Károly Csaba | A HÁLÓVENDÉG

Károly Csaba

A HÁLÓVENDÉG illusztrátor | Macsinka Zsolt | 4-5. oldal

A hálóvendég

MACSINKA ZSOLT rajzai

4

A kukac nagyon fázott, de kitartóan araszolt a deres ösvényen a gyümölcsöskert felé. Éhes is volt, mert pár napja abbahagyta az evést – tele gyomorral nem szeretett lefeküdni, most pedig éppen erre készült. Közelgett a tél.

Az almafa közvetlenül a kerítés mellett lakott, immár huszonhat éve. Nagyon szerette az életét, a napsütést, az esőt, a rendszeres metszéseket, a rajta termő piros gyümölcsöket, és még azokat is, akik a terméstől rendre megszabadították.

De mostanra már fáradt volt, és egyfolytában ásítozott.

– Uram! Jó napot! Hahó!

A cérnavékony hang lentről jött, a talaj felől.

Az almafa lenézett.

– Ki vagy és mit akarsz? – kérdezte álmosan.

– Bocsánat, nem akarok zavarni, csak hálóhelyet keresek magamnak, ahol egy időre meghúzhatom magam. Nincs véletlenül egy almája?

– Alma? Erről lekéstél, barátocskám! – válaszolt a fa. – Már rég elvitték mindet.

– Ajjaj, akkor nagy a baj – sopánkodott a kukac –, most aztán végképp nem tudom, hol feküdjek le aludni.

– Ha továbbmész az ösvényen, a kanyar után lesz egy farakás. Egy süncsalád lakik ott, és nekik biztosan van almájuk, mert rengeteget begyűjtöttek itt, alattam. Kérdezd meg őket, hátha áttelelhetsz náluk.

– Süncsalád…? – aggodalmaskodott a kukac.

– Ne rémüldözz, kölyök, ismerem őket, nagyon rendesek, vegetáriánusok is, nem fognak bántani –, és az almafa köszönésképpen meglengette néhány alsó ágát.

A kukac újra útnak indult. Sietni nem tudott, a lassú mozgástól viszont ki se melegedett, így nem kellett attól tartania, hogy leizzadva esetleg megfázik a hidegben.

Sün mama éppen végzett a takarítással.

Elégedetten vette szemügyre a tiszta kuckót, a polcokon a tartalék elemózsiát és a sarokban békésen szundító családját. Levette a kötényét, és már éppen lefeküdni készült, amikor kopogtattak.

– Te meg mi járatban vagy itt ebben a cudar hidegben? – szólította meg az ajtóban didergő kukacot.

– Ne tessék haragudni a zavarásért, de nagy szükségem lenne egy jó meleg almára, amiben álomra hajthatom a fejem. Az almafa szerint itt talán tudnak segíteni rajtam.

Sün mama végigmérte a jövevényt.

Gyámoltalannak tűnt. „Miért ne tegyünk jót valakivel, ha nem kerül semmibe?”, gondolta.

– Gyere be, mielőtt végleg megfagysz – hívta beljebb a jövevényt.

– Köszönöm szépen! – hálálkodott a kukac, és máris jobban érezte magát.

– Ott az alsó polcon látsz néhány nagyobb almát – mutatott Sün mama a stelázsi felé –, válassz magadnak egyet, fészkelődj el benne. És aludj jól!

A kukac kiválasztott egy megfelelőnek látszó piros almát, óvatosan nyílást rágott rajta, majd bemászott és elhelyezkedett. Ásított egyet, aztán szinte azonnal el is aludt. Sün mama pedig, mielőtt lefeküdt, írt pár szót egy papírra, és az almának támasztotta: „Vigyázat! Ne edd meg! Kukacos!”

KÁROLY CSABA