Csajkovszkij és Berlioz
Francia-orosz kapcsolatok Fazekas Gergely
Aki átrágta már magát a Háború és béke első oldalainak túlnyomórészt francia mondatain, annak aligha kell részletezni, hogy a 19. századi orosz szellemi életre milyen mértékben hatott a francia kultúra. A zenetörténet perspektívájából e kulturális kapcsolatnak alighanem Hector Berlioz a legfontosabb szereplője: Dosztojevszkijt parafrazeálva, némi képzavarral azt mondhatnánk, hogy a 19. század második felének orosz zenéje Berlioz köpönyegéből bújt ki. A francia kultúra olykor majmolásig fokozódó követése persze komoly előtörténettel bír: XIV. Lajos fényűző uralkodása Európa-szerte vált etalonná a 17-18. század fordulóján, és az Oroszországot világbirodalommá álmodó I. Nagy Péter
cár sok mindent vett át idősebb kollégájától. Az orosz-francia szellemi kapcsolatok aztán bő fél évszázaddal később telítődtek új tartalommal, amikor II. Nagy Katalin cárnő a francia felvilágosodás eszméit honosította meg országában: levelezés-
ben állt Diderot-val és Voltaire-rel, igaz, lelkesedése a francia forradalom hatására némileg alábbhagyott. A francia kultúra a 19. századra olyannyira beívódott az orosz arisztokrácia mindennapi életébe, hogy azt még a nagypolitika alakulása, a napóleoni háborúk katasztrofális – bár az oroszok számára győzelemmel végződő – alakulása sem befolyásolta. A tehetősebbek számára természetes volt, hogy francia nevelőnőt fogadjanak gyermekük mellé, s nem volt ez másképp a bányamérnök Ilja Petrovics Csajkovszkij családjában sem. Pjotr Ilijics Csajkovszkij életének első éveiről éppen a francia nevelőnő, Fanny Dürbach feljegyzései szolgálnak információval. Amikor a hétéves, kisgyerekként még írónak készülő Csajkovszkij eposzt tervezett írni Jeanne d’Arc-ról, Fotó: Patrice Nin
24
MUPA_2008_8.indd 24
2008.08.19. 15:51:40