Központ hetilap 2016/26 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 26. szám // 2016. június 30– július 6. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

Emlékrepeszek a „veszett kutya időkből”

6-7. old. //

KU LT Ú RA

Beszélgetés Király Ibolyával

3. old. //

V ÉLEM ÉN Y

A liberális világrendetlenségről

TÁRSADALO M

A szakmai felmérést elbukta ugyan, ennek ellenére Petit mégiscsak beejtőernyőzték Vidrátszegre

Nemrég jelent meg a lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában Király Ibolya Emlék-repeszek – Király Károly igazsága c. memoárkötete(?), amelyet a szerző, a budapesti bemutatót követően, május végén Marosvásárhelyre is elhozott. Ebből az alkalomból beszélgettünk.

3. old. //

5. old. //

TÁRSADALO M

Migráció – A járványtól inkább félhetünk, mint egy terrorista akciótól Napjainkban a migrációs jelenséget leginkább etnikai, politikai szemszögből vizsgálják és véleményezik. A médiafogyasztó személyek főleg. Ám hajlamosak vagyunk elfeledkezni a menekültáradat egészségügyi kockázatairól...

4. old. //

V ÉLEM ÉN Y

Érettségi, boldogulás, jövő... A pályaválasztás egyéni és társadalmi fontossága látszólag egyértelmű és világos, mégis úgy vélem, érdemes néhány percig elgondolkodnunk azon, hogyan is állunk ﬁataljaink aktuális jövőképével. A közelgő érettségi kapcsán azonban óhatatlanul felmerül a „hogyan tovább” kérdése.

JO GAIN K

A CEMO monitorizálja a magyar nyelv használatát a tanácsüléseken

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Kettős tárlat a Bernády Házban

Isten neve az irgalmasság – interaktív kiállítás

Bandi Kati közismert textilművész munkáiból és Ion Ritiu színművész fából készült szobraiból nyílt kiállítás Marosvásárhelyen, a Bernády Házban.

Július 3-ig látogatható az Isten neve az irgalmasság című interaktív kiállítás Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Erzsébet-termében. A

csíksomlyói helyszínen több mint 1500-an járták végig a tárlatot, most a marosvásárhelyiek is megtekinthetik. 515 fős csoportok tárlatvezetést is kérhetnek. A kiállítás az ember és Isten kapcsolatáról szól, a tékozló ﬁú története elevenedik meg az alkotásokon. A résztvevők bekapcsolódhatnak az eseményekbe. Előzetes bejelentkezés alapján fogadják érdeklődőket: a az 0754-251-897-es telefonszámon vagy az irgalmassagkiallitas@gmail.com e-mail címen. Nagy Imre építészeti fotói a Bernádyban

Jeles szegedi építész, a napokban Vedres István- díjjal kitüntetett Nagy Imre felvételeiből nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Bernády Ház emeleti galériáiban. Az erdélyi műemlékvédelembe is bekapcsolódott kiállító tárlata a Múltmentés a jövőnek – értékmegőrzés és megújulás egy magyarországi faluban témával az építészeti fotózás sajátosságait is felmutatva vezeti be a vásárhelyi nézőket az épített örökség időszerű kérdéseibe. Anna. Asszonysors a XX. században

Ezzel a címmel nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Néprajzi és Népművészeti Múzeumban. A ﬁgyelemre méltó gyűjtemény egy életút bemutatásával, egyetlen személy szemszögéből, hangulatok megidézésével érzékelteti a múlt évszázad történelmi eseményeinek hatását.

Egy nap dr. Csonttal Továbbra is látogatható a marosvásárhelyi várban lévő Történelmi és Régészeti Múzeumban az Egy nap dr. Csonttal című kiállítás, amely az antropológiába, az emberi csontok világába nyújt betekintést.

Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

Június 30. Július 1. Július 2. Július 3. Július 4. Július 5. Július 6.

