problémái

„Ez az egész egy átverés volt. Ha akkor tudtam volna, amit most tudok, sosem vásároltam volna itt lakást” – ezt egy Sarina Abramovich nevű nő nyilatkozta nemrégiben a New York Timesnak a 432 Park Avenue címen magasodó felhőkarcolóról, ahol a férjével vásárolt luxuslakást néhány éve.

Abramovich akkor még meg volt győződve arról, hogy 2016 júniusában átadott felhőkarcoló az egyik legmenőbb otthon lesz az ember által lakott univerzumban. Meg is volt rá az oka, mert a kivitelezők minden szempontból a rongyrázásra helyezték a hangsúlyt: többek között saját Michelin-csillagos séffel üzemelő éttermet, teljes ellátást, mesebeli kényelmet és utolérhetetlenül pazar panorámát ígértek. Nem teljesen így lett.

A 425 méteresre tervezett felhőkarcolót egy korábbi hotel területén kezdtek el építeni 2012-ben, és az irodák és luxusapartmanok értékesítése már a következő évben elkezdődött. Amikor 2015-ben befejeződtek a munkálatok, ez volt az Egyesült Államok harmadik legmagasabb építménye, de még manapság is az hatodik legmagasabb épület az országban.

Bár az átadáskor a helyi lapok milliárdosok börtönének és az egyenlőtlenség építészeti szimbólumának nevezték, az érdeklődés óriási volt, extrém súlyos összegekért vásároltak maguknak lakásokat az amerikai celebek és külföldi mágnások. A legfelső emeleteket teljes egészében elfoglaló penthouse-ok csillagászati árakon pörögtek, külön hirdették például a 335 méter magasan fekvő 82. emeleti lakosztályt, amelynek 740 négyzetméteres területére hat szoba, öt fürdőszoba és egy moziterem is befért.

A legfelső, 96. emeleti lakosztályért 88 millió dollárt (26 milliárd forint) fizetett egy szaúdi mágnást, Fawaz Alhokair (pontosabban az ő egyik cége), de Jennifer Lopez és a baseballsztár Alex Rodriguez is vett itt egy-egy kisebb apartmant, rongyos 16 millió dollárért (4,7 milliárd forint). Jellemzően tehát tehetős üzleti körökből és hírességekből kerültek ki a lakástulajdonosok.

Aztán amikor a tulajdonosok 2016ban először szemügyre vehették, mit is vásároltak, csalódottan vették tudomásul, hogy az épület és a lakosztályok nincsenek még készen, javában zajlanak az utómunkálatok, fejlesztések.

Az amúgy sem rózsás hangulatot tetőzte, hogy az épület uruguayi tervezője, Rafael Viñoly egy nyilvános beszélgetésen bedobta, hogy szerinte pár dolgot egyszerűen elrontottak a tervezésben, és nem elégedett a projekttel. Igyekezett a kivitelezőre tolni a felelősséget például az ablakok miatt, amelyek olyan vastag keretet kaptak belülről, hogy Viñoly szerint túl nagy területet vesznek el a lakásokból, illetve szerinte a fürdőszobákat is rosszul helyezték el. Viñoly később ugyan bocsánatot kért, de az igazi problémák csak ezután buktak ki.

A New York Times megjelent riportja szerint évek óta gond van a vízvezeték-hálózattal, a liftek működésével, a szemétledobókkal, és a szeles időjárás is megnehezíti a lakók életét, márpedig egy 3-400 méteres épület esetében ez utóbbi viszonylag mindennapos probléma.

2018 novemberében néhány nap alatt két csőtörés is volt, előbb a 60., majd a 74. emeleten. Utóbbi miatt az épületben üzemelő négy lift közül kettőt hetekre le kellett állítani – az ilyesmi egy 96 emeletes felhőkarcolónál komoly kényelmetlenségekhez tud vezetni. Egyegy ilyen csőtörés ráadásul jelentős károkat okozott, fél-egymillió dolláros számlák szerepeltek a hírekben. De hogy az épület liftjei is milyen érzékenyen reagálnak az időjárásra, azt jelzi a lap által megszerzett karbantartói levél, ami egy olyan esetet részletez, amikor az erős szél miatt leállt az egyik lift, és néhány ember másfél órára benne rekedt.

