Központ hetilap 2016/11 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 11. szám // 2016. március 17–23. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

3. old. //

TÁRSADALO M

„Végignéztem a saját családomban, milyen egy dohányos élete” Szerdától stop a cigarettázóknak

3. old. //

Mi ez, szekusvilág?

V ÉLEM ÉN Y

IN T ERJÚ

„Boldogabbak az emberek Vásárhelyen, mint Budapesten”

Tegnap volt az első nap, amikortól Romániában hatályba lépett a dohányzást korlátozó törvény. A jogszabály értelmében tilos a cigarettázás minden zárt közterületen, munkahelyen, vendéglátóhelyen, tömegközlekedési eszközön, játszótéren, továbbá a szolgálati gépkocsikban és taxikban is. Dr. Dégi László Csaba addiktológust, drogprevenciós szakembert kérdeztük a törvény hozadékairól.

Bíró Szabolcs, akit leginkább be cenevén, Maszkuraként ismerünk, kilenc éve költözött Bu dapestre szülővárosából, Marosvásárhelyről. Kezdetben takarítóként, utcazenészként és rapperként dolgozott, majd pedig ﬁatal zenészek közreműködésével megalapította együttesét, a mára már köz- és elismert Maszkura és a Tücsökrajt, akikkel teljesen egyedi hangzásvilágot alakított ki.

5. old. //

10–11. old. //

KU LT Ú RA

7. old. //

EGÉSZ S ÉGÜ GY

S PO RT

A lovak versenyeznek, nem a művészek!

Az elsősegélynyújtás ábécéje

Ciorceri visszatért az ASA-hoz

A Marosvásárhelyi Magyar Filmnapok vendégei voltak Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya. A magyar ﬁlmgyártás melegítős fenegyereke a Művész Mozi halljában fejtette ki a véleményét az Oscar körüli felhajtásról, felesége pedig a gyerekeikkel való munkáról és a kritikákról mesélt. Abban egyetértenek, hogy a ﬁlmkészítéshez nem pénz kell, hanem fantázia és egy közvetítésre szánt, tiszta gondolat.

Bárkivel előfordulhat élete során, hogy olyan helyzetbe kerül, amikor segítséget nyújthat balesetet szenvedett, vagy rosszullét jeleit mutató személyen. Ehhez azonban fontos tudni néhány alapdolgot, amelyek ismeretével úgy avatkozhatunk be, hogy nem okozunk kárt vagy további ártalmakat. Mai lapszámunkban néhány elsősegélynyújtó alapismeretet mutatunk be dr. Béla Éva doktornő segítségével.

Ahogy újságunk honlapján már korábban megírtuk, az ASA igazgatótanácsa a 60 éves George Ciorcerit bízta meg a labdarúgócsapat irányításával. A szakember a nyárig kötelezte el magát a marosvásárhelyi együttessel, tizenhat évvel korábban, 1995–2000 között már vezette az ASA elődjét, az AS Armatát.

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI Szimfonikus hangverseny

Március 17-én, csütörtökön 19 órai kezdettel szimfonikus hangversenyre várják a zenebarátokat a Kultúrpalota nagytermébe. Vezényel: Jankó Zsolt, zongorán játszik Daniel Goiti. Műsoron: Wagner, Liszt, Sosztakovics művei. A hangversenyre a 22-es számú bérletek érvényesek. Ughy Levente kiállítása

Szintén a várbeli Történeti és Régészeti Múzeumban látható Ughy Levente Alfa és Omega című képzőművészeti kiállítása. A tárlat március 23-ig látogatható. Lecke- és nevelőhangverseny

Március 18-án, pénteken déli 12 órától román, 13 órától magyar nyelvű leckehangversenyt, 17 órától román, 18 órától magyar nyelvű nevelőhangversenyt tartanak a Kultúrpalota nagytermében. Téma: Marosvásárhelyen az első bécsi klasszikus. Vezényel Iulia Cibisescu-Duran, közreműködik a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia szimfonikus zenekara. Műsoron: J. Haydn: 92. G-dúr Oxford szimfónia. Bemutatják: dr. Dorina Pop és Fülöp Klára tanárnők. Brit dokumentumﬁlmek a Művész moziban

Március 27-ig minden szombaton és vasárnap 18.30-tól brit dokumentumﬁlmeket vetítenek a marosvásárhelyi Művész moziban. Az ötödik alkalommal zajló rendezvényt a British Council, a K’arte Egyesület és a Marosvásárhelyi Polgármesteri

Felhívás pályázatra!

A Központ hetilap diák újságírókat keres! Ha szeretsz írni, és szeretnéd kipróbálni magad a szakmában, most megteheted! A pályázaton részt vehet bárki, aki Maros megyében középfokú vagy felsőoktatásban részesül. Hozzávetőlegesen háromezer leütés hosszúságú írásokat várunk „Bulizás” témakörben, riport műfajban. Az írásoknak meg kell felelnie a riport tartalmi és formai szabályainak és a terjedelmi előírásoknak, attól legfeljebb tíz százalékban térhet el a beadott pályamű. A legjobb írásokat publikáljuk és honoráljuk! Leadási határidő: március 31.

A riportokat a bodnarerika1@gmail.com e-mail címre várjuk.

Hivatal szervezte. A ﬁlmek programját, illetve egyéb információt a www.britishcouncil.ro honlapon találnak. A vetítésekre a belépés ingyenes. Szép magyar komédia – bemutató

Március 18-án, pénteken és 19-én, szombaton 19 órától Balassi Bálint Szép magyar komédia című művének bemutatójára várják a Spectrum Színház nagyérdeműjét. Rendező: Török Viola. Könyvbemutató és szakmai előadás

Az ősszel megjelent Népi játékok című – CD- és DVD-melléklettel ellátott – könyv (oktatási segédjegyzet) bemutatójára kerül sor március 20-án, vasárnap 17 órakor a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János-termében. A könyv egyedisége abban rejlik, hogy a szerzők – Benkő Éva és Prezsmer Boglárka – kizárólag erdélyi játékokat mutatnak be, illetve ezek hagyományait, pedagógiáját és időszerűségét ismertetik. Az esemény nemcsak könyvbemutató, hanem gyakorlatias, játékos szakmai előadás lesz főként pedagógusoknak és a népi játékokra nyitottaknak. A kereszt útja

Március 20-án, vasárnap 12 órától a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templom Dersi János-termében a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából Kucsera Jenőnek, a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub tagjának A kereszt útja címmel fotókiállítása nyílik. A rendezvény házigazdája Nagy László unitárius lelkipásztor, megnyitóbeszédet mond Bodolai Gyöngyi újságíró, a Népújság munkatársa. A felvételek Marosvásárhely főterén a történelmi múltidéző körmeneten készültek. Fegyverkiállítás Marosvásárhelyen

A Brukenthal Nemzeti Múzeum és a Maros Megyei Múzeum együttműködésének eredményeként Marosvásárhelyen is látható a Nagyszeben város középkori és újkori fegyvertára című kiállítás, amely a város fegyvergyűjteményének legjellegzetesebb darabjait és katonai felszereléseit tárja a közönség elé. A nagyszebeni Brukenthal Nemzeti Múzeum fegyvertára több, a Szeben-parti város különböző korszakaiból származó gyűjteményt egyesít. A kiállítás a marosvásárhelyi várban lévő Történeti és Régészeti Múzeumban látogatható.

Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Bodnár Erika Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016/11 | március 17–23. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

Március 17. Március 18. Március 19. Március 20. Március 21. Március 22. Március 23.

HOROSZKÓP

| Gertrúd, Patrik Sándor, Ede, Alexandra József, Bánk, Jozefa Klaudia, Irma, Alexandra Benedek, Bence Beáta, Lea, Izolda Emőke, Ottó

KOS: A hét folyamán fokozott nyitottságot érez majd az önt körülvevők érzéseire, igényeire, mintha érzékelné az ők gondolatait. Ennek előnyét is és a velejáró hátrányait is megtapasztalhatja. BIKA: Fokozott elővigyázatosság javasolt az anyagi helyzetét illetően, ugyanis oly mértékig túlvállalhatja magát ebben az időszakban, amit később már nem fog tudni kellő pontossággal teljesíteni. IKREK: A tavasz szele önt is megérintette. Itt az ideje kivitelezni a szükséges változtatásokat, átalakításokra, melyekre oly régóta vágyik. Nagyobb elképzeléseinek tervein érdemes lenne ﬁnomítani mielőtt a cselekvések színterére lépne. RÁK: Ezekben a napokban több irányból is lehetőségek tárulkoznak ki ön előtt az anyagi javai gyarapítására. Rengeteget dolgozik. Az elképzelései amint realizálódni látszanak, máris töri a fejét egy következőn. OROSZLÁN: Az átvonuló bolygók kiválthatnak önben némi átmeneti feszültséget, aminek köszönhetően a türelme, a ﬁgyelme gyengülhet. Legyen megfontolt, higgadt, amennyire csak tud, hogy ne okozzon olyan kellemetlenséget, amivel nem fog tudni majd később azonosulni. SZŰZ: Egy kis átmeneti feszültség érzékelhető a levegőben, aminek köszönhetően felerősödhet önben a kritikai hajlam. Amennyiben nézeteltérés merülne fel önnek valakivel vagy valakikkel fontos, hogy óvatosan fogalmazzon kritika terén, ugyanis könnyen megsérthet másokat. MÉRLEG: A héten, érzelmi téren nem áll a magaslaton, azonban szellemileg szélsebességgel szárnyal. Így ennek köszönhetően látja, hogy az érzelmi behatások csak kedélyhullámzást okozhatnak. SKORPIÓ: Ezen a héten a munkájában kiemelkedő sikerekkel kecsegtetik a csillagok. Hosszú távú elképzelései, melyeket régóta dédelget, most lassan realizálódni látszanak. Vágyik a sikerre, szeretetre, békére, amikkel kapcsolatosan már kezdett meginogni a hite. NYILAS: Az otthonában vigyázzon az elektronikára. Ha valami meghibásodott vagy javíttassa meg vagy cserélje ki, ne tegye ki sem magát, sem szeretteit a veszélynek. Hivatalos iratokkal, közúti közlekedés során vagy esetleg környezetével jogi ügyekben legyen nagyon elővigyázatos. BAK: Lehetséges, hogy munkahelyváltoztatáson gondolkodott az utóbbi időben, azonban ennek még nincs itt az ideje. Kaphat csábítóan hangzó ajánlatot, de érdemes átgondolni, még mielőtt bedőlne egy csaló hamis ígéreteinek. VÍZÖNTŐ: Ez érzékenyebb időszak lehet az ön életében. A jó hírekre is és a kevésbé jókra is fokozott érzékenységgel reagálhat. Lehetséges ok az, hogy túlpörgette magát az elmúlt időszakban. Épp ezért igencsak jót tenne önnek egy kiadós pihenés. HALAK: Vigyázzon ezekben a napokban arra, hogy kivel osztja meg féltett titkait, kit fogad a bizalmába, ugyanis könnyen kibeszélhetik a háta mögött. Ha valamilyen ötlete van, könnyen ellophatják öntől és megcsinálják az ön háta mögött. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT |

Szerdától stop a cigarettázóknak

Mi ez, szekusvilág?

„Végignéztem a saját családomban, milyen egy dohányos élete”

Tegnap volt az első nap, amikortól Romániában hatályba lépett a dohányzást korlátozó törvény. A jogszabály értelmében tilos a cigarettázás minden zárt közterületen, munkahelyen, vendéglátóhelyen, tömegközlekedési eszközön, játszótéren, továbbá a szolgálati gépkocsikban és taxikban is. A tiltás ellen vétő magánszemélyek 500 lejig büntethetők, illetve a kávézók, bárok és vendéglők 5 vagy akár 10 ezer lejes bírságot kockáztatnak. A harmadik kihágásnál pedig már 15 ezer lejes büntetés és a vendéglátóhely bezárása következik.

Nem csökken a cigisek száma – de javulnak a statisztikák

Dr. Dégi László Csaba addiktológust, drogprevenciós szakembert kérdeztük a törvény pozitív hozadékairól, aki lapunknak elmondta, hogy a jogszabály következtében egy, legfennebb három év múlva az Egészségügyi Világszervezet által számon tartott országos mutatók a szív- és érrendszeri, valamint a tüdőbetegségeket illetően javulni fognak. De azt is hozzátette, nem hiszi, hogy a törvény miatt csökkenne a cigarettázók száma az országban. Kényszerzubbony a dohányosokra

„Abszolút negatív aspektusa a törvénynek, hogy semmiféle szakmai előkészület nem előzte azt meg. Hasonlattal élve: a csizmával berúgtuk az ajtót, anélkül, hogy megnéztük volna, mi van az ajtó mögött, és mi lesz a csizmával. Külföldön a füstmentesítést szakmailag jól előkészítették, de nálunk nem jelent meg semmilyen erre vonatkozó szakmai támogatás, és ez igen problémás a dohányosok szempontjából. Aranyigazság az addiktológusi szakmában: nem vehetünk el úgy függőséget, hogy ne adnánk helyette lehetőségeket arra, hogy az érintett elinduljon más irányba. A törvényt óriási médiaérdeklődés övezte, de semmit sem hallottunk

leszoktató programok szervezéséről. Ennek hiányában pedig a dohányosok magukra maradtak, és kényszerzubbonyt húztak rájuk. Bár a kutatások szerint a romániai felnőtt cigarettázók közül tízből legalább négy megpróbált leszokni a szenvedélyéről – sikertelenül –, az állam és az illetékes szervezetek nem adják meg az ehhez járó segítséget nekik” – foglalta össze Dégi.

Mit tehetünk mi?

A szakember azt is elmondta, hogy pozitívumként könyvelhetjük el a törvény révén kialakuló potenciális emberi kapcsolatokat. „Jómagam sosem dohányoztam, édesapám tüdőrákban halt meg ﬁatalon, tehát végignéztem a saját családomban, hogy milyen egy dohányos, drogos élete. Ebből azt is megtanultam, hogy a nem dohányosoknak közelíteniük kell dohányosok felé, hiszen ha a szakemberek nem ajánlanak konkrét segítséget, akkor mi megfoghatjuk a leszokásban lévő függők kezét. Talán a mi erőnk, példánk ösztönzőleg hat rájuk” – véli.

Nem lesz számottevő proﬁtvisszaesés a kocsmákban

A jogszabály következményeként többek a vendéglátóipari egységek proﬁtjának csökkenését jelezték előre. Ám Dégi elmondása szerint a füstmentesített or-

szágok intézményei újraértelmezett marketinggel meg tudták tartani a klientúrájukat. „Ezekre a helyekre az emberek nem kizárólag cigarettázni jártak, hanem jót ebédelni, szocializálódni” – tette hozzá.

Csak elektromos cigit ne!

Az addiktológus úgy véli, hogy a törvény „kiskapuja”, az elektromos cigarettákra való átszokás, amely szintén függőséget okoz, s legalább annyira káros, mint a dohányos, kátrányos változat. „Az elektromos cigarettában lévő anyagok hasonlóan rákkeltőek, mint a dohányos cigarettában lévők, és 4000 féle kémiai anyag van az oldatokban. Bár vízgőzt bocsát ki az elektromos változat, el szeretjük felejteni, hogy ez esetben is égési folyamat megy végbe, és ekkor keletkeznek a rákkeltő anyagok. Nem beszélve arról, hogy a 16 féle ízesítésben kapható elektromos cigaretta fokozza a függőséget, hisz köztudott, hogy az ízek stimulálják az addiktív folyamatot” – tudtuk meg a szakembertől. Romániában a felnőtt lakosság 27 százaléka vallja magát cigarettázónak. A dohányipar a második legjelentősebb beﬁzető az olajipar után. A dohánytermékekre kivetett különböző adónemekből 2014-ben mintegy 2,7 milliárd euró folyt be a román állam büdzséjébe. Pál Piroska

Átalakul a Román Hírszerző Szolgálat – röppent fel a hír a médiában. A Szekuritáte szellemi és jogutódja, a SRI különleges nyomozó hatósággá alakul – hogy mi volt eddig, arról nem szól a fáma, azt Szentgyörgyi László csak sejthetjük –, s ezentúl kizárólag nemzetbiztonsági és terrorizmust érintő kérdésekben járhat el. A lépésre a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács (CSAT) döntése értelmében került sor, miután az alkotmánybíróság a lehallgatásokra vonatkozó jogszabály szövegében olyan ellentmondásos részeket talált, amelyek szükségessé tették annak alkotmányellenessé nyilvánítását. Az eddigi gyakorlat szerint a 12 ezer alkalmazottat foglalkoztató fő titkosszolgálat nemcsak saját illetékességi körében, hanem az ügyészek által indított büntetőeljárásokban is végzett lehallgatásokat. Következésképpen, ha valahol, valakik úgy ítélték meg, hogy szükséges, máris beindult a gépezet: gyakorlatilag azt hallgattak le, akit éppen akartak. Hogy az így összegyűjtött „anyagot” ki, mikor használta fel, azt feltételezhetően a „helyzet”, a hatalmi erőviszonyok, a politikai és gazdasági érdekek határozták meg. Csak egyetlen példa, ha egyáltalán hinni lehet az ilyen adatoknak, mert a szolgálatok felől érkezőknek biztosan nem: a húszmilliós Romániában háromszor annyi lehallgatást végeztek, mint a nyolcvanmilliós Németországban. Mindenesetre csak üdvözlendő a kényes terület szabályozására vonatkozó igyekezet. Talán nagyobb hitele lett volna az egésznek, ha belülről, ha nem is a szolgálatokból, de legalább a törvényalkotók, az igazságszolgáltatás berkeiből, s nem kívülről, egyes folyamatban levő perek ügyvédjei felől érkezett jelzésekre születik a vonatkozó alkotmánybírósági döntés. Hogy másként lesz-e ezentúl? Ez egy olyan kérdés, amelyre – különösen az előzmények ismeretében – felelőtlenség lenne pozitív választ adni. Merthogy kezdtünk hozzászokni ahhoz, hogy a Nagy Testvér mindent lát, mindent hall. „Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek./ Aktákba irják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg./ És nem sejthetem, mikor lesz elég ok/ előkotorni azt a kartotékot,/ mely jogom sérti meg.” –fogalmazta meg máig érvényesen a költő mindazt, amit ma kénytelenek vagyunk átélni. Hogy a magyar ügyekben – a kézdivásárhelyi petárdaterroristák, vagy a volt csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert ügyében – hoznak-e valami változást a sürgősségi kormányrendelet alapján beállt változások, azt egyelőre nehéz lenne megmondani…

Központ hetilap |2016/11 | március 17–23. ||

„Boldogabbak az emberek Vásárhelyen, mint Budapesten”

\ 4. \

| IN T ERJÚ |

Interjú Bíró Szabolccsal, avagy Maszkurával

– A kétezres évek legelején, egy marosvásárhelyi, kövesdombi, zsúfolásig megtelt klubban énekeltétek a Gedeon zenekarral, hogy „az élet egy habostorta, csak hiányzik róla a mazsola”. Tényleg habostorta volt akkor az élet? – Boldog idők voltak azok. Bár már elmúlt, nagyon jó érzés visszagondolni erre. A Gedeon együttesben baszszusgitároztam és némely dalba besegítettem, de a Habostorta című dalt Trattner Endre barátom, a zenekar énekese írta. Akkor nem voltak nagy terveink, csak muzsikáltunk, és meg akartuk mutatni, hogy létezünk, illetve mi is hozzájárulunk a marosvásárhelyi zenei élethez. Akkoriban persze jóval könnyebbnek tűnt az élet, a szülők segítettek, vagy megoldották a problémákat. Ami ebből megmaradt: most is, ha bánatos vagyok, akkor felhívom telefonon édesanyám, és neki mindig sikerül megvigasztalnia.