HOROSZKÓP

| Pál, Emília, Bács Annamária, Tihamér Ottó, Jenő, Mária Soma, Kornél Ulrik, Rajmund, Illés Emese, Sarolta Csaba, Tamás, Mária

KOS: Igazán változatos hét elébe néz! Talán véget vet egy régóta húzódó, lezárásra váró kapcsolatának. Ezzel megnyitja a lehetőséget egy új kapcsolat kibontakozása előtt. BIKA: A héten némi ingerültséget érzékelhet maga körül. Időnként úgy érezheti, hogy most ön az áldozat, és más az, aki irányít. Bőven akad halogatott tennivalója is, melyeket most pillanatok alatt meg tud oldani és brilliánsan behozza a lemaradásait IKREK: Valaki, aki az ön segítségét kéri, kész elmenni egészen a határokig önnél, és szemtelenül viselkedhet. Legyen óvatos vele! Nem érdemes arra várni, míg magától tér észhez az illető, mert nem fog. RÁK: Jó lenne egészséges szintre lassítani! Egy kicsit mostanság újra túlpörgeti magát, és amit ön elbír, azt olykor másoktól is elvárja. Van egy egoista ismerőse, akire nem érdemes több időt és figyelmet szentelni. OROSZLÁN: A héten kellemes meglepetések várnak önre! Nem várt kedvességet, vagy segítséget ajánlanak fel önnek. Az egészségére most fokozottan oda kellene figyelnie! SZŰZ: Ezekben a napokban ne ígérjen semmit senkinek! Lehet, hogy ez furán hangzik, de higgye el, ezt könnyebb lesz betartani! Ha ön szülő, most mélyebben belefolyhat gyermeke vagy egy fiatal életébe. MÉRLEG: Ebben az időszakban leginkább az egészségére kell odafigyelnie, ugyanakkor az otthonában is felmerülhet néhány nehézség. Ebből adódóan előfordulhat, hogy a megszokottól nehezebben találja meg környezetével a közös hullámhosszt. SKORPIÓ: A szerencse arca váratlanul önre mosolyoghat a hét során, ráadásul akkor, amikor egyáltalán nem is számít rá. Sajnos, egyébként nem számíthat felhőtlen napokra, ugyanis ezekben a napokban nehezen tudja kézben tartani az anyagi helyzetének irányítását. NYILAS: Ez az időszak sűrű eseményeket hozhat önnek. Főképp a társasági élete kerül előtérbe. Környezetében azonban feltűnhetnek olyan személyek is, akik alig várják, hogy új információkhoz jussanak, majd jól kibeszéljék BAK: A hét kicsit morcosabban indulhat az ön számára, de szerencsére ez az állapot nem bizonyul tartósnak. Valami most nagyon foglalkoztatja? Csak idő kérdése, és szembe jön önnel a valóságban is! VÍZÖNTŐ: Egy picit melankolikus hangulatban van a héten. Reggelenként alig van kedve kikelni az ágyból. Ez az állapot érzékennyé teheti az emberi kapcsolataiban. Úgy tűnik, hogy kicsit alábbhagyott a spontaneitása! HALAK: Ezekben a napokban szívesebben foglalkozna érzelmi életének ápolásával. Tudja mi a jó megoldás? Ha mindegyik igényét ki tudja elégíteni egy időben! Mi kell ehhez? Egy jól megszerkesztett időbeosztás, amihez tartja is magát! |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

Migráció – A járványtól inkább félhetünk, mint egy terrorista akciótól

Napjainkban a migrációs jelenséget leginkább etnikai, politikai szemszögből vizsgálják és véleményezik. A médiafogyasztó személyek főleg. Ám hajlamosak vagyunk elfeledkezni a menekültáradat egészségügyi kockázatairól, ennek megelőzéséről. Prof. dr. Szilárd Istvánnal, a Pécsi Tudományegyetem Migrációs Egészségügyi Tanszékének vezetőjével, és dr. Katz Zoltánnal, ugyanezen intézmény gyógyszerész tanársegédével beszélgettünk a témáról, akik „terepen” is kutatásokat végeztek a menedékkérők körében.

