálinka-, főzdét. A Serház utca és a Maláta utca neve őrizte meg a helyüket és emléküket.

A régi szakirodalomban eléggé elterjedt az a kissé romantikus véleménye, mely sze­ rint a Serház utca nevét a Báthory István nádor által a XV. század elején épített serfőzőtői kapta. Ezzel szemben a valóság az, mint a volt Nádor utca se az említett Báthorytól, hanem a magyarok közt népszerű József nádortól kapta a nevét (a Pus­ kin utca, volt Nádor utca ugyanis elég kései utca), épen úgy a Serház utca sem a hasonló középkori üzemtől kapta a nevét, hanem a fenti időpontban emelt serfőzőtöl.

Ha a középkori Nyíregyházán serházat kellene keresnünk, azt a város mai központ­ jában kellene valahol tennünk. De a Serház utca fekvése és helye is elég döntő, ugyanis a véresből kife é menve a Szilfa utca után — a Hatház utcát leszámítva — következik, márpedig 1754-ben a Szilfa utca, akkori nevén Szélső utca, valóban a város szélét jelentette. Az eltelt időszak szükséges volt, hogy a két utca közötti rész betelepüljön.

A „Ser és pályinka háza” elkészülte után a község a nagy vendégfogadó építését kezdte el. Erről az épületről nemrég még semmit nem tudtunk. 1962-ben találtuk meg a Dessewffy levéltárban a tervrajzát, mely Nyíregyházára vonatkozóan évszámilag legelső illusztrált dokumentum. A tervrajz mellett néhány adat is előkerült, melyek segítségével nagyjából tisztán áll előttünk ez a szép régi, s a mai nyíregyháziaknak már az emékeiből is eltűnt épület.

Amint a 2. számú kép mutatja, egy igen kellemes hatású későbarokk műemlékünk lenne ez az első nyíregyházi vendégfogadó, ha fennmaradt volna. Elnyújtott homlok­ zatát középen széles kapubejáró töri át, melyet a tetőrészen oromzat is kihangsúlyoz.

Ettől a középrésztől jobbra és balra öt-öt egyszerű, úgynevezett füles ablak élénkíti a falat, míg a magas, s négy nyeregtetőt 3—3 világító ablak díszíti arányos ritmusban.

A homlokzat két szélit egy-egy egyszerű falpillér zárja le.

Az épület stílusával a klasszicizmus egyszerűségébe hajló barokkot képviseli, mi ít épülettípus azonban igen ritka. Egyelőre egyetlen példányát ismerjük csak, Gyön­ gyösön. Ezen a távoli példán nem kell csodálkoznunk, ugyanis abban az időben az egyetlen postavonal, mely Szabolcsot Budával összekötötte, Gyöngyösön is átment.

56

rT S M

2. kép: A régi nyíregyházi vendégfogadó tervrajza (Lebontották 1892-ben) Az épület hozzávetőleg mintegy negyven méteres homlokzatával elég hosszú lehetett, azonban mint szálló, csak hat szobával rendelkezett. Mégis, ha XVIII. századi mértékkel mérünk, akkor pz a vendégfogadó már nem közepes méretűnek, hanem nagynak számított, mivei az akkori követelménynek megfelelve már hat szobájuk veit.

Ez a hat szoba az alaprajz jobb szárnyán látható. Kettőnek a bejárata a kocsiálhajtóból nyílott, négybe pedig a bejárat az udvarról megközelíthető folyosón keresztül volt. Mindegyik szobát kemencével fűtötték, és érdekes módon kívülről. Ez alól a kocsi áthajtó két szobája sem volt kivétel, ezeknek a kemencenyílása:hoz külön kis folyosó vezetett.

A baloldali rész a vendéglős lakása, és az ívószobák. Jól kivehető az alaprajzon a kármentőnek, vagy ahogy akkor nevezték a .,rekeszté”-nek a helye. A két ivószobát a konyhából fűtötték.

A vendégfogadónak abban a vasút előtti világban volt még egy lényeges része, az istálló és a kocsiszín. Nyíregyházán az utasok 12 lovat és 10 kocsit tudtak állandóan pihentetni. Az egész épületet téglakerítés vette körül, melyet az akkori szokás szerint zsindely borított.

Az építésnek az előjátéka, mint említettük, mintegy 190 évvel ezelőtt, 1772-ben kezdődött. Az első kiaadások a szerződött téglaégetők munkájához szükséges befek­ tetések voltak, ezeknek a felszerelése ugyanis az akkori szokás szerint az építtetőt terhelte. így Nyíregyháza községnek kellett megcsináltatnia 13 téglavető formát, to­ vábbá téglavető asztalt, s szilkét, azonkívül vásárolt kapákat, ásókat, rocskákat, ta­ licskákat.

57

Az alapozás kövét Bodrogkeresztúrról, a meszet Borsodból Rakacáról, a rudvasat Mecenzéfről szerezték be, tehát ugyanazokról a helyekről, ahonnan a vármegye vá­ sárolta a nagykállói megyeháza építkezéséhez szükséges anyagokat. A nyíregyházi építkezést nagyban megkönnyítette az a körülmény, hogy a nagykállói építkezés ugyanekkor folyt.

A kőműves azonban nem Káliéból jött. A számadások több kőművesmester nevét is emlegetik, közülük számunkra legfontosabb Johannes Szuda. Időrendben ő a leg­ első kőművesmester, aki a vendégfogadó körül dolgozik, így őt kell a terv szerzőjé­ nek is tekinteni, működése 1773-ra esik, arra az évre, mikor Ronyecz Tamástól és Springer Jánostól vásárolt telkeken az építkezés megindult. Szuda nyíregyházi mun­ kássága valamilyen okból hamarosan abbamaradt, s egy másik tarcali kőműves foly­ tatta a munkát: Martin Sternfidel, vagy ahogyan a tarcali anyakönyvben szerepel

3. kép: A mészárszék tervrajza (1783) 5C

Kőműves Márton. A következő évben Richter Ferenc tályai mester vezette a mun­ kát, s 6 be is fejezte. A nyíregyházi kőműves — az első aki a községbe a miskolci céh tagjaként letelepedett — Bertnicsek Leopold „majszler” csak a vendégfogadó szobáiban lévő kemencék lábazatát építette. Nyíregyházára ekkor még, úgy látszik, nem jutóit komolyabb képességű kőműves.

A serház és a vendégfogadóhoz tartoznak még a kocsmák, a boitok és a mészár­ szék is, A kocsmák építésérő., sajnos, nemi sokat tudunk. Az úgynevezett középső kccsma a volt rom. kát. bérpalota helyén volt. Az első és sokáig egyetlen boltot a Károlyiak építették, — a Dcssewffyek üzleti érzéke elég fejletlen volt, — de a helyei nem tudjuk.

Több adatunk van már a mészárszékről. Egy 1783-ból fennmaradt kérvényb-’ n a nyíregyháziak írják „Méltóságos Uraság engedelme nélkül mivel semmi új Épületet, melly közönséges volna, nem szabad tennünk és a Mészárszékünk mind igen rossz, mind pedig alkalmatlan helyütt vagyon, méllóztassék helyet mutatni és építéséről Dispositiot tenni''. Károlyi Antal ugyanerre a kérvényre sajátkezüleg írta rá a követ­ kezőket: „Pro Executiono Növi Macelli fundus in concursu Platearum Orosiensis Kalloiensis et Debreceniensis per officiales utriusque Domini remons ratur’ . Eszerint az új mészárszék helyét az orosi, káliói és debreceni utak találkozásánál lévő telken jelölték ki. Az IC63-ban végzett csatornaásaskor az úttest alatt az Állami Áruház előtt elő is kerültek elég széles alapfalak, melyek eszerint, a mészárszékhez tartoz­ hattak.

A Dessewffy levéltárban fennmaradt a mészárszék tervrajza is (3. sz. kép.) Viszony­ lag egyszerű ház, öt oszlopos tornáccal, egyszerű nyílásokkal. Az első helységben három tőke volt a három ablak mellett, az ablakok közűi kettő a tornác felé, egy a homlokzaton nyílt. Az elrendezésből az következik, hogy az épület sarokház volt.

Meg kell említenünk a Szabolcs megye monográfiájának azt az értesülését is, hogy a régi mészárszéket a róm. kát. egyház kapta meg, amely annak a helyén iskolát építtetett. Ez a mészárszék azonban, amely a II. számú iskola helyén állott, nem azonos az előbbivel.

Nyilvánvalónak látszik, hogy mindezek i z építkezések a nemrég letelepedett lako­ soknak nem csekély terhet jelentettek. A helyzet azonban más. Ezeknek az épüle­ teknek a felemelését már a telepítési okmány tartalmazza, ami azonban a költségeket illeti, igaz, hogy a község építette, de leszámolásra került a fizetendő taksából. Ezzel a kikötéssel jól jártak a Károlyiak, bár átmenetileg az építés alatt csökkent a jöve­ delmük, később ezeknek az árendajabcl többet kaptak, mint az egész földbérletből.

A nyíregyháziak szintén nyertek: fejlődött a helység, másrészt, minthogy a község vette kezelésbe ezeket a bérleményeket, anyagilag is hasznot húzott. Nem tudjuk megállapítani, hegy ?. telepítési szerződősbe ki vétette bele ezeket az építkezéseket, Fetrikovics, Reguly, vagy akár a Károlyiak, de lényegében ezekkel rakták le a város fejlődésének az alapját.

Városképileg a régi Nyíregyházának jellegzetesebb épületei kétségkívül a temp­ lomok voltak. Eltűnt közülük nemcsak az árpádkori ref. templom, hanem követték a XVIIII. századi róm. kát. és gör. kát. templomok is. Azt az űrt, amit maguk után hagytak, csakúgy sajnálhatjuk, mint az evangélikus templom átalakítását. Történeti stílusokat képviseltek, velük a város múltjának szemléletes bizonyítékai semmisültek meg. Valahogy úgy történt, hogy később a fejlődésének gőgjétől kissé megs-zédült város olyat áldozott fel, amit később semmivel sem lehet pótolni.

A telepítés előtti Nyíregyházán a reformátusokon kívül csak görögkatolikusok laktak. Az ő íatemplcmuk 16C2-ben épült, erről többet sem tudunk. Első kőtemplo­ muk ugyancsak a mai templom helyén 1720-ban épült volna, azonban ez is átadta 59

4. kép: Az 1875-ben lebontott gör. kát. templom a helyét az 1772—75-ben készült épületnek. Az 1875-ben lebontott egyház a fénykép szerint mást is mond. (4. sz. kép.) A kép egy klasszicista jellegű épületet mutat. Hom­ lokzatán magas lábazaton három pár pilaszter állott, melyek közül a középkori pár kissé kiugrott. A homlokzatnak ezt a kilépését követte a torony is. A toronynak a főpárkány feletti részén körablak volt, s mellette egyszerű lejtős felfalazás, mely a homlokzat magasságát volt hivatva fokozni. Továbbiakban a torony egy magas tagolatlan részben folytatódott, félköríves ablakát két elnyújtott falpillér fogta közre.

Ezt a részt egy hármas pálcával tagolt görögös architráv fejezte be. Majd éles kontraszként egy övpárkányszerű rész után egy alacsony rész következett, hol az órát kettős kis falpillér-párok fogták közre. A sisak alacsony, lépcsőzetes megoldása tel­ jesen sajátos.

A torony kétségkívül klasszicista, tehát feltétlen későbbi a fenti adatoknál. Egyes részletek: a lábazatok közti különbség, a homlokzati sűrű pilaszter elhelyezés arra mutatnak, hogy a barokk épületet később, úgy 1830 táján más stílushoz igazítottták.

60

A régi tóm. kát. templom kissé vidékies, de igen kellemes hatású késóbaro.ck épület volt. (5. sz. kép). A Kossuth tér délnyugati sarkán, az akkori Szarvas utca 12­ 13-, 14. számok alatti telken építették, szentéllyel a mostani róm. kát. templom irá­ nyában. Egy tornya félig beépült a hajóba, mely a homlokzat után egy kis homorú­ lattal kiszélesedett. Az itt elhelyezett magas tükrök miatt ez a kiszélesedő rész nem rontja azt az elegáns karcsúságot, mely az épület szembenézetének a legfeltűnőbb sajátsága. A pilaszterek hosszú függélyesei, s a torony alig észrevehető keskenyedése csak középen törik meg és súlyoscdik el, egyrészt a tetőpárkónynak a homlokzaton való átfutása, másrészt a középső toronyrész üressége miatt. Érdekes, hogy a hajó­ homlokzat vízszintes szaiagkváderei a tükrök keskeny volta miatt nem hatnak zava­ rólag a vertikális szisztémában. Ez a rész inkább festői foltként érvényesül, s csak kiemeli a falpillérek karcsúságát. A torony barokkosán gazdag főpárkánya, bár kissé idejétmúlta megoldás, de érdekes hangsúllyal zárja le a sisak alatt a vonalak ural-

5. kép: Az 1904-ben lebontott róm. kát, templom

01

kodó feltörését. Végeredményben kis stilusbizonytalanság, de hatásos technikai fogá­ sok, némi ügyetlenség, de egészben véve jó formahatás jellemzi ezt a kis eltűnt templomot.

A róm. kát. templom keletkezésének a feltételei merőben különböztek a szoká­ sostól, mert hívek alig voltak. Az építést a Károlyiak kezdték el, mint kegyurak. 1781. elején a hely még nem volt kijelölve, de a meszet és a követ már megrendelték. Az építkezés csak 1783 szeptemberében kezdődött el, s nemsokára meg is akadt, sőt a fel­ ajánlott összegek kevésnek bizonyultak. 1810-ban — csaknem harminc évvel a meg­ kezdés után — belátták, hogy „az első Rajzolathoz képest az építéshez fogni és azt felépíteni nem lehetne, tehát csak a mai fent álló falaknak meg igazítása és fedél alá leendő vétele rendeltetik.” Az építéshez Szepessy Ignác kanonok, a későbbi pécsi püspök, és a város is jelentős adománnyal járult hozzá, mégis csak 1814-ben szen­ telték fel.

Az építész, legalábbis a végén, egy tokaji mester volt, s ha azonos volt azzal a tokaji építőmesterrel, aki ugyanekkor a káliói börtönök javításán dolgozott, akkot az egykori nyíregyházi róm. kát. templomot Francz Ignácz fejezte be, ha nem építette.

A’ evangélikus templom nem tartozna tulajdonképpen a tárgyunkhoz, mivel ma is fennáll és funkcionál. Mégis szükséges az előbb tárgyalt két templomhoz való vonat­ kozásai miatt megemlítenünk, másrészt pedig azért kell vele foglalkoznunk, mert a későbbiek folyamán az épület külsejét annyira díszessé tették, hogy az eredeti állapot nehezen képzelhető el.

1781-ben, mikor a csürtemplorn helyét a róm. kát. templom számára jelölték ki, kapta meg az ev. egyház a templom mostani helyét, ahol kuruckori temető volt. s ahol harangláb]uk is volt. Az építkezést a türelmi rendelet következtében tudták meg­ kezdeni, s az épület bámulatosan rövid idő alatt elkészült. 1784-ben kezdték el, s két év múlva fel is szentelték. Ha a róm. kát. templom építésének idejét összevetjük ezzel a rövid időközzel, a különbség igen szembetűnő. Bizonyos tisztelettel kell megállnumt a régi nyíregyháziak áldozatvállalása előtt, hogy egy ilyen nagyszabású épületet ilyen rövid idő alatt el tudtak készíttetni. Nem voltak müveitek, gazdagok, de összetartottak, s egy célért hajlandók voltak áldozni; ezen a téren a templom felépítése szinte főpró­ bája egy majd későbbi nagy áldozatvállalásnak, a város legnagyobb történeti lépé­ sének az örökváltságnak.

A templom legfiatalabb a három régi egyház közül, melyek majdnem egy időben épültek, de szerkezeti rokonság is összekapcsolja őket. Mindhármuknak egy tornya van, a toronyrész a hajón kétemeletes, hozzá a homlokzatot egy attikás és egy átme­ neti rész kapcsolja. A torony oromzati részén a második emeletet egy-egy kerek ablak jelzi, míg ez a szint alacsony, a fölötte lévő aránytalanul nagy, itt nyílik egy-egy hatalmas a*blaik, mely szinte az egész tornyot kitölti. Kétségtelenül egy olyan elterjedt típusnak a megnyilvánulásaival találkozunk, mely a vallási határokon is túlnőtt.

A nagykállói megyeháza építőmúhelye működésének az ismeretében és az egyházi levéltár adatainak segítségével ma már meg tudjuk állapítani az építés körülményen és az egykori alakját is. A tervét 1784 elején ugyanaz a Juseppe Április készítette, ki a káliói megyeházát is építette. Az olasz építőmesternek Szabolcsban ez volt az utolsó ténykedése, és ettől kezdve a rá vonatkozó adataink elhallgatnak. Április tervét a helytartótanács azzal hagyta jóvá, hogy a túlságosan sok dísztől meg kell fosztani.

A tervező építész távozása miatt az építkezést Kriechbaum Ignác, a megye mérnöke vezette, eleinte Bertonicsek Leopold kőművesmesterrel, majd ennek eltávolítása után egyedül. Kriechbaum a homlokzaton tartotta magát az eredeti tervhez — egy rajz őrzi az eredeti formákat — de a templom belsejében nem tudta az olasz mester belső tereinek a hangulatát megteremteni.

611

Az eredeti épület sokkal egyszerűbb volt. mint a mai. Éppen ezért az ablaKok kökereteinek, melyet az ugyancsak Nagykallubol ismert sátoraljaújhelyi k ő faragó , ^ • “tz Márton készített, az összhatásban nnü.vohh szerepük volt A / neveti rr«let»-k közül megemlíthetjük meg. hogy a jclJctí/« le- s n - k 'i k f ^ ma csak a keleti rétzi r.

■‘rintc tlcnek. a hnm!ok/n|«m pedig «?jv olyan hegeciüablak is volt, mint amilyen nz egykori mcgyeba/a oldnlso oromzatain ma is v*n.

Mikor IK.t>-ben a renovál.u alkalmával n templomot a mostani ncoreneszánszos líszeivel lalfc'k el. talán nuv fájj oz egyszerűségre intő rendelet sebe a légi nyíregy­ háziaknak D az is lehet, hogy csak szebbe akarták tenri a templomukat M i n d e n ­ esetre nini szc nmei nézve k.*r volt ezt tenniük, a \nk rnngg ilotl súlyos parkánnvni rs indával szinte történeti hitelétől fo:;/tot:ák meg nz -pulelet. Mindezek ellen rt a.enbar ebben a fo*rnáh»ji 1* rr. Nyíregyházának legkomolyabb, ha nem egyetlen műemléke # A régi Nyiicgvházának voltak még más nevesebb épületei is, például azok, ame­ lyeket a vármegye itt építtetett. Ilyenek voltak az úgynevezett ..kvártélyrw” házak.

■ kaszárnyák ősei. Egy kisebb és egy nagyobb is volt. Sajnos ezekről csak üres tecli•lkai ad ■ . kerültek elő. Van azonban néhány más épület is, mely ebből az időből származik, mint ;j szép tornácé. Iwrzédv sor sarkán lévő ház, vagy a Lenin (éren lévő Nyíregyházának eevptlen kökeretelt abiakú háza, de ezekről rr.eg az adatait hiányoznak

V I K A R SÁ ND OR :

ZENEISKOLÁNK 25 ÉVE

25 év csak az emberi életben nagy ..... egy intézmény, egy iskola életeben csak bevezetés, csak előszó. A nyíregyházi zeneiskola életében ez az első 25 cv duplának számít, hiszen alapítása a fasizmus sötét árnyékában történt, első lépéseit a második világháború szörnyű szenvedései tették bizonytalanná s a háború romiam elkezdődéit újjáépítés minden hősi erőfeszítés mellett is csak lassan haladhatott előre. Nagyobb lendületet csak az 1950-es évek után vehetett az iskola fejlődése s ez a lendület az 1961-ben elkészült szép, új zeniskolai épületben csúcsosodott ki. Hosszú, küzdelmes, buktatókkal teli út van az első 25 év mögött. De megérte! Ha a művészi alkotás a valóságot tükrözi s ez. által meg akarja változtatni a környező világot, úgy ez a zene­ iskola is tükrözi a maga fejlődésében a szcciálista kulturforradaimat. mely minden nehézség dacára is feltartóztathatatlanul halad előre s meg akarja változtatni, szoci­ alistává akarja formálni az emberek gondolkodását, magatartását, óriási és lemérhetetlen az a fejlődés, mely a zeneiskola 1939-ben történt alapítása és napjaink között ' an. Megváltozol a cél, az eszköz, a módszer, medve! a zeneiskola a ma munkáját végzi s ezeknek következtében megváltozott az eredmény is. Érdemes végigtekinteni ezt a fejlődést s érdemes lemérni az e-edmén"1- ........ kitűnő összehasonlítási alapul szolgál múlt és jelen között.

1939—1945. A

kezdet.

Nem lehet meghatódottság nélkül forgatni a Bessenyei Társaság áll. eng. zene­ iskolájának néhány megmaradt évkönyvét, melyekből dokumentum érvényű hiteles­ séggel lehet rekonstruálni a kezdeti évek sok sok küzdelmét, de eredményeit is. Mert ilyen is volt! Az 1941—42 iskolai évről szóló évkönyvben ezeket olvashatjuk a Bes­ senyei Társaság főtitkárának növendékhangversenyt megnyitó beszédében: „Nemcsak állandóan növekedő növendékszáma, nemcsak állandóan mindjobban felfigyelő művelt közönségünk szeretete igazolja a sikert, hanem legfőkép az a tény, hogy ma már általánosan tudott és elismert, hogy Nyíregyházán és Szabolcsban a zenei élet irányítója, szervezője és mozgatója ez a zeneiskola. S aki jelen volt a múlt hónapban azon az ének- és daloshangversenyen, amelyen Nyíregyháza városának tanuló iíjúsagy mutatta be a nagy közösségi érzésről valló érieket, k 'űnö zenei művellségét. az azzal a megnyugtató érzéssel távozhatott el onnan, hogy mindez a zeneiskolánk tervszerű és mozgató ereje nélkül talán nem is születhetett volna meg s nem bontakozhat! t volna, ki olyan meggyőző erővel, mint éppen akkor, amikor a magyar dal cs zene leg­ kiválóbb reprezentánsai jelentek meg városunkban.” (Kodály Zoltánra es Bárdos Lajosra célzott a főtitkári megnyitó!'. Hogy szükség volt a zeneiskolára s megléte komoly kulturális hiányt pótolt, azt mutatja növendékeinek állandóan emelkedő létszáma is, íme az első öt év benépesedésének statisztikája;

1939—40 tanévben 1940— 41 1941— 42 1942— 13 1943— 44

70 növendék 120

213 225 274

Ha meggondoljuk, hogy a zeneiskolának sem saját helyisége, sem egyetlen hang­ szere, sem egyéb felszerelése nem volt s a második világháború vihara mindig fenye­ getőbb módon közeledett, ez a fejlődés szép és biztató volt. De ezen a biztató jövőn kívül azután nem is volt semmije. A tanítás több helyen történt: a Kálvineum tanító­ nőképzőben és leánypolgári iskolájában, az Ev. Leánygimnáziumban és a Kir. Kát.

Gimnáziumban (Vasvári Pál gimn.!). Zongorákat részben a helyiséget adó iskola adott, részben a zeneiskola bérelt. Valami kis segélyt adott a város, és az akkori Kultusz­ kormány is. Egyébként pedig teljesen a befolyó tandíjakból tartották fenn a zene­ iskolát. Tandíj az akadémiai tanfolyamon havi 15 pengő volt, közép és alsó fokon 12 pengő, a zeneóvodában 5 pengő. Aki csak melléktanszakra járt (zeneelmélet, összhang­ zattan, zenetörténet, zeneesztétika? az havi 10 pengőt fizetett. Tanszakok voltak: zon­ gora, hegedű, zeneszerzés és a 4—6 éves kis gyermekek részére zeneóvoda. Ez utóbbiak részére szép és jól fölszerelt bábszínházaat készítettek s Vikár Sándorné vezetésével a tanítónőképzős növendékek bevonásával hasznos és kellemes szórakozást szereztek a kicsinyeknek. Az első évben csak zongora tanszak működött.. Tanárai részben a deb­ receni Városi Zeneiskolából jártak át, mint Galánffy Lajos, dr. Darkó Jenőné, Besse­ nyei Erzsébet. Részben helyben laktak, mint Somogyi Etelka, aki a tanítónőképzőben is tanított. A második évtől kezdve (1940—41) már a hegedű tanszak is működött.

Tanára Timári Mária volt (jelenleg a bajai áll. zeneiskola tanára!)

1939 szeptemberében a zene;skoia vezetésével a Bessenyei Társaság elnöksége Vikár Sándor Zcneművészeii Főiskolát végzett tanárt és zeneszerzőt bízta meg. Ez a megbízatás — megszakítás nélkül — ma is tart.

A háború következtében beállott utazási nehézségek a debreceni tanárok átjá­ rását egyre nehezebbé, bizonytalanabbá tették s a harmadik évben (1941—42) már itt lakó tanárokról kellett gondoskodni. Ez sikerült is s Nagy Ilona és Takács Irma főiskolát végzett kitűnő képesítésű tanárok személyében megnyugtató módon rende­ ződött a zongora tanítás. (Nagy Ilona most a debreceni Zeneműv. Szakiskola zongora tanára s a nyíregyházi Áll. Zeneiskola szakfelügyelője; Takács Irma pedig a Buda­ pesti ’ Zeneiskola Szervezet tanára.) Az 1941—42 tanévben már egy népi játékokból összeállított műsorú zeneóvodaj előadás és öt növendékhangverseny fémjelezte a zene­ iskola eredményes működését. Az 1942. március 25-én tartott növendékhangverseny műsorában Beethoven F-dúr szonátájával ott szerepelt S*raky Tibor, a zeneiskola későbbi tanéra, igazgatóhelyettese, jelenleg a debreceni Zeneműv. Szakiskola tanára és tanulmányi titkára. Ott szerepelt Kaszás Sári, a zeneiskola 1945 utáni hegedű tanára. Mindketten akadémiai fokon tanultak a zeneiskolában s a budapesti zenemű­ vészeti főiskolán vizsgáztak eredményesen. A június 4-én tartott növendékhangver­ seny műsorában pedig ot> találjuk Marssó József I. akad. oszt. növendéket, aki Viotti 22-ik hegedűversenyét adta elő Straky Tibor kísérete mellett. Dr. Marssó József ma a nyíregyházi áll zeneisko'a hegedű farszakának vezető tanára. Rajtuk kívül még sok kedves ismerőst találunk a növendékek névsorában, akik ma már pedagógusok, vagy egyéb helyen dolgoznak.

A jó tanári kart sajnos nem sokáig lehetett megtartani. A következő évben (1942—43) már megvált a zeneiskolától Nagy Ilona, Takács Irma és Timári Mária.

Elmentek városi zeneiskolához. Űjakról kellett gondoskodni. Ekkor léptek a zeneiskola 66

szolgálatába özv. Bányai Lajosné és Szita Jolán zongora tanárok, Ziener József honvéd katonazenész, mint hegedű oktató és az énektanszak felállításával Ági Gézáné. A nö­ vendékeik létszáma ekkor már elérte a 225 főt. Érdekes a növendékek megoszlása tanszakok szerint, ime: zeneszerzés 3 növendék zongora — 177 hegedű 18 ének 3 zeneovoda 24 összesen:

225

A tanszakok növendékarányából látszik, hogy ekkor még nem volt előtérben az együttmuzsikálás (kamarazene, zenekar!) jelentősége. Igaz, hogy a zeneiskola ekkor még nagyon fiatal volt s hangszerek beszerzésére gondolni sem lehetett. A háború szorongattatásai miatt a pénz értéke egyre romlott.

A tanév folyamán 4 növendékhangverseny volt s egy zeneóvodai előadás. Elér­ kezett az 1943—44. iskolai év. A háború réme egyre ijesztőbb alakot öltött. Állandó volt a légiveszély. Csoportos tanítást nem volt szabad tartani. Az iskolák november 1-től április 1-ig tanítottak. A zeneiskolának megengedte a szatmárnémeti főigazgató, hogy az egyéni oktatást a normális időben, tehát szepí. elején kezdjék el, de csoportos tanítás és növenlékhangverseny már nem volt engedélyezve. Szomorú és félelmes időszak volt ez! Mégis sikerült év végén 1944. június 4-én és 18-án egy-egy növendék­ hangversenyt tartani, melyek közül az egyiket a Bessenyei Társaság főtitkára, másikat a társaság elnöke nyitotta meg. A tavasz folyamán a megszálló német katonaság lefog­ lalta a zeneiskola legfontosabb mentsvárát, a Kálvineum polgári leányiskoláját és a tanítónőképző épületeit. Többet nem is szabadult föl a zeneiskola számára. 1944. szeptember 6-án délelőtt fél 11 órakor szörnyű bombatámadás érte a várost. A vasút és környéke romhalmazzá vált, az épületek alatt rengeteg halott. Tanításról többé szó sem lehetett. A várható harcok elől az emberek elmenekültek a város területéről.

A súlyos harcok folyamán, a város többször gazdát cserélt s a felszabadulás után a tanítónőképző épületei még sokáig katonai kórház céljait szolgálták. Ezzel le is zárult a zeneiskola küzdelmes első 5 éve. Szomorú finálé volt!

1945— 1950. Az újjáépítés.

A harcok elmúltával, ha lassan is, de ismét megindult az élet a romos városban.

Az emberek lassnként visszaszivárogtak s próbáltak mindent újra elölről kezdeni.

Még fájt a háború okozta sok seb, az elpusztult, megsemmisült otthon, a bizalmat­ lanság és gyűlölet, mely még nem oszlott el az emberek szívéből, de az életösztön úrrá lett a csüggedésen s néhány lelkes ember példája és vezetése nyomán minden téren megindult az újjáépítés.

A zeneiskola tanári kara is összeverődött s első és legfőbb probléma volt a zene­ iskola részére helyiséget keresni. A Széchenyi út 13. szám alatt egy teljesen elhagyott és üres házat találtak, mely alkalmasnak kínálkozott zeneiskolai célokra is. A város megértő és segíteni kész vezetősége ki is utalta az épületet zeneiskolának s egyben az igazgató lakásának is. Volt már helyiség, de előbb használhatóvá kellett tenni. Időt és fáradságot nem kímélő munkával tisztogatták, hozták rendbe az épületet igazgató, tanárok és növendékek közös erőfeszítéssel. De sem bútor, sem hangszer nem volt még benne. Az elhagyott javak kormánybiztosának segítségével zongorákat, némi bútort sikerült szerezni s így megindulhatott a zenetanítás, mostmár önálló épületben.

Persze ezt az önálló épületet még sokszor meg kellett védeni az igazgatónak.

67

Az új zeneiskolai épület tulajdonosa Gyulaházi Imr^né volt, aki elengedte a lakbért s így azt az összeget a ház renoválására, karbantartására fordíthattuk s ezért viszont a tulajdonosnak nem kellett adót fizetnie a ház után. Természetesen a nehéz­ ségek még nem múltak el. Az üzemeltetés még rengeteg problémát okozott és áldo­ zathozatalt kívánt meg. Villanyáram még sokáig nem volt. Petróleumlámpákkal, gyer­ tyákkal,, olajban égő kanóccal világítottunk, hiszen télen korán sötétedett s a tanítás amúgy is estig tartott. Fűtőanyag sem volt. A kertből kikerülő gallyal, gesztenyével, néha falevéllel és nö\ényi kóróval próbáltuk a fűtés illúzióját kelteni. De boldogok voltunk, hogy ismét taníthattunk, még ha nehéz körülmények között is, de békében!

A pénz is egyre romlott. Öráról órára drágult minden, végül már semmi sem volt kapható a milliókért, hanem megindult a cserekereskedelem: élelmiszerért ruhát s egyéb holmit kellett adni. Kialakult a tandíjfizetésnek egy új formája: természetben fizettek a növendékek. A mértékegység az olaj volt. Nehéz idők voltak! S mindezek dacára a zeneiskola fejlődése nem állt meg, növendéklétszáma egyre nőtt, s mivel idegenből okleveles tanárt hozni nem tudtunk, a helyi magánzeneaktatckkal próbáltuk megoldani a növendékek tanítását.

Tévedne az, aki azt gondolná,* hogy ennyi nehézség mellett nem jutott idő és energia hangversenyek szervezésére, azokon való közreműködésre. Jutott idő is, energia is és muzsikáló kedv is! fí945. július hó 7-én a Dessewffy tér 7. szám alatti volt Gyülekezeti Ház nagytermében a Nyíregyházi Tanintézetek és Pedagógusok Kol­ légiumának volt jól sikerült hangversenye, melynek bevételét a Széchenyi úti zene­ iskola épületének felszerelésére, rendbehozatalára fordították.]

Ezek voltak azok az idők. amikor még a múlt bűnei miatt szükség volt a nyonaorúság enyhítésére igénybe venni a jótékonycélú előadásokat. 1945. december 20-án a mindenki karácsonyára jótékonycélú előadást rendeztek, melynek zenei részét a zeneiskola tanári kara adta.

Ott volt a zeneiskola a lassanként megalakuló új társadalmi egyesületek munká­ jánál is. 1946. januárjában a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság zenei szakosztá­ lyában látjuk a zeneiskola tanárait.

A felszabadulás utáni időkben a Magyar Kommunista Pórt figyelme és segítő készsége kiterjedt az újjáépítés nehézségeivel küzdő zeneiskolára is-. 1946. febr. 10-én rendezett hangversenyt a Párt a zeneiskola felsegélyezésére.

A sok gond és baj után kezd visszatérni a jókedv és szórakozás utáni vágy is.

