Issuu

g életünk

(Fény)képes krónika

uElső rész

Számunkra 2004. szeptember 29-én kezdődött az új tanév. Oláh Zoltán rektor megnyitó beszédet mond.

Október első napjaiban idén is tartott az érsek atya előadást Lisieuxi Kis Szent Terézről.

Dr. László László egyháztörténész, ottawai magyar lelkész könyvbemutató előadást tartott október 6-án.

Msgr. Peter Jäger életénak 65., tanárságának 40. jubileumán az Intézet hálaadó ünnepséget szervezett.

Az ünnepségen jelen voltak a négy erdélyi egyházmegye püspökei, kortársak, meghívottak, számos egykori és jelenlegi tanítvány. Bemutatták az „Új ég és új föld” című tanulmánykötetet, amelyet erre az alkalomra jelent meg Dr. Vencser László és Dr. Tempfli Imre szerkesztésében.

Mé gIS

2004/2

Te kit választanál? Választások éve volt idén határon innen és túl. Felsorolni sem volna kevés, hogy mi mindenről dönthettünk, döntöttünk, vagy éppen döntöttek az arra jogosultak. Bár társadalmi vonatkozásai és formája miatt kiemelt helyet kaphatnak ezek a választásaink, az életünk folyamán (olykor váratlanul) ránk köszöntő döntéshelyzeteink egy részét teszik csak ki, hisz mindenki választ. Naponta többször is.

Banális helyzet, de választás eredménye az, hogy ma éppen melyik ruhánkat vesszük fel, melyik tévécsatornára kapcsolunk, vagy melyik csengőhangot állítjuk be státusszimbólummá vált mobiltelefonunkon. Másrészt arról is kell döntetnünk – és ennek sokkal nagyobb súlya van az előbbiekhez képest –, hogy milyen szakmát választunk, az élet milyen területén akarjuk (ha akarjuk) hasznossá tenni magunkat, ki és mi mellett kötelezzük el életünket, kit tüntetünk ki bizalmunkkal, barátságunkkal.

Az élet nagy választásai előtt sokszor keresünk segítséget, vagy éppen jeleket várunk, mert kevésnek érezzük erőnket, önmagunkat a mérlegeléshez, a döntéshez. Loyolai Szent Ignác szerint két esetben választhat a keresztény ember: először megválasztja azt, hogy milyen formában akar élni, szolgálni Teremtőjének; másodszor már csak azt választja, hogy az előzőleg megszületett helyes elhatározásához hű marad, azt tökéletesíteni akarja Isten segítségével. Persze mindezt lépésről lépésre, Isten előtt, az ő segítségével.

Karácsonykor tanúi és részesei vagyunk Isten öröktől fogva történő választásának, mely ránk, emberekre egyenként és személyenként szüntelenül irányul, s örök boldogságunkat célozza meg, s amely a történelemben Krisztus születésével válik egészen nyilvánvalóvá, áldozatával pedig teljessé. Isten választott. Az embert választotta.

Néhány kispaptársam ezt a titkot, karácsony titkát közelíti meg írásában különböző szempontok alapján. S hogy még mi mindent kínálunk, az a következő oldalakon kiderül… Szőcs Csaba

Minden kedves Olvasónknak áldott karácsonyt és békés, örömteli új esztendőt kívánunk! Szeretettel ajánljuk kedves Olvasóink figyelmébe Intézetünk új honlapját, amely a Magyar Emberi Jogok Alapítvány támogatásával készült el. Elérhető a http://www.hhrf.org/sis címen.

MégIS

2004/2

mégis g

Tartalom

g (Fény)képes krónika

g Hol van a mennyország?

2. oldal u 4–5. oldal u

g Csillagkövetés – ahogy mi látjuk g Tavasz októberben g A szeretet örök

6–7. oldal u 8–9. oldal u 10. oldal u

g Kórházból az egyházba g Isten jelenlétében élni

11. oldal u 12–13. oldal u

g Csíkkozmástól Fehérvárig g Új szín: barna

14. oldal u 15 .oldal u

g Huszonketten a startvonalnál g Hallgatni arany! g Test és lélek

g Apró örömök rejteke g A férfi útja

g Keresztrejtvény g Mikulás

16–18. oldal u 18. oldal u 18. oldal u 18. oldal u 18. oldal u 18. oldal u 18. oldal u

M é g I S – A gyulafehérvári kispapok lapja

VIII. évfolyam 2. szám. Megjelenik évente kétszer. Kiadja a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola. Felelős kiadó: Illyés Zsolt

Szerkesztik: András István, Fülöp László, Hurgoi Sándor, Kiss Endre, Molnár Lehel, Simon Attila, Szőcs Csaba (főszerkesztő), Vakon Zsolt. Rendszergazda: Buna János Elérhetőségeink: Postacím: RO–510009 Alba Iulia, str. Bethlen Gábor nr. 3 E-mail: megislap@yahoo.com, web: http://www.hhrf.org/sis Főhat. eng. szám: 782/1990, ISSN 1454–2684 Nyomta a STÁTUS NYOMDA Csíkszeredában. Az aláírt cikkekért szerzőik vállalják a felelősséget. A szerkesztők álláspontja nem feltétlenül azonos a szerzők véleményével.

g ünnep

Hol van a mennyország?

uGondolatok advent második vasárnapján Azt hiszem mindannyian tapasztaltuk már, hogy milyen sikerorientált, szenzációéhes, csodahajhászó világban élünk. Talán sokszor észre sem vesszük, hogy minket is magával ragad ez az áradat. Lázasan fürkésszük az újság hasábjain közölt információkat, kíváncsian hallgatjuk a nagyvilág eseményeiről szóló megdöbbentő híreket.

A Keresztelő fellépéséről szóló evangéliumi rész is egy rendkívüli eseményről tudósít bennünket, mégpedig arról, hogy az emberiség üdvtörténetének egy meghatározott pillanatában megjelent egy ember, akinek János volt a neve, azzal az örömhírrel, hogy „…elközelgett a mennyek országa”, a megálmodott messiási ország a küszöbön van. A választott nép évezredes álma valósággá vált, a prófétai ígéretek, jövendölések beteljesedtek.

Máté evangélista az ószövetségi írásokra, és főleg Izajás próféta jövendöléseire hivatkozva akarja bebizonyítani, hogy Jézus Dávid fia, az Izrael népének megígért Messiás. Ő az, aki az Isten és az ember között feszülő válaszfalat ledönti, aki új szövetséget köt Izrael népével, olyan szövetséget, amelynek törvényei a szívekbe lesznek írva és nem a kőtáblákra. Ő az, aki a népet, amely évszázadokon keresztül a bűn sötétségének homályában ült, az élet világosságára vezeti. Ő a világ világossága, aki azért jön, hogy tanúságot tegyen a világosságról, az Isten országáról.

De ez az örömhír, ez a csoda, csak akkor lesz magtapasztalt valóság számunkra – folyatathatnánk Keresztelő János szavaival – ha megtérünk, ha magunk is készítjük az Úr útját, ha egyenessé tesszük ösvényeit, ha eltávolítjuk azokat az akadályokat, amelyek meggátolnak bennünket, abban, hogy felismerjük ezt a csodát. „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” De mit jelent ez a megtérés? Szükségünk van-e nekünk egyáltalán megtérésre?

Én úgy érzem, hogy a megtérés egyszerűen annyit jelent, hogy szembe nézek önmagammal, azzal, aki valójában vagyok ott bent, mélyen, legbelül. Elindulok önmagam felfedezésének, megtalálásának útján.

Érdekes a csodálatos halfogás jelenete, amikor az egész éjszakát átölelő sikertelen próbálkozások kudarcát felváltja a határtalan öröm, amikor Jézus szavára megtörténik a csoda, és ennek hatására Péter felismeri gyarlóságát, kifogva ezáltal a legnagyobb halat: önmagát. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram.” (Lk 5,8) Az igazi csoda a lelkében történt minőségbeli változás.

A tékozló fiú, aki a szabadság, a függetlenségi vágy csalóka ígéretének mámorától megittasodva szakít az atyai ház közösségével, önmagát választja és önző kis céljai elérésének vágyától vezérelve bolyong a nagyvilágban. És amikor saját önzésének áldozataként a magány, az egyedüllét, a tehetetlenség börtönében szenved, pontosan az atyai ház biztonsága, az otthon melege iránt érzett csillapíthatatlan vágya teszi képessé arra, hogy szembe nézzen önmagával. És ebben a pillanatban történik meg a csoda. Rátalál önmagára. Önmaga elfogadása, bűnös voltának tudatosítása ad neki erőt ahhoz, hogy hazatérjen. A megtérés csodát eredményez. A megtérés a csoda feltétele. A csoda nyitja te magad vagy. A csoda benned rejlik. Neked, nekem, nekünk kellene megtennünk az első lépést, hogy a csoda valóra válhasson bennünk. A sötét éjszakában, égő lámpással várakozó ember jutalma az Istennel való találkozás fe-lejthetetlen élményének boldogsága. Ez az Isten országa. „Anyukám azt mondta, a Mennyország ott van, ahol két ember igazán törődik egymással” Én úgy érzem, a menynyek országa ott van, ahol szeretet van. A mennyek országa jelen van itt és most. A mennyek országa nincs térhez, időhöz, személyhez kötve, és mégis térben, időben és személyben valósul meg.

Mé gIS

2004/2

A mennyország kapuja a másik emberben van elrejtve. Egy érintésre tőled. És mi mégis milyen sokszor csak magunkban keressük. A mennyek országa, köztünk, mellettünk, bennünk van. A láthatatlan meghívó a mellettünk élő ember szemében csillog. Mi sokszor annyira csak önmagunk boldogságával vagyunk elfoglalva, hogy elfelejtkezünk arról, hogy az igazi érték, az igazi boldogság kezdete nem önmagunkban, hanem a másik emberben van.

ünnep g

A szeretet, akkor válik megtapasztalt valósággá benned, ha élni kezded. A szeretet nem elvont fogalmak, ideológiák végtelen halmaza, a szeretet tett, cselekedet.

A szeretet kizárja magából a hamisságot, a mesterkéltséget, a sötétséget nem vár elismerést, viszonzást, jutalmazást. A szeretet nem valami, hanem valaki. A szeretet személy.

„A szeretet a Van lényege” - írja Pilinszky János. A szeretet egyszerűen jelen van. Isten, Aki maga a szeretet, Jelen akar lenni a számunkra, ezért ölt testet egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, hogy közel legyen azokhoz, akik keresik őt, hogy jelen legyen azok számára, akik vágyakoznak az Ő biztonságot nyújtó közelségére. Így lesz Ő Emmánuel, a közöttünk, a velünk lakó, a bennünk élő Isten. Erre a találkozásra, erre a csodára várunk most. A köztünk, a bennünk megszületni akaró Istenre, Aki megmutatja nekünk mi az igazi fény, aki megmondja nekünk mi az igazság. Hisz Ő azért született és azért jött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról, Aki nem más, mint az Isten.

Évről évre meg akar születni bennünk, hogy fülünkbe súgja azt az örök érvényű igazságot, hogy a megtestesült bölcsesség, Jézus Krisztus, nem aszerint ítél, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében.

„Arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való hallgat a szavamra.” (Jn 18,27)

Mindaz, aki felismeri és elfogadja ezt az igazságot, az már itt a földön belép a mennyek országába. Aki az igazságból született gyűlöli a sötétséget, a fényre, a napsugárra vágyik. Nekünk, akik meghaltunk a bűnnek és a kegyelem fürdőjében újjászülettünk az Isten fiainak szabadságára, hinnünk kell azt az igazságot, hogy Isten ott van az itt felejtett idős nagyszülők könnyeiben, az aprópénzen megvásárolt mindennapi kenyér keserű ízében, a templom fele vivő kisutcák csendjében, a szélbélelte aggó iskolák ürességében, az álmot látó kisgyerek mosolyában….

Nekünk a fény, a világosság fiaiként hinnünk kell azt az igazságot, hogy Isten bennünk akar lakást venni, a mi szívünkben is meg akar születni, azért hogy közelebb legyen azokhoz, akiket szeret. „Íme az ajtóban állok és zörgetek, aki meghallja szavam, és ajtót nyit nekem, ahhoz bemegyek, vele étkezem és ő énvelem.” (Jel 3,20) Simon Attila

MégIS

2004/2

g ünnep

Csillagkövetés – ahogy mi látjuk

uGondolatok karácsonyra

Valaki számít Rád!

Szent Bernát apát szerint Jézus háromszor jelenik meg világunkban. Egyszer már eljött, amikor teljesen kiüresítette önmagát és emberré lett. Még egyszer el fog jönni a világ végén, amikor a benne bízóknak felragyogtatja a győzelem dicsfényét.

A harmadik megjelenésre a következő két jelző illik: láthatatlan és állandó. Láthatatlan, mert az a szem, amely nem nyitott Istenre, képtelen felfogni és állandó, mert Ő állandóan ajándékozza magát.

Krisztus önajándékozása most még élményszerűbb és kifejezőbb, amikor az Ő születését ünnepeljük. Évszázadokon keresztül emberek milliói várták az Eljövendőt, és nem láthatták meg. Nekünk abban a csodálatos kegyelemben lehet részünk, hogy Isten Fia eljövetelét láthatjuk és továbbadhatjuk, hiszen a mi lelkünkben is meg akar és meg fog születni. Igen mindannyiunk lelkében megszületik az Isten, de rajtunk múlik, hogy ápoljuk-e, neveljük-e, vagy mint nem kívánt gyermeket kivetjük, otthagyjuk. Mert Isten nem személyválogató! Hiába hiszed, hogy te nem is vagy fontos, téged úgysem ismer, téged nem vesz soha komolyan, mert nem figyel rád, a te lelkedben nem születik meg… Mindezek ellenére hiszem és állítom, hogy Isten szeret Téged, számít Rád, fontos vagy neki és azt akarja, hogy boldog légy. Ezért Nálad is otthont keres! Ne viselkedj úgy mint első eljövetelekor az emberek! Készíts Neki szállást, mert vár Rád! Ezért mondja a Szentírás: „Én pedig (…) mindent magamhoz vonzok (…)” (Jn12,32). (Persze mi véges emberek nem fogadhatjuk be teljesen a Végtelent, de ha igazán várjuk Ő maga emel fel minket – Végtelen a végest – csak bízzunk benne.)

Ezen kívül még társakat is rendelt melléd, akik a nehéz utat Veled együtt járják, csak vedd észre őket. Merj hozzájuk tartozni! Az ember társas lény és Isten nem akar az emberi lényeggel ellentétes módon boldoggá tenni.

Sokak számára a karácsony a család és a szeretet ünnepe, de ez így nem teljes, sőt igencsak egyoldalú beállítás. Hisz a karácsony igazából „csak a keresztények ünnepe”, mert a keresztények nagy családja találkozik a betlehemi jászolnál, ahol nem maradhat üresen a Te helyed sem! A jászol körül járja át lelkünket az öröm, mert oly csodálatos embernek lenni, hogy Isten maga is azzá lett! Találkozzunk hát a jászolnál! András István

Sieger Köder: És az Ige testté lett

Ha Krisztus ma eljönne...

Ha Krisztus ma eljönne, valószínűleg valamelyik nagy világváros bádoglemezből készült barakkjában születne meg, vagy a menekültek egyik táborában. Ha Krisztus ma eljönne a hivatalos szervek éppen olyan közömbösen vennék fel adatait, mint ahogyan annak idején szüleiét, akik abban az időben „megszámláltattak” Betlehemben. Ha Krisztus ma eljönne bizonyára minden úgy történne, mint kétezer évvel ezelőtt. A világ messzi vidékeiről jövő modern bölcsek érkeznének a barakk-kunyhó elé. Annak híre, hogy a messzi országokból érkezett idegenek felismerték a gyermeket, felébresztené a hazaiak kíváncsiságát is. Az újságok kiabáló címei az érdeklődés központjába helyeznék a „Gyermeket”. Követnék a nagyhangú interjúk, mert jól jönne egy kis változatosság a sporthírek és divatbemutatók beszámolói után. De mire az összegyűjtött anyag megjelenne az újságokban, senki sem tudná mi az igazság, csak a szenzáció volna nyilvánvaló. Ha Krisztus ma eljönne…? De hiszen Krisztus mindig jön! Minden évben megismétlődik eljövetele omladozó falvainkban, aszfaltozott, füstös városainkban. Egyetlen neon-reklám sem képes elhomályosítani a betlehemi csillag fényét. Krisztus közeledik! Rajtunk áll, hogy felkészülünk-e fogadására és így megtaláljuk-e Őt. Göthér Gergely

Mé gIS

2004/2

Mit jelent a keresztény ember számára a karácsonyra való készület?

ünnep g

Várni, keresni Krisztust! Várni. Adventi törekvésünk mottója is lehetne e felhívás. Ha valakire, vagy valamire egy keveset is várnom kell, néhány tünet jellegzetessé válik: állandó toporgás, többször az órámra tekintek, és egész lényem rá összpontosul. Bármennyire is nehéz, nem kerülhetjük ki. Mottónk másik része, „keresni”, embert próbáló feladat, de ha jól végezzük, az eredmény nem maradhat el.

A keresztény ember számára az advent egy ilyen embert próbáló, és ezáltal gyümölcsöző időszak kell, hogy legyen. Várni az Úr Jézus Krisztus születését. A kinyilatkoztatás hirdeti, hogy mindez már megtörtént közel 2000 évvel ezelőtt, ezért jogos a kérdés: mit keresünk, mit várunk mi, keresztények adventben. Mi nem csak Krisztus születését elevenítjük fel, hanem keressük és várjuk, hogy találkozhassunk Jézus Krisztussal, hogy megszülessen a mi szívünkben!

Nem tudom elgondolni milyen érzés lehetett az első advent, ahogy a Szűz Mária várta fia születését, tudva, hogy a „Magasságbeli fiának” fogják Őt hívni. Mária Erzsébethez siet, hogy megossza örömét. Mert az igazán nagy örömöket közösségben tudjuk igazán megélni.

Egy másik „adventi” történet a Szentírásból, Zakeus története. Bűnös ember, de kíváncsi Jézusra, keresi és alig várja, hogy láthassa Őt. Nem bánja azt sem, hogy nevetségessé teszi magát, azzal hogy felmászik a fügefára. A várakozásának, keresésének meg is van a jutalma: Jézus az ő házában száll meg. A történet azzal fejeződik be, hogy Zakeus, a vámos, megtér (Lk 19,1-10).

Bár a keresés, a várakozás nem a legkedvesebb dolgok az életünkben, mindig jó visszagondolni rá, ha teljesült a kívánságunk. Ez fokozottan igaz az adventi időszakra: Jézus Krisztust várni és keresni kell, és biztos vagyok benne, hogy megéri. Megéri találkozni vele, és megtapasztalni jelenlétét, azt a szabadságot, szeretetet, békét, amelyet csak Ő adhat nekünk. Áldott karácsonyi találkozáshoz!

ünnepeket,

és

sok

sikert

Magyari István

„Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” Jézus megszületett a jászolban, azonban szívemben is meg kell születnie. Ez a születés hoz békét mindannyiunk szívébe: a család összeül, együtt vacsorázik, együtt imádkozik, együtt ünnepel. De mi történik a következő napon? A karácsony hangulata kialszik szívemből, visszatérek a hétköznapi szürke teendőimhez? A láng nem szabad kialudjon, nem szabad elveszítsem. Szeretettel kell viszonyulnom embertársaim felé, hisz erre hív a Megszületett. De ott van-e még a szívemben? Ott él-e még? Vagy már rég kitúrtam szívem jászlából? Fazakas Levente

MégIS

2004/2

Sieger Köder: A féltve őrzött gyermek Jézus „Ó, gyere be, kicsi Jézus, ó, gyere be, béke…” - írja Kacsó Sándor „Advent a lágerben” című versének kezdő sorában. Az adventi szent időben minden nap, valahányszor az adventi koszorúra tekintettem, ez a mondat jutott eszembe. Mint egy vágy, hogy a kis Jézus nemcsak Betlehemben, hanem a szívemben és életemben is megszülessen. Hogy valójában mit is jelent számomra karácsony, mi is igazán a karácsony titka, Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom egész világon ismert alapítójának szavaiból értettem meg, s ez adott ezáltal számomra egy életprogramot, amely segít az Istennel való bensőséges kapcsolat kialakulásához. „Újra itt a karácsony” című könyvében így fogalmaz: „MINDEN NAP KARÁCSONY LEHET, ha szeretjük egymást, Jézus újra gyermekké lett, hogy elmondja nekünk: Isten közel van. A karácsony értem van. Csakis azért teljesülhetnek legmélyebb vágyaim, mert Isten – mint mindenkire – rám is letekintett: emberré lett, hogy kezembe adja az igazi élet törvényének lámpását, melynek fénye beragyogja utamat, hogy biztos léptekkel haladhassak mindannyiunk közös sorsa felé. A karácsony nem csupán jelentőségteljes évforduló számomra, hanem örökös késztetés, hogy környezetemben életet adjak Krisztusnak, aki jelen van az Ő nevében egyesült emberek között (vö. Mt 18,20): így nap mint nap megismétlődhet a karácsony csodája a családokban, a gyárakban, az iskolában, a középületekben…” Ez a célom, életem egyik vágya. Fr. Dr. Barsi Balázs OFM az „Úrjövet” című könyvében megerősítette bennem ezt a vágyat: „ez az én adventem és ez legyen a karácsonyom is, növekedni akarok a szeretetben.” Ez kell ahhoz, hogy minden nap karácsony legyen, hogy környezetemben életre keljen Krisztus.

g ezer telik

Tavasz októberben

uLelkipásztori napok Csíksomlyón

Élő reménység – ez a címe a Gyulafehérvári Főegyházmegye idén elkészült Pasztorális Tervének. A terv öt évre kíván irányt mutatni és segítséget adni az egyházmegyei pasztoráció különböző területein, a gyermek-, család-, börtön-, kórház- és betegpasztoráció, valamint az ifjúsági és felnőtt lelkipásztorkodás terén. Ugyanakkor része az egyházmegyénk ezer éves fennállásának jubileumára folyó készületnek. Ezen terv került bemutatásra 2004. október 4-6. között a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban, ugyanis itt rendezték meg először a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a Lelkipásztori Napokat.

Csíksomlyói krónika

A megnyitóra október 4-én délután került sor. Ezután szentmise következett, melyben Nagy-György Attila brassó-bolonyai plébános hirdette az igét a Szentháromságról, a közösség Istenéről. Ezután Csató Béla főesperes bemutatta röviden a pasztorális tervet, este pedig egy könnyedébb bemutatkozás, játékos együttlétünk volt, sok nevetéssel.

