Központ hetilap 2016/35 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 35. szám // 2016. szeptember 1–7. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

10-11. old. //

S PO RT

A kiváló riói eredmények után Trandaﬁr Norbert az úszóiskolája működtetésére koncentrál

3. old. //

Megértünk-e a demokráciára?

V ÉLEM ÉN Y

5. old. //

TÁRSADALO M

Pótérettségi eredmények 2016. Minek is örülhetnénk?

A Marosvásárhelyi Forgatag Liget sátrában került sor arra a beszélgetésre, amelyen Borsos Csaba, a Gaga Rádió műsorvezetője meginterjúvolta a helyi illetőségű Trandaﬁr Norbertet – aki az idén Rióban immár a soron következő harmadik olimpiáján vett részt –, és a sífutó Szép Zoltánt, a Marosvásárhelyi Rádió sportriporterét, aki egyetlen romániai magyar újságíróként vett részt a riói ötkarikás játékokon. 3. old. //

TÁRSADALO M

4. old. //

TÁRSADALO M

Nemcsak az írott sajtóban, hanem a televízióban, rádióban és az online médiumokban is jelentős téma a 2016. augusztus végén zajlott pótérettségi. Az érintett diákok, szüleik és nem utolsósorban a tanárok komoly érdeklődéssel várták az eredményeket, amelyektől – legyünk őszinték – jóval többet vártak. A 2016-os év azonban nemhogy javulást hozott volna, méginkább igazolta a társadalomban észlelhető apátiát és kilátástalanságot. 6-7. old. //

ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K

Az ASA-nak nem, iskolafelújításra szavaztak pénzt

Kevés gazda, sokszínű kínálat!

A pusztuló kastély és a sóbányára települt város

A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Marosi Szervezete az idei évben ötödik alkalommal szervezte meg az Erdélyben példa nélküli, és immár egyre jobban kiterjedő Csűrszínházi Gazdanapokat, melynek fő célja a gazdák megszólítása volt.

Nagyenyedtől északra, a Maros folyó bal partján fekszik a nagy múltú város, Marosújvár. Már a rómaiak idején lakott település. Marosújvár kiváló földtani és földrajzi adottságokkal rendelkezik, egy felszínig húzódó sótelep, sódóm peremén helyezkedik. Már a rómaiak megkezdték a só kitermelését a területen és az itt lévő sóbányát Salinae-nek nevezték.

\ 2. \

| NAPTÁR |

KÁR KIHAGYNI

Bekecs alatt Nyárád tere Szeptember 4-én, vasárnap, az istentisztelet után, a Bolyai téri unitárius templomban bemutatják a Nemes Gyula által írt és szerkesztett Bekecs alatt Nyárád tere című, Csíkfalva község történetét összefoglaló kötetet. A könyv megjelenését Csíkfalva polgármesteri hivatala és helyi tanácsa támogatta. Szeretsz-e engem?

A marosvásárhelyi cserealji református egyházközségben szeptember 5-től 9éig, naponta 10 és 13 óra között vakációs bibliahetet tartanak, amelyre szeretettel várnak minden 4 és 10 év közötti gyermeket. A bibliahét témája: Szeretsz-e engem? Jeddi pálinkafesztivál

Szeptember 3–4-én szervezik meg Jedden a hagyományossá vált pálinkafesztivált a községi napok keretében. A helyszín a település sportpályája. Az Erdélyi Pálinka Lovagrend kiválasztja a legjobb italt a benevezettek közül. A nyertesek oklevelet és plakettet vehetnek át. A megmérettetésre bárki benevezhet. Jelentkezni szeptember 3-án 12 óráig lehet a 0755-312-672-es telefonszámon. A fesztiválon fellépnek többek között a jeddi citerások, a Maros Művészegyüttes, a Defender, vasárnap a Balkán Fanatik. Az érdeklődők megtekinthetik a községbeli nyugdíjasok előadását is. A sportkedvelők csocsó-, asztalitenisz-, lábtenisz-, tollaslabdaversenyen és egyéb ügyességi próbákon vehetnek részt. A rendezvény vasárnap tűzijátékkal zárul. Idén először Kávézz a polgármesterrel! címmel nyilvános beszélgetés is lesz a község elöljárójával szom-

Reggelivel várják a munkába siető kerékpározókat Marosvásárhelyen

Szeptember 1. Szeptember 2. Szeptember 3. Szeptember 4. Szeptember 5. Szeptember 6. Szeptember 7.

HOROSZKÓP A Marosszéki Közösségi Alapítvány és a Pro Biciclo Urbo Egyesület hat napon át biciklis reggelit szervez azoknak a kerékpárosoknak, akik két keréken munkába tekernek. „Kávéval, uzsonnával és édességgel fogadjuk azokat a kerékpárosokat, akik reggelente a munkahelyükre tekernek! Hat napon át, különböző útkereszteződésekben hívjuk meg azokat a bicikliseket, akik éppen arra tekernek meleg kávéra, friss sütire és édességre” – írják a szervezők a szerkesztőségünkbe is eljuttatott közleményben. A biciklis reggelik a következő program szerint zajlanak 7 és 9 óra között:

1. nap, szeptember 2. - péntek - Bőség utca és Szabadság utcai útkereszteződés 2. nap, szeptember 5. - hétfő - Str. T. Vladimirescu utca és a Budai N. Antal utcai útkereszteződés 3. nap, szeptember 6. - kedd - 1918 December 1. Sugárút és a Gecse utcai útkereszteződés 4. nap, szeptember 7. - szerda - Szentgyörgy téri és a Köztársaság téri útkereszteződés 5. nap, szeptember 8. - csütörtök - Dózsa György utca és az 1848-as Sugárút útkereszteződése 6. nap, szeptember 9. – péntek - Mátyás Király tér és a Kossuth utca útkereszteződése

További információkkal szolgál Gál Sándor (tel: +40-747-865096, e-mail: galsandor@fcmures.org). baton 10 és 12 óra között az ifjúsági sátorban.

Évadnyitó a ﬁlharmóniánál

A Marosvásárhelyi Filharmónia szeptember 1-jén az este 7 órakor kezdődő hangversenyével nyitja meg 2016/2017-es idényét. Az első szimfonikus hangversenyt Conrad von Abel németországi karmester vezényli. Műsoron: Ludwig von Beethoven: Egmont-nyitány, Franz Schubert: Befejezetlen szimfónia és César Franck:

Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

| NÉVNAPOK

d-moll szimfónia.

Sieranevada – ﬁlmbemutató

Szeptember 9-én, pénteken 19 órától a marosvásárhelyi Művész moziban bemutatják az egyik legsikeresebb román filmprodukciót, a Sieranevada című művészfilmet, amely megnyitotta idén a 69. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált. A bemutatón jelen lesznek Marian Ralea, Judith State és Catalin Moga színművészek, a film szereplői.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

| Egyed, Egon, Farkas Dorina, Rebeka, Ingrid Hilda, Gergely Rozália, Tódor, Ida Lőrinc, Viktor, Albert Zakariás, Beáta, Ida Regina, Begónia, Menyhért

KOS: Valaki a környezetében csakis arra vár, hogy ön hibát kövessen el. Legyen ezért fokozottan óvatos! A héten a személyes varázsa kerül előtérbe. Ennek köszönhetően lényegesen megnyerőbb a tárgyalópartnerei és a környezetében levők szemében is. BIKA: Az előző héten voltak gondjai, de ezen a héten az ön utcájába is besüt végre a Nap és egy kicsit fellélegezhet. Nagyon erős ebben az időszakban! A konfliktusgyanús helyzeteket azonban próbálja meg diplomáciával kezelni. IKREK: Ez a hét sokkal könnyedebben indul az előzőeknél. Késztetést érez rá, hogy most csak olyan dolgokkal foglalkozzon, amelyekben örömét leli. Egy pár rejtett képessége is kezd ébredezni ebben az időszakban. RÁK: A hét során fokozottan vigyáznia kell a fizikai erőnlétére! Könnyedén azon kaphatja magát, hogy a munkája minden energiáját felemészti. Ennek hatására kimerültté válhat és pont azokra nem jut már elég energiája, akiknek ön a legfontosabb. OROSZLÁN: Ebben a periódusban a rokonságában felmerülhet egy élesebb nézeteltérés, ahol egyedül csak önre lehet számítani abban, hogy elcsendesedjenek a kedélyek. Ön tisztán látja a dolgokat! SZŰZ: Most mondjon ki mindent, amit gondol, mert az vevő fülekre talál! Vigyázzon azonban a személyes információkkal, ugyanis a háttérben ártó pletykák is felüthetik a fejüket. MÉRLEG: A héten olyan dolgok miatt aggódik, amelyekről kiderül, hogy közel sem akkora problémák, mint hitte. Próbálja meg egy kicsit rugalmasabban kezelni a helyzetet és látni fogja, hogy megoldódnak azok a gondok, amelyek nyugtalanították az utóbbi időben! SKORPIÓ: A héten egy kicsit bonyolultnak mutatkozik a magánélete és a munkája összeegyeztetése. Legyen becsületes önmagával és másokkal is, mert könnyedén elveszíthet valakit, aki fontos önnek. NYILAS: A héten nagyon impulzív. Meg kell tanulnia bánni ezzel az állapottal, mert olyannyira túlpöröghet, hogy kényelmetlen helyzetbe is hozhatja magát. Fontos, hogy figyeljen, és ne lépje túl önmagát. BAK: Az idő nagyon kedvez a szabadságolásra. Kimerítő időszaka volt. Baráti, családi környezetben kellemes kikapcsolódást ígérnek most önnek a csillagok. Amennyiben úgy döntene, hogy mégis munkával tölti a hetet, új lehetőségeket aknáz ki karrierje terén a héten. VÍZÖNTŐ: A héten felszínre tör önben az együtt érző, intuitív én. Sokkal könnyebben megtalálja a közös hangot a környezetével, jobban rá tud hangolódni az önt körülvevő energiákra. HALAK: Ezzel a héttel kezdődően új életritmust fog megtapasztalni. Ennek hatására átgondolja élete több területét is. Ennek a hétnek hullámzó impulzusai vannak önre nézve. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

Az ASA-nak nem, iskolafelújításra szavaztak pénzt

Vitákkal tarkított tanácsülésen fogadták el a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők a költségvetés kiigazítását, amelynek idén már másodszor futottak neki. Az eredeti változathoz képest a tervezet módosításokat szenvedett el, például az ASA futballklub nem kap támogatást, ám az iskolai bútorzatra és a tanintézmények sporttermeinek felújítására összesen másfél millió lejt különítettek el.

