mégIS 2002/3

Nincs oktatás nevelés nélkül - interjú Király László irodalomtanárral

Az érem másik oldala - a szabadkőművesség kevésbé ismert arca

- nephagyomanyok, szokások, hiedelmek

—m é g i s —

A tartalomból Karácsony: az igazi felébredés ideje /3/ Krónika 141 Ünnepelni az életet! /4/ Meg kell szólalnunk! /4/ Óriási lehetőség /5/ „Legyenek mindnyájan egy’75/ A gyerekek tiszta szíve csodára képes 161 Világosító Szent Gergely 111 Karácsonyi néphagyományok, szokások, hiedelmek /8-9/ Az etióp egyház /10-11/ Elet a cigányok között / l l / Rosarium Virginis Mariae /12-13/ Idősekkel együtt /14/ Reverendás cserkészek /15/ Az öröm jóhíre /16/ Márai Sándor: December IM I Nincs oktatás nevelés nélkül /18-19/ A szabadkőművesség kevésbé ismert arca /20-21/ „Világizzása hőmérsékletem” 1221 Vigvorgó:) /23/ Keresztrejtvény /23/ ííle g íS VI. évfo lyam 3. szám Kiadja a G yu lafehérvári R óm ai Katolikus H ittudom ányi Főiskola

szerkesztők: Stanco A ttila, Takó István, Bakos István, K arácson Tibor, László R ezső, Sebestyén Á goston, B una Jáno s, Vakon Zsolt, Frigy Zoltán, Kicsi István (főszerkesztő), Szőcs C saba, Veress Lóránd korrektúra: W alter Ilona SSS felelős m unkatárs: László Áron nyomda: K A B D E B Ó -TIP S.R.L. Főhat. eng. szám: 282/1990 ISSN 1 4 5 4 -2 6 8 4 szerkesztőségünk címe: Str. B ibliotecii nr. 3 2500 Á lba lulia - RO honlap: w w w .h h rf.org/g yrke/m eg is e-mail: m eg iske@ freem ail.h u Az aláírt cikkekért szerzőik vállalnak felelősséget.

A szerkesztők vélem énye nem feltétlenül azonos a szerzőkével.

2

Kedves Olvasó!

Amikor ezeket a sorokat írom, még épp hogy beléptünk ad­ ventbe. Nagyjából ennyi idő szükséges ahhoz, hogy lapunk elkészülhessen, és eljuthasson Önhöz. Be kell vallanom, így, néhány héttel karácsony előtt (és egy-két nappal a lapzárta lejárta után...) még kissé távolinak tűnik számomra az ünnep. Annyi azonban biztos, hogy egyre közeleg, és bekö­ szönt, ha szívem nyitott az Újszülött befogadására. De akkor is eljön, ha nem készültem fel jól erre a fontos találkozásra, Amikor Ön lapunk legújabb számát kezében tartja és ezeket a sorokat olvassa, már javában karácsony van. Remélhetőleg nem egyedül tölti az ünnepet, hanem szerettei körében, a családban, és örül. Még akkor is öröm tölti el, ha egyedül kell lennie a „szeretet ünnepén”, még akkor is, ha egyre in­ kább úgy érzi, hogy a világot örömtelenség nyomasztja. Ta­ pasztalom, amikor az utcán megfigyelem a járókelőket, hogy ijesztően kevés a kisimult arcú. nyugodt és örömet su­ gárzó ember. Talán még a gyerekek tudnak önfeledten és őszintén belenevetni a világba... Miért van ez így? Ráadásul kérdőjeleim meghatványozódnak, ha arra gondolok, hogy keresztények is (akik az öröm vallásához tartoznak!) sokan élnek így. Örömtelenül. Ilyenkor - egyfajta kibúvót keresve - legfőbb okként az egzisztenciális nehézségeket szokás em­ legetni. De ha nyugatra tekintünk, ahol a megélhetés kér­ dése nem okoz annyi fejtörést mint nálunkfelé, ott is léptennyomon találkozunk az örömtelenséggel. Ez leginkább ab­ ban mérhető le, hogy ott is, de népünk körében is mennyire sokan nyúlnak a különböző örömpótló szerekhez (alkohol, cigaretta, kábítószerek).

Mi hát az igazi ok? Nem amiatt van ez így. mert egyre tá­ volabb járunk az igazi örömforrástól? Nem azért van ez, mert nem törekszünk háromkirályok módjára követni a Betlehembe vezető csillagot? „Gyermek születék Betlehemben!” Az Ige testté lett és „le­ sátorozott” közöttünk. Ezt ünnepeljük karácsonykor. Ün­ neplésünk akkor igazi, ha átjár bennünket ennek öröme. Az Emmánuel, a „velünk az Isten” öröme.

Je le n lapszámunk az ünnep jegyében készült. Kisebb-nagyobb írásokban foglalkozunk karácsony tematikájával lelkiségi, teológiai valamint néprajzi szempontból. Emellett ol­ vasói kérésre most indul szentekről szóló sorozatunk, amelyben elsőként Világosító Szent Gergelyről olvashatnak.

Másik izgalmas témánk: a szabadkőművesség. De folytatjuk a keleti egyházakat bemutató sorozatunkat: terítéken az etióp egyház. Kedvcsinálóul talán ennyit, a részletek a következő oldalakon várják Önt! Remélem, örömére. És még egy szót! Szerkesztőségünk minden tagja nevében őszintén kívánom, hogy az Ön szívét, s az új esztendő min­ den napját ragyogja be a kis Jézusban földre szállt igazi ÖRÖM!

ffls g íS

tw tn

—

ünnep—

K a rá c s o n y : az igazi fe lé b re d é s ideje Gondolkoztál valaha azon, hogy tulaj­ donképpen ki is vagy? Van-e terve ve­ led annak, aki a létbe hozott, és ha van, mi lehet ez? Egyáltalán miért születtél erre a világra? Ha egy kicsit jobban szét­ nézel, nem tudod észre nem venni azokat az embereket, akik céltalanul jámak-kelnek közöttünk. Lehet, soha nem csodál­ koztál el rajtuk, mert te is bizonyos mértékben közéjük tartozol. Pedig nem kevesen vannak olyanok, akik ugyan „leélik”, és nem „megélik” mindennap­ jaikat, akik valójában nem is tudják, merre tartanak. Rohanó világunkban oda kerültünk, hogy nem merünk még megállni sem, nemhogy megkérdezni önmagunktól: mire is jó az, amit éppen akkor teszek'/ Van-e értelme annak, hogy reggeltől estig fáradhatatlanul dol­ gozom? Mit akarok önmagámtól, és mit várok el az élettől? Félelmetes a csend, amelyben magunkat átadjuk neki.

Félelmetes, mert a csendben nem tudjuk elkerülni, hogy igazi énünkkel ne találkozzunk. Legtöbben az ilyen jellegű felismerésektől félnek. Ezért nem tudunk még öt percig sem csendben maradni.

Attól rettegünk, hogy mi lesz, ha esetleg rájövünk: igazából nem az a lényeges, hogy minél többet összegyűjtsünk; hogy nem fog boldoggá tenni, ha minél többet fel tudunk mutatni az életben; nem attól vagyunk értékesebbek, ha látszólag jobb életet tudtunk magunknak biztosítani, mint a többiek. Egyszerűen: félünk a lényegtől, igazi énünktől, és ehhez kapc­ solódóan valódi hivatásunktól, amelyet mint keresztények önmagunkban, lényünk legmélyén hordozunk.

Reggel felkelsz. Nekivágsz ennek az újabb napnak. Egész napon át küzdesz, hiszen érzed, hogy valami hajt. Egészen normális, ha boldogabb akarsz lenni.

Egészen normális az is, hogy mindent megteszel saját kényelmedért, családo­ dért, hiszen élni akarsz és nem akárhogy.

Baj lenne, ha nem akarnál boldogabb lenni. Baj lenne, ha a jóléttel kapcsolatos hamis bűntudatod miatt esetleg magad alá roskadnál. Hajts rá, élj úgy, hogy bol­ dog lehess! DE! Ha mégis úgy gondolod, állj meg. Csupán öt percre, nem többre.

De őszintén, lehetőleg Istenre figyelve.

Elkerülhetetlen, hogy rájöjj arra, amire eddig sosem gondoltál: életed végéig

küzdhetsz, mégsem leszel soha igazán boldog! Legyen meg bármid, amit akarsz ezen a világon, nem lesz elég, hiszen nem arra vagy teremtve, hogy elég le­ gyen neked az, amit ez a föld adni tud.

Annál sokkal többet készített neked elő Isten. Teljesen önmagát adja. Talán már hosszú évek óta. De te eddig nem vetted észre, mert nem akartad szemed és szíved előtte

kinyit­ ni. Pedig nem egy olyan alkalom volt az életedben, amikor Isten el akart árasztani szeretetével. Lehet, hogy öntudatlanul, de te nem engedted. Hány embert küldött az éle­ tedbe, akik az ő arcának fényét akarták megmutatni neked, de te nem vetted észre, hogy az ő arcukon ott tündöklik Krisztus arca. Hány Keresztelő Szent János állt eléd, akiknek szavai, tettei, vigasza, bátorítása úgy hatott rád, mintha éppen „pusztába kiáltott szó” volna, mert nálad éppen akkor süket fülekre talált.

Pedig voltak ilyen emberek, nem kis számmal. Ahányszor szerettek, vagy csupán csak rád mosolyogtak, Krisztus arcát mutatták neked. Láttad rajtuk? Ha nem, soha nem késő kinyitnod szemeid és meglátnod: minden megváltozik ben­ ned és körülötted, csak láss egy kicsit másként. A világ, amely kitárul előtted egészen más lesz, mint amit eddig láttál.

Egy egészen új, színesebb, otthonosabb, barátságosabb világot fogsz megtapasz­ talni, ha megtanulsz szeretni, ha meg­ tanulsz tisztán látni, ha meglátod a lé­ nyeget: boldog igazán csak Istennel le­ hetsz. Soha nem fogsz többé félni attól sem, hogy szembenézz önmagaddal.

Karácsony a legalkalmasabb az elindu­ láshoz. Egyetlen lépést kell megtenned.

Légy egy kissé Keresztelő Szent János.

Vidd el a születendő Krisztust mások életébe, ahogy ő készítette a Megváltó útját a világ felé. Egy mosollyal, egy megértő szóval, egy vigasszal. Ennyibe kerül, és szavad nem fog a pusztában elveszni. Márpedig szólnod kell, hiszen ha elhallgatsz, a kövek fognak megszó­ lalni helyetted.

Karácsony: az igazi felébredés ideje. Al­ kalom arra, hogy az öröm megszülessék életedben. Arra is, hogy másokat se hagyj ki abból, amire ráébredtél. Szeress, és a szívedben születendő, ott lakó Jézus mások szívében is megszületik! Fontos vagy Isten tervében, hiszen arra válasz­ tott ki, hogy az Ő arcát hordozd arco­ don, az O kezével simogass, az Ő szívé­ vel szeress.

Múlt századunk egyik konvertitája Pierre Trebouchet - éppen ezeket a dol­ gokat élte át élete legmeghatározóbb idő­ szakában. Volt egy kritikus időszak az életében, amikor olyan mélypontra jutott, hogy úgy érezte, képtelen egyedül fele­ melkedni. Napokig szenvedett, és puszta jelenlétével másokat is szenvedtetett, mert lerítt róla a teljes lehangoltság. Fele­ sége három hete elhagyta. Kockán for­ gott, hogy munkahelyéről, ahol a telje­ sítmény számított, munkakedvének „ro­ hamos gyengülése miatt” elbocsátják.

Egyik nap, amikor hazafelé tartott, az öngyilkosság foglalkoztatta. Napok óta kísérte ez a gondolat. Túlságosan is hű társa lett. Zavarta, hogy a szembejövő emberek mennyire nyugodtak. Egy templom előtt haladt el, amikor valakire futólag rápillantott. Maga is csodálkozott ezen, hiszen kerülte az emberek tekinte­ tét. Úgy tűnt neki, mintha az illető kissé sajnálkozott volna rajta. Rámosolygott, s rögtön betért a templomba. Talán a mai napig sem tudna magyarázatot adni rá, miért, de belépett ő is. Sokáig volt bent.

Este jött ki csak, egészen más emberként.

Soha többé már nem tudott ugyanolyan lenni, mint azelőtt, s csupán egy őszinte mosolyon múlott az egész...

Bakos István

esem ények— - November 22-én, péntek este az EMEI (Erdélyi M agyar Egy­ házirodalmi Iskola) történelmi szakosztálya megtartotta előa­ dását Korom Imre V. éves kispap vezetésével. Az előadáson a XX. század második felének történelmét mutatták be. Kie­ melték, hogy a történelmi ese­ ményeket nagyon is ismernünk kell, mert a múltban történt ese­ mények a ma történéseit is nagyban befolyásolják, és csak ezek figyelembevételével va­ gyunk képesek a jelenben élni.

q

p |

- Rekollekciós napot tartottunk november utolsó szombatján. A moderátor Papp László atya volt. Elmélkedése­ iben a szentírásolvasás fontosságára mutatott rá, hiszen az által Isten mindenkit személyesen szólít meg.

- November 24-én került megrendezésre a hagyományos Krisztus Király előadás Szőcs Csaba III. éves kispap szerve­ zésében. Az előadás két részből állt: az első részben az ünnep történetéről, bibliai alapjairól hallhattunk, a második pedig elmélkedésre ösztönző irodalmi összeállítás volt.

- Advent első vasárnapját meg­ előző éjszakán a kispapok kó­ rusa a „Rorate” című kóruszszámmal segítettráhangolódni a várakozásra. Az érsekségen, a tanároknál és a kispapoknál énekeltek.

- Szent Miklós napjának előes­ téjén az ebédlőben a kispapoknak is hozott csomagot a M iku­ lás. A mikulási műsor este nyolctól volt a szeminárium nagy termében, amelyben a növendékek szellemes jelene­ tekben parodizálták a szeminá­ riumi élet egyes eseményeit.

Mindenki jól szórakozott.

Novem ber 22-24. között a KMB bibliás programot szervezett felnőtteknek, ame­ lyen több mint harmincan vettek részt. A résztvevők Szatmár­ németiből, Marosvásárhelyről, Szovátáról, Csíksze­ redából, Csíkszentgyörgyről, Sepsiszentgyörgyről és Gyulafehérvárról érkeztek. Nagy József tanár úr, közismert nevén Szaxi atya, és világi munkatársai, akik a prog­ ramot vezették az ünnepek igazi je ­ lentőségére, értelmére próbálták ráébreszteni a résztvevőket. Három na­ pon át együtt próbáltuk megérteni a Szentírás tanítását az ünnepekkel kapcso­ latban. Ezt azonban csak úgy érdemes, ha valamilyen szinten meg is éljük azt, amit meg akarunk érteni, vagy amit már

megértettünk. Es az efféle élményekből nem volt hiány a programon. Sokat forgat­ tuk a szentírást, megosztottuk véleményün­ ket, tapasztalatainkat, átbeszéltük a felmerü­ lő kérdéseket, nehéz­ ségeket. Nem volt hrány játékból, humorból, jóked­ vből sem. Ezek az élmények, a keresés, az egymásra figyelés, az együtt-munkálkodás közösségé formáltak bennünket a rövid idő ellenére. A záró szentmise, ame­ lyre a program alatt készültünk a közösségi ünneplés legszebb for­ rásává lett. Az Igében, a másik emberben, a közösségben, az Eucharisztiában köztünk levő Krisztus megtapasztalása egy : olyan ünneplés biztosítéka volt, amely minden bizonnyal kihat a résztvevők hétköznapi életére. Mert ünnepelni jöttünk össze. Ünnepelni az életet!

