ötórai tea
veszprémi nap 2013. május 3.
Beszélgetés Balogh Elemér íróval, aki a második világháború után került Veszprémbe
Egy csendes lázadó Nemzeti ünnepünk, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából Balogh Elemér író kiemelkedő, a magyar kulturális életet gazdagító írói és újságírói tevékenysége, életútja elismeréseként a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült. Azóta, hogy 1994-ben a Napló főszerkesztőjeként nyugdíjba vonult, árnyas fák között, mint valami epikuroszi kertben, boldog azilumban él családja és a könyvek társasága nyújtotta biztonságban, ahová a közeli belváros zaja sem jut el, s legfeljebb csak beszélgetésünk töri meg a csendet. Sokan ismerik a családot, sokan ismerik a házat, melyet Györgydeák György is megörökített Veszprém épületeit ábrázoló lapjai egyikén. – Sorsom úgy alakult, hogy életem első része meglehetősen viszontagságos és keserves volt. Eredetileg felvidékiek vagyunk, egy Nyitra melletti kis faluban, Nagycétényben éltünk, ahol szüleim mindketten tanítók voltak. A második világháború után helyzetünk remény-
nekünk. Veszprém egyik legismertebb családja lettünk, s ez részben annak is köszönhető, hogy édesanyám gyerekek százait nevelte, tanította az első osztályban, apám pedig gimnáziumi és egyetemi tanárként nyelvet tanított. Kilencen vagyunk testvérek, s így sok ismerősünk is van. Bár több alkalommal is elüldöztek, kitiltottak innen, mert az akkor fennálló rendszerrel nem szimpatizáltam, szeretem Veszprémet, s nemcsak azért, mert az ország talán legszebb városa, de gyerekkori emlékeim már idekötnek, s az itt élő emberek barátsággal fogadtak. Amikor megkérdezik tőlem, hogy hová valósi vagyok, ugyan soha nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy veszprémi, hiszen a
NÉVJEGY Balogh Elemér 1938-ban Nyitrán született, s kisgyermekkorában települtek át Nagycétényből Veszprémbe, s itt járt a Lovassy László Gimnáziumba, de Székesfehérváron a József Attila Gimnáziumban érettségizett. 1956-ban felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, magyar–latin szakra. A forradalomban játszott szerepe miatt eltávolították az egyetemről, így azt csak 1964-ben végezte el. A diploma megszerzése után rövid ideig tanított a Kállai Éva Gimnáziumban, majd 1964-től 1975-ig a Veszprém megyei Napló munkatársa, rovatvezető. 1975-ben ellenzéki magatartása miatt el kellett hagynia állását és Veszprémet is. 1977–1980-ig a szolnoki Szigligety színház dramaturgja, 1981–1985-ig a Magyar Rádió osztályvezetője, 1985–89-ig szerkesztő a Magyar Közvéleménykutató Intézetnél. 1990–1994-ig a Napló főszerkesztője, s innen ment nyugdíjba. Hét önálló kötete jelent meg: Ússzatok halacskák 1975, Szépségverseny 1980, Csíksomlyói passió 1982, Kutyakomédia 1989, A semmi farka 1996, A rátóti királytalálkozó 2003, A tanár úr 2007. Felesége Gopcsa Katalin, két házasságából három gyermeke van, s a napokban született meg tizedik unokája. telenné vált, az ismert okok miatt a szlovák fajvédők mindenkit, aki magyarnak számított, igyekeztek elüldözni onnan. Bezárták a magyar iskolát, szüleim elvesztették az állásukat, s állandó fenyegetettségnek voltak kitéve. Megelőzve a kitelepítéseket, el kellett menekülnünk onnan. Így kerültünk Veszprémbe, s ez a város befogadott bennünket, otthont adott
szívem csücske Nagycéténybe húz, bár rokonaim sem élnek már ott. – Részben felvidéki kiűzetésünk miatt, részben pedig mivel azt a világot, ami utána következett, azt a szocializmusnak nevezett terrorállamot nem szívleltem, s vele számtalanszor összeütközésbe kerültem, kialakult bennem egy csendes ellenállás, amely rányomta bélye-
