Design&Technika

A statisztika szerint percenként 34 ezer műanyag palack kerül a tengerbe. A környezettudatos szemlélet elterjedésének köszönhetően ez a szám egyre kevesebb lesz, de a már létrejött hulladékkal valamit kezdeni kell. Alvaro Catalán de Ocón dizájner a hagyományos fonási technika és az újrahasznosítás izgalmas elegyeként alkotta meg lámpaernyőit. Célja volt megmutatni, hogy egy modern tárgy elkészítése egyúttal a tradicionális kézműves technika bemutatása is lehet. A kézzel készült, egyedi lámpák kialakításának ötletét a japán teaszertartásoknál használt bambusz keverőecset adta, amely 100 szálból áll és kézzel formázzák egyetlen bambusz rúdból. Ehhez hasonlóan a palackot vékony, függőleges szálakra vágják, amelyek tulajdonképpen a fonás alapját jelentő „felvetők” lesznek, és erre dolgozzák rá az egyedi mintájú és színű búrakosarakat. A projekt a környezettudatosság mellett a think globally, act locally, vagyis a gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan elvét követve helyi (ghánai, etióp, chilei, thaiföldi és kolumbiai) mesteremberek bevonásával dolgozik.

Fabio Hendry és Seongil Cho tervezőpáros egy új, innovatív technológia, a 3D nyomtatás, gyártási hulladékát alkalmazza bútor és egyéb kiegészítők készítésére. A projekt egy négy éves kutatómunka eredménye, aminek fókuszában a high-tech alapanyagok újrafelhasználási lehetősége és a jövő ipari termelésének vizsgálata állt. A 3D nyomtatást alapvetően egy környezettudatos eljárásként ismerjük, de van olyan technológia, mint az SLS nyomtatás, amikor a felhasznált nyersanyag mindössze egy része használható újra minőségromlás nélkül. Ebben az esetben nejlonpor a kiindulási anyag, ami most dizájn lakberendezési tárgyak alapjául szolgál. A bútorok váza egy nikróm huzal, amelybe elektromos áramot vezetnek és a keletkező magas hőfokon ráégetik a nejlonpor és homok keverékét. A folyamat egy zárt konténerben zajlik, ahol hűlés közben a hőtől megolvadt nejlon összefüggő, homogén és csontszerűen kemény bevonatot alkot a huzalon, melynek esztétikai megjelenése újfajta formavilágot képvisel.

Számtalan hulladék, legyen az papír, fém, textil, vagy élelmiszerhulladék újrafeldolgozására sok izgalmas projekt valósult már meg, de a háztartásokban naponta termelődő, vegyes összetételű szeméttel már más a helyzet. Európában a kommunális hulladék jelentős része még mindig hulladéklerakókba kerül, egy részét pedig elégetik, amiből elektromos áram nyerhető. Az égetés során visszamaradó salak felhasználhatóságával eddig nem nagyon kísérleteztek. Carissa Ten Tije holland tervező egyedi módszert talált a szürke massza másodlagos nyersanyagként történő alkalmazására. A belőle préselt modulokból felépülő pad színével és textúrájával utal a kiindulásul szolgáló hamura, de megjelenése illeszkedik a kortárs trendekhez. A bátor anyagválasztás alapos előkészítést igényelt, így a bútor előállítását hosszas kísérlet előzte meg, melynek eredményeit és tapasztalatait egy hasznos kiadványban is összesítette a tervező.

Szerkesztő: Domi

Forrás: othernity.eu