mégIS 1997/2

A Z!

Életképek

riport a teológusokról -

Csillagokkal interjú Toré Tiborral

küzdelem íüterM Dobszay . Lászlóval

Az utolsó taaz mese mese a gyermekeknek -

Meooytre mm emberismerő ?

Kedves Olvasó !

A szerkesztők nem feltétlen leközölt munkák a^ci^uícvci, azokat a korrekt tájékoztatás jegyében közöltük.

ó reggelt, Napsütés ! Persze fu rcsa így ez a köszöntés, de m ost így jött. Talán ezért a légigazabb. Jó reggelt szeretnénk köszönni lapunk első hasábján, pedig nem számítunk már „ma született bárányoknak” - s legyen ez szelíd célzás előző számunkra. A „jó reggelt”-ben az a szép, hogy egy új döntést rejt magában. M égpedig üdvözlő döntést: „a ma reggelem is általad van, Téged akarlak benne teljesen”. Kedves Olvasóink! Szeretnénk újra dönteni. Szeretnénk, ha egymás m ellett dönthetnénk, m ert j ó az, ha együtt várjuk a Napsütést. A hajnali szelíd sugarakat Köszönettel gondolunk Önre, Kedves Olvasó, aki figyelm et tulajdoní­ tott lapunknak, munkánknak. Különösen köszönet azoknak, akik észrevételeiket is megtették, legyen az hangvételében üdvözlő, boldog, vagy elutasító, kritikus vagy akár - ahogy egy levélben megfogalmazta egyik tisztelt olvasónőnk - aggódó. Köszönjük a bátorító szavakat, azt hiszem nem is érdemeltünk meg ennyit. D e én leginkább azokért az indulatmentes, csendesderűs szavakért, gondolatokért mondok m ost köszönetét, melyeket csak titok­ ban rebegett el értünk a Kedves Olvasó, m int égbe szálló fohászt, talán csak egy „drukkolok nekik, Jóisten”-erejéig. Továbbra is azon szeretnénk munkálkodni, hogy egyre jobban megismerjük egymást. Némelyikünknek ugyanis, nagyon komolyan kellett már megszenvednie, hogy egyedül nem lehet „hazam enni”, a Jóisten minket és nem csupán engem vár. Szeretnénk igazat mon­ dani magunkról és arról, hogy hogyan látjuk otthonunkat: az egyházat; milyen számunkra a világ: a munkahelyünk. Hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy reálisabbá válljon a rólunk kialakult, gyakran túlzásokra, illú­ ziókra, előítéletekre épített elképzelés, és amely nem vezet sehová, legfennebb fá j­ dalmas csalódásokra ad m ajd alkalm at M ert néha tényleg kemény elmondani, hogy nem csupán tanulástól soványodó, sötét-nyirkos kápol­ nák imamorzsolói vagyunk, hanem emberek, akik szenvednek is, m áskor pedig nagyon boldogok, akik néha nagyon gyengék, máskor m eg naivan erősnek képzelik m agukat D e ez nem fon tos annyira. Csupán az fontos, hogy vágyódunk a Jóistenre, és biz­ tosíthatjuk kedves „majdani híveinket”, hogy a kispapok szeretik még a Jóistent, Akinek mindannyian egyformán fiai, lányai, gyermekei vagyunk. Kössön egybe m inket ez a családias hangulat, ahol nem tűnik már-már durva merészségnek gondjaink megosztása, ahol örömünk más arcán is mosolyt jelenthet. - Érzem, hogy amit, m ondani akarok, azt nem lehet így megtenni Nem újságban, nem a ,Jó reggelt”-hasábon. Nem is írtam volna le min­ dezeket, de talán mégis jobb így. Kimondtam, tehát: mégis ! És akkor is ! És úgy is ! És csak azért is! Isten országának dicsőséges megvalósulásáért. Kedves Olvasó, segítsünk egymásnak ezen az úton! Mégis!

portré

iQ egalkuvás nélkül jLNjsktori kinevezésem annyira váratlanul ért, hogy különösebb tervekre nem is tudtam gondolni. Az egészet szükség és átmeneti megoldásnak tekintettem , nem hosszú távra. Semmiképp nem mertem volna akkor arra gondolni, hogy tizenegy évig maradok ebben a beosztásban. A teológia helyzete lelkipásztor koromban is nagyon érdekelt. Különösen fájt a kom­ munista időben az egyházra kényszerített ún. „numerus clausus” , létszámkorlátozás. Egyik legfontosabb feladatomnak tartottam kezdetben, hogy valamilyen módon ezt megoldjam a főpásztorral egyetértésben. K ülönféle módszerekkel sikerült gyakorlatilag megoldani, kiját­ szani a megszorításokat. A problém át mindig az jelentette, hogy a megszabott létszám ot az első éven mennyire lépjük át. Ezért jö tt az a gondolatom, hogy az ún. kántoriskolát végzettek közül, akiket ismertünk, nem az első évre vettük fel, hanem a másodikra s az első évről magánúton levizsgáztak. Ez jó megoldásnak tűnt, azonban a Vallásügyi Osztállyal való kon­ fliktusok ebben a kérdésben részben továbbra is megmaradtak. Nagyon kemény viták voltak, de úgy láttam, hogy a következetes kitartásnak, az állásfoglalásnak meg voltak az eredményei.

A

teológia életét a lelki, szellemi és fegyelmi igények alakították. Igényeimnek megfelelően jó eredményt nem m indenben sikerült elérni. Tanulmányi téren a színvonal jó volt, főleg ha összehasonlítottam más teológiák színvonalával. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy külföldön tanuló növendékeink, akik legalább két évet jártak nálunk, mindenhol jól szerepeltek. Voltak akik, m ikor külföldön m eglátogattam , elism eréssel nyilatkoztak teológiánk szellemi színvonaláról, s arra kértek, hogy legyünk igényesek, a színvonalból ne engedjünk, hanem még inkább próbáljuk emelni. Kijelentésük szerint a további tanulásban az alapot itt kapták meg, és a lelki élet alapjait is itt rakták le. Fegyelmi téren sok kifogásol­ ni valóm volt. Több lelki igényt szerettem volna megtapasztalni.

A

teológia szellemi, lelki fejlődésében határkő volt az 1989-es változás. Tanáraink és növendékeink könnyebben hozzájuthattak lelki és tudományos vonatkozású könyvekhez, folyóiratokhoz. K apcsolatok teremtődtek más országok teológiáival. Vendégtanárok is (Ausztria, Magyarország, N ém etország, Babes Bolyai egyetem) tarthattak előadásokat. Fontos határkőnek tartom , hogy a Római Lateráni Egyetem teológiai fakultása 1996-ban affiliálta teológiánkat, s így megnyílt a lehetőség arra, hogy növendékeink - ha a feltételeknek megfelelnek - majd itthon is szerezhetnek magasabb teológiai fokozatokat (bakalaureátus, licenciátus, doktorátus).

A

teológia jövője attól függ, hogy mennyire tartják meg a II. vatikáni zsinat elveit a tanárok és diákok. Elkötelezik-e magukat feltétel nélkül hivatásuknak. Ha az intézetben hivatásnélküliség, közömbösség, lelki és szellemi igénytelenség vagy komolyabb fegyelmi kihágások uralkodnak, akkor szomorú jövő várhat az intézetre. Ha ezek a negatívumok elmaradnak, akkor a jövőt illetőleg aláhúzottan optimista is lehetek.

A

cérdés szokványos, ezért a feleletem is az. Vannak nagyon jók, jók és hivatá­ sukkal küszködök. Vannak, akik nem tudják, hogy miért is vannak itt, s ezért nincs meg különösen a lelkiségre való törekvés bennük. Ebből a lelki igénytelenségből származik a többi negatívum is: szorgalomhiány, intézeti szabályok áthágása. Vannak, akik saját képükre és sajátosságukra szeretnék beállítani az intézeti életet, mindent jobban akarnak tudni, mint a nevelők, mintha ők lennének a nevelők és nem a nevelendők. Sok jó szándékú s a papság­ ra komolyan készülő teológus is van, akik igyekeznek mindent komolyan venni, s a közösség javára is szívesen dolgoznak. F á j , hogy sokszor nem értették meg, hogy jó t akartam. Fáj az is, hogy konzervatív­ nak tartottak, mivel nem fogadtam el azt, ami nem egyeztethető össze az egyház állásfoglalásával. Fájt egyesek közömbössége, szellemi és főleg lelki igénytelensége, a kötelesség nem teljesítése. Tovább nem sorolom. Minek örülök ? Annak, hogy itteni működésemet sok nehézség árán is Isten és az egy­ ház iránti hűségben megalkuvás nélkül végeztem. S z e re tn é m , ha utódom a tanárokkal összhangban dolgozhatna a közös cél, a minden vonatkozásban színvonalas, az igényeknek és a kor szükségleteinek megfelelő papnevelés érdekében. Legyen mindenben következetes és igényes önmagával és a rábízóttakkal. Keresse mindig azt, ami a közösség lelki és szellemi javára válik. Különösen nevelje a kispapokat kötelességteljesítésre és az egyház iránti hűségre. Kérdezett: Nemes István

Az 1996-97-es tanév bezártával véget ért Hajdú Gyula rektor úr megbízatása. Ez alkalomból kértük meg, hogy tizenegy éves rektori tapaszta­ lataiból világítson meg néhány részeltet a következő kérdések alapján: Milyen tervekkel foglalta el rektori beosztását? Tizenegy évi rektori működésre visszatekintve, milyen tényezők alakították a teológia életét? Melyek voltak a határkövek ebben a fejlődésben ? Milyennek látja a teológia jövőjét ? Milyennek látja a teológusokat ? Mi fá j és minek örül ? Mit kötne feltétlenül a rektorutód lelkére?

Mindent köszönünk, Rektor Úr!

eológiai tanulmányok A Papnevelő intézet feladata az, hogy az Egyház szándéka szerint felkészítse a papi életre és szolgálatra azokat, akiknek erre Isten hivatást adott. A papnak lelki embernek és szellemi életet élő embernek kell lennie. Ezért a szemináriumban a lelki neveléssel egyidőben folyik a hat éves teológiai főiskolai oktatás. Az értelmi képzés szorosan kapcsolódik az emberi és lelki neveléshez, mert úgy jelenik meg, mint az értelem követelménye, amelylyel az ember „az isteni értelem fényének részesévé válik” ( II. Vat. Zsinat, GS 15 ), s próbálja elsajátítani azt a bölcsességet, mely fölfedezi az Istenhez vezető utakat. A teológiai képzés összetett és nagyon fáradságos munka. A mai körülmények fokozottan igénylik a mélyebb értelmű képzést, amelynek révén a pap alkalmassá válik arra, hogy Krisztus változatlan Evangéliumát e körülmények között is (főleg a nagy vallási közömbösség közepett) hirdetni tudja. A mostani papnövendékek értel­ mi képzését különösen fontossá teszi az „új evangelizáció” kihívása is, amelyre Krisztus a harmadik évezred küszöbén serkenti Egyházát A papnövendék sok időt kell, hogy fordítson a tanulás­ ra. A Szentatya azt írja 1992 március 25-én a papképzésről szóló Pastores dabo vobis kezdetű apostoli buzdításban: „A tanulást, mely a papnövendékek életének negyobbik részét teszi ki, semmiképpen nem szabad a hivatásbeli és lelki, keresztény és emberi érlelődés másodlagos vagy pusztán külsőséges elemének te­ kinteni; valójában ugyanis a tanulás, főként a teológia tanulása révén a leendő pap Isten igéjével kerül kapcsolatba, a tanultakkal naponta gyarapítja lelki életét és egyre alkalmasabbá válik a pásztori feladat vállalására”(51.pont). A II. Vatikáni Zsinat tanítása és a Ratiofundamentalis kezdetű gyakorlati irányelv­ gyűjtemény alapján kezdődött meg a szemináriumok filozófiai és teológiai oktatásá­ nak megújítása. E megújulás egy kicsit javított az értelmi képzés állapotán, de a konkrét eredmények általában nem egészen kiclégítőek, a mi Intézetünkben sem. Például, az 1995/96. tanév végén ezek voltak a tanulmányi eredmények: 4 jeles, 20 nagyon jó , 45 jó , 10 elégséges, 21 elégtelen egy tantárgyból, 7 elé g te le n két ta n ­ tá rg y b ó l . Az 1996/97. jelen tanév I. félévében pedig: 5 jeles eredmény, ,21 nagyon jó , 34 jó , 15 elégséges, 9 elégtelen egy tantárgyból, 5 elégtelen két tantárgyból. Véleményem szerint ennek az állapotnak két oka van. Az egyik a filozófiai és teoló­ giai tanulmányokat megkezdő növendékek hiányos alapképzése. Sajnos, a mostani középiskolákban a tanulók nem sajátítják el azt az általános műveltséget, amely felső tanulm ányok m egkezdéséhez szükségesek. Ez áll a mi egyházi középiskoláinkra is. Nagyon sok egyetemi tanár panaszkodik erről. M it kell tenni? Ami a középiskolai tanárokat illeti, jó volna, ha megfontolnák azt, amit századunk egyik szentje, Edith Stein tett. 1923 és 1931 között a speyeri tanítónőképzőben taní­ tott. A tanításban igényes volt. „Sokat tudott, sokat adott, de sokat is követelt. Az osztályozásban szigorú volt, de igazságos” , írja róla A dele Herrmann. Mivel legtöbb teológusunk középiskolai műveltsége hézagos, jól teszi, ha a tanulmányozással párhuzamosan pótolja, különösen a nyelvi (anyanyelvi), fizikai és irodalmi ismereteinek hiányait. A másik ok az, hogy nem használjuk fel lelkiismeretesen a ren­ delkezésünkre álló tanulási időt. K ant filozófus volt, szerelmes volt a metafizikába, ezért állandóan foglalkozott vele. A teológus szerelmes kell, hogy legyen a teológiába, a szent tudományba, és állandóan kell, hogy foglalkoz­ zon vele. A hétvégi szabad szombati napot nem csak szórakozásra, TV nézésre, játékra és kirándulásokra kell fel­ használni, hanem elsősorban tanulásra és olvasásra. A teológiai tanárokra nézve, a Pastores dabo vobis azt írja: „Csak azokat nevezzék ki tanároknak, akik szellemi­ leg uralják a kor problémáit s tudásukkal, valam int érvelésük mélységével és érthetőségével válaszolni tudnak a mai ember kérdéseire, melyre nincs teljes és végső válasz, csak Jézus Krisztus Evangéliumában” (51.pont végén).' Befejezem a teológiai tanulmányokról írt rövid hozzászólásom at azzal a meggyőződéssel, hogy a teológiai képzés és a lelki élet, különösen az imádság, nagyon jól megférnek egymással, mert sem az imádság vagy lelki élet nem akadályozza a szorgalmat, sem a teológia vagy a teológiai képzés nem veszi el az imádság ízét és illatát. P. Jäger L-tuv