1946. febr. 23-án a .,Korona” szálló kis és nagytermében műsoros táncestélyt rendez­ tek a nyíregyházi újságírók és nyomdászok A zene: műsort a zeneiskola tanári kara adta.

De nemcsak a saját tanári karóval igyekezett szolgálni a zeneiskola a város zene­ kultúráját. Kiváló budapesti művészek szereplését is lehetővé tette. 1946. június 15-én Gérecz Árpád hegedűművész és Bácher Mihály zongora művészek hangversenyéi rendezte meg a zeneiskola. A zenei ismeretterjesztő munka már ekkor elkezdődött.

A népművelési feladatokat ebben az időben a város Szabadművelődési Tanácsa látta el. 1946. aug. 11-én rendezett a Szabadművelődési Tanács jól sikerült hangversenyt a zeneiskola művésztanáraival.

1946. szeptemberében már Zsoldosné (Hess Irén) hegedű tanár és Szenthslyiné (Havasi Gizella) zongora tanár állnak be a munkába. Az ő közreműködésükkel történt az 1946. okt. 6-i színházi hangverseny, melyen az összmunkás Férfikar működött közre. Az összmunkás Dalkör önálló hangversenyt is rendezett 1946. november 10-én, a zeneiskola tanáraival.

1947. március 9-én a Zrínyi Ilona utca 11. szám alatt a Magyar—Szovjet Műve­ lődési Társaság avat új székházat. Az ünnepi hangversenyt dr. Bodonyi Márton fő­

68

ügyész, a MSZMT elnöke nyitja meg. A zeneiskola tanáraiból Zsoldosné, Szenthelyiné, Áginé és Vikár működtek közre. Sor került a Nyíregynázi Művészi Hetek meg­ rendezésére is. A hangversenyek színhelye, a gyülekezeti ház, építési hiba miatt megrokkant. Helyreállítására, valamint az akkori Friedmann telepi tanyai iskola fel­ állítására, illetve segélyezésére ismét a zeneiskola ad hangversenyt. Természetesen közel sem sorolhattam fel mindazt az alkalmat, amikor is a zeneiskola tanári kara vagy növendékserege működött közre rendezvényeken, előadásokon. Kiemelkedő ünne­ pély volt a zeneiskolának nevet adó Bessenyei György születésének 200-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepély 1947. június 8-án, melyen Megyémé, Szenthelyiné és Vikár S. vettek részt művészi számokkal. Ezt az előadást megismételték Nyírbátorban 1947. szept. 28-án és Mátészalkán okt. 25-én.

Említettem már, hogy nemcsak helybeli, hanem pesti, sőt külföldi művészek hangversenyeivel is próbálta szolgálni a zeneiskola a város zenei művelődését, zenei igényét. Ilyen kimagasló, rendkívül sikert arató hangverseny volt az 1947. dec. 3-án rendezett hangverseny, melyen Sirio Piovesan kiváló olasz hegedűművész lépett fel Galánffy Lajos debreceni zeneisk. igazgató zongora kísérete mellett. Hatással volt a zeneiskola tevékenysége a nyíregyházi többi iskolára is. Ezért vált lehetővé a Nyír­ egyházi Szabadművelődési Tanácsnak egy olyan műsort összeállítani, mint amilyen az 1947. december 17-én a mai IV. sz. ált. isk. dísztermében lezajlott. Ezen az elő­ adáson énekes népi szokások, játékok voltak műsoron s közreműködtek a zeneiskola növendékein kívül a helybeli tanintézetek, óvodák, gyakorló iskola, Kossuth gimná­ zium, Bessenyei népi kollégium, Tanítóképző intézet stb. Művészeti rendezője és szervezője dr. Hartos Béláné volt, a zeneiskola mai napig is tanító „Mária nénije.”

Forgatva a régi megsárgult műsorokat, megelevenednek előttünk az akkori esemé­ nyek.

Az egymás iránti felelősség és segíteni akarás kollektív érzése nyilvánult meg azokban a tettekben, cselekedetekben, melyekkel a zeneiskola tanári kara és növen­ dékei segítséget akartak nyújtani az arra rászorulóknak. 1948. január 22-én az akkori árvízkárosultak részére rendeztek jótékonycélú hangversenyt, melyen a zeneiskola igazgatója és minden tanára közreműködött. 1948. szeptember 8-án „Dolgozók az isko­ láért” javára adtak hangversenyt a IV. kér. Magyar Dolgozók Pártja rendezésében.

1949. május 7-én a „Szabad Nép Háza” javára adtak hangversenyt az iskola tanárai.

De vessünk egy pillantást az iskola belső életére, tanulmányi eredményeire.

Az államilag engedélyezett zeneiskolák Országos Szövetsége 1948. márciusában orszá­ gos tanulmányi versenyt rendezett Budapesten. Ezen a versenyen 87 zeneiskola 800-nál több növendéke vett részt. A selejtező verseny és a döntőbe jutottak versenye után a legkiválóbbak és legtehetségesebbek részére 1948. március 24-én a budapesti Liszt Ferenc Zeneműv. Főiskola nagytermében volt díszhangverseny. Ezen a díszhangver­ senyen két növendékünk szerepelt: Deutsch Miklós énekes és Erhardt Jenő zongorista.

Dicsérő oklevelet kaptak: Fiedler Gyöngyi, Kardos Ilona, Kovács Ilona. Kendi Erika, Szesztay Zsolt. Döntőbe jutott még 4 növendékünk. Tekintettel a részt vevők nagy számára, valamint a bíráló bizottság komoly és szigorú voltéra. lenti eredmény igen jónak mondható és az iskola belső, tanítási munkáját dicséri.

1949-ben több ízben adott hangversenyt a zeneiskola a Pedagógus Szakszerve­ zetnek, helyben és vidéken pl. Nyírbátorban 1949. jan. 30-án az ottani Gazdakörben, Sóstón 1949. jún. 29-én a szabolcsi Pedagógus Nap alkalmából stb. Nagy érdeklődésre tartott számot a zeneiskolában megrendezett énekszakosító tanfolyam. A zeneiskola tanárai adták a tanfolyam záró ünnepélyének zenei műsorát 1949. augusztus hóban.

Fenti műsorokból, rendezvényekből, közreműködésekből képet alkothatunk az újjá­ épült zeneiskola sok irányú tevékenységéről, munkájáról.

69

Az

1950— 51.

ta n év . A v á lto z á s é s fo r d u la t é v e i.

Elérkezett az idő, hogy a zeneiskola végre szilárd talajt érezzen a lába alatt s régi vágya teljesüljön, t. i. városi zene.skolává váljék. Ez annál inkább sürgős és kívánatos volt, mert művész tanárai ismét elmentek olyan iskolához, ahol nem a növendékek tandíjától függött a megélhetésük.

A városnak kellett átvenni a zeneiskolát, hogy a további fejlődés megindulhasson s a zongora és hegedű mellett kiépülhessenek a többi, főleg fúvós és gordonka tan­ szakok, melyek nélkül nincs zenekari élet. A városítás sikerült, de csak félig s ez a félig sikerült dolog majdnem felborította az eddig elért eredményt is.

A tanítás az átszervezéssel járó nehézségek ellenére is lényégében fennakadás nélkül folyt, a növendékekei szabályszerűen levizsgáztattuk, sőt még jutott energia társadalmi munkára is, hiszen a hangversenyekért, közreműködésekért nem kaptak a tanárok semmit. Részt vettünk tanári karunkkal a Ped. Szakszervezet 1950. február 11-én Kisvárdán rendezett hangversenyén, ugyancsak a szakszervezet március 18-an tartott ünnepi hangversenyén, az 1950. április 4-én Vásárosnaményban rendezett hang­ versenyen és még sok sok egyéb rendezvényen. 1950. szeptember elején, az uj iskolai év kezdetén már nem nyílt meg a zeneiskola. Sem az igazgató, sem a tanári kar nem vállalhatta anyagi nehézségek miatt a tanítást, nem vállalhattak a nehéz körülmé­ nyekért a felelősséget.

Azonban a kultúrforrdalom kereke nem foroghat visszafelé, á zeneiskolára szük­ ség volt s a Megyei Tanács Oktatási Osztálya, megtalálta a módját és lehetőségét annak, hogy az akadályokat elhárítsa az útból s 1950. október 7-én ünnepélyes évnyitó után ismét megkezdhette munkáját a zeneiskola. A tanárok 1951. jan. elsejével mái állami státust kaptak. Természetesen a korábbi bizonytalanság, a késői tanévkezdés, azért éreztette hatását a növendéklétszámban is. Okt. 7-én még csak 185 növendék jelentkezett a korábbi évek több százas létszámához képest. De ez a létszám az iskola megindulásával már okt. 20-án 205 főre emelkedett. A tanári karból csak Ági Gézám (ének), Straky Tibor (zongora), dr. Mrrssó József (hegedű) és Vikár Sándor (elmélet, szolfézs és igazgató) maradtak meg.

Az előképző és szolfézs tanítását maga az igazgató vállalta, de mihamar szükség volt arra, hogy segítséget kapjon s így állították be óradíjasnak Krecsák László ének­ tanárt november 1-től. Ez a kis kollektíva lett az áil. zeneiskola tanári karának magja és bázisa még a későbbi időkben is. Sikerült a zeneiskolához megnyerni Szentgyörgyi Edit zongora tanárt, aki Budapestről járt le. Benne egy nagyon jó képességű előadó­ művész-tanárt nyert a zeneiskola. A személyi és dologi problémák így rendre megol­ dódván, nagyon lelkes és eredményes munka indult meg. A zeneiskola 1950—51 iskolai évéről szóló összesítő jelentés sok érdekes és tanulságos adatot tár föl. Tanszakok voltak: zongora, hegedű, ének, előképző, zeneszerzés (zeneelmélet), tangóhármonika, gitár. Beiratkozott 302 növendék, ebből 54% munkás származású, 26% paraszt szár­ mazású, 20° o pedig egyéb (értelmiség és alkalmazott). Négy növendékhangversenyt, egy tanári hangversenyt tartott a zeneiskola s egy tanári cserehangversenyt a deb­ receni konzervatóriummal 1951. március 11-én. Műsort adtak a Dolgozók Énekkarának 1950. december 17-ki hangversenyén, a Magyar Dolgozók Pártja IV. kér. alapszerve­ zetének 1951. január 7-én a Magasépítők kultúrtermében rendezett előadásán, az 1951. január 20-án rendezett Lenin ünnepélyen, a koreai gyermekeknek segélyezésére meg­ indult akció június 2-án tartott jótékonycélú előadásán. Megalakult a Pedagógus zene­ kar és a Magyar—Szovjet Társaság zenekara Vikár Sándor vezetésével, dr. Marssó Józsefnek, mint koncert mesternek a közreműködésével. A budapesti rádió meghívta Vikár énekkarát rádió szereplésre, valamint Ági Gézánét énekelni Straky Tibor zongora kísérete mellett. Vikár Sándor kompozícióit 3 alkalommal adták a rádióban, 70

hanglemezre vett érekkarát pedig 12-szer. A IVÍegyei Tanács Népművelési Osztályának felkérésére az egész tanári kar részt vett vidéki kultúrcsoportok versenyének az elő­ készítésében, instruálásában, a téli és tavaszi kultúrversenyek bírálatában.

A zenei ismeretterjesztést sem hanyagolták el: négy zenetörténeti előadást tar­ tottak a preklasszikus, a klasszikus, a szovjet és a magyar zenéről. A tanári kar művészi zeneszámokkal illusztrálta az előadást, melyet nemcsak az ifjúság, de a fel­ nőttek is egyre nagyobb számban hallgattak. A növendékek is kivették részüket a társadalmi munkából. Számtalan alkalommal szerepeltek a Párt és a tömegszorvézetek rendezvényein, műsorain. A Pedagógus Szakszervezet által rendezett Bartók Béla emlákhangverseny műsorát a zeneiskola tanári kara adta. Ezenkívül Ági Gázáná cs Vikár Sándor bejárták a megye nagyobb községeit, járási székhelyeit s Bartók -ól tartott, előadással és az általa gyűjtött népdalok bemutatásával próbálták szolgálni, a magyar zenekultúra terjesztését.

Már az 1951--ik évben fölmerült a zeneiskola fiókintézményeinek gondolata és terve. Má'ászalkával és Nyírbátorral kapcsolatban. Egyelőre csak zenei munkacso­ portokat sikerült ezekben a helyiségekben megalakítani. A zenekari munka teljesebbé és jobbá tétele érdekében igazgató .megtetfe a szükséges előkészületeket a következő tanévben megindítandó fa és rézfúvós, valamint gordonka tanítás megkezdéséhez.

Ezzel megindult a zeneiskola tanszakjainak bővítése, kiépítése s hangszerekkel val > ellátása. Ebben sokat segített a József Attila Kultúrház is, mert a kultúrotthon hang­ szerein a zeneiskola növendékei tanultak, viszont játszottak a kultúrotthon zeneka­ rában. A bizonytalanul és későbben kezdődött 1950—51-es tanév így végződött ered­ ményesen és sikeresen. A finálé megnyugtató volt!

1951-től napjainkig A zeneiskola államosításával, megkezdődött a fejlődés minden téren: növendék­ létszámban, tanári státusok szervezésében, hangszer ellátottságban s a helyiségek szá­ mának növekedésében is. A Széchenyi utcai épület nem zeneiskolának épült erede­ tileg. Azzá kellett átalakítani. Az átalakítások következtében évről évre jobban meg­ felelt a tanítás követelményeinek. Az egymásba nyíló helyiségeket különválasztották, párnázott ajtókat alkalmaztak, az épület alatt lévő nagy pincehelyisége1 ügyesen és praktikusan átalakító tál: tantermekké (mostmár csak a fúvós növendékek használják gyakorló helyiségül!) így 12 helyiséget kaptak, ami egy jó ideig elég is volt a tanítás céljaira. 1956 körül több ízben is nagyértékű hangszereket kapott a zeneiskola, fa- és rézfúvós hangszereket, üstdobokat, értékes zenegépet. Az elhagyott javakból kapott s eléggé elhasznált zongorákat is sikerült kicserélni új, angolmechanikás zongorákra, így lassanként minden tárgyi feltétel megvolt a jó munka végzéséhez. A kinevezett tanárok létszáma is állandóan nőtt. A debreceni Zeneműv. Szakiskolától, valamint a miskolci szakiskolától is kaptunk kitűnő tanárokat, akik részben itt teleptdtfk le. részben Debrecenből járnak át még most is. Az utazó tanári intézményt a zeneisko­ láknál még sajnos sokáig fenn kell tartani, bármennyire is nem kívánatos állapot.

A növendéklétszám is állandóan emelkedett, ameddig csak az iskola Kapacitása bírta Ez a kapacitás azonban gyorsan kimerült, a meglévő helyiségek sem bizonyultak elég­ ségesnek. A szakfelügyelet állandóan sürgette a zeneiskola bővítését nemcsak a helyi­ ségek elégtelen volta miatt, hanem a szuterén helyiségek szükség megoldása miatt is. í 1960 őszén megindult az építkezés a zeneiskola Malom utcai frontján. Nem volt kötinyiFaz elindítás s nem volt könnyű a befejezése sem. A terveken több ízben módosítást kellett végrehajtani részben anyagiak, részben a használhatóság és céls7erűség miatt. Szerencsére az 1960—61-es tél gyenge és rövid volt, az építkezés alig néhány hétig szünetelt s így az egy emeletes, 12 tantermes épület időben elkészült s 71

1961. szeptember 1-én már megindult benne a zenetanítás. A Művelődésügyi Minisz­ térium Terv Osztálya székekkel, szekrényekkel és pianinőval járult hozzá az új épüld felszereléséhez, a Városi Tanács VB pedig tanári szoba berendezéssel, zongorákkal, szőnyegekkel, függönyökkel tette teljessé, széppé és otthonossá az iskolát. A kályhák it is a Városi Tanács VB adta (minden tanteremben és a folyosókon is cserépkályhák vannak!).

A kezdeti 3—4 fős tanári létszám is egyre szaporodott, ahogy ezt a növendéklét­ szám megkívánta. A fúvóhangszerek tanítását, az ütő (dob), nagybőgő, gordonka tám­ lását először helybeli erőkkel próbáltuk ellátni. A növendéklétszám és az igény emel­ kedésével csakhamar felváltottuk őket oki. tanárokkal, vagy a debreceni MÁV szim­ fonikus zenekarának tanítására átjáró tagjaival.

1959-ben a Megyei Tanács segítségével megszerveztük a mátészalkai és kisvárdai fiók zeneiskoláikat 3—3 kinevezett és egy-egy óradíjátalányosi tanárral. A tanárokat a debreceni Zeneművészeti Szakiskola adta harmadéves tanárképzés növendékeiből, akik a sok fáradságos utazás mellett is lelkesen és jól látták el feladatukat. E tanárok közül néhány már le is telepedett Kisvárdán (Húga, Démuth, Mocsár) s így állandó helybenlakó tanári gárda kezd kialakulni a fiókintézményeknél is. Mátészalkán az olt eredményesen működő zenei munkacsoport vezetője (Dr. Fogarassy Györgyné) vette át mint heiyben lakó a fiókzeneiskola szervezését és irányítását, de mindkét iskola szervezetileg és személyileg a Nyíregyházi Állami Zeneiskolához, mint anyaiskolához tartozik. A cél természetesen az volt, hogy idővel mindkét fiókzeneiskola önállósul­ jon s a megyének legalább 3 önálló zeneiskolája legyen, mint a többi megyében is van. Az önálló zeneiskolák pedig a körzetükben új fiókiskolákat hoznak létre s így lassanként behálózzuk az egész megyét az egyre jobban kiépülő zeneiskola hálózattal.

De nemcsak a zeneiskolák szolgáljak az egyre inkább és egyre többek áital igényelt zenei műveltség megszerzését, hanem ezt szolgálják az egyre szaporodó zenei álta­ lános iskoláik is. A zenei általános iskolák hangszeroktatását is a helyben lévő zene­ iskola látta és iátja el mindaddig, amíg a zenei általános iskoláknál is kiépül az ön­ álló hangszertanítás. Ez a folyamat már megindult.

A nyíregyházi központi zeneiskolának 22 tanára van és óraadója, valmint közel 700 beiratkozott növendéke. Míg a fiók zeneiskoláikban eddig jóformán csak. zongora és hegedű, valamint szolfézs és előképző ckta'ás folyik, addig a. nyíregyházi zene­ iskolában minden engedélyezett tanszak működik ú. m. zongora, hegedű, ének, gor­ donka, gordon, fuvola, oboa, klarinét, fagott, 'trombita, harsona, tuba, kürt, ütőhang­ szerek. Szolfézs minden tanszakon kötelező, előképző végzése nélkül nem mehetnek a növendékek zongora, hegedű és gordonka tanszakra. Furulya-előképzővel a fúvós tanszakokra készítünk elő növendékeket. Nagy súlyt helyezünk az együttmuzsikálás fejlesztésére, megszerettetésére. Több növendék-kamarazene csoportja van a zene­ iskolának, valamint vonós és fúvós ifjúsági zenekara. Csak akkor végez a zeneiskola valóban jó és maradandó munkát, ha növendékei úgy megszerelik a muzsikálást, hogy akkor sem hagyják abba a hangszerjá'ékct, amikor már elkerülnek a zene­ iskolából, de részt vesznek öntevékeny együttesekben, zenekarokban, vagy kamara­ zenélésben. Ez az együttes muzs;kálást van hivatva előmozdítani, elmélyülné tenni s magasabb művészi fokra emelni a minden é-. ben megrendezésre kerülő Országos Ifjúsági Kamarazenei Fesztivál. Az ország összes zeneiskoláinak tanulóifjúsága mu­ latja itt meg tudását, s méri össze erejét. Ma már a legmagasabb helyről szervezik és támogatják ezeket a kamarazenei fesztiválokat, melyeknek megrendezését mindig más más megye és zeneiskola vállalja. % Zeneiskolánk kezdettől fogva minden egyes kamarazenei fesztiválon részt vett, s különösen fúvós kamarazenei csoportjaival immár országos elismerést vívott ki

i

magának. Az első ilyen fesztivál Cegléden volt 1958-ban, a második Veszprémben és Balatoniuleden 1959-ben, a harmadik Budapesten 1960-ban, a negyedik Hódmező­ vásárhelyen 1961-ben, az ötödik Miskolcon 1962-ben, a hatodik itt volt Nyíregyházán, 1963. április 5—6—7-én, a hetedik Székesfehérvárott volt 1964. április 1—2—3-án.

A nyíregyházi fesztiválon már ifjúsági zenekarok is részt vettek a bemutatón s az eddigi fesztiválokkal szemben azt az újítást hoztuk be, hogy az egyes csoportokat el­ vittük üzemekbe, kultúrotthonokba, nemcsak helyben, de vidéken is. Ezzel az egész fesztiválnak egy nagyszabású társadalmasítását, nyilvánossá, tömegmozgalommá való tételét segítettük elő. A fesztivál alkalmával kaptuk a Városi Tanács VB megértő támogatásából azt a nyolc üvegvitrint új épületünk folyosóira, melyekben a zene­ iskola munkájáról szóló dokumentumokat helyeztük el (műsorok, fényképek, érmek seb.)

Az államosítás utáni töretlen fejlődésnek azonban legjobb bizonyítéka növen­ dékeink tanulmányi eredménye, tanáraink iskolán kívüli, társadalmi munkája, melylyel a város és megye zenei életét szolgálják. Az iskolában folyó szakmai munka jó színvonalát bizonyítja az a tény, hogy minden évben eredményesen vizsgáznak nö­ vendékeink a debreceni, vagy miskolci zeneművészeti szakiskolák felvételi vizsgáin.

Már négy tanárunk van olyan, akik a felszabadulás utáni növendékseregből végeztek tanárképzőt, s mint tanárok visszajöttek az anyaiskolához tanítani. Ezek a tanárok névszerinti Bánhegyi Etelka (hegedű), Légrádi Katalin (zongora), Babka József (zon­ gora) és Zongor Árpád (oboa). De vannak olyan növendékeink is, akik eredményesen végeztek a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ének, hegedű).

Különösen énekes növendékeink igen jelentős társadalmi munkát végeznek kulutrális téren mind helyben, mind vidéken. A zeneiskola tanári kara kezdettől fogva nagy sutyt helyezett arra, hogy a pedagógiai munka mellett szolgálja és kielégítse elsősorban a város, de a megye zenekulturális fejlődését, igényét. A városok közötti kapcsolatot, az egymásközti tapasztalatcserét volt hivatva ápolni a miskolci, szolnoki, békéscsabai, gyulai, debreceni zenei tanintézetekkel folytatott cserehangversenyek sorozata. Nagyobb szabású hangversenyekkel ünnepeltük meg egy-egy zeneszerző jubileumát. Ilyen volt a Bartók emlékünnepély 1955 október 8-án, a Mozart emlékest 1956 február 15-én, a zeneszerző születésének 200-ik évfordulója alkalmából, a Beet­ hoven hangverseny a zeneköltő halálának 130. évfordulója alkalmából, az 1957 no­ vember 23-án tartott Kodály hangverseny a mester 75-ik születésnapja alkalmából, a Haydn hangverseny 1960 január 24 a Csajkovszkij hangverseny 1960 május 22-cn a zeneköitő születésének 120. évfordulója alkalmából s'b. Béke hangversenyt tartott a tanári kar 1952 június hó 1-én és 1953 május 13-án. Nagyszabású gyermekopera elő­ adást tartottunk az „Égig érő fa” c. gysrmekopera bemutatásával 1955 június 9-én, melyet meg kellett ismételni 1955 november 12-én. Megünnepelte a zeneiskola az ál­ lamosítás 5 éves jubileumát, valamint fennállásának 20 éves évfordulóját az 1959 november 28-án tartott nagyszabású hangversennyel.

A „Megyei Zene: Hetek” hangverseny sorozatban 1958 április 6-tól június 22-ig, számtalan növendék- és tanári hangversenyt tartottunk. „Út a zenéhez” címmel 1956 szep'ember 3C-tól december 9-ig vasárnap délelőttönként ifjúsági zenei ismeretter­ jesztő előadást és hangversenyt tartottunk a nyíregyházi iskolás gyermekeknek a Jó­ zsef Attila kultúrházban. A „Szabolcs-Szatmári Zenei Hét” alkalmával is tanári és növendékhangversenyeket rendeztünk 1959 március 15-től 22-ig. Hazánk felsza­ badulásának 15 éves fordulóját is (1960) hangversenysorozattal ünnepeltük. Közre­ működtünk a Magyar Kommunista Párt megalakulásának 40 éves jubileuma alkal­ mából rendezett díszünnepségen „Legyen a zene mindenkié” hangverseny sorozat­ ban, melyet a TIT-ben rendeztünk, minden hangszeres tanár közreműködött szóló

73

számmal, kamarazenében, vagy zongora kísérettel. A sorozat 1962 januártól tartott május végéig s kb. 10 hangversenyt ölelt fel. Hangversenyt adtunk a Damjanich lak­ tanyában 1962. február 23-án a magyar és szovjet katonaságnak. 1962 január 30-án a színházban adtunk hangversenyt a Kossuth gimnázium politechnikai épülete javára.

Közreműködött a zeneiskola író-olvasó találkozókon, irodalmi színpadok műso­ rain, iskolák szülők akadémiáin, értekezletein, a Fegyveres Erők klubjában, Nőnapok alkálmával, Üttörő és KISZ rendezvényeken, Lenin és Puskin emlékünnepélyeken, a Munkás Dalkör 40 éves jubileumán, énekkarok seregszemléjén, a budapesti és helyi rádió műsorain, a lengyel—magyar baráti esten stb. Ismeretterjesztő előadásokat tar­ tottunk a kórház dolgozóinak, munkás fiataloknak a SZOT-ban, diákkollégiumokban, a Mezőgazdasági Technikum növendékeinek, üzemeknek (Magasépítők), hivataloknak (Megyei Bíróság) stb. A debreceni zeneiskola 100 éves centennáris ünnepélyei alkal­ mából rendezett ifjúsági zenei versenyeken (1962. III. 31.—IV. 1.) több első díjat nyertek növendékeink. A zeneiskola 25. éves jubileuma alkalmából 10 hangverseny­ ből álló sorozatot rendeztünk a TIT-ben, a színházban (Vikár Sándor szerzői estje) és a József Attila Kultúrházban (népi játékok bemutatója).

Zeneiskolai hangszeres tanárokból, továbbképzős növendékekből és városi mű­ kedvelő muzsikusokból tevődik össze a József Attila Kultúrház zenekara. Karnagya a zeneiskola igazgatója. A zenekar önálló hangversenyeken kívül szinte elmaradha­ tatlan műsorszáma, vagy közreműködője a politikai, hazafias ünnepélyeknek, társa­ dalmi rendezvényeknek. Az Országos Filharmónia is minden évben egy hangversenyt biztosit részükre a nyíregyházi bérleti hangversenyekben. A zenekarból alakult ki­ sebb kamarazene együttes ismeretterjesztő hangversenyeket adott az egyes iskolák­ nak, hivataloknak, üzemeknek, de a vidéket is felkeresték s a kultúrházakban adtak hangversenyeket mint pl. Ibrány, Kemecse, Tiszavasvári és Tiszadob községekben.

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége aranykoszorús jelvénnyel és oklevéllel tüntette ki a zenekart a magyar—szovjet kapcsolatok elmélyítése terén végzett kiváló munkájáért. A vidéki tanuló ifjúság részére rendezett zenei ismeret­ terjesztő hangversenyek sorozatában a romantikus kor ismertetését bízta a zeneisko­ lára az Országos Filharmónia. Ezek a hangversenyek Kisvárdán, Nagykállóban, Nyír­ bátorban, Mátészalkán és Fehérgyarmaton hangzottak el. Nem célunk minden egyes hangversenyt, minden egyes tanárt vagy eseményt felsorolni. Erre hely sincsen, de szükség sincs rá. A zeneiskolának birtokában vannak azok a dokumentumok, melyek­ ből pontosan lehet regisztrálni az iskola működését, tevékenységét, dologi és személyi változásait. Az elmúlt 25 év alatt az elvetett kis magból terebélyes, sok ágú, virágzó fa nőtt. Gyümölcseit már lassanként élvezhetjük, élvezheti a város és a megye. # Nem érdektelen egy rövid pillantást vetni arra, hogy vitte-e és mennyiben vitte előbbre a zeneiskola a zene megismertetését, megkedveltetését, a zenei műveltség emelését városunkban és megyénkben. 25 év ugyan nem nagy idő ahhoz, hogy egy ilyen széles és átfogó jellegű fejlődést konkrétan ki tudjunk mutatni, fel tudjunk mérni. De biztató és reménykeltő momentumokat már is láthatunk.

Legkézenfekvőbb a két fiókzeneiskola létrehozása Mátészalkán és Kisvárdán.

Mindkét fiókzeneiskola a maga körzetében zenei „kisugárzó” hatással bír. Növendé­ kek és tanárok kimennek a környező községekbe, ahol még eddig sohasem volt hang­ verseny, ahol hírét sem hallották Vivaldinak, Scarlattinak, Mozartnak vagy Beetho­ vennek s íme ezeken a helyeken a zeneiskolai növendékek lelkes előadásában csen­ dült fel rég múlt századok szép muzsikája (pl. Nyírparasznya). A zeneiskolák látják el a zenei általános iskolák hangszertanítását. De a többi iskolával is a legszorosabb

74

együttműködést és kapcsolatot próbáljuk kiépíteni. Tanáraink és növendékeink rend­ szeresen közreműködnek az egyes iskolák ünnepélyein, az iskolai énekkarok kísére­ tében (zongora, ifj. zenekar!). Ezzel a figyelem és érdeklődés méltán fordul a zene és ének felé, ami nem kis mértékben segíti elő az esztétikai nevelést. Iskolák szülői akadémiáján, iskolai szülői értekezleteken, iskolai előadásokon már mindig ott sze­ repelnek a zeneiskola növendékei vagy tanárai s ez nagyon meghitt, baráti légkört alakít ki, mely még a nyíregyházi nehezen kiépülő hangverseny életében is komoly segítséget jelent.

Igen jó viszonyt alakított ki a zeneiskola a különböző társadalmi szervekkel: Ha­ zafias Népfront, Nőtanács, TIT, MSZBT, KISZ Üttörőszövetség, Szakszervezetek. Ez a jó viszony abban nyilvánul meg, hogy mind gyakrabban veszik igénybe a zene­ iskola szolgálatait. Ez pedig a zene mindig szélesebb körű elterjedését jelenti. Mindig többen érdeklődnek a zene iránt, s ha maguk már nem is, de gyermekeiken keresztül mégis csak bekapcsolódnak a zenekedvelők egyre bővülő táborába. Igen komoly hatása van a zeneiskolának a vidéken is egyre szaporodó zenei munkacsoportok jobb munkájára, a tanítás korszerűbbé tételére. A zene iránti igény vidéken is egyre nő.

Olyan helyeken is tanulni akarnak zenét, ahol valamikor talán még elemi iskolába sem járhattak. Az ott működő pedagógusok látják el legtöbb helyen ezt a zenei igényt, ami persze csak szükségmegoldás (zenetanárokban nagy hiány van!). A zeneiskola tanárai szívesen adnak iránymutatást a legújabb zenepedagógia kérdéseiben. Hospitá­ lásokkal s az évvégi bemutatókon elhangzó hasznos tanácsokkal — ha lassan is, — de egyre előbbre visszük a megye zenei ellátottságát. Jó példa erre az ibrányi zene­ kar megalakulása. A zeneiskolától kapnak sok kottát, zenei anyagot, sőt fúvós növen­ dékeink mint kisegítők működnek közre náluk egy-egy nagyobbszabásű hangverseny alkalmával.

A kulturális szemléken, egyes iskolák „ki mit tud” versenyein hova is fordulhat­ nának, mint a zeneiskolához zsűri bizottságért. A szakszerű és magas követelményű bírálat azt eredményezi, hogy egyre jobban, egyre nívósabban készülnek fel a cso­ portok vagy a szóló szereplők s így egyre nő az igény a szebb és jobb produkciók iránt.

Magában a zeneiskolában az egészséges versenyszellem fenntartása és ápolása végett minden évben rendezünk tanszakonként versenyeket (idén Bartók verseny volt!). Ezen versenyek döntőjét a TIT-ben nyilvánosság előtt bonyolítottuk le, ami komoly érdeklődést keltett nemcsak a növendékek, de a szülők és hozzátartozók kö­ rében is.

A budapesti rádió „Szabolcsi séták” cím alatt többször adott zenei riportot isko­ lánkról. A helyi rádió is több alkalommal sugárzott tanári és növendék műsort hall­ gatóinak. Filharmóniai hangversenyekről rendszeresen írtunk ismertetést a helyi napilapban, tájékoztatván az olvasó tábort az érdekesebb zenei eseményekről.

Vasárnap délelőttönként ifjúsági zenei klubfoglalkozást tartunk, hol tanárok és növendékek egy-egy aktuális témát ismertetnek, dolgoznak föl, igénybe véve a gép­ zene minden lehetőségét is (magnó, lemezjátszó, rádió, televízió). Hogy érdemes ezt csinálni, bizonyítja az is, hogy még a felnőttek is ellátogatnak gyakran ezekre a klub­ foglalkozásokra.

