mégIS 8/2

életünk

(Fény)képes krónika ►Első rész

, * ■!-, 1

Szám unkra 2004. szeptember 29-én kezdődött az új tanév. Oláh Zoltán rektor megnyitó beszédet mond.

Október első napjaiban idén is tartott az érsek atya előadást L isieuxi Kis Szent Terézről.

Dr. László László egyháztörténész, ottawai magyar lelkész könyvbem utató előadást tartott október 6-án.

Msgr. Peter Jäger életénak 65., tanárságának 40. jubileum án az Intézet hálaadó ünnepséget szervezett.

ünnepségen je le n voltak a négy erdélyi egyházmegye püspökei, kortársak, meghívottak, számos egykori és jelenlegi tanítvány. Bem utatták az „ Új ég és új fö ld ” cím ű tanulmánykötetet, am elyet erre az alkalomra je le n t meg Dr. Vencser László és Dr. Tempfli Im re szerkesztésében.

2

mégis j j j

(

—

Te kit vál as ztanál?

Tartalom

Választások éve volt idén határon innen és túl. Felsorolni sem volna kevés, hogy mi mindenről dönthettünk, döntöttünk, vagy éppen döntöttek az arra jogosultak. Bár társadalmi vonatkozásai és formája miatt kiemelt helyet kaphatnak ezek a választásaink, az életünk folyamán (olykor váratlanul) ránk köszöntő döntéshelyzeteink egy részét teszik csak ki, hisz mindenki választ. Naponta többször is.

■ (Fény)képes krónika I.

Banális helyzet, de választás eredménye az, hogy ma éppen melyik ruhánkat vesszük fel, melyik tévécsatornára kapcsolunk, vagy melyik csengőhangot állítjuk be státusszimbólummá vált mobiltelefonunkon. M ásrészt arról is kell döntetnünk - és ennek sokkal nagyobb súlya van az előbbiekhez képest hogy milyen szakmát választunk, az élet milyen területén akarjuk (ha akarjuk) hasznossá tenni magunkat, ki és mi mellett kötelezzük el életün­ ket, kit tüntetünk ki bizalmunkkal, barátságunkkal.

2. oldal ►

Hol van a mennyország? 4 -5 . oldal ►

Csillagkövetés - ahogy mi látjuk 6 -7 . oldal ►

Tavasz októberben 8 -9 . oldal ►

A szeretet örök 10. oldal ►

Kórházból az egyházba 11. oldal ►

■ Isten jelenlétében élni 1 2 -1 3 . oldal ►

Az élet nagy választásai előtt sokszor keresünk segítséget, vagy éppen jeleket várunk, mert kevésnek érezzük erőnket, önma­ gunkat a mérlegeléshez, a döntéshez. Loyolai Szent Ignác szerint két esetben választhat a keresztény ember: először megválasztja azt, hogy milyen formában akar élni, szolgálni Teremtőjének; másodszor már csak azt választja, hogy az előzőleg megszületett helyes elhatározásához hű marad, azt tökéletesíteni akarja Isten segítségével. Persze mindezt lépésről lépésre, Isten előtt, az ő segítségével. Karácsonykor tanúi és részesei vagyunk Isten öröktől fogva történő választásának, mely ránk, emberekre egyenként és személyenként szüntelenül irányul, s örök boldogságunkat céloz­ za meg, s amely a történelemben Krisztus születésével válik egészen nyilvánvalóvá, áldozatával pedig teljessé. Isten válasz­ tott. Az embert választotta. Néhány kispaptársam ezt a titkot, karácsony titkát közelíti meg írásában különböző szempontok alapján. S hogy még mi mindent kínálunk, az a következő oldalakon kiderül... Szó'cs Csaba

■ CsíkkozmástólFehérvárig 14. oldal ►

Új szín: barna 15 .oldal ►

Huszonketten a startvonalnál 1 6 -1 8 . oldal ►

Hallgatni arany! 18. oldal ►

Test és lélek 19. oldal ►

Apró örömök rejteke 2 0 -2 1 . oldal ►

A férfi útja 22. oldal ►

11 Keresztrejtvény 22. oldal ►

(Fény)képes krónika I I . 23. oldal ►

MégIS - A gyulafehérvári kispapok lapja

Minden kedves Olvasónknak áldott karácsonyt és békés, örömteli új esztendőt kívánunk!

VIII. évfolyam 2. szám . M egjelenik évente kétszer. Kiadja a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola. Felelős kiadó: Illyés Zsolt Szerkesztik: András István, Fülöp László, Hurgoi Sándor, Kiss Endre, M olnár Lehel, Simon Attila, Szőcs Csaba (főszerkesztő), Vakon Zsolt. Rendszergazda: Buna János Elérhetőségeink:

Szeretettel ajánljuk kedves Olvasóink figyelmébe Intézetünk új honlapját, amely a Magyar Emberi Jogok Alapítvány támogatásával készült el. Elérhető a http://www.hhrf.org/sis címen.

Postacím: R 0 -5 1 0 0 0 9 Álba lulia, str. Bethlen G ábor nr. 3 E-mail: m egislap@ yahoo.com , web: http://www.hhrf.org/sis Főhat. eng. szám: 782/1990, ISSN 145 4-2 6 8 4 Nyomta a STÁTUS NYOM DA Csíkszeredában. Az aláírt cikkekért szerzőik vállalják a felelősséget. A szerkesztők álláspontja nem feltétlenül azonos a szerzők véleményével.

ünnep

Hol van a mennyország? ►Gondolatok advent második vasárnapján Azt hiszem mindannyian tapasztaltuk már, hogy milyen sikerorientált, szenzációéhes, csodahajhászó világban élünk. Talán sokszor észre sem vesszük, hogy minket is magával ragad ez az áradat. Lázasan fürkésszük az újság hasábjain közölt információkat, kíváncsian hallgatjuk a nagyvilág eseményeiről szóló megdöbbentő híreket. A Keresztelő fellépéséről szóló evangéliumi rész is egy rendkívüli esem ényről tudósít bennünket, mégpedig arról, hogy az em beriség üdvtörténetének egy meghatározott pillanatában megjelent egy ember, akinek János volt a neve, azzal az örömhírrel, hogy „...elközelgett a m ennyek országa”, a megálmodott messiási ország a küszöbön van. A választott nép évezredes álma valósággá vált, a prófétai ígéretek, jövendölések betel­ jesedtek. Máté evangélista az ószövetségi írásokra, és főleg Izajás próféta jövendöléseire hivatkozva akaija bebizonyítani, hogy Jézus Dávid fia, az Izrael népének megígért Messiás. Ő az, aki az Isten és az ember között feszülő válaszfalat ledönti, aki új szövetséget köt Izrael népével, olyan szövetséget, am elynek törvényei a szívekbe lesznek írva és nem a kőtáblákra. Ő az, aki a népet, amely évszázadokon keresztül a bűn sötétségének homályában ült, az élet világosságára vezeti. Ő a világ világossága, aki azért jön, hogy tanúságot tegyen a világosságról, az Isten országáról. De ez az örömhír, ez a csoda, csak akkor lesz magta­ pasztalt valóság számunkra - folyatathatnánk Keresztelő János szavaival - ha megtérünk, ha magunk is készítjük az Ú r útját, ha egyenessé tesszük ösvényeit, ha eltávolítjuk azokat az akadályokat, amelyek meggátolnak bennünket, abban, hogy felism erjük ezt a csodát. „Készítsétek az Ú r útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” De mit jelent ez a megtérés? Szükségünk van-e nekünk egyáltalán megtérésre? Én úgy érzem, hogy a megtérés egyszerűen annyit jelent, hogy szembe nézek önmagammal, azzal, aki valójában vagyok ott bent, mélyen, legbelül. Elindulok önmagam felfedezésének, megtalálásának útján. "*'* Érdekes a csodálatos halfogás jelenete, am ikor az egész éjszakát átölelő sikertelen próbálkozások kudarcát felváltja a határtalan öröm, am ikor Jézus szavára § megtörténik a csoda, és ennek hatására Péter felismeri 3U gyarlóságát, kifogva ezáltal a legnagyobb halat: önmagát. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram.” (Lk 5,8) Az igazi csoda a lelkében történt minőségbeli változás.

A tékozló fiú, aki a szabadság, a függetlenségi vágy csalóka ígéretének mámorától megittasodva szakít az atyai ház közösségével, önmagát választja és önző kis céljai elérésének vágyától vezérelve bolyong a nagyvilágban. És amikor saját önzésének áldozataként a magány, az egyedüllét, a tehetetlenség börtönében szenved, pontosan az atyai ház biztonsága, az otthon melege iránt érzett csillapíthatatlan vágya teszi képessé arra, hogy szembe nézzen önmagával. És ebben a pil­ lanatban történik meg a csoda. Rátalál önmagára. Önma­ ga elfogadása, bűnös voltának tudatosítása ad neki erőt ahhoz, hogy hazatérjen. A megtérés csodát eredményez, A megtérés a csoda feltétele. A csoda nyitja te magad vagy. A csoda benned rejlik. Neked, nekem, nekünk kel­ lene megtennünk az első lépést, hogy a csoda valóra vál­ hasson bennünk. A sötét éjszakában, égő lámpással várakozó ember jutalm a az Istennel való találkozás fe­ lejthetetlen élményének boldogsága. Ez az Isten országa. „Anyukám azt mondta, a Mennyország ott van, ahol két ember igazán törődik egymással” Én úgy érzem, a menynyek országa ott van, ahol szeretet van. A mennyek országa jelen van itt és most. A mennyek országa nincs térhez, időhöz, személyhez kötve, és mégis térben, időben és személyben valósul meg.

ünnep A mennyország kapuja a m ásik emberben van elrejtve. Egy érintésre tőled. És mi mégis m ilyen sokszor csak magunkban keressük. A m ennyek országa, köztünk, m el­ lettünk, bennünk van. A láthatatlan meghívó a mellettünk élő ember szemében csillog. Mi sokszor annyira csak önmagunk boldogságával vagyunk elfoglalva, hogy elfelejtkezünk arról, hogy az igazi érték, az igazi boldogság kezdete nem önmagunkban, hanem a másik emberben van. A szeretet, akkor válik megtapasztalt valósággá benned, ha élni kezded. A szeretet nem elvont fogalmak, ide­ ológiák végtelen halmaza, a szeretet tett, cselekedet. A szeretet kizárja magából a hamisságot, a mesterkélt­ séget, a sötétséget nem vár elismerést, viszonzást, jutal­ mazást. A szeretet nem valami, hanem valaki. A szeretet személy. „A szeretet a Van lényege” - ú ja Pilinszky János. A szeretet egyszerűen jelen van. Isten, Aki maga a szeretet, Jelen akar lenni a számunkra, ezért ölt testet egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, hogy közel legyen azokhoz, akik keresik őt, hogy jelen legyen azok számára, akik vágyakoznak az Ő biztonságot nyújtó közelségére. így lesz O Emmánuel, a közöttünk, a velünk lakó, a bennünk élő Isten. Erre a találkozásra, erre a csodára várunk most. A köztünk, a bennünk megszületni akaró Istenre, Aki megmutatja nekünk mi az igazi fény, aki megmondja nekünk mi az igazság. Hisz Ő azért született és azért jött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról, Aki nem más, mint az Isten. Évről évre meg akar születni bennünk, hogy fülünkbe súgja azt az örök érvényű igazságot, hogy a megtestesült bölcsesség, Jézus Krisztus, nem aszerint ítél, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazsá­ gosan ítéli majd a gyengéket és méltányosan dönt a fold szegényeinek érdekében. „Arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való hallgat a szavamra.” (Jn 18,27) Mindaz, aki felismeri és elfogadja ezt az igazságot, az már itt a földön belép a mennyek országába. Aki az igazságból született gyűlöli a sötétséget, a fényre, a nap­ sugárra vágyik. Nekünk, akik meghaltunk a bűnnek és a kegyelem fürdőjében újjászülettünk az Isten fiainak szabadságára, hinnünk kell azt az igazságot, hogy Isten ott van az itt felejtett idős nagyszülők könnyeiben, az aprópénzen m egvásárolt m indennapi kenyér keserű ízében, a templom fele vivő kisutcák csendjében, a szél­ bélelte aggó iskolák ürességében, az álmot látó kisgyerek m osolyában.... Nekünk a fény, a világosság fiaiként hinnünk kell azt az igazságot, hogy Isten bennünk akar lakást venni, a mi szívünkben is meg akar születni, azért hogy közelebb legyen azokhoz, akiket szeret. „íme az ajtóban állok és zörgetek, aki meghallja szavam, és ajtót nyit nekem, ahhoz bemegyek, vele étkezem és ő énvelem.” (Jel 3,20) Simon Attila

