Kora újkori másolatgyűjtemények szerepe középkori törvényeink kiadásakor A kódex a benne foglalt dekrétumok tartalomjegyzékével kezdődik. Az első törvény az 1222-es Aranybullának Mátyás 1464. évi ún. koronázási dekrétumában foglalt átirata, az utolsó pedig a most vizsgált 1514. évi országgyűlés törvénykönyve. A tartalommutató előtt áll a kötet dedikációja: e szerint a turóci Jeszenszky Dániel készítette Selmecbánya város számára. A kézírás alapján az egész kézirat – leszámítva az utolsó öt oldalt – Jeszenszky kezétől való. Az öt utolsó oldalon olyan jogszabályok vannak felsorolva, amelyeket 1557-ben és 1558-ban a Mérei Mihály elnökletével működő személynöki széken alkalmaztak. Ezeket már egy másik scriptor írta a kódexbe. Végül az utolsó, 292. oldalon egy, már 1570-ből való jogi nota olvasható, amely egy harmadik kéztől származik. Ebből kiindulva Jeszenszky a kézirat másolását minden bizonnyal 1557 előtt befejezte. Személye minden valószínűség szerint azzal a Jeszenszky Dánielével azonos, aki 1563-ban és az azt megelőző években Turóc megye alispánja volt.25 Aligha tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy ez a tisztsége tette lehetővé, hogy egy effajta gyűjteményt elkészítsen. A kötetben a 261. oldalon kezdődő 1514. évi dekrétum élén preambulum, a végén pedig a méltóságsorral ellátott záradék áll.26 E záradékban természetesen fel van tüntetve a kiadás dátuma: Szent Erzsébet napja (1514. nov. 19.), vagyis pontosan megfelel a dekrétum hivatalos változatában álló időpontnak. A szöveg tehát egyrészt formailag semmiben nem különbözik egy szokványos törvénymásolattól, másrészt kiadásának időpontját tekintve nem tér el az 1514. évi dekrétum hivatalos változatától sem. Amennyiben azonban elkezdjük tanulmányozni a szöveget, rögtön a másolat második oldalán okot fogunk találni némi gyanakvásra. Ennek az oldalnak a tetejére ugyanis a kézirat egy ismeretlen használója egy papírdarabot ragasztott, amelyen a következő áll: „A könyv eme két lapja (tovább) vizsgálandó, mivel a körmöcbányai könyvben az 1-től a 7-ig terjedő cikkelyek hiányoznak. Emellett az egész dekrétum összevetendő és összeolvasandó”.27 A rejtélyes „körmöcbányai könyv” minden bizonnyal egy, Jeszenszky kéziratához hasonló törvénygyűjtemény lehetett. Az illető, aki a papírszeletet a Jeszenszky-kéziratba ragasztotta, minden valószínűség szerint maga is egy törvénygyűjtemény összeállításán munkálkodott, amelyhez több kéziratot is felhasznált. Ennek során tűnhetett fel neki a Jeszenszky-féle másolat és a „körmöcbányai könyv” közötti különbség, amelyet akkurátusan fel is jegyzett a bővebb szövegű kéziratban. (Sajnos a körmöcbányai könyv hollétét nem sikerült megállapítanom.)28 Ha mármost a papírszeleten említett első hét cikkelyt elolvassuk, majd a dekrétum hivatalos változatával egybevetjük, azt kell megállapítsuk, hogy a hét artikulus kö Ez kiderül a Jeszenszkyek 1563-ban Ferdinánd királytól elnyert címeresleveléből. Lásd Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímjegyzéke. II. Czímereslevelek. Budapest, 1904. 44. (18. századi másolat alapján. A címereslevél eredeti példánya is megvan a Jeszenszky család levéltárában: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, P 323., 1. csomó. Vö. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. I–XII. Pest, 1857–1865. V. 340. 26 E nagyfontosságú szöveg kiadását elkészítettem, és az megjelenés alatt áll „Az 1514. évi dekrétum megszületése. A törvénykönyv eredeti változata” (= Mikó: Az 1514. évi dekrétum) c. tanulmányomban. 27 Istae bine facies libri concilientur, nam in Crembniciensi libro a primo articulo usque ad 7. scripta non habuntur, et praeterea totum hoc decretum collationandum et concordandum. – DF 235720., p. 262. 28 Kovachich 1812-ben Körmöcbányán járván két törvénygyűjteményt talált a levéltárban. Ezek közül azonban egyikben sem szerepel az 1514. évi dekrétum. – Kovachich: Notitiae 366.
25
103