Kedden, 5-én szentmisével kezdődött a nap, melynek főcelebránsa Tamás József segédpüspök volt, aki végig velünk maradt a programokon. Reggeli után Jakabos Barnabás SJ előadása következett „Istenkép” címmel. Ezt tanúságtételek követték, majd kiscsoportban is megbeszéltük az előadásban elhangzottakat.

Délután Illyés Zsolt spirituális előadása hangzott el, melynek címe: Értékes vagyok mások számára. Ezután is három tanúságtétel következett, majd kiscsoport és plénum. Az este szabad volt, hogy a jelenlevők találkozhassanak, együtt lehessenek – akár egy pohár bor mellett is.

Utolsó napon a program szintén szentmisével kezdődött. Ezen dr. Czirják Árpád-Ferenc érseki helynök, kanonok hirdetett igét. A reggeli után Szénégető István plébános következett előadásával: „Isten gyermekének örömével, szabadságával és szeretetével akarok élni.” Ezt is tanúságtételek követték.

A csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház

Ezután Portik-Hegyi Kelemen tartott egy gyakorlati előadást, melyben keresztúri közösségével egy ötlettárat mutattak be a jelenlevőknek. Utána régiónként alakultak kiscsoportok, s próbálták konkrétumokba önteni az elhangzott ötleteket. A programsorozat a szerdai ebéddel zárult. Örömmel hallottam, hogy az együttléten 75 ember fordult meg összesen. A terv rövid bemutatása

Az érsek atya azt írja a terv előszavában, hogy ez egy gyümölcsöző együttmunkálkodásra szóló meghívás. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező, hanem ajánlott azoknak, akik szeretnének ebbe belekapcsolódni. A terv öt évre való lebontása: 1. Fundamentum: életünk alapjai Istenben 2. Megtérés: életünk árnyoldalai Isten szeretetének fényében 3. Döntés: életünk válasz Jézus hívására 4. Hűség, kitartás: életünk a szenvedő Jézussal 5. Küldetés, tanúságtétel: életünk a feltámadt Krisztus Jézusban A kis könyvecske részletesebben a terv első évére vonatkozó anyagokat boncolgatja, különböző tippeket és gyakorlati tanácsokat ad, a témákkal kapcsolatos szentírási részeket és más bibliográfiát ajánl. Ugyanakkor a különböző részterületeknél a részletesebb kifejtést követően mindig hoz egy személyt elérhetőségeivel együtt, akitől bármikor lehet anyagot vagy tanácsot kérni az adott területtel kapcsolatban.

Mé gIS

2004/2

A Pasztorális Terv mottója

ezer telik g

„Élő reménységre, hervadhatatlan örökségre szült minket újjá az Isten, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (vö. 1Pét 1,3-4)

Hozzászólások

Puskás Attila – gyergyószentmiklósi örmény plébános: „Véleményem szerint a csíksomlyói lelkipásztori napok alkalmával bemutatott Élő reménység című ötéves lelkipásztori terv, jóllehet más ötéves tervekre emlékeztet, egységes keretet teremt, és hosszú távon az erdélyi társadalom egyházi arculatának és lelkiségének kialakulását segíti elő. Egy bizonyos posztmodern érzékenység tapasztalható a pasztorális tervben. Posztmodern jellege abból adódik, hogy érezteti: az Istenről való beszéd ma már nem egyértelmű.”

Csató Béla – marosvásárhelyi főesperes: „A PT írott malaszt marad, ha nem engedjük magunkat lángra gyújtani Istentől. Ez az Istentől lángra gyúlt szív képes akár új egyházi struktúrák létrehozására is, csak hogy szolgálhasson: mindenkinek mindene lettem, csak hogy Krisztust szolgálhassam - mondta Szent Pál. Én hiszem azt, hogy hihetetlen sok kreativitás van bennünk, és nem kell félnünk, bele kell vágnunk.”

A pasztorális terv fedőlapja Mit éltem meg én?

Már az első nap elhangzott, hogy egy baráti kör van jelen a Jakab Antal Tanulmányi Házban. Tehát olyan személyek gyűltek össze, akiket megérintett a pasztorális terv ügye, úgy is mondhatnám, hogy a terv baráti köre. De, ami leginkább tetszett ebben: a „baráti”-jelző. A barátot nem kell bemutatnom, mindenki tudja mit jelent. Örömben, bánatban egyaránt fontos. Somlyón ebben a pár napban nagyon őszinte, nyitott, egymásra figyelő csapat gyűlt össze, úgy, hogy a baráti szó teljesen megfelel.

A kö meg azért fontos számomra, mert tökéletes alakú, vagyis minden alkotóeleme fontos. Ezt éreztem a programok alatt, hogy mindenki hozzászólása, javaslata, ötlete meghallgatásra talált. Nem számított kor vagy beosztás... Ugyanakkor élmény marad számomra az is, hogy ugyanolyan teljes figyelemmel és odaadással vett részt a csapat nagyrésze az imákon, az előadásokban, mint a játékokban, beszélgetésekben. Azt hiszem, hogy mindegyik említett terület fontos az életünkben, s ezek segítenek abban, hogy közösséggé formálódjunk.

Az előadások közül leginkább Jakabos Barni mondanivalója tetszett, mind tartalmilag, mind stílusát tekintve. Ez egyébként sokunkban mély nyomokat hagyott…

Egyetlen negatív tapasztalatom volt, hogy egyedüli kispap voltam ezeken a napokon. Ez azért fájt, mert elég sokakat érint ez az „ötéves terv”, s bár tudom, hogy a kis könyvecskét beszerzik, jó lett volna, ha a hangulatát is többen megérezhettük volna. Kicsi István

MégIS

2004/2

Czikó László – marosvásárhely-tudori káplán „Jó papnak lenni! Nagyon jó papnak lenni a Gyulafehérvári Főegyházmegyében. Így tudnám összefoglalni saját reményemet, amely igen komoly megerősítést nyert a Lelkipásztori napokon.” (Forrás: Vasárnap c. hetilap)

További információ Gyulafehérvári Egyházmegyei Pasztorációs Iroda (GYEPI) 540053 Târgu Mureş P-ţa Trandafirilor nr. 61 Tel: 0743-753494 e-mail: gyepi@easynet.ro A program már megvan: ugyanaz, mint mindig is, az Evangélium és az élő Hagyomány öröksége.

Az egyetemes és elidegeníthetetlen koordináták közepette szükség van arra, hogy az Evangélium egyedülálló programja továbbra is megjelenjen minden egyházi közösség szintjén – ahogy az mindig is történt. A részegyházakban lehet ugyanis kijelölni a program konkrét elemeit – céljait és munkamódszereit, a személyek képzését és értékelését, a szükséges eszközök feltárását – , melyek segítségével Krisztus hirdetése eljut a konkrét személyekhez, közösségeket formál és az evangéliumi értékekről tett tanúságtétel által mélységében is átjárja a társadalmat és a kultúrát. A pasztoráció megújításának feladata áll tehát előttünk. Oly lelkesítő munka ez, mely mindannyiunkra vár. II. János Pál pápa: Novo Millennio Ineunte

g bemutatkozás

A szeretet örök

uWalter Ilona SSS tizennégy éve Gyulafehérváron Könyvtárunk fenntartása, működtetése az idők során különböző formákat öltött. Jelenleg egy könyvtárosunk van, akinek a munkáját kilenc kispapkönyvtáros segíti, feladatuk főleg a kölcsönzés lebonyolítása illetve az újságok, folyóiratok rendezése. Minden évben változik ez a közösség: attól függően, hogy hányan lesznek végzősök az előző évi csapatból, annyi első éves kispap kap könyvtárosi megbízást. De idén könyvtáros-csere is történt: Ferencz Erika vette át Walter Ilona SSS helyét, aki belépett a pécsi Kármelbe.

Szemináriumunk bő 250 éves történetében jelentékeny részt tesz ki a könyvtár élete, fejlődése és maga a könyvtár körüli élet is. Mert élet nemcsak a betűk-sorok között lehet, hanem a könyvek között is, s annál inkább a könyvek rendezésével foglalatoskodó könyvtári közösség berkeiben.

Walter Ilona szociális testvér 1991-ben érkezett Intézetünkbe új könyvtárosként. Személyi lapján az első bejegyzés 1991. október 7-én szerepel, ekkor kölcsönözte Keresztes Szent János műveinek első kötetét. Az évek során fokozatosan tájékozódott a különféle teológiai tárgyak irodalmában, ismeri az alapműveket, így könnyedén segíthette a kispapok tájékozódását a könyvtárban.

Könyvtárosi munkáját mindig az aprólékos odafigyelés, precizitás, odafigyelés jellemezte. Nagy szükség is volt erre, hiszen 1989 után kezdődhetett a könyvtár egy nagyobb bővülése (adományok, pályázatok és saját befektetés révén), s az, hogy ebben a felfokozott helyzetben nem állt be a káosz, Ilona testvér munkájának köszönhető.

1997. augusztus 11-én indult el a könyvtár állományának számítógépes feldolgozása, amely napjainkban is tart. Először a SIS-könyvtár régi könyv anyagához tartozó 4500 kötet feldolgozásához láttak hozzá. A 2001. április 27-én keltezett könyvtárnaplói bejegyzés tanúsága szerint ebből 4023 kötetben foglalt 4877 cím lett digitálisan rögzítve. Ezután az új könyvek következtek, mígnem 2003 nyarán elérték a 22829 kötetet. A munka 2004 nyarán is folytatódott. Jelenleg közel 30000 kötetnél tartanak. A feldolgozott anyag jelentős része böngészhető az Interneten a http://biblio.osb.hu címen. A közelmúltban történt az Interneten böngészhető állomány frissítése.

Mindezek mellet a könyvtárosi munkához nem annyira, de a könyvekhez-sajtóhoz annál is inkább kötődik a lektori-korrektori munka, amelyet Ilona testvér lelkiismeretesen, pontosan és szakszerűen végzett az elmúlt időben. Ő lektorálta többek között a Dr. Marton József szerkesztésében megjelent Márton Áron emlékkönyvet, a két kötetes „Márton Áron írásai és beszédei” kiadását és több, az 1996-os Márton Áron cen-

tenárium alkalmával kiadott munkát. Szemináriumunk tavaly ünnepelte alapításának 250. évfordulóját. Erre az alkalomra két emlékkönyv is napvilágot látott, melyeket szintén Ilona testvér lektorált. A Főiskolánk által kiadott két folyóirat, a Studia Theologica Transsylvaniensia, valamint lapunk, a MégIS korrektúrája is az ő nevéhez fűződik. A felsorolásom így is bőséges, de nem teljes…

Rendszeresen foglalkozott a gyulafehérvári magyar gyerekekkel és fiatalokkal, pásztorjátékot, karácsonyi előadást tanított be nekik és adott elő velük nagy sikerrel több esztendőben.

Szent Pál apostol a szeretet himnuszát azzal zárja, hogy minden elmúlik, de végül megmarad a szeretet. Ilona testvér egy alkalommal így egészítette ki ezt: megmarad a szeretet és az a munka, amelybe az ember szeretetet visz. Tudta, hogy miért mondja így.

A kispapok és a könyvtárosok nevében ezúton is köszönetet mondok munkájáért, odaadásáért. De nemcsak a fentebb sorjázott tevékenységekért fejezem ki hálánkat, hanem azért is, ami számomra különösen is nagy tanulság: Ilona testvér mindent csendben, a szerzetes, az Istennek szentelt ember csendjében, visszavonultságában végezte, legtöbbször a kulisszák mögött maradva. A szerető Atya, aki mindennek leghitelesebb tanúja, kísérje, vezesse további külső-belső útjain!