– 2005-ben telepedtél ki Magyarországra. Mi történt ott veled, és hogyan alakítottátok meg a Maszkura és a Tücsökrajt? – Nagyon nehéz és megfontolt döntés volt. Szerettem Marosvásárhelyt, és megadtam minden esélyt annak, hogy valami pozitív történjen, de eltelt öt év a Gedeon zenekarral, és nem volt előrelépés. Ezért úgy döntöttem, Budapestet választom. Szívszorító érzés volt folyamatosan utazni haza meg vissza Pestre, de tudtam, hogy miért megyek. Aztán Budapesten találkoztam egy jó zenésszel, Kertész Csabával. Ismerte és ked-

Alanyunk, akit leginkább becenevén, Maszkuraként ismerünk, kilenc éve költözött Budapestre szülővárosából, Marosvásárhelyről. Itthon a művészetiben végzett, és már ﬁatalon dalszövegeket írt, zenekarban játszott. Pesten kezdetben takarítóként, utcazenészként cazenészként és rapperként dolgozott, majd pedig ﬁatal zenészek közreműködésével megalapította együttesét, a mára már köz- és elismert Maszkura és a Tücsökrajt, akikkel teljesen egyedi hangzásvilágot alakított ki. velte addigi munkásságomat, és felvetette, hogy alapítsunk közösen zenekart. Mivel jómagam 1998 óta foglalkoztam már dalszövegírással – román és magyar nyelven egyaránt – igent mondtam, ő pedig tagokat szerzett, aztán nekiláttunk alkotni. Az együttműködés sikerességéről az is árulkodik, hogy idén kilencéves a zenekar, és tavalyi év decemberében jelent meg az ötödik albumunk.

– Egyediek és lazák vagytok a mostani, „szépséget” istenítő zeneiparban. Üzenetetek van ezzel, vagy egyszerűen ezek vagytok ti? – Számomra nagyon fontos, hogy ne legyen még egy belőlem, és dalaimmal is erre, illetve a minőségre törekszem: próbálkozom úgy írni, hogy ne közhelyekből álljon egy lemeznyi anyagunk. A zenésztársaim képzett muzsikusok, és ők is ügyelnek a korongon rögzített hangokra.

– A keménykalap és a harmonika még a vásárhelyi időszakban is védjegyed volt, azóta is megmaradt. Te miben változtál az elmúlt tíz évben? – A kalapom 2001 óta megvan, a harmonika iránti rajongásom pedig gyerekkorom óta kísér. Ez véletlenszerűen történt, azaz nem egy kigondolt terv része. Persze fontos, hogy ne tévesszenek össze senkivel, mert – ahogy minden ember – egyedi és megismételhetetlenek vagyunk. Ami a változást illeti, a pályámon sokféle emberrel találkoztam, és nagyon sokat tanultam a

| Központ hetilap | 2016/11 | március 17–23. |

zenésztársaimtól, de rengeteget formált a népzene – a román, a magyar és a cigány egyaránt. A hip-hop is nagy szerelem, ezzel kezdtem zenei pályám, és segített a személyiségem fejlődésében. Sok mindent el lehet mondani és mondatni vele: bánatot, vidámságot, dühöt, keserűséget.

– Követed a vásárhelyi, erdélyi zenekarok helyzetét? Milyennek látod, vannak-e tehetséges, szépreményű bandák? – Ha nem is annyira mélyen, de azért szoktam titokban ﬁgyelni, hogy mi történik otthon. Számos tehetséges ﬁatal él Vásárhelyen, és azt üzenném nekik, hogy – velem ellentétben – ne kívánkozzanak más országba, mert otthon is meg lehet ugyanazt csinálni, mint Budapesten. Az sem kizárt, hogy jobban megbecsülnek otthon, mint „idegenben”. De emellett aggodalommal tölt el a zenei élet leegyszerűsödése: több feldolgozásokat játszó zenekar van, mint saját dalokat író csapat. Talán a klubok, eseményszervezők jobban bíznak a népszerű dalokban, mint az eddig ismeretlen, egyéni dalokat író zenekarokban. Remélem, ez idővel változni fog.

– Nemrég kisgyereked született. Változtattál a „maszkurás” életmódodon emiatt? – Továbbra is szeretem a sört, de nincs szétcsúszott életmódom, talán ez nem is volt rám jellemző. Az ital egy mulatáshoz való kellék, de úgy helyes, ha jókedvből nyúlsz hozzá és nem szo-

morúságból. Apukám elveszítése nagyon megviselt, igyekeztem túltenni magam rajta, és akkoriban gyakran fordultam az italhoz, de már nagyon rég nem lehet megtalálni engem az éjszakában. A negatív tapasztalat által a dalírásom változott, és sokkal komolyabb lettem, mint előtte.

– Tíz éve nem élsz már Marosvásárhelyen. Amikor hazajössz, mit látsz, mi változott a városban? – Ritkán járok haza, amin jó lenne változtatni, de amikor itthon vagyok, úgy látom, sokkal nyugodtabban élnek ott az emberek, mint itt, sőt, talán boldogabbaknak is látom az otthoniakat. Panasz az mindig lesz és van is, de mégis azt tapasztalom, hogy a nehézségek ellenére az átlag jobban él Marosvásárhelyen, mint Budapesten.

– Mi hiányzik leginkább szülővárosodból? – Apám, a családom és a jó barátok, akik emberként, és nem csak előadóként szeretnek. Más az otthoni nyugalom, mint itt. Rengeteg-

szer eszembe jutott, hogy hazaköltözöm, és népzenei útra váltok, amely műfaj szerintem felülmúl minden erőltetett popzenét. Amire a leginkább büszke vagyok az otthonomból, hogy olyan helyen születhettem és nőttem fel, ahol a szomszédaim között romák és románok is voltak, és nagyon sok mindent tanultam tőlük. De azt is kimondom bátran és büszkén, hogy „Románia”, nem csak azt, hogy „Erdély”. Ezért néha megszólnak Pesten azok, akik nagyon magyarnak vélik önmagukat, de én nem foglalkozom ezzel. Engem a nyelvek érdekelnek, a kultúra, a művészet, és hogy kinek mit sikerült letennie arra a bizonyos asztalra.

– Jövőbeni terveitek? Hol láthat az erdélyi közönség és mikor? – Egyértelmű terv a további muzsikálás, ott koncertezni, ahol kíváncsiak ránk és szeretettel fogadnak. Egyelőre nem tudom, otthon mikor játszunk legközelebb, de időben értesítjük a közönséget erről. Pál Piroska |

| IN T ERJÚ |

A lovak versenyeznek, nem a művészek!

/ 5. /

Interjú a magyar ﬁlmgyártás ikonikus párosával, a marosvásárhelyi Török-Illyés Orsolyával és férjével, Hajdu Szabolccsal A kétszeres Oscar-nevezett rendező és színész felesége beszéltek a díjak világának hamisságáról, a gyermekeikkel való munkáról és arról, hogy miért nem pénzkérdés a ﬁlmcsinálás.

– A kislányotokkal együtt dolgoztatok a Bibliothéque Pascalon. Mi teszi őt alkalmasabbá erre, mint egy proﬁ gyerekszínészt?

Török-Illyés Orsolya: Magától értetődő, ha kell egy gyerek, aki a filmben az én gyerekem, akkor ő játssza el azt a szerepet. A filmnél az a legfontosabb, hogy meglegyen az összhang a szereplők között, és ezt úgy lehet a legegyszerűbben megvalósítani, ha ismerem azt, akivel dolgozom. Ő belenő ebbe a világba és természetes neki. Tehetséges is, de ez sok emberben benne van, csak nem kerül olyan formában kapcsolatba a filmezéssel, hogy ez természetesen tudjon működni.

