HAZATÉRT A TARJÁNI BOKSZPÁPA

Botos Andr St Mag Hoz Lelte Sz L V Rosa

Völgyvárosunkat a régi szép időkben ország- és világszerte a „pofonok völgyének” is nevezték, hiszen a salgótarjáni ökölvívás valaha a legmagasabb csúcsokon tündökölt.

A helyi boksz legnagyobb alakja Botos András, aki fénykorában olimpiai bronz-, Európa-bajnoki ezüst- és bronzéremmel, hét magyar bajnoki címmel örvendeztette meg a szurkolókat, majd sikeredzősége idején a Stécé színeiben Botos Tibort, Hranek Sándort és Farkas Sándort vitte fel a csúcsra.

A tarjáni bokszpápa neve ma is fogalom, és a nógrádi megyeszékhely – ahová néhány hónapja tért haza

– újra magához ölelte híres fiát, hiszen a városi ünnepségen Botos András Salgótarján sportdíját vehette át.  Hogyan fogadta az elismerést? – kérdeztük a nagy bajnokot.

– Számomra ez egy hatalmas megtiszteltetés! Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy rám gondoltak, hiszen számomra Salgótarján nagyon fontos: itt születtem, itt lett belőlem ismert ember, sikeres sportoló. Nagyszerű érzés volt átvenni ezt a remek kitüntetést, amelyet szeretnék a munkámmal viszonozni. Nekem Salgótarján és a boksz – két igaz szerelem!

 S mind a két szerelem régóta tart! Hol nőtt fel, mikor kezdte az ökölvívást?

– A Kavicsosban laktunk, és a szüleim mellett „természetesen” az utca is nevelt. Sokszor mentem haza panaszkodva, hogy megvert a többi gyerek. Ilyenkor apámtól is kaptam még egyet, mondván, hogy miért nem védem meg magam! Aztán fordult a kocka, én vertem meg a többieket, és apámnak panaszkodtak, hogy verekedős vagyok. Ő pedig azt mondta: jól teszem, ha nem hagyom magam. Aztán a nagybátyám 1966-ban, 14 éves koromban levitt a patakparti bányai tornaterembe, a Stécé edzésére, ahol Szerémi Andor lett a mesterem, akinek mindmáig rengeteget köszönhetek!

 Hamar kitűnt a tehetségével… – Rögtön, az első területi serdülőversenyemet megnyertem Debrecenben. Akkoriban még nagy dolog volt számunkra, hogy kimozdultunk Salgótarjánból, jártuk az országot, sok helyre eljutottunk. Jól ment a boksz, serdülő-, majd ifjúsági bajnokságot nyertem. Felfigyeltek rám, 1969-ben ifjúsági válogatott lettem, már edzőtáborokba jártam fel Budapestre. 1970-ben, az első junior Európa-bajnokságon, Miskolcon bronzérmes lettem.

 S a legendás Papp László a 18 éves Botos Bandit meghívta a felnőttválogatottba!

– Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy Papp Laci bácsi – akit istenként tiszteltünk – felfigyelt rám, bízott bennem, és világklasszis bokszolók között készülhettem. Rengeteget edzettünk a Szabadság-hegyi edzőtáborban, ahol ideális körülmények között ké- szülhettünk a nemzetközi versenyekre. Nagy lökést adott a pályafutásomnak a katonaság, hiszen 1970ben a Bp. Honvéd bombaerős csapatába kerültem, ahol Badari Tibor, Kajdi János, Orbán László és Orbán Sándor sikert sikerre halmozott a világelitben. Mi voltunk a híres „ötösfogat”, hozzánk csatlakozott a válogatottban a Vasasból Gedó György és Tóth Imre. Megtiszteltetés volt, hogy a nálam több mint tíz évvel idősebb, kétszeres Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes Kajdi a barátjává fogadott. Nagy csapatot alkottunk, rengeteget edzettünk, húztuk egymást a sikerek felé.

 Elevenítsük is fel ezeket a sikereket.

Ugye, jött az 1971-es madridi Európa-bajnokság!

