ötórai tea
ZALAEGERSZEGI 7 NAP
| 2016. április 15. |
9
Beszélgetés Majer Piroska intézményvezetővel
„A szorgalmas munka mindig meghozza gyümölcsét” Majer Piroska több mint 10 esztendeje aktív résztvevője, szervezője Zalaegerszeg kulturális életének, ettől az évtől kezdve pedig a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem vezetője. Így a könnyűzene után alkalma nyílt megismerkedni a komolyzenével is. n Sárvári Viktória
Beszélgetésünk körülményei rögtön művészies jelleget öltenek: a Zsinagóga emeletén foglalunk helyet, azon a kanapén, amely az Egerszegi Páholy központi figurája, nemrégiben Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter koptatta ugyanezen szövetet.
– Mikor derült ki, hogy a művelődésszervezés, a kultúra lesz az a talaj, amin megveti majd a lábát?
lágában üzletvezetőként, egy teljesen más közegben, abszolút profitorientált szférában. Közben pedig pályázatíróként is tevékenykedtem, egy évig. Ez egy valóban ingergazdag, mozgalmas időszak volt, tele tapasztalattal és tanulsággal. Majd 4 év múlva hazahúzott a szívem Zalaegerszegre, itt pedig belecsöppentem a kulturális életbe, ami alapjaiban volt más, mint az eddigiek.
– Könnyen beilleszkedett a rohanó, leigázó tempóban ha– Egy kicsit mindig későn ladó nagyvárost követően Zaérő típus voltam, 18 évesen laegerszeg kissé lassabban még nem nagyon volt kialakult csordogáló életébe? elképzelésem arról, hogy mi szeretnék lenni. Mivel többgenerációs pedagóguscsaládból származom, így a Tanárképző adott volt, Szombathelyre jelentkeztem, német nyelvtanári szakra. Ott valamiképp elkapott a gépszíj, könnyen ment a tanulás, s sorra vettem fel a szakokat, lépcsőzetes rendszerben. Elvégeztem még az olasz nyelvtanári és a kulturális menedzser szakot, 1–1 év csúsztatással, illetve szereztem egy európai uniós szakértői oklevelet, úgy belejöttem, hogy négy diplomával zártam a felsőoktatási tanulmányaimat. Az korán kiderült, hogy elsősorban a humán tárgyak érdekelnek, mint a történelem, a nyelvek, ez pedig hozta magával a többit.
– Igen, bár az elején valóban furcsa volt, hisz a fővárosban megszoktam a dinamikus életvitelt, kellett egy kis idő, míg átálltam, lenyugodtam, viszont abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy a pályázatírás megmaradt. A két világ kiegészíti egymást: a kultúra egy alapvetően nagyon elvont, nagyon plasztikus, szubjektív világ. Tökéletesen ellensúlyozza a pályázatírást, ami egy kőkemény, hűvös precizitással megtervezett tevékenység. A kettő mezsgyéjén lavírozok a mai napig, mindkettőben megtalálom magamat.
– Miután hazaköltözött, rögtön a VMK gárdájához csatlakozott?
– Miként vezetett az út az első munkahelyig a diplomá– Igen. Egy véletlen folytán kat követően? kerültem oda, adott volt a kul– Mikor 25 évesen végeztünk a főiskolával, a fiatalkori kíváncsiság és persze nagyravágyás Budapestre vonzott bennünket a barátnőimmel. Ekkor kezdődött számomra a nagybetűs élet, hiszen ha az ember felkerül egy nagyvárosba, ahol nincs meg a kapcsolati hálója, nincsenek ott a szülei, akikhez hazaszaladhat, ha bármi történik, ott egyedül kell megállnia a helyét. Sikerült a fővárosban elhelyezkednem a mobilkommunikáció vi-
turális menedzser diploma, illetve a pályázatírás, s a pozícióban, amelybe belecsöppentem, rögtön mindkettőt hasznosíthattam.
– Ma pedig már a Zsinagóga vezetője. Ez megint egy merőben más feladat, mint az eddigiek, vagy át tudja örökíteni az elmúlt 10 év tapasztalatait, míg a VMK csapatát erősítette? – Természetesen, hisz eddig is rendezvények és kiállítások szervezésével foglalkoztam,
itt talán a zenei vonulat az, ami új, ezzel ismerkedem most, de nagyon élvezem. A VMK-ban a könnyűzenei műsorok palettája volt széles, itt pedig a komolyzenei irány a főszereplő. Lehet, hogy annak hatására, hogy idekerültem, most valahogy közelebb érzem magamhoz a klasszikus zenét. Mi a testvéreimmel alapvetően polgári, konzervatív nevelésben részesültünk, s bár elvárás lett volna a zongoratanulás, ezt
kákkal, az embernek megdobban a szíve, ha hazajön. Én is így voltam vele, ez fontos, főleg, ha valaki családot tervez.