Szilárd professzornak szakterülete a belgyógyászat és a népegészségtan, 12 éven át vezette a Nemzetközi Migrációs Szervezet egészségügyi programjait, valamint a szervezet európai egészségügyi igazgatói tisztségét is betöltötte. Katz gyógyszerészkollégájával kutatást végeztek a migránsok körében, amely kettős célt szolgált: a menedékkérőkkel kapcsolatos egészségügyi kockázatok felderítése és a hatékony segítségnyújtás. Eltűnt betegségek újra fertőzhetnek

Jelenthetnek-e kockázatot a tájainkra ellenőrizetlen körülmények között tömegesen érkező migránsok? – tettem fel a téma közepébe vágó kérdést. „Igen és nem” – hangzott a válasz. „Általában az emberek attól félnek, hogy különleges, ritka, krónikus betegségeket hordoznak a migránsok, hisz ahonnan ők jönnek, a megbetegedési spektrum lényegesen különbözik az európaitól. Ez a feltételezés nem állja meg a helyét. Az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Epidemiológiai és Betegségmegelőző Központ állásfoglalása egyaránt, de a személyes tapasztalatom is azt támasztja alá, hogy a menedékkérőknél efféle betegségek nem fordulnak elő” – szögezte le. Hozzátette, hogy ennek a sajnálatos oka, hogy akik ilyen kórok hordozói lennének, a hosszú vándorlásnak nem érnének a végére. „A tényleges egészségügyi kockázat, hogy az ún. vakcinációval megelőzhető betegségek újra feltűnhetnek Európában. Ahonnan a menedékkérők érkeznek – leginkább Szíriából, Afrikából, Afganisztánból és Bangladesből – a közegészségügyi hálózat vagy ki sem fejlődött, így a védőoltásokat nem kapják meg a gyerekek, vagy ugyan erős közegészségügyi hálózat működött, mielőtt teljesen lerombolták volna az országot. Egy járvány kialakulása sokkal több áldo-

prof. dr. Szilárd István

dr. Katz Zoltán

zattal járna, mint egy terrorista akciója” – magyarázta Szilárd.

a folyamatos bizonytalanság érzete pszichésen kikezdi őket. Rengetegen poszttraumás stresszben szenvednek, ám sajnos a legtöbb ország egészségügyi rendszere nem készült fel az effajta segítségnyújtásra”mondta el dr. Szilárd István.

Kanyaró, torokgyík, gyermekbénulás

Ilyen betegségek lehetnek a kanyaró, torokgyík, járványos gyermekbénulás. Amely országban a lakosság vakcinációs szintje nem elég magas, azaz alacsonyabb, mint 95%, járványok törhetnek ki. „Magyarországon 99% fölötti az átoltottsági aránya a lakosságnak, és bár az elmúlt évben több mint 300 ezer migráns utazott át az országon, egyetlen olyan eset sem fordult elő, hogy bármilyen fertőző betegség hozzájuk kapcsolható lett volna. Viszont Németországban – ahol kisebb az oltással kapcsolatos fegyelem a szélsőséges szekták, zöldszervezetek ellenállása miatt – ott komoly kanyarójárvány volt” – mondta el. Dr. Katz Zoltán a menedékkérők körében végzett szűrővizsgálatok eredményeinek feldolgozásával foglalkozik. Megtudtuk, hogy a Hepatitis B esetében 5%kal magasabb fertőzési rátát mértek a migránsoknál.

Poszttraumás stressz

Az orvosok a szűrővizsgálatok mellett fókuszcsoportos interjúkon beszélgettek a bevándorlókkal. „A beszélgetések során ők maguk mondták el, hogy mentálhigiénés ellátást igényelnének. Azok a tényezők, amelyek menekülésre kényszerítik őket és maga a vándorlás megterhelő, valamint

Felkészületlen az egészségügyi ellátórendszer

Kiemelte, hogy szintén nincsenek felkészülve az egészségügyi ellátórendszerek a kulturális kompetenciára. „Azok az országok, ahonnan migránsok érkeznek, kultúrájukban, vallásukban lényegesen különböznek, tehát az egészséggel, betegséggel kapcsolatos szokásaik eltérnek az európai emberétől. Az archaikus családmodellben élő kultúrákban az egészség és a betegség nem egyéni szinten jelenik meg mint probléma, hanem az a család problémája. Ha egy családtag megbetegszik, akkor a teljes família ebben osztozni akar. De az orvosi ellátásra vonatkozó igényük is különbözik: egy muzulmán nőt férﬁ orvos lehetőleg ne vizsgáljon meg, ám ha nincs lehetőség női orvosra, akkor a férjnek vagy az apának bent kell lennie a rendelőben, és még akkor sem lehet levetkőztetni a nő pácienst. Ha ezekre a kulturális különbségekre nem vagyunk felkészülve, akkor nem tud kialakulni az orvos-beteg kapcsolatban a bizalmi légkör” – szögezte le az orvos. Arra a kérdésemre, hogy milyen hangulatban zajlott a terepen a kutatás, elmondták, hogy annak során soha