– Orsolyára írod a szerepeket? Vagy elképzelhető hogy lesz olyan munkád, amiben ő nem vesz részt? T.O.: Sok olyan szerep volt, amit eredetileg nem nekem szántak. Minden ﬁlm egy új fejezet az életünkben, amiben egymást is újra felfedezzük. A munkakapcsolatunk állandó, de mivel a forgatások között sok idő telik el,

már kiéhezünk arra, hogy egymással dolgozzunk. Eddig még mindig jól esett a közös munka. És ha nem is színészként, de más módon ott vagyok. Ez néha már annyira nem tudatos, hogy legutóbb a Fehér tenyér vetítése előtt elgondolkoztam, hogy nekem is ki kell-e mennem a színpadra, mire leesett, hogy nekem semmi közöm hozzá. Hajdu Szabolcs: Van, amikor Orsolya a háttérben dolgozik velem, ez a nem látható része a közös munkánknak. A Fehér tenyérben pedig nem nagyon volt helye senkinek ebből a társaságból, ez egy furcsa ﬁlm ilyen szempontból. Abban csak én voltam meg az öcsém, ezen kívül mindenki más ismeretlen volt. Az előkészítés és a forgatás alatt találkoztam először és utoljára azokkal az emberekkel, soha többé. A gyerekekre néha szoktam gondolni, de hát ők kanadaiak voltak, magyarokat játszottak, megoldhatatlan hogy újra együtt forgassunk. – Nem találtatok Európában megfelelő gyerekszínészeket? H.Sz.: Nem, mert rengeteg

kritériumnak kellett megfelelni. Kellett tudjanak tornázni, másrészt kellett a színészi tehetség, harmadrészt hasonlóság a három különböző korú alteregó között. Ezt így nehéz volt megtalálni. Végigjártuk az összes magyar tornaegyesületet, aztán a határon túli egyesületeket, a végére már olyan kétezer gyereket néztünk meg. Végül Kanadában kerestük a helyszíneket és a szereplőket az ottani blokkhoz, és ott az egyik kicsi egyesületben megtaláltuk a kisﬁút. Akiről kiderült, hogy az öcsém (Hajdu Miklós, aki a Fehér tenyér felnőtt főszereplőjét alakítja) tanítványa volt, csak ő már nem emlékezett rá. Ilyen kicsi a világ. – A Fehér tenyért nevezte 2007-ben Magyarország az Oscarra. Fontos emberként, vagy alkotóként egy ilyen díj? H.Sz.: Eleinte, amikor az ember még bizonyítani akar, természetesen vágyik mindenféle elismerésre, hogy díjakat meg jó kritikákat kapjon, hogy imádják. De a díjazás, ha nem jár jó sok pénzzel, nekem teljesen mindegy. Ez egy nevetséges

Nyomdászok és újdondászok Mielőtt a nyomdába került volna, Várdi nem ismert egyetlen hús-vér újságírót sem. Az egyetlen Oltyán Lászlót leszámítva, akit azonban inkább szépírónak tartott, s akit azért becsült nagyon, mert volt bátorsága annak idején kilépni a helyi pártlaptól, s visszamenni a gyárba. Meg is viselte a történet, beteg szíve hamar felmondta a szolgálatot. A nyomdában aztán sorra ismerkedett meg a helyi lap munkatársaival, akik közül egyesekkel igen jól kijött. Elsősorban a Korondról akkoriban az újsághoz került Bölöni Domokossal, a novellistával talált a szó. Utólag visszagondolva nem képes felidézni számtalan beszélgetéseik részleteit, annál inkább azok sajátos hangulatát, ami kitörölhetetlenül emlékeibe ivódott. Domi volt, aki a lapban megjelent egyik írása után, amelyben védelmébe vette |

a Neptun-ügyet elítélő Tőkés Lászlót, megjegyezte: ezek után ne reménykedjék abban, hogy felveszik az RMDSZ szócsöveként fungáló laphoz. Mint sok másban, ebben is igaza volt.

KRÓNIKA

Az újságcsinálást igen szerette, különösen a nyomdai előkészítés folyamatát. Akkoriban, a magasnyomású előállításkor a lap magán viselte a nyomdász egyéniségét, ízlését: a tördelés módja, a címekben használt betűtípusok alapján könnyen megállapítható volt a tördelő személye. A számítógépes felhasználás elterjedésével mára eltűnt a személyesség, az emberi vonás a szakmából, minden hideg, személytelen lett. Maga az újság, de az írások stílusa is. Első cikkei megjelenésekor még a nyomdában dol-

gozott, emlékszik, milyen izgalommal vette kezébe a friss gépiratköteget, s kereste benne a saját anyagát. Egy idő után, amikor meggyőződött afelől, hogy esélye sincs, hogy felvegyék, publikálni kezdett más lapokban is. Lassan evidenciává vált számára is, hogy nemcsak olyant tud, mint mások, hanem annál különbet is. Íráskészsége megvolt, olvasgatott is annyit, hogy valamelyest eligazodjék a világban, igazságérzete pedig akkora volt, hogy nehezen tudta – igaz, nem is igen akarta – visszatartani magát, hogy belepofázzon a nagyok dolgaiba. Úgy tűnt, megvan minden szükséges adottsága – és motivációja is – ahhoz, hogy igazi újságíróvá, vérbeli publicistává válhasson. Szentgyörgyi László

gyermeki játéknak tűnik, hisz arról szól, hogy én annak örülök, ha mások azt mondják, hogy én vagyok a legjobb. Én jobb vagyok, valakibb vagyok, én vagyok a legvalakibb, ők pedig nem annyira valakik, sőt, amott meg a senkik vannak. A szemlélet, ami ezekhez a díjakhoz kötődik, körülbelül ilyen részekre osztja le a világot, és teljesen idegen attól, amit én gondolok. Éppen ezért eléggé kellemetlen, amikor nekem ezzel kell foglalkoznom. A lovak versenyeznek, a művészek nem. De ha jó sok pénz jár érte, akkor nagyon szívesen megyek és átveszem!

– Akkor kinek a visszajelzése számít? T.O.: Azt jó látni, hogy az, ami téged foglalkoztat, másoknak is fontos. Nagyon lelombozó tud lenni, amikor úgy érzed, hogy ez egy fontos dolog, de senkit nem érdekel. Vajon miért nem érdekli őket? Mert hülyeség? De például belőlem a jó kritika és a rossz kritika is ugyanazt a zsigeri reakciót váltja ki, hogy összeszorul a gyomrom. H.Sz.: Mert nem ezért csinálod. Nagyon fontos, hogy az ember érezze, hogy nem értelmetlen. Ha látja, hogy az a ﬁlm valakinek segít megérteni a dolgokat, a saját életében akár. Amikor ﬁlmet készítek, nem teljesítményként fogom föl, bár nagyon sok munka van benne. Ami a lényeg: amit az ember a világról gondol, összegzi, összerakja egy történetben és ez a manifesztum. Azután fontossá válik, hogy arra mi a reakció. Ha másét nézem, sem érdekel a teljesítmény, simán szemet tudok hunyni a hibák, bénaságok fölött, ha maga a gondolat, vagy amit ki akar fejezni az pontos, és mondjuk közel áll hozzám, vagy elindít valamiféle gondolkodás irányába. Ha valamiféle visszajelzés fontos tud lenni, akkor az az, amikor valaki azono-

sulni tud a gondolattal, amit épp kifejtettem.

– A te filmjeid nem hasonlítanak egymásra. Talán a motívum, hogy gyakran jelennek meg elnyomottak, perifériára szorultak, valamiképpen sérült vagy traumatizált emberek. Tudatos választások ezek? H.Sz.: Nem mondanám, hogy romantikus vagy szentimentális érzelmekkel viszonyulnék ezekhez az emberekhez. Valószínűleg van bennem empátia, de sokkal inkább azért foglalkozom velük, mert érdekelnek ezek a történetek, és azért, mert ezek hasonlítanak az enyéimre. A Fehér tenyér az én történetem, a Pascal pedig egy ars poetica. A következő filmem pedig egy abszolút egzisztencialista, középpolgári problémakört feldolgozó történet lesz, de erről még nem lehet sokat tudni. T.O.: Még nem volt a filmnek semmi publicitása, mivel nem állami, és igen kevés pénzből készült.

– Lehet nagyon kevés pénzből filmet csinálni? T.O. Nem könnyebb, azért azt tegyük hozzá. De olyan ez kicsit, mint a főzés. Ki lehet hozni öt lejből is valami nagyon finomat, ha van hozzá fantáziád. H.Sz.: Bármennyiből lehet. Most akár a telefonoddal csinálok egy filmet, ez csak hozzáállás kérdése. Az eredmény szempontjából csakis a gondolat számít, amit át akarsz adni. Nem mindent lehet kevésből megcsinálni, az tény, de olyan történetet kell hozzá társítani, ami annak a stílusnak jól áll. A főzés példájánál maradva: két tojásból nem fogsz tudni kacsasültet vagy steaket készíteni, de egy jó tükörtojást igen. Ha mégis steaket akarsz, hát kezdd el hozzá keresni a pénzt! Bodnár Erika

Központ hetilap |2016/11 | március 17–23. |

Az ősi magyar nemesi család kastélya \ 6. \

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

A Rhédey-család ősi magyar nemesi család, és az Aba nemzetségtől származtatja magát. Mátyás király 1466-ban adott címert a családnak. A Rhédeyek a Habsburgokkal való viszályaik miatt jöttek Erdélybe. A Rhédey-kastély Erdőszentgyörgy központjában, a gótikus Szent György templommal szemben áll. Gróf Rhédey László és felesége 1807 és 1809 között építtette fel a ma is látható későbarokk-klasszicista kastélyt…

A Kornis család adománylevelet kap Báthori Gábortól

Erdőszentgyörgy a KisKüküllő jobb partján, a Küsmöd-patak torkolata közelében, háromszáznegyven méter magasságban fekszik. A település neve „de Sancte Georgia” formában 1333ban szerepelt először a pápai tizedjegyzékben. Dr. Fekete Albert Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című munkájában írja le, hogy a Kornis család 1609-ben Báthori Gábortól kapott adománylevelet az erdőszentgyörgyi-, a havadtői- és a csokfalvi birtokaikra. Erdőszentgyörgyi udvarházukat 1940 körül bontották le.

