mégIS 2001/1

1 A Tartalomból Nem volt könnyű 131 Tanuljatok tőlem 131 In memóriám IÁI Tantárgyaink 141 Egyetemi lelkészség ISI Könyvtárunk 16-71

M ó g t s i t t van

Ismét helyes döntést sikerült hoznod, amikor kinyitottad fo­ lyóiratunkat, s ezzel beléptél a Mégis birodalmába, amely a feltá­ madt Krisztus szeretetével vár téged. Nézd te is a feltámadás fé­ nyében Jézus szeretetparancsát, és eszerint állítsd be életed, és akkor megtalálod igazi célodat, ha pedig már megtaláltad, akkor Böjtölni 181 Húsvét 181 ez új erőt ad majd az úton. Nikodémus életszentsége 191 M: Milyen magányos múltam, mégis megmentenek! Dominus lesus /10-11/ É: És én élhetem életem! Örmény kereszténység /12/ G: Gondolataim gomolygása gyorsan gyűl! Feltámadtam és újból veled I: Isten ismét integet! vagyok /13/ Árulkodó kérdések /14/ S: Siess szívem susogni! Mint látod, újra élet van a Mégis társaságában, amelybe Hivatásgondozás /15/ té-ged is be akarunk vonni, hogy ez által lelkesebb legyen min­ Aludj csak... /16/ dennapi életed. Olvass bele ebbe a lapba, hátha pontosan választ A szeretet lényege /1 6/ kapsz azokra a kérdéseidre, amelyeket épp most keresel. Tapasztalataim margójára /17/ Szabadság /17/ Aki nálunk kopogtat, soha nem marad jó szó, jó kedv és Babits portré /18/ mégis öröm nélkül. Ezért, ha már ki is olvastad folyóiratunkat, ak Alázat /18/ kor se tedd azt messze, mert keserű pillanatokban vigasznyújtó Illik tudni /19/ forrás lehet. Próbálj te is együtt érezni, és együtt továbblépni az Humor /19/ énekessel, aki azt énekeli: „Ha citromot kapsz az élettől, csinálj Rejtvény /191 egy limonádét!” Ebben a limonádékészítésben szeretnénk neked segíteni. Megígérjük, hogy felkeltjük az érdeklődésedet, ha te is megígéred, hogy felkeltesz minket, mert azzal megmentesz, Kiadja a gyulafehérvári Római Katolikus ígéret szép szó... Hittudományi Főiskola Kicsi István Főszerkesztő: Karácson Tibor Főszerkesztő-helyettes: Kicsi István Szerkesztők: Bodor Zoltán, Czlkó László, Stanco Attila, Szabó Zsombor, Román János Korrektúra: Dimén Erika, Simon Attila Tördelők: Bakos István, Gödri István, Buna János Technikai segítők: Molnár Csaba, Micaci Cristian Pénzügyi felelősök: Sebestyén Á gos­ ton, Csíki Zoltán Felelős munkatárs: Tófalvi Géza Nyomda: KABDEBÓ-TIP S.R.L. Főhat. eng. szám: 282/1990 ISSN 1454-2684 Szerk. címe: Str. Bibliotecii nr. 3 2500 Álba lulia - RO Internet cím: www.hhrf.org/gyrke/ E-mail: m egisdiaklap@ usa.net Számlaszám: BancPost Cod card 4406600001108595 Cont D 01251114111380505877033 A szerkesztők vélem énye nem feltétlenül azonos a leközölt munkák szerzőivel: azokat a korrekt tájékoztatás jegyében közöltük. |

w.

v o l t

Ir

n

n

y

«

j

Öt évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban még nagy har­ cok dúltak. A nagyobb évesek - érthető módon - foggalkörömmel ragaszkodtak a SIS-hez. Mindenféle érveket hoz­ tak fel az újítás ellen. De mi, fiatalok, többen voltunk és erőteljesebbek. Nemcsak a tartalom újítására gondoltunk, megpróbáltuk kitágítani a hagyományos kereteket, új színt vinni a teológusok újságába. Nem volt könnyű, de mégis lét­ rejött. S ha már a tartalom, a forma változott, a cím miért ne újulna meg. De mi legyen a címe? Hát legyen MÉGIS, hiszen így a SIS (Seminarium Incarnatae Sapientiae) utolsó két be­ tűjét is átmentjük, s ez megnyugtató magyarázat gyanánt megfelel. így mégis lett MégIS. Nem volt egy­ szerű az A5-ös formátum 10-15 oldalát átalakítani A4-es formátumban 20 oldalra. Nem hittük, hogy folyóirat jelle­ get tudunk adni az újságnak. Mégis az Az lett. A nagy álmodó automatikus már dolgozott a Ba­ stílusból a t»? dialógusra kancs- című ifjúsági lap­ * építő, nál, elhozott egy - szá­ Hevei/ munkra teljesen ismeretlen 1 ké*/ei 4 L . * * .» á t t é r , computer programot, Quark­ XPress. Néztük mily gyorsan, és könnyűszerrel pakol egy másra képet, szöveget, mérics kél, tologat, forgatja az arcképe­ ket, stb.

7obbnál jobb anyagok gyűltek

e v e .:!

össze, éjszakákon át pofoztuk, terveztük, javítottuk, vágtuk. Teológia, egyház és világ, ez a hármas beosztás lett végül a folyóirat gerince. ,4ddig bütyköltünk, addig terveztünk, addig vitáztunk és oly sokat koldultunk, hogy végül mégis lett MÉGIS. Persze nyomdát is kellet keresni, mert a stenciles sokszorosítás nem felelt meg az igényeknek. Elhoztuk a nyomdából, valahogyan ki is fizettük, s rögtön az első kávéházban kivettünk egy példányt a csomag­ ból, lássuk milyen lett. Boldogok voltunk, ezt mi izzadtuk ki, mi szültük meg, benne van közös örömünk és szenvedésünk és az, amit és ahogyan mondani akarunk. Vittük nagy boldogan, osztottuk, ha kellet ingyen, min­ denki leplezetlenül csodálkozott. S vittük később is, táborokTanuljatok tólem... (Mt 11. 29) Hogyan lehet a mai korban e világot keresztény lelkülettel átitatni? -teszik fel sokan a kulcsfontosságú kérdést. Egy­ értelmű, mindent megoldó és örökérvényű receptet adni nem le­ het, mivel az Élet és mindaz, ami azt alkotja és körülveszi nem statikus, hanem örökös változásban, átalakulásban, folytonos dinamizmusban van. Mindez nem gátolhat abban, hogy az Evangélium hathatósabb hirdetéséhez megfontolandó szem­ pontokat ne keressünk, és ne fogalmazzunk meg. A kereszténységet a mai világban úgy lehet bevinni az élet minden megnyilvánulásába, ha mindenekelőtt én magam is egészében vagyok keresztény, és ha én magam is je­ len vagyok e megnyilvánulásokban. Ez nem új dolog, lásd, Jé­ zus ott van a vámosok és utcanők között, részt vesz ezek lako­ máin. Az elzárkózással nem teszek egyebet, minthogy m h megtagadom annak a hivatásnak g végzését, melvre hi-

ba, összejövetelekre, kirándulásokra. Büszkén és nagylelkűen osztottuk min­ denkinek, és csak később ébredtünk rá, a Mégis útján milyen sok kapcsolat született, hány em­ berhez tudjuk közel érezni magunkat, hányan bíztattak, együtt örülve velünk.

r Teológia

✓

Wjabb és újabb lapszámot kellett kiadni. Nem volt pénz, de kéregettünk, pályáztunk, kiaknáztunk minden adódó lehetőséget, majd a folyóirat néhány példányszáma méltó fizetség és hála lesz. És ha nem tudtuk betördelni vizsgaszesszió előtt, akkor a vakáci­ ónkból egy hetet rááldoztunk, közösen, együtt örülve. Mi, kispapok terjesztettük, vittük vakációra, osztottuk és örült mindenki, aki beleolvasott, hogy megmozdult valami, és ennek az életnek hatásos nyomai vannak.

or

o

0 3

£ a

1

ív e k teltek, emberek jöttek-mentek, a Mégis él és többé-kevésbé virágzik. Persze, mára már az anyagi ar gondjai nem olyan nagyok. A o kávéházba azonban most is eljárunk. Az sem w bukott be. Többször meg­ újult, a kiszolgálók is kicse­ rélődtek, de tudják: ezek a fi­ úk az újságosok, most sokat fognak nevetni és beszélgetni. Rohangálnak egy-egy folyóirattal és szakadatlan magyaráznak. Nemsokára mindannyian hazamen­ nek, és sok ideig nem jönnek. Sok kri­ tika, vita, nézeteltérés volt egy-egy lap­ szám megjelenése után, az is tény viszont, hogy sokat építettünk. Olyan jók voltak azok az esték, amikor a sok munka közepette szépen elcsendesed­ ve magunkról beszéltünk egymásnak, megláttuk egymás kin­ cseit a mélységekben. Később, ha barátunk feladta volna a küzdelmet, tudtuk, neki más gondjai vannak, ezeket kell átbe­ szélni vele és semmi biztatás nélkül újra lelkes lesz, mint mi. Aki a fentiekben leírtakat nem hiszi, járjon utána, jöjjön fel az újtexasi Szerkesztőségbe, ahol szerkesztettük/szerkesztjük az újságot, s már az ott uralkodó hangulatból sok mindent le­ mérhet. Nagyon sokszor majdnem teljesen feladtuk az egész folyóirat szerkesztését, nagyon sokszor a saját zsebünkből is adnunk kellett a nyomtatáshoz, de MÉGIS újra elkezdtük, folytattuk. Ezt kívánom továbbra is a szerkesztőknek. Mégis tartsunk ki!

Czikó László más hajóra szállók; nem teszek egyebet, minthogy magamat kí­ mélem meg az evangélium hirdetésével együttjáró feszültsé­ gektől, de ezzel még Jézust nem ismertettem meg az eltévedt bárányokkal. A jó pásztor az eltévedt bárányok után megy, felke­ resi őketakár a pusztában, akár a vadon rengetegében, ha kell, utánuk mászik a fogva tartó tüskebokorba, vállalva, hogy eset­ leg ő is megsérülhet a tüskék horzsolásától. Ha kell, a sza­ kadékba is utánuk megy, gyöngéden ölébe veszi és kiemeli . Nem elég tudni mindazt Jézusról, amit tett, és ahogyan tette mindezt, hanem tanulnunk kell tőle. Ezt tő­ lünk kifejezetten kéri: „tanuljatok tőlem” . Jézus nem ideológia, hanem valóság. ' Jézus nem az elméletekből táplálkozik és indul ki, ha­ nem megfigyelésből. Jézus nem az elvek embere, hanem a tényéké.

Teológia j, , _

Tantárgyaink: LITURGIKA

m m em onam

y o b L iíiÁ -K £%}<&§

Sokan úgy képzelik a teológiát, hogy ott a kispapok hat éven keresztül misézni tanulnak. Pedig ez nem /íkkor még nem gondoltam, hogy először és ei így van. Bár a Liturgika tárgyköréhez tartozik ez is, ezért ben utoljára hallom előadást tartani, Kolozsváron, a teol ennél sokkal többről van szó, a Liturgika ennél sokkal bő­ napokon. Hamarosan megbetegedett, kórházba került vebb. Lássuk csak! hezen viselte a kórházat, kiengedték, de testi gyenge' O* A II. Vatikáni Zsinat kívánsága, hogy a liturgia tudomá- miatt újból és újból bevitték. Mint betegápoló kispap, sok Mindig kei § nyát, a Liturgikát „a legfőbb tárgyakkal egyenrangúnak kell kellett segítenem, sen fogadott, bár látszott, f tenni” (LK 16). Ezzel szeretné az Egyház elérni, hogy a linem érzi jól ma­ gát. g turgia ismét a teológia és a keresztény élet középpontjába megkért, hogy vásároljak ezt ^ kerüljön. Hiszen - ismét a Zsinatot idézem „a liturgia az a főleg cigarettát, Később "b csúcs, amelyre az egyház tevékenysége irányul; ugyanaklátszott, hogy meggyógyu 2» kor az a forrás, amelyből a hívek az igazi krisztusi szellemet Jött a karácsony, Amikor jan O merítik” (LK 14). bán viszszatértünk vizsgázni, A kispapok már első éven találkoznak a Liturgikával. Az súlyos betegségének híre f umban. L első éves kispap m egismerkedve az alapfogalmakkal, be- végig a szeminári</i hely és tekintést nyer a liturgiába, megismerkedik a szentmise ele- atyát Marosvásár-f meivel, a liturgikus könyvekkel, ruhákkal, azok használatá- lozsvár orvosai vizsgálták. Februárban haza hozták, de val. Az órának a célja, hogy a Krisztus-misztériumot megis­ den reggel kórházba vitték... vért adtak. Annyira gy (/> merve, egyre jobban tudjanak bekapcsolódni a szentmisé- volt, hogy saját erejéből már nem tudott lábra állni. 3 — be, a zsolozsmába, melyek végzése mindennapi feladatuk. Jsmét Kolozsvárra vitték. Ezek után már csak A Liturgikával, mint tudománnyal a harmadévesek foglal­ alkalommal találkoztam a tanár úrral. Egyik alkalommal koznak, heti három órában. Náluk ez vizsgatárgy. Hogy mit rékfájásra panaszkodott, és gyógyszert kért. Csodálkozta foglal magába a Liturgika? - Egy általános bevezető résszel hiszen erős fájdalomcsillapítókat szedett. Ismét szerete kezdődik, melyben a fogalm ak tisztázása, majd a liturgia el­ és kedvesen fogadott, megköszönte fáradozásomat. méleti megalapozása, illetve a teológia különböző részterü­ íz e k után, már nem láttam Lajos bácsit, csak leteivel való kapcsolata szerepel. Ezt követi a liturgia törté­ vozásának zászlaját kitűzve a teológia homlokzatára. net, melyben a liturgia kialakulását és fejlődését tanulmá­ Szabó Zsombor nyozzuk, kezdve az Utolsó Vacsora termétől egészen nap­ jainkig. A végén a különböző egyházak liturgiájával is megis­ merkednek a növendékek. Különösen azokkal, amelyek vidé­ M n d e n reggel, mikor misére vonultunk az intézej künkön is fellelhetők. kápolnájába, a szürke SUBARU már ott állt. Többnyire ne íg y újabb rész már magával a szentmisével foglalkozik, a ült benne senki, és tudtam, hogy Lali atya misézik. Volt, a j Misekönyv Általános Rendelkezései alapján. Ezt követően az kor elővette a reuma, és sétált az ódon falak mentén, Egyházi Évet vesszük sorra, majd pedig a Zsolozsmát. kozott. Cellájának magányában élt. Istennel beszélt, hogy: A szentségek liturgiája külön-külön az 5. és 6 . évfolyam higgyen, hogy értsen. Számomra élmény volt beszélge Rítus óráinak anyagát képezi. Ezeken az órákon kell tehát meg­ vele, mert szeretettel fogadott mindenkit, meghallgatott, t szerezniük a kispapoknak a kellő elméleti tudást és ezzel együtt le is hűtötte a diák magabiztos és nagyravágyó magatart azt a gyakorlati tapasztalatot, ami a liturgia méltó ü n n e p lé s é ­ sát. Nem megalázott, hanem szemeivel és hallgatásával el­ hez szükséges. Csak így tölthetik be azt a fela- d a t u k a t , árulta: nem ez a lényeg. amit az Egyház elvár tőlük. Vagyis, hogy papként a Misztikus alkat volt, igazi szemlélődő. Ha nemva liturgia szelleme és ereje teljesen átjárja őket és gyázott magára, akkor előadásain mindig elárulta a mégha igy, a liturgia tanítómesterei legyének, és hívei­ tódottságot, azt a belső érzést, amit a Csodálatos ket is a liturgia szeretetére, élésére neveljék. Az szemlélése nyújtott neki. Mikor utoljára láttam, külsőleg ml elméleti és a gyakorlati részből is vizsgáznak a te­ semmi sem hasonlított arra a Molnárra, akiért lelkesedte ológiai évek alatt. Az igazi vizsga azonban a hí­ de egy valami igen: a szemei, melyek mindenben Isten szevek és Isten előtt történik. Amikor ezt egy-egy retetét látták. pap elfe- í í f* lejti, nem ártana figyelmeztetni: atya, ne /4quinói Tamás írta János testvérnek: „Orationi vacsak . misézzen, hanem élje is a misét. Ne saját care non desinas; cellám frequenter diligas si vis in cella* el k é p - Í r zelése szerint változtassa, alakítsa a liturgiát - ami- vinariam introduci.” (Ne szűnjél imádkozni. Szeretettel tar­ h e z egyébként senkinek sincs joga - hanem az Egyház li­ tózkodj celládban, ha bebocsátást akarsz az (Isten) boro turgiáját végezze. Bármilyen szentséget szolgáltat ki, ne pusztán pincéjébe.) Lali atyának egyedül Isten, a felfoghatnia eszköz legyen, hanem azt úgy tegye, hogy érezhető legyen az Titok, mint személyek közössége volt a lelkisége. Tudta, Istennel való találkozás benne. hogy a teológia csak beszéd, ami igazán lényeges, azó Kimond-hatatlan - K. Rahner SJ szavaival élve - Szent Titok, A végső cél a liturgia teológiai oktatásában a krisztusi lelAz is-teni magányába törekedett, ahol Isten szeretetérv külettől áthatott lelkipásztori, papi szolgálat kialakítása. Nem csak mámora önti el az embert. az elméleti tudás fontos, hanem legalább annyira fontos, hogy a li­ £ajos atya, nagyon hiányzol. Hiányzik az, hogy Is­ turgia szellemét az Egyház kívánalmai szerint elsajátítsák és meg­ tentől kapott, pótolhatatlan kegyelem voltál. De hiszem, éljék. Meg kell, hogy tanulják élni a liturgiát, mert hiszen a liturgia hogy hited teljességet nyert, és nyugalomra hajtod fejedet élet, az Egyháznak, mint Krisztus Misztikus Testének a legsajáto-

