Issuu

g életünk

Képes krónika

Augusztus 7. és szeptember 5. között hat kispap vett részt Dortmundban, Közép és Kelet Europai kispapok számára szervezett nyári szabad egyetemen, az „Europának egy új lelket adni!” címmel meghírdetett szociáletikai kurzuson.

Az évente megszervezésre kerülendõ magyar szemináriumok közötti fotbalbajnokságon csillogó ezüstöt kaptunk.

A nyár folyamán több kispap is segítkezett az intézetünk területén végbemenõ munkálatokban.

Ilyés Zsolt spirituális és Dr. Kovács Zsolt prefektus atyák vezetésével megtartottuk a tanév elsõ lelkigyakorlatát.

Dr. Jakubinyi György érsek atya megáldotta a szeminárium új kápolnáját és új könyvtárát.

Mé gIS

2008/2

BAJA MIHÁLY: Karácsony

Te most is az vagy, áldott szent Karácsony, Mi Betlehemben legelőször voltál: Újjászülője a kerek világnak, Hitünk napfénye, a szívünkben oltár. Az angyaloknak ajkán a hozsánna Ma is elhat a pásztorok füléhez, s koldust, királyt vezet ma is a csillag Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez. Te most is az vagy, csak mi változánk meg, Csak nekünk ócska minden ami régi. Nem hallgatunk az angyalok szavára, Nem kell nekünk a csillag se, ha égi. Mennek, mennek a pásztorok seregben, de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez. Mennek, mennek a bölcsek és királyok, De nem az élet örök kútfejéhez. Ó, szent karácsonyéj csillagvilága… Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra. Az én lelkem csak téged vár, s tetőled száz lidérc fény közt el nem tántorodna.

MégIS g

Tartalom

g Képes krónika

2. és 19. oldal u

g Új tanár és elöljáró

g Önismereti csoport a SIS-ben g Admissio

5. oldal u

6. oldal u

g Lelkiség és zarándoklat

7. oldal u

g Máriaként éljünk... g Első évesek

4. oldal u

8. és 9. oldal u 10. és 11. oldal u

g Barátság

g Berlioz: Requiem

g Kápolna és könyvtár

g Gyakorlati eves beszámoló g Hitédelem

g Erdélyi Egyházi Irodalmi Iskola g MégIS rejtvény

12. oldal u 13. oldal u 14. oldal u

15. oldal u

16. oldal u 17. oldal u 18. oldal u

Teológiánk honlapja megváltozott külsõleg és belsõleg is. Megtalálható a: www.sis.uab.ro címen.

M é g I S – A gyulafehérvári kispapok lapja XII. évfolyam 2. szám. Megjelenik évente kétszer. Kiadja a

Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola. Felelős kiadó: Ilyés Zsolt

A gyermekhitnek hófehér palástját Borítsd reám csak egy éjszakára, És én megáldlak, síromig követlek Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.

Szerkesztették: Bidiga Albert, Both László, Elekes Szabolcs, Fábián Róbert Donát, Illyés Imre (rendszergazda), Link Norbert, Lukács János, Puskás Attila (főszerkesztő), Török Levente. Elérhetőségeink: Postacím: RO–510009 Alba Iulia, str. Bethlen Gábor nr. 3 E-mail: megislap@yahoo.com, web: http://www.megislap.extra.hu Főhat. eng. szám: 782/1990, ISSN 1454–2684 Nyomta a GloRIa NYoMDa Kolozsváron. Az aláírt cikkekért szerzőik vállalják a felelősséget. A szerkesztők álláspontja nem feltétlenül azonos a szerzők véleményével.

MégIS

2008/2

g új tanár és elöljáró

Dr. Kovács Zsolt prefektus

uSzeretném, ha lenne bátorságotok egészen az Úrnak szentelni életeteket Hogyan fogadta a szemináriumba való helyezéséről szóló hírt? A szemináriumba való helyezésem nem ért t e l j e s e n váratlanul. Amikor 1994 őszén Tempfli József püspök úr utamra bocsátott a Budapesti Központi Szemináriumba, elmondta, hogy azért küld a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, mert felsőfokú végzettségű papokra van szükség idehaza. Ebből már akkor érthettem, hogy olyan beosztást szán nekem, melyben vagy neki leszek közvetlen szolgálatára, vagy a teológia oktatásával kell majd foglalkoznom. Már római tanulmányaim folyamán sejtették velem az itthoniak, hogy majd számítanak rám a Gyulafehérvári Teológián, de a munkaköröm akkor még nem volt tisztázott. A mögöttem álló négy év nagyváradi lelkipásztori szolgálatban – melyek között volt plébániai munka, egyetemi lelkészség, titkári feladatkör – nagy örömmel végeztem munkámat, semmi nem volt, ami miatt „klíma-változásra” vágytam volna. A jezsuita atyák tanítottak arra, hogy legyél olyan mint az a golyó, melyet egy asztallap bármelyik pontjára helyezel, mindig talpon marad. Mit talált itt? Minthogy teológiai tanulmányaimat nem Gyulafehérváron végeztem, az itteni körülményekről csak hallomásból értesültem. Van annak előnye is, hátránya is, ha ez ember egy olyan intézményben kap beosztást, amit előzőleg nem ismert. De talán egy parányival több az előnye. Nem kötnek semmiféle előzetes tapasztalatok ide, éppen ezért tudom hatékonyabban és elfogulatlanabbul végezni a munkámat. Talán túl sok a „hagyo-mány”, illetve hagyománynak titulált szokások, melye-ket már senki nem tud megmagyarázni, miért van, és főleg azt nem, hogy miért kell a továbbiakban is fenntar-tani. Mindennek akkor van értelme, ha a célt szolgálja; ha már nem felel meg a célnak, fölösleges erőltetni. Egy növény is, ahhoz hogy új hajtást fakasszon, a régi hajtásokat levedli magáról; a levelek lehullanak, hogy tavasszal élettel teli, dús rügyek fakadjanak. Viszont találtam itt egy nagyon jó közhangulatot, jókedélyüséget, erős összetartó erőt, egy felszabadultsági érzés újonnan jelentkező csiráit. Sokakban véltem kezdemé-nyező–képességet felfedezni, aminek örvendek. Meggyőződésem, hogy az elődök az adott lehetőségekből a lehető legjobb körülményeket teremtették meg nektek. Hogyan látja a szemináriumi életünket? A szemináriumi idő a papságra való felkészülés ideje. A képzés minősége attól függ, mennyire széles skálájú a

képzési metódus. Biztos, hogy az idők folyamán számtalan bölcs előljáró tapasztalataiból alakult ki az a nevelői rendszer, mely mind a mai napig keretet ad az életeteknek itt a szemináriumban. Minden bizonnyal volt olyan idő, amikor az összehúzódás volt a megmaradás és a túlélés egyetlen biztosítéka. Mára azonban, amikor az Egyház szabadon végezheti lelkipásztori küldetését, a lehetőségekre való ráérzésre kellene a figyelmet fordítani, és a társadalom „új nyelvezetét” eltanulni, valamint kommunikációs eszközeit alkalmazni. Azt senki nem fogja tőletek a későbbiekben számon kérni, hogy a szemináriumi házirend szerint pontban 15.00 órakor az íróasztalnál ültél vagy sem, de azt igen, hogy majdan amikor a lelkipásztori munkát végzed, előtte mennyire vértezted fel magad azokkal az eszközökkel, melyek segítségével a civil fórum porondján is „érthető” módon hírdeted Isten Igéjét. Ha van, akkor mi lenne az elvárása tőlünk? Elvárásom nem nekem van tőletek, hanem az Úrnak, én csak asszisztálok ehhez, és még akkor is túlbecsülöm a tisztségemet. Én úgy érzem, elsősorban köszönettel tartozom nektek, hogy mertétek vállalni a hivatás magasztos iskoláját, és most itt vagytok. A papságra élettel kell készülni, örömmel, szívbeli újjongásssal. Ha egy focicsapatnak te vagy a szurkolója, akkor nem azt mondod, hogy megpróbálok a rajongója lenni, hanem egész lényeddel szurkolsz neki. A papásgra való készülést sem lehet csak ímmel-ámmal „megpróbálni”, vagy teljesen átadod magad a készülésnek, vagy csak félmunkát végzel. Tudnotok kell azonban, hogy a papságban olyan feladatot vállaltok fel, melynek kivitelezésében nem elégségesek az emberi erőfeszítések. Tegyetek meg elsősorban minden tőletek telhetőt, ugyanakkor fogadjátok alázatosan az Úr segítségét. Mi az, ami a legnagyobb nehézség számára itt a szemináriumban? Hogy egy 20 éves fiatalembernek kérezkednie kell. Hogyan tekintsék a kispapok a prefektusi szolgálatát? A prefektus, amint a neve is jelzi, elől-járó a szó szoros értelmében. Ez az előljáróság azonban semmiképpen sem jelent elsőbbséget. Az előljáró a rájuk bízottak előtt kell járjon jó példával, főleg pedig segítenie kell őket az előrehaladásukban. A nevelő feladata nem abban áll, hogy mindent előkészít a rájuk bízottak számára, vagy esetleg feladatokat végez el helyettük, netalán az elmulasztott kötelességeket ő végzi el. A prefektus segíti őket feladatuk teljesítésében, kertész módjára segíti kibontakuzásukban, eltávolítja a vadhajtást és a gyomnövényt. Mit üzen, vagy kíván a kispapoknak? Szeretném, ha minél korábban felfedeznék magukban a hivatásnak a tényszerűségét, és ennek örülni tudnának. Szeretném, ha a jót ápolgatnák magukban, előmozdítanák annak kiteljesedését – ezzel a prefektus munkáját jelentősen megkönnyebítenék. Szeretném, ha lenne bátorságuk egészen az Úrnak szentelni életetüket, szívügyükké kovácsolni Krisztus ügyét itt a földön.

