Központ hetilap 2016/27 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 27. szám // 2016. július 7–13. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

„Összehangolt dzsihadista terrortámadásra Európában bármikor sor kerülhet”

3. old. //

TÁRSADALO M

3. old. //

Politikusportré

V ÉLEM ÉN Y

Általános jelenség, sokan panaszkodnak is miatta, hogy a ﬁatalok tartózkodnak a közéleti szerepvállalástól, széles ívben elkerülik a politikát. Az utóbbi egy-másfél évtizedben – a ritka kivételt leszámítva – nem is jelentkezett olyan ﬁatal a porondon, akiről elmondható: egyszer tán valódi politikus válhat belőle. Ez pedig szomorú, elsősorban a kontraszelekciót előszeretettel kultiváló „öregeket” minősíti.

6-7. old. //

ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K

A Székelykő pusztuló vára

ív z u l k x E jú

4. old. //

fotó: www.youtube.com

inter y i Györg i d á r g ó N a p o li t i k g á s n o b i zt tővel szakér IN T ERJÚ

4. old. //

KÖ N YVAJÁN LÓ

„Eljátsztam a gyerekirodalom legszebb szerepeit”

Balsors jövőkép egy képzelt világban?

„A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő”- hangzik el George Orwell 1984 című regényében, amely olyan jövőképet tár az olvasó elé, ami kegyetlen módon valósítja meg a szocializmus eszméit, és ami talán nem is áll annyira messze a jelenlegi civilizáció helyzetétől.

Torockószentgyörgy nevét 1470-ben említik először. A falutól keletre levő Székelykő Várkő nevű magaslatán állnak várának romjai. Lakótornya 1253 és 1272 közt, alsó részei 1470 körül épültek. Torockószentgyörgy a környező településekkel együtt az Anjou uralkodók idején is az Ákos nembeli Ehellőstől származó Thoroczkay nemesi família tulajdonában állt. 1516-ban, Thoroczkay Ferencnek II. Lajos király minden birtokában megerősítő adománylevelet ad... 5. old. //

KU LT Ú RA

Anna, a kitalált parasztasszony A marosvásárhelyi Néprajzi Múzeumba látogatók érdekes tárlatot tekinthetnek meg: Anna. Aszszonysors a XX. században. A hajdani Toldalagipalota ajtaján belépve máris elénk tárul egy régi faragott székelykapu, amin betérve Anna – egy képzeletbeli személy, aki akár élhetett is volna – életútját ismerhetjük meg kislánykorától nyugdíjas koráig.

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Vándor bográcsgulyásfőző verseny

A marosvásárhelyi Magányosok Klubja július 9- én XV. alkalommal szervezi meg a vándor gulyásfőző versenyt, amelynek idén a Jeddi Önkéntes Szervezet lesz a házigazdája. A rendezvény lovas felvonulással kezdődik, majd a sportpályán Kopacz Imola főszervező ünnepélyesen megnyitja a versenyt, a házigazdák részéről Csenteri Attila üdvözli a vendégeket. Áhítatot Hajlák Attila római katolikus segédlelkész mond. Ezt lovasbemutató követi. A gulyások zsűrizése 12 órakor kezdődik, majd 14 órától közös ebéd lesz. 16 órától a Magányosok Klubja és a Jeddi Önkéntes Szervezet közös műsorára kerül sor. Ezt követően kiosztják az okleveleket. A rendezvény zártkörű.

Nyáresti orgonahangverseny

A marosvásárhelyi ﬁlharmónia előadóművészének, Molnár Tündének nyáresti orgonahangversenyére kerül sor július 7-én, csütörtökön. Közreműködik Bereczki-Tollas László és Strausz Imre István. Műsoron: Samuel Scheidt-, Johann Pachelbel-, Johann Bernhard Bach-, Johann Sebastian Bach-, Terényi Edeművek. Múzeumpedagógiai műhelyek gyermekeknek

A Maros Megyei Múzeum Néprajzi és Népművészeti Osztálya júliusban múzeumpedagógiai műhelytevékenységeket tart a Rózsák tere 11. szám alatti székhelyen gyermekek számára, de felnőtteket is szívesen látnak. Csütörtökönként, július 7-én gyermektáncház lesz, július 14-én óraszámlapok, 21-én zsebkendő – a népviselet kiegészítője, 28-án népi ékszerek a téma. Bővebb felvilágosítás és be-

jelentkezés a 0365/440-427es telefonszámon Livia Marc, illetve Tatai Orsolya programfelelősnél. A részvételi díj tevékenységenként 5 lej.

VII. nyári iskola

A Természetrajzi Múzeum VII. alkalommal szervezi meg nyári iskoláját a Horea utca 24. szám alatt. A péntekenként sorra kerülő foglalkozásokat július 8-án Az emlősök világa, 15-én Múzeum az ajtók mögött, 22-én A dinoszauruszok világa, 29-én Nagyító alatt a múzeum udvara témával tartják. Bővebb felvilágosítás és bejelentkezés dr. Mihaela Samarghitan programfelelősnél a 0740-187-873, és Daniela Ramona Botos osztályvezetőnél lehet. A részvételi díj tevékenységenként 5 lej. Vakációs programok a Talentum Alapítványnál

Az Álomvarázs drámajátékokra és a Törpingáló klub rajztevékenységeire várják a kisiskolás gyermekeket a Talentum Alapítványnál. A drámatevékenységeket, amelyeken a gyermekek történeteket találnak ki, szerepekbe bújnak, színházi zenés, mozgásos játékokat játszanak, minden hétfőn 10 és 12 óra között tartják. Szerdánként 10 és 12 óra között a képzőművészeti tevékenységeken különféle graﬁkai, festészeti és szobrászati technikákkal ismerkednek, anyagokkal, színekkel, formákkal kísérleteznek. Érdeklődni lehet a Vihar utca 13. szám alatt vagy a 0265/267-593 és a 0747/332-794-es telefonon. Délelőtti kalandtábor óvodásoknak

Július 11–15. között vakációs kalandtábort szerveznek a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban, a Cseperedő gyermektermekben a 4-6 éves korosztály számára naponta 9–13 óra között. A tábor ára:

Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

100 lej. A helyek száma korlátozott. Érdeklődni a dalma.miklos@caritas-ab.ro e-mail címen, illetve a 0753056-928-as telefonszámon. Kettős tárlat a Bernády Házban

Továbbra is látogatható a Bandi Kati közismert textilművész munkáiból és Ion Ritiu színművész fából készült szobraiból nyílt kiállítás Marosvásárhelyen, a Bernády Házban.

Nagy Imre építészeti fotói a Bernádyban

Jeles szegedi építész, a napokban Vedres István- díjjal kitüntetett Nagy Imre felvételeiből nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Bernády Ház emeleti galériáiban. Az erdélyi műemlékvédelembe is bekapcsolódott kiállító tárlata a Múltmentés a jövőnek – értékmegőrzés és megújulás egy magyarországi faluban témával az építészeti fotózás sajátosságait is felmutatva vezeti be a vásárhelyi nézőket az épített örökség időszerű kérdéseibe.

Egy nap dr. Csonttal

Továbbra is látogatható a marosvásárhelyi várban lévő Történelmi és Régészeti Múzeumban az Egy nap dr. Csonttal című kiállítás, amely az antropológiába, az emberi csontok világába nyújt betekintést.

Anna. Asszonysors a XX. században

Ezzel a címmel nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Néprajzi és Népművészeti Múzeumban. A ﬁgyelemre méltó gyűjtemény egy életút bemutatásával, egyetlen személy szemszögéből, hangulatok megidézésével érzékelteti a múlt évszázad történelmi eseményeinek hatását.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

Július 7. Július 8. Július 9. Július 10. Július 11. Július 12. Július 13.

| Apollónia, Bódog, Donát Ellák, Jenő, Eszter Lukrécia, Vera, Eleonóra Amália, Ulrik, Bekény Nóra, Lili, Bence Izabella, Dalma, János Jenő, Ernő, Sára

HOROSZKÓP

KOS: A héten fontos döntéseket kell meghoznia egy-két ügyben, ugyanis olyan kérdések merülhetnek fel, amelyekre nincsen egyértelmű válasz. Most minden irányú döntését nagyon következetesen kell meghoznia, és lehetőleg hosszútávon gondolkodjon! BIKA: Felhalmozódhatnak a teendői, és ennek kellemetlen következményei is lehetnek! A hangulata egy kicsit érzékenyebb ezen a héten a megszokottól. Próbáljon meg egy kicsit türelmesebb lenni, hogy megelőzze a felmerülő vitákat. IKREK: Sok megértésre és akaraterőre lesz most szüksége ahhoz, hogy el tudjon viselni egy olyan embert, aki már nagyon kezdi boszszantani. Csillagjegyéből adódóan ön szereti elsőnek vinni a híreket, RÁK: Az utóbbi időben nagyon elhanyagolta érzelmi világa ápolását, a pihenésre szánt ideje pedig egyre csökkent. Sokat foglalkoztatja a karrierje és a jövője az utóbbi időben. Lehet, hogy valóban itt az ideje, hogy változtasson egy két dolgon az életében. OROSZLÁN: Most eljött az idő arra, hogy önmagával is foglalkozzon! Határozottan ragaszkodjon azonban ahhoz, amiben hisz! Bármi is történjék, mindig tudnia kell, hogy önben megvan a céljai eléréséhez szükséges kitartás. SZŰZ: Ez a hét igazán alkalmas arra, hogy belevágjon valami újba! Az anyagi helyzetében is emelkedés várható. Lehetséges, hogy egy új elkötelezettség, vagy közeli hozzátartozó jóvoltából lényeges bevételhez jut, ami sok erőt ad önnek. MÉRLEG: Ez a hét főképp a jó közérzet és a jó koncentrálóképesség hete önnek! Minden felmerülő problémára szakítson időt, hogy tudjon elmélkedni rajtuk. Így nem kapkodja el a döntéseit. SKORPIÓ: A napokban új ötletei támadhatnak valami teljesen új tevékenység irányába, amitől teljesen fellelkesedik. Szellemileg most felpörgetett állapotban van. Legyen óvatos viszont a kockázatvállalásban! NYILAS: Egy kisebb aggodalom lehet úrrá önön az anyagi helyzete alakulása miatt. Pedig ön mindig nagyon optimista! Ne veszítse el ezt a kiváló képességét, hiszen sok jót köszönhet a pozitív szemléletének. BAK: A munkahelyén most tornyosulnak a tennivalók, emiatt egy kicsit feszültnek érezheti magát. Nagyon valószínű, hogy a közvetlen környezetében valaki gondokkal küzd és szüksége van az ön támogatására, segítségére. VÍZÖNTŐ: A héten jobban megnőhetnek a kiadásai, mint amire számított. Az sincs kizárva, hogy valamilyen új befektetést tervez. Legyen óvatos a kockázatvállalásánál! A munkája révén új módszerekkel ismerkedhet meg. HALAK: Ha gondja van, a barátai mindig ön mellett állnak! Mindig számíthat rájuk. Vigyáznia kell az egészségi állapotára is, ugyanis a folyamatos stressz egy idő után kezd kihatni a szervezete működésére is. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