Í

... pótoflfatatfan

Ismert tény, hogy min­ den nagyobb egyetemi város­ ban létezik és működik Erdély szinten az ún. Egyetemi Lel­ készség, mely a magyar katoli­ kus diákokat veszi oltalmába és karolja fel. Gyulafehérváron az egyetemi okta­ tás csupán a forradalom után indult be a December 1 Egyetem keretén belül, de tudunk róla, hogy ebben az intézetben magyar anyanyelvű fiatalok is szép számmal tanulnak. Erről a kérdésről be­ szélgettünk el Dr. Székely Dénes teoló­ giai tanárral, aki talán elsőként foglal­ kozik az egyetemistákkal nagyobb számban és szervezettebb formában. Mégis: Mi késztette arra, hogy a gyulafehérvári egyetemen román nyel­ ven tanuló magyar ajkú diákokat össze­ gyűjtse, és külön foglalkozzon velük? Székely Dénes: Örülök a kér­ désnek és az érdeklődésnek. Valóban elsőként foglalkozom gyulafehérvári szinten az „1 Decembrie 1918” egyetem magyar ajkú hallgatóival, most már többé-kevésbé rendszeres programmal. Hogy mi késztetett a diákok összegyűj­ tésére? Naponta többször elmegyek az egyetem előtt, látom a rengeteg fiatalt az idén több mint 5500 egyetemista tanul a volt Majláth Kato­ likus Gimnázium épüle­ tében -, s megesett a szívem rajtuk, „olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (vö. Mt 9, 36.; Mk 6 , 34.). Arra gon­ doltam, hogy nem elég az elméleti oktatás a Teoló­ gián, sőt teljes csődöt jelentene, ha a szomszéd épületben nem ültetném gyakorlatba. A nyáj pász­ tor nélkül elkóborol. Ez a szentírá-si megindoklás. De van még egy másik is. Egyik alkalommal meg­ hívtak, és rektori minő­ ségben részt vettem az Egyetem évnyi­ tóján, s akkor felfedeztem a nagy tö­ megben a „mieinket”, s elhatároztam, hogy teszek valamit annak érdekében, hogy ne szívódjanak fel a tengerben, összegyűjtöm, mert egységben az erő. Csak egyet kellett megismerni, ő hozta a többieket is magával. Mégis: Volt része előzőleg ilyen vagy hasonló munkában? Székely Dénes: Rövid pasztorációs működésem alatt (1982-1987) már próbálkoztam a fiatalok hitoktatásá­ val Brassóban, ahol a kommunista idő­ ben hetente kb. 80-100 magyar katoli­ kus középiskolás jött el péntek este a

Ol\;anoH volto K, mint a pásztor nélküli jaboh

x ___ í . __ t _

nagyon értékes előadást tartott a lelkes fiataloknak. Természetesen az általá­ nos iskolások hitoktatása mellett műkö­ dött az ifjúsági pasztoráció, ifjúsági mi­ se, sport, kirándulás stb. Ezt a munkát folytattam Miklósváron (1986-1987), ahol csupán egy évet voltam plébános, természetesen, jóval kevesebb létszám­ mal, de nem a mennyiségen van a hangsúly. Mégis: Mielőtt a tanár úr átvet­ te a diákok keresztény oktatását, volt-e hasonló kezdeményezés, itt Gyulafe­ hérváron? Székely Dénes: Nem tudok ilyen, vagy ehhez hasonló kezdemé­ nyezésről itt Gyulafehérváron. Megpró­ báltam bevonni tanár kollégáimat is a munkába, előadásokat tartottak, elbe­ szélgettek a fiatalokkal - újból papnak érezhették magukat, ha kis időre is. Az Érsek urat is felkértem egy előadás megtartására. A dialógusban nagy se­ gítséget kaptam Walter Ilona SSS nő­ vértől, aki hűségesen részt vesz a szer­ da esti találkozókon, és személyesen is

ismeri a fiatalokat. Ezeknek a fiatalok­ nak hiányzik a magyar közösség, való­ sággal igénylik a személyes találkozá­ sokat, kapcsolatokat. A beszélgetés fo­ lyamán kiderült, hogy van más fajta igé­ nyük is - kereső, kutató emberek csupa jó szándékkal. Itt Szent Pál apostol kín­ lódása, fáradozása ju t eszembe: „Ho­ gyan higgyenek abban, akiről nem hal­ lottak? S hogyan halljanak hírnök nél­ kül? (...) A hit tehát hallásból ered, a hal­ lás pedig Krisztus igéjéből.” (vö. Róm 10, 14-18.) Azt hiszem, ehhez a szen­ tírási idézethez nem kell különösebb megjegyzést fűzni. Örök igazság, ma is

----1

nak, és hol gyűlnek össze?

Teolog)

Hozzávetőlegesen hány egyetemista vesz részt ezeken rendszeresen? Székely Dénes: Most már második éve, hogy rendszeresen találkozunk, hetente egyszer, min­ den szerda este nyolc órakor. A Teológia egyik termébe jön össze átlag 20-25 egyetemista, de voltak már többen is. O Mégis: £iz a szám hány 3 százalékát teszi ki az összes Gyulafehérváron tanuló magyar egyetemistának? Székely Dénes: Ez a magyar csapat 50%-át jelenti, mert összesen, mintegy ötven magyar ajkú egyetemistáról tudunk. Egykettő már nehezen beszéli az anyanyelvét. Mégis: Csak katolikus, vagy más felekezetú magyar ajkú diákok is jönnek? Székely Dénes: A vallási hovatartozás nem számít: több­ nyire katolikusok, de van köztük református, unitá­ rius, ortodox, sőt evangélikus is. Ez nyitott csapat, bárkit befogad, bármilyen meghívást el­ fogad. Mégis: Vázolja fel, le­ gyen szíves, pár pont­ ban eddigi és jelenlegi aktivitásukat? Székely Dénes: Ér­ deklődésük skálája na­ gyon nagy. Az elején ne­ hezen lehetett szóra bírni őket, de amikor megbarátkoztunk, annyi probléma, kérdés merült fel, hogy csoportosítani kellett a témákat. Elsősorban morális kérdések érdeklik (eutanázia, születés­ szabályozás, szexualitás), de történe­ lem, s a vallások közötti kapcsolat hasonlóság, különbség - is elevenen érint egy ilyen, nagyon is „ökumenikus" közösséget. Ebben az évben például a szektákról beszélünk. Mégis: Ha vannak, mik a távlati tervek és célok? Mire tevődik elsősor­ ban a hangsúly; milyen jellegűek ezek az összejövetelek? Székely Dénes: A távlati tervek közé tartozik, hogy jobban összekovácsolódjon a csoport, jobban megismer­ jék egymást. _______

Ezt a célt szolgálja az előadásokat megelőző személyes beszélgetés, problémák, nehézségek (lakás, utaz T ó n In n i A ösztöndíjak intézése stb.) megbeszélése. Egy alkalommal a Mamuton is jártunk kirándulni. Véleményem I fc!U i u y l a rjnt ez alkalommal alakult ki a csoport lendületét biztosító mag. A sportot és hétvégi szórakozást az R házban ők maguk szervezik meg. Lelki vonatkozásban több mindent terveztünk: lelkigyakorlatot Alvincen, egy i hetente volt szentmise a Szent Kereszt kápolnában, de ez most szünetel. Remélem lesz folytatása, de ez elsősorban ti függ. Egyesek már végeztek magán-lelkigyakorlatot is, sőt kurzillós előadáson is részt vettek Sepsiszentgyörgyön. már említettem, nyitottak, minden érdekli őket, s ha egy lehetőség van, ki is próbálják. Életképesek a szó fizikai és le telmében. Mégis: Mennyire van bevonva ebbe a pasztorációs munkába a Teológia diáksága? Székely Dénes: Ez jó kérdés. Fején találtad a szeget. Érdeklődés van, de ez egyelőre személyes jellegű. Sz' sen látnám, főleg a nagyobb éveseket, akik már pasztorációs-szabad éven voltak, hogy részt vegyenek ezeken atal zókon, de egyelőre csak a meghívással maradtam. Pedig jó lenne látni, hogy aki nem tanul teológiát, sőt nem is katol annak is lehet és van hit-problémája, s ezt tisztázni szeretné. Valóban hasznos tapasztalat lenne mindenki számára azi kénti találkozás, melynek részemről nincs akadálya. Mégis: Lehet beszélni arról, hogy egy Egyetemi Lelkészség születésének vagyunk tanúi? Milyen kapcsola ÍT vannak más egyetemi városok Egyetemi Lelkészségével? Székely Dénes: Nem tudom, hogy lesz-e ebből Egyetemi Lelkészség, de a már meglévőkkel aktív kapcsolat vagyunk. Lassan megszokják, tudomásul veszik, hogy már másfél éve létezünk. Lelkes fiatalokkal könnyű kitörni azi retlenségből. Már részt vettek a Katolikus Egyetemisták találkozóján is egyesek, külön csapat képviselte a fehérváriakat] Marosvásárhelyen, Brassóban, Zernyesten. Kolozsvárra is rendszeresen ellátogatnak, hiszen ismerik egymást. Nem nak elszigetelődni, kapcsolatokat akarnak. Hogy lesz-e ebből Egyetemi Lelkészség, ez két dolgon múlik: hányan leés lesz-e, aki időt szenteljen rájuk. Hiszem, hogy az elhintett mag meghozza gyümölcsét - százszorost, hatvanszorost vi harmincszorost. Végül is nem az a fontos, hogy mi a neve, hanem hogy életképes-e a közösség.

i?

f<g 8

P d lfy Szil Egy kispap életében fontos helyet foglal el a könyvtár. Itt talál anyagot, mind tudo­ m ányos m unkájá­ hoz, mind pedig lelki : gazdagodásához. Arról, hogy milyen kincseket rejt magában a teológia könyvtára W alter Ilona SSS test­ vért kérdeztük. M égis: Kedves Ilona testvér, kérjük, mutassa be ne­ künk a könyvtárat. Walter Ilona: Ahhoz, hogy érdemlegesen tudjunk be­ szélni a könyvtárról, meg kell ismerjük annak történelmi múlt­ ját, igaz ez még felkutatásra váró téma. Bizonyára van vonat­ kozó levéltári anyag is. De már a Könyvtár maga rengeteg ér­ dekeset mesél a múltjáról annak, aki vallatóra fogja. 1997 nyarán néhány kispappal és egyetemistával | elkezdtük az 1850 előtt nyomtatott könyvek szám ítógépes feldolgozását. Ám ulatba ejtő | világ tárult fel előttünk. A Könyvtár történetének körvonalai akkor kezdtek kirajzolódni. Ha az 1adatbevitel befejeződik, az adatbázisba került adatok (pl. a különböző időszakokban használt raktári jelzetek, possessorbejegyzések) elem­ zéséből sok érdekes felfedezést várhatunk. Egy 1828-ban készült könyvtárkatalógus és az Irodalmi Iskola jegyzőkönyvei nyújtanak még fontos tám­ pontokat a múlt rekonstruálásához. Ez utóbbi| akat még csak részben sikerült áttanulmány­ oznom. Ami szám om ra eddig kiderült, azt dióhéjban így foglalhatom össze: B. Sztoyka Zsigmond Antal püspök a Papnevelde életbe | hívásával (1753) egyidejűleg könyvtárról is gon­ doskodott, bizonyítják a „Seminarii Sapient. Incarn. Albens. Transsilvaniae 1764” bejegy­ zéssel ékeskedő kötetek. 1815-ben a Szeminárium könyvtára újabb könyvekkel gyarapodott. Ezek előzékére vagy cím­ lapjára a „Biblio Thecae Seminarii Incarnatae Sapientiae 1815” szöveget írták. Tulajdonosbejegyzésekből következtet­ hetünk arra, hogy a Jezsuita Rend 1772-es feloszlatása után az erdélyi konventek