Az ülésen személyeskedésig fajuló szóváltás alakult ki „forró témának” ígérkező költségvetés-kiegészítés megtárgyalásakor az arról való szavazás mikéntjét illetően. A Szabad Emberek Pártjának (POL) képviselői és Bakos Levente ülésvezető többször is összeszólalkoztak, az utóbbi azzal vádolta Hermann Mark Christiant és Radu Balast, hogy bojkottálják a közgyűlést, a POL-tanácsosok pedig a képviselők jogainak korlátozását rótta fel Bakos Leventének. A teremben az is elhangzott, hogy lecseréljék az ülésvezetőt. A vitát végül Andrei Muresan, a Polgármesteri Hivatal jegyzője oldotta meg, aki a POL-osok véleményéhez hasonlóan úgy ítélte: pontonként kell megvitatni a bizottságok által tett módosításokkal kiegészített költségvetés-kiigazítást, utána pedig az egyéni módosító indítványokat kell megvitatni. Vásárhely a nemeuklidészi geometria bölcsője

A POL legtöbb indítványát elvetették, amelyek az oktatási intézmények feljavítására, iskolai bútorzatra, óvodák, bölcsődék korszerűsítésére vonatkoztak, a tömegsport támogatására a sportklubok helyett, és a lakosok „buliztatása” helyett a szociális ellátást javították |

„Marosvásárhely a nemeuklideszi geometria bölcsője, és képtelen évente legalább egy matematikai konferenciát megszervezni. A tanácsosok arra hivatkoznak, hogy a teljesítménysportot finanszírozni kell, de miért nem kap soha anyagi támogatást egy matematika olimpiászon jeleskedő diák, vagy sakkban, asztaliteniszben, akár atlétikában teljesítő gyerekek?” volna. Hermann Márk Christian kijelentette, hogy elvtelennek tartja, hogy négy sportklub több mint 10 millió lej támogatást kapjon, amiatt, hogy hírnevet szereznek a városnak, miközben egyéb tevékenységekre nem jut pénz. „Marosvásárhely a nemeuklideszi geometria bölcsője, és képtelen évente legalább egy matematikai konferenciát megszervezni. A tanácsosok arra hivatkoznak, hogy a teljesítménysportot ﬁnanszírozni kell, de miért nem kap soha anyagi támogatást egy matematika olimpiászon jeleskedő diák, vagy sakkban, asztaliteniszben, akár atlétikában teljesítő gyerekek?” – tette fel a félig retorikai kérdést a képviselő. A Maros KK 2,4 millió lejt kapott

A testület végül nemmel szavazott minden módosító javaslatra, így nem szavaz-

ták meg az ASA futball klubnak sem a több mint egy millió lejt, de a Maros Kosárlabda Klubnak szánt 2,4 millió lejre igennel voksoltak. Továbbá elfogadták a POL-nak két kiegészítési javaslatát, aminek következményeként 1 millió lejt átcsoportosítottak a tanintézmények bútorvásárlására, illetve Győrﬁ Júlia tanácsos javaslatát, miszerint 218 ezer lejt utalnak a helyi szociális osztály számára két személygépkocsi beszerzésére, illetve egy olyan felmérés elkészítésére fordítanak majd, amely a helyi közösség szociális ellátórendszerének hiányosságait hivatott feltárni. Ezek mellett megszavazták a Peti András által benyújtott javaslatot, amely értelmében további 500 ezer lejjel támogatja a városháza az iskolai sporttermekfelújítását.

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT

Megértünk-e a demokráciára?

Az egypártrendszeri diktatúra bukása után – ki gyorsabban, ki lassabban, de – kezdünk hozzászokni a demokratikus játékszabályokhoz. Legalábbis a forma szerinti demokráciához. A tartalom körül ugyan még vanSzentgyörgyi László nak gondok, dehát ezért a leginkább önmagunkat kellene okolnunk, merthogy a bajok forrása mi magunk vagyunk. Többnyire. A lényeg: éretlenek vagyunk a demokráciához. A mi generációnk mindenképp. Vigasztalásul: a tanulási folyamat hosszú, mi pedig még nagyon az elején tartunk. Képviseleti demokráciákban a nép maghatározott időközönként választásokon bízza a hatalom gyakorlását – elsősorban a törvényhozóit és a végrehajtóit – az általa meg- és kiválasztottakra. Örök vita tárgya: kinek jár a választójog? Merthogy helyesen választani csak bizonyos tájékozottság, a legszükségesebb információk birtokában lehetséges. A cenzus eltörlése, az általános választójog bevezetése óta bizony sokakban kétség merülhet fel az iránt – és gyakran teljes joggal –, hogy éretten, felelősen voksoltunk-e. Dehát a Churchillnek tulajdonított mondás szerint a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már kipróbáltunk. A törvényhozásban, helyi önkormányzatokban képünk viselői azok, akik az általunk delegált irányítói jogköröket gyakorolják jól átlátható, jogszabályok által körülhatárolt körülmények között. A parlament, a média folyamatos ﬁgyelme ellenére, viszonylag messze van a vidéki választópolgártól, még a közéleti, politikai érdeklődését őrzőtől is. Az önkormányzatok képviselőtestületi tagjai itt élnek mellettünk, szomszédaink, olykor személyes ismerőseink. Minél kisebb a település, amelyet irányítanak, annál inkább. Kisebb településeken pedig köztudottan nincsenek titkok: előbb vagy utóbb minden kiderül. Főleg a tevékenységüket a nyilvánosság előtt folytató választott vezetőkről. Nem szólva arról, hogy elszámolással tartoznak mindazzal, amit a közösség megbízásából tesznek vagy nem tesznek. Egy törvényhozótól, egy helyi önkormányzati képviselőtől – sok helyütt tanácsosnak nevezik helytelenül – joggal elvárható, hogy valamely szakterületen eredményes legyen. Ez lenne az alapja annak, hogy „tanácsai” helytállóak legyenek a közember számára is, hogy a voksaival hozott testületi határozatok a közösség érdekeit szolgálják. Ez lehet – az erkölcsi feddhetetlenséggel, a korrumpálhatatlansággal társulva – az eredményes törvényhozói vagy önkormányzati képviselői munka záloga. Aki mögött nincs sikeres vállalkozói, szakmai háttér, az nem alkalmas a közösségi érdekek képviseletére, aki a mandátumával járó előnyök – kapcsolatrendszer, mások számára nem hozzáférhető információk stb. – által próbál anyagi előnyökhöz jutni, magyarán: egzisztenciát teremteni magának, az nem alkalmas, nem való erre a munkára. Mindez a legutóbb megválasztott marosvásárhelyi önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozatait lapozgatva jutott eszembe.

Pál Piroska

Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

\ 4. \

| TÁRSADALO M |

Gazdanap a Csűrszínházban – kevés gazda, sokszínű kínálat! A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Marosi Szervezete az idei évben ötödik alkalommal szervezte meg az Erdélyben példa nélküli, és immár egyre jobban kiterjedő Csűrszínházi Gazdanapokat, melynek fő célja a gazdák megszólítása volt. Annak ellenére, hogy a korábbi évekhez képest idén sokkal több program közül választhattak az érdeklődök – akiknek számra évről évre nő –, sajnos számos gazda mégis úgy döntött, inkább marad otthon, minthogy tiszteletét tegye és tanuljon, lásson valami érdekeset.

Sok újítás volt!

A program nyitánya idén is a Csűrszínházban vette kezdetét, viszont a korábban a színház és iskola közös udvarán, illetve a színház mögötti téren tartott kézműves vásár és termékkiállítás átköltözött a sportpályára. Még szerencse, hiszen közel 40 kiállító jelezte részvételi szándékát, többek között az Agropataki (öntözési és kertészeti termékek) és az East Trade (kerti gépek alkatrészeivel) 3 méteres, míg a Surtec Műszaki és Barkácsáruház 9 méteres kiállítóstanddal jelent meg, ahol a kerti gépeket ki is lehetett próbálni. A délután is mozgalmasan telt, a színházban többórás kulturális műsor zajlott, a kertben pedig a ﬁatal gazdák számára meghirdetett előadásokat befogadó rendhagyó sátor szomszédságában lassan minden versenyző gazdakör ízletes gulyása megfőtt, közben a közeli kultúrotthonban az EMGESZ szervezésében felkészítő és fórum zajlott. A délelőtti és a délutáni fórumon egyaránt magyarországi szervezetek is előadásokat tartottak, a helyiek részéről pedig megfogalmazódtak olyan témák, amelyeket a jövőjük szempontjából fontosnak tartanak. A mezőgazdaságra mindig szükség volt, van és lesz!

Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínház Egyesület elnöke köszöntőbeszédében elárulta, hogy annak idején nem volt biztos abban, hogy igazán jó döntés egy ilyen jellegű eseménynek helyt adni a Csűrszínház kulturális repertoárja között, de ma már nem kételkedik abban, hogy ez jó döntés volt. „Békében és háborúban

egyaránt enni kell, ezért a mezőgazdaságra mindig és mindenhol szükség van” mondta el Csomós Attila, az RMGE MAROS elnöke megnyitóbeszédében, ezért az egyesület célja ezen tevékenység megtartása az erdélyi magyarság körében, és a szülőföldön maradás föltételeinek biztosítása. A délelőtti szakmai fórum vezetője, Vajda György újságíró mindezekhez hozzátette, a gazdáknak sok türelemre és kitartásra van szükségük, mert nem csak a termeléssel kell foglalkozniuk, hanem az értékesítést is meg kell oldaniuk, ebben pedig nagy szerepe van a médiának, ugyanis ők képesek igazán meggyőzni a fogyasztókat arról, hogy érdemes helyi terméket vásárolni. Legszebb konyhakertek versenye. Megvannak a győztesek!

