Központ hetilap 2016/32 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 32. szám // 2016. augusztus 11–17. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

Meseszép, újragondolt bútorok vásárhelyi lányok kezei alól 5. old. //

TÁRSADALO M

3. old. //

V ÉLEM ÉN Y

Az idő nem nekünk dolgozik

Azt egyetlen józan paraszti ésszel gondolkodó választópolgár sem tagadhatja, hogy az erdélyi magyar politikai osztály megújulásra szorul. Állításom melletti érvként elég, ha arra a jobb ügyhöz illő következetességre utalok, amellyel a rendszerváltás óta eltelt bő negyed évszázad alatt választottjaink az autonómiaküzdelmet elszabotálták. A jóra való restség a legkevesebb, amivel képünk viselőit vádolhatjuk. Az autonómia ügye mellett, van még néhány tehertétel az RMDSZ listáján, mint például az anyanyelvi oktatás – igen, az óvodától az egyetemig terjedő önálló állami oktatási rendszer –, vagy Székelyföld elmulasztott gazdasági fellendítése, ami túlélésünket veszélyeztető, súlyos demográﬁai következményekkel járt és járhat a jövőben.

4. old. //

V ÉLEM ÉN Y

Bárki lehet RMDSZ-es képviselővagy szenátorjelölt!

Az elmúlt években igen divatossá vált a „csináld magad”mozgalom, ami az ékszerkészítéstől a lakberendezési tárgyakig is terjed. Bár az internet tele van ötletekkel, egy-egy mutatós darab elkészítéséhez nem elég a festék és az ecset. Ide tehetség kell. Ez a plusz faktor megvan abban a négy vásárhelyi lányban, akik a Vinterio nevet viselő, kreatív bútorfelújító hobbivállalkozásba kezdtek. Bardosán Sheila Tímea 25 éves ötletgazdát kérdeztük, aki képzőművészetet tanult az iskolában, és minden nyara kézműves, népi bútorfestő-hagyományőrző táborokkal telt. Sheila gyerekkora óta elutasítja a tömegízlés minden formáját, és az egyenruhát is világéletében utálta…

Egy hónap áll azon RMDSZ-tagok rendelkezésére, akik képviselők vagy szenátorok szeretnének lenni, hogy benyújtsák jelentkezési iratcsomójukat, miután a Területi Állandó Tanács (TÁT) a múlt héten elfogadta a jelöltállításra vonatkozó ütemtervet, és kijelölte az időpontokat. A jelölési iratokat szeptember 12-ig fogadják, a rangsoroló ülés szeptember 19-én lesz.

6-7. old. //

11. old. //

ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K

8. old. //

KU LT Ú RA

S PO RT

Egy újabb kastély pusztulása a végéhez közeledik…

Híres ﬁlmrendezők: Susanne Bier

Új otthonban a Helios dartsklub

Alvincről tudni kell, hogy szász hospesek alapították. A XIII. századtól a marosi sóút átkelőhelye volt, vámmal. 1300-ban ferencesek építettek itt templomot. Az alvinci református templomtól néhány száz méterre, a Maros és a Pián patak összefolyásánál emelkedő kisebb magaslaton a reneszánsz stílusban épült.

A skandináv filmművészet egyik kimagasló alkotója Susanne Bier, aki már korábbi filmjeiben (a 90-es években) is megvillantotta tehetségét. Az ezredforduló után azonban valósággal berobbant a sikeres európai filmkészítők közé. A „sikeres” szó talán nem is fedi a valóságot.

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Augusztus 11. Augusztus 12. Augusztus 13. Augusztus 14. Augusztus 15. Augusztus 16. Augusztus 17.

HOROSZKÓP

Felhők és fények IX. Felhők és fények IX. címmel nyílt kiállítás Illényi Tamara festőművész és B. Laborcz Flóra ötvös-szobrászművész munkáiból a Komáromi Limes galériában. A művészek Magyarországon több galériában és Strassbourgban, múlt évben pedig szintén Felvidéken, Dunaszerdahelyen rendeztek e címmel kiállítást. A Limes galéria az egykori helyőrségi templom műemléképülete Komáromnak, a Duna túloldalán lévő részén. Ebben a sajátos környezetben állította ki Illényi Tamara selyemakvarelljeit és nagyméretű olajképeit, melyeken a ﬁguratív elemeket sajátos atmoszférajátékon keresztül láttatja, B. Laborcz Flóra pedig esőfelhő inspirálta térdeplő formasorozatát, Időspirál kompozícióit, magyar címermotívumokat feldolgozó bronz, alumínium-, valamint faplasztikákat és érmeket. Megnyitójában a műtörténész kiemelte, hogy a Felvidéken a festőművész Szent István palástja, a Szent Korona című festményei és az ötvös-szobrász Szent István szobra, valamint Gizella királynő című plasztikája a közelgő augusztus 20-hoz kapcsolódva a művészeti alkotások révén a nemzeti összetartozást is erősítik. Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

A tárlat augusztus 28-ig tekinthető meg. Szejkefürdői unitárius találkozó A Magyar Unitárius Egyház 18. alkalommal szervezi meg a szejkefürdői unitárius találkozót, amelyre augusztus 13-án, szombaton 11 órától kerül sor. A rendezvényt Kedei Mózes, a házigazda székelyudvarhelyi belvárosi egyházközség lelkésze és Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke nyitja meg, az istentiszteleten Szabó Előd ürmösi lelkész hirdet igét. Megkoszorúzzák Orbán Balázs sírját, ahol Kilyén Ilka színművész előadását hallgathatják meg. Fellépnek a szentgericei, a szabédi táncosok, továbbá a jobbágyfalvi férﬁkórus és a szabédi kórus. Dr. Furu Árpád a Marosi Egyházkör műemlék templomairól, míg Nemes Gyula a nagyernyei Kelemen családról tart előadást. Kaland7

Az Outward Bound egyhetes kalandtábort szervez a nyári vakációban, augusztus 21-27. között, 14-18 év közötti gyerekeknek. A program tevékenységei: sziklamászás, tutajépítés,

interaktív játékok és gyakorlatok, tájékozódás iránytű és térkép segítségével, hegyi túrák, kenuexpedíció, kötélkerti tevékenységek. A programot szakképzett oktatók vezetik, élménypedagógiai módszerek alkalmazásával. A Kaland7-en a szellemi és ﬁzikai határokat tágíthatják a résztvevők olyan tevékenységek által, amelyek az önbizalmat, a másokba vetett bizalmat és a szociális készségeket fejlesztik. Érdeklődni és iratkozni augusztus 15-ig az info@outwardbound.ro címen vagy a 0265/250939/0365/407-673-as telefonszámokon lehet. Louder – hangosabban – képzőművészeti kiállítás

Ezzel a címmel nyílt festészeti tárlat a marosvásárhelyi K’Arte Egyesület gondozásában a civil szervezet Marosvásárhely, George Enescu u. 2. szám alatti kiállítótermében. A megyei tanács és a polgármesteri hivatal által támogatott tárlat kiállítói: Kentelki Gábor, Siklódi Fruzsina és Vajda Boróka, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum tizenegyedik osztályt végzett képzőművész szakos diákjai, Cabuz Annamária tanítványai. A kiállítás augusztusban délelőttönként látogatható.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

| Zsuzsanna, Tiborc Klára, Hilda, Larina Ipoly, Gerda, János Marcell, Atanáz, Atanázia Mária, Alfréd Ábrahám, István, Szeréna Jácint, Hetény, Emiliána

KOS: A hét során vibrál a tetterőtől, az újabb és újabb ötletektől, melyek később kivitelezhetők is lesznek. Ezen a héten a legjobban a kiadásaira kell ügyelnie! BIKA: Az elmúlt időszakban több esetben is stresszhelyzetekkel kellett szembesülnie. A héten fokozottan legyen óvatos a kommunikáció terén, a közlekedésben és iratokkal kapcsolatban. IKREK: A héten érdemes lenne beiktatnia valamilyen szabadtéri tevékenységet, amiből akár rendszeres programot is csinálhat. A tiszta levegőn való tartózkodás megnöveli a koncentrálóképességét, csökkenti a fáradékonyságát és növeli a vitális erőnlétét. RÁK: Ez egy olyan időszak, amikor a körülmények inkább a szakmai és a személyes ismeretségei bővítését segítik. Több olyan találkozó is szóba jöhet, melyek során több és hasznos ismeretségekre is szert tehet. OROSZLÁN: Hallgassa ﬁgyelmesen a környezetében lévők beszélgetéseit a hét során! Valami nagyon fontos információ fog elhangzani, amit már régóta várt és talán már meg is feledkezett róla. SZŰZ: Óvakodjon attól, hogy provokálják! Hiszen ez hajlamossá teheti kisebb hisztikre, ami kínos lehet önnek. A hét vége felé, egy pár napra kifejezetten frusztráló és korlátozó hatásokat észlelhet, amelyek nagyon igénybe vehetik a türelmét. MÉRLEG: Valaki a barátai vagy az ismerősei közül kellemes meglepetést tartogat önnek. Mindenképpen valami látványos dolog lesz ez, ami nagy örömet fog okozni. SKORPIÓ: Ezen a héten nyugodtan tervezzen programokat a szabadidejére! Így jut ideje azokra a tervekre is, melyeket megígért magának. Egy kis mozgás is jól jönne. NYILAS: Anyagi vonatkozásban nem áll a legkiválóbb szinten ebben az időszakban, de ez a hét több esetben is kiemelkedő lehetőségeket kínál. Lehetséges, hogy egy nagyobb összeget is kiad a kezéből. BAK: Végre készen áll elengedni azokat a múltbeli és jelenlegi dolgokat, melyek eddig mérhetetlen akadályokat gördítettek az útjába. Azokat az értékeket persze, amelyek meghatározóak, továbbviszi magával. VÍZÖNTŐ: Ez a hét az ön számára tele van váratlan fordulatokkal és meglepetésekkel. Ismeretségi körében feltűnhet egy régi arc, akivel nézeteltérése támadhat. HALAK: Ezen a héten gördülékenyebben mennek a dolgai, mint egyébként szoktak. Így bátran tervezhet. Több szabadságra, és szabad mozgásra vágyik, jól jönne egy kis lazítás. Jól szervezett időgazdálkodással megvalósíthatja, hogy minden fronton elégedett legyen. |

Teleki Domokos. Egy ifjú magyar nemes utazásai

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

Októberig látogatható a marosvásárhelyi Teleki Tékában a Teleki Domokos életútját és utazásait bemutató időszakos kiállítás. Teleki Domokos (1773– 1798) rövid élete ellenére számottevő szellemi örökséget hagyott az utókorra. Ennek nagy részét a tékában őrzik.