A vagyonos birtokosok

A XIX. században vagyonosabb birtokosai voltak gróf Teleki Sámuel, báró Kemény Pál, özv. Zeyk Jánosné, gróf Hohenstein Ferenc és testvérei, valamint a Nagy és a Székely család. A két vi-

lágháború között jelentős a Schuller-nagybirtok. A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkban erről a helyről többek között így írnak: „…ezen jegenyeerdőktől körülárnyalt, a Küküllőtől körülkanyargott falu egy magaslaton igen festőileg fekszik, ódon templomával, büszke kastélyával…, oly szépen, hogy annak képét melléklésre méltónak ítélem… A gróf Rédeyek szentgyörgyi kastélya egyike honunk díszesebb úrlakainak…”. A Rhédeyek rangon alulinak számítottak

Amint azt már röviden említettük, a Rhédey ősi magyar nemesi család, és az Aba nemzetségtől származtatja magát. A fent említett szerző még arról is tud, hogy Erdőszentgyörgyön volt a család nyári rezidenciája, és itt született 1812. szeptember 24-én Rhédey Claudia, Rhédey László és Inczedy Ágnes gyermeke. Az apa kitűnő nevelést biztosított egyetlen gyermekének. Az arisztokrácia bécsi udvari bálján ismerkedett meg a huszárezredesként szolgáló tecki herceggel, Württembergi Sándorral. Szerelmüket mindkét család ellenezte: a gróf Rhédeyek rangon alulinak számítottak a hercegi kérőhöz képest, és ez sértette Rhédey László önérzetét. Így a fiatalok csak az apa halála után, 1835-ben köthettek házasságot. Ezzel a friggyel Claudia megkapta a Hohenstein grófi címet, így gyermekeik is hercegek és hercegnők lettek. A házasságból két lány és egy fiú született. Kiemelten fontos tudni

| Központ hetilap | 2016/11 | március 17–23. |

még azt is, hogy Rhédey Claudia ﬁa, Teck Ferenc feleségül vette Mary Adelaide angol hercegnőt. Kettőjük lánya Teck Mary Victoria lett a későbbi V. György Anglia és Írország királyának felesége. Fiúk, VI. György feleségül vette Elisabeth Bowes-Lyon hercegnőt, és házasságukból született II. Erzsébet, Anglia királynője.

A jelenlegi kastély helyén is kastély állt!

Erdőszentgyörgy szép és nevezetes épülete, a Rhédey család kastélya tehát a település központjában áll és a templomtól az út választja el. Ennek a helyén valamikor egy régi kastély állt, mely eredetileg apátsági épületként épült, és az a templommal, az út felett átvezetett folyosóval volt öszszekötve. Már említettük, hogy a kisrédei gróf Rhédey család az Aba nemzetségből ered, de azt nem, hogy az erdélyi ág I. Jánostól származik, aki 1639-ben cserélte fel testvérével, I. Istvánnal magyarországi jószágait és telepedett le Erdélyben. Ő kapta Bethlen Gábortól Erdőszentgyörgyöt.

A díszesen festett menynyezetet érintetlenül hagyták

Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében jegyzi meg azt, hogy a Rhédey grófok 1647-től birtokolták a kastélyt. A fent említett szerző szakvéleményezése szerint az újjáépített egyemeletes későbarokk díszítésű kastély mindkét szintje központosan elhelyezett hallt zár körül. A földszinti termek boltozatosak, az eme-

letiek síkmennyezetűek és díszesen festettek. Az emeleti nagy szalon belmagassága nagyobb, mint a többi termeké, de annak belmagasságát az államosítás után csökkentették olyanformán, hogy az ovális ablakok parapet szintjébe – könyöklő magasságban – egy fagerendás mennyezetet készítettek. Szerencsésnek mondható, hogy az eredeti díszesen festett mennyezetet érintetlenül hagyták. A bejárat feletti erkélyt kőkonzolok, míg az ellenkező oldalon lévő erkélyt dóroszlopok tartják. A kastély körüli főúri parkot egy múlt századi metszet örökítette meg, melynek alapján fogalmat alkothatunk a franciakert pompájáról és szépségéről. Írásos említésekből: „…mily szép lenne, ha ezen útszéli beültetést másutt is megtennék, menynyire szépítené az a vidéket nem csak, hanem egészségi és égalji viszonyainkra is mily üdvös behatással lenne…”. Sajnos a nagy kiterjedésű parkot részben beépítették, részben földművelésre használják. Csupán egy kis kert maradt meg a kastély előtt. A település famíliái

Kempelen Farkas a XVIII. század második felében az alábbiakat írja Erdőszentgyörgyről és környékéről: „…Marosszékben, a KisKüküllő mellett fekszik, mely a falun keresztülfoly, és amelyen egy derék híd vagyon. Lakosai rész szerint magyarok, rész szerint pedig oláhok, három gróﬁ és egynéhány szabad székely famíliák bírnak benne. A több lakosok pedig ezeknek földjeit ülik. Egy jól épült re-

for. templomot és három alkalmatos udvarházat láthatsz benne. A helység véginél szép szőlők vagynak…”. Az első katonai felmérés idején már állt a kastély

Dr. Fekete Albert közléséből egyértelműen kiderül, hogy a Rhédey-kastélyhoz tartozó kertet, a birtok méreteinél fogva nem ábrázolják részletesen a katonai felmérések szelvényei. Annyi azonban bizonyos, hogy az első katonai felmérés idején már állt a kastély, és az épületet kert vette körül, amelyben egy kerti építmény is látható. A Rhédey-kastélyt és a Zeyk-udvarházat a térkép ponttal külön megjelöli. A Rhédey-kastélytól délre táblás elrendezésű díszkertet, illetve gyümölcsöst láthatunk. A Zeyk-udvarház délkeleti oldalán megismétlődik ugyanez az elrendezése a kerteknek. A kastélytól északra elhelyezkedő magaslatot „Cripta” felirattal jelölték a térképen. A felmérés körülbelül nyolcvan házhelyet jelöl. Nagyobbik részük a KisKüküllő jobb partján van, és ezt a területet bal parti házakkal köti össze. Északon dombok övezik. A Pán-templom

A második katonai felmérés térképlapján láthatjuk, hogy a Rhédey-kastély mögötti kert területét megnövelték. A barokk kertekre jellemező architektonikus térszerkezet jól tetten érhető: a kastélytól délnyugatra fekvő területet egymásra merőleges utak hálózata tagolja. A kriptát a dombtetőn ez a térkép is jelöli. A kastély két oldalán meredek rézsűk látszanak, |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

Az elsősegélynyújtás ábécéje

/ 7. /

Bárkivel előfordulhat, hogy élete során olyan helyzetbe kerül, amikor segítséget nyújthat balesetet szenvedett, vagy rosszullét jeleit mutató személyen. Ehhez azonban fontos tudni néhány alapdolgot, amelyek ismeretével úgy avatkozhatunk be, hogy nem okozunk kárt vagy további ártalmakat. Egy laikus elsősegélynyújtó nem gyógyít, hanem csökkenti a baleset vagy rosszullét következményeit, és próbálja megelőzni az állapotromlást, amíg a szakszerű segítség megérkezik. Mai lapszámunkban néhány elsősegélynyújtó alapismeretet mutatunk be dr. Béla Éva doktornő segítségével.

melyek ma is megtalálhatók. A térképen az is látható, hogy az első katonai felméréshez képest a település kétharmadával növekedett, és ez a fejlődés a folyó bal partján jellemző leginkább. A második katonai felmérést egy XIX. századi acélmetszettel vethetjük össze. Ez utóbbin egy vegyes kialakítású kert látható, mely architektonikus és tájképi elemeket egyaránt tartalmaz: a magaslaton álló Rhédeykastélyt kerítés választja el a templomkerttől és a környezetében kialakult településtől. A fennmaradó oldalakon erdő határolja. Az épülettől távolabb, a domb alján csillagsétánnyal osztott boszké került kialakításra, közepén magas vízsugarat lövellő szökőkúttal. A délnyugati fenyvesből Pán-templom emelkedik ki. A szabályos formára nyírott növényekből formált boszké díszértéke még az ültetéssel és nyírással erőteljesen szabályozott növénytömeg révén díszít, szemben a tájképi növényalkalmazás elveivel, melyek szerint az egyes növények természetes formájuk, megjelenési módjuk, és egyediségük révén a kert díszévé válnak. A szokatlan vonalvezetés

A kastély körüli – valószínűleg – gyepes partereket azonban már kanyargós, tájképi jelleget sugalló utak választják el egymástól, ami (Fekete Albert szerint is) teljesen szokatlan vonalvezetés egy francia kertben. A barokk és a tájképi elemek sokasága a két fő kerttípus közötti átmenetet idézi, és az úgynevezett irreguláris kertek ismérve. A nyugattól, azaz az eszmei központtól való távol|

ság nem csak az egyes áramlatok időbeni késését eredményezte Erdélyben, de sok esetben ezek stílustörténeti szempontból is átértékelődtek, kevésbé tisztán, egymással vagy a helyi népi művészeti formaelemekkel keveredve jelentek meg. Ezt bizonyítja az erdőszentgyörgyi kert „kavalkádja” is, alátámasztva Zádor Anna megállapítását, miszerint Erdélyben az angolkertek „…gyakran megőriztek valamit az előző kertalakításból, így némileg kevert stílust mutatnak, ragaszkodva a régihez és a hagyományoshoz…”.