ünnep

C si lla g kö v et és - ahogy mi látjuk ►Gondolatok karácsonyra Valaki számít Rád! Szent Bem át apát szerint Jézus háromszor jelenik meg világunkban. E gyszer m ár eljött, am ikor teljesen kiüresítette önmagát és emberré lett. M ég egyszer el fog jönni a világ végén, amikor a benne bízóknak felragyogtatja a győzelem dicsfényét. A harmadik megjelenésre a következő két jelző illik: láthatatlan és állandó. Láthatatlan, mert az a szem, amely nem nyitott Istenre, képtelen felfogni és állandó, mert O állandóan ajándékozza magát. Krisztus önajándékozása m ost még élményszerübb és kifejezőbb, am ikor az Ő születését ünnepeljük. Évszázadokon keresztül em berek m illiói várták az Eljövendőt, és nem láthatták meg. Nekünk abban a csodálatos kegyelemben lehet részünk, hogy Isten Fia eljövetelét láthatjuk és továbbadhatjuk, hiszen a mi lelkűnkben is meg akar és meg fog születni. Igen mind­ annyiunk lelkében megszületik az Isten, de rajtunk múlik, hogy ápoljuk-e, neveljük-e, vagy mint nem kívánt gyermeket kivetjük, otthagyjuk. Mert Isten nem személy­ válogató! Hiába hiszed, hogy te nem is vagy fontos, téged úgysem ismer, téged nem vesz soha komolyan, m ert nem figyel rád, a te lelkedben nem születik m eg... M indezek ellenére hiszem és állítom, hogy Isten szeret Téged, számít Rád, fontos vagy neki és azt akarja, hogy boldog légy. Ezért Nálad is otthont keres! Ne viselkedj úgy mint első eljövetelekor az emberek! Készíts Neki szállást, mert vár Rád! Ezért mondja a Szentírás: „Én pedig (...) mindent magamhoz vonzok ( ...)” (Jn 12,32). (Persze mi véges emberek nem fogadhatjuk be teljesen a Végtelent, de ha igazán várjuk O maga emel fel minket Végtelen a végest - csak bízzunk benne.) Ezen kívül még társakat is rendelt melléd, akik a nehéz utat Veled együtt járják, csak vedd észre őket. Merj hoz­ zájuk tartozni! Az ember társas lény és Isten nem akar az emberi lényeggel ellentétes módon boldoggá tenni. Sokak számára a karácsony a család és a szeretet ünnepe, de ez így nem teljes, sőt igencsak egyoldalú beállítás. Hisz a karácsony igazából „csak a keresztények ünnepe”, mert a keresztények nagy családja találkozik a betlehemi jászolnál, ahol nem maradhat üresen a Te helyed sem! A jászol körül járja át lelkünket az öröm, mert oly csodálatos embernek lenni, hogy Isten maga is azzá lett! Találkozzunk hát a jászolnál! András István

■:/ t e , •. • :

’

; . . ' k m «-ui f f ü .íitD ur -L ; , - -|T....

m

3

(tr ,2-sz

Sieger Köder: És az Ige testté lett Ha Krisztus ma eljönne... Ha Krisztus ma eljönne, valószínűleg valamelyik nagy világváros bádoglemezből készült barakkjában születne meg, vagy a menekültek egyik táborában. Ha Krisztus ma eljönne a hivatalos szervek éppen olyan közömbösen vennék fel adatait, mint ahogyan annak ide­ jén szüleiét, akik abban az időben „megszámláltad Betlehemben. Ha Krisztus ma eljönne bizonyára minden úgy történne, mint kétezer évvel ezelőtt. A világ messzi vidékeiről jövő modem bölcsek érkeznének a barakk-kunyhó elé. Annak híre, hogy a messzi országokból érkezett idegenek felismerték a gyermeket, felébresztené a hazaiak kíván­ csiságát is. Az újságok kiabáló címei az érdeklődés központjába helyeznék a „Gyermeket”. Követnék a nagyhangú interjúk, mert jól jönne egy kis változatosság a sporthírek és divatbemutatók beszámolói után. De mire az összegyűjtött anyag megjelenne az újságokban, senki sem tudná mi az igazság, csak a szenzáció volna nyil­ vánvaló. Ha Krisztus ma eljönne...? De hiszen Krisztus mindig jön! Minden évben megismétlődik eljövetele omladozó falvainkban, aszfaltozott, füstös városainkban. Egyetlen neon-reklám sem képes elhomályosítani a betlehemi csil­ lag fényét. Krisztus közeledik! Rajtunk áll, hogy felkészülünk-e fogadására és így megtaláljuk-e Őt.

ünnep Mit jelent a keresztény ember számára a karácsonyra való készület? Várni, keresni Krisztust! Várni. Adventi törekvésünk mottója is lehetne e felhívás. Ha valakire, vagy valamire egy keveset is vám om kell, néhány tünet jellegzetessé válik: állandó toporgás, többször az órámra tekintek, és egész lényem rá összpontosul. Bármennyire is nehéz, nem kerülhetjük ki. Mottónk másik része, „keresni”, embert próbáló feladat, de h a jó i végezzük, az eredmény nem maradhat el. A keresztény ember számára az advent egy ilyen embert próbáló, és ezáltal gyümölcsöző időszak kell, hogy legyen. Várni az Ú r Jézus Krisztus születését. A kinyi­ latkoztatás hirdeti, hogy mindez már megtörtént közel 2000 évvel ezelőtt, ezért jogos a kérdés: mit keresünk, mit várunk mi, keresztények adventben. Mi nem csak Krisztus születését elevenítjük fel, hanem keressük és váijuk, hogy találkozhassunk Jézus Krisztussal, hogy megszülessen a mi szívünkben! Nem tudom elgondolni milyen érzés lehetett az első advent, ahogy a Szűz M ária várta fia születését, tudva, hogy a „M agasságbeli fiának” fogják Őt hívni. Mária Erzsébethez siet, hogy megossza örömét. Mert az igazán nagy örömöket közösségben tudjuk igazán megélni. Egy másik „adventi” történet a Szentírásból, Zakeus története. Bűnös ember, de kíváncsi Jézusra, keresi és alig várja, hogy láthassa Őt. Nem bánja azt sem, hogy nevetségessé teszi magát, azzal hogy felmászik a füge­ fára. A várakozásának, keresésének meg is van a jutalma: Jézus az ő házában száll meg. A történet azzal fejeződik be, hogy Zakeus, a vámos, megtér (Lk 19,1 -10). Bár a keresés, a várakozás nem a legkedvesebb dolgok az életünkben, mindig jó visszagondolni rá, ha teljesült a kívánságunk. Ez fokozottan igaz az adventi időszakra: Jézus Krisztust várni és keresni kell, és biztos vagyok benne, hogy megéri. Megéri találkozni vele, és megta­ pasztalni jelenlétét, azt a szabadságot, szeretetet, békét, amelyet csak Ő adhat nekünk. Áldott karácsonyi találkozáshoz!

ünnepeket,

és

sok

sikert

a

M agyari István „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” Jézus megszületett a jászolban, azonban szívemben is meg kell születnie. Ez a születés hoz békét m indannyiunk szívébe: a család összeül, együtt vac­ sorázik, együtt imádkozik, együtt ünne­ pel. De mi történik a következő napon? A karácsony hangulata kialszik szívemből, visszatérek a hétköznapi szürke teendőimhez? A láng nem szabad kialud­ jon, nem szabad elveszítsem. Szeretettel kell viszonyulnom em bertársaim felé, hisz erre hív a Megszületett. De ott van-e még a szívem­ ben? Ott él-e még? Vagy már rég kitúrtam szívem jás­ zlából? Fazakas Levente

D

Sieger Köder: A féltve őrzött gyermek Jézus

„Ó, gyere be, kicsi Jézus, ó, gyere be, b ék e...” - írja Kacsó Sándor „Advent a lágerben” című versének kezdő sorában. Az adventi szent időben minden nap, valahány­ szor az adventi koszorúra tekintettem, ez a mondat jutott eszembe. Mint egy vágy, hogy a kis Jézus nemcsak Betlehemben, hanem a szívemben és életem ben is megszülessen. Hogy valójában mit is jelent számomra karácsony, mi is igazán a karácsony titka, Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom egész világon ismert alapítójának szavaiból értettem meg, s ez adott ezáltal számomra egy életprogramot, amely segít az Istennel való bensőséges kapcsolat kialakulásához. „Újra itt a karácsony” című könyvében így fogalmaz: „M INDEN NAP KARÁCSONY LEHET, ha szeretjük egymást, Jézus újra gyermekké lett, hogy elmondja nekünk: Isten közel van. A karácsony értem van. Csakis azért teljesülhetnek leg­ mélyebb vágyaim, mert Isten - mint mindenkire - rám is letekintett: emberré lett, hogy kezembe adja az igazi élet törvényének lámpását, melynek fénye beragyogja uta­ mat, hogy biztos léptekkel haladhassak mindannyiunk közös sorsa felé. A karácsony nem csupán jelentőségtel­ jes évforduló számomra, hanem örökös késztetés, hogy környezetemben életet adjak Krisztusnak, aki jelen van az Ő nevében egyesült emberek között (vö. M t 18,20): így nap mint nap megismétlődhet a karácsony csodája a családokban, a gyárakban, az iskolában, a középületek­ b e n ...” Ez a célom, életem egyik vágya. Fr. Dr. Barsi Balázs OFM az „Úrjövet” című könyvében megerősítette bennem ezt a vágyat: „ez az én adventem és ez legyen a karácsonyom is, növekedni akarok a szeretetben.” Ez kell ahhoz, hogy minden nap karácsony legyen, hogy környezetemben életre keljen Krisztus. Hajlák Attila-István

ezer telik

Tavasz októberben ►Lelkipásztori napok Csíksomlyón É lő rem énység - ez a cím e a G yulafehérvári Főegyházmegye idén elkészült Pasztorális Tervének A terv öt évre kíván irányt mutatni és segítséget adni az egyházmegyei pasztoráció különböző területein, a gyermek-, család-, börtön-, kórház- és betegpasztoráció, valamint az ifjúsági és feln ő tt lelkipásztorkodás terén. Ugyanakkor része az egyházmegyénk ezer éves fennállásának jubileum ára fo ly ó készületnek. Ezen terv került bemutatásra 2004. október 4-6. között a csíksomlyói Jakab A ntal Tanulmányi Házban, ugya­ nis itt ren dezték m eg először a G yulafehérvári Főegyházmegyében a Lelkipásztori N apokat Csíksomlyói krónika_______________________________ A megnyitóra október 4-én délután került sor. Ezután szentmise következett, melyben Nagy-György Attila brassó-bolonyai plébános hirdette az igét a Szentháromságról, a közösség Istenéről. Ezután Csató Béla főesperes bemutatta röviden a pasztorális tervet, este pedig egy könnyedébb bemutatkozás já té k o s együttlétünk volt, sok nevetéssel. Kedden, 5-én szentmisével kezdődött a nap, melynek főcelebránsa Tamás József segédpüspök volt, aki végig velünk maradt a programokon. Reggeli után Jakabos Barnabás SJ előadása következett „Istenkép” címmel. Ezt tanúságtételek követték, majd kiscsoportban is megbeszéltük az előadásban elhangzottakat. Délután Illyés Zsolt spirituális előadása hangzott el, melynek címe: Értékes vagyok mások számára. Ezután is három tanúságtétel következett, majd kiscsoport és plénum . Az este szabad volt, hogy a jelenlevők találkozhassanak, együtt lehessenek - akár egy pohár bor mellett is.

