ötórai tea
Zalaegerszegi 7 nap
| 2014. január 17. |
9
Győrffyné Könczöl Tímea nem álmodott nagy koncertekről, a tanítás, a tudás átadása motiválja
Ha jó a hangulat, örömteli a munka is Gőzölög a forró tea, halk zongoraszó szűrődik át a falakon – ideális hangulat egy kellemes csevegéshez muzsikáról, elhivatottságról és arról, hogy csak közösségben, másokkal együtt lehet igazán örömteli, jó szakmai munkát végezni. Győrffyné Könczöl Tímea számára a jelenlegi a tizedik tanév, amit a Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény élén kezdett. n Péter Gyöngyi
A zene egyetemes nyelv, de vajon kik szeretnék elsajátítani napjainkban? Mit jelent ma, jelen van-e a c saládok életében? Erről is beszélgettünk Győrffyné Könczöl Tímeával. – Azt tapasztalom, hogy a családi tradíció fontos e tekintetben: rengeteg olyan diákunk van, akinek a szülei, nagyszülei is tanultak hangszeren játszani. Ugyanakkor sokan, akik maguk nem tanultak zenét, keresik, kutatják, mihez lesz majd affinitása a gyermeküknek, ezért jönnek el hozzánk, s hozzák el csemetéiket – említette a zeneiskola igazgatója. – K orábban Muzsikáló családok címmel indítottunk koncertsorozatot, de a k özösségi oldalakon mostanában is gyakran látok olyan fotókat, amelyek a szülők és gyermekeik közös muzsikálását mutatják. Ezeknek a fellépéseknek megannyi pozitívuma van, mindenekelőtt az, hogy ilyenkor egymásra figyelnek a családtagok. A munkánknak nemcsak az a lényege, hogy valaki megtanuljon hangszeren játszani, hanem az is cél, hogy aztán hasznát vegye a tudásának, örömét lelje a játékban.
– Az ön esetében honnan az indíttatás: családi hagyomány vagy útkeresés? – Pacsán születtem, ott is tanultam, zenei előképzőn kötöttem szoros barátságot a muzsikával. Saját elhatározásból jelentkeztem a kurzusra, szüleim nem is tudtak róla. Igaz, a családban jelen volt a zene: édesanyám hegedült, így tulajdonképpen természetes volt, hogy kövessem a példát, miként az is, hogy az én gyermekem is tanuljon zenét – korán, már hároméves korától „fertőztem”, zongorázott, énekelt, sok pozitívumot kapott mindettől, nyitott mindenféle műfajra. Unokahúgaim szintén követték a példámat, ők
is zongoráztak. Én ötödikes lehettem, amikor először megfogalmazódott bennem, hogy zenetanár szeretnék lenni. Félve mondtam meg a tanáromnak, tartottam attól, hogy úgy véli, elérhetetlen számomra ez a cél, de komolyan vette az elhatározásomat és végig segített a megvalósításában. Ő Sabján Edit, akinek nagyon sokat köszönhetek, ő sz erettette meg velem igazán a muzsikát, amely átszövi mindennapjaimat, nem is tudnék élni nélküle. Örömömben, bánatomban is leülök a zongorához. Intézményvezetőként pedig arra törekszem, hogy minél szélesebb körben adjuk tovább a muzsika nyújtotta élményt.
Győrffyné Könczöl Tímea: – Nem vágyom el innen, itt szeretnék megöregedni. ni, személyfüggő is, hogy megszereti azt a diák vagy sem. Fontos, hogy legyen a t anulónak sikerélménye, hogy tudja, értse, mit játszik. Legfőbb feladatomnak azt tartom, hogy felkészítsem felvételire azokat, akik a zenei pályát választják. Az ő sikerük számomra ugyancsak siker, örülök, ha a munkám eredményre vezet.
vás volt, rengeteg pályázatot készítettünk, helyit és országosat, az eredmények pedig további lendületet adtak. Ha kudarcot éltem meg, levontam a következtetéseket.
– A s iker közös, a k udarc egyéni? Fontos, hogy csapatban dolgozzon?