Mé gIS

2008/2

lelki és szellemi fejlõdés g

Önismereti csoport a SIS-ben

uA SIS rektorának és spirituálisának támogatásával...

Egy jó és hasznos lehetőség az emberré vállás útján. Hálásan köszönjük a rektor atyának és a spirituális atyának, hogy ezt is lehetővé tették számunkra. Ugyanakkor Pál-Jakab Imola pszihológus asszonynak és Sebestyén Ottó SJ atyának is köszönet, hogy fölvállalják személyiségünk fejlesztését.

Milyen elveken alapul az önismereti csoport ?

Pál-Jakab Imola: Az önismereti csoportok alapvetően társadalmi igényekből indultak. Az anyagi hozzájárulás szempontjából is nagyobb hozzáférhetőséget biztosítottak, hisz az egy tagra eső hozzájárulás lényegesen kevesebb, mint az egyéni terápiák esetében. Fontosabb szempont, hogy a résztvevő egyidejűleg több síkon fejlődik: önismeret terén – a különféle önimereti gyakorlatok, ezeknek a lélekre ható dinamikája által, emberismeret terén – a társak szemlélése és belső folyamataik megosztása által, a csoport védettségében a személy szembenézhet személyisége árnyoldalaival is. Lelki és szellemi gyógyulást eredményez a másság megtapasztalása, elfogadása, a csoporton belüli feszültségek/ konfliktusok felvállalása és feldolgozása. Nincs személy, aki ugyanúgy távozna egy találkozóról mint ahogy érkezett. A társak többszempontú tükrözései érintenek és belső munkára, alakulásra és átalakulásra késztetnek. Pszihológus szemszögből tekintve, hogyan értékeli ezt az önismereti csoportot a Szemináriumunkban? Pál-Jakab Imola: Nagyszerű, értékes embereket ismerhettem meg a Szeminárium elöljáróiban. A kezdeményezés az utóbbi 3-4 év spiri atyával és rektor úrral való együttműködésnek és közös tervezéseknek a gyümölcse. Szemléletváltást, nyitottságot és jóhiszeműséget tapasztaltam a Teológia részéről. Megtisztelve érzem magam, hogy része lehetek ennek az „úttörő” kezdeményezésnek. Fej-lődni vágyó, értelmes és érző fiatalemberek jelentkeztek az önimereti csoportba, akik komolyan veszik a közös munka mozzanatait. Minden egyes csoporttag számomra egy igaz gyöngy, mely gazdagít s akitől folyamtosan

MégIS

2008/2

tanulhatok. Öröm és kihívás minden egyes találkozás! Miért tartja fontosnak, hogy, a lelkipásztor ismerje önmagát?

Sebestyén Ottó: Három fontos szempontot szeretnék kiemelni. A hivatás kialakulásánál nagyon fontosnak tartom a helyes önismeretet. Ha nem vagyok tisztában önmagammal, könnyen előfordulhat, hogy saját képességeimet, sőt hivatásom indítékait sem látom tisztán. Szerintem egy kialakuló papi hívatásnál, két dolgot kell alaposan megvizsgálni: ki tudom-e bontakoztatni a papi munkában azokat a képességeket, személyes karizmákat, amelyeket az Istentől kaptam, másrészt a papi szolgálat mélyebb motivációit kell felfedeznem és folyamatosan mélyítenem. Ha van kellő önismeretem, akkor tisztábban és elfogulatlanabbul láthatom életem térképét. Ez a látás megóvhat attól a csapdától, hogy nem tudatos és feldolgozatlan élményeim lényegesen befolyásoljanak fontos döntéseimben.

A másik nagyon fontos szempont az emberi érettség. Másfajta munkában talán könnyebben el lehet boldogulni emberi érettség nélkül. A lelkek kísérésében és a közösségek formálásában, a kapcsolatok mélyítésében azonban, elengedhetetlen feltétel a személyi érettségre való tudatos törekvés. E nélkül, a képesség nélkül kommunikációs görcs, kisebbségi érzés, bizonyítási kényszer, állandó elismerés és középpontban levés, és még sok más egyéb nem kívánt jelenség zavarhatja meg kapcsolatainkat, munkánkat.

Harmadszor pedig, az önismeret egy reális önmegtapasztaláshoz vezet, ami lényeges tulajdonsága a jó lelkivezetőnek. A lelkivezetésben az önismeret kiváló eszközöket ad az akadályok elhárításában a lélek útján. A lelkivezető könnyen felismeri, hogy a lelkivezetettnek esetleg segítő beszélgetésre vagy lelki gondozásra van szüksége. Miben határozza meg a lelkipásztori munkát? Önnek mi a személyes tapasztalata?

Sebetyén Ottó: A lelkipásztori munka, szerintem az emberek és közösségek megszólítása és kísérése, valamint a papi szolgálatnak a lélekkel való megtöltése. 22 év papság után úgy gondolom sok tapasztalatom van. Azok a legnehezebb tapasztalataim, amikor valamilyen oknál fogva elidegenedtem önmagamtól. De most látom, hogy ezek a nehéz időszakok is sok értékes dologra megtanítottak. Hol és mikor kell elkezdenie egy embernek az önismeretet ? Sebestyén Ottó: Ott és akkor mihelyt igénye lesz rá.

Aki egyet is befogad...

admissio g

uBefogadást éreztünk tanáraink és kispaptársaink részéről Minden évben új generáció ölti magára a reverendát, ezáltal felvételt nyerve hivatalosan a papságra készülök közé. Ez egy kis lépés, úgy tűnik, de tulajdonképpen óriási dolog,amint utólag vissza gondolok rá. A ruhának is sok mondanivalója van, de inkább a befogadás oldaláról ragadnám meg az eseményt, egy pár gondolatot fűzve hozzá.Mindenki arra vágyik, hogy szeretve és elfogadva

ruha felvevésében, hanem ezután méginkább nagy jelentőségük lesz életünkben, hiszen ők lesznek azok akikre felnézünk – hiszen mindenki olyan személyt választott magának, aki valamiképpen példakép számára – akik vezetni fognak személyes életükkel, példájukkal.

Nekem személy szerint még nagyobb jelentőséggel bír ez a momentum, hisz azok az emberek, akik ott voltak a keresztelésemkor, már fizikailag nem tudnak segíteni, hiszen nincsenek az élők sorában. Ennek ellenére sokszor érzem égi segítségüket, de mindezek ellenére azért elkel az evilági gondoskodás is, mert emberek vagyunk. A befogadás által, felelősségérzés is született bennünk, hiszen ezután az életünkkel valahol képviseljük ezt az intézetet, és nem mindegy milyen életvitellel teszük ezt. Olyan kell legyen az életünk, hogy aki velünk találkozik, megérezze Isten jelenlétét , szeretetét, gondoskodását s áldozatvállalását. Meg szeretnénk köszönni nagyobb éves kispaptársainknak, hogy apróbb hibáink ellenére vállaják velünk a sorsközösséget és segíteni fognak, hogy minél jobban megismerjük Jézust, minél mélyebb kapcsolatba kerüljünk Vele, hogy majd őt tudjuk nyújtani embertársainknak,akik annyira szomjazzák a jelenlétét.

legyen, hogy ezáltal tudjon szeretni. Ez a boldogság egyik össze-tevője, ami nagyon fontos minden ember életében. Arra vágyik minden ember, hogy megtalálja a helyét az életben, ott ahol elfogadják úgy ahogy van, értékelik tevékenységét, felnéznek rá, számítnak gondolataira, szavaira, cselekedeteire. Elfogadják akkor is, ha néha téved, hibákat vagy bűnöket követ el. Van hová visszatérjen, ahol vigasztalást, megbocsátást és gyógyulást talál. Ez azt jelenti,hogy tartozzon valahová, egy társasághoz, egy csoportosuláshoz, ahol jól érzi magát, ahol önmaga tud lenni, nem kell szinészkednie, megjátszva magát, hogy ezáltal elérje mások kegyeit.Ez nem egy elitek társasága, hanem hasonlóak vele, csetlő-botló, kűzdő és reménykedő emberek csoportja. Már elétünk kezdetén, amikor megkereszteltek, belecsöppentünk egy közösségbe, ahol nagy szeretettel vártak, fogadtak és felelőséget vállaltak értünk szüleink, keresztszüleink, és az illető közösség tagjai. Egy új élet reménye bontakozott ki bennünk, a növekedésünkkel, az a remény, amely élt azokban az emberekben, akik ismertek és segítették lépteinket addig, amíg ide jutottunk. Most ugyanezt a befogadást éreztük nagyobb társainktól, előljáróinktól. Annál is inkább, mert ugyanúgy történt majdnem minden, mint annak idején keresztelésünkkor volt. Újdonságnak számít, hogy az idéntől visszajött az a szokás intézetünkbe, hogy minden beöltöző keresztszülőt választott magának, akiknek nem csak az a feladatuk, hogy segítettek nekünk az új, furcsa

MégIS

2008/2

Az előljáróinknak azt, hogy bíznak bennünk és esélyt adnak, hogy bebizonyítsuk elhivatottságunkat. Nem utolsó sorban pedig megköszönjük azoknak a társainknak, akik vállalták a keresztapaságot, kezüket a vállunkra téve bátorítanak, óvnak és tanácsukkal ellátnak ebben a zűrzavaros világban.

