KIKÖTŐI HÍREK
KIKÖTŐI HÍREK
német
„A Kikötői hírek ben az a legjob b, hogy csöppet sem szentimen tális” (Cate Blanchett, a Kikötői hírek c. film szereplője )
l, írek arról szó emberek” „A Kikötői h re az egyes g é lője) ss ö z ö k k lna női főszerep lm fi c. k e ír hogyan talá h tői oore, a Kikö (Julianne M
92
Három nap alatt tizennégyszer 25-3 0 perc szerzői felolvasás a héttagú zsűri előtt, maj d hozzávetőleg ugyanilyen hosszú vita a zsűritagok részvételével a klagenfurti ORF-Színházban, vissz afogott díszletek között. Semmi hűhó. A szerző felo lvas, a közönség vele olvas, ha kedve tartja, vagy rábízza magát az író előadására, amely hol segíti, hol hátráltatja a szöveg hatását. Az ORF és a 3Sat álta l rögzített felvételeken ugyanazok a képek váltakoz nak: szerző, zsűri, Ingeborg Bachmann egyik portréja , a közönség. Sokan gondolják úgy, hogy a Bachman n-díj és Német Irodalmi Napok változtatásra szorul, pörgősebb műsor kellene, sőt egyes önjelölt újító k szerint akár el is lehetne hagyni a felolvasásokat, inká bb töltse le ki-ki magának a szövegeket a netről. Nyil ván ez is egy lehetőség – amellyel a rendezvény hon lapját használva (http://bachmannpreis.eu/de) mos t is élhet bárki –, amelyet azonban annak ellenére, hogy esetenként én is szívesebben olvasom csak a szöv eget, mégis elvetek, hiszen éppen ez a sallangm entesség teszi lehetővé, hogy a klagenfurti Német Irodalmi Napokon vagy amikor a felvételeket nézzük, csak az irodalomra, a szerzőre és a szövegre koncent ráljunk. És habár a lapok többsége elégedetlen volt az idén mind a szövegek átlagos színvonalával, min d a zsűri vitáinak hevületével, én azt emelném ki, hog y mindig vannak nagyon jó szövegek, és ha akadnak is kivételek, általában azért ezeket díjazzák.
A zsűri idén az Ingeborg Bachmann-díjat a mezőny mindenféle szempontból legérettebb indulójának, Peter WAWERZINEKnek ítélte oda Rabenliebe című regénye egy részletéért. Az idén ősszel a berlini Galiani Kiadónál megjelenő regény címe talán Szívtelen szeretet lehetne magyarul. Az 1954-es születésű szerző hosszú évtizedeken át küzdött az anyaggal, mire képes volt szavakba önteni és nyelvileg megformálni élete meghatározó traumáját: édesanyja akkor két éves fiát az NDK-ban hátrahagyva nyugatra szökött. Az Ich finde dich azaz Megtalállak című részlet azt beszéli el túlnyomórészt a gyermeki én szemszögéből, ahogyan négyéves korában egyik árvaházból a másikba szállítják egy nagy fekete Csajkában, majd sajnálkozva rácsodálnak a kedves gondozónők a cérnavékony, visszamaradt fiúcskára. Szomorú történet, amely a visszatekintő felnőtt én helyesbítése által válik igazán szívszorítóvá, amikor arra reflektál, hogy a Csajka, a kor limuzinja csupán évek szívós munkájával kifejlesztett illúzió, vigasz a csattogó motorkerékpár helyett. Az igényes próza rétegei nemcsak az eseményeket megélő gyermeki én és az azokra visszatekintő, emlékezve rekonstruáló felnőtt én pozíciójának váltakozásából fakadnak. A köd, németül Nebel, amely nem más, mint a Leben, vagyis élet visszafelé olvasva, valamint a tél és a hó vezérmotívuma adja a szöveg allegorikus hátterét, míg a számos különböző műfajú intertextus, a gyermekek elleni erőszakról tudósító rövid hírek, vers- és könnyűzenei idézetek, valamint a hangképzés és a nyelv elsajátításának tankönyvi leírása korántsem céltalanul töri meg az elbeszélés folyamát és stílusát. A négyéves főszereplő az új otthonba érkezésekor ugyanis egyáltalán nem beszél. A beszéd elsajátítása, megtalálása, a téma artikulálása számára éppen olyan nagy feladat, mint a szerzőnek az emlékezés. „Úgy véltem, ha az írásban odaajándékozom magamat, megmenekülök az emlékezés ördögi körétől. Írás közben azonban mélyebben hatoltam emlékeimbe, mint szerettem volna” – áll a felolvasott részlet előtt, amelyet nemcsak a zsűri, de a közönség is a legjobbnak ítélt. A verseny másik két díj át is egy-egy olyan reg ényrészlet nyerte el, amely hamaros an teljes terjedelmében kapható lesz a könyvesboltokb an. A svájci származású, pillanatnyilag Berlinben élő, mi ndössze 24 éves Dorothe e ELMIGER érdemelte ki a kelag-dí jat Einladung an die Wa ghalsigen (Meghívó a vakmerőknek ) című regénye részletéé rt. A műben egy posztapokaliptik us, magányos tájon a mi ndössze egy testvérpár által kép viselt ifjúság egy töred ékes mini könyvtár könyvei, százév es újságok, még régibb térképek és fotók, valamint a kö rnyéken tett rövid felfed ező utak alapján próbálja rekonstr uálni a világ képét és ker esi, egy szebb jövőben bízva, a Buena Venturát, a nagy folyót. Az alapvetően intertextuálisa n szerveződő és a töred ékesség által meghatározott szö veg elsősorban eredetisé gé vel és rafináltan megnyitott ját éktereivel győzte meg a zsűrit. Judith ZANDER, Dinge, die wir heute sagten című reg ényének részlete kapta a 3Sa t díjat, az Ernst Willner Díj at pedig Aleks SCHOLZ Google Ear th című elbeszélése érd emelte ki.