– Jó szívvel emlékszem a spanyol fővárosra! Remek csapatunk volt: Gedó, Badari és Kajdi arany-, én ezüst-, Orbán Laci bronzérmet szerzett, és az éremtáblázaton a szovjetekkel együtt az élen végeztünk. Én a döntőben pontozással veszítettem a lengyel Ryszard Tomczyk ellen, de 19 évesen az ezüstérem óriási sikernek számított. Boldog voltam, és hazatérve Salgótarjánban is nagy ünneplésben részesítettek.

 Miben voltál jó, mi számított a fő „fegyverednek”?

– Nagyon gyors voltam, és hatalmas küzdőszellemmel bokszoltam. Ez az erős akarat vitt a sikerek felé.

 S nem volt megállás! 1972-ben jött a müncheni olimpia!

– A madridi Eb után már számítottam rá, hogy ott lehetek az ötkarikás játékokon. Húszévesen remek formában bokszoltam Münchenben, ahol pehelysúlyban a legnagyobb csatát a japán Kobajasival vívtam a legjobb négy közé jutásért. Ekkor már túl voltam a thaiföldi Preechen, a nigériai Andnewson, és legyőztem az amerikai Seifet Kemény, gyors volt a japán bunyós, és olyan lendülettel kezdett, hogy azt mondtam magamban: ha ez így bírja végig, kikapok. Nem bírta: lelassult, és megvertem. Ekkor dőlt el, hogy érmes leszek. A döntőbe jutásért teljesen kiegyenlített mérkőzést bokszoltam a szovjet Borisz Kuznyecovval. Okosan bunyózott, végig hátul tartotta a fejét, nehéz volt megütni. Végül azonos pontarány mellett

3:2-re őt hozták ki győztesnek, majd aztán az aranyérmet is ő vitte el. A másik ágról simán bejutottam volna a döntőbe, de nagyszerű érzés volt felállni az olimpiai dobogóra – még a harmadik fokára is! Annál is inkább, mert jól szerepelt a csapatunk: Gedó arany-, Kajdi és Orbán Laci ezüstérmet nyert, én harmadik lettem. Ha most négy bokszolónk csak kijutna Tokióba, már boldogok lennénk. Ez volt a magyar boksz egyik aranykora, boldog vagyok, hogy részt vehettem benne.

 Mint említi, élményszámba ment a fővárosi élet, még a Fészek Klubba is eljártak, ahol a legnépszerűbb művészekkel kerültek barátságba. A leszerelése után mégis hazatért Salgótarjánba. Miért…?

– Hiányzott a szülővároson és főleg a család! Pedig a Honvédnál marasztaltak, nem is adta ki, ezért 1973-ban nem is versenyezhettem, de ekkor kárpótolt, hogy feleségem, Panni – aki ma is legerősebb támaszom az életben – világra hozta a fiunkat, Andrást. Közben Pesten azt mondták, hogy Salgótarjánban el fogok tűnni, de erre rácáfoltam: a legjobb maradtam. 1974-ben sorra nyertem a nagy nemzetközi versenyeket Szófiában, Budapesten, Halléban és Leningrádban. Ezután jött a havannai világbajnokság, amely azonban balul sikerült, mert az előzőleg megvert szovjet Szolomin visszavágott – el is nyerte az aranyérmet.

 Ám nem volt idő szomorkodni, mert 1975-ben jött a katowicei Európa-bajnokság.

– Oda úgy mentem ki, hogy örülnék egy éremnek, és ezt sikerült is teljesítenem. Pedig a legjobb nyolc között a csehszlovák Karel Kaspar ellen felrepedt a szemhéjam, de így is nyertem. A döntőbe jutásért a szovjet Valerij Lvov ellen már úgy álltam ki, hogy a kezem is bedagadt. Az első menetben a sérülésem kiújult, s Papp Laci bácsi nem is akart tovább engedni bokszolni, de kértem, hadd menjek tovább. Mindent egy lapra tettem fel, a harmadik menet már nekem állt, de ez kevés volt a győzelemhez. A történtek után azonban így is örültem a bronzéremnek.

