mégIS 2001/2

A

tartalomból

Fontosak a kapcsolatok 121 Tantárgyaink 131 Hírek 14-51 Mi is ott vo ltu n k 14-51 így v o lt 161 Ebből a fiúból pap lesz 171 Batthyány Ignác püspök 18-91 Iskoláink 191 Novo Millennio Ineunte /10-11/ A kálvini reform áció /12/ Zene, de m ilyen (I) /13/ Közösségben gondolkodni és élni /14/ Am iért az Ige ember lett /14/ „Keresd az okot, keresd az érdemet, és nem találsz mást, m int kegyelm et” /15-16/ A tetőkről kell hirdetni... /16-17/ Pilinszky Jánosra emlékezünk /1 8/

Viccek /19/ Keresztrejtvény /19/

Kiadja a^gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola Főszerkesztő: Kicsi István Szerkesztők: Ciorba Mihály, Stanco Attila, Takó István, Szőcs Csaba Korrektúra: Dimén Erika, Stanco Attila, Szőcs Csaba Tördelők: Gödri István, Buna János, Frigy Zoltán Technikai segítők: Anderco Ottó, Buna János, Kicsi István Pénzügyi felelős: Szőcs Csaba Felelős munkatárs: László Áron Nyomda: KABDEBÓ-TIP S.R.L. Főhat. eng. szám: 282/1990 ISSN 1454-2684 Szerk. címe: Str. Bibliotecii nr. 3 2500 Álba lulia - RO Internet cím: www.megis.go.ro E-mail: megiske@freemail.hu Számlaszám: BancPost Cod card 4406600001108595 Cont D 01251114111380505877033 A szerkesztők véleménye nem feltétlenül azonos a leközölt munkák szerzőivel: azokat a korrekt tájékoztatás jegyében közöltük.

Kedves Olvasó! A kis Jézus nagy szeretetével köszöntelek, és külön köszönöm, hogy belelapoztál lapunkba. Tudnod kell, hogy fárad­ ságos munka gyümölcsét tartod a kezedben. Mi édes, finom és zamatos gyümölcsnek szántuk, és reméljük, hogy ezt Te is ízlel­ getni fogod, s ha Neked nem is fog annyira zamatosnak tűnni, de legalább egy kicsit kikapcsol, és rámutat arra, amit fontos tenni, és amiért fontos ezt tenni. Michel Quoist egyik elmélkedésében olvastam: „Mert nem azt akarod Uram, hogy fiaid csak éldegéljenek, hanem, hogy éljenek!...” Vajon miért van az, hogy a legtöbben csak „éldegélünk” a sok nyavalygás közepette? Pedig ha felfigyelnénk arra, ami körülöttünk, és bennünk történik, és belekapcsolódnánk ezekbe a történésekbe, akkor „élhetnénk”. Ebbe az „életbe” szeretnénk belekapcsolni Téged is, aki most kinyitottad ezt a lapot. Bár könynyebb az „éldegélés”, nekünk mégis élnünk kell. Ha ezt érzed Te is, akkor jó helyre nyitottál. N yitni ! Nagyon fontos ez a szó a mai világban, és főleg azért, mert háttérbe szorult. Nem tudunk nyitni, nem merünk lépni a másik felé. Legtöbbször azt mondjuk, hogy nincs időnk, nincs kedvünk, nincs energiánk. Ebben a kedv- és energia­ szerzésben szeretnénk segíteni Neked, hogy Te is megértsd: nehéz, de mégis érdemes... Sok érdekes témával készültünk most is. Lapozz tovább és olvasd olyan lelkesen, amilyen lelkesen mi azt összeállítottuk. És itt a másik szó a lelkesedés. Voltam egy ifjúsági találkozón, ahol a kiscsportos megbeszélés egyik témája volt, hogy miért nincs a fiatalokban lelkesedés. Sajnos, hogy más korosztályok­ nak is vonása ez. Persze nem lehet általánosítani, de nagyon sok emberben nincs meg a lelkesedés. Vajon miért vagyunk el­ csüggedve, miért túrjuk az orrunkkal a földet? Pedig ha nem lehorgasztott fővel járnánk, akkor biztos sok olyan dolgot észrevennénk, melyek szépsége feledtetné a problémákat, s melyekről eszünkbe ötlene a Gondviselés, amely minket is kísér, s ez azt jelenti, hogy nincs okunk szomorkodni. A földi utunkat nem járhatjuk be úgy, hgy ne figyeljünk az út mellett kétfelől elterülő tájra. Nem könnyű lelkesnek lenni, mégis meg kell próbálnunk. Neked miért ne sikerülne?

Szerkesztőségünk, és a m agam nevében azt kívánom N eked is kedves Olvasónk, h o g y megszülessen a Te szívedben is a gyerm ek Jézus, s töltse be azt szeretetével, h ogy Te is építőelem e lehess Isten országának!

A mai világ nagyon siet. Állandó rohanásban élünk. Mindenki karriert akar befutni, miközben nemcsak embertár­ saira, hanem Istenre sem gondol. Sokan azt tartják, hogy a

Fontosak

a kapcsolatok!

vasárnapi szentmise egy órája legyen elég Istennek. Vajon mi erről hogyan gondolkodunk? A környezetünkben élők általában minden velük történt eseményből, és minden tervükből ki­ hagyják Istent. Azt mondják például: „Milyen szerencsém volt, hogy elértem a vonatot. Egyre inkább úgy néz ki, hogy szeren­ csés ember vagyok.” Kevesen vannak, akik ebben észreveszik a gondviselő Atya szeretetét. Kevesen vannak azok is, akik imádkoznak. Mi ezen kevesek közé tartozunk-e? Bár sokan nem veszik komolyan a vallást, sokan megfeledkeznek Isten gondviselő szeretetéről, sokan elfelednek Neki hálát adni, az Istennel való mély és helyes kapcsolat kialakítására nekünk ak­ kor is törekednünk kell! Az állandó rohanásban sok ember mellett elrohanunk, akiket még csak tekintetre sem méltatunk. Csak mi vagyunk fontosak önmagunk számára. Az „Élj önmagadnak és élvezd az életet” jelszó vesz körül, és az emberek általá­ ban ebben látnak mindent. Senkinek nem jut eszébe az úton, hogy szembe nézzen az emberekkel. Pedig az arcok árulkodnak, és sajnos sok a szenvedő arc. Még az ismerőseinkre sem jut időnk, még jó, ha barátainkkal, csalá­ dunkkal szóba állunk. Ha egy ismerős­ sel találkozunk, csak beszélünk, mesé­ lünk, de nem gondolunk arra, hogy esetleg ő is mondana valamit, szeretné kimondani gondolatait, esetleg tanácsra is szüksége lenne. Azonban a legtöbb embernek elég lenne az is, ha meghallgat­ nánk. Bár rohan körülöttünk mindenki, és mindenki kézzel-lábbal igyekszik fölfele, megfeledkezve barátairól, családjáról, is­ merőseiről, az emberekkel való igazi kapcsolat kialakítására nekünk akkor is törekednünk kell! Nem hagyhatunk ki semmit az életünkből, mindenre szükségünk van. Sokszor képesek vagyunk otthagyni az ebé­ dünket, hogy valamilyen jelentéktelen eseményre eljuthassunk, korán reggeltől késő estig keményen dolgozunk, hogy egy jobb életszínvonalra juthassunk. Arra nem is gondolunk, hogy leül­ jünk öt percre, hogy magunkba nézzünk, és engedjük felvetőd­ ni magunkban a kérdéseket, amelyek már rég megoldásra vár­ nak, csak nem volt ki megoldja őket. Félünk a csendtől? Pedig csak a csend segítségével ismerhetjük meg önmagunkat. Fé­ lünk önmagunktól? Pedig csak úgy segíthetünk magunkon, ha nem félünk bensőnk mélységeivel megismerkedni. Ha viszont nem foglalkozunk önmagunkkal, akkor sohasem fogjuk tudni, hogy kik vagyunk igazán. És hány ember van, aki emiatt nem tudja elfogadni önmagát. Bár sok a dolgunk, a körülöttünk ro­ hanó emberektől vesszük a példát, az önmagunk és a mások elfogadása érdekében, az önmagunkkal való belső kapcsolat | kialakítására nekünk akkor is törekednünk kell!

Tantárgyaink: A lelki élet teológiája Egy mohamedán teremtéstörténet ezt mondja az emberről: Amikor Isten meg­ teremtette a világot, gyönyörködött benne és örömében egy könnycseppje a föld po­ rába hullott. Ebből a könnycseppből lett az emberi lélek, mely azóta Isten szemébe kí­ vánkozik vissza. Iz a já s próféta szerint az ember Isten „gyönyörűsége”. Akkor mi is mond­ hatjuk, hogy Isten „szemefénye” vagyunk. Sejtjük ezt. Nem hiszem, hogy lenne egy is az emberek között, aki az Istenhez való visszakívánkozást valamilyen módon ne érezné. A lelki élet teológiája ezzel a vággyal és a vágy megvalósítá­ sának hogyanjával foglalkozik. Nem annyira tudományos, mint a dogmatika, az alapvető hittan vagy a többi teológiai tudomány, de m ódszeresen leírja a szentek, m isztikusok élettapasztalatát, és meghív arra, hogy a magunk mód­ szerével, eszközeivel lépéseket tegyünk a tökéletesség felé. Ker­ telés nélkül megmutatja, hogy mi­ lyenek vagyunk, és azt is, hogy Krisztus mintája szerint milyenek­ ké kellene lennünk. A szeretet ta­ nulása a lelki élet teológiája. Valaki azt mondta: „Csak az száll­ jon alá, akinek szárnya van.” Olyan mélyen vagyunk az emberiét alatt, hogy félve kér­ dem, van-e alább? Technika, gazdasági fejlődés, az intelligencia megdicsőülése ke­ veset segítettek a felemelkedésben. Ideje lenne felfedezni szárnyainkat. Mert van mindenkinek, csak nem tud róla, vagy kényelem ből nem akarja kifeszíteni. Imádság, elmélkedés, szemlélődés, böjt... hazatartó, visszaemelő folyamatok. Acélt puhító kalapács mind. Erőfeszítés és áldo­ zat. Szenvedéssel, fájdalommal jár az önző énünk elleni küzdelemben. De küzdeni kell, mert akarva sem tudjuk letagadni, hogy életünk csak értelmes lehet. Ezt az értel­ met ki kell fényesíteni, hogy ragyogjon, s hogy, ami cél, napnál világosabb legyen.

„Az élő ember Isten dicsősége.” (Szent Iréneusz)

2001. júliusában között Pannonhalmán média tovább­ képző tanfolyamot szervezett a HÁLÓ (Kárpát-meden- 2001. szeptember 29-én, cei kisközösségek hálózata) a Duna Televízióval Szent Mihály főangyal ün­ együttmüködésben. Ezen a találkozón a Mégis szer­ nepén, m egkezdődött a M 2001-2002-es tanulm ányi kesztőségének képviseletében Kicsi Istvánnal vettünk részt. év, a Jean-Claude Périsset Töm ör és tartalmas napokat töltöttünk Szent Márton pápai nuncius, Pápai Lajos győri megyéspüspök, Ja- hegyén. Délelőttönként az újságírás világában jártas kubinyi György főpásztor és többéves tapasztalattal rendelkező szakemberek mm és Tamás József segéd­ tartottak előadásokat. Ugyancsak ők vezették le a dél­ püspök, elöljáróink és né­ utáni műhelymunkákat, amelyek során tisztáztunk hány egyházmegyés 1 H. '« i néhány módszertani és műfajelméleti kérdést. Előa­ papunk által bemuta­ dóink voltak többek között: Arató László, a Márton Áron Kiadó igazgatója; „Veni Sancte” H tott Balázs Géza nyelvész; Juhász Judit, az MKPK sajtófőnöke; Mucsányi János A szentmisével, amely retorikatanár, a Duna TV munkatársa; Petőfi Ágnes, az Igen havilap főszer­ egyben székesegyI há-zunk búcsúja volt. kesztője; Szikora József, az Új Ember hetilap munkatársa. Hortobágyi Cirill OSB, a pannonhalmi monostor perjele volt a házigazdánk, az A tanév ünnepélyes megnyitója másnap, ő jóvoltából megtekinthettük a bencés könyvtárat, a monostorban kiállított azaz vasárnap dél­ történelmi értékű okleveleket, valamint a bencés rend magyarországi történetét E előtt volt, am elyet bemutató kiállítást. Jäger Peter rektor E néhány nap után lelkileg is feltöltődve, és a média világába egy kis bepil­ J y atya tartott. lantást nyerve, új embereket megismerve, gazdagon tértünk haza. szőcs csaba t c ok'v|U»