„Összehangolt dzsihadista terrortámadásra Európában bármikor sor kerülhet” - Exkluzív interjú Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel -

– Itt, Kelet-Közép-Európában mennyire sanszos egy terrorcselekmény végrehajtása? Ha Párizsban vagy Brüsszelben robbantanak, annak értelemszerűen nagyobb a hírértéke, ugyanakkor egy magyarországi vagy erdélyi kisvárosban elkövetett terrortámadásnak az lenne az üzenete, hogy senki sincs biztonságban Lisszabontól Bukarestig és Nápolytól Göteborgig. – A valószínűsége minimális. A publicitás nagyon fontos a terroristák számára: évtizedeken át a terrorcselekmények olyankor voltak, hogy még beférjenek az amerikai esti híradókba. Jelenleg több mint 80%-uk néhány országra korlátozódik: Afganisztán, Pakisztán, Irak, Banglades és még néhány afrikai ország. Az európai terrorcselekmények, és általában a fejlett világban végrehajtott terrorcselekmények az összterrorhoz képest minimális számban fordulnak elő, csak számunkra értelemszerűen kiemelt jelentőséggel bírnak. Tehát jelenleg annak a valószínűsége, hogy itt Kelet-KözépEurópában, akár Romániában, akár Magyarországon terrortámadást hajtsanak végre, elenyésző, ugyanis nem érik el vele ugyanazt a hatást, mintha azt a terrorcselekményt bárhol a „fejlett” világban követnék el. De azért valamit még hozzátennék: nemrég halt meg a német biztonságpolitika atyja, Egon Bahr, akivel jó barátok voltunk, és aki azt mondta, hogy a biztonság a múltban abszolút, a jelenben relatív és a jövőben kiszámíthatatlan; magyarul bármikor, bárhol, bármi megtörténhet. – Ha valaki nem másokkal közösen szervezkedik, nem mobiltelefonál, nem kommunikál az interneten, hanem otthon fabrikál egy bombamellényt, majd elmegy egy reptérre, pályaudvarra vagy bevásárlóközpontba, és szétdurrantja magát, azt – laikus elgondolás szerint – gyakorlatilag lehetetlen idejében lefülelni. Az ilyen magányos farkas a terrorelhárítás rémálma? – A magányos terroristákkal szemben a védelem szinte tehetetlen. Ha az illető nem megy fel a Facebookra, nem mondja el senkinek, hogy mit tervez, nem használ telefont, nem ír SMS-t, akkor szörnyű nehéz ellene föllépni. Erre az alappélda a norvég tömeggyilkos, Breivik. Tehát a magányos terroristák ellen a siker valószínűsége minimális, ezért igen, minden titkosszolgálat rémálma a magányos terrorista. És nem véletlen, hogy úgy fogalmazott a bajor |

Névjegy: Nógrádi György Magyarország legismertebb biztonságpolitikai szakértője, közgazdász, egyetemi tanár, a hadtudományok kandidátusa. Harmincezer fős rajongói oldala van a Facebookon, a migránsválság kirobbanása óta a tévéstúdiók állandó vendége, teltházas előadásokat tart Budapesten és vidéken (az erdélyiek a július végi tusványosi előadásán találkozhatnak vele). A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, majd később ott is doktorált. 1989-től a Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökségénél dolgozik, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. Kutatási területei: biztonsági dilemmák a II. Világháborútól napjainkig, a védelemgazdaság makrofolyamatai, valamint politika- és hadtudományok. Rengeteget utazik, részben szakmai célból, részben kikapcsolódásból. Találkozott már szinte minden európai és észak-amerikai vezető politikussal; egyszer még a NATO-ba is meghívták előadást tartani a szövetség vezetői számára. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. rendőrfőnök és a német Alkotmányvédelmi Hivatal elnöke egy közös sajtótájékoztatón a minap, hogy eddig Németországban három ok miatt nem volt terrorcselekmény: jó a rendőrség, jó a titkosszolgálat és szerencsénk volt.

– Európában mintegy negyvenötmillió muzulmán él, 43%uk az EU-ban. A nyugat-európai fővárosokat és sok nagyvárost körülölelő muszlim gettók valóságos terroristakeltetők, ahol a saría (iszlám „jog”) diktál, és ahova még a kommandósok se szívesen mennek be, a mecsetekbe pedig be se léphetnek, amelyekben elvileg komoly fegyverarzenált is rejtegethetnek. Elképzelhető, hogy egyszer csak a fanatikus dzsihadisták állig felfegyverkezve, összehangoltan és szimultán megindulnak, vagy ez kissé paranoiás gondolat? – Ezt nem lehet kiszámítani. Az alapvető probléma az, hogy napjainkban a migránsok a világon négy helyre törekednek eljutni: Ausztrália, USA, Perzsaöböl és Nyugat-Európa. Az utóbbin kívül sehova nem engedik be őket, kőkemény az ellenőrzés. Ausztrália a haditengerészettel védi a felségvizeit, nincs az a migránscsónak, ami partot érne. Az USA bevándorlás-politikáját ismerjük, és a gazdag arab országok se kérnek belőlük. Európa az egyetlen, amelyik nem tud védekezni. Akárcsak az egyénileg elkövetett, vagy a 2-3 fős terrorista-sejtek által végrehajtott akciókra, úgy egy összehangolt dzsihadista terrortámadásra is Európában bármikor, bárhol sor kerülhet. – Sokan azt hiszik, hogy az iszlám is „csak” egy vallás a sok közül, ami hatalmas tévedés: az iszlám elsősorban nem vallás, hanem egy harcos doktrína és

ideológia, főképp a politikai iszlám. A fundamentalista muszlimok Korán-értelmezése szerint minden hitetlent (akik nem hiszik és vallják, hogy Mohamed Allah prófétája) meg kell ölni vagy át kell téríteni, harmadik verzió nincs. Ezt Merkel, Juncker és a Willkommenskultur többi agyalágyult élharcosa nem tudja, vagy egyszerűen nem vesznek róla tudomást? – Nagyon fontos leszögezni, hogy a terroristák nem mind muzulmánok, de a többségük igen. Az alapvető probléma az – a napokban jöttem haza Brüsszelből –, hogy az Európai Unió vezetői pont ettől félnek, hogy ha és amennyiben állandóan erről beszélnek, annak van egy muszlimellenes éle, és Európa határainál, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten muzulmán lakosság él. Ugyanakkor, az európai gondolkodásban mindig az volt benne, hogy olcsó munkaerőt kell szereznem. Angela Merkel most százezer egy eurós állást hozott létre, kényszerűségből, mert nem tudnak a migránsokkal mit kezdeni. Az 1957-es római szerződés életbe lépése után ők mentek el, és egyénileg választották ki előbb a jugoszlávot, a görögöt, majd később a törököt, aki Nyugat-Európába mehetett dolgozni. Ez a folyamat megfordult. Körülbelül másfélkét évvel ezelőtt, amíg a migránsok száma még alacsony volt, a német elképzelést végre lehetett hajtani, a mostani számnál már nem. Jelenleg ott tartunk, hogy ahol nagy létszámú migráns él, ez elsősorban NagyBritannia, Belgium, Franciaország, Németország, ehhez jönnek az új problémás területek: Svédország, Ausztria és Olaszország, a migránskérdést már nem tudják kezelni.

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT

Politikusportré Általános jelenség, sokan panaszkodnak is miatta, hogy a fiatalok tartózkodnak a közéleti szerepvállalástól, széles ívben elkerülik a politikát. Az utóbbi egy-másfél évtizedben – a ritka kivételt leszámítva – nem Szentgyörgyi László is jelentkezett olyan fiatal a porondon, akiről elmondható: egyszer tán valódi politikus válhat belőle. Ez pedig szomorú, elsősorban a kontraszelekciót előszeretettel kultiváló „öregeket” minősíti. Feltűnésekor Portik Vilmos ezért látszott üde színfoltnak. Jó arc – mondták róla. Emellett tud beszélni, s ami talán a legfontosabb volt akkoriban: nem az RMDSZ mérgezett levegőjű káderkeltetőjéből lépett elő. Politikai karrierje gyorsan ívelt, rövidesen az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke lett. A Vásárhelyi Forgatag főszervezőjeként bizonyíthatta rátermettségét is. Akkoriban úgy tűnt, karrierje sínen van. Aztán közbejött valami – feltételezhetően túl közel került a Forgatagban érdekelt egyes RMDSZ-es figurákhoz –, ami kisiklatta karrierjét. Rövidesen az RMDSZ által erőltetett „összefogás” bűvöletébe került. Amelynek – legalábbis a „szövetségiek” elképzelése szerint – az MPP önfeladó vezetésével kialakított vazallusi kapcsolat az optimális formája. Csak ezzel magyarázható a vásárhelyi előválasztás hebehurgya módon történt előkészítése. Ne feledjük: Portikot terheli elsősorban a felelősség, amiért olyan megegyezés született, amiből kimaradt a közös önkormányzati jelöltlista indítására vonatkozó pont. Ami nélkül valódi összefogásról nem beszélhetünk. A történet akkor vált egésszé, amikor Portik bejelentette lemondását. Méghozzá a választások előtt. Ekkor mintha beigazolódtak volna a korábbi sejtések, feltételezések, miszerint Portik színeváltozásának oka az RMDSZ-szel, különösen annak megyei elnökével, Brassai Zsomborral ápolt kapcsolatában keresendő, sőt egy háttéralku lehetősége sem zárható ki. Ezt látszik igazolni az is, hogy az alig lemondott néppárti vezetőnek azon nyomban felajánlották az RMDSZ vásárhelyi tanácsosi jelöltlistájának második helyét. Ebben a megvilágításban már érthetők azok a vádak, miszerint Portik ezért altatta évekig a pártépítést… Bárhonnan is nézzük, az a tény, hogy egy párt helyi szinten legbefolyásosabb vezetője, volt megyei elnöke alig néhány nappal a választások előtt lemond tisztségéről, sőt elhatárolódik attól az alakulattól, amelynek utóbbi négy esztendejét – tehát sikereit és kudarcait egyaránt – maga alakította, bizony felér egy árulással. Véleményem szerint.