(befejező rész a következő lapszámunkban) Összeállította: Nagy-Bodó Tibor

Régi és mai képek: Szász Attila

Nagyon fontos, hogy az elsősegélynyújtó személy viselkedése határozott és céltudatos legyen. Egy öszszeesett ember esetén első teendői a segítőnek a következők: veszélyforrás megszüntetése, eszméletvizsgálat, a légutak felszabadítása, az életjelenségek vizsgálata, mellkas-kompressziók, lélegeztetés. A veszély okozója többféle lehet, például gázfolyás, szénmonoxid, áram, víz stb. „Első dolog tehát a segélynyújtó részéről a veszélyforrás felszámolása, hiszen az nemcsak az áldozatot, hanem a segítségre siető embert is veszélyeztetheti. Ezt követi az eszméletvizsgálat: megszólítani, enyhén megrázni az áldozatot. Ha reagál, képességeink szerint tájékozódjunk állapotáról, csak szükség esetén mozdítsuk el helyéről, ajánljuk fel a segítségünket, és hívjunk erősítést. Ha nem reagál, kiáltsunk segítségért, fektessük hátára, tegyük szabaddá a légútjait, ellenőrizzük a légzését. A légutak felszabadítása a következő módon történik: az áldozat fejét kíméletesen hátrahajtjuk, az állát előreemeljük, az esetleges idegen testet eltávolítjuk a szájából. Ezután a légzést vizsgáljuk: mozog-e a mellkas, hallani-e a légzés hangját, érezni-e a kiáramló levegőt?” – tudtuk meg Béla Éva doktornőtől. Ha az áldozat lélegzik, stabilan oldalára fektetjük, felhívjuk a 112-es segélykérő számot, időnként ellenőrizzük a beteg állapotát. Ha nem lélegzik, akkor a 112-es szám hívása után el kell kezdeni a mellkaskompressziókat. Az elsősegélynyújtó személy egyik tenyerének kéztői részét a beteg mellkasának közepére (szegycsontra) helyezi, a másikat pedig rá. Ezután következik 30 nyomás, majd két befújás. Nyomás üteme 100/perc, mélysége 4–5 centiméter. A mesterséges lélegeztetés pedig a következőképpen

történik: a beteg homlokán levő kézzel be kell fogni az orrát, másik kézzel az áll emelve tartása mellett ki kell nyitni a száját, mélyet belélegezni, majd a szájat szorosan a beteg szájára helyezni és belefújni a levegőt. Az alapszíntű újraélesztést addig kell folytatni, amíg a beteg elkezd normálisan lélegezni.

Fulladásveszély és orrvérzés

Előfordul, hogy valakinek idegen test kerül a légútjaiba, például evés közben, és ez fuldoklást okoz. Ilyenkor az elsősegélynyújtó személy öt háti ütést alkalmaz a fuldokló hátára a lapockák közé. Minden ütés után ellenőrzi, hogy sikerült-e eltávolítani a légutakba került idegen testet. Ha az öt háti ütés hatástalan, öt hasi kompresszióval próbálkozhat a segítségnyújtó. Gyakran előfordul, hogy valakinek elered az orrvére. Ennek okai különbözők lehetnek: külső trauma, magas vérnyomás, erős orrfújás stb. „Az orrvérzés elállítása a következőképpen történik: a beteget ül-

tessük le enyhén előrehajtott fejjel, majd kérjük meg, hogy szorítsa el magának az orrát a lágy résznél kb. öt percig. Ha nem szűnik meg a vérzés hívjunk mentőt”– tanácsolja a doktornő.

Égési sérülések esetén…

azonnal hűteni kell az érintett felületet hideg vízzel. Tilos a kenőcs, krém, vaj, hintőpor stb. használata. Az égési sebet száraz, steril fedőkötéssel kell ellátni, vigyázva arra, hogy a hólyagok ne szakadjanak ki. Csonttörések esetén, ha zárt törésről van szó, az érintett végtagot rögzíteni kell, még a beteg elmozdítása előtt. Figyelni kell arra, hogy a törés felettiés alatti ízület is rögzüljön. Az alkart sínezéssel rögzíthetjük, a felkart akár a törzshöz is köthetjük. Az alsó végtagot faág vagy seprűnyél (improvizálás) segítségével rögzíthetjük. De az egészséges lábhoz is köthetjük. Nyílt törés esetén steril gézlappal a talált helyzetben rögzítjük a sérült végtagot, nem egyenesítjük ki. Nemes Gyula

Központ hetilap |2016/11 | március 17–23. ||

The New Facebook \ 8. \

| HUMOR |

Hosszas vajúdás után a Facebook új hangulatjelekkel egészítette ki a lájk-gombot, hogy minden posztnál megjelölhessük, pontosan hogyan érzünk vele kapcsolatban; az újítás néhány hete már nálunk is elérhető. A „Reactions”, azaz reakciók lényege: a lájk-gombra rányomva különféle ikonok jelennek meg, hogy pontosíthassuk, mit érzünk az adott bejegyzést illetően – tolhatunk rá hagyományos lájkot, szívecskét, nevető fejet, valamint meglepettet, szomorút és mérgeset egyaránt (love-haha-wow-sad-angry). De ha már bővítés, bizony elkelne még néhány további ikon is, hogy egzaktabban tudjuk véleményezni fészbukos ismerőseink posztjait, ugyancsak szavak nélkül. Lássunk pár ötletet – és a jelentésüket:

► Szemetesláda ikon: ettől eldobtam az agyamat! ► Házi áldás ikon: ezt az émelyítő közhelyet melyik falvédőről nyaltad? ► Borosüveg ikon: szerintem te be vagy rúgva ► Három borosüveg ikon: szerintem te nagyon be vagy rúgva ► Disznófej ikon: szerintem te úgy be vagy rúgva, mint az állat ► Nyugágy ikon: olyan fárasztó vagy, hogy nyugágy

kell hozzád ► Cumi ikon: hát ez szopás! ► Arcnélküli fej ikon: a pofám leszakadt! ► Avast ikon: ezt a szelﬁt inkább vedd le, mert felismeri a vírusölő ► Fehér botos ember ikon: úgy unom a posztjaidat, mint vak a némaﬁlmet ► Idézőjel ikon: mások bölcsezeteit ne sajátjaidként osszad meg, jelöld meg szépen a forrást

Isten éltesse Paczai Julianna nénit!

Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala felköszönti a 100. születésnapjukat ünneplő polgárokat. A Polgármesteri Hivatal képviselői csü törtökön Somos-tető utcai lakásán meglátogatták Paczai Julianna veterán özvegyet, és egy csokor virággal, tortával, valamint pezsgővel ajándékozták meg, természetesen az ezzel járó jókívánságokkal együtt. Az ünnepelt, akit a látogatás kellemesen meglepett, megköszönte az ajándékokat a polgármesteri hivatal képviselőinek. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Sajtóirodája

► Barlangrajz ikon: ez a poén idősebb az internetnél ► Havas táj ikon: ettől lefagytam ► Kacagó kisgyerek ikon: infantilis vagy ► Síró kisgyerek ikon: olyan infantilis vagy, hogy besírok ► Napszemüveg ikon: inkább ne posztolj ilyen fürdőruhás képeket, mert kiégeti a retinánkat! Molnár Tibor

Honnan tudod, hogy román vagy? Az alábbiakat – szokásunktól eltérően – nem mi találtuk ki, hanem egy román Facebook-oldalról pontáztuk, mi csak lefordítottuk a jobbakat, vagyis ők mondják magukról; a poén az, hogy jó néhány ránk is érvényes, nagyon is: ☻ Margarinos dobozban tartod a mosóport ☻ A távirányítókról nem szeded le a fóliát ☻ Visszajáró aprópénz helyett Orbit rágót kapsz az üzletben ☻ A „pungákat” nem dobod el, hanem egy nagyban tartod őket a spájzban ☻ A hűtődben egy kétliteres Fantás flakonban tej van, egy másik kólásban pedig bor ☻ Az utcán visszatartod a lélegzetedet, amikor egy cigány mellett haladsz el ☻ Cigizel a liftben ☻ A sarki ABC-ben/kocsmában egy kockás füzetben vezetik a tartozásodat, amit mindig hó végén egyenlítesz ki ☻ Egy hónap olaszországi tartózkodás után olasz akcentussal beszéled az anyanyelvedet ☻ Minden ételed hagyma vagy fokhagyma ízű ☻ Mindig a román tengerpartra mész nyaralni, még akkor is, ha Kréta vagy Tunézia olcsóbb ☻ Meg vagy győződve róla, hogy mindenért a magyarok a hibásak ☻ Nem aprópénz zörög a zsebeidben, hanem napraforgómag ☻ Ordibálsz a telefonba ☻ Ünnepek előtt nem viszed tisztítóba a szőnyegeket, hanem kiporolod a porolón ☻ Mások verdájával fényképezkedsz, majd kiteszed a Facebookra ☻ Büszke vagy a románságodra, de a saját himnuszodnak legfeljebb az első két sorát tudod ☻ Az előszobádat is kifalicsempézed, a hálószoba falára falvédőt, az ablakra csipkés függönyt teszel ☻ Majót veszel az ing alá, és zoknit a strandpapucsba/szandálba ☻ A csalás, lopás, sikkasztás szerinted nem elítélendő és nem bűn, hanem „smekkerség” ☻ Ügyintézéskor mindig viszel egy kis „figyelmességet” a hivatalnoknak, aki csak a dolgát teszi ☻ Az utcán nem használsz zsebkendőt, hanem kicsapod a cuccot a járdára ☻ Piát és cigit veszel a kajabonra ☻ Nem fénymásolni mész, hanem „xeroxolni” ☻ Színházi előadás közben is felveszed a telefont ☻ Habár már tíz éve új lej van, még mindig százezer lejt mondasz tíz lej helyett ☻ Gyerekednek azt mondod, hogy ha sok vizet iszik, béka nő a hasába, és ha a gyufával játszik, éjjel bepisil ☻ A blokkod mellett mindig van legalább három kóbor kutya ☻ Kenyérrel eszed a spagettit ☻ Kanállal vered a kalorifercsövet, amikor valamelyik szomszéd fúr ☻ Krucsulicát teszel a belső visszapillantó tükörre ☻ Csak olyankor tankolod tele a kocsit, amikor nyaralni mész ☻ Van három egyetemed, két mesterid, de munkahelyed nincs ☻ Nem hívsz meg az esküvődre olyat, aki nem hívott meg téged a sajátjára ☻ Nincs olyan zöldség, amit még ne töltöttél volna meg darált hússal ☻ És végül: minden sz*rt megveszel, ami akciós! Fordította, finomította és stilizálta: Molnár Tibor

| Központ hetilap | 2016/11 | március 17–23. |

Aranyozott szobor | FIGYELŐ |

Különös álmom volt. Azt álmodtam, hogy a március 15-i ünnepre készülődve egy Amerikában élő magyar születésű milliomos felajánlotta, hogy a bécsi Strauss-szobor mintájára hajlandó ﬁnanszírozni Kossuth vagy Széchenyi egész alakos szobrának bearanyozását Budapesten. De hogy melyikük legyen az, ezt társadalmi vitára bocsátja.

