Központ hetilap 2016/49 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 49. szám // 2016. december 8–14. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

Dobre és csapata ásta el a repülőteret? 5. old. //

TÁRSADALO M

2012-2016 között a repülőgépek épségét és az utasok életét is kockáztatták

3. old. //

V ÉLEM ÉN YEM SZ ERIN T

Maskarádé

A végéhez közeledik a választási kampány, vasárnap már az urnák elé járulhatnak azok, akik érdemesnek tartják. A jelek szerint – az utóbbi negyedszázad tapasztalatai alapján állítom – mind kevesebben érdeklődnek a politika címszó alatt folyó huncutságok iránt. Nem mondok újat azzal, ha azt állítom, erdélyi magyarként ezúttal sem jut több nekünk a látszatnál. 8. old. //

HUMOR

RMDSZ – eredmény lesz?

- a tulipános választási kampánykomédia oldal-, felül- és alulnézetből -

Az elmúlt két hét meghatározó rossz híre volt, hogy a Wizz Air elköltöztette járatait a kolozsvári reptérre. Közismert, hogy a kincses városnak régóta fáj a foga az Erdélyi Repülőtérről induló légitársaság járataira, így az évek során előkészítették a megfelelő feltételeket az esetleges költözéshez. A kolozsvári légikikötő gépjárműparkolója gyakran megtelik az átirányított plusz gépek utasai miatt, ám erre válaszként a környező panziók és motelek kereskedelmet építettek, így ﬁzetős parkolóhelyekkel várják azokat, akik az autójukat a reptér közelében hagynák az utazásuk idejére. Ahogy mondani szokás: valaki vesztesége, másnak a haszna. A tisztánlátás végett a vásárhelyi repülőtér egykori igazgatóját, Stefan Runcant kerestük meg. A szakember pilótaiskolába járt, utána jogi, illetve turizmus-, aztán repülőtéri menedzsmentképzésben részesült. 2003-2012 között volt az Erdélyi Repülőtér vezetője, és egy 600 oldalas könyvet is publikált a helyi légikikötő múltjáról. 3. old. //

TÁRSADALO M

Adminisztratív szempontból leállt a katolikus gimnázium A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium körüli hercehurca végére még nem sikerült pontot tenni. A Maros Megyei Tanfelügyelőség újonnan kinevezett főtanfelügyelője prioritásként kezeli az ügyet.

6–7. old. //

ÉPÍT ET ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K

Vasárnap, december 11-én parlamenti választások lesznek Romániában. Ez nem feltétlenül fölösleges infó, hiszen oly csendes, és ennek folyományaként kvázi észrevétlen volt a kampány, hogy akadhatnak olyanok, akik csak e sorokat olvasva értesülnek róla.

12. old. //

KÁV É M ELLÉ

„…hogy egész Erdélyt azután abból bírná...”

„Anna örök….” – akit Juhász Gyula tett hallhatatlanná

„Volt már vagy öt ideálom, de a versírásnál többre egyiknél sem merészkedtem…” – elég szokatlan szavak ezek költészetünk legnagyobb szerelmi lírikusától, akinél talán a világirodalom leghíresebb poétái sem daloltak szebben a férﬁ örökösnek vélt vágyáról a nő után.

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

December 8. December 9. December 10. December 11. December 12. December 13. December 14.

Kézművesvásár

Az Erdélyi Református Nőszövetség marosi, marosmezőségi és küküllői egyházmegyei tagjai valamint az Ama Deus keresztyén kávéház karácsonyi kézművesvásárt tart december 8án és 9-én 8-20 óra között és december 10- én 8-14 óra között az Ama Deus keresztyén kávéházban (Forradalom utca 8. szám). A vásáron mézeskalácsot, karácsonyfadíszeket, ékszereket, nemezelt tárgyakat, kézimunkákat, kerámiát, natúr kozmetikumokat, horgolt játékokat, sálakat, sapkákat, fából faragott dísztárgyakat lehet vásárolni. A befolyt összeg 10%-át jótékonysági célra fordítják.

HOROSZKÓP

A város színeváltozása III.

Immár harmadjára tartanak művészettörténeti konferenciát A város színeváltozása címmel a Marosvásárhely műemléki topográﬁája program munkatársai. A december 10-én, szombaton 9 órától a Maros Megyei Múzeum várbeli épületének nagytermében sorra kerülő rendezvény a projekt keretei között zajló kutatások 2016-os eredményeit szemlézi, de Entz Géza művészetörténész a frissen megjelent, Fundálók, pallérok, építészek Erdélyben című tanulmánykötetet is bemutatja. Az igazi karácsony előadás

December 15-én, csütörtökön 18 órától a Maros Művészegyüttes előadótermében zenés, keresztény eseményre kerül sor marosvásárhelyi muzsikusok és egyházi személyek szervezésében. Az előadás értékes zenészeket és egyházi személyeket hív színpadra. A rendezvény célja, hogy a dalokon, illetve buzdításo-

kon keresztül megmutassa, hogyan válhatunk jobbakká karácsony előtt, és miként tarthatjuk meg ezt a lelkületet az év többi napján is. A belépés díjtalan. A klasszikustól a kortársig

A Pixel Art Fotóklub szervezésében fekete-fehér fotókból nyílt kiállítás A klaszszikustól a kortársig címmel a Dora Medicalsnál (Marosvásárhely, Marasti tér 21. szám). A kiállítás hétköznapokon 7-től 20 óráig látogatható, a belépés díjtalan. Marton Erzsébet tárlata

A föld virágai és az ég csillagai között címmel nyílt kiállítás Marton Erzsébet préselt virágokból készült alkotásaiból a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. A tárlat december 31-ig naponta 9– 16 óra között látogatható.

Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

Ennyi a kép, csak ennyi... Ezzel a címmel nyílt kiállítás Kerekes Péter Pál fotóművész alkotásaiból a marosvásárhelyi Bernády Házban. A mintegy 60 fényképen gyerekekről, felnőttekről, idősekről készült portrék és szociofotók, makrofelvételek és tájak láthatók. Időszakos kiállítás a Teleki Tékában

Ex Archivo Telekiana. A Teleki Nemzetségi Levéltár története címmel megnyílt a marosvásárhelyi Teleki– Bolyai Könyvtár újabb időszakos kiállítása. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával közösen szervezett kiállítás rollupokon nyújt betekintést a nagy múltú nemesi család iratanyagába. A kiállítás január 31-ig látogatható.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

| Mária, Mátyás, Emőke Natália, Ábel, Leona Judit, Lívia Árpád, Artúr, Dániel Gabriella, Bulcsú Luca, Otília, Elza Szilárda, Bertold, Szilárd

KOS: Míg mások majd összeroppannak az év végi hajrában, ön annál jobban élvezi, és kifejezetten jót tesz a lelkének, mert szinte csak úgy ragyog. Most még olyan tettek meglépésére is késztetést érez majd, amelyeket korábban nem mert volna megtenni. BIKA: Bármilyen probléma is kísértse, a héten meg fog oldódni, és vele együtt minden feszültsége tovaszáll. Bár azon lesz, hogy folyamatosan másoknak segítsen, azért magát se szorítsa teljesen a háttérbe. IKREK: Ha mostanában készül új tanulmányokba kezdeni vagy képzésre járni, tovább fejlődni, akkor jó, ha tudja, hogy az égiek támogatják, és minden segítséget meg fog kapni az elvégzéshez. RÁK: A héten végre lezárja a múltját vagy legalábbis életének egy bizonyos fejezetét és fellélegezhet. Tapasztalni is fogja, hogy beindulnak az új dolgok, amik hirtelen egy kis félelmet fognak kiváltani önből. OROSZLÁN: Próbáljon ki új dolgokat! Egy kicsit tágítsa a látókörét és igyekezzen mások kedvében járni. Több időt is tölthetne a barátaival vagy végezhetne közmunkát, segíthetne a rászorulóknak így az ünnepek közeledtével. SZŰZ: A héten azt érezheti, el van átkozva. Semmi sem sikerül, minden mintha akadályoztatva lenne ön előtt. Ne aggódjon, szó sincs arról, hogy valami rejtett erő a sikereit próbálná megakadályozni. MÉRLEG: Azt hihetné, ez az ön hete, mert szuper lehetőségek várnak önre és jobbnál jobb lehetőségek taposnak a sarkán. Mi lehet a baj ezekkel az álomszerű lehetőségekkel? SKORPIÓ: Érdemes lenne többet koncentrálnia a jövőjére. Kezdjen el most tervezgetni és hozza meg azokat a bizonyos lényeges döntéseket! Ám ha nyugodt és kiegyensúlyozott életre vágyik, jobb, ha tudja, hogy azért önnek is tennie kell. NYILAS: Nagyon intenzív, eseménydús hete van. Nem csak energiával, de ötletekkel is telve lesz. Folyamatosan sürög-forog és kreatív megoldásaival mindenkit le fog tudni nyűgözni. BAK: Tennie kellene valamit, mert a téli időszak elkezdte leszívni az energiáit. Tegye gördülékenyebbé a napjait, dolgozzon a saját keze alá, mert ha még önmaga ellen is dolgozik, úgy pláne ki fog dőlni még az ünnepi pihenés előtt. VÍZÖNTŐ: Félelmei abszolút meggátolják abban, hogy élvezze az életét vagy értékelje azt, amit a sorstól kap. Bármi is nyomasztja, ideje volna megosztania kedvesével és barátaival, hogy végre megértsék, miért viselkedik olyan furán. HALAK: A közelgő ünnepek miatt már most úgy érzi, hogy szíve szerint engedne a gyeplőn és átadná magát az ünnepi hangulatnak. Pedig tudja jól, hogy ezt sajnos nem teheti meg. Nem csak a munkahelyi, hanem a magánéleti teendők miatt is. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

Adminisztratív szempontból leállt a katolikus gimnázium

A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium körüli hercehurca végére még nem sikerült pontot tenni. A Maros Megyei Tanfelügyelőség újonnan kinevezett főtanfelügyelője – nyilatkozata szerint – prioritásként kezeli az ügyet, de ebből még „kézzel foghatóan” semmit sem lehet érezni. A mostani helyzetről az iskola egyik tanárát, Székely Szilárdot kérdeztük. Mint ismeretes, amióta az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) célkeresztjébe került a gimnázium és volt igazgatóját, Tamási Zsoltot hatósági felügyelet alá helyezték, az iskola tanári kara és kisegítő személyzete nem kapott ﬁzetést. „Jelenleg patthelyzet van. Az új főtanfelügyelővel folyamatosan egyeztetünk, de még nem sikerült megoldást találni. Az igazgató felfüggesztése a tanfelügyelőség részéről még nem történt meg, ennek hiányában nem lehet kinevezni igazgatóhelyettest – ez az egyik csomója az ügynek. A másik pedig az, hogy az új főtanfelügyelő nem akarja vállalni a felelősséget azért, hogy olyan iskola élére nevezzen ki valakit, amelynek a törvényességét vizsgálják. Úgy tűnik, hogy ezen a ponton zátonyra futottak az egyeztetések.”