– Ha félretesszük a migránsinvázió vallási komponensét, akkor is aggasztó a kép: a durva erőszakos bűncselekmények (utcai rablás, nemi erőszak, szándékos emberölés stb.) zömét ők követik el, tehát gyakorlatilag olyan, mintha önként és dalolva fegyenctelepekről importálnánk az emberanyagot. Ez sem elégséges érv a „menekült”áradat határozott és végleges megállítása mellett? – Újabban közzéteszik, hogy a bűncselekmények egyre nagyobb százalékát migránsok követik el, és a multikulti nem jön össze, utópia. Párhuzamos társadalmak alakultak ki. Napi ötszáz bűncselekményt követnek el csak Németországban. Harminchárom olyan város van Svédországban, ahol „no go-

zónák” alakultak ki, ahová nemmuszlimnak tilos bemenni. Belgiumban, Franciaországban a bűncselekmény típusától függően 50-70% a migránsok aránya. Soha senki nem mondta azt, hogy minden migráns terrorista vagy bűnöző, de az tény, hogy a migránsok között arányaiban sokkal több a terrorista és sokkal több a bűnöző, mint az „őslakosság” körében. A végleges megállítás kérdése állandó téma minden létező EU-s ülésen. A gond az, hogy az Európai Unió mind a 28, azaz mostantól 27 tagállama alapvetően különböző elképzelésekkel áll elő, és ebben a kérdésben sem sikerült, sajnos, konszenzust kialakítani. Molnár Tibor

Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

\ 4. \

| IN T ERJÚ |

„Eljátsztam a gyerekirodalom legszebb szerepeit” Bábszínészből jelmeztervező

Szélyes Nagy Andrea marosvásárhelyi bábszínész, látvány-, jelmez- és divattervező a művészet számos területén alkot. Ám egy ideje leginkább a jelmeztervezéssel foglalkozik, nem vágyik már a színpadra, mint mondja, „kijátszta magát”. A tavaly bemutatott Tudor Giurgiu által rendezett De ce eu? című ﬁlm díszlet- és jelmeztervezője volt, amely alkotás 9 jelölést kapott Gopo-díjra, többek között a jelmezekért is. Interjú.

– Miként határozná meg önmagát? Mi áll a legközelebb önhöz: bábszínészkedés, dramaturgia, divatvagy a jelmeztervezés? – Mivel az összművész nagyképűen hangzana, azt mondom, hogy leginkább színész és jelmeztervező vagyok. Három éve szinte csak ezzel foglalkozom, és már nagyon keveset játszom. Ám volt olyan periódus, amikor nem tudtam eldönteni, hogy mit is szeretnék inkább, és nem akartam egyikről sem lemondani a másik javára. De most már a jelmeztervezés mellett tettem le a voksom, mert újdonságot és nagyobb sikerélményt jelent számomra, és fekszik nekem, hogy nem függök senkitől. Olyan alkotói munka ez, amit egyedül is tudok végezni. – Ez a szakma egyben háttérben maradást is jelent. Színészként hogyan éli meg ezt? – Én kifejezetten élvezem, hiszen a személyiségem nem túl exhibicionista. Sokan meg is lepődnek, hogy a bemutatókon nem lépek a színpadra, ha nem föltétlenül muszáj. Bábszí-

nészként eljátsztam a gyerekirodalom legszebb szerepeit, így nincs effajta frusztrációm, nem vágyom már a deszkákra, ha úgy tetszik: kijátsztam magam.

– A Tudor Giurgiu által rendezett De ce eu? című film jelmezeit ön készítette. Hogyan került a rendező látóterébe? Avagy ki kérte fel önt erre a munkára? – Annak idején a Hajdu Szabolcs rendezte Bibliotheque Pascal című film marosvásárhelyi színeinek voltam a látványtervezője, illetve besegítettem a helyi gyártásba egyaránt, és a csapat megszeretett. Mint ismeretes, a De ce eu? magyar-román-bolgár koprodukció, és a magyar stáb vállalta jelmez- és díszletkészítést. Kinéztek egy tervezőt, ám ő egyéb elfoglaltsága miatt nem tudta vállalni, így egyértelműen engem ajánlott maga helyett a munkára. Egyébként életem egyik legjobb tapasztalata volt a De ce eu?, szakmailag és emberileg egyaránt. Többször is dolgoztam filmesekkel, de soha nem voltam ennyire jó csapat részese, a munka konfliktusmentesen zajlott.

A De ce eu? című filmről: A film egy 15 éve játszódó igaz történetet dolgoz fel: Cristian Panait, egy fiatal bukaresti ügyész tragikus történetéről van szó, akit újoncként neveztek ki egy fajsúlyos ügyhöz. Egy idősebb nagyváradi kollégája ellen kellene eljárást indítson, aki leleplezett egy korrupciós ügyet, amelyben magas rangú politikusok, nagyvállalkozók és ügyészek is érdekeltek. Panait egyre mélyebbre szimatol, ráadásul politikai nyomásra sem hajlandó eljárást indítani, ezért elveszik tőle az esetet és a dossziét. A fiatal ügyésznek választania kell a karrierje és az igazság között. Pár napra rá öngyilkosságot követ el, aminek körülményeit rögtön titkosítják is… | Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

A bolgár kollégák meg is jegyezték, hogy Giurgiu nem csak a színészeket, hanem a stábot is castingolta.

– Követi-e a napi politikai eseményeket, illetve menynyire áll közel önhöz a politikai thriller műfaja? – Számomra ez volt az első ilyen műfajú munka, de a román ﬁlmiparban sem igazán készültek ehhez fogható ﬁlmek. A politikát kívülről szemlélem, de amikor kezdek belemélyedni, nagyon megijedek és elkeseredek attól, hogy mi zajlik körülöttünk. S ahhoz, hogy a depressziót elkerüljem: kikapcsolom a tévét.

– Miként sikerült a 2002es, akkori ügyészek, politikusok gardróbjába „betekinteni” és azt a ﬁlmvásznon megörökíteni? Milyen folyamatok előzték meg az alkotást? – Dokumentációnyi fényképet gyűjtöttem össze az akkoriban tevékenykedő politikusokról, valamint nagyon sokat segítettek barátok, akik abban az időben vállaltak aktív szerepet a román döntéshozásban, sőt, személyesen is ismerték azokat az aktorokat, akiket a ﬁlmben megelevenítettünk. Ők is megerősítették, hogy a kétezres évek elején még nem számított mindennapi politikusi öltözetnek az öltöny, csak abban az időben kezdett divattá válni az elegáns viselet, tudniillik akkortájt kezdtek külföldre járni a politikusok, és látták, hogy ott miként ruházkodnak a közéleti szereplők. Éppen az az időszak volt fordulópont a politikusi divatban. Amikor a munkának nekifogtam, azt hittem, hogy nem lesz nehéz feladatom, de mivel reálisan akartuk a szereplőket megformálni, nem volt egyszerű előbányászni a 14 évvel ezelőtti divatnak megfelelő ruhákat. Ami elméletben könnyűnek tűnt, az gyakorlatban nehe-

zebbnek bizonyult, kisebb kompromisszumokat kellett kötni a jelmezválasztásban.

– Hogyan tudott együttdolgozni a ﬁlm szereplőivel? Könnyen közös nevezőre jutottak a viseleteket illetően? – Maradéktalanul szót fogadtak nekem. Az idősebb, román nemzetiségű színészekkel kezdtem a ruhapróbát, és bennem volt a félsszel vegyes tisztelet, hogy vajon megfelelek-e én és a ruhák az elvárásaiknak. De ők abszolút rám hagyatkoztak, mondva: a kamera előtt ők, de itt én vagyok a főnök. Ez nagyon kellemes meglepetés volt számomra, életem első olyan munkája volt, amikor saját magam tudtam adni, minden döntésemben szabad kezet kaptam, megbíztak bennem és utólag is elégedettek voltak a munkámmal.

– Ön divattervezőként, gondolom, figyel az aktuális trendekre. A politikusok formális viselete miben változott az elmúlt 14 évben? – Árnyalataiban nagyon sokat változott a divat világa is. Elegánsabb lett a formális viselet, a nyugati divatot kezdték Romániában is utánozni. Emellett jobban odafigyelnek a ruházatukra és jobb minőségű darabokat viselnek. A filmben felelevenített időszakban az ügyészségen még pulóvert, dzsekit hordtak – kivéve az öltözködésére is precízen figyelő főszereplőt, Cristiant –, ez a „lazaság” most már nem jel-

lemző a politikusok öltözködésére.

– A vásárhelyi gyártású Billion Star Hotel filmnek is ön volt a díszlet- és jelmeztervezője. Ez milyen tapasztalat volt? – Abból a szempontból volt kihívás, hogy minimális költségvetésből kellett megalkotni mindent, ami a látványt illeti. Ebben a filmben felismerem a fiam nadrágját, a férjem pulóverét, mert gyakorlatilag a baráti kör dobta össze a jelmezeket. A díszletet pedig a padlásomon kapott cuccokból raktam össze. Ez a film példája annak, hogy az évek során felgyűjtött kacatjaim lehetett hasznosítani. Csoda, hogy ezt ekkora költségvetésből és a rendelkezésre álló rövid idő alatt össze lehetett hozni. Bár születtek sikeres darabok, emiatt picit keserű szájízzel maradtam a film után…

– Van-e jelmeztervezőálma? – Mindenképp nagy vágyam még Tudor Giurgiuval dolgozni. Amúgy az összes munkám nagyon szeretem, hiszen csak három éve foglalkozom ezzel, és minden újdonság, kihívás számomra. Most a Győri Balettintézet és a Sopron Balett közreműködésében előadott Diótörőben fogom a jelmezeket és a díszletet elkészíteni. Utána a soproni Macbeth látványának megtervezése a következő munka. Pál Piroska

| TÁRSADALOM |

/ 5. /

Balsors jövőkép egy képzelt világban? „A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő”- hangzik el George Orwell 1984 című regényében, amely olyan jövőképet tár az olvasó elé, ami kegyetlen módon valósítja meg a szocializmus eszméit, és ami talán nem is áll annyira messze a jelenlegi civilizáció helyzetétől, hiszen sokan vélik úgy, hogy „orwelli világban” élünk, vagy legalábbis afelé tartunk.