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT

A liberális világrendetlenségről

Egy teljes hét telt el a britek kilépését eldöntő referendum óta, s még mindig a lépés miértjét és lehetséges következményeit pró bálják magyarázni szerte a világon. Az ér deklődés mindenesetre Szentgyörgyi László jogos, hisz nem volt sok esemény a második világháború óta, amely ennyire felkavarta volna a kedélyeket az öreg kontinensen. A brit szavazópolgárok választását másként és másként értelmezik a közemberek és a politikusok, különösen az eurokraták és a gazdasági-pénzügyi világelit. Az eset az utóbbiakat igencsak meglepetésként érte, különösen, ha nem feledkezünk meg arról, hogy az őket szolgáló politikum és a nekik kiszolgáltatott média segítségével komoly erőfeszítéseket tettek a közhangulatnak az általuk kívánt irányba való befolyásolására, a társadalom megdolgozására, a szavazópolgárok megvezetésére. Semmit sem bíztak a véletlenre, sokáig úgy tűnt, nem érheti meglepetés az Európai Uniót jelenleg ellenőrző és az USA érdekei szerint irányító háttérhatalmat. Csakhát a jelek szerint nem számítottak a lenézett, semmibe vett, a politikától, saját sorsától, életétől körmönfont módszerekkel elidegenített kisember, a konzumidiótaként kezelt tömeg bosszújára. Ami múlt csütörtökön Britanniában bekövetkezett, az nem más, mint az EU pökhendi vezetőinek elutasítása. Hangsúlyozom: egy olyan szűk eurokrata elitnek szóló üzenet, amelyet senki sem választott meg, amely senkinek se tartozik felelősséggel, elszámolással. A helyzetet csak súlyosbította az EU és tagállamainak a zöme által követett, önfeladással egyenértékű bevándorlási politikája. Az európai társadalmak és a vezető elitek közötti szakadék mára teljesen áthidalhatatlannak látszik. A politikai korrektség idióta követelményei szerint működtetett, annak görcsösen eleget tenni akaró Európa a saját sírját ássa. Ezt csak a vak nem látja. Az elégedetlen brit társadalom ezúttal fellázadt, s szavazataival büntetett. És tegyük mindjárt hozzá: teljesen jogosan. Alapjaiban rengetve meg a tökéletesnek tekintett, vagy annak hirdetett liberális világrendet. Amely most világrendetlenségbe csapott át. Hogyan reagál minderre a háttérhatalom – a globalizált nagytőke, a világot uraló bankok –, s annak meghosszabbított karja, az Európai Unió? Ez idő szerint még minden, akár a pozitív végkifejlet, azaz az EU-nak a szuverén nemzetállamok szövetsége irányába történő újratervezése, elmozdulása is lehetséges. Bár az előzmények s főleg a jelenlegi helyzet azért túlzott reményekre nem jogosít fel. nem ütköztek konﬂiktusba a migránsokkal, de természetesen számukra is nyilvánvaló volt, hogy azért vannak ott, hogy segítsenek. Katz hozzátette, hogy pozitív tapasztalataik voltak, nem volt olyan személy, aki megtagadta volna a kérdésre való válaszadást. Milyen a szakterületük megítélése?

A migránsok megítélése egyáltalán nem pozitív tájainkon, ezért adódik a kérdés, hogy miként véleked-

nek a professzorok munkásságáról, érte-e őket kritika emiatt. „Mi migrációs egészségüggyel és nem migrációs politikával foglalkozunk. Feladatunk egészségügyi szempontból csökkenteni a kockázatot, másrészt pedig orvosok vagyunk, a humánumot szolgáló emberek, és azt tartjuk szem előtt, miként lehet a segítséget megadni a menedékkérőknek. Eddig soha nem kérdőjelezték meg munkásságunkat” – vélték egyöntetűen. Pál Piroska

Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

\ 4. \

Érettségi, boldogulás, jövő...

| TÁRSADALO M |

Komoly hozzáállás, munka, pontosság – a vállalkozás feltételei

Gombos József 1967. november 7-én született Nagyölyvesen, ahonnan 1975-ben családjával Marosszentkirályra költözött. Azóta is ott él. A marosszentkirályi elemi osztályok elvégzése után a marosvásárhelyi Faipari Líceumban érettségizett, majd 2006-ban az Építészeti Líceum mesterképző szakát végezte el és indított saját vállalkozást.

