Központ hetilap 2016/36 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 36. szám // 2016. szeptember 8–14. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

„Vásárhelyi” ékszerekből kovácsolt amerikai álom 5. old. //

IN T ERJÚ

3. old. //

Közösségépítés? Ne szédítsenek!

V ÉLEM ÉN Y

TÁRSADALO M

RMDSZ – egyre több szenátor- és képviselőaspiráns

TÁRSADALO M

6-7. old. //

ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K

Amint már korábban megírtuk, szinte bárki lehet RMDSZ-es képviselővagy szenátorjelölt, mindössze két alapfeltételnek kell megfelelnie: legyen RMDSZ-tag, és ne legyen szekusmúltja. Viszont, aki ilyesféle álmokat dédelget, annak igencsak csipkednie kell magát, mivel a jelentkezési iratcsomó leadásának határideje hétfő, azaz szeptember 12. 8. old. //

S PO RT

Jövőkép a gernyeszegi Teleki-kastélyról

Az aranyos-parti omladozó erődítmény

„Édesapám a példaképem...”

Július hónap folyamán építészekből, tájépítészekből, történészekből, szociológusokból és más szakemberekből álló lelkes csapat dolgozott a gernyeszegi Teleki-kastély fejlesztési stratégiáján.

Aranyosgerend a nevét egyfelől a település mellett folyó Aranyosról, másrészt feltehetőleg a gredt-, emelkedést jelentő szláv szóból kaphatta. Sokak szerint a „gerend” végződés a Gerendi család nevéből származik.

Pap Peti Juniornak már több alkalommal tapsolt Marosvásárhely és Maros megye különböző településeinek könnyűzenét kedvelő publikuma. Azt kevesen tudják róla, főleg itt, Erdélyben, hogy Pap Peti sikeres sportoló is, hiszen kyokushinkai karatéban jeleskedik.

\ 2. \

| NAPTÁR |

KÁR KIHAGYNI

Csak tiszta forrásból – a Magyar Nemzeti Filharmonikusok hangversenye Csak tiszta forrásból címmel kerül sor a Magyar Nemzeti Filharmonikusok rendkívüli vokál-szimfonikus hangversenyére szeptember 8-án, csütörtökön este 7 órakor a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. Vezényel: Kocsis Zoltán karmester, műsorvezető: Sebő Ferenc, bemutató: Ioan Haplea. Közreműködnek: a Parapács Zenekar, a Czifra Táncegyüttes, Csizmadia Anna (ének), Balga Gabriella (ének), Kubinyi Júlia (ének), Kurdi Gábor (furulya), Zsikó Zoltán (ének), Palerdi András (ének), illetve a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara. Műsoron: Bartók-, Kodály-, Kodály–Kocsis- művek. A hangversenyre a Közszolgálat a Magyar Kultúráért Alapítvány támogatásával kerül sor.

Bookfest Könyvszalon Szeptember 8–11. között újra megrendezésre kerül Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban a Bookfest Könyvszalon. A látogatókat a különféle könyvek – a legújabb kiadványok, illetve számos gyermekkönyv – mellett koncertek és vetítések is várják. A belépés ingyenes.

Sieranevada – filmbemutató Szeptember 9-én, pénteken 19 órától a marosvásárhelyi Művész moziban mutatják be az egyik legsikeresebb román filmprodukciót, a Sieranevada című művészfilmet, amely megnyitotta idén a 69. Cannesi Nemzetközi Filmfesztivált. A bemutatón jelen lesznek Marian Ralea, Judith State és Catalin Moga színművészek, a film szereplői. Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

Reggelivel várják a munkába siető kerékpározókat Marosvásárhelyen

| NÉVNAPOK Szeptember 8. Szeptember 9. Szeptember 10. Szeptember 11. Szeptember 12. Szeptember 13. Szeptember 14.

HOROSZKÓP

A Marosszéki Közösségi Alapítvány és a Pro Biciclo Urbo Egyesület hat napon át biciklis reggelit szervez azoknak a kerékpárosoknak, akik két keréken munkába tekernek. „Kávéval, uzsonnával és édességgel fogadjuk azokat a kerékpárosokat, akik reggelente a munkahelyükre tekernek! Hat napon át, különböző útkereszteződésekben hívjuk meg azokat a bicikliseket, akik éppen arra tekernek meleg kávéra, friss sütire és édességre” – írják a szervezők a szerkesztőségünkbe is eljuttatott közleményben. A biciklis reggelik a következő program szerint zajlanak 7 és 9 óra között: 5. nap, szeptember 8. - csütörtök - Dózsa György utca és az 1848-as Sugárút útkereszteződése 6. nap, szeptember 9. – péntek - Mátyás Király tér és a Kossuth utca útkereszteződése

További információkkal szolgál Gál Sándor (tel: +40-747-865096, e-mail: galsandor@fcmures.org). Művészeti és régiségvásár a Promenada Mallban A hét végén, szeptember 9-től 11-éig régiségvásárra kerül sor a marosvásárhelyi Promenada Mallban. Az érdeklődők értékes bútorokból, festménygyűjteményekből, régi könyvekből, bélyegekből, jelvényekből, ékszerekből és régi pénzekből válogathatnak.

Kettős kiállítás a Bernády Házban Simon Endre Szolnay-díjas festőművész és Simon Zsolt graﬁkusművész alkotásaiból nyílt kiállítás Kép–Idő cím-

mel a marosvásárhelyi Bernády Házban.

Kiállítás a B.L. Teremben A B.L. Terem és a Laborcz Ferenc Szobrászműhely Alapítvány szeptember 30-án nyitja meg a XVIII. Szobor és szobrászrajz valamint XI. Szabadtéri kiállítást. A tárlatot méltatja dr. Beke László művészettörténész. Az eseményen Marosvásárhelyen élő és alkotó, valamint onnan származó szobrászművészek vesznek részt. A tárlatok október 30-ig tekinthetők meg a B.L. Teremben.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

| Adrienn, Mária Ádám, Dorottya, Tivadar Nikolett, Hunor, Zalán Teodóra, Károly, Milán Mária, Irma, Ibolya Kornél, János, Lujza Szeréna, Roxána, Ildikó

KOS: A héten könnyedén a türelme határán járhat. Megijesztheti annak felismerése, hogy a környezete milyen nehezen járul hozzá a szükséges változtatásokhoz. Vigyáznia kell azonban, hogy ennek hatására nehogy ﬁgyelmetlen legyen feladatai végzése során. BIKA: Ez nem túl kedvező időszak a nagyobb mértékű pénzügyi döntéseknek. A héten csak csütörtökön lehet könnyedebb, a hét többi napján legyen fokozottan óvatos ezen a téren. IKREK: Ez a hét fokozott magabiztosságot és önbizalmat kölcsönöz önnek. Konkrét elképzelései születnek az épp aktuális teendők gyors és praktikus megoldására. Nem is érti, hogyan tud ennyi akadály tornyosulni az útjába. RÁK: Egy kedvező időszak kezdődött el ezzel a héttel, amikor lazíthat, és szinte maguktól mennek a dolgok. Maga mögött hagyhatja a feszültséget és az aggodalmakat egy időre. Most nem kell azért aggódnia, hogy már megint mi fog történni. OROSZLÁN: A héten nem igazán van humoránál. Ezt próbálja meg fék alatt tartani, mert könnyedén előfordulhat, hogy óvatlanul megbánthat valakit, aki fontos önnek. Családi körében oldódnak majd a feszültségek. SZŰZ: A baráti környezetéből vagy a családjából valakik meg szeretnék önt lepni. Ezt el kell fogadnia, mert szívből jön, és azért teszik ezt, mert szeretnének önnek örömet okozni. Nehezen fogadja el másoktól a segítséget. MÉRLEG: Egy közeli hozzátartozója megjegyzéseket tehet az ön érzelmi életére, ami egy kicsit érzékenyen érintheti. Igazából féltékenység bújik meg a dolog mögött, és nem kell komolyan vennie a méltatlankodót. SKORPIÓ: Sok intéznivalója akad azzal kapcsolatban, hogy rendbe tegye a pénzügyeit. Ehhez viszont egy meghatározó segítő kezet is ad a sors önnek. Ezen a héten számtalan élményben lesz része, melyeknek köszönhetően észre sem veszi, hogy milyen gyorsan telnek a napok. NYILAS: A jó időzítés, a jó szervezés, úgyszólván az alapos előkészületek meghozzák a kívánt eredményeket. Ez örömmel tölti el. A jólét és a harmónia időszaka pedig folytatódik ezen a héten is. BAK: Ez a hét érzelmileg kínál önnek nagyobb arányban kiteljesedést és elégedettséget. Ezekben a napokban számos rendkívüli alkalom nyílik nagyobb összejövetelek szervezésére vagy ilyeneken való részvételre. VÍZÖNTŐ: Valahogy meg kell találnia az egyensúlyt a munka és a magánélet között, mert egy idő után mindkét fronton csökkenhet a toleranciaküszöbe, ha túlvállalja magát. Itt az ideje, hogy a pihenésen is gondolkodjon, és újult erővel töltődjön fel. HALAK: Ezen a héten a legerősebb erényei egyike a türelem lesz. Ennek köszönhetően több előnyös helyzetet is kínál önnek az élet, úgy a karrier, mint a magánélet szempontjából egyaránt. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

RMDSZ – egyre több szenátorés képviselőaspiráns

Amint már korábban megírtuk, szinte bárki lehet RMDSZ-es képviselő- vagy szenátorjelölt, mindössze két alapfeltételnek kell megfelelnie: legyen RMDSZ-tag, és ne legyen szekusmúltja; Kovács Péter főtitkár nemrég kijelentette, hogy utóbbi kizáró jellegű (azért arra kíváncsiak volnánk, hogy az RMDSZ alapításakor is volte ilyen kitétel). Viszont, aki ilyesféle álmokat dédelget, annak igencsak csipkednie kell magát, mivel a jelentkezési iratcsomó leadásának határideje hétfő, azaz szeptember 12. A rangsoroló ülést rá egy hétre, szeptember 19-én ülik, ott dől el majd minden: aki a képviselőjelölti listán nem kerül be az első háromba, illetve a szenátorin az első egybe, annak matematikai esélye sincs bejutni a parlamentbe, legalábbis nem több, mint elvinni a lottón a főnyereményt úgy, hogy nem is vesz szelvényt.