– Akkor minden bizonnyal a családtervezés is nagy szerepet játszott ebben, ami aztán azóta meg is történt, hisz két gyönyörű gyermek édesanyja. – Abban az évben házasodtunk össze a férjemmel, mikor hazaköltöztem, de ismertük
hogy egy nap 14–16 órát is dolgozom, ilyenkor természetesen a férjem az, aki tehermentesít, ő foglalkozik a gyerekekkel, s ellátja az otthoni teendőket. Nálunk kiválóan működik ez az egyenletes feladatmegosztás, így nagyon szerencsésnek érzem magam. Természetesen a nagyszülőkre is bármikor számíthatunk. Társadalmi munkát is rendszeresen végzek: 2 egyesületben is ellátok titkári teendőket és a szívemhez közel álló témákkal kapcsolatos megkeresésekre soha nem mondok nemet. Így például örömmel tölt el, hogy az önkormányzat Női Esélyegyenlőségi Munkacsoportjának vezetőjeként számomra fontos ügyet képviselhetek.
– Kit tudna kiemelni az életéből, akitől, úgy érzi, hogy sokat kapott fiatalkorában, ami előbbre vitte az útján? – A szüleimen, nagyszüleimen kívül igen, volt egy tanárom a gimnáziumban, aki bár sajnos csak 1 évig tanított, mégis rendkívül inspirálóan hatott rám: Kocsisné Németh Erika, most a Zrínyiben pedagógus. Szerintem sok tanár rá sem eszmél, hogy mekkora felelőssége van a gyerekek pályára állításakor. S itt most nem feltétlenül gondolok nagy dolgokra, elég akár egy mondat, ami lökést adhat. Erika ilyen volt, megjelent, s csak annyit mondott: „Íme, egy szuper képességű osztály, evidens, hogy mindenki főiskolára vagy egyetemre megy toMajer Piroska: „A család az az alap, amely biztos, megnyugtató hát- vább”. Ez pedig számunkra a továbbiakban nem is volt kérteret adhat egész életünkben” FOTÓ: SERES PÉTER dés, egyfajta tartást, lendüleazonban akkor flegma ka- egymást korábban is. Tulaj- tet adott. maszként rettentő unalmas- donképpen ő volt az egyik oka – Van olyan alapgondolata, nak tartottam. Ma persze már a váltásnak. Most már 12 éve sajnálom, most érzem, milyen vagyunk házasok, Marci 10 melynek mentén mindig igyefantasztikus lehet eljátszani éves, igazi örökmozgó, eleven kezett élni, amit a gyermekeiBeethoven Holdfény szonátá- fiú, a foci a mindene, de jöhet nek is igyekszik továbbadni? ját például. bármilyen sport, egyiket sem – Úgy érzem, hogy ebben a veti meg. A kislányunk, Míra 7 – Lokálpatriótának tartja éves, jövőre megy iskolába, rohanó, vibráló, állandóan válmagát, aki azért jött vissza Za- egyelőre a színészi képessége- tozó világban a legfontosabb laegerszegre, mert ez az ottho- it csillogtatja, hogy merre in- érték a hűség. Társhoz, a munkához, az értékeinkhez, minna? dul majd, az a jövő kérdése. denhez, ami fontos. A család – Igen, miután Budapestre – Mennyire lehet össze- az az alap, amely biztos, megköltöztem, az elején nagyon egyeztetni az anyai teendőket nyugtató hátteret adhat egész klassz volt a nyüzsgő életmód, a feladataival? Hisz ez megint életünkben. Amiben alapvetőde 4 év után éreztem, hogy csak nem az a fajta munka, en hiszek, az a munka. Dolgozkezd sok, fárasztó lenni. Akik amit 8 órát követően lerak az ni, „iparkodni”, szorgalmasitt élnek, talán nincsenek is tu- ember, mint egy zsákot. nak lenni – én is ezt hallottam mindig otthon –, annak előbb datában, hogy ez a leggyönyörűbb vidék Magyarországon, – Valóban sok az estébe, éj- vagy utóbb, de mindig megvan erdőkkel, dombokkal, zöld lan- szakába nyúló program, van, az eredménye.