A pályaválasztás egyéni és társadalmi fontossága látszólag egyértelmű és világos, mégis úgy vélem, érdemes néhány percig elgondolkodnunk azon, hogyan is állunk fiataljaink aktuális jövőképével. Hogy a mondatban levő „fogalomzavart” feloldjam (ugyanis hogy jövünk mi ahhoz, hogy gyerekeink jövőjét megtervezzük?), el kell mondanom: nem célom sem a helyettük való tervezgetés, sem annak befolyásolása, hogy milyen döntést hozzanak sorsuk további alakulása érdekében. A közelgő érettségi kapcsán azonban óhatatlanul felmerül a „hogyan tovább” kérdése. A végzős diákok, szüleik és bizonyos mértékben tanáraik is az érettségi lázában élnek, hisz nem mindegy, hogy a fiatalok milyen útravalóval maradnak, hogyan alakul szakmai és magánéletük, milyen sikereket könyvelhetnek el majd a jövőben. Az utóbbi évek eredményei nem kecsegtettek sok jóval e tekintetben. Anélkül, hogy statisztikák sorát hívnám segítségül (megkímélvén az olvasókat az unalmas számadatoktól), egyértelműen kijelenthető, hogy a tanulás és a kiváló szakképesítés megszerzése iránti igény erősen megcsappant. Az utóbbi évtizedben mintha az unalom, a beletörődés, a „minden mindegy” érzése társadalmi méreteket öltene. Egyre inkább eluralkodik az a felfogás, hogy nem érdemes tanulni, mert a diploma semmire sem jelent garanciát, nemegyszer az az érv is elhangzik, hogy még egyetemi oklevéllel sem lehet érvényesülni. A kőkemény valóság része, hogy a 2016-ban középiskolát végzők (187.000) csaknem egynegyede (40.000) nem fog jelentkezni a vizsgákra. Ismerve az elmúlt évek történéseit, a sikeresen érettségizők arányát, egyes középiskolák katasztrofális „teljesítményét”, félő, hogy e tendencia tovább folytatódik, a lejtő pedig hosszú. S bár igaz, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés és az üzleti szféra nem bővelkedik sem ajánlatokban, sem előnyös alternatívákban, a tanulás, a munka megbecsülése utáni igényt fejleszteni kellene. Remélem, egy szülő sem gondolja komolyan (bár van tudomásom nem egy ilyen esetről), hogy nem érdemes gyermekének érettségizni, mert amúgy sem érvényesül majd. Arról nem is szólva, hogy egyéni kudarcainkkal nem magyarázhatjuk meg gyerekeink jövőjét. Ismerjük be, a fiatalok elkeseredése sem alaptalan. Sokan érzik úgy, hogy itt sötét a jövő, és a külföldi munkát választják, mert abban reménykednek, hogy ott jobb és kiszámíthatóbb lesz az életük. Ám szakképesítés, érettségi nélkül idegen földön ez aligha sikerülhet. Szakmai és nyelvtudás nélkül szinte lehetetlen a beilleszkedés. Ezért is biztatnunk kell őket a tanulásra, arra, hogy érettségizzenek, és képezzék, fejlesszék magukat, ahogyan csak lehet. Hogy boldogok, büszkék lehessenek magukra. És mi is rájuk! Demeter Attila | Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

Gombos József szabadidejében a Marosszentkirályi Zenekarban szaxofonon játszik.