Nosza, nem kellett más a médiának, azonnal egymásnak ugrasztotta a politikai pártokat, a történészeket, a pedagógusokat, hogy valljanak a lehetőségről. Kossuthnak és Széchenyinek rengeteg vitája volt egymással, és ﬁnoman fogalmazva: nem nagyon szerették egymást. Ez tükröződött vissza a legkülönbözőbb újságcikkekben és vitafórumokon. Az egyik oldal mitikus személynek, már-már szentnek állította be a „legnagyobb magyart”, akinek például az Akadémiát, a Lánchidat, a gőzhajót, a vasutat, a lóversenyt köszönhetjük, egyidejűleg Kossuth Lajos tetteit, szavait, gondolatait kritika alá helyezte, és a mindenkori rossznak kiáltotta ki, ördögi szerepre kárhoztatva. A másik oldal amellett kardoskodott, hogy a napnál világosabb, mit alkotott a kormányzó a magyar történelemben. Többek között a jobbágyfelszabadítás is neki köszönhető, ami – Csorba László szavaival „kihullott már a közgondolkodásból”. Pedig Kossuth tette érte a legtöbbet. Kossuth nevét őrzik a népdalok, Szé-

chenyiét nem. Krúdy is megírta, hogy Kossuth képét tették ki az ablakokba március 15-én, de Széchenyi nem került oda. És így tovább. Robert Quillen amerikai író (1887–1948) különbséget tesz a vita és a vitatkozás között. Azt vallja: „A vita a tudás és a józanság ereje. A vitatkozás a tudatlanságé.” A csatározások ezúttal is, ahogy szoktak, a vitatkozás szintjére süllyedtek, sértegetéssé, kioktatássá fajultak, amelybe belejátszott, hogy 1948 után a kommunista hatalom Kossuthot tűzte a zászlajára, és nem kellett neki az arisztokrata Széchenyi. Nagy Imre is Kossuthot tartotta példaképének 1956-ban, aztán 1960-ban, a gróf halálának centenáriumán megindult Széchenyi „politikai” rehabilitációja. Jól jött a pártközpontnak a „legnagyobb magyar” bírálata a forradalmár Kossuth ellen. A múlt történéseit sem tudták feledni a megszólalók, és nem sikerült eldönteni, hogy a két államférﬁ közül melyikük kapjon bearanyozott szobrot. De ez a pályatér is megmutatta, hogy mennyire hiányzik belőlünk a közgondolkodás, a közös nevezőre törekvés, és mennyire forr bennünk a kivagyiság, az önteltség, az ellenségeskedés. Bármilyen témáról légyen is szó. Ha az egyik a-t mond, a másik biztosan a b-re szavaz (lásd a pártokat), vagy fordítva, függetlenül attól, hogy mi a célszerű és mi a valóságos helyzet. S ez így megy nap nap után – egyre reménytelenebbül. A közös akarat Magyarhonban olyan ritka, mint a fehér holló! Megkérdeztem a milliomost, hogyan vélekedik a reakciókról. Azt válaszolta: szomorúsággal tölti el, hogy egyetlen magyar sem akadt, aki azt javasolta volna: „Aranyozzuk be mind a kettőt! Kossuthot is, meg Széchenyit is.” Ez a mondat ugyanis a megegyezési szándékra utalt volna. Hogyan tovább? – kérdeztem a milliomost, és arra gondoltam: Kossuth és Széchenyi mellett – hála istennek – sokan kaphatnának bearanyozott szobrot e hazában. De a milliomos válaszát már nem hallhattam meg, mert felébredtem. Kő András

/ 9. /

Megszámláltattunk

Most annak kell örülni, hogy az Európai Unió vezetői kezdenek úgy gondolkodni, mintha normális emberek lennének. Lapzártakor ugyanis arról szóltak a híradások, hogy az Európai Unió vezetőinek brüsszeli csúcsértekezletén minden valószínűség szerint lezártnak tekintik a többé-kevésbé már lezárt balkáni útvonalat, egyúttal megkérik nagyon szépen Törökországot, kinek ezért nagyon sok pénzt és mindenféle jót ígérnek, hogy ha lehet, ne küldjön már több bevándorlót az EU hasába. Megkérik továbbá a már korábban kirekesztett, s ezért is veszettül nemtörődöm Görögországot, hogy építsen sok-sok lágert a hazatérni nem hajlandó menekülteknek, miért cserébe szintén sok pénzt ﬁzetnek a belül lévő országok. És akkor ezzel meg is volnának. Felmerültek ugyan aggodalmas hangok, főképp a napfényes Itáliából, hogy mi van, ha a bevándorlók áradata szépen megkerüli a macedón–görög határt, és Albánia vagy Bulgária felé veszi az irányt, előbbi esetben könnyű hajókkal kelve át Olaszországba, avagy Bosznián át gyalog Horvátország és Ausztria felé, utóbbi esetben pedig Románián át közelítve és így tovább. Mert a bevándorlók hada nem adja fel a reményt, hogy elérje Merkel mama dúsgazdag és befogadó országát, ahol a német emberek annyira szégyellik, hogy németnek születtek, hogy inkább nem szülnek a német anyák, ezért akár milliókat és milliókat is befogadnak maguk közé, lakást, zsebpénzt, élelmet adva nekik… Jönnek és jönnek, átmásznak kerítéseken, beszivárognak minden nyíláson, miközben tízezrek torlódnak fel a macedón–görög határnál, s ez a nyomasztó gyorsasággal növekvő embertömeg még a nyár beállta előtt robbanással fenyeget… Eközben az Európai Unió még mindig nem képes meghatározni saját identitását. Hogy tulajdonképpen mi okból és milyen céllal jött létre, mi végett létezik, kik a barátai és kik az ellenségei és így tovább. Az EU épp csak a legfontosabb kérdésekre nem tudja a választ, föl sem meri tenni őket önmagának. Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint az unió két táborra szakadt. Az egyik oldalon az amerikai mintát követni akaró, Európai Egyesült Államokban gondolkodó unionisták, a másik oldalon az európai történelem fősodra szerinti szuverén nemzetállami fejlődést követő szuverenisták állnak. De ha így van, akkor föl kell tenni a kérdést, hogy az EU főintézményeit megszállva tartó unionisták számára vajon miért nem érték az európai történelem, kultúra, ethosz több ezer éves folyamata? Miért áldoznák föl mindezt egy pokoli tempójú népvándorlásban? Ha földrészállamot akarnak, miért akarják ezt az őslakos európai fehér ember alávetésével? Miért szánják nekünk az észak-amerikai indiánok sorsát? Miért ítélnek bennünket lassú kipusztulásra? Visszafordíthatatlan kiszorulásra saját létezési kereteinkből? Megszámláltattunk és könnyűnek találtattunk? De kik ők voltaképpen és mit akarnak? Kinek, kiknek az érdekeit képviselik? Pontosítsunk: nem Európa van válságban. Az euroatlanti civilizáció érte el növekedésének határait. A világ legnagyobb impériuma feneklett meg. Mivel a birodalmak fejlődéstörténete szerint az elakadást egy rendkívül gyors összeomlási szakasz követi (lásd Szovjetunió), az európai népek történetének következő fejezetét könnyű felvázolni: vagy ellenállva a már hanyatló, de még erős impérium gravitációjának, öszszefogva megvetik lábukat és túlélik a civilizációs vihart, vagy a káosz elsodorja őket – együtt vagy külön-külön. Bencsik András Központ hetilap | 2016/11 | március 17–23. ||

Ciorceri visszatért az ASA-hoz

\ 10. \

| S PO RT |

Ahogy újságunk honlapján már korábban megírtuk, az ASA igazgatótanácsa a 60 éves George Ciorcerit bízta meg a labdarúgócsapat irányításával.

A szakember a nyárig kötelezte el magát a marosvásárhelyi együttessel, tizenhat évvel korábban, 1995–2000 között már vezette az ASA elődjét, az AS Armatát. Ebben az idényben George Ciorceri az ASA ötödik vezetőedzője, Dan Petrescu, Vasile Miriuţă, Cristiano Bergodi és Petre Grigoraş után. Vezetésével a csapat, a felsőházi rájátszás 2. fordulójában hétfőn este hazai pályán a fővárosi Dinamo együttese ellen gólnélküli döntetlent játszott. Ami a legfontosabb: javuló játékkal. Az alábbiakban az ASA új edzőjét mutatjuk be olvasóinknak: Mikor ismerkedett meg a focival Ciorceri?