Hivatásunk Jézusra felhívni a világ figyelmét, már puszta jelenlétünkkel is. Megtesszük-e ? Mit látnak, mit éreznek meg az emberek, ha ránk néznek ? Ezt kutatva kérdeztük meg intézetünk fogorvosnőjét, Cornelia Avramot, aki nap mint nap találkozik velünk; az „utca emberét”, aki itt él abban a városban, ahol mi is. Milyenek vagyunk mi, milyennek kell lennünk ?

fotó:Jakabos Baranabás

A VÁROS SZÍNFOLTJAI - Hogyan lett a teoló­ giafogorvosnője ? - Az intézetnél tulajdonképpen csak '91 óta dolgozom, azonban fél norm ával a m egboldogult (Ceau§escu) idején is dolgoztam a teológiának, kb. '87 óta. '91ben rendelőt létesítettek itt, és meghívtak, hogy itt dolgozzak. E lőször csak fél norm ával, azután munkakönyvvel. - Szeret itt dolgozni ? - Igen, nagyon szeretek. M iért ? Mindig gyerekekkel dolgoztam, 7 és 14 év közötti gyerekekkel. Nagyon nehéz velük. Különösen az iskoláinkban, ahol nagy a felfordulás, hiányzik a nevelés. Ami itt meglepett, az volt, hogy nagyon helyes gyerekekkel találkoztam , akikkel lehet együttműködni. - M it gondol az itteni egyetemi életről ? H asonlítsa össze a bukarestivel, ahol Ön végzett. - Hát, van különbség. Elsősor­ ban azért, mert mi nagyon szabadok voltunk. Mindenki az tette, amit illendőnek gondolt. Itt alá vagytok vetve bizonyos belső szabályoknak, amelyek nem tudom, mennyire tet­ szenek nektek, de ez valóban különbség. Ami nagyon kellemesen lépett meg, az volt, hogy nagyon civilizáltak vagytok, jólneveltek. Nem tudom, hogy az otthoni nevelésről van-e szó vagy egyes megadott szabályok betartásáról. - M it jelen t konkrétan ez a „ civilizáltság” ? - Maga a tény, hogy tudjátok tisztelni az embert. Egy egyszerű köszönés... A mi iskoláinkban ez teljesen hiányzik. A gyerekek még a nevelőiket sem képesek köszönteni. A családbelieket sem. Úgy gondolják, hogy ez nem szükséges. Ez meglepett. Tudták, hogy én az intézet orvosa vagyok, és megadták a tiszteletet. Ez egy többlet a részetekről, amely a normális iskolákban hiányzik. A mai fiatalok nem tisztelnek semmit, nagyon anarchikusak. Nem tartják be az udvariassági szabályokat. Itt igen. A fiatalok a leg­ elemibb udvariassági szabályokat sem ismerik el: szülő-gyerm ek, tanár-diák. Az együttműködés is más veletek. M ásképp viselitek el ti a szakmám okozta fájdalmakat, másképp viselik el a kintiek. N em tudom egészen megmagyarázni. A zt hiszem, a pszichikumotokra is tekintettel kell lennem. H a az ember egy védettebb életet él, ahol érvényesek bizonyos szabályok, az a lélekre is hatással van. - Milyen a teológusok fo g a in a k egészségügyi állapota ? - Nem tudom azt mondani, hogy nagyon jó , abban az értelemben, hogy az étkezés és a sugárzások egybeesnek a fogak egészségi állapotának romlásában. Én megteszem amit tehetek, kezelek, ám nem ettől függ. Vannak néhányan, akiknek nagyon jó a fogazatuk, azonban a nagy többségnek, mint minden iskolában, ahol eddig dolgoztam, nagyon gyenge fogai vannak. - Hogyan befolyásolta Ont az itteni környezet ? - A z t hiszem, kiegyensúlyozottabb lettem. Számora a csend számít. Természetesen a lelki csend is. Nem szeretem a zajt és a rendetlenséget. Szeretem, ha csendben végezhetem a dolgomat és azt, ha tisztelnek. Ez, ami tetszik nekem. A csend és a tisztelet. Hogy ez hon­ nan jön, az nem érdekes. Nagyon jól érzem magam.

Mégis: Jó napot! Elnézést kérünk, hogy megállítjuk egy pillanatra. Tudta-e, hogy Gyulafehérváron létezik egy római katolikus teológiai főiskola ? K özépkorú hölgy: Hogyne tudnám, hisz ide valósi vagyok. - M it tud erről az intézetről ? - H át azt, hogy magában egyesíti egy teológiai fakultás minden erényét. Szakembereket készít fel a római katolikus egyház számára, Rómához tar­ tozik. Része a város életének. Hölgy: Igen, term észetesen, tudtam. Egyetemi rangú oktatási intézmény. -Ism e ri-e valamennyire a katolikus teológusokat ? - Hogyne. - M i a vélemény róluk ? - Jó. Nem láttam olyat közülük, aki eddigi jó véleményemet megváltoztatta volna. Sakkozó nyugdíjas: Nem tudunk túl sokat... régi, történelem m el rendelkezik. Fehérvárhoz és Erdélyhez tartozik. Fenntart egy kultúrát és egy vallást. - Lehet -e mondani, hogy a város büszkesége ? - Igen, részben, de más vallásúak is vannak a városban... - Nincs más város, ahol ilyen intézet lenne az országban. Városunkat vallási és történelmi emlék­ műnek nevezhetnénk ilyen alapon.

F iatal hölgy - Tudta-e hogy van katolikus teológia a városban ? - Igen. A római katolikusok ott abban a templom­ ban vannak, nem ? Pontosan. Ism eri-e vala­ m ennyire a katolikus kispapokat ? - Igen, tudom, hogy valahol a B a tth y a n e u m mellett laknak. De az életükről, tud-e valam it ? - Igen, egyetlen dolgot tudok, azt, hogy nem nősülnek.

©

Á prilis 25-27 között a kolozsvári protestáns teológia szervezésének és m eghívásának köszönhetően a mi intézetünk is részt vehetett a Theoiimpia nevet viselő találkozón. A célja a találkozónak az volt, hogy kapcsolatokat építhessenek ki egymás­ sal a jövendőbeli lelkipásztorok. A ren­ dezvényen a szebeni, sárospataki és a komáromi protestáns teológiák is képviselték magukat. Sajnos a debreceni és budapesti meghívottak nem tudtak részt venni ezen. A Theoiimpia lényege nem annyira a verseny, a vetélkedés volt, hanem az együtt játszás. A szervezők a megnyitó beszédben külön ki is hangsúlyozták ezt. A találkozó ökumenikus jelleggel bírt. A légkört az óriási nyitottság és baráti szeretet tette szabaddá és feloldottá. Ezt érdemes folytat­ ni! A program nagyon változatos volt. Pénteken este sor került a megnyitóra és az ism erkedésre. Szom baton zajlottak le a versenyszerűen m egrendezett vetélkedők. Volt asztalitenisz, sakk, kosárlabda, foci és még egy néhány szórakoztató játék. Helyzetképek: A tanár-diák meccs sztárja intézetünk prefektusa, Portik H. Kelemen volt. Meccs után ég és föld között karját kitárva Republik rajongóként a Szállj el kismadár főszerepét játszotta. U gyanis fel-fel dobigáiták szerető kispapjai, s a teológusok bánatára mégse szállt el, mint hajdan a jó öreg Illés. A decibelmérővel mért ordító versenyben - ami a környező lakosságot és a hallgatókat az inkvizíció vallomásaira emlékeztette - a legerősebb sakálhangúnak a főrendező bizonyult. Öt már a m űszer nem bírta. Viszont másnap nagyon szelíden gagyogott. Hogy is érezték magukat a résztvevők? Hatos Misi - sakkparti előtt: Fontos a részvétel, nem török le, ha vesztek. Sógór Árpi - ugyanaz a sakkparti után: Úgy éreztem magam, mintha hat emberrel küzdöttem volna. Kom áromi focicsapat - meccs előtt: Nagyon vagány itt, a városi környezet nem okozott gondot. Jól érezzük magunkat itt. - elvesztett meccs után: Csak győzni jöt­ tünk, csak győzni, m indent beleadtunk, nagyon sikeresek vagyunk. Istv á n

Hat napon át szeleteltek az aszfaltot a szőlőben. M ásodik nap már kezeink inkább autószerelőéhez hasonlítottak, mint papéhoz. Időközben az is elhang­ zott;, hogy a Diákianáes terjessze a tanári konferencia elé megfelelő erősségű asz­ faltúira légkalapácsok vásárlását, vagy ha ez nem lehetséges az infláció miatt, legalább egy- szamarat béreljenek, s kér­ jék meg a karbantartót, hegessze» egy ekét mögéje. A z utóbbi javaslat elesett, ugyanis az Á llatvédők K iscsoportja tiltakozott az állatok ily mérvű megeről­ tetése ellen. A mezőgazdasági szezon beálltává! a divat is változott némiképp Divat lett az arab módi: fejre csavart póló, s micsoda luxus, egész nap vízbe mártogattuk. A lábbelik terén a gumicsizma hódított. : Egész nap tíkkogtunk, s a hangra futot­ ta még az energiából. olykor rekedtre üvöltöttük a torkunkat: „Víz! Víz!” A tárgy ragja sporlas m iatt sajnos a Szókincstárban maradt Az ebédét egy órakor hoztak kísebbnagyobb rendszerességgel. Fénypontja egy-egy Manner nápolyi szelet volt Ebéd után elnyúltunk a buja frisseséggel és játékossággal sarjadó tavaszi pázsiton, majszoltunk, cigarettáztunk, beszélget­ tünk, vagy szunyókáltunk egy keveset a fák csöndjének ölelésében Aztán hajrá, iámét neki a tavaszi szántásnak. Szórványosait énekek is színezték a hangulatot. N o, meg Elek bácsi, aki szilárd meggyőződéssel hangoztatta, hogy a teológusok ügyesek, ha akarják. Persze, ezt neki Senki sem hitte el, vagy elhitte, csak nem akart ügyes lenni (ebben a korban még csak ez hiányozna, túl vagyunk mi ezen rég), s erre a jó öreg vincellér egyebeket is kénytelen volt mondani általános dcrülésíinkie. Valaki elhitette vele, hogy ő a morális professzo­ ra, s a vén harcos mindvégig ebben a hit­ ben élt, noha nem igen értette, m ert nevetünk olyan harsam ul, mikor furfan­ gos társunkat főtísztelendő. tanár urazza Íg y zajlott le. A hetedik napon megpi­ hentünk, a ünnepeltük az Urat. :

fo tó : N e m e s

Hideg szél süvített a hegyoldalon. Bizony, az idén nem a legjobb időjárást fogtuk ki, de azért azt sem lehet m ondani, hogy abszolút kellemetlenül telt, hiszen a hideg ellenére a jó hangulat és mindaz, ami a szüret velejárója, úgy nagy általánosságban megvolt. Csaba bácsi, az érsekség gazdasági igazgatója a szőlő kapujában várta a „szőlőmunkásokat” . Kezében egy literes üveget szorongatott, amely­ ből egy-egy pohár törkölypálinkát töltött min­ denkinek az esetleges szüreti hasm ars megelőzése végett. Amint az eső annyira elállt, hogy ki lehetett bújni a szőlős szélén álló fészer­ ből, a szőlősorok között felzendült a nóta: „Ősszel érik, babám, a fekete szőlő...” , telni kezdtek a vedrek, amelyeket csebrekbe ürítettek, és lelkesen szállították a traktorhoz, ahol várta már őket az utánfutón lévő kádak mellett néhány magát izmosnak tartó kispap, és egy hatalmas „hórukk!” kiáltással öntötték a csebrek tartalmát a kádakban. A szüret aktív részese volt a spiri és a prefi is. A prefi ellen merényletet haj­ tottak végre, belegyúrták az egyik üres kádba. Az akció szépséghibája, hogy az egyik tettest a prefi magával rántotta. E gyesek, főleg az elsőévesek, már az első félórában belaktak, míg a tapasztalt idősebbek csak kóstolgatták, nehogy megártson, és jelentőségteljesen mondogatták: „Szüret, szüret, de- kapálás...” Időközben a présház rengett a bent működő gépek zajától. Egyrészről a kazettafon ontotta a zenét, másrészt pedig a szőlőszemelő gép zúgott annyira, hogy alig lehetett megérteni egymás szavát. Itt folyt a nagy élet, és csörgött a must. A préselés nehéz munka, itt válogatott emberek dolgoznak. Néha éjjel egy óra utánig is eltart a munka. M ásnap viszont később is kezdik. Ketten a kádakból vasvillázzák ki a gerezdeket, amelyekről gép fejti le a szemeket. H árom szor préselik ki egymás után a szőlőt. A prések meghúzása alka­ lom a legénykedésre. Vidékek között folyik a verseny, kik szorítják meg jobban a prést: a csíkiak vagy a háromszékiek? A többiek sem maradnak el a munkában, és a kifejtett erő akkor mutatkozott meg igazán, amikor közös erővel úgy megszorították a prést, hogy kiszakadt az oldala. Az esti tisztálkodás és a vacsora után esti ima és videózási lehetőség volt. A szüret utolsó napján pedig mindenki a másnap este kezdődő lelkigyakorlatra gondolt, a harm adévesek a küszöbön álló beöltözésre. A következő szüret a jövő homályában lebeg még, és mindenképpen meg fogja előzni a kapálás.

i a

A szurkolók se hagyták magukat: Csilla: Nehezen viselném el, ha a csapatom veszítene. Mégis: És ha nincs semmi remény? Csilla: Akkor is jók voltak! Mégis. M it szóltak a nagyok, a tanárok a Theolimpiához ? Sógor Árpi: Örülnek neki. A Theolimpia a tavaly is meg volt szervezve, de az inkább egy tudományos, vagyis szellemi kereteken belül mozgó találkozó volt.