 Ezután jött az 1976-os montreali olimpia, ahol újra ott állt a siker kapujában… – A kanadai nagyvárosban a legjobb négy közé jutásért ismét a mumusommal, Szolo-

 REMEK BUNYÓSOK EGYÜTT! HÁTUL, BALRÓL: SZIKORA ISTVÁN ÉS HRANEK SÁNDOR. ELÖL, BALRÓL: SZERÉMI ANDOR, BOTOS ANDRÁS, BOTOS TIBOR ÉS FARKAS SÁNDOR minnal hozott össze a sors. Hatalmas mérkőzést vívtunk, jól ment a boksz, a mérkőzés végén Papp Laci bácsi mondta is, hogy végre van egy érmünk. Aztán lepontoztak, 3:2-re az ellenfelemet hozták ki győztesnek. Először szomorú voltam, de aztán beláttam, hogy egy ilyen pontozásos sportágban ezt el kell viselni. Az ötödik helyemmel is a legjobb magyar bunyós lettem.

 A válogatottbeli edzője, Papp László milyen volt?

– Laci bácsi egy nagybetűs EMBER volt, aki mind technikailag, mind lelkileg rengeteget adott nekünk. Nagyon jól megtalálta a hangot a versenyzőivel, mindent meg tudott tanítani számunkra. nagyszerű hangulatot teremtett, mi pedig istenként tiszteltük. Hálás vagyok a sorsnak, hogy az ő keze alatt készülhettem.

 Közben ön sorra nyerte a magyar bajnoki címeket is! Hogyan sikerült tartani a szintet?

– Összesen hét bajnoki címet szereztem. Hogy mi ennek a titka? Először is: nagyon jó edzőm volt Szerémi Andor személyében. Sokat is dolgoztam: délelőtt erőnléti munkát végeztem, általában a környező erdőkben futottam. Nem lazítottam, mert tudtam, hogy magamnak csinálom. A délutáni klubedzésen megkaptam a technikai képzést. Emellett rendszeresen jártam fel Budapestre a keretedzésekre, edzőtáborokba, ahol becsülettel elvégeztem a munkát. S persze tudtam, hogy evésben, ivásban mi a határ. De megérte, hiszen sorra jöttek az eredmények. Bár pályafutásom vége felé gyakran jöttek a sérülések, az 1978-as belgrádi világbajnokságon és az 1979-es kölni Eb-n még a nyolcaddöntőig jutottam.

 Közben a Stécénél Botos András mellett feljöttek olyan remek fiatalok, mint Farkas Sándor, Botos Tibor és Hranek Sándor. Segítette őket?

– Igen! Nagy tehetségek voltak, sokat edzettem velük, segítettem, tanítottam őket, átadtam a tudásomat, tapasztalataimat. Amikor kesztyűztünk, és valamit nem jól csináltak, kicsit oda is ütöttem nekik, hogy tanulják meg: nem szabad hibázni. Nagyszerű hangulat volt a csapaton belül, örömmel jöttek a fiúk edzésre. Látták, hogyan edzek, milyen gondosan készülök, és példát vettek rólam, mindent megtettek azért, hogy jó ökölvívó váljon belőlük. Így is lett!  Aztán később már edzőként egyengette a tehetséges fiatalok útját.

– Mire 1981-ben abbahagytam a versenyzést, a Testnevelési Főiskolán elvégeztem az edzőképzőt. Nagy lendülettel vetettem bele magam a munkába, és akkoriban még megvolt az „anyag”, rengeteg tehetséges gyerek akart bokszolni. Már kész csapatot vettem át, nagy kihívás volt a Botos Tibor, Farkas Sándor és Hranek Sándor felkészítése a versenyekre, de sikerült, mert a fiúk sorra érték el a hazai és nemzetközi sikereket. Ez volt a salgótarjáni ökölvívás egyik aranykora, az egész világba elvittük a város jó hírnevét.