Lukács János, III. éves

Bölcsességnek Széke

lelkiség / zarándoklat g

uII. János Pál pápa ajándéka a világ katolikus egyetemeinek Szűz Mária Bölcsesség Széke Pápai Ikon boldogemlékű II. János Pál pápa ajándéka a világ katolikus egyetemeinek, hogy Mária - a „Bölcsesség Széke”-, a világ felsőfokú oktatás intézményeinek szimbóluma és védelmezője legyen. A Szűz Mária a Kisdeddel ikon egyike a legfontosabb keresztény ikonoknak, amely a Szűzanyát és az Ő Fiát ábrázolja. 2000 szeptemberében II. János Pál pápa Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita szerzetest egy Sedes Sapientiae mozaikikon elkészítésével bízta meg.Ez a pápai ikon ugyanebben az évben indult el világjáró útjára az egyetemek jubileuma alkalmából és azóta számos ország egyetemeire látogatott: Rómában, a spanyolországi Santiagóba, az angliai westminsteri, oxfordi, glasgowi, southamptoni, portmouthi és guilfordi egyetemeken. Európában még volt Bulgáriában: Szófiában és Nicopolisban, Albániában, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában. Latinamerikában pedig megfordult Chilében, Ecuadorban és Brazíliában. A tavaly decemberben adta át XVI. Benedek pápa az ikont a romániai küldöttségnek a Karácsony előtti egyetemisták miséjén Rómában. Eddig Bukarestben, Kolozsváron, Iasiban, Maros-vásárhelyen volt az ikon az egyetemi lelkészségeken és június 21-én érkezett Gyulafehérvárra a szentelések előtti hétre és a szen-

telésekre. Ez az ikon rádöbbenthet bennünket Isten végtelen bölcsességére, mivel önmagában ismer mindent, és mindent a legnagyobb rendben és összhangban irányít sajátos céljára. Isten törvénye megjelenik a teremtett világ törvényében, melyet elénk adott a természetben és az isteni kinyilatkozatásban. A bölcsességben magát az isteni lényeget ismerjük meg, mely kiárad a teremtményekre. Isten ajándéka a bölcsesség, amelyet mindannyian el kellene fogadjunk, ami mindannyiunk feladata, hogy ezt ápoljuk és magunkba erénnyé neveljük. Az ikon egyes részei az első évezred keresztény szimbólumaival telítettek. Az Istenszülő kékbe van öltözve (ez az arc körül vehető észre). Ez emberi voltát jelképezi, viszont piros köpennyel van befedve, ami az istenség jelképe. Krisztus is pirosban van, mint mennyei lény, eredetileg viszont a kék köpenynek újra fednie kellett volna annak jelképeként, hogy az Isten emberré lett. A Sedes Sapientiae kép vi-szont Krisztust aranyozott sárgába öltözve ábrázolja, ami a szentségek, az Atyaisten tökéletességének jelképe, mert ő maga a Bölcsesség, a tökéletesség megtestesítője. A bal kezében az Úr örök igéjét tartja. A Máriát díszítő három aranyozott csillag az ő szüzességét, a szülés előtti, alatti, és utáni tisztaságát jelképezi. Hajlkák Attila-István, gyakorlati éves

Idén ősszel az a kiváltság ért, hogy elzarándokolhattam Jézus szülőföldjére, ott lehettem azokon a helyeken ahol Jézus járt, tanított, gyógyított, csodákat tett. Mély élmény maradt azonban bennem Betlehem, Jézus szülővárosa. A város hegyek közt található. Ebben a városban született Jézus Krisztus és Dávid király. A kereszténység számára minkettő jelentős személyiség: Dávid király a zsidók legnagyobb királya, és Jézus az ő családi ágából származó, Isten Fia. Betlehemet „áldott város”-nak is nevezik, Jeruzsálemtől mindössze 9 km-re fekszik. Lakosságának nyolcvan százaléka keresztény arab. Sokan jönnek ide karácsony táján, hogy mélyebben átéljék az örömöt, az örömöt, hogy Isten meglátogatta népét, eljött közénk. A zsidók számára ez inkább turizmus, mivel többségüknek még nem jött el a Megváltó, messiási várakozásban élnek. Nekünk, keresztényeknek azonban Betlehem Isten szeretetének jelképe. Ezért is ünnepeljük a szeretet, a béke, az öröm, az ajándékozás ünnepeként karácsonyt, hiszen Isten nekünk ajándékozta azt, akit a legjobban szeretett, Jézust: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk...” Manapság a karácsony sokaknak már csak ajándékozás, az ajándékozás ünnepe. Igazi lényege azonban az önmagát teljesen odaajándékozó Isteni Szeretet. Jézus Betlehemben született, Názáretben nevelkedett. És Jeruzsálemben

halt meg bűneinkért. Kisgyermekként jött közénk, vállalva emberi sorsunkat, szenvedéseinket, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Születésének helyén egy csodálatos négy hajós templom áll. A templomba csak egy nagyon alacsony kapun lehet bejutni, meghajolva, lehajtott fővel, ezért is hívják az „alázat kapujának”. Kétfajta magyarázata is van a kapunak: az elsőt már említettem, alázattal lépni be a templomba, a második pedig a háborús időszakok valóságát mutatja, a kaput befalazták, hogy lovakkal, lóháton ne tudjanak a templomba bejutni az ellenséges katonák. A templomban mindig hosszú, kígyózó sor van, emberek tömege várakozik, hogy lejuthasson az alagsorba, a születés barlangjába. A Születés templomában a csillag Jézus születésének a helyét jelzi, ugyanakkor jelzi azt, hogy csillag vezette a három bölcset Jézus Jászolához. A Születés temploma görög ortodox kézen van, nekünk katolikusoknak nem engedik, hogy ott misézzünk. Fájó ez a megosztottság. A barlang mellett található Szent Katalin templom, itt misézhetünk mi katolikusok. Ugyanakkor itt van, ebben a templomban Szent Jeromos fülkéje is, a neves Szentírásfordító, aki a Bibliát elsőként fordította latinra.

Betlehemben

Boldizsár Ferenc,V. éves

Mé gIS

2008/2

g lelkiség

MÁRIAKÉNT ÉLJÜNK A FELTÁMADT JÉZUS KRISZTUSSAL

u A feltámadás csirái életünkben

A gyöngyhalász sem ismer minden öblöt, ha pedig többet ismer, mindegyikbe lemerülni nincs módja. Csak néhányba ereszkedik le, s akkor sem képes nyitott szemeivel minden kagylót észrevenni, melyek kincset rejtenek, talán szebbet, mint amelyet hálójába tesz. Gyöngyhalászok kellene legyünk, kutatnunk kellene életünk öbleit. Mennyire nem ismerjük életünk igazi értékét, életünk értékének titkát. Igazi élethivatásunk ez kellene legyen: kincseket tudni „felszínre” hozni. A Boldogságos Szűzanya életének, lelkületének kutatásához igazi gyöngyhalászok kellene legyünk. Minél inkább közelebb kerülünk a Szűzanyához, és minél inkább kutatjuk életének a titkát, rádöbbenünk élete gazdagságára, felfoghatatlanságára. A Jézusra irányuló és a Jézusban megélt élet művésze a Szűzanya. Életének titka személyes, mély kapcsolata Fiával Jézus Krisztussal.

Kincseket szeretetnék felhozni a Szűzanya életéből, hogy ezáltal saját életem öbleit, gazdagságát is megízleljem, felfedezzem, hogy érték az életem. Ha életem igazi célját akarom keresni, ha életem öbleiben szeretnék lemerülni kincseket, gyöngyöket kutatva, akkor Máriára kell tekintsek. Ő a példakép számomra és mindannyiunk számá-ra. Ő a Jézusra irányuló élet példaképe. A Szűzanya szá-mára Jézus volt a minden. Szívében hordozta Jézust a fogantatástól egészen a feltámadásáig. Mondhatjuk, hogy a Szűzanya átment egy nagy lelki fejlődésen. Lelkében ott volt a gyermek Jézus, a tanító Jézus, a szenvedő és elhagyott Jézus és nem utolsó sorban a feltámadt Jézus, aki értelmet adott mindennek, összes nehézségének és fájdalmának, beteljesítette és teljessé tette életét. A Jézussal való kapcsolatunk fokozatosan fejlődik ki bennünk is. Először, mint a gyermek, amely harmóniát varázsol maga köré, majd, mint a tanító, szerető Jézus, a mindenkivel eggyé váló, szenvedő és életét értem adó Jézus. Itt valami lezárul, megrekedünk a szenvedésnél és a halálnál, de itt nincs elakadás, hanem innen kezdődik az igazi kapcsolat, az igazi élet, mert Jézus feltámadt és így beszél magáról: „Én vagyok a feltámadás és az élet….” A Szűzanya a feltámadt Jézussal való találkozásában döbbent rá, hogy mindennek meg volt a helye életében, minden szenvedésnek, minden üldözésnek és nélkülözésnek. A feltámadt Jézus megtapasztalása, azt jelenti, mint hinni és tapasztalni a mindennapokban, hogy Jézus velünk van, Jézus valóságosan jelen van ma is az életünkben. A feltámadásban kapta vissza a Fájdalmas Anya Szeretett Fiát, János a Barátját, a tanítványok Mesterüket, az Egyház misztikus Teste a fejét, a történelem az irányát….A feltámadás megadja életünk irányát… Jézus az egyetlen irány, ő a minden! Éltünk iránya Jézust felis-

