VÁLTOZÓ BOLYGÓNK • 145
E nagyszerű új felfedezések fényében a lemeztektonika elmélete általánosan elfogadottá vált. Igen fontos mozzanat volt - amikor a kutatók többsége átpártolt az új elmélet mellé - amikor a Royal Society által 1964-ben szervezett találkozón Edward Bullard, a Cambridge-i Egyetem kutatója bemutatta az első számítógépes rekonstrukciót a kontinensek egykori összetartozásáról. Az igazat megvallva ez nem sokkal volt több (de nem is kevesebb), mint Snider kézzel készített rekonstrukciója 1858-ból. Bullard azonban a kontinensek aktuális partvonalai helyett a selfek (kontinentális párkányok) határait illesztette össze, és a számítógépek 1964ben még igen misztikus dolognak számítottak. A modellhez az óceánfenék kutatásának minden addigi adatát felhasználták. 1964 volt az az esztendő, amikor a mozgó kontinensek Csipkerózsikaálmát alvó elmélete feléledt, és széles körben elfogadottá vált. Az 1970-es években pedig, amikor a műholdak segítségével végrehajtott lézeres mérések bebizonyították, hogy az Atlanti-óceán valóban szélesedik évi pár centiméterrel, minden további vita okafogyottá vált. A lemeztektonika kifejezést elsőként Dan McKenzie és R. L. Parker használták a Nature című tudományos folyóirat hasábjain, mindössze három évvel Bullard számítógépes térképének megjelenése után, hogy egységes keretbe foglalják a geofizika új eredményeit. A 60-as évek végére az elmélet gyakorlatilag teljesen elkészült. Megmagyarázta, hogy a kőzetburok miként tagozódik hatalmas darabokra, kőzetlemezekre. Megmagyarázta, hogy a kőzetlemezek közepén miért viszonylag kicsi, a szélükön pedig miért nagy a geológiai aktivitás. A geológia addig rendezetlennek tűnő, szétszórt ismeretei egy csapásra egységes keretbe kerültek, egy kirakós játék darabjaihoz hasonlóan. Kiderült, hogy hét nagyobb kőzetlemez létezik, amelyek több tucat kisebb társukkal együtt az egész földfelszínt lefedik. Geológiai szempontból meghatározóak azok a folyamatok, amelyek a lemezszegélyeken mennek végbe. A lemezszegélyeknek három fő típusa létezik. Az épülő lemezszegélyek azok a területek, ahol új óceáni kéreg születik az óceánközépi hátságoknál, s ennek megszilárdulása következtében a két kőzetlemez távolodik egymástól. A pusztuló lemezszegélyek a mélytengeri árkok területén fordulnak elő, ahol a vékony óceáni kéreg átlagosan 45 fokos szögben a kontinentális kéreg alá bukik: ez a közeledő lemez-