Vannak meghatározó könyvek, amelyek egyszeri olvasás után szöget ütnek az emberi elmében és ott motoszkálnak megfejtés után kutakodva. Egy ilyen olvasmány az 1984 szatirikus hangvételű negatív utópiája, amely csak az író halála után egy évvel jelent meg, mivel az angol kiadók kezdetben politikai elővigyázatosságból elzárkóztak tőle, hiszen a keleti államok szovjetellenesnek minősítették, bár ha reálisan nézzük, valójában mindenféle terror ellen tiltakozik.

Miről is van szó? A történet Londonban zajlik, amely Óceánia, egy ﬁktív államalakulat részét képezi, amely több évtizede háborút folytat a másik két állammal, azaz hol Eurázsiával, hol pedig Kelet Ázsiával. Hogy miért? A cél a termelési feles-

A bosszú

Akiben nem működik teljes gőzzel az igazságérzet, annak nem ajánlom, hogy újságírásra adja a fejét – magyarázta ﬁatalabb kollégájának, aki azt is hozzátette: ez ugyan még nem elegendő ahhoz, hogy vigye is valamire a pályán, némi íráskészséggel megtoldva azonban már nem reménytelen a próbálkozás. Az tagadhatatlan, fejlett igazságérzettel áldotta – vagy verte? – meg a sors, ami már gyermekkorában mutatkozott. Első ízben akkor, amikor elemistaként véletlenül fültanúja volt annak, ahogyan egy vetélkedő zsűritagjai még a vonaton megegyeztek abban, hogy a rendező iskola tanulójának ítélik a fődíjat. Az eset teljesen kiborította, be is jelentette a tancinak, hogy semmi értelme az egésznek, ha már előre eldöntik, ki a győztes. Nem is vett részt a vetélkedőn. Aztán már ifjú focistaként tapasztalhatta meg, milyen, amikor kettős mércével mérnek. A hadsereghez tartozó sportegyesület csapatában igen komolyan vették az egészséges etnikai egyensúlyt, olyannyira, hogy a bővített korosztályos válo|

legek felemésztése, amiből az emberek amúgy vígan megélhetnének. Óceánia lakossága különös és könyörtelen életmódra van kényszerítve, hiszen életük minden egyes momentuma tudatos tervezés alatt zajlik, melybe nincs beleszólásuk, olyanok akár a robotok. A főszereplő Winston Smith munkája abból áll, hogy a múltbeli hibákat kijavítsa és eltörölje a médiából, hiszen a Párt meggyőződése, hogy a múlt, akárcsak a valóság, csupán szubjektivitás kérdése, csak az egyén tudatában létezik, a hazugság pedig könnyedén válik valósággá, ha megköveteli az élet. Érzelmek nélkül élni A könyvben a lebutítás, az érzelmek kiölése, amelyek bűnös gondolatnak számítanak, beépült az embe-

gatott keretbe nem őt küldték, hanem egy, a többségi nemzethez tartozó, nálánál gyengébb képességű csapattársát.

KRÓNIKA Kezdetben kevesebbet és jóval nehezebben írt. Az anyaggyűjtést is körülményesebben végezte, volt eset, hogy riporterként kétszer is visszatért egy-egy helyszínre. Ez többnyire a pályakezdőkre jellemző. Amikor már rutinosabban mozgott a pályán, egy-egy kiszállás alkalmával igyekezett több legyet ütni egy csapásra, azaz több későbbi cikkhez szükséges információt, nyersanyagot összegyűjteni. Jólesett a pozitív olvasói visszajelzés, de nem elsősorban ez motiválta, hajtotta munkájában. – A valóság nem fehér és fekete, hanem sokszínű, árnyalatokban tobzódó, az élet alapvető kérdéseire adandó válaszunk azonban csak kétféle lehet: igen vagy nem – magyarázta. Azt pedig az igazi újságírónak feltétel nélkül ki kell mondania, vállalva a té-

rek mindennapjaiba, lakásuk falát hatalmas monitor díszíti, ﬁgyelve minden mozdulatukat, hogy a boldogság legkisebb sugara is elkerülje őket. Elég egy reményteljes pillantás, egy mosoly, és a „gondolatrendőrség” megkínozza vagy halállal sújtja az illetőt. Bár ez még semmi a „duplagondol” bevezetése mellett, ami által a párt elérte, hogy az emberek egyidejűleg elfogadjanak két olyan tényt, amelyek teljes mértékben ellentmondanak egymásnak. Továbbá ott van a newspeak, azaz az újbeszél nyelv, melynek célja, hogy minél kevesebb szókinccsel rendelkezzenek, hogy az olyan egyszerű szavak, mint az igen vagy nem kettősége is csökkenjen.

Orwelli világban élünk? Míg a történet elején a főhős Winston hiszi, hogy „szabadság az, ha az ember mondhatja, hogy kettő meg kettő néggyel egyenlő”, addig a történet végén már ő maga is elhiszi, hogy valójában kettő meg kettő akár

vedés kockázatát is. – Tévedni szabad, nem őszintének lenni nem szabad – foglalta össze. Amióta áttért a publicisztikára, éberen ﬁgyelte, s keményen bírálta a politikusokat, akik két parlamenti vagy önkormányzati mandátum után, már hajlamosak elfelejteni, honnan indultak. Lenézik, semmibe veszik, megalázzák a választóikat. Egy ilyen pökhendi törvényhozóval gyűlt meg Várdinak is a baja. Egy választási kampányban általa „kiosztott” jelölt bosszúja érte utol: a laptulajdonosra kifejtett politikai nyomásra kirúgták a laptól. Ekkor érezte először, hogy ritkul körülötte a levegő, az adott körülmények között alig találna olyan szerkesztőséget, ahol szívesen látnák. Ha nehezen is, de kiheverte az esetet, s új munkahelyén, a frissen indult hírportálnál is ott folytatta, ahol korábban abbahagyta. Egy idő után azonban úgy érezte, szélmalomharcot vív, munkája hatástalan: a kutya ugat, a karaván halad. Ekkor vágott bele a tárcaírásba. Szentgyörgyi László

öt is lehet, ezzel alátámasztva, hogy a szabadság nem létező dolog. A mai felgyorsult és sokrétű világban talán sokkal nagyobb annak a veszélye, hogy egy ehhez hasonló jövőkép beteljesedik, amikor is a magánszférákat könnyedén és akár észrevétlenül képesek megﬁgyelni. Bár az író akkor még nem láthatta a 21. század alakulását, elképzelhető, hogy egy „ismeretlen” háttérhatalom irányít, a cél pedig a befolyásolás, az önálló gondolatok megszűntetése.

Egy elképzelt világ, ahol az Igazság minisztérium hazugságokkal, a Béke minisztérium háborúval, a Bőség minisztérium éheztetéssel, a Szeretet minisztérium pedig kínzással foglalkozik. Valóság vagy csak képzelet? Az 1984 nagy életbölcsességeket fogalmaz meg és bár az író kíméletlen és az irreális túlzásoktól nem mentes módon jeleníti meg a jövőképet, érdemes elgondolkodni rajta! Timár Tímea

Anna, a kitalált parasztasszony aki akár élhetett is volna

A marosvásárhelyi Néprajzi Múzeumba látogatók, a régebben kiállított látnivalók mellett egy érdekes tárlatot tekinthetnek meg: Anna. Asszonysors a XX. században. A hajdani Toldalagi-palota ajtaján belépve máris elénk tárul egy régi faragott székelykapu Erdély címerével ékesítve, és nagyított képeken a XX. század eleji vidéki élet mozzanatai elevenednek meg. A székelykapun betérve Anna – egy képzeletbeli személy, aki akár élhetett is volna – életútját ismerhetjük meg kislánykorától nyugdíjas koráig. A kiállítás szervezői egy fiktív személyt alkottak meg, Annát, aki sohasem élt, de akár élhetett is volna. Az ő életútján keresztül, a tárlat célja bemutatni a XX. századi székelyföldi hagyományos paraszti kultúrát, annak tárgyi világát, valamint a helyi társadalom működését egy sajátos szemszögből. A néprajzi muzeológia eszköztárát a modern technika adta lehetőségekkel ötvözve sikerült felépíteni ezt a kiállítást, amelyen keresztül betekintést nyerhetünk egy letűnt kor világába. Anna 1920-ban, már a „román világba” született egy székely kisfaluban, a szülei legkisebb, ötödik – életben maradt – gyermekeként. Iskolából csak az elemit járta ki, mert őt is akárcsak testvéreit várta a mezei és a házkörüli munka. Amint felcseperedett, neki is megengedték a szülei, hogy „Szilágyi Feriék csűribe” táncba járjon, azzal a kikötéssel, hogy aztán „vigyázzon magára s a hírére.” Tizenhét éves korában azonban „elrendezte magát”, azaz teherbe esett. A magzatot „Rebi ángyó kihajtotta”, de a szégyen megmaradt. Innentől kezdve a történet két lehetséges szálon fut tovább. Egyik szerint Anna férjhez megy egy hadirokkant vénlegényhez, akit nem szeret, de ügyesen gazdálkodik mellette és kis vagyonra tesz szert. Miután férje ágynak esik, tíz évig viseli gondját a magatehetetlen betegnek, és sorsát szótlanul tűri. Közben meghaltak a szülei, majd a férje is, a kis vagyonkájára a kollektív gazdaság vetett kezet. Anna arra kényszerült, hogy a városba ingázzon és varrodában dolgozzon. Végül eladta a férjétől örökölt házacskát és a városba költözött. A másik fiktív történet szerint Anna a faluból szégyenében a városba menekült, ahol szolgálni szegődött egy jó módú zsidó gyártulajdonoshoz. Közben kitört a II. világháború, a zsidó családot elvitték, többé nem tért vissza, a házat kifosztották. Később Anna – mivel írniolvasni tudott – munkát kapott a kommunista szervezőbizottságnál. Aztán falukra járt ki agitálni. A történet végén ismét összefut a szál: Annuska néni egy városi „blokk” lakásban lakik, elégedett nyugdíjasként és a tévében figyeli a Temesváron és Bukarestben kezdődő „cirkuszt”. A tárlat látogatható a Néprajzi Múzeumban. Nemes Gyula

Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

\ 6. \

A Székelykő pusztuló vára

Torockószentgyörgy nevét 1470-ben említik először. A falutól keletre levő Székelykő Várkő nevű magaslatán állnak várának romjai. Lakótornya 1253 és 1272 közt épült, alsó részei 1470 körül épültek. 1514-ben a keresztesek felégették. 1707-ben Tiege csapatai megostromolták és elfoglalták, majd felrobbantották, azóta pusztul. 1910-ben túlnyomórészt magyar lakosú volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásához tartozott. Ezen a héten a torockószentgyörgyi várromról és folytatásként a ThoroczkayRudnyánszky kúriáról írunk a Központ olvasóinak. A Várkő egykori gyöngyszeme

Nagyenyedtől tizenkilenc kilométerre északnyugatra, Torockó szomszédságéban fekszik Torockószentgyörgy. A település legjelentősebb emléke a torockószentgyörgyi vár, melynek romjai a falutól keletre levő Várkő nevű magaslaton állnak. Torockószentgyörgy a környező településekkel együtt az Anjou uralkodók idején is az Ákos nembeli Ehellőstől származó Thoroczkay nemesi família tulajdonában állt. 1516-ban, Thoroczkay Ferencnek II. Lajos király minden birtokában megerősítő adománylevelet ad.