B eder Öcsi: A T heolim pia ötlete Magyarországon született, ebből inspirálódtunk. Kozma Zsolt (tanár): Sok minden eredménye van. Nem az, hogy ki nyerte az első díjat ebből vagy abból, hanem a találkozás. Nagyon sajnáljuk, hogy a budapestiek nem jöttek el, mert azok is nemcsak jó sportolók, de jó kollégák is, legalábbis máskor annak bizonyultak. Én azt hiszem , hogy m ost Gyulafehérváron van a sor, hogy a következőt megrendezze. Ha Gyulafehérvár vállal min­ ket, akkor mi szívesen elmegyünk. Vasárnap délelőtt volt a díjkiosztás. A mi intézetünk focicsapata hazahozta az első díjat, s az asztaliteniszben is, Köllő András jóvoltából a második helyezés is nehezítette a visszatérő kispapok csomagjait. A záróün­ nepély végén a jövőbeli komáromi Theolimpiai találkozás reményében búcsúz­ tak el a résztvevők. U tána majd a gyulafe­ hérvári Theolimpián folytatjuk, és mélyítjük el az elkezdett barátságokat, amelyek oly könnyen kialakulhatnak, csak éppen nyitott­ nak kell lenni, s merni is valam it tenni ezért. Összeállította: Jakab Attila

Teológiánkon felm érést készítettünk, hogy lássuk, hogyan is állunk a zene terén, milyen a kapcsolatunk a zenével Ennek alapján kiderült, hogy a zenemüfajok iránti érdeklődésünk nagyon színes, ki ezt ki azt hallgat. A kérdés csupán az marad, hogy m indegy-e az, hogy m ikor és milyen zenét hallgatunk Á ltalában mindenki hallgat könnyűzenét, klasszikus z e n é t Am i ritkaságba megy az két egymástól távol álló műfaj: a népdal ex a (heavy) m e tá l Sajnos a ritkaságok közé lehet sorolni a vallásos (egyházi) zen ét is. Megmondom őszintén, hogy szamomul elég megdöbbentő volt, hiszen ha mi nem hall­ gatunk, vagy nem karoljuk tel ezeket a zencraüfajokat, akkor ki fogja ezt megtenni ?! A felm érés szerint nagy többségünk (60% ) tudatosan hallgat zenét. Nagyon fogékonyak vagyunk a zenére Mondhatni egy­ ből ráharapunk. Egy-cgy emlék, vagy élmény is odaragaszt bennünket a zenéhez, néhány zeiieszámhoz. Arat a hatás szempontjából lehangoló, az az, hogy sajnos a nagytöbbségünknél a zene csak bennünk marad. Nagyobbrészt lehangolt, vagy sebesült lelkünket (értünket) gyógyítjuk, babusgatják vele. K evés az Isten es az embertárs felé való irányulás a zene hatására. Mindannyi unfc szamára értéket képvisel a zene, mert „nem tudunk élni nélküle" Ám jó volna, ha nem csak a zenét értékelnénk, hanem azokat is, akik „megszülik” a zenét, mert (idézném egyik riportalanyom at) „a hang önm agában még nem zene. A zene azért értékes, m ert a zeneszerző egyéniségéből született”. Sajnos a zene aktív művelésére nem sok lehetőségünk van. Általában orgona, gitár és zongora azok a hangszerek am elyeken a legtöbben játszunk. Az ötletszegénységttnkhöz az adott (sivár) körülmények is hozzájárulnák, azonban ez nem kellene feljogosítson bennün­ ket arra, hogy legalább szellemi síkon ne gon­ doljunk nagyon ts merészet Persze megint más az, hogy mit lehet megvalósítani, s mit nem. Legalább szellem űnket eresszük szabadon, hogy kibontakozhasson. Az ideális az volna, ha kibonthatnánk magunkat, s így „kiáradlmtnénk” ts -am int azt a lélek teszi másokra mert egy érték (így a zene is), mert mindig indítást kelt adjon mások félé Üzenetnek is lehetne nevezni ezt az érteket, melyet megélni es kézbesíteni kell, akárcsak az öröm hírt, a / evangéliumot. Czier htvári

„A zenei hazugság a leg­ elvetemültebb valam ennyi hazugság között, m ert az em bert a legvédtelenebb oldaláról dem orali­ zálja.” JHamvas S eia

nterjú

„Meg kellene tanulni a liturgiától a prédikációnak, a hitoktatásnak, a lelkigyakorlatnak, a lelki írónak a pontosságot, a szoros fegyelm et a szavak és kifejezések egzakt h aszn álatát!” - Dobszay László, zenetörténész, karnagy, a Liszt Ferenc Zen emüvészeti Főiskola egyházzenei tanszakának tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Egyházzenei Társaság elnöke. 1997 májusában a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola megh ivottjaként, tanulmányi hétvégét tartott az intézet hallgatói számára. Ez adott alkalmat arra, hogy feltehessük neki kérdéseinket. Válaszai azért is különösen mgfontolandók, m ert nem csupán egy remekül felkészült és hozzáértő tudós véleményezései, hanem egy olyan Krisztus-követő emberé is, aki elkötelezetten és szeretettel merül meg az egyház n rohlém áih íin

M á sodízben van itt G yulafehérváron, és kihasználom ezt az a lk a lm a t arra, hogy kérdéseket tegyek f e l az újságunk számára. Szeretném elsősorban kérdezni, hogy m i volt az a p o n t az életében, am i arra indította, hogy a liturgiá­ val, illetve az egyházzenével foglalkozzon? H ogyan indult az, am i a m ai életét m eghatározza?

z em bernek az életében általában ez nem egy pont, hanem összegződő hatások. Egy vidéki városban nőttem fel, tem plom ba já r­ tam, jó hallásom volt, érdekelődtem. Zongorázni kezdtem el tanulni, s örültem annak, m ikor egyszer föl vit­ tek a kórusra, s egy kicsit orgonálhattam. A ztán többször megesett, hogy m isén is kísértem éneket. A mikor Budapestre felkerültem a - bencés gimnáziumban jártam egy darabig megkértek, hogy a diák­ misén rendszeresen harmóniumozzak, de én akkor nem gondoltam arra, hogy ez nekem fontos vagy érdekes. Nádassy Alfonz annak ide­ jén bevont a kórusába és a gregorián éneklésbe is. Szerettem csinálni, de mondjuk semmi különösebb nem volt. Szúnyogh X avér Ferenc nagy hatással volt rám. Ö a liturgiának M agyarországon a nagy apostola volt. Elég sokat kezdtem olvasni, talán a legnagyobb hatással a könyvek voltak rám. A liturgiáról szóló könyvek, azok amelyek annak idején a liturgikus reform eredeti szellem ében íródtak, például M armillon könyvei, amelyeket 16 éves korom ban olvastam , ter­ mészetesen a Piusz Parsch könyvek, amiket 15 éves koromban olvastam. A kkor a liturgikus reform , az valamiképpen a tridenti liturgia lelki m egkövesedése ellen törekedett, tehát nem annyira a forma vagy a rítus ellen, hanem hogy lelkileg valahogyan nem elég eleven. Tehát kötelességszerűen elvégzik papok, hívek az előírt m isét, és ettől függetlenül élik a lelki életüket. Ez ellen kezd ett valam iképpen mozgósítani az a liturgikus reform; és akkor ez úgy érdekelt, és vitt magával előre; jóval később láttam, hogy nem csak erről az oldalról

hanem egy másik oldalról is, hogy Társaságot, amely a szakemberek nem m egeleveníteni akarják felé jó kapcsolatot biztosított. liturgiát, hanem kicserélni. Vagy V áltozatlanul nem megoldott az hivatalosan, olyan újításokkal, ame­ egyházzal való kapcsolat, minden lyek sok esetben nem jók, vagy nem jószándékom ellenére. szerencsések, vagy pedig H ogyan látja, van-e az egy­ önkényességgel, hogy mindenki azt h á zzen e területén megújulás és csinálja, ami neki tetszik. Úgy, hogy m elyek ennek az akadályai ? ilyen értelemben az életemben ez az - Erre nagyon egyszerűen és irodalom, amit elolvastam 15 és 25 kem ényen tudok felelni: nincs éves korom között, ez ilyen szem­ megújulás, hanem züllés van. Egy pontból m eghatározó volt, mert egyetemes, nagy lezüllés van. helyes középútra vitt: egyik oldalon A z erdélyi egyházmegyében elhatárolódtam attól, hogy a liturgia valam i k is dolog indult, szerintem. csak egy ilyen kötelező gépies vala­ mi, a másik oldalon viszont az, hogy Iszánt embereknek hősies a liturgiát azzal akarják küzdelm e az, ami pozitív. Ilyen megeleveníteni, hogy illetéktelenül lehet, olyan lehet, itt lehet, ott lehet, vagy illetékesen belenyúlnak, de egyik országban, másik országban... rosszul. A mikor aztán kiderült, hogy Erdély annyiban szerencsés csupán, mégis zenész leszek, akkor ezek hogy itt egy egészségesebb ha­ összekapcsolódtak, a zeneérdekgyomány, egy jobb egyházias érzék lődésem, a gregorián emlékeim, az még elég erős, és eközben már jó egyéb zenei emlékeim, a liturgikus hatások is érték, melyeket felvett az tanultságom , és szerettem volna, erdélyi egyházmegye! Most küzd, az amikor megindult a hatvanas évek­ erdélyi egyházmegye egy küzdelem ben a liturgikus reform, ezt minden borotvaélén van, jó és rossz hatások szempontból liturgikailag és zenei­ közt. Saját múltjában inkább a jobb leg is jó irányba terelni. Meg kell hatások vannak többségben. Most mondanom, hogy egyáltalán nem vagy leesik a rossz hatások irányá­ sikerült. Az érdeklődésem meg­ ba, vagy megerősödik a jókéban. maradt, és amikor aztán Rajeczky Amikor az előbb a kérdésére felel­ B enjám in m eghívott a tem, az egyetemes egyházról beszél­ Z enetudom ányi Intézetbe, illetve tem , ahol tragikus a helyzet. Mi az akkor még oka ? Meg kell úgy hívták, E l h a t á r o l ó d t a m mondanom, h o g y attól, hogy a liturgia l e gv é g s ő s o r o n „népzeneku­ csak egy k ö telező gépies teológiai oka van. tató cso­ valam i, m á sfelő l viszon t Meg kellene érte­ port”, akkor a ttól, hogy a litu rg iá t nie a papságnak a fő érdekúgy akarják m eg eleve­ amit nem ért meg 1ő d é s i níteni, hogy illetéktelen ül - , hogy az, aki ajó területem vagy illeték esen bele­ e g y h á z z e n é é r t rögtön a nyúlnak, de rosszul. küzd, végsősoron m a g y a r nem zenéért küzd, népének nem azért küzd, története és a gregorián volt, habár mert egy jobb zenét akar, hanem egy kötelességszerűen, mint fő munká­ jobb egyházat akar. Ezt egyébként mat népzenekutatást végeztem. De egy-két érzékeny teológus már megmaradt mindvégig ez az érdek­ ezelőtt negyven évvel megírta, hogy lődésem, és hát amikor alkalmam a rossz zene mögött rossz teológia nyílt, hogy megpróbáljak segíteni, van. S nem csak a zene mögött, akár pl. az Éneklő Egyház hanem általában is mondhatnám. szerkesztőbizottságának összeál­ M ost ezt nincs idő egy ilyen rövid lításakor, akár más alkalm akkor, riportban kifejteni. Egy rossz egy­ akkor mindig megpróbáltam. Talán házkép tükröződik azokban a a legutóbbi években több tér tragikus egyházzenei történésekben, kínálkozott erre, különösen, hogy a amelyek ma világszerte lerombolják Zenem űvészeti Főiskolán az egyházzenét. Meggyőződésein,: megindíthattam az Egyházzenei tan­ hogy nem az egyházzenét, hanem az szakot, illetve hogy '92-ben létreegyházat rombolják le K------- T->...1 '

99

99

- Kodály Zoltán mondotta, hogy vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. Az Ön lelkére m ilyen hatással van a zene és Ön szerint m it ért Kodály ezen régiók alatt ?

Vajon m i az oka annak, hogy az átlagifjúság m anapsi g nagyon ha jlik az újabb ú n.,.tam ­ ta m ” zenékre ?

meg, de m égis az egész tár­ sadalom , az értelmiség, a t a n á r o k tudták azt, hogy milyen­ nek kell lennie annak a jó zenének, ami nevelőleg hat az emberre. M ost ez meg­ ingott, most már minden­ ki azt gon­ dolja, hogy „kinek a pap, kinek a p a p n é ” , e n n e k Beethoven tetszik, annak a Szörényi ^evente. Az a fontos, hogy kinek mi jó , azt csinálja. Az biztos, hogy kényszeríteni na­ gyon nehéz, kötelezni nem lehet, hogy neki a Beethoven tetszedjék. De az is biztos, hogy ha olyan levegőben nő fel a diák, hogy azt látja a tanáraitól, szüleitől, hogy szép dolog egy koncertre elmen­ ni, akkor ebbe belenő. Ha viszont azt látja, hogy mindeji barátja erre vásárló, és egészen más irányban keresgélnek, akkor elviszik őt is arra. Nagyon sok ok játszat ebben össze.