A lakók ennél is többet panaszkodnak a különböző zajokra. Ha szeles az idő, egészen aggasztó hangot adnak ki az épület elemei, egyesek azt is hallani vélik, ahogy a szél keresztülsüvít az épületen. Másokat a szemétledobó hangja borít ki. Sejteni lehet, hogy egy 96 emeletes épület esetében egy rosszul kivitelezett szemétledobó egészen horrorisztikus hangokat eredményezhet, a lakók leginkább bombarobbanáshoz hasonlítják a szemét vándorlását.

Még ha a fentiekhez hozzá is lehet szokni, akad egy olyan szempont, ami sokkal kellemetlenebbül érinti a la- kókat, ez pedig az anyagiak. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen luxusépületben nem okoz gondot a közös költség fizetése, de miután 2019-ben 40 százalékkal ugrott meg ez a tétel, többen fellázadtak. Az üzemeltetés egyébként az emelkedő biztosítási kiadásokkal és a javítási költségekkel magyarázta a drágulást. Az épület különböző biztosítási költségei nagyjából kétszáz százalékkal ugrottak meg az elmúlt két évben, az óriási ugrás a vízvezeték-hálózat problémáira vezethető vissza, ezek csak 2018-ban 8,7 millió dolláros veszteséget okoztak. Elégedetlenkedés van amiatt is, hogy a Michelin-csillagos séf által vezetett helyi étteremben a nyitáskor még évi 1200 dollárt kellett fizetni az ellátásért, ezt most már a járvány miatt már évi 15 000 dollárba fáj, és az ingyen reggeliknek is lőttek. fotókkal, térképekkel, ellátott útitervet készített az iroda, amelyben minden napra megadta a látnivalók sorát, s azt, hogy miként, hány átszállással lehet eljutni a különböző helyszínekre, olyan szinten, hogy még azt is jelezte: a vonat vagy a metró megállóknál melyik kijáraton kell elhagyni az adott aluljáró rendszert. Minden nap esetében étterem ajánlást is adott a Japan by Myself, jelezve azt is, hogy körülbelül mennyibe fog kerülni az adott vendéglátóhelyen az ebéd vagy vacsora.

Luxuspalota-forradalmat ugyan nem csináltak a lakók, de a különböző frakciókra szakadás már összejött. Negyven tulajdonos állt össze, és kért fel egy céget, hogy képviselje az érdekeiket, egy külsős mérnöki irodával összefogva pedig igyekeztek összeszedni a mindennapi életet nehezítő problémákat. A vizsgálatuk alapján amúgy az jött ki, hogy a felmerült problémák negyede olyan, amely a lakók testi épségét is veszélyeztetheti. Arról viszont még nem született döntés, hogyan lépnek tovább az ügyben. Mindezt nehezíti az is, hogy enyhén szólva nincs egység az apartmantulajdonosok között. „Itt mindenki utál mindenkit” – foglalta össze a cikk elején már idézett Sarina Abramovich a viszonyokat, bár azzal is tisztában van, hogy a milliomosok problémái iránt széles körben szimpátiát ébreszteni nem olyan egyszerű.

Egyébként 426 Park Avenue egyébként Manhattannek az a része, amit csak milliárdosok soraként emlegetnek, és a 2019-ben New York legdrágább részének kikiáltott Central Park South köré csoportosul. Az ingatlanárakat látva nem nehéz kitalálni, hogy miért nevezik így a környéket, két éve a milliárdos Ken Griffin 238 millió dollárért vásárolt itt egy penthouse-t, ami az Egyesült Államok történetében a legnagyobb összeg, amit egy otthonért kifizettek. Ez így ment egy darabig, míg 2016ban az amerikai pénzügyminisztérium bejelentette, hogy monitorozni fogja a környék ingatlanjainak adásvételét, elsősorban pénzmosásra vadászva.