Kolozs-monostor, Gyulaié, vár, Marosvásárhely, Sze a Teológiának adták át. A Batthyányi Könyvtár létesí­ tése (1798) nem szippantotta fel a Teológia saját kis könyvtárát, pedig éppen Batthyányi püspök intézkedése' nyomán váltak közvetlen szomszédokká. Bár a Batthyáneum a Teológia tanárainak és diák­ jainak bármikor rendelkezésére állott, indokolt­ nak találták önálló kézikönyvtár létét az Intézetben. Az 1828-as könyvtárkatalógus 2399 címet tart nyilván. Benne van a könyvtár gyara­ podási krónikája is 1820-tól az 1840-es évek elejéig. A vérzivataros időknek köszönhetően a i szemináriumi könyvtár sorsáról szóló újabb tu­ dósítások már Haynald Lajos püspök (1852- 1 1864) idejéből valók. Haynald püspök rendele­ tére a szeminárium megtépázott könyvtárát a Batthyáneum duplumaival javították fel. 1884-' tői kezdve az Irodalmi Iskola jegyzőkönyvei minden könyv' ral kapcsolatos adatot, eseményt megörökítenek: ki a I idejére titkos szavazással magválasztott „könyvtárnok” meg segédje, melyek a könyvtári szabályok, hogyan, miből mivel gyarapodik a Könyvtár stb. Mégis: Nem egyszer látjuk, hogy könyvtárunkban dö* számra érkeznek új könyvek. Honnan és miből szerzi könyvig runk az anyagi támogatást az új könyvek vásárlásához? Walter Ilona: Az egyházmegye és benne a Teológf anyagi helyzetét jól jellemzi a már emlegetett 1828-as katal, gus gyarapodási jegyzéke: 1820 és 1845 között a Könyvtá 671 könyv került, de ebből csak 12 kötetet tudtak vásárol' saját alapból. A későbbiek során is papi hagyatékokból ésjótevők adományaiból gyarapodott és frissült a könyvtári í mány. Ez utóbbiak közé több külföldi intézmény (a Sze István Társulat, a Kirche in Nőt / L'Ostpriesterhilfe segél szervezet Königsteinból, az Új Ember és a Vigília folyóirat szerkesztőségei stb.) tartozik. És sok áldozatos, a papké zést S7 Ív£n vicoIrS c-7orríÁl\i

arunk

ték és csempészték át a határon az új katolikus irodalmat. Anyagi lehetőségeink az 1989-90-es fordulat után sem engedték meg, hogy a könyvtár gyarapítását tervszerű­ en, költségvetésbe foglaltan tudjuk valósítani. Magyarországi jótékonykodók gyűjtőakciói révén, a Országos Széchényi Könyvtár Nemzetközi Csereosztályának rendszeres támoga­ tásával többezer magyar nyelvű könyv került birtokunkba. Al­ kalmi adományként kapott, majd 1997 óta a Magyar Művelő­ dési Minisztérium Felsőoktatási Könyvtártámogatási Pályá­ zatán nyert összegekből is sikerült bedugni néhány kiáltó űrt, felfrissíteni a Könyvtárunkat a szak- és általános műveltségi képzéshez nélkülözhetetlen irodalommal, célirányosan is. Néhány éve a hollandiai „Totus Tuus” segélyszervezet jóvol­ tából tudjuk a külföldi folyóiratokat előfizetni. 2000-ben az egyházmegye ezüstmisés papjai egy belső alapít­ ványt hoztak létre a Teoló­ gián azzal a szándékkal, hogy ennek kamatja évről-évre fedezze a Studia Theolo gica Transsylvamensia c. / folyóirat kiadá­ si kölségeit, és szolgál­ ja a Könyvtár gyarapítását.

Mégis: Hány kö­ tet található a könyvtárban, és milyen témakörök után kutathatunk benne? Walter Ilona: Kb 50000 kötetünk van. Ez kb. 38000 önálló müvet jelent. A Könyvtár rendeltetése, hogy a papkép-zést segítse, a teoló­ gia tudományos szintű művelését lehetővé tegye. Ezért, nyílván, teológiai szakkönyvek vannak benne túlsúlyban (a lelkiélet teológiája: aszkétika, misztika, lelki irodalom, szentek élete, egyháztörténelem, szentírástudomány, az ókeresztény kor irodalma, pápai megnyilatkozások, szentszéki dokumen­ tumok, egyetemes zsinatok dokumentumai, alapvető hittan, ágazatos hittan, liturgika, erkölcstan, lelkipásztorkodástan, ökumenizmus, missziológia katekétika, homiletika-retorika, egyházjog). De bőven van a társadalom- és természettudomány különböző ágaihoz, a művészetek, a szépirodalom köréhez tartozó, lexikális adatokhoz való hozzáférést biz­ tosító irodalom is. Hogy a lelki és teológiai szaktudás mellett a munkájukban nélkülözhetetlen széleskörű általános művelt­ ségre, a mai világ gondjait értő jártasságra is szert tehesse­ nek a jövő lelkipásztorai.

Mégis: Hogyan lett könyvtáros Ilona testvér? Walter Ilona: Kerek évszázadon át a könyvtárat egyegy tanévnyi időre megválasztott könyvtáros kispapok gondozták. A '80-as évek elején a Teoló gián megejtett nagy építési és átépítési-átszervezési munkálatok eredm énye­ képpen kapott a könyvtár i t méltó helyet a szűknek bizonyult addigi kápolná­ c s a k ban. És egyben állandó, bár pap személyében, aki a félállású gazdát is egy-egy könyvtárosság mellett teológiai tanári vagy lelkipásztori teen­ dőket is végzett. Ft. Bálint Lajos érsek atya pazarlásnak tarhn n v/

on v/

n o n n l

Lr r \ r

,/ fórrv ei

lo l/ n c c o n o l/

leszek neki intézkedéséért, hisz ezzel életem egyik legszebb szakaszát indította el.

/

Teologia

Mégis: Hogyan lehet megsze-

^

retni a könyvtárat? Walter Ilona: Általános érvényű igazság, hogy csak azt tudjuk megszeretni, amit megismerünk. A könyvtár rengeteg meglepetést tartogat azoknak, akik szánnak időt arra, hogy búvárkodjanak benne. Bár sok a hiányosság benne és időnként lógó orral kényszerül távozni az, aki egy-egy meghatározott címet keres és nem talál, valóságos kincsesbánya a könyvtárunk. Aki kíváncsi, szomjas, nyitott lélekkel tér be az írott betű eme fenséges birodalmába, lázba hozó fel-fedezésekre tehet szert.

2 A Cmm* X-

3

A uo

Mégis: Hallottuk, hogy }Jj kb. egy évszázadon ke­ resztül kispapok gondozták a i kö n y v tá ra t. % Milyen

\

szerepet % vállalnak a v 3 könyvtár gondozásában ma a i o w* kispapok? Walter Ilona: A tanév 3 a folyamán 8-10 könyvtá­ ~i c: rosi szolgálatra kine­ 3 vezett kispap segít ab­ 7T ban, hogy élni és szol­ gálni legyen képes a könyvtár. Az idén heten vannak csak. Nélkülük semmire se mennék. A kívülálló csak annyit lát, hogy ki kell szolgálni az olvasókat. Kevesen sejtik, hogy ez mennyi háttérmunkával jár. Jelenleg 2-2 kispap segít a heti három kölcsönzésnél. Alig győzzük a „beveszem-kiadom” folyamatot bonyolítani. A könyveket helyükre visszatenni, a könyvtárat részleteiben megismerni már alig marad idejük. Pedig heti 3-3 órát dolgoznak rendszeresen. Többen a kötelező munkaidőn kívül is bejönnek böngészni vagy segíteni, ha futja az idejükből. Ők már tudják, hogy érde­ mes... A hetedik könyvtáros kispap az új könyveket beiktatni segít. Folyóirat-felelős az idén sajnos nincs. Különösebb hoz­ záértést nem, csak lelkiismeretes hozzáállást igénylő mun­ kákra - adakozó nevét bejegyezni, pecsételni, folyóiratok év­ folyamait lefűzni - önkénteseket szoktam kérni. Sajnos, mire egy-egy könyvtáros kispap annyi ismeretre és gyakorlat-ra tesz szert, hogy nehezebb megbí­ zásoknak is eleget tudna tenni, elküldik külföl­ dre ta^ a a 21 nulni, elmegy gyakorlati évre, vagy más szolgálat­ ra osztják be. En pedig kezdhetem elölről a segít­ ségeimet kiképezni. Bár ennek is van némi elő­ nye, ha a könyvtári munkát nem is viszi előbbre. A könyvtáros kispa­ pok legtöbbje ugyanis nagy tájékozottságra tesz szert, jobban megszereti a könyveket. Gyakorolja a készséget mások kiszolgálására, nagy igénybevétel esetén is türelmes, gyors, fegyelmezett, pontos munkára... Erről egyébként őket volna érdemes faggatni.

Egyház Sokszor

ITI' hallottuk hit­

„He feledd, hogy Krisztuson nem

//íj/«/ ... Alleluja!”

m N-.-r tanórán, m i-_______________________________ sén, vagy világ létének beteljesedése (Jel 22,13). Vére megment,! 7r egy TV-adásban: húsvét, vagy ahogy a szláv népek dig táplál minket: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, i mondják pászcha, vagy héberül peszah azt jeleti, hogy isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.” (Jn 6,53), 3 átvonulás. Ha pedig átvonulás, akkor mindenkinek eszé­ ezzel azt állítja, hogy teljesen belőle kell élni, őt magát, $22 be ötlik az ószövetségi történet, miszerint egy bizonyos testi-lelki létét, mint étket együk. És ahogyan az ószövet: O' éjjelen Isten átvonult Egyiptom földjén és halállal sújtotta rány Niszán hónap 14-ik napján lett levágva, úgy a mi az egyiptomiak elsőszülötteit, hogy népének szabadulást Bárányunk is fölemeltetett (Jn 3,14), hogy örök táplálék', hozzon (Kiv 12,1-51). Az Úr átvonult, hogy népe is átvo­ gyen. 7C nulhasson a rabszolgaság házából, az ígéret földjére T Ha figyelemmel olvassuk a Kivonulás könyvét, w‘ (Zsolt 81, 6-7). Mély tartalma van ennek a történetnek. Nem az a fontos belőle, hogy az Böjtölni? - De hát én nem vagyok vallásos... Ezt most nem is a nagyböjt ^ események pontosan úgy játszód­ (/> tak le vagy, hogy a szent író kiszí­ zom elő. Szó sincs róla. Alapjában véve nem is arról a cigarettáról vagy arról a CT borról van szó, még csak nem is a dohányzás vagy az ivás fiziológiai ártalmairól, O nezte az eredeti történelmi ese­ van szó. Emberségedről. Mert az lassan egészen lerongyolódott. Eljuthatsz odáig, 3 ményt népi hagyományok elemei­ vel, hanem, hogy Izrael megta­ fecsegsz, pedig titkot kellene tartanod. De nem állód meg, hogy ne beszélj. Ké 3 >< pasztalta Isten hűségét népéhez válsz meg nem tenni azt, amit igazán nem lenne szabad megtenned. Ösztöneid j (Zsolt 89,2-3). Bizonyságot szer­ révé leszel. Teszed, mondod, ami felé sodornak, önfegyelemről már szó ü zett arról, hogy Isten szereti népét Teljesen tehetetlenné válsz. C> (Mtörv 26, 6skk Zsolt 9,10-11). M űd Arra is emlékszünk, hogy hibát­ föx lan, szeplőtelen, hím, egyéves bá­ Sajátságos teremtmények -+ rányt kellett elkészíteni vacsorá­ 3* Nem motor az ember, amelyben, ha nak, hozzá kovásztalan kenyeret ro alkatrész meghibásodik, hát ki N és keserű füvekből salátát (Kiv 12, Kész. Ha azonban sok egyetlen 2-5). Ettől a naptól kezdve számlál­ önmagunkat akarjuk javítani, egye ták az év első hónapját, mintegy az bánkról próbálunk beszélni, akkor új élet kezdetét. Isten hűségében szabad­ egész embert kell nézni. Ez az érteiJ ságot nyert a nép, újjászületett Isten szá­ a célja az egyházban a nagyböjti' mára. Vele készülünk hat héten át A zsidó nép azóta mindig meg­ gyobb ünnepre, húsvétra, Jézus emlékezik arról, hogy Isten megmutatta dására. Nagyböjt. Szóval: koplalás" hűségét, hálát adnak, amiért részesültek nevetséges? Még akkor is nevetsC Isten kegyelmében, és felismerhették őt az áldozatot Krisztusért vállaljuk? szabadító Istenüknek, annak, Aki Van, és hogy eltolódtak a hangsúlyok. A aki mindig népével marad. Az Úr olyan Is­ eszközzé vált. Azért kell böjtölnünk, tennek mutatkozott, akinek jelenlétét min­ lerójuk tiszteletünk a szenvedő dig tapasztalhatják. iránt. Ehelyett öncélúvá, teljesít hászóvá lett a böjt: vonalainkat őri A kereszténység is húsvétot ül, megemlékezik arról, hogy Jézus Krisztus­ Wilyen jó az új pénteki böjt. Magam választok ki valami áldozatot. Tu ban átvonulhattunk a halálból az élet-re. Jézusért. Ezt mindenki megteheti. Ezért senki sincs felmentve alóla. A vállalás Benne teljességet nyert a teremtés műve. választás. így jobban eszedbe jut a lényeg: Jézus. Halálában és feltámadásával életet Jgy szentel meg a nagyböjt. így tesz jobbá egy kicsit a péntek. Mert az ei|, szerzett. Hogyan lehetséges ez? zés és a meghozott áldozat közelebb visz Jézushoz. Fegyelmezd magad, hogy a Szent Pál írja: „El a régi kovász- ura légy. Te úr vagy a magad portáján. így legyen a cigarettával is: „köszönöm ma szal, hogy új tésztává legyetek, hisz való­ nem szívok többet!” De miért? „Csak” - nem tűröm a kényszert, a szokás, a szene jában kovásztalanok vagytok! Mert húsvé­ a bűn kényuralmát. ti bárányunkat, Krisztust feláldozták." Karácson Tibi (1 Kor 5,7sk) ő teljesítette be a prófétákat, és az új pászkát, az új teremtést vérével szentelte meg. Vére a azt is látjuk, hogy a húsvéti vacsorát sietve fogyasztó megtisztító fürdő, mely elűzi a halál rémét (Kiv 12,13) azoktól, egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a iá. akik meg vannak jelölve (Jel 7,3-14). Aki Krisztus keresztségét kon...” (Kiv 12,11) Ez semmi mást nem jelent, minthogy ét magára vette (Jel 7,17), annak Krisztusban meg kell halnia (Róm lekkel fogadjuk Krisztus Testét, élő hittel a rejtett manna irá 6,9), hogy Krisztus éljen benne (Gál 2,20), és vele együtt éljünk 2,17), mely nyilvánvalóvá válik a végső időkben, mikori (2Tim 2,11). meghív a lakomájára (Jel 19,1-9). A lakomára Krisztus, ak Jézus Krisztus, a keresztre feszített, de harmadnap fel­ hív (Lk 14,15-24), kopogtat az ajtón (Én 5,2). támadt Úr, az új teremtés hajnala (2Pét 1,19; Lk 1,78-79; Jel Krisztus azért támadt fel, hogy életünk legyen. é( 2,28). Ahogyan Krisztusban vette kezdetét a világ (Tér 1,1; Jn m á l l ó n q kV ic-yfi i c h a n n v/art n i á l o t h a - y / O T im 0 AM