A marosvásárhelyi Teleki Tékába látogatók, a Teleki Domokos életútját bemutató kiállításnak helyet adó terembe lépve, hét tárlóval és hét illusztrációs pannóval találják szemben magukat. A kiállítás kurátora Petelei Klára, a könyvtár munkatársa. A graﬁkai és a látványrész Marton Krisztinának köszönhető. A kiállított pannók Teleki Domokos életútját, felkészülésének éveit, ásványgyűjteményét és a négy utazását mutatják be. A tárlókba használt és saját könyvei, kéziratai, ásvány- és növénygyűjteményei kerültek közszemlére.

Méltó helye van az erdélyi természettudományok történetében

Teleki Domokos 1773. szeptember 5-én született Sáromberkén a tékaalapító Teleki Sámuel gróf és Bethlen Zsuzsanna gyermekeként. Neve elsősorban utazóként, útleíróként, mineralógusként és táblabírósági ülnökként ismert. A családi háznál kezdte meg tanulmányait, majd a marosvásárhelyi református kollégium diákja lett. 1788 és 1793 közt bécsi egyetemen tanult természettudományokat, ókori történelmet, filozófiát, logikát, esztétikát, filológiát, numizmatikát, államtudományt és jogot. Rövid udvari szolgálat után négy utazást hajtott végre, amelyek után Bécsben 1796-ban kiadta úti jegyzeteit. Ásványtani érdeklődése vezette a jénai természetvizsgáló társaság meglátogatására, amelynek tiszteletbeli tagja lett. 1798 januárjában a frissen alapított |

jénai mineralógiai társaság első elnökévé választotta. A korai halál meggátolta tudományos élete kibontakozását, azonban a tékában őrzött szellemi hagyaték alapján méltó helye van az erdélyi természettudományok történetében – olvasható az első pannón. Teleki Domokos mineralógia iránti érdeklődése az értékes gyűjteményben csúcsosodik ki. Útinaplójában is számos utalást találunk az ásványlelőhelyekre vonatkozóan, például a felvidéki Cservenicán opálokat gyűjtött, majd később Márkusfalva környékén felﬁgyelt az utat szegélyező hegy „zöld és elegyes színű” márványaira. A barlangok, bányák, ásványvizes lelőhelyek és mofetták látogatásakor is beszámolt az altalaj kincseiről, azok felhasználásáról. A kiállítás létrehozói

két tárlóban helyezték el az ásványgyűjtemény egy részét. A kvarc, achát, almadin, magnetit, topáz, ezüstérc, aranyérc, opál és egyéb ásványi darabok ﬁgyelmes végignézése maradandó élmény az érdeklődő látogatók számára. „A vásárhelyi r. kollégium érdemes tudós tanítókkal dicsekedhetik”

Négy utazásának leírása fontos kordokumentumként maradt meg az utókor számára. Második utazása alkalmával a Székelyföld egy részét járta be. Ezúttal a következőket jegyzi Marosvásárhelyről: „Nem lehet szép városnak mondani, azonban sok nagy és derék épületekkel bír. A vásárhelyi r. kollégium esméretes, jó karban helyheztetett és érdemes tudós tanítókkal di-

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT

Az idő nem nekünk dolgozik Azt egyetlen józan paraszti ésszel gondolkodó választópolgár sem tagadhatja, hogy az erdélyi magyar politikai osztály megújulásra szorul. Állításom melletti érvként elég, ha arra a jobb ügyhöz illő következeSzentgyörgyi László tességre utalok, amellyel a rendszerváltás óta eltelt bő negyed évszázad alatt választottjaink az autonómiaküzdelmet elszabotálták. A jóra való restség a legkevesebb, amivel képünk viselőit vádolhatjuk. Az autonómia ügye mellett, van még néhány tehertétel az RMDSZ listáján, mint például az anyanyelvi oktatás – igen, az óvodától az egyetemig terjedő önálló állami oktatási rendszer –, vagy Székelyföld elmulasztott gazdasági fellendítése, ami túlélésünket veszélyeztető, súlyos demográfiai következményekkel járt és járhat a jövőben. Négy esztendővel korábban, az akkori választási kampány alatt, őskövületeknek merészeltem nevezni azokat az RMDSZ-es törvényhozókat, akik a rendszerváltás óta folyamatosan ott üldögélnek a parlamenti bársonyszékekben. Megjegyzem: jó pénzért. Ha csak az „üldögélés” lenne a legnagyobb bűnük, de szavazataikkal tevőlegesen is ártottak – méghozzá folyamatosan! – a választóiknak. Meg is kaptam a magamét állítólagos szemtelenségemért… Újabb négy esztendő – számukra újabb jól fizető mandátum, ami után szép kis nyugdíjpótlék jár – elteltével ma már elkerülhetetlen a generációváltás a politikai érdekképviseletben is. Ezt némely helyeken maguk az érintettek is felismerték, csakhogy ugyanők mintha az utódlásról is jó előre gondoskodtak volna… Legalábbis az ilyen irányú szándék megvan bennük. A kérdés: sikerülhet-e nekik? Pontosabban: sikerült-e annyira maguk alá gyűrniük a „szövetséget”, annyira felszámolniuk a belső pártdemokráciát, hogy ezt megtehessék? Az előjelek nem túl biztatóak. Kinek-kinek tudomása lehet közvetlen környezetéből hasonló próbálkozásokról, amikor a visszavonuló saját fiát, de legkevesebb, fedjen ez bármit is: mentoráltját, klientúrájának tagját próbálja helyzetbe hozni, törvényhozói tisztségbe juttatni. Nyilván azzal a hátsó szándékkal, hogy bábjai kedve szerinti mozgatásával megőrizze befolyását. Hogy ez színtiszta kontraszelekció, magyarán: gazemberség, az látszólag senkit sem zavar… Mindezek ismeretében kimondható: az erdélyi magyar politikai osztály megérett a lecserélésre. Nem holnap, nem holnapután – ma van, lenne szükség erre. Mert újabb – politikai semmittevéssel, legjobb esetben pótcselekvéssel eltölthető – negyedszázadunk már nincs. Az idő nem nekünk dolgozik. csekedhetik, válogatott és számos könyvekből álló bibliotékáját is méltán említhetem. (…)" „Jól sikerült, nagyszámú látogatóval megáldott kiállítás. Főleg az idevalók tekintik meg, ez azzal magyarázható, hogy a külföldiek szervezett látogatások alkalmával inkább csak az állandó tárlatokat nézik meg. De aki egyszer megnézte ezt a kiállítást, nem mondja azt, hogy kár volt ide bejönni. Teleki Domokosnak, a tékaalapító legnagyobb – felnőtt kort megért – fiának

szinte a teljes szellemi hagyatéka megmaradt, így szerencsés helyzetben vagyunk. 25 év alatt sokat bizonyított. Neki köszönhető például az első magyar nyelven, magyar író által írt magyar tájakat bemutató útleírás is, 1796-ból. Maradt továbbá egy értékes ásványgyűjteménye, herbáriuma, gyermekkori jegyzetei és mindennemű – főleg közigazgatási – írásai. Ezeken kívül egy színmű is” – mondta el lapunknak Petelei Klára, a kiállítás kurátora. Nemes Gyula

Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

\ 4. \

Horváth István, a falu költője Emlékünnepély Magyarózdon

„Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni. / Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!” hangzik el Horváth István költő közismert Tornyot raktam című versének soraiban, akinek a hétvégén, augusztus 6-án szülőfalujában emlékünnepségre került sor, a Horváth István Alapítvány és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében. A „világ végére” utaztunk el a hétvégén a Maros és a Kis-Küküllő vízválasztó hegyei között, az országúttól távol rejtőző Magyarózdra, ahol a falu híres szülöttjére, Horváth Istvánra emlékeztünk, felelevenítve életét és munkásságát.

Nehéz sors, tragikus vég Magyarózd szülöttje, az erdélyi költészet egyik klasszikusa, a népi költészet képviselője 1909-ben látta meg a napvilágot, élete azonban 68 esztendős korában tragikus körülmények között véget ért, amikor fényes nappal elgázolták az úttesten. Tudásszomja hatalmas volt, hat elemivel, autodidaktaként, maga mögött hagyva szülőfaluját szakadt ki a poétai mezőkre. Egész élete alatt szeretett volna kiemelkedni a paraszti sorból, és megmutatni azt a hatalmas erőt, amit a parasztság képviselt, erről írja: „A mezőgazdaság korszerűvé fejlesztésével, a parasztság megszervezésével és értékeinek elismerésével a föld visszakapná értékét, a paraszt öntudatát és büszkeségét, s még a városi munkássá lett paraszt is sok esetben visszafordulna a falusi élet száz meg száz természeti szépséggel körülvevő s a városinál kötetlenebb szabadságot adó világához.”

Akik tiszteletüket tették... Az ünnepségre a helyi református templomban került sor, ahol Ötvös József marosvásárhelyi vártemplomi lelkész hirdetett igét. A tiszteletes beszédében kifejtette, hogy az írónak mekkora szerepe volt abban, hogy a falu ismertté váljon.