merve az, hogy mindennek van értelme, minden kereszthordozásnak, minden kilátástalan helyzetnek, mert az Istent szeretetüknek minden a javukra válik, és Jézus az Élet. Életem minden helyzetében jelen van a Feltámadt Jézus, aki ha kell ma is velem együtt szenved, teljesen eggyé válik velem életem minden lépcsőfokán. A Feltámadás csirája van benne minden nehézségünkben. „A feltámasztás a kereszt isteni mélye, hiszen Isten végérvényesen odaadja magát az embernek, az ember pedig Istennek.” mondja Walter Kaspes bíboros. És mekkora mélysége van ennek a mondatnak. A Szűzanya a kereszt isteni mélyét éli meg, a teljes odaadást és önátadást.A feltámadt Jézussal való élet azt jelenti, mint felismerni és élni a kereszt és életünk isteni mélyét és odaadottá válni Isten és környezetünk számára.Jézus feltámasztása nem pusztán Isten döntő eszkatológikus tette, hanem eszkatológikus önkinyilatkoztatása is. Itt lesz véglegesen és felülmúlhatatlanul nyilvánvaló, hogy kicsoda Isten: az, akinek hatalma átfogja az életet és halált, létet és nemlétet, aki teremtő szeretet és hűség, az új élet ura, akiben ezért minden emberi lehetőség összeomlása esetén is feltétlenül lehet bízni. Jézus feltámasztása a Jézus által hirdetett Isten országának kinyilatkoztatása és magvalósulása. Jézusnak a halottakból való feltámasztásával Isten a szeretetben hűségesnek bizonyult, és véglegesen azonosult Jézussal és az ő ügyével. A feltámadás és a feltámasztás annyit jelent, hogy Jézus immár teljesen és mindörökre az Atyának él (Róm 6,9). Jézus Istennél van, Isten hatalmának és dicsőségének dimenziójában. Vagyis ez éppen nem eltávolodás a világtól, hanem az együttlét új módja: Jézus immár az Istentől érkezve és Isten módján van velünk. Képben kifejezve: Ö a mi közbenjárónk Istennél, folyto-nosan közbenjár értünk. (Zsid 7,25) Isten Jézus feltámasztásával és megdicsőítésével elfogadta azt, hogy Jézus másokért élt, és ezzel végleg békét és kiengesztelődést hozott a világnak. Jézusban és Jézus által fordul oda Isten szeretete végérvényesen minden emberhez. Máriaként élni a feltámadt Jézus Krisztussal azt jelenti, mint teljesen és mindörökre az Atyának élni, megélni, hogy Jézus Isten módján van velünk, valamint befogadni ezt a végérvényesen felénk forduló szeretetet. Ez a feltámadásnak a titka. Ez kellene átjárja életünket, hogy valóban Máriaként tudjunk élni a szenvedő Jézus Krisztussal a feltámadás fényében.

MégIS

2008/2

Jézus testi feltámadása a keresztény üdvösségtörténet középpontja. Magába foglalja a teljességet. Ha előre tekintünk, azt mondhatjuk, hogy elővételezi a test végső feltámadását, ha pedig visszanézünk, a teremtésig megy vissza. Egyúttal magnyitja az Egyház idejét is, és megalapozza a szentségi életet. Bárcsak mi is meg tudnánk alapozni szentségi életünket.Jézus értünk támadt fel értünk emberekért, a mi üdvösségünkért: alászállott, megtestesült, értünk keresztre feszítették, a harmadik napon feltámadt.

Ahogy Ő feltámadt, úgy támadunk fel mi is. A feltámadás üdvözítő hatása nem más, mint a mi saját feltámadásunk, amely megkeresztelkedésünk által már titokzatosan elkezdődik, halálunkkor részlegesen megvalósul, és csak az idők végén fog teljesen kinyilvánulni. Úgy fogunk ugyanis feltámadni, ahogy Jézus támadt fel. Ahogyan ő Isten dicsőségében támadt fel, mi is ugyanabban a dicsőségben támadunk fel.A Jézus feltámadásában való hit nem későbbi fejlődés, azaz mitosz képződés eredménye, hanem jelen van az Egyház kezdetétől fogva. Nincs keresz-ténység a feltámadás meghir-detése nélkül.

Az a hit, hogy Jézus halála megbocsátja bűneinket, hogy halála és feltámadása beteljesíti Isten üdvösségét, amint azt a zsidó szent iratok megjövendölik, szintén része a legrégibb hithirdetésnek. A Jézus feltámadásába vetett hitet az Egyház azoknak a tanúságtételére alapozza, akiknek a Feltámadott megjelent. Felhígult keresztények vagyunk! Olyan hagyomány jellegévé vált vallásosságunk, és hiányzik belőlünk az elköteleződés. Máriaként élni a Feltámadottal azt jelenti, hogy felismerni Jézus valóságos jelenlétét a jelen pillanatban és elköteleződni mellette. Ő legyen számomra a Minden! Megtapasztalni ma a Feltámadottat, annyi, mint egészen Ráirányult életet élni. Jézussal élni, ma azt jelenti, hogy érzem mindennek van értelme: életemnek és halálomnak, csüggedségemnek és vidámságomnak, munkámnak és minden helyzetemnek… Jézus mindennek értelmet adott, Jézus minden nehézséget legyőzött így ad reményt és biztonságot a mindennapoknak. Nincs keresz-ténység feltámadás nélkül!

A Szűzanya megtapasztalta ezt az isteni átváltozást, ő volt az aki a legmélyebben megélte Jézus életét, szenvedését,

MégIS

2008/2

lelkiség g

halálát és feltámadását. Aki ma Máriaként akar élni, annak a Szűzanyára kell tekintenie, rá, aki személyessé tudja tenni számunkra ma is Jézust, aki Jézust adja nekünk. Mélyen elgondolkodtatnak Vas Istvánnak, a felnőttként keresztelkedett költőnek szavai: „Mindennek, ami személyiség, Jézus személye ad értelmet, jogosultságot, reményt. Én azért lehetek én, mert Jézus ő volt.

Élni azért nem szégyen az embernek, mert Jézus élt és él, valamint szenvedni, csak azért nem gyalázat, mert Krisztus kínhalált halt és feltámadt.” (Vigília 35/190) Találkozás a feltámadt Jézussal, élet a Feltámadottal az igazi apostoli lelkület titka. Ha valaki találkozik, őszintén talál-kozik Jézussal az nem tud hallgatni. Jézus az élet útját mutatja nekem. Máriaként élni a feltámadt Jézus Krisztussal azt jelenti, mint rádöb-benni, hogy a Húsvét, Jézus feltámadása az új élet ünnepe. Krisztus feltámadt és az ő feltámadásában ott van a mi életünk is. Lehet az élet ezentúl szenvedés olajfák hegyi elhagyatottság, nagypénteki tragédia, kín vagy halál, ezentúl már mindig benne lesz a feltámadás csírája is. Benne lesz fénylő magja annak a kiolthatatlan tűznek, amit a feltámadt Krisztus gyújtott az idő, az örökkévalóság számára.A gyöngyha-lász sem ismer minden öblöt, ha pedig többet ismer, mindegyikbe lemerülni nincs módja. Gyöngyhalászok kellene legyünk, Máriaként kellene éljünk a feltámadt Jézus Krisztussal. Ha sikerül lelkünkkel és szívünkkel megsejtenünk valamit e néhány sorból és beépítenünk életünkbe, mindennapjainkba, akkor mondhatjuk kincseket tudtunk és fogunk tudni mindig felszínre hozni életünk kilátástalan mély öbleiből. Hajlák Attila–István, gyakorlati éves

g hivatás

Kerestem és találtam...

u Önmagukról vallanak elsőéveseink Bakos GáBor vagyok. 1987ben születtem. Kisjenőn, Arad megyében. Tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. Harmadikos lehettem, amikor szívem mélyén felcsillant a papi hivatás, ami napról napra erősödött. A Nagyváradi egyházme-gyébe jelentkeztem. Sikeres felvételt nyertem a szemináriumba.

Balázs lászló vagyok, Gyergyószentmiklóson születtem és Gyergyóremetén nevelkedtem. Nagyon rég éreztem hivatásom, melynek próbáltam ellenállni egy ideig. Szombat esténként tartott ifjúsági hittanórák alatt majdnem minden alkalommal éreztem Isten közelségét és hívását és ugyanígy az evangéliumokban is. Így döntöttem el, hogy el-jövök a teológiára Isten hívásának eleget tenni. Nagyon szeretnék a fiatalok, betegek és elhagyatottak körében Istent szolgálni és így a reményt növelni bennük. Mă numesc Păşcălau adrian m-am născut la data de 14.07.1989, în localitatea Lipova. Am venit la seminarul din Alba Iulia cu dorinţa de a deveni preot, de a sluji oamenii şi lumea; cu dorinţa de a răspândi împărăţia lui Isus Cristos. Pe parcursul anilor de ministrant am început să-l cunosc tot mai bine pe Isus şi să îl iubesc tot mai mult. Aceste sentimente s-au aprofundat în ultimii doi ani înainte de bacalaureat, când simţeam că Dumnezeu mă cheamă într-un mod mai special pentru al sluji. Pentru viitor sper şi mă rog ca Dumnezeu să mă ajute să perseverez pe acest drum şi să cresc în credinţă, speranţă şi iubire. Sunt la seminar pentru dieceza de Timişoara. Buceceanu Mă cheamă Martin-cristian. M-am născut în anul 1988, în 17 septembrie, iar şcoala primară, şcoala generală şi liceul le-am terminat în oraşul natal la Col. Nat. „Mihai Viteazul”. Acum, după un an de continue schimbări, am început studiile la Seminarul din Alba Iulia, unde încerc în primul rând să devin un cât mai bun creştin, ca mai apoi, dacă Dumnezeu îşi va păstra dorinţa, să devin un cât mai bun slujitor al Lui.