Legyen a zene mindenkié! Ez a cél lebeg zeneiskolánk előtt, mint megvalósítandó követelmény. Ügy érezzük és látjuk, hogy ezen cél felé az elmúlt 25. év alatt néhány eredményes lépést tettünk és hisszük, hogy egyszer maradéktalanul meg is tudjuk valósítani. * 75

Századunk legfőbb, legégetőbb problémája maga az egyetemes emberi kultúra gondolata. Külön válni látszik a műszaki, tudományos és az irodalmi, művészeti, egy­ szóval szellemi kultúra. A tudomány technikát produkál, a technika gépeket. S az okos gépek már sok mindent meg tudnak csinálni, az ember helyett. De egyet nem: nem tudják eldönteni, hogy etikailag megtehetjiik-e azt, amire a tudomány és a tech­ nika módot ad? Az egyetemes emberi kultúra, a tudomány és a művészet kultúrája kell ahhoz, hogy az emberiség a szédítő lehetőségek közül a jót s ne a rosszat válaszsza. Csak etikailag felnőtt emberiség tud bánni azokkal a hatalmas energiákkal, me­ lyeket maga szabadított fel s melyeket birtokába vett. Különben a kiszabadult ato­ mokkal eltörli saját magát a föld színéről. Az atomkorra érvényes társadalmi nor­ máknak kialakulásához feltétlenül szükség van a művészet társadalmi szerepének megújhodásához. Ehhez pedig az kell, hogy a sok irányban kiművelt emberfők soka­ ságát a szellemi kultúra, a művészet, az esztétikum egy magasabb szintézisbe egybe­ foglalja. Magas kultúrát csak tanulással érhetünk el. A sok irányú tanulás egyik ágát igyekszik szolgálni a zeneiskola., hiszen a nagy7 művészek nagy alkotásait is csak előzetes tanulással foghatjuk föl, érthetjük meg. A zenei műveltség megszerzése kí­ vánatos és szükséges, mert része az egyetemes emberi kultúrának. Nem nevezheti magát kült úrembernek az, aki az általános emberi kultúra bármely területéről kire­ keszti magát. A szocialista társadalom nem nélkülözheti a művészetek, közelebb a . zeneművészet valóságot tükröző, világot átalakító képességét. A zeneiskola első 23 éve úgy telt el, hogy egyik kézzel harcolt a létért, a másikkal a szépet, a muzsikát, a művészetet igyekezett ápolni, terjeszteni. Abban a biztos tudatban indulunk neki az elkövetkező további 25 évnek, hogy mostmár mindkét kézzel azt csinálhatjuk és építhetjük, amire hivatva vagyunk: magát az emberi leiket formáló, környező vilá­ gunkat átalakító művészetet.

76

K A T O N A B É LA :

NYÍREGYHAZA ÉS A NYÍRSÉG KRÚDY MÜVEIBEN Az író és a szülőföld kapcsolata két irányból közelíthető meg, az életrajz és a mű oldaláról. Krúdy esetében eddig inkább csak az előbbire terjedt ki a vizsgáló­ dás. Számtalan kisebb-nagyobb cikk és tanulmány, családi és iskolatársi emlékezés foglalkozott már az író nyíregyházi gyermek- és ifjúkorával, családjának helyzetével, szüleivel és nagyszüleivel, de részletesen ismerjük diákköri írói szárnypróbálgatá­ sainak történetét is. Tudunk iskolai lapszerkesztési kísérleteiről, a helyi újságokkal raló kapcsolatáról, a Sajtóiroda alapításáról és működéséről, riporteri tevékenységé­ ről, tudjuk, hogy milyen lapokkal állt összeköttetésben már diákkorában, hogyan szökött el a sz lói házból, hogy Debrecenben újságíró legyen, stb. S ha nem is olyan részletességgel, mint az ifjúkori vonatkozásokat, ismerjük későbbi hazalátogatásainak történetét is. Vagyis ami az életrajz oldaláról egyáltalán felderíthető, azt lényegében elvégeztük. Itt már különösebben új eredményekre, új felfedezésekre aligha számít­ hatunk. Az adatokat természetesen mindig lehet új szempontok szerint csoportosí­ tani, a tényfeltáró munka azonban — nyugodtan megállapíthatjuk — lényegében megtörtént.

Nem mondhatjuk el ugyanezt a probléma másik oldaláról. Arról, hogy mit jelen­ tett a szülőföld Krúdy művészei ében még inkább csak általánosságokig jutott el a Krúdy-iroclalom. Olyanfajta megállapításokkal, hogy „a Nyírség nagy álmodója” , „a Nyírség első irodalmi megszólaltatója” , stb. gyakran találkozunk a róla szóló írá­ sokban, a kérdés konkrét, Krúdy egész munkásságát felölelő vizsgálatára azonban még kísérlet sem történt.

A feladat átfogó, sokoldalú kidolgozására egy ilyen rövid tanulmány keretében természetesen nem vállalkozhatom. Inkább csak azokat a főbb vonalakat, szeretném fölvázolni, amelyeken a kutatásnak tovább kell haladnia, hogy felfeithessük mind­ azokat a szálakat, amelyek Krúdy sajátos művészetét szülőföldjéhez kötik.

A i árosi-polgári irodalom sodrában (1892—1900) Krúdy a múlt század kilencvenes éveinek elején kezdte írói működését. Pályá­ jának első, körülbelül 1900-ig terjedő szakaszában az épp akkoriban megerősödő naturálisa színezetű városi-polgári irodalom áramába kapcsolódott bele. Legszembe­ tűnőbben témaválasztása igazolja ezt Hősei többnyire városi kisemberek, hivatal­ nokok és kereskedők voltak, sőt itt-ot1már a proletársors is felvillant egy-egy elbe­ szélésében. Nyírségi témákat ebben az első korszakában aránylag ritkán találunk nála. Mintha csak szándékosan menekült volna saját közvetlen élményei öl, a fiatal író inkább irodalmi mintaképeit követte. Egészen azonban már ekkor sem tudta megtagadni önmagát. Alighogy elkerült hazulról, máris megszólalt benne a honvágy, az otthon és a szülőföld iránti különös nosztalgia, amely aztán egész írói pályáját végigkísérte. A debreceni újsagiróskodás korszakából ilyen vallomásokat olvasha77

tünk: „Ah, csak otthon lehetnék mostan. Haza vágyom szívemből, haza, ahol*csak boldogság van és szelíd örömeik. Milyen szép lehet otthon az ősz A méla napsugár enyhén csillan meg az ősziesen tiszta októberi levegőben. Hosszan úszik a pókfonál, s csend, józan nyugalom van az egész tájon. A vén eperfák levelei zizegve simulnak le a földhöz, zizegve, csendesen, hervadtam.. Ah, hogy meglep néha a honvágy! Ha­ za! Haza szeretnék menni: otthon maradni, s boldognak lenni. Járnám a mezőket, a deresedő tarlót délutánonkint, hol megrettenve fut a tapsifüles nyúl, vagy ülnék otthon a nyi ott tornácon a nagy székben, s mélán álmodoznék a boldogságról, ame­ lyért futok egész életemben, amit nem fogok megtalálni soha, csak otthon, ott, ahol szeretnek, ahol örülnek, mikor látnak.” (Levél haza. Debreceni Ellenőr. 1895. októ­ ' bér 15.)

Ha ritkán is, azért már a pályakezdés éveiben is születnek olyan írásai, amelyek­ ben szülőföldjének tájait és embereit ábrázolta. Eleinte ugyan meglehetősen bátor­ talanul, áttételekkel szólaltatta meg ifjúkori élményvilágát, de már korai elbeszélé­ seinek kisváros-rajzain is egyre felismerhetőbben ütött át a századvégi Nyíregyháza képe. Akarva-akaratlanul, újra meg újra, a szülőváros ismerős vonásai formálód iák " ki tolla nyomán. Az emlékek szinte fogvatartották: „Már megint otthon vagyok.

Miért térek én mindig, mindig haza. kísérteni girbe-gurba utcás kisvárosomba, jár­ kálni a patak partján, pitypángból fonni koszorút és aztán végigkullogni azon a temetőn, — és milyen nagy temető ez, — hol minden sírdomb egy-egy emlék, az én emlékem, amit eltemettek mélyre az élet szelei? És ezek az emlékek eljönnek, egyenkint és sorban s míg rajongva átölelem őket, sírni kezdek s érzem, hogy ismét úgy szeretlek, mint egykor szerettelek, tavaszi napsugár!” (Ifjúság 3. 1.)

S talán még a novelláknál is szembetűnőbben jelentkeztek a nyírségi vonatko­ zások néhány ifjúkori kisregényében. Ilyen például az Ifjúság, a Hamu és a Pál apostol levelei. A két utóbbi könyv alakban máig sem jelent meg, csak az egykori folyóiratok folytatásos közlésében olvasható, az első azonban többször és többféle címen is napvilágot látott. Az Ifjúság fiatal író-hősének történetében lényegében Krúdy saját vívódásaira ismerhetünk, s különös varázsát éppen az a bensőséges líra adja meg, amellyel a nyíri tájat ábrázolja. A Hamu című kisregény az első kísérlet családi emlékeinek feldolgozására. Alakjait szinte kivétel nélkül saját családjának tagjairól mintázta, s ha a cselekmény színhelyéül szereplő kisvárosi! nem is nevezi meg, abban nem nehéz felismerni az író szülővárosát. A pontos kömyezetrajz és a régi nyíregyházi utcanevek, például a Krúdynál később is gyakran szereplő Angyal­ zug, félreismerhetetlenül erről tanúskodnak. A Pál apostol levelei kevesebb önélet­ rajzi vonatkozást tartalmaz, az események színtere azonban itt is a szülőföld. A cse­ lekmény bonyolítása és a jellemek ábrázolása még talán nem mindenben sikerült, a háttér, a környezet rajza, a vidéki nemesi élet bemutatása azonban igen találó s mindezt azzal te (te specifikusabbá, s ezáltal emlékezetesebbé, hogy jellegzetesen a nyírségi táj keretébe állította bele szereplőit. Ebben a művében ábrázolta Krúdy elő­ ször a dzsentri-világot, s így ez a regénye már át is vezet bennünket' írói pályájának második szakaszába Mikszáth jegyében. A nyírségi dzsentri-világ rajza Krúdy műveiben (1900—1910) 1900 táján változás következett be Krúdy pályáján. A naturalista színezetű vá­ rosi-polgári irodalom vonzásából Mikszáth irányába kanyarodott el. Érdeklődése a dzsentri-világ felé fordult. Míg korábban csak elvétve ábrázolt nemesi alakokat, pályájának ebben a szakaszában a dzsentri-tematika szinte egyeduralkodóvá válik.

Körülbelül 10 évig tartott ez a kitérő Krúdy művészetében, amelyet általában a 78

Mikszáth-hatás korának szoktunk nevezni. Ez a hatás kétségtelenül kilendítette őt eredeti irányából és nagy kerülőre kényszerítette, azonban ekkor sem vált mesteré­ nek szolgai utánzójává. Nem lett belőle epigon. Mikszáth irányán belül is meg tudta őrizni önállóságát. Sőt, a Mikszáth-hatás végeredményben nem elnyomta, hanem fel­ szabadította Krúdy egyéni mondanivalóját. Felszínre hozta gyermek- és ifjúkorának egyik legmélyebb élményforrását, a dzsentri-világot, s ezzel kapcsolatban figyelmét még inkább szülőföldje, a Nyírség felé fordította, amely aztán egész további munkás­ ságának legállandóbb ihletője lett. Legtöbb ekkori novellájában a hétszilvafás nyír­ ségi kurtanemesek életét mutatta be. Az álmok hőse, A pajkos Gaálék, A szdkállszárítón, a Nyíri csend, a Hétszilvafa című kötetek elbeszélései szinte kizárólag ezt a világot ábrázolják.

Amikor Krúdyval kapcsolatban a nyírségi dzsentriről beszélünk, nem akarjuk azt állítani, hogy az gyökeresen más lett volna, mint a más vidéken élő. Természe­ tesen jellemzőek voltak rá mindazok a vonások, amelyek általában alaptulajdon­ ságai voltak a dzsentrinek, de a század végén és a századforduló idején sehol sem voltak már talán olyan tisztán, olyan sűrített formában megtalálhatók ezek a dzsentri­ típusok, mint éppen a Nyírségben. Magyarországon a kapitalizálódás, a polgári fej­ lődés általában igen lassan haladt, Szabolcs azonban még az ország más tájaihoz képest is a legelmaradottabb volt. Másutt a dzsentriréteg egy része akkorra már fel­ szívódott a kialakuló polgárságba, a Nyírségben azonban még évtizedek múlva is homokfutón jártak, a puskás, csizmás, kutyakorbácsos, hétszilvafás urak, akik egy­ szerűen nem akarták elhinni, hogy eljárt felettük az idő. Krúdy maga így jellemzi egyik művében a nyírségi dzsentrit: „A Nyírség az a hely, ahol legtovább volt aga­ ruk és vizslakutyájuk a tönkrement gavalléroknak és ahol mindig-mindig emlékez­ tek a régi uraságra, elkótyavetyélt tekintélyre, ősi birtokra és fennhéjázó nemes­ ségre. Itt mindenki a múltjából akart megélni. Abból, hogy valamikor volt valami az apja vagy nagyapja. Furcsa, hetyke, legénykedő, virtuskodó Magyarország itt hortyogott, ásítozott. unatkozott, dologalankodott, nyomorgott a ’ egtovább. Máshol már beletörődtek az emberek, hogy vége a régi világnak, dolgozni, tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk. A Nyírségben még mindig a követválasztást várták, a takarék­ pénztár körül sompolyogtak értéktelen váltókkal, az öregek a fiák házasságától re­ mélték sorsuk jobbrafordulását, vagy egy százesztendős családi per eldőltétől. A fantasz'ükus tervek, légvárak, szépen kicirkalmazott remények, édesded ábrándok jól kifejlődtek ezen a mocsaras, ködös, szegényes, kidőlt-bedőlt tájon. Mintha minden­ kinek reskontó lett volna a párnája alatt, amelyet egyszer okvetlenül kihúznak. Alig jutott eszébe valakinek, hogy dolgozni is kellene. Legfeljebb a vármegyét nyomorí­ tották meg, mert hisz az övék volt a megye. Szélmalmok mutogatták csonka vitor­ láikat a láthatáron, mint a vármegye régi hatalmát. Agarászbálokat tartottak, de egyik-másik zsidó birtokosnak jobb agara volt már, mint az elnöknek. Kártyáztak, ’ ttak, vetélkedtek, cifra kocsin járlak, hajdút tartottak, párbajoztak, barátkoztak, hangosak voltak a kurjantásaik, de már mindenki tudta, hogy vége a világnak.”

(N. N. 16—17. 1.)

Ha Mikszáth jegyében fogantak is Krúdy dzsentri-novellái, Krúdy dzsentri-szem­ lélete ellenségesebb, sctétebb, mint a Mikszáthé. Az irónia mögött is ott bújkáló mikszáthi derű szinte teljesen hiányzik belőle, ö a dzsentri-réteget már végzetes dekadenciájának állapotában ábrázolja, abban az állapotban, amelyben a régi, közép­ nemesi múltnak többé a leghalványabb visszfénye sem látható. Hősei leggyakrabban különös, bogaras emberek, akik nem saját koruk valóságában élnek.

Egyik legjellemzőbb idetartozó novellája Az aranysarkantyús vitéz legendája.

Hőse Bikky Pál, falusi hétszilvafás nemes, aki már teljesen elszegényedett, de azért 7Í

úgy él roskadozó udvarházában, mint egy kiskirály. Legfőbb gondja, hogy minden­ ben híven utánozza a czomszéd grófék szokásait. Amikor új főispánt neveznek ki, elhatározza, hogy ő is elmegy az ünnepélyes fogadásra, de készülődés közben meg­ döbbenve zeszi észre, hogy nincsenek sarkantyúi. Hosszan nézegeti egyik ősének ka­ tonaruhás kepét a falon, akinek fényes csizmáin aranysarkantyúk ragyognak. Elha­ tározza, hogy ő is csináltat magának sarkantyút, még pedig színaranyból. „Egy Bikky csak aranysarkantyút viselhet saruján. A tekintetes úr e percben egészen biztosan hitte, hogy nem volt olyan Bikky a föld kerekségen, amelyik csak ezüstsarkantyut viselt volna.” Megparancsolja tehát ispánjának, hogy ha mindent zálogba kell is tenni, csináltassa meg az aranysarkantyút. Végül csak a kocsis és a házvezetőnő, akik­ nek már három évi bérükkel tartozik, tudják észre téríteni valamennyire, hóbortját azonban nem adja fel. Azzal vigasztalja magát, hogy „a legközelebbi főispáni instal­ lációnál jóval előbb gondoskodik az aranysarkantyúrói és a hozzávalókról.”

Ugyanebbe a témakörbe tartozik A lord című'novella is. A Krúdynál gyakran szereplő híres és kiterjedt nyírségi dzsentri-család, a Gaálak világra szóló pompával megrendezett lakodalmiról szól, ahol olyan fényűzést fejtenek ki, mintha legalább is Eszterházyak volnának. A díszes ruhákat a színtársulat ruhatárából, a rozsdás kardokat a múzeumból kölcsönzik, az asszonyok nyakán ragyogó drága ékszereket a zálogos adja kölcsön egy napra. Sőt még a lovasok, a díszbe öltözött hajdúk, a hintó mellett lépkedő huszárok, a szolgák sem igaziak. Családtagok, Gaálok azok is vala­ mennyien, akik csak a pompa emelésére öltöznek inasoknak, szolgáknak. Az egyik Gaál-lány esküvőjére aztán egyszer véletlenül igazi grófok is eljönnek, és magukkal hoznak egy itt időző, unatkozó angol lordot. A ’ ord az esküvő után udvariasságból valami olyan kijelentést tesz, hogy a szép menyasszonyt ő is szívesen feleségül vette volna. Sajnálják a Gaálok, hogy már késő, de nem tehetnek semmit. A lord eluta­ zik. Gaál Sárika azonban három hónap múlva ott hagyja a férjét, mert az megsér­ tette őt, őt, aki angol lordné lehetett volna. Közben olyan híreket hallanak, hogy a lord ismét Magyarországra jón. Erre sürgősen kieszközlik a válást, „azóta pedig Döngödön "árják, várják a mesebeli angol lordot.”

A donquijote-izmus megszállottái mellett a különcöknek, mániákusoknak, hóborto­ soknak még sokféle típusával találkozhatunk Krúdy írásaiban. Bizonyára nem vélet­ len, hogy dzsentri tárgyú novelláinak egyik leggyakrabban visszatérő motívuma a legendás eredetű, titokzatos kincs keresése.

Az egyes művekben a kincsmotívum természetesen más-más szerepet játszik, azon­ ban majdnem mindig úgy jelenik meg, mint a menthetelenül elbukott emberek egyetlen és utolsó mentsége, az egyedül üdvözítő csoda, amelyben ugyan már senki sem hisz, de amelyről mégis oly jó elábrándozni.

A Regény a zöld házról című elbeszélés világtól elzárkózott hőse, Görög Tamás állandóan valami legendás kincset keres, amelyet valamelyik őse rejtett el a ház­ ban. Az álmok hőse című kötet egyik novellájának főalakjáról, a rokonai nyakán élősködő furfangos Herepiről is az a legenda kering, hogy titokzatos kincset őriz a csizmaszárában. Ezért kényeztetik kapzsi rokonai, remélve, hogy mesés gazdagsá­ gát rájuk hagyja (A ravasz Herepi). Egy sikkasztás története című novellájában Zaihureczky híres bundájának históriáját mondja el, amelybe apja óriási kincset rej­ tett. Ez a legendás kincs-motívum jelentkezik A bűvös erszényben is. Viczky Eduárd nagy zöldselyem erszénye áll a cselekmény középpontjában, amelyről az a hír járja, hogy kifogyhatatlan. Ezt az erszényt keresi fia, Viczky Gábor, ezért feszíti fel apja koporsóját, és ezért bolondul meg, amikor kiderül, hogy a kifogyhatatlannak hitt bűvös erszény — üres!

80

Ez a befejezés jelképes. Mindegyik írásából ugyanez a végső tanulság cseng ki.

A féltve őrzött legenda szertefoszlik, a bűvös varázserő megtörik. Ábrázolhatná-e az író nagyobb erővel és szemléltetöbben a dzsentri-világ dekadenciáját, mint éppen családi legendáinak szétfoszlásán keresztül. Kíméletlen ítélethirdetés ez nemcsak a kincskeresők szétpukkanó ábrándjai felett, hanem egy egész tár adalmi osztály felett is, amely már rég túlélte önmagát, de hazug illúziók szappanbuborékai után fut. Bát­ ran hirdeti, hogy a nemest világ minden olyan kísérlete, amellyel önmagát továbbra is felszínen akarja tartani, eleve kudarcra van kárhoztatva, s nincs erő, nincs ha­ talom, amely a kikerülhetetlen végzetet feltartóztathatná. Azok közé tartozik, akik a legjelentősebb szerepet játszották a dzsentri-illúziók szétrombolásában.

A novellák mellett megpróbálkozott a dzsentri-világ átfogóbb ábrázolásával is.

Ezt láthatjuk például az Andráscsik örököse cím” regényben is. A cselekmény szín­ helye a régi, akkor még megyeszékhely Nagykálló, s az események egy váratlan örökség körül bonyolódnak. A hirtelen nagy vagyon birtokába jutó Andráscsik Zsu­ zsika szinte mágnesként vonzza a hozományvadász kalandorokat. Nemcsak a kör­ nyékbeli dzsentri-gavallérok fenik fogukat az Andráscsik milliókra, hanem még az ország távoli vidékeiről is jennek a vagyonszomjas fiatalemberek az „aranytollú ma­ dár” meghódítására. A szép örökösnő azonban sorra kikosarazza őket, s végül egy becsületes polgárnak lesz a felesége. S ha a dzsentri-gavallérok hopponmaradása, fel­ sülése nem is olyan drámaian átütő erejű, mint a Noszty-fiú végén, a regény így is jelentős alkotás, hiteles rajza egy züllő, önmagát túlélt, már csak csodákban remény­ kedő, mesebeli örökségekről és hozományokról álmodozó réteg feltartóztathatatlan pusztulásának.

Ezekben a dzsentri témájú művekben jutott Krúdy legközelebb ahhoz, hogy igazi kritikai realistává váljék. Sőt egyes írásaiban ezt el is érte. S ezek a társadalom­ bíráló művei jól illeszkednek irodalmunk Mikszáthtól Móriczig húzódó vonulatába.

Pályájának következő szakaszában azonban művészete nem ebben az irányban fej­ lődik tovább.

Színdbád nyírségi utazásai (1910—1933) 1910 körül ismét valami új kezdődött nála. Tulajdonképpen ekkor találta meg a maga egyéni hangját, ekkor fejlődött !ki annyira jellegzetes, senki mással össze nem téveszthető stílusa. írói pályájának ebben a harmadik szakaszában alkotta legismer­ tebb, legnépszerűbb műveit, többek között a Színdbáb-ciklust és A vörös postakocsit, s lényegében ezekben az írásokban bontakozott ki igazán Krúdy sajátos világa.

Ezek a művek azonban már nem a realizmus jegyében fogantak, sokkal inkább a romantika kék virágának késői hajtásai. Az eltűnt időt kereste és álmodta vissza, egy sajátos félmúlt énekese lett. A szűkös valóság helyett egy varázslatos álomvilágot teremtett magának, de ezt az álomviiágot különös módon a valóság elemeiből építette fel. Sajátos világának térképén a régi Pest, a Tabán, Óbuda és a gyermekkori Podolin szerepelnek leggyakrabban, de mindvégig ott él írásaiban Nyíregyháza és a Nyírség is.

E korszakában is több kifejezetten nyírségi témájú műve született, de sok helyi vonat­ kozást találhatunk más jellegű írásaiban is. ázínbád, a romantikus keleti hajós nem­ csak a behavazott szepességi kisvárosokba utazgat, gyakran ellátogat a Nyírségbe is.

Alvinczi Eduárd szimbolikus vörös postakocsija nemcsak a pesti belváros utcáin dübörög végig, a szülőföld tájain is gyakran átrobog.

A Szindbáb ifjúsága és A vörös postakocsi nem kimondottan nyírségi regények, de már ezeket is át meg átszövik a nyíregyházi diákévek s az ifjúkori szerelmi ka­ landok emlékei. Az N. N., Az utolsó gavallér és a Valakit elvisz az ördög című mű/ek cselekménye pedig mindvégig Nyíregyházán és a Nyírségben játszódik. Az N. N. 81

regényes önéletrajz, az író talán leglíraibb alkotása. Gyermekkorának legmélyebb rétegeibe ás lé benne, s itt vall legőszintébben családjáról, származásáról is. A könyv lapjain egyszerre megelevenedhet előttünk a múlt század nyolcvanas—kilencvenes éveinek Nyíregyházája: ,,A városban még nádasházak voltak, amelyekben kis abla­ kok mögött epedő fiatal nők, mániákus vénasszonyok, bogarászó, elgondolkozó öreg­ emberek laktak. S bár köztük éltem, sohasem tudhattam meg, hogy mit csinálnak a vályogfalak mögött. Az úri hölgyeket többnyire csak vasárnap lehetett látni az ut­ cán; de néha estefelé is elsuhantak a házak mentén, amint látogatóba jártak egy­ máshoz. Ilyenkor nem volt szokás kalapot tenni, többnyire csak kendőt borítottak a fejükre, nem felejtették otthon a kézilámpást, osontak, halkan fecsegtek, vigyázva nevetgéltek, illedelmesek voltak, csak a kaput csapták be nagy zajjal, mintha végte­ lenül megörültek volna, hogy végtére hazaérkeztek. A szívbajos öregemberek, az á'cmtalan betegek, a könyvforgató szomorúak az ablakaik mögül mit sem hallottak a lábujjhegyen járó kisvárosi estéből. A sarki fűszeres ajtóján csörgött néha a csengő, .nmt a messze kalandozó élet. Az ablakok is le voltak függönyözve, soha egyetlen lámpavilágot nem láttam a házadban, midőn éjszaka néha egymagámban bolyong­ tam Sehol egy hang, sehol egy panasz, ae sírás, se nevetés... Itt mindenki aludt, tán mer* mindenki bo'dog volt? Istenem, hányszor jártam éjféltájban a kisvárosi utcá­ kat. a nádtetős, girbe-gurba, gödrös, akácos, hosszant-hosszant alvó utcákat és soha­ sem találkoztam senkivei! A lépéseim kopogását egyedül hallgattam, fütyörészésemre nem felelt senki, a vágyaim felé nem nyúl ki fehér leánykéz az ablakocskából, kisr.jtó nem nyikordul a kerten, hogy lopott csókkal megajándékozzon valaki. Magam­ ban voltam, magamnek gondoltam mindenféle gyönyöröket, szívringatókat, elandalítókat... Hosszú, hosszú, kíváncsi estéken hányszor jártam be a várost, hogy valamit cszrevehessek e nyírségi nagyfalu éjszakájából! Csak egyetlen éjszakai regényt lát­ hassak, amelyekről a szép színdarabok szólnak, költők énekelnek! Egy érzelmes hango‘ szerettem volna felfogni a nyíregyházi éjszakákból. Legfeljebb részeg emberrel ! Kiátkoztam a 3 Rózsa táján, aki öklendezve szidta a feketeszakállú Frid borát. A tor­ nyok cscdá’ atos nyugalommal nézegették az alant elterülő házakat, udvarokat, mint­ ha bizonyosak leheltek volna arról, hogy odalent nem történhetik semmi rendelle­ nesség...” (N. N. 17—18. ,.)

Az utolsó gavallér cselekményének keretét, hátterét a régi borbányai szüretek hangulatos rajza alkotja. A legjelentősebb nyírségi témájú műve utolsó éveiből azon­ ban kétségtelenül a Valakit elvisz az ördög. A regény 1928-ból való, s Krúdy két fő témakörét, a nyírségi dzsentri-világot és a vörös postakocsi utasainak világát egye­ síti. Témája egy eleve reménytelen kísérlet a dzsentri-réteg megmentésére. Alvinczi Eduárd (igazi nevén Szemere Miklós), a legendás gazdagságú különc főúr, sok Krúdyregény szereplője, aki egészen a hét vezér egyikéig tudja visszavezetni származását, s így a fejedelmi trón egyedüli jogos örökösének tekinti magát, elhatározza, hogy felkarolja, megmenti a pusztuló magyar nemességet, az eladósodott dzsentrit. „Talpra kell állítani ismét a magyar nemességet. Vissza kell vásárolni udvarházait, hétszilvafáit, kötelezvényeit, váltóit. Űrrá kell tenni ismét a dzsentrit, mert nélküle elpusztul Magyarország. Legyen megint mindenkinek agara, kocsija, akárcsak bricskája is, ne járjon gyalog a nemes ember. Elég volt a zsidók, grófok, meggazdagodott parasztok uraskodásából. Gyerünk vissza a régi Magyarországba.” (132. 1.) Így fogalmazza meg Alvinczi programját Tinódi, a vándor könyvtáros, majd ilyen jellemzést ad az elszegényedett nemességről: „Hány szép magyar úri ember volt kénytelen felvenni a fináncság zöld spenótruháját! Hányán farigcsálják körmüket az árvaszéknél, pedig pecsétgyűrű van a kisujjukon. Hány derék, jó családból való fia­ talember van ebben az országban, aki még hivatalhoz sem tud jutni, mert hiányzik 82

a nemzetből az összetartás: A középosztály züllőfélben van... Ezt kell megakadályozni.

Mert lesz még egyszer királyválasztás a Rákosin!” (133. 1.)

Alvinczi maga így foglalja össze célját: „Meg fogom menteni a magyar közép­ osztályt tekintet nélkül arra, hogy kicsoda, melyik királytól kapta a nemességét.

Az ősök megtették a magukét akár az Anjouk, akár a Jagellók alatt. Nekem egyfor­ mán kedves minden régi magyar nemesember... A mostani uralkodó mit sem tesz a régi magyar köznemességért, sőt útjában van neki, a kecskepásztorok ivadékának, minden magyar ember, aki messzibbre vezeti vissza a nemességét, mint ő a magáét.

Ebben megegyezik Ferenc József korszaka Lajossal, aki először kezdte megfosztani jogaitól a magyar nemest. Azért vagyunk ma földönfutók, szegények, mert elvették tőlünk ősi jogainkat.” (162. 1.)

Hogy terveit megvalósítsa, Alvinczi Eduárd meg is érkezik legendás vörös posta­ kocsiján Nyíregyházára, s az Európa fogadóban üti fel tanyáját, ahol csakhamar meg is jelennek a megmentésükre váró nyíri nemesek. Alvinczi azonban nem várja meg, míg az elszegényedett uraságok maguk jelentkeznek, ő maga indul el váltóvásárlási kőrútjára a megyében. így érkezik el egy napon Pazonyba is, az „ármális faluba” , ahol a Kaszinóban száll meg. Sorban jönnek aztán az „üzletfelek”. Kazáni kapitány, a híres kártyás, Ptrügyi Pál, a becsületére kényes pörösködő kisnemes, Virágh Elemér, a piperkőc útmester és bálrendező, Ispányi úr, aki a lutritól reméli sorsa jobbrafordulását. Alvinczi egyre mélyebb undorral és kiábrándulással szemléli az elszegényedett uraságokat, akiket meg akart menteni. „— Hát ez volna az a magyar középosztály, amelyet én megmenteni akarok? Ezek a cégéres gazemberek? — tört ki Alvincziból a szó, amikor a vendég háta mögött becsukódott az ajtó... Hol vannak azok a szép, szomorú emberek, akik önhibájukon kívül veszítették el az őseik vagyonát, biztos fedelüket, családjuk jövendőjét és a maguk jelenét? Hol vannak ők, a régi udvarházak lakói, akik azért adták magukat tétlenségre, mert úgy sem szol­ gálhatták volna meggyőződésük szerint hazájukat? Hol vannak azok a vértanúk, azok a szentek, azok a csodálatra méltó férfiúk, akik benépesítették a régi, szent Magyar­ országot, tűrtek börtönt, üldöztetést, de politikai hitvallásukat nem engedték. Hol vannak azok a férfiak, akiknek sírkövére majd rá fogják vésni: minden elveszett, csak a becsület maradt meg? — Azok kérem régen Amerikába szöktek — szólt közbe a züllött úri ember, aki meglehetősen epésen, mint egy póruljárt ügynök hallgatta Alvinczi kifakadásait.” (203. 1.)

Az ironikus megjegyzés végképp kijózanítja Alvinczit donquijoteizmusából, hátat fordít tehát az „ármális falunak”, és lemond hóbortos ábrándjairól. „Belátom, hogy rossz helyen kezdtem el a dolgot — mondja. Az Ómagyarországot akartam felállítani, pedig annak ideje lejárt. Hagyjuk békén pihenni a halottakat. Az ittmaradt, még látható ómagyarságot majd lassan sírjába eresztik, a fiatal, az eljövendő Magyar­ országért kell dolgozni.” (211. 1.)

Ez a regény végső kicsengése, s így válik ez a mű, nemcsak Krúdy, hanem a kor magyar irodalmának is egyik legerőteljesebb leszámolásává minden hazug illúzióval.

S igazán csak akkor értékelhetjük e mondanivaló jelentőségét, ha megértjük, hogy itt nemcsak Alvinczi dzsentrimentő ábrándjainak kudarcáról van szó. Kritikája ez a regény a két világháború közti korszaknak is, annak a korszaknak, amely nem kevésbé illuzionista módon igyekezett feltámasztani a régi nemesi világot. Vagy nem ismerünk-e rá vajon Alvinczi hóbortjaiban a húszas-harmincas évek restaurációs kísérleteire, amelyek a háború iszonyata és a forradalmak megrázkódtatásai után a maga rendiségével, vitézi székeivel stb. új életre akarta pumpálni az úgynevezett „történelmi osztályt” ? Alvinczi meghiúsult, már eleve kudarcra ítélt kísérlete így végső fokon az egész Horthy-korszak restaurációjának karikirozott jelképe. Vagy 83

kevésbé anakronisztikus volt-e a XX. század harmadik évtizedében a fehér lovon megjelenő donquijoteizmus, mint Alvinczi Eduárd vörös postakocsija?