Akárcsak Márton Áron római katolikus püspök és Kurkó Gyárfás romániai magyar regényíró és politikus, akik ismerté tették a Hargita megyében található Csíkszentdomokost azzal, hogy „útnak indultak”, úgy tette ezt Horváth István is, kilépve a nagyvilágba. Ezen személyek tragikus élete szorosan összefonódik, hívta fel a ﬁgyelmet a hasonlatra a tiszteletes. Ezt követően Márkus Béla magyar irodalomtörténész és kritikus tartott beszédet a Magyarózdi torony alatt címmel, aki felelevenítette többet között a régi kihalt és mókás hagyományokat, amelyeknek túlnyomó többségük már feledésbe merült. Fekete Vince költő és szerkesztő Horváth István címmel tartott előadást, majd Dávid Gyula irodalomtörténész gondolatait továbbította lánya, felidézve Horváth Istvánról őrzött emlékeit. Akinek mindez köszönhető

- Horváth Arany azzal, hogy létrehozta az emlékházat, lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az emberek megismerjék a múltat, erőt merítsenek a jelen nehézségeinek leküzdéséhez, egy biztosabb jövő meg -

| Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

teremtéséhez, hozzájárulva az erdélyi ﬁatalok szülőföldön való megmaradásához és boldogulásához - hangzott el Csomós Attilának, az RMGE MAROS elnökének beszédében, aki bár nem tudott jelen lenni az eseményen, de a meghívásnak eleget téve tolmácsolta üdvözletét és néhány gondolatot. Az egyesület már 2003ban is foglalkozott az író munkásságával, valójában egyazon kérdésre keresik a választ, illetve azon ügyködnek, hogy ernyőszervezetként érdekképviseletet és érdekvédelmet biztosítsanak a tagoknak, hogy segítséget nyújtsanak a termelés növeléséhez, a falusi életkörülmények megváltoztatásához, a falu és város között meglévő különbségek eltörléséhez, elfogadható életszínvonal biztosításához. Ezek azok a célok, elképzelések, amelyek tükrözik mindazt, amiért Horváth István küzdött, amiket megírt alkotásaiban. T. T.

| TÁRSADALO M |

Bárki lehet RMDSZ-es képviselő- vagy szenátorjelölt! Egy hónap áll azon RMDSZ-tagok rendelkezésére, akik képviselők vagy szenátorok szeretnének lenni, hogy benyújtsák jelentkezési iratcsomójukat, miután a Területi Állandó Tanács (TÁT) a múlt héten elfogadta a jelöltállításra vonatkozó ütemtervet, és kijelölte az időpontokat. A jelölési iratokat szeptember 12-ig fogadják, a rangsoroló ülés szeptember 19-én lesz. Utóbbit a megyei Területi Képviselő Tanács (TKT) tagjai, a Szövetség színeiben mandátumot nyert polgármesterek és alpolgármesterek, a megyei RMDSZ kerületi szervezeteinek elnökei, a marosvásárhelyi RMDSZ körzeti elnökei, valamint a megyei és marosvásárhelyi önkormányzati képviselői alkotják, illetve a Nőszervezet és az Ifjúsági Egyeztető Tanács további öt-öt képviselője. Pontosítás: akárki azért mégse lehet képviselő- vagy szenátorjelölt, amint a fentiekből is látszik, hiszen RMDSZtag kell legyen, ami logikus is. Az nem derül ki, hogy mióta, de elég nagy pofátlanság lenne úgy beállítani az RMDSZ-hez a jelentkezési iratcsomóval, hogy: „szeretnék RMDSZ-es képviselőjelölt/szenátorjelölt lenni, ja, és egyúttal beiratkozni az RMDSZ-be”. Illetve, akadnak további feltételek is: az SZKT szabályzatának értelmében ama RMDSZ-tag lehet jelölt, akit a tisztségre az illető megye területén működő valamely helyi szervezet, a platformok, a Magyar Ifjúsági Értekezlet megyei szervezete, az RMDSZ Nőszervezetének megyei testülete vagy valamely társult szervezet jelöl. Ugyanakkor, ha olyan pechesek vagyunk, hogy a felsorolt testületek közül egyik se áll mellénk/mögénk, még akkor sincs minden veszve: ez esetben a TÁT határozatának megfelelően a jelölési pályázatunkhoz mellékelünk 1500 támogató aláírást, és meg vagyunk élve. (Arra nem térnek ki, hogy a támogató nénik-bácsik is RMDSZ-tagok kell-e legyenek, ezért ezt jobb előre tisztázni, nehogy egy ilyen apróságon csússzunk el.) Továbbá, a szabályzat előírja azt is, hogy egy személy csak egy tisztségre pályázhat, vagyis nem indulhat szimultán képviselő- és szenátorjelöltként is. Ez egy igen fontos amendamentum, különben sokan dupla jelöltként indulnának, biztos, ami biztos alapon. De utóvégre miért ne lehetne egy személy képviselő és szenátor is egyszerre? Annyi érdeket simán tudna képviselni egy olyan illető, aki tényleg érdekképviselni menne Bukarestbe, egyedül, amennyit eddig egy találomra kiválasztott RMDSZ-es képviselő és szenátor képviselt, együtt. A rangsoroló ülés előtt máris tudni, kik azok, akik mindenképp szeretnének felkerülni a listára, mivelhogy már be is jelentették indulhatnékjukat: a megyeitanácsos-nőszervezetes Csép Andrea, a megyeitanácselnökjobbkéz Kozma Mónika, valamint Vass Levente. Persze, tudjuk, az ácsing még édeskevés; például Vass Levente 2012-ben polgármesterjelölt szeretett volna lenni, azaz szinte lett is, csak az utolsó pillanatban félrepöckölték. Okosan, jogosan. Közben Hamar Alpár Benjámin, a December 21. Marosvásárhely Mártírváros szervezet elnöke is bejelentette, hogy megpályázza a Maros megyét megillető parlamenti képviselői helyek egyikét, a marosszentkirályi RMDSZ támogatásával. „Azért vállalom el a megmérettetést, mert barátaim, ismerőseim bíztattak, s mert úgy érzem, hogy tenni tudok még a magyarságért” – mondta. Továbbá, Balogh József extanácsos is kamingautolt fészbukján a minap, hogy szenátori(!) mandátumához kér politikai támogatást. „Kérjetek és adatik néktek”. Vagy nem. A Maros megyeieket három képviselői és egy szenátori hely illeti meg. Helyesbítés: a Maros megyeieket egyelőre három képviselői hely illeti meg – jelentkezési szempontból. Mert amíg Markó Béla nem jelenti be, hogy nem pályázza meg, kitudjahányadjára, a szenátori széket, addig kár is jelentkezni szenátorjelöltnek; félre van téve neki ama hely, mint az alimentárában anno a milicistafeleségnek a húsz deka szalámi. Tehát, „kedves marosvásárhelyiek”, csolánra fel! Molnár Tibor |

| KULTÚRA |

/ 5. /

Meseszép, újragondolt bútorok vásárhelyi lányok kezei alól

– Hogyan született az ötlet, hogy régi bútorok felújításával foglalkozzatok, illetve kik alkotják a csapatot? – Olyan közegben nőttem fel, ahol fontos volt az esztétikum és az egyedi környezet, ebből kifolyólag mindig gyűlöltem az egyenruhákat és a tömegízlés minden formáját. A vásárhelyi Művészeti Gimnáziumban végeztem képzőművészet szakirányon, egyértelműen vizuális típus vagyok. Jómagam három éve foglalkozom bútorok felújításával. Tavaly nyáron egy kedves barátnőm, Takács Adrienn megkért, hogy segítsek neki egy komód renoválásában. Ahogy szerveztük a hétvégi programot, csatlakozott még két közös barátnő – Radu Tímea és Püspöki Adél –, kiderült, hogy nekik is van porosodó, „tűzifának való” bútorcsodájuk a padláson. Este, mikor egy-egy pohár bor mellett gyönyörködtünk a száradó bútorainkban, elkezdtünk ötletelni, hogy ki milyen értéket adhatna hozzá egy ilyen vállalkozáshoz. Ekkor döbbentünk rá, hogy a bútorfestés lehet végtelenül egyszerű és szórakoztató foglalatosság, főleg ha csapatban csináljuk. Egyébként mi négyen vágtunk bele a projektbe, így van turisztikai bloggerünk, dizájnerünk, jogászunk és képzőművészünk, egyszóval elég színes a társaság. Jelenleg egy prezentációs weboldalon dolgozunk, de természetesen vannak egyéni projektjeink is. Úgy érzem, mindenki megtalálja benne a saját stílusát, kreativitásra sarkalljuk egymást egy-egy ötlet kivitelezésében. – Ki képezi a célközönségeteket, illetve kik azok, akik felkeresnek titeket bútorfelújítással? – Úgy fogalmaznék, hogy olyan személyek, akik a miénkhez hasonló értékrend-

del bírnak, akik nem elégednek meg egy-egy bútor „alaptulajdonságaival”, hogy legyen például kényelmes, díszes, vagy fényűző, rusztikus, szeszélyesen különleges, vagy akár szigorúan funkcionális, széles, keskeny, puha, kemény, ruganyos vagy elegáns. Ezek a személyek szeretik, ha mindezek mellett érzelmi értéke is van az életterükben elhelyezett daraboknak. – Mi motiválhatja az efféle bútorok iránti igényt? – Az embernek mélyről jövő igénye, hogy élettere legyen olyan, amelyben a tárgyak a sajátjai, a szó minden értelmében. Számomra is fontos, hogy az emlékeim tárgyi mivoltukban is jelen legyenek. Be- és átrendezzük, megszokjuk szűkebb környezetünket, azaz a személy és környezete egymáshoz idomul. Az otthonhoz való kötődés egyik alapja: hogy a mikrokörnyezetünkben fel tudjuk halmozni és tárolni legkedvesebb tárgyainkat. Úgy vélem, erre egyre nagyobb az igény.

– Marosvásárhelyen, Erdélyben milyen piaca van a vállalkozásotoknak? – Számunkra a siker nem pénzben és négyzetméterben mérhető, hanem élményekben és hozzáadott értékekben. Az is előfordult már, hogy ismeretlen személyek szólítottak le az utcán vagy egy konferencián, hogy milyen jó dolog, amit csinálunk, és nekik is megvan még a nagyi régi hintaszéke, és milyen jó lenne újragondolni azt. Vagy rég nem látott ismerősök küldik a fotókat a Vinterio hatására felújított bútorokról. Azt hiszem, a siker abban mérhető, hogy mennyire inspirálunk másokat hasonló tevékenységre, az újrahasznosítás iránti igényt miként tudjunk éltetni.

– Van-e saját, felismerhető stílusod, vagy inkább a meg-

Balról jobbra: Takács Adrienn, Radu Tímea, Püspöki Adél, Bardosán Sheila Tímea

rendelő által választott stílust, mintákat alkalmazod? – Az újrahasznosított és újragondolt bútorok komponálása apró puzzle-darabkákból tevődik össze bennem, hiszen minden pontban találkozik az értékrendemmel: kicsit hasznos, kicsit szép, kicsit egyedi, s talán kicsit divatos is. Mindenhonnan csipegetek, szeretem megtalálni a megrendelő és a saját stílusom közötti átmenetet. Ugyanakkor igyekszünk szembemenni a tömeggyártással, és újra előtérbe helyezni a kézzel készített bútorok szeretetét. Én személy szerint nagyon kedvelem a gyerekbútorokat, Adrienn a tenger és természet által inspirált darabokat, Tímea a színes „limonádé” árnyalatokat preferálja, Adél viszont a minimalista stílusra esküszik.