Fizetéseket, igazolásokat sem tudnak kibocsájtani

„Ami a ﬁzetéseket illeti, egyelőre még nem tudunk hozzáférni, pont az igazgató hiánya miatt, hiszen az ő aláírása nélkül nem lehet átutalni a ﬁzetéseket a tanárok számlájára. De ez csak az egyik probléma. Másak is vannak: nem tudunk igazolásokat kiadni sem diákoknak, sem tanároknak, alkalmazottaknak. Ha valaki a kollégák közül, valamilyen szerencsétlen ok folytán netán kórházba kerül, maga kell a költségeit |

kiﬁzesse, mivel az iskola nem tudja igazolni a munkaviszonyát. Adminisztratív szempontból leállt az intézmény. Ugyanakkor lassan sor kerül a jövő évi beiskolázási terv leadására is, amelyet igazgató nélkül nem lehet leadni és így tovább" – mondta el lapunknak Székely Szilárd. Mindezek ellenére a tanítás, a gyermekekkel való foglalkozás a megszokott rendben folyik tovább a tanintézményben. Az igazgató óráit helyettesítéssel, önkéntes alapon megoldották. Az iskolán kívüli tevékenységeken, versenyeken való részvétel továbbra is működik, a diákok eredményesen szerepelnek mindenhol – tudtuk meg a gimnázium tanárától. Marosvásárhelyen a római katolikus iskolai oktatás több évszázados múltra tekint vissza. Egy 1525-ből származó okirat szerint a ferencesek iskolát működtettek a kolostorban. A reformáció után 1708-tól indult meg a római katolikus gimnáziumi oktatás városunkban. A mai Főgimnázium épülete 1903–1905 között épült, majd 1908-ban egy kollégiummal bővült. 1948ban a román kommunista hatalom államosította az épületet. Ennek visszavonására 1998-ban került sor, de a visszaszolgáltatásra 2004-ig kellett várni. Az újrainduló katolikus oktatás a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban kezdte el működését, és csak 2015-ben „költözhetett haza”. Nemes Gyula

/ 3. /

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Maskarádé A végéhez közeledik a választási kampány, vasárnap már az urnák elé járulhatnak azok, akik érdemesnek tartják. A jelek szerint – az utóbbi negyedszázad tapasztalatai alapján állítom – mind kevesebben érdekSzentgyörgyi László lődnek a politika címszó alatt folyó huncutságok iránt. Nem mondok újat azzal, ha azt állítom, erdélyi magyarként ezúttal sem jut több nekünk a látszatnál. A rendszerváltás óta eltelt bő negyedszázad alatt még a politikai pluralizmust sem sikerült megteremtenünk. Igaz, sokak szerint nincs is igény rá... Az erdélyi magyar politikai egypártrendszer megtestesítője az RMDSZ. Az utóbbi időben a „szövetség” elkeseredetten igyekszik a budapesti kormánypártok kedvében járni. És vice versa. A Fidesz-KDNP támogatásáért cserébe hajlandó volt még a Budapestről elvárt „összefogás” kétes értékű komédiáját is eljátszani. A „szövetségnek” sikerült éket vernie az erdélyi nemzeti oldal erői közé: a saját vezetőinek politikai rövidlátása miatt zátonyra futott MPP-t a nagylelkűen felajánlott két parlamenti hellyel végleg magához láncolta, a Néppártot pedig – hathatós Fidesz-támogatással – a választáson való részvételtől való visszalépésre kényszerítette. Az utóbbi héten pedig a magyarországi kormánypárti politikusok, illetve a közmédia bevetésével a maga oldalára próbálja állítani a választópolgárokat. Ehhez nem átall azzal riogatni, hogy a parlamenti képviselet hiányában veszélybe kerülnek a magyar közösségi jogok. Mi több, gátlástalanul felhasználja az olyan megoldatlan ügyeket, amelyek ilyetén alakulása miatt részben maga a felelős. Lásd a csíksomlyói búcsú UNESCO-védettségének elkaszálását, a vásárhelyi római katolikus gimnázium, a megszüntetett kolozsvári művészeti középiskolai tagozat esetét, az anyanyelv- és szimbólumhasználati jogok megsértését, a székely települések vezetőinek a korrupció elleni harc ürügyén való meghurcolását stb. Mindenestre ilyen magyarországi támogatottsága az RMDSZ-nek még egyetlen korábbi választáson sem volt. Arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogyan, mi módon vették rá a Fidesz-KDNP pártszövetség vezetőit, hogy az RMDSZ-szel kapcsolatos korábbi véleményüktől eltekintve, a „szövetségi” érdekek mellé álljanak. S főleg arra, hogy meddig tart, s hova vezet ez a gyanúsan hirtelen támadt RMDSZ-szimpátia a részükről. Élek a gyanúperrel, hogy ez esetben is érvényes, hogy senki sem az valójában, aminek látszik, aminek mutatkozik, azaz: olcsó politikai maskarádénak vagyunk tanúi, szenvedő alanyai. Ami engem illet, számomra mindössze a szavazás lehetősége adott december 11-én, a választásé nem. Ezért úgy döntöttem, mivel az RMDSZ-re nem tudok voksolni – még akkor sem, ha Semjén, Kövér, vagy Orbán szólít fel erre –, inkább távol maradok az urnáktól.

Központ hetilap | 2016 / 49. | december 8–14. | |

\ 4. \

Fidel Castro és a történelem „torzulásai”

Van úgy az ember, hogy ott ül az asztalfőnél az ünneplők körében, s bár tapsikolnia kellene az örömtől, egyszer csak rájön: már semmi sem róla szól. Így megy ez már régóta, csak éppen nem vette észre. Kihúztál már alóla a szőnyeget, és mintha csak kényszerképzet volna az egész, egy régi, megkopott film pereg, senki sem figyel oda, hisz mindenki már menni készül. Bár még mindig megvan a díszlet, s a sznobok az első sorban kajánul vigyorognak, hősünk türelmetlenül várja, hogy vége legyen a paródiának, s gördüljön le már végre az a függöny... Valami ehhez hasonlót produkált az előző napokban a történelem. Fidel Castro halála – bár nem érte teljesen váratlanul a világot – az egyik legfontosabb sajtóhír lett, és nem is ok nélkül. A média meg is tett mindent, hogy annak rendje és módja szerint tájékoztassa a világot, hisz nem akárkiről van szó. A nagy „Comandante,” Kuba teljhatalmú vezetője csaknem ötven évig uralkodott saját népén. A valamikori híres forradalmár nevének csak puszta említése folytán ezreknek lúdbőrözött a háta, igaz, olyanok is akadtak, akik a legyőzhetetlen igazságtevőt látták benne. A politikum a hidegháború idején egészen világosan kinyilvánította ellenszenvét vagy éppen szimpátiáját, és az 1989-es rendszerváltozásokig mindenki tudta, hogy mi az ábra. Vagyis hogy milyen Fidel Castro „hivatalos” ábrázata (elnézést: ábrázolása!). A nyugati tömb, ugye nem kedvelte túlságosan, hisz a demokrácia és a szabadságjogok hiánya nyilvánvaló volt, és ugye a kőkemény Fidel (mint neve is sugallja) hű volt azokhoz az elvekhez, amelyeket aztán saját képére formált és honosított meg Kubában. A keleti részen annál inkább becsülték, mert ő volt az, aki borsot tört Amerika és a kapitalizmus orra alá. Azt azonban sok kubai állampolgártól illene megkérdezni, hogyan érezte magát az elmúlt 40-50 év alatt, miről álmodozott, és egyáltalán maradtak-e még álmai. Aztán telt-múlt az idő, és a dolgok lényege lassan a homályba veszett. Az az érzésem, hogy Fidel Castro halála nem önmagában véve jelentős esemény. A Comandante elhunyta sokkal nagyobb visszhangra talált a politikusok nyilatkozatainak köszönhetően. Az ember el sem hinné, mennyire megváltozott a világ az utóbbi húsz-huszonöt évben. Hogy ma már semmi sem érvényes, amit a 70es, 80-as években tudni véltünk, vagy már nem úgy értendő. Esetleg ugyannak az ellentéte érvényes, amit hittünk vagy gondoltunk szinte egész életünkben. Minden esetleges, és mindennek a fordítottja is. Legalábbis erre következtethetünk a jelen és a közelmúlt néhány prominens vezető politikusának nyilatkozatából. Gorbacsov, a peresztrojka atyja például nem kevesebbet állít, mint hogy Castro „kiváló, rendhagyó és egyedülálló személyiség volt.” Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke szintén kiváló vezetőnek tartja Castrót, és nem titkolja, hogy édesapja büszke volt arra, hogy barátjának mondhatta a kubai vezetőt (ezért Kanadában volt egy kis felháborodás). Jean-Claude Juncker szerint Fidel Castro nem volt diktátor, és állásfoglalása mellett kiállt az Európai Bizottság is. Ezzel szöges ellentétben áll Donald Trump véleménye, amely szerint Fidel Castro brutális diktátor volt, aki mintegy 60 évig rengeteg szenvedést okozott népének, és nem tartotta be az emberi jogokat. Talán túl kemény volt Trump bírálata? Nem hinném… Tovább sorolhatnánk a nyilatkozatokat, ám nem sokra mennénk vele. A nagy vezér többször idézett híres jelmondata - „Szocializmus vagy halál” – igencsak beszédes. Felesleges volna bármit is hozzátenni. Vegyük figyelembe, hogy a szerecsenmosdatás manapság nagy divat…a szelektív memória használata úgyszintén! Demeter Attila | Központ hetilap | 2016 / 49. | december 8–14. | |

Maros megyei sikerek a Csongrád megyei Szatymazon

| TÁRSADALO M |

A homokhátsági településen, a magyarországi Szatymazon hagyomány, hogy a helyi gazdakör szervezésében a tudománynapi rendezvénysorozathoz illeszkedve fűszerpaprika-, őszibarack-, szőlő- és borversenyt, valamint szakmai konferenciát szerveznek, amelyre az idei évben is meghívást kapott a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezet (RMGE MAROS), illetve több Maros megyei termelő is megméretette magát.