Van egy további megszorítás is: az SZKT szabályzatának értelmében csak ama RMDSZ-tag lehet jelölt, akit a tisztségre az illető megye területén működő valamely helyi szervezet, a platformok, a Magyar Ifjúsági Értekezlet megyei szervezete, az RMDSZ Nőszervezetének megyei testülete vagy valamely társult szervezet jelöl, vagy, ennek hiányában, aki a jelölési pályázatában 1500 támogató aláírást is virít. Még mindig nem késő: egy agilis aspiráncs játszva öszszetarhál ennyit egyetlen hétvége alatt is. Az eddigi biztos jelentkezők: a megyeitanácsosnőszervezetes Csép Andrea, a megyeitanácselnök-jobbkéz Kozma Mónika, a korábban majdnem-polgármesterjelölt Vass Levente, a December 21. Marosvásárhely Mártírváros szervezet elnöke, Hamar Alpár Benjámin, valamint Balogh József extanácsos. Benyújtotta továbbá jelölési dokumentációját a Maros megyei RMDSZ-hez Jakab István is, aki szenátorjelöltként indulna a parlamenti választásokon. Mielőtt még bárki is a szívéhez kapna vagy körberöhögné a fejét: nem az ex-EMNP-s Jakab Istvánról van szó, hanem a Környezetvédelmi Alap elnökéről. „Szaktudásomat, hazai és nemzetközi intézményeknél szerzett tapasztalataimat szeretném a magyar közösség szolgálatába helyezni” – nyilatkozta újságíróknak a marosvásárhelyi születésű szakpolitikus, akinek nem jön túl jól a névazonosság: például a Környezetvédelmi Alap élére való kinevezésekor durván támadták a román médiában, mivel összetévesztették a másik Jakabbal. A legújabb csolánvadász Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, aki, ha még emlékszünk, a helyi magyarság közös jelöltje|

ként indult a vásárhelyi polgármesteri székért, a júniusi kudarc után azonban most képviselői mandátumra ácsingózik. Soós a Facebook-oldalán azt is tudatta: amennyiben előre hozott választások lesznek, visszatér Bukarestből, és újra megpályázza a polgármesteri tisztséget a megyeszékhelyen. Megnyugodtunk. „Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vitéznek,/ Béresek között is től cudar csihésnek” – pattog Miklós a rókalelkű bátyjának a Toldiban, amíg amaz jól pofán nem vágja. A mi Zolink azonban másképp gondolkodik: ha rossz voltam polgármesterjelöltnek, még jó lehetek képviselőnek! Nemrég jelentette be indulási szándékát Novák Csaba Zoltán (énmint)történész is, aki felsőházi mandátumra ácsingózik. Az RMDSZ megyei szervezetét vezető Brassai Zsombor korábban azt mondta, indulna egy képviselői vagy szenátori mandátumért, amennyiben a közösség részéről érkezik erre vonatkozó felkérés. Az sem kizárt, hogy Maros megyében a Ma-

gyar Polgári Párt jelöltje is faszol majd egy befutó helyet. Amennyiben igen, akkor vélhetően lesz jó pár derék RMDSZ-es szavazópolgár, aki dühében össze fogja tépni a szavazólapot a szavazófülkében, amikor meglátja a tulipántos keretben a spágás nevét. Közben már el is indult a birkózás a jelöltaspiránsok között: a fészbukon ment neki Kozma Mónika Brassai Zsombornak a minap annak kapcsán, amit utóbbi mondott nemrég egy, a Kultúrpalotában rendezett verbunkversenyen. Egész pontosan az alábbiakat: „Sajnos manapság már nem igazán egyértelmű, hogy különbség van a férﬁ és a nő között. Akár a szakmákat, akár a társadalmi szerepeket nézzük, ezek a dolgok kezdenek összemosódni. A verbunk talán az egyetlen olyan megnyilvánulás, ahol nem kell attól tartani, hogy a nők ezt is le akarják nyúlni. Verbunkozó lányokat ugyanis még nem láttam, és nem is akarok ötletet adni”. A fenti szöveget a Borbély László és más RMDSZ-es nehézﬁúk támogatását élvező Mónika is idé-

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT

Közösségépítés? Ne szédítsenek!

Lassan lejár a nyár, a szabadságolások, szabadegyetemek és diáktáborok, ilyen-olyan fesztiválok, no meg a város-, falu- és tanyanapok ideje. Hogy a pihenőszabadságát – aki egyáltalán megengedSzentgyörgyi László heti magának ezt a fényűzést – ki hol és hogyan tölti, az kinek-kinek a magánügye, s ez így van rendjén. Az egyéb sátoros, sokadalmas, forgatagos „ünnep” körül viszont már komoly kételyek merülnek fel, az pedig kőkemény közügy. Még akkor is, ha a szervezők – tisztelet a ritka kivételnek – ezt egyáltalán nem tekintik annak, mi több, sok esetben személyes sértésnek tartják, ha néhol jámbor kritikákat, netán a költségvetést firtató kérdéseket tesznek fel nekik. Konkrét számokról nem tudok, legfennebb a hasonló események hivatalos költségvetési adatait tudnám idézni, de egyezzünk meg annyiban, hogy egy ilyen rendezvény nem olcsó mulatság. Ennek ellenére nyaranta egymást érik a hasonló „ünnepek”. A recept közismert, mindenki számára hozzáférhető. Ezért nincs is nagy eltérés a sokadalmak kínálata között. Mert – legalábbis a közfelfogás szerint – mi is kell hozzá? Elsősorban egy kézművesvásár, majd néptáncosok és fáradt magyarországi könnyűzenészek felléptetése, szerencsés esetben gyermekeknek szánt programok, foglalkozások – ez lenne a könnyű szórakozást biztosító rész. A komolynak, azaz tartalmasnak szánt rendezvények közül nem maradhat ki a település – város, falu, tanya – múltjában búvárkodók, vagy ha ilyenek nincsenek, akkor elképzelt jövőjét felvázoló okoskodók, nagyotmondók – ezek többnyire politikusok – szerepeltetése, végül, hogy teljes legyen a kínálat: némi irodalmi idétlenkedések, mint például a manapság igen divatos slam poetry-találkozók. Mindezt persze nem a szervezők pénzén, vagy esetleg az általuk megnyert helyi vállalkozók anyagi támogatásával, nem, hanem többnyire közpénzen: a helyi adófizetőkén, illetve a magyar állam támogatása révén, azaz a magyar adófizetők pénzén. Ismerek egykori székelyföldi polgármestert, aki sokáig ellenállt az unszolásnak, de végül meghajolt az érvelés előtt: ha másoknak lehet, nekünk miért nem?, s ma már náluk is – haladó hagyományként – nyakló nélkül költik a közpénzt. Ha járna valamiféle kézzelfogható haszonnal is – mondjuk a közösségépítés terén –, akkor talán azt mondhatnánk, megérte... De az a szomorú helyzet, hogy – egy-két tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – többnyire csupán a szervezők anyagi gyarapodását szolgálják a hasonló rendezvények. Véleményem szerint. zi a fészbukján, majd hozzáteszi: „Kár! Igenis, azt gondolom, hogy dolgozó nőként és anyaként vagyok teljes értékű EMBER, nem „lenyúlok” hanem munkámmal, életemmel, aktivitásommal hozzáteszek én is valamenynyit a nagy közöshöz”. Megemlítendő még, hogy a táncikás rendezvényt ő nyitotta meg, tehát Brassai egyértelműen neki üzent, lévén hogy a pletykák szerint Mónika az eredeti szándékával ellentétben már

nem képviselő, hanem szenátor lenne, akárcsak Brassai. Fentebb szó volt róla: csak egy szenátori hely kiadó Maros megyében, és azt az egyet is le akarják nyúlni előle (ráadásul Novák és Jakab is ott kalimpál a surranópályán). Ezúttal nem Vásárhely teljes magyarságát haragította magára, mint anno a gettós marhasággal, csupáncsak a hölgyeket, ezzel a hímsovi „poénnal”. Azért ez már haladás! Molnár Tibor

Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

\ 4. \

Ráncfelvarrásos mesék Megrökönyödve olvasom, hogy egyik anyaországi óvodában átírt meséket olvasnának a gyerekeknek, nehogy érzékeny lelkük sérüljön a népmesék árasztotta tömény agresszió miatt. Hirtelen – még ha rossz is a párhuzam – a mítosztalanító Biblia-fordítási próbálkozások jutottak eszembe a múlt század elejéről, amikor túlbuzgó racionalista ún. szakértők minden csodát kidobáltak volna a Bibliából, hátha úgy „eladhatóbb” az evangélium. Elvégre felvilágosultak a hívek, nem vevők már minden hiszékenységre, mint a sötét középkorban... Azóta a pszichológia is megizmosodott, a gyermekvédelem is politikai méreteket öltött, s már a nevelésben is nagyon kell vigyáznia a szülőnek, mikor emeli fel a hangját, és hogy egyáltalán használja-e a büntetés szót. De maradjunk a mesecenzúránál. Épp lélekgyógyászok, mesére szakosodott gyerekpszichológusok tarolnak újabb felismeréseikkel, milyen fontos a mese üzenete a gyermek lelkének. Bele tudja helyezni magát a hősök lelkivilágába, szerepébe, élethelyzetébe, megmozgatja képzelőerejét, kipróbálhatja képességeit, életleckéket kaphat az évszázados kultúrkincsekből. A Michael Ende-fémjelezte kutatások és eredmények immár magyar nyelvterületen is vígan elérhetők, alkalmazhatók, minden pedagógus kézikönyvtárában ott a helyük. Erre jön egy ügyeletes óvónéni, aki félti a gyerekeket a meséktől. Piroska és a farkasból például kioperálná a bekapta vagy megette kifejezéseket, hiszen amúgy is annyi rossz van a világban, nem nekik való a mesék árasztotta erőszak. Továbbgöngyölítve gondolatmenetét: akkor Petőfi János vitéze is tömeggyilkos, a hétfejű sárkánnyal való harc kész vérfürdő, a Grimmmeséket is tiltólistára kellene tenni. És vajon milyen várvédők lettek volna az egriek, ha ilyen lájtos, rózsaszín meséken nőnek fel? Egyébként, ha a mai gyerekek megnézik a protévés vagy tévékettős híreket, rémisztő mesének azok jobban megtennék, mint a Piroska és a farkas. A horror rajzfilmekről, amiktől rémálmaik vannak és éjjel felsírnak, még nem is beszéltem... Dehát vannak olyan betegségek, amelyeket nehéz gyógyítani a mai, „elszabadult szabadság” korában. Azt meg halkan mondom, hogyha a meséből nem derül ki, hogy a farkas, még ha fél is az embertől, de azért vadállat, s akár harap is, majd kiderül az állatkertben, ahol aztán az állatok jogait fogjuk jobban félteni, mint gyermekeink egészségét. Ahogyan nálunk mostanában a medvék esetében. Szegény tancinak nem tűnt fel, hogy évszázadokig ezeken a meséken nevelkedtek fel nemzedékek, mégsem váltak elvetemült tömeggyilkosokká. Ha volt is vajegy, az nem a mesék miatt történhetett, hanem amiatt, hogy az illető szülei sem olvastak neki mesét gyerekágya mellett... Vagy talán terrorista hajlamú migránsgyerekekre gondolt, hogy blokkolja bennük az agressziót?... Hm. Nem tudom. Hiszen a keleti kultúrkincs mesekészlete is egészen lenyűgöző. Azért mégsem kellene üvegburában nevelni, mindenáron széltől-naptól védeni gyermekeinkért. Sokkal inkább érdemes lenne hittel, reménnyel, odaadással, tetteik, bukásaik, a bennük lappangó rossz következményeivel szembesíteni. Megmutatni az őket körülvevő „való világot”, megismertetni velük a szépet, a jót, de a rájuk leselkedő veszélyeket is. A gyerekek ugyanis a mesék által teszik meg az első önismereti lépéseket, alakul ki bennük a készség az erényekre, lépnek kapcsolatba a negatív és pozitív érzelmekkel. A mesékre épülnek rá később a könyv- és filmélmények, és születnek aztán valódi élettapasztalatok. Olvassunk, daloljunk, meséljünk hát gyermekeinknek. Úgy, ahogy azokat annak idején leírták, okulásunkra. Nem cenzúrázva, hanem őszintén, hitelesen. Nem démonizálva, de nem is idealizálva az életet. Ez biztos többet ér, mint a pokémongyűjtés. Sp | Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

| TÁRSADALO M |

Jövőkép a gernyeszegi Teleki-kastélyról Július hónap folyamán építészekből, tájépítészekből, történészekből, szociológusokból és más szakemberekből álló lelkes csapat dolgozott a gernyeszegi Teleki-kastély fejlesztési stratégiáján. A Nyári Egyetem a Kastélyban elnevezést viselő kezdeményezés résztvevői – különböző területekről érkező szakemberek, egyetemi hallgatók és koordinátorok – jogi és gazdasági, társadalmi, történeti és építészeti illetve tájépítészeti elemzéseket végeztek, amelyeknek eredményeként három fejlesztési stratégiát dolgoztak ki. Ezeknek a bemutatására szombaton este került sor a kastély halljában. A szombati találkozót gróf Teleki Kálmán házigazda nyitotta meg, majd Rusu Szidónia szociológus és Kiss Anna harmadéves kultúratudományok-művelődé s szervezés szakos egyetemista ismertették a nyári egyetem során kidolgozott stratégiákat. Az elképzelések szerint multifunkcionális kulturális központtá kellene alakítani a kastélyt, amely helyt adna színházi és ﬁlmművészeti tanfolyamoknak, különböző specializált képzéseknek, kiállításoknak, múzeumnak, szuvenírboltnak, egy „escape room”-nak (szabaduló szoba), rendezvényeknek (bálok, koncertek, ﬁlmvetítések). Ugyanakkor a kastélyt körülölelő dendrológiai parknak is szerepet szánnának a nyári egyetemen résztvevők. A parkban például pihenő- és kiállítóhelyeket, játszótereket, ideiglenes színpadokat, tájművészeti installációkat alakítanának ki. A Teleki Kastély Egyesület és az ARCHÉ Egyesület által szervezett nyári táborban résztvevők szerint az elképzelések, tervek megvalósítása a helyi közösség identitását erősítené, gazdasági fejlődését fokozná, valamint perspektívákat szélesítene ki. A kidolgozásban együttműködőkként társulhatnának különböző intézmények (pl. múzeumok), egyetemek, szolgáltatók (szállás, berendezés, technika, reklám), rendezvényszervezők, a média képviselői, helyi közösségek, vállalkozások. A bemutató után arra kértük a szervezőket és a házigazda grófot, hogy foglalják össze olvasóinknak az eseményen elhangzottakat, és mondják el személyes véleményeik, meglátásaik a tervekkel kapcsolatban.

A helyieket kellene érdekeltté tenni

Kiss Anna: „Július folyamán én is itt töltöttem két hetet, amelynek folyamán nagyon sok mindenre fény derült. Most egy hónapos távlatból újragondoltuk mindazt, amin dolgoztunk,

daná, hogy összeszedi a ﬁatalokat, vagy a helyieket, szervezzünk és a többi aztán kialakul. Ha van egy erős humánerőforrás, akkor minden más következik ebből.” „Erősebben kellene közeledni a község felé”

és úgy látom, hogy még nagyon kezdetlegesek ezek a projektek, még nagyon sok munka van rajtuk. Amire úgy érzem, hogy nagy hangsúlyt fektettünk, az a helyi közösség interaktivitása a kastéllyal és a családdal, mert az érződik ki az eddigi tapasztalatokból, hogy nagy az érdektelenség, és senki nem tudja, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Szóba került az is, hogy miként kellene bevonni a ﬁatalokat a munkába. Egyelőre ezekre a kérdésekre nincsenek konkrét válaszaim. Elképzeléseim vannak, viszont én kívülálló vásárhelyiként nehezen tudom megvalósítani egy helybéli segítsége nélkül. De én pozitívan állok hozzá, és úgy gondolom, hogy minden megvalósítható csak akarni kell." Rusu Szidónia: „Jómagam egy kicsit résztvevőként és helyiként is hozzászólnék. A kutatások, a beszélgetések során valóban tapasztaltunk egyfajta érdektelenséget, viszont én azt is látom, hogy az emberek szomjaznak a kultúra után. Létezik egy réteg, akit érdekelne, de lehet, nem ad hangot ennek, mert a hangadók pont azok, akik nem akarnak kulturális életet. Ez a kastély nagyon jó hely lenne arra, hogy kínálatot is tudjunk ajánlani a ﬁataloknak és nemcsak. De, hogy milyen formában, az függ egyrészt a hely tulajdonosaitól, másrészt a helyiektől. Én látok ebben potenciált. Neki kell fogni valaminek és természetesen kell egy olyan személy vagy egy erős mag, aki koordinálná az egészet, és azt mon-

Gróf Teleki Kálmán: „Ma este egy bemutatóelőadást tartottunk arról a táborról, amely július folyamán volt itt. A tábort a bukaresti ARCHÉ Egyesülettel együtt szerveztük, amelyre különböző szakembereket hívtunk meg: közgazdászokat, turisztikai fejlesztőket, történészeket, szociológusokat. Ők először külön dolgoztak, majd együttesen, három csapatot alkotva próbáltak jövőképet alkotni ennek a kastélynak. Hasznos tábornak tartom, mert a résztvevők nagyon érdekes következtetésekre jutottak. Számomra egyik nagyon fontos felfedezés, hogy tulajdonképpen sokkal erősebben kellene közeledni a község felé. Lehet, hogy részünkről sem a kommunikáció, sem a személyes kontaktus nem elég erős a falu fele, de ezen megpróbálunk javítani. A második az, hogy érdekes koncepciók alakultak ki, amelyek igazolják azt, amit mi próbálunk csinálni. Azért kötöttünk szerződést a megyei múzeummal, hogy egy részét a kastélynak múzeummá alakítsuk. Továbbá érdekesek azok a koncepciók is, amelyek úgy gondolják, hogy ez a kastély egyelőre csak a nyári periódusban fog működni, nem látja senki értelmét az egész évi működtetésnek. Ez teljesen aláhúzza azt, ami ma történik a kastéllyal, mert egész évben nyitva van, de nem történnek benne események csak április elseje és november elseje között. Harmadikként azt emelném ki, hogy a kommunikációt kell erősíteni, úgy a közösségi médiában, mint a saját honlapunkon. Számos pozitívumot hívott elő ez a tábor, amely ötleteket a későbbiekben hasznosítani lehet.” Nemes Gyula |

„Vásárhelyi” ékszerekből kovácsolt amerikai álom

| IN T ERJÚ |

/ 5. /

Mátyus Judit már gyerekkorában kézimunkázott, rajzolt, barkácsolt, és egyetemi évei alatt próbálgatta a szárnyait ékszerkészítésben. Amikor a vásárhelyi lány négy éve Amerikába, Los Angelesbe költözött, a táskájában volt néhány zacskó üveggyöngy, pár tekercs rézdrót és két ékszerkészítésben használatos fogó. Azóta saját márkát épített ki, számos kollekciója van, és az egyedi ékszereiből sikerül ma már egzisztenciát teremtenie. Alkotásait középosztálybeli amerikai és ausztrál vásárlók keresik leginkább, de Európa több országába is szállít. Vallja: saját projektbe belekezdeni kockázatvállalás nélkül nem érdemes. – Vásárhelyen születtél, a Bolyaiban végeztél. Hogyan kerültél az Egyesült Államokba? – 2012 nyarán költöztem Amerikába, páromnak munkát ajánlottak Los Angelesben, én pedig vele tartottam. Közösen döntöttünk úgy, hogy kipróbáljuk az amerikai életet, ha csak néhány évre is, tapasztalatszerzésképpen. Kitűnően alakult minden, lehetőségeink nyíltak, és terveket kezdtünk szőni. Most már több mint négy éve itt élek, és mondhatni, otthonomnak tartom az államokat.