– Mi a célja a Vinterionak? Van-e ebben társadalmi felelősségvállalás is, ami arra ösztönzi az embereket, hogy újrahasznosítsák régi bútoraikat, vagy éppenséggel egyediségre nevel? – Hiszünk abban, hogy az antik és vintage bútorok új esztétikai esélyt adnak a mai, modern enteriőrök sikeréhez. A továbbhasznosítás ezen formájával a tárgyaknak hozzáadott, megnövekedett értéke lesz, mely szerintem napjainkban nagyon fontos szem-

pont a tárgy- és téralkotásban. A már említett érzelmi érték elhanyagolhatatlan: talán ezért is ragaszkodom a nagymamám által használt régi bútorokhoz, a tükörhöz, amelyet még dédnagymamám kapott, édesanyám gyerekkori íróasztalából átalakított kis szekrényhez, vagy a nagy, színes díszpárnákhoz. Nem pusztán használati tárgyak, dísz-

ek, hanem emlékek is egyben, melyek a múlt kedves darabjait, vagy egy-egy családtag, barát keze nyomát őrzik. Nekem ezek adják azt az érzést kedvenc fotelemba kucorodva, hogy minden pillanatban velem vannak, szeretettel töltve meg életem egyik legfontosabb helyszínét, az otthonomat. Pál Piroska

Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

\ 6. \

Egy újabb kastély pusztulása a végéhez közeledik… (befejező rész)

Alvincről tudni kell, hogy szász hospesek alapították. A XIII. századtól a marosi sóút átkelőhelye volt, vámmal. 1300-ban ferencesek építettek itt templomot. A XV. század során az 1438-as és 1442-es török betörések és a pestis miatt meggyérült szász lakossága mellé a török elől menekülő magyarok és katolikus délszlávok települtek be. Az alvinci református templomtól néhány száz méterre, a Maros és a Pián patak összefolyásánál emelkedő kisebb magaslaton a reneszánsz stílusban épült egykori Martinuzzi-várkastély romjai állnak. Helyén eredetileg egy, a XIV. században alapított Domonkosrendi kolostor állt. Az építkezés első szakasza Martinuzzi nevéhez fűződik

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájából derül ki, hogy az alvinci várkastélyt a Herbort Comes özvegyének hagyatékából a XIV. század közepén alapított Domonkosrendi kolostor helyén és annak anyagának felhasználásával építették fel. Az építkezés első szakasza Martinuzzi nevéhez fűződik, aki 1546 és 1551 között felépítette a kastély északi szárnyát, és vizesárokkal vétette körül. Martinuzzi azonban nem tudta befejezni az építkezéseket, mert 1551. december 17-én megölték. Castaldo gaztettje

Istvánffy leírásából idézve: „…úgy látszott, hogy egykor új viszálykodás támadt György barát és Castaldo között. Castaldo a csapatokat a téli táborban Erdély egyes városaiban akarta elosztatni … a barát azonban ennek ellentmondott… azután, Báthori közbenjárására, lecsillapult haraggal úgy váltak el egymástól, hogy a csapatok azokban a várakban szállásoltassanak el, melyek az ellenséghez közel vannak, egy részüket azonban… a városok és ezek külvárosai fogadják szállással és ott teleljenek. Castaldo tudniillik arra az esetre, ha elköveti a nagy gaztettet, hogy a barátot elteszi láb alól, a saját oltalma érdekében biztosítani akarta magát…”. A gyilkosság végrehajtatik

Miután Alvinchez érkeztek, és a csapatok nagy részét Marosvásárhelyen és más városokban helyezték el: „…Castaldo Pallavicini

Sforzát… Lopez Andrást, a spanyol gyalogosok csapatának parancsnokát… utasítja, hogy a kaput a lehető legnagyobb csendben és zaj nélkül foglalja el. Sforza… magához vette az olaszországi Alessandriából jött ferrarai születésű Márk Antalt, Castaldo íródeákját, Campeggio Lőrincet, Morvino Jánost, egy Scaramuccia nevűt két piacenzai orgyilkost, továbbá Mercado Jánost és Avilai Pétert, hogy velük a gyilkosságot végrehajtsa… Márk Antal egy tőrrel s egy kicsi, és éppen ezért könynyen elrejthető puskával felfegyverkezve, az éppen a reggeli imáját végző barátnak…, jelenti, hogy fontos és nagy jelentőségű közölnivalója van. Miután a szobába bebocsátották, előhúz egy… a barát nevében Ferdinánd királyhoz írt levelet, és tisztelettel arra kéri a barátot, hogy írja alá a nevét. Amikor ez, az írondádat kezébe véve, a levél fölé hajolt, az írnok hátulról tőrével a nyakát halálos szúrással átdöfte…”.

Martinuzzi holtteste több mint hetven napig temetetlenül hever a tett színhelyén…

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból: „…amikor erre zaj és még kiáltozás is támadt, Sforza és a többiek, szám szerint tízen betörtek, s őt… körülállják és csapásokat mérnek rá. Márk Antal, mint valami vadállat, a lebukó és még vergődő mellének irányítja a puskát, s golyóval átlövi… Ezután, a gyilkosságot végignéző Vass Ferencet, a barát apródját is megölték, Mercado pedig Martinuzzi fülét, mint bizonyítékot magával vitte Ferdinándhoz…”. Martinuzzi holteste több mint hetven napig temetet-

| Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

lenül hevert a gyilkosság színhelyén, és csak 1552 márciusában temették el a gyulafehérvári káptalan papjai a Szent Mihály-templomban. Így végezte be életét Erdély egyik legnagyobb politikusa. A XVI. század végi Maros menti tája

„…A szép Maros völgyében Alvinc a legkisebb falvak egyike Erdélyben. Termékeny szántóföldek simulnak alatta, gazdag aratást ígérve a szorgalmas földmívelőnek; a Maroson túl elevenzöld szőlőhegyek emelkednek, melyek alatt regényes fekvésben tűnnek ki a szemben fekvő Borbereknek egyszerű szalmafödelei…” – olvashatjuk Jósika Miklós romantikus hangvételű regényében, melyek a XVI. század végi Maros menti tájat idézik meg. Dr. Fekete Albert, Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében megjegyzi, hogy bár a sugár alakban kiépített kerti ösvények eléggé egyértelműen rajzolják elénk a jellegzetes barokk kert lúdlábszerű alaprajzát, mégis nehéz elhinni, hogy kevesebb mint tíz évvel a versailles-i barokk kert lényegesebb elemeinek megépítése után, még a schön brunni kastélykert építésének megkezdése előtt, Alvincen már megjelent volna a „lúdláb-allé”. Annál is inkább, hiszen ebben a korszakban Erdélyszerte, ha díszkertről beszélünk, akkor egyértelműen a reneszánsz kertek jöhettek szóba. Fekete tudomása szerint az első erdélyi barokk kertépítészeti alkotás, melyről hiteles forrásanyag maradt fenn, az a bonchidai Bánffykastélykert, és ezt az 1750-

es években, tehát a szóban forgó alvinci kertnél hetvenöt évvel később építettek meg.

A luxemburgi jezsuita szerzetes örvendezése

Egy 1696-os leltár „… romladozott, többnyire elpusztult…” kastélyról regél, melynek befejezetlen vizesárka félig betemetődött. A fejedelemség megszűnése után 1715-ben a kastély és tartozékai az erdélyi püspök birtokába mentek át. Az egyházi tulajdon időszakából ugyancsak feltételeznünk kell egy valamirevaló kert létezését, hiszen François Xavier de Feller luxemburgi jezsuita szerzetes, aki magyarországi utazásai során kolostorainkban nemigen találkozott kertekkel, különösen megörült az alvinci ferences rendház szépen kialakított kertjének.

Amit a vadászkastélyról még tudni kell

Martinuzzi meggyilkolása után a kastély további sorsa homályban maradt 1607ig, amikor Báthori Gábor szerezte meg magának, majd Bethlen Gábor fejedelemé lett, aki feleségének Károlyi Zsuzsannának adományozta. A fejedelem 1617-től kezdve a várkastélyt reneszánsz stílusban, hatszögletűre építtette át, falait pártázatos lőrésekkel látta el, és belső díszítését felújíttatta. A palota mennyezetének festését Mezőbándi Egerházi, másként Képíró János készítette el, amiért nemességet kapott. Bethlent azonban halála megakadályozta abban, hogy elképzeléseit végrehajthassa. A délkeleti sa-

rokbástyát befejezni nem tudta, és ezen a részen a vizesárok sem készült el.

Az idegen országokból hozott mesterek privilégiumai

Bethlen Gábor 1622-ben telepeseket hozott ide: „…az országba idegen országból nagy költséggel – írja Szalárdi – mindenféle jó mesterembereket, tudós fundálókat, kőműveseket behozott vala. Magyarországból az új keresztyének közül majd kétszázig való mindenféle mesterembereket (ha nem többet) mind feleségekkel, gyermekekkel behozatván, és azokat Alvincen, az Maros fordulatában igen alkalmatos kis helyre bizonyos privilégiumokkal, szabadságokkal megtelepítvén, azhol az hegyek között igen makas kőszikla tetőn, nagy erős helyen egy puszta várat (Alvinccel szemben, a Maros túlsó partján levő Zebernik várat) is adván nekik…”. Fontos leírni azt, hogy az új keresztények a vagyonközösségben élő anabaptisták voltak, akik elsősorban a fazekasságban tűntek ki, és Morvaországból menekültek Alvincra.

A „kőépületű” erős vár

Szintén írásos dokumentumokból derül ki az a tény is, hogy 1658-ban a tatárok felgyújtották a várkastélyt. Evlija Cselebi 1661-ben járt Alvincon és környékén. Őt idézve: „…Vincsazvár vára Erdély királyai alá tartozik, de az elhunyt átkozott Rákóczy birtoka s a benne levő ezer harcedzett német éppen nem hódolt meg, hanem ötszáz ágyúlövést tett s az iszlám seregnek lehetetlen volt azt megközelíteni… Ez a |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

/ 7. /

Prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanár, geológus és régész kiegészítése az összeállításunkhoz:

Vincsazvár a Maros folyó túlsó partján az ég csúcsához hasonló hegy tetején kőépületű, erős vár… A Maros folyó innenső oldalán a hídfőnél nagy külvárosa van, melyet nagy templomok, házak, fogadók, csársik és bazárok díszítenek. Egyik éjjel a szélgyorsaságú tatár sereg ennek a városnak minden emberét elfogta s … a várost felgyújtotta és elpusztította…”.

