2 0 0 • A TERMÉSZETTUDOMÁNYOKRÓL MINDENKINEK
mellettünk elhaladó csillag gravitációja miatt az üstökösmagok némelyike a belső naprendszer felé veheti útját. Bár némileg felgyorsul, így is millió évekig tarthat, míg eléri a Nap közelebbi környezetét. A belső naprendszerbe látogató égitestek némelyikét a nagybolygók (főleg a Jupiter) gravitációs hatása egy rövidebb, elnyúlt ellipszispályára állíthatja, s így - mint például a Halley-üstökös esetében - periodikus üstökös válik belőle: néhány évtizedenként vagy évszázadonként újra meg újra felbukkanhat a Nap közelében. A gyakori látogatások miatt aztán anyaga teljesen elszublimál, s csak a pályáján szétterülő kőzet- és poranyag marad vissza belőle. Amikor Földünk keresztülhalad egy ilyen, üstökösökből kiszóródott anyagfelhőn, az égbolton hullócsillagok sokasága tűnik fel. Ezek valójában meteorok, s a homokszemcsénél nem nagyobb porszemcsék légkörbe kerülése okozza a jelenséget. Ha azonban egy üstökösmag érné el Földünket, egy nagyobb aszteroida becsapódásához hasonló pusztítást okozhatna - sőt még annál is nagyobbat, mivel nagyobb sebességgel halad, s több mozgási energiája van, mint egy ugyanolyan tömegű aszteroidának. Valószínűnek tűnik, hogy a kréta végi nagy kihalást előidéző becsapódást nem egy kisbolygó, hanem egy üstökösmag okozhatta. Főképpen a Jupiternek köszönhető, hogy az üstökösök a mai helyükre kerültek, vagyis messze, a naprendszer határára. A bolygókeletkezés ideje alatt ugyanis hatalmas mennyiségben kellett keringeniük a Jupiter és a Neptunusz mai pályája között, később azonban - akárcsak a kisbolygó-öv eredeti törmelékanyagát - a Jupiter és más óriásbolygók gravitációs hatása kisöpörte őket a bolygórendszerből: pályáik úgy változtak meg, hogy vagy a Napba zuhantak, vagy a csillagközi tér felé vették útjukat. Egy jeges törmelékgyűrű azonban így is visszamaradt, közvetlenül a Neptunusz pályáján túl. Az itt keringő égitesteket csak az utóbbi évek során fedezték fel, de az eddig felhalmozódott bizonyítékok alapján rengeteg lehet belőlük. E második kisbolygó-övnek is nevezett tartomány a Kuiper-öv. A keresztmetszetben inkább súlyzóra emlékeztető öv összefüggésben lehet a gömb alakú, messzebb elhelyezkedő, az imént már említett anyagfelhővel, az ún. Oort-felhővel is. Összességében tehát több százmilliárd üstökösmag létezhet, össztömegük azonban még így is csak néhányszorosa lehet a Földének. Az eddig észlelt legnagyobb kozmikus jéghegyek átmé-