– Milyen indíttatásból fogtál neki ékszereket készíteni? – Amióta az eszem tudom, kreatív személy vagyok. Szüleim is – akik maguk is tehetségesek és türelmük kifogyhatatlan volt – sokat foglalkoztak velem és a testvéreimmel: kézimunkáztunk, rajzoltunk, faragtunk, barkácsoltunk. Ennek köszönhető, hogy az egyetemi éveim alatt drótból kezdtem el ékszereket hajtogatni. Aztán Amerikába költöztem, és a táskámban volt két fogó, néhány zacskó üveggyöngy, valamint pár tekercs rézdrót, és így kezdődött minden. Mivel az államokban minden alapanyag beszerezhető, elkezdtem ezüstből dolgozni, aztán fejlődni szerettem volna, könyveket és szerszámokat vásároltam. Ekkor kezdődött az igazi szárnybontogatás.

– Hogyan zajlik a munkafolyamat? Miként kell elképzelni például egy gyűrű vagy nyaklánc elkészítését? – A szakma nagyon összetett, és éppen ebben rejlik a szépsége. Az ezüstöt lemezkent és drótként szerzem be, majd ezekből kifűrészelem, levágom a darabokat, meghajlítom, forrasztom, reszelem, csiszolom és fényezem. Utolsó lépesként patinázni szoktam, ettől csodás, |

régies kinézete van az ékszernek. Az egyes darabok más-más munkafolyamatokkal járnak, de szeretek aprólékos mintákat kivágni vékony fűrésszel, köveket foglalni és egyszerű díszítőelemeket használni.

– Több kollekciód is van, amely különböző ékszerekből áll. Mi inspirál ezek elkészítésekor? – A kollekciók többnyire egy-egy technika elsajátítása után születtek meg, de tematikájukban is elkülöníthetőek egymástól. Inspirál a néphagyomány, a természet, ihletet ad a város, de az utazások is. Például élmény volt a Matyó kollekció darabjait egyenként megrajzolni és kivágni, de szeretettel dolgoztam az Aromatherapy kollekció darabjain, mert „okos ékszerek”, mivel a posztókorongra csepegtetett illóolaj hátassal van a viselőjére: közismert a levendula nyugtató, a citrusolajok energizáló, illetve a menta frissítő hátasa.

– Milyen nehézségekbe ütköztél a pályán? Piacra való betörés, vásárlók körének kialakítása? – A nehézséget talán az jelentette és jelenti ma is, hogy egy személyben vagyok designer, ezüstműves, fotós, marketinges, kapcsolattartó, valamint ügyintéző. Párom nagy segítségem munkámban: ő a webdesignerem, kritikusom, pártfogóm, felvidítóm, megnevettetőm, partnerem. Nélküle nem lenne Judit Mátyus Design. Ugyanakkor kihívást jelent számomra a közösségi média használata az ismertség és a termékek népszerűsítése céljából. Bár még nem nevezném magam ismert művésznek, ám nagyon örülök, hogy egyre népesebb a visszatérő vásárlóim tábora, emellett sok pozitív megjegyzést, dicséretet kapok.

– Kik képezik a célközönséged, kik vásárolják a Judit Mátyus Design ékszereket? – Célközönségemet többnyire amerikai és ausztrál, stabil egzisztenciával rendelkező, középkorú nők képezik. Ezen kívül gyakran postázok Romániába, Magyarországra és Európa más országaiba is, és természetesen vásárlóim között vannak férﬁak is. Egyébként az ékszereimet a www.juditmatyus.com honlapról lehet megvásárolni.

– Miként jellemeznéd a művészeted, milyen stílust képvisel a Judit Mátyus Design? – Munkámat még többnyire a kísérletezés jellemzi, így nem mondhatom, hogy kiforrott, letisztult, egyedi és felismerhető stílusuk van ékszereimnek. Számos új technikát szeretnék még kipróbálni és elsajátítani, erre most lehetőségem is nyílt, hiszen augusztus végétől egy neves gyémántfoglaló mester mellett tanulhatom a szakma fortélyait, Tennessee államban.

– Lehet-e egzisztenciát teremteni kézműves ékszerkészítésből Amerikában? – Személyes tapasztalatom, hogy „bármiből” lehet egzisztenciát teremteni, ha jó benne az ember és kifejleszti az üzleti érzékét. A siker titka abban rejlik, hogy a minőségi terméket minőségi szolgáltatás révén jutassunk a célközönséghez. Folyamatosan oda kell figyelni a visszajelzésekre, szüntelenül törekedni kell a profizmusra. Ez az én receptem, amihez elengedhetetlen egy jó adag kitartás. A hosszú távú megélhetéshez viszont vissza kell fordítani a profitot a fejlődés érdekében, hiszen jómagam is jövedelmem jelentős ré-

szét újabb szerszámokra, gépekre és önmagam képzésére költöm. Ugyanakkor minden kezdő vállalkozónak azt mondom, hogy szükségszerű a kockázatvállalás, ám amint néhány lépést teszünk a céljaink felé, minden szép lassan összeáll. – Miben különböznek az erdélyiek és az amerikaiak ékszerviselési szokásai? – A szokatlan különbség talán az lenne, hogy amíg a hazaiak az ékszer súlyáról érdeklődnek, az amerikai vásárlókat az nem különösebben foglalkoztatja, inkább annak esztétikája fogja meg őket. Itt gyakran találkozni gyűjtőkkel is, akik a kedvenc tervezőjük alkotásait sorozatban vásárolják fel, és gyakran látok szinte viselhetetlen ékszereket üzletekben, valamint hölgyeket olyan csecsebecséket viselni, amiket a bekategorizálhatatlan jelzővel illetnék. – Melyek a jövőbeni terveid? – Kézművesként szeretnék fejlődni, ﬁnomítani a készségeimen, valamint szeretnék egy jobban felszerelt műhelyt. De nagy vágyam a szakma nagyjai mellett inas-

kodni, illetve saját, jól felismerhető stílust kialakítani. De a közeljövőben egy-két személy alkalmazásában is gondolkodom, mert egyre több a megrendelő és a munka. Emellett pedig családalapítás és a gyerekvállalás is a jövő része. Pál Piroska

Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

Az aranyos-parti omladozó erődítmény

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

\ 6. \

A Tordától huszonegy kilométerre délkeletre, az Aranyos jobb partján települt ősi község már a bronzkorban is lakott hely volt, ahol később a rómaiak az itt vezető útjaik védelmére erődítményt is emeletek. E vidék ősidőktől a Gerendi családhoz tartozott. Utoljára a Kemény család birtoka volt. A falu első kastélya az igen festői hangulatú Aranyos folyó menti dombra épült a XVI. században a Gerendi család számára… Az alapítók és a birtokosok

A falu első okleveles említése 1260-ban történik terra Gerende alakban, amikor a Torda vár tartozékából kivett földet tizenöt márkáért Sámson ﬁai: Jakab és Pál vették meg, aki alapítói lettek a Gerendi családnak. Az e családból származott Péter ﬁa, Miklós mester 1289-ben, a szepesi vár ostromakor a király jelenlétében tanúsított vitézség jutalmául kapta meg más falvakkal együtt új adományául villa Gurgodot. A fellegvár

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájából derül ki, hogy a fent említett család egyik tagja építette itt fel azt a várkastélyt, melyet az 1547-ben kelt oklevél fellegvárnak (arx) nevez. Ekkor Gerendi Benedek a gerendi vár porkolábjának, Vitalisnak bizonyos birtokokat kötött le adóssága fejében. A Gerendiek építettek tehát itt várkastélyt, melyet Apaﬁ György 1553-ban Gerendi Erzsébet kezével megszerzett uradalmával együtt. Ezután Apaﬁ-, majd Báthori-, később Jósika-birtok lett. Az 1600-as évek elején a birtok egy része ismét a Gerendieké lett, míg a másik

részét Bethlen Gábor 1619ben Kemény Boldizsárnak-, majd 1647-ben I. Rákóczi György egész Gerendet a várkastéllyal együtt a később fejedelemmé választott Kemény Jánosnak adományozta. Ez időtől e család birtoka maradt a XX. század elejéig. A kastélyépület és a műemléktemplom

Az Aranyos folyó partján álló várkastélyt a XVII. században átalakították. A jelenlegi formájában barokkos, L alaprajzú kéttraktusos épület mindkét szárnyához egy-egy ötszögű torony kapcsolódik. A kastély kétszintes – földszint és emelet – manzárdtetős, és alápincézett. A kastély szomszédságában áll az aranyosgerendi református templom (erre a későbbiekben még visszatérünk), melynek elődje valószínűleg Gerendi Jakab 1268 utáni építkezése. A XV. század elején ennek helyére és anyagából épült a mostani templom.

A reformáció gyökereket ver a településen

Dr. Fekete Albert, Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében arról ír, hogy a birtokos családok az egyház szerepét kiemelten hang-

| Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

súlyossá tették Aranyosgerend életében. A XVI. században Gerendi János, Torda vármegye főispánja és Anna nővér unitáriussá lett, és ezáltal gyökereket vert a településen a reformáció. Később az Apaﬁ-családdal az evangélikus vallás virágzott, melyet a XVII. században Kemény János emelt az udvari papság méltóságára. A tordai sót az Aranyos vizén szállítják

A katonai felmérések alapján néhány, a kastély közvetlen környezetében lévő gazdasági épületre, valamint a folyó kanyarulatát levágó csatorna vizét hasznosító malmokra következtethetünk. Fekete Albert véleménye szerint a vízimalmok létezését támasztja alá az is, hogy mivel a tordai sót az Aranyos vizén szállították, a sóshajók által malmaikban

és gátjaikban okozott károk sókamara általi megtérítését 1378-ban Lajos király, majd Zsigmond (1391-ben), továbbá Mátyás (1475-ben) és Ulászló (1499-ben) is elismerte.