Nevem siMon iMre 1986-ban születtem. Ditróban nevelkedtem. Hivatásom mélyebb tudatában jöttem a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe, hogy: „mint Ö súgja, bátran / szólhassak s mint rossz gégémből telik / és ne fáradjak bele estelig / vagy míg az égi és ninivei hatalmak / engedik hogy beszéljek s meg nem haljak.” (Babits) Benedek róBert-károly vagyok. 1989 december 12-én születtem Székelyudvarhelyen. Papi hivatásom már kiskorom óta érlelődött bennem. Most úgy érzem teljesen Isten és az emberek szolgálatára szeretném bízni az életem.

Gózner arturnak hívnak, 1988 november 29-én születtem a Szatmár megyei Tasnádon. Az elemi iskolát szülővárosomban végeztem, a líceumot pedig a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teologiai Iskolaközpontban. A teológiára való beiratkozás gondolata körülbelül egy éve vetődött fel bennem. Így felvéte-lemet kértem a nagyváradi egyház-megye kispapjai közé. Céljaim közé tartoznak a szellemi és lelki épülés, amire úgy érzem a teológia lehetőséget ad, s majd a hét év elteltével Isten kegyel-méből a papság.

tódor attilának hívnak. 1989. június 29-én születtem Lövétén. Már kisgyermek koromtól pap szeretnék lenni. Így felvételiztem a Hittudományi Főiskolára, hogy amit Isten elkezdett bennem, segítségével itt tudjam folytatni. Krisztus papjaként szeretném szolgálni Istent és az embereket.

Mé gIS

2008/2

Esztány sándornAK hívnak, 1989. augusztus 29.-én születtem Kézdivásárhelyen. Az érettségi után egy szűk hét állt rendelkezésemre, hogy gondolkozzak továbbtanulásomról. Végül úgy döntöttem, hogy felvételt kérek a teológiára. Sikeresen felvé-teliztem és most társaimmal együtt próbálkozok beilleszkedni ebbe a „rendszerbe”. Vannak nehéz pillanatok, de Istennek és barátaimnak köszönhetően mindig sikerül megoldani a problémákat. tÖrÖK LEVEntE vagyok, 1989. november 11.-én születtem és szülőfalumban, Ditróban nőttem fel. Az idén érettségiztem le és ez után felvételiztem a gyulafehérvári Teológiára, ahova sikeresen be is jutottam. Isten kegyelméből népem szolgálatába szeretnék állni és minden tőlem telhetőt megtenni érte. LŐrInCz BArnABásnAK hívnak, 1989. október 19.-én láttam meg a napvilágot. A sikeres érettségi után felvételiztem a Hittudományi Teológia Karára. Papi hivatásomat már kiskoromban éreztem és a kisszemináriumban ez egyre világosabb lett számomra. A teológián Isten akaratát kívánom felismerni és teljesíteni, hogy Ő legyen minden mindenben. Most is vallom, hogy igazán az Istenben élt élet vezet a boldogság útján.

András CsABA vagyok. Eddig 18 életévemet, kedves családom és barátaim társaságában tölthettem, s z ü l ő v á r o s o m b a n Székelyudvarhelyen. Eleinte az orvosi pálya vonzott. Másfél évvel ezelőtt viszont elkezdett bennem érlelődni a papi hivatás, és egy éve döntöttem el, hogy ezt az utat választom. Bízom benne, hogy az elkövetkező hét évben mind szellemileg és lelkileg fogok fejlődni, hogy később embertársaim segítségére, szolgálatára leszek. oBErMáJEr ErVIn vagyok 1989. dec. 4.-én születtem Sepsiszentgyörgyön. Hivatásom két éve jelent-kezett amely, mint egy megmagya-rázhatatlan élményként tört be mindennapjaimba. Hosszas

MégIS

2008/2

hivatás g

gondolkodás után nyilvánvalóvá vált előttem, hogy az Úr érintett meg és Ő hívott meg. Célom, hogy Isten gondviselő kezébe helyezzem magam, valamint tevékenykedjem azon, hogy Isten kegyelme által vigasztalást szerezzek mindazon lelkeknek, akiknek szolgálatára az Úr hív. Fr. IstVán IMrE vagyok, Csíkcsatószegen születtem 1979. október 26-án. Felvételemet 2001 januárjában kértem a Szent István Királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartományba. 2004-ben érettségiztem Székelyudvarhelyen, ugyanezen év őszétől kezdtem el a noviciátust Ma-gyarországon, Szécsényben. Hivatásom korán megmutatkozott, és így igennel akarok felelni Istennek a meghívásra. Ő és embertársaim szolgálatára szeretném szentelni életemet.

újoncévet.

Nevem PortIK–LuKáCs fr. Lóránd. Lóránd 1987. január 23.-án Gyergyószentmiklóson születtem. 2006ban érettségiztem Székelyudvarhelyen a „ Bányai János” Líceumban. Ezután felvételt kértem a Szent István Királyról Nevezet Rendtartományba. Dézsen voltam jelölt és Szécsénben töltöttem az

nyuLAs CsABánAK hívnak, Csíkszeredában születtem 1987. szeptember 17.-én. Már kiskoromban gondoltam arra, hogy ferences legyek, amit aztán nem gondoltam komolyan. Líceumi éveim alatt másodszor is felmerült bennem, hogy az Úr talán ferencesnek hív. Úgy indultam el ezen a pályán, hogy nem akarok pap lenni. A teológiát is úgy kezdtem el, hogy nem akarok pap lenni, de utamat és gondolataimat Istenre bízom. Összeállította: Both László, II.éves

g szemlélet

Szemináriumunk alapító püspöke

u310 éve született Sztoyka Zsigmond Sztoyka Zsigmond 1699. március 22-én született Máramarosszigeten ortodox családból, ősei román görög keleti kricsfalvi birtokos nemesi család volt.

Az 1717-s tatár betörés után a római katolikus hitre tért át s az egri egyházmegye papnevelő intézetének tanulója lett az ifjú Zsigmond. Teológiai tanulmányait a párizsi Sorbonnon fejezte be, ahol doktorátust is szerzett. 30 éves korában már az egri egyházmegye legtekintélyesebb plébániáján, Kassán lelkipásztorkodott, ezt követően 1733-tól Egerben kanonok lett, s egymás után a Szent Istvánról, Szent Péterről, s végül a Boldogságos Szűzről nevezett egervári jövedelmes prépostságot kapta meg. A Mária Terézia koronáztatása alkalmából összehívott országgyűlésen az egri káptalant képviselte. A királynő hálája nemsokára konkretizálódik. Klobusiczky Ferenc erdélyi püspök zágrábi székre való távozása után nem vette figyelembe az erdélyi katolikus önkormányzat (Status) jelölési jogát és 1749. április 25én Sztoyka Zsigmondot nevezte ki Erdély püspökéül és ugyanezen év május 29-én Szalai előnévvel báróságot is adott neki. Sztoyka püspök be sem várta a pápai megerősítést, elfoglalta egyházmegyéjét, amiért pápai megrovásban részesült. A királynői kinevezést végül is XIV. Benedek pápa erősítette meg.

Egyházmegyéjében igen sok a tennivaló. A roskadozó székesegyház és püspöki rezidencia szimbolikusan is jelzik az egyházmegye általános helyzetét. Legfőbb gondja a lelkipásztorkodás megszervezése, amit csak jól képzett és lelkes papokkal érhet el. Az 1733. március 7.én kelt királyi rendelet foglalkozik a papneveléssel, amiben sürgetik, hogy a megyés püspöknek legyen gondja a szemináriumok létesítésére. Terve megvalósításában szükségét érezte hívei imájának is. 1751. nov. 11.-ei főpásztori körlevelében papjaihoz és híveihez szól a papi feladat fontosságáról. Szent Pál milétoszi búcsúzkodását magyarázza. Papjait figyelmezteti, hogy a nemzetek apostolának tanítását elsősorban önmagukra alkalmazzák s azután az egész nyájra. Az e körlevelében megrajzolt papi ideál szerinti papnevelés volt minden óhaja. Először a püspöki szeminárium felállításához szükséges anyagi alapot próbálja megteremteni, de az alig 40 éve visszaállított erdélyi püspökség szerény anyagi jövedelemmel rendelkezik. Zsigmond püspök kiváló anyagi érzékkel rendelkezett. Erre fényt derít a 47 éven át halálát közvetlenül megelőző évig, 1769-ig, francia nyelven sajátkezűleg vezetett naplója. A napló két részből áll. Az első: Revenus ecclesiastiques c. rész és Revenus profanes, amelyekben gazdasági ügyekről számol be. Ilyen szorgoskodással tudott szert tenni olyan anyagi alapra, amivel egyházmegyéjében építkezhetett, és 1753-ban megvethette alapját a papneveldének. Főpásztori munkájának kezdetén rendbe hozatta Gyulafehérváron püspöki rezidenciáját és az alvinci kastélyt. A székesegyház szentélyét amelyet beomlás fenyegetett, a régi szentély mintájára egészen újjáépíttette. A püspök az igazságtalanságokkal szemben hívei és

papjai védelmére kelt. Jellemző rá az is, hogy a papjai ellen felmerült panaszokat csak akkor vette figyelembe, ha ténylegesen bizonyítottak voltak. Lelkipásztori rendelkezései közül kiemelendő, hogy a GYERGYÓI kerületet, amely addig alesperesi minőségben felcsíkhoz tartozott, független esperesség rangjára emelte. Új plébániákat szervezett, többek között a jelenleg legnagyobb erdélyi egyházközséget, a csíkszeredait. Nagyra becsülte a jó szerzeteseket és szerzetesrendeket, de arra is figyelt, hogy a sok exemptio ne menjen a lelkipásztorkodás kárára.Nagy érzéke volt a szociális problémák iránt. Szülővárosában a Jó Pásztor és Gyulafehérváron a Kegyes Szamaritánus nevű gyámházakat létesítette.