Mé gIS

2004/2

Kórházból az egyházba

miért leszek emberhalász? g

uFülöp László hivatásáról vall

A fiatalok részéről gyakran jön a kérdés: miért akarok pap lenni? Ezért most az olvasóval szeretettel megosztom hivatásom kibontakozását. Az a bennünk lejátszódó folyamat, amely által Jézus Krisztus meghív a szolgálati papságra, bennem is csodálatot ébreszt. Ahhoz, hogy érthetővé váljon ez a nagy isteni kegyelem, szükségesnek tartom az eddigi életem néhány eseményét lejegyezni.

1978. április 29-én születtem Alsósófalván. Református templomban részesültem a keresztségben, de később, amikor szüleim elváltak és Parajdra költöztünk az édesanyám szülei római katolikus nevelésben részesítettek: hittanórára járattak és minden vasárnap elvittek a templomba. Ötödikes lehettem, amikor először ministráltam. Az általános iskola befejezése után inasiskolába nyertem felvételt. Az elvégzése után beiratkoztam egy szakiskolába, amelyből betegségem miatt csak egy évet végeztem el. Ezen évek alatt rájöttem arra, hogy hosszú távú fizikai munkára nem vagyok alkalmas. Ezért a nyári vakáció után felvételiztem a Korondi Elméleti Líceum matekfizika szakára.

Érettségi után egy jótevőm megkérdezte, mit szeretnék az életemmel? Mivel vállvonogatáson kívül egyebet nem tudtam válaszolni, kijelentette, hogy bármiben támogat, ha tovább szeretnék tanulni. Végül is bátorításával elvégeztem egy növényvédő technikumot. Ettől kezdve arra készültem, hogy elhagyom Romániát, és egy nyugati országban próbálom az anyagi helyzetünket jobbá tenni. Ez a terv az akkori gondolkodásomat jelentősen meghatározta. Amikor a Gyergyószentmiklósi Caritas által indulhattam volna dolgozni Svájcba, vízválasztó esemény következett az életemben: fél éves betegség. Többszöri műtét után azt éreztem, hogy a talaj kicsúszott a lábam alól, az addigi terveim romba dőltek, nem láttam életem értelmét.

Marosvásárhelyen a kórházban mindezt megosztottam egy adventista asszisztensnővel, aki ekkor beszélni kezdett nekem Jézusról, az Ő szavaival vigasztalt. Addig Istent nem ismertem, számomra a szentmise is kényszerűség, ceremónia, érthetetlen, megfoghatatlan titokzatosság volt. Ez a személyes beszélgetés a kinyilatkoztatás erejével hatott rám.

Azon az éjszakán nem tudtam aludni, sokat vívódtam, megpróbáltam a számomra ismeretlen Istenhez fordulni, és azt kértem tőle, hogy szabadítson meg ettől a tarthatatlan állapottól, én nem akarok ilyen körülmények között élni, hanem az igazság keresésének szeretném szentelni az életemet. Örömkönnyek fakadtak a szememből, miközben azt éreztem, hogy boldoggá, új emberré lettem. Eldöntöttem, hogy ezután őszinte hívő akarok lenni, aki számára a hit nem képmutatás, hanem életmód, értékrend, világnézet.

MégIS

2004/2

Ez a találkozás számomra csodálatos élmény volt, az életfelfogásomban, erkölcsi magatartásomban pedig radikális változást eredményezett. Nálam a megtérés és a hivatás szorosan összefonódott.

Megtérésem után ismerőseimmel találkozva el akartam beszélni Istennek ezt az életet alakító nagy kegyelmét. Miután a kórházból hazavittek szereztem magamnak egy Szentírást, és ettől kezdve életemet Isten igéje befolyásolta. Hivatásom alakulásában Isten után sokat köszönhetek jótevőmnek, aki már az érettségi után pártfogásába vett.

2002-ben felvételt nyertem a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. A szemináriumi élet számomra biztosítja azt a keretet, amelyben lelkileg, szellemileg fel tudok készülni a lelkipásztori életre. Közösségünkben igazi kapcsolatok, barátságok születnek, amelyben együtt ápoljuk hivatásunkat. Gyengeségeim, botlásaim ellenére érzem, hogy annak, aki meghívott célja van velem. Azt szeretném, hogy azt az utat, amelyen elindultam – Isten kegyelméből – végig tudjam járni, hogy hitet és reményt ébresszek az emberekben, amint velem tették azok, akiknek Isten után hivatásomért köszönettel tartozom.

g élet-út

Isten jelenlétében élni

uBeszélgetés Jálics Ferenc jezsuita atyával Jálics Ferenc 1927-ben született Budapesten. Évekig dogmatikát és alapvető teológiát tanított Argentínában. 1963-tól ugyanott, majd az USA-ban adott lelkigyakorlatokat. 1978-tól Németországban és Magyarországon is. Jelenleg Griesben él. Legismertebb művei: Szemlélődő lelkigyakorlatok, Tanuljunk imádkozni, Fejlődik a hitünk.

Ez az első alkalom, hogy itt nálunk, Romániában lelkigyakorlatot tartasz? Igen, ez az első, de Magyarországon 15 éve minden évben tartok 4-5 lelkigyakorlatot, amelyeken Erdélyből is többen részt szoktak venni. Németországban rendszeresen tartok lelkigyakorlatokat. Évente 15-öt.

Hogyan ismerkedtél meg a szemlélődő imával? Ez egy hosszú fejlődés eredménye. Szép családban nőttem fel. Vallásos nevelést kaptam. Szüleim kérésére mi-nistráltam is, nyolc éves koromban pedig már tudtam, hogy én pap akarok lenni. Kérdezték, is hogy mi szeretnék lenni. Én magamba néztem és azt válaszoltam, hogy pap, pedig akkoriban papot még úgy igazán nem is ismertem. Kilenc éves koromban az apám azt mondta, hogy szeretné, ha katonai iskolába mennék. Ez ugyanis akkoriban ingyenes volt, és mivel mi tízen voltunk testvérek az apám attól félt, hogy nem tud minket kitaníttatni. Tiszt volt, az I. világháborút végigharcolta és meg volt győződve róla, hogy a katonai nevelésnél jobb nincs. Amikor felvételizni mentünk, akkor megkérdezte, hogy mi akarok lenni. Mondtam, hogy pap. Ő meg azt mondta: „Ha így gondolod, akkor egy testvéreddel kevesebb mehet továbbtanulni, én nem tudom mindannyiatokat kitaníttatni.” Az, hogy ő egy kilenc éves gyereknek ilyen őszintén el tudta mondani gyöngeségét, nagyon mélyen érintett. Egy másik fontos esemény az életemben pár évvel később, 1945 januárjában, egy bombázás alkalmával egy óvóhelyen következett be. Amit ott átéltem sosem tudtam elmondani, azt nem lehet elmondani. Ott ültem a többiekkel a földön, dühösen a tehetetlenség miatt. Aztán egyszerre végtelen béke töltött el és az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy most ez van, én most itt vagyok és teljesen mindegy, hogy mi fog történni. Ez egy nagyon nagy élmény volt, 2-3 percig tartott, de egész további fejlődésemet meghatározta. Ez adta meg az irányvonalat, ami szerint mindig meg tudtam ítélni, mit kell tennem. Ezután egy évig menekültként éltem Németországban. Nem dolgozhattam, nem is tanulhattam, így sok időm maradt a sétára és a természetben tapasztaltam meg Isten jelenlétét.

Hogyan alakult fejlődésed a tanulmányaid alatt? 1949-ben kezdtem el tanulmányaimat a jezsuitáknál Pullachban, München közelében. Nagyon szigorú noviciátust végeztem. Rengeteg apró dolog volt a programban, amit el kellett végezni, de számomra nem jelentett terhet. Magamévá tettem az előírásokat, de tudtam, hogy

a lelkiprogram túl van komplikálva: pl. napjában kétszer száz kérdést kellett lelkiismeretvizsgálat gyanánt átelmélkedni. Eltelt néhány hét és egyre kevésbé tetszett. Novíciusmesterünk esténkét század eleji elmélkedéseket (punktákat) olvasott fel nekünk, és bár csak negyedórát tartott, nem tudtuk követni. A punkta után néha levette a szemüvegét és azt mondta: „Az így mind szép és jó, de az élet ennél sokkal egyszerűbb.” Velünk egy házban volt 12 jezsuita páter. Egy napon az egyik társam megkérdezte a novíciusmestert, hogy ezek az atyák is átveszik mind a 100 kérdést. A novíciusmester azt mondta, hogy nem, de mi ezt még nem érthetjük. „De mégis mit csinálnak lelkiismeretvizsgálat alatt?” – erősködtünk. Elárulta, hogy a szobájukban térdelnek és a feszületet nézik. Így elmélkednek. Első találkozásom a „szemlélődés” kifejezéssel egy aszkétika-misztika előadáson történt. Utánaolvastam és rájöttem, hogy én már régóta szemlélődő imát végzek, csak nem tudtam róla. Keresztes Szent Jánosnál és Avilai Nagy Szent Teréznél olvastam arról, hogy a szemlélődésben az ember már nem tud elmélkedni. Átmegy a nézésbe, az észlelésbe. Az Istenre néz és ez egy intenzívebb kommunikáció, mintha beszélne Istennel.

Ez a felfedezés annyira fontos volt számodra, hogy ezt másokkal is meg akartad osztani. Igen. 1963-ban kezdtem el lelkigyakorlatokat tartani. Abban az időben teológiai tanár és spirituális voltam Argentínában, ezért csak nyáron volt időm ezzel foglalkozni. Szentignáci lelkigyakorlatokkal kezdtem, de aztán lassan átalakítottam, leegyszerűsítettem őket. Nagyon rövid punktákat tartottam. Az aszkézisről tartottam egy előadást az elején, amelyben azt magyaráztam meg, hogy hogyan egyszerűsödik az ima: a gondolkodás és az elmélkedés nagyon jó, nagyon fontos az Istennel való beszéd, fontosak az érzelmek, de mindez lassan le-egyszerűsödik. Az első években sok lelkigyakorlatot tartottam főleg apácáknak. 15 perces punktákat tartottam nekik, aztán meghallgattam őket és azt vettem észre, hogy nem használják fel az általam mondottakat. Sőt, a képzetlen apácák mélyebbre jutottak a szemlélődésben, mint a képzettebbek. Olyan apácák voltak ezek, akik betegápolással, szociális munkával foglalkoztak és a nap minden percében Isten jelenlétében voltak. Azt vettem észre, hogy erre a típusú lelkigyakorlatra a fiatalok is jobban ráharapnak. Első nap kiküldtem őket a természetbe, majd a következő napokban a kápolnában folytattuk a szemlélődést Isten jelenlétébe helyezve magunkat. Fontosnak tartottam, hogy az elmélkedések között mindenki elmondja tapasztalatait. Erre ad lehetőséget a személyes és a közösségi megbeszélés. 1962-től 1978-ig kialakult a lelkigyakorlat jelenlegi formája.Visszatérve Németországba a társaim csodálkozására nem tanítani akartam, hanem lelkigyakorlatokat tartani. Megkaptam a dispozíciót és hét évig Nürnbergben voltam. 3-4 éven keresztül különféle csoportokkal foglalkoztam: egyetemistákkal, szeminaristákkal, akik nagy érdeklődéssel fogadták a szemlélődő lelkigyakorla-

Mé gIS

2004/2

Aztán jöttek az első személyes felkérések: volt, aki hallott a szemlélődésről, volt, aki már kipróbálta és szerette volna megismételni. Így meg kellett szerveznem az első lelkigyakorlatot magánszemélyeknek, civileknek. Persze előtte meg kellett keresni a házat, megszervezni és na-gyon nehéz volt egyeztetni. Nehéz volt jó helyeket találni jó időpontban, ezért úgy gondoltam, hogy jobb volna, ha lenne egy saját házam, ahol lelkigyakorlatokat tarthatok. Ott meg tudom teremteni a megfelelő légkört, és nem kell annyit rohangálni. Felajánlottak egy helyet a Bambergi Egyházmegyében, Griesben. A tervem az volt, hogy a ház körüli munkát majd önkéntesek végzik és így nem kerül olyan sokba a ház fenntartása. Így kezdtem el 1984-ben az éves tervekkel, kéthetes turnusokkal, évi 22 lelkigyakorlattal. Először voltak tizenketten, tizennégyen. 1988-ban már annyi jelentkező volt, hogy fel kellett kérnem valakit, hogy helyettesítsen. Ma már 13 lelkigyakorlatos házban tartanak ilyen lelkigyakorlatokat. Ebbe beletartozik Kolozsvár, Tahitóthfalu, Dobogókő, Püspökszentlászló, és több ház Németországban, Svájcban, Ausztriában. 1994-ben jelent meg a könyvem, „Szemlélődő lelkigyakorlatok” címmel. Ebben a könyvben 2000 beszélgetést elemeztem ki, 150 személyes beszélgetés anyagát foglaltam össze. A könyv nagyon pontos tükre annak, ami a lelkigyakorlaton zajlik. Magyarországon három kiadást ért meg.