Az egykori reneszánsz kert

A legkorábbi gerendi kertre vonatkozó adataink az Erdélyi Fejedelemség idejéből származnak. Stirling Jánost parafrazálva, Gerenden egy 1653as inventárium szerint úgynevezett „lugasos-veteményes-gyümölcsös” reneszánsz kert létezett, melynek hossztengelyét egy szőlőlugas jelölte ki, ehhez pedig merőlegesen kapcsolódott három meggy- és szilvafákból kialakított lugas. A geometrikus alaprajzi rendszer, melynek középpontjába egy filegóriát helyeztek el, egyértelműen díszkerti elemeket jelöl. A filagória-szőlőlugas kompozíció gyakorta megjelent az erdélyi reneszánsz kertekben. Egy nyolc évvel későbbi összeírás újabb filagóriát és halastavakat is említ: „…az haltartó tók előtt vagyon egy jó sendelyes hélyazatú filegoria, melynek egymáson két háza kerekdeden építtetve, körös-körül gyalult deszkákkal deszkáztatot és párkányoztatott… körös körül szép rózsafákkal palántáltatott be…”. Stirling minden valószínűség szerint a szomszédos gerendkeresztúri udvarház kertjére utal, mintsem az ananyosgerendi kastély közvetlen környezetére.

A zárt kastély Szintén Fekete közlése értelmében az Első Katonai Felmérésből kivehető, hogy a falu temploma körül volt kerítve. A kastély előtti gazdasági épületek többsége téglaépület, egyik közülük fából készült; ezek tömegükkel belső udvart képezve lezárják a kastélyt a település többi részétől. A későbbi ábrázolásokhoz képest a főút közelebb esik a kastélyhoz és a melléképületeihez.

Az Aranyos erőteljesen meghatározta a terület használhatóságát

A kastély mögötti rész legmeghatározóbb eleme az Erdélyi-szigethegységben eredő, vízhozamát tekintve meglehetősen szeszélyesnek nevezhető Aranyos folyó, mely a felmérés szerint még erőteljesen meghatározta a terület használhatóságát. A kastélytól legtávolabb eső folyószakaszon az Aranyos folyása két mederre oszlik, kiterjedt szigetet képezve. A kastély dombra épült, melyről meredek rézsű vezetett le a birtok többi részére. Ez a rézsű végighúzódott az Aranyos mentén – a falut érintő szakasz teljes hosszában –, árvízvédelmi jelentősége lehetett.

A kastély erősödő térszervező szerepe

A Második Katonai Felmérés térképén a templom körülkerítése megváltozik, |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

szabályos szögletes vonallal határolt. A főút kastély előtti szakaszát kiszélesítették, szabályos szerkezetű utcákat alakítottak ki, és így jöhettek létre a kastély és a főút közötti szabályos négyszögletes területek, esetleges előkerti részek, melyek fasorral határoltak. Az eddig két elkülönülő településrendszerből álló Aranyosgerend ekkorra már kezd összeépülni, és erősödik a kastély központi, térszervező szerepe. A kastély mögött a sziget már nem látható, az Aranyos fő folyása áttevődött az új mederbe. |

/ 7. /

Híres ﬁlmrendezők: Szabó István

A terület vízrendezése és gazdasági hasznosítása céljából a kastélytól délre eső részen csatornát alakítottak ki, melynek vízellátását az Aranyosra épített gát segítségével tudták szabályozni.

A folyó kanyarulatán túli terület egy része is a birtokhoz tartozott, ezt mutatja a körülhatárolt rész, mely valószínűleg fás terület lehetett.

A csatorna tóvá szélesedik

Ma is megtalálható az ismeretlen funkciójú erődítésszerű építmény

A csatorna vizét malom hajtására is használták, melyre korábbi feljegyzések is utalnak. A térképen megﬁgyelhető, amint a csatorna a területhatár szélén tóvá szélesedik, mely valószínűleg szintén gazdasági és nem kertművészeti indíttatásból létesítettek.

Egy korabeli metszet a kastély keleti homlokzatát ábrázolja a kert felől, bal szélén a templom épületével. A kastély mögötti rész fákkal sűrűn borított, a folyó partján gazdasági épületek sorakoznak, a gémeskút és a legelő marhák a gazdasági hasznosítás bizonyítékai.

A magyar filmművészet egyik legkiés emelkedőbb legsikeresebb filmrendezője 1981-ban készült filmjével, a Mefisztóval szerzett világhírnevet, és robbant be a mozi titánjai közé. A film méltán aratott hatalmas sikert, és a kritikusok dicsérete mellett beseperte az idegen nyelvű (nem amerikai) filmek Oscar-díját. Szabó István addigi filmalkotásai (Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm) is jelentősek voltak, ám a Mefisztóval elkezdődött a kitűnő alkotó nemzetközi diadalútja. A Mefisztót a Redl ezredes, majd a Hanussen követte, ez a trilógia pedig arról győzte meg a filmkedvelőket, hogy Szabó István neve a minőséget és a sikert egyaránt garantálja. A rendező éles szemmel választotta ki a lehető legjobb színészeket, és nem tévedett akkor, amikor Klaus Maria Brandauerre bízta a főszerepet (mindhárom szóban forgó filmjében), aki – mint kiderült – ez idő alatt kitűnően megtanult magyarul, és nagy szerepe volt a filmek sikerében. A Mefisztó (1981) a nemzetszocializmus uralomra jutásának időszakában játszódik, jól érzékeltetve az azt követő, rendkívül nehéz helyzetet, amikor a művészek, és általában az értelmiségiek körül elfogyott a levegő. A történet főhőse Hendrik Höfgen (Brandauer) színész, akinek hatalmas a becsvágya, és nem veszi tudomásul, hogy tehetsége, karizmája ellenére csupán egy eszköz a hatalom kezében. Amikor rádöbben, hogy csak kihasználták, és megalázták, már késő: tragikus sorsát nem kerülheti el. A Redl ezredes (1984) egy fejlődéstörténetet mutat be, amelyben a szegény családi háttérből származó hős az Osztrák–Magyar Monarchia magas rangú tisztjévé küzdi fel magát. Az állandó megfelelési kényszer, a tökéletesség és a siker hajszolása segíti hősünket nehézségei leküzdésében, ám mindez nem megy könnyen. Útjában olyan akadályok állnak, amit rendkívül nehezen küzd le, a hazugság és az önámítás végül tragikus kimenetelű sorsot eredményez. A Hanussen (1989) vége szintén tragikus, főhőse egy olyan különleges, hipnotikus képességekkel megáldott (ráadásul jövőbe látó) személy, aki a háború után kamatoztatni kívánja képességeit, és ez sikerül is neki. Napról-napra népszerűbb lesz. Amikor már úgy tűnik, hogy sikere biztosított, a sötét hatalom közbeszól: egy őszinte megnyilvánulása miatt (megjósolja a Reichstag felgyújtását) meg kell halnia. Szabó István további filmjei (Találkozás Vénuszszal -1991, Napfény -1999, Az ajtó -2012) szintén komoly nemzetközi sikereket értek el. A kiváló rendezőt társadalom- és emberismerete sohasem hagyta cserben: talán ebben rejlik igazi erőssége. Demeter Attila

Az ábrázolt folyószakasz az Aranyos folyó vagy a kialakított csatorna lehet. A kép jobb szélén kivehető, az épület alapozásához kapcsolódó, ismeretlen funkciójú erődítésszerű építmény ma is megtalálható. A folyópartra vezető út a kastélyt déli irányból kerüli meg, ahogyan napjainkban is.

(befejező rész a következő lapszámunkban)

Összeállította: Nagy-Bodó Tibor

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Dr. Fekete Albertnek, és Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek

Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

\ 8. \

| HAGYO M ÁN Y |

Ár kontra minőség? Hagyományos székely termékek értékesítése

Az emberek imádnak pénzt költeni, legyen szó élelmiszerről, ruházatról, vagy éppen nyaralásról. Ennek egyik oka, hogy évtizedeken át hiánygazdaságban éltek, aminek eredményeként a 1990-es évek elejétől kezdve, ahogy bővült a piacon elérhető termékek köre, szinte mindent megvettek. Természetesen a lélektani okok is közrejátszottak ebben, hiszen az a pluszérzés, ami az agyban azt mondogatja, hogy „megvehetem ezt is, azt is” gondolattal párosult, valóban serkentőleg hatott. Napjainkban olyan árubőséggel rendelkeznek az üzletek, amit korábban nem tudtunk volna elképzelni. Hegyekben ál a déli gyümölcs, az alapvető élelmiszerektől a luxuscikkekig, minden csak egy karnyújtásnyira van. Mindennapi akciókkal serkentik a cégek a fogyasztás növekedését, láthatóan eredményesen marketingeznek, tőkeerejüknek köszönhetően nagyon sokat reklámoznak, és gyakorlatilag azt csinálnak az árakkal, amit kedvük tart.

„Az emberek nem azt veszik meg, amire szükségük van, hanem amit akarnak!”

Le kell számolni azzal az illúzióval, amely szerint, ami nekünk tetszik, az másnak is jó, szükséges, kívánatos és pénzt ér. Persze sokkal inkább lenne szükség a szervezetnek olyan élelmiszerre, amely természetes összetevőkből készült, mégis nagyon sokan megveszik a tartósítószerekben gazdag „műanyag” kaját. Itt tevődik fel a kérdés, hogyha nem jó, akkor miért is? Ennek legfőbb oka a tömegtermékek mögött felépített kiváló marketing, ott

van például a „Pepsi generáció” ami nem létezett mindaddig, amíg ki nem találták, vagy egy amerikai cég érdekes marketingstratégiát alkotott meg. A vállalkozás főterméke a sós keksz, ami önmagában nem kifejezetten vonzó, hiszen senki nem úgy ébred reggel, hogy szaladni akarna a boltba érte. Ezt az emberi „szokáshiányt ellensúlyozzák” a marketinggel és azt mondják, hogy „mi nem egyszerű sós kekszet árulunk. Amit kínálunk, az a boldogság sós, zsíros illúziója”. Fura, de megélnek belőle. Mit tehet az egyszerű székely ember?