1758. december 5-én Mária Teréziához meglepő levelet intéz Zsigmond püspök. Kéri, hogy idős korára és gyenge egészségi állapotára való tekintettel rendeljen mellé segédpüspököt, vagy ha ez nem lehetséges, engedje nyugalomba vonulni. Mária Terézia nem akart elhamarkodva dönteni, s ezért kikérte Klobusiczky Ferenc kalocsai érseknek, mint volt elődjének és jelenleg közvetlen egyházi felettesének véleményét. Klobusiczky gyorsan válaszolt: nem a segédpüspök variációt, hanem a lemondás elfogadását ajánlja. A királynő 1759. január 8-án reáírta a placeat szót. És ezzel a tollvonással ért véget Sztoyka püspök főpapi tevékenysége. Sztoyka püspök lemondása után először Nagyszebenben telepedett le. Később a medgyesi piarista rendházba vonult, ahol életének végső szakaszát töltötte kizárólag lelke üdvének élve, az 1770. ápr. 21-én bekövetkezett haláláig. A gyulafehérvári székesegyházba temették el. Egyházmegyéjében létrehozta azt az intézményt, amely az erdélyi katolikus életre a legnagyobb és legeredményesebb befolyással volt. Azóta ez az intézmény túlélt minden gáncsoskodást, sorsa múltunk, jelenünk és jövő.

Csíkí Szabolcs, IV.éves

Mé gIS

2009/2

Berlioz Requiemje

zenetudomány g

uOdysseus bolyongásai

Már az ókori görögöknél megjelenik az az esztétikai igény, hogy az életút ábrázolást úgy jelenítsék meg műalkotásaikban, mint egy hajóutazást (gondolok elsősorban a nagy epikai alkotásukra, az Odysseia-ra). A nagy epikai alkotások többsíkú, több ágból álló cselekményfonalú, többszemélyű apparátust igénylő, az élet összes kérdését felölelni akaró alkotások. A mű mondanivalója az egész emberiség élettel kapcsolatos kérdéseire akar válaszolni. Ha így határozzuk meg a nagyepika műfaját, akkor a művészetek áthatolhatóságánál fogva ilyen jellegű analógiákat fedezhetünk fel Homeros Odysseiája és Hector Berlioz Requiemje között. A requiem hajnali hangulatot árasztó introitussal indít. A nyílt tengeren ringó hajó a már úton levés öntudatát önti zenei formába. A zene, vízesés benyomását keltő képpel mutatja be azt az Odysseiában is ismert félelmet, amelyet a külső fizikai, lélektani, erkölcsi rossznak a világban észlelhető, s a sze-mély életére hatást gyakorló jelensége jelent. A félelem tárgya a vízesés, amit el kell kerülni. Itt minden fajta buktatónak a szimbólumává válik a vízesés.

Az introitusba szervesen beékelődő zsoltárvers kettős képet hoz. Egyrészt a szöveg is már a konkrét időmomentumból kitörő reménység konkrét célját jelöli meg: a mennyei Jeruzsálemet. A zene is ezt a vágyat ecseteli a ritmikusan pulzáló részben. Azt az öntudatot mutatja be, amely, kiemelkedve fizikai valóságából, s ezt ebből az új dimenzióból szemlélve (a pulzáló szív), a létnek célt és motivációt jelentő remény fele irányítja minden erejét. Az introitus antifóna visszabillenti a tudatot a valóság problémáira. Az elmének állandóan a lét számkivetettségének tényével kell számolnia. A Kyrie képe azt az alapvető félelemérzést ecseteli, amelyet a lét számkivetettségében való fenyegetettségben lehet megtapasztalni. A hangulatot jól illusztrálja az Odysseia idevágó része: Odysseusék beeveznek Skyla és Charybdis barlangjába, s a hajóban levő bárányok és kecskék megérezve a szörny jelenlétét, halkan mekegnek, s egymáshoz bújva remegnek. A szörny lecsap, csak egy agyaras szájat lehet látni a félho-mályban, s egy ember eltűnik. A Kyrie a kezdő hangulattal zárul. A romantikának ebben a korszakában (1850-es évek) jutott el a zenei képzelet és illusztráció abba a megnyilvánulási szakaszba, amelyben a zenei formák őskép jellegűek voltak. A zeneszerzők lételméleti kérdéseket tag-laltak ez által. Hangulatot keltő többdimenziós mozgó-képpel jelenítették meg művészeti alkotásaikban azt a va-lóságkörülményt, amely mindig is gondja volt az érzékeny öntudatnak: az élet. A Dies irae szekvencia önálló részt képez, s innen két képet emelek ki. 1. A szekvencia Dies irae szakasza, amelyet Berlioz egy képpé ötvözött a Tuba mirum, a Mors stupebit, és a Liber

MégIS

2008/2

scriptus proferetur szakaszokkal. A zenei rész egy gigantikus plánpolifóniát megjelenítő fugaszerkesztésmódot követő alkotás. A háromszólamú fuga a téma bemutatásával kezd. Bemutatja a zenei témát, de többszólamúan, így létrehozza az első síkot. A zene a témaexpozíció (bemutató) után egy szinttel magasabb létmódba emelkedve, behozza a téma válaszát szintén többszólamú felbontásban, s így a két sík egymásra kerül (a már bemutatott részt magába olvasztva). Majd még egy szinttel magasabbra emelkedve behozza a harmadik témaválaszt s így a háromdimenziós kibontakozás után, beérik a zene a Tuba mirum hatalmas zenei apparátusának a befogadására. Igazi apokaliptikus kép, a kozmosz apokalipszise, amely Teremtője hívására válaszolva minden potenciáját aktusba helyezi. Tulajdonképpen így lehetne összefoglalni a Dies irae részt: a létlehetőségek története, amint őket Isten, az idő és történelem kormányzó uraként ténylegességbe emeli, s ezek kinyílnak, mint egy bimbózó rózsa. 2. A Lacrimosa az emberi lét groteszk és perverz tényét, a halált mutatja be. A zene, vigyorgó csontváznak ábrázolja, amint hatalma teljében emberi rendeket kaszál, majd megfeni a kaszát. A tragikum a halál munkájának és a neki kiszolgáltatott emberi létnek konfliktusából alakul ki. Kérlelhetetlenségét a zene ördögien pontos gépezet működéséhez hasonlítja. A halál a megváltás ténye ellenére sem akarja kiengedni karmai közül a megváltottakat. Itt mutatkozik meg tulajdonképpen perverz és groteszk mivolta, mert saját létét akarja fenntartani, de ezzel csak a világvégét sietteti, ami által megsemmisül, s a megváltottak tovább élnek. (folytatjuk)

Szabó–Siklódi László, IV éves

g munkálatok

Könyvtár és kápolna költöztetés

u Még sok munka lesz...