A „Magyar Papi Egység” 2002. húsvéti számában olvastam: „A strucc állítólag a ho­ mokba dugja a fejét, ha megpillant egy-egy új­ donságot. Az egyház nem tehet így az infor- 11.1 JTSIfj mádós áradat láttán, an­ nak ellenére sem, hogy néha elborzaszt a sok szennyes és hazug közlés, máskor pedig szinte agyonnyom az irdatlan adathalmaz. Az egyház­ nak az a hivatása, hogy „megkeresztelje” az információs forradalmat, meglássa és megláttas­ sa benne a Teremtő művé-nek folytatását, parancsának teljesítését, használja azt, sőt mutas­ son jó példát az embereket gya-rapító (és nem csupán a „fejlődést bizonyító”) módjára és hasznára.” (24. oldal) November 22-24 között Kicsi István ÜL éves kispaptáisammal részt vehettem Salgótaijánban a Háló Média-Kommunikációs Műhelye és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet­ tudományi Karának szervezésében a Kárpát-me­ dencei Újságíró Animátor Képző-Tanfolyamon.

A képzés „két agyféltekés” volt: először a be­ folyásolás pszichológiájával foglalkoztunk Tö­ rök István és Bácskai Mária vezetése alatt. A második részben Mucsányi János és Osztovits Ágnes beszélt nekünk az újságíró feladatairól az újságírás különböző műfajairól A képzésen előhoztuk a nehézségek hosszú so­ rát, amelyek nehezítik a munkát a tömegkom­ munikációban. Ezek viszont nem reménytelen­ ségre adtak okot, hanem a komolyabb, erőtelje­ sebb munkára bíztattak. Meg kell szólalnunk

mert tudjuk, hogy értékeket képviselünk De azt is tudnunk kell, mi jár az emberek eszében. Hoz­ zájuk kell szólnunk, vonzóvá kell tennünk szá­ mukra az általunk kép­ viselt eszményeket Ehhez fontos. hogy a nui ember gondolat- és ér­ zésvilágát korszerű eszközökkel, és számukra vonzó stílusunkkal érintsük meg. Szerencsésebb helyzetben vagyunk mert újságot igényesebb emberek olvasnak akiket érdekel, hogy mások miként gondolkodnak, mit írnak. Elhangzott: „a populáció 50%-a gyakorlatilag analfabéta. Az emberek legnagyobb része tud olvasni, de nem gyakorló olvasó. És ezeket a konzumidiótákata Tv-n keresztül „fiánkon” manipulálhatják, még mélyebbre süllyesztve őket”. Nekünk ezek a ,Jíonzumidióták’ is testvéreink, Krisztus éltük is akar minket, sőt inkább értük - a betegeknek van szükségük orvosra. Az isteni értékekről kell be­ szélnünk nekik, de úgy, hogy ezek feléje fordul­ janak, megtalálva életük lényegét, értelmét Vagy majd minekünk is hibáztatnunk kell magunkat: ,kerested az Isten országát, s én vádolom maga­ mat, hogy nem mutattam fel neked a képet, hogy nálam, az Egyházban megtaláld?”

Személyes élményeinket amelyek közelebb se­ gítettek Krisztushoz és Egyházához mások előtt fel kell tárnunk. Erre segített ez a tanfolyam A hit „benzin” a testemnek. Működteti. Ebből a benzinből adok neked is, kedves olvasó, hogy te is hasonlóan tehess.

Ünnepelni az életét!

Takó István

László Rezső

Kis srác mondja a gyóntató atyának: - Kétszer elfelejtettem az esti önvizsgálatot.

- Hogyhogy? - kérdezte az atya meglepődve.

- Hát cserkész vagyok!

Idén, 2002. november 13-án hangzott el ez a kis történet Budapesten, a Ma­ gyarországi Cserkészszövetség által szervezett Papi Konventen, amelyre bennünket is meghívtak. A találkozás, előadá­ sok, élménybeszámolók mellett ez a rendez­ vény sok más meglepetést is tartogatott szá­ munkra.

Az alapító Baden Powel az Úr Jézustól tanul­ va alapította meg a cserkészetet: nem a sok szövegelés a lényeg, hanem a tett, a küldetés: menjetek! Háta mennyország nem ott van, ahol megvalósítjuk Isten akaratát?

Mindegyikünk külön-külön igen értékes em­ ber, akár egészséges, fogyatékos, okos vagy kevésbé az... Önbecsülésünk súlyát az adja meg, hogy mindnyájan Isten teremtményei vagyunk. „Mindaz, amit Isten alkotott, az jó” - olvashatjuk már a Biblia első lapjain.

Milyen az önbecsülésünk értékelésünk?

Vajon miért lép annyi fiatal rossz vágányra?

Mert talán soha senkitől nem hallották milyen értékesek ők.

Sok cserkészegyenruhás, -nyakkendős pap között hallgathattuk Veress András és Beer Miklós püspök atyákat Veress András püspök atya, aki nem cserkész ugyan, de lelkes támo­ gatója a cserkészetnek, előadásában a II. va­ tikáni zsinatra hivatkozva kiemelte az egyházi civil szervezetek szerepét ahol a hit radikális megélésére van lehetőség. A sokféle szolgálat

November 15-17 között részt vettünk Szebenben az V. Ökumenikus Egyete­ mista Találkozón. A szebeni ortodox és

evangélikus teológiák rendezvényén más vallású teológiák is képviseltették magukat Erdélyből, közöttük a balázsfalvi görög katolikus és a kolozsvári protestáns teológia is. Teológiánkat, hárman képviseltük: Buciuman Gheorghe, Máthé Lóránd és Mirciov Sebastian.

A találkozó témája: „Szűz Mária személye ökumenikus távlatból”. Pén­ tek délután egy rövid megnyitó után, kezdetét vették a megbeszélések.

Mivel az idő rövid volt, és a téma sok időt igényelt, a szervezők úgy döntöt­ tek, hogy a beszélgetések kiscsopor­ tokban fognak történni. így az első

közül az Egyházban kinek-kinek a Lélek in­ dítása szerint kell dolgoznia. A civilek olyan területekre is eljuttathatják az Evangéliumot ahová a papok nem. A cél: „beoltani” a hí­

veket hogy keressék hogyan válhatnak Isten Országának termékeny építőivé. Mindenki szeretné fontosnak tudni magát. A cserkészet óriási lehetőség. Igaz, gyakran egyedül mara­ dunk, amikor aktívan kell részt venni a mun­ kában. A Lélek azonban megadja, hogy tud­ junk másokat lelkesíteni. Veszélyben a keresz­ tény értékrend, ezért nem mindegy, hogy kik beszélnek a felnövekvő generációnak Istenről.

Az iskola egyoldalúságát kellene kiküszöböl­ ni, és a Lélek többletét adni. Nem szabad fi­ gyelmen kívül hagyni, hogy az ember test és lélek és nem szabad csak a testre „utazni”, ahogy ezt ma a média teszi.

A cserkészet sem akar többet mint a szeretetparancsot konkretizálni: jellemesen, erkölcsö­ sen, evangélium szerint élni. A példa pedig mindig hat: vagy taszít vagy vonz.

Ha összefogunk cseng dalunk és együtt vagyunk erősek vagyunk. Együttműködve tu­ dunk csak növekedni. Van célunk, van jö­ vőnk!

A jelenlevő cserkészpapok, szerzetesek elő­ adásaiból, beszámolóiból sok érdekes gondo­ lat ragadott meg. A cserkészetben a legfőbb cél ajellemes személyiség kialakítása. Nem csak keresztény vallás, keresztény hit van, de

estén, párhuzamosan, biblikus és val­ lástörténeti szempontból beszélgettünk Szűz Máriáról. Szombat reggel a be­

számunkra a Szentírásból, a hitből fakad az érték Ez kell hogy megadja saját önértéke­ lésünket.

Ez persze nem megy könnyen, egyik napról a másikra. A cserkészet nem akar az Egyház helyébe lépni. Egyszerűen segítségünkre van, megpróbál segíteni. A mai világ hasonlít egy acéllal teli hajóra, melynek olyan nagy a tömege, hogy az iránytű már nem a „sarok” felé mutat hanem maga, a hajó felé. Az ön­ törvényű világ maga körül forog. A fiatalok állandó hiányérzetben szenvednek. Van ben­ nük lelkesedés, lendület dinamizmus, amit jó irányba kellene terelni. Ki fogja őket felkarol­ ni, a helyes irányt számukra megmutatni?

Senki nem tud azon túl vezetni, mint ameddig ő is eljutott.

Mire való tehát ez a cifra katonásdi? Segít hű­ nek maradni az eltervezett programhoz, ön­ magunkhoz, adott szavunkhoz, betartani a já­ tékszabályokat Cselekvésre serkent hogy ne csak beszéljünk, éljük is azt amit Krisztus ne­ künk tanított.

Hadd legyen igaz ma is Bi-Pi megjegyzése a magyar cserkészek láttán: „Ti magyarok, még mindig a régiek vagytok!” Legjobban ragyoge ma is a magyar cserkészet csillaga? Ehhez még mindig Krisztusért és az emberekért vál­ lalt kemény munkára van szükség.

A találkozó meghozta gyümölcsét munkára serkentett A fehér hajú öreg cserkészek karak­ tere bennünket is fellelkesített. Köszönjük! Jó munkát!

T.I. & L.R.

Vasárnap közös görög katolikus szent­ misén vettünk részt a római katolikus Szent Orsolya templomban. Ezután I meglátogattuk a Franz Bindner nép­ művészeti-múzeumot, ahol az egyete­ mista napot énekekkel és versekkel ün­ szélgetések folytatódtak. Dogmatikai, nepeltük meg. Délután, a falumúzeu­ pasztorális valamint lelkiségi szem­ mot látogattuk meg, a ligetben. Késő pontból jártuk körül a témát. délután, rövid búcsúzás után utaztunk Délután részt vettünk egy utolsó meg­ haza. beszélésen, amelyen minden szakosz­ A találkozó nagyon sokat jelentett tályvezető beszámolt az előadásokról, számunkra, hisz új embereket és új és közösen konklúziókat vontunk le. barátokat szereztünk. A résztvevőkkel, Ez után következett egy szeminárium, az egység jegyében, a „Corpus melynek témája „A nő a mai társada­ Christi” újságot is megjelentetjük lomban” volt. Meghívott előadóink kö­ félévente. Reméljük, hogy találkozóink zött orvosok, pszihológusok, papok és olyan ösvényeket építenek közössé­ szociális munkások szerepeltek. Majd, geink között, amelyen „soha nem fog egy nagyszerű, színvonalas irodalmi­ kinőni a fű”. zenei esten vettünk részt. Szép istenes Bucium an G heorghe Traian, verseket és kitűnően előadott klasszi­ M áthé Lóránd kus zenét hallgattunk.

- iw te r jn —

A gyerekek tiszta szíve csodára képes Mint köztudott, a gyulafehérvári kispapok negyedév után egy gyakorlati évet töltenek plébánián, szociális vagy médiai munkában. Kiss Attila a dévai Magyarok Nagyasszonya kollégiumban töltötte a gyakorlati év egyik felét, ahol a nehéz szociális sorsból kikerült gyerekekkel foglalkozott. Erről kérdeztük. . < MégIS: Hogyan sikerült beilleszkedned a gyerekek illetve a kollégium világába? Hogyan fogadtak a nevelők, a gyerekek?

K. A.: Miután egy kispap eltölt a szeminárium falai között négy évet és már elég elméleti tudásra tesz szert, megnyílik a lehetőség, hogy a szerzett ismereteket gyakorlatba ültesse a pasztorális szabadéven. Isten kegyelméből nagy örömmel és lelkesedéssel vettem tudomást, hogy az elöljárók döntése sze­ rint Dévára kell mennem, a Magyarok Nagyasszonya Kol­ légiumba. nehéz szociális sorsból kiragadott gyermekek közé.

Mikor megérkeztem a dévai állomástól nem messzebbre mint 500 méterre eső Kollégiumhoz és megláttam a sok gyereket, megijedtem. Arra gondoltam, vajon mit fogok tudni tenni ennyi sok gyerekkel? Hogyan tudok majd mindenkivel meg-ismerkedni? Fognak-e szeretni, fogom-e szeretni én is őket?

Addig voltam csak kakukktojás, míg Csaba atya (Böjté Csaba OFM) be nem mutatott a vasárnapi szentmisén a közösség tagjainak. Ekkor megtört a jég: a kisebb gyerekek már mind az én nyakamba akartak ülni, velem akartak menni a kis kápolnába az egyik lépcsőház alagsorába, a nagyobbak velem akartak verset tanulni, már sok gyerek azt akarta, hogy én legyek a nevelője.

A nevelők először idegenként kezeltek, míg be nem álltam én is soraik közé. Egy programot állítottam össze megkérdezé­ sük nyomán, hogy mikor melyik családnak segíthetek be a nevelésbe vagy egyéb tennivalóba. Lassan-lassan barátok let­ tünk, és együtt dolgoztunk nagy-nagy lelkesedéssel.

MégIS: Mesélj a napi programról! M i volt a régi és mi újat vittél?

K. A.: A programot saját belátásomra bízták a dévai elöljá­ róim, ezért arra gondoltam, hogy készítek egy napirendet, amit adott esetben rugalmasan lehet kezelni. Ez azért volt, mert nem voltak elődeim, én voltam az úttörő. Sokszor, amikor valamit szokássá próbáltam emelni, arra is kellett gon­ dolnom, hogy az utódom majd képes lesz-e folytatni. Azon­ ban az a gondolat volt mindig előttem, hogy szolgálni akarom az ottani közösséget, a nevelőket, a gyerekeket. Általában naponta egy-egy családot látogattam meg. Ott együtt tanultam a gyerekekkel: verset tanultunk, számoltunk, olvastunk, a földrajz és más tudományok titkaiba próbáltunk belemerülni. Mindig a nehézkesen tanuló gyerekekkel tanul­ tam, hogy könnyebb legyen a nevelőnek a többiekkel foglal­ kozni. Este, amikor már vacsoráztunk, néha játszottam a gyer­ mekekkel, máskor beszélgettem velük, vagy énekelgettünk.

Mielőtt elérkezett volna a lefekvés ideje, közösen imádkoz­ tunk egymásért, szüléinkért az elöljáróinkért, jótevőinkért, egyszóval szeretteinkért.

Voltak hittanóráim is, amit nagy szeretettel végeztem. Igen szorgalmas diákjaim voltak. Bevezettem heti egyszeri minis-

6

tránsfoglalkozást. Év végén, Isten segítségével, 11 ministránst avatott Csaba atya. Nagyon szép és felemelő volt az avatási ünnepség. Karácsonyra betanultunk egy kis színdarabot, na­ gyon szépen szerepeltek a gyerekek.

M égIS: Hogyan viszonyultak a gyerekek hozzád, mint kispaphoz? Fel tudtak szabadulni vagy gátlásaik voltak?