Aligha akad olyan ember az utazás szerelmesei közül, akiknek ne szerepelne a bakancslistáján Japán. De a legelszántabb utazók is többször meggondolják, hogy elinduljanak-e a felkelő nap országába, mert annyira más világ, olyan kiismerhetetlen. Csoporttal utazva áthidalhatók ugyan a nehézségek, de 20-30 idegennel együtt lenni 1-2 héten át, s közösen kirándulni sok-sok alkalmazkodást igényel.

De akkor mi a megoldás? Egyszerű a válasz. Nemrégiben alapult a Japan by Myself utazási iroda Budapesten, amely éppen arra szakosodott, hogy az egyéni turistákat kiszolgálja a repülőjegy- és hotelfoglalástól kezdve a japán helyi programok biztosításáig részletes úti tervvel és személyes, kinti magyar nyelvű idegenvezetéssel. (Web: https://japanbymyself.com/ hu, e-mail:office.hu@japanbymyself.com, telefon: +36302792060)

Jómagam gyakorlott utazó vagyok, már 112 országban jártam, de a 2023. áprilisi japán utam alkalmával mégis a Japan by Myself segítségét vettem igénybe, s a feleségemmel együtt nagyon elégedett voltam, a szolgáltatásokkal. Az utazásom előtt több mint 30 oldalas

A japán kiutazásra már itthon komoly előkészületek kellenek, on-line regisztráció szükséges az országba történő belépéshez, le kell tölteni a Visit Japan applikációt okos telefonra, amire be kell szkennelni minimum 3 Covid oltás QR kódjait (az orosz Szputnyikot nem fogadják el), vagy ha valaki nem rendelkezik ezzel, akkor 72 óránál nem régebbi negatív PCR teszt eredményt kérnek, s még sok más kérdésre is válaszolt várnak.

A japán fővárosban, Tokióban az agglomerációt is számítva 38 millióan laknak, így óriási a tömeg, a zsúfoltság mindenhol. Nem nagyon tudnak az emberek angolul, s emiatt rendkívül bonyolult az eligazodás. Már érkezéskor, a tokiói Narita repülőtéren észnél kell lenni, a pénzváltás után (1 japán yen kb. 3 forintot ér), nem szabad például meggondolatlanul beülni egy taxiba, s a belvárosba hajtatni, mert az 2-3 órás utat jelenthet forgalomtól függően, illetve a tarifa elérheti a 90-100 ezer forintot is. A Narita Express gyorsvasút viszont kb. 9 ezer forintért bevisz a centrumba fejenként bárkit, s csak 1 órás az útja.

A Japan by Myself irodától csak az első tokiói napunkra kértünk magyar nyelvű idegenvezetőt, aki persze több napra is rendelhető, igény alapján.

Az egyetemista magyar lány, Kriszta tökéletesen beszéli a japán nyelvet, s óriási segítséget jelentett. Elsőként arra kértük, hogy a már Budapesten megrendelt Sinkanszen szuper expressz 7 napos JR PASS vonat voucherünket váltsa át konkrét napi jegyekre az igény szerinti vidéki utazásainkhoz, s foglaljon helyjegyeket is nekünk, valamint a bőröndjeinknek, mert Japánban ez is előírás. (A nagy bőröndöket csak az első osztályú, úgynevezett Green Car vagonokba engedik fel). A Japan Rail társaság pénztárainál rendre olyan hosszú ugyan kis szobák találhatók, mint mindenhol máshol amúgy a fővárosban, de elfogadható áron. Az első utazás alkalmával vásárolni kell bármely pályaudvaron lévő automatából egy SUICA elnevezésű kártyát, az ára 500 japán yen, amire fel kell tölteni pár ezer yent, mert a tömegközlekedési eszközökön, sőt bizonyos üzletekben is, ezzel lehet fizetni.

