James Forrester
belőle. A letartóztatással arra kényszerítené őladységét, hogy ráküldjön egy másik embert, aki végezne vele, ahogy ő Draperrel. Elment az utca végéig, és közömbösen visszanézett. Egy szolga gesztenyeszín pejlovat vezetett elő az udvarról, és szilárdan tartotta, miközben Draper átvette tőle a kantárt, majd a lépcsőfokról elrugaszkodva meglepő fürgeséggel szállt nyeregbe. Lóhátról még odavetett pár szót beszélgetőtársának, aztán búcsút intett, és elindult nyugat felé. Hazafelé tartott. Urquhart a nyomába eredt, szaporán lépkedett. Megtapogatta a kést az övében, a tőrt az ingujjában és a hosszú csövű, német keréklakatos pisztoly kerek markolatát a zekéje alatt. Remélte, hogy nem kell majd használnia. A zaj odacsődítené egész Londont. Követte áldozatát a Basinghall Streeten álló házáig. Négy emelet magas és háromablaknyi széles volt, az üvegtáblákat címerek díszítették. Várt pár percet, aztán vett egy mély levegőt, és amíg lassan kifújta, végiggondolta feladatát. Felment az ajtóhoz vezető pár lépcsőfokon, és bekopogott. Egy kopasz, térdnadrágos férfi nyitott ajtót. – Üdvözöllek. Sürgős üzenetet hoztam a gazdádnak. A kopasz férfi felfigyelt a skót akcentusra. – Más alkalommal, uram, azonnal szívesen fogadna, de sajnos mára azt az utasítást adta a gazdám, hogy ne zavarjuk. – Engem fogadni fog. Mondd meg neki, hogy üzenetet hoztam őlady ségétől. Ő parancsolta, hogy kérjem a gazdád segítségét. – Sajnálatomra, uram, nem szeghetek meg egy utasítást… – Nagyon engedelmes vagy, és ez dicséretre méltó, de nyomatékosan kérlek, hallgass a katolikus lelkiismeretedre, és gyorsan tedd, amire kérlek. Őladysége ügye élet és halál kérdése. Mondd meg Draper úrnak, messziről érkeztem, hogy találkozhassam vele Sir Dagonet minőségében. Érteni fogja.
12