L

R

Idén négy új elöljá­ rót kaptunk. Az új spirituá­ lis: László Áron; az új fe­ 1 gyelmi prefektus: Egeli Fe­ renc; az új vicerektor: „Az öröm virágait Neked kell elültetned” - ez volt a mottója a sepsiszentgyör­ Ferenczi Sándor; az új jog- gyi egyes számú Szent József plébánián 2001. november 3-án rendezett és reto-rikatanár: Lukács ifjúsági találkozónak. Nagy öröm volt, hogy mi is részt vehettünk ezen a jól Imre Róbert. megszervezett találkozón. Mindkettőnket a Gondviselés vitt oda, s ez már jó in­ dulást adott az egész találkozónak. - Október elején az érsek A találkozónak lelki-nap jellege volt, amely két előadás köré csoportosult: dél­ atya megtartotta hagyomá­ nyos vetítését Lisieux-i Kis előtt Bodó György tartott előadást Szent Imréről, mint a fiatalság példaképéről; Szent Terézről. Ennek az délután Czikó László „Az ifjúság és az egyház” címmel tartott előadást. Mind­ előadás-sorozatnak célja a két előadás tartalmas volt, de nekünk a második tetszett jobban, mert ezt a kispapok lelki fejlődésének témát ebben a megközelítésben még nem hallottuk. Az előadások után kiscso­ előmozdítása a szeretet és portos beszélgetések tették színessé a programot. A közösség is szépen ala­ alázat útján. kult. Kézdivásárhelyről, Mikóújfaluból, lllyefalváról és Brassóból érkeztek fiata­ - Október derekán szüre­ lok, és a házigazdákkal együtt szép számban voltunk. Nekünk nagy élmény volt lelkes fiatalokkal találkozni. Azt kívánjuk, hogy tart­ teltünk az érsekség szőlő­ sanak is ki ebben a lelkesedésben. jében. Annak ellenére, hogy esős volt az idő, és Csont Ede és Málnósi Demeter bekeményített az október, mégis jó kedvvel szüretel­ A következő sorokban egy gyakorlati éven lévő kispap számol be munkájáról. tünk. Ehhez nagyban hoz­ Az Egri Katolikus Rádió Magyarország egyetlen katolikus rádiója. A sugárzási zájárult a rektor atya által ideje 24/24 óra, - amely rengeteg lelkiismeretes munkát, és komoly hozzáállást naponta kihozott friss kifli. követel a rádióadás szerkesztőitől és munkatársaitól. Jelenleg csupán Eger és mwsMiskolc környékén fogható. A sugárzási terület bővítése tervben van, és re­ méljük Isten segítségével sikerül kiterjeszteni Magyarország egész területére. Miért katolikus a rádió? A műsor felépítésében nem igazán tér el más rádiók műsorának felépítésétől: hírek, zene, közérdekű műsorok stb. Katolikussá a mindennapi szentmise, rózsafüzér, evangéliumok közvetítése, valamint a szemlélete teszi. Tevékenységünk a gyakorlati éven változatos és érdekes. A műsorszerkesztés titkaival most ismerkedünk. Eddig magtanultuk a meglévő műsorok hanganyagának forgatókönyvírását, vágását, adásba helyezését, va-r+Áo tQ^hnii<-áiát M a n m in t n a n tanulunk valamit, mindig

M i

s

o t t

W PP 290* Már régóta vágytam rá. Egy igazi, gyalogos zarándoklatra. Ahogy azt a középkorban tették. Amikor még áldozattal és lemondással járt együtt. És idén ott lehettem. És ott lehetett az a nénike, aki mindkét kezében bot­ tal kísért végig. És ott lehetett az az édesanya, aki két karonülő gyermekév­ §11 el kísért végig. És ott lehetett az a fia­ tal, aki tolókocsiban ülve kísért végig.

Miért ez a fanatizmus, ez az önsa­ nyargatás?! Aki benne van, nem ezt látja. Aki benne van, az azt látja, hogy >v-;, emberek gyógyulnak. Igényeik kielégülnek: segítséget nyújtani és segít- * * séget elfogadni, örülni és örömet szerezni, szeretni és szeretve lenni. És ezért van az, hogy mikor megérkezel, leborulsz, nem akarsz többé felállni, mert akkor vége. És ezért van az, hogyha egyszer ott voltál, nem akarsz többé lemaradni. Próbáld ki... *290 Warszawska Pielgrzymka Piesza - 290. Varsói Gyalogos Zarándoklat

voltunk

Vakon Zsolt

2001 November 9-11. között került sor a Brassói Egyetemi Lelkészség szer­ vezésében az Országos Katolikus Egyetemista Találkozóra, amelyen intéze­ tünket öt kispap képviselte. Mottójául egy szentírási verset választottak: „Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?” (Lk12,51). A megnyitó szentmise keretében Bara László egyetemi lelkész szólt a résztvevőkhöz, a brassói Szent Kereszt templomban, amely otthona volt a találkozónak. Az első este nagy részét játékkal egybekötött ismerkedés töltötte ki. A napot egy csodálatos szentségimádással zárták. A második napon előadásokon vehettek részt, amelyeket kis csoportokban beszéltek meg. Dr. Holló László kolozsvári professzor „A vallás, mint az erőszakmentesség etikájának megalapozója, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre” címmel, tartott előadást. Andó Attila, temesvári spirituális, a háború és béke témájáról beszélt az Egyház szemszögéből. A kiscsoportos beszélgetések gyümölcsét plénumon osztották meg a fiatalok. Az estét Márk Attila előadása, és a Bokréta néptánc-együttes „táncháza” tette színessé. A találkozót a vasárnapi szentmisével zárták, ame­ lyet Msgr. Tamás József segédpüspök úr celebrált. Mindenki élményekben, szellemiekben és lelkiekben gazdagodva térhetett haza. j stván Kicsi István és jómagam, a gyulafehérvári 96. számú, Pongrácz Szent István Cserkész csapatot képviselve, részt vettünk a 2001 november 7-én Budapes­ ten tartott IX. Táborkereszt Egyházi Konventen, amelyet a Táborkereszt elnöke, Brückner Ákos Előd ciszterci atya vezetett. Ima és köszöntő után Tamás József gyulafehérvári segédpüspök nyitó előadásával kezdődött az ülés, amelyen a Kárpát-medencei magyar cserkészlelkipásztorok, és a hazai egyházi iskolák igazgatói - mint a cserkészcsapatok fenntartó testületeinek elnökei - vettek részt. A püspök atya beszédében kiemelte: „Nagyon tetszik, hogy a cserkészet, az élménypedagógiával játékosan kívánja megvalósítani a célt, az önnevelésen, önuralmon és önképzésen keresztül”. Agapé után a Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék vezető cserkészlelki­ pásztorai számoltak be a magyar cserkészet határon túli helyzetéről, a cser­ készetet érő elvallástalanító hatásokról, a külső és belső gondokról és ered-

- Október 27-31. között lelkigyakorla­ tot végeztünk. A moderátor László Áron spirituális atya volt. A lelkigyakorlatban so­ kat gazdagodtunk. Ennek végeztével, október 31-én beöltöztek (magukra öltöt­ ték a reverendát) a III. éves kispapok. - November 24-én rekollekciós napot tartott Pap László atya. A rekollekciós nap lényege abban áll, hogy viszszatekintünk a lelkigyakorlat óta eltelt idő­ szakra, és új erővel indu­ lunk tovább a lelki élet út­ ján. Az atya az újjászüle­ tést, és ennek fontosságát tette elmélkedés tárgyává. Különös élményt jelentett a Csíkszeredái fiatalok zenés közreműködése. - November 25-én Krisz­ tus Király ünnepén előa-dást tartott Stanco Attila V. éves kispap. Előadásában az Is­ tenben való elcsendesedé« fontosságát emelte ki. - 2001. november 28-án a Kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetemen dísz­ doktorrá avatták Dr. Jakubinyi György érsek urat. - December ötödi­ kén este megrende­ zésre került a Miku- » * lás. Ennek során humoros oldaláról dől- | goztuk fel a szeminá- " riumi élet eseményeit. Minden kispap szá- * * mára jó kikapcsoló- p dást jelentett az elöadás és a vicces fe li-' w r rattal ellátott fényképék.

; í

1 |

- December 8-án, a Szűz­ anya Szeplőtelen Fogan­ tatásának ünnepén, Ecsedi István (ll.évf.) tartott előa­ dást.

T e o ló g ia

í g

y

v

László Áron, spiriatya, az idén került „vissza” a teológiára. Őt mutatjuk be nem csak az olvasóknak, hanem egy kicsit magunknak is, hi­ szen legtöbbször azokat ismerjük a legkevésbé, akikkel naponta találkozunk. Mécjis: Mesélne egy kicsit az életéről, hivatásáról? L.A.: Egyszer, valaki azt mondta nekem: „Fiam, világra való vagy, de nem erre!” Igaza lehetett, de nem az én hibám, hogy 1959. november 9 - én, édesapám szerint egy verőfényes napon világra jöttem. Ezért a felelőtlen tet­ temért nincs lelkiismeret-furdalásom. Tudtom szerint nem sokat ártottam a világnak, de sok ajándékot kaptam az élettől. Például a családomat. Szüleim, négy testvérem egy­ szerű emberek. Édesapám jókedvében, művészi érzé­ kenységével, találékonyságával, játékosságával bűvölt el minket. A nővérem szokta mondani: „Ilyen édesapja senki­ nek nincs a világon!” Édesanyám a közös asztalok meste­ re. A föld fenekéből is a közös asztalhoz és imához terem­ tette a családot mondván, hogy mi összetartozunk. Féltő szeretete vigyázott a bennünk és a házban lévő rendre. Vigyázott a gondviselés arra, hogy jó házba szülessek. Gyermekkorom felejthetetlen emlékei a lámpafényes es­ ték. A petróleum, és a felolvasásra kinyitott könyvek illata, most is az orromban él. Gárdonyi, Jókai, Petőfi, Arany kö­ tetek jártak kézről kézre. Előbb a szüleim, majd mi, az öt testvér olvastunk fel majdnem minden este. A közös esti imák, játékok, karácsonyok és húsvétok, kitörölhetetlenül belém ivódtak. A nővérem hangos tanulása, a négy fiú erő­ próbái... Ki tudja ezt elfelejteni? A papság gondolata már harmadikos koromtól foglalkoztatott. Fogalmam sem volt mivel jár, csak vonzott és érdekelt. Hála Istennek, a döntésemben nem zavartak, így kerültem Gyulafehérvárra és lettem a Kántoriskola ta­ nulója. Gyönyörű négy esztendő. Itt értettem meg, hogy a tanulásnak mi az értelme. Addig csak olvasni szerettem, de tanulni nem. Hálával tartozom az erkölcsi és anyagi tá­ mogatásért Nt. Hajdó István atyának. Az ő segítsége nagy terhet vett le a szüleim válláról. Még kétszer állított döntés elé az élet. Papság, vagy világi élet? Mind a kettő a teológián. Az egyik ne­ gyedéven, a másik hatodéven, szentelés előtt volt. Nem volt könnyű, de hála Istennek, ragaszkodtam az eredeti gondolathoz. Dr. Jakab Antal püspök úr szentelt pappá 1985. június 24 - én. Nem bántam meg, bár nem ismertem minden kihívását és próbatételét. Mégis: Kérem, mondjon néhány szót eddigi pasztorációs élményeiről. L.Á.: Egy kicsit mindig szórványba készültem. Ezért szorgalmasan megtanultam a román Katekizmust, hogy adott esetben meg ne szégyenüljek. Szórvány alatt a

nyelvben és vallásban ve­ gyes vidéket értem, ahol a katolikusok kisebbségben él­ nek. Rejtett szándékom valósággá vált, amikor a Zsil völ­ gyébe helyeztek hat évre, majd az Aranyos völgyébe Sínfalvára négy évre. Nincs sehol kolbászból a kerítés, de az is igaz, hogy nem mind fénylik, ami arany. Tájban szép.jó emberben gazdag vidék volt mind a kettő. Most utólag min­ den szép emlékké vált, de a legszebbek a fiatalokhoz és a betegekhez, öregekhez kötnek. A fiatalokkal hittant, ma­ gyart, történelmet és zenét tanultunk nagy haszonnal. Nem hiányoztak a kirándulások, sportmérkőzések sem. Az öregektől és betegektől én tanultam nagyon sokat. Többet, mint amennyit ők tanulhattak tőlem. 1995-ben kerültem a Csíkszeredái Segítő Mária I Gimnáziumba lelkivezetőnek. Akkor még így hívták az iskolát. Nem ízlett. Nem akartam! Intézményben lelkiveze­ tőnek lenni sohasem olyan, mint a plébániai lelki életve­ zetése. Kevesebb „jutalommal” jár és több befektetést igé­ nyel. A tizenévesekkel való komoly foglakozás leszívja az ember erőit, idegeit. Kell és érdemes ezt tenni, de úgy gon dolom, hogy előzetes rákészüléssel. Nem elég a termé­ szetes adottság. Megfelelő ismeretekkel is rendelkezni kell. Ha tanári beosztást kap az ember, akkor még inkább. Úgy gondolom nem volt fölösleges a hat év munkája. Istenj kegyelme az, hogy el tudtam végezni a munkámat. Most meg „vödörből csöbörbe”! Jól megtréfált a sors, csak éppen nevetni tudjak rajta. Végre egészen ér­ tem: „Más övez fel téged és oda mész, ahová nem aka­ rod.” Imádkozom, hogy amit rám bíztak, el tudjam végezni. Mégis :Mire tanítaná meg legszívesebben a kispapokat? L.Á.: Hogy mire tanítanám meg legszívesebben a kispapokat? Arra, hogy már most legyenek jó kispapok. Ér­ demes az életet krisztusi szeretettel komolyan venni, ön-: magunk, egymás elfogadása, a munka komolyan vétele a papi életben is kötelező. Ezért kell már itt jól csinálni. Mind­ ezt imádságra építeni! Aki Krisztus nyomába lépett, ha azt akarja, hogy elfogadják tanúságtételét, szeressen tettetés nélkül. Álljon két lábbal a világban figyelmesen, készenlét­ ben arra, hogy mindig odahajolhasson az emberekhez. A hivatás kegyelme szolgálatot jelent. A legjobban talán arra kell felkészülni, hogy küz­ deni tudjanak saját önző akaratuk ellen. Az emberek nem annyira a szavaknak, mint inkább a példának és tetteknek hisznek. A pap értékítélete nem lehet kisebb Krisztusénál. Ezt kell képviselni, élni, és a többihez a Szentlélek megadja a ke­ gyelmet. o

l

t

K észítette: Ciorba Mihály ;