z nagyon összetett dolog. Biztos az, hogy a világ e azt tudom egésze is zajosabb, durvább, "mondani, amit Szent Ágoston rohanóbb élet felé ment el. Azok mondott: „Amíg nem kérdezel a finomabb hatások, amelyek az tudom, amint megkérdezel, már embert is finomabbá, érzékenyeb­ nem tudom .” Ezek a hatások bé, lelkibbé teszik, azok a mai olyanok, hogy az ember tudja, társadalom ban, ebben a nagy hogy vannak, de nem szokta ele­ zajban nem hangzanak el. Egész mezni. Az ember még magának biztosan szám ít az üzlet is. sem szokta megfogalmazni, hogy M inden üzlet, ilyen a reklám stb. ezért és ezért fontos nekem a igyekszik mindent durva hatá­ zene. Aztán amelyik pillanatban, sokra kihegyezni. A mai ember nem lenne, vagy ha valakinek általában, ha nem vigyáz magára, nincsen, ha valakinek hiányzik, akkor mindent csak durva hatás­ akkor az ember rögtön érzi, hogy ban vesz észre egyáltalán, hogy valami hiányzik a leikéből, vala­ van. H a írok valakinek egy le­ hol egyoldalú lett a lelke. Ez velet vagy cédulát, am elyben bizonyítja azt, hogy igenis vanértesítem , hogy n a k ekkor és ekkor olyan szívesen látom, régiói a léleknek, A jó zene vagy lesz egy amiket rendérzéket, a világ h a n g v e rsen y e m és jöjjö n el, csak a harmóniája iránti érzéket akkor ezt nem is zene tud fejleszti ki... azt tudnám olvassa el, mert m e g fo r­ m éteres málni, a mondani, hogy a transz­ neki zene tud cendens iránti érzéket plakáton, nagy vörös betűkkel rá hatást keltife l az emberben... kell legyen írva, gyako­ ahhoz, hogy rolni. Ez egyáltalán nehéz, m eglássa. Az m ert az életben m in­ ember denütt ilyen durva üzleti hatások nehezen tud erről beszélni, az - Saját életére, ifjúkorára fogják meg az embert, ha nem ember nem elemzi saját lelkét, de visszatekintve, m it m ondana vigyáz magára. M ég hozzájárul nekünk, kispaponak, m it nyilván arra gondol Kodály, hogy egész biztosan az is, hogy a jó zene - mert ő ezt másutt vi­ tegyünk ? régebben a pedagógia, a nevelés szont hangsúlyozza, hogy nem a zene, hanem a jó zene - , tehát kidolgozott értékek szerint ha­ ladt. M eghatározta m elyek az amennyit a jó zene épít, annyit értékek, amelyekre vigyázni kell rombol a rossz zene. Erről í n csak a legjobbakat nagyszerű idézetei vannak és át kell adni a következő kívánom. Na, és ha megkérdezi, Kodálynak. ,J\ rossz zene pes­ nemzedékeknek. És ebben egy hogy mik azok a legjobbak, akkor tise” például, „m ételyezi a egész társadalom értett egyet. Ez azt tudnám m ondani, hogy nem azt jelentette, hogy csupán lelket” . Sőt azt mondja, hogy a öntudatosan erősödjenek meg a az a tanár, aki azt a tantárgyat rossz zene erkölcstelenné teszi az jóban, tehát vállalják fel szemé­ tanította, az próbálta a gyereket embert. Lerombolja az erkölcs­ lyesen azt a jó t, amit látnak és ben való hitét. A jó zene vala­ meggyőzni, hogy az a jó , hanem amit kapnak, hogy ne azt érezzék, miféle rendérzéket, a világrend az egész élet, az egész társadalom hogy rájuk kényszerítenek iránti érzéket, a világ harmóniája valamiképpen valamit, tudta, hogy az a iránti érzéket fejleszti ki, azt hogy ami vagy ...jó k e d v v e l vál­ az ember az élettapasztalatait a jó jó, még akkor is, lekopik és a rossz tapasztalatait magában ha nem azt róluk vagy la lt feg yelem , csinálta. Hogy érzelmileg úgy tudja feldolgozni, m e g ­ önfejlesztés az em ber­ hogy ez végül is m egtisztulva durván fejezzem marad, nek egy olyan fo k ú ki magam: talán rakodjon le az em ber belső h a n e m ma sincs több világába, és mindezen keresztül, hogy ők kibontakozásához azt tudnám m ondani, hogy a h á z a s s á g tö r é s , szem élyevezethet, am it a transzcendens iránti érzéket kelti m int régen, de s e n lötyögés és l azaság fel az emberben, hogy az élet nem régen a kötelez­ sosem tud elérni, csak az, amit fogunk, eszünk, h á z asság tö résre zék el magunkévá teszünk, hanem vala­ azt m ondták, magukat hol vannak a léleknek olyan hogy bűn, ma ez ügyértékei, amelyek tiszta módon pedig azt mondják, hogy klassz ben, s talán azt tudnám mondani, meg tudnak csendülni az ember­ dolog, vagy akármit mondanák hogy vállalják fel azt, hogy ben, és amelyekre érdemes szom­ rá. Ugyanígy, hogy mire hivatott a jókedvvel vállalt fegyelem, önfe­ jazni, érdemes magunk számára zene: az lehet, hogy ezelőtt jlesztés az embernek egy olyan százötven évvel sem hallgatták meghódítani. fokú kibontakozásához vezethet,

99

amit a lötyögés és lazaság sosem tud elérni. Ez lehet eleinte vagy bizonyos pontokon nehéz, de végső soron rendkívül sok örömet rejt magában. Majd rá fognak jönni. Ebben öröm van, ez egy olyan dolog, mint egy jó kirándulás, ahol megyek előre, mindig élvezetesebb, mint amikor annak idején egy felvonuláson kellett lötyögni, pár lépést men­ tünk, megálltunk, megint men­ tünk, másfele mentünk, elterel­ tek. Az ember halálosan fáradt volt egy óra múlva, holott egy jó kiránduláson hat óra után ver ki az emberen egy egészséges fárad­ ság. Szóval egy ellötyögött élet fárasztóbb és unalmasabb dolog, egy fegyelem ben, tanulásban, belső gazdagodásban eltöltött munkás, dolgos élet. Az örömmel tö lt el, az felszabadítja, meg­ neveli és felnőtté teszi az embert. A zt hiszem, ezt kellene szeretni. Természetesen mi mást mondhat­ nék a magam szem pontjából, hogy jöjjenek rá, a liturgiának arra a varázsára, ami egy egész em bert magához tud alakítani. Sokkal jobban, mint mindenféle ún. önnevelő módszer. A régiek sokan úgy mondták, hogy ha az em ber, mint egy tengerbe, beleveti magát a liturgiába, akkor az saját magát, az embert mosdat­ ja meg, és elviszi valamilyen jó irányba, olyan irányba, melyet kínkeserves módszerek keres­ gélése úgy sem tud sohasem meg­ találni. De ez egy olyan élmény, am it valaki egyszer megtalál vagy segítenek megtalálni, nem lehet magyarázni, mint a vaknak sem a színeket. Nagyon szépen köszönöm a M égis magazin nevében. (Folytatása a következő számban.) Czikó László

á 1i s

zamom ra teológiai cseppet sem unalm as, ndig van mit cse­ lekedni még szabad időben is. Isten kegyelméből már öt éve nagyon érdekelnek az élet ele­ settjei: a szegények, az árvák, a szellemi és testi sérült testvéreink és a m agányos emberek. Megtanultam azt, hogy ezeket'az embereket nem sajnál­ ni kell, hanem kell velük foglalkozni: beszélgetni velük, meghallgatni őket, és segíteni nekik a magunk módján. De azt hiszem, hogy egyszerűen szeretni kell őket. G yulafehérváron is sok ilyen ember él. Mivel szellemi és testi sérült embereket és árva gyer­ mekeket még nem ismerünk, így az idősebb és szegényebb testvéreinket szoktuk felkeresni. A tavaly télen az egyik negyedéves kispap fedezett fel a városban egy nyom ortanyát, amely nem más, mint egy garzon-tömbház, és úgy fest mint háború idején. A folyósokon nincsenek ablakok s a szél csak úgy süvit be. A szemét folyik ki a blokkokból, és kellem etlen szag árad a folyósokon. A laká­ sok nagyon kicsik. Egy szobából áll, az egész lakásnak nevezett helyiség, plusz még egy kis mel­ lékhelyiség (WC). A lakásban nincs központi fűtés, nincs gáz és víz is csak néhány helyen van. Az emberek lopják egymástól az áramot. így van, hogy egyesek horribilis összeget fizetnek a vil­ lanyáramért. Persze ha tudnak ennyit fizetni, hanem akkor le­ vágják a villanyt. Az emberek rezsókkal meg nagy kőben vezetett ellenállásokkal melegítenek. így nem csoda, hogy egyik család február hónapra 70000 lejt kellett fizessen a villanyra. Öt-hat, de még 10 személy is lakik egy 3x4 m-es lakásban. A lakosok na­ gyobb része leszegényedett, és így került ilyen sorsba. Tény, hogy vannak köztük igényte­ lenebbek is, de hát ők is emberek, és joguk van, hogy

éljenek, egjegyzem, nem putris cigányok laknak itt. különösen e családokhoz már több mint egy éve. Az elején hetente jártunk, de az ősztől csak két hetente tudunk menni, mivel kevés a pénz, am elyre kenyeret szoktunk vásárolni. De honnan is jön a pénz ? Kitettünk egy perselyt az intézetben és ráírtuk, hogy a szegények javára gyűjtünk. Hála Istennek eddig m indig bejött

annyi, hogy elég legyen a vásár­ láshoz. K öszönet ezért minda­ zoknak, akik ezáltal hozzájárul­ tak ahhoz, hogy minden alka­ lommal tudtunk valamit vinni a két családnak. Volt amikor ruhát vittünk, m áskor meg egy kis édességet vettünk a gyerekeknek. A múltkor, hála a betegszobásoknak, vitam int is tudtunk vinni. ím e, így az egész intézet bele tud kapcsolódni e kis szolgálatba. Sokszor elgon­ doltam, hogy ez, amit mi teszünk az emberekért nagyon kevés, és talán egy napra sem elég a kenyér, am it viszünk, egy csepp a tengerben, de ez a csepp is Úgy érzem, hogy hozzájárul a tenger egészéhez. Nagyon mi­ nim ális, amit mi nekik adunk, de mit is mond Jézus?

„Amit a legkisebb testvéreim közül egyel is tettetek, velem tettétek” ( M t 25,49) Az egyik családban két fiú és két lány van. Sajnos apa nincs, mert elhagyta őket. Az anya az építőtelepen dolgozik, hogy minél több legyen a fizetése. A gyerekek iskolába járnak, egy kivételével, aki nem akar járni, mert kicsúfolják. A két kislány nagyon intelligens és kedves is. M indig nagy szeretettel fogadnak, é sj bárm ennyire is kicsi a l lakásuk, leültetnek! valamire bennünket. Egy m ásik családban! három gyerek van, m egl két kislány. A legnagyobb! tíz éves. A z apának nincsl

munkahelye, az anya meg tök­ magot árul. De van a családban egy őrangyal is. Mondom ezt azért, mert az egyik fiúcska nem lát, nem hall és csak fekszik az ágyban állandóan. Néha felemeli kis fejét, és kiált egy-egyet. Ö egyszerűen alszik és vegetál. Azt is mondtam a szülőknek, hogy ő a család őrangyala, aki védelmezi őket. A kis Emmánuel három hónapos korában agy­ hártyagyulladást kapott, ami után hátra maradt ez a teljes szellem i és testi sérültség. E m ellett még szívbeteg is a gyerek. A z orvosok azt ja v a ­ solták az anyának, hogy hagyja a kórházban a gyereket mert egy­ két hónapnál többet nem fog élni. Azonban az édesanyja ha-

desztrófiás osztályra? De Emmánuel az ő gyermekük, és tudják hogy az Úr megsegíti őket, és mindig velük lesz. (Ezt jelenti az Emmánuel neve is). Hány anya van, aki az úgymond nem várt kisbabát a kényelem miatt nem tudja elfogadni, és inkább vál l al j a a terh esség m e g sz a k ítá st, a gyilkosságot! Nagyon sokat tudtam tanulni ezektől az emberektől. Azt, hogy mindig a reményben élni és bízni Istenben, bármilyen fájdalmat is hozna az élet. A kárhányszor voltam a nyomortanyán mindig feltöltődve jöttem el. Igyekezzünk felfedezni a körülöttünk élő szegény testvéreinket, mert rászorulnak a mi segítségünkre. Talán azon a

zavitte és a kis Emánuel most nyolc éves. Abban a nyomorban amelyben ők élnek, felnevelni, illetve éltetni egy gyógyíthatat­ lan gyermeket! És a legtöbbet a szülők erre a gyermekre áldoz­ nak. A legjobban az öt közül őt szerelik, és m indent m egten­ nének érte, hogy m eggyó­ gyuljon. Sajnos operálni nem lehet a gyereket, mivel szívbeteg és nem bírná ki a műtétet. Fantasztikus, hogy mekkora hite van az apának. M indig elmond­ ja nekünk, hogy ő men­ nyire bízik az Istenben, és él a rem ény benne, hogy egyszer Emmánuel beszélni és járni is fog. Én meg csak ámulok és csodálkozom rajtuk. Nem lett volna könnyebb bedobni

napon Jézus azt is megkérdezi tőlünk, hogy adtál-e kenyeret a szükséget szenvedő em bertár­ sadnak. Ne várjuk azt, hogy kér­ jenek, hanem keressük fel őket. Ne féljünk a nyomorban lévők­ től, hanem fedezzük fel bennük az elhagyatott Jézust. Ha látni fogjuk bennük Őt, akkor mi is elm ondhatjuk a szellemi sérültek apostolával Jean Vaunierrel: „Ha igazán szeretek, ha felelősséget érzek, életemnek meg kell' vál­ toznia....H a igazán nyitottá válók mások szenvedéseire megváltozik az é l e t e m , magam is megvá l t o­ zom ”. ás zló Szabolcs

I

1

M

iü rg e tö sze re te t

O

M P S ^ Á z egyház hár.. m ás kküldetéséről ü ld e té sé rő l nnagyon a p v n n so k a t le h e t oolvasni, lv a sn i nnagyon a e v o n so k a t hhal­ a lmás sokat lehet sokat lunk róla: az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása és a diakónia, vagyis szeretetszolgálat - Caritas. Történelme folyamán az anyaszentegyház minden időben m egpróbált eleget tenni e hármas küldetésének. A z A postolok M s g I Cselekedetét olvasva az ősegy* ház életéről kapunk élő képet. Az apostolok és tanítványok min­ dent megtesznek az evangéli­ um hirdetéséért, egyek az első keresztények kenyértö­ résben, és n e m hanyagolják el a sze­ gények szol­ gálatát sem. D iakónusokat választanak ki erre a szol­ gálatra, hogy n e h o g y feledésbe m enjen az egyház e fontos felada­ ta. A szerzetesren ­ dek nagy része is különös gondot fordított és fordít ma is a szegények szolgálatára. 1897 - ben Dél - N ém etországban olasz vendégmunkások dol­ goznak. Sorsuk, mint minden időben és korban a vendégmunkások sorsa, nagyon mostoha és nehéz. Az olasz lelkipásztorok aggódnak övéikért, akik idegenbe kényszerültek, és ezért kéréssel fordulnak a német lelkipásztorokhoz, hogy segítsenek idegenbe szakadt híveiken. Kérésük nyomán alakul egy kis segélyszervezet az egyház kebelén belül és ezt a segélyszervezetet Caritas-nak nevezik el. Lassan ez a név bejárja az egész keresztény világot, és az egyre alakuló segélyszervezetek ezt a nevet viselik. A nyugati országokban egyházmegyei és később országos szinten szerveződik a Caritas. K ésőbb az egész világegyházra kiterjedő szervezetté válik, jó l meghatározott felépítési

rendszerével. A volt kommunista országokban, és így országunkban is, a szov­ jet mintára felépített demokratikus centralizmus rendszerében nem ilett bele az egyház Caritas szervezete. M inden hatalom a kommunista párt kezében volt, mindent a párt határozott el és mindent, beleértve a szo­ ciális kérdéseket is, a párt oldott meg. (N ag y on jó l tudjuk m ilyen e red m é n n y e l.) Boldogem lékű püspökünk, Isten szolgája Márton Áron, az 1295/1947 - es számú körlevelével elrendeli az egyházmegyei Caritas megalakulását és megszervezését. Dr. Faragó Ferenc nagyprépost, plébános, teológiai tanárt nevezi ki ennek vezetőjévé. A püspök a ren­ delkezésben kéri a pontos és haladéktalan végrehajtást. „... ren­ delkezésem pontos és haladéktalan végrehajtását kérem. Természetesen lelkiism eretbeli kötelessége minden plébánosnak a múltban megszervezett karitatív egyesületek felelevenítése és újból munkába állítása, ha azok bármi okból jelenben nem működnének.” (v.ö. IV. sz. körlevél - 1947. május 5.) Egészen világos Márton püspök úr elképzelése és szándéka. Sajnos a körülmények megakadályozták ezen elképzelés, szándék megvalósulását. A 1989 - es változások után egyházmegyénk akkori főpásztora, dr. Jakab Antal a 467/1990 - es körlevéllel elrendeli újból az egyházmegyei Caritas megszervezését. A körlevélben ez áll: „A Caritas jövő­ beli állandó feladata: a plébánián lévő szegények, rászorulók állandó segítése. Bajbajutott szomszéd plébániák, sőt külföldön történt ter­ mészeti, politikai katasztrófák idején segélynyújtás megszervezése. Ezekkel kapcsolatos gyűjtések megszervezése. Élelem, ruhanemű összegyűjtése azoktól, akik jól értették a szegény asszony két fillérjét, s azt is, hogy nekünk is bele kell kapcsolódni már a nemzetközi kari­ tatív tevékenységbe.” Megindul a Caritas megszervezése. Első fázisban a külföldről érkező segélyek kiosztására szorítkozik, de már akkor a jövőbeli állandó feladatra is gondolva. Külföldön csökken a láz, a lelkesedés országunk irányában, megritkultak, sőt egészen elapadtak a segélyszál­ lítmányok. A szegények, a rászorulók serege nem apadt le, hanem egyre növekszik. Igazából akkor kezdődött el az egyházmegyei Caritas munkája. Az 1990 - ben elültetett mustármag lassan terebélyes fává vált. Létesítményei és kirendeltségei behálózzák a főegyházmegye területét. Fontos szerepe irányítani, tájékoztatni és segíteni ott, ahol a helyi segít­ ség már nem elegendő. Krisztus szeretete sürget. Mindenki tehet egyénileg is jó t, segíthet másokon, de ha ezt együtt tesszük, akkor a segítség tartósabb és hasznosabb.