A Japan by Myself iroda úgy fűzte fel a napi programjainkat, hogy egy-egy térség legérdekesebb látnivalóit kevés utazással megcsodálhassuk. Az első napunk fő eseménye a cseresznyevirágzás élvezete volt a tokiói UENO parkban. Japánban minden évben közzé teszik, hogy melyik városban milyen dátumokra esik a cseresznyevirágzás ideje. Idén ez kicsit eltolódott a változékony időjárás miatt, majdnem egy héttel korábban történt a virágba borulás Tokióban, de a csodát – szerencsére - még éppen át tudtuk élni.

Iszonyú tömeg sodródott a parkban, mert a turisták mellett a helyiek is kitódultak ide, hogy fotózhassák a virágzó fákat. Sok helyi hölgy kimonót bérelt, s úgy sétált, hogy öltözékével is növelje a nap élényét. A Japan by Mayself iroda az UENO parkban ajánlja a Sitamacsi sorok kígyóznak, hogy akár 2 órát is várni kell erre a műveletre, s érdemes legalább egy hétre előre minden konkrét foglalást megtenni, mert annyi az utas, hogy gyorsan elfogynak az ülőhelyek a vonatokon.

Könnyíti a közlekedést Tokióban, ha olyan szállást foglalunk, amely közel van valamelyik nagy vonat és metró megállóhoz, éppen ezért mi a Sinagaua pályaudvarral szembeni Sinagaua Prince hotelt választottuk, amelyben múzeum meglátogatását is, amely gyakorlatilag egy skanzen, s bemutatja miként éltek a késői Meiji kortól a korai Showa periódusig a japánok. végéken a Csuo dori főutca divatos sétálóutcává válik. A nevezetes Kabuki-za színházban hagyományos japán táncokat és drámát adnak elő. Ginza nagyon luxus része Tokiónak.

Az UENO park után az Aszakusza térségbe metróztunk. Az Aszakusza városrész megőrizte Tokió régi hangulatát; az ősi Szenszó-dzi templom közelében futó Nakamisze utcában számos hagyományos kézműves boltot és utcai ételárus standot találunk. A 19. század közepén épült Hanajasiki vidámparkban az attrakciók mellet kávézók is találhatók, a folyóparti Kuricu Szumida parkban rendszeresen rendeznek fesztiválokat és tűzijátékot. A vízparton folyamatosan fejlődik az előkelő éttermi kínálat, a mellékutcákban pedig egyszerű izakaja kocsmák várják a vendégeket, valamint Ramenes kifőzdék, egy finom japán levest mi is megkóstoltunk.

Innen Ginzába vezetett az utunk. Ginza Tokió egyik legfontosabb bevásárlónegyede előkelő butikokkal, valamint elegáns koktél- és szusibárokkal. Az 1930-as években épült Uako Honkan áruházban drága ékszereket vásárolhatunk, az ultramodern Ginza Place pedig a csúcstechnológiás műszaki cikkekre szakosodott. Hét-

A második tokiói napunkra a Japan by Myself a Császári Palota külső kertjeinek megtekintését ajánlotta (maga a palota nem látogatható), valamint a híres Nidzu-basi híd fotózását. Innen 30 perc sétára található a Kitanomaru park, s ebben a cseresznyefákkal szegélyezett híres Csidorigafucsi sétány. Itt lehetőség adódik csónakázni, illetve megkóstolni pár helyi finomságot, például a világhíres japán édességet, a ragacsos rizslisztből készült mocsit, a Jasakuni oltár mellett.

A csodás Hamarikiu kert megtekintése szerepelt ez után a programunkban. Az Otemon kapunál érdemes belépni, s innen körbe járni a kertet, s csak azután elhagyni, hogy részt veszünk egy teaceremónián a helyi teaházban.

A kert közel van a Daiba negyedhez, sok üdülő szálloda található ezen a mesterséges szigeten. Itt épül fel a tudományos és innovációs múzeum is, amelyben a robotika, az űrkutatás és a biotechnológia vívmányait mutatják be. A mesterséges szigetről csodás látvány nyílik Tókió belvárosának felhőkarcolóira, éppen ezért napnyugtakor érdemes itt tartózkodni, majd sötétedéskor felszállni a Jurikamome különleges vonatra, s útközben csodálni az esti fényeket.