ìì&H- " P i « ,

ÍT«:«í>s

a*» lgAJ)« I

íiüJkwl» &%

(Batthyány Ignác p ü s p ö k (1741-1 798) Batthyány Ignác püspökre mindig szívesen emlé­ kezünk. „Az ő neve püspökeink koszorújában legdísze­ sebb, és örökre feledhetetlen lesz” - állapította meg a múlt század második felében Beke Antal egyháztörténész. Jo­ gosan idézhetjük fel követendő példaként Batthyány sze­ mélyét, magatartását, munkáját. Hangyaszorgalma, köte­ lességtudó magatartása örökös példa lehet mindannyiunk számára. Batthyány Ignác előkelő család sarja. 1741. június 30-án született a Vas megyei Németújváron, a magyar tör­ ténelemben annyira ismert Batthyány ősi családból. Apja, Imre, a pinkafői - legnépesebb - Batthyány-ág leszárma­ zottja, Mária Terézia királyi asztalnoka s titkos tanácsosa. Édesanyja, Saurau Anna Mária, a stájer kormányzó lánya, nyolc gyermeknek adott életet, akik között a második fiú­ gyermek Ignác volt. Szülei nem hódolnak a kor divatjának, amikor tehetséges fiúk tanítatásáról van szó; a házineve­ lés helyett tíz éves korában a jó hírnévnek örvendő pesti piaristák intézetébe adták. Négy év múlva, a gimnázium al­ só négy osztályának elvégzése után Ignác „az ékesszólás tanulása végett Nagyszombatba, a nemes ifjak neveldéjébe vonult.” Nagyszombat miliője meghatározta Batthyány ké­ sőbbi lelki és szellemi irányulását. Itt, papi hivatást érezve, retorikai tanulmányai befejeztével esztergomi egyházme­ gyés kispapként teológiát tanult, „a papi állományba adván magát.” Ugyanakkor a nagyszombati jezsuita „történészi iskola” kiváló vezetője, a Pray György és Katona István je­ zsuita tudósok történetírói pályáját is elindító Schmitth Mik­ lós professzor egy életre szólóan eljegyezte a tudományos munkával. Ahogyan Jakó Zsigmond erdélyi történész írja: „Batthyány kutatói pályáját meghatározó erők és eszmék Nagyszombat jezsuita egyetemén keresendők.” Nagy­ szombatban a históriáért lelkesedő ifjak társaságában, tudós paptanárokkal igazi történésszé fejlődött. Főúri szár­ mazásánál fogva márszeminaristakéntjövedelmes egyhá­ zi kitüntetésben részesült; a Szent Györgyről nevezett jáki apátságot kapta meg, ami nemcsak a továbbtanulását, ha­ nem könyvgyűjtési akcióit is biztosította. Anyagi lehetősé­ geit Batthyány Ignác jól kamatoztatta. Külföldi tanulmá­ nyait Grácban, a jezsuiták egyetemén kezdte el, majd .Ró­ mában folytatta. Itt 1763. november 1-én a Sant Apollinaire kollégium nemcsak egy bentlakó diákot kapott vele, ha­ nem szorgalmas, tudományszerető kispapot, kiforrott tör­ ténészt is. Szorgalmával és felkészültségével gyorsan ki­ vívta elöljáróinak elismerését. Az intézet könyvtárának ke­ zelésével bízták meg. Eredeti források másolása, könyvszeretete, könyv­ gyűjtő kedve az örök városban van igazán elemében. Ró­ mai tartózkodását felhasználja arra, hogy „a magyar tör­ ténelem kincsesbányáját, a vatikáni levéltárt és könyvtárt átbúvárolja. [...] VI. Pius pápa megengedte, hogy a magyar történetre vonatkozó iratokat tetszése szerint másolhas­ sa.” 1765-ben pappá szenteltette magát, s tanulmányait befejezve teológiai doktorátust szerzett. Tudományos felkészültsége és tevékenysége nem kerülte el az Academia Philaletorum (Igazságot szeretők Akadémiája) figyelmét, és tagjává választotta az állandóan munkálkodó, 24 éves Batthyányi. Bíró Vencel piarista történész szerint: „A vati­ káni könyvtár, a tudós társaság maradandó emléket ha­ gyott lelkében és utánzásra ösztökélte őt.” Szellemileg felvértezve, mint egy „megrakott hajó” 1766-ban hazatért Rómából Batthyány Ignác, a fiatal pap. Egerben telepedett le. Esztergomi egyházmegyés pap lé­ vén, először jogilag hivatalosan rendezte az ügyét. Atyjá­ nak jóbarátja és eddig is

dinálta. Megérkezésekor a káptalan kanonoki, majd 1773ban préposti székét nyerte el, amely anyagi fedezetet biz­ tosított tudományos munkájához és könyvgyűjtését fedez­ te. Tehetségét és idejét tudósi kedvteléseire fordíthatta. Batthyány Ignác életének és személyiségének alakulásá­ ban nem lebecsülendő az Egerben töltött tizenöt év (17661781). Kényelmesen a tudománynak élhetett. Főként a nagy püspök, Esterházy alkotásai nyűgözték le. Nagysza­ bású építkezései (az egri líceum alapítása, a csillagvizs­ gáló és a könyvtár létrehozása), tervei befolyásolták Batthyányi abban, hogy később Gyulafehérvárt Egerhez hasonlóan művelődési központtá fejlessze. „E díszes állo­ másán is hő tisztelője és ápolója volt ő a megkedvelt mú­ zsáknak. Nemcsak buzdításául szolgált amazoknak, kika tudományosság mezején munkálkodtak a haza javára, ha­ nem maga is tettlegesen lépett a nyilvánosság terére” - írja egri éveirőlVeszely Károly, Batthyány születésének cente­ náriuma alkalmából. Nagy lendülettel gyarapította könyv­ tárállományát. Egyházi intézményektől, magánszemélyek­ től tömegesen vásárolta a könyveket és kéziratokat. Egri tartózkodása idején szerezte meg a lőcsei egyház könyv­ tárát, a szepesi prépostság kéziratait, a kassai domonkos szerzetesek és a bártfai plébániai könyvtár néhány értékes könyvét. Könyvszerzési tevékenysége mellett írással is foglalkozott. Tu­ dományos alko­ tásai nyomtatás­ ban is napvilágot láttak. Álnév alatt megjelent első munkájában Szent István ki­ rály pannonhalmi alapítólevelének hitelességét vette védelmébe. Az ö buzdításainak köszönhető Molnár János jezsuita történész szakmunkáinak kiadása. Történelmi értékűnek mondható a nagyajtai Cserey Farkassal, az erdélyi udvari kancellária nagyműveltségű előadójával való levelezése. Batthyány egyik levelében arról értesítette a Bécsben élő Csereyt, hogy „kezébe került bizonyos írott könyv, amelyben az er­ délyi diéták foglaltatnak az 1578, 1579, 1615, 1619,1624, 1630-1636, 1639-1644, 1646-1650. évekből.” Egy másik levelében Tinódi Sebestyén munkájáról tesz említést. Atu­ dományosságon túl emberi érzelmeit is beleviszi levelezé­ seibe. Amikor 1780. június 28-án Mária Terézia Batthyány Ignácot „e bérces hon” püspöki székébe nevezte ki, a sze­ rencsét kívánó Cserey Farkasnak írta: „Rettegve vállaltain fel ezen tehert, de hiszem az Istent, kinek ez munkája, erőt fog adni, hogy azt elviselhessem... Engedje Isten, hogy a vigasztalásokat [amelyeket Cserey előadott], szíves kíván­ sága szerint el is érhessem.” Püspökké való kinevezése Batthyány Ignác életé­ be újabb fordulatot hozott. Ekkor 40 éves. Alkotó munkájá­ nak teljében van, amikor elfoglalja az ország legnagyobb kiterjedésű és legterhesebb egyházmegyéjének kormány­ zását. Mai szemmel - és főleg a tudomány szempontjából ítélve - kinevezését egy tudományos életpálya derékbatörésének tekinthetnénk. Mennyit alkothatott volna, ha egy­ házi tennivalója nem veszi igénybe? - kérdezhetnénk. Pe-

rátja, ugyanakkor a hit és a hűség papja, egyházias főpásztor. Is­ tennel való kapcsolata, buzgósága, aszketikus életvitele adott neki erőt, hogy kettős betájoltságú munkáját eredményesen végezze. A rá jellemző szellemi igénnyel és főpásztori gondosko­ dással készült elfoglalni püspöki székét. Papjainak latinra fordította Beuvelet híres prédikációs kézikönyvét, a „Conduite pour les exercices principeaux”-t, és Nagyszebenben 1781-ben könyv formájá­ ban is megjelentette. A következő évben prédikációit nyomtatta ki Homilia címen. Püspöki rendeleteit, iratait „verus páter Ignatius” aláírással szignálta. Méltányosan, hiszen papjainak igazi atyja volt. Az igazi atya nagylelkűségével és szigorúságával megkívánja tőlük a helybenlakást, az anyakönyvelést, a könyvek gyűjtését és olva­ sását. Gondjaikba ajánlja az iskolákat, a gyermekek iskolába jára­ tását. Igen jelentős az 1782. augusztus 12-i casus-konferenciákra, vagyis a papi gyűlésekre vonatkozó rendelkezése. Minden hónap­ ban kerületenként szervezte meg. Tudta, hogy a közösségeket ve­ zető lelkipásztoroknak szükséges az állandó továbbképzés, szá­ mukra elengedhetetlenek az olyan intézmények, amelyek „elűzik a tudatlanságot és száműzik a henyélést." Batthyány józanságát jelzi, hogy nem szívesen veszi az olyan vallási gyakorlatok terjesztését, amelyek visszaélésekhez, ba­ bonákhoz vezetnek. Amikor például tudomására jutott, hogy egy­ házmegyéje területén a ferencesek rendi templomaikban és az egyházmegyés templomokban keresztutat állítottak fel s a képekre - pápai engedélyre hivatkozva, amit ugyan felmutatni nem tudnak ötszörös teljes búcsú elnyerését íratták, ezeket a püspök lekapar-! fattá. Viszont azt is tudjuk, hogy 1784-ben egészségének vissza­ nyerését Batthyány püspök a csíksomlyói Szüzanya közbenjárásá­ nak tulajdonította. S hogy a csíksomlyói kegyszobor „csodás ese­ teit” tisztázza, az elődei által folytatott eljárásokat újravizsgáltatta, majd egyházmegyei szinten a Mária-szobrot „csodálatosnak” nyil­ vánította. 1788-ban, a római jelentés záró részében is a Szűzanya segítségében bizakodik. Külön kéri a Szentatyát, hogy boldog Mar­ git tiszteletére ünnepi, karimádságot és szentmisét engedélyezzen január 28-án. Ugyanakkor szorgalmazza az egyházmegyéjéből , származó Kelemen Didák minorita áldozópap boldoggá avatását. Batthyány nagyságát fémjelzi az is, mennyire szívén viselte a moldvai magyar csángók helyzetét. Püspökké való kinevezése után, még Egerben tartózkodik, amikor 1780. október 7-én a Mold­ vában működő Zöld Péternek levelet ír. Legilletékesebb papjától tá­ jékozódik a csángó hívek lelkigondozásáról. Szükségesnek tartja az ügyet alaposan megismerni és felkarolni. Ugyanis egy pár évvel azelőtt (1774) XIV. Kelemen pápa külön rendeletben kötelezte a moldvai olasz minoritákat, hogy az általuk gondozott nép nyelvét el­ sajátítsák. A pápai rendelkezés sajnos csak iromány maradt. Sőt Zöld Péter szerint: „a misszionárius atyák a más nemzetek iránt oly túlbuzgó megvetéstől lángolnak, hogy semmiképpen sem képesek maguk között - főképp a magyart - megtűrni; ami miatt nekem sem lett volna szabad ott időznöm, ha XIII. Kelemen pápától felhatal­ mazásom nem lett volna.” Batthyány Ignác jól érzékelte a csángó­ kérdést, olvasta a magyar nyelvű panaszos leveleiket, közvetlenül, püspöki tekintélyével nem tudott beavatkozni a fonák helyzetbe. 1787. szeptember 6-án levelet írt VI. Piusz pápának, mert úgy látta, hogy az olasz minoriták félreinformálták a Szentszéket:....ne higygye Szentséged, hogy keveset számít, ha az összes misszionáriu­ sok nem ismerik a magyar nyelvet, mert nemcsak egy néhány szét­ szórt és ide-oda vándorolt magyarról van szó. Sok magyar család van. [...] Tűrje el Szentséged, hogy azon szerencsétlenségnek, melyet ők szenvednek, elbeszélésével megszomorítsam...” To­ vábbá Batthyány - mint püspök a püspökhöz - az egyházi berkeken belüli leghatékonyabb érvvel hozakodik elő: a hívek nem tudnak az olasz minoritáknak gyónni. Sajnos a pápa válaszlevelében koránt­ sem látja olyan szomorúnak a helyzetet, mint az érzékeny lelkületű és tárgyilagos erdélyi püspök. Batthyány Ignác püspöknek e pár megnyilatkozása, intéz­ kedése is jelzi nagyságát, pedig a történelem leginkább - s jogosan - kulturális tevékenységét, könyvtáralapítását, a csillagvizsgáló in­ tézet és a nyomda létesítését, írói munkáját tartja számon. Szemé­ lyisége és alkotásai maradandó érték és követendő példa szá­ munkra. Munkássága, a tudományok forró szeretete, erkölcsi szi: gora, buzgó vallásossága, az egyház ügyéért való buzgalma Er­ délyben őt örökre feledhetetlenné tették - állíthatjuk születésének 260. évfordulóján. V 7 V ——^ Dr. Marton József