ÚJRA I T T A N Y A Újra itt a nyár! Vannak akiknek ez öröm, de vannak akiknek ez idegességgel jár. Természetesen a gyerekeknek öröm , mert vége az iskolának, a szülőknek pedig idegesség, mivel nem tudják, hogy mit csinál­ janak a gyerekekkel a nyár folyamán, föleg akkor, amikor nincs elég pénz arra, hogy ennivalót vegyenek, nem hogy még táborba küldjék őket. Ezen szülők m egsegítésére 1994-ben a szatmári egyházm egyében Ft. Melega Péter plébános úrnak az az ötlete támadt, hogy létre kéne hozni egy olyan tábort, ahol ezek a gyerekek legalább egy hetet eltölthetnek levéve szüleik válláról a felelősséget. 1994-ben Szokondon, amely egy kis falu a szatmári egyházmegyében, sikerült elindítani.’ 94-ben kevesen voltak, de így is jó volt. ’95-ben már többen voltak, és ezért a plébánia és a két katonasátor mellé még egy 35 személyes házat építettek. 1996-ban Ft. Hársfalvi Ottó plébános urat nevezték ki Szokondra, aki ugyanolyan lelkesen végezte a munkát M ÉGIS — 1 9 9 7 /*

A gyerekekkel foglalkozó cso­ portvezetőket egy képzőn készítik fel, hogy méltón végezzék a munkájukat 1995 96-ban csak egy hét volt, de az idén a tavalyi tapasz­ talatok alapján úgy döntöttek, hogy már elkezdik a karácsonyi vakációban. Ez foly­ tatódott a húsvéti vakációban. Ezen sikerült résztvegyek én is, igaz minden évben kint voltam a táborban, és' egy kis tapasztalatot szereztem, de az alatt a pár nap alatt többet tanultam , mint az elm últ 3 év alatt. Ezekből levonva következtetést csak annyi a megál­ lapításom, hogy a szülők nyugodtan kienged­ hetik a gyerekeiket a táborba, mert nem kerül­ nek rossz helyre, erről gondoskodik az idéntől a tábor irányítását átvevő Trepszker Erika SJC, és a program, am it közösen állítottunk össze. Ez olyan, hogy a gyermekek érdek­ lődését lekösse. A gyermekek programokon vesznek részt, amelyben minden megtalálható a játéktól a tanulásig, természetesen korosztá­ lyok szerint.

Szász János

A tábor létrehozásában nem csak Ft. M elega Péter és Hársfalvi Ottó plébános uraknak kell köszönetét mondani, hanem a tábor megépítését és élelemmel való ellátását biztosító szatmári Caritas-nak, Ft. Reizer Pál püspök atyának, amiért a tábor létrehozását engedélyezte, azoknak a szakembereknek, akik a tábor költségeit úgy számították ki, hogy a legszegényebb családból származó gyerekek is el tudjanak jutni a táborba, a sok lelkes fiatalnak, aki a nyarát feláldozza azért, hogy a gyerekekre ügyeljenek, és természete­ sen nem utolsó sorban azoknak, akik, aktívan résztvesznek a tábor fenntartásában. Utolsó szóként pedig csak annyit szeretnék még hozzátenni, hogy mindig imádkozni fogok azokért az emberekért, akik a táborban dolgoz­ nak vagy mint szakácsnők, vagy mint cso­ portvezetők, hogy Isten mindig adjon nekik erőt, hogy olyan lelkesedéssel folytassák munkájukat, mint ahogy eddig tették Kabai Zsolt 11

gyházmegyei zsinatra készülünk, és mint mindig most is az előkészület, az elindulás nagyon sok kereséssel, próbál­ gatással, szárnybontogatással jár. Rövid tanulm ányban vizs­ gáljuk meg az ószövetségi na­ gyot, Nehemiást, hogyan készül fel küldetésének m eg­ valósítására. Ismerős a szentírási történet: fogságban a választott nép, Jeruzsálem falai és a város romba dőlve. N ehem iás nem elégszik meg a sóhajtozással és siránkozással, elhatározza a város és falainak felépítését. Egyházmegyénk nincsen romba dőlve, de az elmúlt 40 év okozta lelki kár és nyomorúság ott van a lelkekben. Érsek atyánk ezt a nagy szükséget átérezve elrendelte a zsinat m eg­ szervezését, előkészítését. Azonosulnunk kell Nehemiással gondolkodásban és cselekedet­ ben. 1. E lőkészületek: E lőzetes felm érést tart (adatgyűjtés) a tények, a problém ák és lehetőségek m egism erése. M indezeket im ádsággal és böjtöléssel teszi, elképzeléseit Isten igéjével és céljával összevetve. (1,1-10) Ezután teljes szívvel az ügy mellé áll. (1,4; 2,2-3) Megkeresi a szükséges erőfor­ rásokat. (2,6-9) N ehemiás jellem ével kiérdemelte a király bizalmát, lelki bölcsességre tett szert, amiről imádságai tanúskodnak. Miután elhatározta, hogy cse­ lekedni fog, félelme nem tartotta vissza az előrehaladástól. Körültekintő előzetes felmérést végez, és bízik Istenben. A zsinat előkészítésében nekünk is komoly felmérést kell készítenünk, adatgyűjtés, prob­ lémák, lehetőségek m egis­ merése, úgy ahogy azt Nehemiás tette imádsággal és böjtöléssel, Isten igéjével és céljával összevetve elképzeléseinket. Az ügy mellé állni nemcsak egye­

seknek az ügye, hanem m in­ denkié. Keresni szükséges erő­ forrásokat: N ehem iás azt is tudja, hogyan kell a hatalma­ sokhoz fordulni, hogy meghall­ gatásra találjon. Erről sem szabad megfeledkezni. 2. Cél: Jeruzsálem lakói telje­ sen elcsüggedtek, reménytelen­ nek látták helyzetüket, és szem ük elől eltűnt a cél. N ehemiásban az előzetes vizs­ gálat, a szívbéli odaadás és imádság nyomán fogalmazódott meg a cél (,jövő k ép”): felépíteni a városfalakat, hogy az emberek biztonságban éljenek. Számára a jövőkép, a cél nem kívánság vagy ábránd, hanem a meg­ valósításhoz szükséges munka felm éréséből fakadó valós eljárás. M eggyőz m ásokat is, hogy az ő szemével lássák a feladatot. Hogyan teszi: M aguk közül valóként m utatkozik be, azonosul szenvedéseikkel - „látjátok m ilyen nyom orúságban vagyunk?” Reményt ad, hogy a helyzet megváltoztatható: „gyertek épít­ sük fel Jeruzsálem falát, és többé nem gúnyolnak miatta.” K ezdeti ellenállásukat biz­ tatásával és a feladatra való kon­ centrálásával küzdi le. M it kell tennünk? E lőször m egfogalm azni önm agunk számára a célt, a jövőképet, az előzetes felmérések és vizsgála­ tok nyomán. Szívbéli odaadással és im ádsággal: m egújítani az egyházmegyét. Nem elég önma­ gunknak megfogalmazni, mások előtt is egyértelm ű megfogal­ m azásban kell világossá tenni a célt. Ez ne legyen kívánság vagy ábránd, hanem kitűzött cél és valós elvárás. 3. Alapelvek: Egy szervezet arculatát alapelvei határozzák meg. A (»egyházmegye zsinatá­ nak alapelveit a főegyházmegye vezetője határozza meg. N ézzük csak N ehem iás alapelveit: N agym értékben azonosult

azokkal, akikért fáradozott („m i”, nem pedig „ti”). Szolgálónak tekintette magát, még korm ányzóként is. P éldájával és nem hatalm i helyzetét kihasználva irányított. B ízott az em berekben és Istenben. Alázatos volt és Istenre hagyatkozott. Gyakran imádko­ zott. Az emberek szolgálata haj­ totta előre, és az hogy Isten ked­ vére cselekedjen. Nem gondolta, hogy a vezetőt különleges kivált­ ságok illetik meg. Gyorsan reagált mindenre, ami nem volt helyes vagy igazságos vagy befolyásolta a munkát. Eltökélt szándéka volt, hogy véghezvigye tervét. Ezeket az alapelveket szem előtt tartva tudjuk igazából a zsi­ nat arculatát meghatározni, és ha m agunkévá tesszük ezen alapelveket, akkor tudunk a kihívásnak eleget tenni. 4. A tervezés: Nehémiás nagy ereje abban állt, hogy képes volt összeállítani a cél m eg­ valósítására szolgáló „stratégiai tervet”. Taktikai lépéseit az aláb­ biakban lehet megjelölni. Felhasználta az adott hatalmi és rokonsági struktúrát. A munkát a papsággal kezdte el, hogy példát adjanak a tö b ­ bieknek. A z em bereket olyan területekre osztotta be munkára, amelyekhez személyes érdekek fűződtek (a papság a Juh kaput, az egyes családok tagjai pedig a lakóházaikhoz legközelebb fekvő falszakaszokat építették). M indenkit bevont a munkába. M indenkinek szabad kezet biz­ tosított a m egvalósításhoz. M agas erkölcsi követelményeket állított, és a cél elérése érdekében végzett munkára összpontosított, határozott fellépésével hárította el az akadályokat. Tervezés nélkül nem lehet célt elérni. N ehem iás taktikáját követve eredményes lesz a ter­ vezésünk. Felhasználni az adott struktúrákat (egyházi hierarchia, lelkiségek, kisközösségek, hagy­ ományos csoportosulások), min­

denkit olyan területre osztani be, ahol a szakmai tudás, a szemé­ lyes érdekkel is találkozik. A feladat szem élyre szóló kell, hogy legyen, nem lehet csak általánosságokban gondolkodni és tervezni, és akkor az elvárás is személyre szóló lesz. 5. Részvétel: Nehemiás tudta, hogyan vonja be az embereket, hogyan érje el, hogy azok, akiket bevon, végig az elérendő célra összpontosítsák figyelmüket. Segített leküzdeni a félelmüket attól, hogy nem képesek megfelelni a feladatnak. Ö sszetartó csoportokat szervezett, és rájuk bízta az egyes feladatok elvégzését. F eloldotta a nézeteltéréseket. Gondoskodott az emberekről és m egszervezte védelmüket. M indig elérhető maradt minden­ ki számára. M indazoknak, akik részt vesznek a főegyházmegyei zsi­ nat m unkálataiban, szükségük van a bátorításra, az önállóságra, a biztatásra, a védelemre. Egy ennyire felelősségteljes munka elvégzése másképp nem képzel­ hető e l. N ehémiás a felvázolt vezetői magatartás segítségével egy 2 km hosszú, 8 - 10 m magas, 5 m széles, 8 kapuval és néhány toronnyal m egerősített védművet épített fel. Mindezeket a feladatokat teljesen átlagos emberekkel, mindössze 52 nap leforgása alatt végezte el. M odern módszereinkkel és fel­ szereléseinkkel sem valószínű, hogy ezt a teljesítm ényt si­ kerülne megvalósítani. A foegyházmegyei zsinat nem romba dőlt falakat kell eltakarít­ son és védőbástyát építsen, hanem a II. Vatikáni Zsinat határozatait szem előtt tartva a főegyházmegye életét kell, hogy m egújítsa. Fedezzük fel a hatékony vezetésnek azon elveit, amelyek segítségével Nehemiás sikeresen hajtotta végre a felada­ tot, amelyre Isten őt meghívta. Szász János