A főcselekmény mellett van a történetnek egy másik szála is, amely sokkal sze­ mélyesebb jellegű. A költőnek készülő ifjú Patkó Bandi és a Regensburger-kisasszonyok különös szerelmében Krúdy saját ifjúkori élményét, a Riszdorfer-lányok iránti szerelmét dolgozza fel. Ugyanilyen hiteles, személyes élmény azonban a cselekmény hátterét alkotó környezet, a régi Nyíregyháza rajza is. Szinte megelevenedik a regény lapjain a századvégi kisváros pletykáival, jellegzetes figuráival és kocsmáival. Életre kel a Rigó, a Zsandár, a Zöldfa^ a Sas kocsma, Jurás polgártárs vendéglője s az előkelő Európa fogadó. S hitelesek a szereplők is valamennyien. Modelljeik egykor valóban ott jártak a nyíregyházi utcákon és kiskocsmákban. Tinódi vándorkönyv­ táros és Szuki Tóni, a telekkönyvvezető, Puczér szerkesztő úr és a határcsárdában mulató híres cigányprímás: Benczi Gyula, mind-mind élő és közismert figurái voltak a régi Nyíregyházának, s Krúdy legfeljebb a nevüket változtatta meg. Tinódiban Dálnoki Gaál Gyula nyugalmazott színész alakját rajzolta meg az író, Szuki Tóni pedig azzal a Virágh Aladár telekkönyvvezetővel azonos, aki váltóadósságai miatt valóban öngyilkos lett, mint regér^ybeli mása.

Az írói pályájának végefelé járó ötvenéves Krúdy szinte nosztalgikus vággyal járja be még egyszer a gyermek és ifjúkor színterét a regény lapjain, s építi fel kép­ zeletében a századvégi Nyíregyházát. Az amúgyis laza epikus kereteket nem egyszer szétfeszíti a személyes emlék, különösen a szülőföld iránti bensőséges vonzalom és ragaszkodás, s ilyenkor kibuggyan belőle a tiszta líra: „Óh, Nyírség, óh Magyar­ ország! te tündéri panoráma, miért szálldos vissza lelkem mindvégig régenlátott tájaidra? Nem adtál magadból egy talpalatnyi földet se, mégis jobban szeretlek téged, mintha uradalmaim terülnének el öleden...” (207. 1.)

Mondanivalója mellett éppen ez az állandóan jelenlévő, s időnként ki-kicsurranó mély líra emeli ezt a kisregényt Krúdy legsikerültebb alkotásai közé. # Az írói pályájának végefelé járó ötvenéves Krúdy szinte nosztalgikus vággyal nyíre állandóan visszatérő motívuma Krúdy műveinek a szülőföld, a Nyírség és Nyír­ egyháza. Azok közé az írók közé tartozik, akiknél a születési hely nem pusztán élet­ rajzi adat, hanem egész művészetük legjelentősebb kulcsa is. Bár csak gyermek- és ifjúkorát töltötte szülőföldjén, a szülőváros és a nyíri táj képe sohasem mosódott el benne. Sőt, minél távolabb került szűkebb hazájától, annál erősebben vonzódott hozzá. A Nyírség és Nyíregyháza írója volt, mint Juhász Gyula Szegedé vagy Tamási a Székelyföldé. Egy sajátos arcú tájegységet szólaltatott meg, de ez sohasem eredmé­ nyezett nála valami szűkkeblű provincializmust, sohasem vált kispolgári lokálpat­ riótává. Szülőföldje iránti szeretete nem elzárja, elválasztja a haza más tájaitól, hanem még erősebben, még elszakithatatlanabb szálakkal fűzi az egész országhoz. ömaga így vallott szülővárosához való viszonyáról egyik 1928-ban írt levelében: „Ennek a városnak voltam az írója, ennek azóta, mióta első regényeimet, elbeszé­ léseimet írni kezdtem. Az én olvasóim sohasem kérdezték: hol születtem? Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok, aki büszke származására. Könyveim éppen úgy jelentik a régi Nyíregyházát, mint akár a város múzeumai.”

Akkor ő emlegette büszkén Nyíregyházát, ma a szülőváros büszke halhatatlan fiára. Ezért tisztelgünk most szeretettel és meghatottan emléke előtt.

84

M A R G Ö C S Y JÓ ZSE F:

MÓRICZ ZSIGMOND 1928-BELI ÚTJAI NYÍREGYHÁZÁN ÉS KÖRNYÉKÉN Legalább három alkalommal jött el a Nyírségbe Móricz 1928-ban. Először június legelső napjaiban járhatott itt. A Pesti Napló 1928. június 5-i számában jelent meg az a Nyíregyházáról keltezett, június 2-i írás, amely Nincs távolság, nincs idő címmel be­ számol egy távolsági autóversenyről. Az egyik kocsiban az író is helyet foglalt, s az út élményeit foglalja össze rövid impressziókban.

Másodszor ugyanennek a hónapnak a végén járt itt; akkor már az alispán, Mikecz István meghívására. Közben az eredeti időponttól el kellett térnie egy héttel, és látogatását meg is kellett szakítania ezalkalommal. Ismert egy-egy június 25-i és július 9-i nyíregyházi keltezésű levele is, sőt a Halásztanyán c. írást július 13-áról keltezte, közben pedig megjárta Bécset: Virágot hozta haza az egyetemről. (Levelei I. köt.

256. sz.)

Ebben az évben bizonyára szeptember végén járt újra — és utoljára — Nyíregy­ házán; erről az útjáról igen keveset tudunk.

A második és harmadik nyíregyházi útnak Móricz szempontjából legfontosabb oka: az első látogatás alkalmával véletlenül szerzett laskodi ismeretség folytatása, éb­ rentartása. A laskodi kapcsolatok körülményeit, a megfelelő levelek teljes vagy töre­ dékes közlésével párhuzamosán Makay László tisztázta, ismertette először (Móricz Zsigmond Laskodra írt lei elei. Adatok Móricz Zsigmond és Forrás barátságához. Al­ föld 1955. 3. sz. 81—89. 11.). Volt iskolatársa, régi barátja: Görömbey Péter kíséretében jutott el Laskodra, JármyBéla földbirtokos házába. Itt tudta meg, hogy a ház asszonya szoros barátságban áll azzal a debreceni özvegy asszonnyal, akihez évek óta vonzódott Móricz.Ez az a bizonyos Forrás (Kaixk+tr-Pa-i első ismertető cikkében kap,a ezt^az „ál­ nevet” : özv. Kardos Gézáné Magcss Olga), akit Móricz évekkel előbb, e só felesége halála után meg is kért. Az elutasító válasz után Simonyi Máriát vette feleségül, de hamarosan kiderült, hogy ez a házasság nem sikerült. Ezért szerette volna Móricz most végülis elnyerni Magoss Olga kezét. A két régi barátnő sűrűn érintkezett levélben is, személyesen is: Móricz azt remélte, hogy a kedves, vendégszerető laskodi környe­ zetiben alkalma lesz találkozni Olgával. A levelezésből és a még éiő szemtanúk vallo­ másából kitűnik, hogy erre Laskodon scha sem került sor, de egészen világos, hogy Móricz többszöri nyíregyházi útja, a sűrű levelezés mind ennek érdekében történt. (Mó­ ricz Zsigmond most kiadott kitűnő levelezés-kötete csak kiegészíti Makay László első közlését. Az itt található, 1942-ből származó távirat csak aláhúzza ezeknek az 1928beli laskodi látogatásoknak a jelentőségét. Vö. F. Csanak Dóra mintaszerű jegyzeteit az író két kötetnyi levelezésének az Akadémiai Kiadónál 1963-ban megjelent kiadá­ sához.)

A május végén esedékes akácvirágzás gyakran csábította Móriczot Szabolcsba.

Rövid, féléves teológus korában ismerkedett össze Görömbey Péterrel, aki a huszas években már Nagykállóban volt református esperes. Mint ahogy a család ma is élő tagjainak szíves közléséből tudjuk, Móricz — minden különösebb, előzetes bejelentés nélkül — gyakran ellátogatott Kálióba akácvirágzáskor. Görömbey Péter megyeszerte ismert bricskájára felültek, elkocsikáztak a baktai erdőkhöz akácvirágillat 85

élvezésére. Ezek a benyomások gyakran felbukkannak Móricz írásaiban. Görömbeyéknek földbirtokuk is volt a nagy akácosok környékén, Jármy Béla szerepet játszott a megye reformátusságának közéletében, így aztán egész természetes volt betörésük a laskodi Jármy-kuriára.

A laskodi „történetet” Makay cikke, a levelezések jegyzetsora pontosan nyomon követi. Itt csak arra utalunk, hogy Görömbey Péternek ezek a „betérésel”, közös láto­ gatásai fontosak voltak Móricz regényalakjainak kialakulásában. Ugyanis ilyenkor jutott kapcsolatba a Jármyakkal, Mikeczekkel és másokkal: egyáltalában a szabolcsi dzsentrivel. Krúdy is megírta, hogy a dzsentri Szabolcs megyében élt a legtovább, s valóban: a megyei közigazgatási életbe behúzódott, de életformájában régi szoká­ sait változatlanul megtartó dzsentrikkel a huszas évek vége felé is elég nagy szám­ ban ismerkedhetett meg Móricz Szabolcsban. 1927 őszén jelent meg a Pesti Naplóban az Úri muri c. regény; színpadi válozatát egy fél évvel később mutatja be a Vígszín­ ház. Ennek a műnek a főszereplői nem dzsentrik, hanem meggazdagodott parasztcsa­ ládok második-harmadik nemzedéke, akik már a kisváros vezetői között élnek, ott barátkoznak olykor megyei urakkal is, beházasodás útján a vagyontalan, de az „úri mivoltjukat” magukkal hozó katonatisztekkel is kapcsolatba, atyafiságba kerülnek.

A Kunság, a Hajdúság vidékén ez a társadalmi változás már jellemző a múlt század végére is (amikor az Űri muri játszódik). A két világháború közti Magyarországon azonban, Szabolcs megyében még lényeges különbség, társadalmi távolság van a dzsentri megyei urak és a városi tisztviselők között. Az előbbiek az „igazi urak” : ha nem is ariszokraták cím szerint, de annál arisztokratikusabb a magatartásuk dzsentri-mivoltuk következtében, mégha nem is rendelkeztek már egyetlen hold területnyi tehermentes saját földdel sem. Ezek a megyei urak külön asztalnál ülnek a Korona kávéházban, alig érintkeznek a megyeszékhely városának tisztviselőivel, vezetőivel, akik a városi polgárság, kereskedők és iparosok bizalmát élvezve kerültek állásukba s így sokszor ellentétbe jutottak a megyei szempontokkal, érdekekkel.

Az alábbiakban — a Móric: k rr..-irvpn]rlrol . kapcsolatairól szóló, terjedel­ mesebb dolgozat részeként — épp ezekre az érintkezésekre szeretnék rámutatni nÁhánv keletkezer.enetiW errie.Lgsnek látszó utalás segítségével. (A Halásztanya 1928-bsli élményeire, a Forró mezők — ebből a korból származó — megyei vonatkozásaira, hely hiánya miatt itt most nem kerülhet sor.) * Az Est című budapesti napilap 1928 júliusában három kisebb, nyíregyházi, Sza­ bolcs megyei vonatkozású cikket közöl .Móricz tollából. A július 15-i számban a Halásztanyán (Tiszapart, július 13-i keltezéssel) c. színes riport jött. Ezt még ittléte­ kor átadhatta a helyi lapnak is, mert a Nyírvidékben szintén július 15-én, a terjedel­ mes vasárnapi számban jelent meg ez az írás, néhány jelentéktelen, inkább sajtó­ hiba számba menő szövegeltéréssel. Ennek az írásnak keletkezési körülményeire fényt vet a most megjelent levelezés kötet 256. számú levele, mely Nyíregyházán 1928. július 9-én kelt. (Erről egy másik cikkben még részletesen szó lesz.)

A következő vasárnap, július 22-én A szabolcsi földvár c. riportot olvashatjuk (a kékkötéses kiadásban a riportok 2. kötetének 563. lapján a keltezés helytelenül jú­ nius 22). Július utolsó napján, 31-én is van egy rövid kis cikk: Nyíri adoma címmel.

Az alábbiakban ezzel az utóbbi kettővel foglalkozzunk most részletesebben .

A szabolcsi földvár c. úti élmény gyakran megjelent már az újabb kiadásokban; a mi megyénkben különösen ismerős, hisz ennek a vidéknek egyik legrégibb „műem­ lékéhez” fűződik ez az írás. A riportot bevezető rövid helyrajzi ismertetés után afféle hangos gondolkodás következik a honfogalaló magyarságról, a földvár megmaradá­ 66

sáról, emlék jeliegéről. Ezt követi hirtelen — az előbbi gondolatmenetbe tulajdon­ képpen beleülő — az alábbi befejező rész: „...E pillanatban, mikor ezeket jegyzem föl, a vár túlsó partján ha­ talmas asszonyi jajszó harsan föl, rettenetes és vérfagyasztó sikoltás: — Jaj, jaj, jajaj, jaj; édes apám!

Megkérdeztem a helybeli urakat, mi történt, s elmondták, hogy a vár­ udvaron tragikus halott fekszik.

A falu csordását tegnap délután agyonszúrta a bika.

Lementem a hullaházba, kis fabódé, s megnézhetem a halottat a ko­ porsóban.

Hatalmas szál magyar, deres bajszú, csontos, kemény ember, egy az ősmagyarok közül, mereven fekszik s hullalörmában oly ősi s oly rend­ kívüli jelenség.

A bikának „futosója” volt, s mikor elvitték a tehenet, utána akart menni a bika még egyszer; a csordás nem engedte, mert fizetési zavar volt. A fiatal bika azonban nem nyugodott bele a késő évezredek jogálla­ potába s a gulyást, aki különben maga nevelte fel az állatot, megfélem­ lítette. A gulyás hátrált, egy árokba esett, az erősebbik állat rá, s bele­ döfte a szarvát a bordái közé. Csak egy percig volt rajta, csak leszúrta, akkor felemelte fejét s elment legelni. A gulyás azonban ott maradt.

Kevés vártatva felállott s ötven méternyire elvonszolta magát, egy jajszó nélkül, a kút felé ment, hogy kimossa sebét, összeesett és négy árvája maradt. Felesége, kis, száraz alföldi asszony, teletüdőből, s valami hallat­ lan erővél jajgat. Ennek a vidéknek ősidőktől megmaradt még a halottsíratása is. Nem néma gyásszal, nem önuralommal viszik a fájdalmat, hanem szabad folyást adnak annak s rettenetes nagy üvöltéssel, a pogánykor kegyetlen, eget hasító jajdoklásával gyászolnak.

Iszonyúan illett ez a borzalmas időkhöz, amelyek még itt lebeg lek a földvár felett.

De az ég ragyogóan derült, a búzatáblák éretten hullámzanak a szél­ ben, a szénagyűjtők rendületlen nyugalommal vonják össze a rendeket s a déli órában egy ezeréves ősi kép és hangulat borzong.

Ez a történet aztán elraktározódik Móricz emlékezetében. Az élmény azonban két év elteltével döbbenetes erővel jelentkezik egyik legkitűnőbb novellájában.

Az Ebéd c elbeszélés első, rajzzal kísért közlésére a Pesti Naplóban került sor 1930 áprilisában. A novella bevezető része elárulja, hogy a következő történet ugyan­ annak az utazásnak emléktárából való, mint az előbb említett tragikus história.

Az első bekezdésekben leírt régifajta nagy kúria a Szabolcs megyei Szabolcs község református parochiája: ma is ugyanabban az állapotban van, mint Móricz negyed­ fél évtizede tett látogatása idején. Akkor T. Dezső volt a lelkész (1907 óta, 1936-ig, haláláig), aki kb. 200 hold földdel rendelkezett, de ezen is a testvére, T. Zoltán gaz­ dálkodott — saját földjével együtt. A novellában említett mennyezet-festmények ma is láthatók. A középső nagy szobában, ahol a nagy trakta lefolyhatott: Szent István, Árpád, Szent László és Attila látható a négy sarok felé eső plafon-részen. A kisebb, szomszéd szobákban is vannak hasonló elhelyezésű képek. Balra Álmos, Zsolt, Buda és Taksony; jobbra: III. András, Zápolya, II. Endre és IV. Béla. Ahol az a bizonyos román bomba csapott be, ott — a nagy szoba kifelé vezető ajtaja felett — márvány­ táblán a Szózat első versszaka olvasható. (A községhez közel esik Rakamaz, ma is az a legközelebbi vasútállomás. Itt 1919 áprilisában elkeseredett harc folyt a vörös 87 i

katonák és az ellenforradalmár burzsoá csapatok között. így tévedett ide is égy ágyúlövedék.) — A novellában a nagy szoba plafon-képeiként Attila, Bendegúz, Ár­ pád és Szent István nevét emlegeti Móricz; a novella szerint a szomszéd szobát, ahol az appetitoriumot ittak a vendégek, Rákóczi Ferenc, Hunyadi János, Kinizsi Pál és Rózsa Sándor képe díszíti. Ezek az adatok tehát némi eltérést mutatnak.

Ebben a kis községben nem volt szokás lelkészgyűlést vagy más hasonló nagyobb értekezletet tartani, amelyre ennyi ember összefutott volna. Annál megszokottabb volt azonban a nagy evés. Épp ezért, amikor az utódoktól érdeklődik valaki ennek a hatalmasnak és rendkívülinek leírt ebédnek a visszhangjáról, csak annyit tud meg, hogy „megszokott dolog volt az ilyesfajta vendégeskedés a T. fivéreknél Szabolcson” .

A novella alapja az evés és az anekdota. A keltő együtt, párhuzamosan kerül sorra a hosszú leírásban. Ahogy felszolgálják az egyes fogásokat, közben — míg a jelenlevők eszik az egyre sűrűsödő fogásokat és ezzel telik az idő — az író beiktat egy-egy anekdotát, amelyet valamelyik éppen pihenő részvevő mond el. így aztán a gondtalan vidámság, a féktelen és odaadó evés be'ölti az egész írást. Elmondja a leves különleges elkészítési módját V. K., a nagyevő [urai pap, akj itt esperesként szerepel, majd vele, piritós kenyérrel következik. A veiOt a házigazda az étvágy „trágyázójának” nevezi. (Móricz akkor hallotta-e ezt a kifejezést vagy előbb, nem tudni; de aznap este, amikor Nyíregyházára jövet, S. Sz. Lászlóéknál vacsorázott, az asztalnál már ő mondja el ezt a „definíciót” — a háziasszony nem kis megbotrán­ kozására.) Ezt köven a marhahús ribizhmártással; az új tál étel áh pörkölthúsból tökkáposztával, majd jön a sertéspörkölt zöldbabbal és a kacsasült befőttel, utána a ludaskása, a tetején libamájjal. A nagy nevetések után paprikás csirke, aztán rántott harcsa a sorrend, hogy a juhtúrós galuska és a friss cseresznye elfogyasztása után jöjjön a fekete kávé.

Ez az anekdotákkal tarkázott hosszú ételleírás, evés ismertetés olyan, mint egy kobrakígyó hosszú, tekerőző teste, amelynek a végén ott a kiszélesedő, felkunkorodo fej: már csak az utolsó, jól irányzott, erőteljes lecsapás hiányzik, hogy a mérges harapás gyilkos ereje megölje a kiszemelt áldozatot. Ez a csapás itt sem marad e!.

Mert a majdnem húsz oldalnyi inycsiklandozás után következik a — számunkra máshonnan már ismert — befejezés: „...Ebben a pillanatban kint az udvaron roppant ordítás hallatszott.

Asszonyi ordítás, vonítás, s férfihangok kurrogó, kiabáló lármája.

Elhallgattak, aztán felállottak, s kimentek az udvarra.

Egy ember jött s magából kikelve mondta: — Tekintetes uram, a bika megtiporta a csordást.

Az ember ott feküdt egy saraglyán, ahogy beszállították az udvarba.

Nagy, öreg ember volt. Halottsárgán feküdt, a feje lelógott, s vér szivár­ gott a száján. A felesége nagy, fekete, sovány asszony, vonított mellette teljes erővel s a kezét tördelte.

— Mék bika vót a?

— A Bogár, a háromesztendős fiatal bika. Üzekedett s a Kas Mihály tehenére ment, de a pásztor nem hagyta, mert Kas Mihály tavaly se fizetett. A bika megfordult s neki ment s úgylátszik, belevágta a szarvát, aztán megtiporta.

A gazda odament az emberhez.

— Hogy van Mihály?

Az ember még élt, kicsit megemelte a fejét s köszönni akart, de visszaesett a feje.

se

Erre az asszony, aki egy percre abbahagyta a sírást, újra rákezdte a rettenetes jajveszékelést.

Sajnálattal s megdöbbenve nézték a rémes képet, ahogy a nagy puszta udvaron ott feküdt az ember.

— Orvost, orvost, — mondta az egyik pesti úr.

— Nincs orvos.

— Hát legalább egy bábát, bekötözni a sebet, — mondta az esperes.

— Nincs itt bába, kérem, csak legfeljebb Tukáné, a javasasszony.

— Nincs bába a faluban?

Tűnődve, elhallgatva, elszomorodva állottak az urak a tetem körül.

Az még egyet-kettőt vonaglott, azután meghalt. Hulla lett.

Mintha az ősidők levegője szakadt volna le.

A házigazda mérgesen mormogott magában.

— Az istenit ennek a csordásnak, ennek is így kellett parádéra csinálni. Elrontotta az ebédet.”

Vessük csak össze az 1928-beli riport befejezését ezzel a novella fináléval. A ri­ port befejező szavai: „a déli órában egy ezeréves ősi kép és hangulat borzong.”

A novellában csak az egyik utolsó mondat („Mintha az ősidők levegője szakadt volna le.”) utal arra a honfoglaláskori primitív életre, amelynek hangulati környezete a riport idején uralkodott az íróban. A barbár primitívséget itt a XX. századi falusi, paraszti élet primitív körülményeinek aláhúzása váltja fel: „nincs orvos”, „nincs bába, csak: legfeljebb Tukáné, a javaszasszony”. Szóval: nincs, aki segítsen a szegény emberen, mert az ilyenféléknél az a megszokott rend, hogy haljon csak meg minden különösebb feltűnés, nélkül (legfeljebb asszonya áikozódik, siránkozik, de azt nem is veszik szjámba, mert az már úgy szokás, úgy illik). S ebből a primitív környezet­ ből lép ki a jóltáplált, nagyerejű földbirtokos. Előbb mindjárt n gazda szemével mér­ legeli a helyzetet. Az iránt érdeklődik, hegy melyik bika volt; hiszen bevett szokás, hogy az embert pusztító bikát ki kell irtani, mert ha egyszer megtette, az állat más­ kor is rááll az ilyesmire. Csak ezután jön a konvencionális érdeklődés, amely nem egyéb, mint a a halálán levő gulyás horgos köszöntésének stereotip viszonzása, mire a haldokló, — évszázadok szolgái életviszonyaiba beletörve — még feltápászkodó szándékkal akar felelni. Erre aztán, kicsivel később, csak morgó megjegyzés a föl­ desúr szava meghalt szolgája fölött, — aki utolsó cselekedetével is gazdája érdeKét védte, hiszen a tehén gazdája nem fizette ki még a „bikapénzt”, — mérges ez a mordulás: „Az istenit ennek a csordásnak, ennek is így kellett parádéra csinálni. Elron­ totta az ebédet”.

A riportban, ahol az író a paraszti környezetben maradva mondja el a történetet, „természetesen” fel sem vetődik az a kérdés, hogy a megsebesült emberen segíteni lehetne. A novellában is csak az egyik pesti úrnak jut eszébe az orvos, majd az espe­ resnek a bába: látszik, mennyire messze vannak az elmaradt falu valóságos körül­ ményeitől.

A novella szokatlanul hosszú lakoma leírása, a 18—20 előző oldal: egyetlen, el­ nyújtott expozíció, amelynek keszakartan aprólékos leírása, kiélezett helyzetei hatalmas ellentétet ábrázolnak. Azt a valóságos ellentétet, amely a gondtalan úri muri és a szörnyű paraszti körülmények között tátong, — a hazánkban későre nyúlt feudaliz­ mus íratlan, de annál megszokottabb to. .Ínyei szerint. Így válik a riportbeli egyszerű haláleset (Szabolcs községben ma is a hajdani vár udvarán van a temető) a novellá­ ban szimbolikus erejű váddá, — ahogy a Barbárokban, A kondás legszegényebb ingé­ ben, az Árvácskában és sokszor, másutt is.

Az 1928-ban itt járt Móricz, távozása után hamarosan papírra vetette a Nyíri adoma c. visszaemlékezést (Az Est 1928. július 31.) Ez az írás, tudtommal, kötetben nem jelent még meg, így a rövid írásnak legalább a második, nagyobbik fele talán nem szükségtelenül kerül ide. „Ennek a vidéknek levegőjében van az adomás történelem. Egyszer megfigyeltem, hogy Gyomén az emberek elszántan adomáznak. De az adomák egyáltalán semmi összefüggésben nincsenek sem az előadókkal, sem a hellyel, sem az idővel. Csak jön egyik adoma a másik után össze­ vissza, torlódással, — itt más. A szabolcsi urak adomázásának helyi zamatja, sőt koloritja van. Csak Erdélyben van ilyen történelmi levegő.

De az erdélyi zordabb, fejedelemillatú, a história tömjénétől áhitatos.

A szabolcsi és szatmári adomamondás könnyű, mint a szűzdohány füstje és csúszós, mint a homoki vinkó.

Még a kocsin is történik egy kiváló adoma. Mert itt az adoma törté­ nik. Nem hiú szófiabeszéd, életadat.

Hátrafordul Semlyéni Bandi, s egy falu vásárterén, mikor átfutunk, megszólal.

— Itt intéztem el a királykérdést két perc alatt.

— Hogyhogy?

— Beszámolót tartottam, s azt találtam mondani, hogy nem lesz rend, míg király nem lesz. Erre felkiált valaki a hordó alól, hogy neki nem kell király... Nem?... Leszálltam az emelvényről, s azt mondtam: „Gyere ide!1’ — Odajött. — „Kell király?” — „Nem." — Erre kétszer pofonvágtam. — „Nem kell király?” — Azt mondja a paraszt: „Nem bánom én, uram, ha három is lesz, csak engem hagyjon békén.”

Mindenki nevet. Bandi is. És hunyorít. „Erőkérdés az, pajtás, hogy lesz-e király, vagy se.”

Ez a nyíri adoma. Aki akarja, érti, aki nem akarja, nem érti.”

Ennek a kísérteties cinizmussal elmondott történetnek, és az ilyesfajta anekdo­ tának általában a szabolcsi dzsentri fogalmában és még a huszas években is fennálló létében van a magyarázata, ahogy erre fentebb is utaltunk. Ezért nem találta meg ezt a formát Móricz más helyen, pl. Gyomán. Hogy azonban ezt a „történelmi”, „koloritos” adomázást mégsem tartotta valami dicséretes tulajdonságnak, az kitűnik az adoma egyetlen kiemelt szavából és a befejezés közmondásra emlékeztető kicsengésé­ ből. De ha bármilyen kételyünk lenne Móricz valóságos és általunk is helyesnek tartható állásfoglalásáról, akkor olvassuk el az Ebéd c. novellát, keressük meg ezeket a mondatokat beágyazva az egész elbeszélés szerkezetébe, mintegy a végső, megdöb­ bentő esemény előkészítésébe. Itt a befőttes kacsasült és a libamájas ludaskása elfo­ gyasztása „között” olvashatók a következők: „...aztán még jobban mulattak.

— Úgy senki se tud a paraszt nyelvén beszélni, mint Semlyéni Bandi, szokott csöndes, úri modorával. — Követválasztás volt s nagy beszédet tartottam nekik, hogyha Tatár Andrást megválasztják képviselőnek, ak­ kor visszajön a király, Visszahozza a régi királyi bankót, aminek értéke van. Hát felkurjant egy atyafi, hogy: neki nem kell király.

Megállók a beszédbe s azt mondom: „Ki vót a?”

Előáll a borzas.

— Neked nem kell király?

— Nekem nem.

Leszállók a hordóról.

90

— Kell király, vagy nem kell?

S adok neki egy csárdás poíont.

— Kell király?

— Nem kell.

Még egyet adok neki.

Meg még egyet.

— Kel] király?

—Nem bánom én, uram, — aszongya — akár király, akár riem király, csak engem ne pofozzon tovább a tekintetes úr.

Nagy gaudiummal mulattak rajta, s az alispán a nevetés közben a tányérjáról a kacsacombot áttolta az esperes tányérjára. Már ő okosan élt, már 5 spórolt a gyomrával. Nem hiába első tisztviselő a megyében. # Most 6 mulatott a többi eken, akik nem vették észre a dolgot. Koccintot­ tak, s leöblítették a kövérkacsát..."

Semlyéni Bandi „szokott, csöndes úri modora" magában is gúnyos megjegyzés, hiszen a huszas években ez az ember már teljesen földbirtok nélkül élt, élósködö:t a rokonságon, a régebbi nyíregyháziak emlékeznek rá, ahogy filcpapucsban, kabát­ ' gallérja fölött frottir törülközővel járkált potyázni a Kossuth téri és a Bessenyei téri kocsmákban, kártyázott a konflis kocsisokkal. Álnevet adott neki Móricz, a család régi birtoka, predikátuma alapján.

A fenti két példa is arra utal, hogy a szűzdohányfüstös, kedves úri szórakozás a Móricz megírta környezetben éppen a visszájára fordul, s a „történelminek", neve­ zett társaság külső képe mögül felvillan a cinizmus, a kizsákmányoló urizálás, a vég­ telenül nemtörődöm élet.

Hogy aztán ezek miatt az írások miatt Móricz nem volt népszerű a megye vezetői körében, — azt el lehet gondolni. Erre is akad egy adat. Amikor 1930 február elején itt járt Móricz Nagy Endrével egy Nyugat felolvasó esten, az alispán azt mondta F. G. tanárnak, aki akkor a Bessenyei Kör irodalmi ügyeinek intézője volt: „Micsoda mar­ haság idehívni ezt az embert. Abból él, hogy mindig csak minket figuráz ki, rajtunk gúnyolódik.”

92

I

R A T K Ö JÓZSEF:

BŰBÁJOS VERSET MORMOLOK...

Bűbájos verset mormolok: esik az eső — álljon el, messzire, messzire szálljon el, villám ne rúgjon akkorát! — világgá röpül a világ, és rág, rohan, üvölt a ta, habzik, tátog a pocsolya, epilepsziás szél hadar, csapkod hosszú karjaival, s esik az eső — álljon el, messzire, messzire szálljon el, lassítson, álljon meg a fa, simulj ki, ráncos pocsolya, villámok ízelt lábait nagy óriás kéz rántsa ki, és gyűrje össze, dobja el mosatlan fellegeivel a világ másik végibe! — így mormolgatok — és íme: lassít, liheg, megáll a fa, tükröt játszik a pocsolya, s az árokpartra kis bokor könyököl, dongó udvarol egy pipacsnak; süt, süt a Nap, pöttömnyi gyalogút szalad egy egy lepke után, pici fény babrál az alma köldökén, s mint könnyű, meleg sál a szél vállamra terül. — Lám, mit ér a bűvös-bájos szó, a dal!

Elállt a szélütött vihar! (önző vagyok, mint más. Gyalog kell mennem, azért mormolok esőt bűvölő szavakat.

De hasztalan. Szakad, Szakad, s dörög, villámlik. Esik az eső.

A többi nem igaz.)

SZERELEM

Gyerekarcú bűneim körülállnak. néznek rád szomorúan.

S te ülsz közöttük ölbe ejtett kézzel, fáradtan, s mosolyogva

SIPKÁT BARNA:

A KERTÉSZ KÉPE

Egy napon a kertész vért hányt, bevitték a kórházba. Az operáció csak félig sike­ rült, amikor a feleség meglátogatta, a torkából is gumicső meredt ki, alig lehetett ráismerni papírrá aszott bőrére.

Félesztendő múltán beköltöztek a városba, ahol az asszonynak több alkalma nyí­ lott a napi keresetre, mivel tartalékuk nem maradt. A kertész felesége házakhoz járt, öt forint órabérért.

Egy nagy ház udvari lakásában húzódtak meg, valamikor nyári konyha lehetett.

Lakott az emeleten egy festő. Ez néhanapján lejött a kertbe, amely vadregényes elhanyagoltságában időnként témát nyújtott. Különösen ősszel, amikor színesedni kezdtek a levelek, s a dudva már embermagasságnyira nőtt. A ház három lakója közül egyik sem törődött a kerttel.

Kora tavasszal a kertész annyira megerősödött, hogy kiállt a lakás ajtajába. Nem kellett nagyot lépnie, hogy a küszöbön áttegye a lábát. Fehér, áttetsző bőrét hamar kitüzesítette a gyenge nap. Nézte a házat, a kertet. Szívébe sajdult a fájdalom, mert eszébe ötlött az övé, amit ott hagytak a faluban. Most a termelőszövetkezet vette kézbe, ki tudja, hányán locsolják a tulipánokat, szegfűket és rózsákat, amelyek nem hiányozhattak egyetlen esküvőről, névnapról, bálról. Bizony, dolgozni kellett abban a kertben, de megélt belőle a kertész; nem is lépett a termelőszövetkezetbe, amikor hívták, s hát meghagyták, legyen külön kertésze a falunak. Most jó lenne, ha belépett volna, a kórház elvitte a tartalékot, s nem jár a betegség pénz, de még az orvosság is sokba kerül. A kertész asszony meg már olyan, mintha árnyéka lenne az urának.

A kertész nézte az elhanyagolt kertet és tehetetlenül mormogott magában, mint az utóbbi időben sokszor, mert csaknem mindig egyedül volt.

Jó föld ez, ide tért vissza a gondolata, mert magasra nőtt benne a dudva. Az alma és szilvafák koronái úgy emelkedtek ki a rengetegből, mintha csak megvastagodott dudvaszárak lennének.