A Beszterce megyei Nagydemeteren született 1955ben, de Balánbányán vált ismerté, hiszen 1973 és 1980 között az akkori C-osztályos együttes színeiben futballozott. 1980-1982 között a Bosztályos gyergyószentmiklósi Viitorul játékosa volt. Mikor került a marosvásárhelyi AS Armatához?

Az 1982–1983-as idényben a Czakó János-Kiss Madocsa páros irányította a csapatot, a Gyergyóból idecsalogatott George Ciorcerivel, a régeni Monoki Mi-

hállyal gyarapodott a játékoskeret, ugyanakkor felnőtt az elvárásokhoz Varga László, az erős mag homogenitása és tudásszintje (Ispir, Bölöni, Hajnal, Both Gy., Biró I., Szabó I., C. Ilie, Jenei F., Gáll D. és D. Naste), úgy tűnt, biztosítani tudja a kontinuitást, a 291 mérkőzésen pályára lépő Fazakas Árpád és a 214 első osztályú mecscset maga mögött tudó Unchias kiválása dacára is.

Mikor szerezte az első gólt az AS Armatánál?

1982. július 18-án a lengyel WSK Slask (Wroclaw) együttese látogatott Marosvásárhelyre, amely találkozón Ciorceri is bemutatkozott, így a tapasztaltabb Naste (Varró, Biró II. L.), Márton L., Biró L., Szabó, Ispir, Gáll D., Both II., Biró I., Monoki, Fanici és Cernescu (M. Muntean) mellett léphetett pályára. A hazai gólokat Fanici (2) és Szabó szerezték, így az AS Armata 3-2 arányban diadalmaskodott. Az akkori A-divíziós bajnokságban Ciorceri 1982. augusztus 28-án lőtte az első találatát a Petrolul elleni 2-0 arányban megnyert meccsen. Mennyi ideig focizott az AS Armata színeiben?

Ciorceri 1982–1988 között mintegy 170 hivatalos találkozón 30 gólt szerzett, az 1988–1989-es idény őszi

| Központ hetilap | 2016/11 | március 17–23. |

Ciorceri Onutan, Bölöni, Sikó és Hajnal társaságában 2013-ban az AS Armata-találkozón

szezonjában hagyta abba egy Steaua elleni 5-1-es hazai vereség után. Az őszi idényben Ciorceri mindössze egyszer volt eredményes, akkori csapattársai közül megemlítendő D. Naste, Szabó I., Jenei F., A. Botezan, Fodor J., Nagy Z., Erős K., Szántó Cs., T. Gábor, Szigeti, Cr. Moldovan, A. Stoica is, viszont a gólokról O. Maier, Gh. Albu, Cr. Pintea is gondoskodott.

Mennyi ideig tevékenykedett edzőként az AS Armatánál?

A klub gyerek és ifjúsági központjának edzőjeként 1989-ben mutatkozott be, aztán 1992–1995 között a felnőtt együttes segéded-

zője, majd 1995–2000 között a vezetőedzője lett. Az alakulat akkor a B-osztályban szerepelt. 1990–1992 között a juniorok felkészítésén kívül az akkori megyei bajnokságban szereplő Ilefort is edzte. Kezei közül olyan helyi tehetséges labdarúgók kerültek ki az évek folyamán, mint R. Cioloboc, Cr. Porav, T. Gabor, A. Pâslaru, M. Kovács, Csáki L., Zsigmond D. és Fl. Moldovan. Milyen együtteseknél edzősködött?

2001-ben az akkori Bosztályos temesvári Poli-t készítette fel, majd 2002 márciusában vette át az akkor C-osztályos kolozsvári

CFR csapatát, amellyel felkerültek a B-osztályba. 2003-ban Kolozsvárról újra Temesvárra került. A 2004– 2005-ös bajnoki idényben a B-osztályos aranyosgyéresi csapatot, a 2005–2006-os szezonban a dési Unireát, aztán újra a kolozsvári CFRt vezette, majd 2007-ben a B-osztályos gyulafehérvári Unirea vezetőedzője volt. A 2008–2009-es évadban a kolozsvári CFR második együttesének volt az edzője, aztán a tordai Aranyost is irányította (2010–2012), viszont 2013-ban az akkor 1. ligás FC Brassó technikai igazgatójaként tevékenykedett, 2015-ben pedig rövid ideig az 1. ligás kolozsvári CFR-t is edzte. |

| S PO RT / REJT V ÉN Y |

/ 11. /

AS Armata Old Boys 2013

Öregﬁúk mérkőzés előtt a Dorman-sportbázisnál volt csapattársával, Adi Botezánnal

Az ASA 50 éves évfordulóján

Mit mondott az ASA-hoz való kerülése után? Az első sajtótájékoztatón a szakember a következőket mondta a helyi média képviselőinek: „16 év után térek vissza Marosvásárhelyre edző-

ként. Szeretném, ha az érkezésem új lendületet adna a csapatnak. A marosvásárhelyi labdarúgás a legfelsőbb szinten volt jelen az utóbbi években. A helyi ﬁatal, tehetséges labdarúgókra szeretnék támaszkodni, akik az idősebb, tapasztalt

focisták mellett – akik a tavaly országos másodikok és Románia-kupagyőztesek lettek –, tudnak majd bizonyítani, de a legjobban felkészült játékosokat fogom használni. Az, hogy bekerültek a felsőházi rájátszásba, az a vezetőség érdeme is…”

Ciorceri azt is megjegyezte, hogy szerinte magas szintű munka zajlik az ASAnál, a csapat megérdemelten jutott be a felsőházi rájátszásba. Tudatában van annak, hogy nincs sok esélyük diadalmaskodni a bajnokság végén, így a hátra-

maradt fordulókban a javuló teljesítmény a cél. George Ciorceri munkásságát Fekete Károly kapusedző és Ciprian Prună erőnléti edző fogja segíteni.

Czimbalmos Ferenc-Attila

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Most megmutathatja, iﬁúr! Jégkockát kell eladnia Grönlandon!

Központ hetilap |2016/11 | március 17–23. ||

Felbukkan, érzékel, reagál

\ 12. \

| KU LT Ú RA |

Mozgójárdát és hullámzó ágyat tervez Marosvásárhely köztereire egy ﬁatal képzőművész, Gábor Barna. Az érzékelést és az arra adott reakciókat vizsgáló kísérletsorozatának egyik állomása az első egyéni kiállítása, amit két másik társával hozott létre.

Emerge, perceive, react ezt a címet adta első önálló kiállításának Gábor Barna, Lőrincz Jonatán és Tripom Raul, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem három hallgatója. Közülük Barna az egyetem szobrász szakán mesterizik, emellett dolgozik, most épp a kolozsvári városháza címereit restaurálja. Kiállításukon az ő fő anyaga a beton és a térkő volt, amit már gyerekkorából ismer. – Már apukámmal is betonnal, térkövekkel dolgoztunk, ezért az építkezési anyagok közel állnak hozzám. A mesterin kísérletekkel foglalkozom, amiknek a másik fontos anyaga a rugó, tehát a kemény és a rugalmas találkozásából létrejövő újszerű, mozgást generáló élményt vizsgálom. Ezért került az egyik installációban minden térkő darabja alá rugó, ami keménynek tűnik, ám amikor kapcsolatba kerül a befogadó az alkotással, akkor derül ki, hogy belül mi is történt, hogy ez egy rugalmas felület. Kedvenc pillanatom, amikor a látogatók nem tudják, mi történik, belépnek a szobába, és besüpped alattuk ez a mozgó, hullámzó járda. Ez egy kettős reakció: egyik része létrejön az ember hatására az alkotásban, egy másik az emberben. A tárgyaimban és a kiállítás részeiben közös pont a mozgás, ami az egyik kulcseleme a mai létnek. Állandó mozgásban vagyunk, rohanunk – ezt is próbáltam a szobraimba

mégpedig beleépíteni, azért, hogy az embereket kicsit megállítsam, hogy valami újat fedezzenek fel maguk körül. Az emberek általában a megszokott utakon járnak, és ha térkövekkel belevinném ezt az élményt a járdába, ki tudnám őket zökkenteni, mert ugyan minden nap más, de mégis minden nap olyan egyformának tűnik - fejtette ki a szobrászművész, aki épp most pályázik ezzel a mozgójárdával, célja, hogy Marosvásárhelyen, egy köztéren építhesse meg. – A környezetünkből még mindig hiányoznak a modern térbeli elemek, szobrok. Nagyon fontosak az emlékművek és a történelmi alkotások, de kellenének interaktív tárgyak is, hogy az emberek megálljanak és elgondolkozzanak. Magdeburgban van egy zenélő térkővel fedett terület, amire ha rálépsz, az egyes kövek különböző hangokat adnak ki, így a lépésekből egy zene alakul ki. Marosvásárhelyre még el tudom képzelni a szintén rugós kövekből épített ágyat, amin lehet ülni, akár feküdni és olvasgatni, olyan lenne, mint egy interaktív, hullámzó pad. Folyamatosan gondolkozom, remélem, hamarosan a gyakorlatban is tesztelhetem a tárgyaimat, hogy ebben a kísérletfolyamatban egyre érdekesebb ötletekkel állhassak majd elő. Bodnár Erika fotó: www.bereczky.ro

| Központ hetilap | 2016/11 | március 17–23. |