Ezután azzal folytatja, hogy a jelekkel ellátott kövek két kategóriába sorolhatók: az egyikbe azok tartoznak, amelyeken természetes eredetû jelek találhatók, és amelyeket szerinte a hívek fantáziája társít K¥¢£a l¦l§ival, a másikba pedig azok, amelyeken a jelek emberi kéz alkotta hamisítványok. A fent említett két kategória mindenképpen jogos, Entwistle azonban elmulasztja megemlíteni a harmadik lehetõséget: K¥¢£a vagy valamelyik társa is hagyhatta az adott jelet. Entwistle-nek a következõ kérdést kellett volna feltennie: Hogyan lehet a köveken található hamisított jelzéseket megkülönböztetni a valódi jelektõl? A hívek spirituális és teológiai kérdésekben tévedhetetlen szaktekintélyként fogadják el mind a kinyilatkoztatott szentírásokat, mind a tökéletességet elért vallásgyakorlókat; e spirituális kérdések közé tartozik annak eldöntése is, vajon a köveken található jelek hitelesek-e, s ha igen, hogyan jöttek létre. Entwistle azonban azzal, hogy elutasítja Locana d§sa çh§kura és Mur§ri Gupta kijelentéseit, rögvest elveti az elõbb említett bizonyítási módszert, s egyúttal kizárja azt a lehetõséget, hogy a köveken található jelek valódiak. Entwistle elképzelni sem tudja, hogy a jelek valódiak is lehetnek, hiszen számára tévedhetetlen szentírások és feddhetetlen szentek nem léteznek. A következõket írja: „…álláspontom továbbra is azé a kívülállóé, akit …makacsul hidegen hagy a teológia és a miszticizmus” (Elõszó, xvi–xvii. o.). A szerzõ vajon azért ilyen makacs, mert tudományos alapon tökéletlennek találja a vai¢£ava teológiát, annak miszticizmusát pedig megtévesztésnek? Entwistle errõl nem nyilatkozik. A könyvében nem található semmiféle érv vagy bizonyíték, amely megindokolná, miért is ilyen „makacs”. A fenti idézet elõtti bevezetõben ugyanakkor elmondja: „semmiképp nem állíthatom, hogy tanulmányomat nem árnyalja a személyes ízlésvilág és a szubjektívitás…” (xvi– xvii). Ezzel a méltatlanul semmibe vevõ magatartással, amelyre a késõbbiek során az a fejezet is rámutat, amelynek a szerzõ „A mítosz” címet adta (második fejezet), s amely K¥¢£a kedvteléseit hivatott bemutatni, Entwistle félrelöki a vai¢£ava teológia alapjait és azt a lehetõséget, hogy egyáltalán létezhet egy harmadik kategória is, amely a köveken található jelek keletkezésének eredetét más szempontból közelíti meg. A Garga-sa°hit§ a következõképpen írja le azt a történetet, hogy a Govardhanahegy felemelése közben hogyan maradt ott K¥¢£a kézlenyomata a sziklán:
TATTVA
99