A harmadik napunk a Sibuja kereszteződés fotózásával kezdődött, amely a világ legforgalmasabb közlekedési csomópontja. Beültünk egy Starbucks kávézó első emeleti panorámás szalonjába, s onnan bámultuk azt az irdatlan tömeget, ami sokféle irányból nekilódul a zöld lámpánál, hogy keresztvbe-kasul áttérjen az út egyik oldaláról a másikra.

Itt található egyébként a hacsico akita fajtájú kutya szobra, amely a turisták zarándokhelyévé vált. Ez egy hajdani professzor hűséges ebét örökíti meg, aki minden este ott várta munkából hazatérő gazdáját a sibujai állomáson – egyesek szerint hónapokkal, mások szerint több mint 9 évvel annak halála után is. Hosszú sor állt a kutya szobor előtt, de kivártuk mi is egy fotóra.

A Shibuyától gyalogosan közelítettük meg a Meidzi szentélyt, majd délután a Sindzuku gjoen parkot Tokió Sinjuku városrészében. Eredetileg a Naitó daimjo család rezidenciája volt.

Estére értünk a Tokio Metropolitan Government épületéhez, amelynek tetejére 45 perc várakozás után jutottunk fel gyorslifttel. Innen élvezhettük a világváros panorámáját. Meglepő, de ingyenes ez a lehetőség.

Különleges élményt jelentett néhány gyümölcsárus felkeresése az utcán. Ezek a boltok inkább ékszerüzletekre hasonlítanak Japánban, mint zöldséges boltokra. Minden gyümölcs szemenként van csodásan becso- magolva, s ajándék kosarakba rendezve. Az árak elképesztők. Nagyjából 60 szem cseresznye 40 ezer forint, pár szem eper 20 ezer forint, egy mangó 10-15 ezer, egy kerek görögdinnye 30 ezer, az ember csak kapkodja a fejét. S akkor még nem is láttunk kocka alakú görögdinnyét, mert Japánban ilyen is van, így annak árát nem is ismerjük.

De miért is ilyen drága itt a gyümölcs? Mert nemigen nő, Japán nagyrésze hegyes, vulkanikus terület, amely földművelésre, gyümölcstermesztésre alkalmatlan. Ezért importálni kell. Vagy ha nő is a gyümölcs, akkor üvegházban, nagy odafigyeléssel, energia és pénzbefektetéssel. Ezért is alakult ki évezredekkel ezelőtt a rizs, mandula, szójabab, víziretek, stb. termesztése, amiknek megfelel ez az éghajlat és a táptalaj.

A tokiói kiruccanás után Kiotóba indultunk a 300 kilométer/órás sebességgel száguldó Sinkanszen szuper expresszel. 2 óra 30 perc alatt tettük meg a közel 500 kilométeres távot és már délre a másfél millió lakosú egykori japán császári fővárosban találtuk magunkat.

Miután beköltöztünk a Rhiga Royal hotelbe a Japan

by

Myself iroda javaslata alapján

(Web: https://japanbymyself.com/hu, e-mail: office.hu@japanbymyself.com, telefon: +36302792060) a Teramacsi bevásárló övezetbe bevetettük magunkat a Nisiki piacra, amelyet Kiotó konyhájaként tartanak számon. Itt aztán tobzódtunk, annyi finomságot ettünk, a tökéletesen tiszta standokon, a pirított rákoktól kezdve a sült polipokon át a különböző húsokkal töltött gőzgombócokig. Órákat sétálgattunk itt, s élveztük a gasztronómiai felhozatalt.

10-15 perc sétára innen a Pontocso negyed található, ez egyike a kiotói gésanegyedeknek. Ez a negyed a gésáiról és hagyományos teaházairól ismert. Ugyanúgy részt vesz a nemzeti műemlékvédelmi programban, mint a Gion gésanegyed. Annyi turista nyüzsgött itt, hogy közel másfél órás keresgélés után sikerült bejutni egy étterembe, ahol fantasztikus vacsorát fogyasztottunk el.