I s k o lá in k :

G E R H A R D IN U M

A gimnáziumot a '89-es változások után, 1992-ben alapította a temesvári püspökség azzal a céllal, hogy az egyházmegye fiataljait a különböző ismeretek elsajátítása mellett a ke­ resztény életre nevelje. Az intézet az egyházm­ egye első püspökéről, Szent Gellértről kapta a ne­ vét. Az iskola épülete Temesvár központjában ta­ lálható, a piarista rencTVőlt gimnáziumában. Egy­ házmegyénk katolikusságát hét nemzet teszi szí­ nessé, így az intézetben a magyar osztályokon kí­ vül román is létezik. Ebbe az osztályba iratkoznak a román diákok mellett, német, bolgár, horvát, cseh és szlovák ajkú diákok is. Az iskola diák­ jainak egynegyede városi, a többi vidéki, akik a gimnázium bentlakásában kapnak szállást, és csak hétvégén mennek haza. Az iskola humán és vallásos beállított­ ságú, ezért a nyelvek és a hitismeretek kapnak fő hangsúlyt a tanrendben. A diákok így elsajátít­ hatják a magyar, román, német, angol és a fran­ cia nyelvet. Ezen kívül két éve beindult a számítógépes kurzus. Mint minden katolikus intézetben, itt is fontos helyet kap hitünk gyakorlása. Hetente min­ den osztály szentmisén vesz részt. A lelkiéletet táplálja a hónaponként megtartott szentségimádás, a közösségi beszélgetés és az októberi ró­ zsafüzér - ájtatosság. A gimnázium minden nagy­ böjt során egy hétvégi lelkigyakorlatot szervez, az Arad megyei Lippán, a Hildegardis lelkigyakorlatos házban, külön a magyar és a román csoport számára. Ezzel a résztvevők számára lehetőség nyílik elzarándokolni a város közelében levő máriaradnai bazilikába, ahol a Szűzanya csodás képe található. A diákok nevelését két szerzetesrend is segíti: a temesvári Notre-Dame- és ferences nő­ vérek. A ferences nővérek az elsősegély tanítása mellett a leánynevelésében is közreműködnek. Egy időben az intézet minden osztálynak külön kirándulást szervezett, hogy ezzel is előse­ gítse a közösségi szellem kialakulását. A legjobb tanulókat azzal jutalmazza meg, hogy különböző nyári kirándulásokon vehetnek részt. 2000-ben több diákot küldött Rómába, hogy a Szentév al-

■

;A ||:i!r ** 41 * 1 f f $

'V I

n iiu a h * j. .>3».

>41

kaiméból rendezett Világifjúsági Találkozón tanú­ ságot tegyenek a közel ezer éves egyházmegye hitéről. Ami a gimnázium életében még fontos, hogy tartja a kapcsolatot egy németországi test­ vérgimnáziummal. A két intézet barátságát az is mélyíti, hogy közös kirándulásokat szerveznek, amely igen hasznos az ismerkedésre és tapasz­ talatcserére, az iskola tanárainak és diákjainak egyaránt így működik a Gerhardinum katolikus gimnázium. Volt diákjaként kívánok még sok eredményes évet! Kocsik Zoltán

ff)

4 Hí

'WV'VvuUv*

V

NOVO

MILLENNIO

Iáén nyáron a kecskeméti Szentcsalád plébánián tartott Közösségi Utat Kereső Kispapok (KUKK) találkozóján megismerkedhettünk II. János Pál pápa NOVO MILLENNIO INEUNTE kezdetű apostoli leve­ lével. A közösségi lelkiség egy egészen új téma a Szentatya eddig ismert írásaiban, így a közösségekért fá­ radozó emberek programfüzetként, önigazolásként is lapozgathatják. Az apostoli Jevél összefoglalásának közlését azért tartom fontosnak, mert benne kiértékelődnek a Jubileum hatásaiban is fontos eseményei, mert a harmadik évezred egyházának, lelkipásztorkodásának általános irányelveit találtam benne megfogalmazva, ugyanakkor elmélkedési anyagot is arról a Krisztusról, akit az egész világnak bemutatni vagyunk hivatottak. „Hálával emlékezünk a múltra, szenvedéllyel éljük a jelent és bizalommal nyíljunk meg a jövő előtt.” - írja a Szentatya apostoli levelének bevezetőjében. Ez a levél 2001. január 6-án kelteződött, Urunk meg­ jelenésének ünnepén. Három nagy fejezetre oszlik a fenti idézet alapján: visszatekintés, megállás, és elő'renézés. A Szentatya Jézus szavaival, „Dúc in altum” - „Evezz a mélyre” (Lk 5,4), arra ösztönöz, hogy elmélkedjük át a Jubileum eseményeit, nézzünk szem­ be Krisztussal, és a szeretet tanúiként készítsünk di­ namikus lelkipásztori tervet. I „ , Néhány fontos jubileumi esemény féléié­ vé ni téset találjuk ebben a részben. A kereszténység olyan vallás, amely hatott a történelemre. A jubileumi év a bocsánatkérés ideje volt. A Szent Péter bazilikában 2000. március 12-én, az Egyház nevé­ ben Szentatyánk bocsánatot kért valamennyi gyermeke bűnéért. „Az emlékezetnek ez a megtisztí­ tása megerősítette a jövő felé ha­ ladó lépteinket, alázatosabbá és érettebbé tett minket az evangéli­ umhoz való ragaszkodásban.” A jubileumi évben a S zent-1 atya nem indult lelkipásztori útra, csak az üdvösségtörténet szent helyeire zarándokolt és fogadta a Rómába zarándoklókat. „Gyakran megálltam, hogy a zarándokok hosszú sorát szemléljem. Megpró­ báltam elképzelni valamennyiük élettörténetét, örömeiket, aggodalmaikat, szenvedé­ seiket. Vajon ki tudja felmérni a kegyelem csodáit me­ lyek ezekben a szívekben történtek?” A számos talál­ kozó a legkülönbözőbb kategóriába tartozó szemé­ lyeket gyűjtötte egybe. A fiatalokat azokkal a nehéz­ ségeikkel és gyöngeségeikkel szemlélve, amelyek napjaink társadalmában jellemzik őket, hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra. Az ő jubileumuk azonban egy olyan ifjúság üzenetét nyújtotta, amely mélységes vágyakozását fejezi ki a Krisztusban található igaz ér­ tékek felé. Az ökumenizmust, mint a teljes szeretetközösségre vezető utat szolgálta 2000. január 18-án a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában tartott ökumeni^ .. , kus találkozó, amikor a ff) D 1 / HÜ. történelem során első

alkalommal közösen nyitotta meg a Szent Kaput Pé­ ter Utóda, az Anglikán Prímás és a Konstantinápolyi Ökumenikus Pátriárka egyik metropolitája. Ezen vo­ nalon került sor számos találkozóra más keresztény felekezetek vezetőivel. Külön figyelmet érdemel II. Karekin, minden örmények Pátriárkája és Katolikoszának látogatása. Európa lassan missziós területté válik, vagy már az is. Ez a misszió azonban nem kép­ zelhető el ökumenikus dimenzió nélkül. A tapasztalat azt mutatja, hogy az Egyházban történt sok szaka­ dás, széthúzás, visszaélések, gyűlölködések miatt sokan elpártoltak, elhagyták keresztény hitüket. Ah­ hoz hogy ezeket az embereket az üdvösségre elve­ zessük, és újakat Krisztushoz kapcsoljunk a szeretet végtelen hatalmáról kell tanúságot tennünk. A visszatekintés koránt sem igazolhatja az önelégültség érzé­ sét, még kevésbé vezethet ben­ nünket tétlenségre. A megtapasz­ talt lelkesedés konkrét kezdemé­ nyezéssé és tettekké alakítandó. A hatékony lelkipásztorkodás pro­ gramját kellene kidolgoznunk. Ez az Isten segítségével eltervezett program csak akkor lesz hiteles, ha a szemlélődésben és az imád­ ságban ver gyökeret. Ellene kell szegülni annak a törekvésnek, mely az állandó mozgás, a nyug­ talanság és az öncélú cselekvés kockázatával jár. „Előbb legyünk, mintsem tegyünk valamit.” I I . Ebben a szellemben néhány .elmélkedés­ re szá rtf gondolatot oszt meg velünk a Szentatya Krisztus misztériumáról a második részben. „Látni szeretnénk Jézust” (Vö. Jn 12,21). Korunk emberei arra kérik a keresztényeket, hogy ne csak beszélje­ nek Krisztusról, hanem bizonyos értelemben enged­ jék látni is Őt. Szegényes lenne tanúságtételünk, ha mi magunk sem ismernénk igazán azt, akit láttatni szeretnénk. „Az Ige és a Test, az isteni dicsösség és e dicsösség sátra az emberek között! E két végletnek benső és felbonthatatlan egységében áll Krisztus ön­ azonossága, a Kalkedóni Zsinat klasszikus formája szerint - egy személy, két természet.” Az egyház hite számára a leglényegesebb annak a megállapí­ tása, hogy az Ige valóban testé lett, magára

INEUNTE vette az emberinek összes dimenzióját, a bűnt kivéve (Vö. Zsid 4,15). Jézus arra hívja meg a megváltott emberiséget, hogy vegyen részt isteni életében. Csak azért vagyunk képesek benne és általa igazán Isten gyermekeivé lenni, mert Ő, az Isten Fia valóban emberré lett. Krisztus arcának szemlélése elvezet bennünket titkának legellentmondásosabb részéhez, amely a legutolsó óráján, a kereszten nyilvánul meg. Kétezer éven át kísérte az Egyházat a kijelentés bizonyossága „S én veletek vagyok mindennap, a vi­ lág végéig" (Mt 28,20). Ebből kell megújult lendületet meríteni keresztény életünkben úgy, hogy ráadásul útunk ihlető erejévé tesszük azt. Szó sincs arról, he új parancsot találjunk ki. A program kétezer éve adott: a mindenkori program, melyet az Evangéliumból és az élő hagyomány­ ból merítünk. Az a távlat, amelyben lelkipásztori tervünket meg kell valósí­ tanunk, az életszentség távlata. Az életszentségre való felhívás jobban, mint valaha, a lelkipásztori munka sür­ gető feladata. „Az embert), bármilyen rendű és rangú keresztény, meghívást kapott az életszentségre"(LG). Olyan kereszténységre van szükségünk, amely m indenekelőtt az imádság ’ '' H művészetében tűnik ki. Az imádságot nem szabad autom atikusan letudni. C ij Meg kell tanulnunk imádkozni, újból és újból el kell sajátítanunk ezt a művészetet. Az imádság során alakul ki a párbeszéd Krisztussal, amely bensőséges barátaivá avat ben­ nünket. Ez a kölcsönösség a lényeg maga, a keresztény élet lelke, és egyben a hiteles pasztorális élet föltétele. A Szentatya beszél még a keresztény közösségekről, mint az ima hiteles iskoláiról, a vasár­ napi szentmise jelentőségéről, a gyónásról, mint a kiengesztelődés szentségéről, és az ifjúsági lelki­ pásztorkodás elsődlegességéről. Ebben a fejezetben (A szeretet tanúi) új lelkipásztori program fogalmazódik meg, amelyet az új parancsolat ihlet meg: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Egy másik hatalmas terület, melyben határozott, tervszerű tevé­ kenységet kell kifejteni az egyetemes Egyház és a részegyházak szintjén, a közösség (koinónia, communio). Az előttünk álló kihívás a most kezdődő év­ ezredben a közösség otthonává, és iskoláivá teszi az Egyházat. A közösségi lelkiségek egészen új téma a Szentatya eddig ismert írásai sorában. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy figyelmesek vagyunk testvéreinkre, mint közülünk valókra, hogy részt veszünk örömeik­ ben és szenvedéseikben, megsejtjük vágyaikat és gondoskodunk szükségleteikről, igazi és mély barát­ ságot nyújtunk nekik. Helyet készítünk szívünkben a testvéreinknek, elviselve gyöngéiket, és elutasítjuk az önzés kísértését. Egy ilyen lelki haladás nélkül E F 1 vaimi keveset érnének a közösséa külső

III.

