Aktív pihenés

A norvégiai Molde már a 17. század óta turisztikai központ. Aktív pihenés

A norvégiai Molde a rózsák városa, ezt a státuszát már 1742-ben elnyerte. A Golf-áramlat és a települést körülvevő hegyek miatt itt moderált a klíma, megélnek a virágok, növények. Persze ahhoz, hogy az ember tényleg élvezhesse a rózsák látványát, jó időben kell érkezni.

Június végén, amikor már Európa más országaiban szépen nyílnak a rózsák, Moldében még legfeljebb az orgona virágzik. Meg a tulipán. Le van maradva egy kicsit a természet. Így a moldei városháza tetején, ahol rózsakert pompázik, júniusban még nagy tatarozás folyt ottjártunkkor, készültek a rózsaszezonra. A szökőkutak sem működtek még, amelyek vízcseppekkel ölelik körül a „rózsás lányt”, ami nem más, mint egy bronz szobor. A városháza és a szomszédságában lévő, 1957-ben épült Molde-templom előtti téren ekkor kezdték árulni a friss epret, ami minden évben nagy örömet okoz a helyieknek, mert az eper egyben azt is jelenti, hogy végre eljött számukra a tavasz.

Moldét kétszer kellett újjáépíteni a történelme során: először 1916-ban, az után, hogy tűz pusztított, majd 1946-ban, ekkor a II. világháború volt az ok. Ennek a kélt tragikus ténynek csak annyiban volt mégis jó oldala is, hogy Molde modernebb-városiasabb képet kapott, összehasonlítva más hasonló méretű, s közel azonos térségben lévő norvég városokkal. Itt bőven akad téglaépület, nemcsak faház és kabin, mint más norvég településeken. A modern Molde nemcsak építészeti szempontból haladt a korral, nemcsak kőből épült luxusszállodákkal büszkélkedhet, mint az Alexandra, a Rica Seilet, a Hotel Molde Fjordstuel és a Grand Hotel, hanem más tekintetben is a megújulást szolgálja. Például hihetetlenül népszerű itt a dzsessz, minden esztendőben nagy dzsessz fesztivált rendeznek július harmadik hetében, s épült itt golfpálya is, nemcsak a hegymászást, a kajakozást, s a focit favorizálják, hanem a világon a legtöbb ember által űzött sportot, a golfot is, 9 játszható lyukkal.

Molde már a 17. század óta turisztikai központ egyébként, egykoron itt pihent előszeretettel a II. Wilhelm német császár és a walesi herceg is. Persze a legtöbb történelmi visszaemlékezés a vikingekkel kapcsolatos, ha már a történelemről ejtünk szót. A vikingek barbár módon éltek ezen a környéken, raboltak, gyilkoltak. A mendemondák szerint abban lelték leginkább kedvüket, hogy mindennap öltek, még vasárnap is, pedig akkor a törvények szerint nem volt szabad. Meg is büntették őket, emiatt továbbálltak Norvégia területéről

Izlandra. De mivel ott is öltek vasárnap, s ott is megbüntették őket, így továbbmentek Grönlandra. A szokásaikkal persze nem tudtak szakítani, s a vasárnapi gyilkolás ott is folytatódott, mint ahogy a büntetés is. Így hát tovább kellett menekülniük, aminek az lett a vége, hogy „belebotlottak” az amerikai kontinensbe, s vagy 500 évvel korábban, mint Columbus, felfedezték Amerikát.

A vikingeket mindenki csak úgy emlegette: az emberek, akik a norvég fjordoktól hajóztak. Eljutottak Új-Fundlandra is, Kanadába is a hajóikkal, mint ahogy sok várost alapítottak Franciaország területén, a mai brit szigeteken, Írország földjein. Még Észak-Afrikába is eljutottak, Marokkóban például erős befolyást szereztek. Felfedezték a Tigris és az Eufratesz folyókat is Bagdadban. Beúsztak mélyen a Volga folyón az orosz területekre, befolyást szereztek Belorussziában és Ukrajna mai területén is. Ma a norvégok már elfelejtették a bűneiket, s úgy emlékeznek a vikingekre, mint csodás hajósokra, városalapítókra, s kereskedőkre. Molde lakossága is ápolja a viking emlékeket.

Huszonkétezer ember él Moldéban. Kereskedelemi és halászati szempontból egyaránt fontos hely, nem is beszélve a turizmusról. Moldéról szólva hiba lenne, ha nem említenénk meg a futballhagyományait. Hatalmas fedett nézőterű stadionja van a város közepén, az Aker-stadion, de emellett még jó pár műfüves, éjszakai kivilágítással rendelkező futballpályája is épült, komoly nézőterekkel. Minden évben legalább húsz norvég első ligás focimeccset rendeznek a városban, ilyenkor szinte minden lakos azért küzd, hogy beférjen a 11 200 férőhelyes stadionba. A csapat a norvég bajnoki és egyben kupa második is volt már, így érthető, hogy ennyire kedvelik az emberek a focit, mint ahogy az is, hogy nem sajnálták gránitból felépíteni a stadiont, impozáns üvegfalakkal ékesítve. 1998-ban 212 millió norvég koronát költöttek erre az adófizetők pénzéből, s a tervezője nem volt más, mint a jól ismert Kjell Kosberg.