K. A.: A gyerekek tiszta szíve csodára képes: amit egy átlag­ ember nem igazán tud megérezni, azt a kicsik az első gesz­ tusból megértik, hogy valaki szeretettel közelít feléjük vagy esetleg rossz szándékkal. Mivel nyitott szívvel indultam együtt élni velük, ezt ők megérezték, és mindig viszonozták.

Egy páran úgy hívtak: kispap, mert egy hirdetésben úgy írtam alá „Kiss Attila - kispap” . Mások pap bácsinak szólítottak és tisztelettel fordultak hozzám. Nem zavarta őket, hogy mikor milyen ruhában voltam: a reverendámba is mindig kedvesen kapaszkodtak bele, akárcsak a kabátomba, vagy éppen a ke­ zembe. Sokszor minden ujjam foglalt volt. mert annyian körém gyűltek, mindenki egy kis darabot akart belőlem. Egysze| rűen tiszta szívvel szerettek, ezt éreztem!

M égIS: Milyen pozitívumokat, negatívumokat tapasztaltál? I K. A.: Elmondhatom, hogy csak pozitív tapasztalataim vol­ tak: sokat tanulhattam Csaba atyától - aki a kitartás és lelke­ sedés embere, és csodálatos szónok - , János testvértől (Bartalis Árpád OFM) pedig a tudás utáni kiolthatatlan vágyat és a precizitást.

A gyerekektől megtanulhattam, hogyan kell igazán tiszta szívből szeretni Istent és embertársainkat. A nevelőktől azt ta­ nultam meg, mit jelent önzetlenül és fáradságot nem ismerve dolgozni. Az igazi és komoly keresztény élet művészetét ért­ hettem meg, és sajátíthattam el közöttük. Ez alkalomból sze­ retnék köszönetét mondani elöljáróimnak, hogy életem eddi­ gi legszebb négy hónapját tölthettem el ott Déván. Csaba atyának szeretném külön is megköszönni, hogy minden el­ képzelésemben támogatott, és szeretett, mint jövendőbeli paptestvérét.

M égIS: Hogyan érzed, gazdagodtál lelkiekben? Milyen 1 lelkülettel jö ttél vissza az ötöd évre?

K. A.: Úgy érzem, tapasztalataim tarsolyába sok szép törté­ net, lelkembe nagy vágy, szívembe szeretet áradt. Megerő­ södtem a tudatban, hogy a legszebb dolog papként Istent szol­ gálni az embertársak szolgálatán keresztül. Nagy lelkesedés van bennem, hogy minél többet megtanuljak, hogy egyre job­ ban tudjam tanítani Isten hívő népét. A keresztény életem számára pedig fontos lett az ima a jótevőkért és azokért, akik­ kel és akikért dolgozom.

Merjünk lelkesedéssel és szeretettel imádkozni, szeretni és szolgálni!

Karácson Tibor

rn § g í5

-m z n

—

sz e n te k —

Vi l ágosí t ó Szent Ger gel y A 2001-es év nagyon jeles évfordulót jelentett az Örmény Egyház életében. Kereszténységüknek 1700. évfor­ dulóját ülték. Ezért tisztelte meg őket II. János Pál pápa láto­ gatásával. Világosító Szent Gergely az örmény nép apostola volt. Neki köszönheti az örmény nép azt, hogy a világon az első népként tette magáévá a krisztusi evangéliumot.

A VI. századtól Örményország neve Armenia, ezzel a névvel nevezik ma is az országot. Az örmény nép szívében él egy ősi legenda, mely szerint az örmény király Abgár leve­ let váltott volna magával az Úr Jézus Krisztussal és meghívta magához. Azt ígérte, hogy megosztja vele országát. Jézus azonban maga helyett egy aposFolának az érkezését ígérte meg Örményországnak. Ez be is következett az örmények hite szerint, hiszen Szent Tádé és Szent Bertalan apostolok Örményországba mentek hirdetni az evangéliumot Jézus menybemenetele után. Ez természetesen csak legenda, amit ma nem lehet igazolni. Örményország igazi apostolának azonban Világosító Szent Gergely tekinthető. Ő térítette meg az egész országot. A világosító jelző is az örmény nép nagy tiszteletét juttatja kifejezésre. Hiszen ö volt az, aki az örmény népet az evangélium világosságára vezette.

Szent Gergely apja Anak pártus fejedelem volt.

Megbízatást kapott Artasir perzsa királytól, hogy menjen Örményországba, és gyilkolja meg Koszrov királyt. Ő át is

települt egész családjával, és idővel a rábízott merényletet is végrehajtotta. De a merénylet után azonnal elfogták és a hal­ dokló király elé vitték, hogy döntsön sorsa felől. A király megparancsolta, hogy öljék meg öt és a családját is. Csak a

kis Gergely*menekült meg. Egy keresztény asszony vette magához és Cezáreába vitte. Itt természetesen keresztény neveltetésben volt része. Meg is nősült, és két fia született.

Cezáreában szentelték pappá. Közben a meggyilkolt örmény király fia, a legendás hírű Tiridat is visszatért Rómából, ahova apja gyilkossága miatt menekült. Győzelmes menettel, a csá­ szártól kapott római katonák kíséretében ment vissza Ör­ ményországba. Útközben csatlakozott hozzá Gergely is. Az első városban, ahová megérkezett Tiridat vallási ünnepet ren­ dezett. Elvárta, hogy Gergely is mutasson be áldozatot a po­ gány Anahita istennőnek. Gergely azonban erre nem volt haj­ landó. Ezért kegyetlenül megkínozták és 15 évre kemény bör­ tönbe vetették. Ezen események után érthető az, hogy miért számít csodának az örmények szemében királyuknak és az egész népnek a kereszténnyé levése. Tiridat feleségül akarta venni Szent Ripszimát. Ez a lány a római keresztényüldözé­ sek elől menekült Örményországba. Mivel Ripszima nem akarta a házasságot, Tiridat kivégeztette. A király teljesen megőrült. A nővére azt a szózatot hallotta álmában, hogy egy ember meg tudná gyógyítani a királyt. Ez az ember a börtön­ ben sínylődő Gergely. Gergely valóban meggyógyította a ki­ rályt súlyos betegségéből, és mindjárt hirdetni kezdte neki Krisztust, akinek az erejében ezt a gyógyítást tette. Tiridat meg is tért a néppel együtt.

Ezután Gergely elment Cezáreába és ott püspökké szentelték. Mint Ö r m é n y o rs z á g első katolikosza. nekifogott az egyház szerve­ zésének. Ö maga 12 püspökséget hozott létre. Gon­ doskodott a pap­ ság képzéséről is.

Gergely két fia azonban még mindig Cezáre­ ában élt. Tiridat rendelte őket Ör­ m é n y o rs z á g b a .

Mindketten segít­ ségére voltak ap­ juknak a fiatal egyház szerve­ zésében és kor­ mányzásában.

Gergely teljes magányban köl­ tözött át a m ásvilágra és Throdanban temették el. A monofizita örmény egyház az ő nevéről nevezi magát gre­ goriánus egyháznak, bár ő még teljesen egységben volt a római szent egyházzal.

M olnár János

—ünnep—

Az ünnepeken, különösen a nagy egy­ házi ünnepeken az egyes keresztény közösségek a megszokottól, azaz a hét­ köznapitól eltérő módon viselkednek.

Ezeket a közösségek által továbbadott és elfogadott viselkedési mintákat, élet­ módot népszokásnak nevezzük.

Karácsony az egyik legnagyobb egy­ házi ünnepünk. A 4. század óta decem­ ber 24-én ünnepeljük Jézus Krisztus születését. Ez a nap, a téli napforduló, az ókori hitvilágban - a Mithras-kultuszban - , a nap újjászületésének (Dies natalis solis invicti) ünnepe volt. A Ró­ mai Katolikus Egyház e pogány kultusz kiszorítása érdekében az ünnepet ke­ resztény tartalommal töltötte meg: Krisztus születésének ünnepét tette e napra.

Krisztus Urunk szü­ letésének ünnepét minden keresztény közösség, mind a csa­ ládban, mind a temp­ lomban megünnepli.

A család, a közösség számára karácsony a legszebb egyházi ün­ nep, ezért a „Szeretet Ünnepe” jelzővel ille­ tik. így érthető, miért alakult ki népünk éle­ tében a karácsonyhoz és a karácsonyi ün­ nepkörhöz kötődő sok szokás, hagyomány, hiedelem.

Természetesen, ezen ünnepkörhöz kötődő népszokásainkban, hagyományainkban a honfoglalás előtti, a keresztény és an­ tik hagyományokra visszavezethető tör­ téneti rétegek egyaránt megtalálhatóak.

Ezért az igazán keresztény elemek m el­ lett a babonaság, a különböző hiedel­ mek, a jóslás, és más pogány behatások is helyet kapnak bennük.

Most pedig vegyük sorba néhány mon­ dat erejéig legismertebb népszokásain­ kat, hagyományainkat.

A szálláskeresés mint a népi ájtatosság egyik (megnyilvánulási) formája Szent Család-járás néven ismert a

magyar nyelvterületen. Karácsony előtt kilenc napon át, általában kilenc egy­ máshoz közel álló család viszi egy­ máshoz a Szent Család képét. Minden nap más-más családnál helyezik el a képet és együtt énekelnek imádkoznak.

Mindig azon háznak az asszonya, ame­ lyiknél aznap imádkoznak viszi tovább a másik családhoz a képet. O megy elől az utcán, a többiek követik és a „Szál­ lást keres a szent család” kezdetű éne­ ket énekelik. A kijelölt házhoz érve, ahová el kell helyezni a képet a „Ne sírj tovább Szűz Mária” kezdetű vers-

alkalomadtán rendetlenkedő gyermek; nadrágját is. A pásztor jókívánságokat is mond a családnak és ezért ajándéko­ kat kap. Ezen hagyomány napjainkban feledésbe kezdett merülni.

Még ma is nagyon ismert, és elég sok helyen szokásban van a kántálás. Akf rácsonyi énekes, verses köszöntőt hív­ juk általában kántálásnak. Vannak vidé kék, ahol kornyikálás, angyali vigasság, mondikálás néven ismerik.

A Székelyföldön is igen ismert kara-,

szakot éneklik és úgy mennek be a kijelölt házhoz.

Ig e n ismert a pásztorok karácsonyi vesszőhordásának szokása is. Decem­ ber 24-én a pásztorok egy nagy csomó vesszővel sorra járják a gazdák házait.

A gazdasszony a kötényével húz a vesszőkből és a kihúzott vesszővel rá­ csap a pásztor lábára, hogy az sose kés­ sen, mindig friss és fürge legyen. A vesszőt a gazdasszony a szoba sarkába teszi, ott őrzik. Tavasszal ezzel hajtják ki az állatokat, de ezzel porolják ki az

csonyi ünnepkörhöz kötődő szokás a 1 betlehemezés. A betlehemezés egy több" szereplős dramatizált játék, amelyet házról-házra járva adnak elő. Egyes jelenetei: három-király jelenet, Heró- : des-játék (gyermek-gyilkosság), szál­ láskeresés, stb. gyakran külön önálló­ sulva kerülnek előadásra, bemutatásra.

Az elmúlt években a betlehemezés a háttérbe szorult, és helyét a pásztorjáték kezdte átvenni.

A pásztorjáték nem tekinthető a szó szoros értelmében vett régi hagyo­ mánynak. Csupán pár évtizedes múltra tekint vissza. A pásztorjáték is egy

—

szokások,

ünnep—

hiedelmek

több szereplős, dramatizált játék. Álta­ lában gyermekek, fiatalok adják elő a karácsony éjféli-szentmise előtt a temp­ lomban. Központi témája Krisztus szü­ letésének bemutatása, de a szálláskere­ sés, a három király-jelenet, a Heródesjáték témái is megtalálhatóak benne.

A kántálás elsősorban a legényeket il­ leti meg, de eljárnak kántálni gyerme­ kek és házasemberek is. A gyermekek 24-én délelőtt, a házasemberek délután, a legények az éjféli mise előtt kántál­ nak. Az ablakok alatt karácsonyi éne­ keket enekelnek és köszöntik a csalá­ dot. A gazda általában behívja a kántálókat, ilyenkor bent a házban adják elő repertoárjukat. Előfordul az is, hogy két csoport találkozik egy-egy háznál.

Ilyenkor a később érkezett csoport nem mehet be. A bent és a kint levő csoport tagjai hangosan feleselnek egymásnak.

A feleselő versek, szorító versek néven ismertek. Ezen versek célja, hogy egyik csoport felülkerekedjen humorban a másikon. Ilyen szorító versek például: „Kint tágas, bent szoros a vaslapát fel­ pofoz.” Vagy: „hallottam híredet, olyan legény voltál, hogy a nyúlpiacon eladó voltál.”

A z éjféli szentmiséhez számos hiede­ lem fűződik. Szokatlan időpontja, cso­ dálatos varázsa, egyszerisége hevíti a nepnek úgyis élénk képzeletvilágát.

Egyes helyeken úgy tartják, hogy aki elsőnek érkezik meg az éjféli-misére annak a következő évben szerencséje lesz az állattartáshoz. Többfelé isme­ retes az a hiedelem, hogy az éjféli-misére hívogató harangszó idején kútba néző lány meglátja jövendőbelije arc­ képét a víz tükrében. Vannak olyan né­ pi hiedelmek is, melyek azt tartják, hogy az Urfelmutatás idején az állatok emberi hangon kezdenek beszélni.

Ilyenkor mindegyik elmondja a m ásik­ nak, milyen esztendő elébe néz. Az ál­ latok beszélgetését - mondják az embe­ rek -, a szénahányó lyukon keresztül meg lehet hallgatni. Ha valaki az istál­ lóban hallgatná meghalna.

Szépen kifejezi karácsony ünnepének lényegét az a meggyőződés, mely sze­ rint éjfélkor Isten áldását adja az embe­ rekre. Az áldás nem más, mint az Ő egyszülött Fia, aki értünk, emberekért eljött közénk. Emberré lett azért, hogy minket megváltson és üdvözítsen.

Karácsony napja a hagyományos m a­ gyar paraszti életben a család ünnepe volt. Még az is meg volt határozva, hogy milyen munkát lehet végezni ka­ rácsony első napján. Ilyen megengedett tevékenység volt az állatok ellátása.

Nem ilyen szigorú értelemben még ma is megtalálható falvainkban ez a ha­ gyomány. December 25- én nem illik a szomszédba menni, más családok ün­ neplését megzavarni. A családi ünnep­ lés az est beálltáig tart.

Karácsony első napján este a közös­ ségekben megindul az élet. A fiatalok szórakozni mehetnek, a felnőttek szom­ szédokat, rokonokat látogathatják meg.

Különösen nagy múltra tekint vissza az istvánozás szokása. Szent István első vértanú tisztelete igen elterjedt a ma­ gyar nyelvterületen. Az István név is a nagyon kedvelt, gyakori nevek közé tartozik. Azok, akiknek a családjában, rokonságában, szomszédságában István nevezetű személy van, elindulnak kará­ csony estéjén, hogy felköszöntsék. Énekekkel és versekkel köszöntik az Istvánokat, utána megkezdődik a kö­ zös vacsora, a szórakozás.

Egyik legarchaikusabb magyar nép­ szokás a regőlés. Fő időpontja kará­ csony másodnapja.

A történészek és nyelvészek különösen sokat foglalkoztak a regőlés kérdésével.