Legalább egy évtizede gyakran szó esett az intézet könyvtárának problémáiról. A legnagyobb könyvtárrész túlzsúfoltsága miatt statikai problémák adódtak az első emeleti helyiségben, ahol 1981-ig a teológia kápolnája volt. A padláson és a plafonon hova tovább szélesedtek a repedések, amelyek a szentély és a „főhajó” találkozásánál keletkeztek, mivel a szentélyrészt később építették a korábbi épülethez. Amúgy sem tanácsos nagy mennyiségű könyvet emeletre tenni, mert nem tesz jót az épület szerkezetének. Könyvtárunk legalább 5 külön helyiségben működött, és ezeket legjobb szándékunk

ellenére sem nevezhettük könyvtárnak, legfeljebb könyvratáraknak, ahová csak kölcsönözni mentünk be. Eltekintve a nagy olvasóteremtől, könyveink szinte elérhetetlenek voltak. Nagyot nyomott a latba a hely hiánya, hiszen mindig bővült a könyvtárunk új és értékes könyvekkel. Több mint két éve, miután kikértem az intézet tanári karának és a gazdasági kuratóriumnak a tanácsát, döntés született a kápolna visszaköltöztetéséről a régi helyére, és a könyvtár berendezéséről a kápolnában és az előtte lévő folyosón. A hátsó folyosót üvegajtóval zártuk le, nyomban a főlépcsőház után, azért, hogy a folyosó to-vábbra is érvényesüljön, és lehetőleg minimális legyen a beavatkozás az épület szerkezetébe. Így óriási felületet nyertünk a könyvtár számára. A földszint alatti klubot már a tavaly őszire könyvraktárrá átalakítottuk, ahol mo-dern, síneken mozgó polcokon kb. 50 ezer kötetet tu-dunk elhelyezni. Régi könyvállományunkat a volt társalgó két termében helyezzük el. Ide csak a könyvtáros en-gedélyével lehet majd bejutni, hiszen az 1800-ig megjelent könyveket úgy is ritkán használják a diákok. Jelenleg könyvállományunk kb. 70.000 kötetből áll. Az új könyvtár polcain akár 130.000 kötet is elférne. A könyvtár szabadpolcos rendszerrel fog működni. Köny-

veinknek nagy része elérhető lesz a könyvtárhasználók számára, maguk veszik le a polcról,és maguk teszik viszsza a könyveket. 40 személynek nyújt helyet a könyvtár, ahol laptop használata is lehetséges lesz. Ezért a kölcsönzést minimálisra, a duplumokra és a szépirodalmi könyvekre korlátozzuk. A teológiai szakkönyvek, lexikonok, folyóiratok és szótárak nem kölcsönözhetők ki, csak a könyvtárban használhatók. Kisebb szövegrészeket a könyvtár fénymásolóján lehet majd másolni. Az új rendszer kialakításánál a római Pápai Biblikus Intézet könyvtárában szerzett tapasztalataimra támaszkodtam. Mindig örömmel mentünk ebbe a könyvtárba, mert a könyvek lehetőleg a legegyszerűbben a rendelkezésünkre álltak, és csendben dolgozhattunk. Az új könyvtár javításokkal, berendezésekkel és programokkal együtt kb. 215.000 euróba kerül. Hála Istennek sikerült megnyerni néhány külföldi alapítványt és a BBTE vezetőségét az ügy számára. Az egyetem 57.000 euróval gyakorlatilag kifizeti a földszint tölgyfapolcait és bútorzatát.Még sok munka lesz az elkövetkező évek alatt, míg könyvtárunkban minden a helyére kerül. Bízom benne, hogy az új könyvtár sok diáknak lesz délutáni otthona.A kápolna visszakerült a régi helyére a

meglévő bútorzattal. Az ú.n. külső kápolna a „schola cantorum” rendelkezésére áll, valamint a bejárat mellett elhelyezett fogas várja a kabátokat. A költöztetés költségeit próbáltam minimálisan tartani, mert nem tartom ezt a megoldást véglegesnek. Azonban örülök, hogy sokaknak tetszik a „régi–új” kápolna közvetlenebb hangulatot sugárzó tere. Szerény és egyszerű kápolnánk legyen otthona a Szentháromságot dicsérő és a krisztusi embert formáló imádságnak. Oláh Zoltán,SIS rektor

Mé gIS

2008/2

Gyergyószentmiklóson...

gyakorlat g

u Aki tud élni

Vegyes érzésekkel fogadtam az „első helyezésemet”. Egyrészt kíváncsi voltam, másrészt féltem, hogy vajon milyen lesz. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kész itt van, eljött az a százszor elképzelt hivatástisztázó, gyakorlati év. Bevallom, hogy az első hetekben kerestem a szerepemet, hogy mit tehetnék, hogyan lehetnék az öregotthon segítségére, hasznára. Nem volt könnyű. Ezek a hetek nagyrészt a figyelemmel teltek. Ha megkérdeztem valakit, hogy mit is kell tegyek, furcsán hangzott, hogy „találd fel magad”. Sokszor nagyon furcsán hatott, kezdetben akadálynak tűnt, hogy hamar megbíztak bennem, és hogy teljes szabadságot adtak a munkában.Nem csak a szabadságot volt nehéz elfogadni, hanem a tudatot, a szembesülést, hogy szeretetemnek határa van. Oly könnyű beszélni a szeretetről valamely templomi emelvényről, de most megtorpanok, amikor látom, hogy itt az emberek, a személyzet, ápoló, és asszisztensnők messze leköröznek a tettre kész szeretetükkel. Számomra ez az öregotthon tapasztalatoknak, lelki élményeknek tárháza. Érdekes látni, ahogy az emberek, idősek, haldoklók, elhagynak mindent. Csak Istenre, Istennel maradnak. Önkéntelenül is tudatosul, hogy a világon, habár úgy lettünk teremtve, hogy igazán csak közösségben érezzük jól magunkat, ott tudunk fejlődni, alapvető élethelyzetekben. Habár sokakat szeretünk, és sokakhoz kötődünk, és talán minket is sokan szeretnek, tudnunk kell, hogy első sorban Istené vagyunk. Elgondolom, milyen jó lenne, ha már életünk folyamán elsajátítanánk ezt a tapasztalatot. Istené vagyunk és övé is maradunk, ha csak tudatosan nem választunk magunknak más utat. Egy másik tapasztalat a jelen valósága, de még jobb, ha azt mondom, hogy csak a jelen valósága. Ez az, ami van! Csak a most van. Ha ezt nem éled meg, vesztes vagy, örök vesztes. A múlt már nincs, és a jövő még nem a tied. Ugyanilyen fontos tapasztalat, tanúság, hogy nem érdemes ideológiákba, hamis képzetekbe kapaszkodni. Szét kell törni ezeket. Mindig a realitásban kell maradni. És igen, mint már mondottam, elfogadni a jelen valóságát, elfogadni, hogy most ez van. Ezeket – úgy érzem – előbb utóbb, meg kell mindenkinek tanulni. Ha most nem, akkor majd az élet megtanítja. Na ennyi. Szép életet, mindenkinek! Magyari–Vass István, gyakorlati éves

Székelykeresztúron... uBarátság jeleként

A IV. év végi vizsgák izgalmait betetőzte az eljövendő gyakorlati éves kinevezések utáni kíváncsiság, amely végül le is lepleződött: én Székelykeresztúrra kerültem. Még ebben az évben, Pünkösd vasárnap voltam itt, akolitusként ministráltam egy szentmisén. Nem volt ismeretlen a hely. Bevezető élményként marad meg számomra a nyáron megszervezett gyerektábor, ahova a plébános meghívott. Négy nap a szabadban, leendő munkatársakkal és gyerekekkel, akik közül soknak most vallásórát tartok. Székelykeresztúr egy vallásfelekezetileg vegyes vidék, ahol a katolikusok kisebbségben vannak, de ennek ellenére nagy öntudattal rendelkeznek. A környező falvak Székelykeresztúr fíliái, ezért a legtöbb helyen kéthetente van szentmise, máshol havonta. Kellemes élmény megtapasztalni az itteni ökumenikus életet, hiszen, ha valamilyen kiemelkedő ünnep, akár búcsú, vagy valamilyen megemlékezés van, akkor minden felekezetből vannak jelen, a barátság jeleként. A legkiemelkedőbb feladat számomra itt a vallásórák tartása iskolákban és plébánián (hetente 14 óra), ahol nemcsak találkozok a gyerekekkel és a fiatalokkal, hanem szembesülök vallási igényeikkel, kérdéseikkel, és már ez bátorít az értük vállalt munkára, hogy minél jobban megismerhessék Istent, és közelebb kerüljenek Hozzá. Szembesülök ugyanakkor saját hiányosságaimmal is, akár tanulmányilag, akár módszertanilag, amiket próbálok pótolni. Visz-ont mindezekkel szemben hihetetlen módon ugranak be, és jutnak eszembe a tanult dolgok, amelyekkel választ próbálok adni a diákok kérdéseire, vagy segíteni nekik. A gyakorlati év jó alkalom arra, hogy betekintést nyerjünk a papi és a plébániai életbe. A plébánossal egyaránt szépen fogadtak az alkalmazottak és a hívek, nagyon nyitottak és közvetlenek. Szükségét érzem itt a kispapnak, hiszen van tennivaló úgy a fiatalok, mint a hívek körében, de úgy is, mint egy hívogató útjelző tábla, amely ott van, hív, utat mutat, és aki akar, az felfigyel rá. Igyekszek ilyen lenni...

M ég I S

Lukács László, gyakorlati éves

2008/2

g Igaz-e, hogy… ?

Jézus nem létezett?

u Hitvédelmi rovat

Az immár hagyományosnak számító rovatom mostani témájának az „igaz-e, hogy Jézus nem létezett?” választottam. Az Agapé könyvkiadó, hitvédelmi füzet sorozatának ilyen címen megjelent száma alapján szeretném ezt tárgyalni, amelyet helyenként kiegészítek eddigi tanulmányaim alatt tanultakkal.