A rendezvény talányos „Egyszer volt – egyszer lesz?” címe arra utal, hogy Szatymaz valamikor élen járt az őszibarack-, sőt a bortermelésben is, messze földön díjakat nyertek termékeik. A jövőre nézve reményre ad okot, hogy ma is vannak lelkes gazdálkodók, akárcsak Erdélyben, ahol egyre többen vágnak bele, látva benne a lehetőséget.

Gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan!

A tanácskozás során szakemberek és vállalkozók mondták el tapasztalataikat a magyar agrárium, kiemelten a szakmai fórum tárgyát képező termékek jelenlegi és jövőbeni helyzetéről. Dr. Torda Márta, a Magyar Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője a külhoni agrárium támogatásának a fontosságára hívta fel a ﬁgyelmet. A minisztérium 2012 óta munkálkodik a külhoni gazdák segítésén szakiskolák támogatásával, civil szervezetek felkarolásával. Egy gyergyói gazdát idézett, aki szerint „a paraszt nem a múlt utolsó, hanem a jövő első embere, az ő munkáján alapul a jövő boldogulása”. Paprika, ami aranyat ér

A magyarországi fűszerpaprika aktuális helyzetéről Dr. Somogyi György Fleischmann-díjas kutató, az ottani gazdakör elnöke beszélt, aki mint a szegedi Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonproﬁt Közhasznú Kft. keretében dolgozó, immár nyugdíjas szakember szívügyének tekinti az erdélyi fű-

szerpaprika-termesztés meghonosítását, fejlesztését. Munkája során több erdélyi településen, a megyénkbeli Marosszentannán, Mezőpanitban indult be ennek az igen fontos növénynek a termesztése. A mezőpaniti ﬁatal kezdő vállalkozó, Nagy Dániel például mezőségi fűszerpaprika őrleményével jelentkezet a versenyre első alkalommal. Döbbenetes tények

A konferencia során elhangzott, hogy az importunk egyharmadát Spanyolországból, másik harmadát pedig Hollandiából vásároljuk, ahol egyetlen tő fűszerpaprikát sem termelnek. Persze a behozatal logikája érthető, hiszen olyan olcsón juthatnak hozzá, amivel a jelenlegi értékesítése és exportárak mellett sokkal nagyobb nyereségre tehetnek szert, mint hazai alapanyag felhasználásával. Rég vége annak a világnak, amikor elég volt megtermelni és eladni a fűszerpaprikát, így a gazdák kénytelenek a marketinghez, kereskedelemhez folyamodni, de a humán erőforrás szervezéséhez és cégvezetéshez is érteniük kell. Tudományos eredmények kamatoztatása a gyakorlatban

Csomós Attila, az RMGE MAROS elnöke elmondta, hogy közel két évtizedes az együttműködésük a szatymazi gazdakörrel, sok támogatást kaptak és kapnak most is az FM-től és a NAKtól, ennek is köszönhető a fűszerpaprika-termesztés és -őrlés meghonosodása

Székelyföldön. De nemcsak őrleményként, hanem dísznövényként is egyre népszerűbb a fűszerpaprika Erdély-szerte, ez pedig újabb közös kutató-fejlesztő munka kezdetét jelentheti. Díjak és elismerések

A mustrán a két versenyszámban közel 100 borminta, illetve több mint 80 őrleményminta érkezett be. A megyéből az idei évben négy borász vett részt, akik három aranyéremmel és egy ezüsttel térhetek haza. A Kölpényi Szőlészet és Borászat, Kozma Ferenc három borral nevezett be - Sauvignon Blanc, Fehér Leányka, Királyleányka - és mindhárom aranyérmes lett, de ezüstéremmel tért haza a héderfáji Szabó István gazda is. Továbbá Nagy Dániel elismerő oklevéllel és rengeteg tapasztalattal tért haza, akárcsak a Virág házaspár. Az eseményen részt vett a mezőfelei Lázár Éva népművész, aki a gyékényből készült termékeit állította ki a művelődési otthon előterében. A tavalyi kezdeményezés folytatásaként az esemény borárveréssel zárult, melynek bevételét és a fölajánlott őrleményeket a Böjte Csaba dévai Szent Ferenc alapítványnak juttatják el. Összesen 9 bor került árverezésre, ebből 5 fehérbor, illetve 4 gyümölcsbor. Nagy megtiszteltetésnek számít, hogy a Maros megyei, kebelei Cseh Tanya (Cseh János és felesége Emese) 2016-os feketeribizli bora 20.000 forintért kelt el, míg a többi 6 és 10 ezer forint közötti összegekért talált gazdára. Timár Tímea |

Dobre és csapata ásta el a repülőteret?

| TÁRSADALO M |

/ 5. /

2012-2016 között a repülőgépek épségét és az utasok életét is kockáztatták

Az elmúlt időszak meghatározó rossz híre volt, hogy a Wizz Air elköltöztette járatait a kolozsvári reptérre. Közismert, hogy a kincses városnak régóta fáj a foga az Erdélyi Repülőtérről induló légitársaság járataira, így az évek során előkészítették a megfelelő feltételeket az esetleges költözéshez. A kolozsvári légikikötő gépjárműparkolója gyakran megtelik az átirányított plusz gépek utasai miatt, ám erre válaszként a környező panziók és motelek kereskedelmet építettek, így ﬁzetős parkolóhelyekkel várják azokat, akik az autójukat a reptér közelében hagynák az utazásuk idejére. Ahogy mondani szokás: valaki vesztesége, másnak a haszna. A tisztánlátás végett a vásárhelyi repülőtér egykori igazgatóját, Stefan Runcant kerestük meg. A szakember pilótaiskolába járt, utána jogi, illetve turizmus-, aztán repülőtéri menedzsmentképzésben részesült. 2003-2012 között volt az Erdélyi Repülőtér vezetője, és egy 600 oldalas könyvet is publikált a helyi légikikötő múltjáról. Visszaminősítették a repülőteret

Elsőként arról kérdeztük, miként vélekedik a Wizz Air járatainak Kolozsvárra költöztetéséről. „A légitársaság csupán reagált a marosvásárhelyi repülőtér írásos feljegyzésére, amelyben tudatják a Wizz Airrel, hogy a repülőteret visszaminősítették. A tűzmegelőzési és -oltási (PSI) szabályok vizsgálatakor 7-ről 5-re csökkent a reptér besorolása, valamint a kifutópálya erősségének (PCN) mérésekor 45-ről 30ra minősítették vissza a légikikötőt. Ennek következménye, hogy az Airbus 320200 típusú gépek nem szállhatnak fel és le a repülőtéren” – magyarázta. Runcan megerősítette azt is, hogy ezek a mérések számokkal is alátámasztják a szakemberek számára nyilvánvaló tényt, miszerint a kifutópálya ténylegesen nem biztonságos. „Amennyiben egy légitársasággal közlik, hogy a repülőtéren nincsenek megfelelő körülmények az általa működtetett repülőgéptípusok le- és felszállására, akkor törvényellenes ott közlekedniük. Egyébként ez az állapot 2015 óta áll fenn, amikor a volt igazgató, Vasilescu Vladimir megrendelésére elvégezték a szóban forgó szakmai felméréseket” – tudtuk meg. Börtönévek vs. távozás

Úgy véli, az sem véletlen, hogy a Wizz Air éppen most döntött így, hiszen amennyiben nem megfelelő reptéri körülmények között működtetik a járatokat, a légiKözpont hetilap

közlekedés szabályai értelmében kemény börtönévek várhatnak rájuk. A jogszabály kimondja: nem tehetik kockára az utasok életét és a repülőgépek épségét. „A törvénynek eleget kell tenni attól a pillanattól, amikor hivatalosan közölték a viszszaminősítés tényét” – mondta el lapunknak a jogász végzettséggel is bíró szakember. Runcan ugyanakkor nem tartja valószínűnek, hogy a Wizz Air távozásának oka a kolozsvári és a vásárhelyi reptér közötti rivalizálás lenne, kizárólag a polgári légiközlekedés szabályainak ﬁgyelmen kívül hagyása, és a csapnivaló menedzsment miatt intett búcsút Vásárhelynek a fapados légitársaság. A vásárhelyi reptér megfelelő lenne Erdély kapujának

Közismert, hogy egy „zsebkendőnyi” területen több légikikötő is működik – a vásárhelyi mellett a kolozsvári, szebeni, de az aranyosgerendi is –, így felvetődik a kérdés, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb Erdély kapujaként. Runcan elmondása szerint a földrajzi fekvés, kiterjedés és a ködviszonyok tekintetében az aranyosgerendi a legkedvezőbb, utána pedig egyértelműen a vásárhelyi. Ám hogy mégis miért ez a reptér maradt le a többihez viszonyítva, Runcan szerint kizárólag a 2012-2016 között tisztségben lévő megyei tanácselnök (Ciprian Dobre – szerk. megj.) tehető felelőssé. „A Maros Megyei Tanács