Archaikus rítuséneknek tartják, amely a sámánénekekkel is összefüggésbe hoz­ ható. A regős (énekmondó) a nyelvé­ szek és történészek szerint a régi ma­ gyarok sámánjainak, varázslóinak egyik elnevezése lehetett.

A legények, házasemberek házról-házra járva termékenység-, bőség varázsló, valamint a fiatal párokat házasságra ösztönző verseket mondtak, énekeltek.

A legények csengővel, síppal, furulyá­ val zenéltek, és úgy keresték fel első­

sorban a leányos házakat. A regőlés hagyománya ma már feledésbe kezdett merülni.

Ig e n szép hagyomány és sokfelé is­ mert az aprószentekelés. Aprószentek ünnepe a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe. Az aprószentekeléskor azon kisdedekre emlékezünk, akiket Heródes a kis Jézus keresésekor brutálisan legyilkoltatott.

Fiúgyermekek, legények, házas embe­ rek egyaránt járnak aprószentekelni. A gyermekek és házas emberek a roko­ nokhoz, szomszédokhoz, ismerősökhöz mennek, a legények elsősorban a leá­ nyos házakat keresik fel. Kis faragott pálcával, vesszővel mennek be a ház­ hoz, köszöntik a gazdát és a háznépét.

A gyermekek ezt a verset mondják: „Aprószentek, szent Dávid, Isten éltesse sokáig, Pénzbe járjon bokáig, Száz esztendős koráig.”

Ezután megkérdezik: „Egy kis mustár­ magot hoztam, elszabad-e hinteni, sza­ bad-e aprószentekelni”. A felelet a gaz­ da részéről: „Igen.” A legények más verset, jókívánságot mondanak a gaz­ dának és háza népének.

A vesszővel való megveregetés az ap­ rószentek szenvedésére utal, arra, hogy a gyermekgyilkosság úgy a felnőttek, mint a legények és lányok szempont­ jából szomorúsággal jár.

A z itt felsorolt, ismertebb népszoká­ sainkon, hagyományainkon kívül még számos szép hagyomány, szokás és hiedelem fűződik vagy fűződött a karácsonyi ünnepkörhöz. Sajnos na­ gyon sok már feledésbe merült. Idősek­ től még lehet hallani azokról egyetmást. Sajnos még az itt említetteket is kezdjük elfelejteni.

Népszokásainkban, néphagyománya­ inkban nagyon sok érték rejlik, ame­ lyek gazdagítják népünket, egyházun­ kat. Őseink hagyománya meghatározza jelenünket, jövőnket, ezért kötelessé­ günk ápolni, megóvni és tovább adni az utánunk következőknek.

Sebestyén Ágoston

Az Az ősi keresztény nemzetek között jelentős helyet foglal el Etiópia népe is. Etiópia földjét az arabok Habes-nek nevezik, a latin neve pedig Abesszínia. Etiópia Egyiptomtól délre, Szudán és Szomália között fekszik.

Függetlenségét a II. világháború után nyerte el újra. A történelem folyamán Etiópia nagyon hosszú időn keresztül az egyiptomi fáraó fennhatósága alatt állt, és ezért az egyiptomi kultúra is megha­ tározta az ország arculatát. Ma már biz­ tosra vehető Etiópia kapcsolata az ószö­ vetségi választott néppel is. A Bibliából is ismert Sába királynője, aki nagyon hosszú utat tett meg azért, hogy talál­ kozzon Salamon királlyal, valószínűleg uralkodója volt Etiópiának is. Minden esetre Etiópia állami címerében ma is megtalálható Júda oroszlánja.

Ha az Újszövetséget nézzük, akkor az Apcsel 8,27-ból származik az első adatunk Etiópiára vonatkozóan.

Ebben a részben olvashatunk Kandakénak, az etióp királyné udvari tisztjének megtéréséről. Őt Fülöp szerpap térítette meg és azonnal meg is keresztelte.

Etiópiában ma jelentős számú keresztény él. Az a tény, hogy az etióp egyház az egyik legősibb keresztény egyház a világon, mindig is büszkeség­ gel töltötte el az etiópiai ember szívét.

Etiópia valóban az első népek között vette fel a kereszténységet, és a nagyon nehéz körülmények ellenére is kitartott mellette. Az etióp kereszténység szá­ mára meghatározó volt a monofizitízmus, emiatt azonban nem őket kell hi­ báztatni, hiszen elsősorban a történelmi körülmények miatt alakult így a hely­ zetük.

A z ősi etióp hagyomány sze­ rint vidékükön az evangélium első ter­ jesztői Máté és Bertalan apostolok vol­ tak. Ezt a feltételezést azonban nem tud­ juk alátámasztani igazolható történelmi adatokkal. Egy másik élő hagyomány szerint éppen az Apostolok Cselekede­ teiben szereplő udvari tiszt terjesztette elsőként a keresztény hitet. A 410-ben elhunyt Tiraniosz Rufin szerint Etiópi­ ában két keresztény szír terjesztette a krisztusi hitet: Flumenciosz és Ede-

10

etióp

egyház

sziosz. Flumencioszt püspökké szen­ házhoz. Ma egyetlen létező ősi ortodox telte Atanáz alexandriai pátriárka, és egyháznak sincs ilyen nagyszámú híve., papok kíséretében küldte vissza őt Eti­ A legújabb kor történelmében ópiába. Ebből a tényből következik, két sajátossága van az etióp ortodox hogy az etióp egyház a történelem fo­ egyháznak. Az egyik sajátosság az, lyamán mindig is szoros szálakkal kap­ hogy 1955. november 4-i alkotmány kö­ csolódott a kopt egyházhoz. így érthető, vetkeztében államegyház volt. Ez az ál­ hogy miért csatlakozott a monofizitiz- lapot 1974. szeptember 12-ig tartott. mushoz.

A másik az, hogy csak nagyon késön Flumenciosz püspökként Etió­ érte el, hogy önálló pátriárkát kapjon. ] piába érkezett, Akszumban alapította 1992. július 12-én iktatták be hivatalába meg a püspökséget. Mint az első etióp Abuna Pauloszt. Addisz-Abeba ötödik püspök, az Aba Saloma (béke atyja), nevet kapta híveitől. Az H etióp egyház a | VI. században in- I dúlt virágzásnak. | Ebben az időben nagyon sok ko­ lostort alapítot­ tak. Virágkorát azonban a XIII. és XIV. század- 1 bán élte Etiópia I k e-reszténysége. 1 Amikor 1517-ben Egyiptom a mu­ zulm án törökök fennhatósága alá került, Etiópiát is az iszlam izáció veszélye kezdte fenyegetni, ezért P o rtu g á liá h o z fordult segítsé­ gért. A portugá­ lok segítettek, de Abuna Paulosz etióp pátriárka azzal a feltétellel, hogy unióra lépnek a katolikus egyház­ pátriárkáját. zal. Ennek következm ényeképpen A z etióp egyházban különös jelen­ 1526-ban Etiópiában államvallássá tet­ tősége van az ószövetségi hagyo­ ték a katolikus vallást. mányoknak. Ez megmutatkozik a szom­ I I . Menelik idejében megin­ bat különleges megünneplésében és a dult az etióp egyház újraszervezése. Ő körülmetélésben, ami ma is jelen van az egyház központját Addisz-Abebába az etióp ortodox egyházban. De jelen helyezte, és 1929-ben az Alexandriai vannak az ószövetségi hangszerek is a pátriárka engedélyével Etiópia négy új liturgiájukban: fuvolák, dobok. A litur­ püspököt kapott. 1948-ben pedig Eti­ gia fényét emeli a szakrális papi tánc is.

Az etiópok szentmiséje a kopt litur­ ópia egyháza elnyerte az önállóságot.

Ma Etiópia 59 millió lakosából giából ered. bár náluk 14 liturgikus szö­ 18 millió tartozik az etióp ortodox egy­ veg van használatban. A leggyakrabban

I

/ S S

f f lé g íD

—

p asztorácw —

Él e t a c i g á n y o k k ö z ö t t használt liturgia a „Tizenkét apostol liturgiája” nevet viseli.

Ez a liturgia az Alexandriai Szent Márk liturgiára nyúlik visza gyökereiben. Az istentisz­ teleteket a ma hivatalos amhara nyelven végzik. Az etióp egyház híres még a nagy Mária tisztele­ téről is, amit az év folyamán je ­ lenlevő 33 Mária ünnep tükröz.

Az etióp egyház ha­ gyományosan jó kapcsolatot tart fenn a konstantinápolyi pátriárchátussal. Ennek jele volt Abuna Paulosz pátriárka látogatása 1. Bartolomeusz ökum enikus pátriárkánál 1993-ban. De az etióp pátriárka nyitott a római egyház felé is, hiszen 1993-ban fölkereste a Vatikánt is.

Az etióp és kopt egy­ házak között azonban a mai napig súlyos nézeteltérések van­ nak. Ezt a konfliktust Eritrea Etiópiából való kiválása okozta.

1993. május 24-én megalkották az önálló Eritreai Köztársaságot.

Ennek az új köztársaságnak 48%-a etióp keresztény. A po­ litikai függetlenedés után azon­ ban az egyházi függetlenség volt a következő cél. Ebben a tervük­ ben volt az eritreaiak segítségére a kopt egyház. A még etióp püs­ pökként fölszentelt Abuna Filipposz kérte III. Senuda 'kopt pá­ pát, hogy segítsen az autokefál ortodox egyház létrehozásában Eritreában. 1994-ben III. Senuda öt püspököt szentelt Eritrea számára. 1998. május 8-án pe­ dig az akkor 93 éves Filipposz püspököt tették meg az Autoke­ fál Eritreai Ortodox Egyház első pátriárkájává I. Abuna Filipposz névvel. Emiatt sajnos az etióp egyházzal való viszony folya­ matosan romlik.

M olnár János

S epsiszentgyörgyön mintegy 5000 cigány él, magyar nyelven beszélő, magyar tudatú cigányok. Legfőbb lakótele­ pük az Őrkő hegység lábánál, a hajdani barompiacon terül el. A plébánia egy két­ szobás tömbház-lakásban talált otthonra.

Szegény parókia, de annál mutatósabb az iskola, amely a cigányok pasztorációját lehetővé tevő lelkipásztori központban mű­ ködik. Ezt a központot 1993-ban kezdték el építeni. 1999-ben szentelte fel Dr. Jakubi­ nyi György érsek. Az iskola Néri Szent Fülöp nevét viseli és 30 tanerővel mű­ ködik. Igazgatónője Koczka Ágnes. A taní­ tók közül nyolcán Zsámbékon, az Apor Vil­ mos Római Katolikus Tanítóképző Főisko­ lán szereztek diplomát. Az „őrkői cigány­ iskolának”, ahogyan köznapian nevezik, van óvodai csoportja is. A plébánián karitász csoport is, amely már feltérképezte több száz család helyzetét, hogy a legalkal­ masabb támogatásban részesítse őket.

Ennek az egész szervező, irányító m unkának a cigányok lelki vezetője, Márkus András plébános a mozgatója. Papi munkájának részeként kezeli az iskola fen­ ntartását, felvirágoztatását. A jövő útjának tartja az iskolát. Ez a biztos út, mert „aki tanul - mondja - képes lesz mesterséget, jövendő foglalkozásának megfelelő ismere­ teket elsajátítani és így munkahelyhez is juthat. Akinek pedig rendszeres fizetése van, annak már igényei is az átlagembe­ réhez hasonlóan alakulnak, tehát igyekszik európai módon berendezni életét”.

Mégis sokan felteszik a kérdést: mi lesz a cigányokkal? A cigánykérdés megoldását ugyanis nehezíti a cigányok m egosztottsága, bár a kisszám ú cigány értelmiség a legutóbbi évtizedekben sokat tett az egységesítésért. Sőt nemcsak a ci­ gány értelmiségiek, de a velük szolidaritást vállaló más nemzetiségű egyének is. Anynyit azonban biztosra vehetünk, hogy a ci­ gányok nélkül a cigányokért eredménnyel senki semmit nem tehet.

A cigányság helyzete rendkívül kritikus. Alapvető problémáik megoldása az egész társadalom érdeke. Gyakorlatilag két választási lehetőségük van, akárcsak a magyarságnak volt ezeregyszáz éve: vagy integrálódnak, vagy asszimilálódnak. Az elsőre nincs reális lehetőség, a másodikra viszont mindenki nemet mond. És ismét itt a kérdés: mi lesz a cigányokkal? Egy

dologban mind a magyar, mind a cigány egyetért: a cigányok felemelkedése, pol­ gárosodása az oktatatás és nevelés mi­ nőségén fordul. Az oktatási színvonal eme­ lése érdekében tett nagyon sokat Márkus András plébános. Igaz, ha valami túl simán megy, az már gyanús, a gonosz léleknek is bele kell szólnia a jó műbe ahhoz, hogy az értékek nyilvánvalóvá váljanak. Sok riporter ugyanis azon lovagolt, hogy miért gettósítja a cigányságot külön iskolával.

Márkus pap bácsi válasza csak annyi volt: „amint a magyarok külön iskolába járnak és .nem együtt a románokkal, úgy kell a sajátos helyzetben élő roma gyerekeknek a külön iskola, ahol testre szabott, körülménye­ ikhez alkalmazkodó tanítás folyik. Mun­ kámban az jelenti a legnagyobb akadályt, hogy cigány és magyar részről is mindig találkozom olyanokkal, akik nem látják be az oktató-, nevelő munka létfontosságú vol­ tát, jövőt alakító szerepét”. És itt van a másik két probléma: az integrálódás és a szocializálódás. Cigány részről gátló tényezőnek számít a felnőttek értetlensége, amellyel a gyermekek iskolai nevelését és oktatását nézik. Nagy akadály az a fizikai- és szellemi környezet, amely­ ben élnek, a sajátos cigány mentalitásnak a beilleszkedést akadályozó megnyilvánulá­ sai, és nem utolsósorban - igaz ez nem min­ denkire jellemző - a szellemi igénytelen­ ség. Ami a magyarok részéről nehezíti a cigányok beilleszkedését: az előítéletek, a zárkózottság. A falak lebontásával lehetne ezt felszámolni.

Vannak, akik úgy látják, az integ­ rálódás feltételei Sepsiszentgyörgyön már adva vannak, csak élni kell vele: ha a ci­ gányok jól felhasználják azt a lehetőséget, hogy papjuk és iskolájuk van, reményük le­ het arra hogy, idővel munkahelyük és ke­ nyerük is lesz.

A Sepsiszentgyörgyi cigány-pasztorációs munka sokrétű, nehéz, de eredmé­ nyes. Egy évtizede már, hogy ezt az utat járja. A plébános úr és munkatársai nem várják a cigányok közeledését, ők nyitnak feléjük. Munkájuktól nemcsak a cigányság nemzeti megmaradása függ, a lelkűket is meg kell menteni a jövőnek, az Életnek.