I

eszközei. Élettelen szerkezetté válna, inkább a kö­ zösség kicsúfolása, sem mint annak kifejeződése lenne! Fontos lenne, hogy a II. Vat. Zsinat elvei alapján érvényre juttassuk azon eszközöket, amelyek a közösség megszilárdítását szolgálják, és kezes­ séget vállalnak érte. Kérni kell az aratás Urát! (vö.Mt 9,28) Főként a világiak sajátos hivatását kellene mindjobban felfe­ dezni, akik az ideig való dolgok intézése által, azokat Isten szándéka szerint használva, keressék Isten or­ szágát, közvetítve az evangélium üzenetét. (LG 31, AA 2) Figyelembe kell venni a család-pasztoráció alapelveit, mert ennek az alapvető intézménynek gyökeres válságát éljük. Végül a levél a mai kihívásokra ; hívja fel figyelm ünket, amelyektől nem tarthatjuk távol magunkat (ökológiai katasztrófa, a béke problémája, “H K x az alapvető emberi jogok lábbal tiprása). Ezen dolgok iránt a sfc ' I t '0 keresztény lélek nem maradhat érzéketlen. Ahhoz, hogy a keresztény tanúságtétel hatékony legyen, erőfeszítéseket kell tenni az egyházi állásfoglalások megfelelő kifejezése V T * érdekében. „Szó sincs róla, hogy a hit szem pontjait rákényszerítenénk a ■ l J nem hívőkre. Magának az emberi W lénynek a természetében gyökerező értékek magyarázata és védelme a célunk. A szeretet így szükségképpen a kultúra, a politika, a gazdaság és a család szolgálatává válik azáltal, hogy m indenütt tiszteljék azokat az alapelveket, melyektől az ember sorsa, és a civilizá­ ció jövője függ” (51. pont). A sajátos keresztény stílus megvalósítása a világiakat illeti, hogy jelen legyenek e feladatkörben anélkül, hogy az egyházi közössé­ geket szociális ügynökségekké redukálnák. Mindezen feladatoktól megremegünk, ha gyöngeségeinkre tekintünk, de lehetségessé válnak, ha megnyílunk a kegyelemnek, amely új emberré te­ remt bennünket. Tartsunk önvizsgálatot, hogy befo­ gadtuk-e a II. Vat. Zsinat tanítását! Befejezésül megint a biztató ige: „Dúc in altum”. Lényeglátó szemek kellenek és nagy szívek, hogy mi magunk is Krisztus szeretetének eszközeivé legyünk. A Jubileum arra volt jó, hogy újra átgondol­ hassuk a kapcsolatunkat reménységünk eme eleven forrásával. Missziós küldetésünk kell hogy vezessen bennünket a III. évezredben: „Menjetek tehát, tegyé­ tek tanítványommá mind a népeket, kereszteljétek meg őket az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében!” (Mt 28,19). Ezen gondolatokkal zárja apostoli levelét pápaságának 23. évében a Szentatya, szíve mélyéből jövő áldását adva mindenkire.

I

Takó Is tv á n

f

/ 1?

Cciyl

között legfon­ tosabb a va­ sárnapi istentisztelet. Fon­ tosak a gyülekezet életében a közösségi és egyéni bibliaolvasások. A fiataloknál nagy esemény a konfir­ máció, ami nem más, mint a keresztyén hitnek felnőtt és tudatos megvallására és megélésére tett ünnepé­ lyes ígéret a gyülekezet előtt, amit az úrvacsorában való részesedés követ. Az istentiszteleteknek két fajtája ismeretes, mégpedig az Ige-'és a Sákramentumos istentisztelet. De ezen kívül vannak egyes szertartásokhoz, vagy megemlékezésekhez kapcso­ lódó istentiszteletek. A Református egyháznak két Sákramentuma van: a keresztség és az úrvacsora. Az úrvacsorát évente pár alkalommal szolgáltatják ki (gyakoriságának megállapítása a presbitériumra van bízva). A házasság náluk nem szentség, a katolikus egyház viszont szentségnek tekinti két megkeresz­ telt református házasságát. Az egyházkerületeket a püspök (superintendens) és a zsinat vezeti. A superintendens választás útján kerül az egyházkerület élére (meghatározott időre). A Református egyház zsinata (a legfőbb törvény­ hozói hatalom) - melyben nem csak lelkipásztorok, hanem civilek is tevé­ keny részt vállalnak - rendszeres idő­ közönként ül össze az aktuális prob­ lémák megvitatására. A lelkészek vá­ lasztás útján kerülnek a gyülekezet szolgálatára, akiket a superintendens iktat be hivatalukba. Külső alakja szerint azonnal j megkülönböztethető a református és katolikus templom. A templomnak többnyire van tornya, noha nem ritka a külön harangtorony megléte sem a templom közelében. A torony tetején csillagot, kakast, vagy zászlót látunk. A kakas nem Péter árulásának jelké­ pe, hanem a hajnal, a világosság meghirdetőjének, Krisztusnak, az üdvösség szerzőjének jelképe. A csil­ lag is Krisztust jelképezi. A templomba belépve a leg­ egyszerűbb berendezésű keresztény imaház fogad minket: szembenéző padok, szembenéző kórus, szó­ szék és az Úr asztala. A szószékről hangzik el a va­ sárnapi igehirdetés. Az istentiszteleteken zsoltárokat és dicséreteket énekelnek. A puritán környezetben nem kelt feltűnést a lelkész egyszerű ruházata sem, aki palástot visel, hivatalának jeleként. A II. vatikáni zsinat „Unitatis redintegratio” kezdetű dokumentumában buzdítja a kereszténye­ ket, az egymáshoz való közeledésre, a szeretetteljes párbeszédre, és egymás értékeinek kölcsönös felfe­ dezésére és tiszteletbentartására. Ez a mi feladatunk is, ha a zsinat szellemében építjük kapcsolatainkat más felekezetű keresztény testvéreinkkel.

A kálvini reformáció

Eléggé gyakran előforduló dolog, hogy híveink de még mi kispapok, papok is értetlenül állunk e fogalom hallatán. Azt talán még mindenki el tudja mondani, hogy a református egyház a protes­ táns egyházak közé tartozik, de arra hogy ezen belül pontosabban elhelyezzék, és betájolják a fogalmat, már kevesen mernek vállalkozni. Hiszen a protestáns, egyház szó, nagyon tág fogalom, mely több egyhá­ zat, és egyházi közösséget foglal magába. Hiszen beszélhetünk a klasszikus protestáns egyházakról, melyek között területünkön jelen vannak a reformátu­ sok, evangélikusok, és beszélhetünk az úgynevezett neoprotestáns egyházakról, akik szintén jelen vannak körünkben (baptisták, pünkösdisták). Egyesek az újabb egyházi közösségek között már történelmi egy­ házakká váltak az állam szemében. Ebben az elter­ jedt és színes családban az egyik tag a Református egyház, és ezen belül is a Magyar Református egy­ ház. Mert több nemzeti református egyházról beszél­ hetünk, pl. a holland, vagy svájci. Ezek közül mindegyiknek megvan a sajátos arculata és hagyományai. Magyar vidékeken a legtöbb protes­ táns hívő a református egyház tagja. Maga a református szó, nem sokat mond a hétköznapi em ber számára, hiszen aki nem ismeri a re­ formációt, csak sejtésszerűen tapo­ gatózik a fogalmak tengerében. So­ kan használják a kálvinista megneve­ zést is. Ebből már rájövünk arra, hogy a Kálvin János tanítására épülő hitrendszert elfogadó közösségről van szó. Kálvin János a reformáció második nagy alakja - Luther Márton után -, aki 1509-ben született Noyoban (Franciaország). Hazájából tá­ vozva Svájcban alapította meg a maga egyházszervezetét (Genf). Jelentős teológiai munkásságával hozzájárult egyházának elterjeszté­ séhez, mível viszonylag rendszerezetten fejtette ki nézeteit. Tanításának jellegzetességei: a Biblia nála „törvénykönyv a hit és élet számára”, vagyis nála is megtalálható a „sola scriptura” lutheri elve. Az egyház a hívek anyja, a tanítás és'Tegyelem kérdéseiben jelentkező legfőbb tekintély. Tanításának középpont­ jában a hatalmas, szigorú és mindenható Atyaisten áll. Kálvin túlzott szigorral értelmezte a Szt. Ágoston­ tól kölcsönzött predestináció tanítását, amit ma sok protestáns teológus elvet, vagy átértelmez. A Református egyház ma egyházkerületekre, azon belül esperesi kerületekre és gyülekezetekre tagolódik. A gyülekezet élén a több tagból álló civil presbitérium és a lelkész áll. Éppen ezért az Egyesült Államokban presbiteriánusoknak nevezik a reformá­ tusokat. A gyülekezeti életben egyik legfontosabb fel­ adata a lelkész mellett a

A II. Vatikáni zsinat a „Sacrosanctum concilium” kez­ detű liturgikus konstitúcióban nyi­ latkozatot bocsátott ki az egyházi zenéről. A zsinati tanítás szerint az egyház zenéje elsősorban szent, mivel azt a ne­ mes célt hordozza, hogy elősegítse az Isten és ember párbeszédét, Isten dicsőítését. Ennek az alapvető követel­ ménynek kell hogy megfeleljen, minden művészi zenei megnyilatkozás. Vagyis az egyházi zene másik fontos je­ gye, hogy művészi. Bárhol is jár az ember, és betéved egy katolikus templomba, fülébe ötlik, hogy más-más országok, és azon belül különféle népcsoportok saját kultúrájuk dallamvilágát használják. A zenéjük kifejezi a nép mentalitását, olyan, mint a második anyanyelv. Mindenki a saját nyelvén szeret imádkozni, mert az édesanyától tanult nyelven az ember jobban ki tudja fejezni gondját és örömét Istennek. Ilyen a zene is. Minden népnek megvan a maga zenei kincstára, és mivel mindannyian egy egyházba tartozunk, ez a zene és ének az egyház kincsestárát is képezi, amit „a legna­ gyobb gonddal kell megőrizni és felhasználni” (SC 114). A zenei kincstár sok évszázadon keresztül bővült, módosult, és ezért a zene nem csak egy terület emberét jellemzi, hanem feltárja azt a kort is, melyben az ember Istennek énekel, vagy énekelt. A római liturgia sajátos éneke a gregorián, „ennek kell elfoglalnia az első helyet” (SC 116). Aki foglalkozott zenetörténettel, és azon belül a gregorián kibontakozásá­ val, az tudja, hogy ennek dallama a bonyolulttól, az egé­ szen egyszerűig minden skálát felölel. Egy jó szakértő, még azt is meg tudja mondani, hogy hol születhetett a dal­ lam, és milyen módosulásokon esett át az idők folyamán. A gregorián képezi római katolikus egyházunk zenei kincs­ tárának legszebb darabját. A gregorián ének mellett minden népnek - ahogy fentebb írtam - megvan a saját zenei hagyománya, melyet „meg kell becsülni, és meg kell adni neki a megfelelő helyet mind vallási érzületük ápolására, mind pedig az adottságaikhoz alkalmazott istentiszteleten” (SC 119). Azt is mondtam, hogy nem csak népeknek van sa­ ját zenéjük, mellyel kifejezték tiszteletüket és szeretetüket Teremtőjük iránt, hanem a koroknak is. A mai időknek is megvan a saját zenéje, mely igényt tart arra, hogy eszköze legyen Isten dicsőítésének. A XXI. század elején szemben találjuk magunkat a zenei irányzatok sokaságával, ami kifejezi a világ sokszínűségét, a változatosságot, ami gyönyörködtet. Ebben a kavalkádban teszi fel a kérdést az ember: milyen zene tarthat igényt arra, hogy egyházi le­ gyen? Minden kor zeneszerzője azon igyekszik, hogy Isten dicsőségére és a liturgia fényének emelésére alkal­ mas zenét írjon. Ilyenek a középkor nagy mesterei G. P. da Palestrina, Viadana, Martini, Bach, Mozart. A XIX. század zeneszerzői között ott van, pl. Liszt Ferenc és G. Verdi; a XX. században M. Duruflé, M. Dupré, L. Viern, M. Reger, S. Tournemir orgonaművekkel gazdagították az egyházat. Magyar vidéken ismertek Werner Alajos, Bárdos Lajos, Kodály Zoltán, Horváth István és Varga László müvei. Hová sorolhatjuk a Sillye Jenő által képviselt, az ifjúság kö­ rében közkedveltté vált egyházzenét? Ök mind saját ____korukat feiezték ki. és feiezik ki ma is Mikor mondha-