– a repülőtér tulajdonosa – nem ültette gyakorlatba a légikikötő vezetőtanácsa által kért felújításokat. Ciprian Dobre volt tanácselnök és csapata visszautasította a 39.8 millió eurós támogatási kérelmünket – amely öszszegnek csupán 2%-a lett volna a megyei önkormányzatra háruló rész –, és felfüggesztette a nemzetközi közbeszerzést, amit a reptér feljavítására és a kifutópálya bővítésére írtunk volna ki. Csúfot űzött elődje munkájából, akinek elnöklése ideje alatt, 2010-ben földterületeket vásároltak a kifutópálya megnagyobbítása érdekében, de már a technikai projektje is elkészült, illetőleg az engedélyeket is kiváltottuk” – magyarázta. Dobre és csapata veszélybe sodorta az utasok életét

Azt is hozzátette, hogy az előző ciklus megyevezetője félretájékoztatta az önkormányzati képviselőket, hogy összefércelt határozattervezeteket szavazzanak meg, mindemellett a reptér vezetőségébe inkompetens és felelőtlen személyeket neveztek ki politikai megfontolások alapján. „Akik tagjai voltak a repülőtér vezetőségének 2012 júniusa és 2016 júniusa között, úgy tettek, mintha értenék a

dolgukat, sőt, eltitkoltak olyan tényeket, amelyek az utasok életét és a repülőgépek épségét tették kockára” – fogalmazza meg sarkos véleményét a kilenc éven át tisztségben levő igazgató. Nem tér vissza a Wizz Air?

Arra a kérdésünkre, hogy szerinte visszatér-e a Wizz Air Marosvásárhelyre, Runcan igen kételkedő választ adott. „Nem hinném, hogy a jelenlegi vezetőség külső, a szakmától idegen természetű közbeavatkozás nélkül meg tudná ezt valósítani” – hangzik a cseppet sem bíztató verdikt. A légi teherszállítás beüzemelése is kérdéses

Régóta hangoztatják a szakemberek, hogy a marosvásárhelyi repülőtér adu ásza, hogy alkalmas légi teherszállító gépek befogadására. Megegyezik a hozzáértők véleménye arról, hogy ezt a lehetőséget nagy kár lenne nem kihasználni. Runcan igazgatóságának ideje alatt, 2008-ban megvalósíthatósági tanulmányt végeztek a légi teherszállításra vonatkozóan, és rá egy évre a megyei tanács elé terjesztették, ám elmondása szerint erre nem kap-

tak választ. Hozzátette azt is, hogy a térségben működő kereskedelmi egységeket sem bátorították arra, hogy légi szállításra alkalmas termékek felé orientálódjanak. „A teherszállítás csak akkor valósítható meg a légikikötőben, ha megfelelő feltételeket teremtenek ehhez, azaz első lépésként 3600 méteresre bővítik a kifutópályát” – állítja.

2012 óta a kritériumoknak nem megfelelő igazgatók vezetik a repülőteret

Stefan Runcan azt is kiemelte, hogy egy légikikötő igazgatója egy sor követelménynek kell megfeleljen, amit a Szállításügyi Minisztérium 2010-ből való 479es számú rendelete felsorol: például a felsőfokú műszaki végzettség előírt, illetve igazgató számára a kereskedelmi képzés is megfelelő. Az angol nyelv ismerete mellett mindenképp szükséges a légiközlekedési, vagy l é g i kö z l e ke d é s - m e n e dzsment képzés, valamint minimum három éves régiség repülőtéri adminisztratív munkában. Runcan elmondása szerint 2012-től kezdődően egyetlen, tisztséget betöltő igazgató sem felelt meg ezeknek a kritériumoknak. Pál Piroska | 2016 / 49. | december 8–14. | |

\ 6. \

„…hogy egész Erdélyt azután abból bírná...”

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

Gyulafehérvár mint település akkor vált jelentőssé, amikor 1540 körül Fráter György várkastélyt épített ide. Ezt 1556-ban Kendi Ferenc ostrommal foglalta el Dobó István erdélyi vajdától. Innen szökik meg Dobó 1557. november 6-án, miután Izabella királyné bezáratta. 1594-ben Báthori Zsigmond itt végeztetett ki több ellenzéki főurat, akik vonakodtak a török ellen vonulni – köztük unokatestvérét, Báthory Boldizsár fejedelmi tanácsost. A várkastélyt 1619 és 1652 között többször is átalakították. 1661-ben a török fosztotta ki, 1786-tól az átalakított várat börtönnek használták, majd 1856-ban bővítették. Bástyáit jórészt lebontották. A Rákóczi szabadságharc idején utoljára pusztították el a falut. Kelet-Európa első előre megtervezett városa

A várost a XVIII. század elején az Erdélybe telepedett örmények alapítják újra Gerla helyén. Őket I. Apaﬁ Mihály fogadja be 1672-ben. 1696-ban I. Lipót rendeletére megkapjak a szamosújvári uradalmat, és 1700ban Verzerescul Oxendius engedélyt kap városépítésre, melynek alapjait Alexa római mérnök tervei alapján rakják le. Ez volt Kelet-Európa első előre megtervezett városa. Utcahálózata ma is szabályos négyszögeket alkot. 1712-ben száz örmény család telepedik le. Először bérbe, majd örök áron veszik meg az uradalmat. A város gyors fejlődésnek indult. Lakói gazdag tímárok – pontosabban tobakosok, szatytyán és kordovánkészítők – , valamint marhakereskedők. 1786. október 9-től II. József szabad királyi város

rangra emelte. 1849-ben, majd 1861-76 között Doboka vármegye székhelye. Egy önálló örmény város felépítésének gondolatán ésszerű volt akkor, amikor a letelepedés állandó küzdelmet jelentett a befogadó helységek vezetőségével, annak ellenére, hogy I. Apaffy Mihály Gyulafehérváron 1680. október huszonhatodikán keltezett oklevelében megengedte az örményeknek, hogy: „…akármely helyeken is minden sokadalmakban és városokon szabados kereskedősök lehessen, magok mesterségekkel készített bőrnemű és egyébféle árú marhájokkal minden megbántódás nélkül kereskedhessenek...”. A város alapítója, avagy az örmények helyválasztása

Kiemelten fontos tudni azt is, hogy Szamosújváros

gondolata a Botoşani-i születésű Oxendius Verzirescu (1687-1715) missziós, majd 1690-től erdélyi örmény katolikus püspök nevéhez fűződik, aki Rómából érkezett Erdélybe. A város alapítására a legalkalmasabb terület a Szamos jobb partján található Arx Nova-Újvár, és a mellette levő Gerla falu bizonyult. Amint azt már részben említettük, a várat Martinuzzi Fráter György váradi püspök feltehetően 15341540 között építtette. Gerla – grlo-átkelő –, vagy Gerlahida, a közeli Bonchidához és Apahidához hasonlóan a szamosi híd mellett kialakult település volt, ahol már korábban létezett egy kisebb erőd, ahonnan a híd védelmét biztosították és adóztatták az átkelőket. Az örmények helyválasztása kereskedelmi szempontból tökéletes volt, mert itt ágazik el a fő kereskedelmi út Dés, a désaknai sóbányák és a Mezőség felé. I. Lipót császár 1700-ban írásban is engedélyt adott a városalapításra. Megvásárolták a vártól délre eső területet, a vételárat pedig – 12 ezer frt-ot – a kincstárnak hosszú távon, 1758ig törlesztették. Európa egyetlen mérnöki tervek szerint épített városa

1700. augusztus elsején letették a város alapkövét. Verzirescu Rómából Alexa mérnököt hívta a terv elkészítésére, így Szamosújvár Európa egyetlen mérnöki tervek szerint épített városa. Alexa mérnök a városépítésre szánt egy négyzetkilométer területet három fő- és hat keresztutcára osztotta. Az így kialakított négyszögeket kisebb és nagyobb parcellákra különítették el, melyeket az új lakók vásá-

rolták meg ötven, ill. száz frt-ért. Minden utcának külön díjgyűjtője volt, aki begyűjtötte a hátralékokat. A telekhez egy külső telek – kukoricaföld – és szőlős is hozzátartozott. A város közepén egy hatalmas téglalap alakú terület üresen maradt, itt volt a vásártér, és később a katedrális is ide épült. Már a tervezéskor ﬁgyelembe vették, hogy a Mezőség torkában épült új város idővel látogatott marhapiaccá növi ki magát, ezért egy hatalmas területet szabadon hagytak erre a célra is. A fejlődést a bécsi udvar is elégtétellel nyugtázza

Szamosújvár 1719-ben készen állott, falakkal övezve és három kapuval ellátva, lakossága pedig gyarapodott: 1720-ban száznegyvennyolc, 1721-ben százötvenhét, 1727-ben százkilencvenhárom, 1735-ben kétszáztizenkilenc házat írtak össze. A fejlődést a bécsi udvar is elégtétellel nyugtázta, hiszen ez jövedelme gyarapodását is jelentette. A szamosújvári örmény plébánia tulajdonában van VI. Károly császár 1726. október tizenhetedikén kibocsátott szabadalomlevele, amelyben engedélyezte, hogy az örmények örökre a városban lakhassanak, a kerteket és legelőket szabadon használhassák, veszély esetén a várba menekülhessenek, ahol értékesebb tárgyaikat is elhelyezhetik. A császár engedélyt adott a szabad kereskedésre, de nem élveztek vámmentességet. A városban mészárszékeket, kocsmákat nyithattak, és csütörtökön heti, évenként háromszor három

napos országos vásárt tarthattak. A papválasztás is jogaik közé tartozott. A szabadalomlevél értelmében a város elkülönült a földesúri hatalomtól, élén egy tanács állhatott, amelyet a polgárok szabadon választhattak. Ebben az oklevélben olvashatjuk először az Armenopolis – Örményváros – nevet is. A szattyán mesterség

Kezdetben az örmények fő iparága az apáiktól örökölt szattyán mesterség volt, amelyből a piros és fekete magyar csizmákat készítették. A tímárok minden örmény közösségben az akkori divat szerint céhrendszerek szellemében társulatokat alapítottak. Szigorú előírásokkal szabályozták a társulatok életét, amely kiterjedt gazdasági, vallási kötelezettségekre, viselkedési formákra és szociális kérdésekre is. A Tímárok Céhének szabályzata int, hogy: „…a társulat jövedelmét a tagok ne fordítsák lakomákra..., a Mária ünnepeken vendégeljenek meg 10-20 szegényt...”. A kihágásokat pénzbírságokkal büntették: aki például társulati temetésen nem jelent meg, aki a gyűlésre nem járt, büntetést ﬁzetett. Írott dokumentumokból: „…Zábulik Kristóf dohányzásért 1 frttal, - Vith Simon, mivel fel nem állott a vartabed – pap – előtt, 1 frttal...büntettetett!…”.