 Aztán elmúltak a szép idők, de ön a Stécé szakosztályának megszűnése után is folytatta a munkát a Gong SE-nél, majd mégis arra kényszerült, hogy elhagyja Salgótarjánt. Ez miért történt?

– Már nem volt semmink, a legjobb bokszolóink elmentek, és már nem kaptunk semmilyen támogatást, de akkor is dolgoztam még tovább a gyerekekkel, mert nem akartam, hogy szétmenjen a szakosztály. De a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként is hiába kilincseltem: senki sem segített, pedig fontos munkát végeztünk, foglalkoztattuk a hátrányos helyzetű gyerekeket, akik nem az utcán rosszalkodtak, hanem sportoltak. Végül kaptam még egy megrendítő ütést, mert Vizsláson a presszóm az előírt 200 méter helyett csak 196-ra volt az iskolától, és ezért be kellett zárnom. Ekkor valamit lépnem kellett…

 S meg sem állt 1997-ben a keleti végekig!

– Nyíregyházán megbecsültek, és a legsikeresebb tanítványom, Balog Vilmos sorra nyerte a magyar bajnoki címeket, majd a profiknál is kisvilágbajnok lett. Jó szívvel emlékszem erre az időszakra is.

 Aztán 2009-ben mégis hazatért Salgótarjánba. Jó választás volt?

– A szívem hazahúzott! Mindig kérdezik, hogy miért ragaszkodom Salgótarjánhoz.

Azért, mert itt születtem, itt lettem sikeres sportoló, ez a hazám! Rövid idő alatt felhoztunk olyan tehetségeket, mint pl. Szőrös Márk, Botos Károly, Bangó Edvárd, és nagyszerűek voltak a főtéren megrendezett Botos Box Gálák, ahová örömmel jöttek a művészek és a sportolók a határon túlról is. Nagyszerű hírverése volt a sportágnak és a városnak. De sajnos elmaradt a kellő támogatás, és nem tudtuk megtartani az értékeinket.

 S Botos András is újra vándorolni kezdett.

– Csurgóra hívtak 2011-ben, el is mentem, de a somogyi kisvárosban nem voltak megfelelő hagyományai az ökölvívásnak, amiből problémák adódtak. Ekkor hívtak Nagykanizsára, ahol megalapítottuk a Botos Box Akadémiát, és ügyes gyerekekkel dolgozhattam, de én is vittem magammal olyan tehetségeket, mint Botos Karcsi, akik meg is hálálták a bizalmat, szép eredményeket értük el.

 Aztán újra hazai vizekre evezett, hiszen az Ipoly partjára hívták.

– Felcsillant a szemem, boldog voltam, hogy Nógrád megyéből keresnek. Örömmel jöttem Balassagyarmatra, mert az ország másik vége helyett szűkebb hazámban akartam fellendíteni az ökölvívóéletet. Sajnos azonban a palóc fővárosban sem tudtam megvalósítani az elképzeléseimet. Úgy látom, hogy a gyarmati boksz felfejlesztése csal fellángolás és nem hosszú távú elképzelés volt. Ezek után, tavaly ősszel költöztem haza Salgótarjánba, ahol szeretettel fogadtak.

 Jelenleg mivel foglalkozik, és melyek a közelebbi tervei?

– Az Oláh Box SE keretében Zagyvapálfalván és az Acélgyárnál kezdtem edzéseket tartani, és szeretném feléleszteni a népszerű Botos Box Gálákat. Ez a mostani kitüntetés is abban erősít meg, hogy a város vezetői szívükön viselik a hely ökölvívás sorsát, így bízom abban, hogy lesz még jövője Salgótarjánban ennek a szép sportágnak. Én mindent megteszek ezért!

 Beszéljen még a családjáról!