gián megszó­ laljon? Már magában az egyház szóban kifejezést nyer, hogy minden vele kapcsolatos dolog közösségi, így zenéje is. Mivel katolikus egyházról van szó, a zene, mely igényt tart arra, hogy elhangozzék a liturgián, meg kell felelnie az egyház egyetemességének, ne ketten, vagy hárman énekeljenek a templomban, ne ki­ sajátított legyen, hanem az egész közösségé. Ennek a ze­ nének figyelembe kell vennie az egyházi közösség Istentől ajándékozott szentségét, épp ezért nem cél, hanem eszköz legyen, mégpedig az ima eszköze. Az egyház zenéje szent, nem a fiatalok „összefogdosásának" eszköze, hanem Isten imádásáé. Vagyis, a mai fiatalság által annyira kedvelt könnyűzenei darabok is az imát kell szolgálják, és nem a statisztikák, vagy az önhitt lelkipásztorok és közösségek vállveregetését. A szent zene nem fejezheti ki csak az ember érzelmi vágyait, hanem segítenie kell őt megtapasztalni Isten jóságát. Az egyházi zene ne élvezeti cikk legyen, hanem az Istenbe való belefeledkezés segítője: „Megvallom, hogy most is könnyen ráfelejtkezem az énekre, ha igéd élteti, s ha az énekes hangja kedves és gyakorlott; de nem köt le egé­ szen, mert otthagyom, amikor akarom. Igéd élteti ezen énekeket, s ezért bocsátom őket magamhoz... Megfigyel­ tem, hogy a szent igék ének formájában bensőbben és igazabban lendítik, tüzelik telkemet a jámborságra, mint ének nélkül.” (Confess. 10,33,1) Ma viták dúlnak a magukat egyházzenészeknek nevezők, és a fiatalság zenéjét túlzottan előtérbe helyezők között. Például sokszor hallom egy magyarországi zenész nyilatkozatát, miszerint a gitáros zenének nincs, és nem lehet helye a templomban (viszont igaz, hogy érzék szük­ séges ahhoz, hogy mikor, hol és milyen zene legyen az, amivel egy adott közösség tagjai kifejezhetik hálájukat és dicséretüket Istennek), a másik oldalon pedig ritka az az új lelkiségi mozgalom melynek egyes tagjai ne kezelnék le a gregoriánt, vagy a népéneket. Mindkettő egymást okolja és vádolja. Az egyik sznob, a másik modernkedő. Mind­ kettővel az a baj, hogy sokszor csak felületesen gondol­ kodnak „egyházban”. Az a baj, hogy nem tekintik egymás zenéjét kincsnek, az egyház kincsének, a mi kincsünknek. Eddig ritkán hallottam ifjúsági összejövetelek miséin gre­ goriánt, vagy népéneket, de az is igaz, hogy eltekintve a kivételektől nagyon kevés alkalommal hallottam magát egyházzenésznek nevező embert pl. taizé-i énekeket énekelni, vagy énekeltetni. Csak akkor leszünk képesek azt mondani, beval­ lani, hogy ennek, vagy annak a zenének van létjogosultsá­ ga, amikor megtanuljuk szeretni az egyházat és annak gyönyörű sokféleségét. Csak így fogjuk tudni, ápolni őseink dallamait, és őseink imáit; csak így fogjuk tudni ajándékba adni örökségünket utódainknak.

Zene - de milyen? (I)

„Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki!” (Zsolt 32,2-3) Stnnrn A ttiln

.. ...

. .. . .. .

a 9y k á *

Közösségben gondolkodni és élni

Kézdiszentléleken voltam szabadéven, amikor egy délelőtt a telefonhoz hívtak, hogy va­ laki beszélni akar velem. Fölvettem a kagylót, édesanyám volt, és mondta a szomorú hírt, hogy a szomszéd kislány, aki alig hét éves volt, meghalt, elütötte az autó. Azon a héten egy mély és keserű fájdalmat éltem át. Szomorúság töltött el, és kerestem ebben a halálban a gondviselő Istent. Kerestem e rövid élet értelmét. Ekkor éreztem meg életem ben először, de nagyon valóságosan, hogy néhanéha kemény az élet, addig csak hallottam róla. A legfájdalmasabb számomra az volt, hogy nem volt, akinek elmondjam ezt a tragédiát. Szinte egyedül kellett feldolgoznom a negatív érzéseket, amelyeket a halál híre kiváltott bennem. Teljesen átvitt értelemben úgy fogalmaztam meg ezt a szomorú eseményt: ha bátor vagy, elütnek, ha bátortalan vagy, félretaszítanak. Vagyis egyedül nehéz harcot vívni a csatában, főleg ha tízszer több az ellenség. Éppen ezért kell tartozni vala hova, ahol megértenek, ahol te is meghallgatsz, megértesz másokat. Nagy előszeretettel hangoztat ják, hogy a pap is ember - helyesebben először ember legyen, - és neki is vannak problémái és örömei. Ezt meg kell, hogy ossza másokkal, hogy egy kiegyensúlyozott, normális ember legyen, és az is maradjon. A pap is közösségi ember, és igényli a közösséget. Szabadéven Portik Hegyi Kelemen atyánál tapasztaltam meg az egymásrafigyelés fontosságát és a közösségi lelkület ápo­ lását. Kelemen atya látta bennem (és Takó Istvánban) ezt az igényt - de ugyanakkor hiányt is és felajánlotta a kecskeméti kispap találkozó lehetőségét. Mi készségesen elmentünk, ahol lel­ kileg nagyon sokat kaptunk. A találkozó célja az volt, hogy mi kispa pok már most ráérezzünk a közösségi lelkület fontosságára, és környezetünkben is egy ilyen fajta közösséget hozzunk létre. A találkozó vezér­ fonala: Isten Igéje az én életemben. Hiszen, ha Isten Igéjét olvassuk és megpróbálunk valamit is megélni belőle, akkor nem a sablonok nyomán fo-gunk járni, hanem mindig nyitottak leszünk az Isten és az emberek felé. Nagyon fontos, hogy megtanuljunk közösség ben gondolkodni és élni. A harmadik gondolat ami elhangzott a találkozón az „önvédelem bűne” Nagyon érdekes és nagyon jelenvaló az életünk ben, hiszen nem teszünk semmit, ami minket csorbítana, vagy igazolna. Ide tartozik még az a gondolat, hogy azok az emberek, akik nem na gyón tudnak emberi módon élni, azaz nem tudják helyesen értékelni az életüket, egy idő után kiégnek. Dr. Tomka Ferenc tanár úr kijelentéséve zárnám soraimat: „a legnagyobb és a legjobb lelkipásztori módszer: közösségben élni az Igét hiszen az Ige-élés rávilágít a másik ember

Amiért az Ige ember lett Karácsonykor, a szeretet ünnepén meghitt, sőt romantikus hangulat vesz körül egyes embereket. Másokat a szürke hétköznapok lépcsőházi, vagy pályaudvari fűtőtestek gőze ölel. Egyesek azon ölik magukat, hogy minél hamarabb szaba­ duljanak munkahelyükről, hogy elérjék a karácsonyi kiárusí­ tást... Karácsonyi vásárlási láz: egy igazi neurózis. Mások békésen botorkálnak a latyakos utcákon, néha motyognak va­ lamit az orruk alatt. Az utcai lámpa fényénél kotorásznak a la­ kótelepi konténerekben. A szeretet ünnepén... Ilyen, és ehhez hasonló szövegeket sokszor olvastunk és hallottunk már. Két-három percig még talán nyomják a lelki­ ismeretet, de meglátjuk a vásárcsarnokot és tovaszáll benn sőnk hangjának szívszorító fájdalma. Pedig Jézus is ott botorkál a szemetesládák között, aki azért jött ebbe a világba, hogy kiemeljen minket a mocsokból. Nem csak a koldust, aki a mi szemetünkből él, hanem minket is, akik szemetelünk. „Vajon hiába teremtetted az embereket?” (Zsolt 89,48) A szentírás lejegyzői minden korban Isten szájá ba adták a hasonló mondatokat: „megbánta az Úr, hogy em. bért alkotott a földön” (vö. Tér 6,6). „Megbánta . de szereti, es nem sajM nálta az öröktől egyszülött Fiát a világ j kezére adni, hogy sorstársa legyen azoknak, akik szegények, és kegyes J l' á J 8 Í szemetünkből élnek: akik sírnak, mert V; ff” (M %szüleik talán alkoholisták; akik szelí­ dek maradnak, noha az okét ért gyű­ lölködés belülről marja szívüket; akik . | éhezik és szomjazzák az igazságot, mert az igazság- és szabadságvágyuk nem felel meg az adott politikai ha\ talomnak. Azok miatt lett ember, akik irgalmasok másokhoz, tiszták marad­ nak a világ szennyétől; akik a békéért küzdenek, és sokszor áldozatai lesz­ nek a hatalmasok harcának. Miért öltött emberi testet az öröktől született Ige, miért vállalta az emberi élet zaját? Szent Pál szerint „Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse” (1Tim 1,15). Isten szeretetének megnyilatkozásának Jézus Krisztusban, más okai is voltak: „azért is szüksége volt az emberi nemnek arra, hogy az Isten emberré legyen, hogy így az emberi ter­ mészet méltósága kitűnjék” (Comp. theol. 201.). Jézus ott van a harci mezőkőn, ott, ahol az embert megfosztják emberségétől, a szeretet ünnepén... De vajon ta­ lál valakit, aki befogadja, hogy megmutathassa szeretetének nagyságát? Talál valakit, aki megáll előtte, hogy fölemelve őt a mocsokból, megsejtesse vele a titkot: Ember vagy! Jézus igazi ember, mivel ember lett, mikor kinyilatkoztatta nekünk, hogy az Isten szeretetét adja az embernek. Isten szeret téged, mert ember vagy! Válj emberré azáltal, hogy másnak esélyt adsz emberré válni! „így valamiképpen Isten teremtő műve is tel­ jessé válik, hisz az ember, aki az utolsó teremtmény, bizonyos kerülővel visszatért eredeti okához, mert a megtestesülés műve folytán épp a dolgok teremtő elvével egyesült” (Comp. theol. 201.). A szeretet ünnepén. A karácsonyi neurózis közepette...

„ K e r e s d az okot, k e r e s d az é r d e m e t , í s n e m t a l á l s z m á s t , mi nt a k e g y e l m e t . ”

egyház

I

A ^ j, 'm \ a u -í '■ ; r «>- í . tí. w/e f?! 2001. október 5-én, Kolozsváron, a Babe§-Bolyai Tudománygyetemen díszdoktorrá (doctor honoris causa) avatták Dr. Erdő Péter székesfehérvári segédpüspök atyát, a PPKE rektorát, aki ebből az alkalomból, szemé­ lyes hangvételű vallomást tett magáról, az egyházról, annak képéről, és azon belül az egyházjog szerepéről. Budapesten születtem 1952-ben, szüleim katoli­ kusok voltak, mégpedig nagyon hívők. Édesapám jo­ gász volt, de éppen a vallásossága miatt hivatását gya­ korlatilag fiatal egyetemi tanársegéd korától haláláig nem gyakorolhatta, hanem az élet más területein kellett megélnie. Például, amikor ikertestvéremmel együtt megszülettünk, akkor ő nem is tartózkodhatott Buda­ pesten... Iskoláim at Pesten végeztem. Nagy szerencsém volt, hogy működött a Piarista Gimnázium. Akkor az volt azi egyetlen katolikus gimnázium a város-5 bán, ahol fiúk tanulhattak. Ott érettsé­ giztem, utána jelentkeztem az Eszter-; gomi szemináriumba. Egyébként hatan vagyunk test­ vérek. Legkisebb húgom huszonkét év­ vel fiatalabb, mint én, és a múlt héten tette le az első fogadalmát a karmelita nővéreknél Pé­ csett, ami nagy öröm számomra. A szüléimét korán elvesztettem, mert édesa­ pám hatvanegy éves, édesanyám hatvankét éves korá­ ban halt meg, ezért legkisebb húgom nevelésének, ok­ tatásának a befejezése, egészen megtisztelő feladat­ ként, részben rám várt. A gimnázium során többször gondoltam rá, hogy vagy térképész leszek, vagy pap. Egyébként ezzel a gondolattal már tizenhárom éves korom óta foglalkoz tam. De aztán ezek a dolgok nem olyan ünnepélyesen történnek: az ember imádkozik. Eljártam minden nap ál­ dozni, volt egy nagyszerű lelki atyám - él még -, a Futó Károly atya, aki nagyon különleges egyéniség, és sok mindenki lett pap azok közül, akik őt ismerték. Nos, az ember vonzódik egy dolog iránt, imádkozik, hogy világo­ sabban lásson, körülnéz, de hát azért ez úgy volt, hogy egyszer csak a gimnáziumba hozták a nyomtatványo­ kat, és ki kellett tölteni, hogy ki, hol akar továbbtanulni. Hát akkor nem volt mese, nem lehetett halogatni, be kellett írni, hogy az Esztergomi Egyházmegyébe jelent­ kezem kispapnak. Közben megnyertem egy országos latin tanulmányi versenyt. Akkor ez jogot jelentett arra, hogy az embert fölvegyék az egyetemre, ami óriási do­ log volt. Nagyon nehéz volt akkoriban bejutni. Ott, az ELTE-n megkérdezték, hogy hol is akarok tanulni, és én akkor azt mondtam, hogy kispapnak megyek. Láttam, hogy arcukra fagyott a mosoly - ami engem később megvigasztalt. Mikor felvettek a kispapok közé, rögtön elvittek katonának, akkoriban ez így volt természetes. Viszonylag hamar leszereltem - de azért azok a legjobb emlékek, amiket akkor szereztem -, úgyhogy a szemi­ náriumba már jókedvvel mentem be, mert észrevettem, hogy például itt nem kell a párnám alatt tartani a pénz­ tárcámat, meg a karórámat nem kell fönn tartanom ak­ kor is, amikor alszom, mert ha a kisszekrényre kite­ szem, reggelre még ott lesz. Tehát ilyen értelemben a katonaság után én a szemináriumban igen jól éreztem FH m an am