Mit jelent a szemlélődő életforma, milyen hatással van a szemlélődés a hétköznapokra? A szentignáci lelkigyakorlat végén jó elhatározásokat kell tenni. A szemlélődő lelkigyakorlatnál elég azt elhatározni, hogy napi fél órában folytatni fogja az illető. A többi jön magától. A szemlélődő ima által egy belső átalakulás jön létre. Akik 2-3 alkalommal voltak ilyen lelkigyakorlaton, azok nagy része tovább végzi, mert azt érzi, hogy egy kicsit türelmesebb az emberekkel, akkor is ha nem törekszik az lenni. 2-3 hónap múlva, de van úgy, hogy csak évek múlva veszik észre a változást. Lelkipásztoroknál pozitívabb a kisugárzás, az emberek érzik, hogy egy pap áll előttük. Kiegyensúlyozottabb, a dührohamok eltűnnek. Sok pap mondja Németországban: „Egész nap Istenről beszélek és semmit sem érzek. De ez a munkám, erről kell beszélnem.” Aki szemlélődő imát végez, az ilyet nem mond. Belső átalakuláson viszi át az embert: érettebb lesz emberileg, azzal hogy jobban szereti az embereket. Nem azért mert szeretni akarja, hanem egy belső késztetést érez erre. Volt egy novíciusmester, aki elmesélte, hogy van egy novíciusa, aki nem tudja mit akar, sehova se tartozik, már nem tudják mit csináljanak vele a rendházban. Mondtam, hogy küldje el hozzám. Ott volt egy hónapig, végezte a szemlélődést, de a végén semmi változást nem érzett. Négy hónap múlva kaptam tőle egy levelet, amelyben megírta, hogy eltűntek a kételyei.

Milyen rendszerességre van szükség ahhoz, hogy valaki megmaradjon a szemlélődésben? Egy fél óra gyakorlás naponta elég azoknak, akik megfogták a lényeget. Ha nem megy, akkor visszatérnek az éves lelkigyakorlatokhoz. Volt egy pap, aki elvégezte a lelkigyakorlatot, aztán sokáig nem hallottam róla. 12 év után találkoztunk újra és mondta, hogy ő azóta mindennap végzi a szemlélődő imát.

MégIS

2004/2

élet-út g

Németországban történt még a 80-as években, hogy egy jezsuita novíciusmester komolyan kételkedett a lelkigyakorlatom sikerében, de miután elküldött egy csoportot és látta az eredményt felhívott, hogy következő évben nem-e lehetne 2 nappal hosszabb. Van olyan, hogy valaki elvégzi a lelkigyakorlatot és azt mondja, hogy ő még nem érett rá. Baj nem történik. Látják, hogy van egy ilyen is és talán a jövőben szükség lehet rá. Az ilyen visszatér az elmélkedéshez.

Gyakorlatilag bárki végezheti a szemlélődő imát, nincs korhatárhoz kötve? Ha Kis Szent Teréz jött volna el hozzám 10 éves korában, megtanítottam volna szemlélődni. Valójában kevesen vannak, akik nem alkalmasak rá: 40 évvel ezelőtt a lelkigyakorlatra jelentkezők 4%-a, ma már alig 0,3%-a. Volt egyetemista, aki elmesélte, hogy ő már kisgyerek korában szemlélődött. Ha valami bántotta kiment a kertbe, ráült a hintára és csak ült és nem gondolt semmire. Senkinek sem mondom, hogy ne jöjjön, de van, akinek feltételeket szabok. Ha nem áll a realitás talaján, akkor elküldöm szolgáljon egy kicsit, aztán visszajöhet. Volt egy hölgy, aki három szerzetben volt már, barátnőivel kiszolgáltatta magát. Őt elküldtem egy évre, hogy sérült gyerekekkel foglalkozzon. Aztán visszatért és nagyon sikeresen végezte el a lelkigyakorlatot. Milyen terveid vannak? A jövő évtől valaki más veszi át a helyemet a Gries-i lelkigyakorlatos házban, így több időm lesz az írással foglalkozni. Készül egy könyv lelkigyakorlatvezetőknek, amelyben a személyes beszélgetésekre és a vezetett személy meghallgatására helyezem a hangsúlyt.

Tervezel további lelkigyakorlatokat Erdélyben? Jövőre semmiképp. De itt van Póli (Kulcsár Apollónia SJC) és Szőcs Laci (Szőcs E. László SJ). Mind a ketten vezettek már szemlélődő lelkigyakorlatokat. Eléggé ki vannak képezve erre. Náluk lehet jelentkezni, ha valaki szemlélődő lelkigyakorlaton szeretne részt venni. A következő címen lehet érdeklődni: Centrul Spiritual Manresa Cluj Napoca RO-400363 Str. Tudor Arghezi 2. tel.: 0264 / 406-471 vagy 406-472 email: centru.manresa@mail.dntcj.ro

Készítette Vakon Zsolt

A természet varázsa mindig nagy hatással volt rám. A Duna-Tisza közi rónaságok a lélek határt nem ismerő kiterjedéséről beszéltek nekem. A virágok bámulatos szépsége és illata csodálatra indítottak. A felhők, a napsütés melege, a téli séták a friss hóban, az erdők csendje, mind csodálkozást váltottak ki bennem. A természet lassan megtanított nézni, szemlélődni. Megtanított arra figyelni, ami itt van, és ami szól hozzám. Megtanított arra, hogy anélkül, hogy valamit meg akarnék változtatni, vagy valamit el akarnék érni, hagyjam, hogy hasson rám az, amire nézek. Ez minden ember számára járható út Isten jelenlétében. Jálics Ferenc SJ

g bemutatkozás

Csíkkozmástól Fehérvárig

uFr. Dr. Orbán Szabolcs önmagáról, életéről beszél

Ezután sikeresen felvételiztem a Kolozsvári Műszaki Egyetemre. Innen néhány félév után, Szent Ferenccel vagy inkább a ferencesekkel megismerkedve, a csíksomlyói jelöltházban találtam magam. Az ott eltöltött több mint kilenc hónap után következett az esztergomi, majd szécsényi noviciátus. Aztán öt év a Szegedi Hittudományi Főiskola padjaiban.

A tanulmányok befejeztével Dévára kerültem, ahol a Szent Ferenc Alapítványnál folyó tevékenységbe kapcsolódtam be, mint nevelő. Emellett, diakónusként, a lelkipásztori tevékenységbe, illetve a hitoktatásba is próbáltam belekóstolni.

A 2004/2005-ös tanévtől Fr. Dr. Orbán Szabolcs a Hittudományi Főiskola új erkölcstan tanára. Emellett új társaink, a ferences hallgatók elöljárója is. De hogyan vezetett idáig az életútja? Erről ő beszél az alábbiakban. Na, akkor … a sok győzködés, meg ígérgetés (ez utóbbi részemről) után néhány fontos adat rólam: – születési hely: Csíkkozmás (szerintem mindenki tudja, hogy hol van, hisz az a világ közepe, úgyhogy nem magyarázom), – születési idő: 1969. október 17. (amúgy hivatalosan 18, de az már egy hosszabb történet) – magasság: valahol 160 környékén – súly: lassan 80 környékén, de az is lehet, hogy már fölötte. – a hajszálaim száma lassan konvergál a 1102 felé (erre van teológiai magyarázatom is, de azt esetleg majd személyesen).

S akkor néhány komolyabb szót: óvodát s általános iskolát szülőfalumban végeztem (az előbbiből állítólag 5 évet, az utóbbiból már biztos, hogy 8 tanévet). Azt követően a Csíkszeredai Matematika-Fizika (ma már boldogemlékű Márton Áron püspök úr nevét viselő) Líceumban érettségiztem.

Ezt követte egy néhány hónapos fizikai munkás időszak. Majd a katonaság, aminek jó részét néhány száz méterrel a föld alatt töltöttem, ahonnan szenet kitermelve építettem a sokoldalúan fejlett szocializmust. Aztán ebbe beleunva (használhatatlan) fegyverrel a kézben részt vettem a korábban épített rendszer megdöntésében, s ennek következtében levethettem az „angyalbőrt” is magamról.

Egy szűk esztendő, s a papszentelés után az elöljáróim úgy gondolták, hogy mostmár eleget ültem itthon, no meg hogy talán nem ártana egy kicsit ismét iskolapadban ülni, ezért jó messzire, egészen az Örök Városig „száműztek”. Ott a Lateráni Pápai Egyetemhez tartozó „Accademia Alfonsiana”-n előbb erkölcsteológiai licenciátust szereztem, majd – a testvérek ösztönzésére, egy kalap alatt – nekifogtam a doktori dolgozat megírásának is. A téma, amivel eléggé sokat foglalkoztam, s amiből a dolgozatom is született a szociáletikával kapcsolatos és, lerövidítve, valahogy így hangzik, hogy „A nemzeti kisebbségek jogainak erkölcsteológiai megközelítése”. A dolgozatot az idén januárban sikeresen meg is védtem, s ez egyben a Rómából való „szabadulásomat” jelentette, ahonnan négy és fél év után hazafelé vettem utamat (azért a tanulmányok alatt is jártam néha-néha haza). De hogy ez ne történjen annyira hirtelen, ezért még szinte egy fél évet a Szegedi Ferences Nevelési Házban időztem, ahonnan, a többi erdélyi ferences testvérrel együtt ez év júniusában érkeztem Szászsebesre.