Bizonygassa, hogy milyen jó és ízletes a sajt, amit megtermel? Semmiképpen se! Vessen be olyan fegyvert, amely ott van az emberek fejében, kezében, szívében, azaz szimpla marketing! De kinek is szól a székely termék?

Van olyan, aki több száz kilométert is utazna a hagyományos ízekért és van olyan is, akinek helyben sem kell. Ebből kiindulva hiábavaló mindenkinek értéke-

síteni, mivel a piac nem egységes! A piac, azon szegmense, aki az olcsó tömegcikket keresi, nem fogja eltartani a székely termelőket, így azokat a tulajdonságokkal és céllal rendelkező vásárlókat kell megtalálni, akiknek igényeik alapján egyedi sajátosságokat mutatnak fel. Ezek leginkább a kismamák, éttermek, panziók, na meg a hagyományos székely-magyar értéket tisztelők, követők. Ezek a csoportok tisztában vannak azzal, hogy áruk magasabb, mint az iparilag előállított áruházi termékeké, de nem tőrödnek vele. Te milyen csalit használsz?

Horoggal, úszóval, szuper damillal, kiváló bottal csali nélkül horgászni pont olyan nehéz, mint amennyire sikeres terméket a rávezető | Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

fogás nélkül. Lássuk be, hogyha önmagában termék és termék között kell választani, akkor az ár és ár között fogunk dönteni. Napjainkban csali nélkül már nem lehet értékesíteni! Az értékesítés eredményeként a székely terméket mint márkát különböző üzletágakon belül kell létrehozni, amiben egyértelműen megkülönböztethető. Sokszor lehet hallani, hogy minden rendben a székely termékkel, csak az áruk elég borsos. A legfontosabb, hogy a vevő a terméket ne az árakon keresztül hasonlítsa össze más tömegtermékkel. A székely terméket nem kell bevinni az árháborúba, amit úgy lehet elérni, hogy a vásárlók problémájára, vágyaikra koncentrálunk. A vevő érezze, hogy legfontosabb problémáját, vágyait oldja meg az a bizonyos termék.

A külföldiek még mindig rácsodálkoznak, hogy „milyen nagy ez az Erdély!”. A túró, amely Erdély egyik legmagasabb pontján készült, mindig megkülönböztethető és jól reklámozható lesz az átlaghoz képest, vagy az áfonyalekvár, amelyhez az áfonyát a legveszélyesebb medvék járta erdőből szedte, különleges lesz. Kit érdekel a nagymama lekvár, ami egy konzervgyárban készült, amikor olyant is vehetnek, aminek az alapanyagát veszélyes volt szedni. Izgalom, különleges történet, legenda, legnagyobb, legmélyebb, leghosszabb, a leg… pozíciók megszerzése, ez kell a vevőnek. A szalámi, amit egy 250 éves azonos recept alapján készítenek, egy olyan faluban, ahol egykor Mátyás király járt, na, az igen, az biztos siker. Timár Tímea |

| FIGYELŐ |

Merkel csodafegyvere

Hülyék az emberek! Rövid töprengés után erre a következtetésre jutott Angela Merkel pártja szégyenteljes vasárnapi veresége után. A német kancellár a vesztes politikusok örök mantráját mondta vissza: ők mindent jól és szépen csináltak, de az emberek értetlenek, csak a rosszat látják. Ahelyett, hogy MecklenburgElő-Pomerániában – mellesleg Németország talán legszegényebb régiójában – örülnének a CDU és a szociáldemokraták által teremtett tejjel-mézzel folyó Kánaánnak, csökönyösen a bevándorlási válsággal foglalkoznak. Van ezeknek agyuk? Hiszen, noha biztos voltak aprócska hibák a migránsinvázió kezelésében, azért az „alapvető döntések” helyesek. Tovább kell dübörögni a merkeli úton, még egy kicsit ki kell tartani, és minden rendben lesz. S mégis, hogyan? – veti fel a német választó mellett szinte mindenki Európában. Ám Angela Merkel nem mond semmi újat, csak azt ismételgeti, hogy a „munkát folytatni kell, a bizalom viszszaszerzéséhez kulcsfon-

tosságú lesz a védelemre nem szoruló menedékkérők hazatelepítése és a Németországban védelemre jogosult menekültek integrációja”. Frau Merkel, most ez komoly? Erre futja egy évvel a migránsok Európába csábítása után? Melyik világban tetszik élni? Tetszett mostanában a német városok utcáin járni? Jó, millió a dolga, nyilván migránsból csak az édibédit hozzák ön elé szelﬁzni, a nőket erőszakolókra meg már a rendőrei-

A Carit San Medical Járóbeteg-rendelő

a következő orvosi szakellátással áll az önök rendelkezésére:

• Fizioterápia és gyógytorna • Kardiológia • Bőrgyógyászat • Nőgyógyászat • Hematológia • Munkaorvos • Füll-orr-gégészet • Ortopédia

• Gyerekgyógyászat • Tüdőgyógyászat • Pszichiátria • Urológia • Belgyógyászat-Ultrahang • Ideggyógyászat • Szemészet • Sebészet

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 07.00–20:00 Marosvásárhely, Mihai Viteazul utca 42. szám Tel.: 0265.269.172, 0265.266.249 Mobilszám: 0730-619-401 E-mail: clienti.caritsanmed@gmail.com Laborvizsgálatok: Aurel Filimon utca 15. Tel.: 0265-250-874 vagy 0730-619-404 facebook.com/caritsan

www.caritsanmed.ro

ON-LINE PROGRAMÁLÁSOK |

nek is kevés az idejük. De azért csak olvas gazdasági, belügyminiszteri netán titkosszolgálati jelentést? Előbbiek arról írnak, hogy Soros György vágyai ellenére elenyésző a szakképzett munkaerő aránya a bevándorlók között. Olcsó lesz persze ez a munkaerő, csak éppen nem ott, ahol kell. Nem az albán takarítónő és a török taxisofőr posztján van hiány szakemberből. Nem tűnik fel a kancellár asszonynak, hogy szó sincs semmilyen átfogó integrációról? Bevándorlónegyedek, kurd, szíriai, afgán és északafrikai gettók jönnek létre. Ők nem német módon akarnak élni, hanem német életszínvonalon akarják folytatni azt, amit eddig odahaza tettek. De nem sikerült alapvetően azokat sem beilleszteni, akik a hatvanas évektől érkeztek azokra a munkákra, amelyek Frau Merkel honﬁtársainak büdösek voltak. Pontosabban, akik először jöttek, talán még elfogadták a „civilizációs játékszabályokat”, gyermekeik és unokáik zöme azonban azt látja, hogy a válság idején ők egy csapásra másodrendű polgárrá változtak – kivéve természetesen a jobb embereket, a futballsztárokat, slágerénekeseket és it-celebeket. A csodás integrációs terv által nyújtott oktatási és szociális rendszer igazából csak a szülő kebabárus-karrierjének folytatását biztosítja. S akkor ott a terrorizmus. Németország eddig megúszta. Eddig. Meg akarja várni az első merényleteket, kancellár asszony? Persze, einschuldigung, „a védelemre nem szoruló menekülteket” hazatelepítik. Mégis, hova? Afganisztánba, Szíriába, Líbiába? Amerikai, francia és az unióból már megpattant brit kollégájának köszönhetően oda senki sem megy vissza. Mondhatnánk, ne foglalkozzunk már a múlt „demokráciaexportjával”, de ez még igencsak jelen. Az ENSZ-ben, a NATOban az ottani rendterem-

Lovag

/ 9. /

– Szevasz, öregem! Már aludtál? Tudtál aludni ilyen helyzetben? Nem is hallottál róla? Na, ülj már le arra a székre, és írjad! „Visszaadom a lovagkeresztemet…” – Milyen keresztet? – Amit Fletótól kaptál tíz éve, ne csinálj már úgy, mint egy szenilis marha, még ha az is vagy. Akció van, ha nem vetted volna észre. Most vissza kell adni ezt a lovagizét, úgyse áll jól a hajtókánkon a kereszt. Még jó, hogy nem horog… Na, ez csak poén volt. – Adjam vissza? – Elküldöd postán az Ádernek, Dísz tér három, vagy tököm tudja, mennyi, biztos megtalálja a kézbesítő, írd csak rá a jeligét: „Bayer-ügy”. Tudni fogják, csak én magam vagy harminc ilyen csomagot adtam fel. Bandi is visszaküldte, a költő. – Azt hittem, szegény Bandi meghalt júniusban. – Pláne nagy dolog, hogy visszaküldte. – De azért majd adtok egy másikat? – Hát hogy a viharba ne, öregem, csak jussunk hozzá még egyszer, hogy mi adhassunk. Na, írd: „Ez a döntés mélyen felháborított minden jóérzésű embert…” –…érzésű embert… Te, ki számít jóérzésűnek? – Mindenki, akit felháborított. Ha nem háborította fel, nem is jóérzésű. Ergo, aki jóérzésű, felháborította. Ne kekeckedj, ma éjszaka még nyolc címem van. Szóval: amíg ilyen férgek, ilyen embernek nem nevezhető mocsadékok, a tisztességes, józan, mértéktartó újságírókra szégyent hozók díjakat kaphatnak, addig a jóérzésűek, az ezek felett állók, a tökéletesek, a szépek, az okosak, az érdemdúsak, vagyis mi, nem vállalhatunk közösséget velük, mert lehúznak bennünket is a sárba, és pont olyan pökhendik, gátlástalanok, a szólásszabadságot meg¬gyalázók, a megkülönböztetést hirdetők leszünk, mint ők. De mi nem szállunk be ebbe a kirekesztésversenybe, ezért ezennel visszaadjuk jól megérdemelt kitüntetésünket, és megvárjuk, amíg az esélyegyenlőségnek és a demokráciának egy olyan világa jön el, hogy ismét megkaphassuk. A kamatokkal együtt. Aláírás: Niemand Manó. – Ez nagyon szép lett… – Na ja, nekem meg Kossuth-díjam van. Ungváry Zsolt tésre és életteremtésre kellene buzdítani. Ehelyett még most is az oroszokat vádolják a saját maguk által előidézett ukrajnai rémálom miatt, ahelyett, hogy Putyinnal összefogva szétkapnák a terroristákat. Merkel a menekülteket legfeljebb Törökországba vinné vissza, azonban nem akarja megﬁzetni az Ankara által ezért követelt árat. A törökök meg tegnap újra jelezték, nem fogják hagyni, hogy ők „vigyék el a balhét aprópénzért”. Azaz újabb migránsmilliók várhatók, akár már holnap is. Ne tudná ezt Angela Merkel? Miben bízik? Szeptember 16-án, a pozsonyi EUcsúcson elő kellene állnia valamivel. Félő, hogy ez megint csak valamilyen átfogó mellébeszélés lesz az európai összefogásról – immár mindenről döntő Ber-