1707-ben felrobbantják az erődítmény falait

A viszonylag eldugott helyen emelkedő erősségnek sohasem volt nagyobb katonai jelentősége, az egykori források inkább a nemesi családon belül zajló viták kapcsán említik meg.

A vár romlása 1707-ben kezdődött el, amikor a Nagyenyed városát feldúló Tiege császári ezredes csapatai ágyúval tűz alá vették, majd megostromolták és elfoglalták. A győztesek elvonulásuk előtt puskaporral felrobbantották az erődítmény falait, amelyek azóta pusztulnak…

A hegyekkel körülvett vár

Torockótól alig négy kilométerre, az út jobb oldalán hegyekkel három oldalról körülvett, nehezen megközelítő magaslaton találhatók a torockószentgyörgyi vár romjai. Az észak-déli irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár alsó és felső részből áll. A téglalap alakú déli végét lezáró hatalmas sziklafal délnyugati sarkától kiinduló, mintegy két és fél méter vastag nyugati várfalat egy keskeny bejárati kapu szakítja meg, amely a hosszúkás udvarba vezet. Ennek az udvarnak a ke-

leti oldalát is sziklafal a védelmezte.

Az északi torony lehetett a vár első építménye

A várudvar északi részét három helyiségből álló épületsor foglalja el, melynek keleti fala egyben az alsó vár védőfala is. A harmadik helyiségből egykor kötélhágcsó, vagy elmozdítható falépcső vezetett a helyiség falával egybeépített vastag, körülbelül tizenkétszer tizenkét méter alapterületű, megközelítően két és fél méter falvastagságú, négyzetes lakótorony első emeleten lévő bejáratához. Kiss Gábor, az Erdélyi várak és várkastélyok című könyvében tesz említést arról, hogy minden bizonnyal ez az északi torony lehetett a vár első építménye, amely eredetileg külön állt, és csak később épültek hozzá az előbbi helyiségek.

A több emeletes torony

A torony az elmúlt század közepén még ötemeletes volt, de az emeleteket elválasztó födémeket tartó gerendafészkek nyomai szerint még egy emelettel volt magasabb. A tornyot egy védőfal vette körül, amelyből ma már csak az északi részen ﬁgyelhető meg egy félkör alakú alapfal-maradvány. A felső várat csak az alsó várat elválasztó sziklafal nyugati végében épült védőfalba épített kapun keresztül lehetett megközelíteni. A bejáratot nem kaputorony, hanem az ennek közelében épített elővédőmű védelmezte, melynek ma már sajnos csak maradványai vannak meg. | Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

A palotaszárny és a lovagterem A felső vár kapuja egy körülbelül húszszor tizenöt méter nagyságú udvarba vezet melynek déli oldalát egy tizenháromszor hat méter belső méretű, közel két méter falvastagságú négyzetes torony védelmezte. Ettől északra helyezkedett el a háromemeletes palotaszárny, melynek emeleteit különböző rendeltetésű helyiségek, köztük a lovagterem, ebédlő, lakó- és hálószobák foglalták el. Szintén Kiss Gábor közléséből derül ki az is, hogy ez az épületsor a felső vár északkeleti szögletén, az alsó várat elválasztó sziklafal tetején épült tizenkétszer tizenkét méter alapterületű, közel két méter falvastagságú; több emelet a magas toronyhoz csatlakozott. A torony három oldalfala azonban az 1860-as években leomlott.

A vár maradványai… A palotaszárny helyiségeit és a bástyák emeleteit elválasztó födémek beomlottak, a védőfalak egy része pedig összedőlt. Ennek ellenére a torockószentgyörgyi vár tekintélyes maradványai több helyen majdnem két emelet magasságban, ablak- és ajtó részletekkel részben ma is állnak.

IV. László király 1289-ből származó oklevele

Torockószentgyörgy várának alapjait az Ákos nemből származó Thoroczkay Vencel vetette meg, akinek vezetésével a kézdi székelyek 1285-ben a Székelykő várát ostromló tatárokat elüldözték, és akinek ezért IV. László király 1289-ben a Castrum Turozkeut adományozta. Az ez időből fennmaradt oklevél szerint azonban To|

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

/ 7. /

Filmnéző...

Louder Than Bombs / Hétköznapi titkaink

rockó várát jogainak fenntartása mellett átadta a székelyeknek mindaddig, amíg az Aranyos földjén élnek. Nem képzelhető el, hogy e helyett ne lett volna egy másik, megfelelő védelmet is nyújtó vára. Így feltehetően mielőtt Torockó várát átadta volna a székelyeknek, 1253 és 1272 között felépítette a torockószentgyörgyi vár lakótornyát, és ezt védőfallal erősítette meg. Az I. Lajos király idejében épített épületrész

Ugyancsak a fent említett szerző tud arról, hogy okleveles adatok szerint az alsó vár délkeleti részei 1470-ben épültek, és feltehetően ugyanebben az időben építették össze a lakótornyot a tőle délre emelt helyiségekkel, melyet egy 1492. évi oklevél Thorocz|

kay Elek vár elé épített tornyaként említ. Kelemen Lajos szerint a lakótoronyhoz csatlakozó kétemeletes épületrészt I. Lajos király idejében építették, miután a család tagjai 1370 körül három ágban éltek, és a szokások szerint mindegyik ágnak külön lakrésze lehetett a közös várban.

A keresztesek hatalmukba kerítik a várat és felégetik

A vár, amit 1470-ben Castrum Thorozkozenthgywrg, 1473-ban pedig Castrum Thorozko Zenthgewrg alakban említenek, ezután századokon át a Thoroczkay család birtokában volt. Kiemelten fontos tudni azt is, hogy az 1514. évi Dózsa György vezette parasztfelkelés alkalmával a keresztesek Torockószentgyörgy

várát is hatalmukba kerítették és felégették. Thoroczkay Ferenc 1516-ban II. Lajos királytól birtokaira adománylevelet kért és kapott. Befejezésül:

A Thoroczkay család által folyamatosan lakott várat 1704-ben Tiege báró osztrák csapatai vették ostrom alá, ágyúval lövették, majd elfoglalták és felrobbantották. Ahogyan azt már részben említettük: ezután a vár elhagyatottan, lakatlanul pusztulásnak indult. (befejező rész a következő lapszámunkban) Az oldalt összeállította: Nagy-Bodó Tibor

A régi és mai képekért külön köszönet Demján László műemlékvédő építésznek.

Kezdjük azzal, hogy a fent említett film valószínűleg nem lesz mindent elsöprő kasszasiker. Az igényesebb filmnézők számára viszont bizonyára emlékezetes marad. Joachim Trier norvég rendező (nem összetévesztendő Lars von Trier dán rendezővel) 2015-ben, Amerikában forgatott filmje minden ízében az európai film jellemzőit viseli magán. Ahogyan eredeti címe is utal rá, a nézőt töprengésre készteti, és egy pillanatig sem hagyja nyugodni. Egy darabokra hullott család drámáját, tragédiáját követhetjük nyomon egy zseniális rendező szemüvegén keresztül, aki nem ítélkezik és nem magyaráz, hanem láttat: rákényszerít arra, hogy a szereplők életén és fájdalmán keresztül akár saját életünkkel is számot vessünk. A történet egy valaha négytagú amerikai családról szól, amely rögtön atomjaira hull, miután az anya (Isabelle Huppert - híres háborús-fotós szerepében) autóbalesetben életét veszti. Bár a filmben több utalás is van arra, hogy életük azelőtt sem volt felhőtlen (a férj többször is felrója feleségének a szakmájából adódó gyakori és hosszú távollétet), a tragédia hosszú zárlatot okoz az életben maradottaknál, és úgy tűnik, a lejtőn már nincs megállás. A kisebbik fiú (Devin Druid) a teljes elszigeteltségbe menekül, a nagyobbik (Jesse Eisenberg) pedig a múltban történt események miatt neheztel apjára. Az apa (Gabriel Byrne) minden igyekezete ellenére képtelen kommunikálni fiaival, és az is nehezére esik, hogy magánéletét rendbehozza. Az események újabb fordulatot vesznek, amikor fény derül az anya halálának valódi körülményeire, és a kisebbik fiút is szembesítik az igazsággal. A felháborodottság, a csalódottság és főleg a tehetetlenség érzése az, ami végül gondolkodásra készteti mindhármukat. A rendező fő erőssége, hogy mindegyik szereplője hús-vér ember, esendő és ugyanakkor rendkívül szerethető. A film vége felé közeledve jogosan tesszük fel a kérdést: lesz – e hepiend? A norvég rendező egy kicsit másképp kérdez: lehet-e ilyen helyzetben egyáltalán? A kérdést nyitva hagyva, ránk bízza a választ… és a reményt! Demeter Attila

Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

Irány Izland! \ 8. \

Az Eb-n való jó szereplésüknek köszönhetően bizonyára sokakban felébredt az érdeklődés eme távoli és szimpatikus lakosságú kis szigetország, Izland iránt. Érdemes hát felkeresni, mert nem drága, ugyanakkor biztonságos (Izlandon még soha nem volt terrortámadás, gyilkosság is tízévente egyszer van), és ilyenkor, nyár derekán még az időjárás is elviselhető, sőt, az itteni kánikulához képest egyenesen kellemes. Sajnos az északi fény (aurora borealis) ilyenkor nem ﬁgyelhető meg, csak késő ősztől kora tavaszig, habár azok szerint, akik már jártak ott, elegendő mecserottúr (izlandi birkapálinka) elfogyasztása után ilyenkor is. Ám mielőtt elindulunk, néhány dolgot

| HUMOR |

nem árt tudni:

☻ Ha nem akarunk kilógni a helybéliek közül, akkor még itthon növesszünk szakállat (lehetőleg vöröset), ugyanis Izlandon szinte mindenki szakállas. A korosabb nők is ☻ Vikinges, íres és skótos vicceket ne meséljünk a helyieknek a kocsmában, hacsak nem akarjuk pofánveretni magunkat, mert az izlandi nép e három nemzet keveredéséből jött létre, pontosabban a viking csávók kavartak az ír és skót mancikkal ☻ Meséljünk ellenben bátran Erdély történelméről, mert hozzánk hasonlóan őket is folyton ide-oda rángatták az évszázadok folyamán: hol norvég, hol dán fennhatóság

alatt álltak ☻ Pizsamát vinni fölösleges – ilyenkor nyáron három hónapig nem megy le a nap ☻ Ételt visszautasítani Izlandon legalább akkora sértés, mint Székelyföldön a páleszt. Nem árt, ha erre már itthon rágyúrunk, eddzük a szemünket és a gyomrunkat, mivel olyasmiket zabálnak, mint főtt birkafej, rothasztott tőkehalhús vagy savanyú lében pácolt birkabelsőségek ☻ Egyetlen mondatot mindenképpen magoljunk be izlandiul még indulás előtt, hasznunkra lesz: „Bitúr rik rottúraugnana-tokönicuku vár tungán gusztasson, voru spácírszen okádszon?”, ami azt jelenti, hogy: „Ez a juhszempörkölt nagyon finom volt, hova mehetek hányni?” ☻ A szigeten 140 vulkán van – több mint profi focista! –, amiből 26 működik is; ha egy szőke kisfiú pucolgatja majd őket, az a kis herceg lesz, akit felvettek kisegítőnek, mert már nem győzték ☻ Gazdag állatvilágra ne számítsunk, mivel Izlandon csak sarki róka meg pár mig-

ráns rénszarvas él. A közhiedelemmel ellentétben jegesmedve nincs, bár néha a sarkkör közeléből jégtáblákon leúsznak, amikor megkívánják a borjúfóka-miccset vagy a lundatojás-rántottát. A lunda egy madár, ami úgy néz ki, mintha egy pingvin megcsinált volna egy arapapagájt: zömök testalkatú, fekete-fehér tollazatú és nagy színes csőrű ☻ A helyi idegenvezető nem olcsó, de nem árt felfogadni egyet, mivel az ország vad vidékén a természet nagyrészt háborítatlan: a nagyszámú természeti veszélyforrásra (vízesések, forró vízforrások, szakadékok, lávafolyások stb.) nem ﬁgyelmeztetnek táblák vagy feliratok, nincsenek láncok és korlátok. Ezért a turisták tudatlanságból sokszor indokolatlan, életveszélyes kockázatot vállalnak ezek közelében, pláné bemecserottúrozva ☻ A bűnözés szintje alacsony, de Reykjavíkban előfordulnak drogosok és alkoholisták, akik a könnyű pénz-

szerzés módját a turistákban vélik felfedezni; általában a „Dai ceva nene” szöveggel közelítenek ☻ A romániai turistáknak – mivel egyelőre Schengen csucsu – az országba való belépéshez a legalább 90 napig érvényes útlevélen kívül vízum is szükséges. Minden beutazó vámmentesen vihet be az országba az alábbi javak listájából: táborozási felszerelés saját használatra (ebbe az élelmiszer is beleértendő, kivéve a nyers húst); 1 liter égetett szesz és 1 liter bor (vagy 6 liter sör); 200 db cigaretta vagy 250 gramm egyéb dohányipari termék. De ha több piát próbálunk meg becsempészni, akkor se veszik el, csak meg kell igyuk a reptéren ☻ És végül: Izland legfőbb turistavonzó „látványossága” a hajókról történő ún. bálnaﬁgyelés, amikor a matróz a kosárból egyszer csak lekiált, hogy: ”Né, parasztok, ott a bálna!”, azok meg nézik, hogy „Jé, bálna!” Molnár Tibor

Walesi, magyar, két jó barát…

| Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

Mivel a Portugália-Wales elődöntőt lapzártánk után játszották, így nem tudhatjuk, hogy a walesiek kiejtették-e Cöröhétéket (akik úgy vánszorogtak el az elődöntőig, hogy rendes játékidőben meccset még nem nyertek), csak remélni tudjuk, hogy igen, és bejutottak a vasárnapi döntőbe, ahol a németekkel vagy a franciákkal találkoznak. De lássuk, miért illik (illett) a walesieknek drukkolni: ☻ Megverték a magyarokat kiverő nagyarcú belgákat a negyeddöntőben ☻ A walesi zászló is piros-fehér-zöld ☻ A walesi is kis, de

büszke és bátor nemzet, mint a magyar ☻ A walesi nyelvet se érti rajtuk kívül senki, ahogy a magyart se rajtunk kívül ☻ És végül: a hercegük,

Károly herceg gyakorlatilag földink, hiszen ük-ükanyja, Rhédey Klaudia grófnő itt született Vásárhelytől egy kőhajításnyira, Erdőszentgyörgyön! mt |

A demokrácia csapdája

| FIGYELŐ |

/ 9. /

Szárnyalások kora

Mert a politika, állításával ellentétben, nem a »valóságot« mutatja be számunkra, hanem egy valóságról szóló történetet.

Churchill híres ironikus mondása szerint a demokrácia a lehető legrosszabb politikai berendezkedés, kivéve az összes többit. Bár az elmúlt évtizedek során ez a „bon mot” azt volt hivatott bizonyítani, hogy a demokrácia természetesen az emberiség történetének legjobb berendezkedési módja, „a létező világok legjobbika”, de az ebben való hit mintha mostanában meginogni látszana. A Brexit kapcsán keletkező elemzések egy része így érthető módon a nyugatias modernitás egész politikatörténetét igyekszik áttekinteni, hisz a brit kilépés egyre nyilvánvalóbb módon felszíni jelenség csupán, és a feladat éppen a „fecsegő felszín” alatti hallgatag mélység feltárása volna. A politikai elméletek története azt látszik bizonyítani, hogy a demokrácia alapvető ﬁlozóﬁai ellentmondása a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt minden erről gondolkodó számára. Ennek lényegét talán úgy lehetne összefoglalni, hogy egy társadalmi tény és annak igazsága teljesen független attól, hogy ezt egy adott emberi közösség tagjainak hány százaléka tartja igazságnak. Horribile dictu, az igazság köszöni szépen, akkor is jól megvan, ha egy „free and fair” választáson mindössze nulla százalékot kap az ezt képviselő politikai álláspont. Az igazság és többség kapcsolata tehát korántsem olyan nyilvánvaló, mint ahogy azt gondolnunk illik. Nem feltétlenül kell teljes mértékben osztanunk Hamvas Béla alábbi, demokráciával kapcsolatos sommás véleményét, de elgondolkodni azért talán érdemes lehet. „A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség – a világ minél korruptabb, annál kevésbé tényleges – csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöfftöbbség, vagyis de|

mokrácia.” Ha valóban őszintén gondoljuk végig a nyugati demokráciák elmúlt évszázadának történetét, akkor a „demokratikus” döntések mögött felsejlik egy olyan „láthatatlan szuperstruktúra”, amelynek alapvető befolyása van a demokratikus döntési procedúrában részt vevők döntését meghatározó értelmezési keretekre, és az erre épülő elbeszélési módokra. Márpedig azok a társadalmi, gazdasági, kulturális kérdések, amelyekkel kapcsolatban a választópolgárnak döntenie kellene, reménytelenül komplexek ahhoz, hogy akárcsak halvány esélyünk legyen az ehhez szükséges kompetencia megszerzésére. Az esetek nagy részében valójában csak arra nyílik lehetőségünk, hogy eldöntsük, melyik politikai alakzat „történetét” fogadjuk el adekvátként önmagunk számára. Mert a politika, állításával ellentétben, nem a „valóságot” mutatja be számunkra, hanem egy valóságról szóló történetet. Amely történet igazságtartalmát az esetek nagy részében nincs lehetőségünk ellenőrizni. A demokrácia berendezkedési módjának nagyszerűsége mellett érvelők gyakran hivatkoznak olyasféle kísérletekre, mint amilyen az alábbi is. Egy nagy, ötliteres befőttesüvegbe nagyjából négyezer kis színes üveggolyó fér el. Ha megmutatjuk, mondjuk ezer embernek, azt kérve, hogy nézzenek rá, és három másodpercen belül mondják meg, hogy szerintük hány golyó van az üvegben, négyszáztól negyvenezerig szinte minden szám elhangzik. Az emberek döntő többsége nagyon távol van a helyes ítélettől. Az is tény viszont, hogy ekkora számú megkérdezett esetében, ha a becslések átlagát nézzük, akkor ez viszont már nagyon közel lesz a valóságos számhoz. Mindenki vaskos tévedésben van az esetek döntő többségében, ám maga a „közösség-lény”, a közösség kollektív „esze” megdöbbentően pontos. Csakhogy a dolog lényege éppen az, hogy itt egy na-

gyon egyszerű, elemi szintű összefüggést kell helyesen megítélni, ám a társadalmigazdasági kérdések döntő többsége ennél összehasonlíthatatlanul bonyolultabb és komplexebb. Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről szóló népszavazás pedig éppen egy ilyen nagyon is komplex kérdésről szólt, ahol a döntésben részt vevők abszolút többsége esetében kizárható az, hogy teljes kompetenciával rendelkezhetett volna. Különböző politikai pártok egymással elemi szinten is teljesen szembemenő történeteit hallgatta meg, és az ehhez fűződő indulatai, s érzelmei alapján hozta meg döntését. Érdemes ebből a szempontból felidéznünk Joseph Klapper szelektív észlelés elméletét, amelyben a szelekció három szintjét különböztette meg. A szelektív válogatás azt jelenti, hogy az emberek eleve nem követik ﬁgyelemmel azokat az újságokat és műsorokat, amelyekről tudják, hogy a saját véleményükkel szembenálló véleményeket fogalmaznak meg. A szelektív észlelés azt jelenti, hogy – ha bele is szaladnak a saját véleményüknek ellentmondó üzenetekbe – azokat elengedik a fülük mellett. A szelektív emlékezés azt jelenti, hogyha véletlenül bele is szaladnak a saját véleményüknek ellentmondó üzenetekbe, s azt meg is jegyzik, akkor is hamarosan elfelejtik őket. Klapper ezt a kognitív disszonanciaredukció-elmélete nyomán azzal magyarázta, hogy az ember kerüli a disszonáns helyzeteket, azaz igyekszik megszabadulni mindazoktól az információktól és véleményektől, amelyek saját, gondosan felépített világképének újragondolására késztetnék, mert világképének újragondolása túlságosan sok kognitív energiáját kötné le. A „demokratikus” döntések során tehát nem a valóságos valóság, hanem a politikai alakzatok által felépített hamis valóságok „történeteire” mond igent vagy nemet az indulatos választó, ahogy most is tette. Bogár László