A szattyán készítésének titkát csak Mária Teréziának árulták el

Ismert volt, hogy senki sem tud olyan szép kordovánt és szattyánt készíteni, mint a szamosújvári örmé|

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

/ 7. /

Id. Szabó László, kedves tanárunk emlékére

nyek, és készítésének titkát senkinek sem árulták el, csak egyszer, 1770-ben, midőn Mária Terézia „felkérte” őket erre. Áruikat Debrecenben és nagyobb városokban értékesítették. A tímárság csak 1860ban szűnt meg, mert nemcsak a piros csizmaviselés ment ki divatból, hanem kordovánból készült magyar csizma is ritkán látvány volt. Az örmény kereskedők elsősorban marhakereskedéssel foglalkoztak: „…iszonyú marhafalkáik számára jó piacokat talál külföldön. Évenként eladnak… a különböző országokban több mint százezer marhát….” Néhány évtized alatt gazdaságilag annyira megerősödtek, hogy nagylelkű adományokat tettek intézményeknek, és előnyös feltételekkel nyújtott kölcsönt.

Az örmény kölcsönök és támogatások

Az örmények Mária Teréziának kétszer kölcsönöztek összesen 23 700 forintot. Továbbá kölcsönöztek a gubernátornak, az erdélyi püspöknek, a főkormányszéknek és főnemeseknek. 1769-ben 3 440 forintot ajánlottak fel egy magyar nyelvművelő társaság felállítására, de támogatták a kolozsvári Magyar Színház és az Erdélyi Múzeum megalapítását is. Tudni kell azt is, hogy az adományok mögött az a szándék is meghúzódott, hogy a város mielőbb elnyerje a szabad királyi város jogot. Az örmények bérbe veszik a vár uradalmát

A gazdaság látványosabb fejlődésének akadálya a helység mezővárosi jogállása volt. A városi tanács a |

szabad királyi város cím elnyerését tűzte ki legfontosabb céljaként. Ezért 1736ban százezer frt-ért kilencven évre bérbe vették a vár uradalmát, 1752-ban megvásárolták a város határában fekvő Kandia falut. Ennek ellenére csak 1786-ban, a II. József által kiadott diplomával nyerte el a város a szabad királyi város jogot. A diploma pallosjoggal ruházta fel – a magasabb, a halállal büntetendő főbenjáró bűntettekre is kiterjedő büntető hatóság –, amiért börtöne lehetett. Ekkor alakult át a szamosújvári vár börtönné, és amint azt már a múltheti lapszámunkban jeleztük, itt raboskodott Rózsa Sándor betyár is, akinek sírja a Dés felé vezető főút melletti ortodox temetőben látogatható. Az örmények léptennyomon bizonyítják állam iránti lojalitásukat

A legnagyobb nehézséget a honfiúsítás jelentette, ami jogot adott birtokok, ingatlanok szabad vásárlására és állami tisztségek betöltésére. Ezért az örmények lépten-nyomon bizonyították állam iránti lojalitásukat, törvénytiszteletüket, és ez állott a nemes adományok hátterében is. A honfiúsítást akadályozta az örmények viszonylag rövid erdélyi jelenléte. A rendek 1811-ben elismerték ugyan őket, de kötelezték Szamosújvárt és Erzsébetvárost előfogatok felállítására, és egy-egy huszárezred számára laktanyák építésére. A honfiúsítást végül 1837-ben megkapták, amit V. Ferdinánd király szentesített.

A Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt templom Szamosújvár az akkori Magyarország egyik legszebb barokk és reneszánsz városává nőtte ki magát. Legrégebbi, ma is fennálló templomát 1723-ban a gyermektelen Simay Salamon és neje Syrma építtette saját költségén. Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére ajánlották fel a templomot, ahogyan ezt az apszisban található freskó és örmény felirat is bizonyítja. A Salamon-templomot 1725. október hetedikén szentelte fel Antalffy János erdélyi püspök. A kor barokk stílusával ellentétben a templom késő gótikus formát öltött, mert valószínűleg ez emlékeztet a sajátos örmény építészeti stílusra, amely csak a román országrészeken látható – például a zamcai kolostorerőd. A templomban az 1899ből származó márványtábla fényt vet az egykori szamosújvári családnevekre. Figyelmet érdemel a Szent Anna oltár, amelyet az 1729-ben alapított Szent Anna társulat gondozott. (befejező rész a következő lapszámunkban) Összeállította: dr. Puskás Attila, az Erdélyi Magyarörmények Szövetségének elnöke és NagyBodó Tibor * A rendelkezésünkre bocsátotta régi és a mai képekért köszönet Demján László műemlékvédő építésznek és Dezső Lászlónak.

Szabó László 1929. január 5-én született Somosdon, Szabó Frigyes Béla református lelkész és Dósa Katalin gyermekeként. Elemi iskoláit Maroskeresztúron, a gimnáziumot a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban ajárta. Az ausztriai menekülésből hazatérve 1949-ben érettségizett. Egyetemi oklevelet a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett. 1953-tól 1990-ig, nyugdíjazásáig volt a nagyernyei iskola biológia, földrajz, mezőgazdaságtan tanára. Mint biológus keményen és lelkesen harcolt az iskolának helyet adó Bálintittkastélyt körülvevő park régi faritkaságainak megőrzéséért, újak ültetéséért, az iskolai biológiai szertár minél korszerűbb felszereléséért, és az új iskola építéséért. Az tanintézmény melletti 15 árnyi területen gyakorló kertet létesített, amelyben a meteorológiai saroktól a méhkaptárig, a gyümölcsfáktól a konyhakerti ágyásokig mindennek meg volt a helye. Diákjai szívesen végezték a növények fejlődésmenetének megﬁgyelését, a madarak viselkedésének tanulmányozását, és télen az etetésüket. Az 1970-es években irányításával megtörtént a dendrológiai kert fáinak kis háromnyelvű táblácskákkal való „felcímkézése”. Kitakarították a kastélypark tavacskáját, később a cserkészetpótló, havasi gyopáros, Pro Naturás csapatával a Bákszem forrást. Tanítványaival minden évben megtartották a madarak és a fák napját a helyi erdőben. Nagyernyei tevékenysége, magatartása – mint az első és legtöbb időt Ernyében eltöltött tanáré – hozzájárult egy egészséges, békés szellem kialakításához. 1954ben ismerkedett meg, az ugyancsak Nagyernyében tanári állást vállaló Torma Ilona Irma tanárnővel, akivel 1959ben léptek házasságra. Két gyermekük született: Zsuzsa (mérnök-informatikus), László (református lelkész). Nyugdíjba vonulása után részt vett a Marosvásárhelyi Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének alapításában, amelynek 25 éven át volt tevékeny tagja. Példás emberi magatartásával, bölcs tanácsaival, önzetlen segítőkészségével támogatta a közösség értékteremtő erőfeszítéseit. Lelkesen vett részt az iskolahagyományok ápolásában, a kollégium diákjaival megszervezte a református temetőben az elhunyt tanárok sírjainak ápolását, és különböző rendezvényeken igyekezett becsülettel képviselni a Baráti Kört. Sokfelé osztogatta, ültetgette kedves kínai mézelőfája csemetéit, és idős kora ellenére élete utolsó estéjéig számítógépjén írogatta életrajzát. Id. Szabó László, kedves tanárunk életének 88. évében, 3 évi özvegység után 2016. december 2-án hunyt el, és a marosvásárhelyi Református Temetőben helyezték örök nyugalomra. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! Nemes Gyula

Központ hetilap | 2016 / 49. | december 8–14. | |

RMDSZ – EREDMÉNY LESZ? \ 8. \

| HUMOR |

- a tulipános választási kampánykomédia oldal-, felül- és alulnézetből Vasárnap, december 11én parlamenti választások lesznek Romániában. Ez nem feltétlenül fölösleges infó, hiszen oly csendes, és ennek folyományaként kvázi észrevétlen volt a kampány, hogy akadhatnak olyanok, akik csak e sorokat olvasva értesülnek róla. Ugyanis az új kampánytörvény értelmében, ahogy a nyári helyhatóságin már megtapasztalhattuk, tilos (volt) nagy gruppenes szabadtéri választási banzájokat tartani, rosszarcú jelöltek óriásplakátjaival riogatni a gyanútlan járókelőket, illetve pártlogós vödrökkel, bilikkel, bézbólsapkákkal, pungákkal, öngyújtókkal, golyóstollakkal meg egyéb szir-

szarokkal „mitujálni” a jónépet. Az RMDSZ ezúttal már nem nagyon kampányolt az autonómiával, ahogy tette eddig négyévente mindig – a kampánystratégáik is érezhették, hogy 27 év után is azzal etetni a választókat már zsenáns lenne –, de ígértek helyette, fű-fán kívül, gyakorlatilag mindent: az erdélyi autópályák(!) ﬁniszálását 2020-ig, a magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön meg egyéb, nyilvánvalóan teljesíthetetlen marhaságokat. Meg akarták menteni Kolozsvárt és Nagyváradot Bukaresttől, pedig ha valamitől meg kéne menteni Kolozsvárt, Nagyváradot és a többi erdélyi