lin–Párizs–Róma tengellyel – és egy ígéret, hogy a „majd megoldjuk” csodafegyvere előbb vagy utóbb működni fog. Félve jegyzem meg, ez már Merkel egyik kancellár elődjének sem igazán jött be. Félve, mert tudom, a píszí-korrektség biztosítékát egy ilyen hasonlat a végsőkig kiveri. Azonban talán azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy a holokauszt miatt érzett kötelező lelkiismeret-furdalás elég indok-e újabb gazemberség elkövetésére. Mert a migránsok Európára uszítása, a helyzet szándékos vagy perverz multikulturalizmus által vezérelt impotens kezelése – megbocsáthatatlan bűn. Európa lakosaival és az ide csábított és átvert szerencsétlenekkel szemben is. Máté T. Gyula

Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

\ 10. \

| S PO RT |

„Édesapám a példaképem, hiszen ő egyengeti a pályafutásom”

Pap Peti Juniornak már több alkalommal tapsolt Marosvásárhely és Maros megye különböző településeinek könnyűzenét kedvelő publikuma az elmúlt évek során, hiszen városnapokon, falunapokon gyakran fellép közkedvelt anyaországi sztárok társaságában. Azt kevesen tudják róla, főleg itt, Erdélyben, hogy Pap Peti sikeres sportoló is, hiszen kyokushinkai karatéban jeleskedik, akár egykoron édesapja, id. Pap Péter menedzser. Pap Peti Junior atyjától sajátította el a kyokusinkai karatét oly módon, hogy a kemény öklű magyar srác tavaly a szlovéniai Koperben 43 ország mintegy 1200 versenyzője közül a vb-n formagyakorlatban harmadik lett, a küzdelemben pedig ﬁnáléba jutott és ott ezüstérmet harcolt ki. Az ifjú fóti kyokushinkai-versenyző és előadóművész komponistaként is bizonyított már, ő írta a The Kyokushin Way című kyós himnuszt, amit világszerte játszanak a nemzetközi viadalok előtt. A minap Marosvásárhelyen volt szerencsénk mindkettőjükkel találkozni és beszélgetni zenéről, illetve sportról. – Peti, téged itt, Erdélyben inkább énekesként ismernek, mint sportolóként, viszont tudjuk, kyokushin karatéban is kiváló sikereket értél el. Mit kezdtél el hamarabb, zenélni vagy sportolni? – Szinte mindkettőt párhuzamosan kezdtem el hároméves koromban. Édesapám akkor vitt el az első önvédelmi edzésekre, de amióta tudom az eszem, énekelek, így mindent dalban mondtam el. Kiskoromban is dalban mondtam el, ha valami gondom volt, ha valami bántott, azt is mondhatnám: hamarabb tanultam meg énekelni, mint beszélni. Amikor elkezdtem karatézni, nem tudtam, hogy mi az, tetszett, főleg a ﬁlmek miatt, de annál sokkal komplexebb a karate és a harcművészet, mint ahogyan az kívülről látszik. Amúgy a kyokusin azt jelenti, hogy

találkozás a végső igazsággal, találkozás önmagaddal, azaz feladod, vagy továbblépsz. Ha 7-8-szor leütnek, fel kell állnod 10-szer, és tovább kell menned, hogy találd meg a boldogságot. Fontos, hogy ezt az utat miként tetted meg, és ha örömödet lelted benne, akkor igazi a siker. Mindezt kicsit érettebb fejjel tudtam megérteni, de amúgy édesapám ösztönzött, hogy sportoljak, közben zenéltem is, idővel jártam zeneiskolába. Később a népdaléneklésbe is belekóstoltam, ezzel párhuzamosan tanultam is...

– Sok mindent felsoroltál, vegyük sorrendben a dolgokat. Mint említetted, önvédelmi edzésekre vitt el édesapád. Mikor volt az első versenyed? – Délegyházán, olyan 6

éves voltam, akkor még fából készült kupát kaptunk. Annyira beleéltem magam a versenyzésbe, hogy a küzdelmek után elkezdtem sírni, mivel még szerettem volna tovább püfölni az ellenfelem. Időközben számtalan versenyen vettem részt, képeztem magam, jelenleg két danos mester vagyok, akár édesapám.

– Azóta sikeres sportoló lettél, de erre térjünk vissza később. Hogyan alakult a zenei pályád? – Az általános iskolában népdalversenyekre jártam, megyei szinten második, harmadik helyezéseket értem el. Aztán a híres énekesnő, Budai Ilona avatott be az éneklés rejtelmeibe. Kamaszkoromban, amikor mutálni kezdett a hangom, a tanárnőm azt javasolta, hogy válasszak valamilyen hangszert magamnak, nekem akkor a keverőpultra esett a választásom. Az első számokat rap stílusban, már alapzenével írtam meg. Az első fellépésem is egy nőnapi rendezvényen volt Fóton, ahol nagy sikert arattam. – Mint említetted, édesapádnak köszönhetően kezdtél el sportolni meg énekelni is. Neki köszönheted az eddigi sikereidet? – Édesapám, aki mellesleg az Eu-Ro Music Club vezetője, a menedzserem, a ka-

| Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

ratemesterem, ő mindenben támogat. Tulajdonképpen ő a példaképem, hiszen ő egyengeti a pályafutásom, az ő nyomdokaiban haladok.

– Azóta már több száz előadás, koncert van mögöttetek, hiszen nem csak Magyarországon, hanem a Kárpát-medence egyes területeire is állandó vendégként hívnak vissza koncertezni. Erdélyben, Marosvásárhelyen is nagyon jól ismernek, hiszen mindegyre felléptek városnapokon, falunapokon, egyéb rendezvényeken. Hogyan sikerül neked két területen is a maximumot nyújtani? –Elég nehéz mindkettőt sikeresen összehozni, mellette még tanulok is, mert a tavaly fejeztem be a Semmelweis Sporttudomány és Testnevelési Egyetemet, ahol sportmenedzser szakon végeztem, most pedig testépítés és ﬁtnesz közegben tanulok. Inkább hétvégén vannak a fellépéseim, hétköznap pedig a tanulás és az edzések, így a kellő időben összpontosítok a tevékenységeimre. Nagyon oda kell ﬁgyelnem az időpontokra, tervezésre, szervezésre. Ezért is fontos, hogy sportmenedzseri szakot végeztem, így állandóan benne vagyok a szervezésben, hiszen nagyon fontos egy előadónak, hogy maga körül jól meg tudja szervezni a

dolgokat. Vannak olyan időszakok, amikor a sport a fontosabb, de van olyan is, amikor a zenélés.

– A harcművészet terén nemzetközi szintre jutottál, ugyanis Európa-bajnokságon, világbajnokságon is részt vettél, emellett írtál egy zeneszámot is, amivel világszinten ismert és elismert lettél... – Valóban, 2012 szeptemberében a Kyokushin Karate világbajnokságra hívtak meg, amit Tokióban rendeztek a Wakoshi Sogo Taiikukan Main Arenában. Ott elénekeltem a The Kyokushin way című dalt, amit Masutatsu Oyama a Kyokushin Karate alapítójának tiszteletére írtam. Ezért a dalért Spiritual Achievement díjat kaptam, amelyet azóta e karate stílus hivatalos himnuszának, indulójának tekint a világ. A legjobb eredményeket nemzetközi szinten 2015 októberében, a szlovéniai Koperben értem el, ahol az UWK kyokushinkai karate világbajnokságon formagyakorlatban harmadik lettem, a küzdelemben pedig ezüstérmet szereztem. Az idén június 26-án az Európa-bajnokságon 2. lettem, aztán meghívást kaptam Japánba, Asakába, ahol szeptember 17-én a vb-re vagyok hivatalos, ahol a rendezvény indulóját is eléneklem. |

| S PO RT |

/ 11. /

Pap Peti Junior édesapja, Pap Péter is kétdános karatémester, ő így vélekedett sportkarrierjéről:

– Eddigi pályafutásod során több alkalommal is kitüntettek: 2001-ben Fót város sportolója díjat kaptad meg gyerek, édesapád pedig a felnőtt kategóriában, 2012ben énekesként különdíjat kaptál az R&B kategóriában, a Transilvanian Music Awards gálán, ami Sepsiszentgyörgyön került megrendezésre, emellett voltál már az Eu-Ro Music Club műsorvezetője és szerkesztője a helyi Știi Tv és a Vészi Tv román és magyar zenei műsorának, de az évek során felléptél többek közt a Bikini, Nagy Feró és a Beatrice, Demjén Ferenc, Hevesi Tamás, Albano, Csepregi Éva, Neoton, Első emelet, Zanzibár, Edda együttesekkel, 2008-ban a világhírű Culture Beat, 2015-ben Őszi Szim-

fónia című műsoros estén a Modern Talking egykori énekese, Thomas Anders előénekese voltál Marosvásárhelyen. Tehát sikeres karrier van mögötted, hogyan tovább? – Minél nagyobb sikereket szeretnék ezután is elérni. Szeretném, hogy jól érezzem magam, a siker pedig egy mellékhatás lesz és megerősítés abban, hogy jó úton haladok. Ezenkívül még nagyon sok minden érdekel, amiket egy ideig kipróbálok, majd évekig teszem, aztán kell egy más kihívás számomra. Több téren gondolkozom, de lehet, hogy 10 év múlva lesz egy harmadik vonal is, talán majd abban fogok kiteljesedni... Czimbalmos Ferenc Attila