nagyok Mertünk lenni. Egy kis csapat mert nagyot álmodni és merte megvalósítani az álmot. Nekem a fájdalmas 40-ás, belgák elleni vereség érintette meg a szívemet. Az ember józan ésszel tudta, hogy nincs semmi esély, és az is csodaszámba menne, ha hosszabbításban vagy tizenegyesekkel véreznénk el. De nem így történt. Hanem úgy, hogy a mester, Bernd Storck játszani küldte a pályára fiait. Menjetek előre, bátran játsszatok! Ne álljatok be a tizenhatosra, ne védekezzetek görcsösen, hanem menjetek előre, focizzatok, fussatok, igyekezzetek annyi gólt rúgni, amennyire csak képesek vagytok, mert ezt a mérkőzést a sorstól jutalmul kaptátok az eddigi helytállásért. Most megmérkőzhettek tétre menően a világ egyik legjobb válogatottjával. Most végre módotok lesz megtudni, mire vagytok képesek. És a csapat megfogadta a mester tanácsát. Bátran ment előre, nem védekezett, hanem folyamatosan támadott. Ezért persze kinyílt, és a fürge huszonéves belga focisták, akik egy tíz éve tartó labdarúgóreformnak köszönhetően tucatjával nevelődtek ki, rendre lefutották a kissé lassú magyar hátvédeket és pompás gólokat lőttek nekünk. Szám szerint négyet. De ez nem számít. Tudjuk, hogy ez a csapat még nem az a csapat, amelyik majd elkápráztatja talán nem is olyan sok év múlva a világot. De velük kezdődik minden. És erre majd emlékezni kell. A hosszú évtizedek óta a tehetségtelenség, ügyetlen gyávaság, kisstílű bunda, unalmas pipogyaság jelképének számító magyar labdarúgás egyszer csak felszárnyalt haló poraiból, mint egy főnix. Nem a focisták lettek mások. Ugyanazok ők, akik alkalmatlan emberek irányítása alatt szánalmas vereségek sorozatát szenvedték el. Az embernek fülébe csengenek e sivár korszak megélhetési gúnyolódóinak csípős megjegyzései. Miért beteg a magyar futball? – kérdezte egy vérdilettáns, aki utóbb szakértőnek kiáltotta ki magát. Hofi is kedvenc poénjait a focisták kárára sütögette el. Aztán valami megváltozott. Az átokverte Ferencváros visszatért az élvonalba. Felépült az első gyönyörű stadion. Majd egy második. Egy harmadik. Megnyílt az első labdarúgó-akadémia. Majd egy újabb és egy még újabb. A labdarúgószövetség élvonala kicserélődött. Olyan emberek jöttek, akik élni akarnak a fociért és nem megélni belőle. Megváltozott a háttér, megváltozott a légkör, tisztább, átláthatóbb lett minden, de a foci még mindig a régi maradt. Ha jött egy ellenfél, akárki volt, megvert bennünket. Úgy állt a dolog, hogy a megújulásra még sokáig várni kell, úgy nézett ki, hogy erről a labdarúgó Európa bajnokságról már lemaradunk – hacsak csoda nem történik. Csoda történt. Jött egy kemény magyar szakember, aki a hallatlanul professzionális német labdarúgásban edződött, Dárdai Pál. És határozottsággal és végtelen szeretettel elmagyarázta a fiúknak, hogyan lesznek képesek százszázalékos teljesítményt nyújtani. Elmondta nekik őszintén, hogy amit tudnak, az a nemzetközi mezőnyben kevés, de ha tudják egymást és a csapatot szeretni és tudnak okosan küzdeni a célért, akkor a helyzet nem reménytelen. A többit tudjuk. Olyan volt, mint egy hősköltemény, mint egy ógörög dráma. A hősök végül elbuktak, de szépen buktak el, és ezáltal a közvélemény átélte a legnemesebb érzést, a katarzist. Rajongók tízezrei lepték el az utcákat és a tereket. A megvetett, lenézett magyar fociban ugyanis a megvetett, lenézett magyar lélek szárnyalt fel. Hogy mi lesz a folytatás? Hiszen tudod: szárnyalás! Bencsik András

Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

Csoma Alpár a harmadszori műtét után \ 10. \

| S PO RT |

Hetekkel korábban már írtunk róla, hogy a City’us helyi születésű válogatott teremlabdarúgóját, Csoma Alpárt dr. Razvan Melinte szakorvos sikeresen megműtötte, miután a tavasz idény első fordulójában Jászvásáron keresztszalag szakadást és porcleválást szenvedett. A minap a több mint 100 válogatottsággal rendelkező, kiváló sportolót a műtéti beavatkozás utáni lábadozásáról kérdeztük.

– Több mint három hónapja műtöttek, hogy érzed magad, milyen stádiumban van a felépülésed? – A rekuperációm 13. hetében vagyok, az elmúlt hét fordulópont volt, hiszen mintegy három hónappal a harmadik hasonló, súlyos sérülésem után kezdtem el szaladni. Nem volt könnyű, de jó úton haladok, hiszen az izmaim is kezdenek megerősödni. Remélem, hogy visszaállok a csapatba, majd az együttes tagjaival részt vehetek az első közös edzéseken.

– Ez azt jelenti, hogy lassan már labdába is rúghatsz? – Igen, remélem, de addig még nyolc hét van hátra, lassan, de biztosan halad a felépülésem.

– Jelenleg milyen gyakorlatokat végzel? – Heti öt alkalommal járok tornaedzésekre, ami tényleg használ. Egyelőre labda nélküli gyakorlatokkal erősítem a sérült izmot, viszont szaladni a műtét után csak három hónap múlva volt szabad, a minap azt is elkezdtem. Minden jel arra mutat, hogy sikeres a felépülésem, jó úton haladok,

viszont azt is tudni kell, hogy ez a harmadik hasonló sérülésem. Én kitartó vagyok és remélem, hogy sikeresen felépülök, és hat hónap múlva visszaállhatok játszani. – Egy ilyen komoly sérülésnél, gondolom, hogy nagyon fontos a pszichikai állapot megerősítése, megőrzése. – Az igazság az, hogy minden sportolót megvisel egy hasonló sérülés, főleg a rekuperációs időszakban, amikor 5-6 hónapig csak az orvos előírása szerint végezhet gyakorlatokat. Nekem is a teremlabdarúgás a hobbim, amivel eddig az életem nagyrészében foglalkoztam, ez egy ideig újra kimaradt. Nem volt könnyű nézni a társakat a televízió képernyője előtt, sem a helyszínen, amikor jött, hogy berohanjak a pályára...

– Nagy segítség volt számodra a családod, a vezetőség, csapattársaid, barátaid, akik mindig melletted voltak... – Valóban, azok a legfontosabb percek egy sérüléssel küszködő sportoló számára. Ezért is meg szeretném köszönni nekik a segítséget, a

| Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

bíztatást és azt, hogy mindenben támogatnak.

– A City’ us jó szezont zárt, hiszen bajnoki címet szerzett. Hogy láttad az együttes idénybeli teljesítményét a pályáról, majd azon kívül? – Szerintem az egyik legnehezebb bajnoki évadunk volt, az alapszakasz során még nem voltunk igazán formában, aztán kezdtük nyerni a mérkőzéseket, az önbizalmunk is javult, lassan pedig reménykedtünk a bajnoki címben, amit ha nehezen is, de sikerült megnyernünk. Megjegyzem, hogy a dévai és a temesvári együttes is sokat erősödött a bajnokság során, de mi bíztunk magunkban! – A csapat ﬁatalabb tagjai az idősebb és tapasztaltabb generáció képviselőivel sikeresen ötvöződött, így a tapasztaltság volt a döntő a 2015-2016-os bajnoki évad során. Neked erről mi a véleményed? – Igen, ez így van, de a vezetőség érdeme is a bajnoki cím megszerzése, ugyanakkor a külföldi játékosok és a visszatérő Szőcs László érdeme is. Emellett nem kell elfeledni, hogy pénzügyi problémák is voltak az alakulatnál a bajnoki évad során, de ezt részben feledve, főleg a játékra koncentrálva, sikerült győznünk.

– A City'us ősszel hatodszor játszik európai kupaporondon, az UEFA Futsal Cupban. A rangos versenysorozatban lapunk megjelenésének napján, csütörtö-

kön ismeri meg ellenfeleit, hiszen akkor tartják a csoportsorsolást. Azon tizenhat klub között található a marosvásárhelyi csapat, amely automatikusan bejutott a kupasorozat második körének (Main Round) főcsoportjába, ez azt jelenti, hogy nem kell selejtezőt játszania. Hogy látod a City’us esélyeit? – Az igazság az, hogy az ellenfelek mindig erősek voltak számunkra, hiszen azon csapatok, akik az UEFA Futsal Cup-ban szerepelnek, mind kiválóak. Bárkivel is kerülünk össze, fontos, hogy előbb lássuk, mi a vezetőség célkitűzése, anyagilag menynyire erős együttest szeretne kialakítani, hiszen jól fel kell készülni egy hasonló nemzetközi rendezvényre, mivel ott csak kiváló alakulatok vesznek részt. Ha jó csapatunk lesz, előre jutunk.

– Te is meg az udvarhelyi csapatnál játszó bátyád, Ferenc is egykoron nagypályás futballisták voltatok Szovátán, ezért is mindenkor rajongtatok a nagypályás labdarúgásért. Melyik együttesnek szurkolsz, azaz szurkoltál az Európa-bajnokság során? – A horvátoknak meg a belgáknak drukkoltam, sajnos mindkettő kiesett már, de mivel kiskorom óta Juventus-rajongó vagyok, az olaszoknak is szorítottam, de sajnos ők sem jutottak a legjobb négy közé. Nem tudom, hogy mit mondjak, de ez a meglepetések Eb-je. Hiába, nem elég egyénileg jó játékos lenni, fontos, hogy csapat összeszokott legyen és jól szerepeljen. – Köszönöm a beszélgetést és mielőbbi felépülést kívánok neked! Czimbalmos Ferenc Attila |

| S PO RT |

Bulival töltődtek fel az Active 7 lányai Euro 2016

/ 11. /

– Vasárnap lesz a döntő!