A zsinat mérlege Eddig négy 'dokumentumot sikerült megtárgyalásra a hívek elé bocsájtani. A nvolc kerületi központot a következő helységekben állították fel: Kezdi vásárhely. Brassó. Kolozsvár. Déva a felsorolt központokban eddig az evangelizáeióval és a lelkiséggel kapcsolatos dokumentumtervezetek kerültek megtár­ gyalásra valamint Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda és Udvarhely - itl pedig a papnevelődről és a katekézísről beszélgethettek a zsinati napokon résztvevők. A két-két dokumen­ tum szeptemberben cserélődik ki a két ' központ-csoport közt. A dokumentumtervezetek megtárgyalásá­ nak módja a következő: időközönként ren­ dezett zsinati napok alkalmával a zsinati referens, aki az. illető dokumentum megtervezéséért felel bemutatja a közösségnek a dokumentumot, bemutatót tartanák a témák kiscsoportos megbeszélés! módjáról, majd kiscsopor­ tokra oszlanak. A hét-nyolc személyes csoport megbeszélését a ’csoportvezető irányítja, és a jegyző rögzíti. Majd újra összegyűl a nagy közösség és a jegyző beszámol ;a megtárgyaltakról. A jegvzökönvvek végül a referenshez kerülnek. ‘ , i O A következő négy dokumentumtervezet bizonyára novemberben még nem kerülhet a hívők elé. ahogy azt eltervezték, de ez, nem jelent különösebb gondot. A lényeg, hogy mindenki ismerje a dokumentumok által tárgyalt kérdéseket, mindenki hozzászólhasson. A zsinati ügyek finanszírozását az egy­ házmegyei gyűjtéskor befolyt pénzből.,a linzi egyház támogatásából, valamint Ft. Czirják Árpád, a zsinati ügyek főiutézőjének segítségéből fedezik. Az eddigi három legnagyobb lépés az. egy­ házmegyei zsinatunk ..életében" a következők voltak, lelkigyakorlat a zsinati előkészítők szépiára C síksainkon a Jakab Antal tanulmányi házban márciusban', a zsinati munkamódszer bemutatása a fen­ tebb felsorolt nyolc zsinati központban: András Fmre és Szabó Ferenc jezsuita atyák által tartott szociológiai felkészítő a zsinatra szintén Csíksomlyón júniusban. Az egyházmegye külön imával, könyörgéssel fordul a Jóistenhez a zsinat ügyéért, hiszen elsősorban nem a jó szervezés, a kezdeti^íagy lelkesedés fogja a zsinatot .eredményessé tenni, hanem az emberek Istenre eszinéjése, az Ö szemé­ lyes jelenléte. 1üzért imádkozzuk az egy ­ házmegyénkkel közösségben: „ í runk, Istenünk, add, hogy a Szentlélekisten felvilágosítása által a papság és a hív ek komolyan érdeklőd­ jenek a zsinat munkálatai iránt, javaslataik és a zsinat határozatai elősegítsék és elm élyítsék a vallásos é le te t! K érünkT éged, lialgass meg minket !” lakabos Barnabás

m ikor édes­ anyám m eghalt (14 éves voltam), a gyászmisén nagy­ on m eghatott az orgona hangja. N álunk a kereszténység csak hagyo­ mány volt. A szentségek felvételéhez ragaszkodtak a szüleim , de tem plom ban csak nagy ünnepeken men­ tünk. Zeneiskolába jártam , a komoly zene mindig von­ zott. A gyászm isén úgy éreztem, valami új, valami más van ebben a zenében. Valami több, amit az ember egymaga nem adhat. A m ikor tizedikes vol­ tam, egy „szürke kis alak” olyan hittanra hívott, ahol zenélnek. Ez annyira von­ zott, hogy nem tudtam ellenállni, elm entem és a továbbiakban is mint egy hűséges kis kutya úgy mentem a zene után. Később mikor szerelmes lettem az egyik hittanos fiúba, akiről nem tudtam, hogyan érhet­ ném el, eszembe jutott egy régi M ária érem, amit nagy­ mamámtól kaptam, azzal az ígérettel, hogy bárm it is kérek, M ária megadja. A kkor, bár nem hittem benne, mégis a kezemben szorongattam, hátha segít. ... és segített. Ekkor kezdtem hinni M áriában és im ád­ kozni hozzá. Sokat beszél­ gettem vele, mint valaki az édesanyjával. Attól fogva az érm ét mindig magamnál hordom. Tizedikes korom ban minden áron el akartam dön­ teni, hogy orvos legyek-e, vagy matektanár. Mivel egy­ magám nem tudtam dönteni, ostrom olni kezdtem az akkori lelkészünket. Ő nem adott nekem választ, hogy mi legyek, azonban megtaní­ tott arra, hogy az életben magunknak kell döntenünk, felelősséget kell vállalnunk, de azt is hozzátette, hogy

ebben Jézus mindig segít. E kkor ébresztett rá arra, hogy az a Valami, ami fölöt­ tünk áll, és az a Valaki aki segít, az az A tya, Jézus Krisztus által. A döntés és felelősségvállalás tudata megzavarta addigi életemet, és lázadozni kezdtem Jézus ellen, az ellen hogy egyál­ talán minek kellett felismer­ jem azt, hogy létezik Isten. H iába próbáltam elfojtani magam ban a felism erést, folyton előjött. A lázadás időszaka kezdődött, és mivel éreztem, hogy egyedül nem tudok m egbirkózni vele, próbáltam olyan embereket keresni, akikről éreztem azt, hogy Istennel békében élnek és gazdag istenélm ényük van. Sokat beszélgettünk és vitáztunk egy barátomm al Istenről, szeretetről, Isten és em berek kapcsolatáról, em ber-em ber kapcsolatról. Olyan emberek barátságába kerültem, akiknek élő hitük volt, és sugározták is ezt. Ezáltal sikerült elfogadnom először önmagam, s utána hitemet. M ost egyetem ista vagyok, tagja a zsinati munkabizottságnak. A mos­ tani egyházat célvesztettnek tartom. Rohanónak és tel­ jesítm ényhaj hászónak. A zsinat egy jó alkalom arra, hogy megálljunk egy percre, és csendben észrevegyük Istent Remélem a jövőben a vallás gyakor­ lása nem egy ha­ gyomány, szokás lesz, hanem életet, erőt és lelki békét nyújt majd, ahhoz, hogy mindenkinek élő hite legyen. S zerin tem egy hitoktató­ nak id e­ jében fel kellene világosí­

tania már a gyerekeket az élet nagy kérdéseiről és a halálról mint olyanról. Az egyház még mindig nagyon elzárkózik sok fontos témától. Nagyon fontosnak tartanám a lelkivezetést. Fel kellene ébreszteni a tudatos keresztényekben azt, hogy a kereszténységben papi hatalm at is kaptak és felelősek a társaikért, hitük és élettapasztalatuk átadásáért. A papnak összekötő kapocsnak kel­ lene lennie a hívek között. Nem ő kell egymaga min­ dent megtegyen, hanem az alkalmas embereket kellene megtalálnia és egym ással m egis­ mertetnie őket. E nnek meg­ valósulását lehet­ ségesnek látom kitartó im ád­ ság k e m é n y m u n k a

ntézetünkben a szubnukleáris fizik á ró l tartott előadást a nemzetközileg elis­ mert, több hazai és nemzetközi tudom ányos társaság tagja, Toró Tibor atom fizikus. Előadása egy színfoltot jelen tett számunkra. Benne egy kiegyen­ súlyozott tudóst ism erhettünk meg. Az előadás során betekinthettünk az atom szá­ munkra annyira titkos világá­ ba. Mint embert sikerült m egis­ m ernünk Temesváron, a lakásán, ahol készségesen fogadott, és válaszolt kérdé­ seinkre is. Hogyan került ön kapcsolatba a szubnukleáris fizikával ? - M ár középiskolás koromban, U dvarhelyen, m int diák. Akkoriban ez a szó, hogy szub­ nukleáris fizika, még nem létezett. Ez egy új tudományág, az utóbbi 25-30 év tudománya. Udvarhelyen volt egy tanárom, Mátéffy Béla, aki most is él. Egy kiváló tanár volt. Ö adott könyveket. Én tulajdonképpen akkor nerri is atomfizikával akar­ tam foglalkozni, hanem csil­ lagászattal. De ott Udvarhelyen, 1949-ben kezembe került a következő könyv: Az atom titka és hatalma. Ez fogott meg akkor engem, s persze a csillagászati könyvek. A kkor még nem tudtam, hogy a csillagoknak a nagy titkai az atom fizikában vannak elrejtve, f i t itt tudtam meg Temesváron. S akkor viszszajutottam az atomfizikával a csillagászathoz is. A z első könyvem is ilyen tém ával foglalkozik: A neutrínó és a neu­ trínó szerepe a fizikában, csil­ lagászatban és kozmológiában. Az atomfizika és a csillagászat így összekapcsolódott az életem ­ ben. - Úgy is fogalm azhatnánk, hogy önnek m integy a j e l ­ mondata a madáchi mondás: szeretném átpillantani az egészet. Sikerült-e ez, s ha igen, mihez kötődik ? - E z sose sikerül, ez mindig csak egy vágy. Vannak persze szin­

tézis - pillanatai az embernek. P éldául, am ikor m egír egy könyvet. De ez abszolútum . O lyan, m int az Isten. E z sose sik e rü lh e t az em bernek. M adách is m ondja, hogy efelé m enni k ell. M o st egy ilyen szintézis van a fizikában. Ez kapcsolatban van B olyaival is, E in ste in n al is. A fizik át geom etriai úton leírni a cél. A világot átlátni, átpillantani az egészet. D e ez nem olyan egyszerű. Volt-e olyan pillanat, am i nagyon fo n to s v o l t , a m i k o r m egdöbbentő m ódon ismert m eg egy fo n to s igazságot ? - Voltak ilyen korsza­ kok. Ez indított arra például, hogy a neu­ trínóról írjak. Ez ’55’56-ban volt. A kkor derül ki, hogy bizonyos alapvető törvények a fizikában már nem érvényesek. Ha létrejön a teljes

szintézis, am ikor m indent át lehet látni, akkor nem-e vezet ez egy mechanisztikus világképhez, nem zárnánk-e ki ezzel Istent ? - Ha meg is teremtődik egy szin­ tézis, azzal bizonyos problémák m eg o ld ó d n ak , de mi ndi g új k érd ések jö n n e k . A tu d o m án y úgy m egy, hogy so h ase lesz m inden m egoldva. L e sz egy sz in té z is, de az csak része lesz a „nagy s z in té z is é n e k , am i so h a se k é s z ü l h e t el,

mi ndi g n y itv a m arad. - Hisz-e ön a gondviselésben? - Ez mindenkinek a magán kér­ dése. Egy tudósnak egy kicsit másképp tevődik fel ez a kérdés. Talán nem a gondviselés szó itt a legjobb. Egy Abszolútum, egy Valaki, aki ezeket a törvényeket irányítja, ami ad egy világképet, amiből el lehet indulni. Előny vagy hátrány, hogy ön mint tudós egyben tanár is ?

Visszhang M é g is : M it j e l e n t e t t s z á m o d r a , h o g y e g y s z u b n u k l e á r i s a to m f iz ik u s e lő a d á s t t a r t o t t a te o l ó g iá n ? Szénégető István: Ha most konkrétan Toró pro­ fesszor úr előadását tartom szem előtt, elmond­ hatom, hogy nagyon jól éreztem magam alatta. Rádöbbentem, mennyire nem tudom a fizikát, de ez ugyanakkor csodálatot is váltott ki belőlem. A kvártok és leptonok mögötti világ - atomfizikusok szám ára is - érthetetlen egyszerűsége bizony töprengésre készteti a gondolkodó embert. Isten nagyságáról beszél. Feltűnt az előadás alatt, hogy az amúgy is érdekfeszítő, sőt sziporkázó előadás­ mód mögött, a professzor úrban micsoda öröm, csodálat, dinamizmus, vagy tudásvágy, nyitottság és derű van. Ez a lelkület sugárzott az ismeretek láttatása mögül, és ez megragadott. Mégis: Hogy látod az Egyház és tudományok kapcsolatát ? Piktor László: A modern kor hitkrízise nem a tudomány és a vallás látszólagos ellentétéből szár­ mazik, ahogyan sokan idejétmúlttá próbálják tenni

a hit világát. Arról van szó ugyanis, hogy a túlzott racionalizmusból pajzsot kovácsolnak maguknak azok, akik valamilyen szubjektív oknál fogva, személyes indokok alapján nem mondják magukat istenhivőknek. Tulajdonképpen a tudomány és a vallás kiegészítik egymást, komplementárisak. Nem is lehet őket antagonista módon szembeállí­ tani, mert különböző területekről van szó. A tudományos eszközök által szerzett ismereteket ugyan fel lehet használni sok mindenre, és ezek az emberi elme nagyságát tükrözik, de nem lehet velük a vallás ellen érvelni, amelyben az isteni kinyilatkoztatás teljessége lakozik, és amely örök igazságok tárháza. M ás kérdés az, hogy a tudomány gyakorlatba való átültetése ellentétben állhat az isteni törvényekkel (pl. atombomba), de ez az emberi cselekedetek minősítéséhez tartozik. Végül Jézus egyik kijelentését módosítva talán mondhatjuk: .A d d meg a tudománynak ami a tudományé, és az Istennek, ami az Istené”. Mégis: Szükséges-e a kommunikáció Egyház és tudomány közt ?

- Ez mindenképp előny. Nagyon jó dolog. Nagy dolog elmondani a nagy eredményeket a fiataloknak. Új problémákat vetnek fel, s így kényszerítenek, hogy törekedj a szintézist megteremteni. Persze különböző típusú emberek van­ nak. Van, aki csak kutat. D e aki tanít, annak kutatni is kell. Én szeretek tanítani, nekem nagy dolgot jelent, elégtételt ad. - Mennyire szereti ön a társasá­ got, s kiknek a társaságát ? Milyen környezet az, ahol jó l érzi magát ? - Hát, elsősorban a család. Az az első. Én nem vagyok bezárkózott ember. A világon több emberrel tartok kapcsolatot. Nyitott ember vagyok, bárkivel hajlandó vagyok leülni tárgyalni. Érdekel minden a világon. Nekem talán a fizika se elég. De én a világot azért az atomfizikus szemével nézem. De ez természetes is. Az ember nem tud kibújni a bőréből. - Lehet-e összeegyeztetni a csalá­ dot és a tudom ányos tevékenységet ? -M indenképp igen. Enélkül nem megy az élet. Hát, először is

ember vagy, azután csak tudós. De ez egyéni dolog. Van aki nem tudós, s mégse tud családi életet élni. Számomra fontos a család. O lyan tradícióban is nevelkedtem, és azt hiszem, hogy a családra szükség is van. Engem a család sem m iben se akadá­ lyozott, sőt, nagyon is segített. Voltak-e olyan időszakok, am ikor érzelm i krízis m iatt nehezen m ent a kutatás ? - A z ember életében mindig van­ nak ilyenek. Az élet nem megy lineárisan. Ez természetes M ennyire érzi, hogy ism eri ismeri önm agát ? - Az ember sose ismeri teljljesen önmagát. Én úgy érzem, hogy ogy valamennyire csak ismerem m m agam . Tudom, mik i gyengébb oldalaim, mik az erősebb oldalaim, s ezt próbálom is kihasználni. De m eglepetések mindig vannak. - M i lesz az élet után? - Én term észettudós vagyok, és ezt a kérdést nem tudom megválaszolni. A z élet

Szénégető István: Az az igazság, hogy szerintem számunkra ez pusztán egy elvi szinten maradó kérdés. A válaszom természetesem nagyon határo­ zott „igen” . Lépést kell tartanunk a ter­ m észettudományok legújabb eredm ényeivel is, hiszen a világ strukturáltságának jobb megismerése elmélyíti magát a Teológiát is. Erről legutóbb a dog­ matika óráinkon is m eggyőződhettünk. Jobban megérthetjük például a Tér 1-11-et. Azonban, sze­ rintem most egy megújulási folyamatnak olyan fontos órájában vagyunk itt az egyházmegyében is, hogy - akár ennek a kérdéskörnek is - a lelki alap­ jait, gyökereit, a forrást magát kell felfrissítenünk személyes és lelkipásztori életünkben. Ez majd bizonyára ham arosan magával hozza aztán a komoly odafordulást a természettudom ányok jelen­ tősége felé is. Lupsa Norbert: Egy komoly természettudós nem elégedhet meg csak a részletek kutatásával, hanem egy általános képet akar kapni az egészről. Választ a miértekre és a hogyanokra, az emberiség nagy

folytatódik tovább. Biztos, vala­ mi, amit én csináltam, megmarad, az továbbmegy, átveszik a fiaim, unokáim, tanítványaim. Az ember ezt reméli. Én hiszem azt, hogy az életem nem volt hiábavaló. Ez a legnehezebb kérdés a vilá­ gon. Vannak, akik elfogadják az Egyház tanítását erről. Én ter­ mészettudós vagyok, és én ezt nem tudom elfogadni. Van, aki el tudja fogadni, s az egy óriási dolog.

k é rd é seire Egyre inkább b e i g a zolódik az hogy a ter m észettudom ányok és a keresztény vallás tanítása közt nincs ellentét. A keresztény tanítás összefonódik a tudom ányok m egállapításaival, kiegészítve azokat és megjelöli a végső okokat. A kutató ember választ kaphat nagy kérdéseire, ha komolyan és mélyrehatóan tanulmányozza a hit­ igazságokat, a keresztény filozófiát, és nem elégszik meg az egykori hittanórák emlékeivel, a gyer­ mekkori Istenképpel. Ezt alátámasztja az a tény, hogy korunk legtöbb tudósa hisz Istenben. M ásrészt vannak teológusok, papok vagy szerzetesek, akik jeleskedtek valamilyen tudományág terén.