Alvinc királyi birtok lesz

Ugyancsak a már említett Kiss Gábor tud arról, hogy a fejedelemség megszűnése után Alvinc királyi birtok lett, 1696-ban felvették a vár és a hozzá tartozó ingó és ingatlan javak részletes leírását: „…vagyon kegyelmes urunk, felséges római császár és koronás királyunknak őfelségének Erdélyben lévő királyi ﬁskusának nemes Fejér vármegyében, Alvinc mezővárosában, az megírt város alsó végén egy romladozott, többnyire elpusztult kastélya, mely kastélynak körös-körül való árka csak fél készületben maradott volt ab antiquo, de most már nagy részben betölt…” – a leltár igen nagy részletességgel sorolja fel a várkastélyban talált épületeket, bástyákat, gazdasági- és egyéb helyiségeket, az ott talált különböző berendezési tárgyakat, valamit a hozzá tartozó földeket. A helyreállítási terv elkészül, de a várat mégsem restaurálják. A siralmas állapot…

Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy az elhanyagolt alvinci várkastélyt és uradalmát 1715-ben szerezte meg a gyulafehérvári káptalan. 1733-ban Gergely |

Sorger püspök barokk kapuzatot építtetett hozzá. A várkastély 1792-ben leégett, és bár a XIX. század elején elkészítették a helyreállítási tervét, mégsem restaurálták. Az elmúlt században már csak az északi szárnyát és az északkeleti rész néhány helyiségét lakták. Fekete Albert szavaival élve: a kastély pusztulása lassan a végéhez közeledik… Ma az emeletes északi palotaszárny siralmas állapotban, mellette egy négyszög alapú torony és az ehhez csatlakozó barokk kapu, az északnyugati sarkon egy négyszög alapú nagyobb bástya, az ehhez támaszkodó épületszárny lépcsőházának maradványaival, a nyugati sarokbástya egy négyszög alapú torony romjaival, valamint az északkeleti és délkeleti, az udvart két oldalról kerítőfalak részben még állnak, de nagyon romos állapotban…

Összeállította: Nagy-Bodó Tibor

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet:Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek, és dr. Fekete Albertnek.

Amikor II. András királyunk 1224-ben kiadta az Andreánumot, azaz a Barót és Szászváros közötti erdélyi szászoknak adott kiváltságlevelét, akkor egyértelműen a volt a célja, hogy olyan ipartűző, kereskedő, bányászközösséget alkotó, városi közösségeket szervezzen a Magyar Királyság területére, amelyek révén a különböző egymás mellett élő gazdasági közösségek, népcsoportok valamennyien nyertesek legyenek az együttélés nyomán. A több évszázados együttélést és szimbiózist elindító kiváltságlevél kiemelte a különböző ispánok fennhatósága alól az erdélyi szászokat, és szabályozta a magyar király és a szász telepesek viszonyát. Károly Róbert, I. Lajos, Luxemburgi Zsigmond királyaink megerősítették ezeket a kiváltásokat, míg Mátyás királyunk az egész száz közösségre kiterjesztette. A kiváltságokat II. József Habsburg uralkodó helyezte hatályon kívül 1785ben. A kiváló mezőgazdasági adottságokkal jellemezhető, a marosi sóút mentén található területen a szász hospesek települést alakítottak ki a XIII. században, amelyet ma Alvinc néven ismerünk, amelyhez átkelőhely és sóvám is kapcsolódott. Alvincet Zsigmond király tette szabad királyi várossá és adta meg a településnek az erdélyi szász kiváltságokat. A kiváló települési adottságok a Maros menti fő kereskedelmi és közlekedési úthoz kapcsolódó pozíció hátrányba fordult az oszmán hódítások idején, mivel az oszmán csapatoknak és a velük szembenálló katonaságnak egyaránt a Maros völgye volt a legfontosabb felvonulási területe. Ennek nyomán az eddig virágzó település pusztulásnak indult, és a szász telepesek mellé magyar, katolikus délszláv menekülteket telepítettek. A terület legnagyobb történelmi nevezetessége a ma már pusztulóban lévő Marti-

nuzzi-kastély. Martinuzzi, vagy a magyar történelemben ismertebb nevén Fráter György, népi nyelvén, a fehér barát a középkorban a Magyar Királysághoz tartozó Horvátország területén született, és a Martinuzzi név a velencei származású édesanyja családi nevének eltorzításából alakult ki. A területet Szapolyai János magyar király adományozta Fráter (Martinuzzi) Györgynek mint fejedelmi birtokot. Fráter (Martinuzzi) György egy a Maros parton található dombon, egy korábbi, XIV. századi Domonkos-rendi kolostorra egy megerősített, reneszánsz kastélyt kezdett kiépíteni. Viszont az építkezést nem tudta véghezvinni, mert a Magyar Királyság újraegyesítésért küzdő, de az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között ingapolitikát folytató egyházfőt és politikust 1551. december 17én az épülőfélben lévő várkastélyában Habsburg Ferdinánd megbízásából a Habsburg fővezér, Castaldo meggyilkoltatja. Alvincen, Erdély szívében a legfontosabb erdélyi út, a Maros mentén, a két birodalom közötti ingapolitika következményeként halt meg az erdélyi eszme és különállás megalkotója, a XVI. századi magyar és erdélyi politika egyik legnagyobb alakja, Fráter (Martinuzzi) György. Így a kastély előbb Báthori Gábor, majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelmek tulajdonába kerül. Bethlen Gábor fejedelem ismeri fel legjobban a várkastély kiváló pozícióját, és igyekszik befejezni az építkezést és megerősíteni a várkastélyt, de ebben halála megakadályozza. Ugyanakkor Bethlen Gábor fejedelem telepíti a kiváló mezőgazdasági és kereskedelmi adottságú Alvinc településre az újrakeresztelő anabaptista mestereket 1621-ben Felvidékről, Morvaországból. Az anabaptisták kerámiaművészetükkel új színt hoztak az erdélyi mesterségek közé, és kialakították a méltán

világhírű erdélyi habán kerámiát. A kolozsvári országgyűlés 1622-ben erősíti meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által az anabaptistáknak adományozott jogokat. A várkastély 1658-ban a tatárok felgyújtják, majd az Erdélyi Fejedelemség függetlenségének felszámolása után 1696-ban Alvinc településsel együtt Habsburg királyi birtok lett. A várkastélyt 1715-ben a gyulafehérvári káptalan kapja meg, barokk stílusú átalakítást végez a kastélyon, de a kastély 1792-ben leégett és ettől kezdve pusztulásnak indult. Terveket készítettek a felújítására, de az elmúlt 230 évben a kastély a megsemmisülés szélére került. Méltatlan állapot ez a kastély történelmi jelentőségét figyelembe véve, különösen azért, mert kiváló geográfiai helyzetben, szinte Erdély mértani közepén van maga a település és a várkastély egyaránt. A Maros menti erdélyi fő közlekedési útvonal, a Maros folyó mind kiváló tényezők a turizmus szempontjából és egy ilyen fontos történelmi helyet alkotó várkastély felújítása, szálloda, vendégfogadó és turista centrummá alakítása kiváló lehetőséget teremtene a kiépülő erdélyi autópályákat használó és Erdély történelmi, néprajzi, földrajzi csodáival megismerkedni kívánó turisták számára. S figyelembe véve Alvinc és a várkastély történelmét kiváló helyszín lenne erdélyi gondolat, szellemiség, vallástolerancia bemutatására, amely példaértékű lehetne a mai erdélyi népek, nemzetek és közösségek számára is.

Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

\ 8. \

Mit csináljunk terrorvészhelyzet esetén?

1. Készítsünk szívszorító rajzokat, majd osszuk meg közösségi oldalakon! 2. Tegyük a terrorcselekmény helyszíne országának nemzeti lobogóját a Facebook-fényképünkre, mert ezzel segítünk! 3. Ha netán politikusok vagyunk, sírjunk a tévében! 4. Világítsunk meg nemzeti színekkel épületeket, emlékműveket és más turistalátványosságokat! 5. Gyújtsunk gyertyákat, és virrasszunk mellettük! 6. Engedjünk be még több muszlim betolakodót, és nevezzük őket menekülteknek! 7. Aki nem ért egyet a migránsáradat befogadásá-

val, kiáltsuk ki gyűlölködőnek és rasszistának! 8. Várjuk türelmesen a következő támadást! 9. Amint bekövetkezett, ismételjük meg a fentieket! 10. Ezeken kívül semmiképpen se tegyünk semmit! (internetes anyag alapján) mt

| H U M O R/ KU LT Ú RA |

Híres filmrendezők: Susanne Bier A skandináv filmművészet egyik kimagasló alkotójaSusanne Bier, aki már korábbi filmjeiben (a 90-es években) is megvillantotta tehetségét. Az ezredforduló után azonban valósággal berobbant a sikeres európai filmkészítők közé. A „sikeres” szó talán nem is fedi a valóságot: Susanne Bier nagy hozzáértéssel, hatalmas szuggesztív erővel ábrázolja a társadalomban tapasztalható válságot és az egyén vívódását, és azt a patthelyzetet, amelybe gyakran kerülhetünk akár mi, filmimádók is. A dán filmrendezőnő egy percig sem kíméli a nézőt. Ellenkezőleg: rákényszeríti arra, hogy beleélje magát olyan léthelyzetekbe, amelyek próbára teszik az embert, és cselekvésre, döntésre késztetik. Ez itt nem Hollywood, hanem kőkemény valóság, maga az élet.

A Testvérek (Brodre, 2004) kitűnő színészgarnitúrát vonultat fel. A történet nem is lehetne konﬂiktusmentes, hisz a skandináv élet „nyitottságát” ismerve, mármár sejtjük, az adott családi helyzet puszta értelmezése is megterhelő. Michael (Ulrich Thomsen), akinek NATO-tisztként a dél-szláv háborúba kell mennie, testvérét, Jannikot (Nikolaj Lie Kaas) bízza meg, hogy vigyázzon családjára, amíg hazatér. Jannik meg is tesz mindent ennek érdekében, de az idő telik, és az élet tele van félreértelmezhető gesztusokkal, kihívásokkal. A háború borzalmait átélt Michael nehezen illeszkedik vissza, és rémeket lát. Bizalma megszűnik testvére iránt, és | Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

feleségével (Sarah) sem tud már úgy viselkedni, mint régen. Michael minden próbálkozása hiábavaló, családja egyre jobban eltávolodik tőle. A kiváló pszichodráma nagyszerűen példázza, hogy ha valami nagyon elromlik, azt majdnem lehetetlen visszafordítani. És persze, mi lehet rosszabb egy háborúnál...

Az Esküvő után (Efter bryllupet, 2006) szintén kényes „családi” témát dolgoz fel. Jacob (Mads Mikkelsen) hosszú évek óta Indiában dolgozik, egy árvaházban igyekszik segíteni a gyerekek sorsán. Amikor már-már kilátástalannak tűnik az árvaház léte, Jacob ígéretes ajánlatot kap Dániából egy üzletembertől, Lennart Hansontól (Rolf Lassgard), így talán megmentheti a helyzetet. Hazautazása során megdöbbentő tényekkel kell szembenéznie: Hanson felesége, Helene (Sidse Babett Knudsen) az ő valamikori

jegyese. Még nagyobb a meglepetés, amikor kiderül, hogy Anna (Stine Fischer Christensen), akinek épp az esküvőjét ünneplik, Jacob lánya, és mindezt sikerült 20 évig eltitkolni. Jacob először el akarja utasítani Hanson üzleti ajánlatát, ám kiderül, hogy az üzletember halálos beteg. Hősünk nem tehet mást, elfogadja az ajánlatot, ezzel megmenti az indiai árvaházat. További életében gondoskodnia kell „új” családjáról, volt menyasszonyáról és gyerekeiről. Indiában maradt kis kedvencét (a kis értelmes Pramodot) már csak ritkán látogathatja, élete pedig Dániában folytatódik.

Az Egy jobb világ (Haevnen, 2010) Christiannak (William Jonk Nielsen) és Eliasnak (Markus Rygaard) a története, egy olyan barátságé, amely a családi állapot, a kirekesztettség és az elutasítottság eredményeként jött létre. E két srác az iskolában

találkozik, mindkettőjüket mellőzik, Eliast pedig többször is kicsúfolják. Elias apja, Anton (Mikael Persbrandt), aki elvált feleségétől, Afrikában dolgozik mint orvos, és időnként hazalátogat Dániába. Christian nemrég vesztette el édesanyját rák miatt, és halálosan haragszik édesapjára, Clausra (Ulrich Thomsen), mert nem tudta őt megmenteni. Elias nem tudja elviselni, hogy apja olyankor is alázatos, amikor esetleg ütni kéne. Sem Anton, sem pedig Claus nem tud igazán hatni gyerekére. A két ﬁú között szoros szövetség alakul ki, ami egy napon majdhogynem végzetes eseményhez vezet. A tragédia szorosabbra húzza a családi szálakat, és ﬁgyelmeztet, hogy többet kell törődnünk gyerekeinkkel. Bár a befejezés hepiendes, a történet akár még napokig foglalkoztatja a nézőt. Demeter Attila

Birkafej

| FIGYELŐ |

/ 9. /

Kevés olyan nagyhatalom volt a történelemben, amelyet ilyen rövid idő alatt ennyien tudtak hülyére venni.

Balga, balfácán, bugyuta, buta, bugyuta, dilis, féleszű, fajankó, együgyű, eszement, kelekótya, lüke, lökött, hibbant, hígagyú, ostoba, paprikajancsi, tökkelütött, tébolyodott, tökﬁlkó. Az Európai Unió névleges és tényleges vezetői, Jean-Claude Junckertől Angela Merkelig nyugodtan kitehetnék magukra a fentiek közül bármelyik ﬂepnit. Lényegesen pontosabban tükrözné a jelenlegi Európát, mint az „Egyesülve a sokféleségben” uniós jelszó. Mert kevés olyan nagyhatalom – mert Brüsszelben még a Brexitsokk után is annak érzik magukat – volt a történelemben, amelyet ilyen rövid idő alatt ennyien tudtak hülyére venni. Mert elsősorban átverte és megvezette az Európai Uniót a nagyszerű barát, az Amerikai Egyesült Államok. Amíg a brüsszeli bürokraták az uniós kék zászló és a Henessy konyak csillagjait hasonlítgatták és tengereken és óceánokon át szolidaritásról papoltak, Washingtonban rájöttek, hogy az EU nem partner, hanem vetélytárs. Konkurencia a saját piacaikon, Amerikában és Európában, de globálisan is. Nemcsak gazdasági, hanem elsősorban politikai értelemben Kínában és Oroszországban, illetve a gyarmati „tradíciók” miatt a Közel-Keleten, az arab világban is. Mit parancsol ilyenkor egy derék amerikai üzletember logikája? Innen is, onnan is ki kell verni az uniós konkurenciát, vagy legalábbis le kell azt gyengíteni. Értsünk ezen hagyományos gazdasági és politikai eszközt, kereskedelmi szerződést és háborút egyaránt. Washington és Brüsszel évek óta tárgyal a szabadkereskedelmi megállapodásról. Közhely, hogy ez a génmódosított árukról szól. A lényeg sokkal inkább az, hogy a saját szabálynak nevezett szabálynélkülisége mellett lényegesen hatékonyabban – ha úgy tetszik, gátlástalanabbul – termelő és termeltető tengerentúli vállalat előnybe kerüljön az

európaival szemben. Brüszszel pozíciói kezdetben nem voltak rosszak, azonban az elmúlt években folyamatosan és látványosan gyengültek. Elsősorban is ott volt a szokás szerint a Wall Streetről indított válság, amelyet az uniós vezetők képtelenek voltak kezelni, amit meg gyógyszernek neveztek, az elsősorban a németeknek használt, a periféria, a görögök, a latin országok döghalálra ítéltettek. Közbe a briteket, a franciákat és az olaszokat belerántották az arab tavaszba, jöhettek demokráciáért bombázni, miközben saját potenciális piacaikat lőtték rommá. A következő pofon az ukrán ügy volt, az EU-t összeveszejtették Oroszországgal, megint csak a „civilizált világ” hamisan nagyszerű jelszavainak jegyében. Ma euró-százmilliárdokban számoljuk a demokráciaexporton elveszített tényleges és reményteli bevételeket – közben a kínai barátságot is fúrják, megkísérelve az EU-t belevonni az óceániai térség szigetvitáiba. Végezetül jött a legszebb: az Európára eresztett migránsáradat. Az Európai Unió vezetői közben koncepciókat gyártottak és értekezleteket tartottak a következő értekezletekről. A hagyományosan hatékony németek semmilyen megoldást sem mutattak, Merkel Európára hozta a menekültekbe csomagolt terrorizmust is. A német véleményformáló elit képtelen szabadulni Hitler szellemétől, még mindig a nácizmus rémtettein őrlődik, miközben újabb rémálomba löki Európa lakosait. Angela Merkel számára az utolsó mentsvár volt, hogy elment Ankarába, a törökökre igyekezve hárítani a migránsinváziót. Sikerült megalkudnia – már, ha annak lehet nevezni azt, amikor egy árunézegetésbe beleizzadt német asszonyságra rásózzák a nagy semmit a bazárban. Törökország azóta minden gátlás nélkül zsarolja Brüsszelt, valamennyit visszafogad a migránsokból, cserébe pénzt, jogokat, majd szinte

egész Európát kérve. Merkel meg megígér mindent, hiszen választások jönnek, van otthon széplelkű szavazója, no meg a már betelepült törökök tízmilliói is voksolni fognak. No meg fogalma sincs, mit tegyen. Pedig olyan egyszerű lenne. Mert miért alkudozunk egyáltalán a törökökkel? A migránskérdés ugye vitathatatlanul biztonsági kérdés. Márpedig van egy nagyszerű biztonságpolitikai szervezet, amelyben kölcsönös szolidaritást, segítségnyújtást is vállaltunk magunkra – ez a NATO. Az unió vezetői miért nem ott határoznak Európa védelméről, miért csak kérnek? Orbán Viktor felvetésére a legutóbbi varsói csúcson legalább azt elfogadták, hogy ez gond, no de tenni valamit?! Merkel nem tesz, az amerikaiak meg miért tennének, miért gyakorolnának migrációs kérdésben nyomást Ankarára? Azt már egyszer a jelek szerint megpróbálták a pancser puccsal, amellyel Recep Tayyip Erdogan elnököt nem nagyobb Amerika-hűségre késztették, hanem Vlagyimir Putyin forró ölelésébe kergették. Tegnap Szentpéterváron a két államfő öszsze is borult. Mit jelent ez Európának? A Brüsszel által elbaltázott Déli Áramlat – a németeknek és franciáknak meg ugye van saját extra orosz gázvezeté¬kük – helyett az orosz gáz a törökökhöz megy, ha kell, mi rajtuk keresztül vehetünk. Ha végre abba is hagyjuk az értelmetlen szankcióháborút, az orosz boltok polcain a török áruk is fogadni fognak minket. De jó lesz ebben a helyzetben Erdogannal tovább alkudozni… Mit csinálnak közben Brüsszelben? Az Örömódát dúdolgatva számolgatják újra és újra a menekültkvótákat, és azon morfondíroznak, hogy nem kellene-e már a szép kék zászlóra a brit csillag helyére egy félholdat hímezni. Középre meg egy kellően bárgyú fejű birkát. Végre lenne egy hiteles jelképe is az EU-nak. Máté T. Gyula