rajta. Mégis mi lesz, ha valaki felismeri, ha Gondolkodott... Nyugtalanította megtudják? Aztán úgy érezte, hogy az Ő hi­ valami, azaz valaki. Az a názáreti Jézus. te, felfogása ellenkezik Jézuséval. Ahogy Nyugtalanította az a nemrég fellépett, addig gondolatban kiejtette ez ismeretlen názáreti próféta. Ö valahogy kü­ nevet, megint megnyugo­ lönösebb, mint a többi; tanítása, csodái, éle­ dott. Maga előtt látta Jé­ te?! Hmm... Valami megmagyarázhatatlan zus szelíd tekintetét és érzés járta át, belső ellentmondásai kínoz­ érezte, hogy ez az ember ták. Töprengett. Keresse fel azt a názáretit, tele van szeretettel. Erre vagy nem? Elhessegette a gondolatot, hisz felujjongott. Igen, ez kell ez számára badarság. Ő a farizeusok egyik ki: a szeretet. Ez hiányzik életéből. Érezte, tekintélyembere tegye ezt? Nem, ezt nem hogy ez Jézus titka és ezt a titkot csak nála lehet. Hátha kitudódna, aztán a botrány mel­ találja meg. Most, mint egy értékes kincs fe­ lett saját becsületét is lejáratná. De mégsem lé, úgy vonzódott Jézushoz. Várta, hogy ta­ tudott megnyugodni. A felkeresés gondolata lálkozzon vele. Arra gondolt, hogy hátha izgatta. Szerette volna megtenni, mert aho­ még erre jön Jézus. De hátha nem, és akkor gyan gondolkodott, egyre inkább érdekelte nem fog találkozni vele? Nem ez nem lehet, ez a Jézus, akinek szavait még most sem neki szüksége van Jézusra! Neki most kell tudta elfelejteni. Gondolataival, érzéseivel Jézussal találkozni, és nem alapozhat a bi­ vívódott és azt vette észre, hogy fél. Nem zonytalanságra, a véletlenre! tudta konkrétan meghatározni félelmét, de <#eesteledett. Várt még. A percek Jézusra vonatkoztatta. Valahogyan félt Jé­ zustól. Félni tőle? Hát olyan szelíd ember. kinzóak voltak. Arra gondolt, vajon milyen De mégis úgy érezte, hogy téves ez a gon­ lesz az ő találkozása Jézussal? De vonzotta dolata. Miért? - háborgott, talán nem így ez a titok és szüksége volt a szeretetre. van? Nem tudott megnyugodni. Hogyan le­ Érezte, hogy ezt Jézusnál megtalálja. Elin­ het ez? Hogyan babonázhatta meg őt eny- dult. Éjszaka volt... Talán benne is zűrzavar nyire ez az egy személy? Nem értette. Csak van. Amikor megérkezett Jézushoz, megle­ azt érezte, hogy senki. Ez zavarta és újra lá­ pődött. Jézus nem aludt. Talán várta őt? Fé­ zadozott. Hogyan lenne ő senki, amikor lénken, csendben odament hozzá, és így ilyen hivatalt tölt be, az emberek becsülik, és szólt: „Rabbi, tudjuk, hogy istentől jött tanító tiszteletük jeléül hajlonganak előtte? De ez a vagy, mert senki sem tudja ezeket a jeleket Jézus? Úgy tűnik, hogy nincs senkije és véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hac­ semmije. Talán csal? Hogyan tesz csodá­ sak nincs vele az Isten”. Úgy érezte, hogy kat? Igen, igen... biztosan valami csalással. ezeket a szavakat nem is ő mondja, hanem De a csalás hogyan fér össze a hittel? Ezt valaki belőle. De ő kérdezni jött Jézushoz, nem értette. Ez a Jézus nem valami hitet egy halom kérdése lett volna és ennek elle­ emleget, mielőtt csodát tenne? Igen, igen, nére csak kijelentett valamit. Kijelentette, hát hallotta. És miért emeli a szemét az ég­ mintegy megvallotta, hogy Jézussal van az re, mintha imádkozna, valami Atyát emle­ Isten. Mondata önmagát is megdöbbentette getve? Talán mégis Ő a Messiás? Ez a gon­ és nem tudott többet mondani. De nem is dolat nyugalommal töltötte el. Érezte, hogy kellett, mert Jézus feléje fordult szelíd moso­ mindaz, amit Jézus tanít, az nem megvesz­ lyával és átvette a szót. Tudta, hogy mire vá­ tegetés, cselekedetei, csodái nem csalás, gyik Nikodémus és így szólt: „Bizony, bizony hanem valami megmagyarázhatatlanul mondom neked, ha valaki újra nem születik, több. Egyre jobban kezdte érdekelni ez a Jé­ nem láthatja meg Isten Országát.” Ezt nem zus. Szerette volna Jézus titkát megfejteni, értette Nikodémus, de nem érzett zavart, de nem tudta. Egyre inkább vonzódást ér­ csak tisztázni akarta Jézusnak e mondatát. zett iránta és meg akarta ismerni. Döntött: Így rákérdezett újra. Erre felfoghatatlan dol­ gokat hallott: Vízből és Szentlélekből újjá­ felkeresi ezt a Jézust! születni!? Túl egyszerűnek tűnt neki, de fDe megint nyugtalanság vett erőt érezte, hogy a szavaknak súlyuk van. Lé­ lekből újjászületni! Bevésődött leikébe. A benne levő zűrzavar és sötétség közt ez volt az, amit úgy érzett, hogy világosságot tud adni számára. Virradt és mennie kellett. Folyt tovább az élet. Mindenki végezte fela­ datát. Nikodémus a főtanács gondjain fára­ dozott. Jézus hirdette az Atya dicsőségét, végtelen szeretetét; megmutatta irgalmát. Tömegek hallgatták, követték, hitték szavát és szerették Jézust. A főtanács már a nép elpártolásától félt és attól, hogy így bőséges summától apad meg a zsebük. Mese nincs, el kell tenni láb alól ezt a Jézust. Ez medöbbentette Nikodémust. Először talán csak hi­ ábavaló beszédnek vélte, de mikor nap mint nap hallott a Jézus elleni cselszövésekről, félteni kezdte. Ezen ő is meglepődött, de hát ez az igazság. Mióta nála járt, mintha meg­ Szeress áldozattal, szeress változott volna az élete. Ámulatba ejtette ez

'Teltek a na­ pok, és újabb és újabb vádakkal H illették Jézust. Már a főtanács kato­ 2b nákat küldött, a w ' hogy fogják el már egyszer a názáre­ a r tit. Egyik nap megér­ -+ keznek a főtanács elé. Nikodémust szorongás fogta el, majd g) látva, hogy Jézust nem hozták, meg- ^ könnyebbült. A tanács többi tagja N kérdezgetni kezdte a katonákat, vé- í® gül megkérdezték tőlük: „Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitte valaki benne?” Erre Nikodémus úgy érezte, hogy meg kell vallania, hogy * hisz Jézusban, mégis félt nyíltan W kimondani, de gondolta, hátha megvédheti, és így szólt: „Vajon a mi X " törvényünk elítéli-e az embert mielőtt kihallgatták volna őt?". Azért mondta ezt, mert tudta Jézustól, hogy mit je- 5 lent meghallgatni valakit. Bár lehur- j * rogták és otthagyták, mégis érezte, hogy lelkében nagyobb lett a fény. JjT Bonyolódtak az események, és Niko- ST re démus tehetetlennek érezte magát. -+ Majd bekövetkezett amitől félt. Jé­ zust elfogták. Olyan gyorsan történt minden. Lelkében fájdalmat érezett. Miértek sokasága élt benne. Megöl- Ö l dást keresett, de semmi sem jutott 3 : £ eszébe. Aztán reménytelenül, csüg- *** gedten merült gondolataiba. Már késő. Hír­ ből hallotta, hogy Jézus már a keresztet vi­ szi. Később azt, hogy meghalt. Fájdalom élt benne, sírás fojtogatta. Már mindennek vé­ ge - gondolta. Hitetlen társai megölték a Szeretetet. A Jézussal való párbeszédükre gondolt és eszébe jutottak Jézus szavai: „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusz­ tában, úgy kell majd az Emberfiának is föle­ meltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.”

Vlikodé

Egyház II

életszen

m

o

Ic r z u c

v / o la h n n v / r c o H á lta

npm

f p l p i t f ^ t t p *a|

3

í z a gondolat egy reménysugár volt számára. Érezte, hogy nincs minden veszve. A hit az Élet. Az Élet a szeretet és ezeket néni lehet megölni. Most tudatosult, hogy él benne a Jézus iránti szeretet. Arra gondolt, hogy nem hagyhatja azt, hogy Jé­ zus a latrok sorsával osztozzon; megilleti őt, hogy tisztességesen eltemessék. Nem drágálta a száz fontot, hanem mirha és áloékeveréket hozott. A keresztrefeszítés helyén találkozott árimateai Józseffel is, aztán fog­ ták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsruhába göngyölték, úgy ahogyan az náluk szokás volt. Azon a helyen volt egy hely és a kertben egy új sír volt. Oda helyez­ ték el Jézust. Hogy mi történt azután Nikodémussal, nem tudni! Bizonyára hallott Jézus feltámadásáról is. Úgy gondolom, hogy mindezek után nem tehetett mást, mint hitt és szeretett, mert egyszer felkereste Jézust és lelkében úpszületett...!

Táncos Levente

Egyház X V

Q

^ R óm ában 111 a Hittani j f í K o n g re g á J9 ció egy nyilatkozatot adott ki, 9 H mely nagy port kevert a világi és egyházi sajtóban. Az első dolog, amit le kell szögeznünk, hogy a q Hittani Kongregáció nyilatkozata i i nem J. Ratzinger bíborosé, haj S p nem az Egyházé. Az Egyház hiD v tét fejezi ki, az Egyház vallomáO sát szólaltatja meg Istenről: AtyáH ról, Fiúról és Szentlélekről, és önW értelmezéséről. Sokan úgy véle($ kednek, hogy a Hittani Kongres| gáció nyilatko­ z a t' zata nem jö tt kellő időben. IQ Mégis le kell, szögeznünk, * § 1 hogy a Katolig j j kus Egyháznak IQ szabadsága van - ahogy a S í többi keresztény egyház is ;■ m egkívánná a ' '• maga számára hitének kifejté­ sére akár alkalm as, akár alkalmatlan (2Tim 4,2). Nincs olyan em­ ber a földön, aki ne vé­ dekezne hitének szabadsága, és hitének megvallása érdeké­ ben. A jelen nyilatkozat nem erőszakol­ ja rá magát mások hitére, nem korlátoz­ za a hit megvallásának szabadságát, hanem él a szabadságból eredő jogával és vallomást tesz. A Katolikus Egyház földi útjának kezdetétől hitte és vallotta: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó és az Egyház vele együtt és csakis benne az egyetlen és egyetemesen üdvözítő valóság. Ma sokan elutasítják ezt a tételt, és elégségesnek tartják csupán az Istenbe vetett hitet (hiszek egy szellemi valóságban, aki fölötte van ennek a világnak). Sokan vannak olyanok, akik hallanak, értenek, és mégis elutasítanak. Ennek oka a gon­ dolkodás hiánya, vagy egy klisé (hallok valam it a Katolikus Egyházról, és anélkül, hogy ellenőrizném , állást foglalok valam ilyen üres szóbeszéd mellett) mely teljesen beszűkíti látókö­ römet. felte szem a kérdést: Valóban elmondhatjuk, hogy Jézus Krisztus és

az Egyház az egyetlen és egyetemesen üdvözítő valóság? Hogy a kérdésre választ talál­ junk, meg kell, vizsgálnunk pár előfelté­ telt, ilyenek az Isten és léte, Jézus Krisz­ tus személye és üzenete (evangélium), hogy végül az Egyházra magára kérdez­ zünk rá, jellegére és feladatára.

Isten az „Igazság" és az ember hite

teremteni. De csak akkor tudok i hozzá, ha tudom, hogy szólok v l hez. Az érett és tudatánál lévő el soha sem beszél vaktában, sohali ráz kezet a levegővel, soha sems| a semmit, hanem mindig valakit. \ akit magához közel tapasztal. Ezértj szőr Isten szólította meg az hogy az, párbeszédbe lépjen \ ennek a párbeszédnek soha neli vége. Isten szava teremtő igazság:! puszta kapcsolat, viszony, hanem| milyen dinamika, mely az lé té n e k s é re

beteljesej

ösztönzi.

S za va az emt beteljesedése.

Jézus Krisztus s mélye és a Szei háromság r urna

M indannyian megegyezhetünk abban - tudatos keresztények és szub­ jektív módon magukat istenhívőnek, vagy keresztségüknél fogva keresz­ ténynek vallók egyaránt -, hogy Isten lé­ tezik. Ezen a tételen túl merül fel a pro­ blémák hálója. Egyesek elfogadják Is­ ten létét, de távolinak mondják. Mások úgy vélik, hogy túlságosan érzik közel­ ségét, és ez a közelség akadályozza autonómiájukat. Am it feltétlenül szükséges elfo­ gadnunk, az, hogy Isten létbe szólította a világot (teremtő), és megszólította az embert, azt a lényt, aki képes válaszol­ ni Isten megszólítására. Képes meghal­ lani és meghallgatni. A másik tétel, me­ lyet el kell, fogadnunk: Isten szava igaz­ ság. Olyan szóról van szó, melyet az em ber elfogad, amely tapasztalata sze­ rint feltétlen bizalom tárgya lehet. Ilyen igazság a teremtés, Isten parancsai, melyeket bensőjében minden ember el­ fogad. Ilyen igazság tulajdon létem, és

Hogy a kező tételek iga: érvénye mindenkid mára elfogadható) gyen, és hogy azi elmondott dolgoki^ ságának kellő legyen, röviden nunk kell a írásról. A kereszténység elfogadja j hogy a Biblia Isten szavát tartalmi Viszont, hogy eloszlassunk mindenIj reértést, ki kell jelentenünk, Szentírás születési helye a közösség. Vagyis a Szent írások c emberek közegében születtek meg, í megtapasztalták Istent - más szti meghallották és meghallgatták, ésebi benne van az is, hogy elfogadták. I szavának igazságát jegyezték Átadták egymásnak az örömhírt, \ szóra higgyenek. Mégis találkozik emberekkel, akik noha hisznek I mégis szelektálnak az írásban, ejjj igazságokat elfogadnak, másokat i (ezt az egyet nem hiszi el Istennel Akármilyen is a tagadás formája, min] tagadja, hogy Isten teljes mérték! Igazság. Van, aki most elmosolyoj magát, de nagyobb mosolyt érdemeli olyan ember magatartása, aki „sem pénzért” nem fogadta el, hogy ember) a Holdon. Az újszövetségi iratok at tonúeUA/J««^ 1— ---

EgyN az apostoli igehirdetés alapján hallottak az örömhírről - Jézust, mint Isten Fiát tapasztalták meg (Jn 1,1-51; Mt 16,1320; Mt 27,54). Jézus Istennek, az Ő Atyjá na k O rszágát (uralko. dását, a ben­ ne való életet) h ird e tte . Úgy beszélt erről az * 0 L. Országról, hogy az, az ö " • 'Wftá,. személyében érkezett meg. 1 g Jézus Isten felé fordulást hirdetett. llfj Önmagát pedig annak az útnak nevezte, akiben mindenki megtalálja az igazságot és életének értelmét. Olyan odafordulást hirdet az Atya felé, amilyet ő él meg, hisz engedelmes az Atya akaratának a végsőkig (Lk 22,42-44). Rámutat az Atya és közötte végbemenő szoros kapcsolatra. És mindazok, akik hisznek az ő felszólításának, azoknak ígéretet tett, hogy megtartja őket a Szentlélekben.