- M int természettudós, úgy gondolja-e, hogy az Egyházzal közre lehet működni ? Lehetséges-e a kommunikáció ? - Hogyne. Az Egyháznak óriási szerepe van és volt a társadalom fejlődésében. Az Egyházra szük­ ség van, és vele kommunikálni is lehet. A hhoz, hogy az Egyház m egm aradhasson és a modern életben egy fontos szerepe legyen, lépést kell tartson a tudományokkal is. És ez meg is történik, ahogy látom. Ti, akik papok lesztek, egy kornak a szellem iségét meg kell ism er­ jétek, és a szellem iségbe a tudomány is beletartozik. H anem értitek a saját korotokat, akkor nem tudtok kommunikálni se. Erre nagy szükség van. Én tudom, hogy Márton Áron püspök úr mennyire felfog­ ta ennek a fontosságát. M i az, amit az életben szeretne megvalósítani ? H át, egy-két dolog van. Az én koromban a szintézisteremtés a leg­ fontosabb. Szeretnék írni egy szintézis könyvet a fizika geometrizálásáról, gondolatáról tói kezdve keresztül egészen napjainkig. A másik, folytatni az ezelőtt 25 évvel megírt könyvet a neutrínóról, főleg a neutrínó­ csillagászatról. A harmadik a földön kívüli intelligencia és az antianyag témájával kapcsolatos. Persze ez nem ufologia. Az ufolo­ gia ponyvaszerű irodalom . A kérdés engem csupán tudományos szinten érdekel. M elyik a kedvenc filozófusa, világnézete ? - Am i engem érdekei, az a tudom ányfilozófia, a fizika filozófiája. Ilyen szempontból tehát E instein, Heisenberg, Schödinger, s persze Bolyai, aki az egész életemet végigkísérte. - Köszönjük a beszélgetést.

Tamási Zsolt

Tamási Zsolt és Bodor Zoltán

^ § r úgy a H

r

g

;)

látot

ó

k

mellé. és V 'K ; / ami kor megszólalt, m esévé g l^ v ált a történet, ■ 'tö rté n e tté a mese. rB ab ó ci szelid szürke hajából áradt a mese,

f

yerekek, ■■ most csak ?: w n e k t e k mondom el a M j f l B F M esét, mert ■ W W ah á n y s z o r I % elmondtam a fel­ i i g nőiteknek, mindig annyira elszomorítotf t a k , nem értettek belőle semmit.

■fc .

^ gyszer volt, hol ^ nem volt, volt egyszer egy egyszerű, gömbölyű házikó. Ott H H H H V v o l t a faluban, sem a falu szélén, ^ H H H F s e m annak közepén. Olyan volt, mint a többi, csak néhányan sejtet« ték, hogy nem is ház az, hanem az igaz varázsok kastélya. A szomszédasszony, a szomszédasszony lánya, a szomszédasszony lányának a barátja, a másik szomszédasszony já rt be regge­ lente egy-egy kávéra... Na, nem azért a kávéért! Sejtették ők is, hogy ez a gömbö­ lyű ház az élő csodák kastélya. Csak nem beszélt erről ilyen nyíltan senki. Ott lakott abban a házban Babóci, akiről úgysem áru­ lom el, hogy tündér, mert ez a ház egyik leg­ nagyobb titka. Babóci még Hőibe anyónak is játszótársa volt, sőt, ő tanította annak idején a jóságos Hőibe anyót táncolva járni. B abócit leginkább egy széken ülve lehetett látni. Csak

. ..'■■tekintete mindent kisimított. Ajkai közül olyan valószerűtlenül egyszel y rüen szálltak a szavak, és megtöltötték a V kis gömbölyű házat, felszálltak a lépcsőkön, kilopóztak a kéményen, és ott táncoltak az éjszakákban. A Jóisten gyakran járt arra, és amikor éppen elsuhant a ház fölött, kedvesen megsimogatta a gömbölyű ház lelkét. Ezt ne mondjátok el senkinek, mert talán még Babóci sem tudja. Volt a háznak egy álruhába bújta­ tott királya is. Álruhája egy szakállból állt és egy fura köpönyegből. Mindenki tudta, hogy nem egyszerű ember, de hogy király, arra senki sem mert volna megesküdni. Ez a király arról volt híres, hogy soha nem öregszik meg, mert szívében gyerek. Turpisságai közé tarto­ zott, hogy éjjelente a Bagollyal tanácskozott, és egész nap azzal áltatta a látogatókat, hogy ő olyan bölcs, akár a Bagoly. Pedig csak huncut volt, mint mi, gyermekek. O vigyázott hát a gömbölyű házra. Ő tudta a ház titkait, na nem az egészet, hanem csak annyit, hogy tekintete mindig megtalálja (de értitek, úgy igazán meg­ találja) a Babóci tekintetét. Volt még aztán a házban minden meseországi kisbarát, M orzsa, a kutyusba rejtőzött szolgálólány, aki egész nap szintén csak a csínytevésen jártatta a kobakját (m eg is bolondította a környék összes lovagját, hogy azok mind kutyást játsz­ va szaladtak utána...), no meg a kredencen laktak a manók, akik burokba rejtőzve aludtak egész nap, egész télen és nyáron (csak az esti kuncogásaikról lehetett tudni, hogy ott hancuroznak szakadatalan) és tudjátok még mi sok minden: tükrök, bohócegérkék és sokan sokan mások.

éha, amikor Babóci leült, te­ kintete tekintetre talált. Ez volt a varázsjel, ami kicsalta belőle a mesét. Ilyenkor ajkai megnyíltak és szálltak a szavak, szálltak nagy egyszerűen és betöltötték a gömbölyű házat, varázsolták a levegőt, felkúsztak a lépcsőkön,

kisurrantak a kéményen és csilingeltek az éjszakákban. így mesélte el nekem is azt a mesét, v'„ , amiről szólni fogok. Babóci meséjében az volt a varázslatos, hogy “v meséi igazzá váltak annak számára, aki kicsalta belőle. És nem csak hogy igazzá vál­ tak, hanem a hallgatójának is ajándékozta egyszerre. így kaptam én is Mucókát egy mesében. N a, de szavam elé ne vágjak, még el kell m ondanom , hogy miért nem tudnak Babóci meséiről az emberek, vagy ha igen is, miért vannak olyan kevesen. Babóci házáról mindenki sejtette, hogy kastély az. Csakhogy Babóci meséitől a csend még nagyobb csend lett, a magasság még magasabb, az éj még kékebb. Sokan jártak a gömbölyű házba, nem csak a faluból - ami Babóci meséitől egyre inkább a magasba emelkedett -, hanem a falu alatt fekvő városokból is. Viszont ezek a városok nagyon zajosak voltak. És tudjuk,

hogy a zaj mindig elsüllyeszti a városokat, az erős fények maguk alá seprik őket. Talán csak a szelid útmenti fénygömljök emelhetnék újra fel, no meg az emberek csendje, de hát már én sem hiszek abban, hogy ez megtörténhet már valaha. Na, az ilyen városokból jöttek az ámulók-bámulók. És a faluhoz érkezve, meg­ találták a házat, azaz úgy vélték, hogy meg­ találták. M ert mint minden mesehelyre való bejutásnál, itt is volt egy varázstitok. Mivel a falu, de különösen a gömbölyű ház nagyon magasra emelkedett, ezért megőrizte maga alatt árnyékát, ami olyan élethű mása volt a háznak, hogy a zajos látogatók, nagy elfoglalt­ ságukban, sietségükben, kapzsi csodátlátni akarásukban nem vették észre, hogy csak a ház elvarázsolt árnyékában járnak. És így alig akadt valaki, aki igaziból bement volna a házba. Abba a házba, ahol nekem .is ajándéko­ zott Babóci egy igaz, valósággá vált mesét. A szavak szálltak, szálltak és székbepréselődve éreztem, hogyan lesz a mese életemmé, az életem mesévé:

gyszer Babóci és a királybácsi éppen tettek-vettek, talán éppen zsörtölődtek valamin (Ez a közös játékuk volt. Istenem, ki tudja hány buta látogatóval járattak bolondját vele!), amikor egyszer csak Morzsa vakkantva jelezte, hogy különös valaki érkezett a göm­ bölyű házhoz. Csak meseországból jöhetett, mert M orzsa úgy adta a jelt. Morzsa is ismerte a meseországi titkokat. Kinézett hát a király­ bácsi és láss csodát, mit lát ? Szeme el­ kerekedik, szája tátva marad, arca eltelik ragyogással és - figyeltétek már egymást gyerekek, rajzfilmnézés közben, amikor talán Bambi éppen megpuszilja Faline-t ? Milyen elragadtatás van olyankor arcotokon ! - na, p o n t így fe lú jjo n g o tt szakállas királyunk, ö ssz e c sa p ta k e z e it és táncraperdült. így, mókázva táncolt be Babóeihoz, és csak tansolt

reimetieniii. - Mi v a n o d a k i n t , m o n d d má r me g végr e! - Hát, egy gyöngyarcú kisgyerek ! - Azt a nem jóját, hát miért nem hozod be de tüstént ? Megfeledkeztem öröm emben mondta a gyerekszívü király úgy elszon­ tyolodva ügyetlenségén, hogy Babóci rögtön egy gyógyító varázstekintettel kellett mega­ jándékozza. így került hát Mueóka a gömbö­ lyű házba.

ucóka Babóci teljes szeretetében nőtt fel. Minden pólyábatakarásnál kapott egy varázspuszit, minden behamcsizott falatnál egy varázstekintetet. A királybácsi gyerekszíve teljes gyöngédségével

dédelgette. (Elárulom nektek, de ezt tényleg ne mondjátok cl snkinek: szakállas kirá­ lyunknak már már szinte titkolnia kellett túlzó engedékenységét, hisz mégiscsak ő a király. De királyság ide-, királyság oda, M ueóka lett a gyengéje. Elárulta neki összes titkát, bemu­ tatta őt még a Bagolynak is, sőt együtt is huncutkodtak gyakran Babóci bosszankodására.) Csoda-e ha ennyi szeretettől tele lett varázsbájjal. Hajából gömbölyű virágok bomlottak ki. lábacskái kis kövér virágalakú nyomot hagytak maguk után, álla, mint a lágyan száguldó hómezők, és ahol megjelent, megtelt minden m ezőillattal. Ism eritek a mezők illatát! Amikor a fű megöleli a földet és közösen felsóhajtanak! Mueóka felnőtt, és a mesék kemény kihívását neki is meg kellet éreznie. Elment szerencsét próbálni...

indig, amikor idáig érek a mesével, nagyon el szomorodom, és elszorul a torkom. - Egyszer amikor kerestem a gömbö­ lyű házat, hiszen most már jönnöm kellet, az én mesém is a gömbölyű házban volt... és amikor beléptem az ajtón, rosszat sejtve meg­ torpantam. Minden a régi volt, csak mintha mégsem. Es villámként cikázott belém a titok: akik a városból jönnek, rendszerint csak az árnyék faluig érnek el, és ott nagyhiszemüen még büszkék is hogy a gömbölyű házban jártak. Hol vagyok én ? Hol a varázslat e házból '? Es ijedten szaladtam ki, mintha egy rémálomból szöktem volna meg. Az égre tekintettem és kerestem a gömbölyű házat. A kék éj, mintha felfele egyre kékebb lett volna és a hideg légben, ott fent, mi n t h a

Kis tehér csilingelő pihék szálltak volna. Szememben könny volt, és nagyon egyedül maradtam. Néztem fölfele, és életemben most, de most igazán repülni szerettem volna. Föl­ föl! Még sokáig állhattam ott. A hideg arcom­ ra szárította könnyeimet, csak most vettem észre hogy vacogok. Fájt a fejem a sírástól, és éreztem, mindez igazság. M intha megszűnt volna az idő. És egyszercsak a legnagyobb gondom az lett, hogy most meg kell mozdí­ tanom kezemet, vagy egy tétova lépéssel lába­ mat, hogy az idő kereke újra megmoccanjon ? Vagy hirtelen elszállt a lélek egy új mesébe, és a lég megtörve csöppent a semmibe ? És ekkor a Jóisten suhant oda éppen: Nagyon hiányoztál ! És ő csak lépdelt, felém-bennemmögöttem-előttem... nem tudom. Csak simogatását éreztem és tudtam, hogy valahol egy ház ugyanennek a Kéznek nyomától élő és

igaz, és megtörtént a csoda. A Jóisten a göm­ bölyű házban felejtett mesém fonalát a kezembe lopta. Jóisten, nagyon szeretlek !

yerekek! K icsiny kis pajtásaim! A m esém et keresem! Valahol ott van a világban, valahol felnőttek dobálják kézről kézre. Valahol zajos városok, éles fények tépő kései közt lépdel szelíden. Ha láttok valahol egy utcán szem bejönni egy gyereket, kinek arcáról gyöngyök pörögnek, hajából gömbölyű virágok bomlanak ki, és omlanak a földre, m ondjátok meg: Jóisten megsúgta a varázsszót! Ha m ezőillat tölti be hirtelen a helyet ahol vagytok, ha virág­ nyomokat fedeztek fel a fűben, kiált­ sátok: Jóisten megsúgta már a

varázszót! És ha valahol megtaláljátok, vigyázzatok rá nagyon, és írjátok meg nekem.

ektek adtam a legszebb, legigazabb mesét. És ha Babóci varázsa érvényes, igazzá lesz a ti életetekben is. Vigyázzatok, nagyon vigyázzatok rá! H angosan soha el ne mondjátok, zajosan semmit ne említsetek róla, és ha annyira megszeretitek, hogy tovább is adjátok, gyújtsatok gyertyát, nehogy összetörjétek az igaz és élő mesét.

