ötórai tea
ZalaegersZegi 7 nap
| 2015. február 20. |
9
Beszélgetés Nothoff Ingriddel, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjével
„Teljes mértékig zalainak, zalaegerszeginek érzem magam” Fejlesztő pedagógusnak tanult, majd bemondó lett, írt két könyvet, vezetett műsort, most pedig a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. Ő Nothoff Ingrid. Nos, a fent említett versenyből választotta ki őket, így – Hogy jut eszébe egy cop- lettem hírszerkesztő.
n Novák-Sárvári viktória
fos, babázó kislánynak, hogy rendőr legyen?
– Hogy került középpontba a rendőrség, a bűnügyi mun– Tulajdonképpen én gye- ka?
rekkoromtól kezdve imádtam a krimiket, de elsősorban újságíró szerettem volna lenni. Már kicsi gyerek koromban is újságokat szerkesztettem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy általános iskolás koromban kivágtam az újságcikkeket, átírogattam őket, összetűztem kockás lapokat és az volt az én újságom. Később, a középiskolában már fontolgattam, hogy a Rendőrtiszti Főiskolára megyek, apukám szerette volna, anyukám viszont nem annyira támogatta, úgyhogy végül is fejlesztő pedagógus lettem. Azonban mindössze egy évet tanítottam, bár nagyon szerettem ezt a munkát, enyhén fogyatékos gyerekekkel foglalkoztam egy iskolában. Akkoriban egyébként én már dolgoztam a Bács-Kiskun megyei napilapnak. Mindeközben az életem úgy hozta, hogy Pestre költöztem. Ott pedig elmentem egy újságíró-iskolába, amely a MÚOSZnak (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) hivatalos újságíró-iskolája, ahol ösztöndíjas voltam. Akkor indultak a riporter kerestetik versenyek is, ahova végül az iskola delegált.
– Valahogy mindig úgy adódott, hogy a bűnügyi anyagok kerültek hozzám. A szerkesztők ezeket a témákat adták, persze, mert ehhez volt affinitásom. A tizenöt év alatt, míg a magyar televíziónál voltam, addig főleg ebben a témában dolgoztam. Az egykori Kék Fény adásnak a reggeli híreit mondtam, és onnantól kezdve maradt kizárólag a bűnügyi terület. De nem bánom, mert a politika nem áll hozzám közel. Ez egyébként nagyon sok feladattal járt, ki kellett építeni a jó kapcsolatokat a rendőrökkel, én pedig szerencsére nagyon jól beépültem a rendőrségre, persze jó értelemben véve. Ez viszont azzal is járt, hogy nagyon sokszor kaptam olyan infót, hogy ha egyszer megírtam volna, akkor nagyot dobok vele, de elvesztem a bizalmat. Szerencsére nag yon sok rendőri vezetővel jó barátságot kötöttem és ez lett a fő szakterületem.
– Mélyebben is sikerült beleásni magát a bűnügyek világába?
– A k koriba n tör tént, hog y megláttam eg y hirdetést, miszerint sajtófőnököt keresnek eg y minisztériumba. Megpályáztam, de az utolsó pillanatban, mert úg y voltam vele, hog y ha oda behívnak és sikerül, akkor az a sorsom, hog y befejezzem a tévézést. Eltelt nag yon sok idő, vissza se írtak, úg yhog y úg y gondoltam, hog y ez nem jött össze, aztán eg yszer csak
– Mikor született közben a szélt az ügyben nyomozó második könyv? rendőr, egy helyszínelő, aki – Az 2009-ben készült, és nagy port kavart. A móri mészárlásról írtam. Aki lőtt, tehát ölt a bankban, Nagy László írt a börtönben egy naplót, amiről senki nem tudott. A felesége keresett meg, hogy két újságíró közül engem választott a férje, nekem adja oda, hogy írjam meg. Ebben részletesen leírta a bank-
egyik, az első 2005-ben jelent meg, A bűnüldözés rabjai címmel. 18 „zsaruról” szól, köztük van Pintér Sándor, illetve több más híres rendőr, a móri ügy vagy a Whiskysrabló. Közben pedig továbbra is a televíziónál dolgoztam, többek között a Tetthely című műsort vezettem.
– Hogy lett Budapestből Zalaegerszeg? – Az elhunyt zalai főkapitányt, dr. Fülöp Valtert ismertem már régebb óta, sokat dolgoztam vele együtt és jó baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Amikor pedig a BRFK-ra kerültem, akkor ő volt a bűnügyi helyettes, neki segítettem jobbára, az ő anyagait készítettem elő. Amikor 2012. szeptember elsejétől Zala megye rendőrfőkapitánya lett, akkor megkérdezte, hogy dolgoznék-e vele, amire rávágtam az igent.
– Mit mondott akkor az a szó, hogy Zalaegerszeg?
Már kicsi gyerek koromban is újságokat szerkesztettem. Ezt úgy kell
– Lelkesen fogadta a lehe– Igen, írtam is két könyvet elképzelni, hogy általános iskolás koromban kivágtam az újságciktőséget? ezzel kapcsolatosan. Az keket, átírogattam őket, összetűztem kockás lapokat és az volt az én – Nem, nagyon nem akartam menni, mert akkoriban még olyan idealista gondolataim voltak, hogy majd a Nők Lapjánál dolgozom és semmiképpen nem akartam tévés lenni, inkább az írott sajtót kedveltem. Ugyanabban az időben indult az A3-as csatorna, amit Gyárfás Tamás csinált, és oda kellettek neki gyorsan szerkesztők.
ott volt, illetve a gyilkos felesége. A könyvnek egyébként a megfilmesítési jogát is megvásárolták már, eg yszer majd viszontláthatjuk a filmvásznon.
újságom
még is megkerestek. Íg y lettem a Szociális és Munkaüg yi Minisztérium sajtófőnöke. Annyira nem állt közel hozzám, bár nag yon szerettem ott csapatot építeni és ott ez volt a feladat. Végül aztán Tóth Tamás, Budapest rendőrfőkapitá– Mi volt a következő állo- nya hívott 2010-ben a rendmás? őrségre.
Fotó: SereS Péter
beli tettét. Ez azért is volt érdekes, mert akkor még újságíró voltam és úgy hozták ki nekem a börtönből, hogy senki nem tudott róla. Ezzel a naplóval pedig bementem a rendőrségre, természetesen nagy meglepetést okozva. Ez később jelentős segítség volt a bírósági per során. Végül a könyvben ezenkívül be-
– Őszintén szólva soha nem jártam előtte itt, nem tudtam semmit Zalaegerszegről. Az első benyomásom végül az lett, hogy gyönyörű. A nyári arcát láttam először és nagyon szépnek találtam, teljesen lenyűgözött. Persze Budapest után kicsit lassabbnak tűnt, ott minden pörgősebb, itt az elején az is hosszú időnek tűnt, míg kihozták a kávét. Majd az volt még megdöbbentő, hogy délután öt után nem nagyon lehet hivatalos ügyeket intézni. Soha nem gondoltam volna, de anynyira megszerettem, hogy már teljes mértékig zalainak, zalaegerszeginek tartom magam. Nagyon jó dolog, hogy barátokat is találtam itt, a jövőmet pedig szintén itt tervezem. Szeretem a fesztiválozó Egerszeget és nagyon megszerettem a téli, esős, borongós arcú várost is. Azért hoztam is magammal valamit, a jótékonysági sütiárusító akciónkat a fővárosból. Szerencsére egyre népszerűbb és jó látni, hogy a jó példa bizony ragadós.