Ezután Portik-Hegyi Kelemen tartott egy gyakorlati előadást, melyben keresztúri közösségével egy ötlettárat mutattak be a jelenlevőknek. Utána régiónként alakultak kiscsoportok, s próbálták konkrétum okba önteni az elhangzott ötleteket. A programsorozat a szerdai ebéddel zárult. Örömmel hal­ lottam, hogy az együttléten 75 ember fordult meg össze­ sen. A terv rövid bemutatása

Utolsó napon a program szintén szentmisével kezdődött. Ezen dr. Czirják Árpád-Ferenc érseki helynök, kanonok hirdetett igét. A reggeli után Szénégető István plébános következett előadásával: „Isten gyermekének örömével, szabadságával és szeretetével akarok élni.” Ezt is tanúságtételek követték.

A csíksom lyói Jakab A ntal Tanulmányi Ház

Az érsek atya azt írja a terv előszavában, hogy ez egy gyümölcsöző együttmunkálkodásra szóló meghívás. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező, hanem ajánlott azoknak, akik szeretnének ebbe belekapcsolódni. A terv öt évre való lebontása: 1. Fundamentum: életünk alapjai Istenben 2. M egtérés: életünk árnyoldalai Isten szeretetének fényében 3. Döntés: életünk válasz Jézus hívására 4. Hűség, kitartás: életünk a szenvedő Jézussal 5. Küldetés, tanúságtétel: életünk a feltám adt Krisztus Jézusban A kis könyvecske részletesebben a terv első évére vonatkozó anyagokat boncolgatja, különböző tippeket és gyakorlati tanácsokat ad, a témákkal kapcsolatos szen­ tírási részeket és más bibliográfiát ajánl. Ugyanakkor a különböző részterületeknél a részletesebb kifejtést követően mindig hoz egy személyt elérhetőségeivel együtt, akitől bármikor lehet anyagot vagy tanácsot kérni az adott területtel kapcsolatban.

ezer telik A Pasztorális Terv mottója „ É lő reménységre, hervadhatatlan örökségre szült m inket újjá az Isten, Jézus Krisztusnak a halálból való feltám adása által. ” (vö. lP é t 1,3-4)

». »•- <&

Hozzászólások

Siu®EiiSíiSmrsÉ® A G¥UL,SFBHÉKVÁm FáBÓYHÁZM EOtB p á s z t o r a im t e r v e

Puskás Attila - gyergyószentmiklósi örmény plébános: „Véleményem szerint a csíksomlyói lelkipásztori napok alkalmával bem utatott Élő rem énység című ötéves lelkipásztori terv, jóllehet más ötéves tervekre emlékeztet, egységes keretet teremt, és hosszú távon az erdélyi tár­ sadalom egyházi arculatának és lelkiségének kialakulását segíti elő. Egy bizonyos posztmodern érzékenység tapasz­ talható a pasztorális tervben. Posztmodern jellege abból adódik, hogy érezteti: az Istenről való beszéd ma már nem egyértelmű.” Csató Béla - marosvásárhelyi főesperes: „A PT írott malaszt marad, ha nem engedjük magunkat lángra gyújtani Istentől. Ez az Istentől lángra gyúlt szív képes akár új egyházi struktúrák létrehozására is, csak hogy szolgálhasson: mindenkinek mindene lettem, csak hogy Krisztust szolgálhassam - mondta Szent Pál. Én hiszem azt, hogy hihetetlen sok kreativitás van bennünk, és nem kell félnünk, bele kell vágnunk.”

axxM-ztm

•e^úkéstíiirtt éjü k a t égytxbnnncgy&

czcrtvc# jémtM sának niegürmrpfc&tW

A pasztorális terv fedőlapja Mit éltem m én én? Már az első nap elhangzott, hogy egy baráti kör van jelen a Jakab Antal Tanulmányi Házban. Tehát olyan személyek gyűltek össze, akiket megérintett a pasztorális terv ügye, úgy is mondhatnám, hogy a terv baráti köre. De, ami leginkább tetszett ebben: a „baráti”-jelző. A barátot nem kell bemutatnom, mindenki tudja mit jelent. Örömben, bánatban egyaránt fontos. Somlyón ebben a pár napban nagyon őszinte, nyitott, egymásra figyelő csapat gyűlt össze, úgy, hogy a baráti szó teljesen megfelel. A kö meg azért fontos számomra, mert tökéletes alakú, vagyis minden alkotóeleme fontos. Ezt éreztem a pro­ gramok alatt, hogy mindenki hozzászólása, javaslata, ötlete meghallgatásra talált. Nem számitott kor vagy beosztás... Ugyanakkor élmény marad számomra az is, hogy ugyanolyan teljes figyelemmel és odaadással vett részt a csapat nagyrésze az imákon, az előadásokban, mint a játékokban, beszélgetésekben. Azt hiszem, hogy minde­ gyik említett terület fontos az életünkben, s ezek segítenek abban, hogy közösséggé formálódjunk. Az előadások közül leginkább Jakabos Bami mondani­ valója tetszett, mind tartalmilag, mind stílusát tekintve. Ez egyébként sokunkban mély nyomokat hagyott... Egyetlen negatív tapasztalatom volt, hogy egyedüli kispap voltam ezeken a napokon. Ez azért fájt, mert elég sokakat érint ez az „ötéves terv”, s bár tudom, hogy a kis könyve­ cskét beszerzik, jó lett volna, ha a hangulatát is többen megérezhettük volna. Kicsi István

Czikó László - marosvásárhely-tudori káplán „Jó papnak lenni! N agyon jó papnak lenni a Gyulafehérvári Főegyházmegyében. így tudnám össze­ foglalni saját rem ényem et, amely igen komoly megerősítést nyert a Lelkipásztori napokon.” (Forrás: Vasárnap c. hetilap) További információ_________________________________ Gyulafehérvári Egyházm egyei Pasztorációs Iroda (GYEPI) 540053 Târgu Mureş P-ţa Trandafirilor nr. 61 Tei: 0743-753494 e-mail: gyepi@easynet.ro

A program már megvan: ugyanaz, mint mindig is, az Evangélium és az élő Hagyomány öröksége. Az egyetemes és elidegeníthetetlen koordináták közepette szükség van arra, hogy az Evangélium egyedülálló programja továbbra is megjelenjen minden egyházi közösség szintjén - ahogy az mindig is történt. A részegyházakban lehet ugyanis kijelölni a program konkrét elemeit - céljait és munkamódszereit, a szemé­ lyek képzését és értékelését, a szükséges eszközök feltárását - , melyek segítségével Krisztus hirdetése eljut a konkrét személyekhez, közösségeket formál és az evangéliumi értékekről tett tanúságtétel által mélységében is átjárja a társadalmat és a kultúrát. A pasztoráció megújításának feladata áll tehát előttünk. Oly lelkesítő munka ez, mely mindannyiunkra vár. II. János Pál pápa: Novo Millennio Ineunte

J

3 bemutatkozás

A szeretet örök I Walter Ilona SSS tizennégy éve Gyulafehérváron K önyvtárunk fenntartása, m űködtetése az idők során különböző fo rm á k a t öltött. Jelenleg egy könyvtáro­ s u n k van, a k in e k a m u n k á já t kilenc kispupkönyvtáros segíti, fela d a tu k fő le g a kölcsönzés lebo­ nyolítása illetve az újságok, folyóiratok rendezése. M inden évben változik ez a közösség: attól függően, hogy hány un lesznek végzősök az előző évi csapatból, annyi első éves kispap kap könyvtárosi megbízást. De idén könyvtáros-csere is történt: Ferencz Erika vette át Walter Ilona S S S helyét, aki belépett a pécsi Kármelbe.

Szemináriumunk bő 250 éves történetében jelentékeny részt tesz ki a könyvtár élete, fejlődése és maga a könyvtár körüli élet is. Mert élet nemcsak a betűk-sorok között lehet, hanem a könyvek között is, s annál inkább a könyvek rendezésével foglalatoskodó könyvtári közösség berkeiben. W alter Ilona szociális testvér 1991-ben érkezett Intézetünkbe új könyvtárosként. Személyi lapján az első bejegyzés 1991. október 7-én szerepel, ekkor kölcsö­ nözte Keresztes Szent János műveinek első kötetét. Az évek során fokozatosan tájékozódott a különféle teoló­ giai tárgyak irodalmában, ismeri az alapműveket, így könnyedén segíthette a kispapok tájékozódását a könyvtárban. Könyvtárosi munkáját mindig az aprólékos odafigyelés, precizitás, odafigyelés jellemezte. Nagy szükség is volt erre, hiszen 1989 után kezdődhetett a könyvtár egy nagy­ obb bővülése (adományok, pályázatok és saját befektetés révén), s az, hogy ebben a felfokozott helyzetben nem állt be a káosz, Ilona testvér munkájának köszönhető.

alapításának 250. évfordulóját. Erre az alkalomra két emlékkönyv is napvilágot látott, melyeket szintén Ilona testvér lektorált. A Főiskolánk által kiadott két folyóirat, a Studia Theologica Transsylvaniensia, valamint lapunk, a MégIS korrektúrája is az ő nevéhez fűződik. A fel­ sorolásom így is bőséges, de nem teljes...

1997. augusztus 11-én indult el a könyvtár állományának számítógépes feldolgozása, amely napjainkban is tart. Először a SIS-könyvtár régi könyv anyagához tartozó 4500 kötet feldolgozásához láttak hozzá. A 2001. április 27-én keltezett könyvtárnaplói bejegyzés tanúsága szerint ebből 4023 kötetben foglalt 4877 cím lett dig­ itálisan rögzítve. Ezután az új könyvek következtek, mígnem 2003 nyarán elérték a 22829 kötetet. A munka 2004 nyarán is folytatódott. Jelenleg közel 30000 kötet­ nél tartanak. A feldolgozott anyag jelentős része böngészhető az Interneten a http://biblio.osb.hu címen. A közelmúltban történt az Interneten böngészhető állomány frissítése.

Rendszeresen foglalkozott a gyulafehérvári magyar gyerekekkel és fiatalokkal, pásztorjátékot, karácsonyi előadást tanított be nekik és adott elő velük nagy sikerrel több esztendőben.

Mindezek mellet a könyvtárosi munkához nem annyira, de a könyvekhez-sajtóhoz annál is inkább kötődik a lektori-korrektori munka, am elyet Ilona testvér lelkiis­ meretesen, pontosan és szakszerűen végzett az elmúlt időben. O lektorálta többek között a Dr. Marton József szerkesztésében megjelent Márton Áron emlékkönyvet, a két kötetes „M árton Áron írásai és beszédei” kiadását és több, az 1996-os Márton Áron centenárium alkalmával kiadott munkát. Szem inárium unk tavaly ünnepelte

Szent Pál apostol a szeretet himnuszát azzal zárja, hogy minden elmúlik, de végül megmarad a szeretet. Ilona testvér egy alkalommal így egészítette ki ezt: megmarad a szeretet és az a munka, amelybe az ember szeretetet visz. Tudta, hogy miért mondja így. A kispapok és a könyvtárosok nevében ezúton is köszönetét mondok munkájáért, odaadásáért. De nem­ csak a fentebb sorjázott tevékenységekért fejezem ki hálánkat, hanem azért is, ami számomra különösen is nagy tanulság: Ilona testvér mindent csendben, a szerze­ tes, az Istennek szentelt ember csendjében, visszavonultságában végezte, legtöbbször a kulisszák mögött marad­ va. A szerető Atya, aki mindennek leghitelesebb tanúja, kísérje, vezesse további külső-belső útjain! Szőcs Csaba

miért leszek emberhalász?