A kertész erősen megmarkolta botját, s megfontolt léptekkel lefelé indult az udvaron de néhány méter után olyan éles fájdalom hasított a gyomrába, mellébe, hogy nem mert tovább menni. Végtelen hosszúnak tűnt visszafelé az út, de még így is megállt az ajtóban, rátapadt a foszló fára és a kertre fordította faiét.

Az emeleti ablakból más is a kertet nézte. Onálcs szürke szeme lassan siklott fától fáig. s megállt a kert sarkában, ahol. az őszi pompában ragyogott még a kerítés környezete. Harsogó sárgák, fakó, szelíd szürkék között biborpirosak sziporkáztak a türkiz kék ég alatt. A kerítés mélvbnrna. lécei imitt amott megszaggották a kéoet.

S az egész közepéből kapaszkodott égre emelt ujjakkal egy vén fa.

A festő kinyitotta az ablakét és kidugta a karját. Hideg volt még.

Meg is borzongatta a friss levegő I

95

Már szellőztettem — mondta neki a felesége, aki a rekamién ült, felhúzott láb­ bal, mint valami macska. Olvasott.

A festő visszatért állványához, amelyen egy csendélet bontakozott. Sárga váza, hervadt virágokkal. Unottan, kis nyugtalansággal szemlélte a félig kész vásznat. Szép ez a sárga — gondolta.

— Nézd csak, Maci — mondta az érdeklődés felpattanó szikrájával. — Milyen szép ez a sárga váza a lilás szürke virágok között.

Az asszony mandulavágású, tüzes fekete szemét egy pillanatra a képre vetette.

Inkább düh volt benne, mint közöny.

— Biztosan — mondta és tovább olvasott.

A festő játszott az ecsettel, de nem folytatta a festést. Mór régen érezte, hogy a felesége nem becsüli az ő tehetségét. Bármit fest, nem tud lelkesedni, mint azelőtt, megnézi a képeket, de talán nem is látja azokat. Mindegy.

Lehet, hogy igaza van. Mire való a szenvedély? Mire való vászonra másolni az életet, amely sokkal színesebb, szebb, kifejezőbb, mint a legtöbbet érő vászon? S ha még oly tehetsége lenne az embernek, mint Leonardo da Vinci-nek. vagy Rubensnek, Tizian-nak. a színek királyainak? De féltehetséggel érdemes-e vállalkozni mind­ arra. amire már ezrek és ezrek vállalkoztak?

— Az akadémián volt egy barátom — mondta a fűtött szoba csendes melegében a festő, — aki sohasem reggelizett.

Az asszony nyugodtan olvasott. A férfi türelmesen várt, aztán megkérdezte: — Érdekel?

— Tessék?

Volt egy barátom az akadémián, — folytatta a festő szenvtelenül. — sosem reg­ gelizett. Éveken át abból élt, amit a menzán kapott, délben. De festett. Minden képén ragyogott, tombolt az élet minden szépsége. Nagyon tehetséges volt.

Mért mondod ezt? — kérdezték a mandulavágású szemek.

— Semmi, csak eszembe jutott.

Nézte a képet, a sárga vázát, a szürke virágok között.

Szürke az egész élet, gondolta, szürke, szürke. Talán egy déltengeri szigeten másképp lenne. Ahol ezt az egész reménytelenséget megszínesítené a gondtalanság, ahol a céltalanság legalább egy bohém életérzéssel felolvad az állandóan tűző nap optimizmusában.

A hangulatot kell keresni, hogyan is mondta Reviczki? A világ csak hangulat.

Ez a nagy titok! Keresd a hangulatot! Keresd a színek hangulatát, örökké, pillanatról pillanatra, ez a boldogság titka, ez a nagy cél. Nagy cével. Hülyeség. Tehetség dolga is. Vajon? Miért boldog a kisember?

Nézte a sárga vázát és utálni kezdte. Hirtelen bemártotta ecsetét vastagon és öt hat széles vonással belemázolt a. sárgába. Megzöldült a. váza. Egyszerre undorító lett a. szürke virágok között.

Befordította a képet, leült a fotelbe és behúnyta a szemét.

Nem tudom, mikor veszítettem el Macát, gondolta. De a másik pillanatban már a skopljei földrengés kavarta össze a fejében a képeket. Omló házak.

Micsoda kompozíció! De persze, csak hangulat. Mint minden. Ez is. De miért ne volna csak hangulat? Színek vannak, vonalak, ezek egymásrahatása. a forma, az összhang. Nem is volt rossz a sárga váza. Már az is mindegy.

A téesz paraszt, amikor kapálni megy, nem keresi a vonalak és színek összhang­ ját, a hangulatot sem. Kapál. Kész. Ez az élet. És hol a művészet? Hol a művész?

— Maca! — mondta hirtelen döbbenettel.

93

— Mi az, éhes vagy? Van szalámi.

— Igen, azt hiszem éhes vagyok — felelte bizonytalanul.

A kertész akkor már hörögve feküdt az ágyon, arra sem volt ereje, hogy egyik lábát maga után húzza. Talán félóra is beletelt, amire csillapodott a fájdalma. Akkor szépen hanyatt feküdt. Megkeresett egy fél cigarettát, rágyújtott.

Gyönyörű kert lehetne itt, szinte látta a lehullott vakolatú mennyezeten. De ember kellene hozzá. Ember.

A felesége késő este jött haza. tejet melegített, megitatta az emberét.

— Jó ez a föld a kertben — mondta neki a kertész.

— Bizony, jó.

Harmadnap a kertész, amikor a felesége elment a főiskolai tanárhoz, hogy kita­ karítsa a szobát, nagy akarattal fogta marokra a botot. Nem állt meg a küszöbön, hanem első lendületével kiment egészen a legelső szilvákig. Abban megkapaszkodott.

Remegett a keze, a szíve üresen ugrált a mellében, mint az üvegben a béka. Nagyot lélegzett a dudvaszagú levegőből. Enyhe rothadást is érzett abban. Most kellene beásni, porhanyítani a földet. Nedves, de nem vizes. Ügy takargatná a palántát. <magot, mint valami gondos, puha tenyér.

Felmérte a kertet; jódarab volt. Tiszta bűn parlagon hevertetni. Mint a jó mun­ kabíró férfi, ha hétköznap ágyban ásítozik. A fák ugyan öregek, de metszés után, permetezve még nem elvetendő hasznot nyújtanának, itt meg legelöl a virág, hátul a zöldség.

A lábai roskadozni kezdtek. Ijedten nézelődött, mire ülhetne le, de sehol semmi.

Ha pedig a földre ül, nem bír felállni. Most mi legyen?

Botos kezével is a fa vastag ága után tapogatott, de ha a botol leteszi, ki tudja, nem dől-e el? Ijedelme egyre fokozódott. A lába pedig mindinkább remegett, nevet­ ségesen ki-kiugrott a térde, mintha nem egészen volna az övé.

— No nézd csak ■ — morogta kétségbeesve —. nézd csak. még....

Megölelte a fát, hogy a súlyát minél kisebbre csökkentse. A botot elengedte.

Rémülten látta, hogy a bot megáll egy pillanatra, aztán hosszában végig zuhan a földön, mint valami részeg ember.

— Most aztán, — susogta, — most aztán...

Nem tudta, mi lesz most aztán. Egyelőre ölelte a fát. És a fa feketés, szagos törzse hagyta magát ölelni. Csak a tenyere érezte meg. A lábai pihentek. Percek múlva a karja szorítása gyengült. S amikor teljes súlyával a lábára állt, idején volt hogy a fát elengedte, mert a kezeiből kiszállt az erő. Tehetetlenül csüggtek alá, mi­ közben oldalával még mindig a fát támasztotta.

Most a botot. De hogyan? Ha lenne egy szék, vagy tuskó, amire leülhetne. A hom­ loka párázott. Nincs semmi.

— Látod, mama — susogta lihegve, — mi lettem, mi lettem...

Aztán lecsúszott a földre. Nem ütötte meg magát. Most, hogy a földön volt, isten­ mindegy. nekidőlt a fának, lábát kinyújtotta és még fejét is mellére buktatta. Ügy pihent. Várta, hogy gyomrába belehasít a fájdalom és az nem is késett már tovább.

Szörnyű görcsök tekerték egész belsejét. De ez sem tart örökké, egyszercsak elmúlt.

Zsebkendővel törülte le arcáról a szenvedés vizét, és az első nyugodt perc után érezni kezdte, hogy hideg a föld. Megfázik a hasa, ha tovább ül. Örömmel tapasztalta, hogy eléri a botot. Magához húzta. Tapogatva keresett egy jó fogást a fán, a botot derékon fogta. Nagyokat lélegzett.

—■ Istenem, én jó istenem, segíts...

— Látod, mama. így vagyok...

97

— Na talán...

Kegyetlen, tudatos, egy mozdulatra kiszámított akarattal rugaszkodott neki. És felállt.

Hihetetlenül bámult körül. De a kert dudvás valósága meggyőzte, hogy valóságosan a talpán áll, a fekete magasszárú cipőben, aminek a bőre száraz és poros, régen tisztították.

— Hát ez sikerült.

De most már semmi tétovázás, spuri befelé, amíg tart a szuszból. Előrehajolva, egyik kézben a bot, másik kézzel szélesen evezve indult fel a kertből, de közben mosolygott.

—•Felálltam, mama. Fel én.

Aznap délután még egyszer lement a kertbe, de amikor a szilvafánál elhagyta az ereje és leült a földre, olyan rosszul hajlott a lába, hogy maga alá tört. Nem volt képes felállni. Szerencsére a felesége nem sokára hazajött és betámogatta. A fájdal­ mak úgy elborították, mint odakint az eget a felhők, még a meleg tej sem segített.

— Megfáztál, öregem — haragudott az asszony. — Kell neked ez!

— Kell! — nyögte a fájdalmak‘ közepette. — Kell.

— Meg ne tudjam, hogy nélkülem kimész.

Másnap reggel, amikor a kertész magára maradt, lázasan gombolgatta kabátját, topogott a bottal. Este megázott a kert, vajon, nem gyűjt-e valahol tócsát a föld?

Egyenletesen szikkad-e a talaj? Mert az fontos.

De eszébe jutott, hogy hátha nem tud felállni a szilvafánál.

Sokáig törte a fejét. Aztán kigondolt valamit. Leült az ágyra, maga mellé vette a széket. A könnyebbet, a nádfonatút. Addig ügyeskedett, amíg a hátán át nem vet­ hette a spárgát, amivel magához kötözte a széket. Felállt és kipróbálta, nem nehéz-c?

De szinte észre sem vette.

— Nem vagyok én gyerek — nevetett boldogan.

Hihetetlen könnyedén ért a szilvafához. Kibogozta a spárgát, vigyázva leeresztette a széket a hátánál és beleült.

— Na, mama? — kacagott halkan. — Ehhez mit szólsz?

Egészen más szemmel kezdett körülnézni. Most nem egy fél, de egy egész ciga­ rettát emelt ki a dobozból, s milyen jól esett a füst! Persze, egészen más az a szabad­ ban, a fák alatt, amikor a csípős dohányszag eloszlik, feloldódik a kerti föld. a ned­ vesség, a csírázás illatában.

A lába mellett kidugta már a földből a fejét a laboda. Meg a kutyatej. Szívják ezt a kövér anyaföldet, mint a mesebeli farkas a bárány tejét. Az isten verné meg — rúgott rá a cipővel és összemorzsolta maga körül a dudvát, amennyire csak érié.

Közben tapogatta is cipője orrával, botjával a földet, milyen puha. nem túl vizes-e?

A kerítés táján bizonyosan vizesebb, mert ott a tavalyi kiszáradt dudvarengeteg feléje borul és megakadályozza a párolgást. Fizikai kínokat érzett, hogy nem eshet neki puszta kézzel, vagy kapával. Ha száraz volna és nem itt, a városi házak között!

Meggyújtaná és kész. De nem lehet.

Botjával nagyot sózott egy tavalyi száraz növényre. Valósággal lekaszálta. Él­ vezte a mozgást. Figyelt, nem követi-e görcs? De nem. Itt a széken ülve kellemes volt a kert.

Nem akarózott délben visszasétálni, hogy tejet melegítsen. De csak megtette.

Evett hozzá egy kis pirított, tegnapi kenyeret, de az utolsó falatokat nehezen nyelte.

Egyre vágyakozott a fa alá, ahol már szék várta. És a gondolatra majdnem úgy kezdett remegni, mint amikor kimerült máskor.

Az ajtó mögül a kapát is a hátára kötötte.

98

Amikor ülve először a földbe vágta a régi kapát, a síkosra koptatott nyelet mar­ kolva a bot helyett, mintha láncokat tépett volna le magáról.

Aztán a széket tovább húzta. De közben félórás pihenőket tartott, nehogy meg­ rántsa, megerőltesse magát.

A festőnek három hét múlva eszébe jutott a kert. Még néhány nap, és vége a szí­ nes látványnak, gondolta, minden kizöldül és a zöld egyhangúsága berondítja a ker­ tet. összekészítette festőszereit, állványát és leballagott az udvarra. Aztán megdöb­ benve állt meg.

A fák alatt nagy darab területen barna föld. gondosan munkált, és sehol a kerí­ tés mentén a tarka rengeteg.

— Az istenét — mérgelődött. — ki a fenének jutott eszébe ez a hülyeség.

Mindjárt azt is meglátta. A még kevéske dudvás földdarab előtt egy ember üit nádfonatú székén és kapált. Lassan, kicsiket emelve a szerszámot, mintha nem is földön, hanem asztalon dolgozna. Kék munkaruhája élesen elvált a barna, megmun­ k á l talajtól s a szürke háttértől.

A festő dühe lassan párolgott, mint a napon a talaj nedvessége.

— Szép ez a kék ruha abban a barnában — gondolta.

Leállította az állványát és nemsokára festeni kezdett.

Később, pihengetve, odasétált a kertészhez.

— Minek csinálja ezt? — kérdezte közönyösen. — Megéri a maga fáradságát?

Hiszen maga a halálból jött vissza.

A kertész is letette a kapát. Cigarettára gyújtott. Meleg, elégedett mosollyal felelte: — Hát maga mit csinál, uram?

— Festek — mondta a festő. — Nem mindegy?

— Nem, az nem mindegy, hogy az ember mit csinál — rázta a fejét a kertész.

— Hogy érti ezt?

— Nem mindegy. — A kertész elégnek találta a választ. — És mit tetszik festeni?

— Magát, meg a kertet — mosolygott kicsit lenézően a festő. — Szép látvány a maga kék ruhája a barna földön. Ezért.

— Ezért tetszik festeni?

— Ezért.

— Az is valami — mondta a kertész és most már az ő hangjában is volt leki­ csinylés.

— Ez művészet — bosszankodott a festő. — A látvány szépsége, ezt maga nem értheti.

— Szépség? — a kertész gondolkodva morzsolta el cigarettáiét, az utolsó parázs­ szemig. — Az a szépség, amikor kizöldül minden. Akkor tessék lefesteni a kertet.

— Ronda zöld lesz minden.

A kertész rábámult. Aztán megfogta a kapát.

— Meglehet, hogy az úrnak van igaza. Kell is, hogy higgyen abban, amit csinál, különben smonca az egész. De higgye meg. uram, szén lesz ez a kert Maid, ha ott elől virágba borul a szegfű! És mögötte kivirágzik a liliom, a cinnia! Később az őszi­ rózsa! És megfigyelte már uram. hogy az egészséges kalarábé majdnem kék! Haj­ nalban. ha kalarábé föld szélén áll az ember, mintha belőlük szállna fel a párás felhő. Ámbár én nem sokat értek a képekhez.

— Na. persze.

A festő visszaballagott az állványához. Idegesen, nyugtalanul nézte a székből kapáló kertészt. Nem a színek érdeklik, nem a forma, gondolta, annyi művészi szem­ 99

lelete sincs, mint egy diáknak. De láthatóan élvezi. Hisz abban, amit csinál. Parasztbölca.

Igyekezett könnyedén felfogni a dolgot, ecsetét a festékbe mártotta. És én? A kérdés önkéntelenül, parancsolóan szólalt meg benne.

Hülyeség. Racionális gondolat ez: hinni? Ma már?

Nézte a kertészt, ütemes, nyugodt, vigyázó mozdulatait. Rengeteg kapavágás.

Egyetlen helyre is többször üt le. S amikor némiképp végzett a kartávolságnyi darab­ bal, odábbhúzza székét, leül, pihen, nézelődik.

Nézte a kertészt és nem tudott festeni.

MESTER ATTILA:

FÉLELEM

Gyapjas szavaid őrizd, fekete bojtár Gonoszak a félelem angyalai. Álomnak hívtam én is az éjszakai nyugalmat, szerelemnek a csókot és csöndnek a csendet, Csöppnek a kedvesemet, édesnek hívtam pici lányom, fűszernek neveztem a sót, karikásnak az o mindennek tudtam a nevét — egyetlen gyönyörű hagyaték szüleimtől, s most nem találok szót oszladó, foltos dolgaimra. Álmomban forró asszonyok simogattak, hónaljuk füsti fecske fészke — édes anyáim a vágyban, s most bombák mérgesgombái nyílnak iszonyú szemeimben, s eszelős öklök verik a csend üvegét.

Nem merek fölnézni az égre; nem a szívek, roppant rakéták füstölnek odafönt, és én szomorú asszonyomra pillantok gyanakodva, nem szül-e szörnyeteget, pók-arcú torzót fele-lábbal. Ö. Michelangelo barátom színesszakállú ecseteid őszülnek s a félelem fekete istene elküldi hozzám lobogó angyalait

100

TENYERED ÓVÓ ÖLÉBE ZÁRTAD A CSENDET Tenyered óvó ölébe zártad a csendet, Botló szavaim újra, meg újra fölsegítetted, Mosolyod melegétől oldódtak fel az esték, Mert nincs szigorú tél, és fagy sincs csak rossz egyedüllét, ML átfúj a bezárt ablakon, álladig gombolt kabáton, S nem a jégcsap, a gond fagyos ujjai csüngnek a fákon.

De íme Veled indulok, és már nem borzongat a reggel, ' Látod a kedvem is enged, feloldó szép türelemmel, Ujjaid örömével nyúlnak kezemhez a tárgyak, S a tegnapi csókod nyitja ma szóra a számat, Mert reggeltől estig nélküled, mondd, hova lennék?

Mosolyod melegétől oldódnak fei az esték, S menedékül a foszló hajszál-idegeknek.

Tenyered óvó ölében melegíted a csendet.

A KÖLTŐ

A klubba mentem, szólt a költő S indult. — Világos este volt, S míg ment, egy háztetőre hajlott Piros arccal a telihold.

Kapuk nyitódtak és csukódtak, Mosolygó arcok és szemek, Elgondolkozva ment az utcán, S nem köszönt vissza senkinek.

A klubba. — Ennyit mond csak otthon Mosolya fázós és hideg, A parton szótlan párok ülnek, S ár ellen úszik a sziget.

A parton, fél-újságpapíron Nem ült már régen — megy, siet, Átlép a kormos háztetőkön, S az elvont csillagok felett.

Verseit vert arannyal méri Minden jobb irodalmi lap, Pedig a problémákat régen Felülnézetből látja csak.

BÁCSKÁI ANTAL:

AZ ANYAKÖNYV

Történelem óra van a nyolcadikban. A gyermekek szeretik, de izgulnak is egy ki­ csit. Amíg fel nem hangzik az első kérdés. Tudják ők az anyagot, csak azt nem tudják, hogy annak melyik részét kell a felelőnek elmondani, mert a tanár azt szereti, ha feltett kérdésre adnak választ. — szóval — ha gondolkodnak, s a régebben tanult anyaggal is tisztában vannak. A fogalmak megértésére és a kötelező évszámok meg­ tanítására nagy súlyt helyez. A tanulók szinte fellélegeznek amikor meghallják az első kérdést.

—■ Mit követelt a KMP a háború első éveiben?

Mosolygó szemek és magasba lendülő karok jelzik, hogy megértették a kérdést.

A tanár várt egy kicsit, és egy kislányt szólított fel. „A Kommunisták Magyarországi Pártja rögtön az ország hadbalépése után köve­ telte a független, demokratikus Mag.varország megteremtését, a háborúból való azon­ nali kilépést, s különbékét a Szovjetunióval. A kommunisták legjobbjai az életüket áldozták fel ezekért a feladatokért. Megkísérelték a demokratikus nemzeti egység­ front megteremtését. 1941 októberében háborúellenes tüntetés zajlott le a Batthyány emlékmécsesnél, a Kossuth és a Táncsics sírjánál. 1942 elején a párt kezdeményezé­ sére jött létre a Magyar Történelmi Emlékbizottság. Az Emlékbizottság készítette elő március 15-e méltó megünneplését. A Horthy-rendszer urai megdöbbentek, s megtorló intézkedéseket tettek. A kommunisták százait tartóztatták le. vagy büntető századba hívták be őket. Az clfogottakat megkínozták vagy kivégezték. így esett áldozatul Rózsa Ferenc és Schünherc Zoltán is a KMP két vezetője.”

— Köszönöm, elég. Nagyon szép értelmes felelet volt, de még azt mondd meg, hogy Japán 1931-ben melyik államot támadta meg? — szólt a tanár.

— 1931-ben Japán megtámadta Kínát, és elfoglalta Abesszíniát.

Erre a válaszra harsány hahotára fakadt az osztály: A nevelőnek minden akarat­ erejére szüksége volt, hogy el ne nevesse magát. Amikor az egész osztály elcsendesült, komolyan megszólalt.

— Hol van Abbeszínia?

A kislány fülig pirult a szégyenben lehajtotta a fejét.

— Nincs semmi baj. Hogyan is volt?

— Mandzsúriát foglalta el.

— Hányast érdemelsz a feleletedre?

— Amiért tévedtem, csak négyest.

— Megelégednél vele?

— Meg. Miért nem. gondolkoztam, előre?

— Én azért ötöst adok.

Beírta az ellenőrzőkönyvbe és a naplóba a jegyet.

102

— Gyerekek! Miért is nem vált országos méretűvé a nemzeti ellenállás?

A tanulók értelmes és világos választ adtak a kérdésre. Ezután áttértek az új anyag tárgyalására. Különösebb nehézséget nem okozott ez a probléma, mert térkép­ pel szemléltette a három ukrán hadsereg felszabadító hadmozdulatait, a főváros beke'rítését, s színesen ecsetelte a parlamenterek — Osztyapenkó és Steinmetz — meggyil­ kolását. Azonban, amikor arra került a sor, hogy megvilágítsa „Mi a történelmi jelen­ tősége hazánk felszabadításának?” — egy epizód lépett közbe, mert az egyik tanuló elég hangosan közbekolyogott, hogy „megszabadultunk.” Az igazgató fülét megütötte ez a szó, mert igen sokat hallotta már, s úgy gondolta, nem mehet felette tovább, megkérdezte: — Hogy érted ezt fiam?

— Mondd csak bátran! — Na, ne félj! — A fiú konokul hallgatott. A szomszédja, aki kaján szemhunyorítás közben súgta, az állt fel, és az mondta meg, hogy „megszabadultunk a földtől”.

— így mondtad fiam?

— Igen.

— Ülj csak le! Figyeljetek ide gyermekeim! Azt jól mondta a társatok, hogy megszabadultunk. Igen. Megszabadultunk a koldústarisznyától, a nélkülözéstől, a nyomortól, a ruhátlanságtól és még sok-sok mindentől. Elmondok nektek egy törté­ netet. Olyan igaz, mint ahogy itt vagyunk. Az egyik karácsony első napján eljött hozzám egy bácsi. A nevét nem mondom meg. Azt kérte tőlem, ha tehetem, adjam ki a negyedik osztályról a bizonyítványát.

— Tudom — mondta a bácsi —, nem köteles az igazgató elvtárs az ünnepek alatt megtenni, de tetszik tudni, messziről jöttem, egy egész napig tart az utazás, s nem szeretnék a munkából hiányozni. Ezért kérem, ha lehet... Meg, meg — szeret­ ném. elvégzni a nyolc osztályt.

— Megértem. Szóltam neki. Jöjjön! Elmegyünk az irodába, és megkeressük az anyakönyvet. Kapott az ajánlaton, és együtt jöttünk ide. Hosszú időbe került, amíg a nagyon régi anyakönyvet iegtaláltam. ötvenhat éves volt a bácsi. 1904-ben született.

Ezért tartott sokáig a keresés. Képzeljétek el! A bácsi négy évig járta az első osztályt.

Mit gondoltok, miért? El sem hiszitek. — Három éven keresztül az volt neki beírva, „Elment koldulni.” — fel tudjátok ti ezt ésszel fogni? Egy hatéves gyermek elment koldulni? Ugye nem? Honnan is tudnátok? Ti már nem láttok koldusokat. Olyan embereket, akik megálltak a mások ajtaja előtt, és énekelték. „Adjatok, adjatok, amit isten adott!” Az a bácsi kisfiú korában azt csinálta. A vézna kis vállát két tarisznya húzta. Az egyikbe kanalanként kapott lisztet, a másikba a karajonként kapott kenye­ ret gyűjtötte. A krajcárkák elfértek a kis kezében, mert nem igen sokat ejtettek beléje. Így segítette a szüleit, az apróbb testvéreit.

A tanár ekkor vette észre, hegy a gyerekek értelmetlenül néznek rá. Egy pillanat alatt átvillant az agyán, hogy ezek a gyermekek még a tarisznya fogalmát sem isme­ rik. Az egyik gyermek meg is kérdezte.

— Tanár bácsi! Mi az a tarisznya?

— Édesapátok mibe viszi ki a mezőre, a rétre a kaszához a fenőkövet és a kala­ pácsot?

— Egy kis zsákban — válaszolta az egyik fiú.

— Az enyém az aktatáskába rakja — szólt a másik.

Azt a kis zsákot hívták tarisznyának. Valamikor a gyermekek is abban hord­ ták a könyvüket, a füzetüket az iskolába.

— A lányoknak is az volt? — kérdezte egy leány.

103

— Igen. Azok is abban, vagy az édesanyjuk kopott fejkendőjében hordták a köny­ vüket. ö is elmondta.

— Igazgató elvtárs! Ha akkor is úgy lett volna, mint ma, akkor lehet, hogy én is tanult ember lennék. Hiába. Rosszkor születtem — mondta nekem szomorúan.

— Látjátok! Ettől szabadultunk meg 1945-ben. Még csak annyit, nem ez a bácsi volt az egyedüli. Sok gyermeknek írta be a tanító bácsija „Lábbelitlenség, ruhátlanság miatt nem járt iskolába.”

— Nekem három pár is van — szólt közbe egy gyermeki hang dicsekvésként.

— Bizony, én jól emlékszem, hogy a ti édesanyátok, édesapátok, amikor annyi idősök voltak, mint ti, még a templomba is elmentek mezítláb. Az ünneplőt az jelen­ tette náluk, hogy tisztára mosták a lábukat. így bizony gyermekeim. Elröpül az idő, észre sem vettem. Tehát ott hagytuk el, hogy mi a történelmi jelentősége hazánk felszabadulásának. Na, ki tudná szépen összefoglalni!

— A dolgozók élete szebb lett. A gyermekek járhatnak az iskolába, mert van ruhájuk, cipőjük, s ami a legfontosabb. van kenyerük — válaszolta az egyik fiú.

Az egyik kislány, aki szájtátva és visszafojtott lélegzettel figyelt, felnyújtotta a kezét.

— Tessék, kérdezz csak!

— Én, én csak azt szeretném kérni, tessék máskor is mesélni ilyet.

Az igazgató annyira meglepődött a kérésen, hogy sokáig szólni sem tudott. Csak akkor ocsúdott fel, amikor az egész osztály kórusba kérelte.

— Ugye tetszik máskor is mesélni ilyet?

Hirtelen rengeteg gondolat cikázott át az agyán. A legsúlyosabb talán az volt, hogy nem hisznek neki. Hiábavaló volt az érzelmek felkeltése, mert tanítványai kitalált mesének tartják az egészet.

— Ügy látom, ti nem hisztek nekem. Persze, az emberek szégyellik a múltjukat, s nem szívesen beszélnek róla. Várjatok csak! Különben, aki akar, kimehet. Mind­ járt jövök.

Szinte kirohant az osztályból, be az irodájába, hogy elővegye azt a naplót, és fehéren feketével bizonyítsa be, mennyire nem mese volt az, amit elmondott. Hóna alatt a nagy könyvvel visszament az osztályba. Egy gyermek sem ment ki. Izgatottan várták, hogy mit akar még az igazgató bácsi.

— Üljetek nyugodtan! Mindenkinek megmutatom.

Padról-padra járva mutatta be azt a régi anyakönyvet, amiről az órán beszélt.

Bemutatta oldalanként a bejegyzéseket, amin a tanulók igen csodálkoztak. A „meg­ szabadultunk” fiúról mintha megfeledkezett volna, megkérdezte a többieket.

— Mik voltak a jegyek helyére bejegyezve?

— Amit igazgató bácsi mondott — válaszolták egyszerre.

— Elhiszitek tehát?

— Igen — válaszolták a tanítványai.

— Nem is volt az mese gyermekeim. Valóság volt. Szörnyű valóság.

— De igazgató bácsi! — kiáltott közbe a kihagyott fiú — én még nem láttam.

— Csakugyan. Gyere hót, és nézd meg itt az asztalnál!

Nem kellett kétszer sem mondani a fiúnak, s lapozgatni kezdte a nagy könyvet.

A többiek csöndben figyelték. Egyszer aztán a fiú felkiáltott.

— Igazgató bácsi!

— Mi az kisfiam?

— De hiszen ez az én Jóska bátyám, a nagyapám legidősebb testvére...

Szegény nagybácsikám! — s kiperdült szeméből a gyermeki ártatlanság könnye.

1C4

ItORY ZSO L T :

FUC.FRIT INVIDA AETAS

...Fugerit invida aetas — kesergett Horatius, a kedves romai.

Fölfénylenek az antik verssorokban Elmúlt évezredeknek romjai.

Ne csodálkozzál, ha megverselem, Az irigy idő réges-régi téma.

Vallass felőle porló csontokat, Követ, pergáment, egy se marad néma. ő üt sebet ma is a szeretőkön, Bár utóbb megszárítja a sebet. Ö árnyékol be olykor orgiákat, Hogy felhorkannak rá a részegek.

Akár a holdra száguld a hajód.

Akár töprengve a ligetbe sétálsz, Műszerfalon és kerti padokon Ott áll, hogy fugerit invida aetas.

Az időre oktat téged a fű is.

Ha kizöldül, s a fa, mikor kidőlt.

Nem faggatni akarlak, csak megkérdem, Te mivel töltőd a futó időt?

Neked mi drágább: az óra, a perc?

A hónapot tiszteled vagy az évet?

Egyáltalán, gondolsz valamire, Ha pillantásod a csuklódra téved?

Vagy gépiesen felhúzod az órád, S elnyomsz közben egy apró ásítást?

Mi szokott az eszedbe jutni, hogyha Zsebkendővel szemüveget sikálsz?

Riasztott már meg néha az idő, Az egérként surranó másodpercek?

A fürge félórák, a gyors napok És éveid, mik majd földre tepernek?

Bizony, az idő irgalmat nem ismer, Legszebb álmodba is belenyerít.

Mert jaj de nagyon invida az actas. És fugerit az aetas, fugcrit!

Meddig elek? Nem baj, ha nem tudom.

Az ő dolga, tartsa számon n nemtőm.

De szeretnék sokáig élni még, Mert tornyozva vár rám ezer teendőm.

Ez nyugtalanít, akármit tanácsol A szeretetreméltó római. Épület is maradjon fönn utánam, Ne csak az épületnek romjai!

(1964)

SZÁLLÁSI LÁSZLÓ:

JANUÁR UTOLSÓ VASÁRNAPJA. (RÉSZLET „EGY AGRONÓMUS NAPLÓJÁBÓL”) Gergely öcsémet két nap múlva is mosolyogtam. Magamban, szokásom szerint és azzal a belső derűvel, amit csak a közvetlen hozzámtartozók — úgymint rokon, test­ vér, jóbarát — ismernek csak bennem.

A szájhagyomány szerint ezt is örököltem. Az anyám nagybátyjától, akinek k :molyan csinált tréfáiról sokat mesélt a régi környezet. (Azok jobban is ráértek.)

Mert kifakadni, hangoskodni igazán ritkán szoktam. De a legnagyobb se érte el az önfeledtség határát, hogy a térdemel verjem és egyebet, mivel valami mindig vissza­ tartott. Valami megmagyarázhatatlan külső ridegség. Ott ült az mindig az arcomon.

A mozdulatlanul széttekinteni tudó szememen, aminek színe a felhőtlen egével vetekszik.

A kékből, szürkébe hajió és abban se érzékelhető sokszor, ami lejátszódik benne.

Az öcsém fejtegetését nem tartottam helyénvalónak. Nem a témája miatt — hisz kit ne érdekelne az, amiből jövőre több lesz —. hanem az időpont végett. Ügy gondoltam, hogy amikor ilyen nagy dolog történnék, nem szatad a kicsisé­ gekre adni. Azzal törődni, ami másodrendű, ami csak következménye valaminek.

Erről jut eszembe egy régi mondás. Mely a századelőjéről való. amik ír a közsézi képviselő testület arról vitázott, hogy lecsapolják-e a nagy lápot, vagy nem, illetve engedjék-e lecsapolni. Mert mi lesz, ha nem lesz nád, nem lesz sás és nem lesz csík.

Egy valaki — nevét nem jegyezte fel a krónika —, amikor a képvielőtestület ki­ csinyeskedését látta keserűen fakadt ki.

— Nem a békákkal kell most törődni emberek, hanem mással...

Talán azért is hallgattam szónélkül végig szomszédasszonyom fejtegetését, — előt­ tünk laknak közvetlenül — aki a palacsintasütővas és szál zöldség ürügyén félórákat szokott beszélni.

Télen a konyhaajtónak támaszkodva, nyáron a tornáclábnak, amikor egy zeller­ levél is lehet igazi ok. Nem ült le most sem.