A gazdanap lehetőséget teremtett arra, hogy a Maros megyében, májusban első alkalommal meghirdetett Legszebb konyhakert elnevezést viselő verseny eredményhirdetése megtörténjen ünnepélyes keretek között. A közel 20 jelentkező közül egy intézményi, a Sóváradi Általános Iskola, a többiek pedig egyéni, illetve családosként jelentkeztek. Az első díjat Bălășoiu Ilona vihette haza Marosvásárhelyről, a másodikat Bodó Gyula Mezőpanitról, a harmadik díjat pedig Harmath Anna Mezősámsondról. Külföldön vagy itthon?

„Amíg romániai lakosságának közel 40%-a mezőgazdaságból él meg – annak ellenére, hogy több millió ﬁatal külföldön keres megélhetőséget – és nagyon sok a műveletlen, parlagon fekvő terület szerte Erdélyben

| Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

és Romániában, addig a szövetkezetek létrehozása igen fontos, még akkor is, ha sokan negatívan viszonyulnak hozzá” - hangzott el a délutáni fórumon az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége szervezésében, ahol Csomós Attila kifejtette, hogy a helyzet közel sem egyszerű, hiszen manapság rengeteg az olyan ﬁatal, aki úgy gondolja, hogy a mezőgazdaságnak nincs jövője, hiszen külföldön kevés szerencsével néhány hónap alatt annyit keresnek, mint itthon egy év alatt. A termelők számára viszont sokféle lehetőség van szövetkezésre, léteznek gépszövetkezetek, beszerzési és értékesítő szövetkezetek, takarékszövetkezetek, csak választani kell!

„Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és élni akarunk, tehát dolgozni fogunk” Az idei Gazdanap élő példája annak, hogy a sok negatív „visszhang” ellenére a mezőgazdaságnak itthon

is van jövője, hiszen rengeteg saját, kiváló minőségű termékünk van, amelyeket büszkén felvállalhatunk, és együttes erővel, sok kitartással képesek vagyunk a fejlődésre! Timár Tímea |

| TÁRSADALO M |

100 éves az első világháború

/ 5. /

A Vártemplom egyik harangját hadicélra ajánlották fel

Mai lapszámunkban folytatjuk az első világháborút bemutató cikksorozatunkat. Ezúttal a háborúban, főleg az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege által, használt fegyverekből mutatunk be, valamint arról számolunk be, hogy honnan származott a fegyvergyártáshoz szükséges alapanyagok egy része. Egy összeírás szerint az Osztrák-Magyar Monarchia gyáraiban a világháború alatt 21 569 lövegcső, 3 500 000 darab puska, 40 500 db. géppuska, 80 millió db. tüzérségi lövedék, és 5 milliárd gyalogsági töltény készült. Ebbe az adatba nincs beleszámítva az a hadianyag, amely már a háború kezdetén megvolt. Ezeknek az előállításhoz a hadvezetés nagymértékben igénybe vette a birodalom fémtartalékát. A háborúban használt fegyverek közül mai lapszámunkban mi is bemutatunk néhányat.

A monarchia hadserege a Schwarzlose-rendszerű géppuskákat használta

A háború alatt a lovasságnál és a különleges alakulatoknál a gyalogságinál rövidebb puska, a karabély volt használatban. Igen fontos szerep jutott a harcok során továbbá a géppuskáknak. A monarchia hadserege a Schwarzlose-rendszerűt használta, amely igen hatékonynak, de sok tekintetben már kissé túlhaladottnak bizonyult. A géppuska és az önműködő puska közt foglalt helyet a golyószóró, amely a gyalogsági tűzharc tulajdonképpeni magva. Ugyancsak a világháború alatt jutottak kiemelten fontos szerephez az aknavetők, amelyek az első gyalogsági vonal mögött voltak felállítva és onnan hajították vetőaknáikat görbe röppályával az ellenséges gyalogságra. Az aknák rendkívül heves detonációval robbantak, amely főleg nagy morális hatást ért el. A háború alatt a monarchia új hegyiágyút vetett be, amelynek 600 kg volt a tömege és a 6,5 kg tömegű lövedékeket 7000 méterig repítette. A görbe pályával való lövés szükségességét a világháború nagymértékben igazolta, ami a tarackok fokozott fejlesztését vonta maga után. Közvetlenül a háború előtt keletkezett és ezalatt fejlődött egy egész új lövedékfajta, a repülőgépek és léghajók ellen használt légvédelmi löveg. De a tüzérségi lőszer is sokat tökéletesedett a háború alatt. Főtípusok ezek közül a gránát és a srapnel, a nehéz tarac|

koknál pedig a bomba. Egészen új lőszer gyanánt tűntek fel a háború során a repülőbombák, amelyeket a repülők, léghajók fedélzetéről ejtettek a célpontra. De ebben az időszakban tűntek fel először mint harci járművek a páncélos gépkocsik és páncélvonatok is. Ezek szerepe azonban eltörpült a harckocsik és tankok mellett. (Forrás: A technika világa. Szerkesztette: Beke Manó, Budapest, 1928) A hadiipar működtetéséhez a monarchiának óriási mennyiségű nyersanyagra is szüksége volt. A világháború elhúzódása miatt, az osztrák-magyar haderőnél egyre inkább jelentkező fémhiány, arra késztette a hadvezetést, hogy az 1912. évi LXVIII. törvénycikkben foglalt jogaival élve, már 1915-től benyújtsa igényét a birodalom fémtartalékára. A hadiszolgáltatásokról szóló rendelkezések 2. paragrafusa kimondja, hogy: „az 1. paragrafusban meghatározott célokra szükséges egyéb hadi segédeszközök is követelhetők birtokosaiktól ideiglenes használatra vagy végleges átengedésre. Ilyen tárgyak igénybevételéért térítés, megrongálásukért kártérítés jár… „A kötelezettség alól az egyházak sem voltak kivételek, s mivel jelentős mennyiségű színesfém tulajdonosai voltak, a Hadügyminisztérium fémbegyűjtési akciója elsősorban őket célozta meg. Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa az 1925. május 25-i határozatában a használaton kívüli, műemlék jelleggel nem bíró harangok beszolgáltatását elvileg engedélyezte, és felhatalmazta az egyházmegyéket az ilyen jellegű egyházközségi határozatok jóváhagyására. A határozat azt is kimondta, hogy ahol az egyházközség tulajdonában három harang van, egy hadicélokra átengedhető. Ennek alapján a marosvásárhelyi egyházközség a Vártemplom egyik sérült harangját, az előírt ellenérték fejében fel is ajánlotta hadicélra. A későbbiek során azonban az egyházmegyéhez beérkező egyházközségi jelentésekből az derül ki, hogy a rekviráló bi-

zottságok a Hadügyminisztérium által előírt eljárást teljes mértékben mellőzték. A harangok átvétele során sem tiszt, sem katonai hivatalnok, sem pedig népfelkelő mérnök nem jelent meg. A rekviráló bizottságot egyszerű közlegények vezették, akik jogkörükkel több esetben visszaéltek. Ez például Mezőpanit esetében is tapasztalható volt, ahol a rekviráló bizottság az egyházközség mindhárom harangját el akarta vinni erőszakkal. Csak 1915-ben a Marosi Református Egyházmegye 92 egyházközségéből a nagyszebeni katonai parancsnokság rekviráló bizottságai és különböző katonai parancsnokságok 107 darab harangot és hét darab csengettyűt szereltek le és vittek el. „A történelmi vagy művészi becsű harangok feltétlenül meghagyandók”

Újabb rekvirálásokra 1917-ben került sor, amikor a Hadügyminisztérium rendeletben szögezte le, hogy minden 25 cm-nél nagyobb külső átmérőjű harang rekvirálás tárgyát fogja képezni, de a „történelmi vagy művészi becsűek feltétlenül meghagyandók.” Egy összesítés szerint 79 marosi egyházközség rendelkezett 1700 után öntött harangokkal. A megóvásra jelölt, 1700 előtti harangokról Kovács László esperes külön listát állított össze, amely 13 egyházközség nevét tartalmazza, valamint a harang öntésének évét: Berekeresztúr 1600 előtt, Galambod 1487, Koronka 1537, Marosszentanna 1490, Marosszentkirály 13. század, Mezősámsond 1597, Nagyadorján 1664, Nyárádszentanna, Nyárádszentbenedek 1493, Nyárádtő 1671, Székelyszentistván, Székes 1677, Somosd 1482. A Marosi Református Egyházmegye harangállományát 1915 és 1918 között jelentős veszteség érte. A leszerelt és elszállított harangok közül nagyon kevés került vissza jogos tulajdonosához, az ellenértékként kiﬁzetett pénzösszegek pedig a hatalomváltás után már más célt szolgáltak. A megkárosodott egy-

Schwarzlose-géppuska házközségek a román megszállás alatti nehéz időkben önerőből kellett új harangokat öntessenek. (Forrás: Berekméri Árpád-Róbert: A Marosi Református Egyházmegye elrekvirált harangjai az I. világháborúban.) Végezetül egy olyan esetről számolunk be, amikor egy egyházközség tagjai furfangossággal mentették meg harangjaikat a rekvirálástól: A bizottság tagjai leszerelték a csíkfalvi unitáriusok egyik harangját, a nyárádszentmártoni katolikusok egyik ha-

rangját és a nyárádszentmártoni unitáriusok két nagy harangját. Ezeket szekérre rakták, de a helyiek által adott gazdag vacsora és italozás után a szállítással megbízott katonák elaludtak. Ezt kihasználva a két utóbbi harangot levették – kövekkel pótolva a helyét – és a temetőben elásták. A hajnalban induló katonák nem vették észre a hiányt. A megmentett harangokat 1919-ben visszahelyezték a helyükre. Nemes Gyula