A Carit San Medical Járóbeteg-rendelő

a következő orvosi szakellátással áll az önök rendelkezésére:

• Fizioterápia és gyógytorna • Kardiológia • Bőrgyógyászat • Nőgyógyászat • Hematológia • Munkaorvos • Füll-orr-gégészet • Ortopédia

• Gyerekgyógyászat • Tüdőgyógyászat • Pszichiátria • Urológia • Belgyógyászat-Ultrahang • Ideggyógyászat • Szemészet • Sebészet

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 07.00–20:00 Marosvásárhely, Mihai Viteazul utca 42. szám Tel.: 0265.269.172, 0265.266.249 Mobilszám: 0730-619-401 E-mail: contact@caritsanmed.ro Laborvizsgálatok: Aurel Filimon utca 15. Tel.: 0265-250-874 vagy 0730-619-404 facebook.com/caritsan

www.caritsanmed.ro

nagyvárost, és nem csak, az maga az RMDSZ. Választási szlogenjeikben hemzsegtek a paráztató, fosató, szorongáskeltő, ijesztgető kifejezések: „félelem”, „támadás”, „veszély”. Amiktől értelemszerűen ők majd jól megvédenek bennünket. Amennyiben rájuk szavazunk vasárnap, mert csak úgy grátisz nem. Még mit nem! Van viszont egy nagy rejtély, egy bányamélyen elhallgatott tény, amiről nem beszélt senki a kampányban (nemcsak a szavazatainkra ácsingózó jelöltek nem, de az Erdély TV-s „politikai elemzők” sem; se a mostaniban, se a 2012-esben): hova tűnt 200 000 (kétszázezer) RMDSZ-szavazó négy év alatt??? Mert 2004-ben hatszázharminc ezren szavaztak az RMDSZ-re, átlagolva (Képviselőház: 624 000 szavazat, Szenátus: 633 000 szavazat), négy évre rá, 2008-ban ellenben már csak négyszázharminc ezren (Képviselőház: 425 000, Szenátus: 440 000), ami brutális, de kiváltképp megés kimagyarázhatatlan csökkenés. Hogyan veszíthette el a „szövetség” a szavazói egyharmadát négy év alatt? Igaz ugyan, hogy Romániát 2007. január 1-jén vették fel az Európai Unióba, aminek következtében sok magyar ﬁatal elcsángott az EUba dolgozni, tanulni vagy dolgozni tanulni, na de kétszázezer?! Aligha. A csökkenő tendencia 2008 után is folytatódott: 2012-ben háromszáznyolcvan ezren, azaz 40 ezerrel kevesebben voksoltak az RMDSZ-re, mint négy évvel korábban, és a felmérések alapján a helyzet most se rózsás, s nem is tulipános. (Egy zárójeles, de érdekes appendix a fenti számadatokkal kapcsolatban: ezt a kétszázezres voks-deﬁcitet annyira restellik az erdélyi magyarság fehérgalléros sírásói, hogy egyetlen hivatalos kimutatásukban se szerepel, csupán a százalékos arányok vannak feltüntetve.) Azzal, hogy gyakorlatilag minden közvélemény-kutatás 3% körülre lőtte be őket, különösebben nem foglalkoztak a kampányban, hiszen a cseles alternatív küszöbbel úgy is bejutnak a parlamentbe, ha meg se közelítik a normál bejutáshoz

szükséges öt százalékot. (A tavaly módosított választási törvény értelmében azon pártok is bekerülnek a törvényhozásba, amelyek nem kapják meg ugyan az országosan leadott érvényes szavazatok 5%-át, de legalább négy megyében begyűjtik az ott leadott voksok egyötödét. Az alternatív küszöbre vonatkozó cikkely az RMDSZ javaslatára került be a választási törvénybe. Naná!) Sőt, azok, akik felküszködik magukat az alternatív küszöbre – amely tornamutatványra reális esélye egyedül az RMDSZnek van, a székelyföldi magyar-koncentráció miatt –, még az országos kompenzációs (szennyes)kosárba is bekerülnek, vagyis a viszszaosztott szavazatokból is kapnak. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy a jelenlegi 18 képviselői fotelből jó eséllyel megtartanak tizenhetet, a 9 szenátoriból pedig nyolcat, de még az se kizárt, hogy mind a kilencet. A kilencedik szenátori mandátum effektíve csak akkor úszhatna el, ha a román részvételi arány számottevően meghaladná a magyart; ilyenre eddig még nem volt példa, de láttunk már éjjeliőrt nappal is. Vélhetően ezért fordulhatott elő, hogy mivel gyakorlatilag nincs vesztenivalójuk, olyasmikkel se átallottak kampányolni, mint a vásárhelyi katolikus gimnázium körüli botrány, vagy a csíksomlyói búcsú-csucsu. Ami azért orbitális pofátlanság, mert tulajdonképpen mindkettő az ő saruk:

az iskola „alapításnál” kicsinyég jobban kellett volna ﬁgyelni, ami az engedélyeket meg a többi adminisztrációs gezemicét illeti, a búcsús ügyet pedig szintén ők baltázták el. Kelemen Hunor, aki maga kezdeményezte anno a csíksomlyói búcsúnak az UNESCO védett szellemi örökségek listájára való felvételét, kulturális miniszterként (szóval, ha valaki, akkor ő ismeri a dörgést), simán beprotezsálhatott volna egy RMDSZ-est is ama delegációba; annyi szava azért van Bukarestben, legalábbis a volt minisztériumában. Ehelyett mit cselekedett az istenadta? Minekutána a román kulturális államtitkár ott helyben torpedózta meg az ügyet, Kelemen másnap kiállt, és azt bátorkodta mondani, hogy ő bizony kirúgná azt a csúnya államtitkárt. Az ész megáll, és csak ácsorog… Pechjükre a Wizz Air magyar cég, különben hót ziher, hogy azzal is szégyentelenül kampánykodtak volna, hogy na persze, azért repültek el Marosvásárhelyről, mert a legnagyobb erdélyi magyar város, mint olyan, meg magyar a fő-steward, meg minden. Egy, a fészbukon keringő vicc szerint Vásárhely akkora metropolisszá nőtte ki magát, hogy a vasútállomása Segesváron, a reptere meg Kolozsváron van. Ezután már csak a Polgármesteri Hivatalt kellene elköltöztetni. Molnár Tibor |

| FIGYELŐ |

/ 9. /

Útvesztő nemzetpolitika

December ötödike, a kettős állampolgárságról szóló gyászos emlékű népszavazás évfordulója, így mi másról lehetne ilyenkor írni, mint a nemzetpolitikáról. És az elmúlt napokról, amelyek cseppet sem jelentettek sikertörténetet ebből a szempontból.

Kezdjünk a külügyminiszter döntésével: a Szijjártó Péter vezette minisztérium a HVG kérésére elismerte, hogy megtiltotta a diplomatáinak és alkalmazottainak a román nemzeti ünnepen való részvételt, mivel a magyar embereknek nincs mit ünnepelniük december elsején. Ezzel több bajom is van. Egyrészt milyen állomány az, ahol ezt külön parancsba kell adni? Néha én is kaptam meghívót a román nagykövetség által szervezett eseményre, de magyar emberként tudtam a dolgom. Másrészt a külügy más műfaj: a diplomácia megkövetel bizonyos szabályokat. S ha már azokat nem ismerik, az ilyen utasítást elismerni több mint hiba – fölösleges olaj a tűzre. Ráadásul egy választási kampány ﬁnisében (Románia jövő vasárnap az új parlament összetételéről dönt), váratlan segítséget adva a magyarellenességre nagyon is vevő nacionalista pártoknak. Nem véletlen, hogy meg is érkezett a durva reakció:

Traian Basescu volt elnök (aki most saját alapítású pártja szenátorjelöltjeként indult) meglehetősen goromba üzenetben kérte a magyar nagykövet azonnali kiutasítását, és még azt is megemlítette, hogy a román katonák újra meglátogathatják Budapestet. Szijjártó gesztusa azoknak árt a legjobban, akik a határon túl élve kiszolgáltatottak a többségnek. A sepsiszentgyörgyi kosárlabdázók szurkolói tudnának mesélni arról, milyen érzés elkísérni idegenbe kedvenc csapatukat úgy, hogy a lelátón folyamatosan szól a „ki a magyarokkal az országból” rigmus. Ez a precedens páratlan lehetőségeket nyit meg a Bem téren: le lehet tiltani a francia nemzeti ünnepen való részévételt Trianon miatt, az oroszon a málenkij robot okán, stb. Eközben meglepő dolgok történtek a magyar–magyar kapcsolatokban is. Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy a következetes antikommunizmusáról is-

mert Kövér László közös választási fotón lesz az Elena Ceausescu intézetében szocializálódott Verestóy Attilával, egyszerűen kiröhögöm. Pedig ezt történt – a házelnök Erdélyben az mellett az RMDSZ mellett kampányolt, amiről néhány éve még nagyon durvákat mondott. E kampánysegítség során került sor közös fotóra a Romániában egyszerűen a „Jóisten láncfűrészének” becézett politikussal, aki mesés vagyont szedett össze egyebek között a székelyföldi fenyvesek letarolásából, és emellett 23 éve tagja a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottságnak. Nyilván merő véletlen, hogy miközben keleti szomszédunknál politikusok tucatjait

viszi el bilincsben a korrupcióellenes ügyészség a politikai paletta összes oldaláról, Verestóy érinthetetlen. Itt tartunk most. Budapesten keményeket mondanak más kárára, Székelyföldön régi ellenségek borulnak egymás keblére, miközben elutasították a magyarság egyik legfontosabb vallásikulturális eseményének, az évente több százezer embernek lelki táplálékot nyújtó csíksomlyói zarándoklatnak a világörökség részévé nyilvánítását. Véletlenül épp a román nemzeti ünnep napján tanácskoztak Etiópiában a UNESCO szellemi világörökségi listájának bővítéséről, talán pont akkor, amikor százötven méter hosszú pirossárga-kék trikolórral vonul-

tak fel a hazaﬁak az „ősi román városban”, Sepsiszentgyörgyön. Az RMDSZ képviselőinek nem volt idejük részt venni a tanácskozáson, a román kulturális minisztérium munkatársai pedig nem álltak ki a korábbi felterjesztés mellett. Sőt még meg is köszönték az elutasító döntést! (A következő ülésen állítólag újra elővehetik az ügyet.) Harminchét jelölésből négy jutott hasonló sorsra, a többi elfogadták, így őszintén örülhetünk annak, hogy sok más mellett a szellemi világörökség része lett egy közel-keleti lepénykészítési mód, a belga sörkultúra, valamint egy nigériai halfesztivál is.