Kórházból az egyházba

c

►Fülöp László hivatásáról v a ll___

_____

A fiatalok részéről gyakran jö n a kérdés: miért akarok pap lenni? Ezért m ost az olvasóval szeretettel megosztom hivatásom kibontakozását. Az a bennünk lejátszódó folyamat, am ely által Jézus Krisztus meghív a szolgálati papságra, bennem is csodálatot ébreszt. Ahhoz, hogy érthetővé váljon ez a nagy isteni kegyelem, szükségesnek tartom az eddigi életem néhány eseményét lejegyezni. 1978. április 29-én születtem Alsósófalván. Református templomban részesültem a keresztségben, de később, amikor szüleim elváltak és Parajdra költöztünk, az édes­ anyám szülei római katolikus nevelésben részesítettek: hittanórára járattak és minden vasárnap elvittek a tem­ plomba. Ötödikes lehettem, amikor először ministráltam. Az általános iskola befejezése után inasiskolába nyertem felvételt. Az elvégzése után beiratkoztam egy szakiskolá­ ba, amelyből betegségem m iatt csak egy évet végeztem el. Ezen évek alatt rájöttem arra, hogy hosszú távú fizikai munkára nem vagyok alkalmas. Ezért a nyári vakáció után felvételiztem a Köröndi Elméleti Líceum matek­ fizika szakára. Érettségi után egy jótevőm megkérdezte, m it szeretnék az életemmel? M ivel vállvonogatáson kívül egyebet nem tudtam válaszolni, kijelentette, hogy bármiben támogat, ha tovább szeretnék tanulni. Végül is bátorításával elvégeztem egy növényvédő technikumot. Ettől kezdve arra készültem, hogy elhagyom Romániát, és egy nyugati országban próbálom az anyagi helyzetünket jobbá tenni. Ez a terv az akkori gondolkodásom at jelentősen meghatározta. Amikor a Gyergyószentmiklósi Caritas által indulhattam volna dolgozni Svájcba, vízválasztó esemény következett az életemben: fél éves betegség. Többszöri műtét után azt éreztem, hogy a talaj kicsúszott a lábam alól, az addigi terveim romba dőltek, nem láttam életem értelmét. Marosvásárhelyen a kórházban mindezt megosztottam egy adventista asszisztensnővel, aki ekkor beszélni kezdett nekem Jézusról, az Ő szavaival vigasztalt. Addig Istent nem ismertem, számomra a szentmise is kénysze­ rűség, ceremónia, érthetetlen, megfoghatatlan titokzatos­ ság volt. Ez a személyes beszélgetés a kinyilatkoztatás erejével hatott rám. Azon az éjszakán nem tudtam aludni, sokat vívódtam, megpróbáltam a számomra ismeretlen Istenhez fordulni, és azt kértem tőle, hogy szabadítson meg ettől a tarthatat­ lan állapottól, én nem akarok ilyen körülmények között élni, hanem az igazság keresésének szeretném szentelni az életemet. Ö röm könnyek fakadtak a szememből, miközben azt éreztem, hogy boldoggá, új emberré lettem. Eldöntöttem, hogy ezután őszinte hívő akarok lenni, aki számára a hit nem képmutatás, hanem életmód, értékrend, világnézet.

Ez a találkozás számomra csodálatos élmény volt, az életfelfogásomban, erkölcsi magatartásomban pedig radikális változást eredményezett. Nálam a megtérés és a hivatás szorosan összefonódott. Megtérésem után ismerőseimmel találkozva el akartam beszélni Istennek ezt az életet alakító nagy kegyelmét. Miután a kórházból hazavittek szereztem magamnak egy Szentírást, és ettől kezdve életemet Isten igéje befolyásol­ ta. Hivatásom alakulásában Isten után sokat köszönhetek jótevőmnek, aki már az érettségi után pártfogásába vett. 2002-ben felvételt nyertem a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. A szemináriumi élet számomra biztosítja azt a keretet, amelyben lelkileg, szellemileg fel tudok készülni a lelkipásztori életre. Közösségünkben igazi kapcsolatok, barátságok szület­ nek, amelyben együtt ápoljuk hivatásunkat. Gyengeségeim, botlásaim ellenére érzem, hogy annak, aki meghívott célja van velem. Azt szeretném, hogy azt az utat, amelyen elindultam - Isten kegyelméből - végig tudjam járni, hogy hitet és reményt ébresszek az emberek­ ben, amint velem tették azok, akiknek Isten után hivatá­ somért köszönettel tartozom.

Isten je le nl ét éb en élni ►Beszélgetés Jálics Ferenc jezsuita atyával Jálics Ferenc 1927-ben született Budapesten. Evekig dogmatikát és alapvető teológiát tanított Argen­ tínában. 1963-tól ugyanott, majd az USA-ban adott lelkigyakorla­ tokat. 1978-tól Németországban és Magyarországon is. Jelenleg Griesben él. Legismertebb művei: Szemlélődő lelkigyakorlatok, Tanuljunk imád­ kozni, Fejlődik a hitünk. Ez az első alkalom, hogy itt nálunk, Romániában lelkigyakorlatot tartasz? Igen, ez az első, de Magyarországon 15 éve minden évben tartok 4-5 lelkigyakorlatot, amelyeken Erdélyből is többen részt szoktak venni. Németországban rendsz­ eresen tartok lelkigyakorlatokat. Évente 15-öt. Hogyan ismerkedtél meg a szemlélődő imával? Ez egy hosszú fejlődés eredménye. Szép családban nőt­ tem fel. Vallásos nevelést kaptam. Szüleim kérésére ministráltam is, nyolc éves koromban pedig már tudtam, hogy én pap akarok lenni. Kérdezték, is hogy mi szeretnék lenni. Én magamba néztem és azt válaszoltam, hogy pap, pedig akkoriban papot még úgy igazán nem is ismertem. Kilenc éves koromban az apám azt mondta, hogy szeretné, ha katonai iskolába mennék. Ez ugyanis akkoriban ingyenes volt, és mivel mi tízen voltunk testvérek az apám attól félt, hogy nem tud minket kitanít­ tatni. Tiszt volt, az I. világháborút végigharcolta és meg volt győződve róla, hogy a katonai nevelésnél jobb nincs. Amikor felvételizni mentünk, akkor megkérdezte, hogy mi akarok lenni. Mondtam, hogy pap. Ő meg azt mond­ ta: „Ha így gondolod, akkor egy testvéreddel kevesebb mehet továbbtanulni, én nem tudom mindannyiatokat kitaníttatni.” Az, hogy ő egy kilenc éves gyereknek ilyen őszintén el tudta mondani gyöngeségét, nagyon mélyen érintett. Egy másik fontos esemény az életemben pár évvel később, 1945 januárjában, egy bombázás alkalmá­ val egy óvóhelyen következett be. Amit ott átéltem sosem tudtam elmondani, azt nem lehet elmondani. Ott ültem a többiekkel a földön, dühösen a tehetetlenség miatt. Aztán egyszerre végtelen béke töltött el és az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy most ez van, én most itt vagyok és teljesen mindegy, hogy mi fog történni. Ez egy nagyon nagy élmény volt, 2-3 percig tar­ tott, de egész további fejlődésemet meghatározta. Ez adta meg az irányvonalat, ami szerint mindig meg tudtam ítél­ ni, mit kell tennem. Ezután egy évig menekültként éltem Németországban. Nem dolgozhattam, nem is tanulhat­ tam, így sok időm maradt a sétára és a természetben tapasztaltam meg Isten jelenlétét. Hogyan alakult fejlődésed a tanulmányaid alatt? 1949-ben kezdtem el tanulmányaimat a jezsuitáknál Pullachban, M ünchen közelében. Nagyon szigorú noviciátust végeztem. Rengeteg apró dolog volt a program­ ban, amit el kellett végezni, de számomra nem jelentett terhet. M agamévá tettem az előírásokat, de tudtam, hogy

a lelkiprogram túl van komplikálva: pl. napjában kétszer száz kérdést kellett lelkiism eretvizsgálat gyanánt átelmélkedni. Eltelt néhány hét és egyre kevésbé tetszett. Novíciusmesterünk esténkét század eleji elmélkedéseket (punktákat) olvasott fel nekünk, és bár csak negyedórát tartott, nem tudtuk követni. A punkta után néha levette a szemüvegét és azt mondta: „Az így m ind szép és jó, de az élet ennél sokkal egyszerűbb.” Velünk egy házban volt 12 jezsuita páter. Egy napon az egyik társam megkér­ dezte a novíciusmestert, hogy ezek az atyák is átveszik mind a 100 kérdést. A novíciusmester azt mondta, hogy nem, de mi ezt még nem érthetjük. „De mégis mit csinál­ nak lelkiismeretvizsgálat alatt?” - erősködtünk. Elárulta, hogy a szobájukban térdelnek és a feszületet nézik. így elmélkednek. Első találkozásom a „szemlélődés” kife­ jezéssel egy aszkétika-m isztika előadáson történt. Utánaolvastam és rájöttem, hogy én már régóta szem­ lélődő imát végzek, csak nem tudtam róla. Keresztes Szent Jánosnál és Avilai Nagy Szent Teréznél olvastam arról, hogy a szemlélődésben az ember már nem tud elmélkedni. Átmegy a nézésbe, az észlelésbe. Az Istenre néz és ez egy intenzívebb kom m unikáció, mintha beszélne Istennel. Ez a felfedezés annyira fontos volt számodra, hogy ezt másokkal is meg akartad osztani. Igen. 1963-ban kezdtem el lelkigyakorlatokat tartani. Abban az időben teológiai tanár és spirituális voltam Argentínában, ezért csak nyáron volt időm ezzel foglalkozni. Szentignáci lelkigyakorlatokkal kezdtem, de aztán lassan átalakítottam , leegyszerűsítettem őket. Nagyon rövid punktákat tartottam. Az aszkézisről tartot­ tam egy előadást az elején, amelyben azt magyaráztam meg, hogy hogyan egyszerűsödik az ima: a gondolkodás és az elmélkedés nagyon jó, nagyon fontos az Istennel való beszéd, fontosak az érzelmek, de mindez lassan le­ egyszerűsödik. Az első években sok lelkigyakorlatot tar­ tottam főleg apácáknak. 15 perces punktákat tartottam nekik, aztán meghallgattam őket és azt vettem észre, hogy nem használják fel az általam mondottakat. Sőt, a képzetlen apácák mélyebbre jutottak a szemlélődésben, mint a képzettebbek. Olyan apácák voltak ezek, akik betegápolással, szociális munkával foglalkoztak és a nap minden percében Isten jelenlétében voltak. Azt vettem észre, hogy erre a típusú lelkigyakorlatra a fiatalok is jobban ráharapnak. Első nap kiküldtem őket a természetbe, majd a következő napokban a kápolnában folytattuk a szemlélődést Isten jelenlétébe helyezve magunkat. Fontosnak tartottam, hogy az elmélkedések között mindenki elmondja tapasztalatait. Erre ad lehe­ tőségét a személyes és a közösségi megbeszélés. 1962-től 1978-ig kialakult a lelkigyakorlat jelenlegi for­ mája. Visszatérve Németországba a társaim csodál­ kozására nem tanitani akartam, hanem lelkigyakorlatokat tartani. Megkaptam a dispozíciót és hét évig Nümbergben voltam. 3-4 éven keresztül különféle csoportokkal foglalkoztam: egyetemistákkal, szeminaristákkal, akik nagy érdeklődéssel fogadták a szemlélődő lelkigyakorla­ tokat.