gét egész életemre. Ezekből az élethelyzetekből adódott, hogy a kiszolgáltatottság ellen mindig lázadoztam, bár soha nem kardcsörtető módon, szembenállásom inkább következetes, konok, de szelíd lázadozásokban nyilvánult meg. Ez volt az alapállásom, s ez tér vissza alapgondolatként, legtöbbször nem is tudatosan az általam legfontosabbnak tartott műveimben is. Első regényemben, az Ússzatok halacskákban, amely egy öregemberről szól, akit a családja bead egy szociális otthonba, ez a kiszolgáltatottság elleni lázadás az alapgondolat. De Jézus, akinek szenvedéstörténetéből a Csíksomlyói passió született, szintén egy szelíd lázadó, s ugyanez jellemezte Brusznyai Árpád alakját is, akinek A tanár úr című regényemben kívántam emléket állítani. A Csíksomlyói passiót, amely Balogh Elemér kétségtelenül legnagyobb hatású műve, s amelynek ősbemutatója Kerényi Imre rendezésében 1979ben volt a Nemzeti Színházban, több százszor játszották nagy sikerrel, s a társulat bejárta vele fél Európát Rómától Varsóig, Szófiától Le Havre-ig. Ez az előadás nemcsak szerzője nevét tette ismertté, de Erdélyre is még jobban ráirányította a figyelmet. – Amikor ez a darab készült, akkor én mint az Írószövetség ösztöndíjasa a szolnoki Szigligety Színháznál voltam dramaturg, s az ottani igazgató, Kerényi Imre ösztönzött a megírására, bár már az egyetemen Benedek Marcell szemináriumán foglalkoztunk ilyen témákkal. Soha nem a hírnévre vágytam, s nem nagyon foglalkoztatott soha, hogy milyen sikere van az írásaimnak, s talán csak diákkoromban képzeltem, hogy a költők váteszként mutatják az utat. De azt megtapasztaltam, s egészen biztos, hogy a Csíksomlyói passió, az egyes emberekre gyakorolt hatásán kívül egy szélesebb társadalmi szerepet is betöltött. Erdély akkoriban már bent élt a köztudatban, de Csíksomlyóra ez a passió irányította rá a figyelmet, s egyre többen látogattak el oda, s vettek részt a pünkösdi búcsún, amely mára már az egyik nagy nemzeti eseménnyé nőtte ki magát, ahová százezrek zarándokolnak.
Fotó: Zwicker
Bár mindössze hét művem jelent meg, de azt hiszem, ami bennem volt, s amit akartam, megírtam – vélekedik Balogh Elemér – Az utolsó nagyobb lélegzetű írásomban, A tanár úrban, amely nem dokumentumregény, hanem fikció, Brusznyai Árpád alakját mintáztam meg, aki az osztályfőnököm volt a Lovassy László Gimnáziumban, s aki döntő hatással volt az életemre. Mindig példaként állt előttem. Sokan újságíróként ismernek, de elsősorban írónak tartom magam, bár mindössze hét művem jelent meg, de azt hiszem, ami bennem volt, s amit akartam, megírtam. „Többre becsülöm a szép írásnál a szép életet, írni csak azért írok, hogy megkíséreljem
megfogalmazni, mit is tartok szép életnek...” – így fogalmazta meg Balogh Elemér ars poeticáját első kötetének fülszövegében. De vajon mit is jelent szép életet élni? – Alapvetően fontos, hogy az ember a lelkiismeretével el tudjon számolni. Gyerekkorom óta bennem él az a talán keresztényinek nevezhető szemlélet, hogy nem mindig a saját szempontjaink, a saját érdekeink a legfontosabbak, figyelembe kell venni a másik embert is. Életem legnagyobb élménye a családom, a gyermekeim. László Péter
VESZPRÉM MEGYEI JOGÚ VÁROS ORVOSI ÜGYELET MŰKÖDÉSI RENDJE, ELÉRHETŐSÉGE: KÖZPONTI ÜGYELET: 8200 VESZPRÉM, CSERHÁT LTP. 1. FELNŐTT SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS ÜGYELETI RENDJE: Telefon: 88/329-650, hétfő–péntek: 16.00 órától 8.00 óráig. Hétvégeken és ünnepnapokon: 8.00–8.00 óráig (24 órás folyamatos) HÁZI GYERMEKORVOSI SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS ÜGYELETI RENDJE: Telefon: 88/425-685, hétfő–péntek: 16.00 órától 8.00 óráig. Hétvégeken és ünnepnapokon: 8.00–8.00 óráig (24 órás folyamatos) FOGORVOSI SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS ÜGYELETI RENDJE: 8200 Veszprém, Halle u. 5/E. Telefon: 88/425-228. Kizárólag: hétvégeken és ünnepnapokon: 8.00–14.00 óráig. Fenntartó: Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata 8200 Veszprém, Óváros tér 9. Tel.: 88/549-273. Működtető: VMJV Egészségügyi Alapellátási Intézmény 8200 Veszprém, Szabadság tér 15. Tel.: 88/424-472.