Karácson Tibor

„E v e z z a m é ly re ” - a h a rm a d ik é v ezred k ereszténye szám ára ez a felszó lítás n e m je le n t m ást, m in t b iz a­ lom teljes b e le m e rü lé st K risztu s m isztérium ába. K risz­ tus szem ély én ek szem léléséb en , a n ála m arad ás (vő. Jn 1, 40) élm én y éb en az E g y h áz eg y im ád sággal halad a krisztusi teljesség felé. E gy im ád ság g al, m elyben újból és újból átéli az eg ész ev an g éliu m i ü zen et m élységét. „A ró zsafú zérrel a k e re sz té n y n ép b e ira tk o z ik M ária iskolájába, h o g y b e v e z e ssé k K risztu s arca szépségének szem lélésébe és az ő szeretete m ély ség én ek m eg tap asz­ talásáb a” (R V M 1.) - írja II. Ján o s P ál pápa. N em ez az első pápai m e g n y ilatk o zás a ró zsafű zérről. X III. Leó pápa 1883-ban a S uprem i a p o sto latu s o fficio kezdetű en ciklikájában, V I. Pál a M arialis cultu s kezdetű ap o s­ toli b u zd ításáb an cso d á la to sa n d icséri a k eresztény im ádságnak ezt a form áját.

A „S zűz M ária ró z sa fü z é re ’' k ezd etű apostoli levéllel a S zentatya a 2002. o k tó b erétő l 2003. o k tóberével bezá­ rólag m eg h ird ette a R ó zsafíizér évét, am i a N o v o m ii-

lennio ineunte ap ostoli levél „m áriás megkoronázása” 1 (R V M 3.). E bben az évben M áriával szemléljük Jézus ] életén ek dicső ség ét (vő. Jn 1,14) és önm agunkat ennek az életnek a m isztériu m áb an , hogy fokról fokra hozzá h a so n ló v á válto zzu n k át az Ú r lelke által (vő. 2Kor 3, 1 18). K ivel, ha nem M áriával já rju k az utat, melyben ő m in d in k áb b an y án k k á válik (vő. Jn 19, 26); vele, aki- Á nek m éhe h ajlék o t adott a M ag asságbeh Fiának, akinek pedig m i tagjai vagyunk az E gyházban. Ennél fogva j „M áriában a K risztu s-szem lélés fölülm úlhatatlan min- :: tak ép ét kapjuk. A Fiú arca k ü lö n ö s jogcím en tartozik 1' h o z z á ... Senki sem haso n líth ató M áriához abban, ahogy állan d ó an szem lélte K risztus arc á t... tekintete, m ely m indig im ádó cso dálattal v o lt tele, nem szakadt el tő le ” (RV M 10.). A rózsafü zér im ádságával a jelenben átim ád k o zzu k és m eg éljü k M ária em lékeit, gondolatait (vö. L k 2, 19; 2, 51); az anyától ism erjük meg a Fiút. J „H a az isteni terv szerint a S zentlélek az a benső mes-1 tér, aki elvezet m in k et K risztu s teljes igazságára (vö. Jn

J

Rosari um Vir 14, 26; 15, 26; 16, 13), ak k o r az em berek között senki sem ism eri n ála jo b b a n K risztust, és senki sem képes az O m isztérium ának m ély m egism erésére elvezetni min-: két, m in t az A n y a ” (RV M 14.).

M egism erni Jézus életének d icsőségét - a keresztény éle t feladata. A z apostoli bu zd ítás külön fejezetet szen­ tel az ev an g éliu m szem lélésének, a Jézus életében fénylő m isztérium m eg rag ad ására a rózsafüzér segít-

1^

________

A rózsafü zér titk ain ak szem lélésében M áriával járjuk Jézus útját: ott v ag y u n k az angyali üdvözletnél, a betle­ hem i barlangnál; Jézussal já rju k Júdea és Galilea poros és nap sü tö tte útjait és hallg atju k a M estert, aki hirdeti ' az A tya szeretetét; b iza lo m ra és állhatatos imádságra tanít m inket (vö. M t 7, 7). Jézussal, tanításának hallga­ tásával és m ag án o s im ádságaival könyörgünk a békéért és a családokért: „a család a társadalom sejtje, melyet elm életileg és gy ak o rlatilag egyre erősebben támadnak bom lasztó erők, s azt a félelm et keltik, hogy ezen alap­ v ető és m ással nem hely ettesíth ető intézm ény jövője s vele eg y ü tt az egész társad alo m sorsa - kérdésessé válik. A ró zsafü zér im ádk o zásán ak sürgetése a k eresztén y c sa lá d o k b a n ... haték o n y segítséget kínál a korunkat je lle m z ő krízis pusztító hatásainak m eg fék ezésé re ” (R V M 6b.).

__________________________________________________________________________________________________________

-lelkiség—

—lelkiségségével. A hhoz pedig, h o g y jo b b a n m e g ism e rjü k Jézust és gyö n y ö rk ö d jü n k sz e re te tén e k szép ség éb en , a S zent­ atya öt olyan titkot ajánl a fig y elm ü n k b e, m elyekben átelm élkedhetjiik Jézu s n y ilv án o s m ű k ö d ésén ek ö rö m ­ hírét: az Isten u ralm án ak titkát; a titk o t, m ely ben Jézus úgy je le n ik m eg elő ttü n k , m int a v ilág V ilág ossága (vö.

Jn 8, 12). „H a a k e resztén y k ö z ö ssé g n e k K risztu s n y il­ vános életéből öt je lle g z e te s m o zzan ato t, m int a v ilá ­ gosság titkait k ellene k iem eln i, úgy g o n d o lo m , a k ö v et­ kezők lehetnek: 1. a Jordánnál tö rtén t k eresztség , 2. önm aga k in y ilatk o ztatása a kánai m eny eg zőn, 3. Isten O rszág án ak m e g h ird etése a m eg térésre hívó fölszólítással, 4. színeváltozás, 5. az eucharisztia alap ítása, a h ú sv éti m isztérium szentségi k ifejezése”(R V M 21.).

Krisztus m isztériu m án ak szem lélése - az em ber m isz-

ginis Mariae tén u m án ak m egértése. E zt a m ély ig azság o t II. János Pál pápa a II. vatikáni zsin at és a R ed em p to r hom inis kezdetű enciklikában is kifejtette. H u szo n ö t év táv la­ tából újból m egerősíti: „K risztu s útját k ö vetve, akiben összefoglaltatik, föltárul és m eg v á ltá st n y e r az em ber útja. a hívő az igaz em b er képe elő tt á ll... hallgatván a M estert v ilágosságot lát ahhoz, h o g y b elép jen Isten O r­ szágába. .. és ez a mi eg ész é le tü n k ren d eltetése és vágya” (RVM 25.). A ró zsafü zér seg ít b efo g adni ezt a m isztérium ot.

jo b b a n elm élyül az Ige hallg atásáb an . E zért ajánlja a pápa, hogy a titkok kim ondása után lehetőleg o lv as­ sunk föl egy, a körü lm én y ek n ek m egfelelő szentírási részt; a ró zsafü zért n y u g o d tan és m éltóságteljesen m ondjuk. A z időbeli elo sztást illetően pedig tanácsolja, hogy a bevált gyakorlattól eltérően hétfőn az örv en ­ detes, kedden a fájdalm as, szerdán a dicsőséges titkokat v együk sorra, csü tö rtö k legyen a világosság titkainak napja, p én te k a fájdalm as, szom bat az örven­ detes és vasárnap a dicső ség es olvasóé.

Az apostoli levél h arm ad ik fejezete a tanú ságtétel; egy em ber szem élyes, és m ég is felelő sség teljes vallom ása, aki éli m indazt, am it k ijelen tett: P é te r u tó d án ak igaz szavai. II. János Pál n em h iáb a ad ta e n n ek a fejezetnek a „Szám om ra az élet K risz tu s” cím et. E bben a feje­ zetben tanúságot tesz és eg y b en tan ú ság ra szólít, hiszen m inden k eresztény hiv atása K risztu s élete. L evelében a Szentatya a szereteth ez való h aso n u lásró l b eszél, m e ­ lyet a ró zsafűzér ism étlő m ó d szere tám o g at: „E z e lső ­ sorban az Ü d v ö zlég y ek re érv én y es, m ely et m inden m isztérium nál tízszer ism é tiü n k ... m in t a szeretetnek a kifejezését, m ely n e m fárad b ele abba, h o g y újra m eg újra visszatérjen a szeretett s z e m é ly h e z ...” (R V M 26.), Mária által Jézushoz!

„D rág a testvéreim ! Egy ilyen egyszerű, ugyanakkor ennyire gazdag im ádság v aló b an m egérdem li, hogy a keresztén y közö sség újra fe lfe d e z z e ... K ülönösen hoz­ zátok fordulok, drága P ü spök T estvéreim , papok, d ia­ k ó nusok, s ak ik különféle lelkipásztori szolgálatokat végeztek, elő szö r m agatok tap asztaljáto k m eg a rózsa­ fűzér szépségét, aztán legyetek buzgó terjesztői. B en­ netek is bízom , te o ló g u so k ... S zám ítok rátok szerzete­ sek és sz e rz e tesn ő k ... R eátok tekintek, bárm ilyen álla­ potban élő fivéreim és nővéreim , keresztény családok, beteg ek és öregek, s reátok fiatalok: bizalom m al ve­ gyétek kézbe a ró zsafu zé rt” (R V M 43.).

A rózsafúzér m int szem lélő d ési m ó d szer által a hívő

S ta n c o A t t i l a

—i n t e r j ú —

Idősekkel

együtt

A négy év elméleti oktatás után a kispapoknak módjukban áll a tanultakat a gyakorlatba is átültetni. Itt tapasztalhatják meg, hogy mennyire nem könnyű az elméletet gyakorlatba ültetni. Az elmúlt egy év élményeiről, tapasztalatairól Csibi Sándor ötödéves társunkat kérdeztük.

MégIS: Hogyan illeszkedtél be az öregotthon életébe?

Cs. S.: Életem egyik legszebb pillanata volt, és ezt nem nagyképűségből mondom, amikor hátizsákkal a hátamon beléptem az öregotthon ajtaján. Ebédidő volt, az öregecskék épp az ebédlőben üldögéltek. Kinga nővér, aki behozott a kézdivásárhelyi állomásról, bemutatott, hogy én vagyok az új kispap. Egyszerre mindenkinek földerült az arca, és nagy izgalommal egymás szavába vágva köszöntöttek: „no, hál’ Istennek, hogy megérkezett”, ,,má’ úgy vártuk a tisztelend’ urat”, „be jó, hogy jö tt”.

Bevallom, nagyon jól esett ez a szeretetteljes fogadtatás.

Láttam, hogy itt tényleg várnak, mindegy a személyed, az, hogy honnan jöttél, ki vagy, hogy hívnak, csak az a fontos, hogy végre megérkeztél.

A nővérek és az alkalmazottak nagyon kedvesek voltak. így egyáltalán nem volt nehéz megszokni az életet köztük.

M égIS: Miben állott a program od és tevékenységed?

Cs. S.: Azt elmondhatom, hogy nem unatkoztam, de túlterheltnek sem éreztem magam. A reggeli lelki programot a nő­ vérekkel együtt végeztem. 6 ,15-től elmélkedés, reggeli di­ cséret, utána szentmise Szentléleken vagy Kézdivásárhelyen.

Közös reggeli a nővérekkel, ezután jött az öregekkel való foglalkozás. Lábat mostam azoknak, akik fel voltak írva aznapra, és ha nem jelöltek ki számomra más tennivalót, akkor a társalgóban felolvastam az aznapi olvasmányokat és a napi szent életét. Volt, amikor tornaórát kellett tartanom, széken ülő gyakorlatokat kellett végeztetnem, de ezt nem na­ gyon szerettem, igaz az öregecskék sem. Kivéve azt, amikor léggömbökkel dobálóztunk. Mindig volt egy-két ágyban fek­ vő beteg, akiknek oda kellett vinni az ebédet, majd mi is ebédeltünk. Utána volt másfél óra pihenési idő. Fél háromtól uzsonnakészítés - ezt mindig én csináltam és háromtól uzsonna. Utána regényt olvastam fel az otthon lakóinak, de miután a Monté Cristo grófja első kötetét befejeztük, inkább énekeltünk. Legtöbbször népdalokat, de az egyházi énekeket is szerették. Fél hattól rózsafüzér volt, utána vacsora és gyógyszerosztás. Mindezek után én is szabadidőt kaptam.

Vasárnaponként igeliturgiát tartottam a kápolnában, és min­ den harmadik hétvégén én voltam a szolgálatos.

Nagyjából ezt a programot követtem, persze, ha valamilyen más munka volt, akkor szívesen segítettem. Például már az első hétfőn a szomszéd faluban, Bélafalván, ahol van egy kertes házuk a nővéreknek, le kellett kaszálni a füvet. Az egyik öregecske, aki velünk volt, később is elemlegette: „milyen jól tudja vágni a tisztelend’ úr”.

M égIS: Milyen tapasztalataid voltak az idősekkel?

Cs. S.: Azt hiszem, hogy a legnagyobb pozitívum, ami meg­ van bennük az, hogy végtelenül hálásak. Mi nagyon sokszor elfelejtünk köszönetét mondani mindazért a sok jóért, amit

14

kapunk Istentől és az emberektől. Szinte természetesnek vesszük, mintha kijárna nekünk. Lehet, hogy még gépiesen odavetjük: „kösz”, de ez a szó kiveszett közösségünkből, hogy: „Isten fizesse meg” .

Nagy pozitivumuk az, hogy imádságos életet élnek, nem- '■* csak a program szerinti imán vannak jelen, hanem ezen ki- f, vül is sokat imádkoznak. Ezen a téren is nagyon sokat tanul­ hatunk tőlük.

Másik pozitívumuk a munkaszeretet. Bármilyen munkát :S szívesen megcsinálnak, amit rájuk bíznak. Sokszor mi mennyit zúgolódunk, ha valahova oda kell tennünk ápolt ; kispapi kezeinket. Ezek a hajlott öregek pedig örülnek, ha tehetnek valamit.

Pozitívum még a jókedv és a derű, mely egyesek arcáról sugárzik. Meglátszik, hogy hosszú életüket nem értelmetle­ nül élték le. Én is szeretnék egyszer ilyen jókedvű és derűs öreg lenni.

Negatívumot nincs miért mondanom. Voltak néha visszatet­ sző dolgok, de ez már a korral járó bajoknak tudható be. * M égIS: Hogy érzed, gazdagodtál lelkileg a gyakorlati év ' alatt?

Cs. S.: Minden bizonnyal, sőt azt hiszem többet, mint az ed­ digi teológiai évek során. Itt a szemináriumban megvan egy bizonyos „légkör”, szinte minden téren, amit a teljesítési kényszer vált ki. Mindig magadon érzed egy láthatatlan ka­ mera lencséjét. Nem tudsz felszabadulni, és ez akarva-akaratlanul rányomja bélyegét lelki életedre is. Szinte elfelejted azt, hogy mit jelent igazán szívből végezni a dolgodat. Nem tapasztalsz akkora fokú szeretetet magad körül, inkább csak olyan pillantásokat fogsz el, amelyek azt lesik, hogy mikor tévedsz vagy hibázol. Ebből a szempontból, mintegy felsz­ abadulsz a gyakorlati év alatt. A virág nem úgy növekedik, hogy erőszakkal húzzuk a szárát fölfele, mert csak kitép­ nénk, hanem szeretettel gondozzuk és öntözgetjük.

M égIS: Milyen lelkülettel tértél vissza az ötödévre?

Cs. S.: Először is tapasztaltam, hogy melyek kirívóbb hiá­ nyosságaim, melyek jobban megmutatkoztak a gyakorlati éven. Rájöttem, hogy nagyon sok fejlődésre van még szük­ ségem, főleg a lelki életben. Fontosak a szellemiek is, de in­ kább szeretnék olyan pap lenni, aki imádkozik híveiért, nem pedig kioktatja őket.