Aztán jöttek az első személyes felkérések: volt, aki hal­ lott a szemlélődésről, volt, aki már kipróbálta és szerette volna megismételni. így meg kellett szerveznem az első lelkigyakorlatot magánszemélyeknek, civileknek. Persze előtte meg kellett keresni a házat, megszervezni és na­ gyon nehéz volt egyeztetni. Nehéz volt jó helyeket talál­ ni jó időpontban, ezért úgy gondoltam, hogy jobb volna, ha lenne egy saját házam, ahol lelkigyakorlatokat tartha­ tok. Ott meg tudom teremteni a megfelelő légkört, és nem kell annyit rohangálni. Felajánlottak egy helyet a Bambergi Egyházmegyében, Griesben. A tervem az volt, hogy a ház körüli munkát majd önkéntesek végzik és így nem kerül olyan sokba a ház fenntartása. így kezdtem el 1984-ben az éves tervekkel, kéthetes turnusokkal, évi 22 lelkigyakorlattal. Először voltak tizenketten, tizen­ négyen. 1988-ban már annyi jelentkező volt, hogy fel kellett kérnem valakit, hogy helyettesítsen. Ma már 13 lelkigyakorlatos házban tartanak ilyen lelkigyakorla­ tokat. Ebbe beletartozik Kolozsvár, Tahitóthfalu, Dobogókő, Püspökszentlászló, és több ház N ém et­ országban, Svájcban, Ausztriában. 1994-benjelentm ega könyvem, „Szemlélődő lelkigyakorlatok” címmel. Ebben a könyvben 2000 beszélgetést elemeztem ki, 150 szemé­ lyes beszélgetés anyagát foglaltam össze. A könyv nagy­ on pontos tükre annak, ami a lelkigyakorlaton zajlik. Magyarországon három kiadást ért meg.

Németországban történt még a 80-as években, hogy e g y A jezsuita novíciusmester komolyan kételkedett a lelkigyakorlatom sikerében, de miután elküldött egy csopor­ tot és látta az eredményt felhívott, hogy következő évben nem-e lehetne 2 nappal hosszabb. Van olyan, hogy vala­ ki elvégzi a lelkigyakorlatot és azt mondja, hogy ő még nem érett rá. Baj nem történik. Látják, hogy van egy ilyen is és talán a jövőben szükség lehet rá. Az ilyen vis­ szatér az elmélkedéshez.

Mit jelent a szemlélődő életforma, milyen hatással van a szemlélődés a hétköznapokra? A szentignáci lelkigyakorlat végén jó elhatározásokat kell tenni. A szemlélődő lelkigyakorlatnál elég azt elhatározni, hogy napi fél órában folytatni fogja az illető. A többi jön magától. A szemlélődő ima által egy belső átalakulás jön létre. Akik 2-3 alkalommal voltak ilyen lelkigyakorlaton, azok nagy része tovább végzi, mert azt érzi, hogy egy kicsit türelmesebb az emberekkel, akkor is ha nem törekszik az lenni. 2-3 hónap múlva, de van úgy, hogy csak évek m úlva veszik észre a változást. Lelkipásztoroknál pozitívabb a kisugárzás, az emberek érzik, hogy egy pap áll előttük. Kiegyensúlyozottabb, a dührohamok eltűnnek. Sok pap mondja Németország­ ban: „Egész nap Istenről beszélek és semmit sem érzek. De ez a munkám, erről kell beszélnem.” Aki szemlélődő imát végez, az ilyet nem mond. Belső átalakuláson viszi át az embert: érettebb lesz emberileg azzal, hogy jobban szereti az embereket. Nem azért mert szeretni akarja, hanem egy belső késztetést érez erre. Volt egy novíciusmester, aki elmesélte, hogy van egy novíciusa, aki nem tudja mit akar, sehova se tartozik, már nem tudják mit csináljanak vele a rendházban. Mondtam, hogy küldje el hozzám. Ott volt egy hónapig, végezte a szemlélődést, de a végén semmi változást nem érzett. Négy hónap múlva kaptam tőle egy levelet, amelyben megírta, hogy eltűntek a kételyei.

Milyen terveid vannak? A jövő évtől valaki más veszi át a helyemet a Gries-i lelkigyakorlatos házban, így több időm lesz az írással foglalkozni. Készül egy könyv lelkigyakorlat­ vezetőknek, amelyben a személyes beszélgetésekre és a vezetett személy meghallgatására helyezem a hangsúlyt.

Milyen rendszerességre van szükség ahhoz, hogy valaki megmaradjon a szemlélődésben? Egy fél óra gyakorlás naponta elég azoknak, akik meg­ fogták a lényeget. Ha nem megy, akkor visszatérnek az éves lelkigyakorlatokhoz. Volt egy pap, aki elvégezte a lelkigyakorlatot, aztán sokáig nem hallottam róla. 12 év után találkoztunk újra és mondta, hogy ő azóta minden­ nap végzi a szemlélődő imát.

Gyakorlatilag bárki végezheti a szemlélődő imát, nincs korhatárhoz kötve? Ha Kis Szent Teréz jött volna el hozzám 10 éves korában, megtanítottam volna szemlélődni. Valójában kevesen vannak, akik nem alkalmasak rá: 40 évvel ezelőtt a lelkigyakorlatra jelentkezők 4%-a, ma már alig 0,3%-a. Volt egyetem ista, aki elm esélte, hogy ő m ár kisgyerek korában szemlélődött. Ha valami bántotta kiment a kertbe, ráült a hintára és csak ült és nem gondolt sem­ mire. Senkinek sem mondom, hogy ne jöjjön, de van, akinek feltételeket szabok. Ha nem áll a realitás talaján, akkor elküldöm szolgáljon egy kicsit, aztán visszajöhet. Volt egy hölgy, aki három szerzetben volt már, barát­ nőivel kiszolgáltatta magát. Őt elküldtem egy évre, hogy sérült gyerekekkel foglalkozzon. Aztán visszatért és nagyon sikeresen végezte el a lelkigyakorlatot.

Tervezel további lelkigyakorlatokat Erdélyben? Jövőre semmiképp. De itt van Póli (Kulcsár Apollónia SJC) és Szőcs Laci (Szőcs E. László SJ). Mind a ketten vezettek már szemlélődő lelkigyakorlatokat. Eléggé ki vannak képezve erre. Náluk lehet jelentkezni, ha valaki szemlélődő lelkigyakorlaton szeretne részt venni. A következő címen lehet érdeklődni: Centrul Spiritual Manresa Cluj Napoca R 0-400363 Str. Tudor Arghezi 2. tel.: 0264 / 406-471 vagy 406-472 email: centru.manresa@mail.dntcj.ro Készítette Vakon Zsolt

A természet varázsa mindig nagy hatással volt rám. A Duna-Tisza közi rónaságok a lélek határt nem ismerő kiterjedéséről beszéltek nekem. A virágok bámulatos szépsége és illata csodálatra indítottak. A felhők, a napsütés melege, a téli séták a friss hóban, az erdők csendje, mind csodálkozást váltottak ki bennem. A ter­ mészet lassan megtanított nézni, szemlélődni. Meg­ tanított arra figyelni, ami itt van, és ami szól hozzám. Megtanított aira, hogy anélkül, hogy valamit meg akarnék változtatni, vagy valamit el akarnék érni, hagyjam, hogy hasson rám az. amire nézek. Ez minden ember számára járható út Isten jelenlétében. Jálics Ferenc SJ

bemutatkozás

Csíkkozmástól Fehérvárig ►Fr. Dr. Orbán Szabolcs önmagáról, életéről beszél

% ■' r

Ezután sikeresen felvételiztem a Kolozsvári Műszaki Egyetemre. Innen néhány félév után, Szent Ferenccel vagy inkább a ferencesekkel megismerkedve, a csíksomlyói jelöltházban találtam magam. Az ott eltöltött több mint kilenc hónap után következett az esztergomi, majd szécsényi noviciátus. Aztán öt év a Szegedi Hittudomá­ nyi Főiskola padjaiban. A tanulmányok befejeztével Szent Ferenc Alapítványnál csolódtam be, mint nevelő. lelkipásztori tevékenységbe, próbáltam belekóstolni.

A 2004/2005-ös tanévtől Fr. Dr. Orbán Szabolcs a H ittudom ányi Főiskola új erkölcstan tanára. Em ellett új társaink, a feren ces hallgatók elöljárója is. De hogyan vezetett idáig az életútja? Erről ö beszél az alábbiakban. Na, akkor ... a sok győzködés, meg ígérgetés (ez utóbbi részemről) után néhány fontos adat rólam: - születési hely: Csíkkozmás (szerintem mindenki tudja, hogy hol van, hisz az a világ közepe, úgyhogy nem m a­ gyarázom), - születési idő: 1969. október 17. (amúgy hivatalosan 18, de az már egy hosszabb történet) - magasság: valahol 160 környékén - súly: lassan 80 környékén, de az is lehet, hogy már fö­ lötte. - a hajszálaim száma lassan konvergál a 1102 felé (erre van teológiai magyarázatom is, de azt esetleg majd személyesen). S akkor néhány komolyabb szót: óvodát s általános iskolát szülőfalumban végeztem (az előbbiből állítólag 5 évet, az utóbbiból már biztos, hogy 8 tanévet). Azt követően a Csíkszeredái Matematika-Fizika (ma már boldogemlékű Márton Áron püspök úr nevét viselő) Líceumban érettségiztem. Ezt követte egy néhány hónapos fizikai munkás időszak. Majd a katonaság, aminek jó részét néhány száz méterrel a föld alatt töltöttem, ahonnan szenet kitermelve építet­ tem a sokoldalúan fejlett szocializmust. Aztán ebbe bele­ unva (használhatatlan) fegyverrel a kézben részt vettem a korábban épített rendszer m egdöntésében, s ennek következtében levethettem az „angyalbőrt” is magamról.

Dévára kerültem, ahol a folyó tevékenységbe kap­ Emellett, diakónusként, a illetve a hitoktatásba is

Egy szűk esztendő, s a papszentelés után az elöljáróim úgy gondolták, hogy mostmár eleget ültem itthon, no meg hogy talán nem ártana egy kicsit ismét iskolapadban ülni, ezért jó m esszire, egészen az Örök Városig „száműztek”. Ott a Lateráni Pápai Egyetemhez tartozó „Accademia Alfonsiana”-n előbb erkölcsteológiai licenciátust szereztem, majd - a testvérek ösztönzésére, egy kalap alatt - nekifogtam a doktori dolgozat megírásának is. A téma, amivel eléggé sokat foglalkoztam, s amiből a dolgozatom is született a szociáletikával kapcsolatos és, lerövidítve, valahogy így hangzik, hogy „A nemzeti kisebbségek jogainak erkölcsteológiai megközelítése”. A dolgozatot az idén januárban sikeresen meg is védtem, s ez egyben a Rómából való „szabadulásomat” jelentette, ahonnan négy és fél év után hazafelé vettem utamat (azért a tanulmányok alatt is jártam néha-néha haza). De hogy ez ne történjen annyira hirtelen, ezért még szinte egy fél évet a Szegedi Ferences Nevelési Házban időz­ tem, ahonnan, a többi erdélyi ferences testvérrel együtt ez év júniusában érkeztem Szászsebesre. Itt tartózkodásom elején érkezett az Érsek úr levele, amellyel az erkölcsteológia tanításával bízott meg a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Az utóbbi félév ezen a téren zajló kísérletezgetésekkel telt, hisz én magam is most próbálom leszűrni, hogy mi az, amit igazán fontos volna elsajátítani/elsajátíttatni ebből a szép (s természetesen legfontosabb!) tantárgyból. Néha én magam is sajnálom a III-IV. éveseket, akik ezeknek a bot­ ladozó próbálgatásaimnak, kezdő bizonytalanságaimnak a „szenvedő alanyai”. S erre még csak hab a tortán legalábbis a IV. évesek számára - az együtt töltött olasz órák, a „fecnik” írása ... Természetesen a tanári próbálkozgatások mellett még más dolgokkal is foglalkoznom kell(ene): Szászsebesen a ferences testvérek képzésének a koordinálása, egyáltalán a ház életének az irányítása, a különböző provinciái szin­ tű feladatok, ili. a viszonylag kevés pasztorációs te­ vékenység, amiből kiveszem a részemet mind-mind olyan kihívások, amelyekben nap mint nap megtapasztal­ hatom saját gyengeségemet, s főleg az U r kegyelmének az erejét.

életünk

Új szín: a barna Bemutatkoznak a ferences teológusok !