– A feleségem, Panni 1971 óta jóban-roszszban kitart mellettem, és mindenben támogat. Az általa biztosított nyugodt családi háttér nélkül nem tudtam volna bokszolóként és edzőként ilyen eredményeket elérni. Sőt: ki tudja, hol lennék. Sokat köszönhetek neki! A fiunk Nyíregyházán él a családjával. Van két unokánk, a nagyobb már felnőtt, és a rendészeti pályán jeleskedik. Nagy boldogságot jelentett, amikor karácsonykor együtt volt nálunk az egész család. Jól vagyunk mindnyájan, és örömmel látom, hogy a fiatalok szépen boldogulnak.

 Hogyan vészelte át a koronavírus-járvány időszakát?

– Jaj, nagyon nehezen. Tétlenül otthon ülni, ez nem az én világom. Szerencsére már újra tartok edzéseket gyerekeknek az acélgyári városrészben egy kiváló nyíregyházi üzletember támogatásával, akit úgy hívnak, hogy – Papp László!

R.

Jra Feld B R Gtek A Versenyaut K Hatalmas Sikert Aratott A Steelvent Salg Rally

A régi szép időkhöz hasonlóan, idén újra Salgótarjánban indult a magyar ralibajnokság versenysorozata. A Steelvent Salgó Rally egyben a Közép-európai Zóna Kupa futama volt, így aztán nem meglepő, hogy közel 180 páros – köztük szlovákok, csehek, lengyelek – állt rajthoz az egynapos idénynyitó erőpróbán, amelynek rajtceremóniáján részt vett Jean Todt, a Nemzetközi Automobil Szövetség elnöke, aki örömét fejezte ki a szezonnyitót kísérő érdeklődés kapcsán.

hatóságok milyen különböző feltételek mellett engedélyezik a futam megtartását. Ilyen előírás volt, hogy a belvárosban nem lehet szervízpark, de prológ gyorsasági szakaszt sem rendezhetnek, hogy a nagy tömeg összetorlódását elkerüljék. Gyorsasági szakaszt csak települések közötti részeken lehetett beiktatni, ahol a nézők szellősebben elfértek a pálya mentén. Ilyen feltételek betartásával állt össze az idénynyitó futam, amelybe húsz év után visszakerült a 26 kmes szorospataki pálya és a klasszikus Forgách–Kazár szakasz.

– A rendezvény sportértékén felül, az újra szezonnyitó versenyként megrendezett Salgó Rally turisztikai hatása sem elhanyagolható – tette hozzá Fekete Zsolt, aki arra is rámutatott, hogy az idei futamot újra önállóan, nem pedig – a korábbi évekhez hasonlóan – Ózddal együttműködve rendezték meg.

– Ennek persze az egyik fő oka az volt – folytatta –, hogy nem tudtuk a városban megszervezni a szálláshelyeket. Ezért a jövőben az önkormányzat vezetése nagy hangsúlyt kíván fektetni a szálláshelyek fejlesztésére. Évről évre több olyan nagyszabású országos és nemzetközi rendezvényt akarunk a városba hozni, amelyekből a szállásadók is azt érzik, hogy érdemes a fejlesztésben gondolkodni.

S volt még, ami az idénynyitó verseny hírnevét Fekete Zsolt szerint is alaposan megnövelte.

A kilenc gyorsasági szakasszal tarkított 121,29 km-es erőpróba fellelkesítette a szépszámú közönséget. A versenybe húsz év után visszatérő Bátonyterenye–Mátraalmás körversenyen a magyar bajnoki címet védő szécsényi Vincze Ferencék a Skoda Fabia Rally2 EVO gépükkel az élre autóztak; a több mint 26 km-es szakaszon közel 10 másodpercet vertek ellenfeleikre.

Nem így a második körben, ahol ugyanitt vette át a Vinczééktől a vezetést a tavaly Nyíregyházán Európa-bajnoki futamot nyerő Turán Frigyes (Volkswagen Polo R5), aki ettől kezdve mindvégig növelte fölényét, és végül közel másfél perces előnnyel győzött Vincze előtt, aki a második helyet a szintén szécsényi Velenczei Ádámmal (Skoda Fabia R5 EVO) vívott csatában csikarta ki, miután utóbbi egy defekt miatt csúszott le a dobogó harmadik fokára.