Amikor eljöttem az öregotthonból az egyik öreg megállított az ajtóban, és elcsukló hangon mondta: „Aranyom! Kincsem nincs, de amim van, azt magának adom. Megígérem, hogy imádkozni fogok magáért.” Most is érzem nemcsak az 5, de mások imáját is, amit értem mondanak.

Iste n segítségét kérem, hogy imájuk ne legyen hiábavaló. «

Karácson Tibor

—ünnep—

Az

öröm

Ján o s evangéliumának bevezető himnuszában olvassuk: „És az Ige emberré lett, és közöttünk lakozott” (Jn 1, 14). Ez a mondat nem csupán a himnusz egy mondata a sok közül, hanem egy közösség hitvallása Istenről és önmagáról.

Az Ige ember lett: titkot szemlélünk, a kereszténység hité­ nek, reményének és szeretetének magvát, azt a valóságot, amelyben - és csakis benne - feltárul az Isten és az emberi lét titka. Ennek a kijelentésnek mély és tágas tartalma van.

Először is arról szerzünk tudomást, hogy az Isten nem magá­ nyos öregúr, aki. valahogy tengeti örök létét, és néha-néha bekukkant a világ eseményeibe. Nem, ugyanis az Isten sze­ mélyek közötti örök lendületű szeretet. Viszont a szeretet, amelyet az isteni személyek kifejeznek egymás iránt életet adott: „És szólt Isten” (Tér 1, 3). Amennyiben ez a teremtő (Szólás) Ige az, akivel az Atya kölcsönös szeretet-viszonyban van (vö. Jn 1, 1-2), általa jött létre a mindenség és vette kezdetét az emberi történelem - amely egyben üdvtörténet is - (vö. Jn 1, 3-4.9-10), akkor kijelenthetjük, hogy az Atya sa­ játjának mondja a teremtést. A megtestesülés titkát fürkész­ ve ennél sokkal mélyebb misztérium tárul fel előttünk: az Isten nem csak megkülönbözteti magát művétől, hanem - és ez az örömhír - saját valóságává teszi Igéje által (vö. Jn 1, 11a. 14a): azért lehetünk Isten gyermekei, mert az Ige ember lett. Isten, valóságának teljességét történelmileg, és történel­ mi emberként nyilatkoztatta ki (vö. Jn 1, 18).

Az Ige ember lett, vagyis egy egyedi emberi természetet vett fel, ezzel pedig az ember lényegét tárta fel, amennyiben az ember az a lény, aki mindig a „fentiekre tekintő”, és épp ez képezi titokba mélyülő lényegét. Hiszen az ember, és az emberré lett Ige belemerülve az istenség teljességébe (vö. Jn 1, 16), vagyis megnyílva és kiüresítve magát (vö. Jn 1, 1213) az Istené lesz. Mindaz a kiüresítés, amelyben az ember az örökkévalóba merül, sajátos eseményként nyilvánul meg a megtestesülés titkában is, viszont legmagasabb rendű mó­ don. Isten valamivé vált, ami tőle, a változatlan és örök len­ dületű szeretettől különbözik. A tőle különbözőt, amit saját­ jának mond annyira magáévá tette, hogy annak minden tu­ lajdonsága az övé lett Jézus Krisztus emberi életében. Ezért

jóhíre válhat a megtestesülés az egész teremtés központi titkává, hiszen ebben az eseményben csúcsosodik ki Isten teremtői kiüresítő belemondása a teremtésbe. Ezért helytálló Szt. Ágoston meghatározása: Deus assumit creando - assumendo creat. Kiüresíti magát a történelmi emberbe való belemondásával, és éppen ez által teremti „onnan felülről” (vö. Jn 3, 3). Ennek értelme pedig az, hogy Fia által teremti az Atya a világot és szereti sajátjának, és ebből az okból teremti olyan­ nak, hogy az részesüljön belőle. Ezt a titkot pedig János foglalta össze tömören: „Mi mindannyian az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet” (Jn 1. 16): Isten „a magát odaajár dékozó teljesség.” Ezért Szeretet az Isten (ÍJn 4, 16b). Az pedig, hogy Isten ténylegesen szeretet és ilyen­ nek jelenti ki'magát, annak feltétele, hogy van Igéje, amely felé szeretettel viszonyul, és amely szeretetet az Ige mintegy képmás tükrözi vissza (vö. Jn 1, 18; Kol 1, 15). A Prológus tanúsága szerint Jézus, az emberit magára vevő Ige, az Atya teljesen tökéletes kinyilatkoztatója. Ő az Atya szeretetének egyedüli hiteles tanúja, ahogy erről az evangélium máskor is hangot ad (vö. Jn 1, 18; 3, 11; 7, 16; 8, 26-28 stb.)

A Prológus 1, 1-11 teológiája, miszerint: „mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát” (ÍJn 4, 10) a Prológus 1, 12-18 te­ ológiai mondanivalójában bontakozik ki világosan. Ő nem csak törvényhozó, mint Mózes, hanem a kegyelem és igaz­ ság hordozója, aki igazságában és kegyelmében alakítja át a teremtés müvét. Ő az igaz Isten igaz Fia (vö. ÍJn 5, 20), aki által „dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján" (Róm 5, 2b).

Ján o s evangéliumi himnusza nemcsak az Ige megteste­ sülésének fontosságát énekli meg és tesz hitvallást mellette, hanem az ember felelősségét és hivatását is közli: „Az a pa­ rancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (ÍJn 4, 21). „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyá­ tokat, aki a mennyben van” (Mt 5, 16).

Stanco Attila

,,H a az ünnep e lérkezik életedben, a kko r ünnepelj egészen Ö lts fe k e te ruhát. K efé ld h a ja d vizes kefével. Tisztálkodjál b elü lrő l és kívülről. F elejts el m indent, am i a köznapok szer­ tartása és fela d a ta . A z ü n n ep et n em csa k a naptárban írják p iro s betűkkel. N é z d a régieket, m ilyen áhítatosan, milyen fe lté tle n ü l, m ilyen körülm ényesen, m ennyi vad örömmel ün­ n ep eltek! A z ünnep különbözés. A z ünnep a m ély és varázsos rendhagyás. A z ünnep legyen ünnepies. (...) Legyen benne va la m i a régi rendtartásból, a h eted ik napból, a megsza­ kításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és fö lté tle n sé g . A z ünnep az élet rangja, fe lső b b értelme. Ké­ szü lj f ö l rá testben s lélekben. " Márai Sándor: Füves könyv (részlet)

—aján d ék

Ez a hónap az ünnep. M in th a m in d ig h aran g o zn án ak , nag y o n m essze, a köd és a hó fátylai m ögött.

G y erm ek k o ru n k b an e h ó n ap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácso n y fát rajzoltunk, karácsonyfát, h a rm in c e g y ággal. M in d en reggel, dobogó szívvel, m eg jelöltük, m in teg y letörtük e jelk ép es fa e g y ik ágát. íg y k ö z e le d tü n k az ünnep felé. E m ódszerrel sikerült a v árak o zás izgalm át csaknem e lv iselh etetlen n é fokozni. A hónap k ö zepe felé, am int k ö zeled ett az ünnep, m ár állandóan lázas v oltam , esté n k é n t m ár félreb eszéltem , hideglelős dadogással m eséltem dajk ám n ak vágyaim ról.

M it is akartam ? G ő z v a su ta t és je g y ly u k a sztó t, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, riv ald afén ­ nyel. sőt v aló szín ű leg kritik u so k k al és azokkal a szabónőkkel is, akik m eg jelen n ek a főpróbákon, és ro sszak at m o n d an ak a d arabról. E zen felül lengyel k ab á tk át akartam , to vábbá Indiát, A m erikát, A usztráliát és a M arso t. M in d ezt p ersze selyem papírban, angyalhajjal tetézve. E gyáltalán, g y erm ek k o ­ rom ban m in d ig a v ilág eg y etem et ak artam , az életet, am ely eg yszerre volt bicikli, kirán d u lás a T átrába, anyám zo n g o rázása a sö tét társalg ó b an , bécsi szelet, alm ásrétes és diadal összes ellen ség eim fölött.

M ost, h o g y az ü n n ep k ö zeled ik , m eg lep etéssel észlelem , m in th a m ég m in d ég v á rn ék valam ire. E napokban m egesik, hogy e lin d u lo k az utcákon, m egállók a kirakatok előtt, nézelődöm . Ö ngyújtó nem kell. F ényképezőgép, V icto r H ugó ö sszes m űvei bőrben, zsebkés, m elynek g y ö n g y h áztokjában ötféle penge van, to v áb b á d u g ó h ú zó , k ö rö m tisztító és pip aszu rk áló is, nem kell. S em m iféle tárgy nem kell már, s h a jó i m eg g o n d o lo m , lem o n d o k Indiáról, A u sztráliáról, és a M arsról is, ellen ség eim cikkeit érdeklődéssel olvasom , s szín h ázb a lehetőleg egyáltalában nem já ro k . M égis v alam it várok m ég.

A nnyi k arácso n y m ú lt el, eg észen sötétek, s aztán m ások, csillogók, m eleg e k és szagosak, annyi ünnep és m ég m in d ég itt állo k , a férfikor delén, őszülő fejjel, tele k ötelezettséggel és ígérettel, m ely ek et az A n g y al sem tu d n a m á r beváltani; s m ég m in d ig v árok valam ire.

N éha azt hiszem , a szeretetre v árok. V alószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki eg y sze r belekós­ tolt, holtáig ízlelni szeretn é. K ö zb en m ár m eg tu d tam , h o g y szeretetet kapni nem lehet; m indig csak adni kell, ez a m ódja. M e g tu d ta m azt is, hogy sem m i nem n eh ezebb, m in t a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a kö ltőknek, akik az érzelm ek m inden árn y alatát rögzíteni tudják szavaikban. A sz eretetn ek nincs színfoka, m in t a g y ö n gédségnek, nincs hőfoka, m int a szerelem nek.

T artalm át n em leh et szav ak b an k ö zö ln i; ha kim o n d ják , m ár hazugság. A szeretetben csak élni lehet, m int a fényben v agy a levegőben. S zerves lény talán nem is élh et m ásképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben, és a szeretetben.

M indezt tudva, ez eg y re zav a rta b b és b izo n y o sab b tudásban, nem teh etek m ást, m in t sorra já rn i az üzleteket, s v ásáro ln i ö n g y ú jtó t, illatszert, nyak k en d ő t és je g y ly u k asztó t, gő zv asu tat és V ictor H ugó összes m üveit. T udom m in d ez rem énytelen. M it csináljak? A z em b er azt adja, am it tud.

-interjú—

Nincs

oktatás

nevelés

nélkül

Király László tanár úrral líceumi éveim alatt ismerkedtem meg. Én már ahhoz a generációhoz tartoztam, akit csak két évig tanított, ugyanis X. osztály elvégzése után értesültünk arról, hogy a Tanár úr „másodszor is ” nyugdíjba vonul. Azon tanáraink közé tartozott ő, akit még lázongó fia ta l diákként is nagyon tiszteltünk és szerettünk. Arra a mondásra, hogy': „a tiszteletet kiérdemelni, nem pedig kikövetelni kell" - én példaként őt állítanám. Zajongásnak - ami azért előfordult - magyar órán nem volt helye. Ugyanakkor sikerült megszerettetnie velünk a magyar irodalmat.

Három év eltelte után ismét a „keze" alá kerültem és nekem ju to tt az a megtiszteltetés, hogy néhány kérdést feltehessek neki.

Először életútjáról kérdeztem.

K. L.: Gyulafehérváron születtem 1928-ban. Itt végeztem elemi iskolái­ mat a katolikus iskolában, utána a Mailáthban két esztendőt. A bécsi dön­ téskor Kolozsvárra kerültem és a pia­ rista gimnáziumban fejeztem be tanul­ mányaimat. Ez után az akkori Bolyai Egyetemen végeztem el a tiszta magyar szakot. Az államvizsga után Nagyenyedre kaptam kinevezést. Ott tanítot­ tam 1988-ig. 1990-ben elvállaltam a Gyulafehérvári Római Katolikus Sze­ mináriumi Líceumban a magyar taní­ tását. Azóta itt vagyok, ide járok, Gyulafehérvárra.

MégIS: Meséljen tanulmányairól, egyetemi éveiről, valamely kedves élményéről, amely ezekhez az évekhez fűződik!

K. L.: A tanulmányi időszak bizonyos szempontból szép, és bizonyos szem­ pontból nehéz volt. A szépséget első­ sorban az jelentette, hogy a tanárok szinte késztettek arra, hogy sokat ol­ vassunk, éspedig azzal, hogy nagyon szelektíven adták le az irodalmat, sok mindent kihagytak. így felébredt a kí­ váncsiság, hogy azokat az írókat is megismerjük, akiket az egyetemen nem tanítottak. Néhány példát is mondha­ tok: Dsida Jenő költészetét nem vizs­ gáltuk. Sokat olvastunk Dsida verseket.

Vagy abban az időben még Tamási Áront sem tanították az egyetemen. Őt is sokat olvastuk. Általában azokat az írókat tanították elsősorban, akik a ko­ rabeli ideológiának megfelelően tudták kiaknázni a mondanivalót, a többieket pedig elhanyagolták. így például szó sem esett arról, hogy Balassi Bálint istenes verseket is írt, de mi azért olvastuk ezeket. Tehát az volt a szép benne, hogy szinte párhuzamosan végeztük munkánkat: amit az egyetemi program kötelező módon előírt és órá­ kat tartottak róla, azt is tanulmányoz­

tuk, és azon túlra is kiter­ jesztettük érdeklődési körünket.

M égIS: A Tanár úr ezelőtt három évvel még a kis szemináriumban is taní­ tott, most már csak a teológián tanít. Miért vál­ lalta a mindennapi utazást, a fáradalmakat, hiszen akkor már rég nyugdíjas volt?

K. L.: Igen... ennek több magyarázata is van. A leg­ fontosabb az, hogy úgy éreztem, visszatértem kiin­ dulási helyemhez. A Mai­ láthban kezdtem közép­ iskolai tanulmányaimat, és visszajöttem. Nagyon szívesen jöttem vissza a kisszemináriumba, vállalva az utazás fáradalmait is, mert egy megértő közösségre találtam a diákság körében is. Három igazgatót éltem át. Mind a három egy nagyszerű közösséget teremtett, ahol az ember jól érezte magát órán kívül is. Nem úgy volt, mint ahogy napjainkban sok iskolában megfigyelhető, hogy a tanár becsengetéskor lépi át az iskola kapu­ ját, kicsengetéskor már rohan ki az iskolaépületből. Egyébként Németh László is az ideális pedagógusról írva megemlíti, hogy azt tartja igazi tanár­ nak, aki óra után nem veszi rögtön a kalapját és rohan haza, hanem ottmarad az iskolában, és foglalkozik a diákokkal.

M égIS: Mit jelentett a Tanár úr számá­ ra, hogy egyházi iskolában tanított, tanít?