D o h a a ? o m h o r n A lc n ő m m a n a c a lr 3 7 ol\/á-

rásai, akkor nem csalódik. Na, most ettől függetlenül az egy jó közösség volt akkor. Dékány Vilmos püspök atya - aki az óta meghalt - volt a prefektus, és hát az előadók között is volt néhány értékes, jó tanár. Aztán egy félév után - azt hiszem februárban szereltem le - felküldtek Budapestre a Központiba, és ott végeztem el a teológiát- f - \ í . f, , * V\ -v ) A papszentelés előtt letettem a licenciátusi szigorlatot. A fölpörgetett £ l ^tanulástól az ember mindig hulla fáradt volt a szentelési lelkigyakorlat idejére ez mindig egy érdekes dolog, gondolom maguknál is így lehet valahogy -, és hát én azon gondolkodtam: milyen jelmon­ datot lehet választani. Nekünk voltak görög katolikus társaink is, mert a Központi Szemináriumban együtt van nak a rómaiak és a görögök. Engedé­ lyünk volt, hogy minden héten egyszer részt vehessünk a görög katolikus misén - ami nekem nagyon tetszett.A felajánlásnál ez a mondat hangzik el nagyon szépen: „Tieidet a tieidből, néked ajánljuk fel mindnyájunkért és mindenekért”. Ez számomra azt jelentette, hogy az em­ bernek mindene, amije van az életben, minden képes­ sége az Isten ajándéka. Mit tudunk azzal kezdeni, mint­ hogy magának az Istennek ajánljuk föl. Én akkor úgy éreztem, hogy a papság, talán a legteljesebb módja en­ nek. Engem egyébként a papságban különösen, és fő­ ként az vonzott, amit ma is a lényegének tartok, hogy a pap végezheti a liturgiát, kiszolgáltathatja a szentsé­ geket, és Krisztus nevében hirdetheti az evangéliumot. Szóval ez a lényeg. Ezen kívül lehet az ember jó szer­ vező, jó pedagógus, sok minden más; még megtanulhat autót is vezetni - mert ez is kell -, de sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy elvesszünk mindenféle profán rész­ letekben, amelyek egyébként szükségesek. A lényeg nem ez. Sokszor a szerény, és manapság sok helyütt háttérbe szoruló tevékenységünk, az igazi alap: az Ige és a szentség. És ez az, ami engem akkor is vonzott, és ezt tartom ma is a legfontosabbnak. Tehát ebben az ér­ telemben papi jelmondatomnak ez volt a háttere. És hát utána jött a most már huszonhat és fél éves papi szol­ gálat. Ugyanabban az évben lettem püspök, mint ami­ kor az ezüstmisém volt, és püspöki jelmondatot is kellett választani. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy sok érdemem van. Ez engem megdöbbentett, és teológiai alapon nagyon elszégyelltem magam. Hogy mondhat valaki ilyet egy másik emberről? Azt mondtam erre: „Érdemek vagy bűnök, azt az Isten tudja!” Viszont ép­ pen aznap olvastam a breviáriumnak azt a passzusát, amelyben Szt. Ágoston írja, hogy „Keresd az okot, ke­ resd az érdemet, és nem találsz mást, mint a kegyel­ met.” Van egy lelkiségi mozgalom is, amelynek az alapítónője egyik írásában különösen is azt a mondatot

r, r\ ( c*

ÍJ f i n

i / r)

! teszi elmélkedése tárgyává, hogy „Kezdetben nem volt semmi más, csak a

A tetőkről kell hirdetni

kegyelem”. 2001. júliusában a HÁLÓ Tehát azt hiszem, hogy nem úgy áll a dolog az p jl^ szervezésében médiatalálkoegyházzal és az egyház építésével sem, hogy mi tudjuk zó-továbbképzőre került sor milyennek kell lennie az egyháznak. Kialakítunk egy ké­ Pannonhalmán. Az előadók pet, megtervezzük, beosztjuk, hogy mik a közvetlen gya­ között volt Juhász Judit, a Ma­ korlati teendők, és aztán szépen rendszeresen azt végre ii gyár Katolikus Püspöki Kar hajtjuk; előteremtjük hozzá az eszközöket, mint egy tisz­ sajtófőnöke. Őt kérdeztük. tán emberi építkezésben. Persze, hogy ezt tesszük az eMégis: „Ha szívünk mélyén meghallottuk Jé­ nergiánk 90%-val, és kutyakötelességünk hogy használ­ zus igazságát, akkor a tetőkről kell hirdetnünk azt”juk az eszünket, ugye? De mégsem ezen múlik elsősor­ mondta előadásában. Hogyan látja Ön, miként lehet ban, hanem az Isten kegyelmén, és ezt én megrendülten ezt a „mai világban” tenni? éltem át például a mai napon is, mert hát ki gondolta vol­ J . J . : A Szentatya mondatát idéztem. Ha kö­ na, mondjuk 1971 őszén, mikor először jártam Kolozsvá­ rülnézünk bármilyen kicsi faluban is a háztetőkön ott ron, hogy valamikor én itt, ennek az egyetemnek a dísz vannak az antennák és a nagy városokban pedig doktora leszek? Tehát azt hiszem, hogy az Isten kegyel­ szinte antennaerdők hálózzák be az eget, és veszik a me irányítja a történelmet is, meg azt is, hogy éppen me műholdas- és kábeltelevíziókon át a különböző, saj­ lyek azok a lehetőségek, és azok a területek, ahol az e- nos nem mindig épületes és színvonalas műsorokat. rőinket be kell vetnünk. Következésképpen nagyon komo­ Ezek a műsorok alakítják az emberek gondolkodását, lyan gondolom azt, hogy minden erre épül. Az egyháza ízlését, értékválasztását; a szappanoperák és reklá­ sok mindennek szokták nevezni, de nem úgy áll a dolog, mok, amelyeknek ezreit kapjuk hetente, havonta. Ehogy valamikor volt egy egyházkép, most mi, készítünk zekből sugalmazzák nekünk, hogy mi a szép, mi a jó, egy másikat; vagy hogy a zsinat előtt az egyház képe ilyen mi az igazság, kitől, vagy mitől kell félnünk, kit kell volt, most bezzeg amolyan... Az ilyenfajta beszéd tisztelnünk. Az emberek nem nagyon tudják, hogy középiskolásoknak való, akik úgy tanulnak meg valamit, más értékvilág is van, mint amit a média sugall. A hogy ellentétpárokban oktatjuk őket, ugye? Ez egy tanítá­ Szentatya nem véletlenül mondja, hogy próbáljuk si módszer lehet, azonban az egyház hitében - márpedig meg a médiát jól használni mi magunk, akik az evan­ az egyház önértelmezése mindig hit dolga -, nem nagyon géliumot szeretnénk hirdetni. Ne féljünk ezektől a mé­ lehet ellentéteket felállítani, ott éppen a folyamatosság a diumoktól, tanítsuk meg gyerekeinket is arra, hogy lényeg. Hangsúlyok tolódhatnak el, de nincsen ellentét a hogyan kell ezeket használni. Mindehhez persze a zsinat előtti egyház, és a mai egyház hite között. Az egy készségen túl a szakma mély megismerése is szük­ házképben - azt hiszem - a leglényegesebb az, hogy az séges. Az újságíró szakma megtanulható. A külön egyház misztérium. Egyszerre Krisztus Teste, egyszerre böző stiláris és műfaji követelmények elsajátíthatók. látható közösség és éppen azért, taníthatja róla a „Lumen Sok gyakorlat is kell hozzá, jó műhelyek is természe­ gentium” azt, hogy az egyház szentség, az üdvösségnek tesen, de főleg az az elszántság, hogy pontosan jele és eszköze az emberek között. Ennek a szentségnek tudjuk: a küldetéstudat kevés, a missziós hajlam nem van egy látható jelfunkciója, ez a látható jel pedig maga a elegendő. Itt föl kell venni a versenyt olyan újságí­ közösség, amely társadalmi valóságként érzékelhető. Eh­ rókkal, olyan riporterekkel, olyan műsorvezetőkkel, hez pedig az kell, hogy valamiféle szervezeti egység is le sztárokkal, akik bizony kevés gátlással, viszont nagygyen. Nos, ez az, amit az egyházjog kifejez és megtölt. A- nagy ambícióval dolgoznak, uralják a képernyőket és zért mondom, hogy kifejez, mert nem úgy áll a dolog, hogy a lapokat. Velük mi csak akkor versenyezhetünk, ha évszázadokig volt az egyház, és csupán a karizma irányi mi is birtokában vagyunk a szakma követelményei­ totta, majd egyszerre csak jogilag is megszervezték nek, és mi is meg tudjuk fogalmazni azt, amit mondani Hanem hát mit is jelent az, hogy jog? Nem azt jelenti, amit akarunk. Említettem az előadásomban, hogy a szere­ a XIX. századvégi német pozitivisták mondtak róla, hogy tet nyelvén kell szólnunk, ami talán a legnehezebb, „az állam által megfogalmazott szabályok összessége” mert nekünk nemcsak szólnunk kell, hanem a maga hanem az egész életünknek, egy közösség életének in tartásunkkal, minden egyes gesztusunkkal, minden tézményes strukturáltságát jelenti. Ilyen értelemben maga cselekedetünkkel is beszélünk. Azt is mondhatom, az a tény, hogy Krisztus kiválasztotta a tizenkettőt, hogy hogy a XXI. században a kereszténység, katolikusnak rájuk bízta a tanítását, hogy megalapította a szentsége­ lenni egyben magatartást is jelent, mert csak így hite ket, már szabályszerű intézményes működéseket kíván lesek a szavaink, és csak így tudjuk igazolni a tettein közösség részére. Tehát nyilvánvaló, hogy a pápának a két. zok a szavai, hogy az egyházzal egytermészetű a jog, vá Mégis: Kapcsolódva valamelyest az elhang­ laszolnak arra is, hogy mi a jog funkciója az egyházban zottakhoz: mit gondol, hol helyezkedik el az egyház a Az egyház üdvösségszolgálatát segíti elő a jog, a külső ma társadalmában? Hogyan látja Ön, miben rejlik ma látható jel oldaláról. Azt hiszem, ezt csak szeretettel és ta az egyház ereje? pintattal lehet kezelni, nem, mint valami idegen testet az J . J . : Hogy hol van az egyház helye? Hát, egyház lelkében. jelenleg nem a társadalom középpontjában. EmiiK észítette: Stanco A ttila

zetnek azt a felmérését, amelyben fölsorolják, hogy a bizalmi index hányadik helyét foglalja el az egyház Ma­ gyarországon. Az emberek válaszaiból az derült ki, hogy a tizenegy helyből a nyolcadikon áll. A köztársa­ sági elnök, a Rendőrség, a Honvédség, az önkormány­ zatok is megelőzik, és a sor végén csak a kormány és a parlament áll szinte. Az, hogy 41%-ot kap az egyház, az emberek idegenkedését, félrevezetettségét, az egy­ házról kialakított kép tudatos eltorzítását jelzi. Amit az elmúlt 50 évben művelt a hatalom az egyházzal, azt tük­ rözi vissza most az emberek által megfogalmazott bizal mi index. Nem hiszünk, persze, feltétlenül a számokban és a statisztikákban, de azért ez a tendencia azt jelzi, hogy bizony nagyon sokan élnek közülünk Isten nélkül, a Jézusba vetett hit nélkül. Kevesen tudják, hogy az egyház nem holt betűk tárháza, nem valamiféle tradíció maradványa, hanem élő szervezet, de talán sejtik az emberek, hogy ez a kétezer év, ami Jézus születése óta eltelt, ez nem egy befejezett korszak, hanem igenis foly tatódik. Akik benne élnek az egy­ házban. azok tudják, hogy ez valami lüktető, élő test, amelyben mindnyá I jan tagok vagyunk. Az is érdekes? tévhit a laikusok, az úgymond hitet­ len emberek körében, hogy azt hi-j szik, hogy az egyház csak a papsá got jelenti. Mi tudjuk, hogy nem, hi­ szen minden egyes megkeresztelt! ember tagja az egyháznak és tehet«# valamit azért, hogy ez az egyház erősebb legyen. És nem önmagáért legyen erősebb, hanem azért, hogy az embereknek többet tudjon adni. Ha megkérdezünk egy civilt az utcán, ő az egyház munkájáról legfeljebb anynyit tud mondani, hogy valamit ottan csinálnak a temp­ lomban, miséznek... Esetleg tud arról, hogy a karitatív munkában ott vannak a papok, de azt, hogy mit is tartal­ maz a lelkigondozás, mit jelent az evangélium hirde tése, hogy mit jelent oktatásban, kultúrában, művészet­ ben és a létünkben az egyház azt kevesen tudják. De én azt hiszem, hogy éppen ebben is rejlik az ereje, hogy nagyon sok viszontagságon keresztüljutott már. Nagyon sokszor érezték, hogy kivérzett az egyház. Óriási katak­ lizmák, háborúk, vérveszteségek után mégis talpra állt, mert nagyon erős a fundamentuma. És éppen az em­ bert megtartó erejében van az igazi tartalma. A hitünk­ ben is persze, de például azokban a fiatalokban, akik nem azt választják, ami kézenfekvő, nem azt a hivatást akarják az életük központjává tenni, amit a fiatalok tú4 nyomó többsége választana, hanem az egyik legnehe­ zebbet és legszebbet: papok akarnak lenni a XXI. században. Ez az egyház igazi ereje, hogy Erdélyben, és szerte a világban fölnevelődnek úgy ifjak, hogy az Is­ tennek akarják szentelni az életüket, és az embertársa­ ikért akarnak élni sok mindent föladva abból, amit ma di-vatosnak, elérendő célnak tartunk. Ha mindig van utánpótlás, akkor semmi sincs veszve. I K evesen