1

Jsten Országa az Atya, Fiú és Szentlélek szeretetének közössége. Az Atyából kiinduló szeretet, mely a Fiúban és Szentlélekben egyenlő intenzitású viszonzásra talál, az embert is részesí­ teni akarja közösségének boldogságot adó szeretetében. Az em ber Isten gyer­ meke, Isten „ismeri őt, és magáénak mondja”. Isten felfedte az em ber előtt titkát: ő a szeretet közössége, és az ember - aki meghallotta és elfogadta ezt a titkot - részese ennek az Országnak. A Szentháromság titkát elfogadni pedig azt jelenti, hogy szeretetben közössé­ get alkotni Istennel és Istenben az em ­ berrel (Mk 12,28-34).

j D

7 ézusról a keresztény közös­ ség vallotta, hogy Jézus Krisztusban ment végbe a kinyilatkoztatás teljessé­ ge, és benne van az üdvösség megis­ mételhetetlenül és egyetemesen. „Az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül” (1Jn 4,14), „Nincs üdvösség senki más­ ban. Mert nem adatott más név az ég alatt az em bereknek, am elyben üdvözölhetnénk.” (ApCsel 4,12) Isten az embert akarja üdvözíteni. Az írás világosan állítja, hogy Jézus az egyedüli és abszolút üdvözítő, és ebből - mivel Isten kinyilatkoztatásáról van szó, melyet kötelességünk m egőrizni és hirdetni - nem engedhetünk.

Az Egyház A

Szentírás

az

Egyházban

mény, hanem misztérium és szentség, hisz Krisztus lakik benne (1Kor 12,1231). A Szentírás tanúskodik az Egyház hitéről és önértelmezéséről. Az Egyház Krisztus egyetlen menyasszonya (Tér 2,24; 27; Mt 19,3-8) melyet soha nem hagy el (Mt 16,18; 28,20). Krisztus ti­ tokzatos Teste az Egyház, azoknak a közössége, akik vallják, hogy Krisztus­ ban vannak, Krisztus számukra és ál' U t ■ táluk mindenkinek állandó jelen^ létben van üdvözítő szere­ l ő , Pennebb beszéltünk * j, arról, hogy Jézus Krisztus s z e ­ mélyében jelölte meg ' a z elérkezett Isten Országát, és ez az Ország elválaszthatatlan tőle. Azt is mondtuk, hogy Krisztus benne él az Egyházban, és ezért az Isten Országa és az Egyház szoros kapcsolatba kerül­ tek. Az Egyház hivatása az Isten Or­ szágának megvalósítása. De ez nem jelenti azt, hogy az Isten Országa kere­ tek közé van szorítva. Az Egyház szent­ ség, „az üdvösség egyetemes szentsé­ ge”, hiszen Krisztus titokzatos Teste. Mindazok, akik nem tartoznak az Egy­ házhoz, belőle részesülnek az üdvös­ ség egyetemességéből, és ez által ti­ tokzatosan az Egyházhoz csatlakoznak. ,/sten akarata az, hogy az Egyház az üdvösség jele és esz­ köze legyen (ApCsel 17,30-31). Jelnek és eszköznek lenni pedig szabadság és felelős­ ség, m elyben Istent Atyának szólítjuk, vár­ ju k akaratának (szere­ tetének) eljövetelét, és szeretetét, mint eledelt fogadjuk, belőle táplál­ kozunk, benne mege­ rősítve szolgáljuk a vi­ lág üdvösségét (Mk 16,15-16; Mt 28, 18 skk Jn 17,18; ApCsel 1 , 8 ).

Utószó Jézus egy Egyházat alapított, és azt Péterre és utódaira bízta (Mt 16, 13skk Jn 21,15-22). Péter és utódainak hite, szabadsága és felelőssége enge-

lomást Jézusról, és ahogyan Pé­ ter az Egyháznak, mint nyájnak a pásztora, úgy utódai is. Róma püspöke az apostolok utódaival a püspökökkel - őrzi a Szentlélek vallom ását, mely sziklaszilárd marad még akkor is, ha „a pokol kapui ostrom olják”. Jézus egy Egyházat alapított a Sziklára, hogy ő, a Szikla hitben és egy­ ségben megtartsa. Évszázadok folyamán az Egyházat sok táma­ dás érte, sokszor „vérzett” Krisz­ tus Titokzatos Teste, de hitében hűséges maradt Isten igazságá­ hoz, mely a Szentírásban és ha­ gyományban jut kifejezésre (nem tekinthetünk el a hagyománytól, hisz az írás is hagyományból lett írásba fektetve). Ezért ismétli meg az Egyház önfelfogását, hogy ő Krisztus (Szent) Egyetlen Egyetemes Egyháza, Péter utó­ dai és a püspökök közösségének vezetése alatt (Apostoli) álló Is­ ten népe. És ez nem új tanítás, hanem Isten igazsága, az Egyház hite: n ic r c e u o n e v ... E l p .iav ayiav K a0oA .iK T)vK a airooToA-iKrív tKKA.rioi.ai' Hiszek... egy, szent, egyetemes és apostoli egyház­ ban (Konstantinápolyi hitvallás 381.) búcsúbeszédében Jézus az egységért imádko­ zott, nem lett volna szükség erre az imára, ha nem látta volna a pártoskodást, az Isten igazságában való önkényes válo­ gatást, mellyel az em­ ber igazát akarták megalapozni. Jézus látta, hogy időve széthúzások lesznek, de ő nem az ember időben gondolkodott, hanem az isteni időt­ lenségben, Isten Or­ szágában: „közületek mindenki ilyeneket mond: «Én Pálé vagyok», «Én Apollóé», «Én Kéfásé», «Én pedig Krisztusé». Talán részekre oszlott Krisztus?” (1Kor 1,12sk) Akkor azt mondta nekik: «Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.» (Mt 26,38)

Stanco Attila

Amikor felkínál­ ták a lehetőséget, hogy valamely egyházról írjak cikket, hosszabb töprengés után az örmény egyházat választottam. Egy­ részt azért, mert az örmény a legré­ gibb keresztény nemzet, másrészt mivel Erdélyben is jelen vannak az w 05 Örmény Apostoli Kormányzóság ke­ retein belül. 7T A z örmény nép, immár több mint n két és félezer éve él a Kauká­ *■* zustól délre fekvő területen, t/i ősi hagyomány szerint érint a , N kereszténység első a ■+ W ' hirdetői maguk •u n /r tntn az apóstolok voltak, A Qj mégpe­ dig Júdás * Tádé és Ber­ talan. De ezen adatok in­ kább a legendák világába tartoznak, o azonban biztos az, hogy a 2 . század­ 3 ban az örmények között nagy szám­ ban voltak keresztények. A 3. szá­ O zadból való Alexandriai Dénes levele -j tudósít egy Meruzanes nevű örmény 3 püspökről, vagyis Örményországban (5 ' ekkor már jól kifejlett egyházkor­ 3 mányzat állt. A hiteles források >< O szerint, Örményország első apostola T Világosító Szent Gergely volt, aki W megnyerte a keresztény hitnek N Trdad királyt, ő pedig a keresztény­ O' 10 séget 301-ben államvallássá tette, így, Örményország volt az első állam, melyben a kereszténység államvallás lett (mindez a híres Milánói rendelet előtt (313) történt). A különvált Örmény egyház még ma is „Gregoriánus” egyháznak nevezi ma­ gát, noha Gergely soha nem tért el a katoli­ kus tanítástól. A kereszténység felvétele után még sokáig megmaradt a kapcsolat anya­ egyházával, Cezáreával. 428-ban szűnt meg ez a viszony, mikor az Örmény Biroda­ lom nagy része per­ zsa uralom alá került. Ezután az Örmény egyház kihirdette ön­ állóságát, de ez nem jelentette az Egyete­ mes Egyháztól való WMl elszakadását, bár az H w örmény egyházfő már ekkor felvette a katolikosz címet. Politikai okok miatt nem vehe­ tett részt az Örmény egyház hierarchiája a 451. Kalcedoni zsina­ ton, mely elítélte a monofizitákat. 505-ben tartott nemzeti zsinatukon pedig a Kalcedoni zsinat döntései ellen nyilatkoztak, ekkor sza­ kadtak el a katolikus egyháztól és váltak ön­ álló egyházzá. Mikor pedig lustinus császár végleg elítélte a monofizitizmust, ez a sza­ kadék szinte áthidalhatatlanná vált a két egyház között. 638-ban az arabok szállták meg Örményországot, ez pedig még jobban megnehezitette az örmény kereszténység sorsát. 885-ben létrehozzák az örmény

Egyház

nemzeti királyságot, mely 1079-ig állt fönn. A sok csapás és elnyomás hatá­ sára Kilikiában létrehozzák Kis Örményor­ szágot. De ennek léte sem maradt megpró­ báltatások nélkül, hiszen feldúlták a mongo­ lok és a keresztesek, akiknek a kényszeríté­ rét, mely hasonla­ sére 1198-ban aláír- ták az uniót Rómá­ tos a latin püspö­ val. Szisz katolikosza azonban kök infulájához, később »g , Ű t elfogadta a 1439- továbbá gyűrűt és mellkeresztet. * * Firenzei uniót is. Viszont ezekről az uniós törekvésekről az ősi Örményországban hallani sem Örmény katolikusok Erdélyt! akartak. Katolikoszuk, Ecsmiadzinban telepedett le, és a nem katolikusok főpapja lett. Szisz városában a második M é g is : Hogyan keletkezett azé katolikosz maradt, akinek székhelye ma Li­ délyi örmény katolikus közösség? banonban van. Jakubinyi György: Ajelenlegi| 1918-ban megalakult az Örmény Köztársaság. 1936-tól a Szovjetúnió egyik mániában, két örmény közösség él. köztársasága. Ennek széthullása után pedig egyikben kb. 2000 apostoli gregorián ví( önálló állam Örményország (Armenia). Ma anyanyelvűk még örmény, egyházi i az Örmény egyház hivatalos neve: „Örmény zetük egy, az örményországi katolikos Apostoli egyház”, két katolikátussal és két- alárendelt örmény metropólia, szufragart két pátriarkátussal. (Örményország 3.750.000; püspökségek nélkül. A másik örmény k USA 1.000.000; Libanon 120.000; Magyar- ség az erdélyi, ők katolizáltak és a s ország 8.000; Ukrajna 50.000; Románia újvári székhelyű Örmény Kormányzó*' alkotják. Először 1672-ben érkeztek! 6 .000) nyék nagyobb számban az erdélyi ti tekre de a bevándorlás, később is föl Az örmény liturgia dott Moldvából, mivel a moldvai fejedel’ Vasile Lupu a bizánci császárok j Megtérésük után az örmények szír nak képzelte magát, és nem tűrte terül' liturgiát használtak. A bizánci liturgiát Vilá­ az ortodoxiától különvált egyházakj gosító Szent Gergely honosította meg. Ké­ tét. Felkínálta nekik az ortodoxokkal v sőbb Aranyszájú Szent János liturgiájának uniót. Az örmények természetesen nem és Szent Jakab Liturgiájának felhasználásá­ gadták el, és ekkor Minasz püspökkel^ val alakult ki az önálló Örmény Liturgia. En­ élen bekérezkedtek Erdélybe, ahol nek neve: „Boldog atyánknak, Világosító kedelmi kiváltságokat kaptak I. Apafi Mi Szent Gergelynek, Sáhág, Mesrob, Kud és fejedelemtől. Minász püspök Beszterce Mantaguni szent pátriárkáktól és doktoroktól lepedett le. A besztercei szászok idővel», bővített Liturgiája". A szent cselekmények li­ senytársakat láttak a kereskedő örnf turgiája egyszerű ugyan, de dallamvilága és ben, és egy éjszaka kiutasították őket a rosból. Később Minász püspök megtui a ruházat a legpompásabb. Szentségek: a keresztséget csak hogy a galíciai örmények már uniót I pap szolgáltathatja ki, ezt követi a bérmálás Rómával, Lembergbe ment, ahol Unian és a gyermek áldoz- mény érsek és az apostoli nuncius t tatása is. A bűnbá­ tette a katolikus hitvallást. így lett katoli’ nat szentségének az erdélyi örménység. Ezt követően f kiszolgáltatása is püspök Lembergben meghalt. Rómaek, egyedi. A pap bűn­ nevezte ki az örmények élére Oxendio' listát olvas és a hívő (Axente). Oxendiosz 1715-ben halt I az őt illető bűnnél a Bécsben, ott is van eltemetve. Ezzel r „Vétkeztem” szót szűnt az önálló örmény egyházi lét, mondja. A betegek megtetéztek a belháborúk és széthúzá kenetét, csak a kato­ Az örmények Rómára bízták a püsp likus örmények is­ lasztás jogát, de Róma várt. Végül Má merik, a különvált György erdélyi püspök bejelentette, hogy örmény egyház csak elhunyt pap lesleges örmény püspököt kinevezni, hisz, holttesténél végez hasonló szertartást. Az csak négy örmény plébánia van. Felajá egyházi rendnél megvan a hármas fokozat, ta, hogy ő maga lesz egyben az örmén de püspököt csak katolikosz szentelhet. A püspöke. Az örmények csak részben tör' házasságkötésnél a pap áldása nem föltét­ tek bele, sokszor mozgalmak jöttek létre önálló egyházi szervezet visszaállításáért! lenül szükséges a különvált örményeknél. 19. században egyik vezéralakja LukáJ Templomuk sajátos berendezésű. Kristóf volt. 1910-ben Majláth püspököt is Alakja általában négyszög. A hajóban nin­ kérték az örmény autonómia ügyébjf csenek padok. A Szentély előtt helyezkedik Viszont a tárgyalások megszakadtak i el a kórus. A Szentélyben van a templom világháború miatt. egyetlen oltára. Az oltár előtt áll a püspöki trónus (liturgia alatt, a püs-pök háttal ül a népnek). Nincs ikonosztászion. A Szent Szí­