A 2004/2005-ös tanévtől Főiskolánkon tanulnak az erdélyi ferences (stefanita) provincia növendékei. H urgoi Sándor kérdésére a következő képpén válaszoltak:

Fechetá Eugen fr. Jenő OFM a nevem, Románvásár melletti Tamásén 1ben születtem 1977. szeptember 1-én. Mivelhogy a hetvenes évek vége felé szüleim Vajdahunyadra költöztek, ott végeztem az általános iskolát. Temesváron a Gerhardinum Líceumban érettségiztem 1996-ban és '98. január 15-én bevonultam a szászvárosi jelöltházba. Egy év és nyolc hónapig voltam jelölt, azután novícius. Szegeden egy évig voltam sekrestyés a magyar nyelv hiányos ismerete miatt, s ez után kezdtem ott a teológiát. Három év elvégzése után Gyulafehérváron folytatom.

Gergely Tibor fr. Teofil vagyok, Csíkszeredában születtem 1983. július 2-án. A középiskolát a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban végeztem. 2001. szeptemberében jelentkeztem Csíksomlyón a ference­ seknél. Egy évet voltam Csíksomlyón jelölt, majd egy évet Szécsényben voltam novícius, és egy évet végeztem el a szegedi teológián. Tanulmányaimat most Gyulafehérváron folytatom.

Fr. Nagy Károly vagyok, Halmiban (Szatmár megye) születtem 1976. december 12-én. Autóvillany-szerelői szaklíceum ot végeztem Szatmáron, majd következett egy év katonaság. Ezt követően, 1998. augusztus 31-én jelentkeztem a Ferences Rendbe, és Désen elkezdtem a jelöltséget. Noviciátus után Szegeden tanultam három évet, és közben gyakorlati éven is voltam itthon Erdélyben. Most a szászsebes! kolostor­ ban tevékenykedem, és végzem a negyedévet a S.I.S.-en.

Fr. Pantea Tibor vagyok, Nagyszentmiklóson születtem 1975. május 31-én. Asztalos szakiskolát végeztem Temesváron, majd következett a j katonaság. Egy évig dolgoztam a szakmámban és ezt követően 1997. I december 1-én megkezdtem a jelöltséget Désen. Ez idő alatt érettsé­ giztem esti tagozaton. Noviciátus és kétéves szegedi tanulmány után sebesen érkeztem Szászsebesre és innen minden reggel sebesen Gyulafehérvárra...

Nevem Urbán János fr. Erik 1981. január 1-én születtem Krasznabélteken (Szatmár megye). 2000-ben érettségiztem a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontban. Ezt követően kértem felvételemet a Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartományba. Újonc­ évemet Szécsényben töltöttem Tibor testvérrel és három magyarországi testvérrel a Kapisztrán Szent János Provinciából. Teológiai tanul­ mányaimat a Szegedi Hittudományi Főiskolán kezdtem. Most negyed­ évesként Gyulafehérváron folytatom. v

életünk

Huszonketten a startvonalnál ►Bemutatkoznak elsőéveseink H ajlák A ttila István vagyok Gyergyószentmiklósról. Krisztus hivását érezvén jöttem 2000 őszén a gyulafe­ hérvári G róf Máj láth Gusztáv Károly Római K atolikus Líceumi Sze­ mináriumba, ahol megerősödött ben­ nem ez az elhívás. Úgy éreztem, hogy ezt az utat kell járnom Isten­ nek, valamint Egyházam szolgálatá­ nak szentelve életemet. Ezekben az években szeretném elmélyíteni Istennel való kapcso­ latomat, és méltóképpen fel szeretnék készülni a papi küldetésre és szolgálatra.

Szőcs E rnő vagyok, Szentkeresztbányáról (Szentegyháza) jöttem.! 1986-ban születtem, iskoláimat aj szentkeresztbányai Tamási Áron 1 Általános Iskolában végeztem. Aj líceumot a Gábor Áron Szaklíceumf C — ** bán végeztem szintén Szentegy-j házán. 2004-ben érettségiztem. Azéí É l f i h ~ ■ H Í Jöttem a Papnevelő Intézetbe, hogy] ennek elvégzése után a rám bízot­ takat szolgálhassam. A mai rohanó világban szerintem] szükség van olyan emberekre, akik Jézus Krisztus igéitj hirdetik.

Kovács K ároly vagyok, 1986. május 21-én születtem Kézdisárospatakon. Már hetedikes koromban megfogal­ m azódott bennem , hogy pap szeretnék lenni. Akkor nem igazán tudtam, hogy mi a papság. Voltak idők, amikor nem akartam pap lenni, de m égis hagytam , hogy Jézus elvezessen ide a teológiára. Én bízom Benne és, hogyha Ő papnak szánt engem, akkor velem lesz.

D om okos G yula G á b o r vagyok, Curtea de Arge§-en születtem 1977. május 3-án. M arosludason ne­ velkedtem. K özépiskolai tanul­ mányaimat Radnóton az energetika szakon végeztem , ahol érettségi diplomát szereztem. Isten segítségé­ vel, felvételt nyertem a Gyulafe­ hérvári Hittudományi Főiskolába és az Ö segítségével végül papi szol­ gálatot szeretnék betölteni.

# 1 /v > >

V arg a S á n d o r vagyok, 1984-ben születtem Nagyváradon. A nagyvára­ di Lucián Blaga Elméleti Líceumba jártam, ott is érettségiztem. Az, hogy pap legyek, a nagyváradi Katalin telepi plébánián fogalmazódott meg bennem. Hivatást érzek, azért jöttem ide.

Vass L órándnak hívnak, 1985-ben születtem Szatmárnémetiben. A szat­ mári Szentlélek templomhoz tarto­ zom. A líceumi éveket a Nemzeti M ihai Em inescu K ollégium ban végeztem . 2004-ben sikeresen érettségiztem. Úgy gondolom, hogy a felebaráti szeretet gyakorlását és az imádságos lelkületet legjobban pap­ ként fogom tudni gyakorolni. N evem F a rk a s E rv in , 1984-ben születtem G yergyószentm iklóson. 1992 óta Vaslábon lakom és a M arosfői plébániához tartozom. Plébánosom Fejér M átyás. A középiskolát Gyergyószentmiklóson végeztem a Batthányi Ignác Kol­ légiumban. Öröm számomra, hogy a H ittudom ányi Főiskola hallgatója vagyok. Érzem Isten hívását a papi életre, hogy Jézus Krisztust kövessem és szolgáljam az embereken és az Egyházon keresztül. v

fi

Bene T am ás vagyok 1986-banJ születtem Aradon. Az Arad megyei; Nagyiratoson lakom. A középiskolát] Aradon a Csiky Gergely Líceumban] végeztem. Isten hívását erre a szol-f gálatra már régen érzem. „Az| Istennek szentelni az életet” - ezt tar-1 tóm életem legnemesebb céljának.

Szabó Tibornak hívnak. 1985-ben születtem Gátalján, Temes m e­ gyében. Temesváron a Római Kato­ likus Líceumban végeztem, ott is érettségiztem. Azért jöttem a teoló­ giai Főiskolára, hogy megtanuljak szolgálni az egyháznak és termé­ szetesen az embereknek. Nagyon jól érzem magam ebben a közösségben.

Dicu A d riá n vagyok. Sepsiszentgyörgyön születtem 1985. októberi 10-én. M ár másodikos koromban] ministráltam és ez komoly hatássá volt hivatásom alakulására. Hetedi-1 kés koromban döntöttem el ve hogy pap leszek. Ezért jelentkeztem 4j évvel ezelőtt a Gróf Majláth Gusztáv] Líceumi Szemináriumba, érettség: után pedig a teológiára.

életünk I > M agyari István vagyok. Szé­ kelyudvarhelyen születtem 1985. augusztus 15-én. A középiskolát a m . ■ Tamási Áron Gimnázium teológia szakán végeztem. Ezekben az évek­ ben éreztem először a hívást, hogy a teológiára jöjjek. Ehhez nagyban hozzájárult spirituálisom - László - i Attila - hozzáállása, támogatása; sokat segített a plébánia ifjú közössége, a plébánosom , Botár Gábor, és más keresztény testvérek. Isten segítségével papként szívesen foglalkoznék a fiatalokkal. Szeretném átadni az embereknek annak a hitnek az örömét, amit mi, kereszténvek vallunk. Fodor Vince vagyok 1984-ben születtem Gyergyószentmiklóson. A sors úgy hozta, hogy az egész család egy másik városba költözött. így Sepsiszentgyörgyön töltöttem gye­ rekkoromat és ott is tanultam meg, hogy a világnak van rossz és nagyon szép oldala. Ifjú éveim et ism ét máshol töltöttem: Gyulafehérváron, ahol a líceum ot végeztem. Az eddigiek alapján következő lépésem úgy lett volna logikus, hogy ismét egy másik városba menjek. De maradtam Gyulafehérváron, hiszen ez a harmadik város, amihez életem nagyon kötődik.

M ă numesc Irminciuc Alin, m-am născut în 1985 la Sînnicolau Mare, judeţul Timiş. Scopul pentru care am venit aici e ca o dată devenit preot să fiu o persoană de nădejde pentru credincioşii bisericii noastre, un pri­ eten, un slujitor al lui Isus şi al cre­ dincioşilor.

Mă numesc Rotaru Anabel Iviţă, şi sunt din Moldova-Nouă, din judeţul Caraş-Severin. Am venit aici ca să devin, ceea ce am vrut de mic copil, un ucenic al Domnului. Sper că cu ajutorul Lui voi ajunge ceea ce vreau să fiu.

Pintye László vagyok, Szatm ár­ németiben születtem 1981. szeptem­ ber 1-én. K özépiskolai tanul­ m ányaim at a Hám János Római K atolikus Teológiai Líceumban fejeztem be négy évvel ezelőtt. Az érettségi diploma megszerzése után 2 éves posztliceális turisztikai szakot végeztem, azzal párhuzamosan pedig fotóművészeti kurzuson vettem részt. Azóta a mindig is bennem levő hivatás megerősödött, magamat bíztatva és bízva jelentkeztem a Hittudományi Főiskolára.

Mă numesc Brstiak Ioan, sunt din Gătaia şi aparţin diecezei de Timişoara. M-am născut în anul 1985. Am absolvit Liceul Teoretic din Gătaia, profil mate-info. După terminarea liceului mă gândeam să dau la Politehnică, Secţia Automotorizări, dar la începutul clasei a X ll-a am simţit că trebuie să urmez calea vocaţiei interioare, şi astfel am ajuns aici. Vreau să termin această facultate, să devin preot pentru a-L putea sluji pe Dumnezeu şi Biserica Sa.

Mă numesc Neisser Gabriel, m-am născut în data de 28 martie 1984. Sunt din parohia Periam, dieceza de Timişoara. Am venit la Teologie pen­ tru ca să devin preot, pentru ca să vestesc Evanghelia, şi în acelaşi timp să pot ajuta oamenii în calea lor spre mântuire. M ă numesc Banuş Andrei din Timişoara. M-am născut în 28 iunie 1984. Am venit la Teologie deoarece am simţit o chemare din partea lui Dumnezeu. Am term inat Liceul Nikolaus Lenau, Secţia de Ştiinţe Sociale, îmi place mult să lucrez cu oamenii. Cu harul lui Dumnezeu sper să devin un bun preot şi să vestesc cu vrednicie Evanghelia. Lukács László vagyok Máréfalváról. 1986-ban születtem; az elemit otthon végeztem a Nyírő József Általános Iskolában és itt G yulafehérváron folytattam tanulm ányaim at a kisszemináriumban, idén érettségiztem. Én már úgy jöttem ide IX. osztályba, hogy pap akarok lenni. Persze közben volt ez másképp is, de a Jó Isten meg­ tartott kegyelmében és m ost itt vagyok a Papnevelő Intézetben. Hivatásom egyre jobban érzem, akkor amikor látom, hogy sok ember nem tudja igazából, miért katolikus, hogy nincs, aki felkarolja a fiatalokat és okos észérvekkel is alátámasztva szerettesse meg vallásunkat velük. Bízom a Mindenható Jó Istenben, hogy kegyelmével megtart ebben a hivatásban, és fel tudok készülni méltó módon a papi életre. Hurgoi János vagyok, 1985-ben születtem Zernyesten, szüleim negyedik gyerekeként. Általános iskolám at szülővárosom ban vé­ geztem, a középiskolámat pedig a gyulafehérvári kisszemináriumban. Itt érezvén Isten hívását, eldöntöttem, hogy felvételt kérek a Teológiára. Kérem Isten áldását, hogy kísérjen végig ezen az úton, hogy majd teljes odaadással, szolgáljak Neki és Egyházamnak. f n lv t n t n v n k n v t> tkp 7 n n l r l n l n n

^

életünk N evem Fazakas Levente, Sepsiszentgyörgyön születtem , 1983. január 17-én. A sepsiszentgyörgyi Szent József plébániához tartozom. A középiskolámat a sepsiszentgyörgyi Székely M ikó Reform átus Kolv w > légium ban végeztem . 2002-ben a Á kollégium elvégzése és a sikeres érettségi után elvégeztem a kötelező katonai szolgálatot. M ár kicsi koromtól bennem él a vágy, hogy pap legyek. Amikor m egerősödtem hitem ben és a szívem mélyén megéreztem a papi hivatást, elhatároztam, hogy felvételizek ide a szemináriumba. Bízom benne, hogy ez az Isten akarata, és a szemináriumi évek lelki nevelése hozzájárul ahhoz, hogy a nagyvilágban, Isten szolgálatában az emberekhez elvigyem az O szeretetét. Köszönetét mon­ dok a plébános úrnak, és azoknak, akik sokat imádkoztak értem.