Az első osztályú mezőnyben navigátorként indult Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere, aki társával, Molnár Istvánnal (Mitsubishi Lancer Evo VI) a 35. helyen zárta az idénynyitót. Nekik a kazári gyorsaságin ment a legjobban, ahol az első körben még a 15. helyen futottak. A szerencse a mátrai körgyorsaságin hagyta el őket, ahol egy defekt miatt kilenc perc hátrányba kerültek. Kategóriájukban is a harmadik helyre futottak be. Fekete Zsolt örömtelinek nevezte, hogy ilyen nagymúltú rendezvényt sikerült visszahozni a városba, és reméli, hogy a résztvevők akkor is újra ellátogatnak Salgótarjánba, ha nem versenyezni jönnek.

– Mivel Salgótarján egy nagyobb régió központja, rendkívül fontos, hogy a hagyományos és népszerű országos és nemzetközi rendezvényeket visszahozzuk a városba – mondta a polgármester. – Ebbe a sorba tartozik többek között a rali is, amely nekem személyesen is sokat jelent, de több más sport- és kulturális eseményt is szeretnénk újra meghonosítani.

Mint Fekete Zsolt felelevenítette, a ralisport országos vérkeringésébe négy évvel ezelőtt próbáltunk visszatérni, amikor egy másodosztályú versenyt sikerült rendezni a városban. Az utóbbi években már ORB-futamoknak adott otthont Salgótarján, de mindig más-más időpontban.

– A régi autósportrajongók viszont nosztalgiával emlékeztek arra, hogy az itteni versenyek fénykorában a Salgó rali volt a magyar bajnokság nyitófutama, és nagyjelentőségűnek tartom, hogy idén ezt a helyet sikerült visszanyerni – folytatta a polgármester. – A nyitányra régen is és immár most is az ország minden részéről eljöttek ide a magyar rali legjobbjai és a szakág szerelmesei, mert az első futamon mindenki be akarja mutatni és látni szeretné a legújabb versenyautókat és technikákat.

Az idei versenyt a koronavírus-járvány miatt különös gondossággal kellett előkészíteni. Fekete Zsolt rámutatott: a rendezésre szóló felkérésre akkor mondott igent, amikor a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség bemutatta a szükséges igazolásokat, hogy a

– Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a magyar ralisport történetében talán első ízben, Jean Todt, a Nemzetközi Automobil Szövetség elnöke indította el a versenyt, amely nagy médiavisszhangot váltott ki – hangsúlyozta. – Ezzel Salgótarján viszszakerült az országos és nemzetközi vérkeringésbe. A ralira idelátogató szurkolók, versenyzők és családtagjaik is felkapták a fejüket, akik húsz éve nem jártak a környéken, de most láhatták, hogy városunkba és térségébe nemcsak a verseny miatt érdemes ellátogatni.

Fekete Zsoltot természetesen arról is faggattuk, hogy számára hogyan sikerült a verseny.

– Húsz éve még a pálya széléről néztem az autók száguldását, és már akkor felmerült bennem, hogy egyszer ezt majd szeretném belülről, egy versenygépből is átélni –mondta. – Társammal, Molnár Istvánnal eljutottunk oda, hogy az első osztályban végig tudtunk menni minden pályaszakaszon. Ezt azzal együtt is sikerült teljesítenünk, hogy a második gyorsasági szakaszon defektet kaptunk, és szkafanderben, bukósisakban elég nehéz kereket cserélni. De ezt is megoldottuk. Belülről gyors, látványos, embert próbáló futam volt az idei Salgó Rally!

Steelvent Salgó Rally (121,29 km), a végeredmény: 1. Turán Frigyes, Bagaméri László (VW Polo GTI R5) 1:18:27.4 óra, 2. Vincze Ferenc, Bacigal Igor (Skoda Fabia Rally2 EVO) 1:19.4 perc hátrány, 3. Velenczei Ádám, Szőke Tamás (Skoda Fabia R5 EVO) 1:25.8 p h.

(B. R.)