Molde jó kiindulópont a norvég természet megismeréséhez, a hegyek, völgyek, fjordok, sokasága ejti ámulatba az utazót, s a Trollok misztikus világa is elragadtató. Innen indul a híres Troll ösvény, amely Európa legcikcakkosabb útja, amit állítólag 100 ember 10 nyáron át épített anno. Itt látható a Trollok fala is, amely a legmagasabb eredeti szikla által formált függőleges fal Európában.

Moldében és környékén a legnagyobb látványosságok versengenek egymással. A három fő attrakció: a Varden kilátó, az Atlanti-óceán út, s a Romsdal szabadtéri múzeum, 14. századi viking házakkal.

Akik hajóval érkeznek a városba, s sokan vannak ilyenek, hiszen a nagy turista hajók itt biztosan megállnak egy napra, azok akár gyalog is felsétálhatnak a Varden kilátóhoz. 2407 méter magasan van a kilátó, a hivatalos verzió szerint háromnegyed óra feljutni oda gyalog, s fél óra visszatérni a kikötőhöz, a valóságban

azonban másfél órás az út felfelé és egyórás lefelé. E sorok írója kipróbálta az utat, ami nagyon meredek, erős kaptatón kell az erdő közepén áthágni úgy, hogy több tucatnyi fa gyökerén kell átküzdenie magát az embernek. De megéri a kínlódást, mert már útközben is csodás látvány tárul elénk a magasból, hát még akkor, amikor tényleges megérkezünk a kilátóhoz. Olyan a nagy, 11 emeletes tengerjáró hajó a mélyben a kikötőben, mintha csak egy játékszer lenne, az autókat szinte nem látni, az emberekről már nem is szólva. Fentről a Romsdal Alpok 222 csúcsa tárul elénk, teljes körpanoráma a környező fjordokra, jó időben ellátni akár Ona halászfaluig, s a Hustadvika zord vizeit is megpillanthatjuk. Bámulatos látvány, felemelő élmény.

A hegycsúcsok mind havasak, tőlünk nyugatra terül el a végeláthatatlan Atlanti-óceán, keletre pedig a Romsdal-fjord. Aki ide feljut, az egy órát biztosan elnézelődik. Akadnak olyanok is, akik a csúcson lévő, Vardestua névre hallgató étteremben költik el az ebédjüket, bár nem sokan, mert annyira drága: csak egy leves 5 ezer forintnak megfelelő koronába kerül.

Az Atlanti-óceán út már kicsit távolabb esik Molde központjától, 40 kilométerre található innen, sőt közigazgatásilag már nem is Moldéhoz tartozik, hanem Bud településhez. Az Atlanti-óceán út kis szigetecskéket köt össze, 2005-ben az évszázad konstrukciójának nyilvánították, Norvégia egyik legnagyobb turistalátványossága. Az egyik hídnál, amely minden postai levelezőlapon szerepel, a magasított és a tetején meghajlított hídról van szó, meg is állunk. Kiváló helyszín a fotózáshoz. Ahogy felmászunk a híd előtti dombra, azt tapasztaljuk, hogy a talaj nagyon nedves, sok helyen akár bele is süppedhet az ember a vizes, sáros fűbe. Ez abból fakad, hogy nagyobb hullámzások idején gyakran mossa tengervíz a környék talaját, dombjait. Még olyan is előfordul, hogy annyira háborog a tenger, hogy átcsap a magas híd tetején egy-egy hullám. Ilyenkor persze nem tanácsos erre járni autóval, mert még akár be is lökheti a szél vagy a víz ereje az autót a tengerbe, ahonnan aztán a hideg víz miatt aligha van menekvés.

Az Atlanti-óceán út mentén nagyon sok búváriskola és búvárközpont működik. Ide jár a fél világ búvárkodni, mert itt viszonylag sekély a víz és nagyon sok szép nagy hal található a vízben, izgalmas azoknak, akik merülnek. Természetesen nemzetközi engedély kell ahhoz, hogy valaki lebukhasson a víz alá, s komoly felszerelés, védőruha, mert itt nyáron is iszonyatosan hideg a víz.

A búvárok sokszor a part mentén kempingeznek, felvernek egy sátrat, s ott alszanak, dacolva az időjárás körülményeivel. Van egy érdekes törvény Norvégiában. Bárhol leverhetünk sátrat, ami 300 méterre van legalább a legközelebbi épülettől. Akár magánterületet is használhatunk, csak a távolságot tartsuk be. Nálunk, Magyarországon ez a rendszer valószínűleg nem működne, de a norvégoknak ez nem okoz problémát.