Csernik István vagyok, 1974. január 14-én születtem M arosludason, az elem i iskolát G yulafehérváron, a középiskolát Székelyudvarhelyen végeztem, 1993-ban érettségiztem a Benedek Elek Tanítóképzőben. Ekkor jelentkeztek nálam a hivatás első jelei is. Érettségi után tanító voltam - 3 évig - de éreztem, hogy nem az a hivatásom . 2004 őszén boldogan jelentkeztem itt, Gyulafehérváron, a Teológiai Főiskolán, a sikeres felvételinek is örültem . Jó ideig inkább szerzetes szerettem volna lenni, de a plébánosom győzött meg, hogy itt próbálkozzam inkább, legyek egyházme­ gyés pap. Szerintem a papképzés hét éve szükséges is, (talán) elégséges idő ahhoz, hogy papokká formálódjunk. Az itteni társaság érdekes és színes. Jó a médium! Kérdezett Hurgoi Sándor

Hallgatni arany! ►Intenzív hét kispapoknak a segítőbeszélgetésről Marosvásárhelyen „M egyek segítőbeszélgetésre. A vakációból egy hetet intenzív kurzuson fogok tölteni” - így vágtam neki a nyári vakációnak, természetesen mit sem tudva arról, hogy ez mivel jár, miről szól. Talán épp ezért vágtam bele... Elérkezett július 5-e és megkezdtük a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és a Sapientia Erdélyi M agyar Tudományegyetem első közös kurzusát... azonban még mielőtt továbblapoznál el kell mondanom, hogy a hangulat korántsem volt ennyire hivatalos. Baráti légkör, melyben nemcsak Dr. Albert-Lőrincz Enikő tanárnővel ismerkedhettünk, henem mi, első évesek megbarátkozhattunk a gyakorlati évesekkel is. Miről volt szó? Segítőbeszélgetésről. Azonban két napnak kellett eltelnie míg a tulajdonképpeni téma boncolgatásához értünk. Előbb közösen beszéltünk az alapvető emberi szükségletekről (Maslow piramis), arról, hogy mik is az érzelmek és kell-e róluk beszélni vagy világunk divatjának beadva derekunkat érzelgősség címén vessük el, fojtsuk el magunkban és másokban az érzelmeket. Beszéltünk a konfliktusok veszteség nélküli megoldásáról, vagy legalább a „gőz” csillapításáról az önközlés segít­ •V'fí ségével. Míg ezekről volt szó nem csak ismereteinket gyarapíthattuk, hanem a tartalom elsajátítása közben külön élmény volt a módszereket is tudatosítani, ellesni a cso­ Simon András grafikája portvezetés egy-két fortélyát, interaktív játékokat tanulni, melyek segítségével az adott anyag emberbarát módon lett a miénk, sajátunk. Következett a segítőbeszélgetés, mely egyszerűségével valóban sokkolt. Nem akartuk elhinni, hogy csak ennyi az egész. Azonban kezdődött a gyakorlás, a szituációk gyakorlása, egymás tesztelése, helyzet-szülte kérdések m egbeszélése... és feltárult előttünk az egyszerűség mögött húzódó nagyszerűség. A legrövidebb definíció talán a viszszatükrözés, a beszélő elkísérése a megoldás megtalálásában. Hogyan? Hallgatással (aktív, passzív és megerősítő), kérdésekkel (ajtónyitogató, összegző, szembesítő és tisztázó) és reagálásokkal (empátiás válaszok). Ezek mit jelentenek? Akik voltak tudják, akik nem, jövőben menjenek el. Megéri! Molnár Lehel Abraham M aslow (1908-1970), a humanisztikus pszichológiai irányzat kiemelkedő alakjának elmélete szerint a szük­ ségleteknek létezik egy hierarchiája (a szükséglethierarchia), mely az alapvető biológiai szükségletektől azon kom­ plexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. A z egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak. Az emberi szükségleteket öt, hierarchikusan egymásra épülő kategóriába csoportosította: 1. fiziológiai szükségletek 2. biztonsági szükségletek 3. szeretet- és közösséghez tartozás igény 4. tisztelet, elismerés iránti igény 5. tudás és megértés iránti vágy

jó munkát!

Test és lélek ►Cserkészoldal f ,,Szabadba, cserkész, a nap arca nevet Ott pezsdül a friss, tüzes élet! ” Bár a nap arca nem nevetett, sőt a hidegtől recsegtek a faágak amikor cserkészcsapatunk elindult a fagyos úton, velőt átjáró hideg szélben a város utcáin mégis frissen, tüzes lélekkel. Mosolygós szemük arról árulkodott, hogy már régóta készülünk erre a napra. Az úti cél a Szász­ sebes mellett húzódó gyönyörű hegygerinc, a Vörös-szakadék volt. Oda-vissza több mint 30 km országúton, árkon-bokron, réten-mezőn keresztül. Egy kis ízelítő minden cserkész és újonc számára a természetből, a cserkészéletből. Miután a hegy alatt megabrakoltuk „a szürkét és a tarkát” nekivágtunk, hogy becserkésszük a terepet. Kumránra emlékeztető barlangokat fedeztünk fel, megcsodálhattuk Isten müvét az üledék rétegződésé ben, a vörös színben pom pázó hegyoldalban. Mindannyian emlékekkel feltarisznyázva, gazdagabban tértünk vissza. A nap végén a fáradtság ellenére szemünkben különös fény csillogott. Megérte! A játékok öröme, a természet gazdagságának élménye még mindig szívünkben él. A cserkész élete a természet. Itt érzi igazán jól magát, itt tud igazán kibontakozni. Öröm látni és tapasztalni, hogy cserkészcsapatunk létszáma egyre növekszik. Egyre többen akarjuk, hogy a természet és a közösségi lét szépségén keresztül közelebb kerüljünk Istenhez. Itt az alkalom, hogy te is közénk lépj! Boldizsár Ferenc Idén vettem részt először a Csíkszeredában tartott cserkész-lelkigyakorlaton, amely december 3-5. között zajlott. Sok ősznte cserkésszel volt lehetőségem találkozni és megismerkedni, akik az ország különféle helységeiből gyűltek össze. A hangsúly a lelkigyakorlaton volt, de nem mindenképpen a klasszikus értelemben vett lelkigyakorlatról van itt szó. Részt lehet venni különféle próbákon, amiket elég érdekesnek találtam. Filmvetítés is volt. Ezen kívül csoportos elmélkedések és megbeszélések. Különösen tetszett „az Ú r irányítására bízd magad” cserkészjáték, amelyen bekötött szemmel több próbán kellett átmenni. Az én véleményem szerint sok mindent lehetett tanulni, és ajánlom minden cserkésznek, hogy ezen a lelkigyakorlaton vegyenek részt, amikor még alkalom adódik. Tümpu Em il

Déva. A város melyről sokat hallottam, tanultam, Kőműves Kelemen vára. Sokat hallottam, de még nem volt alkalmam megnézni, felfedezőútra indulni a híres Déva várára. December 11-én elérkezett a pillanat. Cserkészcsapatunk közös kirán­ dulásán a dévai cserkészekkel körbejártuk a város dombjait. A „magos Déva várával” kezdtük. Miután a romos falak tetejéről körültekintetünk az erdő sűrűjébe vetettük magunkat, mígnem egy barlanghoz értünk. Új, feledhetetlen élmény számomra. Életemben először végre láttam denevért. Nem kitömve, a ma­ gasban röpködve vagy netalán tévében, hanem közelről. Egészen közelről. M egcsodálni amint karmaival kapaszkodik egy kis szikladudorodáson. Látni a vízcseppeket, melyek a bar­ lang párás levegőjéből kicsapódnak hártyaszárnyain... rácso­ dálkozni az Alkotásra, és abban felfedezni az A lkotót... ezt érezni. Ezután következett még a java. Rácsodálkozás az emberekre. Belefeledkezés a játék örömébe (ajánlom minden cserkésznek és nemcsak az erdőfocit). Az egészet mi tetézhette volna jobban, mint a harmadik adventi gyertyagyújtás a Szent Antal templomban. Találkozás Csaba testvér gyerekeivel. Egy új város felfedezése, rácsodálkozás a természetre, találkozás más cserkészekkel, de találkozás csapatunk cserkészeiv­ el is, találkozás csillogó szemű gyerekekkel és találkozás Vele... a Szeretővel. M olnár Lehel /

rr w

életünk

Caritas

apro oro mök forrása

► Önkéntesek csak élni lehet. Az hogy megértettük-e, ráéreztünk-e a lényegre, valójában a tetteinkben mutatkozik meg. Olyan értékről van szó, ami tudatos és belülről fakadó, ame­ lynek célja a független, mély tiszteletből fakadó szeretet. A caritas olyan erények kifejlesztésére ad lehetőséget, amelyek elengedhetetlenek egy kispap számára. A caritas gyakorlata nyomán közelebb jutunk az emberekhez és rajtuk keresztül közelebb jutunk magunkhoz. Kicsit más oldalról fedezzük fel magunkat, és ez vagy egyfajta elégtételt, vagy döbbenetet vált ki belőlünk. Ugyanakkor hozzásegít egy teljesen új, valóság-közeli, vagy más világszemlélet, világnézet kialakításához, amely akkor fejlődik legjobban, amikor segítünk, gyakoroljuk a cari­ tas erényeit.

A „caritas” latin eredetű szó, több jelentése van: ked­ vesség, drágaság, érzéki vágytól független, mély tiszteletből fakadó, tiszta szeretet. A görög nyelvben az „agape” a megfelelője. A kereszténységben a caritas a legnagyobb erények egyike, Isten és a felebarát, a szegények és a rászorulók iránti szeretet m egnyil­ vánulása.

A caritas megtanít, hogyan vigyünk örömöt azoknak, akik már nem látnak kiutat a szürke hétköznapokból. M egmutatja az apró örömök rejtekét, melyek mellett esetleg közömbösen mentünk el.