K. L.: Ez megint csak a visszatérést jelentette a kiindulási ponthoz. Vagyis ahhoz, hogy katolikus iskolákban ne-

,

velkedtem, nőttem fel. Mind a Mailáth­ ban, mind a piarista gimnáziumban ki­ váló tanárok oktattak, és ahogy Márton Áron püspök úr több írásában hangoz­ tatta: nem kizárólagosan csak az ok­ tatással foglalkoztak, hanem náluk az oktatás és a nevelés egybeforrott. Azt gondoltam, hogy ezt az utat továbbvi­ szem és a személyes példaadással, a di­ ákokkal való közvetlen kapcsolattal szerettetem meg velük az irodalmat, a nyelvet, hogy érvényesüljenek és látó­ körük szélesedjen.

M égIS: A kommunizmus ideje alatt volt-e nehézsége magyartanári hivatása miatt?

K. L.: A nehézséget elsősorban az je­ lentette, hogy nagyon szigorúan, meg­ kötött program alapján kellett tanítani az ismeretanyagot. És akkor az ember­ ben mindig hiányérzet volt, hogy na ; erről sem lehet beszélni, arról sem le­

—

két beszélni, így kell belemagyarázni dolgokat, amúgy kell belemagyarázni dolgokat. De az ember valahogy m in­ dig megtalálta a módját, hogy a diá­ kokat gondolkodásra késztesse, hogy valamiképpen érzékeljék azt, hogy több szempontból lehet az irodalmat megközelíteni. Elsősorban olyan szem­ pontból, hogy mit nyújt az irodalom, milyen értéket teremt meg. És nem pusztán abból kellett érvényesülni, amit az irodalom a korabeli idők em­ berének üzent, mert ezt a kommunista rendszer a legtöbb író esetében kisajátí­ totta magának. József Attilát kom m u­ nista költőként állították be, és tudo­ mást se vettek róla, hogy szép istenes versei is vannak. De ezt más példa is igazolja.

MégIS: A Tanár úr az évtizedek során sok tapasztalatot szerzett a nevelés és a tanítás terén. Véleménye szerint mitől lesz valaki jó pedagógus?

K. L.: Sok függ attól, hogy milyen ismeretanyagot halmozott fel magának.

De nagyon fontos, hogy érezzen hiva­ tást a pálya iránt. Ha hivatásérzés nincs a pedagógusban, akkor valahogy nem is éri el azt az eredményt, amelyet el kellene érnie. Belső láng, belső tűz kell hogy fütse az embert, amikor a „kated­ rára lép”. Tehát a jó pedagógus jó ta­ nárként akkor fog működni, hogyha megfelelő ismeretanyaggal rendelkezik és olyan képességekkel, hogy ezt az ismeretanyagot átvigye az új nemze­ dékbe. Úgy vigye át, hogy az új nem­ zedék később se szakadjon el attól a

tárgytól, amit tanított, hanem tovább éljen benne, késztesse arra, hogy olvas­ son, hogy szeresse a könyvet, szeresse a nyelvét, művelje, ápolja.

M égIS: Bizonyára rengeteg szép él­ ményben volt része a Tanár úrnak az évek során. Felidézné egy kedves peda­ gógiai élményét?

K. L.: Ez még a '70-es években történt, amikor bizony kevés könyvet lehetett a könyvesboltokban vásárolni. Különö­ sen Enyeden, ahol egy könyvesbolt állt rendelkezésünkre. Szüneten, mikor be­ megyek a könyvesboltba az elárusító mondja, hogy: „A Tanár úr tanítványai már ezeket a ma kapott könyveket mind felvásárolták.” Ez nagy eredmény volt. Habár fájt, hogy én nem jutottam hozzá a könyvekhez, nagyon örvend­ tem annak, hogy a diákok még az órát is elhagyva elmentek és könyvet vásá­ roltak. Vagy más példa: Ez a '60-as években volt, amikor a felvételik mind nehezebbek kezdtek lenni. A képzős osztályban volt két fiú, akik nagyon jó irodalmárok voltak, de mi beléjük oltottuk a hivatásérzést, hogy kész, államvizsga után mennek tanítónak. Ősszel találkozom velük és látom, hogy valamit nagyon kerülgetnek. És bejelentik, hogy: „Tanár úr, ne hara­ gudjon meg, de mi elmentünk az egye­ temre felvételizni és a magyar szakra bejutottunk. Ez is egy olyan élmény volt, ami, mondjuk úgy megragadott.

M égIS: Véleménye szerint mennyire fontos az irodalomban való jártasság

in te rjú ­

egy pap számára? Fontosnak tartja-e az irodalomoktatást a teológián?

K. L.: Nyilvánvalóan. Az eddigi ta­ pasztalataim is azt mutatják, hogy a papság jelentős része jól ismeri az iro­ dalmat és olvas. Ezt nemcsak a köny­ vek vásárlásából lehet lemérni, hanem egy-egy prédikációból, egy személyes beszélgetésből, hogy mennyire lépést tartanak az irodalom fejlődésével. De nagyon szükségesnek érzem, hogy a teológián az irodalomoktatás hatéko­ nyabban folyjon. Éspedig azért, mert a jelenleg érvényben lévő középiskolai programok egy kissé ismét a régi szel­ lemiség jegyét hordozzák. Tehát szük­ ség lenne arra, hogy az irodalomnak azon vonulatait is alaposan megismer­ jék, amelyek érzékeltetik, hogy a ke­ reszténység felvételével, hogyan alakul ki az írásbeliség, hogyan jelenik meg az irodalom, és ez a vallásos szellem hogyan vonul végig az egész irodalom menetén.

M égIS: A Tanár úr mit ajánl, mire kel­ lene jobban odafigyelniük a kispapoknak?

K. L.: Elsősorban a saját szakomból indulok ki. Csak erre vagyok hivatott.

Azt szeretném mondani, hogy a nyelvismeretüket állandóan fejleszteniük kell, hogy tudjanak fiatalhoz, időshöz, értelmiségihez, kevés iskolát végzett emberhez egyaránt megfelelően szólani. Az ő nyelvi kifejezőkészségük min­ denkinek példaként szolgálhasson.

Veress Lórónd

h á ború idején történt, a m ik o r sze g én y ség ü k m iatt az em bereknek m é g az is ko m o ly g o n d o t jelen tett, h o g y a m in d e n n a p i b ete v ő t előterem tsék. Ilyen k ö rü lm é n ye k kö zö tt is ké szü ltek a karácsonyra, s persze a gyerekek, m int m indég, n a g yo n k ívá n csia k voltak, ho g y m ilyen a já n d éko t hoz m a jd a kis Jézu s? M inden szü lő öröm et akart szerezn i gyerm ekén ek. E z a bb a n az időben kü lönösen n eh éz volt. A z eg yik éd esapa fa m o zd o n y t barkácsolt kisfiának. N a g y k é szü lő d ésb en volt, m inden este a p in c é b e n dolgozott, ho g y k a rá cso n yra k ész legyen az ajándékkal. A z eg yik este a kisfia a csendes kop á cso lá sra lem ent a pin céb e. M egdöbbent, a m iko r m eglátta, hogy1 édesapja k észíti a m ozdonyt. E g y eg ész vilá g om lott ö ssze benne. F á jt neki, ho g y nem a kis J ézu s az, aki az ajándékokat hozza. Úgy> érezte, hogy’ m á r képtelen bárm iben, és bá rkin ek is hinni. Úgy’ érezte, hogy’ édesapja éveken át b ecsa p ta őt. A z a p a ezt m o n d ta a fiá n a k : „Ne ess kétségbe. A kis Jézus létezik. O ajá n d éko z m eg téged. Ő a d erőt nekem , h o g y e zt a m o zd o n yt elkészíth essem szám odra. " A g y e rm e k szem e m egcsillant, boldog volt. mert m egértette, h o g y a kis J é zu s éd esa p ján keresztü l a já n d éko zza m eg őt. M ilyen j ó lenne, ha m i is Jézu s

A

m unkatársai len n én k...

Kovács István Attila

19

'-tö rté n e le m -

A

s z a b a d k ő m ű v e s s é g

Egy alkalommal, tévézés közben különös adás ragadta meg a figyelmemet. Jól öltözött, ápolt úriember próbálta bebizo­ nyítani, hogy milyen nagyszerű dolog a szabadkőművesség, mert rengeteg jót tett az emberiségért, a kultúráért, a haladá­ sért. Azután elmondta, hogy ez tulajdonképpen egy titkos társulat, ahová nem lehet csak úgy belépni, hanem bizonyos beavató szertartáson kell előbb keresztül menni. A dolog rögtön érdekessé vált számomra, éspedig két okból. Hogyha csupa jó dolgokat tesznek ezek az úriemberek, és annyira szívükön viselik a világ sorsát, akkor miért nem, vagy csak nagyon keveset tudunk létezésükről? A másik dolog, ami foglalkoztatott: Ahhoz, hogy valaki jót tegyen embertársá­ val, miért kell hogy titkos társaságnak a tagja legyen?

Ezekre a kérdéseimre keresve a választ, elkezdtem kutatni. Érdekes módon megtapasztaltam, hogy lehet ugyan forrás­ anyagot találni a szabadkőművességről, de az adatok annyira ködösek és ellentmondásosak, hogy csak nagyon nehezen jutottam előre a kutatásban. De most nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy mit is rejt magában ez a furcsa név.

A Katolikus Lexikon megfogalmazása szerint: „A szabad­ kőművesség titkos társulat, mely a felvilágosodás, haladás és jótékonyság jelszavai alatt kozmopolita és humanisztikus alapon s minden vallási megkötöttség kizárásával ápolja tag­ jai közt az érdekközösséget s törekszik az emberiséget a saját szellemében átalakítani.”

Rögtön megállapíthatjuk, tehát, hogy valójában egy látha­ tatlan arcú szervezettel állunk szemben, amely politikai és társadalmi téren nagy befolyással bír, és igyekszik az embe­ riség sorsát saját érdekében úgy alakítani, hogy az a vallás­ tól, Istentől minél jobban eltávolodjon.

A szabadkőművesség eredetéről számos legenda létezik: az intézmény hívei arra törekedtek, hogy a szabadkőművessé­ get, annak titokzatosságának s tekintélyének növelésére, kapcsolatba hozzák a történelem mindenféle titkos, rejtelmes szervezetével. Majd látni fogjuk, hogy túl a legendákon, a valóság egészen más.

A legrégebbi hagyomány szerint a szabadkőművesek a tem ­ plomos lovagok utódai. Valójában a templomos lovagok rendjét 1118-ban a jeruzsálemi Salamon-templom közelében (innét az elnevezés) nyolc francia nemes alapította (fehér köpeny piros kereszttel), s már kezdettől fogva valódi lovag­ rendnek indult. Gazdagsága miatt kiváltotta Szép Fülöp francia király (1285-1314) ellenszenvét, aki elérte, hogy 1312-ben a rendet a Vienne-i zsinat feloszlatta. A rend fel­ oszlatásával kapcsolatban voltak bizonyos túlkapások, és ezt felhasználva a szabadkőművesek azt állítják, hogy a lovagok az elszenvedett üldözések, kínzások elől kőművesnek öltöz­ ve Skóciába menekültek, ahol káptalant alapítottak, felvették a kőműves nevet, s a nagymester engedelmével megnősül­ tek. így kialakult a skót rítusú szabadkőművesség.

A másik hagyomány a rózsakeresztesekhez kapcsolódik. A középkori rózsakeresztesek a misztikus tudományokkal, az

alkímiával, az asztrológiával foglalkoztak. Titkos csoporto­ sulásokba, páholyokba tömörülve igyekeztek szabad elmél­ kedésre és kutatásra irányuló törekvésüknek teret nyerni.

A szabadkőművesség igazi eredetét inkább a középkori kő­ műves céhekben kell keresnünk. Főleg Angliában a gótikus katedrálisok építésénél tevékenykedő kőfaragók céhekbe tö­ mörültek. Művészi tehetségük igazi tudatában eltávolodtak az egyszerű kőművesektől. Ezt az elzárkózást, titokzatossá­ got érthetőbbé teszi az a tény is, hogy ebben a korban nagy tisztelet övezte mindazt, ami a vallással kapcsolatos volt, így a katedrális építőit is. A kőfaragók magukat a nehezen meg­ munkálható mészkőről, free-stone-masons, illetve freemasons-nak nevezték. A helyet, amely legtöbbször az épülő katedrális mellett lévő épület volt, páholynak (lodges) nevezték.

1717-ben négy ilyen londoni páholy az Almafához címzett kocsmában gyűlést tartott és Antony Sayer nagymester veze­ tésével nagypáhollyá alakultak. Ezzel rendet teremtettek a már meglévő páholyok között és csak azokat ismerték el szabályosnak, amelyek a nagypáholy vezetése alatt működ­ tek. Fontos esemény a szabadkőművesség történetében James Andreson skót anglikán lelkész működése, aki 1723ban kiadta a szabadkőművesség ma is elismert törvényköny­ vét: „A szabadkőművesek alkotmánya” címmel.

A z első nagypáholy kezdetben csak London és Westminster városokra terjesztette ki működését, de hamarosan Skóciá-. bán és Írországban is nagypáholyok alakultak. A szabadkő­ művesek közé hamarosan a királyi család tagjai is beálltak.

Ezzel is magyarázható az angol szabadkőművesség konzer­ vatív és zárkózott jellege.

A szabadkőművesség Angliából gyorsan átterjedt az angol gyarmatokra is, így Észak-Amerikára is, és hamarosan önál­ lóvá vált. Az Egyesült Államok megalapítói, szabadságának kivívói nagyrészt a szabadkőműves páholyokból kerültek ki, így Benjámin Franklin, George Washington, sőt a későbbi­ ekben az Egyesült Államok elnökeinek nagy része is szabadkőműves volt, mint például Franklin Delano Roosevelt vagy Harry Trumann.

Európában a szabadkőművesség sorsa különféleképpen alakult. A vallási, politikai változásoktól függően változott a páholyok sorsa is. A katolikus országokban, így Olaszor­ szágban, Spanyolországban, Portugáliában, valamint a Habsburg-ház országaiban nem nézték jó szemmel ezt a szabad szellemű intézményt. Ezért ezekben az országokban csak ké­ sőbb, a XIX. században alakult ki a páholyok egységes szer­ vezete. Érdekességképpen felsorolom egypár közismert ma­ gyar szabadkőműves nevét: Bánffy György, Kazinczy Fe­ renc, Kölcsey Ferenc, Kossuth Lajos, Jókai Mór, Klapka György, Teleki László, Csáky Tivadar.

A szervezet tevékenységében nagyon fontos szerepet játszik a politika. Somogyi István szerint, aki a két világháború között a szabadkőművesek tevékenységét tanulmányozta, a

—tö r t é n e le m -

kevésbé

ismert

szervezet igazi célja a világuralom, a trónok lerombolása, a polgári társadalmak megsemmisítése. Ha valójában igaz az, amit állít, és ha megnézzük az utóbbi száz év történelmét, nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy a láthatatlan arcú társaság nem ült karba tett kézzel sehol a világon, és főleg Európának szentelt megkülönböztetett figyelmet.

A szabadkőművesek vallásilag többnyire közömbösek. Bár vallják azt, hogy hisznek egy magasabb rendű szellemi lény­ ben, rengeteg közöttük az olyan ember, aki tulajdonképpen ateista, amit szépen, szalonképesen így fejeznek ki: szabad-

-.3®

■ -M :

gondolkodó. Ebből aztán értsen mindenki azt, amit akar. Is­ tent a „Világmindenség Nagy Építőmesterének” hívják. Jel­ mondatuk: „A Világmindenség Nagy Építőmesterének di­ csőségére”, amely nagyon hasonlít a jezsuiták „Omnia ad maiorem Dei glóriám” (Mindent Isten nagyobb dicsőségére) -jelszavához. Lehet, hogy ez is tudatos kicsúfolása annak a rendnek, amely közismerten feltétlen egyházhüségéről híres?