A már említett Bud egyébként egy kis halászfalu, némi II. világháborús múlttal. Ott található az Ergan parti erőd, ahol a németek állomásoztak, még ma is látható pár ágyú és a bunkereket sem temették be mementóként. A békeidőkben Bud kereskedelmi állomáshelyként szolgált Trondheim és Bergen között.

A harmadik nagy látványosság Moldében a szabadtéri múzeum. 1912-ben alapították, a kiállítás a 14-iktől a 20-ik századig mutatja be az építkezési szokásokat. 40 házat látogathatunk végig, s nézhetjük meg a berendezését, tanulmányozhatjuk, miként éltek itt az emberek a múltban. Komoly tapasztalatot szerezhetünk a nemzeti öltözékek köréből is, hiszen a kiállítás ezt is bemutatja. Folklór táncbemutatókat is szoktak itt rendezni, ha szerencséje van a látogatónak, akkor éppen elkap egy ilyet.

Ebben a múzeumban sajnos a hajózással kapcsolatos tárgyak nem láthatók, amelyek a norvégok sajátjai, viszont a Moldétól mindössze 10 percnyi útra lévő kis szigetecskén, Hjertoyán találhatunk egy halászati múzeumot, ahol megismerkedhetünk a régi bárkákkal, halászati eszközökkel, 1850-ig visszanyúlva a történelemben. Kishajó visz át a szigetre, ami szezonban óránként indul.

Moldéból további kirándulásokat tehetünk, például feltétlenül érdemes ellátogatni Alesundba, amely elnyerte Norvégia legszebb városa címet nemrégiben. Középkori romantikát áraszt magából ez a település, az építészete lenyűgöz minden látogatót. Ahogy a vidéki tájakon autózunk, sok helyen láthatunk olyan házat, amelynek a tetején fű nő. Ez régi hagyományos épület, a norvégok büszkék, ha ilyet építenek, viszont nagyon drága, emiatt sokan nem engedhetik meg maguknak. Gondoljunk csak bele, hogy egy négyzetméterre 250 kg súly jut a föld és a fű miatt, s ezt télen még tovább terheli a hó! Nagyon erős tetőalapot kell ácsolni, hogy ezt a súlyt elbírja.

Nem szabad kihagyni a látnivalók sorából a világ negyedik legmagasabb vízesését, a 655 méteres Mardalsfossnt, ami Eikasdalen térségében található. Körülbelül 45 perc alatt lehet feljutni gyalog a vízeséshez, leginkább június 20. és augusztus 20. között látogatható, egyéb időpontokban nagyon időjárásfüggő, hogy meg lehet-e közelíteni. E látványosság után már nincs más hátra, mint elmenni Trolléstigenhez, amely lenyűgöző kilátást nyújt a völgybe, s a Geirangerhez a Norge-fjord koronaékszere, minden túlzás nélkül.

A norvégok büszkék Kristiansundra is, ez a szárított halról lett híres, no meg az olajfeldolgozóiról. Innen indulnak a munkások a tengeren lévő olajfúró kutakhoz, mert ez a legközelebbi település. Norvégia mindig is az aktív pihenést népszerűsítette, s nincs ez másképp Molde és környéke esetében sem. A kajakozás, hegymászás, kerékpározás, gyaloglás, szörfözés, lovaglás, golfozás, raftingolás, vadászat, búvárkodás – ez mind ajánlott a nyári szezon alatt. Télen lehet síelni, sífutni. A környéken lévő sípályák: Molde, Bjorli, Skorgedalen, Orskogfjell. Minden program esetében külön ajánlanak családi lehetőségeket, amelyeket a gyerekek is végig tudnak csinálni, közepes, illetve nehéz túrákat. Molde és Romsdal gyalogtúra szövetséggel is rendelkezik, amely szervezi a lehetőségeket a hazai és a külföldi érdeklődőknek egyaránt. A hegyoldalakban hihetetlenül csodás fenyőfák sorakoznak. Mind egészséges, mert itt nincs szennyeződés. Ez az oka annak, hogy Molde környékéről szállítják minden évben az angol fővárosba, Londonba, a Trafalgar térre a hatalmas fenyőfát, amit a helyiek és a turisták örömére fel is díszítenek. A kirándulásokat követően rendre megéhezik és megszomjazik az ember. Moldéban és környékén a Norvégiában megszokott halételeket érdemes kérni az éttermekben, viszont itt tudunk ajánlani egy helyi bort is a finom falatok mellé. Ugyan Norvégia nem bortermelő ország, de azért van itt is borászat. Johan Setnes Andalsnesben üzemelteti a pincészetét, s nem szőlőbort, hanem gyümölcsbort termel. A Norvégiában honos berrykből csinál bort, de más gyümölcsöket is használ. Büszke arra, hogy csak a saját gyümölcsösében termő alapanyagokat használja fel.

Akad egy „igazi” borász is Moldében: Calle Feght Rizlingből készít szőlőbort. Borát árulják a Vinmonopolet üzletek is, amely az ország hivatalosan bejegyzett vinotéka hálózatához tartozik.