Napjainkban a caritast szolgálatként értelmezik. Ebben az esetben a görög „diakonia” szó jelentéstartalma kerül előtérbe, amely egyrészt az egyéni segítségnyújtásban, másrészt a caritas intézményes, tervszerű gyakorlásában nyilvánul meg. A 12. századtól női alakként ábrázolják, aki harcol az irigységgel és kapzsisággal szemben. Nevezik még irgalmasságnak is (misericordia), az újkor­ ban mint gyermekét dédelgető anya kerül ábrázolásra. Maga a caritas szó egy olyan valamit takar, amit gyakor­ lás nélkül nem lehet megtanulni, vagy elsajátítani, ezt

S i

A caritas gyakorlása nem könnyű, sőt nagyon sokszor fárasztó feladat, nagyon sok időt is igényel. Ez a fajta munka nem mindig jelent mosolygós gyerekarcokat, hanem néha próbára teszi az embert és bizony csalódást is okozhat neki. így a caritas gyakorlásához kitartás, elszántság, felkészültség szükséges, amelyet minden nap újra és újra át kell gondolni, újra és újra fel kell építeni. A Caritas mozgalom a 19. század végén német katolikus egyesületből bontakozott ki sokrétű feladatok elvégzésére, amelyek a gyors társadalmi változások miatt megoldatlanok voltak. Mára már az egész világon meg­ találhatók intézményei és tapasztalható azok hatékony működése. G yulafehérváron is m űködik és nagyon sokrétű tevékenységet fejt ki: fogyatékosokat támogat, otthoni betegápolást végez, idősek gondozását segíti, gyer­ mekeket karol fel. Ezekbe munkákba segítenek be a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet kispapjai is. Néhányukat megkérdeztem, hogy miért vállalják az amúgy is szoros program és sok tanulni való ellenére is ezt a munkát. Válaszaik:

életünk Néhányukat megkérdeztem, hogy m iért vállalják az amúgy is szoros program és sok tanulni való ellenére is ezt a munkát. Válaszaik: H ajlák Attila: „ Számomra öröm, hogy a Caritas önkéntes munkása lehetek, m ert m indig részvéttel voltam a szegényekkel, betegekkel, idősekkel, az elesett emberekkel szemben. Ez a munka, ami igazából szolgálat, megtisztel­ tetés számomra, mert ezáltal Jézust is szerethetem és szol­ gálhatom minden pillanatban. A z öröm, am it e tevékenység által szerzek az embereknek, megduplázódik bennem is és segít Istenben elmerülni, m inél mélyebben és feltétel nélkül szeretni. Kezdetben félelem m el vállaltam ezt a munkát, de most már nem aggódom, mert tudom, hogy a szeretet min­ dent legyőz és mindennek van értelme. ”

H urgoi Sándor,, A Caritasnak mindig szívesen dolgoztam és dolgozok. Nem azért, mert így esetleg jutalm at kapok, hanem azért, m ert így kapcsolatba kerülök olyan emberekkel, akiknek tényleg szükségük van segítségre. Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy ilyen munkákat is vállalhatok. E z a munka a hivatásom fejlődésébe is bele­ segít, egy papnak az életben ilyenhez is hozzá kell szoknia. Egy ilyen vállalt munka után, más ember vagyok. Érzem, hogy ezzel boldoggá tettem egy embert és Istent, akinek ez az akarata, hogy am it teszünk szeretetből és fő le g jó szándékból tegyük. Rem élem továbbra is átadhatom magam munkám által azoknak, akik segítségre vágynak. "

Veres Stelian: „ Olyan élményeim voltak, amelyekkel nem lehet találkozni minden nap. M osolyt tudtam hozni egy szegény, szomorú család arcára, amikor élelmiszercso­ magot vittem nekik. Boldogságot tudtam szerezni azoknak a gyerekeknek, akikkel senki sem foglalkozik. Vagy csak az az egyszerű dolog, hogy meghallgattam egy öreg nénit és ez megkönnyebbülést jelen tett számára, béke költözött a szívébe. Jézus jelen van a szomorú, szegény családokban, árva gyermekek szívében és a beteg öregek szívében. Csak keresni kell Ót, és szolgálni. „Éhes voltam és ennem adta­ tok, szomjas voltam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok. ” (Lk 25,35) ” Fodor Vince: „ Önkénteseink feladata az, hogy egyedül élő öregeken segítsenek, akikkel nem nagyon foglakozik senki, akikkel csak akkor beszélnek, amikor az adót kifizeti, s miután kifizette, otthagyják: hadd éljen tovább, ahogy tud. A z ember azt is gondolhatná, hogy egy ilyen idős ember hogyan is tud adni valamit? D e az igazság az, hogy sokkal nagyobb hálával és nagyobb őszinteséggel adja egyszerű mosolyát az önkénteseknek „fizetésként ”, mint bárki más. ” Mindig időszerű kérdés marad, hogy honnan lehet megis­ merni az igazi keresztényt. Erre János apostol szavával szeretnék válaszolni: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Ennek gyakorlására szám unkra az önkéntes Caritas munka ad leginkább teret. Papp M árton Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs m eg a min­ dennapi tápláléka, és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál j ó l ! ”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? Jak 2,14-16

v

ajánló______ — ——— •— = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =

Richard Rohr: A Férfi útja ►Ursus Libris 2001, 150 oldal, 1650 Ft

■ É i

|

■i

i

j\ |!

|i fi

| I

{< m I; 1

j

II

1

I

li

|

'

| I ll

| } fi

Richard Rohr ferences szerzetes. 1943-ban született, 1971-ben alapította meg az „Új-Jeruzsálcm” katolikus közösséget Cincinnatiben, majd hosszú ideig annak vezetője volt. Gyakran látogat Európába, lelkigyakorlatokat, kurzusokat vezet, előadásokat tart, könyvei az Egyesült Államokban és Németországban egyaránt népszerűek. „A férfi útja” című könyv férfiakról szól, nemcsak férfiaknak, de elsősorban nekik. Egy teljesen új, számomra eddig ismeretlen szemszögből próbálja meg Rohr a „férfi” típusát elénk tárni. Célja eléréséhez a Szentírást veszi alapul, majd saját tapasztalatait is beleépíti a könyvbe, és a pszihológusoktól is szívesen kölcsönöz érveket, m egállapításokat a férfi útjáról. Tulajdonképpen ez a könyv nem egy út, amit végig kell járni ahhoz, hogy „férfiakká” válhassunk, hanem magának a férfinak a bemutatása, hogy milyen most és milyennek kellene lennie. Itt hadd idézzek rögtön a könyv elejéről egy pár sorocskát: „Vedd el tőlük a pénzt, a szexet és a hatalmat s a legtöbb férfinak ezen a földön nincs többé miért élnie. (...) A legtöbb férfi képtelen arra, hogy belülről értse meg s ösztönözze magát. Külső ösztönzésre van szükségük, valami olyasmire, ami gerjeszti, dicséri, támogátja, biztosítja őket, mielőtt valamire vállalkoznának”.

A z író egy „spirituális személyiség” kialakításáról beszél, szerinte egy spirituális férfi létrehozása a cél. Arra akar rámutatni, hogy a férfiaknak is kell vállalniuk érzéseiket, és nem kell félniük attól, hogy azokat kimutassák. Az erre való törekvést az író „nőiességhez vezető útnak” nevezi. Beszél a János apostolhoz vezető útról is, amely később a „vad férfit” a szent férfit ered­ ményezi. János apostol férfi voltában annyira biztos volt, hogy megenged­ hette azt magának, hogy Jézus keblére hajtsa a fejét. De ma, ha ilyet látunk, akkor az első gondolatunk egyből a homoszexualitás felé irányul. Két férfi fél egymásnak kimutatni érzéseit, mert a világ egyből elferdülést sejt. Különösen megragadott állítása, hogy minden férfinak meg kell találnia női oldalát is, ami nem azt jelenti, hogy nővé kell válnia, hanem hogy vállalnia kell érzéseit. Ideje rájönni nem A re jtv éan macsó y fő s otípus, r a ib ahanem n a Laz, o y aki o la i 8 9 10arra, 11hogy12az igazi férfi, 4 5 6 1 2 3 megértő, gyengéd, figyelmes, megengedheti magának, hogy álmai legyenek, de ugyanakkor két láb­ S ze n t Ig nbiztos á c m önmagában, on datán a k és befejezése 7 ta lá lh a tó : „ M e rt nem aPapp sok Márton tu dással bal áll a földön. la kik j ó l és e lég ü l k i a lélek, . . . ” 17 15 V ÍZ SZ IN T E S: 1. A megfejtés első része 18 (zárt betűk: A, K, S) 13. Román börtön 22 23 20 21 19 van ott 14. Női név 15. Díszes 16. A ... szérűn (Ady) 18. Neveit némán mondja! 27 28 29 26 19. A -re párja 20. Neon középen! 22. 25 24 35 32 33 30 31 Korondon lakik! 23. Nátrium, oxigén, 34 bór 24. Félfa! 25. Enkáen! 27. Becézett 37 38 39 36 női név 29. Szintén ne 30. Parazita 34. ... Delon 36. Ázsiai ország 39. Zorro jele 44 43 40 40. Angol rövidítése 41. Ház eleje 42. 1 Egyiptom fővárosa 44. „Repül a 48 49 46 45 n eh éz...” 45. Némán altat! 47. „Az Ő ... 47 51 53 50 szereztek számunkra gyógyulást” 48. ... és a detektívek 50. Székely nagyközség 55 56 57 lakója - fordítva 52. Település Hunyad megyében 54. Részben kenetteljes! F Ü G G Ő L E G E S: 1. Há! 2. Magyarországi város 3. Soha németül 4. Német női név 5. Kettőzve nagyszülő! 6. Magyaror­ szági hetilap 7. Idegen Áron 8. Dániel ... francia író 9. Becézett férfinév 10. Római 55 11. ... Lolobrigida színésznő 12. Medikussal kapcsolatos 15. A megoldás második része (Z, É) 17. Napóleon aranya 21. Részben mondható! 23. Afrikai folyó (románul) 24. Kotyvaszt 26. Székely falu 28. Előtag- (kicsi) 32. Arab vezető 33. Keresztény közösség - össze-kavarodva 35. Mutató névmás 37. Gabonaféle 38. Operarészlet 43. Olasz, spanyol 44. N ém et mozi 46. Előtag - (három) 47. Részben csillog! 49. Kecske mondja 51. Tíz szélei! 53. Motorbicikli márka 55. Luxemburg 57. Ok fele! Készítette Szőcs Csaba , .

\

> l&V W ; \

■

■1

m_ ■ m m ■ ■ ■ m ■ ■ ü ■ ■ m ■ —■ ■ ■ ü L m

--------------------------------------------------------------------------------

életünk

.

( F é n y ) k é p e s krónika ►Második rész

Október utolsó napjait a hagyom ányhoz híven idén is a szabad levegőn töltöttük, szüreteltünk az érsekség szőlősében. A ból a szőlőből készül m ajd a fehérvári misebor. N ovem ber 7-én tizenhárom Gyulafehérvári Főegyházmegyés kispap öltözött be a re­ verendába és nyert felvételt hivatalosan az egyházm egy papnövendékei közé: Birton Róbert, Covaci Octavian, B álint István, F ülóp László, Gábor Csaba, Ru§ti A lexan­ dra, Ráduly István, Hölgyes Pál-Zsolt, §cheianu Ciprian, Támpu Em il, Kovács PéterPál, Both D ávid és Kiss Endre (balról jobbra). A szentmisén je le n volt S p á n yi A n ta l székesfehérvári p ü spök is.

December 5-én este tartottuk a M ikulás-ünnepséget. A z Intézet nagyteremben felállított színpadon különböző já téko ka t és jeleneteket m utattak be a kispapok, am elyeket fő le g a szem inárium életéből ragadtak ki. Vidám hangulatú, szép esténk volt.

V _

__________ __________________________J

Paul Roth

Mentsd meg a karácsonyt Oh, Jézusom, mentsd meg a karácsonyt. Nekünk már nincs hozzá erőnk. Mi vásárolunk és rohanunk, kis csomagokat készítünk, karácsonyfákat díszítünk és énekeljük: „Csendes éj”. De a titok, Isten Fiának titka, hogy emberré lett értünk, gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció. Jézusom, a mi bűnünk is, hogy ezt az ünnepet elborítják a reklámhegyek Mi tudjuk, kinek jár karácsonyi üdvözlet és kötelező ajándék, mindenki tudja. De meg akarunk szabadulni végre a vásárlási és ajándékozási görcstől. Szent ünnepet akarunk ülni, amelyben nem az a mérték: ki mennyit ad.