— Óh, sietek én, sietek, hárította el a kínálást és elhatározására igazolására le­ nyomta a kilincset. Lenyomta és maradt.

Ez idő tájban szoktam volt reggelizni, aminek sorrendjéből — főleg téli időben — ritkán szokott kimaradni a pergeltkáposztás oldalas. Természetesen hord' skáposz.tával, aminek — számomra legalábbis — ínycsiklandó illatát, már a bölcsőmben megismertem.

Szegény nagyanyám szerint, — hisz ő nevelgetett anyám helyett — azzal tudtak legjobban elhallgattatni. Üsszerágtak belőle egy falatravalót, s betömte vele oázó számat.

Egy idő óta teával is ki szokta egészíteni feleségem e kiadós reggelit. Illatos hárs­ fateával, aminek virágáért nem kellett messze menni. Fája az ősiház előtt van, szembe 107

a vasoszlopú kisajtóval, és hatalmas lombjával árnyékban tartja a fél utcát. Illata pedig a környéket.

Mennyit hintáztunk rajta valamikor. S alatta szőttük soha meg nem valósuló álmainkat, mely színesebb volt a szivárványnál.

A reggelimet és a többi étkezést, amihez, hús szokott lenni, majdnem mindég kutyanélkül szoktam volt eltölteni.

Ti. ha elfelejtkeztem magamról, vagy nagyon ráértem — mind a kettő előfordult gyakran — úgy összerágtam a csontot, hogy alig maradt belőle valami a kutyának.

Mert, ha szintén igaz, amit a családi szájhagyomány tart, a szépnagyapám apja — Sándornak hívták a hírest — fiának a fogai miatt nem engedett elvenni egy lányt.

— Te fogsz neki rágni, vagy én, mondta megfellebbezhetetlen módon és akár­ milyen nagy volt a szerelem, elmaradt minden.

Ennek a középtermetű, negyvenéves korú szomszédasszonynak most sírásba csuklik a szava. Hüppögő, szipogó, nagy lélegzetű mondatokkal megszakított sírásba, mely a nyolcadik kilincslenyomás után sem akart végetérni. (De szerelném pedig).

A beszédje, témája se a régi. Most. nem a földről, s nem a vagyonról beszél. Nem a tyukodit emlegeti, hogy milyen jó vásárt csináltak vele, és ha a jó atyám segíti őket jövőre megveszik a másik leiét is, hanem a jelenről beszélt.

Kétszer is elmondja — és ekkor hullnak igazán könnyei —, hogy ők tegnap léptek be. Tegnap estére, lámpagyújtás után. Nem bírták már hallgatni az unszolást.

F’edig úgy hallotta, hogy ma lezárják és aki kívülmarad kinn lesz, aki belül, benn.

Hogy ők miért nem bírtak várni egy napot! Miért nem! Ismételgeti, mint pereces a mondókáját és fejkendője sarkával minden szó után eltakarja száját! (akár az utca­ sarkán sopánkodó öregasszonyok).

— Azt mondják, hogy ötszázan lesznek ma — folytatta. Jön az erősítés. Vonattal, busszal, mint valami nem is tudom micsodák.

Elhallgatott. Ügy érzem, hogy önigazolására mondta a legutolsó szavakat, amit nem tartok lehetetlennek. El tudom képzelni, hogy igaz lesz. Tele lesz az utca, tele a község. Jönnek-mennek az emberek. Egymást érik a gépek és a maguk igazát hajtők nem sajnálják a szót.

Nem tagadok, felébredt bennem a kíváncsiság. Káröröm nélkül persze, mely inkább a tájékozottságomat szolgálta volna, mint a hiúságot.

Szerettem volna, de láthatatlanul — végigkísérni a mozzanatokat.

Bepillantani az udvarokra. Végigjárni az utcákat, megállni egy pillanatra a temp­ lom előtt, szóval, ahol csak ember fordul meg.

Aztán ítélni. Az arcokról, a tekintetekről, a mozdulatokról, s végül leszűrni a tapasztalatot.

Határoztam. Megyek is valamerre.

De pár perc múlva arra jöttem rá, hogy ez nem is olyan egyszerű.

Hisz az utcán csak nem bolyonghatok céltalanul. Az orrom után.

A templomba sem mehetek.

Mit mondanának a hátam mögött. Hol jártam, hol voltam eddig, mert ami igaz, az igaz, leventés korom óta nem igen csapkodtam az ajtaját.

(Ez is családi vonás különben, csak ez már az apai részről).

A kocsmába mégúgysem megyek.

A megoldás délután jutott eszembe. Jószágetetés közben, amikor az. apró válto­ zatos munka eltereli az ember figyelmét.

Igen. Baráti látogatóba megyek. Ezért nem szólhat meg senki. Megkeresem az egyik barátomat. Neve szerint K. Molnár Kálmánt, aki jó távol lakik tőlünk. A Szi­ get-kert közepén.

108

(Sziget-kert! E nevet csak mint utca elnevezést ismeri az utókor. Mely az utóbbi időben falurésszé duzzadt, aminek a közösön kívül van valami különös sajátossága.)

(Pedig tényleg sziget volt valamikor. Sással, náddal, ingovánnyal körülvett, láp­ ból kiemelkedő sziget, melyet későbben használtak csak kertnek. Zöldségesnek, mely a régi várhoz tartozott. Mint minden ezen a környéken.)

Furcsa barátság van miközöttünk. Mintahogv találkozásunk sem volt mindennapi.

Elsősorban jóval idősebb mint én. Közel tizenöt esztendővel, ami az itteniek fel­ fogása szerint, szinte kizárja a legközvetlenebb megszólítási mód használatát, a tegczést. Maga, itt az idősebbek megszólítása, az öregeké pedig ,,kend”.

Másodsorban elég távol lakunk egymástól. Mértékegységben határozva, közel két km-re. ami az utcabeli barátság kialakulását is teljesen kizárja.

Hogy jutottunk mégis ennyire közel egymáshoz?

A lehető legegyszerűbb módon.

Majdnem sógoruk lettünk. A felesége húgának udvaroltam volt, mely időben egv télen és fél nyáron át tartott.

Halk szavú, kevésbeszédű. meggondolt lányka volt. Termetre alacsony — hisz a vállamig sem ért —, csak egy kissé hízásra hajlamos. Űgymondhatnám. ha nem tisztelném, hogy volt mit fogni rajta.

Hogy miért téptük szét mégis a bábruhát? — ezt a kifejezést is nagyapámtól hallottam —, a mai napig sem tudom.

Csak annyit talán, hogy jött a nyár. A nyárral együtt a dolog, a hajrá és mindig ritkábban és ritkábban nyitottam rájuk az ajtót.

Aztán ősz lett. Majd bevonultam. S mire letelt a két esztendő — hej az idő és a távolság de rossz tanácsadó néha — férjhez ment. Csöndben, feltűnés nélkül, mint­ amilyen a természete.

A Kálmánnal kötött barátság azonban maradt. Változatlanul és azt hiszem — míg fejjel leszünk felfelé — maradni is fog.

Megitattam tehát a jószágot es elhatározásom szerint készültem. Fél 'ünneplőre csak, mely a kabát, a kucsma és az ing kicserélését jelentette. Nehogy feltűnést kelt­ sek ezzel is.

Az utcánk sarkáig, hol derékszögű metszéssel a vasútállomás felé tér el az út, nem volt rendkívüli semmi. A libák az utcaközepén ácsorogtak. Minden csapatot meg tudtam volna külön mondani kié és a Korcsák .Józsi kutyája is a szokott dühvei rágta a kerítés léceit.

A Kraszna hídján túl, így nevezik a községet átszelő csatornát, melyen pár éve épült betonhíd ível át, egészen másképp fogadott.

A hídra torkoló utcára, mely balkéz felé görbül el, szinte nem ismerni rá. A csen­ des, kanyargós utca hangyabolyhoz hasonlított.

Tele volt gépekkel, tele emberekkel. Jöttek, mentek, kavarogtak, mint az árvíz őrmélye.

S ahogy a tanácsháza felé közeledtem, ennek az utcának folytatása az. egyre növekedett a zűrzavar. Mintha nem is idea. hanem csatatér lenne az egész. A Tanács­ háza. a vezérkari szállás, ahova befutnak a jelentések.

Mi ez, mi van itt, mi történik itt tulajdonkeppen? tettem fel magamnak az izgató kérdést?

Forrongás? Forradalom? Vagy még attól is rosszabb. Ide jött, ide tolakodott egy sereg ember és fenekestül forgat fel itt mindent?

Megszünteti a megszokottat. Felborítja az évszázadost, mely úgy volt, ahogy volt, de a legélhetetlenebb ember is eligazodott benne.

103

Ki itt az ellenség, ki a barát? Vagy senkisem tudja ki-ki ellen van. Csak mennek és zaklatják egymást.

Esteledett. Kigyúitak az utcai lámpák. Az autóbuszok reflektorai bemásztak a há­ zak ablakán, s hogy minél kevesebb ismerőssel találkozzam az utcára húzódtam.

Magánosán baktattam tovább. Szemem a lábam alá vigyázott, — síkos volt az úttest mint a harcsa háta — s a feltett kérdésre egészen a Kálmán barátom kisajtójáig fogalmazta a feleletet.

Ott megszakadt a gondolat. Megszakította ami kiszűrődött. A zaj, a kiabálás, a felcsapó nóta foszlánya, a padló dübörgése. (Nagyon odaverhették a csizmát.)

A fogadtatás lefolyását nem nehéz kitalálni. Hárman is borultak egyszerre nya­ kamba — olyanok, akikkel eddig csak köszönő viszonyban voltam, és volt aki kedves testvérnek nevezett azonnal, s buzgalmában két poharat nyomott a kezembe.

Nem ellenkeztem.

— Igyunk! mondták.

— Hát igyunk.

— Igyunk ... mert úgy szép a magyar ha részeg, a cigány ha görbe... szavalta Sajtó Szántó András a megszokott strófát és fenékig ürítette a füles poharat.

Kedvüket, ahogy az első pillanatban megállapítottam zavaros kinézésű piros bor tartotta egyensúlyban. Tudtam, hogy nem a háziak kezemunkája. Mert Kálmán ba­ rátom csak a bort szereti és nem a szőlőt. (Az előbbit nem kell kapálni).

— Hol jársz erre fiam? Hol jársz erre gyermekem, fogadott szokott modorában, miközben lefejtette rólam az ünneplő kabátot. Félkabát volt, fekete posztóból, ami­ nek igazi díszét az asztragánprém adta meg.

— Csak erre jártam! Csak bejöttem, csak erre fújt a szél. Csupa olyan kifogást soroltam, amiért józanon kinevettek volna.

Most nem tették. A mámor elnyelte, eltompította az arányérzékeket, s a zaj megette a szót, mert nem azon keseregtek, amit a nóta mondott, hanem ami bennük volt. , Nem akartam megsérteni a társaságot, ezért úszni próbáltam az árral. Átöleltem vállukat, kísértem a nótát — hej milyen nehéz már ebben a korban józanon dalolni —. csak a tánc elől tértem ki.

Régen nem táncoltam.

Nem sokáig tartott az egybeolvadás, mert akár akartam, akár nem, megrohan­ tak az emlékek. A jelenből a múltba ragadtak. A régen múltba, s újra átéltem az egyes mozzanatokat.

Mintha most is egy régi porta előtt állanék. Vörös plé a teteje, széles a tornáca és kerítésén egy ősz ember könyököl ki.

Kálmán barátom apja. K. Molnár Sándor, tekintete szúr, szeme parancsol, s mintha szemlét tartana a háznépe fölött.

Mintahogy egy viharos éjszaka után tette, amikor azok holtfáradtan feküdtek a csűrbe vetett ágyon.

— Ká, Gu, Sá, — hallom szavait. Jancsi vonó! Ürül a hordó! Drága csizma Bodalik — folytatja ezen módon, melyet csak az ismerősök fejthettek meg.

A Ká, Gu, Sá. A három fia keresztnevének első része. Űgymint; Kálmán. Gusz­ táv és Sándor.

Jancsivonó?

Dili Szabó Jancsit, az elmagyarosodott cigányprímást jelentette, akinek vonójába, — jól tudta az öreg — valóban nem sajnálták a fiúk a pénzt. Főleg ha jó ára volt a paszulynak. Abból kevésért kaptak sokat. Ürül a hordó?

110

'LÍ

Ez önmagáért beszélt, mivel annak tartalmát sem vették meg a hirtelen szőke fiúk.

Drága csizma Badalik! Pedig fordítva értendő.

Badalik nevű suszter csinálta a csinos és drága csizmákat, amit ugyanúgy nem kíméltek gyermekei, mint a többi dolgot.

A mostaniak se sajnáltak semmit.

Kettő-három a ház közepére ugrott és feldübörgött a padló. Csattogott a tenyér, pukkant a csizmaszár, s olyan őrült kavarodás kezdődött, hogy azt hittem sohasem lesz vége.

Lihegtek, fújtattak, amikor az asztal mellé rogytak. Némelyik szinte megbánva as erőlködést.

Az ajtó is nyílt közben. Sarkig. S rajta legnagyobb meglepetésünkre Sajó András ballagott be. Felemelt fejjel és kezében egy hatalmas zománcozott mosogató vájdlingot tartott.

— Utat, helyet. — kiáltott és a borral telt edényt az asztalra helyezte.

Csóváltuk a fejünk és nevettünk. Némelyik a hasát fogta. s lestük Andrást.

- Nekem emlék kell, értitek, emlék! Meg nektek is, meg mindenkinek! Merítsé­ tek e szent forrás vizét, úgy se marad már semmink, értitek semmink!

Hangja izzott. Arca, szeme a révületig torzult és karja táltos módjára kalimpált az asztalra helyezett edény fölött.

Most már csörgött a bor. Az asztalra, padlóra, ruhára. Senki nem törődött sem­ mivel, csak fokozta magában a mámort.

Mire hazaindultam csendes volt az utca. Mintha egy hatalmas seprű kitaka­ rította volna, csak a mozi mellett kucorgó kisvendéglő volt hangos.

A régi Hangya szövetkezet helyén van az. az ősi vár bástyája helyén. A főutcán a régi piac mellett.

Az agyamra nehezedő nyomás nem engedett tovább. Behúzott, becsalt, szinte kizárta előttem a kétszárnyú ajtót. Máskor hónapokig, sőt evekig nem nyitottam be.

Bátor lettem. Felébredt bennem a vágy. az ismeretlen, a rendkívüli dolgok iránt és most már nem kerültem, hanem kerestem a kielégülést.

A helység tele volt. Főleg az egyik része ahol a zenészek tanyáztak. Azok húzták cs előttük embergyűrű feketéllett.

Oda mentem. Mi van itt, kérdeztem magamtol?

Valaki a kör közepén táncolt. Nem is táncolt, hanem vergődött. Feje, keze hánykódott, messze elmaradva a zene ütemétől.

Az arcokon mosoly ült.

— Ki ez — kérdeztem meg valakitől?

— Kicsoda, nézett rám furcsán, nem ismered.

—• Nem én.

— A templomvégesi Kóródi Pista. A nagygazda.

Hihetetlenül csóváltam fejem. És szememnek nem akartam htelt adni. Tényleg az volt.

— Zoli! te fekete ördög! Most az Gllyüsi földeméi- húzzad! Érted? Az is megér annyit mint a többi. Ezért én adok egy nótái! He, volt ez valaha? Volt ilyen olcsó a föld és ilyen becstelen! És én! Én, aki mióta megvagyok ezért dolgoztam. Nem ettem, nem ittam Megérte? Nem! De most azt teszem, utána pótolok mindent. Utána cn! Zoli! Ide állj ha mon­ dom. Állj rá az anyád ezzét azzát!

Jól láttam, egy piros százast tett a székre és arra állította rá a cigányokat.

111

Megborzongtam. Ismertem életet. Mindent egy lapra tett. Gazdag akart lenni, mint annyian, s ezért az önsanyargatástól sem riadt vissza. íme most a másik véglet!

Egy féldeci szilvapálinkát kértem. Lehajtottam, s anélkül, hogy szóba álltam volna valakivel, behúztam magam mögött az ajtót.

Ez nem megoldás. Ez nem lehet a cél. így nem lehet élni. És egész úton azon törtem magam, hogy miképpen is tegyem meg a következő lépéseket ebben a bábeli zűrzavarban.

112

SÁRIM BÉLA:

VÁCI MIHÁLY ÚTJA (A „SZEGÉNYEK HATALMA” MEGJELENÉSEKOR) ö t kötete az asztalomon sorakozik: az eddigi életmű pacsirtaként emelkedő, szép dokumentumai. (Ereszalja. 1955.. Nincsen számodra hely. 1957., Bodza. 1959., Mindenütt otthon. 19fi2.. Szegények hatalma. 1954.) Ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy Váci Mihály költőnek indult — és nagy költő lett belő.e. Egész működése, 'szinte minden sora azt példázza, hogy az igaz művész mindig benne ég, szenved, uj­ jong, gyötrődik a maga korának eleven valóságában, nincs sodróan ható irodalom meg nem szenvedet; igazságok nélkül: példázza, hogy korunk magyar világához — te­ gyük hozzá: a világ minden kérdéséhez — nem lehet tisztázó szándékkal hozzányúlni szocialista életszemlélet nélkül: eszünkbe idézi, hogy a jó művek mindig lelkeket mozgatnak, eszméket fogantainak, nézeteket formálnak, embert nevelnek: jobbat, magasabb erkölcsűt.

Váci Mihály legdöntőbb élménye, költővé alakulásának első számú faktora az a társadalmi környezet, ahonnan jött, gyermek- és ifjúkora. „Nyíregyháza déli hatá" rában kis homokdombokon szőlőtelepek sínylenek évtizedek óta. A keskeny „nyila­ sok”, „félnyilasok” végén, ablakra mélyen hajló ercszű, zsúptetős borházak sora­ koztak, melyekben kiöregedett uradalmi cselédek, szőlőmunkások, napszámosok laktak. Itt éltek nagyszüleim. Itt születtem én is 1924-ben. Szüleim innen jártak a városba dolgozni, apám a vasútra, mint pályamunkás, majd fékező, anyám alkalmi munkára: mosni, szobákat festeni.

Később a városszélére költöztünk, ,de gyakran jártam vissza a szőlőkbe a roko­ nokhoz, ismerősökhöz, s e tájról élnek bennem a legmeghittebb emlékek.

A városszélen tágas, porfelhős utcán laktunk. Előttünk vasúti sín kanyargóit, pályamunkások tolták este-reggel a talpfákkal rakott kocsit; utcánkon este hat óra után fekete áradatban siettek haza a dohányillatú munkásasszonyok a dohánygyárból, jöttek a fáradt kirakodómunkások és favágók. Itt nőttem fel, innen jártam iskolába.

Tanító lettem a Nyíregyháza környéki bokortanyákon. Mestergerendás, öreg isko­ lában tanítottam nyolcvan gyereket. A fiatalok szenvedélyes tanulnivágyása élt ben­ nem — s itt még olvasni sem volt mit. Az egyetemre vágytam, rajzoltam, s festészet­ ről, irodalomról álmodtam.”

A szegénység olyan mélytengeri vilaga ez a környezet, amelyhez foghatót csak egzotikus útleírásokban olvashatunk. Mégis a költő már első kötetében tiltakozik azok ellen, akik „előjogként” kezelik származásukat: Én nem mások érdemével, dicsekszem; nem azzal kezdem, — honnan származom.

Tenni szeretnék valamit először, hogy kitűnjön: ki fogadhat fiának. kmek rokonságára van jogom. (Származás. Ereszalja.)

113

Nem előjog, hanem küldetésszerű kötelessége a költőnek egy ilyen, eddig aligalig feltérképezett világ szenvedélyes vállalása, szinte „megszállott imádata.” Ez a küldetés első, meghatározó mottója életének és költészetének mindeddig. De micso­ da fejlődés az Ereszalja hangulati telítettségű, több helyen impresszionista hangvé­ telű tájverscitöl, amelyekben a tipikus városkörnyéki vidék: a dülóutak, a szőlők, a jegenyefa, a bodza, a szegényes viskók képei illatoznak (Ereszalja, Nyugalmas táj, Meleg esőben. Pipacsok a búzamezőben. Fecske, Bodzafa) a Nincsen számodra hely c. lírai elbeszélő költeményének tragikus hangú múltidézéséig, mostani kötetének Parasztlegendájáig, a tucatnyi cikkéig, riportjáig! Ha az első versek világa a költői eszméles, a hovatartozás kitapogatásának fájdalmas öröme, az utóbbi évek művei a társadalmi tudatosodás és felelősségérzet elmélyült, férfias megszólaltatásával tűn­ nek ki. Már dokumentumok. A táji színeződés azonban minden további művében sajá­ tos jellegzetesség, büszkén vállalt vonás a képek szerkesztésében, a hasonlatok, meta­ forák. megszemélyesítések fogalmazásában. („Emlék csapong, mint a ...fecske szárnya'; „úgy fogyok el, mint ... nyárfák alól a vízbe omlott hantok” ; „jön, mint égő pipacsok tövében a dombokat kereső gyalogút” ; a borona „fésüli a szőke földeket”. A példák a Szegények hatalma c. kötetből válók. Gazdagságuk elemzésére külön tanulmány illenék már!)

A varázsos nyírségi tájélmények azonban nem altatják el Vácit, idejében érzi — jó ösztönnel — az érzelgősség veszélyét a témában, s már az Ereszaljában is meg­ fogalmazza arcának keményebb vonásait: S ekkor eszméltem: — kerítő anyóka! hogy megbocsássak, azért hízelegsz, azért kell e sok gyermeki ciróka, hogy felejtsem a szenvedéseket?

Ilyen játékkal nem hatsz meg: — felnőttem!

(Az engesztelő táj) Így jut el másik fontos témájához: az itteni nép múltjához, amelyből bőven van mit idézni minden korban — emlékeztetőnek. Szeretet és gyűlölet forgatja kezében a tollat, s ekkor már biztos marxista világnézet élesíti ítélkezéseit. Égő parázsnak, örök mementónak elég a saját sorsa, tapasztalatai, rokonsága szívszorító élményei egy egész életre. Családi költészetnek látszik, ahogyan visszatér apjára, anyjára, nagy­ apjára, nagybátyja sorsára, igazában azonban többről van itt szó: a hagyományos téma modern tartalommal telik meg, atyafiai egytől egyig áldozatok, intő példái egy rosszemlékű kor emberfaló farkasétvágyának. Személyes, rendkívül szubjektív a hang, érzelmekkel telített a szeretett arcokhoz való fordulás, de az ábrázolás veleje, az eszmei kicsengés a „nyomorító hatalmak” utálatára, gyűlöletére késztet. Sokszor, má­ sok által is többször megénekelt témáról van itt szó, azonban Vácinál makacs követ­ kezetességgel újból és újból visszatér, minden kötetében, fokozódó élességgel „írja ki” magából mindazt a dühöt, vad, elkeseredett fájdalmat, sajnálatot és gyűlöletet, amit a megcsúfolt emberek életének láttán — emlékezve is — érez. Apja aláztatásának, töretésének tényei leginkább a központba kerültek: Egyszóval kis vasutas volt csak.

De mit folytassam?!... költemények nem bosszulnak s nem kárpótolnak soha már ilyen hatvan évet! — írja az Ereszalja Beszélgetés közben c. versében, majd ugyanebben a kötetben a Harmonika, Észrevétlen hűség is róla pa­ naszkodik. A Bodza c. kötet tovább mélyíti a témát:

114

Béna a jobb kezed, de az. markolja sz.ívem, mióta élek! ö t béna ujjad örök horgonyt vetett szivemben.

Nem tép cl semmi tőled, — s Te örökre tépdcsel engem.

(Apám) A Szegények hatalma kötet Észrevétlenül c. versét így dedikálja: „Apámnak, a portásnak és ruhatárosnak, amikor egy cikkben kicsúfolták őket.” Ebben a versben már nyilvánvalóvá válik, hogy minden kicsúfolt, meghurcolt, emberért írja apjáról verseit: A portásokat ne bántsátok. Én őket is védelmezem.

A kapusok, öreg hordárok terhe nehéz teher nekem.

Az a szenvedélyes kitárulkozás, amellyel apjáról szólt, édesanyja alakja bemu­ tatásakor is jellemzi. Őszintén, kendőzetlenül mutatja meg világnézeti elmaradott­ ságát, amit már nem lehet megváltoztatni, mert a nyomor, a szellemi elhagyatottság kiírthatatlanul leikébe égette a vallás istenének ájtatos tiszteletét. Áldása mégis kell a költő-fiúnak, biztatónak, emberi melegségnek: De az fáj, jaj! csak az fájna, ha meghalni úgy találna, hogy mind arra, mit én hittem, hiszek, s mire sorsom tettem, áldását ő nem adná rá, két szent karját ki nem tárná, mosolyogva, életünkre, s nem tenné kezét fejemre, elrebegve: — „Hát segítsen meg titeket a jó isten!”

(A-nyám! Add ránk áldásodat!)

Legújabb kötetében remek tömörséggel, artisztikus takarékossággal, éppen ezért minden eddiginél tökéletesebb hatással irta meg nagybátyja, Zajácz Mihály urasági cseléd könyörtelen halálának történetét a Paraszt-legendában. Igazi emlékmű lett a vers, maradandóbb a kőnél, ércnél!

A családi problematika ilyen központi helyzetű kezelése azonban a leszűkülés, az ismétlődés veszélyével jár. A tárgyban rejlő lehetőségeket kibányászta Váci. Köl­ tészetének továbbra is humusz-rétege marad ez az elsődleges élmény, de továbblép, kitágul horizontja —■de még közelebb a néphez. Már a Bodzában is érezzük ennek nyomait, a Mindenütt otthon c. kötél pedig már nyilvánvaló megfogalmazása, már címében is, hogy a „tanyák fin" az egész magyar népé lett. „Minden vidéken otthon érzi magát szívem”, „s e földön én itt idegent sosem lelek” — vallja magáról.^A^áj, a szűkebb szülőföld varázsa /ízonban/el kíséri útjaira, a külföldiekre is, s új köteté­ ben többször ellenmondásos megfogalmazásokra készti (Délre úszó jéghegyen). A megilletődötten jelentkező lírai kitörések végső kicsengése mégis az, hogy nem hagyhatja a szülőföld által szívébe írt igazságokat, a népszeretetet, az elmaradottságért vívott napi küzdelmek sürgető penzumát:

115

Csak ezt az utat el ne hagyjam, jegenyesort az alkonyatban, mely küszöbtől hoz idáig, s körül a Földön — visz hazáig.

(Csak ezt az utat el ne hagyjam) |Váci roppant eleven érzelmi életének minden szenvedélyességével és minden finom ellágyulásával vállalja ezt az érzelmi tartalmú kötődést. Mi pedig külön sze­ retjük őt ezért még akkor is, ha egyesek a szentimentalizmus vádjával illetik őt. Váci Mihály költészetében végre teljes szépségében és rafinálatlan őszinteségében mer szólni az érzelem: új kötetében jelentős gazdagodást láthatunk ilyen szempontból is, hiszen sokkal tárgyhoz illőbb modulációban szólalnak meg. Együtt van itt, ebben a zenekarban a finom, emlékező, nosztalgikus vágyódás, a dübörgő harag, az ódái lelkesültség zengő pátosza. < Irodalompolitikái és politikai tevékenysége (az Üj írás szerkesztője és Szabolcs országgyűlési képviselője) új problémákra irányítják figyelmét. S ha eddigi műkö­ désére érvényes volt az ,.objektív, afaz realista költő” elnevezés (Király István meg­ állapítása), mostani írásaiban megsokszorozódnak ennek bizonyítékai. Azokra a kon­ fliktusokra keresi a választ, amelyek részben a múltból öröklődtek, részben szocialista viszonyaink között keletkeztek.('Váci egyik legvonzóbb tulajdonsága, a teljes képte­ lenség a szellemi renyheségre. kiválóan érvényesül sokoldalú tájékozottságában, ér­ deklődésében. Szelleme nem megy pihenőszabadságra egy percre sem, mindennap megcsodálja az életet, mindennap elkeseredik tőle. naponta felvidul tőle, mindennap újból és újból elindul, hogy minél alaposabban megismerje. Ismételten szenvedé­ lyesen fogalmazza meg elveit, amelyek gyakran zajló harcok, elkedvetlenítő táma­ dások nyomán születnek»jde mindig kristályos tisztasággal: Én az új-gerenda illatú épületet jöttem védeni, elhagytam azt, amit rág a szú. s bolharázó gőggel van teli.

(Vicsorgó)

Vagy: Én nem a szent irodalomnak szánva hurcoltam magamat, hogy jobbra,balra igazodjak, merre az érdek mutogat.

(Irodalom) Mintha Ady Hunn új legendájának egyes sorait hallanánk ebben az állásfog­ lalásban. Ismét máshol: A sorsom nem az én sorsom volt: mindennek összege ...

Mindenki nyelvén értem a panaszt és biztatásomat mindenki érti.

Azért születtem, hogy mindazt, ami van, egy felmérhetetlen életben kifejezzem.

(Mindennek összege)

116

A korábbi célkitűzések kiszélesedése, a költői hatókör és felelősség megnöveke­ dése ismételten nekilendülő, fiatalos energiákat szabadít fel benne. Nem tud és nem akar hallgatni, ha a legelmaradottabb országrészek tanyai és kis falusi iskolásainak helyzetéről kell országgá kiáltania a lehangoló igazságot: még nem igaz, hogy egyenlő feltételek mellett indul az egyetemi felvételi vizsgákra ez a had a városi fiatalokkal, főleg az értelmiségiekkel. S hogy a közvetlen tények nyelvén is alátámassza költé­ szetében megfogalmazott igazságait — tudjuk: ellenőrzött tényekre, féltő népszeretetre épültek —, megírja az utóbbi évek legszívbemarkolóbb riportjait, cikkeit. (Történelmi lecke. Kortárs. 1963. i —5..Miatyánk — jobbra is, balra is. Kortárs. 1963. 8., Nénike a tenyeremen Üj Írás. 1964. 5. stb.jKitűnő prózaíróvá lett. Nem lehet hatása alól szabadulni, megragad, foglalkoztat, lever, zavarba hoz, de tettre is sarkall. Nem lehet langyos közönnyel tudomásul venni lázas sorait: felelősségérzésünkre, népszeretetiinikre rjellál. Ismételten felfedezi számunkra a tanyát, amelyet már — azt hittük — olyan jól ismerünk. S milyen kevéssé tapogattuk ki a mélyeit eddig!

Az irodalom és valóság c. vallomásában leírja,, hogy új lírai tájékozódásának egyik elgfőbb problémája, vajon ,.mikor tűnnek el az Alföld világának szuszogó kis sündisznói, a tanyák, a nem európai életformának ezek a telepei, amelyeket annyira szeretek, és amelyeket úgy szeretnék egy nagy ekével a földbe forgatni.” A Szabad­ ság, tégy gazdaggá minket! c. versben ugyanezt szinte ugyanezekkel a szavakkal fogalmazza ismételten.

Eltakarítani — minél gyorsabban — a múlt hordalékát, hogy türelmetlenebb, lázasabb gyorsasággal épüljön fel szocialista rendszerünk emberi szabású világa. Váci türelmetlen lázassága mögött a kommunista tudatú ember meggyőződése lüktet.

Olyan a bizalma, reménye, mint valami aszkétikus hevületű középkori remete lobogása, csak éppen istenek helyett a szabadság, a teremtő ész, a humanizmus, a féltés nagyotkiáltásának pillére. Vagy talán nem éli át eléggé mélyen a valóságot? Hisz annyian vetítik ki — költők is! — kétségbeesett vízióikat az égre, ha az emberiség jelenéből a jövőre vetik tekintetüket! Vácin nem fog a romlás hangulata. Sehol egy kisiklott mondat, amely a lélek egészséges szövetének összekúszálódását jelezné.

A népbe gyökerező élete megtartotta egészséges életnedveit: a lélek ép maradi a beteg test ellenére is. Csak így érthető a kötet legnagyobb politikai verseinek ódái lobogása. Ilyen a Miránk hasonlíts, kommunizmus!, amelyben a virágénekek, népda­ lok, himnuszok ódon ízű képeivel cirógatja körül korunk legnagyobb eszméjét. Egy­ értelmű tisztasággal fogalmazza meg, hogy kiket ért ő a „mi” fogalmán elsősorban: „Szegények vajúdtak a világra téged, — hát adj nekik most elégtételt!”

Legyél te jó mindenkihez, vond magadhoz minden híved, ki szeret — mind nagyon szeresd!

De aki várt, álmodott, védett, szíve alatt kihordva féltett, — szívedre előbb a szegényt vedd!

Itt a pártosság eszméjének töretlenül tartott, egyértelmű megfogalmazása. E vers szomszédságában nőtt fel legszebb, leglíraibb „önbiztatása”, a Te bolond, amelynek hangja valami nagy keserűségben fogant, de így is pályakép és összefoglalás, öngúny és hősi biztatás. Az ódák a kötet legszebb ékei, tartalmi és formai jelességük teszi azzá őket. ((Mindennek összege, Szelíden, mint a szél. Szabadság! Tégy gazdaggá minket!, Szegények hatalma, Te bolond. Miránk hasonlíts, kommunizmus!)

Van azonban ennek a kötetnek egy olyan versrétege is, amely egészen új oldaláról mutatja meg Váci Mihályt. A szatírák tehetséges írójával ebben a kötetben ismer­ kedtünk meg A péteri had c. ciklusában. A versekben jelentkező szemlélet azonos 117

a többi művekével, a látás azonban más. Új világot új lélekkel, új tudattal, új er­ kölccsel lehet építeni. Ami visszatart: a múlt, a kispolgári vonások alamuszi tovább­ élése, az önzés, a megalkuvás, a pocaknövesztő kényelemszeretet, hiúság, egyéni érvényesülési onánia, trágyadomb-erkölcsök, amelyek „századeleji matracokon erolizálják az impotens közízlést*, s képviselőiknek ,.mindegy már, miért, csak észrevennék szép, fűzős ielküket, riszáló pszichéjük finomult vonalát"’ (Fűzős- leiküek).