Szijjártó Péter, végre kimondta: nekünk ezen nincs mit ünnepelni. És megtiltotta a magyar külképviseleteknek a részt vevést bármilyen román állami megemlékezésen, koccintáson. (Emlékszünk, ugye, amikor a Kempinskyben koccintottak?) Na erre Böszeszku megírja levelét. Hol máshol, a Facebookon. Máshol nem hozzák le. Elnézést kérek az olvasóktól, idézem: „Or-

bán Viktor barátom, nem akarunk Budapesten meglátogatni, ahogy szándékotok ellenére megtettük az elmúlt száz évben. De ne provokálj, mert vannak határok”. Na jó, ezen azért elmosolyodunk. Nekünk ezer évünk van. Aztán azt mondja: „Különben Orbán Viktor kormányának e kalandorai nem értik meg, hogy az igazi Románia a Tiszáig tart. Őrizzen

meg az Isten benneteket attól, hogy ez egyszer csak eszünkbe jusson, budapesti csahos kutyák”. Hm. Hát, Böszeszku úr, van egy rossz hírem. Magyarország egy olyan állam, amelynek vazallusai voltak. És lesznek. Sok sikert, erőt, egészséget: szüksége lesz rá. És végül egy szép román közmondás: a kutya ugat, a karaván halad. A karaván mi vagyunk. György Attila

Lukács Csaba

A karaván és a kutya

…és akkor Tráján Böszeszku néhai román elnök levelét megírta.

Igen, szándékosan írom így a nevét ennek a jobb sorsra érdemes tatár embernek, akinél köpönyegforgatóbb, gátlástalanabb elnöke még Romániának sem volt. Pedig a Balkán, meggyőződésem: a Kárpátoktól a Dunáig tart. Ez az ember: elnök lett Romániában, anno. Történnek erre ilyen furcsaságok, és nem is volt rossz elnök. Pragmatikus, moral insanity, amilyennek egy jó fanariótának kell lennie. Eljött a Székelyföldre, időnként öszszeborult a helyiekkel, megjelent Tusványoson, gazsulált Orbán Viktornak, és egyáltalán: emberszabású martalóc vala. Aztán megbukott: pedig bevallom, rá szavaztam. Mégpedig azért, mert szilárd meggyőződésem, minél rosszabb Bukarestnek, annál jobb nekem Erdélyben: nos, megbukott, pedig si|

kerrel tönkrevágta volna az országot, ami amúgy nélküle is sikeresen megy a csőd fele. Böszeszkut egyértelműen az amerikai befolyás tartja életben és szabadlábon, ő egyfajta Piszkos Fred (ezt csak mi, magyarok értjük), közben vidáman ellett valahová a keze alatt egy teljes kereskedelmi ﬂotta, Romániából sikerült egy feltétel nélküli vazallus államot kreálni: szóval, sikeres ember. Néha még szimpatikus is. Néha azért azt hiszem, távol van a gyógyszere. Most ugyanis, 2016. december elsején, ami ugye a román nemzeti ünnep, ilyenkor ünneplik román barátaink a történelmi „egyesülést”, azaz számunkra, magyarok számára: Erdély elcsatolásának kimondását, exelnök úr méltóztatott megszólalni. Mégpedig azért, mert a magyar külügyminiszter,

Központ hetilap | 2016 / 49. | december 8–14. | |

\ 10. \

| S PO RT |

Molnár Levente sikeres szezonja

Két romániai, egykori labdarúgóból lett edző tevékenykedik már több mint öt éve az Egyesült Arab Emírségekben: a román Cosmin Olăroiu – aki 2011-2013 között az Al Ain, 2013 óta az Al Ahli együttesének vezetőedzője – és a marosludasi származású, de a Marosvásárhelyi Olimpiánál és a marosvásárhelyi Iskolás Sportklubnál nevelkedett, majd többek között az AS Armata, a Vasas, a Honvéd, a Sopron, a Rába ETO és a Gyirmót csapatánál is sikeresen szerepelt egykori biztos kezű kapusból lett kapusedző, Molnár Levente, aki az Al Wahda Abu Dhabi első ligás együttesének immár második éve a kapusedzője. Ő korábban négy évig az Al Wahda labdarúgó-akadémiájánál tevékenykedett, ahol az utánpótláscsapatnál kapusedzőként dolgozott, majd a kapusedzők koordinátora is volt. A Kanyaró Attila, Unchiaş Demeter és Mircea Lepădătescu keze alatt formálódott egykori portás a minap pihenőszabadságának egy részét Maroskeresztúron töltötte családi körben, de szakított időt egy kis beszélgetésre is. Sikeres szezont zárt az Al Wahda

– Hogyan értékeli a 2016os évet a klub sikereinek szemszögéből? – Ez az év sikeresebb volt, mint a tavalyi, de ugyanakkor stresszesebb is, hiszen keményebb összecsapásaink voltak – gondolok itt főleg a Liga Kupa-döntőre – , a bajnokságban voltak nagyon kemény csatáink úgy a városi riválisokkal, mint más alakulatokkal is. Elégedett vagyok azzal, amit a csapat elért, a kapusaink is remekül teljesítettek mindamellett, hogy volt egy-két bakijuk, de azt az Eb-n is láthattuk, hogy hiba nélkül nem létezik labdarúgás. Összességében elégedett lehetek, hiszen a harmadik helyen végeztünk a 2015-2016-os bajnokság végén, így kijutottunk az ázsiai Bajnokok Ligája küzdelemsorozatra. Ott egy selejtezőt kell játszanunk, ami egyetlen mérkőzést jelent, amely találkozóra januárban kerül sor. Ha azon túljutunk, akkor már a csoportkörökben leszünk érdekeltek. Amúgy az ázsiai Bajnokok

Ligája sorozatban mintegy tíz éve nem játszott az alakulat, ezért is dicséretes a teljesítmény, hat évvel korábban bajnok volt a csapat, de akkor nem tudta az ellenfelét legyőzni, így nem került be a csoportkörbe.

– Az együttes jelenleg is a harmadik a bajnokságban, ön már lassan hat évet lehúzott az Egyesült Arab Emírségekben. Ezek szerint értékelik a munkáját? – Az értékelés abban bizonyosodik, hogy hosszabbítanak szerződést, vagy sem, de ugyanakkor nincsen vállveregetés, simogatás, emellett nagyon ritka a jó szó is az arab világban, de normálisan kezelnek, hiszen mindenki végzi a munkáját. Mi, edzők nem is várunk virágcsokrokat, ugyanis más a mentalitás, más a kultúra, de az egyéves hosszabbítás a klub alkalmazottaira érvényes. Például ha jön egy új edző új stábbal az első csapathoz, akkor valószínű, hogy köthet kétéves szerződést is, ha úgy gondolja a vezetőség. De mivel én az akadémiáról jöttem fel, ne-

Al Wahda egyik sztárja Dzsudzsák Balázs

kem mindig egyéves a szerződésem, amit újra hosszabbíthatok.

A kapusok elszántak és tehetségesek

–Mennyivel több és nehezebb munkát jelent az első csapatnál dolgozni, mint az akadémiánál? – Mindenképpen nehezebb mind fizikálisan, mind mentálisan, nagyobb odafigyelést és szakértelmet igényel, de persze nagyobb a stressz is. Főleg a kis részletekre is oda kell figyelni, észre kell venni azokat és kell javítani rajtuk, emellett tudni kell kezelni a felnőtt játékosokat. Itt nem elég, ha te profi módon végzed a munkádat, ugyanakkor a labdarúgók barátai is kell legyél, el kell fogadjanak téged, mert ha nem, akkor lehetetlen hosszú távon dolgozni velük.

– A kapusok mind helyiek? – Igen. Nincsen külföldi hálóőr az Al Wahdánál (melynek vezetőedzője a mexikói Javier Aquirre, segítője pedig a spanyol Juan Iribarren – szerk. megjegyz.), mivel a szövetség szabálya nem enged külföldi kapust szerepeltetni az ottani bajnokságban, így ezzel védik a kapusok pozícióját is a válogatottban. Meg kell jegyezzem, hogy az ottani bajnokságban van 2-3 olyan tehetséges arab hálóőr, akik bármikor felvehetik a versenyt a híresebb európai csapatok kapusaival.

– Milyen teljesítményt nyújtottak a klub hálóőrei? – Van egy kapusunk utánpótláscsapatban, aki az idén felkerült a nagycsapathoz, de ő az U14-től az U19-ig végig tagja volt a válogatott korosztályos együtteseknek. Ő egy roppant tehetséges portás, szerintem bármelyik ütőképes európai bajnokságban megállná a helyét. | Központ hetilap | 2016 / 49. | december 8–14. | |

Egy olyan ritka tehetség, aki egyszer születik 50 év alatt.

