Ebben a tanulmányban most nem térünk ki azokra a lehetőségekre, amelyek az egyes üzenethálók, üzenetláncok egyes tartalmi elemeinek további feldolgozásai révén fogalmazódnak meg. Ebbe a körbe különösen olyan „megfigyelések” tartozhatnak, amelyek az egyes üzenetterek, üzenetláncok részei időbeli változásainak, alakulásának mikéntjéről tájékoztatnak. Ilyen esetekben következtetni lehet bizonyos szakmai területek, kérdések aktualitásának vagy akár kiüresedésének tényeiről is. Egy további értékes információhoz vezethet egy azonos témakörhöz tartozó hálókonstrukciók – üzenetháló, üzenetlánc, illetve üzenettér – olyan értelmű feldolgozása, amely kimutatja az azokban szereplő egyes üzenettartalmak fontosságát, jelentőségét azon az alapon, hogy egy ilyen üzenettartalom hol, hányszor és milyen összefüggésben van az egyes hálórendszerekben jelen.
vállalóktól azt, hogy munkájuk, döntéseik eredményei transzparens módon a társadalom egésze előtt nyilvánosak, hozzáférhetőek és tartalmukban-összefüggéseikben értelmezhetők legyenek, illetve b./ hogy ebbe a folyamatba mindenki, aki érdemben annak alkotó-aktív résztvevője, a maga aktivitási szintjének (kapott vagy választott funkciójának) megfelelően bekapcsolódhasson, azaz a maga munkájához a „közösből” rendezett információhoz, tudáshoz juthasson, illetve a saját tevékenysége eredményeit a közös transzparens rendszerbe mindenki által azonosan értelmezhető formában és módon beépíthesse. Engedtessék meg, hogy utaljak ezzel a jogos igénnyel kapcsolatosan, arra az analógiára, amely egy ilyen igényt kielégítő rendszer és a „web 3.0”-val jelzett jelentésalapú technológia-generáció ismérvei között fennáll.
A továbbiakban a hivatkozott három tudás-értelmezési területről vett példákkal mutatjuk be a többdimenziós tudástér (üzenettér) lehetséges struktúráit és az ezt kitöltő tartalmakat.
Az ismertetésre kerülő példa, - az ún. konstrukciós-tudás körébe tartozó, - az épületszerkezetekre vonatkozó tudásháló egy szegmensének felépítését mutatja be. A 2.az. ábrán szereplő hálószegmens oszlopai az egyes – változó rangszámú és szerkezeti léptékű – objektumok megjelenési formáit jelentik:
A bemutatott példák szakmai fogalom- és szóhasználata néha eltér az általános bevezetőben alkalmazottól. A dolgok természeténél fogva minden alkalmazási kör a maga tradícióira is építve határozza meg a saját ontológiáját, amelyek néhány részlet tekintetében egymás felé csak külön értelmezőfordító „mechanizmus” segítségével kapcsolhatók tartalmilag össze.
2.sz. ábra
Alkalmazás a gazdasági szférában A bemutatott példa a gazdasági szféra körén belül rendkívüli szereppel bíró technikai-technológiai tervezési- és konstrukciós munkának a műszaki fejlesztéssel, innovációval kapcsolatos szegmenséhez kötődik. Mint ismeretes, a technológiai termékek, gyártmányok – már csak a piackényszerítő hatása miatt is -, állandó fejlesztés, korszerűsítés alatt állnak. Mi sem természetesebb, hogy ezek a folyamatok egyre inkább térben és időben is egymástól független partnerek, alkotó műhelyek közötti kooperációs rend keretei között zajlanak. Egy ilyen hátterű kooperációnak viszont elengedhetetlen feltétele egy olyan ismeret és tudásbázis, amely ezeket a folyamatokat könnyen kezelhető módon és formában kiszolgálja, megváltoztatva eddigi hagyományos és klasszikus technikákat. Napjainkban több területen is tetten érhető a korszerű tudásbázisokra épülő többsíkú, komplex átalakulás: Megváltozik az eddigi típusmegoldások (sémák) „klasszikus” szerepe: kereskedelmi árúként sokoldalúan összeépíthető, kombinálható technikai alrendszerek, rendszerelemek, komponensek és alkatelemek sora áll a konstruktőrök, tervezők rendelkezésére, Új alapokra helyeződik a lehetséges megoldások, (részmegoldások) közötti argumentált választások mechanizmusa, bonyolult, a tervezőtől, konstruktőrtől független, a tradíciókhoz képest „problémaidegen”, széleskörű társadalmi érdekeket képviselő szempontrendszerek és intézmények is döntő szerephez jutnak, Átalakulóban van az egy-egy szakmai területen, de azoknak különböző síkjain tevékenykedők közötti munkamegosztás és kooperáció kényszere, E területeken is általános szakmai igény – már csak egy általánosabb és átfogóbb kooperáció érdekében is – a rendelkezésre álló, felhasználható, illetve a tevékenység érdekében újként „keletkező” tudás többcélú reprezentálhatósága. (Már csak abból a célból is, hogy annak semmilyen része kárba ne vesszen.), Napjainkban jelent meg a gazdasági- és társadalomszervezés kérdéseivel foglalkozó szaksajtóban a „társadalomépítés új demokratikus formái” fogalomkörben annak az igénynek a megfogalmazása, amely szerint: a./ a társadalomaktivitás – és ennek szerves részeként a tárgyi-anyagi világ használatának, építésének, fenntartásának kérdései is, - demokratikus volta megkívánja az abban szerepet
a használati objektum, mint technikai rendszer van jelen, megadva a rendszeren belüli rendszeralkotókat, illetve az objektum aktuális technikai környezetét, amelyet ebben az értelemben, mint rendszerkörnyezetet értelmezünk és adunk meg, E2: a használati objektum, mint a funkcionális használatot, illetve annak fenntartását szolgáló használati rendszer van jelen. Az objektumot a praktikus használat, az esztétikai – valamint a kommunikációs célú használat terén aktuális kölcsönhatás folyamatokkal, ill. a funkcionális használat fenntartását, a használati rendszer működését biztosító folyamatokkal jellemzzük, E3: a használati objektum, mint olyan rendszer van jelen, amelyet adott rendszerelemeiből hoznak létre, építenek, valósítanak meg, E4: a használati objektum, mint olyan rendszer van jelen, amelyet az erkölcsi és anyagi elavulás következtében eredeti, a funkcionális céltól eltérő használati célok számára változtatnak meg, alakítanak át, bontanak szét elemeire, vagy szüntetnek meg. A hálószegmens egyes síkjai az adott objektum un. megtervezettségi szintjeit adják meg:
48
49
E1: