nem az apai kétségek felmerülése miatt végezték el a vizsgálatokat, azok az adatok jobban tükrözik a népességszintű kakukkfióka-jelenséget. A bizakodó apák közül Svájcban mindössze 0,83 százaléknak kellett csalódnia, de hasonló alacsony arány - általában 1 -2 százalék - volt tapasztalható Kanadában, Ang liában és Izlandon is. Ám ahol hevesebb vérűek az emberek, ott bizony még a magabiztos apák közül is jó néhánynak megrendült az önbizalma. Franciaor szágban 6,9-9,4 százalékos volt a kakukkfiókák aránya, a Michigan állambeli feketék körében 10,1, Mexikóban 11,8, Brazíliában 9,1 százalékos. Az apasá gukban kételkedő apák vizsgálatánál természetesen sokkal sötétebb a helyzet. Angliában 16,6. New Yorkban 28,7, Portugáliában 29,8, Párizsban 38,1, Své dországban 38,7, Olaszországban 45 százalék. Az eredmények értékeléséhez fi gyelembe kell venni, hogy az apasági vizsgálatok nem igazolni, hanem csak ki zárni tudják az apaságot. Vagyis, ha a szerető genetikailag hasonló az apához, bizonyíthatatlan a szerető „közreműködése". A genetikai rokonságra pedig nagy az esély, hiszen az emberek genetikailag rokon személyekhez vonzódnak, és választásaikat nagymértékben befolyásolja, milyenek voltak szüleik. Az em beri illat kutatása is azt bizonyítja, hogy a partnerválasztást nem a véletlen, ha nem bizonyos génekhez való vonzódás határozza meg. Következésképpen minden apasági vizsgálat alábecsüli a kakukkfiókák valós számát. A számokat természetesen másként értékelik a férjek és másként a szeretők. A férjek valószínűleg katalógusokat rendelnek fegyverszaküzletektől, a szere tők pedig igyekeznek messzire költözni. A kakukkok nem szeretnek tartásdí jat fizetni. Az egyre modernebb és egyre szélesebb körben elérhető apasági tesztek alapvetően felbolygatják a társadalmi folyamatokat. A válások leggya koribb oka a hűtlenség, és az apasági tesztek most már helyettesítik az in flagrantit meg a magándetektívet. A válások azonban dominóelvet indítanak be, hiszen nemcsak a kakukkfiókát nevelő család bomlik fel, hanem a szeretőé is veszélybe kerül, a felbomló családban nevelkedett gyerekek pedig továbbvi szik a családi mintákat. Az elmúlt száz év megszaporodott válásait demográ fusok éppen a széthullott családokban felnövő emberekben tovagyűrűző hatá soknak tulajdonítják. Ezért szakértők az apasági tesztek korlátozását javasol ják (Bellis és mtsai., 2005). Az egyén evolúciós érdeke itt szembeütközik a tár sadalmi érdekkel. Az evolúció során az apaság biztosítására persze nemcsak a töltött puskák bizonyultak megfelelőnek, hanem bizonyos egyértelmű ismertetőjelek, a haj szín, a szemszín, a bőrszín vagy az öröklődő rendellenességek. Egy vizsgálat-