Itt tartózkodásom elején érkezett az Érsek úr levele, amellyel az erkölcsteológia tanításával bízott meg a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Az utóbbi félév ezen a téren zajló kísérletezgetésekkel telt, hisz én magam is most próbálom leszűrni, hogy mi az, amit igazán fontos volna elsajátítani/elsajátíttatni ebből a szép (s természetesen legfontosabb!) tantárgyból. Néha én magam is sajnálom a III-IV. éveseket, akik ezeknek a botladozó próbálgatásaimnak, kezdő bizonytalanságaimnak a „szenvedő alanyai”. S erre még csak hab a tortán – legalábbis a IV. évesek számára – az együtt töltött olasz órák, a „fecnik” írása … Természetesen a tanári próbálkozgatások mellett még más dolgokkal is foglalkoznom kell(ene): Szászsebesen a ferences testvérek képzésének a koordinálása, egyáltalán a ház életének az irányítása, a különböző provinciai szintű feladatok, ill. a viszonylag kevés pasztorációs tevékenység, amiből kiveszem a részemet mind-mind olyan kihívások, amelyekben nap mint nap megtapasztalhatom saját gyengeségemet, s főleg az Úr kegyelmének az erejét.

Mé gIS

2004/2

Új szín: a barna

életünk g

uBemutatkoznak a ferences teológusok

A 2004/2005-ös tanévtől Főiskolánkon tanulnak az erdélyi ferences (stefanita) provincia növendékei. Hurgoi Sándor kérdésére a következő képpen válaszoltak: Fechetă Eugen fr. Jenő OFM a nevem, Románvásár melletti Tămăşeniben születtem 1977. szeptember 1-én. Mivelhogy a hetvenes évek vége felé szüleim Vajdahunyadra költöztek, ott végeztem az általános iskolát. Temesváron a Gerhardinum Líceumban érettségiztem 1996-ban és '98. január 15-én bevonultam a szászvárosi jelöltházba. Egy év és nyolc hónapig voltam jelölt, azután novícius. Szegeden egy évig voltam sekrestyés a magyar nyelv hiányos ismerete miatt, s ez után kezdtem ott a teológiát. Három év elvégzése után Gyulafehérváron folytatom. Gergely Tibor fr. Teofil vagyok, Csíkszeredában születtem 1983. július 2-án. A középiskolát a „Segítő Mária” Római Katolikus Gimná-ziumban végeztem. 2001. szeptemberében jelentkeztem Csíksomlyón a ferenceseknél. Egy évet voltam Csíksomlyón jelölt, majd egy évet Szécsényben voltam novícius, és egy évet végeztem el a szegedi teológián. Tanulmányaimat most Gyulafehérváron folytatom.

Fr. Nagy Károly vagyok, Halmiban (Szatmár megye) születtem 1976. december 12-én. Autóvillany-szerelői szaklíceumot végeztem Szatmáron, majd következett egy év katonaság. Ezt követően, 1998. augusztus 31-én jelentkeztem a Ferences Rendbe, és Désen elkezdtem a jelöltséget. Noviciátus után Szegeden tanultam három évet, és közben gyakorlati éven is voltam itthon Erdélyben. Most a szászsebesi kolostorban tevékenykedem, és végzem a negyedévet a S.I.S.-en. Fr. Pantea Tibor vagyok, Nagyszentmiklóson születtem 1975. május 31-én. Asztalos szakiskolát végeztem Temesváron, majd következett a katonaság. Egy évig dolgoztam a szakmámban és ezt követően 1997. december 1-én megkezdtem a jelöltséget Désen. Ez idő alatt érettségiztem esti tagozaton. Noviciátus és kétéves szegedi tanulmány után sebesen érkeztem Szászsebesre és innen minden reggel sebesen Gyulafehérvárra… Nevem Urbán János fr. Erik 1981. január 1-én születtem Krasznabélteken (Szatmár megye). 2000-ben érettségiztem a „Hám János” Római Katolikus Iskolaközpontban. Ezt követően kértem felvételemet a Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartományba. Újoncévemet Szécsényben töltöttem Tibor testvérrel és három magyarországi testvérrel a Kapisztrán Szent János Provinciából. Teológiai tanulmányaimat a Szegedi Hittudományi Főiskolán kezdtem. Most negyedévesként Gyulafehérváron folytatom.

MégIS

2004/1

g életünk

Huszonketten a startvonalnál

uBemutatkoznak elsőéveseink

Hajlák Attila István vagyok Gyergyószentmiklósról. Krisztus hívását érezvén jöttem 2000 őszén a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szemináriumba, ahol megerősödött bennem ez az elhívás. Úgy éreztem, hogy ezt az utat kell járnom Istennek, valamint Egyházam szolgálatának szentelve életemet. Ezekben az években szeretném elmélyíteni Istennel való kapcsolatomat, és méltóképpen fel szeretnék készülni a papi küldetésre és szolgálatra.

Kovács Károly vagyok, 1986. május 21-én születtem Kézdisárospatakon. Már hetedikes koromban megfogalmazódott bennem, hogy pap szeretnék lenni. Akkor nem igazán tudtam, hogy mi a papság. Voltak idők, amikor nem akartam pap lenni, de mégis hagytam, hogy Jézus elvezessen ide a teológiára. Én bízom Benne és, hogyha Ő papnak szánt engem, akkor velem lesz.

Varga Sándor vagyok, 1984-ben születtem Nagyváradon. A nagyváradi Lucian Blaga Elméleti Líceumba jártam, ott is érettségiztem. Az, hogy pap legyek, a nagyváradi Katalin telepi plébánián fogalmazódott meg bennem. Hivatást érzek, azért jöttem ide.

Vass Lórándnak hívnak, 1985-ben születtem Szatmárnémetiben. A szatmári Szentlélek templomhoz tartozom. A líceumi éveket a Nemzeti Mihai Eminescu Kollégiumban végeztem. 2004-ben sikeresen érettségiztem. Úgy gondolom, hogy a felebaráti szeretet gyakorlását és az imádságos lelkületet legjobban papként fogom tudni gyakorolni.

Nevem Farkas Ervin, 1984-ben születtem Gyergyószentmiklóson. 1992 óta Vaslábon lakom és a Marosfői plébániához tartozom. Plébánosom Fejér Mátyás. A középiskolát Gyergyószentmiklóson végeztem a Batthányi Ignác Kollégiumban. Öröm számomra, hogy a Hittudományi Főiskola hallgatója vagyok. Érzem Isten hívását a papi életre, hogy Jézus Krisztust kövessem és szolgáljam az embereken és az Egyházon keresztül.

Szőcs Ernő vagyok, Szentkeresztbányáról (Szentegyháza) jöttem. 1986-ban születtem, iskoláimat a szentkeresztbányai Tamási Áron Általános Iskolában végeztem. A líceumot a Gábor Áron Szaklíceumban végeztem szintén Szentegyházán. 2004-ben érettségiztem. Azért jöttem a Papnevelő Intézetbe, hogy ennek elvégzése után a rám bízottakat szolgálhassam. A mai rohanó világban szerintem szükség van olyan emberekre, akik Jézus Krisztus igéit hirdetik.

Domokos Gyula Gábor vagyok, Curtea de Argeş-en születtem 1977. május 3-án. Marosludason nevelkedtem. Középiskolai tanulmányaimat Radnóton az energetika szakon végeztem, ahol érettségi diplomát szereztem. Isten segítségével, felvételt nyertem a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolába és az Ő segítségével végül papi szolgálatot szeretnék betölteni.

Bene Tamás vagyok 1986-ban születtem Aradon. Az Arad megyei Nagyiratoson lakom. A középiskolát Aradon a Csiky Gergely Líceumban végeztem. Isten hívását erre a szolgálatra már régen érzem. „Az Istennek szentelni az életet” – ezt tartom életem legnemesebb céljának. Szabó Tibornak hívnak. 1985-ben születtem Gátalján, Temes megyében. Temesváron a Római Katolikus Líceumban végeztem, ott is érettségiztem. Azért jöttem a teológiai Főiskolára, hogy megtanuljak szolgálni az egyháznak és természetesen az embereknek. Nagyon jól érzem magam ebben a közösségben. Dicu Adrian vagyok. Sepsiszentgyörgyön születtem 1985. október 10-én. Már másodikos koromban ministráltam és ez komoly hatással volt hivatásom alakulására. Hetedikes koromban döntöttem el végleg, hogy pap leszek. Ezért jelentkeztem 4 évvel ezelőtt a Gróf Majláth Gusztáv Líceumi Szemináriumba, érettségi után pedig a teológiára.

Mé gIS

2004/2

Magyari István vagyok. Székelyudvarhelyen születtem 1985. augusztus 15-én. A középiskolát a Tamási Áron Gimnázium teológia szakán végeztem. Ezekben az években éreztem először a hívást, hogy a teológiára jöjjek. Ehhez nagyban hozzájárult spirituálisom – László Attila – hozzáállása, támogatása; sokat segített a plébánia ifjú közössége, a plébánosom, Botár Gábor, és más keresztény testvérek. Isten segítségével papként szívesen foglalkoznék a fiatalokkal. Szeretném átadni az embereknek annak a hitnek az örömét, amit mi, keresztények vallunk.

Fodor Vince vagyok 1984-ben születtem Gyergyószentmiklóson. A sors úgy hozta, hogy az egész család egy másik városba költözött. Így Sepsiszentgyörgyön töltöttem gyerekkoromat és ott is tanultam meg, hogy a világnak van rossz és nagyon szép oldala. Ifjú éveimet ismét máshol töltöttem: Gyulafehérváron, ahol a líceumot végeztem. Az eddigiek alapján következő lépésem úgy lett volna logikus, hogy ismét egy másik városba menjek. De maradtam Gyulafehérváron, hiszen ez a harmadik város, amihez életem nagyon kötődik. Mă numesc Irminciuc Alin, m-am născut în 1985 la Sînnicolau Mare, judeţul Timiş. Scopul pentru care am venit aici e ca o dată devenit preot să fiu o persoană de nădejde pentru credincioşii bisericii noastre, un prieten, un slujitor al lui Isus şi al credincioşilor. Mă numesc Rotaru Anabel Iviţă, şi sunt din Moldova-Nouă, din judeţul Caraş-Severin. Am venit aici ca să devin, ceea ce am vrut de mic copil, un ucenic al Domnului. Sper că cu ajutorul Lui voi ajunge ceea ce vreau să fiu. Pintye László vagyok, Szatmárnémetiben születtem 1981. szeptember 1-én. Középiskolai tanulmányaimat a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban fejeztem be négy évvel ezelőtt. Az érettségi diploma megszerzése után 2 éves posztliceális turisztikai szakot végeztem, azzal párhuzamosan pedig fotóművészeti kurzuson vettem részt. Azóta a mindig is bennem levő hivatás megerősödött, magamat bíztatva és bízva jelentkeztem a Hittudományi Főiskolára.

MégIS

2004/2

életünk g

Mă numesc Brstiak Ioan, sunt din Gătaia şi aparţin diecezei de Timişoara. M-am născut în anul 1985. Am absolvit Liceul Teoretic din Gătaia, profil mate-info. După terminarea liceului mă gândeam să dau la Politehnică, Secţia Automotorizări, dar la începutul clasei a XII-a am simţit că trebuie să urmez calea vocaţiei interioare, şi astfel am ajuns aici. Vreau să termin această facultate, să devin preot pentru a-L putea sluji pe Dumnezeu şi Biserica Sa. Mă numesc Neisser Gabriel, m-am născut în data de 28 martie 1984. Sunt din parohia Periam, dieceza de Timişoara. Am venit la Teologie pentru ca să devin preot, pentru ca să vestesc Evanghelia, şi în acelaşi timp să pot ajuta oamenii în calea lor spre mântuire.

Mă numesc Banuş Andrei din Timişoara. M-am născut în 28 iunie 1984. Am venit la Teologie deoarece am simţit o chemare din partea lui Dumnezeu. Am terminat Liceul Nikolaus Lenau, Secţia de Ştiinţe Sociale, îmi place mult să lucrez cu oamenii. Cu harul lui Dumnezeu sper să devin un bun preot şi să vestesc cu vrednicie Evanghelia.

Lukács László vagyok Máréfalváról. 1986-ban születtem; az elemit otthon végeztem a Nyírő József Általános Iskolában és itt Gyulafehérváron folytattam tanulmányaimat a kisszemináriumban, idén érettségiztem. Én már úgy jöttem ide IX. osztályba, hogy pap akarok lenni. Persze közben volt ez másképp is, de a Jó Isten megtartott kegyelmében és most itt vagyok a Papnevelő Intézetben. Hivatásom egyre jobban érzem, akkor amikor látom, hogy sok ember nem tudja igazából, miért katolikus, hogy nincs, aki felkarolja a fiatalokat és okos észérvekkel is alátámasztva szerettesse meg vallásunkat velük. Bízom a Mindenható Jó Istenben, hogy kegyelmével megtart ebben a hivatásban, és fel tudok készülni méltó módon a papi életre.

Hurgoi János vagyok, 1985-ben születtem Zernyesten, szüleim negyedik gyerekeként. Általános iskolámat szülővárosomban végeztem, a középiskolámat pedig a gyulafehérvári kisszemináriumban. Itt érezvén Isten hívását, eldöntöttem, hogy felvételt kérek a Teológiára. Kérem Isten áldását, hogy kísérjen végig ezen az úton, hogy majd teljes odaadással, szolgáljak Neki és Egyházamnak. folytatás a következő oldalon u

g életünk

Nevem Fazakas Levente, Sepsiszentgyörgyön születtem, 1983. január 17-én. A sepsiszentgyörgyi Szent József plébániához tartozom. A középiskolámat a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végeztem. 2002-ben a kollégium elvégzése és a sikeres érettségi után elvégeztem a kötelező katonai szolgálatot. Már kicsi koromtól bennem él a vágy, hogy pap legyek. Amikor megerősödtem hitemben és a szívem mélyén megéreztem a papi hivatást, elhatároztam, hogy felvételizek ide a szemináriumba. Bízom benne, hogy ez az Isten akarata, és a szemináriumi évek lelki nevelése hozzájárul ahhoz, hogy a nagyvilágban, Isten szolgálatában az emberekhez elvigyem az Ő szeretetét. Köszönetet mondok a plébános úrnak, és azoknak, akik sokat imádkoztak értem.

Hallgatni arany!

Csernik István vagyok, 1974. január 14-én születtem Marosludason, az elemi iskolát Gyulafehérváron, a középiskolát Székelyudvarhelyen végeztem, 1993-ban érettségiztem a Benedek Elek Tanítóképzőben. Ekkor jelentkeztek nálam a hivatás első jelei is. Érettségi után tanító voltam - 3 évig - de éreztem, hogy nem az a hivatásom. 2004 őszén boldogan jelentkeztem itt, Gyula-fehérváron, a Teológiai Főiskolán, a sikeres felvételinek is örültem. Jó ideig inkább szerzetes szerettem volna lenni, de a plébánosom győzött meg, hogy itt próbálkozzam inkább, legyek egyházmegyés pap. Szerintem a papképzés hét éve szükséges is, (talán) elégséges idő ahhoz, hogy papokká formálódjunk. Az itteni társaság érdekes és színes. Jó a médium! Kérdezett Hurgoi Sándor

uIntenzív hét kispapoknak a segítőbeszélgetésről Marosvásárhelyen

„Megyek segítőbeszélgetésre. A vakációból egy hetet intenzív kurzuson fogok tölteni” – így vágtam neki a nyári vakációnak, természetesen mit sem tudva arról, hogy ez mivel jár, miről szól. Talán épp ezért vágtam bele... Elérkezett július 5-e és megkezdtük a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első közös kurzusát… azonban még mielőtt továbblapoznál el kell mondanom, hogy a hangulat korántsem volt ennyire hivatalos. Baráti légkör, melyben nemcsak Dr. Albert-Lőrincz Enikő tanárnővel ismerkedhettünk, henem mi, első évesek megbarátkozhattunk a gyakorlati évesekkel is. Miről volt szó? Segítőbeszélgetésről. Azonban két napnak kellett eltelnie míg a tulajdonképpeni téma boncolgatásához értünk. Előbb közösen beszéltünk az alapvető emberi szükségletekről (Maslow piramis), arról, hogy mik is az érzelmek és kell-e róluk beszélni vagy világunk divatjának beadva derekunkat érzelgősség címén vessük el, fojtsuk el magunkban és másokban az érzelmeket. Beszéltünk a konfliktusok veszteség nélküli megoldásáról, vagy legalább a „gőz” csillapításáról az önközlés segítségével. Míg ezekről volt szó nem csak ismereteinket gyarapíthattuk, hanem a tartalom elsajátítása közben külön élmény volt a módszereket is tudatosítani, ellesni a csoSimon András grafikája portvezetés egy-két fortélyát, interaktív játékokat tanulni, melyek segítségével az adott anyag emberbarát módon lett a miénk, sajátunk. Következett a segítőbeszélgetés, mely egyszerűségével valóban sokkolt. Nem akartuk elhinni, hogy csak ennyi az egész. Azonban kezdődött a gyakorlás, a szituációk gyakorlása, egymás tesztelése, helyzet-szülte kérdések megbeszélése… és feltárult előttünk az egyszerűség mögött húzódó nagyszerűség. A legrövidebb definíció talán a viszszatükrözés, a beszélő elkísérése a megoldás megtalálásában. Hogyan? Hallgatással (aktív, passzív és megerősítő), kérdésekkel (ajtónyitogató, összegző, szembesítő és tisztázó) és reagálásokkal (empátiás válaszok). Ezek mit jelentenek? Akik voltak tudják, akik nem, jövőben menjenek el. Megéri! Molnár Lehel

Abraham Maslow (1908-1970), a humanisztikus pszichológiai irányzat kiemelkedő alakjának elmélete szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája (a szükséglethierarchia), mely az alapvető biológiai szükségletektől azon komplexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak. Az emberi szükségleteket öt, hierarchikusan egymásra épülő kategóriába csoportosította: 1. fiziológiai szükségletek 2. biztonsági szükségletek 3. szeretet- és közösséghez tartozás igény 4. tisztelet, elismerés iránti igény 5. tudás és megértés iránti vágy

Mé gIS

2004/2

Test és lélek

uCserkészoldal

jó munkát! g

„Szabadba, cserkész, a nap arca nevet Ott pezsdül a friss, tüzes élet!”

Bár a nap arca nem nevetett, sőt a hidegtől recsegtek a faágak amikor cserkészcsapatunk elindult a fagyos úton, velőt átjáró hideg szélben a város utcáin mégis frissen, tüzes lélekkel. Mosolygós szemük arról árulkodott, hogy már régóta készülünk erre a napra. Az úti cél a Szászsebes mellett húzódó gyönyörű hegygerinc, a Vörös-szakadék volt. Oda-vissza több mint 30 km országúton, árkon-bokron, réten-mezőn keresztül. Egy kis ízelítő minden cserkész és újonc számára a természetből, a cserkészéletből. Miután a hegy alatt megabrakoltuk „a szürkét és a tarkát” nekivágtunk, hogy becserkésszük a terepet. Kumránra emlékeztető barlangokat fedeztünk fel, megcsodálhattuk Isten művét az üledék rétegződésé ben, a vörös színben pompázó hegyoldalban. Mindannyian emlékekkel feltarisznyázva, gazdagabban tértünk vissza. A nap végén a fáradtság ellenére szemünkben különös fény csillogott. Megérte! A játékok öröme, a természet gazdagságának élménye még mindig szívünkben él.

A cserkész élete a természet. Itt érzi igazán jól magát, itt tud igazán kibontakozni. Öröm látni és tapasztalni, hogy cserkészcsapatunk létszáma egyre növekszik. Egyre többen akarjuk, hogy a természet és a közösségi lét szépségén keresztül közelebb kerüljünk Istenhez. Itt az alkalom, hogy te is közénk lépj! Boldizsár Ferenc

Idén vettem részt először a Csíkszeredában tartott cserkész-lelkigyakorlaton, amely december 3-5. között zajlott. Sok ősznte cserkésszel volt lehetőségem találkozni és megismerkedni, akik az ország különféle helységeiből gyűltek össze. A hangsúly a lelkigyakorlaton volt, de nem mindenképpen a klasszikus értelemben vett lelkigyakorlatról van itt szó. Részt lehet venni különféle próbákon, amiket elég érdekesnek találtam. Filmvetítés is volt. Ezen kívül csoportos elmélkedések és megbeszélések. Különösen tetszett „az Úr irányítására bízd magad” cserkészjáték, amelyen bekötött szemmel több próbán kellett átmenni. Az én véleményem szerint sok mindent lehetett tanulni, és ajánlom minden cserkésznek, hogy ezen a lelkigyakorlaton vegyenek részt, amikor még alkalom adódik. Ţâmpu Emil Déva. A város melyről sokat hallottam, tanultam, Kőműves Kelemen vára. Sokat hallottam, de még nem volt alkalmam megnézni, felfedezőútra indulni a híres Déva várára. December 11-én elérkezett a pillanat. Cserkészcsapatunk közös kirándulásán a dévai cserkészekkel körbejártuk a város dombjait. A „magos Déva várával” kezdtük. Miután a romos falak tetejéről körültekintetünk az erdő sűrűjébe vetettük magunkat, mígnem egy barlanghoz értünk. Új, feledhetetlen élmény számomra. Életemben először végre láttam denevért. Nem kitömve, a magasban röpködve vagy netalán tévében, hanem közelről. Egészen közelről. Megcsodálni amint karmaival kapaszkodik egy kis szikladudorodáson. Látni a vízcseppeket, melyek a barlang párás levegőjéből kicsapódnak hártyaszárnyain… rácsodálkozni az Alkotásra, és abban felfedezni az Alkotót… ezt érezni. Ezután következett még a java. Rácsodálkozás az emberekre. Belefeledkezés a játék örömébe (ajánlom minden cserkésznek és nemcsak az erdőfocit). Az egészet mi tetézhette volna jobban, mint a harmadik adventi gyertyagyújtás a Szent Antal templomban. Találkozás Csaba testvér gyerekeivel. Egy új város felfedezése, rácsodálkozás a természetre, találkozás más cserkészekkel, de találkozás csapatunk cserkészeivel is, találkozás csillogó szemű gyerekekkel és találkozás Vele… a Szeretővel.

MégIS

Molnár Lehel

2004/2

g életünk

Caritas...

u Önkéntesek

A „caritas” latin eredetű szó, több jelentése van: kedvesség, drágaság, érzéki vágytól független, mély tiszteletből fakadó, tiszta szeretet. A görög nyelvben az „agape” a megfelelője. A kereszténységben a caritas a legnagyobb erények egyike, Isten és a felebarát, a szegények és a rászorulók iránti szeretet megnyilvánulása.