Pótérettségi eredmények 2016

Minek is örülhetnénk? Nemcsak az írott sajtóban, hanem a televízióban, rádióban és az online médiumokban is jelentős téma a 2016. augusztus végén zajlott pótérettségi. Az érintett diákok, szüleik és nem utolsósorban a tanárok komoly érdeklődéssel várták az eredményeket, amelyektől – legyünk őszinték – jóval többet vártak. A 2016-os év azonban nemhogy javulást hozott volna, méginkább igazolta a társadalomban észlelhető apátiát és kilátástalanságot. A lejtőn bizony nehéz megállni, ha nem húzzuk be a féket. Hogy pontosabbak legyünk, az országosan elért 24%-os siker (ennyien kaptak átmenő átlagjegyet) még a tavalyiénál (24,1%) is 0,1 százalékkal alacsonyabb, és csak találgatni lehet, hogy az érettségire feliratkozott 42.297 diákból miért csak 34.577 jelent meg a vizsgán (és végül 8290 végzett sikeresen)… Anélkül, hogy az adatokat taglalnánk, és a százalékarányokat kimerítően vizsgálnánk (ezeket a www.edu.ro honlapon el lehet elérni), egy dolgot világosan kell látnunk: sem a tanulás iránti hajlandóság, sem a jövő iránt érzett felelősségtudat nem kerítette hatalmába az érettségizők nagy részét (azt azonban meg kell említenünk, hogy voltak azért jónéhányan, akik nagyszerűen teljesítettek, akár 9-es átlag felett is!). A „rekorder” megyék (Fehér, Neamt, Iasi, Brassó 30-35 százalék közötti „teljesítménnyel” büszkélkedhettek, a sereghajtók (Ilfov, Gorj, Giurgiu, Szatmár, Szucsáva) pedig 20 százalék alatt „kínlódtak”. A székelyföldi megyék (Maros, Hargita, Kovászna) a középmezőnyben találhatók, és ugye ez sem valami szívderítő, hacsak el nem fogadjuk: csupán enynyire vagyunk képesek. Nem hinném, hogy a mostani nemzedék bármivel is tehetségtelenebb lenne az előzőeknél, s azt sem, hogy ne lenne képes magától felemelkedni, megkapaszkodni. Ehhez azonban komoly mentalitásváltásra lenne szükség. Az iskolának, a szülőnek, a társadalomnak többet kell segítenie majd abban, hogy önmaga iránt legyen igényesebb, sorsa iránt érezzen több felelősséget. Az érettségit megelőző időben nem árt, ha többször is elbeszélgetünk a ﬁatallal az élet kihívásairól, a kilátásokról, az esélyekről, a belátható jövőről. Így talán megállhatunk a lejtőn, és elindulhatunk felfelé. Már ideje lenne! Demeter Attila

Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

\ 6. \

A pusztuló kastély és a sóbányára települt város (folytatás előző lapszámunkból)

Ahol már a rómaiak elkezdték a só kitermelését

Marosújvár, vagy eredeti nevén Marosakna a Maros jobb partján fekvő, Fehér vármegyei város. A település kiváló földtani és földrajzi adottságokkal rendelkezik, egy felszínig húzódó sótelep, legalább 1 km kiterjedés tojásdad alakú sódóm peremén helyezkedik. Már a rómaiak megkezdték a só kitermelését a területen és az itt lévő sóbányát Salinae-nek nevezték, amelynek jelentése sósföld – szikes –, vagy sóstó. A sóbányászat és só-kereskedelem a népvándorlás kor végén, majd az Árpádkorban is folytatódott. Viszont a középkor végén, az újkor kezdetén, az oszmán időkben létrejött kisjégkor – Krisztus utáni XVI–XVII. század – során kialakult jelentősebb lehűlés és csapadékosabb periódus során a Maros árvízszintje jelentősen megemelkedett, és a középkorban művelt sótelep felszíni részét üledékkel borította el. Így a sótelepet újra fel kellett fedezni és fel kellett tárni. Az új, máig működő sóbánya 1791-ben nyílt meg, és a kitermelt sót hajókon, tutajokon szállították Szegedre.

Magyarország és Erdély legjelentősebb sóbányája

A rómaiak külszíni fejtéssel termelték ki a sót, a középkorban is ezzel a módszerrel dolgoztak, de az új sóbánya már mélyműveléssel és felvonóval dolgozott. Ennek a módszernek a legjelentősebb problémája az volt, hogy a Maros vize kezdett beszivárogni a bányavágatokba a felszíni vízáteresztő rétegeken keresztül. Ezt úgy próbálták meg kezelni, hogy a víz-

áteresztő kavicsrétegbe betongátakat alakítottak ki, majd elterelték a Maros folyót mintegy négyszáz méterrel az eredeti medrétől, végül hatalmas csatornarendszert alakítottak ki és gőzgép hajtotta szivattyúval emelték ki a beszivárgott vizet. Ezen fejlesztések nyomán a marosújvári lett Magyarország és Erdély legjelentősebb sóbányája, amely hatvan százalékát adta az erdélyi sókitermelésnek.

A klasszicizáló fürdőépület

A sóbánya mellett Magyarország első, különböző betegségek kezelésére alkalmas sós gyógyfürdőjét, fürdőtelepét nyitották meg XIX. század végén, ahová a bányából kiemelt sós vizet, és a Marosújvár környékén fakadó sós források vizét vezették. 1910-ben egy klasszicizáló fürdő épületet alakítottak ki, amelyet az új tulajdonos 2011-ben lebontatott, és ezzel egy nagyon fontos, turizmus szempontjából is jelentős látványosságtól fosztották meg Marosújvár városát. A bánya és a sós fürdő mellett szódagyár is létesült a XIX. század végén, amely még a posztkommunista gazdasági átalakulásokat is túlélte, de jelenlegi többszöri tulajdonosváltás nyomán a helyzete igen bizonytalan, holott a telepítő tényezők és termelési feltételek igen kedvezőek erre a gyárra vonatkozóan is.

A bányavájatok rajzai elvesznek

Ugyanilyen problematikus a mélyművelésű bánya működtetése is, mivel az igen gyors politikai változások nyomán elképesztő sok kézen ment keresztül a bánya a XVIII. századi kialakításától kezdődően. Ennek nyomán a bányavájatok rajzai, elhelyezke-

| Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

désük műszaki leírásai elvesztek, illetve a XX. század második felében Erdélyben kialakított fejveszett „előrehaladás” eszméjében „nem volt idő és energia” ezeknek a vájatoknak a rögzítésére. A rómaiak idején tizenöt-harminc méteresek voltak a bányavágatok, míg az új, mélyművelésű bányajáratok több száz méter hoszszúak és keresztfolyósok kötik azokat össze. A nem megfelelő szemléletű vezetés és túlhajszolt termelési célok következtében a bányajáratok tervszerű lezárása több helyen elmaradt, ennek nyomán következett be 2010-ben egy katasztrófa, amelyben egy kereskedelmi komplexumot nyelt el az egykori tárna beomlása. Bár az olvasó számára ez szinte napjaink híreihez tartozik, de tudni kell, hogy ezek a beomlások már 1947-ben megkezdődtek, amikor a régi városközpontban nyílt meg a föld és nyelt el több épületet. 1968-ban is súlyos bányabeomlás történt, és egy független mérnöki vélemény szerint napjainkban már Marosújvár városának több mint hatvan százaléknyi területe a régi bánya felett húzódik, és ezek az elhagyott sós tárnák az 1970-es évi árvíz idején megteltek vízzel, és azóta is vízben állnak és a só kioldódik a tárnák falából.

A kérdés: van-e ezeknek a területeknek és rendszereknek felelős és működtetni képes, felkészült gazdája?

Talán meglepő, hogy ezt a gondolatsort a marosúj-

vári terület egyik legfontosabb kultúrtörténeti nevezetessége, a XIV. században épült kastély kapcsán írjuk le, de ugyanaz a problémája a sóbányára települt városnak, a vajon meddig működő szódagyárnak, az igen csak komoly ütést kapott sósvizes fürdőnek és a pusztuló, utolsó tulajdonosa alapján Teleki Ádám-féle kastélynak. Van-e ezeknek a területeknek és rendszereknek felelős és működtetni képes, felkészült gazdája, vagy nincs? Ha nincs, akkor pusztul a jószág és a birtok, és mindenki, aki ebből él, és ott él és annak javaiból részesül, szegényedik és szegényedni fog.

A kétfajta megközelítési mód magyarázata

Nagyon fontos kérdéskör, hogy képesek vagyunk-e olyan lokálpatrióta, helyben élő vezető réteget kialakítani Erdélyben – és a világ más pontjain –, akik felelős és megfelelő döntéseket hozva a rájuk bízott javakat a helyben élő emberi közösségek javára fordítják, vagy tudomásul vesszük, hogy távoli centrumokból, kézi vezérléssel irányítanak – és kihasználnak – bennünket. Mit jelent ez a kétfajta megközelítési mód?