Amott egy jól fésült aszfalt-író száll alá érzékeny kedélyű nejével a „nép mély réte­ gébe” — egy IBUSZ-autóbusz ablakáig, s így válik „népszakértővé''. (Alföld: nahát!)

Móricz-cal rokon felháborodását szellőzteti a Rokonok c. éleshangú szatíra — a pa­ rasztgyerekek érvényesülése érdekében. A hang, a szenvedély Petőfi, Ady, József Attila, Illyés nyomait mutatja. — Közösségi életelveket állít a íridzsider — és autómániákusok, a gyűjtögető új Harpagonok ele, s erre megint szükség van, mert „az érelmeszesedő öregkor uralma hódítja lassan nemzedékemet” . (Naponta gyilkolom).

Ez a szenvedélyes szatirikus látás (olvassuk csak a jelentős Sziámi ikrek-et, a szelle­ mes és mély Értekezleten-t is még!) kiszélesítette költői eszközeit, tömör, villanó, pregnáns képek, találó monológok, cijckanó fordulatok megfogalmazására adják fel a leckét. Itt érik a nyelv kifejező ereje. A hang hibátlan — szív van mögötte és érett, acélos tekintet.

Vajon milyen tényezők segítették Váci költészetének ilyen páratlan gazdagodását? Érlelődő bölcsessége? Tisztult világnézete? Népközelsége? Karoló jóbarátok? Kül­ földi utak? Szerkesztői tevékenység? Ne kutassuk! Talán valamennyi! Az út, amelyen ^indult, biztonságos emelkedőket mutat, faradhatatlanul felfelé tör. A költő Váci Mihály igazi lírai alkat: őszinte, kendőzetlen, néha nyers, de mindig igaz. Utálja a „miméit mámorokat”, a csinált (s gyakran esztelen) modernkedést: nem szégyelli a maga értelmes útját járni. Sőt, maga vallja tudatosan: „Az a modern, aki előre akarja vinni a világot. Nem lehet ma már medern művész az, aki egyben nem tár­ sadalmi forradalmár... Az a legmodernebb író. akinek müvei nyomán a legtöbb tett és társadalmi változás születik”. Ehhez nem kell kommentár!

118

PÁL GYÖRGY:

MÓRICZ ZSIGMOND LEVELEI Móricz eddig összegyűjtött leve­ leinek első két kötete 742 levelet tar­ talmaz, amely az író életének mint­ egy ötven esztendejét öleli fel. A kö­ tet első levele az alig tizenöt eszten­ dős pataki diák írása Hajdú István­ nak, egy debreceni tanítónak szól, aki­ nél kosztos diákként lakott, és aki­ nek a fiát tanította a debreceni diák­ évek idején; az utolsó Büky György­ nek. amelyben arról ír, ,.hogy soha még úgy könyv nem bukott meg. mint az Árvácska.” Ez az utolsó levél csa­ lódottságát árulja el; sem a kritiku­ soknak, sem a közönségnek nem tet­ szett úgy a könyv, ahogyan azt re­ mélte A nagy írók levelezése mindig nagy érdeklődésre tartott számol nem­ csak irodalmi berkekben, hanem az olvasóközönség körében is. Ez Móricz Zsigmond esetében is így van. A XX. századi magyar parasztság hűséges krónikása, nyomorának, elescttségének. kisemmizettségének feltárója Ő: de több is ennél. Nemcsak azzal több. hogy legjobb regényeiben a XX. szá­ zadi magyar életnek átfogó képét, egé­ szét tudta ábrázolni, hanem azzal is, amit ezekből a levelekből tudunk, is­ merünk meg Móricz Zsigmondról.

A két kötetes könyv megismertet bennünket az író mindennapi életére, családjára, barátaira. írótársaira vo­ natkozó eseményekkel és történetek­ kel; bepillanthatunk Móricz írói mű­ helyébe, műhelytitkaiba, elibénk lép a sorok között nemcsak az író, hanem az egyéniség, az ember: az érző, a

boldog, a szomorú, a megbántott, a megsértett, de mindig a határozott, a tudatos írói cél felé törekvő Móricz Zsigmond.

Móricz levelezésének ez a kiadása még nem teljes. Ez érthető is, hiszen alig több. mint húsz év telt el Móricz halála óta, még sokan élnek azok kö­ zül, akikkel az író levelezésben volt, és még nem látják az időt elérkezett­ nek arra, hogy az írónak minden le­ velét a nagy nyilvánosság elé bocsás­ sák. Hiányzik ezekből a kötetekből a családtagokkal folytatott levelezés jó része, amelyeket a Móricz-család őriz; teljesen hányoznak azok a leve­ lek, amelyeket Móricz második fele­ ségéhez, Simonyi Máriához írt. E kö­ tetekben azonban az író leveleinek nagyobbik része megtalálható. Benne vannak azok a levelek, amelyeket még a próbálkozó, fiatal Móricz ír a különféle szerkesztőknek. elsősorban az Uránia szerkesztőjének, Szász Károlynak; amelyekben Móricz, mint tanulmányíró lép elénk; az a levele­ zés, amelyet Móricz, a szerkesztő (Nyugat, Kelet, Népe) folytat a szer­ kesztőtársakkal és a folyóiratokban dolgozókkal, azok a baráti magánleve­ lek, amelyeket keltő- és íróbarátainak (Ady, Babits, Kosztolányi stb.) írt, a családtagokkal folytatott levelezés egy része, és végül azok (a levelek), ame­ lyeket egy debreceni asszonyhoz, Kardosné Magoss Olgához írt.

Móricz nem mindig, életének nem niinden szakaszában volt egyformán jó levélíró. Igen sok levél maradt 119

ránk az 1900-as évekből, az ,,útkere­ sés” korszakából. Ezzel szemben igen gyér és szegényes az 1910-es évek le­ velezése; ebben a korszakban igen kevés levelet ír az író. A leggazda­ gabb, a legsokoldalúbb levelezést éle­ tének utolsó éveiben folytat.

Az irodalomtörténet, az irodalom­ tudomány szempontjából talán a leg­ értékesebb az a levelezés, amelyet az 1900-as években folytat, mert ez Mó­ ricz életének és munkásságának a legproblematikusabb, a legvitatottabb szakasza, amely Móricz Zsigmond in­ dulásával van kapcsjlutban. Az ebből a korszakból legkorábbról fennma­ radt levele nagybátyjának, Pallagi Gyulának szól, akinek beszámol leve­ lében irodalmi próbálkozásairól. De nagyon próbálkozások" még ezek az irodalmi zsengék, mert végül is a fia­ tal Móricz nagybátyjának sem meri elküldeni írásait, hanem inkább ma­ gánál tartja a kéziratot. Életének erről a szakaszáról, a gyermek- és diákévekről nagyon so­ kat elárul Móricz regényeiben is. ,.Ha Móricz életéről szóló regényeit nem a megírás sorrendjében, hanem témáik szerint, az életrajz menetét követve olvassuk végig, akkor világosan ki­ bontakozik előttünk az író életének útja és belső fejlődésének rajza a leg­ korábbi gyermekkori emlékektől, az iskolától elszakadó, leérettségizett diák első lépéséig” — írja Vargha Kálmán Móricz Zsigmond levelei be­ vezető tanulmányában. Azok a leve­ lek, amelyek ebben az időben kelet­ keztek, vagy amelyek ezekkel a művek­ kel kapcsolatosak, nagyon jó segítsé­ get nyújtanak a Móricz-kutatók szá­ mára Móricz életének és belső fejlő­ désének, az ifjú Móricz portréjának feltárására ill. bemutatására.

Számos olyan levelet is tartalmaz ez a kötet, amelyekben nyomon kö­ vethetjük nemcsak Móricz emberi cs írói fejlődését, hanem néhány regé­ nyének, művének a keletkezését, témá­ 120

ját, vagy éppenséggel a már elké­ szült műhöz fűz maga az író meg­ jegyzést, amelyek az irodalomtörténet számára felbecsülhetetlen értékűek, hiszen maga az író siet az irodalom­ történet segítségére az egyes művek­ kel kapcsolatos megállapításaival.

A fáklya c. regényével kapcsolat­ ban a következőket írja Madai Gyulá­ nak. a Protestáns Szemle szerkesztő­ jének: ,,A háború második időszaká­ ban írtam ezt a regényt. Akkor, ami­ kor már minden lélek fülledt s ful­ ladt volt s eltikkadva várta végét a rettenetes világégésnek.

Az én életem ez időben fáradt, megrendült, viharban vergődő volt...

Ebben a regényben kiírtam mindent, ami éppen íelsűrűsödött az élet súlya alatt, az embersors háborús bilncsoi között.

A könyv 1917 karácsonyán jeleni meg egymás után két kiadásban is.

Nagyon rövid idő alatt elfogyott s mé­ gis többet nem hoztam ki. mert a gyorsan változó időkben úgy éreztem, elvesztette sorsszerűségét.

Most újra kiadom: ma megint lá­ tom rendeltetését: dokumentum lett, volt életünk objektív tükre: történel­ mi regény”. A fáklya harmadik kiadá­ sa 1921-ben jelent meg. A közölt le­ vél-részlet a 3. kiadás előszavaként is megjelent, amit azért írt Móricz a szerkesztő kérésére, mert a protestáns papok többsége nem értett egyet a re­ gényben elmondottakkal, s kérték az írót, magyarázza meg a regény főbb gondolatait.

Ki gondolná, ki mehetne biztosra a Bálint Sándornak írt levél (levelek) ismerete nélkül, hogy a nagy író a Rózsa-regény megírásában a szegedi nyelvjárást jól ismerő szakember se­ gítségét kérte: ..Nem tudom, van-e időd most sürgősen foglalkozni vele.

A legnagyobb értéknek tekinteném, ha a szegedi nyelvjárás szempontjából végigkorrigálnád.

Ezzel Szegednek tennél nagy szívességet s ennek a

rendkívül szép nyelvjárásnak, amely­ ből Vámbéri alapján megállapítottam egyelőre a magam számára, hogy hon­ foglaláskori török színek vannak ben­ ne megörökítve... Ha isten éltet, erőt. egészséget ád, még a nyáron elme­ gyek hosszabb időre, mert csak akkor lesz szükségem, hogy a mai életet jól ismerjem, ha majd a Rózsa második és harmadik részét írom. Az első rész a jobbágyállapotot, a II. a felszabadu­ lást, 48-at, a III. a szabadságban nyo­ morgó nép életet fogja tárgyalni.” A levélből tehát világosan kiderül, hogy a Rózsa-regényt Bálint Sándor „kor­ rigálta végig" a szegedi nyelvjárásnak megfelelően.

Ebből a szempontból a legértéke­ sebbek azok a levelek, amelyeket Kardosné Magoss Olgához, a csinos, debreceni özvegyasszonyhoz írt. Az asszony és Móricz kapcsolata remény­ telen voltának a felismerése lett a Be­ tyár c. regényének egyik indítéka. Mó­ ricz erről maga számol be egyik leve­ lében az asszonynak. „Én a Betyárban is még a végzet hatalmát éreztem — írja Debrecenbe, készülő regényéről.

— Azt akarom benne megírni, tehát a tudatomból kivetíteni, hogy a más tár­ sadalmi rendben, a különböző társa­ dalmi rétegkhez tartozók között nem jöhet létre szerelmi, már a gyakorlati szerelmi életeket összekötő szerelmi összeköttetés. Minél nagyobb a távol­ ság. már a külső társadalmiságban, annál messzebb vannak egymástól: hiába felel meg egymásnak két lény fizikai, pszichikai tartalma, nem ért­ hetik meg, s nem érhetik el egy­ mást.” Móricz világosan látja, hogy az osztálytársadalmakban a szerelmi kapcsolat is az áthághatatlan osztály­ korlátok függvénye. Móricz Virág írja Magoss Olgáról: „Aki meg akarja is­ merni — már tudniillik Magoss Olgát —, olvassa el a Betyárt: Dea.” Más, szintén a debreceni asszonyhoz írt le­ velében így ír a regényről: „Azért csi­ nálok egy kicsit detektív históriát,

hogy az olvasó kíváncsiságát lekössem s e miatt elmondhassak nekik annyi veszélyes és rémületes dolgot a társa­ dalmi nyomorról, amennyit különben nem lennének hajlandók bevenni.”

(467. levél.)

Móricz műhelytitkaiból, írói alkotó módszereiből, írói fogásaiból is igen sokat elárul. Ezekből a legtöbbet szin­ tén a Magoss Olgához írt levelekből ismerhetünk meg, mert „a nagy pró­ zaíró olvasót és írót akart nevelni egy asszonyból, aki az ő legsajátosabb írói törekvéseit teljesen sohasem értette meg. vagy legalábbis sohasem élte át igazán.” Az író e cél érdekében buz­ dította az asszonyt az írásra, és tanítgatta az írás művészetére, s látta el tanácsokkal az alkotó módszert ille­ tően. A debreceni asszonyból nem lett író. de azokból a levelekből, amelye­ ket hozzá írt. kibontakozik előttünk az író egész ars poeticája. Ezekből a levelekből élőszóval is kitűnik, hogy Móricz ars poeticájának súlypontja és alapelve a valóság tisztelete és a tárggyal való teljes érzelmi azonosulás volt. De nemcsak a Magoss Olgához, hanem a másokhoz írt leveleiből is ugyanez a móriczi valóság-tisztelet árad. „írd meg az emlékeidet. Gondo­ san, pontosan, mindent, amit a csa­ ládról tudsz s ami vele történt... Ami csak eszedbe jut a nagyapámról Pallagiról, a Pallagiakról és a Nyilasok­ ról. Gyermekkoroddal kezdd el, őszin­ tén, takargatás nélkül, úgy, ahogy va­ lósággal volt, ahogy átélted. írd le a vándorlásaidat, azt a rengeteg sok él­ ményt, amin átmentéi. írd le azt a kedves humort, ami benned mindig megvolt. Én most meg akarom írni a múltat és ebben az írásban hasznát venném, ha te leírnád és elküldenéd nekem a saját életed történetét” — írja Móricz Pallagi Józsefnek 1936 augusztusában keltezett levelében.

A levelekből az író kiforrott mate­ rialista, ateista világnézetére utalást kapunk mély, belső átélésben: „Ha én 121

most a vonatra ülök a papokkal, én azokkal menthetetlenül összekapok s ehhez semmi kedvem, mert az egész templomügyben nem én vagyok meg­ sérülve, hanem az a tügyi kis kálvi­ nista, aki ott egy fehérfalú kis temp­ lomban tanultam a zsoltárokat... aki­ nek az egész kálvinizmus a fehér fal és a fekete zsoltár... Énnékem már múzeum a templom. Az emberiség fejlődésén keresztül látom az emberi­ ség megnyilatkozását." Ebből a hatá­ rozottan materialista talajból és alap­ ból táplálkozik világnézetének és mű­ vészetének pártossága. Minden eset­ ben az elnyomottak, a szegények ol­ dalán áll. Amikor Csibén keresztül megismerkedik a külvárosi proletárok nyomorával, néhány nap alatt színda­ rabot ír róluk, de nem adhatták elő, mert „világnézeti okok miatt a direk­ tor (Németh Antal, a Nemzeti Színház akkori igazgatója), akinek átadtam, kétségbeesve mond le róla... Én nem politizálok, engem nem a politika so­ dor egyre jobban a proletáriálus felé, de itt van körülöttem, nem tudok sza­ badulni tőle. A szívem hasad meg, mintha vérrokonom lenne, ha igazi szegénységgel találkozom.” Mélyzengé­ sű, nagyhorderejű szavak ezek; a sze­ génységgel való találkozásnak, a sze­ génységgel való teljes azonosulásnak a mély átélése és együttérzése ez.

Móricznak — éppen művei haladó világnézete miatt — nagy harcokat, csatákat kellett megvívnia a szerkesz­ tőkkel, a kiadókkal és a színházigaz­ gatókkal, hogy művei megjelenhesse­ nek, ill. előadásra kerüljenek. Ezekről a gondolatairól azonban csak legben­ sőbb hozzátartozóinak, leányainak és Magoss Olgának, nyilatkozik teljes őszinteséggel. Leányaihoz. írt levelében (542. levél.) a következőkről panaszko­ dik; „Ekkora szomorúságról sejtelmem sem volt, mint ami engem itt fojtogat.

A Pesti Napló, azt hiszem, retteg a cikkeimtől. Hogy közöljenek ők ilyen sötét, kíméletlen helyzetképet a ma­ 122

gyar faj sorsáról. Már írhattam volna tíz cikket, de nem írhatok, mert még csak egyet közöltek huszonöt nap alatt s leközölték az ellenem való támadást, ez az egész... Mikor fent voltam a múlt héten, kijelentették, hogy én vagyok a legnagyobb magyar író, s azóta nem közöltek semmit...” A fasiszta kor­ mány megbízott szerkesztői a legna­ gyobb magyar író cikkeit nem közöl­ ték, mert féltek annak várható, ellen­ zéki hangulatot kiváltó és kialakító következményeitől.

Magoss Olgának is ír azzal kapcso­ latban, hogy a Betyár dramatizált vál­ tozatát nem fogadta el a Nemzeti Szín­ ház előadásra: „Ügy emlékszem, már elpanaszoltam, hogy Németh Antal leintett. Véleménye szerint sem a Nem­ zeti Színházban, sem magánszínház­ ban nem adható elő, oly félelmes vol­ na szociális tendenciája. Erre fiókba tettem, s várom, hogy a társadalom átalakuljon.” (503. levél.)

A Magoss Olgához írt levelek nem­ csak azért jelentősek és értékesek, mert megismerhetjük belőlük Móricz belső világát, elképzeléseit, alkotó művészi módszerének néhány fogását, hanem azért is, mert mint írásművek is nagyon jók, és teljes joggal sorol­ hatók oda Móricz legjobb írásaihoz; ott van a helyük legjobb epikus mű­ veinek sorában, mert ezekben a leve­ lekben „igazi móricz-zsigmondi remek­ művekkel van dolgunk.”

Van ezeknek a leveleknek egy má­ sik varázsa is; az, hogy a bennük megszólaló egyéniség nem teljesen azonos azzal, akit műveiből megismer­ hetünk. Egy szelídebb, egy szemlélődőbb, egy érzelmesebb, talán érzéke­ nyebb Móricz néz ránk ezekből a le­ velekből. Teljesen közelről, szinte le­ heletnyi távolságról ismerjük meg az író gondolatait, érzéseit. Látjuk, amint jóságosán néz szét szelíd szemével kertjében, és növekvő gyönyörűséggel szemléli a kert, a növények, az állatok és a gyermekek világát. Látjuk és

érezzük az aggódó apát, aki félti, óv­ ja és irányítja gyermekei életét, jö­ vőjét. Az egyszerűen, a hétköznapian, az állandóan munkában és tervekben élő Móricz Zsigmond ez, aki nem a hírnév, hanem az egyszerű emberek világában él.

E kötetek megjelenésével nemcsak a Móricz-irodalom gazdagodott jelen­ tősen, hanem egész literaturánk is.

Nemcsak Móricz alkotó egyéniségéről, művészetének sajátos jegyeiről, ha­ nem a móricz-zsigmondi korszak egész irodalmáról, Móricz és a kortársak kapcsolatáról, a korszak irodalmi problémáiról, a Nyugat szerepéről az 1930-as években stb. is jelentősen bő­ vülnek eddigi ismereteink. A kuta­ tók is, az olvasóközönség is nagyon

hasznos és szép könyvet kapnak a ke­ zükbe Móricz Zsigmond leveleinek megjelenésével. Minden bizonnyal elő­ segíti ez a két kötet újabb Móricz le­ velek felbukkanását, amelyek hama­ rosan — remélhetőleg mielőbb publi­ kálásra kerülhetnek, hogy segítsék Móricz teljesebb és igazabb megisme­ rését. Néhány év aztán majd azt is meghozza, hogy azok a levelek is ki­ adásra kerülhetnek, amelyeket Móriczhoz írtak, s így a Móricz írta válaszok érthetőbbek, világosabbak Jehetnek.

(A recenzió nyomdába adása után különböző folyóiratokban vita, több is­ mertetés jelent meg e kiadásról. Ez a cikk ezekkel természetesen már nem foglalkozhatott.)

GÁL BÉLA:

10 ÉVES JUBILEUM. (BESZÉLGETÉS SIPKAY BARNÁVAL) 1954-től, amióta a nyíregyházi vil­ lanytelep tervezői, statisztikus állását otthagyta és a helyi lap munkatársa lett, az interjú- és riportalanyok szá­ zait kereste fel és faggatta arról, ami előbb neki, majd később az olvasó­ nak is érdekes, tanulságos lehet. Ezút­ tal azonban ő maga válott alannyá, hogy számot adjon az irodalomkedve­ lők egyre nagyobb táborát érdeklő életútjáról.

— Ha már életútról van szó, egy kicsit messzebb mennék vissza. Az is­ kolában tehetséges rajzolónak, festő­ nek tartottak, de 1946-ban a Képzőmű­ vészeti Főiskola kapujában mégis az egyik tanárom lebeszélése diadalmas­

kodott. Visszatértem. „Divatos” pályát választottam, igaz, hogy kényszerből; jogásznak iratkoztam be, s közben dolgoztam. Untatott a száraz paragra­ fus, céltalannak láttam. Most én be­ széltem le saját magam. Az utolsó évet már nem végeztem el.

A doktori cím elmarad — Egyáltalán nem meglepő, hogy aki egyszer már festőnek készült, mű­ vészi hajlamokat árult el, ilyen könynyen lemond akár az utolsó pillanat­ ban is a doktori címről.

— Valóban nem lett volna megle­ pő, ha ezután behatóbban kezdtem

123

volna képzőművészettel vagy irodalom­ mal foglalkozni, de nem ez történt. A nyíregyházi villanytelepen vállaltam tervezői, statisztikus állást, itt dolgoz­ tam 1948-tól 1954-ig. Ez az időszak pe­ dig talán a legkeményebb munka kor­ szaka volt itt. Nem is tudtam iroda­ lommal, képzőművészettel foglalkozni, csak úgy kedvtelésből, pihenéskép­ pen.

A ,,fordulat éve” 1954-ben t jelentkeztem írásaimmal a helyi rádiónál és lapnál. Hívtak is mindjárt, hogy legyek újságíró. És én lettem.

Most már véglegesen az írás lett a hivatásom, mindennapi munkám, de az irodalommal még sokáig nem je­ gyeztem el magam. Közben ugyanis tagja lettem a képzőművészek helyi csoportjának és nagy kedvvel merül­ tem bele a képzőművészetbe. Az ecset és a toll egyformán érdekelt, nem tud­ tam választani.

Közrejátszottak azonban más té­ nyezők is. 1956-ban megjelent ugyan Üj erdész címmel egy ifjúsági témájú kötetem, de az ugyanebben az évben kiadásra szánt kisregényemet vissza­ utasították a kiadók. Nem az elfogult­ ság beszél belőlem, amikor azt mon­ dom, hogy ekkor még sajnos túlságo­ san a nagy nevekre építettek a kiadók és nekem, mint ismeretlen, névtelen ,,vidékinek” nem sok keresnivalóm volt a kiadóknál. Ezt bizonyítja egyéb­ ként az is, hogy 1959-ben már tetszett ugyanez a regény a kiadóknak és biz­ tattak, hogy írjak. Ez aztán új lendü­ letet adott. 1960-ban országos dráma­ pályázatot is nyertem és a Madách Színház mindjárt kért is tőlem drá­ mát. Végül azonban mégis a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be a Világ peremén-t.

A színházi világában — A sikerén nem lehet vitatkozni, hiszen ha egy darab Miskolcon több 124

mint 25 előadást megér, az maga el­ dönt minden vitát. Inkább arról ér­ deklődnénk, hogy milyen tanulságok­ kal szolgált ez a darab.

— Ha előbb a képzőművészet és az irodalom között nem tudtam dönteni, akkor most az irodalmi műfajok kö­ zött nem találtam még meg a nekem legjobban megfelelő kifejezési formát.

E keresés jegyében jutottam el a szín­ házig. Érdemes volt. Rájöttem — nem könyvből olvasva, hanem saját gya­ korlatomban — a kimondott és a leírt szó különbségére. Akkor döbbenhet rá erre az ember igazán csak, amikor a színész szájából hallja vissza azt, amit leírt. Megfelel-e a saját elképzelésé­ nek vagy sem. És bizony nem mindig felel meg. Meggyőződésem, hogy ha valaki jó drámaíró akar lenni, annak színházban is kell dolgoznia, nagyon kell ismernie a színpadot, annak min­ den fortélyát. Nagyon sokat segít a drámai szerkesztésben. A dráma egy kicsit matematikai művelet is — én pedig sohasem voltam jó számtanos.

Négy lány egy udvarban — A filmkedvelő közönség talán nem is sejti, amikor a Négy lány egy udvarban című új magyar filmet né­ zi, hogy ehhez némi köze Sipkay Bar­ nának is van.

— 1963 januárjában, miután az Űj írás-ban megjelent a Gesztenyék című elbeszélésem, behívtak a Hunnia film­ stúdióba és kértek, hogy írjak forgató­ könyvet. Hozzákezdtem. Újabb isme­ retlen terület, újabb világ. Sok munka, sok utazgatás, sok fáradság, sok kiadás és mire éppen forgatni kezdték vol­ na, Fejér Tamást, a rendezőt egy má­ sik film elkészítésével bízta meg a mi­ nisztérium. Az új rendezőnek termé­ szetesen egészen mások voltak az el­ képzelései, mint elődjének. Újra át kell írni! Nem vállaltam, inkább le­ mondtam róla. Azt mondtam, alakít­ sák, úgy ahogyan akarják. Ezt már

nem éreztem igazi írói alkotó munká­ nak. Az átírás sikerült is. olyannyira, hogy én nem kívántam, hogy a neve­ met szerepeltessék a filmen. Ettől füg­ getlenül természetesen cn is kíván­ csian várom a bemutatót, hogy lássam, mi lett az eredeti elképzelésemből.

Messzi harangszó — És közben megjelent az első Sipkay-regény. a Messzi harangszó.

Jöttek az ellentétes értékelések. Az Élet és Irodalom kritikusa szerint a vidám eposzokból fakad, rokona a „helység kalapácsáénak. Mások elítél­ ték a kis falu zárt világát, túlrajzoltnak tartották alakjait, megint mások a humorát kifogásolták, mondván, hogy komoly formában kellett volna ezt a témát megírni.

— A regény zártságát a műfaja szabja meg, de ez a zártság nem fel­ tétlenül jelent lemondást a tipizálás­ ról. Mi a mű alapgondolata? Az, hogy a felszabadulás után a kis magyar fal­ vak zöme (tehát nem csak az én re­ gényemben szereplő!) nem tudott mi­ hez kezdeni a régóta vágyott, de mégis oly hirtelen érkezett szabadsággal.

Félreértették azt, hogy minden a mienk. Mienk a szeszgyár, tehát mi isszuk meg az egész szeszt. A szerep­ lők többségét valóban ismertem, ha nem is egy faluban. Húsz év távlatá­ ból sem kezeltem őket azonban fölé­ nyesen, inkább baráti, megértő mo­ sollyal, szeretettel írtam róluk. Ezt nem lehetett „komoly” formában meg­ írni. Ez a vélemény csak a mindenfaj­ ta humor elítéléséből fakadhat, abból az értelmetlen jelszóból, hogy a hu­ moros nem lehet komoly. Én magam nagyon szeretem a humort és biztosan szereti az olvasó is. Szórakoztatni és elgondolkoztatni — ez volt a célom.

A napjainkban folyó vitához is csak ezzel szólhatok hozzá. Céltudatos vagy spontán-e a művészet, köztük az iro­ dalom művelőjének tevékenysége?

Vallom, hogy ha nincs meg az íróban (művészben) a szándék, hogy munká­ jával a társadalom javát szolgálja, nem hozhat létre művészi alkotást.

Hajnali hinta — Az elbeszélések pedig egymás után jelentek meg az ország vala­ mennyi irodalmi fórumában, sőt napi­ lapokban is. (A rádióban elhangzott egy hangjáték is a Messzi harangszó­ ból). Körülbelül harminc megjelent novellából válogathatott egy csokorra, azaz kötetre valót. A Hajnali hinta című idén megjelent kötete tizen­ nyolc elbeszélést és egy kisregényt tar­ talmaz. Melyik a legkedvesebb?

— A Gesztenyékről már esett szó, legfeljebb azt felejtettem el megjegyez­ ni, hogy írtak belőle egy kis drámái is a Színjátszók könyvtára számára A másik kedvencem az Augusztus a kisvárosban. Ügy éreztem, nem dol­ goztam, hanem szórakoztam, amíg ír­ tam.

— Azt hiszem, Kompolya tanár ki­ tűnő színpadi vagy filmfigura lehetne.

—■ Én is szeretem ezt a főhősömet, de félek, hogy színpadon megbukna. Üj műfaji törekvésemet igyekeztem megvalóstíani benne: modernizálni a tragikomédiát. Nem is felel meg a műfaj régi szabályainak, ezért nem fogom sem színpadra, sem filmre vin­ ni. A színpadra vagy dráma vagy víg­ játék kell. Ez a történet egyikhez sem jó.

— Nincs emögött valami műfaji megállapodás is?

— Nem tudom. Mindenesetre a sor­ rendet már felállítottam: első a re­ gény, második a novella és valamikor talán majd újra a dráma. Üjságíró — tró — Nem tudnám hirtelen megmon­ dani, hol hallottam vagy olvastam, hogy jó iskola az újságírás az írónak,

125

ha tudja, mikor kell abbahagyni.

— Nem is érdekes. Nem érlek vele egyet. Az újságírás első periódusában kitűnő lehetőségeket nyújt arra, hogy megismerjük az embereket. Emberis­ meret nélkül nemcsak irodalom, de jó újságírás sincs. A kezdetben állan­ dóan új témák után szaladgáló újság­ író évek múlva hemzseg a témáktól, hiszen kint jár állandóan az annyiszor emlegetett „élet sűrűjében". Az írás tecnikájában pedig tömörségre, jó szer­ kesztésre tanít.

De évek múlva sem kell abbahagy­ ni semmiképpen, csak gyakorlatilag szét kell választani az irodalmat és az újságírást. Az irodalom — legalábbis a jó irodalom — túlmutat a hétközna­ pok által felvetett kérdéseken és ép­ pen ezért nem lehet mindent megírni, szelektálni kell. Én például amikor egy történetet meghallok, mindjárt mérlegelem, hogy újságírói vagy irodalmi téma. Általá­ ban több újságírói témából tevődik össze egy írói téma. Példának a már említett Gesztenyéket tudnám felhoz­ ni. Ebből a témakörből előzőleg már több riportot, elemző cikket is írtam és találkoztam, beszélgettem legalább ötven fiatal tanítónővel, amíg megszü­ letett bennem az elbeszélés főhőse.

Valahogy így módosítanám tehát a mondást: jó iskola az újságírás az író­ nak, csak tudnia kell egyeztetni a ket­ tőt.

Vidéki — fővárosi író — Elég gyakran hangoztatott vagy legalábbis használt jelző írókkal kap­ csolatban, hogy fővárosi, vidéki. Köz­ ismert az a gyakorlat is. hogy a fiatal írókat (vidékieket) a második kötetük, ha nem mindjárt az első Budapesten találja. Sipkay Barna pedig nemcsak hogy újságíró maradt második kötete után, de nem hagyta el Nyíregyházát sem.

— Az újságírással kapcsolatban már kifejtettem a véleményemet.

A vidéki jelzővel kapcsolatban pe­ dig nem elsőnek állapítom meg, hogy amint nincs vidéki és fővárosi iroda­ lom külön-külön, úgy nincs vidéki és fővárosi író sem abban az értelemben, ahogyan néha használják. Csak jó és rossz irodalom van (esetleg közepes), de az semmiképpen sem a megírás helyétől függ.

Az viszont igaz, hogy nem hálás dolog itthon. Nyíregyházán dolgozni, ha arra gondol az ember, hogy a leg­ kisebb irodalmi ügyben is ötszáz ki­ lométert kell utazni Budapestre, mert itt egyáltalán nincs irodalmi közélet.

Másrészt viszont jó itt, mert nap­ jaink ellentmondásait életközelségben találja itt meg az ember, jobban, köz­ vetlenebbül, mint Pesten.

Határtalan élet — a határon túl?

— Egy év alatt két kötet, nem is beszélve a színpadról, a folyóiratokban megjelent elbeszélésekről — nem kis teljesítmény. Mégis talán nem lesz tü­ relmetlenség tőlünk, ha a következő kötetről, esetleg kötetekről érdeklő­ dünk.

— Jelenleg két regényen is dolgo­ zom. Említettem már, hogy lí)56-ban megjelent egy ifjúsági kötetem Üj er­ dész címmel. Nem akarok hűtlen lenni az ifjúsághoz, most egy hasonló ifjú­ sági regényen dolgozom. A 12—16 éves gyerekeknek szóló könyv egy gyermek nagy küzdelméről szól. A háború pok­ lában keresi az édesanyját. A másik­ nak még csak a kezdetén tartok. Erről csak annyit mondhatok, hogy a mai magyar falu ellentmondásairól szól majd.

Határtalan élet címmel már nyom­ dában van eddigi legnagyobb írói ne­ kirugaszkodásom. Nemcsak terjedelem­ ben, remélem, egyébként is jóval na­ gyobb a Messzi harangszónál. A regény

az 1930-as évektől egészen napjainkig követi nyomon egy munkás és egy ér­ telmiségi család életét. Különösen kez­ detben vádoltak azzal, hogy figuráim szélsőségesek. Nem szokvány típusokat rajzoltam meg ebben a regényemben sem. Főhőse egy munkás, aki ösztönö­ sen keresi a társadalmi igazságot, ezért gyakran szembekerül magával az igazsággal is.