Szeret, nem szeret A külvilág elhitetheti a ﬁatalokkal, hogy Isten távoli és érzéketlen: jó a jókkal és rossz a rosszakkal. A Teremtő azonban „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is”, és valódi bátorságra hív. Arra, hogy „legyünk erősebbek a rossznál, szeretve mindenkit, még az ellenségeinket is” – biztatta Ferenc pápa a ﬁatalokat a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó múlt vasárnapi szabadtéri záró szentmiséjén. A Szentatya jól látja, a nap, ami odafönt süt az égen, s amit a világ legtöbb vallása isteni jelképnek tekint, a legcsekélyebb mértékben sem tesz különbséget jó és rossz között. Süt, ameddig nem takarják el felhők. Hogy az isteni irgalmasság talán részben hasonlóképpen működik, az érthető, mert egyfelől igaz, hogy a szeretet és a megbocsátás (összefogás) ereje szent örökség, hiszen ezt hagyta ránk örökül Jézus, amikor az utolsó vacsorán eképpen szólt: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Szeressük egymást. De hogy az ellenségeinket is? Hát, ez kissé elnagyolt állítás. A nagy Akhilleusz, Priamosz király szomorúságát látva, maga is elsiratta Hektórt, de csak miután legyőzte és megölte őt, majd holttestét harci szekere után kötve, a porban vonszolta Trója falai alatt. Hogy szerette volna Akhilleusz Hektórt? Utólag, talán. És Hektór? Ő szerette Akhilleuszt? Neki a sors nem adott erre lehetőséget, mert meg kellett halnia. Szerették-e a trójaiak a görögöket, miután azok feldúlták és felégették városukat, a benne lakókat pedig nagyrészt leöldösték? Aligha. A fene tudja, hogyan működött az isteni irgalmasság azokban az időkben, de az biztos, hogy Trója népének nem jött be a szeretet. Szerették-e a brutálisan kiirtott észak- és délamerikai indiánok a fehér hódítókat? Vajon azért haltak-e ki teljes indián civilizációk, mert nem tudták eléggé szeretni ellenségeiket, vagy éppen fordítva, azért, mert elhitték, hogy a természet legerősebb, ha úgy tetszik, isteni parancsát – a többségnek túl kell élni – felülírja az önfeladó elfogadás parancsa? Ferenc pápának, aki Dél-Amerikából érkezett, tudnia kell a választ. Feltehetően arra a kérdésre is, hogy ad-e Isten elégtételt a kiirtott vagy kiszorított nemzeteknek. Ha a magyarok tudják szeretni román felebarátaikat, a Jóisten visszaadja-e nekik Erdélyt? Ha a szerbek képesek szívből szeretni az albánokat, visszaadja-e majd a Mindenható Rigómezőt? És így tovább. „Álmodozónak tarthatnak benneteket, amiért hisztek az új emberiségben... De ti ne veszítsétek el bátorságotokat, hanem mosolyogva hirdessétek a reményt, és legyetek áldás az egyetlen emberi család számára” – mondta még a Szentatya. Ami az új emberiséget illeti, elég durván formálódik Nyugat-Európában. Szentmisén elmetszett papi torokból bugyogó vér, teherautóval elgázolt emberek vére, baltával agyonvert, találomra lelőtt emberek vére kiáltja, hogy baj van, baj van! Az új emberiség tör és zúz, a régi emberiség pedig kétségbeesve keresi a kiutat a csapdából. Segítsünk hát neki. „Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kereskedőket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt. A pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta. A galambárusokhoz pedig így szólt: »Vigyétek el innét ezeket! Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!«” Jézus nem szerette őket, de a tanítványait igen, azokat szerette. Bencsik András

Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

Marosvásárhelyen járt Májeri Zoltán \ 10. \

| S PO RT |

A minap Marosvásárhelyre családi és baráti látogatásra jött haza Májeri Zoltán, a marosvásárhelyi férﬁ kézilabda talán legsikeresebb képviselője, aki a helyi ISK, majd a tunéziai Club Africane, a győri Rába ETO, a makedón VV Tikes Kavarci, aztán az izlandi Fram Reykjavik, a kuwaiti Szulibihat, az ukrán ZTR Zaporozsje, a német Vﬂ Potsdam, a svájci Grasshopers Amiticia Zürich, végül a dán Aarhus M/THY Handbold MT egykori kiváló kézilabdázója volt, jelenleg edzőként keresi a kenyerét.

Májeri már néhány éve Svájcban edzősködik, ahol az 1. ligás Yverdon-les-Bains városának (a Genfi-tó partján lévő város) a férfi együttesét, ugyanakkor 2011-től a női alakulatot is edzi (amely az idén újra felkerült az élvonalba), emellett párhuzamosan az ifjúsági együttest és 2016 nyarától kezdődően az U17-es válogatott felkészítésével is foglalkozik. Zoltán az idén is másodmagával jött Marosvásárhelyre, hiszen a klub igazgatóját, Yves Pfistert is magával hozta, aki öt év után másodszor tért vissza a Maros parti városban. A Központ volt az egyetlen Maros megyei sajtóorgánum, amely képviselője találkozhatott a klubelnökkel és a vezetőedzővel Marosvásárhelyen, ahol interjú is készült.

– Milyen alkalommal jött újra Marosvásárhelyre? – Mint ismeretes, az US Yverdon Handball kézilabdaklubnál edzősködő Májeri Zoltán vásárhelyi születésű, az ő hívására második alkalommal jöttem el ide, ahol sikerült kellőképpen kikapcsolódnom... – Hol jártak? – Körbejártuk a marosvásárhelyi várat, az állatkertet, emellett a város többi nevezetességeit is megtekintettük, de eljutottunk Szovátára is, ahol a Medvetó mellett az ottani nevezetességeket is meglátogathattuk, onnan pedig Segesvárra jutottunk el. – Mi, marosvásárhelyiek büszkék vagyunk arra, hogy Svájcban tevékenykedik Májeri Zoltán, a marosvásárhelyi férﬁ kézilabdasport talán legsikeresebb képviselője. Mi a véleménye Zoliról, aki már évek óta sikert sikerre halmoz Yverdonban? – Az igazság az, hogy neki is köszönhetően előrelépéseket értek el a klub kézi-

labda szakosztályai – itt főleg a felnőtt együttesekre gondolok – , igen jó eredmények születtek. Ezt elismerjük és gratulálunk, köszönjük neki, büszkék vagyunk rá. Miután a beszélgetés Zolira terelődött, nekiszegeztem néhány kérdést. Újra feljuttatta az élvonalba a női csapatot

– Zoltán, milyen volt az utolsó idény Yverdonban? – Kitűnő, hiszen a női felnőtt együttest a klub történetében másodszor juttattam fel az élvonalba, mindamellett, hogy a férfi 1. ligás alakulattal az első négy között, és a fiatal férfi ifjúsági csapattal is a legjobbak közt végeztünk. Azt is megemlíthetem, hogy a női együttessel a legjobb 4 közé jutottunk a Svájci Kupában is. Emellett az élvonalba való második feljutás után mindenki felnéz ránk, ami nagy elégtétel. Mindenki komolyan végzi a dolgát a klubnál, nemrég felkértek, hogy az U17-es válogatottal is foglalkozzak, így még jobban az előtérbe kerültünk Svájcban, habár nem lesz könnyű bajnokság. Két héttel korábban egyhetes edzőtáborban vettem részt az U17-es csapattal,

| Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

ahol jó eredményeket értünk el. Párhuzamosan négy együttest edz!

– Eddig nem hallottam, hogy valaki egyazon időben négy együttes felkészítésével foglalkozzon. Ezt hogy lehet elvállalni? – Amióta az U 17-es csapatnak az edzője, a többi korosztályos válogatottnak pedig taktikai segédedzője vagyok, a családomra alig marad időm, de nagyon szeretem a munkám, ami a hivatásom is egyben. Amíg látom, hogy az eredmények is jönnek, nagyon motivál. Örvendek, hogy elismerik az ember munkáját, emellett a kapcsolatokat is ápolom, jól haladunk előre minden téren.

Rangos nemzetközi tornákon lesz jelen az US Yverdon

– A szabadságod után újra kezditek a felkészítőket. Milyen tornákon indultok? – A női együttessel augusztus 27-28-a között Európa egyik legerősebb nemzetközi tornáján veszünk részt Ludwigsburgban (Stuttgart mellett) a Lotto Kupán, amelyen többek közt olyan neves európai együttesek lesznek jelen, mint a német TuSMetzinger is – amely német második helyezett és az EHF kupa döntőjét játszotta –, továbbá a TV Nellingen, Bayer 05 Leverkusen (mind élvonalbeli német csapatok), továbbá a Svájci Kupagyőztes LC Brühl St. Gallen, vagy az osztrák SSV Dornbirn-Schoren is. A férﬁ együttessel augusz-

tus 20-21-e között Yverdonban a Lovat Nemzetközi Kupát rendezzük, amelyen francia, belga, luxemburgi, ﬁnn és svájci élvonalbeli csapatok lesznek az ellenfelek. – A jelenlegi yverdoni együttesből hányan kerülhetnek fel az U17-es válogatottba, amelyet te edzel? – Ketten, ám az ajtó minden játékos számára nyitva áll, de számomra fontos, hogy a válogatott előre lépjen velük együtt.

Határidő nélküli szerződése van

– Értesüléseim szerint most hosszabbítottad meg a szerződésed az yverdoni egyesülettel. Mennyi ideig kötelezted el magad? – Egyszerű! Úgy van meghosszabbítva, hogy ameddig én akarom, addig tart a szerződésem. Vagyis tőlem függ, hogy meddig maradok. Egyelőre jól érzem magam Yverdonban, jól érzi magát a családom is, tisztelik, becsülik a munkám és az eredmények sem maradnak el.

– A kislányodról, családodról mondasz néhány szót? – Brianna nagyon szereti az iskolát, svájci szinten a harmadik osztályba fog menni, emellett nagyon jól beszél angolul és franciául, tehát szereti ott. Édesanyám is örvend, hogy a minap itthon voltunk és unokájával is együtt lehetett... Czimbalmos Ferenc Attila |

| S PO RT |

Bonetti ment, Alexa jött...