Azt, hogy a bányajövedék jelentős részét, a gyár proﬁtját helyben visszaforgató, a környezetvédelmi előírásokat betartó, és a helyi, közte a saját ott élő családját is óvó és védő környezet védelmére társadalmi energiát és pénzt fordító

vezető rétegünk lesz-e? Vagy belenyugszunk, hogy egy latin európai sémát követve, a környezetvédelmi fejlesztéseket elmulasztó, a bányavágatok, fürdő, munkahelyek, lakások, házak állapotával, a helyi lakosság és dolgozó réteg igényeivel, élőhelyével, környezetével nem törődő, távoli központokhoz kapcsolódó vezetésünk lesz, akik kiszolgáltatnak minket és a földünket a távoli központokban élő és a proﬁtot oda szivattyúzó embereknek? Erdély lehet(ne) Közép-Európa Svájca

A pusztuló kastély azt is felveti, hogy hol vannak azok a társadalmi energiák, pénzügyi – gazdasági bevételek, amelyek Erdélynek ezt a szép kastélyát kialakították és fenntartották több mint hatszáz éven át. Hová vesztek ezek, hová vándoroltak és milyen közösségeket gazdagítanak most? Az adottságai alapján Erdély lehet majd Közép-Európa Svájca, de ehhez a bevételeit vissza kell tartani, és forgatni saját magára, rendbe kell tenni és turistacsalogató látványossággá, hotelekké kell alakítani a pusztuló kastélyokat, közte az itt bemutatott Teleki Ádám-féle kastélyt is. Ehhez viszont olyan tömegbázissal rendelkező lokálpatrióta vezető réteg kell, amely az Erdély által kitermelt proﬁtot Erdélybe forgatja vissza, és az erdélyi szellemiséget, szülőföldet sajátjának tekinti, amelyet majd tovább adhat az ott élő családjának is. |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

Vajon, mikor olvashatunk épülő és nem pusztuló kastélyokról, fürdőkről? A jó vezető az egészséges lokálpatriotizmus mellett mindig történelemben gondolkodik, mert tudja, hogy az egymásra épülő generációk alkothatnak maradandót. Ha ilyen vezetése lesz a közép-európai régióknak, akkor épülő, és nem pusztuló kastélyokról, fürdőkről, vállalatokról olvashatunk majd. S egy kicsit tovább is mennék ebben a kérdésben, mert látható, hogy a világban globális és regionális szinten is elképesztő verseny folyik a különböző gazdasági, társadalmi és családi berendezkedésű csoportok között. Biztos vagyok benne, hogy bár látszólag azok a csoportok állnak nyerésre, amelyek a múltat lerombolva építik napjaink „turbókapitalizmusát”, de hosz|

/ 7. /

szú távon, különösen, ha ﬁgyelembe vesszük a természeti erőforrásokat, a környezetvédelmet, akkor azok a csoportok és közösségek lesznek a győztesek, amelyek maximálisan ﬁgyelembe veszik a fejlődés természeti, emberi és társadalmi oldalát is, és nem egyoldalúan gazdaság centrikusan fejlesztenek.

A kastélyok újjáépítése a túlélők feladata és kötelessége

Ebben a tekintetben Erdély a maga sokszínű természeti adottságával, az erdélyi társadalmi heterogenitásával és a középkor végén, újkor kezdetén kialakított erdélyi szemlélettel, a vallási, szemléletbeli és berendezkedésre vonatkozó türelmével messze a világ és sok esetbe Európa előtt járt. Ezeknek a hagyományoknak az újraélesztésével kell

kialakítani azt a gazdasági – társadalmi és kulturális légkört, amelyben a tehetséges ﬁatalok itthon maradnak, és elkezdik a rendkívül romboló XX. századot maguk mögött hagyva az újjáépítést, többek között a kastélyok újjá építését, mert ez a túlélők feladata és kötelessége… A Teleki-Mikes família elhanyagolt várkastélya c. összeállításunkat írta és szerkesztette: Prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanár, geológus és Nagy-Bodó Tibor * A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek; a régi és a mai képekért Demján László műemlékvédő építésznek

Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

Vévé nyóc \ 8. \

| HUMOR |

Habár a Való Világ korábbi szériáinak szereplőit se PhD-disszertanoncok, hermeneutika-professzorok, kvantumﬁzikusok és a Mensa egyesület tagjai közül verbuválták, a játékosok többé-kevésbé értelmes tőmondatokban beszéltek, és a DNS-ük is nagyjából megegyezett egy emberével. A múlt hét végén a nálunk is fogható RTL2-n indult Való Világ 8 (becsületes nevén ValóVilág powered by Big Brother) esetében kissé más a helyzet, ugyanis ezúttal sikerült a hülyezsák legmélyéről meríteni: a mostani kiadás fehérjehalmazai gyakorlatilag csak tőmorfémák szintjén kommunikálnak (Mi? He? Hö? Ja. Aha. Pfff!), tekintetükből pedig úgy süt a bárgyúság, a pusztító butaság és a végtelen együgyűség, hogy szinte a tévén keresztül is perzsel. Az egyik huszonegynéhány éves, szőke punetti, Vivi már a beköltözés estéjén úgy bekarcolt, hogy végig anyaszült meztelenül ﬂangált fel és alá, könyörögve az összes kannak, hogy valamelyik csinálja már meg, mert nem bír magával. Végül aztán ösz-

szejött a dugás: gusztusa egyik csávónak se volt hozzá – ami egy ilyen csapatban azért nagy szó –, de a látszólag legkevésbé degenerált faszi egy idő után megunta (miközben a többiek végig eszelősen röhögtek a szerencsétlenen), és ágyba dug-

A Carit San Medical Járóbeteg-rendelő

a következő orvosi szakellátással áll az önök rendelkezésére:

• Fizioterápia és gyógytorna • Kardiológia • Bőrgyógyászat • Nőgyógyászat • Hematológia • Munkaorvos • Füll-orr-gégészet • Ortopédia

• Gyerekgyógyászat • Tüdőgyógyászat • Pszichiátria • Urológia • Belgyógyászat-Ultrahang • Ideggyógyászat • Szemészet • Sebészet

Laborvizsgálatok: Aurel Filimon utca 15. Tel.: 0265-250-874 vagy 0730-619-404 Biokémia, hematológia, bakterológia, parazitológia, immunológia, szerológia

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 06:10-14:10 Marosvásárhely, Mihai Viteazul utca 42. szám

Tel.: Mobilszám: E-mail:

0265.269.172, 0265.266.249 0730-619-401 clienti.caritsanmed@gmail.com

facebook.com/caritsan

www.caritsanmed.ro

| Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

ta az agyhalottat. Vélhetően nem önszántából, beszólhatott a nagytestvér: „Valaki vágja már bé az ágyba azt a hülye pics*t, gyerekek, mert szétbarmolja az egész berendezést”. (Sanszos, hogy így esett az eset, mert a vége felé már tántorgott, kalimpált, vert le mindent falrólasztalról.) Vagy ott van a másik észkombájn, egy vidéki szellemi hajléktalan, aki tárgyakkal kommunikál, illetve tárgyakba köt bele, mindig ugyanazzal a „Mi van?” frazémával, csak hozzápászíccsa az illető objektum nevét: „Mi van, jacuzzi?”, „Mi van, kanapé?”, „Mi van, fal?”, majd, mivel általában késik a válasz, beléjük rúg egy nagyot, egy torpid-idióta vigyor kíséretében. Azaz csak mímeli: valójában a levegőbe talpal az istenadta, annyi esze azért van; de ha azt nézzük, hogy a társai helyett inkább a villa tereptárgyaival beszélget, nem kizárt, hogy még annál is több. A műsor készítői szerint a VV-játékosok élete azzal, hogy beköltöztek a villába, egy életre megváltozik. Ezt nem tudjuk lecsekkolni, mivel többségük eltűnik a sülylyesztőben utána, szerencsére, viszont valami tényleg megváltozik. Éspedig a nevük: miután kidzsesszelnek a villából az évik, lacik, bandik, szandik, akkortól fogva megszűnnek évinek, lacinak, bandinak, szandinak lenni, az új nevük: vévéévi, vévélaci, vévébandi, vévészandi. A fent említett Vivi új neve szépen fog alliterálni: Vévé Vivi. Sőt, ha meg találná nyerni (volt már rá példa, hogy a leggyökerebb diadalmaskodott, például Alekosz vagy Aurélió), akkor Veni Vidi Vici Vévé

Vivi lesz! Kár, hogy mire megtanulná, el is felejti. Alapszabály a kereskedelmi csatornáknál (Magyarországon, Romániában és máshol is), hogy a reklámok közé valamiféle műsorokat is be kell iktatni, mert annyira még nem zombik a nézők (fogyasztók), hogy reklámokat és hirdetéseket nézzenek egyfolytában, legalábbis egyelőre még nem. Csakis ezért, és nem másért születtek meg a magyar „teleregények” (Barátok közt, Jóban Rosszban), a gagyibbnál gagyibb „reality-sorozatok” (Éjjel-Nappal Budapest és társai), a különféle viccesnek szánt vetélkedők, a kotyvasztós műsorok, az ázalékállatkák szellemi szintjén vegetáló celebeket szerepeltető marhulós műsorok (Ezek megőrültek!, A rettegés foka, Celeb vagyok, ments ki innen!), valamint a „luxusbörtönben” forgatott valóságshow-k. Kereskedelmitévé-marketinges alapvetés továbbá az is, hogy nem a nézőknek gyártunk reklámokat, hanem nézőket gyártunk a reklámokhoz. Aki azt hiszi, hogy egy-egy reklámﬁlm megalkotását fáradságos, részletes és hosszadalmas piackutató munka előzi meg, az rettenetesen el van tévedve: sokkal egyszerűbb, agy- és költségkímélőbb a fogyasztót lehúzni a reklámok szintjére, a mentális iszapba, semmint megpróbálni legalább belőni a valós elvárásokat, igényeket. És, láss csodát, ezt is csinálják! Ha nem ezt csinálnák, akkor nem volna gyakorlatilag egyforma, uniformizált az összes audiovizuált reklám, függetlenül attól, hogy tampont, dezo-

dort, hasmenés elleni gyógyszert, tyúkszemkenőcsöt, protézisragasztót, életbiztosítást, narancslevet vagy verdát hirdet. A kilőtt üzenet is minden esetben és lényegében ugyanaz: használd/fogyaszd ezt a terméket, és akkor te is olyan menő leszel, mint a reklámban szereplők! Csupáncsak a kontextus változik: ettől a pirulától többé nem fogod lefosni a bokádat kocogás közben; ettől a protkóragasztótól többé nem fogod az unokád születésnapi tortájára köpni a műfogsorodat; ettől a spraytől neked is olyan bomba csajaid lesznek, mint a reklámban szereplő kigyúrt Kunta Kintének; satöbbi. A reklám a tudat meggyalázása. A reklám a rabszolgává tett vásárló szabad akaratának brutális megerőszakolása. A reklám egyperces szellemi burkini, de mire letépáznánk magunkról, már jön is a következő. A reklám egy olyan kényszerzubbony, amit önként veszünk magunkra. Egy olyan modern kaloda, amelybe önként és dalolva dugjuk be a kézfejünket, a lábfejünket és a fejünket. Azt a fejünket, amelyben elvileg az agyunk lakozik. Visszatérve a vévé nyócra: a leendő győztesnek egy éven keresztül havonta 3 millió forint, azaz összesen 36 millió forint (kábé százhúszezer euró) üti a zsebét. Csupán az a sajnálatos, hogy nem mindegyiküknek. Merthogy ezek közül bármelyik nemhogy egy, de ötvenegy év alatt se fog keresni ennyi lóvét, legalábbis az eszével, az tuti! Molnár Tibor |

