„ szeretetet hoztaM ide is”

Zalaegerszegen megnyílt a Pázmáneum mintájára Mindszentyneumnak elnevezett muzeális intézmény és szépséges épületében a három állandó kiállítás közül a legfontosabb, a hajdani városépítő plébánosnak emléket állító Mindszenty-életútkiállítás. Kevés olyan szentünk, boldogunk vagy nemzeti hősünk van, akinek egy teljes életútkiállítást szentelünk, de nem a presztízse miatt fontos nekünk ez a szakmai és összművészeti alkotás. Sokkal inkább azért, mert teljes emberi mivoltában mutathatjuk be a főhőst: a „szépreményű diákot”, a „zalai lámát”, az álruhás veszprémi püspököt, a bíborpalást nélküli bíborost, az ország „legnyomorultabb fegyencét”, az „első szabadsághőst”, az amerikai követség „karanténvendégét”, a „holtában is élő és beszélő” Mindszenty Józsefet. Megható visszajelzéseket kapunk arról, hogy minden korosztály megtalálja itt a számára érdekes tartalmakat, élményeket Mindszenty bíborossal kapcsolatban.

Nekünk, kurátoroknak, építészeknek, művészeknek és a legtöbb közreműködőnek és döntéshozónak közös élményünkké vált, hogy a közösségeink számára egy nagyon jelentős alkotás létrejöttén munkálkodhattunk hét éven keresztül. A bibliás időszak hosszúsága jelzi, hogy bőven volt időnk kiérlelni a tőlünk telhető legjobb – legtartalmasabb, leglátvá

„A szeretetet elhoztam ide is!” – mondta Mindszenty bíboros élete egyik legkilátástalanabb pillanatában, a kirakatperben az utolsó szó jogán, és ez a lelkipásztori hitvallás most a zalaegerszegi Mindszenty-kiállítás legszebb termében (ld. a 13. oldalon lévő képét) nap mint nap újra és újra felhangzik. Ahogy a csehimindszenti néprajzi gyűjtésből származó litánia archív hangjai és a ma élő egerszegi hívek hálaadó éneke is. A látogatók azt szeretik legjobban – akár csak átsétálnak, akár órákat töltenek el ebben a kiállításban –, hogy úgy találkozhatnak Mindszenty atya személyével és lelkiszellemi örökségével, hogy rájuk van bízva ennek a találkozásnak a mélysége és intenzitása. Lehetnek egyszerű szemlélők, kívülállók, lehetnek kérdezők, megszólítottak, és lehetnek saját, személyes választ adók. A legtöbb vendégünk élményekkel és tovább fűzhető érzésekkel, gondolatokkal távozik a Mindszentyneumból. A legtöbben kezdik megtanulni is ennek a kicsit bonyolult, latinos szónak a nyelvükre illő kiejtését.

Jól illeszkednek egymáshoz az épület, a három állandó kiállítás, a népszerű témákban nyíló időszaki kiállítások és izgalmas rendezvények – egyszóval minden adott, hogy jól érezzük magunkat a Mindszentyneumban. Ez volt a legfontosabb célunk, egy élő közösségi tér létrehozása, és most határtalan öröm látni ennek a hétköznapi megvalósulását. Sokan mondogatják, hogy

„Mindszenty bíboros is örül a Mennyben” és hogy „tovább segíti a rá bízott embereket, közösségeket”, „tovább építi az ő szeretett városát”. Legyünk ebben mi is az ő munkatársai azzal az egyéni és közösségi figyelemmel, együttérzéssel, segítőkészséggel, szeretetgyakorlással, ami mindannyiunk legmélyebb hivatása és legalapvetőbb emberi küldetése.

Kovács Gergely