– Gyermekként nem á lmo– Az ötleteimet mindig megdozott zsúfolásig megtelt, ha– Egy intézmény élén azért osztom a kollégákkal, nem talmas koncerttermekről? másféle feladatok is adódnak. mindegy ugyanis, tudnak-e
azokkal azonosulni. Fontos a – Nem, sosem vágytam pódi– Megjártam a r anglétrát, közös cél, az pedig az én feleumra. Talán azért, mert peda- ennek örülök is, mert így meg- lősségem, hogy anyagi, erkölgógus családból származom, ismertem a munkafolyamat csi támogatásokat megszerezígy bennem is nagyon korán minden fázisát. Először tan- ve el tudjuk érni azt. Ha jó a megfogalmazódott, hogy vala- szakvezető voltam, aztán hat hangulat, ha a k ollégák, diámikor majd tanítok. Kisgye- éven át igazgatóhelyettes, és ez kok, szülők is érzik, hogy értük rekként gyakran eljátszottörténnek a dolgok, akkor tam, hogy tanár vagyok, könnyebb, örömtelibb a Győrffyné Könczöl Tímea Pacsán véközépiskolásként aztán ki munka. A nemrégiben kagezte általános iskolai tanulmányait, is próbálhattam, milyen ez pott Zalaegerszegért díj is Szombathelyen zeneművészeti köa valóságban. Visszamena kollektív működésnek zépiskolába járt, majd Debrecenben tem a régi iskolámba és köszönhető, azoknak a szerzett diplomát szolfézs – zeneelénekórát tartottam, minmunkatársaknak éppen mélet – karvezető szakon. Továbbdenféle pedagógiai ismeret úgy, akik az elmúlt évekképzéseken rendszeresen frissítette, nélkül. Jól éreztem magam ben dolgoztak velünk, mint frissíti tudását. Elvégezte a BME közabban a sz erepkörben, az azoknak, akik jelenleg is oktatási vezető szakát. motivált később is, hogy totanítanak. Az intézmény vábbadhassam azt a t u1995-ben egyébként már dást, amit életem során megkapta ezt az elismemagamba szívok. Úgy hiszem a tízedik tanévem igazgató- rést, nagy büszkeséggel tölt el, egyébként, az ember sok min- ként. Valóban más szerep ez, hogy másodjára is odaítélték. dent hoz magával otthonról. nagy lendülettel vetettem bele Öröm, hiszen figyelnek ránk, Pályám elején voltam karveze- magam. Rengeteg közös ter- mindenki erőt meríthet ebből. tő is, de igazából oktatni szere- vünk volt és van a kollégákkal, Úgy érzem egyébként, hogy a hiszen meggyőződésem, hogy támogatottságot mindig megtek, szolfézst… kiváló szakmai munkát csak jó kaptam, közvetlen, nyitott em– … ez a tantárgy az ifjak iga- munkakörülmények között le- ber vagyok és törekszem rá, zi „mumusa”, nem? het végezni. Nagy gondot fordí- hogy jó kapcsolatokat építsek tottunk éppen ezért a környe- ki minden téren. – Éppen az jelenti a kihívást, zetünkre, az épületre, a hang– Zeneiskoláról lévén szó, az hogy ne érezzék annak a gye- szerparkra, a szakmai feltéterekek. A kötelező tantárgy ok- lek megteremtése mellett a is fontos, hogy a diákok időről tatását is érdekessé lehet ten- képzésekre. Minden nap kihí- időre közönség elé is lépjenek.
Fot ó: Ser es Pét er
– Az alappillér az oktatás, arra épülhet minden más. Minden iskola életében jelen vagyunk, ahonnan járnak hozzánk gyerekek, de ott vagyunk a város művészeti együtteseiben, a színház zenekarában, vagyis nem csupán az oktatás a feladatunk, hanem az is, hogy aktív szerepet vállaljunk a város kulturális életében. Legközelebb a magyar kultúra napján a leánykarunk ad koncertet. Sok hasonló megtisztelő felkérés érkezik hozzánk, tehát ismerik a munkánkat.
– Az emberek nagy része azt mondja, a zene jelenti számára a kikapcsolódást. Az, aki egész nap zenével foglalkozik, milyen elfoglaltságot választ? – Szeretek olvasni, rejtvényt fejteni, kirándulni, moziba vagy színházba menni, és szeretek főzni. A család összetartása is szerepem, de ezt sem feladatként élem meg, ahogy a szakmám kihívásait sem. A kettő jól kiegészíti egymást.
– Pacsán született, hosszú évek óta Zalaegerszegen él. Megtalálta itt a helyét? – Életem, tanulmányaim során keresztbe-kasul bejártam az országot, 1987-ben Guerra Gusztáv igazgató invitálására jöttem Zalaegerszegre. Családot alapítottam, barátokra leltem egy élhető városban, amelynek utcáin nem tudok úgy végigmenni, hogy ne találkozzam ismerőssel, érdeklődővel. Nem vágyom el innen, itt szeretnék megöregedni.