Tűzoltó leszel s katona?

| FIGYELŐ |

Amikor Tarja Halonen, az első nő, aki betöltötte Finnország elnöki posztját (ráadásul rögtön két cikluson keresztül), egy óvodába látogatott, és megkérdezte a gyerekeket, hogy mik szeretnének lenni, többen lelkesen rávágták: „Elnök!” Egy kisfiú azonban hallgatagon félrehúzódott. „Hát te nem szeretnél elnök lenni?” – fordult hozzá Halonen, hogy felvidítsa. „De hát a fiúk nem lehetnek elnökök!” – válaszolta lemondóan a gyerek. E kedves skandináv anekdota nálunk kétségtelenül abszurdnak hat, de szemléletesen példázza a (jól vagy rosszul értelmezett) környezeti hatások jelentőségét a gyerekek önbizalmára és a jövőképére nézve. A sztereotip elvárásokra épülő nemi szocializáció már csecsemőkorban elkezdődik, és a „kisfiúnak kéket, kislánynak rózsaszínt” imperatívusz csak a jéghegy csúcsa. Az amerikai pszichológus, Zella Luria és társai kísérletükben arra kérték az alanyokat, hogy figyeljenek meg egy újszülött csecsemőt, majd közöljék benyomásaikat. Ha a résztvevők úgy tudták, hogy a gyermek lány, akkor kicsinek, szépnek, törékenynek, aranyosnak írták le, ellenben ha fiúnak hitték, máris egy kis vasgyúrót láttak benne. További pszichológiai vizsgálatok eredményei szerint a kislányokhoz a szülők többet és lágyabb hangsúllyal beszélnek, és gyengédebben is bánnak velük. A kisfiúkhoz később mennek oda, ha sírnak vagy elesnek, viszont cserébe elnézőbbek velük, ha összepiszkolják a ruhájukat, nem pakolnak össze maguk után vagy rossz fát tesznek a tűzre. Az otthoni munkából való részvállalás mértéke sem mindig egyforma: a szülők hajlamosabbak a lányoktól többet elvárni e téren – ezt a nagycsaládosok egyesületének felmérése is igazolta. Pedagógiai kutatásokból kiderül, hogy többnyire az iskola is megerősíti a nemi sztereotípiákat az úgynevezett rejtett tanterv révén,

amely a hivatalos tananyagban explicite nem szereplő, ám azon keresztül, illetve az osztálytermi interakció során elsajátított normákat jelöli. Ennek legnyilvánvalóbb példája, hogy az irodalomés történelemoktatásból szinte teljes egészében kimaradnak a nők (a múzsavagy feleségszerep aligha mondható saját jogon szereplésnek), azt sugallva a tanulóknak, hogy a jelentős társadalmi-kulturális teljesítményekre csak férfiak képesek. A nemi sztereotípiákat a tanár a gyerekekhez való viszonyában is önkéntelenül megjelenítheti: például egy magyar felmérés szerint a tanítók több figyelmet fordítanak a fiúkra, és gyakrabban alkalmazzák velük szemben a pozitív megerősítést, többet dicsérik őket. Ha egy kislány nem zavarja meg bekiabálással az órát, és követi a tanári utasításokat, az „természetes”; velük szemben a pedagógusok inkább negatív visszajelzésekhez folyamodnak, például ha „lány létükre” nagyhangúak vagy nem elég precízek, nem írnak elég szépen stb. Mindez elvezet odáig, hogy a lányok ugyan átlagosan jobban teljesítenek a tanulmányaikban a fiúknál, önérvényesítési képességeik viszont rosszabbak. Ez nemcsak azt a jelen-

Megszerezték a környezetvédelmi engedélyt Marosvásárhely municípium Városrendezési Tervének újraaktualizálásához

A Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség tájékoztatja az érdekelteket arról, hogy kibocsátották az engedélyt (véleményezést) a Marosvásárhely municípium Városrendezési Tervére, illetve a Helyi Városrendészeti Szabályzatot illetően. A terv tulajdonosa: MAROSVÁSÁRHELY MUNICÍPIUM. A környezetvésdelmi engedély kibocsátására vonatkozó döntést az APM Mures http://apmms.anpm.ro internetes oldalon közlik majd, |

továbbá a tulajdonos (Polgármesteri Hivatal), valamint az APM (Környeztvédelmi Ügynökség) székhelyén. Főépítész Iroda, Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal

séget magyarázza meg (egyéb, strukturális akadályokkal együtt), hogy a felsőoktatási létszámfölény dacára az intézményi ranglétrákon felfelé haladva a nők száma piramisszerűen csökken, hanem már a pályaválasztás, jövőtervezés idején is jól látható. Egyrészt a pubertáskor a lányt a ﬁúnál potenciálisan nagyobb mértékben eltéríti a személyes érvényesülés céljaitól: miután már gyerekkorában megtanulta, hogy fő értéke a külseje, serdülőkorban a kortárscsoport és a populáris kultúra együttes hatásának eredményeképpen aránytalan hangsúly tolódik a testsúlyra, az (egysíkúan értelmezett) szépség kultuszának való megfelelésre. (Női olvasóimat e ponton arra kérem, gondolják végig, hogy – önhibájukon kívül – mennyi időt vesztegettek el annak idején az életükből önbizalomhiánnyal küzdve, illetve hogy mit üzennének most tizenhat éves kori önmaguknak?) Másrészt még mindig nem változtak sokat azok a korábban megingathatatlannak tűnő elképzelések, amelyek szerint a nők rosszabban teljesítenek a természettudományok terén, ezért alkalmatlanok a piacképesebb és nem mellesleg sokkal jobban megﬁzetett műszaki és informatikai pályákra. Tömegesen kötnek ki kiszolgáló, előrejutást aligha biztosító, tipikus „női munkákban”, illetve a felsőoktatásban bölcsész szakokon – jóval többen, mint ahányan megszállott irodalmárok, történészek, nyelvészek stb. lennének, akiknek valóban ott a helyük, és másban kevésbé tehetségesek. Majd kezdenek a diploma után „valamit”. Mintha a hátsó ajtón viszszalopózott volna a XXI. századba a Simone de Beauvoir által Hamupipőke-mítosznak nevezett jelenség: az az elképzelés, hogy a nő életének igazi célja és beteljesülése a sikeres (értsd: társadalmi presztízst adó) férjhezmenetel és az anyaság, így az otthonon kívüli munka szá-

/ 9. /

mára csak másodlagos, nem kell a személyiségét tükröznie. A nők ezt akarva-akaratlanul megtanulják, és energiáikat hajlamosak ennek megfelelően csoportosítani. Cheryl Benard és szerzőtársa, Edith Schlaffer osztrák szociológus számos élettörténet elemzése során azt látták, hogy a nők már-már irracionalitásba hajló kitartást és szívósságot mutatnak fel mégoly egyenlőtlen és ártalmas kapcsolataik megmentésében, ellenben sokkal kevésbé határozottak és makacsok, amikor a szakmai terveikről van szó: e téren sokkal könnyebben hagyják magukat (szülők, partner, szexista munkatársak stb. által) lebeszélni, eltéríteni, demotiválni. Jellemző továbbá a női életutakra a „kötelező körök” lefutása, azaz a nők előbb megpróbálkoznak a szülők, illetve a környezetük által elvárt és jóváhagyott tanulmányi iránnyal, életmóddal, párválasztással, és – ha erre egyáltalán sor kerül – később, már idősebben és több kötöttséggel kezdenek hozzá ahhoz, amit tulajdonképpen mindig is akartak. (Ami saját vállalkozás indításától a szívüknek kedves szak elvégzésén, szakma kitanulásán át valamilyen művészi vagy kézműves tevékenységig bármi lehet, és egyénenként is változó: például egy állást egy civil szervezetnél egyikük alulﬁzetett vesztegelésnek, másikuk régóta vágyott, hasznos tevékenységnek érez.) A kutatók benyomásai szerint mintha két párhuzamos és egymásnak ellentmondó hang beszélne a nőkben: az egyik a külső elvárásokat, a másik saját belső igényeiket képviseli. Ez gyakran eredményezi a sikeres nőknél is, hogy a férﬁaknál jóval többször szerénykednek és tulajdonítják eredményeiket külső tényezőknek, a szerencsének, valamint a kötelező jelleggel megemlített „támogató családtagjaiknak” (akik mintha valami extra kegyet gyakoroltak volna azzal, aminek természetesnek és kölcsönösnek kellene lennie). Érdekes módon az „imposztor szindróma” is gyakoribb a nőknél – az a meggyőződés, hogy érdemtelenül kerültek a pozíciójukba, és a félelem attól, hogy ez előbb-utóbb kiderül, és megszégyenülnek. Mindez kiegészülhet

