Catherine anderson szélbe irt sorok

Amanda nem engedte meg magának, hogy meggondolja magát.

– Mr. Johnson, hogy lássa a teljes képet, kezdem az elején.

A férfi bólintott.

Amanda beszélni kezdett, és közben levegőt is alig vett. Mesélt arról, amikor rájött, hogy az első együttlét alakalmával teherbe esett a fiútól, akit élete szerelmének hitt. Hogy küzdött a reggeli rosszulléttel, miközben végigvonult a színpadon a Washington állambeli Olympiában, hogy átvegye az érettségi bizonyítványát. Mark a megmentőjeként viselkedett, és ragaszkodott hozzá, hogy feleségül vegye. Mesélt arról is, hogy botor módon csodálatosnak hitte.

– Megütött a nászéjszakánkon – árulta el az ügyvédnek. – Nem tetszett neki a fehérneműm. Négy hónapos terhes voltam, már kezdett látszani, ezért nem akartam átlátszót felvenni. Így hát valami visszafogottabbat választottam. Mark olyan erővel ütött meg, hogy átröpültem az ágyon, le a földre. Csak másnap reggel vettem észre, hogy az összes bal felső fogam kilazult, és eltört az állkapcsom is. A férjem nem volt hajlandó elvinni sem a fogorvoshoz, sem az orvoshoz.

Az ügyvéd ledermedt, és áthelyezte a testsúlyát menő székében.

– De vele maradt, és hagyta, hogy újra megtegye.

– Nem én döntöttem így. Mindig mellettem volt. Ha a motelszoba telefonjának a közelébe mentem, a karomba mélyesztette a körmét, és azt mondta, megöl, ha hívom a rokonaimat. – Amanda nyelt egyet, hogy megkeményítse a hangját. – Úgy volt, hogy egyéjszakás lesz a nászutunk, de az arcom olyan szörnyen nézett ki, hogy Mark felhívta a főnökét, és két hét szabadságot kért igazi nászútra. Azt hazudta, hogy Haitira megyünk.

A főnöke jó ember, így hát elengedte.

– Mark kijelentkezett a puccos szállodából, és úgy sétált át velem az előcsarnokon, hogy az arcom kék-zöld felét a mellkasára szorította. Azt mondta, játsszam el, mintha ez az egész romantikus lenne, különben azt is megbánom, hogy megszülettem. – A szeméhez érintette a kezét, és akkor jött rá, hogy könnyek folynak végig az arcán. – Elkezdtünk házat keresni. Minden pillanatban szemmel tartott. Végül talált egy ósdi viskót, annak a városnak a túlfelén, ahol a szüleim laktak.

– És onnantól együtt éltek?

Amandát megint elöntötte a letaglózó késztetés, hogy elmeneküljön, de bátorságot öntött belé, ahogy Jeb a kezét fogta.

– Igen. És az úgynevezett nászutunk fennmaradó részében bokszzsáknak használt. Úgy ütött meg, hogy a nyomok ne látszódjanak. Olyan mocskos szavakat használt, amiket sohasem hallottam, és nem is értettem. Azt mondta, tönkretettem az életét azzal, hogy teherbe estem. Ahelyett, hogy főiskolára ment volna, a nyakán maradt egy feleség, akit