Az 1930-as román konkordátum értelmében a Szentszék ugyan visszaállította az önálló egyházi szervezetet, de mivel csak 1000-en voltak, mint apostoli kormányzóságot. Az Örmény Apostoli Kormányzó Kogián Izsák (1930) bécsi örmény mechitarista szerzetes lett, de mivel az örmény prédikációját nem értette senki, megmondta a híveknek, hogy miattuk ő nem fog megtanulni mag­ yarul, és ezzel átköltözött Bukarestbe. Ott székelt, néha ellátogatott Erdélybe végül 1939-ben lemondott, és az örmény katolikus pátriár­ ka XV. Péter Agadzsani bíboros segédpüspöke lett. A Szentszék belátta, hogy az erdélyi örmények élére csak magyar ajkú örmény rítusú főpásztort helyezhet. Ezért Lengyel Zoltán (-|i 964) örmény szertartásul erdélyi papot nevezte ki. A történelem vihara nem kerülte el az örmény egyházat. 1948-ban, mikor a görög katolikus egyházat beolvasztották a román ortodox egyházba, az örmények féltek attól, hogy őket is beolvasztják a gregoriánus egyházba, ezért magyaroknak, és a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye örmény rítusú híveinek vallották magukat. Az állam hallgatólagosan elfogadta, hogy a konkordátum előtti helyzet állt vissza. Márton Áron püspök úrnak is volt kinevezése, viszont a do­ kumentum nincs meg, még a kongregáció levéltárában sem. Annyit tudunk, hogy 1971-ben kérte a felmentést, és Sáhin Bertalant, az egyetlen örmény papot ajánlotta, de a kinevezés nem volt kézbesítve, mivel a címzett időközben meghalt. 1990-ben Bálint Lajos érsek úr kérésére, engem neveztek ki örmény kormányzónak, mint segédpüspököt, hogy az állam előtt püspöki rangban tudjuk képviselni az örményeket. Fél évig nem volt kézbesítve a kinevezés, mivel a görög katolikus püspökök azt akarták, hogy egyikük legyen a kormányzó, és így elfoglalhassák az üresedő örmény tem­ plomokat. 1991-ben mégis kézbesítve lett a kinevezés, és 1992. Március 1-én Jan Bukowski Bukaresti nuncius beiktatott a

Szamosújvári Székesegyházban. Most én vagyok az ötödik Apostoli Kormányzó, de csak ad nutum sancti sedis, vagyis a Szentszék szolgálatára rendelt Apostoli Kormányzó. Ez azért van így, mivel nincs bennem örmény vér, nem ismerem a nyelvet és a rítust, és ezért a kinevezés nem kötelezi a Szentszéket. A kinevezés ideiglenes. Az állam ma nem ismeri el az Örmény Kormányzóságot. A hívek kicsiny számára tekintettel a Keleti Kongregáció azon gondolkodik, hogy megszünteti a Kormányzóságot és visszaállítják az 1930-as konkordátum előtti helyzetet.

Egyh,

M é g is : Milyen a kormányzóság mai helyzete és milyen tervei vannak a jövőt tekintve? Jakubinyi György: Mind a négy örmény plébániát a helyi latin rítusú pap vezeti. Jelenleg 823 hívet számlálunk. Ebből Szamosújvárott 170, Gyergyószentmiklóson 640, Erzsébetvárosban 16, Szépvízen 3 él. Emberileg nézve jövő­ je nincs (2000-ben 10 temetés és 2 keresztelés). Tény az, hogy nincsenek örmény papjaim, ezért jelenleg latin papok szolgálják ki az örmény híveket. A megoldást abban látom, hogy legalább részben örmény származású papokat találjak, akik vállalják azt, hogy elsajátítják a rítust, legalább a mise rítusát, hogy időnként a négy örmény plé-bánián hangozzék el örmény szertartás. Jelenleg a Germanicum-Hungaricum növendéke Puskás Attila - július elsején lesz újmisés már két éve, mint örmény nagyszülő unokája örmény rítust tanult az örmény Kollégiumban. Remélem, hogy kap birituális engedélyt a Keleti Kongregációtól, hogy mint latin szertartású pap gyakorolja az örmény rítust.

Molnár János

AbbEbUJA - D I C S É R J E T E K AZ U „Feltámadtam, és újból veled vagyok, alléiúja. Reám tetted a kezedet, alleluja, alleluja. ”

/ érdekes, hogy mennyire kifejező ennek a húsvéti introitusnak a szövege. Nem győzelmi himnuszt zendít meg a szentmi­ se elején, hanem egészen bensőséges, a lélek legmélyébe hatoló igéket énekel, mely számunkra a húsvéti örömöt és nyugalmat tolmácsolja. Krisztus szólal meg, az a Krisztus, aki még nagypénteken így kiált fel a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?’’ S most, húsvétvasárnap „újból veled vagyok”, újra átadja magát teljesen az Atyának. Most is azt hirdeti, amit egész éle­ tében: „Én és az Atya egy vagyunk.” Jézus szolgai alakja nyomja rá bélyegét egész életére, Ő az, aki engedelmességével vállal­ ja azt, hogy „értünk emberekért, a mi üdvösségünkért” a földre lép, teljesíti az Atya akaratát és kereszthalálával, feltámadásával az emberek megváltását hozza meg. fíemcsak Krisztus szavaként idézzük fel a kezdőéneket, - hiszen Krisztus nem egyedül lép az Atya elé, hanem misztikus Testének, az Egyháznak minden tagját is az Atya szívéhez emeli -, hanem a magunk nevében is mondjuk: Feltámadtam a bűn halálából, és veled vagyok ismét a kegyelemben, reám tetted a kezedet, a keresztségben megelevenítettél, magadnak foglaltál le, csodálatos előttem a te tudásod, mellyel egész életemet elrendezed. Húsvéti örömünk nekünk is csak úgy lesz teljes, ha újra és újra visszatérünk a bűnből az Atyához, mint azt a tékozló fiú tette, és nemcsak névleges keresztények leszünk, hanem az Atya akaratának teljesítői. Húsvéti örömünk kifejezője lehet a csodálatos alleluja, amelytől a nagyböjt előtti utol­ só évközi vasárnapon így búcsúztat el az Egyház: „E nap még hangzik az alleluja, a böjtben el­ némul szép dallama, elűzi bűnünk szégyene és bánata. Számkivetés a földi I lét, örök húsvéttal vár az ég, r ^ // ^ _ s nem hagy el többé minket ott az ] Csodálatos alleluja.” möt és diadalt fejezi ki Húsfíagy öröelőttem a Z e tudásod, vét vigíliáján a viszszatérő alleluja. Nekünk lyen sokat jelent az, ha szeembereknek is mim ellyel egész életem et múltán újra láthatjuk, újra retteinket hosszú idő örvendezhetünk velük együtt. Menyivel inkább ezt vezeti be az igazi húsvéti teszi az Egyház, amikor így elrendezed éneket az éj visszaadja, mert föltámadt öröméneket: „E vágyva-vágyott Krisztus. Hát figyeljetek reám, s vegyétek át tőlem, hogy együtt zenghessük: Alleluja.” Örvendező lélekkel, a feltámadt Krisztus örömével ujjongjunk és zengjünk az alleluját:

Egyház a r h | |m i il ó k é r d é s e 5 A templom s a templomban - inkább arra reflektálnék, hogy 19SJ ͧ A nekünk szegzett kérdések sok fentiekből. történő szent liturgia világosan el kell ben, az eufórikus hangulatban cselekvj -x o 3 Ck 5; ^ o O lj. D c §r (/I O g" Q. §

8

mindenről árulkodnak. Például a kérdező személy mentalitásáról, beállítottságáról, az őt és a környezetét foglalkoztató problémákról. Még ha provokatívak, vagy válaszadás szempontjából „kényesek" is, a feltett kérdéseket érdemes számon tartani, velük foglalkozni. Intézményeket, személyeket, korszakokat minősítenek. Odafigye­ lést igényelnek a gyulafehérvári kispapoknak nemrég hozzám intézett alábbi kérdései is. Bennük a jövő erdélyi katolikus papi nemzedék érdeklődését és tenni akarását fedezhetjük fel. Fontoskodásnak is minősíthető „faggatásaikba” próbálják belelopni terveiket, elképzeléseiket. Megpróbálok rövi­ den válaszolni azokra.

£lső kérdésükben örökös prob­ lémát vetnek fel: „Politizáljon-e a D N S Római Katolikus Egyház Erdélyben, vagy csak közéleti szerepet vállaljon? Ha ez utóbbit kell tennie, * hogyan tette ezt 1990-től máig, és hogyan teszi ma?" Gyors válaszom: az egyház Erdélyben ne politizáljon! El­ sősorban azért „ne” tegye, mert nem erre kapott Krisztustól megbízást. Másodsor­ ban állíthatjuk, hogy egyházunknak év­ ezredes tapasztalata, hogy a politizálás­ sal mindig háttérbe szorult elsőrendű kül­ detése.

iö '

- Az állítást is magában hordozó kérdés második része az „egyháziak” közéleti szerepvállalásról faggat. Valójában ár­ nyalati különbségről van szó a közéleti szerepvállalás és politizálás között, leg­ többször a kettő egybe is esik. Ezért oko­ sabb mindkettőtől távol tartania magát az egyház hivatalos képviselőjének (gondo­ lok elsősorban a papra). Ezzel az állítás­ sal nem tagadjuk azt, hogy a pap is a tár­ sadalomban él, a közösségért van, az emberek szolgálatára vállalkozott, lelki­ pásztori munkája nagyon is összefügg a közzel, a közélettel. Evangelizációs fela­ data nem zárja ki, sőt - sokszor - kiegé­ szíti kulturális tevékenységét. Tudjuk, hogy az egyháznak a küldetése ebben a világban, a mindennapi életben valósul meg. A papi szolgálatnak világnemesítőnek kell lennie. Kisebbségi helyzetünk miatt különösen áll ez az erdélyi katoli­ kus papokra. Komoly feladatunk van ezen a téren! - Híég egy konklúziót szeretnék levonni a

hogy határolódjék a világi rendezvények­ től. Nagy „buzgóságunkban” csak az em­ bereket tévesztjük meg „vegyes” ünnep­ ségeinkkel. Legyen világos mindenki előtt, hogy a templom a liturgia s nem a közéleti ténykedéseknek a helye.

- A szerkesztők által feltett kérdésben még egy - részben - jogos felelősségrevonást is érezhetünk: „hogyan tette ezt 1990-től máig?” Pillanatnyilag a tíz éves időszak mérlegét nehéz megvonni. Oko­ sabb a méricskélésektől eltekinteni. Mert nem a látványos és világgá kürtölt meg­ valósítások jelentik mindig az Isten előtt kedves egyházi szolgálatot. Felsorolhat­ nánk jó pár olyan „eredménytelennek” látszó, kevésbé mutatós, de annál érté­ kesebb és közösséget szolgáló papi munkát, amikről a médiák hallgatnak és az emberek is alig beszélnek. Ugyanak­ kor hatalmas beruházásokkal elvégzett és közhírré tétetett építkezések - hosszú távon - nem lesznek hasznára a közös­ ségeknek. Szerintem, egyházmegyés papjaink egy része a 89-es fordulat hoz­ ta új lehetőséget jól és okosan használta ki. „Csendben” értékes munkát végzett. Míg mások - minden jó szándékuk elle­ nére - a nagy tenniakarásukban (lelki­ pásztori munkájukat nem kívánom minő­ síteni!) sokszor mellékvágányra csúsz­ tak. Tehát a kérdésben kihangsúlyozott ún. „utóbbit” (ti. közéleti szerepvállalást) nem kell kötelező módon tenni. Az úgyis mellékkövetkezménye lesz a pap lelkiis­ meretesen végzett elsőrendű tevékeny­ ségének. A lapot szerkesztő kispapok má­ sodik kérdése a következőképpen szól: „A diktatúra megszűnése után hogyan tudta az erdélyi egyházmegye átformál­ ni, és az új adódott helyzethez igazítani Krisztus örök igazságát? Mit veszítettünk és mit nyertünk?” - Az Egyház hivatalos tanítása nem vál­ tozik, Krisztus igazsága örök, sohasem kell alakítani. A lelkipásztori módszerek­ ben lehet, sőt kell is a változás a körül­ mények alakulása miatt. A politikusok sokat vitatkoznak, hogy a „nagy fordulat” forradalom volt-e, vagy csak a diktatúra szűnt meg. Részletekbe bocsátkozás nélkül állíthatjuk, hogy a diktátor elbuká­ sa nem semmisítette meg azokat a bei­ degződéseket, kötődéseket, amelyek év­ tizedeken keresztül az egyénekben ke­ letkeztek. Az emberek sem változtak meg egyik percről a másikra. Hosszas folyamatra van ehhez szükség. Gondo-

emberek mit vártak el az egyháztól, az| egyház vezetőitől. Sajnos, nem a krisztu­ si örök igazság érdekelte őket. A kom-j munista beidegződésektől nem voltak képesek szabadulni. Évtizedeken ke­ resztül beléjük sulykolt eszmék - pl. az) Egyház gazdag, privilegizált stb. - vezet-! ték őket. Az addig nikodémusi magatartású emberek az Egyházhoz, mint „anyagilag gazdag intézményhez” köze­ lítettek. Mindenki szervezni, alkotni akart valamit, kézzel fogható eredményt fel-[ mutatni. Annyira a hit nem érdekeltei őket, inkább nemes vállalkozásaikhoz: (szaklap, vidéki lap, kalendárium stb.)I igényelték az egyháziak a pénzbeli tá-j mogatását. - A diktatúra idején az emberek bíztak aj katolikus egyházban (éppen a megtűrt-i el nem ismert - jellege miatt). A papilaki és a templom menedékhelyt jelentett a meggyötört emberek számára. 1990ben, a diktatúra megszűnése után azon­ ban a bizalom terén sokat veszítettünk.i Nyugat-Európai országokból megindulta nagy karitász-akció. Mivel sok kompro­ mittált közösségi vezetőben nem bíztak meg a külföldi adományozók és hiányoz tak az egyházközségi karitász intézmé nyék, a papokat kérték fel a segélycso-, magok elosztására. Sajnos, ezekben azj akciókban való részvétellel a katolikus] papság presztízsében inkább veszített. S j ehhez még felekezeti vonatkozások i társultak. Vegyes helyeken a katolikusok! nem tudtak mennyiségben annyit juttatni az embereknek (nem írható egyértelmű-! en. hogy a rászorulóknak, mert elég sok nem rászoruló személy részesült a segé­ lyekből), mint a protestáns testvéreink. Tehát az ajándékban részesültek megí­ télése szerint nem tudtunk úgy ügyes-| kedni, ahogyan az emberek elvárták. - bízzál, hogy a katolikusok anyagi téren nem aktiváltak olyan sokat, szerintemhosszú távon - nem veszítettünk. Azzal viszont igen, hogy az új helyzet kínálta nagyobb lehetőségeket - igehirdetés, katekézis, családpasztoráció, média stb. formájában - nem használtuk ki kellőkép-1 pen. Harmadik kérdéscsomagjuk a kispaplap szerkesztőknek a következő­ képpen szól: „Tudvalevő, hogy 1990-ig katolikus kiadványaink nem voltak. Azel­ telt bő tíz évben kiadott sajtótermékek, kiadványok, könyvek milyen területet cé-j loztak meg, és miért?”

