Zenei Portré – Rag’n’Bone Man

A Run DMC formáció esetében kicsit azt érzem, hogy egyre inkább ruházati termékként és nem hip-hop előadóként ismertek, pedig ez utóbbinak igen meghatározóak voltak. Crown Royal lemezük sok szempontból érdekes, amiből az egyik, hogy egy track kivételével mindegyiken van közreműködő előadó. Nem is akármilyen közreműködőket sikerült megnyerni, ugyanis a rap iparból itt van Nas és Method Man, azon túlról pedig Kid Rock és a Limp Bizkit frontembere Fred Durst is. Utóbbi kettővel kapcsolatban volt is egy kis fennakadás, ugyanis Fred és Kid Rock menedzserei miatt csúszott a megjelenés közel egy évet. A másik valamivel szomorúbb tény a recorddal kapcsolatban, hogy ez az utolsó megjelenése a formációnak, ugyanis a következő évben a csapat DJ-jét meggyilkolták, ami után a két MC bejelentette a banda végét. Két évvel az alakulása után jelent meg első nagylemeze a legendás new yorki punk zenekarnak a Ramones-nak. Amin olyan punk klasszikusok vannak, mint a Let’s Dance, I Wanna Be Your Boyfriend vagy a Blitzkrieg Bop. Ezt a lemezt már a kortársak is nagyon szerették, a korabeli kritika is kiemelkedőnek találta, ami idővel, ahogy látszott, hogy milyen hatást gyakorolt például a rock zenére, csak fokozódott. A legnehezebben összeállt része ennek az LP-nek nem is igazán a dalok voltak, hanem a borító. Eredetileg a Beatles második borítójához hasonlót akartak használni, ami el is készült, viszont a tagok szerint rettenetes lett, így ezt elvetették. A fekete fehér fal előtt felsorakozós kép egy magazinba készült róluk és jobb ötlet híján végül ezt használták.

Az AC/DC esetében mindig egy kicsit kacifántosak a megjelenési dátumok, most sincs ez másképpen, ugyanis ilyen címen két különböző albumuk is jelent meg. Eredetileg ‘75-ben, viszont az kizárólag hazájukban Ausztráliában. Kicsit több mint egy évvel később pedig egy másik, ami világszinten jelent meg. a két album viszont nem teljesen ugyanaz, mert ez volt az első nemzetközi megjelenésük, így nem csak az eredeti High Voltage-ről, sőt főleg nem arról. Illetve a Ramoneshoz hasonlóan itt sem volt egyszerű a borító kérdés, de nem volt annyira összetett sem. Itt egyszerűen annyi történt, hogy az európai kiadás kapott egy nagyon érdekes rajzolt cover-t, érdemes vetni rá egy pillantást.

John Denver negyedik stúdióalbuma a Poems, Prayers and Promises jelentette számára az áttörést. Ami miatt szeretnék megemlékezni a lemezről, az egyrészt mert van rajta egy Beatles és egy McCartney feldolgozás a Let It Be és a Junk; másrészt pedig a dalszerző legismertebb, azóta mémmé lett dala a Take Me Home és a Country Roads is ezen a lemezen jelent meg. A fent említett két dalon kívül más feldolgozás is található rajta, illetve a zárótrack a The Box dalszövege egy Kendrew Lascelles nevű költő verse eredetileg.