A keresztény ember számára, aki elmélyül egy kicsit ennek a titkos szervezetnek a tanulmányozásában, talán furcsa le­ het, hogy tanításukban sehol sem szerepel kifejezetten, hogy a személyes, egy, igaz, szentháromságos Istenről van szó, aki értünk emberré lett. Nem, a szabadkőművesek minden­ kinek megengedik, hogy azt az Isten tisztelje, akit ő igaznak tart. Hogy az az Isten éppenséggel a szentháromságos egy Isten, Allah vagy Buddha, az számukra teljesen mindegy. De nemcsak vallási közömbösség jellem zi őket. Egyházellene­ sek is. Ebben leginkább a francia szabadkőműves szervezet tűnik ki. Ez befolyásával mindig megpróbálta aláásni az Egyház tekintélyét.

A Le Grand Orient de Francé és az irányítása alatt álló töb­ bi páholy az 1789-es francia forradalom eszméire támasz­ kodva a szabadság, a testvériség és az egyenlőség jelszava alatt mindent igyekezett és igyekszik tönkretenni, ami a katolicizmussal kapcsolatos. Legjobb példa erre az Egyház és az állam szétválasztása, olyan módon, hogy az Anyaszentegyháztól megvontak szinte minden olyan eszközt, amely az evangélium hirdetését mozdította elő. A szabad­ kőművesség vallásellenes jellegét az Egyház hamar észre­ vette, s a pápának fenntartott kiközösítés terhe alatt tiltotta meg a szabadkőművességbe való belépést. Az 1917-es Egy­ házi Törvénykönyv 2335. kánonja megerősíti a kiközösítést.

A pápai megnyilatkozásokban többször olvashatunk a sza­ f f l= V |K

arca

badkőművességről. Az Egyház óvja hűséges tagjait attól, hogy ennek a társulatnak tagjai legyenek. Leghíresebb ezek közül XII. Kelemen In eminenti apostolatus specula kezdetű apostoli levele 1738-ból. Ezt írja benne: „Ezekbe az egye­ sületekbe beiratkozni az okos és derék emberek ítélete sze­ rint, teljesen ugyanazt teszi, mint a gonoszságnak és a rom­ lásnak a bélyegét magára venni; ha ugyanis nem cseleked­ nének rosszul, a nyilvánosság nem lenne ekkora gyűlölettel irántuk... Az apostoli hatalom teljességéből kifolyóan úgy határoztunk, hogy azokat el kell ítélni, és meg kell tiltani...”

Később Boldog IX. Piusz pápa Qui pluribus kezdetű kör­ levelében megerősíti elődei tilalmát.

XIII. Leó Humánum genus kezdetű körlevele is a szabadkőművesek ellen irányul: „Szándékaik közül a legrosszabb, tudniillik alapjaiban felforgatni minden vallási és közéleti fegyelmet, amelyet a keresztény intézmények teremtettek, és a saját elképzelésükhöz alakított új fegyelmet kialakítani, kétes naturalizmusból származó alapokon és törvényekkel.” „Senki se gondolja, hogy bármilyen okból szabad neki a szabadkőművesek társaságába beiratkoznia, ha a katolikus hitvallás és a saját üdvössége annyit ér neki, amennyit érnie kell.” (DS 3156-3158) Végiglapoztam egy hosszú névsort, amely a magyar szabadkőművesek nevét és foglalkozását tartalmazza. Szinte kizá­ rólag az értelmiségi réteg képviselői. Rengeteg közöttük a jogász és a kereskedő, a pénzügyi szakember. Faji szem­ pontból pedig a zsidók elsöprő többséggel dominálnak. Leg­ több ország úgynevezett modem, liberális alapokon nyugvó alkotmányát a szabadkőművesek szerkesztették meg (pl. az Egyesült Államok és Franciaország alkotmánya). A francia befolyást Európa politikai életének alakulására mi is megta­ pasztaltuk, és tapasztaljuk a mai napig is, bár rengeteg szép, jól hangzó, de valójában szemfényvesztő dologgal hitegettek és hitegetnek. És mindez a szabadság és emberi jogok égisze alatt történik Nyilván senkinek sem tetszik, ha akad valaki, aki az igazsá­ got meg meri mondani, főleg, ha az igazság fáj, mert érzi, hogy valami nincs rendben. Ezt tette, és teszi ma is az Egy­ ház: megmondja az igazat! És ez a szabadkőműves politiku­ soknak sem tetszett annak idején. Voltaire jelszava: „Tapos­ sátok el a gyalázatost ’’(mármint az Egyházat) a politika meghatározó szlogénjévé vált a múlt században. És ezt igye­ keztek is hűségesen teljesíteni. Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk: nem valószínű, hogy a szabadság, az egyenlőség vagy a testvériség vezette ezeket az embereket cselekedeteikben, amiket az Egyház vagy az emberiség ellen tettek, és talán most is tesznek. De mindezen események ellenére számunkra igazán mérvadóak csak Krisztus szavai lehetnek: „Bízzatok: én legyőztem a világot!” (Jn. 16,33)

Korom Imre

21

—l i t e r a t ú r a —

„Világizzása hőmérsékletem” Hatvanöt éve hunyt el Jó zse f Attila Keddi n ap volt. D e c e m b e r h arm ad ika. E zerk ilen cszá zh a rm in c ­ hetet írtak. A csen d ő rség i je g y z ő k ö n y v tan ú ság a szerint 19 óra 36 p e rc k o r in d u lt ki a teh erv o n at a balato n szárszó i v a sú tállo m ás­ ról. N ag y L ászló szem tan ú , szárszói lakos nyilatkozta: „A m időn a v o n at m o zg ásb a jö tt eg y e m b er a já rd a keleti o ldalán futva jö tt a v o n ath o z s a so ro m p ó a la tt átb ú jt és legu g g o lv a kb. 8-10-ik kocsi alá v etette m a g á t.” E gy m ásik szem tanú látta, hogy a vonat kereke egy em b e rt h ö m p ö ly g et m aga előtt és elm o n d ása szerint ak k o r a v o n at azo n n al le is állt. A z em b ert kiv ették alóla, de „m ár élet n e m v o lt b e n n e .”

>

O v o lt J ó z s e f A ttila, a h u sz a d ik század m ag y ar iro d alm án ak egyik leg n ag y o b b alakja. A ta n ú v a llo m áso k eg y értelm űen azt b izo n y ítják , h o g y ö n g y ilk o ssá g o t k ö v etett el. E zt tám asztják alá u tolsó versei is (T alán eltű n ő k h irte le n ..., ím e, hát m egleltem h a z á m a t...). M o sta n á b a n v iszo n t egyre inkább h an g o t kap azt a v élem én y is, h o g y v aló jáb an b a le set tö rtén t azon a hatvanöt évvel ezelőtti d ecem b eri napon. H ogy m i az igazság, egész p o n ­ tosan n em tu d n i...

I s te n e s versei (ezek rő l nem an n y ira tu d u n k általában, m ivel „n in csen ek b en n e a ta n a n y a g b a n ” ) különösek. L eg szem b etű ­ nőbb, hogy b en n ü k Isten nem m int a történelem ura, fényesen uralkodó k irá ly je le n ik m eg, n e m m in t bíráló szigorú atya, h a ­ nem m int já tsz ó tá rs, barát, gyen g éd szülő. V ers-szituációiban a já té k o ssá g d o m in ál, e m e lle tt eg y szerű ség jelle m zi a gondolatok fűzését, a m o n d atsz erk esztést, a rím elést. Jó péld a erre az Istenem cím ű vers.

Is te n e m

D olgaim elől rejtegetlek.

Istenem , én nagyon szeretlek.

H a rik k a n cs volna mesterséged, seg ítn ék kiab áln i néked.

V alójában m in d v ég ig k ereső e m b er m aradt...

M ár g y erm ek k o rátó l nehezen alakuló élete előkészítette beteg­ ségét. U to lsó ö t év e a n y o m o r, a m éltán y talan , igazságtalan m el­ lőzések, a sik ertelen ség ek je g y é b e n telt. 1937 nyarán állapota v álság o sra fordult. B arátai tám o g atásával szan ató riu m b a vonult, ahol n éh án y h ó n ap ig kezelték. A m ik o r állapota b iztató b b n ak lát­ szott, B alato n szárszó ra k ö ltö zö tt nővéréhez.

O tt élt d ecem b er h arm ad ik áig .

J ó z s e f A ttila

Vidám és j ó volt s tán konok, ha bántották vélt igazában.

Szeretett enni s egyben másban istenhez is hasonlított.

E gy zsidó orvostól kapott kabátot és a rokonok úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.

A görög-keleti vallásban nyugalm at nem lelt, csak p a p o t országos volt a pusztulásban,

H ogyha m eg szántóvető lennél, | segítnék ak k o r is m indennél.

A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném .

Vagy talán ek eszarv at fogva szán tan ék én is a nyom odba, a szikre figyelnék, hogy ottan a v asat m ég m élyebbre nyomjam.

H a csősz volnál, hogy óvd a sarjat, én zav arn ám a fele varjat.

S bárm i efféle volna munkád, velem azt soha m eg nem unnád.

Ha n ev etn él, én is örülnék, v acsora után m elléd ülnék, p ip ám at egy k icsit elkérnéd s én lassan m indent elbeszélnék.

no de hát ne búsuljatok. szőcs csaba

—

Benzinkutas: - Tüzet, hölgyem ?

-k-k-k

Jck-k Főnök - Klassz ez az ajándék: öngyújtó re­ volver form ájában... k k k

Hentes: - Dobd ide a nagykést!

-k-k-k

Légtornász: - M ár m iért csinálnám hálóval ?! *** ,, \

Tornatanár: - M inden gerelyt ide!

V illanyszerelő: - Persze, hogy kicsavartam a biz­ to síték o t..

k-k-k

\

-kk-k

Tarzan: - M elyik m arha olajozta be a liánt?

\ ^

-k-k-k

Vegyész: - Ezt a vegyületet most alaposan fel­ rázzuk...

***

-k"k-k

Hóhér: - Akad a guillotine? Sem m i gond, m indjárt m egnézem ...

Vadász: - Szervusz kicsi m edvebocs, hol hagy­ tad anyukádat?

***

-k-k-k

—

Toronyugró: - M elyik barom engedte le a vizet a m edencéből?

Ut ol s ó s z a v a k

Betonozok: - Csak óvatosan, m ég nem kötött m eg teljesen.

szórak o zás

Takarítónő: - M éghogy zárlatos a konnektor?

-k-k-k Pilóta: - Ez a hegy m ég nem volt itt a m últ­ kor!

-k-k-k

„Add, hogy sose kívánjak »színen lenni«. A világnak amúgy is kötelező olvasmánya a »zűrzavar kézikönyve«.” (Pilinszky János) A gondolat folytatása a rejtvény f ő soraiban olvasható.

VÍZSZINTES: /. A megfejtés első része (Zárt betűk: E, G, S, E) 14. Legendás magyar zenekar 15. Tony.... brit miniszterel­ nök 16. ... ó r a - irodalmi műsor 17. Nemi betegség 19. Néma kínai! 20. Vörös angolul 22. Gramm 23. Zamat 24. Lyukas pont!

25. Mátyás király jelzője 29. Bór 30. Az 1930-40-es évek nagy magyar filmszínésze 32. Zérus 33. Magyarországi megye 36.

Román női név (fölös ék.) 37. Ezen! 38. Dél-amerikai tó 41. Sugár 42. Meghódított terület jelzője 45. Epe kétharmada! 46.

Trade Mark 49. ,.,-Ce, kínai filozófus 50. Emel! 51. Fehér megyei gépkocsijelzés 53. Amper 54. Arpád-házi szent 57. Örülj latinul 60. Szamárhang FÜGGŐLEGES: 1. Magyar 2. Politikai eszméket népszerűsít tömeg előtt. 3. Angol Kft. 4. Ceruzamérték 5. Elfog 6. Afrikai ország 7. Sír (ékezethiány) 8. !

2 3 Arrább az elején! 9. ... Moro - meg­ gyilkolt olasz politikus 10. Somogy 14 szélek! 11. Vonat ném etül 12.

Demokratikus Köztársaság (röv.)

13. ÖAI 14. A m egfejtés m ásodik része (Zárt betűk: I, E. K., 1. E) 18.

Izrael szent hegye 21. Önzés 22.

Gauss 26. Szent ..., az utolsó va­ csorán használt kehely 27. Simon László 28. Tüzet táplál 29. Kettőz­ ve: hiábavaló szöveg 31. Férfi (lat­ inul) 34. ... Apostolicae Sedis (a Szentszék hivatalos közlönye) 35.

Fehérítőmárka 38. Tamási Áron 39.

Arany műve 40. Az egyik szülő 43.

Budapesti egyetem 44. Octavian ... (román költő) 47. Belőle bújik ki a csíra 48. Némán átugró 52. Bizal­ mas (röv.) 55. Részben erényes! 56. s z ő c s csa b a Itt az elején! 58. Actio Catholica 59. Német személyes névmás 61. Ellenérték

A megfejtést postán vagy e-m ailen várjuk szerkesztőségünkbe, legkésőbb 2003. m árcius 1-ig. A helyes m egfejtők között könyveket so rso lu n k ki. 2002/2-es szám unk rejtvényének helyes m egfejtése: , . . . kapcsolat,

m ely megrendítőbb, m élyebb lenne, m int a barátság.

”

K önyvjutalm at nyertek: P. Szőcs

László S J (Kolozsvár), A n ta l Imre (G yim esfelsőlok) és Főcze Imre (G yim esfelsőlok). G ratulálunk!

íflstjis '2ÜQ2/3

23

Karácsonykor a terek, kirakatok feldíszített fenyőkkel telnek meg. Az utcákon, üzlethelyiségekben karácsonyi dalok hangzanak. Az emberek bevásárolnak, és mindent megtesznek, hogy ünnepeljék a Szeretetet... Azt, amely egy egészen más világban gyökerezik... Melyet nem a hangulat, a külsőség, az egyszeri alkalom teremt. Az igazit, mely örök. Melyet te teremthetsz.

Teremtesz?!

Imre

A megtestesült Isten szinte csak észrevétlenül lépett be közénk. Igaz: kicsiny, mérhetetlenül kicsiny fény ez, de reális.

A találkozással kapcsolatban egyetlen reményem, hogy semmit sem várok, s így kaphatok valamit, ami ha kevés is, messze felülmúl engem.

Számomra a karácsony vidéki és nem nagyvárosi ünnep.

Betlehemi, egyszerű környezetben lépett be Ő közénk mindenkorra. A tér és idő határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és az igazság ereje. Az Istennel való találkozás nem ünnepre szól, hanem mindenkorra.

Rerő

testet öltött a Végtelen, emberré lett, hogy megmutassa, mennyire fontos vagyok számára. az Élet megszületett, emberré lett, hogy megmutassa, hogyan érdemes élnem, az Időtlen a történelembe lépett és velem maradt, vár. születni akar. minden nap. testet ölteni egy mosolyban, egy szóban, egy kinyújtott kézben. AJÁNDÉK LENNI, mint egykor Betlehemben.

Zsolt