Kovács P Ferenc

I. Április 3.-án zsi­ nati gyűlést tartottak Szentgyörgvön, a Szent József plébán­ ián. A lelkiségek vezetői találkoztak. Jelen volt György Balázs referens, és még 35 tag. Tizennégy lelkiség m utatkozott be, el­ mondták mióta létez­ nek a helyi plébániai életben, és milyen tevékenységi terüle­ tet ölelnek fel.

,L á ttu k c silla g át n a p k e le te n ” ( X V It 2,2.) . Kos: „A juhokat jobbjára állította, a kosokat pedig baljára...” (Mt 25,33.) A politikai életben egyre csökken a siker. A sportban a balszélsők esélye növekszik. Ajánlatos a hegyekbe kirándulni. Tartózkodjatok a melegtől. Megárt, „...a balján állókhoz így szólt: Távozzatok színem elől az örök tűzre” (Mt 25,41) Bika: „Felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé.” (ApCsel 14,13.) Sokat ne töprengj a múlton. Az Ószövetség ideje lejárt. Már nem lesznek áldozatok. Szép jövőt ígérnek a csillagok, de jobb, ha azt a Távol-Keleten keresed. Ez a jövő sikere. Ha tévét vásárolsz, ajánlatos Daewoo-t venni. És ne rohanj a Cielo után. Elégedj meg adottságaiddal. Kerüld Spanyolországot. Ikrek: „Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében.” (Tér 25,24.) Ne add fel. Ha nem is vagy elsőszülött, nem nagy baj. Ha az vagy, az nem érdem, csak állapot. Vess be mindent, s sikerülni fog álmod. „Álma volt: íme egy létra volt a föld­ re állítva...” (Tér 28,12 ). Zavaros vízben evezel, de mindig ragyog egy csillag. Egy iker sosincs egyedül. Nem arra született. És egyszerűbb, ha mindent nem bonyolí­ tasz túl össze. Rák: Rád senki se figyel. Még a Szentírásban sem szerepelsz. Még csak észre se veszik, hogy létezel. Lehet, hogy csak te látod így. Végy már egy kis bátorságot, s ne csak hátrálj. Eljött a nagy vállalkozások ideje. Néha nézz vTssza is, múlt nélkül nincs jelen. De nehogy itt leragadj. Merjél csak tervezgetni, de ebbe se bonyolodj bele. Hogy mennyi baj van az életben, nem ? Oroszlán: „Fiatal oroszlán le sz...” (Tér 49,9.) Emlékezz csak az Ószövetségre. Akkor jól ment. Most is mehet, csak cirkuszigazgatóval ne találkozz. S túl sokat ne dorombolj, mert még cica leszel, s csak tejet kapsz. Találd már meg magad, s akkor érdekes leszel. Ősszel kisebb tisztálkodási gondjaid lesznek: „Borban mossa kön­ tö sé t...” (Tér 49,12). A zt másra is lehet használni. De a z é r t ő r i z d m e g a józanságodat. Szűz: „A szüzeket illetően nincs parancsom..." (1 K o r7 ,2 5 ) Hogy milyen érdekes az élet! De a meglepetések csak érdekesebbé teszik. Tőled függ, mit kezdesz velük. Ha meleg van, ne öltözz feketébe. A csillagok ígérnek jót is, még ha nem is mindig tiszta az ég. Csak erre figyelj. Úgy sose lehet, hogy mindenkinek jó legyen. Nem is szükséges. Kicsit lazíts is, alhatsz sokáig, nem késel le semmiről. Mérleg: „...fekete lovat láttam. Lovasa mérleget tartott a kezében” (Jel 6,5) Hogy te mennyit tudsz töprengeni. Sok mérlegeléssel lekésed a nagy pillanatokat. Hallgass már az érzéseidre is, ne csak az értelmedre. Nem valószínűség-számítás az élet, hanem valami más. Hogy mi? Mérlegeld csak tovább, de ne hagyd, hogy nagyon kilengj. Egy kicsit ügyelj a kötéltáncolással. Ha meginogsz, vége. Kerüld a magasságokat, szállj már le a földre. Skorpió: „Hatalmat adtam, hogy skorpiókon járjatok" (Lk 10,19) Ez nem valami biztató, de idővel esélyeid javulnak, „...akkora erejük volt, mint a föld skorpióinak” (Jel 9,3). Használd ki, de ügyelj, hogy ne élj vissza a bizalommal. Elmúlnak a szép napok, s tőled függ, hogy utána mit csinálsz. A hajadat azért csak vágasd le. Ideje lenne, na meg nagy a meleg, nem? „Hajuk olyan volt, mint az asszonyoké...m int a skorpió"(Jel 9,8 9,10). Lehet, hogy másképp még beleakadsz valamibe. Nyilas: „...a gonosz minden tüzes n yilát...” (Ef 6,16) Egészen jól áll neked, hogy figyeled a célt. De arra is gondolj, hogy nem elég célba találni, kell tudni, hogy miért jó az a cél. És ne feszítsd túl a húrt, mert eltörhet az íj. Elégedj meg azzal, ami van. Ha sokat szépítgetsz, úgy járhatsz, mint az a vadász, aki addig faragta íját, hogy az könnyen el is tört. Azért a hagyomány is fontos, másképp nem értesz meg sem­ mit. De fejlődni neked is kell. Bak: „...ha...a bakok...vére külsőleg tisztává tesz..." (Zsid 9,13) Ne dőlj be a mosó­ por reklámoknak. Vagy nem igazak, vagy túl drágák. Te csak őrizd az emlékeid, ne keresd mindig a legújabb divatot. Lehet, hogy az már nem a te eseted. Zavaros az élet, de kell tudnod áldozatot is hozni. Kerüld a balhét, mert abból jó sose lesz. S talán többet ésszel, mint erővel. Vízöntő: „ Vizet öntött egy mosdótálba.” (Jn 13,5) Te csak töltögess nyugodtan. De mindig csak tiszta vizet. Ha nagyon összekevered a dolgokat, nehéz lesz helyre­ hozni. A bűvőskocka sokszor nehezen rakható ki. S a vízben elmerülni is lehet, de lehet úszni is. Ne félj, sokkal egyszerűbb az élet, mint gondolnád. De mért is lenne bonyolult ? A csillagok higgadtságra intenek. Csak így egy kicsit unalmas, nem ? Halak: „...a háló mindenféle halat összefog...” Ne zavarjon, hogy még nem fedezték fel, hogy milyen klassz vagy. De ha csak meghúzódsz a tömegben, akkor mást ne is várj. Csinálj valami érdekeset már! Tényleg nem unod magad ? Kell azért a szórakozás is. S ügyelj a hálókra. Nehogy fennakadj minden apróságon Légy egy kicsit merészebb. --------------------------------------------------- Készítette: Tamási Zsolt: Grafika: Ciorba Mihály

ír

II. kolping: A szentgyörgvi Szent József plébánián Kolping ház épül, s a ter­ vek szerint ez iskolaév O végére kész is lesz. Addig is a Textil iskolában infolabort tart fenn, ahol kom­ puterkezelő tanfolya­ mot tart 60 személy­ nek (fiatalnak és idősnek: katolikus, reform átus, ortodox vallásuaknak). 7 komputer van. Az okta­ tást 5, végzetséggel ren­ delkező tanár tartja: Ráduly István, Perczi Edit, Sütő Éva, Bordi Anna-Mária, Fejes Februárban orszá­ gos Kolping találkozót tartottak* K épviselték a Ia$i. Ka r á n szebes, Gyulafehérvári egy­ házmegyéket, a Romai Katolikus és a Görög Katolikus egyházat. M inden hónap második keddjén este 7-kor Kolping találkozó van a Szent József plébánián. Az épülő kolpingház anyagi támo­ gatásához hozzájárul az Országos Kolping Tanács (KOR) húszezer márkával három részletben. III: Hibaigazítás: A Damaszkusz című roekopera nem Szt. Ágoston, hanem °Szt. Pál életét mutatta be.

V A G Y Mire gondolsz, ha: 1. Fiatal férfi arcával a falnak dőlve áll: a. valószínűleg részeg b. meghall egy közeli hozzátartozója c. elhagyta az élettársa d. nem érdekel 2. Valaki magas híd párkányáról készül leugrani: a rekordot akar megdönteni b. /eltűnési viszketegség c. öngyilkosságra készül d nem is érdekel 3. Nem hozzák a m egrendelt kávédat: a. elfelejtették b. cukkolni akarnak c. nem tudják, hogyan m ondják meg, hogy nincs kávé (L felállsz és elmész, m ert nem érdekel

7. Sötét utcában atléta termetű fickó megkérdezi az időt: a. próbára akarja tenni a nyelvtudásodat b. beléd akar kötni c. randira siet, de nincs órája d nem érdekel, magánügy 8. Nyakkendős, zakós, de papucsos úriem­ ber áll melléd a buszmegállóban: a. szórakozott b. nem fu to tta pénzéből cipőre is c. tú l kényelem szerető d nem érdekel, mindenki olyan, amilyen 9. a. b. c. d

Valaki a stoplám pára mászik: keres valakit a tömegben érdekli a lámpa működési elve m ost akarja legyőzni a tériszonyát ha nem esik rád, nem érdekel

10. M agában beszélgető figurával találkozol: a. színész és szöveget tanul b. farizeus és hangosan imád­ kozik c. szórakozott d nem érdekel, úgyis nagyot hallasz 11. T ört ívű parabola alakú pályagörbét követve közeledik feléd egy srác: a. matróz b. részeg c. egy kommandós film et nézett meg, s fél, nehogy aknára lépjen d ha nem megy neked, nem érdekel Pontozás: a - 4 pont, b - 3 pont, c - 2 pont, d - 1 pont

K i é r t é k e l é s :

11-18 pont: Nálad nyugisabb ember még nem 4. Kiállják a vonaton az utadat: született. Te nem is akarod megismerni az Kéred, hogy engedjenek el, de em bereket. Eléggé el vagy magaddal. nem történik semmi: Téged aztán nem lehet zavarba hozni. a. nem hallja az illető De ne hidd, hogy te vagy a világ b. nehéz a közepe. felfogóképessége 19 - 26 pont: Egy pár embert c. merő gonoszság a ismersz, de ez még nem min­ részéről , ‘fi, Nagy József, tanár: den. Ha részeg egy tiszt, Az éjszaka hárornkülönböző ágyban aludtam. d nem érdekel és attól még nem részeg a Izsák elveszi feleségül Rebekát, és kegyetlenül szaporodnak tovább. visszafordulsz katonaság. Ha több pon­ Megmondta Mózesnek, hogy Ö a Jehova. tot akarsz elérni, gyere Ahányszor kijárok hétvégén, rájövök, hogy szép az élet! Kár, hogy nem jösztök velem... 5. Kirívóan teológiára, s rájössz, Ez Isten, hé .. .! -m ondták a zsidók, mikor megszabadultak. öltözött fiatal hogy soha semmi se Bélyeget tettek a fenekére és úgy tették fel a postára szent Pálnak és Barnabásnak az antiochiaiak. lány hangos elég logikus. kacagással Dr. Székely Dénes, tanár: 27 - 39 pont: Mért sétál el előt­ Egészen biztos, hogy Jézus nem szenvedett volna és nem halt volna meg, ha nem született volna meg kell ennyire ted: Az Egyház a Szentlélek eljövetelével született meg az első Pünkösdkor, és azóta semmi sem történik kategóriákba sorolni a. eszébe az Egyházban. az embereket ? Lehet, jutott egy Katolikus misszió: ...úgy hirdetni az evangéliumot, hogy a négerből jó katolikus legyen, és még ráadá­ hogy te egy kicsit vicc sul üdvözüljön is. m ásképp reagálsz, b. eszelős Egyháztan: Képzeljük magunk elé az egyházpiramist. M inden fölött itt van esetleg az Isten, de mint a többség. Tetszik hülye mindenképpen itt - a tetején - a pápa. az egyéniséged, de c. extrém meg­ vigyázz, ne légy túl kri­ Kádár Miklós, negyedéves: nyilvánulás Ennek a bizonyos pápának ez a bizonyos joga... tikus másokkal. d nem érdekel Nem tudunk összeegyeztetni nukleáris dolgokat a dolgokkal. 40 - 44 pont: Azt hiszem, Felkeresztelték Jézust a keresztfára. végig se csináltad a tesztet, 6. Egy férfi az utcán hanem a legnagyobb üldöz egy másikat: Veress Sándor, negyedéves: 40 napig (?) csavarogtak a zsidók a pontszám okat érő válaszokat a. rendőrségi akció pusztában. szedted össze. Van neked ízlésed ? b. valószínűleg elszámolnivalójuk van Tamási Zsolt, negyedéves: c. sportolók Ismeritek ezt a könyvet ? - Jó ez nektek... d nem érdekel, téged nem üldöznek gyűjtötte: Tamási Zsolt Ciorba Mihály /-

Kedves titársunk voltál lap olvasásai 4 folyamán, ahogyan j is ú titársad | kívántunk lenni | ugyanazon id ő b e n ,! l^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ f iÉ É H H p P B T n i e g á lI á s r a , k é s z te tn i! Téged, kikapcsolni egy ■ ^ J H | ^ ^ 9 N i ||^ f i |^ É ^ V p e r c r e m indennapjaid- JÉ '•• hói, adni egy d a r a b o tS rs, ^ : a világból ú g y ,B í f c . ^ ' ^ ^ p ^ ^ ^ j j j T a h o g y a n látjuk és egy á lo m - S P I I ^ ^ M g g H p m i o l , ahogyan azt m egálm od-9 ^ :<* P P p l i H ^ ^ ^ ^ ^ t u k mi, mindazok, akik e szám mm. rehozásánál bábáskodtunk. B | 1,^ jó volt dolgozni ezen az §11 jm f n W H L T ^ fú js á g o n . Szinte azt mondhat-MHB ^ ^ ■ r nánk’ hogy ima volt, az, ahogyan J | m ^ ': ™ együtt voltunk itt egy hétig egymás-\7*S Ty ra utalva, egymástól tanulva, ■ ^S Ü T egym ást s magunkat egyre inkább«!?? ^ m e g i s m e r v e . Együtt virrasztottuk á t ^ W ezeket az éjszakákat, melyek születésük *5» j pillanatában felejth etetlen n ek já^ É ígérkeztek, s most, elmálásukban s e m B |||f ^ B É yves/ítcnek frisseségükből. Lassan rá n k fl W köszönt a vakáció, a szerkesztőség kiürül, sfl rád bízzuk m unkánkat. Míg ú jra § |H B | t e y találkoznánk egy újabb számban, jó v a k á - ^ ^ B ■rciózást, kellemes nyarat kívánunk Neked. |H h H | W Nemes István, Czikó László, Ja k a b o sS v Barnabás, Kabai Zsolt, M árton István, Tamási H ' Zsolt.