Az ázsiai ételek könnyűek, így jó éjszakánk volt, nem forgolódtunk az ágyban. Reggeli után a Ginkaku-dzi templomot vettük célba. A Ginkaku-dzi a zen buddhizmus rinzai szektájának sókokuji ágához tartozó templom komplexum Kiotó keleti részén, amelyből csupán két épület maradt fenn az 1482-es alapítása óta.

A Filozófusok sétányán mentünk végig a templom megtekintése után, ez egy gyalogos ösvény, amely egy cseresznyefákkal szegélyezett öntözőcsatornán halad Kiotóban, Ginkaku-ji és Nanzen-ji között. Először 1890ben nyitották meg, majd 1912-ben bővítették újra.

Természetesen a Nanzen-dzi templomot is megnéztük ezen a napon. A japán rinzai zen szekta nanzen-dzi ágának főtemploma Kiotóban. A 13. században épült, a 15. században kétszer is leégett, a 16. században újra felépítették. A Kanó-iskola szinte minden tagjának falfestményei megtalálhatók benne a híres sárkánykapujának mennyezetén. fekete szarvasmarha Tajima környéki vérvonalából kell származnia. Az állatot a Kobe város körül fekvő hjogo prefektúrában kell felnevelni. Viszonylag idősen, harminc hónapos, vagyis két és fél éves korában kell ugyanitt levágni.

Sötétedés után jó program a Marujama park, ahol a cseresznyefák közötti fényjátékot lehetett élvezni, majd utána este a Gion negyedben sétálgattunk, vacsoráztunk.

Kiotó tömve van turistákkal, igy másnap reggel korán látogattuk meg a Fusimi Inarit, hogy ne kelljen lökdösődni egy-egy fotó kedvéért. A Fusimi Inari-nagyszentély az egyik legnagyobb sintó szentély a kiotói Inari-hegy lábánál. Imacsarnokához két út vezet, öszszesen körülbelül 10 000, cinóbervörösre festett torii vagyis szentélykapu alatt, mely utóbbiak páratlanul festői kontrasztot alkotnak a föléjük nyúló japán cédrusok zöldjével.

A sejtelmes Arashijama bambuszerdőbe is ellátogattunk ezen a napon. A japán kultúrában nagy hagyománya van az ember és természet közötti harmóniának. A természetet filozófikus megközelítésből szemlélik, csodálattal és tisztelettel viszonyulnak hozzá. Az Arashijama bambuszerdő létezése tökéletesen tükrözi e harmóniára való törekvést.

Japánban a bambusz szimbólumvilága évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Azért ültették ezt az erdőt, hogy a templomokat megvédjék a gonosztól, mivel a bambusz az erő és kitartás szimbóluma, hiszen száruk kemény és erős, mégis könnyedén hajladoznak a szélben, törzsük pedig ugyanolyan erősen kapaszkodik a földbe. Gyökereik még akkor is erősen tartanak, ha a széllel együtt kell mozogniuk. Még a legerősebb viharban sem dőlnek ki. Másrészt elég sejtelmesek, főleg sötétedés után hátborzongató az erdőben tartózkodni, ugyanis igen félelmetes hangokat hallatnak az ide-oda dülöngélő és hajlongó fák.

A Japan by Myself tanácsára (Web: https://japanbymyself.com/hu, e-mail: office.hu@japanbymyself. com, telefon: +36302792060) Kiótóból egynapos kirándulásra indultunk JR vonattal, aminek első célpontja Nara volt. A Kiotóhoz közel (mintegy 45 percre) található Nara. Óriási Buddha szobroknak és szent erdőknek ad otthont, életre keltve az ősi Japán érzését.

710-től Nara volt Japán első fővárosa. Mivel a város alapítása egybeesett a buddhizmus megjelenésével Japánban, építészeti szempontból a város igazi kincsesbánya, gyönyörű templomokkal és pagodákkal. Ezek többsége a város közepén elterülő Nara parkban található, ahol több mint ezer, békés Sika szarvas él szabadon – a hagyomány még abból az időből maradt fenn, amikor a szarvasokat isteni hírnököknek tartották. A szarvasok megszokták az emberek jelenlétét, olyanynyira, hogy nem riadnak vissza attól sem, hogy harapdálják a turisták hátsóját egy kis élelemért könyörögve.