azzal, hogy a nőknek egyéni sikereik miatt lelkiismeretfurdalásuk lesz (még ma is hetente bele lehet futni egy cikkbe a „dolgozó anyák” gyerekei által elszenvedett hátrányokról), és e szörnyű „bűnükért” kiemelkedő, erejüket meghaladó otthoni helytállással próbálnak kompenzálni – elutasítva akár a férj önkéntesen felajánlott szerepvállalását is. Gyakori mindebből kifolyólag az a kimenetel, hogy két szék között a pad alá esnek, és a lemondások ellenére konformista törekvéseikben sem tudnak megfelelni. Benard és Schlaffer, akik eredményeiket a (magyarul is hozzáférhető) Tűsarkú cipőben hátrafelé című könyvükben összegzik, arra figyelmeztetik olvasóikat: könnyebb fiatalon ellenállni a visszahúzó erőknek, és kitartani a saját elképzelések mellett, mint negyvenévesen mindent elölről kezdeni. Persze több interjúalanyuk esete igazolja, hogy utóbbi sem lehetetlen, mégis nagyobb a kilátás egy eredményesebb, boldogabb életre, ha kezdettől fogva ragaszkodunk a saját utunkhoz. A sztereotípiák tehát akkor is dolgoznak bennünk, amikor éppen meghaladni próbáljuk őket – az önmegvalósításra (hoppá, egy csúnya szó…) és autonómiára törekvés soha el nem alvó éberséget, odafigyelést, tudatosságot igényel. És mit tehetünk, hogy a kislányoknak felnőve már könnyebb legyen? Kezdjük például egy egyszerű(nek tűnő) gyakorlattal: legközelebb, amikor akár szülőként, akár rokonként vagy ismerősként beszélgetünk egy kislánnyal, ne a szépségét, a ruháját stb. dicsérjük. Egyáltalán, hagyjuk a külsőségeket! Kérdezzük meg, persze a korának megfelelő szinten, hogy mit szeret, mi érdekli, mi az a játék vagy könyv, ami nála van (hamar ki fog derülni, miről beszél szívesen), és inkább mondjuk neki, hogy okos, ügyes, mint azt, hogy szép (akármilyen szép is egyébként). Figyeljünk oda erre legközelebb – sajnos nehezebb lesz, mint amilyennek elméletben tűnik… Antoni Rita

A szerző a Nőkért Egyesület elnöke.

Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

\ 10. \

| S PO RT |

Trandaﬁr Norbert az úszóiskolája működtetésére koncentrál A kiváló riói eredmények után

Kiváló eredményeket ért el Rióban Trandaﬁr

– Norbert, a román 4X100as gyorsváltóval a 14. helyen végeztetek Rióban. Mennyire értékes ez a 14. hely? – Szerintem a maximumot sikerült kihozzuk ebből a csapatból, de sajnos nem mindenki volt a legjobb formájában, mivel az Eb-re volt időzítve a csúcsforma. Szerintem nagyon jó eredmény ez a 14. hely.

– Célul tűzted-e, hogy az egyéni csúcsodat megdöntsd az 50 méteres gyorsúszásban? Ez, hogy nem sikerült, teljesen elégedett vagy a teljesítményeddel? – Abból kiindulva, hogy volt egy egyéves kihagyásom, és tudva azt, hogy nálunk a felkészülési mód nem ideális, meg vagyok elégedve az eredményemmel. Azt kell tudni, hogy az 50 méteres gyorsúszás olimpiai bajnoka 21. 63 másodperces időt úszott, én pedig 21. 99-et, azaz 4 tized van az első és a tizennegyedik hely között, ami nagyon rövid idő. Egyébként 100 méteren megdöntöttem a személyes rekordom. Nekem először is a riói olimpiára való kijutás volt a célom, utána az elődöntő volt a második cél,

majd a döntő lett volna az álmom.

A rekuperációval nagyobb a gond, mint az edzőhiánnyal

– Rióban milyen volt a hangulat, hiszen várokozáson alul teljesített a román küldöttség, ugyanis mindössze egy aranyéremmel jöttek haza? – Ez így van, de ha azt nézzük, hogy az utóbbi 8 évben mennyit fektettek be anyagilag az olimpia előtti felkészülésbe, akkor minden szinten túlteljesítettünk. Egyébként Romániában nem az edzők szempontjából van a baj, hiszen vannak jól felkészült szakemberek, inkább a rekuperációval van a gond. Mintegy 10-15 kilométer úszás után következne az, ami sokat számít a sportolóknak, vagyis a rekuperáció. Nem mindegy, hogy egy edzés után a következő edzésre masszőr segítségével is fel tudok készülni, vagy az édesanyám húslevesével kell helyrejöjjek. Például Hosszú Katinkát naponta kétszer masszírozzák, minket a legjobb esetben hetente egyszer. Nem igaz, hogy nem lehetne itt, Romániában ezt anyagilag megoldani, de én a minimálbéremből ﬁzessem ezt, tudva, hogy a föderációnál erre nincsen keret?

A hazai olimpikonok ruhája gyenge minőségű volt

– Mennyire tudtál kapcso-

| Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

latot teremteni Szép Zoltánnal az olimpiai faluban, ugyanakkor mennyire látogattátok egymást? – Az akkreditációra rá van írva, hogy ki, milyen sportoló, így mi is csak azokra a versenyekre mehettünk be, amely sportágat képviseltük. Nekem szerencsém volt Szép Zolival, ugyanis voltak olyan helyek, ahová nem, de voltak olyanok is, ahová bemehettünk együtt. A páros teniszdöntőre a sajtóbejáraton osontam be mellette.

– Sajtóinformációk szerint mintegy 130 ezer eurót költött a román küldöttség felszerelésre, amik tulajdonképpen hamisítások voltak. Ez mennyire befolyásolta a román sportolók hozzáállását? – A sportoló hozzáállását nem kell befolyásolja, hogy milyen tréningben vesznek részt az olimpián. Tény, hogy mintegy 20 év úszás után az ember úgy érzi, hogy a harmadik világból jött, ami a felszerelését illeti. Az olimpia arról is szól, hogy megmutassuk magunkat a világnak, mennyire erős ország jól felkészült sportolói vagyunk, azaz, hogy mi vagyunk a legjobbak, a legügyesebbek, a legszebbek. Mi meg elmentünk Rióba egy „oroszpiacos” ruhában, amiből nagy balhé lett. Például az én nadrágom az első mosás után szétment, a színes ruhák kimosása után

kiment a színük, elnyúltak. Érdekességként említem meg, hogy a vívó lányok mesélték hazafelé a repülőn, hogy amikor adták át nekik az aranyérmeket, nem mertek meghajolni, hogy nehogy elszakadjon a tréningjük hátul is, mert elől már szakadt volt. Szerintem a tréningeket maximum 50 euróból meg lehetett volna venni, nem hiszem, hogy az összes 130 ezer euróba került...

A kosztot sem lehet dicsérni

– Az olimpikonok kosztjával kapcsolatosan minden ország olimpiai bizottságának képviselői leküldik a versenyzők kosztjait, hogy mit szeretnének ott fogyasztani? Vagy van egy óriási választék, amelyből válogatnak a sportolók? – Volt egy nagy, mintegy 300X100 m-es étkezde, ahol katasztrofális minőségű volt az étel, olyan riói módon volt elkészülve. Például a pizzalap fagyasztva volt, majd bedobták a sütőbe, megkenték paradicsomszósszal, tettek rá egy kevés sajtot, és annyi. Az étel mindennap ugyanaz volt, nem változott, nem is volt úgy elkészítve, ahogy hozzá vagyunk szokva, de mindenki azt kellett fogyassza.

– Úgy minőség, mint teljesítmény szempontjából hogyan rangsorolnád a három olimpiát, amelyeken részt vettél? – Rióban értem el a karrierem csúcsát, de a kérdésben megfogalmazott kritériumok szerint Rió volt a leggyengébb, utána London következett, majd a legjobb Peking volt.

Trandaﬁr Norbert úszóklubot üzemeltet

– Mi újság az általad üzemeltetett helyi úszóegyesülettel? – 2015 márciusában indítottuk el a Sprint Team 88 elnevezésű klub ügyintézését, így a tavaly júniustól létezik az egyesület, ahol úszást oktatunk. Igaz még kevesen, egyelőre mintegy 50 gyerek úszik nálunk két korcsoportra felosztva, de szeretnénk terjeszkedni is, ha erre lehetőségünk adódik. Mi megﬁzetjük és megteremtjük a körülményeket ahhoz, hogy minőségi oktatásban részesüljenek a gyerekek. Amíg nem készültem az olimpiára, addig én is naponta ott voltam, oktattam, de utána a klubot ráhagytam két edző jó barátomra, akik proﬁ módon |

| S PO RT |

foglalkoznak a gyerekekkel. A MOGYE uszodájában tartjuk az edzéseket, ott jelentkezzenek azon szülők, akik azt szeretnék, hogy gyerekeik proﬁ módon sajátítsák el az úszás tudományát.

– Hogy gondolod, Vásárhely kihasználta a benned rejlő potenciált? – Sajnos én Bákónak kell ússzak, ebből szerintem minden érthető. Sajnos helyileg nagyon kevés a segítség, nincsen uszoda, nincsen edző és lehetőség sem, ezért voltam rákényszerülve öt évvel korábban, hogy elmenjek. A 12 éves pályafutásom alatt sem a polgármester sem a szárnysegédje nem keresett meg, hogy kezet szorítson velem azért, hogy kijutottam valamelyik ötkarikás játékra. Abbahagyja, folytatja, vagy edző lesz?

– Hogyan tovább? Belátható még egy olimpiai szereplés? – Igazából már egy évvel korábban félig visszavonultam a sportélettől, de a közelgő riói olimpia mellett

/ 11. /

döntöttem, ezért folytattam. Fontos volt számomra, hogy saját magamnak bebizonyítsam, hogy képes vagyok jó eredményt elérni, és nem vagyok annyira öreg, mint ahogy egyesek a szövetségből állították. Úgy érzem, hogy mindent bebizonyítottam. Azt még nem tudom, hogy én mit fogok csinálni a közeljövőben, de szeretnék edzősködni is.