Új otthonban a Helios dartsklub

A minap a marosvásárhelyi Cuza Voda utca 36. szám alatti épületbe költözött a helyi Helios dartsklub, az ingatlant Holbach István, a klub egyik sportolója ajánlotta fel. A négyszobás helyiségben többek közt 12 pályás darts sávot alakítottak ki, amely edzésekre, házi versenyekre, akár országos méretű rendezvényekre is alkalmas. A kiváló minőségű kellékeket az egyesület szponzorai biztosították, de előkelő helyet kaptak a klub versenyzői által nyert serlegek is. Az avatón jelen volt többek közt Kádár László sporttanár, a Helios klub elnöke, továbbá neje, a sporttanárnő Éva, aki a klub női ver-

senyzője, mellettük Darabont András, a klub alelnöke, Holbach István, az egyesület egyik versenyzője – aki a székház és az edzőterem tulajdonosa – , továbbá a marosszentgyörgyi Top Electro vállalat német tulajdonosa, Jens Weingärtner is, valamint Hajdú Csaba, a helyi Studio vendéglő tulajdonosa. Utóbbi ketten a klub anyagi támogatóiként vettek részt az eseményen. Kádár László fontosnak tartja, hogy a klub székhelyén edzeni és versenyezni egyaránt lehet, hiszen a központi ingatlanba könnyebben eljuthatnak a dartsozni vágyó ﬁatalok, sőt több dartsozni vágyó személy is beiratkozhat a Helios

egyesületbe. Darabont András, a klub alelnöke reméli, hogy egy ilyen modern beruházás felkelti a ﬁatalok érdeklődését a sportág iránt. Holbach István, a klub versenyzője, ugyanakkor az ingatlan fő beruházója lapunknak elmondta, hogy szeretne idővel dartsiskolát is szervezni, ahova a ﬁatal, tehetséges gyerekeket a tanintézményekből toboroznák. Holbach ugyanakkor megjegyezte, hogy a Maros megyei darts végre saját helyiséggel rendelkezik. Az új edzőteremben rövidesen egy területi dartsversenyre kerül sor, amiről egy későbbi anyagban tudósítunk. (C.F.A.)

Miután sorozatban a harmadik élvonalbeli találkozóját is elvesztette az ASA, a távozó olasz Dario Bonetti vezetőedzőt, a Rapidot élvonalba juttató, korábban az 1. ligás Temesvári Polit is edző, 36 éves, Temesváron született Dan Alexa váltotta. Alexának segítői a Piatra Neamț-i Costel Ilie és a marosvásárhelyi Lucian Popa lesznek. Ilie egykoron évekig a Ceahlăul Piatra Neamți együttesének volt a játékosa, majd utoljára az Atletico Vaslui csapatát edzte, míg Lucian Popa többek közt a helyi Metalotehnica, Elektromures, meg az AS Armata játékosa is volt, de edzte többek közt az AS Armata ifjúsági együttesét és a FC Junior csapatát is. Alexával együtt a klub leigazolta Romeo Surdut is a moldáv Milsami Orhei csapatától. A 32 éves brassói születésű labdarúgó bevethető a középpályán és csatár pozícióban is. Surdu brassóban kezdett el futballozni, később megfordult a Kolozsvári CFR-nél is. Szerdán délután már bizonyíthat Alexa a Medgyesi Gaz Metan otthonában, ott ahol pályára lép az ASA a Ligakupa nyolcaddöntőjében lapzártánk után 18.30 perckor.

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – A nagyszüleim harmonikusan élnek. A nagypapa horkol, a nagymama meg süket!

/ 11. /

Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

Hol vagytok férﬁak? Veszélyben a teremtés koronája! \ 12. \

| KÁV É M ELLÉ |

Hová tűntek a férfiak? Azaz a szeretni képes és a szerelemtől nem félő férfiak, akik kitárják az ajtót a hölgyek előtt, akik virággal, csokival, szép szavakkal kedveskednek, akik örökre szóló ígéreteket tesznek, amit persze be is tartanak? Az utóbbi évtizedekben rengeteg kutatás, könyv, film készült a nők megváltozott társadalmi szerepköréről, viszont annál kevesebb a férfiakéról, pedig az ő életük is hatalmas változásokon ment keresztül. Örökös körforgásban

A világ megváltozott, ahogyan az emberek is. Feloldódtak a stabil társadalmi elvárások, már nem csak a férﬁak dolga eltartani a családot, már nem csak ők kerülnek vezető pozícióba, és már nem csak a nők vezetik a háztartást, nevelik a gyermekeket. Akkor mi az a kapocs, ami mégis egymás mellett tart férﬁt és nőt? Az örök szerelem ígérete? A közös célok, család, gyerek gondolata? Mindez szép és jó, a baj ott kezdődik, hogy a gyakorlat más tendenciát mutat, mivel a házasságok közel fele felbomlik, a gyerekek számától függetlenül. Az erkölcsi, vallási meggyőződés erősebb láncolatnak bizonyul, feltéve persze, hogy igazi, mélyen átélt hitet takar, mivel a tönkrement házasságok jelentős hányada is valamilyen egyházi szertartás keretén belül zajlott.

tartó fejlődés. Egy érett férﬁ mellett érzi először úgy az ember lánya, hogy az élet szép és jó. Biztonságos játszma

A Király, a Harcos, a Pap és a Szerelmes

Ha mindenáron be akarjuk határolni a férﬁasság fogalmát, leginkább úgy írható le, hogy egy életen át

Ádám, merre jársz? Teszi fel sok nő a képletes kérdést, a választ viszont sokszor homály fedi. A szerelmet az utóbbi években egyre kevesebb férfi vállalja fel, helyette inkább rövid kalandokba bocsátkoznak. A szerelem hatalmas kockázattal jár, hiszen bármikor megsebezhetnek, mivel gondolkodás nélkül odaadom magam valakinek, a testem és a lelkem egyaránt. Catherine Blanc pszichológus és terapeuta arról írt, hogy a férfiak úgy érzik, nagyon rosszul járnak, ha kiszabadítják magukból a „vadállatot”. Elbizonytalanodtak, ami több évszázadon keresztül a férficsábítás fő eszközének bizonyult, az ma már sokszor félreérthető és az uralkodás iránti igénynek tűnhet, ami a nők körében sok esetben felháborodást vált ki. Az erősebbik nem csak kapkodja a fejét, hogy akkor most mit tegyen, hogyan viselkedjen, hogyan öltözködjön, hogy az elfogadható legyen.

Éljünk bárhol, bármikor valójában 4 féle típus ismeretes mióta világ a világ: a Király, a Harcos, a Pap és a Szerelmes karakterjegyek megtestesítői. Persze egy kiegyensúlyozott, egészséges önbizalommal rendelkező férfi esetében nem kérdés, hogy mind a négy típus ott motoszkál, hol gyengébben, hol erősebben. A nagy filozófusok sokáig hirdették stabil meggyőződéssel, hogy a férfiaknak megingathatatlan dominanciájuk van. Arthur Schopenhauer a következőképpen fogalmazta meg: „A férfi a nőtől csupán egyet kíván, a nő ezzel szemben a férfitól mindent. Kitalálták tehát, hogy a nő azt az egyet csupán akkor adja meg, ha cserébe a férfitól mindent leköthet magának. Ezt a ravasz módszert nevezik házasságnak”. A filozófus úgy vélte, ha a

Közel 15 milliós víz, hatszázezres pizza - egy online lottócég, a Lottoland állította össze azt a listát, melyen a leginkább túlértékelt ételek és italok szerepelnek a világ minden tájáról. A legdrágább üveg víz díját az Acqua Di Cristallo Tributo a Modigliani nyerte a kézzel készített, 24 karátos aranyüvegnek köszönhetően, amelynek formáját az olasz művész, Amedeo Modigliani Clemente ihlette. 14 és fél millió forintért már kortyolhatjuk is. Ha van felesleges egymillió forintja, a Fleurburger-re keresztelt hamburgert Las Vegasban kóstolhatja meg: az étel Wagyu marhát, libamájat, fekete szarvasgombát és szarvasgombamártást tar-

talmaz, de a menüt még egy üveg Chateau Petrus vörösborral is megfejelik. A New York-i Algonquin Hotelben a Martini rendelésre egy gyémánt eljegyzési gyűrűvel érkezik – nagyon időtakarékos, és főleg romantikus dolog megkérni a csapost, hogy válassza ki a gyűrűt. Az ital így körülbelül 2 és fél millió forintba kerül. Ha hasonlóan szerény ajándékokkal szeretné meglepni kedvesét, a Lindeth Howe Hotel Csokitojás deszszertje is megfelelő választás, ugyanis 2,62 karátos csokoládégyémánt és rozéarany gyűrű van a belsejében – mindezt 8 és fél millió forintért kínálja a hely. Mit nekünk a 150 forintos meggyes rétes: a Westin Ho-

tel 250 ezer forintos deszszertje is mélypontnak tűnik: a fánk tetején fehér szarvasgombás krémsajt, rizlingzselé, goji bogyók és aranylevelek vannak. Ha Máltán jár, ne hagyja ki a szarvasgombás aranypizzát. A körülbelül 600.000 forintos pizza csak októbertől májusig érhető el, ugyanis organikus bivalymozzarellával készítik, 24 karátos ehető aranylevél és fehér szarvasgomba díszíti. A menü leírása szerint "ez nem csak egy pizza, ez annak a jele, hogy Isten azt mondja, milyen nagy is ő". A recept egyszerűnek tűnik: keverjük össze az összes drága hozzávalót és ne törődjünk vele, hogy milyen íze lesz a kész fogásnak. Forrás: hvg.hu

A férﬁ és annak szerepköre

Ezek a világ legdrágább ételei és italai

| Központ hetilap | 2016 / 32. | augusztus 11 – 17. |

férﬁ csupán mentális alapon fontolná meg a házasságot, akkor nemhogy nem házasodna meg, hanem néhány kaland után „köddé is válna”. Egyéni karakterek

A férfiasság egészen a polgárosodásig 3 karakter köré épült: a harcos, aki megvédi a családját, a pap, a szellemi értékek képviselője, és a gazdálkodó, aki a termeléshez kötődik. Az ipari forradalom után ez a kép elhalványult, és megjelent az úgynevezett dendi. A dendizmus eleinte a külsőségek köré épült, idővel pedig életfilozófiává nőtte ki magát. Olyan férfiak, akik előkelő felsőbbséggel zárkóztak el a „tucattól”, akik kifinomult és ízléses karakterré formálódtak. Korunk egyik jól ismert angol színésze, Hugh Grant karaktere is teljes mértékben erre épült. A koedukált nevelésnek,

vagyis a különböző nemű együttes nevelésnek köszönhetően ma már saját korosztályból választanak társat a nők, majd keseregnek azon, hogy párjuk nem kész az elköteleződésre. Valószínűleg sok év tapasztalat és élmény kell ahhoz, amíg a férﬁak eljutnak a nagy igazsághoz „A nők vigaszt nyújthatnak, amire nélkülük nem lenne szükség.” (Don Herold) Timár Tímea