1 4 n

W nden ember életében lejátszódik egy egyedi, y megismételhetetlen folyamat. Alapjában véve a motívumok hasonlóak, de mindenkinek egyedül kell megta­ lálnia helyét környezetében. A több ezer évvel ezelőtt élt ember is ugyanazokat az álmokat álmodta, vagyis a motívu­ mai hasonlóak voltak a mieinkhez. Csak éppen a társada­ lom változott meg és változik állandóan. Gyakran hangozta­ tott kérdés, hogy hova jut el így az emberiség, egyáltalán honnan indul. Lépten-nyomon olyan útjelző táblákba ütkö­ zünk, melyek egy irányba mutatnak, de nem vezetnek seho­ vá. Aludj csak, én álmodom. Vagyis ne gondolkodj, ne legyenek álmaid, minden kész. És ha álmodni merészelsz, majd a valóság lehűt, mert ki­ lógsz a sorból, más vagy, nem tükrö­ zöd a jól kiformált közvéleUH ményt. Ezért sokkal könynyebb beolvadni, feladni és sodródni.

2L N .N

3

o. o

£

8' f f

<Dosztojevszki fogalmazta meg egyete­ mes értelemben, hogy a tömeg szívesebben hagyja magát vezetni, mert akkor legalább nem kell döntenie, van kit hibáztatni, és ha már végképp nem megy semmi, akkor ki lehet robbantani a véres forradalmat, melynek lelkesedé­ se káoszba vezet. Ezt a forradalmat éli meg az ifjúság, mely gyermekkorában, helyesebben lelki tisztaságának idősza­ kában hisz a jóban. Viszont a felnőttek megtanítják a reali­ tás homályos világában, hogyan kell elbújni és a felelősség elöl elmenekülni. Majd jönnek a tinédzser-kor időszakának lelkesedései, amikor minden szellemi irányzat iránt nyitot­ tak, kritikusak, tettre készek, de sokan szomorúak belül. Mi­ ért? Mert mindenki altatni akarja, vagy elvenni az álmait? Mi is ez az álom? Egy közös hely, ahol színről-színre látjuk és érezzük éltetőnket, Atyánkat.

Az újabban tért hódított ponyva áradat, mind a tévében, mind a könyvekben, megpróbálja a családba vetett hitet lerombol-------- — ni. És még mennyi minden hat rombolóan és a személyiséget torzító módon. Jézus tudta jól, hogy mi van az embe­ rek lelkében. Egy aluszékony és szí­ vében ártatlan, de bátortalan emberi vi­ lágba jött el, hogy felébresszen mindannyi­ unkat. Érdekes, hogy csak azokat tudta fel­ ébreszteni, akik álmodni is akartak, nem csak aludni #

Krisztus személye kihívás, mert mindaddig, amíg nem szembesülünk vele, ad^ dig önmagunkkal sem leszünk képe­ z i , ÍB »<■ sek szembesülni. Keresztény történelH - m ű n k , mint bármely más nép, vallás tör! ténete tele van háborúkkal, konfliktusokkal. Talán azért, mert sokan nem tudják befo™ gadni Szent Ágoston magyarázatát Jézus § f lj| JS ® titkáról. Az ő titka, a mi titkunk, és ez a föl. támadás titka. Persze, ezt „az álmos em. bér” soha nem fogja megérezni. Ebben az értelemben inkább fogadjuk be Jézus álmát, mint a túlélés előre gyártott sablonos elképzeléseit, melyekben egyedül a lélek Vele való egyesülése ad életet és helyes látást!

íM

BBKCMMHI

Az idők jeleit felismerve tudjunk úgy változni jó irányba, hogy ez a lényeg megmaradásával hozzájáruljon ahhoz, hogy a történelem és a saját életünk megnyíljon Megváltónk álmának be­ fogadásához. Mely nem csak álom, hanem valóság, hiszen kilépett a lehetetlennek tűnő túlvilág dimenziójából és mindannyiunknak felkínálja, hogy lelki szemeinkkel érintsük meg az ő sebeit. életünkben

bármennyire is

Mindnyájunkban kavarognak olyan titokzatos gyak és indítékok, amelyeket ki kell mondanunk. Ki kell ti nunk fejezni magunkat, beszélnünk kell magunkról, ané| hogy félnünk kellene mások elutasításától. Azok a probléi amelyeket tartósan elfeledünk önmagunkban, bensőnk hói lyában, többnyire meghatározatlanok maradnak, és eN| nemsokára rombolóvá válnak. Olyan mértékben vagyunk tegek, amilyen mértékben bezárkózunk. Addig nem meg a bennünket zavaró dolgok igazi dimenzióit, amíg a tunkkal való beszélgetésben meg nem határozzuk, be ni határoljuk őket. Amikor rábízzuk magunkat valaki másra, kor feltámad bennünk a tágasság és tárgyilagosság érzi Ez lehetővé teszi, hogy identitásunk növekedjen, és elfogad] juk magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Könnyen lehet, hogy falaink és álarcaink mindé; megnehezítik. Talán ösztönösen próbálkozunk a gyarázattal: nincs senki a közelben, akineklJ beszélhetnénk magunkat. Sokan közi fek. lünk így csapják be magukat: d hiszik, vélt baráti körűm nincs olyan, akiben meg lehet™ bízni. Nagyon gyakran ezek a soká emlegetett kifogások pusztán kifogások. Igíj zából a visszautasítástól félünk. Félünk, hogy azá másik személy nem fog megérteni bennünket. És így csaj várunk és várunk falaink mögött a másik biztatására, vagyad lakunkból bámulunk ki, várva valakire, hogy jöjjön, és mén sen ki minket. Felmentjük magunkat az alól, hogy bármily« igazán emberi, személyes kapcsolatot kezdeményezzünk,ar ra hivatkozva, hogy az idő és a körülmények nem megfelel ek. Közben pedig lassan tönkremegyünk. Nagyon valószína hogy a bennünk rejtve maradt problémákat „kijátsszuk”, ha nem vagyunk hajlandók „kibeszélni” őket. Ellenségeskedj sünket azzal adjuk ki, hogy a körülöttünk lévőkről rombolókri tikát mondunk. Szeretetvágyunkat másoktól való túlzott érzel mi függés által éljük ki. Elfojtott aláve­ tettség - érzésünket úgy adjuk ki magunkból, hogy megpróbálunk máso- •«* kát megszégyeníteni, vagy uralkodni fölöttük. Wennyivel okosabb vállalni ^ annak a kockázatát, hogy megbí­ zunk egymásban, mint egyedül élni falak és maszkok mögött, és vakon ^ megtenni azokat a dolgokat, ame­ lyekről nem vagyunk hajlandók beszél­ ni. Ha másokat igazán akarunk szeretni, emlékeznünk kell arra, hogy ezek az elfojtott problémák nagyon komoly akadályai a szeretet- ^ nek. Ezek a mi fogfájásaink, amelyek ^ önmagunkra irányítják a figyelmünket, és visszatartanak attól, hogy önma- ^ gunk legyünk, és attól, hogy elfelejt- ^ sük önmagunkat.

Karácson Tibor zásra. (V e ha egyszer megérezzük az ő személyiségénej sugárzását, az álom kimegy a szemünkből, nem engedjükmí hogy más álmodjon helyettünk, és egész életünk megtf szeretettel és minden aktuális emberi problémára ez az t vosság, semmi más, hiszen a szeretet legyőzte a halált. Igy| szeretet a mi tanácstalanságunknak is orvosa, mely életlx tartja a gyermek lelki tisztaságát, aki érzi, nemcsak eszéveltud-j Íq

hrvnv/ Í^ V / crfiio i/ a/ A h on

fiatalok vagyunk, vagy nem? szoktam mondogatni. Mégis oly méla­ bús a tekintetünk, lelombozódott az ábrázatunk, megviselt és lerobbant a megje­ lenésünk. Még az is zavar, ha valaki efelől ér­ deklődik. Nem vagyok szomorú, nem vagyok le­ tört, csak gondolkodom. S hogy vannak emberek, akik mindig vidámak és kiegyensúlyozottak?.. Hát két­ ségkívül vannak. De legtöbbjük, annak az íratlan sza­ bálynak, annak a szinte természetes konvenciónak próbál­ nak és tudnak nagyon jól megfelelni, mely szerint gyengéiket, fáradtságukat, bajaikat nem szabad magukkal hozniuk, el kell nyomni, el kell folytani, és így egész nap oszthatják a semmit, vidá­ man és önfeledten lehet a munkahelyen tevékenykedni, s közben egymásról semmit sem tudunk. Uajon mennyi idő kell, hogy eljussunk oda, ahol az „ame­ rikaiak” vannak, hogy akkor ismerik egymás belső életét, illetve egy­ más családi hátterét, mikor egyikük a halálán van valamilyen hirte­ len beállt betegség folytán. Hát szép lassan megtanultuk, hogy ön­ magunkat ne tudjuk kifejezni, érzelmeink, életünk az intelligencia ja­ vára elcsökevényesedjen, s közben frusztráltakká kell lenni, futóbo­ londokká kell válni. 'Tudunk egyáltalán valamit a szomszédról, a komáról, a politikáról? Világmegváltó gondolataink vannak, de el kell mennünk otthonról valahová, hogy önmagunkat jobban el tudjuk fogadni. S hogy az Életet is, mint sok mást meghatározni, beskatulyázni tudjuk, jósnöhöz, kártyavetőhöz fordulunk. Persze a summás árat ki­ fizetjük - s közben pedig naphosszat az a témánk, hogy nem lehet megélni, mert valahogy az igényeink egyre határtalanabbak. Késő délután valahogy hazavetődünk, feleségünk még nem érkezett meg. Hamar Szabadságot kértem és négy falat kaptam... Talán egyesek számára durva kije­ lentés. Talán vannak mások is, akik ugyanezt érezték vagy érzik. Menekülni... ez is egy megoldás, habár nem oldana meg igazából semmit, mert minden újból kezdődne, és csak vastagodnának a falak. Pedig tényleg szeretnék tenni valamit, jó lenne egy megoldást találni... és mennyivel könnyebb lenne, ha természetem más lenne vagy le tud­ nám győzni. Hát végül is ilyennek születtem, ez vagyok, és nem te­ hetek minderről. Senki sem kérdezte tőlem: Milyen szeretnél lenni? Hol szeretnél születni, ha egyáltalán szeretnéd? Mikor szeretnél születni? ... Ezeket mind „kaptam". Menekülni... nem, nem ez a megoldás. Meneküljek saját magamtól, és attól, amit eddig kaptam? Nem, a menekülő nem sza­ bad. Eszembe jut a mondás: „Vagy megszoksz vagy megszöksz!” Megszökni, menekülni determináltságom elől nem megoldás. Palami másra kell gondolnom? Ahogy lesz, úgy lesz? Ha Isten a mező liliomairól és az ég madarairól gondoskodik, mennyi­ vel inkább fog rólam gondoskodni. Habár Anthony de Mello-nak van egy kis története „A csend szava” című könyvében. A Mester megkérdezi az állandóan imádkozó tanítványától: „Meddig fogsz még Istenre támaszkodni, ahelyett, hogy a saját lábadra állnál?” A tanítvány megdöbbent. „De hiszen te tanítasz bennünket arra, hogy Istenre, mint Atyára tekintsünk.” A mester válasza: „Mikor fogod megtanulni, hogy egy apa nem azért van, hogy rá támasz­ kodjunk, hanem azért, hogy önállóságra neveljen?” Azt hiszem egyetlen megoldás maradt: Szembe nézni saját magammal, elfogadni mindazt, amit kaptam: családot, társakat, barátokat, jót, rosszat, megpróbáltatást, természetemet, hiva1 tásomat. Henry Boullad egy példát hoz erre: k. „Házas vagyok. Házastársamat én válasz-

bekapunk valamit, közben már bekapcsoljuk a TV-t, szürcsöljük a 15 perces reklámokat, és annak el­ lenére, hogy többé-kevésbé ismerjük, bevesszük a maszlagot. A feleségünk nemsokára hazavonszolja magát. A házba lépve leveti a konvenció parancsolta álarcait, s már annyi ereje sem marad, hogy egyáltalán kiboruljon, ő ugya­ nis egészen egy új keletű üzlet elárusítójaként dolgozik, s tí­ pusából adódóan nagyon is jól végzi munkáját. A „patron” és családja egészen frissen újgazdagok, s ha az ember átlátja a helyzetüket, máris tudja, honnan fújnak a szelek. Persze a főnökék is, olyan családban nőttek fel, ahol megvolt a min­ dennapi, különösebb hiányt nem szenvedtek semmiben és kiegyensúlyozottabbak voltak. Most a sok pénz új helyzetet teremtett. Ehhez valahogyan „alap” kellene, nem beszélve arról, hogy már alkalmazottak is vannak, akik nem tárgyak, s adott esetben nem is hülyék. Egyszerűen átlátnak a szitán és szókimondók. Ez ugyan nem jó nekünk „patronoknak”, de másfelől érezzük, ha ezt az alkalmazottat kitesszük, az üzle­ tünk könnyen tönkre mehet. Egyszóval nem vagyunk felnő­ ve, nincs kultúránk arra, hogy aránylag sok pénzünk legyen, olyan üzletelésből, amelyet nem egyedül csinálunk. Nem nőttünk fel még oda, hogy embereket alkalmazzunk, s a pénzkeresésen túlmenően egymást gazdagítsuk.

