Papp Tímea Réka | A KISKAKAS ÉS A TYÚKOCSKA

Papp Tímea Réka

A KISKAKAS ÉS A TYÚKOCSKA illusztrátor | Török Eszter | 22-23. oldal

A kiskakas és a tyúkocska TÖRÖK ESZTER rajzai

22

fű, kék vizű patak, százszínű virágcsodák illatoztak. Ez már biztosan Törökország!

A kiskakas el is felejtette, miért indultak, megölelte a tyúkocskát, aki titokban nagyon szerelmes volt belé. De ekkor a tyúkocska felkiáltott: – Ott a gyémánt félkrajcár!

Odaszaladtak, és a kiskakas kikaparta a nap fényét visszaverő… söröskupakot.

Nagy kincs volt ez, a kakasnak csak úgy dagadt a melle: – A török császár biztosan elmenekült, mikor meglátta, hogy jövök!

Elindultak hazafelé, de a kakaskának lassan elment a hangja, vagyis csak úgy tett, mert fogalma sem volt, merre a hazafelé. Mikor beesteledett, behúzódtak egy bokorba, s a kakas újra kezdte az ölelgetést, úgyhogy a fekete tyúkocska azt gondolta, Törökország határos Tündérországgal, és a kakas nyilván arrafelé vitte.

Szerencsére arra járt Bodri, az udvar kutyája, és hazakísérte őket, mert már közeledett a hajnal, és hajnalban kukorékolni kell, mese nincs. Az a másnapi kukorékolás nagyon álmosra sikerült. Aznap mindenki elaludt a szomszédságban, de a baromfiudvar hetekig hallgatta áhítattal a kakas káprázóan színes meséjét törökországi kalandjáról.

A tyúkocska pedig néhány hét múlva büszkén sétálgatott mind a tizenkét kiscsibéjével.

A kiadós hajnali kukorékolás után a kiskakas gondolt egy merészet, peckesen odabillegett a fekete, pelyhes tollú tyúkocskához, aki már régen tetszett neki, és így dicsekedett: – Az én ősöm nagyon híres ám! A török császártól szerezte vissza a gyémánt félkrajcárját!

– Csakugyan? – kérdezte a tyúkocska zavartan.

A kakas még peckesebb lett: – Én is visszaszerezném, ha itt volna az a híres török császár!

– Valóban? – pirult el a tyúkocska.

A kakasból már ömlött a mondóka: – És tudd meg, ha nem jön ide, én megyek el hozzá Törökországba, megkeresem, és kiszedek belőle én is egy gyémánt félkrajcárt!

– Hiszem, ha látom! – motyogta a tyúkocska.

– Na, én máris indulok! Gyere velem!

A tyúkocska lesütötte a szemét, és csak annyit rebegett: – Veled a világ végére is elmennék!

Magában azt gondolta, hogy biztosan nincs olyan messze az a Törökország, ha egyszer már a császára is eljött idáig.

Elindultak a nagy útra, mentek, mendegéltek, egyre közelebb egymás mellett, és a kiskakas mindig biztos volt benne, hogy mikor merre kell menni. Legalábbis úgy tett.

Már jó messze jártak, mikor egy gyönyörűséges mezőre értek. Smaragdzöld

PAPP TÍMEA RÉKA 23