Nara egyik fő látnivalója a Todai-dzi templom: itt áll a világ legnagyobb, bronzból készült Buddha szobra, amely 16 méter magas és 437 tonna. A templom bejárati kapuját két, nyolc méter magas szobor őrzi, amelyek a kapuval együtt Japán legszebb fafaragványai közé tartoznak.

A városközponton is érdemes végig sétálni, ahol számos helyi kézműves bolt és szaké főzde is található, ezt mi nem tettük, mert sajnos esett az eső. A szaké a japánok ősi alkoholos itala, amely rizs erjesztésével készül. A szakét és a hozzá hasonló távol-keleti italokat a nyugati kultúrában rizsborként ismerik, ami a neve ellenére nem a borok egy fajtája, és másképpen is készül, mint a bor.

Narából Oszakába utaztunk, ami kb. 45 perces vonatút. Itt már szakadt az eső, de azért elmentünk az oszakai várkastélyt megnézni, ami egy japán kastély Oszaka Csuo-ku városrészében. Az épület Japán egyik leghíresebbje a maga nemében, a történelem folyamán fontos szerepet játszott. A várkastély mintegy 60 000 négyzetméteres területen fekszik, ahol összesen 13 épület található, többek között a Tojokuni szentély is.

Innen eltaxiztunk a Dotonbori szórakozónegyedbe az oszakai kanális mentén, ahová a diákok és a környéken dolgozók munka után szívesen járnak kis bárokba és izakaja kocsmákba. A szűk utcákat hatalmas neonreklámok világítják meg, az utcai árusok pedig grillezett takojaki polipgolyókat árulnak.

Az árkádos bevásárlóközpontban sokáig nézelődtünk, s elámultunk a luxusbutikok hatalmas árain, mint ahogy a steak éttermek árain is. Japánban meg kell kóstolni a Kobe marhahúst, amelyből egy szelet is legalább kb. 15 ezer forint. A kobei marháknak a japán

Követjük és segítjük minden lépésedet – de meghagyjuk a teljes szabadságot, hogy oda menj, ahova akarsz, amikor csak akarsz!

Soha nem volt olyan könnyű Japánba utazni, mint most velünk!

Miért velünk?

A TE Utad! – teljesen rád szabjuk, olyanra amilyenre te megálmodtad, elképzelted

Maximális hatékonyság: A helyszínen adott konkrét javaslatok időt és pénzt takarítanak meg, és extra kényelmet és biztonságot nyújtanak az egyéni utazásodhoz.

Pontosság és részletesség: A napi utazási terv (személyes füzet), amellyel elindulsz az úton, egyedülálló a piacon: minden lépés pontosan ki van dolgozva, időben, távolságokban és költségvetésben.

Gondoskodás a tervezéstől a végéig: Veled vagyunk az utazás előtt és az utazás alatt is, a virtuális asszisztensed éjjel-nappal rendelkezésedre áll, amikor csak szükséged van rá.

Támogatás: Helyi idegenvezetők várnak, akár a saját nyelveden, amikor csak szükséged van rá.

Rugalmasság: nyitottak vagyunk az igényeidre, pontosan azt adjuk, amit szeretnél, se többet, se kevesebbet

Oszakából Kiótóba visszatérni a Sinkanszen szuper expresszel csak 17 perc volt, másnap ugyanezzel a gyorsvonattal jutottunk el Tokióba, ahol a Narita repülőtéren visszaadtuk azt a WiFi wireless berendezést, amely segítségével egy héten át élvezhettük az internetet és a Google térkép segítségét 0-24 órában. Egy postaládába kellett bedobni az előre megcímzett borítékba helyezve a szerkezetet, ami igazán turistabarát megoldás.

A repülőgépbe történő beszálláskor így búcsúztunk: Szajonara Japan. Azaz: Viszontlátásra Japán!

L. Kelemen Gábor