Ez a kötetem egyébként még az

idén forgalomba kerül. Valószínűleg meg fog jelenni Csehszlovákiában is.

Elkészültem ezenkívül egy Hajnali hintához hasonló kötettel is. Abban is egy kisregény és több elbeszélés lesz.

Előző kötetemben azonban benne vol­ tak a még 3—4 évvel ezelőtt írt no­ velláim is, ebben viszont csak a fris­ sebbek lesznek. Azt hiszem, sokkal érettebbek, kiforrottabbak, de végső soron majd az olvasók döntik el.

K U K N Y Ó JÁNOS:

MEGYÉNK ALMATERMEI.ÉSE 1. Történeti kialakulás A Nyíriig és a Tisza—Szamos vidékének gazdaságföldrajzilag szinte egyedül álló almckultúrája alig néhány évtizedes múltra tekint vissza, és mégis a hazai és a kül­ földi piacokon is egyre jelentősebb szerepet kezd betölteni. Sokszor feltesszük a kér­ dést, hogy mi az oka a szabolcsi alma hazánk határain is túlterjedő jó hírnevének, és pára'’an keresettségének. Hogy helyes feleletet, adjunk, ahhoz a természeti és társa­ dalmi tényezők együttesét és a gyümölcstermesztésben betöltött szerepét kell figye­ lembe venni.

A természeti tényezők közül sajátos, az egész megyére kiterjedő egyéni jellem­ vonással csak az éghajlatunk rendelkezik, mert közismert tény. hogy megyénk talaj­ térképe az alföldi tájak közül a legváltozatosabb, hiszen területünkön a legsoványabb cs folyton mozgó homoktalajtól a terméketlen szikig csaknem minden mérsékeltövi talajféleség előfordul. ..Éghajlatunkat viszont az egész Magyarországon, sőt egész Európában egyedül­ álló, viszony'ag magas páratartalom és sok napsütés jellemzi." (’) „A Nyírség és a Szatmár—Bereg-i síkság az Alföld legészakibb. így természetesen a leghűvösebb terü­ lete i s . E z utóbbi megállapítást bizonyítja az a tény is. hogy míg Szeged évi középhőrréi'sékletc 11.4 C", addig Nyíregyházáé 0.8 C", Kisvárdáé pedig csak 9,3 C".

Még ennél is nagyobbak az eltérések a lehullott csapadék mennyiségét illetően.

Ugyanis megyénk K-i része 2—300 mm-cl több csapadékot kap, mint pl. az Alföld legszárazabb vidéke a Jászság, de a megyénk K-i és Ny-i része között is 100—150 mm-es az évi csapadékkülönbség. Az elmondot'ak kísérő jelenségeiként jelentkező állandó magas légnedverség, gyakori talajmenti köd, a késő tavaszi éjszakák kora­ hajnali óráiban képződő bőséges harmat, mind igen előnyös a minőségi almatermelés szempontjából. Pl. többek között mérsékelt fagyveszéllyel számíthatunk.

A nagy csapadékbőség, a köd és a harmat ellenére megyénkben a napfénytartam alig alacsonyabb az Európa szerte kimagaslóan verőfényes Alföldünknél. Pl. amíg Szegeden a napfényes órák száma eléri a 2068 órát. addig Nyíregyháza még mindig viszonylag magas 1950 átlag órával részesül. De a megye délebbi részein a napfényes órák száma megközelíti a 2000 órát is. A hosszú verőfényes meleg koraősz (szeptem­ ber, október) az ún. vénasszonyok nyara, szinte kontinensünkön is párját ritkítóan szépen kifejlődik.

Mindez együttvéve: a viszonylagos magas nedv és páratartalom, a sok napsütés, a Nyírségnek olyan sajátos éghajlati jellemvonása, melyek gyümölcseink, elsősorban a téli almafajták (Jonathán) utólérhetelenül kimagasló cukor, vitamin, szín, illat és zamatgazdagságát és kiváló gasztronómiai (emészthetőségi) értékét biztosítja.

Természetes éghajlatunknak másutt fel nem lelhető egyéni jellegzetességén túl, szabolcsi márkás almáinknak világviszonylatban elismert jó hírnevéhez hozzátartozik

128

kertészeinknek, almatermelőinknek több évtizedes tapasztalata, magas szaktudása és az egész népgazdaságunknak a folyton emelkedő beruházásokban jelentkező áldozat­ készsége is.

Az egész megyében általános kedvezőnek mondható éghajlati feltételek mellett, a Szatmár—Bereg-i tájon a gyümölcstermelés szempontjából, pluszként jelentkezik a folyóvizekben való gazdagság. Mert a Tisza, Szamos, Túr, „Kraszna” a gyümölcs­ termelés szempontjából kedvező éghajlatmódosító hatásokon túl, mint fontos viziutak már évszázadokkal ezelőtt is hozzájárultak a táj gyümölcstermelésének kialakulásá­ hoz. Ezért vallja Nyékes István, hogy a Szabolcs-Szatmár-i gyümölcstermelés ősi fészke a folyók ártere és innen e bölcsőből indul a gyümölcs a nyírségi homok meg­ hódítására. Nyékes feltevését Hársfalvi is megerősíti, mert „Szabolcs megyei gyü­ mölcsfaadatok 1781-ből” című tanulmányában a Tisza alsóbb szakaszának községeit írja le gazdag gyümölcstermelőként, mely gyümölcsösökben az alma, szilva, cse­ resznye, meggy volt legnagyobb számban.

A megye századforduló előtti gyümölcstermelését általánosságban az árugyümöl­ csösök (árugyümölcsös a 800 négyszögölnél nagyobb összefüggő gyümölcsös) teljes hiánya a házikertekben és a szórványokban, valamint a folyók árterét kísérő dzsun­ gel gyümölcsösben fellelhető vad, vagy kevésbé kultúrfajták termelése jellemezte.

Pl. penyigei szilva, kenézi piros alma, kormos alma, stb. A gyümölcstermelés szerke­ zetének történeti alakulását pedig az előző évszázadokon át mindig a közlekedés, vagyis a szállítás lehetősége és a helyi piac felvevő ereje határozta meg.

A századforduló után e téren is döntő változás következett be, a gyorsan fejlődő közlekedés és a kereskedelem hatására megyénk gyümölcstermelésének történeti arányai lassan felbomlásnak indulnak. 1935-re már az alma, a fák számát illetően is erősen megközelíti elsőbbségében a szilvát. Ennél persze sokkal jelentősebb az a tény, hogy míg pl. a szilvát, diót és egyéb gyümölcsöket ebben az időben szinte kizárólag csak házikertékben és szórványokban találjuk, addig az almát már több 10 vagy 100 kh-on korszerű árugyümölcsösökbe telepítik.

E változásokat legjobban az almatermelés gyorsütemű előretörésével szemlél­ hetjük: 1895 év 168 293 db fa található (mai megyehatáron belül) 1935 év 634 807 db fa található „ 1959 év 2 460 015 db fa található „ Megyénkben a szó igazi értelmében vett almatermelésről azonban csak az áru­ termelő gyümölcsösök létrehozása óta beszélhetünk. Ez az időszak a 20-as évek vé­ gére esik, amikor is néhány tőkeerős nagybirtok (Tuzsér, Fényeslitke, Ibrány), vala­ mint a Szamos völgyi és a Nyíregyháza környéki középparaszti gazdaságok állami kölcsönök segítségével nagy, illetve kis 0,5—3 kh-as gyümölcsösöket hoznak létre, javarészt kiváló minőségű Jonathán almával betelepítve.

A szabolcs-szatmári árutermelő gyümölcsösök történeti kialakulását Pethő Ferenc a telepítő gazdaságok jellegétől, a telepítési rendszerek megválasztásából függően három szakaszra osztja: 1. 1930—1945 között eltelt időszakban mint már említettem, az ÉK—Nyírség tőke­ erős nagybirtokai alakítják ki korszerű árutermelő almáskertjeiket. A Tisza—Sza­ mos vidékén és Nyíregyháza környékén pedig parasztbirtokok hoznak létre 0,5—3 kh-as gyümölcsösöket.

2. 1949—1960 között eltelt időszak első éveiben, közvetlenül a háború után az áru­ termelő gyümölcsösökben is visszaesés következett be: „1949-től kezdődően azonban újabb lendületet vett a meglévő gyümölcsösök kezelése, és az új területek betelepí­ tésére is sor került.

129

Ez a fellendülés egybeesett az állami gazdaságok megalakulásával, fejlődésével. .A telepítés súlypontja teljesen áthelyeződött a Nyírség homokos területeire, illetve az É-i részek felől egyre jobban a D-i szántóföldi növények termelésére kevésbé alkal­ mas területekre.

1960-ig üzemi gyümölcsöseinket 10-szer 10 m-re telepítették és teljes egészében vadalanyra oltott közepestörzsű oltványokat használtak. Ebben az időben alakultak ki a Nyírség nagy gyümölcstermelő gazdaságai, mint pl. a balkányi, a nyírmadai, kemecsei, nvíriugosi állami gazdaságok, amelyekben itt a télialma gyümölcsösök területe eléri vagy meghaladja az 1000 kh-at is.“ ( ) 3.

1960-tól a Il-ik, majd a Ill-ik 5 éves terv időszakában, az állami gazdaság tapasztalatai alpján a tsz-ek veszik át az almatelepítés stafétabotját, azaz alakítják ki saját korszerű nagyüzemi almáskertjeiket. Ez időszak gondjairól, eredményeiről a további fejezetekben szólunk.

Almaszedés a rohodi tsz-ben.

2. Almatermesztésünk jelene és jörője Napjainkban mindenki előtt ismert, hogy Szabolcs az ország legjelentősebb almatermelő körzete. De az is tudott dolog, hogy a gyümölcstermelés szerkezetében sehol olyan aránytalanságok nem mutathatók ki, mint éppen területünkön. Ugyani* a megye árugyümölcsöseinek 1939-ben még 96.3%-a almát termelő árugyümölcsös volt. Almatermelésünk nagy népgazdasági jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy az ország összes almafaállományának mintegy 18% megyénkben található. Gyümölcsö­ seink adják az ország téli almájának 50—80%-át. az exportnak pedig 70—90%-át.

Országosan legkedvezőbb az üzem formák szerinti részesedés is, mert míg országosan átlagban az almafáknak 27,7%-a vo'.t a legfejlettebb üzemformákban az árugyümöl­ csösökben, addig Szabolcs—Szalmái- területén 65%. A megye 7 627 árualmása az or­ szág összes árutermelő almásának 46%-a. (1959). Legtöbb árugyümölcsös található a kisvárdai (országosan is legmagasabb), csengeri, nagykállói, mátészalkai, baktalórántházi járásokban.

139

Itt azonban rá kell mutatnom területünk uralkodó üzemformájának, az „áru­ gyümölcsösnek-’ egyedülálló problémájára is. Megyénk árugyümölcsöseinek nagy része a kisárutermelő idők szülöttei, ezek a szocialista termelő viszonyok között mint kisüzemek, már elavultnak tekinthetők, hiszen nagyrészük kb 40% egy katasztrális holdnál kisebb, továbbá kb. 30% nem haladja meg a két katasztrális holdat. Ezek az üzemi viszonyok részben úgy akadályozzák a korszerű agrotechnikát, mint pl. a szór­ vány vagy szőlő közötti gyümölcsösök, noha ezeknel jóval gazdaságosabbak is. Jelen­ leg megyénkben igazán korszerű több 10 vagy 100 kataszteri holdas árutermelő al­ mással néhány tsz-t kivéve, csak az állami gazdaságok rendelkeznek.

A második ötéves terv időszakában 1901—05 között országosan 127 000 kh. nagy­ üzemi gyümölcsös telepítésére kerül sor. örvendetes, hogy e tetemes mennyiségnek kb. egynegyed része éppen megyénk gyümölcsöskertjeit gazdagítja.

Szabolcs—Szatmár gyümölcstelepitésének teric a II. ötéves terv időszakában Gyümölcsnemek Alma Alma (törpe) Szilva Meggy Bogyósok Dió Egyéb

1961 5 694 kh.

110 01 44 27 535 69

Megye összesen: 6 740

2 000 kh.

000 400 350 250 500 650

2 800 kh.

800 500 350 250 500 550

1965 2 396 kh.

710 589 526 123 485 811

19 500 kh.

3 520 1 600 1 400 900 2 300 2 600

7 940

5 750

5 750

5 640

31 820

1962

1903

1964

1961 65

5 610 kh.

1 100 50 130 250 200 520

A fenti táblázatban igen figyelemre méltó annak a törekvésnek érvényesülése, ami gyümölcstermelésünk szerkezeti összetételének megjavítását, túlzottan az alma irányába történt sok nehézséget okozó egyoldalúi;ág felszámolását tűzte ki célul.

Ugyanis amíg 1961-ben a telepítésnek közel 90%-a alma volt, addig 1965 évi előirányzatban az alma már csak kb. 45%-al részesült.

Az intenzív telepítés járási megoszlási (vonalkázott terület) 131

Közben előretört a dió, meggy, szilva, bogyósok és egyéb gyümölcsösök telepí­ tése. Az örvendetes szerkezeti változás mellett nem kevésbé jelentős az a tény sem, hogy a telepítés súlypontja az É—Nyírség rozsdabarna, erdő- vagy homokos-löszös mezőgazdasági Hajainkról áttevődött a D—Nyírség futóhomok vidékeire.

Az intenzív telepítés színterévé a nagvkállói, nyírbátori, mátészalkai és baktalórántházi járások léptek elő.

; zep KW

Mérséklődik, vagy csökken az előző évek telepítési üteméhez viszonyítva a gyü­ mölcstelepítés a kisvárdai, csengeri, fehérgyarmati stb. járásokban. Változás követ­ kezett be a telepítést végző üzemek jellegében is. Mert míg az előző években az ál­ lami gazdaságok és kis- és középparaszti gazdaságok hozták létre korszerű, vagy ke­ vésbé korszerű árugyümölcsöseiket, addig a II. ötéves terv időszakában a legnagyobb telepítési erőt a tsz-ek képviselik, és alakítják ki korszerű, többszáz kh.-as gyü­ mölcsöskertjeiket. Figyelemre méltó fejlődés következett be a telepítési rendszerek megválasztásában is egyre jobban figyelembe veszik a gépesítés lehetőségének biz­ tosítását, ezért a korábbi 8X8-as, majd a felszabadulás utáni lOXIO-es kötési rend­ szer helyett ma a 12X7-es álLamilag előírt rendszerben folyik legtöbb újonnan létre­ hozott gyümölcsös kialakítása. Megemlítésre méltó, hogy a Nyírségben is egyre na­ gyobb területen folyik a törpetörzsű tormŐkaros orsós almások telepítése.

Mindezek együttvéve azt bizonyítják, hogy a II. ötéves terv időszakában nemcsak a nagy területi növekedést sikerült maradéktalanul megvalósítanunk, hanem gyü­ 132

mölcstermelésünk egy sor vonásában viszonylag rövid idő alatt minőségi átalakulás is bekövetkezett. Külön kell foglalkoznunk még termésátlagainkkal. Megállapíthat­ juk, hogy termésátlagaink eléggé változóak, az egyaránt érvényes az évenkénti, a földrajzi (területi) és szektorális vállozóságra. Kétségtelen, hogy legmagasabb ter­ mésátlagot az állami gazdaságokban érnek el, hiszen ma még ezek a szektorok ren­ delkeznek a legnagyobb és legtöbb termő, korszerű árugyümölcsösökkel. Azonban még ezekben az üzemekben is a termésátlagok alakulását igen lényegesen befolyá­ solja a termőhely talaja, az egyes évek éghajlati különbözősége.

Terméseredmények alakulása a különböző talajú területeken a Nyírmadai Állami Cazdaságban

Év

1955 1956 1957 1958 1959 1960

Nyúlás brigádterület Telepítési év: 1932.

Talaj: laza homok 180 q/'kh.

163 „ 120 ,.

117 ., 195 ., 127 „

Fényes brigádterület Telepítési év: 1930.

Talaj: buckás futóhomok 80 q 'kh.

75 „ 90 ,.

95 „ 112 „ 98 „

Az állami gazdaságok termésátlagainál általában alacsonyabbak a tsz-ek és a magán kezelésben lévő gyümölcsösök hozamai. Ez érthető is, mert a tsz-ek most ala­ kítják ki árugyümölcsöseiket, gyümölcsösük nagyrésze még fiatal (1—2—3 éves tele­ pítés), másrészt főleg a kisvárdai és csengeri járás tsz-einek üzemi termő gyümölcsö­ sei nagyrészben kicsinyek, egy-két-három kh-asok. A nagyobb gyümölcsöskertjeik jó része pedig az 1920-as, 30-as évek telepítéséből valók, tehát elöregedtek, kiritkultak és lassan kivágásukról kell gondoskodni. Mindezeknek a csökkentképességű gyümöl­ csösöknek a termésátlagát még az is rontja, hogy telepítési rendszerük és kicsiny vol­ tuk miatt ezek nagy része, mint kisüzemek kezelhetők, azaz korszerű agrotechnikával való művelésük sok nehézségbe ütközik. Természetes a tsz-ek termésátlagainak elemzésénél figyelembe kell venni a tsz-ek elégtelen szakember, műtrágya, növény­ védelem stb ellátottságát is.

3. Almatermelésünk körzeti beosztása Megyénk almatermelését Simon László, a Nyírség gyümölcstermelésének egyik legnevesebb gazdaságföldrajzi kutatója öt koncentrációs területre, azaz üt alkörzetre bontja. Egy-egy alkörzetbe nagyjából azonos fasűrűségű községeket sorol. Természe­ tes, hogy beosztásánál a fasűrűségen kívül figyelemmel volt még egyéb tényezők sze­ repének megítélésére is. Pl. üzemnormák megoszlása, fajtaszerinti összetétel, egyéb növényekhez való arányok, történeti kialakulása stb.

Meg kell azonbar jegyeznünk, hogy Simon László az 1959-es gyümölcsfaszá­ molási adatok alapján készítette el dolgozatát, így ezen a beosztáson az utóbbi évek nagy telepítései bizonyos módosítások elvégzését teszik szükségessé. Azonban e mó­ dosításokat mindaddig, amíg pontos statisztikai felmérések nem állnak rendelkezé­ sünkre, nem tudjuk maradéktalanul elvégezni. Így az alkörzet megjelölés helyet', mint Simon László is használja, a koncentrációs terület megjelölése az elfogadhatóba , ebből kifolyólag el kell tekintenünk a körzethatároknak is teljesen pontos leírásátó'.

1. A Számos-völgy: a Szamos ön'ésére települt a megye legősibb gyümölcster­ melő koncentrációja. A folyót hosszú évszázadokon át kísérték a helyi szakemberek által dzsungel gyümölcsösnek nevezett, galéria-erdő jellegű gyümölcsösök. A 20-as évek vége télé a telepítést elsősorban a paraszti gazdaságok indították meg. Az áru­ almások részvétele nagy. Legtöbb községben 70% felett alakul. Árualmásaink nagy­ része azonban kicsiny, sok az elöregedett, kivágásra szoruló fa. Legjelentősebb alma­ termelő községei Szamostatárfalva (a község összterületének 34,8° 0-a alma), Számos­ becs, Szamosújlak, Szamosangyalos, Komlódtótfalú, Csongor. Az alkörzet tovább­ fej iesztcsének ütemét ma még sok vita követi.

2. Tisza-völgy: Tiszaújlaktól, Szabolcsveresmartig kíséri a folyó futását. Felsőbb szakaszain a szilva és a dió az uralkodó gyümölcsnem, Vásárosnaménytól azonban az elsőbbségüket elvesztik és mindjobban előtérbe kerül az alma. Egykor a Számos­ völgyéhez hasonlóan itt is igen elterjedtek voltak a dzsungel-gyümölcsösök, azonban ezeket a Tisza alsóbb szakaszain gyakorlatilag már felszámolták. E vidéken alakultak a 20-as évek végén a megye első korszerű árugyümölcsösei. Árugyümölcsösök száma kevesebb az előző körzetnél, a meglé\*ők azonban nagyobbak. A fák itt is sokfelé elöregedtek, kivágásuk, felújításuk folyamatban van. A körzet továbbfejlesztésének ütemét itt is sok vita követi, hiszen a jó termőerejű rozsdabarna erdőtalajon egyéb növények is igen eredményesen termelhetők. Pl. burgonya, dohány. Legjelentősebb almatermelő községeink: Fénycslitke, Komoró, Tuzsér, Tiszabezdéd, Tornyospálca, Újkenéz.

3. Kelet-Nyírség: Rozsdabarna erdőíalajon és homokos löszön alakult ki a Nyír­ ség egyik legfiatalabb, de egyik legfejlődő képesebb almatermelő körzete. Gyulahá­ zától Mátészalkáig a baktalórántházi járás keleti községeit is magába foglalja. Sajá­ tos arculatú, az egymás melletti községek állománya mellett nagyok az eltérések, sok a foghíj. Itt helyezkednek er a Nyírség legjelentősebb almatermelő állami gazdasá­ gai, a nyírmadai cs hodászi. Az utóbbi időben szépen fejlődött Mátészalka, Papos, Nyírkáta, Kántorjánosi tsz-einek almatermelcse is.

4. ,,Nyíregyháza központú, részben vegyes jellegű gyümölcstermelő alkörzet, a megye K—i határaitól Apagy ronaláig D—i határától a Rétközig tart.” (*) É— i része kiváló „almatalajú” homokos löszre települt. D—en a kovárványos homok vált az utóbbi óvek almatclepitcsének színterévé. Az É—i részen inkább a kisüzemek az el­ terjedlek, a D—i részen újabban több 100 kh.-as almásokat hoznak létre. Az alkörzet fejlődése szempontjából igen jelentős az apagyi, ba.kányi, állami gazdaság és az Iiona-tanyai Tangazdaság olyan értelmű tevékenysége is, hogy ösztönző példájuk mellett, számtalan elméleti és gyakorlati segítséggel könnyítik a tsz-ek almatermelő kezdeményezését. A körzet jelentősebb almatermelő községei még Ibrány, Rakamaz, Nyírszőlős, Nagykálló, Biri stb. Az aikörzet mindkét részében még jelentős felfutással számolhatunk, azonban itt fokozottan kívánatos egyéb gyümölcsök nagyüzemi tele­ pítését is szorgalmazni.

5. D—Nyírségi almatermeléshez a Hajdúhadháztól—Nyírbátorig húzható vonaltól D-re elhelyezkedő községeket soroljuk. A sovány, de jól megkötött homokjainak leg­ intenzívebb növénye az alma. Ezért e körzetben még igen sok a tennivaló. Almáskert­ jeink száma egyre több, a meglévők nagyrésze fiatal, alig 2—5 éves. Legjelentősebb községei Nyírbátor, Nyírbogát, Nyírlugos. A nyírlugosi állami gazdaság modern al­ máskertjében igen szép eredményt értek el a csőkutakból történő öntözéses alma­ termelésben.

134

4. A s z a b o l c s i a l m a n é p g a z d a s á g i j e l e n t ő s é g e

Alig néhány évtizeddel ezelőtt még Európa piacaira a tengeren túlról szállították a jó minőségű Jonathán almát. A versenytárs nélküli Kaliforniai Jonathán kontinen­ sünkön valóságos luxus cikk volt, cs csak a jómódúak asztaláig jutott el. A 30-as évek végén a gyümölcspiacon az amerikai almának méltó partnereként jelentkezik a magyar Jonathán, amely lényegében a Tisza—Szamos vidékéről származik. Úgy látszott. — és ez azóta be is igazolódott —, hogy a Jonathán származási helyétől elő­ nyösebb, a minőség szempontjából jobb éghajlatú és talajú területre került. Ugyanis a Tisza—Szamos vidékén a magas páratartalom és sok napsütés együttes előfor­ dulása a téli almának egyedülállóan kimagasló szín-, illat-, cukor-, vitamin- cs zamat gazdagságát biztosítják. Mindezek a tulajdonságok pedig az export szempontjából elcngedhetelenek. növelik az áru exportképességét, hírnevét és keresettségét.

A Tisza—Szamos gyümölcsexportja nem új keletű. Már a XV—XVI. században is virágzott. Erre utalnak a kassai, kallói, kisvárdai, nagybányai, debreceni harmincad hivatalok egykori feljegyzései, melyek szerint a kassai kereskedők bort, besztercei szil­ vát, különböző aszalványokat, faggyút, ökörbőrt szállítottak külföldre, elsősorban Len­ gyelországba. (Megjegyzem, hogy áruik nagy része megyénk területéről származik.)

Pl. Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró 1573—1035 között sokszor küld Lengyelországba aszalt gyümölcsöt, diót és bort. Ugyancsak korán kibontakozott és virágzott a hazai kereskedelem is. A XVI. és a XVII. században a Szamoson, Tiszán tutajozó sót szállító sajkások (tarpni, tiszabecsi, tiszaújlaki, csenged stb. lakosok) víziúton szállították a sok almát, diót, aszalványt Tokaj, Szolnok, sőt Szeged piacaira is.

Mindezek ellenére a gyümölcs és ezen belül alma exportról lényegében csak a második világháború előtti időkben beszélhetünk. Ekkor kezdenek hazai és európai piacokon egyaránt felfigyelni a szabolcsi almára. Azonban az almáknak világpiaci jelentősége csak napjainkban bontakozik ki. Ma megyénk Európa almatermesztésének alig 2%-a, és a megtermelt almának is alig 30—40%-a kerül külföldre. Természetes, hogy világpiaci szempontból e kicsiny mennyiség egyedülálló jelentőségét és keresett­ ségét elsősorban az átlagot messze meghaladó minőségi tulajdonságainak köszönheti.

Más a helyzet a szabolcsi alma népgazdasági jelentőségét illetően. Megyénk adja a magyar almaexport 70—90%-át, az összgyümölcsexporlból pedig az almára kb. 50:,/o esik. Almaexportunk részesedése az egész magyar mezőgazdasági nyerstermelésből kb. 7—8%, sőt nemzeti exportunkból is (beleértve az ipart) 0.4 és 1,1% között inga­ dozik. A teljesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy megyénk exportképes almás­ kertjei a mezőgazdasági művelt területnek alig haladják meg a 2%-át.

Igen érdekes és tanulságos, ha mezőgazdaságilag művelt területek export kapaci­ tását hasonlítjuk össze megyénk almáskertjeinek export kapacitásával. Amíg egy kh. mezőgazdaságilag művelt terület exportkapacitása 120—140 deviza forint, addig egy kh. termő almás exportkapacitása eléri az 5000—5300 deviza forintot. Tehát me­ gyénk almásainak exportereje 40—45-szöröse az országos átlagnak és ez még a tokaji borvidék export erejét is túlhaladja. A mezőgazdaságban egyedül az őszibarack és. a vetőmagtermő területeknek nagyobb az export kapacitása. Érdemes azt is megje­ gyezni, hogy míg az ország deviza bevételéből egy ipari munkásra 5700 deviza forint, egy mezőgazdasági munkásra 5—600 deviza forint, addig egy szabolcsi almatermesz­ tőre 5000—5200 deviza forint esik. Tehát almásaink exportkapacitása az egy főre eső deviza forint bevételében megközelíti az ipar exportáló erejét.(') Jelenleg almáink iránt hazai és külföldi piacokon is egyre nagyobb az érdeklődés, mégsem szabad megfeledkeznünk, hogy hamarosan évente 5—6000 kh. almás fordul

135

termőre. Ez óriási termésnövekedés, gyors és biztos elhelyezése váratlan problémát jelenthet külkereskedelmünknek. Természetes, hogy külkereskedelmi szerveink tud­ ják és erre felkészülnek. A kiváló minőségű szabolcsi Jonathán export lehetőségei nagyok. Legnagyobb vásárlóink már jelenleg is — a jövőben még inkább —a KGST országok. Ezen belül is elsősorban a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK. De jelen­ tősen bővül a kapitalista piacunk is. már ma is sok almát szállítunk az NSZK-ba, Ausztriába,Svájcba, Angliába, Finnországba, Svédországba stb.

A szabolcsi alma útja a örömeink és gondjaink Az alma hűséges növény, jó jövedelmet biztosít, tőle szebbekké válnak amúgy is Siép nyírségi tájaink, gazdagabbak lesznek tszi-eink. Elég ha azt említem, hogy azon a homokon, ahol 10—15 évvel ezelőtt csak 5—6 q rozs termett, ma 120—140 q almát szüretelnek. De ennél is lenyügözőbb az újfehértói kísérleti gazdaság eredménye, ahol a törpegyiitnölcsös egy hektárján 750 q almát termeltek. Az alma jelentőségét megyénk gazdasági életében ma már könnyű megítélni. Ugyanis Simon László számí­ tásai szerint már 1960-ban, a Nyírség mezőgazdasági termelési értékének 6,5 %-át az alma adta, jóllehet ekkor még alig 12 000 kh. termő almásunk volt, Ha figye­ lembe vesszük, hogy 1970*-re legalább 50 000 kh. termő almásunk lesz, akkor ez azt jelenti, hogy az 1960-as értékprodukciónak legalább ötszörösével számolhatunk, így 136

területünkön csak az alma felfutása 20—25no-kal növeli az egész mezőgazdaság érték­ termelését. A szemléletesség kedvéért hozzátesszük, hogy a II. 5 éves terv a mezőgaz­ dasági termelésnek 22—23%-os növekedését irányozza elő. Mindebből könnyen azt gondolhatnánk, hogy érdemes volna megyénkben monokultúra jelleggel csak almát termeszteni. Ám az alma már ma is az örömök mellett sok gondot és problémát okoz. Mun­ kaerő, szállítás, tárolás, gyümölcsfogyasztás kérdését már ma sem tudjuk megnyug­ tatóan megoldani. Az almatermelés munkaerő szükséglete egész évben kevés, viszont szüret idején sok munkáskézre van szükség. Jelenleg a szakemberek becslése szerint a megye termelőszövetkezeteiben az almaszüret 10— 12 000 munkást köt le. Tíz év múlva számolva a gépesítés fejlődésével is, szüret idején legalább 30—35 ezer mun­ káskézre lesz szükség.

A munkaerő szükséglet szezon jellegére megdöbbentően jellemző, hogy pl. a Fe­ hérgyarmati Állami Gazdaságban állandó munkáslétszám 3C0 körül alakul, míg szüret idején a gazdaság 2000 embert foglalkoztat. A Szamos menti kis községek tsz-einek megerősödése következtében szüret idejére már füles munkaerőt nem tudnak bizto­ sítani a gazdaságoknak. Ez a jelenség a tsz-ek fokozatos megerősödése következté­ ben megyeszerte általánossá válik, sőt a legmagasabb mérvű gépesítés mellett is, ha a tsz ek által telepített gyümölcsösek termőre fordulnak, akkor az állami gazdasá­ gokhoz hasonlóan az őszi szezonban szintén munkaerőkereslettel lépnek fel. Mindez néhány év múlva igen nehéz problémák elé állíthatja megyénk munkaerő gazdálko­ dását.

Gyümölcsfogyasztásunk változatosságát tekintve, az országban a legrosszabb. Egy sor gyümölcsből a lakosság igényeit sem tudjuk kielégíteni. Gyümölcstermelésünk e belső ellentmondását, — hogy a legnagyobb gyümölcstermelő területen a legalacso­ nyabb a gyümölcsfogyasztás — gyümölcstermelésünk szerkezetének némi átrendezé­ sével előbb-utóbb meg kell oldani. Másrészről a Nyíregyházán épülő Konzervgyár nyersanyaggal való folyamatos ellátása is sürgetően veti fel a kérdést.

Súlyosak tárolási problémáink is. Igaz, hogy Nyíregyházán felépült almatároló impozáns, és városunk egyik büszkesége, de már ma sem tud mégcsak enyhíteni se a támlás gondjain, a jövőbe pedig 4—5 nagyobb gazdaság igényeit sem fogja kielégí­ teni. Márpedig ha februárban—márciusban tudnánk az almát külföldre szállítani, ezzel megsokszoroznánk az exportértékét.

Mindezekkel a későbbi továbbfejlesztéseknél feltétlenül számolni kell. Mielőbb meg kell teremtenünk a felsorolt szükséges járulékos beruházásokat, mert csak így tudja az alma, a szabolcsi táj, a szabolcsi ember jólétét tovább emelni.

Felhasznált iroda'om: 1. Dr. Simon László: A Nyírség és a Tisza—Számos-vidék almatermesztése. Föld- f rajzi Közlemények. 1962. III. 2. Dr. Borsy Zoltán: A Nyírség természeti földrajza. 1961.

3. Felhő Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye gyümölcstermesztésének jelenlegi hely­ zete és a fejlesztés néhány problémája. Tudomány és Mezőgazdaság. 1964. 3.

Továbbá: Flársfalvi Péter: Szabo'cs megyei gyümölcsfaadatok 1781-ből. Agrár­ történelmi Szemle. 1961. I. — Keserít János—Dr. Nagy Vilmos: Gyümölcstermeszté­ sünk helyzete és problémái. Tudomány és Mezőgazdaság. 1964. 3. — Kuknyó János: A mezőgazdaság szocialista fejlődésének néhány vonása megyénkben a II. ötéves terv időszakában. Nyíregyháza, 1963. — Kuknyó János: Szabolcs almatermesztésének gaz­ daságföldrajzi megoszlása. Borsodi Földrajzi Évkönyv. 1964. V. — Nyékes István:

137

Történelmi gyümölcstermelő tájaink. (Kézirat). — Dr. Pécsi Sándor—Sárfalvi Béla: Magyarország földrajza. 1958. — Dr. Simon László: A nyírségi példa. Földrajzi Köz­ löny. 1962. I.

A nyíregyházi almatároló

138