Napjainkban a caritast szolgálatként értelmezik. Ebben az esetben a görög „diakonia” szó jelentéstartalma kerül előtérbe, amely egyrészt az egyéni segítségnyújtásban, másrészt a caritas intézményes, tervszerű gyakorlásában nyilvánul meg. A 12. századtól női alakként ábrázolják, aki harcol az irigységgel és kapzsisággal szemben. Nevezik még irgalmasságnak is (misericordia), az újkorban mint gyermekét dédelgető anya kerül ábrázolásra. Maga a caritas szó egy olyan valamit takar, amit gyakor-

lás nélkül nem lehet megtanulni, vagy elsajátítani, ezt csak élni lehet. Az hogy megértettük-e, ráéreztünk-e a lényegre, valójában a tetteinkben mutatkozik meg. Olyan értékről van szó, ami tudatos és belülről fakadó, amelynek célja a független, mély tiszteletből fakadó szeretet. A caritas olyan erények kifejlesztésére ad lehetőséget, amelyek elengedhetetlenek egy kispap számára. A caritas gyakorlata nyomán közelebb jutunk az emberekhez és rajtuk keresztül közelebb jutunk magunkhoz. Kicsit más oldalról fedezzük fel magunkat, és ez vagy egyfajta elégtételt, vagy döbbenetet vált ki belőlünk. Ugyanakkor hozzásegít egy teljesen új, valóság-közeli, vagy más világszemlélet, világnézet kialakításához, amely akkor fejlődik legjobban, amikor segítünk, gyakoroljuk a caritas erényeit.

A caritas megtanít, hogyan vigyünk örömöt azoknak, akik már nem látnak kiutat a szürke hétköznapokból. Megmutatja az apró örömök rejtekét, melyek mellett

esetleg közömbösen mentünk el. A caritas gyakorlása nem könnyű, sőt nagyon sokszor fárasztó feladat, nagyon sok időt is igényel. Ez a fajta munka nem mindig jelent mosolygós gyerekarcokat, hanem néha próbára teszi az embert és bizony csalódást is okozhat neki. Így a caritas gyakorlásához kitartás, elszántság, felkészültség szükséges, amelyet minden nap újra és újra át kell gondolni, újra és újra fel kell építeni.

A Caritas mozgalom a 19. század végén német katolikus egyesületből bontakozott ki sokrétű feladatok elvégzésére, amelyek a gyors társadalmi változások miatt megoldatlanok voltak. Mára már az egész világon megtalálhatók intézményei és tapasztalható azok hatékony működése.

Gyulafehérváron is működik és nagyon sokrétű tevékenységet fejt ki: fogyatékosokat támogat, otthoni betegápolást végez, idősek gondozását segíti, gyermekeket karol fel. Ezekbe munkákba segítenek be a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet kispapjai is.

Néhányukat megkérdeztem, hogy miért vállalják az amúgy is szoros program és sok tanulni való ellenére is

MégIS

2004/2

Néhányukat megkérdeztem, hogy miért vállalják az amúgy is szoros program és sok tanulni való ellenére is ezt a munkát. Válaszaik: Hajlák Attila: „Számomra öröm, hogy a Caritas önkéntes munkása lehetek, mert mindig részvéttel voltam a szegényekkel, betegekkel, idősekkel, az elesett emberekkel szemben. Ez a munka, ami igazából szolgálat, megtiszteltetés számomra, mert ezáltal Jézust is szerethetem és szolgálhatom minden pillanatban. Az öröm, amit e tevékenység által szerzek az embereknek, megduplázódik bennem is és segít Istenben elmerülni, minél mélyebben és feltétel nélkül szeretni. Kezdetben félelemmel vállaltam ezt a munkát, de most már nem aggódom, mert tudom, hogy a szeretet mindent legyőz és mindennek van értelme.”

Hurgoi Sándor„A Caritasnak mindig szívesen dolgoztam és dolgozok. Nem azért, mert így esetleg jutalmat kapok, hanem azért, mert így kapcsolatba kerülök olyan emberekkel, akiknek tényleg szükségük van segítségre. Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy ilyen munkákat is vállalhatok. Ez a munka a hivatásom fejlődésébe is belesegít, egy papnak az életben ilyenhez is hozzá kell szoknia. Egy ilyen vállalt munka után, más ember vagyok. Érzem, hogy ezzel boldoggá tettem egy embert és Istent, akinek ez az akarata, hogy amit teszünk szeretetből és főleg jó szándékból tegyük. Remélem továbbra is átadhatom magam munkám által azoknak, akik segítségre vágynak.”

életünk g

Veres Stelian: „Olyan élményeim voltak, amelyekkel nem lehet találkozni minden nap. Mosolyt tudtam hozni egy szegény, szomorú család arcára, amikor élelmiszercsomagot vittem nekik. Boldogságot tudtam szerezni azoknak a gyerekeknek, akikkel senki sem foglalkozik. Vagy csak az az egyszerű dolog, hogy meghallgattam egy öreg nénit és ez megkönnyebbülést jelentett számára, béke költözött a szívébe. Jézus jelen van a szomorú, szegény családokban, árva gyermekek szívében és a beteg öregek szívében. Csak keresni kell Őt, és szolgálni. „Éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok.” (Lk 25,35)”

Fodor Vince: „Önkénteseink feladata az, hogy egyedül élő öregeken segítsenek, akikkel nem nagyon foglakozik senki, akikkel csak akkor beszélnek, amikor az adót kifizeti, s miután kifizette, otthagyják: hadd éljen tovább, ahogy tud. Az ember azt is gondolhatná, hogy egy ilyen idős ember hogyan is tud adni valamit? De az igazság az, hogy sokkal nagyobb hálával és nagyobb őszinteséggel adja egyszerű mosolyát az önkénteseknek „fizetésként”, mint bárki más.”

Mindig időszerű kérdés marad, hogy honnan lehet megismerni az igazi keresztényt. Erre János apostol szavával szeretnék válaszolni: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Ennek gyakorlására számunkra az önkéntes Caritas munka ad leginkább teret. Papp Márton

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? Jak 2,14-16

MégIS

2004/2

g ajánló

Richard Rohr: A Férfi útja

uUrsus Libris 2001, 150 oldal, 1650 Ft

Richard Rohr ferences szerzetes. 1943-ban született, 1971-ben alapította meg az „Új-Jeruzsálem” katolikus közösséget Cincinnatiben, majd hosszú ideig annak vezetője volt. Gyakran látogat Európába, lelkigyakorlatokat, kurzusokat vezet, előadásokat tart, könyvei az Egyesült Államokban és Németországban egyaránt népszerűek. „A férfi útja” című könyv férfiakról szól, nemcsak férfiaknak, de elsősorban nekik. Egy teljesen új, számomra eddig ismeretlen szemszögből próbálja meg Rohr a „férfi” típusát elénk tárni. Célja eléréséhez a Szentírást veszi alapul, majd saját tapasztalatait is beleépíti a könyvbe, és a pszihológusoktól is szívesen kölcsönöz érveket, megállapításokat a férfi útjáról. Tulajdonképpen ez a könyv nem egy út, amit végig kell járni ahhoz, hogy „férfiakká” válhassunk, hanem magának a férfinak a bemutatása, hogy milyen most és milyennek kellene lennie. Itt hadd idézzek rögtön a könyv elejéről egy pár sorocskát: „Vedd el tőlük a pénzt, a szexet és a hatalmat s a legtöbb férfinak ezen a földön nincs többé miért élnie. (…) A legtöbb férfi képtelen arra, hogy belülről értse meg s ösztönözze magát. Külső ösztönzésre van szükségük, valami olyasmire, ami gerjeszti, dicséri, támogatja, biztosítja őket, mielőtt valamire vállalkoznának”. Az író egy „spirituális személyiség” kialakításáról beszél, szerinte egy spirituális férfi létrehozása a cél. Arra akar rámutatni, hogy a férfiaknak is kell vállalniuk érzéseiket, és nem kell félniük attól, hogy azokat kimutassák. Az erre való törekvést az író „nőiességhez vezető útnak” nevezi. Beszél a János apostolhoz vezető útról is, amely később a „vad férfit” a szent férfit eredményezi. János apostol férfi voltában annyira biztos volt, hogy megengedhette azt magának, hogy Jézus keblére hajtsa a fejét. De ma, ha ilyet látunk, akkor az első gondolatunk egyből a homoszexualitás felé irányul. Két férfi fél egymásnak kimutatni érzéseit, mert a világ egyből elferdülést sejt. Különösen megragadott állítása, hogy minden férfinak meg kell találnia női oldalát is, ami nem azt jelenti, hogy nővé kell válnia, hanem hogy vállalnia kell érzéseit. Ideje rájönni arra, hogy az igazi férfi, nem a macsó típus, hanem az, aki megértő, gyengéd, figyelmes, megengedheti magának, hogy álmai legyenek, de ugyanakkor biztos önmagában, és két lábbal áll a földön. Papp Márton

A rejtvény fősoraiban a Loyolai Szent Ignác mondatának befejezése található: „Mert nem a sok tudással lakik jól és elégül ki a lélek, …” VÍZSZINTES: 1. A megfejtés első része (zárt betűk: A, K, S) 13. Román börtön van ott 14. Női név 15. Díszes 16. A … szérűn (Ady) 18. Neveit némán mondja! 19. A -re párja 20. Neon középen! 22. Korondon lakik! 23. Nátrium, oxigén, bór 24. Félfa! 25. Enkáen! 27. Becézett női név 29. Szintén ne 30. Parazita 34. … Delon 36. Ázsiai ország 39. Zorro jele 40. Angol rövidítése 41. Ház eleje 42. Egyiptom fővárosa 44. „Repül a nehéz…” 45. Némán altat! 47. „Az Ő … szereztek számunkra gyógyulást” 48. … és a detektívek 50. Székely nagyközség lakója – fordítva 52. Település Hunyad megyében 54. Részben kenetteljes! FÜGGŐLEGES: 1. Há! 2. Magyarországi város 3. Soha németül 4. Német női név 5. Kettőzve nagyszülő! 6. Magyarországi hetilap 7. Idegen Áron 8. Daniel … francia író 9. Becézett férfinév 10. Római 55 11. … Lolobrigida színésznő 12. Medikussal kapcsolatos 15. A megoldás második része (Z, É) 17. Napóleon aranya 21. Részben mondható! 23. Afrikai folyó (románul) 24. Kotyvaszt 26. Székely falu 28. Előtag- (kicsi) 32. Arab vezető 33. Keresztény közösség - össze-kavarodva 35. Mutató névmás 37. Gabonaféle 38. Operarészlet 43. Olasz, spanyol 44. Német mozi 46. Előtag - (három) 47. Részben csillog! 49. Kecske mondja 51. Tíz szélei! 53. Motorbicikli márka 55. Luxemburg 57. Ok fele! Készítette Szőcs Csaba

Mé gIS

2004/2

(Fény)képes krónika

életünk g

uMásodik rész

Október utolsó napjait a hagyományhoz híven idén is a szabad levegőn töltöttük, szüreteltünk az érsekség szőlősében. Aból a szőlőből készül majd a fehérvári misebor.

November 7-én tizenhárom Gyulafehérvári Főegyházmegyés kispap öltözött be a reverendába és nyert felvételt hivatalosan az egyházmegy papnövendékei közé: Birton Róbert, Covaci Octavian, Bálint István, Fülöp László, Gábor Csaba, Ruşti Alexandru, Ráduly István, Hölgyes Pál-Zsolt, Şcheianu Ciprian, Ţâmpu Emil, Kovács PéterPál, Both Dávid és Kiss Endre (balról jobbra). A szentmisén jelen volt Spányi Antal székesfehérvári püspök is.

December 5-én este tartottuk a Mikulás-ünnepséget. Az Intézet nagyteremben felállított színpadon különböző játékokat és jeleneteket mutattak be a kispapok, amelyeket főleg a szeminárium életéből ragadtak ki. Vidám hangulatú, szép esténk volt.

MégIS

2004/2