Világ

Holnap reggel újra nevetnem kell, ahogyan azt a Q felnőttektől megtanultam, hogy amennyiben van még véle­ -o ményem, nyugodtan megtarthatom magamnak, mert fennáll CK a veszélye, hogy munkahely nélkül maradok. Következés­ képpen ún. barátaim elpártolnak, csodabogár le­ Ds szek, s lehet, hogy étien pusztulok. De az is M lehet, hogy egy kedves idős házaspár a C ¥ parkban rám találva elvisz magához, és 3 k megkínál egy csupor teával... 3T

Czikó László ezzel bensőmben is egyet értek, teljesen elfogadom. Mindent elfogadok, amit ez a választás nekem adott vagy amit tőlem el­ vett.” Igen, a determináltságai elől mene­ külő nem szabad. Talán a szabadságom el­ ső feltétele az, hogy vállaljam mindazt, ami bennem van, ami vagyok, amit birtoklók vagy hi­ ányolok, hogy ezáltal mindenek föléje tudjak emel­ kedni. Nem baj, ha egy ajtó becsukódik előttem, mert tíz másik nyílik ki valahol. Keresni fogom és meg is találom őket. Az ember képes arra, hogy bilincseit szétfeszítse azáltal, hogy úrrá lesz saját determinista szemléletén. „Az igazi szabadságot - írja Henry Boullad - megtaláljuk, megalkotjuk, megteremtjük, éspedig azzal a felszereltséggel, amit az élet mindenkinek felkínál. A szabadságot az ember nem kapja, hanem maga adja önmagának.” Meg kell tennem az első lépést ezen az úton: minden döntésért, cselekedetért, ha jó, ha rossz, vál­ lalni a felelőséget. Ez a szabadság, de a tiszta szív első feltétele is. Egy szép kis történet azt mondja, hogy Isten az életünket kidolgo­ zatlan agyag formájában adta kezünkbe és így szólt: „Minden vá­ lasztásod ezen az agyagon maradandó nyomokat hagy, életed fo­ lyamán ezek fogják arcod vonásait megformálni.” Mert életünk nem más mint önmagunk szakadatlan munkálása, választások soroza­ ta, és végső eredménye az a belső arc lesz, amelyet magunkkal vi­ szünk az örökkévalóságba. Szabadságunk nem adomány, hanem feladat, nem önző élvezet, hanem állandó meghívás az előrehala­ dásra. Szabadnak lenni annyi, mint önmagammá válni. A szabadság legszebb és legcsodálatosabb megvalósító­ ja Jézus, azáltal, hogy születésétől kezdve teljesítette az Atya aka­ ratát, hogy vállalta az emberi életet és a megpróbáltatást, a szen­ vedést és a kereszthalált, mindezt azért, hogy szabadulást, sza­ badságot hozzon nekünk. Kereszthalálával és feltámadásával megváltott minket. Megváltott emberek vagyunk, szabadok! S ta­ lán a legszebb hivatás, a legszebb feladat ezt másoknak is megmu-

Világ N

N

Qs

3

I ar & •4 <9 3 ÖT -*

4

a 7T

Irt

N O < o

X:

Babits Mihály költő, író, műfordító, esszéíró volt egy személyben. Szekszárdon született 1883-ban. Szülei értelmiségi család leszármazottai voltak. Bu­ dapesten magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. Szegeden, Fogarason, Újpes­ ten és Budapesten tanított. Versei 1902-től jelennek meg, 1916-tól a „Nyugat” szerkesz­ tője, majd 1933-tól élete végéig egyedüli főszerkesztője lett. Az első világháború borzal­ mai határozott állásfoglalásra késztették: mindvégig a béke harcosa volt, bár ezért tá­ madások is érték. Meghatározó élményt jelentett számára az Isteni színjáték fordítása is. 1941. augusztus 4-én halt meg gégerákban. Gyűlöllek. Ezzel a szóval indul Babits költészete. Halál. Ezzel zárul összes verseinek kötete. £ két szó közötti négy évtized, ez a tizenötezer nap és éjszaka volt Babits élete. Annak az embernek az élete, aki mindig vágyott magából kilépni, a szellem, a társ, a barát, az Isten felé. Mindig a legtöbbre vágyott. Ő a mindenséget akarta versbe venni, néha mégis úgy érezte, hogy csak saját személyét képes versei hősé­ vé tenni. terseiben teremtett, úgy, ahogy az Úr rakja össze minden teremtményét. Teremteni tudott, de csak azért, mert misztikus, szemlélődő ember volt, aki lelkének legfinomabb rezdüléseit is képes volt versbe foglalni. £elke pedig sokszor rezdült az isteni frekvencián Talán nem véletlen, hogy utolsó nagy műve, a „Jónás könyve” és a „Jónás imája” - egész emberi és művészi fejlődésének összefoglalámm ' sa -, bibliai ihletettségű. Ez az a forrás, amelyben legjobban feltárulkozik Babits, ő a huszadik század magyar Jónása, aki vívódik, aki elszalad a prófétai küldetés elől, de akinek Isten mégis tudomá sára hozza: ,A szó a tiéd, a fegyver az enyém.”

A lZ B A lL Á m A lT B K lE lG lY lE lÜ E

(V e a kérdést nem hagyhatjuk ennyiben, hiszen az alázat ténylegesen egy olyan kegyelmi állapot, melyben készek vagyunk elfogadni és adni a szeretetet. Lemondás az önző vágyak és gondo­ latok megvalósításáról. Az alázat Isten ajándéka, melyben képesek vagyunk megvalósítani, kialakítani emberségünket. Még elsőéves kispapként koptattam a gyulafehérvári sze­ minárium padját, mikor egy vasárnapi mi­ sére vonultam egyik jó barátom Nemes István társaságában. Sok mindenről be­ szélgettünk, és István megkérdezte tőlem: „Attila, vajon Heidegger hogyan érti azt, hogy az emberi élet extatikus?” Igazat szól­ va ez a kérdés villámcsapásként ért. Fo­ galmam sem volt róla, később tanulmá­ nyaim folytán találkoztam mélyebben Hei- 1 : degger, Husserl, Rahner SJ gondolataival \ és a végső lökést a kérdés megértésének ^ , megközelítéséhez Boros Lászlónál találtam meg. Ma valamennyire meg tudom közelíteni a választ, de nem tudok ma sem teljes és kimerítő feleletet adni. Súlyos bölcseleti nyelvezettel élve mondhatom, hogy az ember extatikus léte nem más, mint a Létnek való tudatos önátadás. Ha egyszerűbben és ke­ resztény szempontból kísérelem meg a választ, akkor az így hang­ zik: az ember szolgálatban érvényre jutó szeretete az ember és Is­ ten iránt. De még a fenti meghatározás sem mondható végleges­ nek. Mivel az alázat egyben a saját létem kiszolgáltatása, mégpedig tudatosan Vam/ia turlnm

Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rim előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, haj bujkálva, később mint Jónás a t leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három] évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnők, a régi hangot s, szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből tel és ne fáradjak bele esteiig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne f

S z a b ó Zsombo

Babits pedig érti, és Jónásként imádkozik:

Ana a kérdésre, hogy mi az alázat nehéz egyértelmű vá­ laszt adni. Elsősorban azért, mivel az ember kell, választ adjon ma­ gának egy olyan valóságról, melyet igyekszik elérni egész életén át, mégis elmondhatja, hogy soha nem tudja elérni. Először általáno­ san tekintve a kérdést, elmondhatjuk, hogy az alázat egy kegyelmi állapot, melyben az ember felfedezi az Isten és közötte való távol­ ságot. Tudatára ébred Teremtőjétől való függésének.

tm S J8

é Is

H

s Iz Io I l Ig á l Ia It

rém tulajdonságaim, képességeim és azok szerint cselekszek.i ros László írja: „Az érett alázatos ember... takarékosan bánik asz’ vaival, figyelmes gondolkodásában, óvatos ítéletében, egyszí sőt szűkös életmódjában, és minden élettel szemben tiszteletté Az alázatos ember életét nyújtja, hogy a másik élete s hoz jusson, jogot és teret formál a másik lelki, szellemi és fizikai í bontakozásához. Ezáltal két személy olyan kapcsolatba kerül, nff ben egymást elősegítik a kibontakozásban: erősítik egymás al­ tét kölcsönösen, és ugyanakkor egymásnak tanítói és diákjai I nek. Egyik a másiknak tüdeje lesz: odaadás és elfogadás (tudoköJ zetlenül adni, és elfogadni segítséget, ha rászorulok). Vannak oly dolgok, melyeket nem vagyunk képesek megtenni, és ennek bev lása szembesülés a realitással. Elfogadása annak az állapotahogy szegény vagyok, és kémem kell (Mt 5,3). Vf ső soron az alázat annak bevallása, hogy nemvJ gyünk alázatosak. Vigyáznunk kell azonban, hogy| a kijelentés ne legyen papírízű, hanem mély, ir meggyőződésből származzon. Aki ugyanis tapaszt­ ja az alázat hiányát, az úgy viselkedik, ahogyan vámos Jézus egyik példabeszédében (Lk 18,9-1 Az alázat hiányának érzete a másiknak való kir gáltatás megtagadásából, a másik életébe való olya1 beleszólásból ered, melyben akadályt gördítettünk másik Isten felé haladásában. De az is igaz, hogyI' nyünk véges, és ezért nem is vagyunk képesektelf sen átadni magunkat a másik célba érésének, i Az alázat tetteiben egész lényünk az Istenre irányul, tr ne kapjuk az erőt, az éréshez, a kiteljesedéshez Krisztus ( vállalt megváltói szolgálatában (Fii 2,6-8). Életünkön keresztül ressük a válaszokat kérdéseinkre, úgymond „keressük az igaz-' got". Viszont, ahogy Anthony de Mello SJ mondja el egyik történ: ben, ha az igazság keresői vagyunk, akkor készen kell legyünkara, hogy tévedünk. Valahol itt kezdődik az alázat útja.

Ilik Indiai! Exegézis: Olyan szent í r ásér t el mezés, amely a bibliai szövegek­ hez azon hívő előfeltevés­ sel közelít, hogy bennük az isteni kinyilatkoztatás rejlik. K in y ila t k o z t a ­ tás: Isten szerető, sza­ bad tette, amelyben feltár­ ja az embereknek önma­ gát, üdvözítő akaratát és az üdvösség útját. Analóg értelemben magát a te­ remtést is kinyilatkoztatás­ nak nevezzük, mert a Te­ remtőre következtethe­ tünk belőle. Teológiai érte­ lemben a kinyilatkoztatás Ábrahám meghívásával vette kezdetét, a Krisztus­ eseményben teljesedett be, és az utolsó apostol halálával zárult le. Keresztség: Az első szentség, amelynek felvételével a szem ély megszabadul az áteredő bűntől, addig elkövetett személyes bűneitől, ré­ szesül a megszentelő ke­ gyelem állapotában, az Egyház tagjává és Isten gyermekévé válik. A ke­ resztség eltörölhetetlen je ­ gyet ír a lélekbe, ezért nem lehet megism ételni

olyan esetben sem, ha va­ laki hitehagyó lett, utána ismét megtért. A kereszt­ ség után elkövetett bűnök­ től a bűnbocsánat szent­ ségében lehet megszaba­ dulni. Gyónás: Köznapi elnevezése a bűnbocsá­ nat szentségének, amely­ nek során a pap a Krisz­ tustól kapott hatalommal feloldozza a gyónót a megbánt és bevallót bű­ nök alól. A feloldozási ha­ talom tulajdonképpen a papsággal együttjáró ka­ rizma, amit a pap nem sa­ ját érdemei alapján kap, hanem Krisztus személyé­ ben, az Ő m egbízása alapján közvetít. Karizm a: Isten ingyenes, gyakran rendkí­ vül látványos adománya, amelyet ugyan az egyén használ, de az egész Egy­ ház kapja. A karizma so­ hasem cél, hanem mindig eszköz a közösség építé­ sének szolgálatában. Anathema: Kikö­ zösítés. Kihirdetett dog­ mák végén szerepel be­ vett formulaként: „anathe­ ma sit” , azaz „legyen kikö­ zösítve” . Ez annyit jelent,

Vízszintes: 1. Christian Huygens gondolatának első része (zárt betűk: l,G,É). 14. Útmutatást ad. 15. Válto­ zat. 16. Megrohan. 18. Levelet datál. 19. Vanádium, uránium és amper. 20. Sportmárka. 23. Ománi, kam­ bodzsai és spanyol gkj. 24. Spielberg filmjének hőse. 25. Csillagjegy. 27. Testvérpár. 28. Atléta jutalma. 29. Fegyvergyártó termelési ág. 31. Korallzátony. 32. Por­ tugál tartományi székhely. 34. Milliliter. 35. Titokban le­ figyel. 37. Férfi becenév. 38. Csavar. 40. Perzsa város. 41. Hektoliter. 42. Ezüst és oxigén. 43. Gazdasági vál­ lalata van. 45. Páratlanul kiéget! 46. Síró. 48. önborotvakészülék. 51. Egyfajta energia. 53. Moliére hőse. 54. Egyhangúan lelő! Függőleges: 1. Alaszkában élő nép. 2. Latin élet. 3. Részben leigáz! 4. Tánc fajta. 5. Közé­ pen házas! 6. Kecske kicsinye. 7. Meitnerium. 8. Nívó egyneműi! 9. Szenegál fővárosa. 10. öreg kéz jelzője. 11. A Nílus német neve. 12. Cigány jelzője. 13. Dalol. 14. A gondolat második része (zárt betűk: Z.L.S). 17. F1-es pilóta (Hakkinen). 21. Oklevél. 22. Völgy, patak. 25. Olasz város. 26. Az udvarra. 28. Űr. 29. Gyerek te­ szi a játszótéren. 30. Férfinév. 31. Intézményt létreho­ zó. 33. Kolumbia fővárosa. 36. Azonos betűk. 38. Hin­ tő. 39. Vas. 41. A hét egyik napja. 43. Lovagol. 44. Illat.

Indni! hogy aki az adott hittételt elutasítja, kiközösíti magát az Egyházból. Egyetemes zsi­ nat: A Katolikus Egyház püspökeinek a pápa veze­ tése alatt történő összejö­ vetele, tanácskozása, hit­ beli döntéshozása. Létez­ nek kisebb méretű helyi zsinatok is. Az egyháztör­ ténet zsinatai közül 21 -et mondunk egyetemesnek. Distinctio spirituum: Szellemek megkü­ lönböztetése; annak e l­ döntése, hogy egy-egy je ­ lenség, indíttatás mögött milyen erő húzódik meg: isteni sugallat, démoni késztetés vagy emberi gondolat. A megkülönböz­ tetés elsődlegesen a Ta­ nítóhivatal feladata, de a mindennapokban minden keresztény ember köteles­ sége. A döntésnek vannak sajátos irányelvei, de van, aki külön karizm át kap hozzá. Dogma: Téved­ hetetlen és visszavon­ hatatlan hitigazság. Ateizm us: Isten létének elvi vagy gyakorla­ ti tagadása.

Két pogácsa telefonon beszél­ get: - Képzeld, jelentkeztem az egye­ temre! - És felvettek? - Hülye vagy? Egy pogácsát? n Két bolygó találkozik a világe- 10 - Hello, de rosszul nézel ki! *< - Ne is mondd, homo sapiensem c: van! - Ah, az, gyorsan elmúlik! Két hajléktalan beszélget: -Rég nem láttam a macskádat. Mi van vele? -Agyoncsaptam a büdös dögöt. -Miért? -Mert nyávogott a nyavalyás. -Na és? Hiszen te süket vagy. -Az igaz, de leolvastam a szájá­ ról. •

ís ; y k.j! - Székely az életedért jöttem! A székely beszól a szobába: - Életem! Téged keresnek!

.■