Az Al Wahda vezetősége is elégedett

– A vezetőség mennyire volt megelégedve ezzel a bajnokságbeli harmadik hellyel? – Nem mondom, hogy nagyon meg voltak elégedve, de elégedettek vagyunk a keretünkhöz és a büdzsénkhez képest. Például a Cosmin Olăroiu által edzett Al Ahli bajnokcsapatának jóval magasabb a költségvetése, több és komolyabb proﬁ játékosa van, ők tőkeerősebbek, mint mi, akik befektettünk mintegy 10 millió eurót az együttesbe, ők pedig 50-et a játékosvásárlásba, mindez tükrözi az eredményeket. Amúgy Olăroiuval a direkt mérkőzések után találkoztam, kezet fogtunk. Ő sztáredző, én pedig egy ismeretlen kapusedző vagyok.

– Fiatalok szempontjából mennyire tehetségesek az ottani helyi játékosok? – Minden csapatnak megvan az utánpótlás akadémiája, a miénk az egyik legjobb az országban. Az ottani gyerekek imádják a focit, reggeltől estig tudnának játszani a homokban, mint hajdanán nálunk a grundbeli játékosok. Sokan közülük a mérkőzések után elmennek baráti társaságokkal kispályázni. Ez annak is az eredménye, hogy folyamatosan jól képzett szakemberek dolgoznak az utánpótlás csapatoknál, akadémiáknál és ez meghozta a gyümölcsét. Ezelőtt 20 évvel az Egyesült Arab Emírségek válogatottja semmi eredményt nem ért el, a tavaly pedig az Ázsia Kupán harmadik lett, miután Japánt verte ki az elődöntőben.

A klímát nehezen lehet bírni

– Önöknek, európaiaknak sikerült megszokniuk az ottani magas hőmérsékleteket? – Próbálok akklimatizálódni, nehéz volt hozzászokni, elviselni az időjárás viszontagságait, hiszen áprilistól októberig szenvedés ott lenni, mivel az óriási páratartalmat és a 45-46 fokos meleget nem könnyű folyamatosan bírni. A nyári egy hónapot, amit júliusban itthon töltünk a szabadság alatt, azt könnyen vészeljük át, az idő alatt kellőképpen feltöltődünk a soron következő időszakra. Amikor viszszamegyünk, a bioritmusunk kissé felborul. Például Ramadán idején este 11kor kezdődik az edzés, mire hazakerülünk, az hajnali két óra, kb. 3-4 órakor tudsz elaludni, másnap kezded elölről. Én mindig egy kicsit szenvedek visszautazásomkor, főleg az első héten alváshiányom van, ami megvisel. Egyébként az ember, ha toleráns, és el tud fogadni más kultúrát is, akkor tud hosszabb távon ott dolgozni, viszont ha más a beállítottsága, és nem tud alkalmazkodni, akkor nehéz túlélni az arab világban.

– Amikor hazajön, sikerül kellőképpen feltöltődnie egy újabb, zsúfolt bajnoki idényre? – Minden évben hazajárunk mind Marosvásárhelyre, mind Magyarországra, ahol rokonaink, barátaink vannak. Az anyaországban apósomék meg a sógornőmék családjai laknak, őket is meglátogatjuk évente, de ide, Maroskeresztúrra is hazajövünk, hiszen az igazi hazánk az itt van. Sajnos az

| S PO RT |

/ 11. /

Al Wahda: Molnár Levente balról a második időhiány miatt mindig keveset lehetek szeretteim körében. Molnár büszke a családjára

– A családja megszokta az ottani életmódot? – Igen, főleg a feleségem. A nagyobbik ﬁunk, a 10 éves Botond a klímát kicsit nehezen viseli, de alkalmazkodott, neki hiányzik a téli időszak, a szánkózás, de éppen ezért eljárunk fedett csarnokba korcsolyázni, meg a Dubai-i a sípályára. A kisﬁam, Kristóf Dávid

Sípálya Dubaiban

két éves, nagyon aktív gyerek, így gyakran visszük el fedett játszótérre, ahol levezeti az energiáját. A családi háttér nem csak nyugodtságot, hanem önbizalmat is nyújt számomra, távollétükben nem hinném, hogy így tudnám végezni a munkám.

– Hogyan tovább? Még mennyi ideig szeretne dolgozni az Egyesült Arab Emírségekben? – Nyilvánvaló, hogy nem szeretnék ott megöregedni, így próbálok keresni olyan lehetőséget, ami elfogad-

ható lenne számomra, akár a jövő nyártól is, de mindez a jelenlegi idény eredményeitől is függ, de nincs kizárva, hogy még egy évet

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Hú, a franc essen bele, de rohadt messze lakom!

lehúzok ott. Aztán vagy Európába, vagy más irányba is eljuthatok, itt főleg Magyarországra, de egy Európán kívüli régióra is gon-

dolok. Ez még a jövő titka... Czimbalmos Ferenc Attila fotó: www.facebook.com/AlWahdaFCC

Központ hetilap | 2016 / 49. | december 8–14. | |

\ 12. \

„Anna örök….” – akit Juhász Gyula tett hallhatatlanná

| KÁV É M ELLÉ |

Lehetett akár tíz ideálja is, valójában egyetlen nő rabolta el a szívét, Anna, akihez írta csöndes szomorúsággal, eltűnődő szerelmes verseit. De ki is volt ez az Anna, akit Juhász Gyula tett halhatatlanná? A nő eredeti családneve Schall, amit később Sárvárira magyarosított, becenevén Nusi, a nagyváradi színház középszerű színésznője. Már a színiakadémia előkészítő osztályából elküldték, „elbocsáttatott, tehetséghiány miatt”, de mégsem adta fel: szerencsét próbált a pécsi színháznál. Ott még kisebb szerepeket kapott, Nagyváradon már a sajtó is méltatta domborításait, hála jeles kritikusoknak, a szerelem vakságában szenvedő Juhász Gyulának. Ő aztán nem fukarkodott a magasztaló jelzőkkel.

Milyen volt szőkesége?

Abba nem volt hiba, ezt még azok is elismerték, akik ismerték: „Szőke, dús hajkoronája alatt szép, de kifejezéstelen szemek” – olvasható a kortársak feljegyzéseiben, de ez minden, ami a javára írható. Robusztus megjelenésű volt, őszintén szólva trampli. Arca semmitmondó: alacsony homlok, lapos orr. Ráadásul csapodár: futó kalandjainak se szeri, se száma, vagyis minden tekintetben méltatlan a költő lángoló szerelmére. „Nagyvárad ﬁgyelte és féltette a költőt” – írta visszaemlékezéseibe Dutka Ákos. Ezért egy minden lében kanál, szemfüles barátja elhatározta, hogy felnyitja a szemét. Egyik színielőadás után elcsalta a színpadi kiskapuhoz, ahol Juricskay Barna várta

Annát. Látták, hogy beülnek a kocsiba, és elhajtanak Anna lakásához. Mire ők is odaértek gyalog, Juhász még láthatta az ablakban megcsillanni Anna szőkeségét, majd elaludt a lámpa. A csalódott

szerelmes átölelte a lámpaoszlopot, és zokogott az imádott nő ablaka előtt. „Mikor rájöttem a nagy valóságra, hogy semmi sem vagyok neki, két hétig, mint az őrült szaladgáltam a városban. Nem ettem, nem aludtam. Borzalmas kínokat szenvedtem. Két hét múlva megírtam legszebb versemet, amelynek refrénje: Én Annát eltemettem…” A nő mint eleven valóság, valóban meghalt számára, de az emléke vele maradt, szőkesége örökre beívódott a lelkébe. Egyek lettek halálukban…

| Központ hetilap | 2016 / 49. | december 8–14. |

Anna, aki azért nem volt hajlandó viszonozni a költő szerelmét, mert kissé csúnyának ás ápolatlannak találta, hamarosan a zombori színházhoz szerződött, így útjaik elváltak, de a történetük még nem ért véget. Később, amikor a sors megtépázta, Anna rádöbbent, hogy a róla írt versek híressé tették. Ekkor közeledni próbált, állítólag találkoztak, felkereste a klinikán is, ahol súlyos depressziójából igyekeztek kigyógyítani a költőt. A beteg azonban keresztülnézett rajta, hátat fordított neki. Kitért a valóság elől, visszatért ahhoz az eszményi nőhöz, akit maga teremtett a költeményeiben. Halála után a hagyatékában találtak egy képet Annáról, az volt ráírva: „A drága Gyulának, régi, meleg szeretettel…” Egy évvel halála után Annát is holtan találták az ágyában „Az ágy mellett, a földön – írta a 8 Órai Újság – Juhász Gyula

verseskötetet feküdt, és éppen az első oldalon nyílt ki, ahol a költő dedikációja olvasható: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula.” A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Annaverseket olvasta. Hogy csak legenda, vagy újságírói fogás? Tény, hogy Anna is gyógyszerrel vetett végett nyomorult életének egy évvel a költő öngyilkossága előtt. A költő szerelmeinek majd mindegyike önként ment a halálba. „Tőlem ki véd meg?”

- tette fel keserűen magának a kérdést a kiskora óta gátlásos, részben örökletes idegbajban szenvedő, vélt és valós sérelmei elől folyamatosan a halált kereső, hihetetlenül nagy tudású és istenadta tehetséggel megáldott poéta. Előnytelen külseje, kezdeti sikertelensége, erős anyakultusza a nőkkel való viszonyára is kihatott. Hivatalosan soha nem házasodott meg, gyermeke sem született, pedig akadt két olyan nő is, akik örömmel hozzámentek volna. Juhász Gyula a bánat és a szerelem költője volt, Móra Ferenc szerint „…a szerelem, a nő után való mérhetetlen vágy és a nőhöz való közeledni nem merés betege. Serdülő gyermek maradt…” – mindhalálig, aki csak halhatatlanságot tudott adni a nőknek, a beteljesületlen vágyak, az el nem csókolt csókok költészetét. Timár Tímea