A bevezetőben már említettem, a szer zői felolvasás nem mindig válik egyértelműen a szöveg javára. Nézetem szerint éppen a szerzőnő láthatóan gon dosan megkomponált, lélegzetelállítóan gyors tempójú és változatos hanglejtésű, teátrális előadásmódjának lett áldozata Verena ROSSBACHER schlachten. Ein Alphabet der Indizien (magyarul a bővebb kontextus ismerete nélkül mészárlás. A közvetett bizonyítékok ábécéje lehetne) címet viselő regényrészlete. Pedig maga a szöveg nagyon érde kes és összetett. Egy férfi ül a vonaton és gondolkodik . Pontosabban valami gondolkodik benne, aminek egyálta lán nem örül. Hiába próbál azonban a tájba feledkezni, újra és újra gondolkodáson kapja magát. A táj elemei és színei felől induló gondolatok megzabolázhatatlanul csaponganak és sem az ábécé, sem a geometria nem segí t megfékezni őket. Felbukkan egy festmény, valamely Angyali üdvözlet és annak képi elemei valamint az üdv özlet történetének profán átfordítása, amely szerint Gábriel teherbe ejti Máriát. Később ugyanebben a tém akörben egy metszett fa kép kapcsán a kis Jézust a hátán vivő Szent Kristóf és a „felszarvazott” Szent József felé kala ndoznak el a gondolatok, egyre azon igyekezve, hogy egy ominózus májusi nap és a kút melletti találkozás eml ékét elnyomják, míg a szöveg vége felé közeledve egyre erős ebben tör elő a vad szexuális vágy és a gyilkos agresszió . Egy szörnyű gyilkosság sejlik fel a képek hátterében, melyet áttételesen a mókus fejét csőrével kegyetlenü l szétzúzó varjú képe jelenít meg és amelyről a szöveg alap ján csak feltételezhető, de bizton nem állítható, hog y a férfi, akinek gondolatait olvassuk, valóban elkövett e-e vagy sem. „Hogy igaz-e bármi is. Hogy nemcsak szer kezet-e az egész és mint valami mozgékony mechanika, eltörnek az ujjak, ha belenyúlunk. A gondolkodás, az eml ékezés, a nő, ő vajon igaz-e, a nő, a gyerek, de valami keve redés van a fejben, a francba, egy fej, egy fej, az nem vurs tli, de a gyerek gondolata, és a feje, mint a pihe, egy nő és az ő felesége, hogy egy nő az ő felesége volt, hogy vala mi forró fájdalom áttúr rajta és újra kockákra szaggatj a, és nincs ott semmi […], semmi sincs a világon, ez mar ad, ez marad: semmi olyan munkálkodás a fejben, mint a zongora használata, hogy valamit gondolt, de ezt nem szerette. Ezt nem szerette.” A zsűri elnöke szerint a szöv eg erénye, hogy a gondolkodást próbálja meg lekövetn i, míg más zsűritagok túlzottan művinek, deklaratíve műv észkedőnek vélték a többek között a nőies káoszt a férfi as renddel ütköztető gondolatmenetet. Engem ugyana kkor nem győzött meg a zsűri vitája arról, hogy például a fent vázolt látens cselekményt felfedezték volna. Így hát, ha a fent említett önjelölt újítókhoz én is csatlakozhat om egy gondolattal, szívesen venném, ha a szerzők is lehe tőséget kapnának, hogy a vita végén vagy közben néh ány szóban reflektáljanak a neves kritikusokból és irod alomtudósokból álló zsűri véleményére. (Paksy Tünde)
93