ötórai tea
Zalaegerszegi 7 nap
| 2013. december 13. |
Orbán Veronikával, aki volt Zala Szépe és Miss World Hungary, ám a Maldív-szigetekről is Zalaegerszegre vágyott
„Éreztem, ahogy kiteljesedik az életem” Nem szédítette meg a csillogás, és, noha ízelítőt kapott abból, milyen lehet az élet a világ mesebeli tájain, örökös napsütésben, pálmafák árnyékában, – kis túlzással – Zalaegerszegről, egy kis fodrászüzletről és boldog családi életről álmodozott Barbadoson, a Maldív-szigeteken és Dominikán is. Az idei advent, a karácsonyi készülődés pedig pontosan olyan Orbán Veronika számára, amilyenre mindig is vágyott. n Péter Gyöngyi
Kilenc hónapos, és mosolyával alighanem mindenkit levesz a lábáról az ifjabbik Tamási Gábor. Súlyzókat ugyan egyelőre nem emelget, de a sok különleges szerkezet izgalmasnak tűnik számára, és már otthonosan mozog a zalaegerszegi konditeremben, amelynek egyik irányítója, trénere az édesapja, Tamási Gábor. – Ha tehetjük, meglátogatjuk, hiszen míg ideérünk, nekünk az eg y kellemes séta, amelynek a vége egy kellemes találkozó az apukával – említette Orbán Veronika, aki 2001-ben nyerte el a Zala Szépe, három évvel később a Miss World Hungary címet, szerepelt a Miss World kínai világdöntőjén, a Miss Universe Hungaryn, de több törökországi szépségversenyen is.
– A megmérettetéseknek köszönhetően rengeteg csodás helyre eljutott, de azt mindig hangoztatta, hogy a zalai megyeszékhelyen érzi igazán otthon magát. Sosem esett kísértésbe? – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de sosem felejtettem el, mi az alapvető célom. Szeretek utazni, jó volt járni-kelni a világban, de csak azzal a tudattal, hogy aztán visszatérek: azt mindig tudtam és az mindig fontos volt számomra, hogy hazavárnak. Meglehetősen röghöz kötött vagyok, a megszokások rabja, ragaszkodom az emberekhez, a helyekhez, a tárgyakhoz. A kínai világversenyt is rosszul viseltem, nekem túlságosan hosszú idő volt az a két hónap, amit egy idegen nagy-
városban töltöttem, távol azoktól, akiket szeretek. Ráadásul nem sokkal ezt megelőzően jöttünk össze Gáborral. A konditeremben ismerkedtünk meg, ahova a barátnőmmel mentem. Szerelem volt első látásra, tizenegy éve vagyunk együtt. Kiegészítjük egymást, kisfiunk születése pedig tovább erősített a kapcsolatunkon. A feladataim egy időben Budapesthez kötöttek, ahol mindvégig azt éreztem, hogy az emberek csak elmennek egymás mellett. Én szeretek elbeszélgetni a boltban, számomra nem jelent terhet, ha érdeklődnek a hogylétem felől, inkább jólesik. A környéken, ahol lakunk, szinte mindenki ismer mindenkit: hozzám ez az életforma áll közelebb. Kipróbáltam, amire a legtöbb lány vágyik, megtapasztaltam, milyen szép ruhákat viselni, azt, milyen a csillogás, aztán hazajöttem, következhetett az esküvő, és beálltam a fodrászüzletbe.
vatásban a számításom. A vendégek jól fogadtak, volt, aki elmondta, hogy másnak gondolt, kellemesen csalódott bennem azáltal, hogy természetesnek, közvetlennek talált. Kisfiam születése előtt két hónappal hagytam fel a fodrászkodással, akkor már együtt derültünk a vendégekkel azon, odaférek-e még a hasamtól a hajmosóhoz... A súlygyarapodással amúgy egy percig sem foglalkoztam, és amit felszedtem a kilenc hónap alatt, azt gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt le is adtam. Sosem voltam olyan boldog, kiegyensúlyozott, mint abban a kilenc hónapban, éreztem, ahogy kiteljesedik az életem. Mondják is, talán ennek köszönhető, milyen nyugodt és vidám babánk lett. Jó alvó, két hónapos kora óta vé-
Orbán Veronika: – Azt hiszem, még sosem vártam úgy a karácsonyt, Fotó: Seres Péter mint idén ezt nagyon élvezi. Remek étvágya van, de sokat mozog, egyetlen percig nem marad egy helyben. Addig is jár keze-lába, amíg eszik. Ami a természetét illeti, tiszta apukája.
– Elégedettnek tűnik.
– Pedig nem voltam mostanában egzotikus úton, igaz, nem is vágyom rá. Viszont nemrégiben elmentünk hármasban gof rizni. Az fantasztikus volt! Azt hiszem, még sosem vártam úgy a karácsonyt, mint idén. Magam ké– Nem volt nagy szítettem ko a váltás? Mit szólszorút, feldíszítak a hölgyek, akik tettem az ablakoszépülni tértek kat, mindenhol be? fények, füzérek vannak. Igaza lett – Nem volt furany ukámnak, csa, hiszen amikor arról paugyanúgy embenaszkodtam, rek között dolgozhogy már nincs tam, mint korábolyan varázsa ban, gyakorlatilag számomra az üna pályán maradnepnek . Azt tam, csak éppen a Orbán Veronika és férje, Tamási Gábor között az ifjabbik mondta, akkor fomásik oldalon – Tamási Gábor, aki mindenkit levesz a lábáról Fotó: Seres Péter gom újra átélni a immár a háttérkészülődés izgalmunkából veszem ki a ré- gigalussza az éjszakát. Most mát, varázsát, ha gyermekem szem. Valahol ez talán jobb tanulta meg megmutatni, hol lesz... Anyósom pedig azt is, megtaláltam ebben a hi- van apa, anya, a lámpa, és szokta mondani, hogy mindig
kell cél, amiért érdemes felkelni, szükség van valamire, amiért közösen dolgozunk. Elértem, amire vágytam: szeretetben élek, van egy nagyszerű társam, vannak barátaim, megvan a kertes ház, ami már akkor szerepelt az elképzeléseim között, amikor 16 évesen Zala Szépe lettem. Van munkám, a munkahelyemre örömmel megyek, és mindezt megkoronázta a kisfiunk érkezése.
– Hogy tervezi a közeljövőt? – Két évig szeretnék otthon lenni, aztán visszamennék dolgozni. Az, hogy lesz-e majd kistestvér, a jövő titka.
– Hallgatva mindezt olyan, mintha egyenes út vezetett volna idáig. – Szerencsés csillagzat alatt születtem. Voltak persze nehézségek, de azt nem állíthatom, hogy sok kudarc ért volna, illetve nem problémaként éltem meg azokat. Talán a hozzáállásomnak is köszönhetem, hogy úgy alakulnak a dolgaim, ahogy. Semmit sem fogok fel tragikusan, azt sem, ha valami nem sikerül, elvégre úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna...