EMLÉKEZET • HELLÁSZ VÉGNAPJAI
rosan összeomlik, és iszonyú földrengés pusztítja majd el Hellászt. Az Ouroboroszt betemeti az aláhulló sziklatörmelék és néhány év múlva síkság lesz itt is, senki sem fog hallani még arról, hogy ilyen hely valaha létezett. Az Ouroborosz nem tűnik el, de vékony patak lesz majd, mely a föld mélyének rejtett tárnáiban csörgedezik. Háború fogja felperzselni egész görögföldet, és hamarosan idegen népek rabszolgái leszünk. Gőgösen és fennhéjázva járnak majd márvány csarnokainkban, és hatalmas birodalmat kovácsolnak össze. Lassan átveszik a szokásainkat és ők is azt fogják hinni, hatalmuk örökké tart majd, nem hisznek a jóslatnak, ahogyan mi sem hittünk. Nem tisztelik majd az isteneket, és elfelejtenek emlékezni az ősök tudására. Miután csontjaik az enyészeté lesznek, újabb birodalom támad fel főnixként a hamvakból, amely újra elköveti majd ugyanazokat a hibákat, amit mi elkövettünk. Így lesz majd, míg csak áll a világ, de az egymást követő birodalmak lakói egyre kevéssé fognak tudni emlékezni. Vég nélkül ismétlődik ez a ciklus egészen addig, még az istenek úgy nem döntenek, hogy új világot teremtenek. Mnémoszüné kézen fogott, és elvezetett a sziklába faragott palotába, amely a tengerszem vízében tükröződött. Olyan volt, mintha természetes képződmény lenne, de éreztem, hogy valójában isteni művészek munkája, s a homályos kapu mögött, csodálatos földalatti
72
világ nyílik. Itt készülődtek az ő népének fiai, amely most már az én népem is, hogy elhagyják ezt a világot, ahol egyre kevesebb hely és egyre kevesebb fény jut nekik. Nem fogunk meghalni. Álomba merülünk majd, olyan palotákban, olyan barlangok mélyén, amely a Paradeiszosznál ezerszer magasabb hegyek gyomrában rejtőznek. Várjuk az időt, hogy az isteneknek elege legyen az emberek ostobaságából, és új világot alkossanak. Addig belemerülünk az isteni Nusz‡‡***-ba, és szellemünk visszatér az ősforrásba az aionok‡‡**** lépcsőfokain át. Ne higgyétek azt, hogy álmunkban nem vagyunk éberek. Ezerszer éberebbek vagyunk, mint amikor ti, halandó emberek nappali álmaitokat álmodjátok. Egyedül mi vagyunk képesek földi idő szerint öröknek mondható létezésük minden egyes percében emlékezni. JEGYZÉK: * OUROBOROSZ, A KÍGYÓ A GNOSZTIKUS MÍTOSZBAN. S ZEREPE ÉPPEN FORDÍTOTT, MINT A KANONIKUS EVANGÉLIUMOKBAN, MERT A KÍ-
GYÓ ITT A MEGVÁLTÓ TUDÁST ADJA ÁT AZ EMBERNEK, AMELY A VÉGSŐ LÉNYEGRE VONATKOZIK. AZ ALKÍMIAI SZIMBOLIKÁBAN IS FONTOS, AHOL AZ EMBERT, MINT PRIMA MATERIÁT, MAJD AZ ÖNMAGÁTÓL ELIDEGENÜLT TUDATOT JELENÍTI MEG. O UROBOROSZT ÖNMAGA FARKÁBA A HARAPÓ KÍGYÓKÉNT ÁBRÁZOLJÁK, AMELY A CIKLICITÁST, AZ EGYSÉGET, ÉS A VÉGTELENSÉGET SZIMBOLIZÁLJA. EGY MÁSODIK SZÁZADI ALEXANDRIAI ÁBRÁZOLÁ-