– A Kövesdombon nőttem fel, hat évig kerékpárversenyző voltam, de egy izomgyulladásom miatt úgy döntöttem, hogy olyan sportágat választok, ami mögött ﬁlozóﬁa áll: így kezdtem karatét tanulni könyvekből. Majd 1985-ben Szász József (Dodi) kezei alatt kezdtem el a küzdősportokat Marosvásárhelyen. Az volt a célom, hogy idővel nagymester legyek, ezért 1990-ben kiköltöztem Magyarországra, és beiratkoztam a Budapesti Semmelweis Sporttudomány és Testnevelési Egyetemre. Magyarországon Furkó Kálmán hétdános mesterrel edztem, majd bajnokokat neveltem, idővel sikerült egy nagyon jó csapatot összehozni Fót, Mogyoród, Őrbottyán és Pest környéki sportolókból, akik nemzetközi szinten is jeleskedtek. Mintegy 250 tanítványom volt, akkor még zöldöves voltam, de mindenki csodálkozott elszántságomon. Most pedig a Peti vette át ennek az irányítását, aki nagyon jól csinálja, én pedig felügyelem a munkáját. 2001-ben az Oyama Karate Kyokushin Hungary Szervezetnek (OKKH) voltam a saj-

tómenedzsment igazgatója, utána 2010-ben a kyokushin karate alapítójának, Masutatsu Oyama 10 danos mesternek a lánya, Oyama Kuristina és Kancho Yoshikazu Suzuki Oyama kértek fel, hogy Magyarországon én legyek az irányzat vezetője, aztán én hoztam létre az IKO Sosai Kyokushin Karate Hungary egyesületet, aminek most az elnöke vagyok és Magyarországot képviselem Japánban. Az IKO Sosai Hungary csapatnak lettem az instruktora, akikkel június végén Eb-n is részt vettünk, de ezzel párhuzamosan gyerekeket, illetve felnőtteket is edzek – mondta a sztármenedzser. Hogy mennyire szeretik mind-

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Hogy mi lesz ebből, fiam? Ha anyád meggyógyul, lekvár, ha nem, akkor pálinka.

ketten Marosvásárhelyen, az id. Pap Péter következő megjegyzéséből is kitűnik: – Jól eső érzés, hogy a ﬁammal ugyanazt tesszük, amit szeretünk, hiszen én is gyerekkorom óta szeretem a zenét meg a sportot is, ezért büszke vagyok rá. Nagy szeretettel térünk vissza mindig Marosvásárhelyre, ahol sok barátunk van, szeretjük itt a környéket, a várost. Peti sokszor ellátogat Marosbogátra, hiszen ott él a tatája. Én ebből a szeretetből fakadóan dolgozom itt, Marosvásárhelyen, amin mindenki csodálkozik, hiszen a legtöbben külföldre mennek dolgozni, én pedig hetente ingázok ide Budapestről – mondta el a Központnak idősebb Pap Péter.

Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |

Magányos farkasok, örök szinglik. Akik félnek IGENT-t mondani \ 12. \

| KÁV É M ELLÉ |

Vannak emberek, többségében férﬁak, akik képtelenek a tartós, mély kapcsolatok kialakítására. Vagy a szabadságuk elvesztésétől rettegnek, vagy nem mernek hosszú távra dönteni és ezért felelősséget vállalni. Folyton újabb kalandokba bonyolódnak, de valójában nem az igazit, hanem önmagukat keresik. Elköteleződni egy életen át

Az elköteleződés azt jelenti, hogy szabad akaratból összekötöm a sorsom egy számomra ideális személylyel, önként lemondok az élet kínálta alternatívákról, azaz tudom, hogy lehetne más is a párom, de én hozzá ragaszkodom, hiszen őt szeretem. Napjainkban több tényező is csökkenti az elköteleződés iránti vágyat. A kilencvenes évektől elárasztanak bennünket a szexuális tartalmak és ingerek. Az internet és a közösségi oldalak jóvoltából minden percben úgy érezhetjük, hogy a meglévő kapcsolatunknak számtalan más opciója lenne. Leértékelődik, amink van, ha kiderül, hogy lehetne jobb, sőt, még annál is jobb. A párok között irreálisan rövid idő alatt lejátszódik az érzelmi és szexuális kiábrándulás, még azelőtt, hogy megismernék egymás személyiségének mélyebb rétegeit. Sokan pedig olyan komoly önismereti hiányossággal rendelkeznek, hogy még életük egy adott pillanatában sem tudják, ki a jó társ számukra, nemhogy évtizedekre előre tervezve. Szerencsére a korábbi évszázadokkal ellentétben már nem kell kényszerből, társadalmi vagy családi nyomásra megállapodnunk. Viszont a mai napig meg kell küzdenünk a házassággal kapcsolatos sztereotípiákkal, rossz beidegződésekkel, melyek azt sugallják felénk, hogy az elköteleződéssel elveszítjük szabadságunkat,

függetlenségünket. Lezárul egy életszakasz, hiszen a döntésünknek súlya, felelőssége van. De az önként vállalt hűség, a szabad választásból született elköteleződés, ami valódi szereteten, megbecsülésen és ragaszkodáson alapul, igazi érték, nem elvesz belőlünk, hanem gazdagítja életünket. Az anya-ﬁú kötődés erősen meghatározza a párkapcsolatot

Az anya alapvető funkciója a feltétel nélküli elfogadás és a szeretet kimutatása a gyermek felé. Tőle tanulja meg a gyengédséget, az érintés művészetét, az érzelmek adásának és fogadásának képességét, és azt, hogy a szeretett ember mellett biztonságban érezzüke magunkat, vagy folyamatosan rettegünk az elvesztéstől. Alain Braconnier francia pszichológus Anya és fiú című könyvében öt kategóriába sorolta az anyatípusokat és ezzel együtt a fiúk tulajdonságait, kötődési nehézségeit is osztályozta. 1. A rajongó anya életének egyetlen értelme a gyermek, akire ideálként tekint. Fia önbizalommal teli és magabiztos, párkapcsolatában az anyjától kapott feltétel nélküli szeretetet és rajongást keresi, de sokszor kerüli az erős, független nőket. 2. A távolságtartó anya saját félelmei miatt nem engedi közel magához gyermekét sem lelkileg, sem fizikailag, így szeretethiány-

ban felnövő fia nem bízik a nőkben, sokszor cinikusan viselkedik, hogy ne érezze magát kiszolgáltatottnak. 3. A mindentől óvó anya túlzó érzelmekkel próbálja magához kötni gyermekét, aki felnőttként olyan partnert keres, aki anyáskodik felette és terelgeti őt. 4. A férfigyűlölő anya állandó harcot vív a fiával, akit mindenre alkalmatlannak tart. Fia „fél” a nőktől, és olyan domináns partnert keres, aki mellett alárendelt szerepben élhet. 5. Az elég jó anya kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatot épít fiával. Figyel gyermekére, de saját szükségleteit, álmát nem adja fel. Fia szereti, tiszteli, a tőle kapott minta alapján keresi a megfelelő társat. Vendégként a Földön

Jellemző az, hogy akinek soha nem volt stabil pont az életében, legyen az a család, barátok vagy az iskola, és még az édesanyjával sem sikerült valódi szeretetetkapcsolatot kialakítania, évtizedeket élhet le abban a tudatban, hogy jobb nem kapcsolódni senkihez, mert akkor könnyebb és kevésbé fáj. Minden költözés trauma a gyermek lelkében, a sokszor otthon váltóknál gyakran előfordul, hogy felnőttként sem ereszkednek mély kapcsolatba. A siker ára. Nem kell, aki visszahúz

Sikeressé vált emberekre gyakran jellemző, hogy életkörülményeik (karrier, anyagi helyzet) vagy külsejük megváltozásával gyökeresen új alternatívák kínálkoznak fel számukra a párválasztás terén. Míg korábban észre sem vették őket, most úgy érezhetik, hogy

megnövekedett rájuk a „kereslet”. Olyanok közelednek feléjük, akikről korábban álmodni sem mertek volna. Előfordul, hogy azelőtt egyfajta szorongás talaján hoztak döntést, most viszont, a frusztráció elmúltával, azon kapják magukat, hogy akár találhatnának jobbat is meglévő partnerüknél. Statisztikai tény, hogy a sikeressé válók hálát éreznek társuk iránt, mégsem akarnak vele maradni. Inkább olyanokhoz kapcsolódnának, akiket a csillogásban ismertek meg, és nem látják korábbi, esendő énüket. Komoly önismeret és önelfogadás kell ahhoz, hogy felvállaljuk magunkat a múltunkkal együtt, és akár évekig is várjunk arra a társra, aki a teljes személyiségünket elfogadja és szereti.

Szenvedélyek rabságában

élet azt az illúziót keltheti, hogy biztonságban vagyunk, nem kell senkinek sem kiszolgáltatni magunkat. A folyton keresők mindig a jó tágabb határait kutatják, és valljuk be, a kínálat széles, nem nehéz izgalmasabbat, szexisebbet találni meglévő párunknál. Természetes, hogy az új jobban felcsigáz, mint a régi. Ugyanakkor érdemes azon elgondolkodni, miért szeretnénk még több partnerhez felületesen kapcsolódni, a horizontot tágítani ahelyett, hogy bár sokkal nagyobb munkával, de egyvalakit megismernénk jobban, vagyis vertikálisan mélyítenénk a kapcsolatot. A felelősség és kötöttségek nélküli élet könnyebben követhető példa, mint küzdeni, folyton tenni a kapcsolatért. Aki mindig új után vágyik, nem az igazi társat, hanem valójában önmagát keresi.

A pezsgő, de valójában felszínes és üres éjszakai

Timár Tímea

| Központ hetilap | 2016 / 36. | szeptember 8–14. |