t u d iá k ,

koav

az

eavkáz

Mégis: Mi a feladata a XXI. V .L n század papjának? J . J .: Azt hiszem, ha a világot modernnek ne­ vezzük, akkor a papnak modern papnak kell lennie. Olyan modern és nyitott embernek, aki úgy mosolyog a vi­ lágra, úgy oldódik föl a környezetében, hogy mégis egyéniség tud maradni, és meg tudja őrizni azt a tartását és azt a tudását, amit csak abban a neveltetésben kap­ hat meg, amit a szemináriumok csöndje tud nyújtani. Meg kell tanulnia egészen új módszerekkel bánni az emberekkel, mint az 50, 100, 200 évvel ezelőtti papok tehették. A tömegkommunikáció, a számítógépek, az in­ ternet világában, és ebben a hallatlan gyorsaságban, amiben kénytelenek vagyunk élni, a papnak is sokkai sokszínűbbnek kell lennie, mint esetleg korábban voltak. Tudom, hogy ezek általános dolgok, de meg kell tudni ragadni a fiatalt, a gyereket ebben a nagyon sok hatással teli világban, a maga csendességével, elmé lyültségével, a maga figyelmességével. Ismerek papot, aki a játék örömét megcsillantva előttük tudta a gyerekeket magához kötni. Is­ merek papot, aki tudós ember, és mégis úgy beszél a tudományáról, mintha az a világ legtermészetesebb dolga, és bárki számára befogadható lenne. Ezt a ter­ mészetességet kívánom minden mo­ dern papnak, mert nagyon lecsupaszí­ tott a közlésvilágunk, nagyon közvetlen, és bizony egy kicsit a sallangmentes­ ségében már rideg és tárgyszerű, és kicsit felszínes is a kapcsolatrendszerük az embereknek. Ebben kell a pap nak úgy megőriznie a méltóságát, olyan távlatot mutat­ nia, hogy megérintse az embereket, hogy van valami más gondolatiság, más értékrend, más boldogság is, mint amit ők annak hisznek. Nagyon műveltnek, rendkí­ vül olvasottnak kell lennie, de tájékozottnak is a kommu­ nikáció világában, könnyűszerrel kell kamera előtt be­ szélnie. Ma már kihagyhatatlan, hogy egy pap ne szere peljen profi módon a televízióban, ne ismerje a rádió vi­ lágát, hogy ne legyen jártas az újságírás világában. Egész egyszerűen a hétköznapi kommunikáció szintjén neki nagyon-nagyon otthonosan kell mozognia, mert a templomban, a szószék mögül nem találja meg azokat, akiket meg kell találnia. Ki kell jönnie a templomból. A papnak olyan könnyedséggel kell a civil életben mozog­ nia, ahogyan azelőtt ezt soha nem tette. Nem lehet el­ vonult, nem tartozhat egy zárt, szűk, rejtett és misztikus világhoz, hanem élnie kell az életét az emberek között a faluban, a városban, bárhol, ahová helyezik. Mindenütt el kell tudnia fogadtatni magát úgy, hogy közben még­ sem egy közülük, hanem egy kicsit fölöttük van, de ab­ ban van fölöttük, ami számukra érték: az emberségé­ ben, az odaadásában, az emberek iránti valódi, igazi szeretetében. szőcs csaba nem

k ö lt

b e tű k

tá rk á z a ,

nem

v a la m ifé le

t r a d íc ió

Pilinszky Jánosra emlékezünk Nyolcvan éve született Pilinszky János. Egye­ sek számára a XX. század második felének egyik legeredetibb, legsajátosabb hangú magyar lírikusa; sokaknak a katolikus költő. Tévedés azonban katoli­ kus költőnek tartani Pilinszkyt. Ő maga sem nevezi magát annak: „Katolikusnak vallom magamat és költőnek” - nyilatkozta egyik interjújában, kiegészítve azt a fogalmazását, hogy szerinte az utolsó igazán katolikus költő Assisi Szent Ferenc volt. Egy kéziratában így foglalja össze röviden ad­ digi életét:

„Születtem: Budapesten, 1921 november 27-én. Édesanyám kisiparos, édesapám tanár családból származott. Érettségiztem: Budapesten 1939-ben a piarista gim­ náziumban. Utána a bölcsészkaron mű­ vészettörténetet, magyar irodalmat és fi­ lozófiát hallgattam. Első verseim az „Ezüstkorban” és Illyés Gyula „Magyar Csillag” c. folyóiratában jelentek meg. 1943 tavaszától kezdve nem publikál­ tam. A háború végén mint közkatona szolgáltam. 1945 decemberétől tagja vagyok a Magyar írók Szövetségének. 1947: Svájci és Olaszországi ösztöndíjat kaptam. 1947: Baumgarten-díj. Kötete­ im: Trapéz és Korlát (1946); Harmadna­ pon (1959); Rekviem (1963). (Magvető; Szépirod.) Verseim a „Kortárs”-ban, „Vigiliá”-ban, „Új írás”-ban, stb. láttak napvilágot. Fordítottak: francia, angol, spanyol, német, lengyel, cseh és olasz nyelvre. Tíz éve az „Új Ember” című hetilap munkatársa vagyok.” (Önéletrajz, Vigilia 96/9) Az „Önéletrajz” kiegészítésre szorul még né­ hány mozzanattal (a teljesség igénye nélkül). Pilinszky a hatvanas évek elejétől számos alkalom­ mal utazott Nyugat-Európába; Párizsban hosszabb időt is töltött, 1975-ben Amerikába is eljutott. Nem­ zetközi elismerését olyan költőtársak segítették for­ dításaikkal, mint Ted Hughes és Pierre Emmanuel. 1971-ben József Attila-díjat, 1980-ban Kossuth-díjat kapott. 1981. május 27-én este szívroham következ­ tében váratlanul elhunyt. *** „A háborúba egy csomó könyvet vittem ma­ gammal. Ezeket aztán sorra kidobáltam a vagonból. Minden könyv anakronisztikussá vált. Az evangélium viszont valami csodálatos átváltozáson ment keresz­ tül. Azt merném mondani, nem is könyv volt, hanem egy hűséges kutya. Szóval nem nagy tanácsadó, ha_v'■ .-j". /. nem valami melect hu—

amilyen csak egy kutya tud lenni, vagy egy Isten”vallja a Vigiliának adott utolsó interjújában. Valahogy így élte meg ő a „hétköznapi” Istennel való kapcso­ latát... J ó ismerője, Jeleníts István mondta a követ­ kezőket a költő temetésén: „Urunk, Istenünk, akit most temetünk, különös test­ vériségben volt egy velünk - kísértések közt, a semmi és üresség késdobáló poklai közt -, és különös szö­ vetségben élt veled, mint a nagypéntek és húsvét tit­ kainak embere, költő, akinek szavai itt, a koporsó kö­ rül sem bizonyulnak üresnek. Ismerd őt magadénak, fogadd el, hiszen még bűneiben is a kegyelem el­ jegyzett embere volt. Ültesd asztalodhoz, és mondd neki: szeretlek, nagyon szeretlek. Milyen ámuló szemmel nézett körül, mi­ lyen érzékeny és sebezhető vadként élt közöttünk. Botladozva, tétován, és ugyanakkor könnyedén, váratlan bizton­ sággal. Hogy értett ahhoz, hogy a nyo­ morúság limlom-tájain megfigyelje és megünnepelje a teremtett lét rejtőzködő fönségét, s a parányi jeladásokat, ame­ lyek átvérzik a mindennapok szövetét, és a világban rólad tanúskodnak. A Bá­ rányra figyelt, tudta, hogy csak ő nyithat­ ja meg a könyvet. Edzett volt a halálra, s amikor irgalmasságod ítélőszéke elé lépett, hisszük, nem kellett lesütnie a szemét.” Azt hiszem e néhány mondat valamelyest kö­ zelebb visz Pilinszky (lelki)világához. Talán sikerült valamit megéreznünk belőle, a hangulatából, a fe­ szültségéből. De leginkább müveit olvasva lehet megismerni őt. Rövid emlékező összeállításunk célja nem az, hogy egy általános képet alkossunk róla, csupán ahhoz szeretne hozzásegíteni, hogy e „jajga­ tó világzavarban” (Áprily) felfedezzük az ő érdekes, nem mindennapi hangját. „ Volt egy sípja; azon ha játszott,

oly szépen játszott hangszerén, még a szellők is elcsitultak, még a szívek is e zenén. A madarak köréje szálltak, és megálltak az emberek. Olyan különös volt e sípszó: Ég és föld között lebegett." (Pilinszky: Ég és föld gyermeke)

- Hogyan oszlatja fel a skót rendőr a tüntető tö­ meget? ??? - Leveszi a kalapját, és gyűjtögetni kezd. *** -

- Doktor úr, biztosan megjavul a látásom, ha sok sárgarépát eszem? - Asszonyom, látott már maga szemüveges nyulat? ***

- Hogyan készült az első rézdrót? ??? - Az utcán hevert egy rézpénz. És két skót egyszerre hajolt le érte... *** -

A joghallgató vizsgázik: - Mi a bigámia bünteté­

se? - Két anyós... *** Egy jótékonysági akció végén, amikor kinyitják a perselyeket, az egyikben a nagyobb címletek mel­ lett három darab egypennyst is találnak. - Na, ezeket biztosan egy skót dobta be - jegyzi meg valaki. Mire m el­ lette: - Egy? Három! ***

Az idős skót házaspár otthon üldögél. Egyszer csak* azt mondja az%§ asszony: Te John, igazán e lv ih e t- ^ ' nél moziba!

Vízszintes: 1. A II. vatikáni zsinat,

A keresztény nevelésről szóló nyilatkoza­ tából vett gondolat első része, (zárt betűk: A, F, A, ÁJ14. Erdei növény. 15. Ritkás erdő. 16. Testvérpár. 17. Körömrész! 18. Dél - Amerikai indián. 20. Luxemburgi és Norvég gpkj. 21. Visszaír! 22. Női becenév. 24. Napszak. 25. Részben eléfejel! 26. ...Alighieri. 28. Rangjelző 29. Vizes ruha jelzője. 31. Lepke átmeneti fejlődési alakja. 33. Bonyolult fehérje. 34. Ott angolul. 37. Ókori görög szónok. 38. Unszoló. 40. ... fortunae (sorscsapás). 43. Részben nyírő! 44. Vízben leforrik. 45. Máltai, thaiföldi, olasz gkpj. 46. Deutsche Mark. 47. Szappandarab! 48. Évről... 49. Hélium. 50. Ilyen rózsa is van! 52. A legősibb lószerszám. 54. Nincs papírra vetve. 57. Részvénytársaság.

1

- Es otthon?

H ír a skót napilapból: „Tegnap a pályaudvar előtt összeütközött két taxi. Az utasok közül harmincketten megsebesül­ tek.” ***

A skót felesége hazamenvén azt látja, hogy a fia eszeveszetten rug­ dossa az udvarban a szomszéd gyereket. Fel­ háborodottan avatkozik közbe: - Mit csinálsz, te?! Nem hagyod abba rögtön?! Hogy mered rugdosni a kis barátodat, amikor új cipő van rajtad?! %■

- Mondd, Béla, nem tud­ nál nekem kölcsönadni egy ezrest? - Szívesen, de sosem hordok magamnál pénzt.

V ili,.-,

- Köszönöm, otthon min­ denki jól van... ***

■ ■ ■ ■ ■ ■ L■ ■ ■ ■ 2

14

- Ugyan, drágám, már voltunk moziban! - Igen, de ez már han­ gosfilm! ***

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

15

16

17

21

22

18

19

28

21

■

F

30

32

34

35

20

25

w

•

1

*

23

m

26

■

“1

33

31

36

»1

39

38

40

44

43 47

L ->

46

49

53

|

42

45

48

52

41

55

54

50

51

56

57

Függőleges: 2. Telefongyártó cég. 3. Középen kever! 4. Virágzik (növény). 5. Erbium. 6...- fári, szó­ beszéd. 7. Villanykörte. 8. Ízesítő. 9. Egyiptomi istennő, Ozirisz felesége. 10. Rossz hírt közöl. 11. Női bece­ név. 12. Ezüst. 13. Az ókor leghíresebb jóshelye. 14. Az idézet 2. része (zárt betűk: E, Ü, S). 19. Nitrogén, tricium, szén. 23. Újságot átfut. 24. Elhibázó. 25. Inger kelti. 27. Ágakat metsző. 28. Abba az irányba (népi­ esen). 30. Úgynevezett. 32. Lamartine verse. 35. Homorúan bemélyed. 36. Hangtalanul ráz! 39. Németország olimpiai rövidítése. 41. Város olaszul. 42. Uralkodó lakása és környezete. 45. Mivelhogy. 48. Eleven. 49. Ön­ maga túlbecsülésében tetszelgő. 51. Női énekhang. 53. Brassó (megyejelzés). 55. Rege - rész! 56. Arany Já­ nos monogramja. S z e rk e s z te tte : Fodor László S z e r k e s z t ő s é g ü n k , k ö n y v ju t a lo m b a n r é s z e s ít i a z e ls ő K á r o m k e l y e s m e0-f-ejtés b e k ü ld ő it .