A régebbi számunkban már írtam „igaz-e, hogy Jézus csak ember volt” témáról ahol kifejtettem, hogy Jézus nem csak ember volt. Ez a kérdés elfogadja Jézus történetiségét, azaz, hogy Jézus, mint valóságos történeti személy létezett. A mostani kérdés viszont még azt is kétségbe vonja, hogy egyáltalán Jézus valójában létezett-e, és nem-e csak egy kitalált történeti személy. Ez a téma is a krisztológián belül tárgyalandó. Habár a múltkori cikkemben tisztáztam a krisztológia fogalmát, most is közlöm meghatározását azon kedves olvasók végett, akik azt a cikkemet nem olvasták valamilyen okból kifolyólag. Tehát a krisztológia az emberiség számára üdvtörténet és az abban a kibontakozó Krisztuseseménnyel foglalkozó teológiai tudomány. Az egésznek elébe vágva, megmondom a választ, hogy NEM, nem igaz, hogy Jézus nem létezett. S végül is ezt fogom az alábbiakban bebizonyítani. Ezt mi sem egyszerűbb módon fogom tenni, mint Jézusról szóló forrásokat fogok az olvasó elé tárni. A Jézusról szóló forrásokat általában így szoktuk felosztani: biblikus illetve biblián kivűli források. Jézusról a legbővebben a Szentírásban olvashatunk. Az evangéliumok szerzőinek viszont nem az volt a céljuk, hogy é-letrajzot írjanak Jézusról, hanem Jézus életéből a hit számára fontos események megemlítése, példázása. A Biblián kívüli forrásokat tovább szoktuk bontani zsidó-, azaz saját kultúr – és földrajzi környezetéből való – illetve a pogány híradásokra. Az apokrif evangéliumok még keresztény, de a kánoni szentiratokon kívüli forrásokat és nem sugalmazott könyveket jelentenek. Több ilyen van, amiből hadd említsek példának csak kettőt: a Tamás evangéliuma illetve a zsidók szerinti evangélium. A zsidó megemlékezések: Mivel Jézus a Római Birodalom egyik félreeső provinciájában született, élt, szenvedett és semmi említésre méltó világpolitikai tettet nem vitt véghez, amely a történetírók figyelmét felkelthette volna, nem is annyira meglepő, hogy csak alkalmilag, röviden tesznek említést róla. Testimonium Flavianum néven maradt fenn Josephus Flavius híres művében a De Bella Judaicae-ben (Zsidóháborúkról) három Jézusra vonatkozó megemlékezés (XVIII.3,3; XX. 9,1; XVIII. 5,2- ez az e hely részletekbe menően igazolja a Szentírás Keresztelő Jánosra vonatkozó híradását).

A Talmud alig tesz említést Jézusról. Legfontosabb oka ennek, hogy szándékosan igyekszik ellhalgatni Jézus nevét, ún. damnatio memoriae-re ítéli Jézust. Az ókorban gyakori büntetési forma ez, így még a nevét sem említhették az adott személynek. A római császárok is alkalmazták. Jézus neve helyett emiatt a Talmudban csak úgy fordul elő, mint : az a bizonyos férfi vagy pedig egy valaki . Látván már a zsidó forrásokat, következzenek a pogány híradások. Tacitus, Annales című könyvében mutatja be Róma történelmét Augustus császár halálától Néró haláláig. Az Annales XV. könyvében megemlíti, hogy Néró felgyújtatja Rómát. Az azutáni részből kitűnik, hogy Tacitus 116-ban egészen pontosan informált a kereszténységről és Krisztusról. „... Krisztust, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilátus kivégeztette.” Ifj. Plinius Bithynia és Pontus kormányzója Traianus császárhoz írt 10. levelében azt kérdezi a császárától, hogy mit tegyen a keresztényekkel szemben. Olvasható a levélben: „… Krisztusnak, mint Istennek, váltakozva éneket zengenek…”. C. Suetonius ismert ókori történetíró. A De vita duodecim Caesarum című könyvében (A 12 császár életéről) két helyen is megemlékezik a keresztényekről. Claudius császárról feljegyzi, hogy Kr.u. 50-ben „a zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, kiűzte Rómából”. Gondolom, ezek után a kedves olvasónak sincs kételye afelől, hogy Jézus létezett-e vagy sem. Nyíltan kitűnnek a fentebb említett forrásokból, hogy történetileg is bizonyítható létezése és nem csak egy kitalált személyiség. Elekes Szabolcs, IV. éves

MégIS

2008/2

Egyházirodalmi Iskola...

u egy jegyzőkönyv margójára....

Valamikor, amikor első éves voltam emlékszem amikor kissé lázadozva megjegyeztem, hogy: minek is ez az egész EMEI, mire is jó? Aztán megértettem. Sőt ma hiszem, hogy szükségünk van rá. Szükségünk van arra, hogy mint jövendőbeli papok bepillantsunk az irodalom, kommunikáció, stb. rejtélyeibe, olyan tárgyakba, amelyeket itt a teológián nem tanítanak, de nagyon is hasznossá válhatnak egy pap számára. Talán másodévesként, mint az EMEI jegyzője volt először alkalmam arra, hogy belepillantsak abba a nagy, s mély szellemi örökségbe, amelyet 130 éve elődeink ránk hagytak, gondosan őriztek zord idők évtizedein át. Erre jobban rádöb-bentem, amikor az idén egy pár régi jegyzőkönyvet vettem a kezembe. De mi is az Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola (rövidítve: EMEI)?

Az EMEI 1842-ben alakult itt Gyulafehérváron. Létrejöttét sürgette az a tény, hogy Magyarországon már több sze-mináriumban működött ilyen jellegű kör. Másrészt a kispapok úgy érezték, hogy az EMEI egy öntudatos kört, keretet jelentene, hogy jobban, tudatosabban elmélyüljenek különböző irodalmi, vagy egyéb tudomá-nyos kérdésekben. 1877-ben érkezett egy pozitív visszhangra találó javaslat, hogy a szabadságharc alatt megszakadt irodalmi tevékenységet újjá kellene éleszteni.

Így indul újra 1878-ban a Szalézi Szent Ferenc égi pártfogását élvező Egyházirodalmi önképzőkör. Ilyen formában folytatta az EMEI több mint egy évszázadon át a tevékenységét. 1997-ig a kispapok dolgozatokat írnak, amelyeket jeligés borítékban nyújtanak be a zsűri bírálata elé. A zsűri méltatja, s jutalmazza azokat. Szokássá vált évente egy szavalóverseny megszervezése. Máig megőrzött hagyománya az EMEI-nek az évente három alkalommal megszervezett úgynevezett, kötelező előadások: Krisztus Király ünnepe alkalmából, Szeplőtelen Fogantatáskor, s március 15-én. Ehhez még hozzá kell számolnunk a Szentatya beiktatásának évfordulója, s a gyulafehérvári főegyházmegye érsekének püspökké szentelésének évfordulója alkalmából szervezett előadásokat.

EMEI g

tagjának kötelessége bekapcsolódni. Év végén a zsűri jutalmazza a legjobb előadásokat, s az aktív előadókat. Így született sok szép érdekes előadás: bemutató jellegűek, előadó jellegűek, kis filmecskék stb. Külön élményt jelentett számomra a tavalyi EMEI év, ugyanis a szakosztályok különböző aktivitásokkal nagyon leleményesnek bizonyultak.

A Pasztorális szakosztály minden hónapban fakultatív összejöveteleket szervezett a tavalyi pasztorális terv alapján. Ezek az összejövetelek mély, családias beszélgetésekké alakultak. A szakoszakosztály a nagy előadása alkalmával egy nagyon szép evangelizációs jelenettel lepett meg bennünket. A Színjátszó csoport, azaz a Művészeti szakosztály Exupérynek A kis herceg című regénye alapján egy forgatókönyvet keltettek életre. A „színészek” nagyon is élethűen alakították szerepüket. A Kommunikációs szakosztály az RTV segitségével Jelként, ahova kell című filmet készítettek Teológiánkról. Nagyon meglepett mindenkinek az odafigyelése a forgatások napján. Külön élmény az az izgalom, amelyet tapasztalhattam. Fel figyelhettünk arra, hogy mennyire fontos a média életünkben. Ha megtanuljuk kellőképpen kiaknázni, akkor az evangélizáció hatékony eszközévé válh a t .

Egyszer pár évvel ezelőtt az EMEI elnök úgy nyilatkozott, hogy „nem lehet az, mit a régiek alapvető értéknek mondtak, értelmét veszítené időközben. Lehet, hogy megváltozhat, lehet hogy átalakulhat, de mindig magában fogja hordozni az eredeti vágyakat, elképzeléseket, álmokat, amelyekből szárba szökkent, majd mindvégig táplálkozott.” Nem lehet az, hogy az EMEI csak úgy mától holnapra eltűnjön! Mindannyiunk közös feladata egy olyan új struktúrát találni számára, amely engedi, hogy éljen, növekedjen, neveljen mindannyiunkat! Fábián Róbert–Donát, III. éves

A rendszerváltás utáni euforikus hangulatban már érződik a beadott dolgozatokon a felületesség. 1997-ben strukturális változásokat vezettek be: P. Szőcs László akkori spirituális javaslatára szakosztályokat alakítanak, amelyeknek keretén belül a kispapok évente egy-egy előadást tartanak a Teológia Nagytermében. Törekedniük kell a korhű díszletre. Természetesen az ilyen előadásokat előkészület előz meg, amelybe a szakosztály minden

MégIS

2008/2

életünk g

Beöltözöttek balról jobbra:

Sima m. mihai milan, Bidiga alBert, lukácS JánoS, toman Zoltán, FáBián róBert, ilyéS imre, Sima n. mihai milan, PoZSonyi daniel, BaJkó norBert, giurgiu daniel, cSíki SZaBolcS, kovácS iStván, drăghia novita.

Õszi szavaló verseny

A teológiai napok megrendezésére idén intézetünkben került sor.

MégIS

2008/2

Krisztus király ünnepén, Tomán Zoltán tartott elõadást „Teremtés és evolúció” címmel.

Szemináriumunkban megtörtént a teljes Biblia folyamatos elolvasása.