– Kik azok a személyek, akiknek a legtöbbet köszönsz az eddigi karriered során? – Legfőképpen a szüleimnek köszönhetek nagyon sokat, mellettük az összes edzőmnek nagyon hálás vagyok, akik a gyerekkorom óta edztek engem, ugyanakkor minden személynek, akik valamilyen módon támogattak engem. A város vezetősége néha segített, így köszönöm nekik is. Az idén a klubon belül egy szülő segítségével kaptunk három szponzort, akik támogattak, de arra kértek, hogy ne hozzuk nyilvánosságra a kilétüket. Köszönöm nekik is a segítséget... Czimbalmos Ferenc Attila

Szép Zoltán a riói olimpiára megszerzett akkreditációjával kapcsolatosan a következőket mondta el: – Ez másfél-kétéves procedúra volt, ami úgy működik, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megszabja azt, hogy hány sajtós lesz egy olimpián. Rióban 25 ezer újságíró volt (beleértve a technikai személyzetet is), ami lehet, soknak tűnik, de nem az a valóságban, hiszen amennyi sporteseményt le kellett fedni, nagyon kevés. Mivel a Marosvásárhelyi Rádió a Román Közszolgálati Rádióhoz tartozik, mondhatnám azt, hogy talán egy kicsit könnyebb helyzetben voltunk, mert általában a közszolgálati sajtóorgánumok alapból kapnak valahány sajtóakkreditációt. Bukarest is kapott ötöt, de ezt ők maguk között elosztották szét. Így a kihelyezett stúdióknak nem jutott, de a Román Közszolgálati Televízió nem rendelkezett annyi pénzzel, hogy kiküldjön annyi embert, ahány akkreditációt kapott. Így értem lobbizott a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese, a Bukaresti Rádió vezérigazgatója és a Román Televízió sportszerkesztősége. De ahhoz anyagi háttér is kellett, így támogatót kellett keresni.

Számomra a Tusnád ásványvíz ajánlott fel akkora összeget, ami fedezte a repülőjegyet, az ottani utazásokat, az élelmet – mondta el Zozó. Az olimpiai élményeiről kapcsolatosan megjegyezte:

– Ha a riói olimpiai sporteseményekről kellene egy Top 3-at felsoroljak, akkor a gondolatbeli dobogó harmadik helyére jó esélyes az a Neymar által is erősített Brazília-Honduras labdarúgómérkőzés amit, a Maracana stadionban láthattam, a második helyre tenném Usain Bolt futamait, hiszen a helyszínen követtem a férﬁ 100 méteres gyorsfutás elődöntőjét meg a döntőt is. Bolt showman, triplázott Rióban, akár Londonban és Pe-

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Mit keres itt, mama, ebben a hitvány időben? Miért nem megy inkább haza?

kingben is. Megjegyzem, hogy az atlétika mint sportág sokkal többet nyert általa, mint Usain Bolt a sportágtól, de ugyanakkor Kozák Danuta egyéni vagy páros futama is kimagasló volt számomra, és a magyar kajakosok szereplése is ezüstérmet érdemelne a dobogómon. Számomra a legemlékezetesebb és a legfontosabb az volt, hogy láthattam élőben úszni az elődöntőben a marosvásárhelyi Trandaﬁr Norbertet, akinek ﬁgyelemmel követhettem a felkészülését is. Nekem ő volt a legfontosabb Rióban, mivel marosvásárhelyi sportoló, ugyanakkor erdélyi magyar, és akinek végig követhettem a pályafutását Londontól Rióig – mondta meghatódva az ismert sportszerkesztő.

Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

Apa takarít, anya blogol? Nagyobb egyenlőség, kevesebb „hancúr”? \ 12. \

| KÁV É M ELLÉ |

Elképzelhető, hogy egy nőt örömmel tölt el, ha párja főz, mos vagy takarít, de vajon mennyire kívánatos egy házitündér férfi? A női magazinok állítása szerint nagyonis! Más kérdés, hogy ezek a cikkek mennyire állnak összhangban a valós élettel. „Férfiak, ha több szexet akartok, mosogassatok többet!” – csak egy közhelyes cím a sok közül, amely azt igazolja, hogy a legvonzóbb dolog, amit egy férfi a nőért tehet, hogy mondjuk ő mosogat. Sheryl Sandberg, a Facebook ügyvezető igazgatója Dobd be magad! című önéletrajzában szintén kijelenti: nincs szexisebb annál, mint amikor a férfi kiveszi a részét a házimunkából.

Nagyobb egyenlőség, kevesebb szex?

Azok a párok, ahol a férfi gyakran végez olyan házimunkát, amelyet jellemzően nők végeznek, ritkábban szeretkeznek. Azok a párok viszont, ahol a férfi a hagyományos férfiasnak minősülő házimunkát végzi, lenyírja a füvet, befizeti a számlákat, szerelőhöz viszi a kocsit, gyakoribb házaséletről számolnak be. Állítja a kutatás, amely 4500 heteroszexuális reprezentatív

minta áttanulmányozása után derült ki, és amely egyszerre vizsgálta a párok elégedettségét a házasságukkal kapcsolatosan, a szexuális életük gyakoriságát, illetve a házimunkák páron belüli megosztását.

eltakarítás, autójavítás, fűnyírás), 70 százalékkal többször éltek házaséletet, mint azokban, ahol a nő látja el a ház körüli férﬁas teendőket. De honnan ez a mítosz?

Segítsen, de férﬁként tegye!

„A párok szexuális életét egy sor nemileg meghatározott utasítás szabályozza”- állítja a tanulmány. Eszerint hiába szeretik a nők, ha a párjuk porszívózik vagy főz, ha tudatalattijuk más véleményen van. Azok a házaspárok, ahol a nők végezték a tipikusan női házimunkát (takarítás, főzés, bevásárlás), 1,6-szor többet szeretkeztek havonta, mint azok, ahol a férfiak tettek eleget a hagyományos női feladatoknak. Azokban a házasságokban pedig, ahol a férfiak kivették a részüket a munkából, de megmaradtak a tipikusan férfiasnak tekintett feladatoknál (hó-

Valószínűleg azokból a kutatásokból, amelyek csupán az elvégzett házimunka mennyiségére koncentráltak, és nem vették figyelembe azt, hogy a pár hogyan osztja meg a házimunkát egymás között. Nem mindegy, hogyan segít! Úgy tűnik, az autó megjavítása, a fűnyírás vagy a hóeltakarítás jobban felizgatja a nőt, mint amikor a férfi vasal vagy port töröl. A kutatók szerint a nemek közti különbség kifejezése növeli a szexuális vágyat és kívánatosságot. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet: azok a férfiak, akik egyáltalán nem veszik ki a részüket a ház körüli munkából, csak feszültséget és konfliktust szítanak a kapcsolatban. Másrészt pedig, ami leginkább jót tenne a házaspár romantikus életében, sok esetben megvalósíthatatlan a való életében, ahol a feleségek többségének ugyanúgy főállása van, mint a férjnek. Mindenesetre a nagyobb egyenlőségre törekvő párok is élhetnek boldog kapcsolatban.

A hozzáállás számít, nem a feladat!

Legtöbb nő bizonyára ismer, sőt talán randizott is olyan sráccal, aki önmagát

Ha egy nő szívesen ver be szöget, akkor tegye, a gond csak akkor van, ha ezt kényszerből teszi. Vagy ha a férﬁ nem azért marad otthon a gyerekkel, mert erre

Az alfa nők státuszszimbóluma: a főállású apa?

Tükörtrükk: hány kislány látható a képen?

Egy svájci Instagram-felhasználó kisebb rejtvénnyel kombinálta egyik fotóját. A tükör előtt csinos ruhában feszítő kislányokat fotózott le, és megkérdezte a felhasználókat, hányan is vannak a képen. Ön szerint? A kommentelők mindenféle választ küldtek, volt, aki kettő, volt, aki négy vagy ennél több lánykát számolt össze képen. Mások a tükörképek közötti apró különbségeket keresték a

megoldáshoz, például azt, kinek a karján van körkötő, és kiéről hiányzik. Pedig a válasz ennél jóval egyszerűbb, bár tényleg ﬁgyelmesen meg kell nézni a képet. A választ maga a felhasználó árult el, egy kommentben. A lányokat a Zara egyik svájci üzletében fotózták le, egy testvérpárról van szó, rajtuk kívül más nem volt a tükör előtt. Forrás: hvg.hu

| Központ hetilap | 2016 / 35. | szeptember 1–7. |

mindig úgy jellemezte, mint az „örök agglegény”, akinek meggyőződése volt, hogy soha nem fog megnősülni, és pláne nem lesznek gyerekei. Élte a szingli életét: focizni és sörözni járt a haverokkal, jobbnál jobb nőkkel randizott, de nem alakult ki senkivel tartós kapcsolata, a legmélyebb érzelmi elkötelezettség a kedvenc csapatához fűzte. Aztán találkozott valakivel, az első randin beleesett hajdani feleségébe, feleségül vette, az első gyerek után feladta karrierjét és főállású apa lett.

vágyik, hanem mert nincs más választása. Nem a munka számít, hanem a hozzá fűződő mentális viszony, hogy mit gondol az illető az adott munkáról. Ha úgy érezzük, hogy egy feladat akaratunkon kívül hárul ránk, ha külső nyomás hatására végezzük, azt megérzi a kapcsolatunk. Ha a férﬁ gyereket pelenkáz, azt másként teszi, mint egy nő. Máshogy áll a kezében a csecsemő, és ezt a gyerek is megérzi. Az anyja kezében inkább relaxált állapotban van, az apáéban pedig arra számít, hogy most jön a játék, a móka ideje. Gond akkor van, ha a nő anyahelyettest akar faragni és rászól: „Hogyan tartod azt a gyereket?”. Az apa apamódra, míg az anya anyamódra neveli, a nemek ugyanis nem kicselezhetőek a világból. Timár Tímea