Az elmúlt hétvégén vasárnap, a 48. találkozót is lejátszották az Európa-bajnokságon, amelyen kialakult az elődöntő párosítása. A felső ágon lapzártánk után Portugália és Wales játszott, míg az alsón, lapunk megjelenésének napján, csütörtökön Németország és a házigazda Franciaország csap össze a döntőbe kerülésért.

A Marosvásárhelyi Active 7 kézilabda-csapatának tagjai, akik a Hargita megyei kézilabda bajnokságban szereztek az idén aranyérmet, ha ideigóráig is feledték az edzések és a találkozók fáradalmait, pénteken este egy helyi kisvendéglőben új erőre kaptak egy kimerítő bajnoki menetelés után. A rendezvényen jelen volt az együttes nagyrésze – Zsók Gyöngyvér, Ormenișan Veronika, Dan Melinda, Moldovan Anna Mária csk.,

Șerban Rozália, Anamaria Cerghizan, Orbán Mária, Biró (Peres) Zita, Andreea Iuga, Ani Sălăgean, Kádár Kinga, Kozma Emőke, Farkas Krisztina, Teodora Bucur, Larisa Matei és Loredana Conțiu mezőnyjátékosok, míg igazoltan hiányzott a csapat többi tagja (Jámbor Margareta, Alunița Câmpean, Babó Melinda, Raluca Rău, Daniela Covrig és Roxana Sabezan) a rendezvényt a csapat helyi anyagi támogatói (Retacom, Fomco, Multiprod, Călinuț) ﬁnanszírozták.

Ott volt Csiki Zsolt, a Szász Albert Sportlíceum igazgatója (aki az együttes hazai tornájára biztosítja a termet) és Borsa Zita is, a Mureșul, majd az Elektromaros valamikori átlövője, akik az együttes pártfogói is egyben. A rendezvényen egészségügyi okok miatt nem vehetett részt Kulcsár László (Kuli), az alakulat edzője, akinek ez úttal is mielőbbi felépülést kívánnak a csapattagok. Czimbalmos Ferenc Attila

Az eddig megrendezett találkozók kapcsán a Nemzeti Sport egy apró érdekességre ﬁgyelt fel, ami azt bizonyítja, hogy a mai labdarúgásban, de legalábbis ezen az Európa-bajnokságon nagy szerepe van a rögzített játékhelyzeteknek. Az ismert magyar sportlap szerint a 2016-os Eb eddigi 48 összecsapásán 11 középhátvéd szerzett gólt, és amikor ezek a labdarúgók betaláltak, az együttesük egyszer sem szenvedett vereséget. A viadalon mostanáig 103 gól született, a találatok 9.36 százaléka belső védő nevéhez fűződik. Az Eb-n pályára lépő középhátvédek közül a negyeddöntőkig Fabian Schär (Svájc), Vaszilij Berezuckij (Oroszország), Jérome Boateng (Németország), Shkodran Mustaﬁ (Németország), Gareth McAuley (Észak-Írország), Gerard Piqué (Spanyolország), Toby Alderweireld (Belgium), Giorgio Chiellini (Olaszország), Leonardo Bonucci (Olaszország), Ragnar Sigurdsson (Izland) és Ashley Williams (Wales) szerzett találatot. Négyen szabadrúgás, hárman szöglet után, ketten akcióból, míg egy-egy játékos bedobást követően, illetve tizenegyesből szerzett gólt. Heten fejjel, négyen lábbal voltak eredményesek, míg öt gól a csoportkörben, hat az egyenes kieséses szakaszban esett. Az elődöntőkig, a legjobb négy közé bejutott válogatottak közül eddig a francia és a portugál belső védők nem szereztek gólt. (C.F.A.)

Előző rejtvényünk helyes megfejtése: – Már válófélben voltak, ám a manzárd újra összehozta őket! |

Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |

Gazdag kontra okos: melyiknek jobb születni? \ 12. \

| KÁV É M ELLÉ |

„A nagyapa megcsinálja a céget, a ﬁú fenntartja, az unoka pedig elveszíti”szól az ismert mondás, ami máris felveti a kérdést, hogy gazdagnak vagy intelligensnek előnyösebb Melyik az, születni? amelyikkel könnyebben elérhetjük céljainkat, megvalósíthatjuk elképzeléseinket? Persze legszívesebben mindenki szuperokosnak, dúsgazdagnak, kívül-belül csodaszépnek és elbűvölőnek születne, de ha mindenképpen választani kell… A kérdés elsősorban abból a szempontból közelíthető meg, hogy mennyire hisz az illető a meritokráciában, vagyis egy olyan társadalmi rendszerben, ahol az egyén pozícióját, élethelyzetét a teljesítménye, kitartása és érdeme határozza meg. Persze az, hogy mennyire kell elit családba születni ahhoz, hogy az ember vigye is valamire, országonként, városonként, de akár falvanként is változhat.

Ha gazdag, okos is?

Az Egyesület Államokban, a washingtoni Brooking Intézetben több mint 30 évig folytak kutatások ezzel kapcsolatban ﬁatalok csoportjain, ahol a mentális képesség, a motiváció, illetve a gazdasági mobilitás közötti kapcsolatot vizsgálták. Az eredmények némi derűre adnak okot, hiszen arra

jutottak, hogy a szegény, de okos és kitartó gyerekeknek nagy az esélyük rá, hogy feltornásszák magukat sokkal magasabb szintre. A szegény családból származó tanulók, akik a teszten a felső egyharmadban végeztek, felnőtt korukra bekerültek a legmagasabb jövedelmi osztályba. Ezzel szembe a jó családból származó, de gyenge képességű gyerekek szüleikhez képest lennebb csúsztak a ranglétrán. Azok a ﬁatalok, akik tanulmányi eredményük alapján a legrosszabb harmadba tartoztak, de szüleik magas jövedelemmel rendelkeztek, több mint fele a két legalsó jövedelmi osztályban kötött ki.

A kutatásoktól eltekintve az intelligencia persze nem minden, megbújik itt egy jó nagy csavar, hiszen ahogyan a saját bőrén is megtapasztalhatja az ember, rengeteg helyzetben fölényt élvez az, aki okosnak, motiváltnak és gazdagnak születik, mint az, aki okosnak, motiváltnak és szegénynek. Legyen szó Amerikáról vagy Európáról a legnagyobb áthidalhatatlan szakadékok a jómódú és szegény szülők gyerekei között van. Azoknak a tartalékoknak és forrásoknak köszönhetően, amelyet a jómódú családok az utódok taníta-

Nem kispályás, 23 ezer fős kutatás mutatta ki – igaz, Olaszországban –, hogy a tésztaevés a kisebb derékbőséggel, a jobb derékcsípő aránnyal és az egészségesebb testtömegindexszel mutat összefüggést. A tésztaevés nem hizlal, hanem éppen az egészséges testtömegindexszel mutat összefüggést – derült ki egy friss olasz kutatásból. A mediterrán étrend alapját képező főtt tészta jó hírét a Molise tartománybeli Pozzilli I.R.C.C.S Neuromed nevű intézete közegészségügyi osztályának kutatása adta vissza – írta az eruekalert.org. A Nutrition and Diabetes című szaklapban megjelent tanulmány szerzői több

mint 23 ezer embert vizsgáltak meg, őket két nagy közegészségügyi felméréshez toborozták, melyeket ugyanez az osztály végzett. "A résztvevők testméreteinek és táplálkozási szokásainak elemzésekor azt tapasztaltuk, hogy ellentétben sokak vélekedésével, a tésztaevés és a túlsúly nem függ össze, sokkal inkább az ellenkezője igaz: adataink alapján a tésztafogyasztás a kisebb derékbőséggel, a jobb derék-csípő aránnyal és az egészségesebb testtömegindexszel áll összefüggésben" – magyarázta George Pounis, a tanulmány vezető szerzője. Sok kutatás bizonyította, hogy a mediterrán étrend az egyik legegészségesebb a világon a testsúly megtartása

szempontjából is. Arról azonban kevés volt az adat, hogy milyen szerepet játszik ebben az étrend fő összetevője, a tészta. A Neuromed kutatása ezt a hiányt pótolja. „Elterjedt nézet, hogy a tészta nem a megfelelő fogás annak, aki fogyni akar. Vannak, akik száműzik is az étrendjükből. A kutatás eredményeinek fényében elmondhatjuk, hogy ez nem helyes. A friss tanulmánynak és a két nagy közegészségügyi felmérésnek az az üzenete, hogy a mediterrán diéta igen jó hatással van az egészségre" – mondta Licia Iacoviello, a Neuromed molekuláris és táplálkozásegészségügyi laboratóriumának vezetője. Forrás: MTI

Hosszú távon ki a nyerő?

tására szánnak eleve előnyt élveznek, már kisgyerekkoruk óta, attól a perctől kezdve, hogy átlépték az óvoda kapuit. A gazdagoknak is nehéz!?

Bár senki sem szereti azt hallani, hogy egy „multimilliomos” a gyereke jövője miatt panaszkodik, nem könnyű a leggazdagabbaknak sem, mivel ha valaki úgy születik, hogy megvan mindene, soha semmit nem kell csináljon, könnyen kerülhet a süllyesztőbe, hacsak nem tanulja meg a kemény munka és a kitartás fogalmát.

„Akinek nincs, megkeresi, akinek van, elvesztegeti” mondják a spanyolok, persze minden neveltetés kérdése, így nem általánosítható. Szülessen bármilyen gyarló, embertelen vagy akár a legelitebb körülmények közé valaki, ha elég kitartó, folyamatosan fejleszti magát, meg tudja állni a helyét az élet minden területén. Egy intelligens ember hatalmas lehetőségekkel rendelkezik, mert nem más, hanem a saját képességeire van utalva. Bár, ahogy mondani szokták, az élethez egy jó adag szerencse is kell! Timár Tímea

A hír, amire annyi éve vártunk – mégsem hizlal a világ egyik kedvenc étele

| Központ hetilap | 2016 / 27. | július 7–13. |