Gombos 2007-ben indította útjára a saját cégét, melynek keretén belül az építkezés minden ágazatával foglalkoznak. Jelenleg 25 alkalmazottja van a vállalkozásnak. A cégtulajdonost arra kértük, ossza meg velünk tapasztalatait: hogyan sikerül jól menő vállalkozást indítani, mi késztette erre, mit tanácsol a frissen vállalkozni óhajtóknak… „Életem során sok emberrel dolgoztam együtt, akik befolyásoltak abban, hogy saját vállalkozást kell indítani. De leginkább az motivált, hogy van egy fiam – most építészmérnöki szakon tanul Kolozsváron –, akit szeretnék magam mellett tartani ezáltal. Látom, hogy az erdélyi magyar fiatalok jelentős hányada idegen országban kényszerül dolgozni, több száz kilométerre a szülőföldjétől” – mondja a vállalkozó. Nehézségek a cégindítás elején is voltak, de az igaziak inkább menetközben adódtak, ám sikerült ezeket áthidalni. „Tanácsom egy kezdő vállalkozó számára az lenne, hogy vegye figyelembe azt, hogy csak keresztényi lelkülettel lehet valamire menni az életben és a vállalkozás terén egyaránt. Enélkül az elért eredmény csak üres megvalósítás. Komoly hozzáállással, munkával, pontossággal, Isten segítségével lehet sikereket elérni" – tanácsolja Gombos József.

„Vállalkozásunk által másokon is segíthetünk!” De vajon megéri-e egyáltalán vállalkozni a mai körülmények, lehetőségek közt, tettük fel a kérdést a vállalkozónak. A válasz nem egyértelmű: igen is meg nem is. „Függ attól, hogy mekkora a tét, mire számít a kezdő vállalkozó. Minden valaminek a függvényében van. Ha például nagyok a célkitűzések, nagy dolgokról álmodozunk, és ezek végül nem jönnek össze, akkor nem éri meg. Ezért kell mindig szerényebb dolgokkal kezdeni, és lépésről lépésre haladni a kitűzött cél, a megvalósítás felé. Ha viszont csak a rosszra gondolunk, félünk a kudarctól, az sem jó. Ha csak a rossz oldalát nézzük, a felmerülő problémákon mérgelődünk, ismét azt kell mondanom: nem éri meg vállalkozni. Van viszont egy másik vetülete is a dolgoknak: ha arra gondolunk, hogy a vállalkozásunk által másokon is segíthetünk, munkahelyeket teremthetünk, akkor már megéri" – állítja a vállalkozó. Gombos József a marosszentkirályi önkormányzat egyik tanácsosa, a helyi református egyházközség főgondnoka, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke. Elmondása szerint nagyon elfoglalt ember, leköti az idejét a cég vezetése, valamint a vállalt tisztségek betöltésével járó feladatok

teljesítése. Hálás a családjának, hogy mellette áll és támogatja mindenben, nekik is köszönheti, hogy ilyen szoros kapcsolatban áll az egyházzal.

„Az egyház vagy egy cég is olyan, mint egy nagyobb család” "Szerintem az egyház vagy egy cég is olyan, mint egy nagyobb család. Ahogyan egy család tagja az ember, úgy tagja egy egyházközségnek, vagy adott esetben egy cégnek. Az ugye mindenkinek természetes, hogy a családot fenn kell tartani, segíteni kell. Hát nekem az is természetes, hogy segítem az egyházam, valamint működtetem a céget, mint a nagyobb családjaimat" – mondta még el lapunknak Gombos. Kérdésünkre, hogy mik a jövőbeni tervei a vállalkozás terén, kívánja-e azt a közeljövőben bővíteni, azt válaszolta, hogy egyelőre nem. „Ameddig egyedül vagyok a cégvezetésben, nem szándékozom bővíteni, mert nem lehet felügyelni egy nagyobb, szerteágazóbb tevékenységet. Egy embernek nincs rálátása a több munkásra, a több munkálatra, és akkor következnek a bajok. Elcsúsznak a határidőpontok, nincs minőség, egy szóval nem lehet komolyan végezni a munkát, és én ezt nem szeretném" – mondta végezetül a vállalkozó. Nemes Gyula |

| TÁRSADALOM |

A CEMO monitorizálja a magyar nyelv használatát a tanácsüléseken

Az anyanyelvi jogok érvényesítésének fontosságára hívta fel az RMDSZ és választott képviselőinek ﬁgyelmét a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), és nyílt levelet is megfogalmaztak Kovács Péternek, az RMDSZ ügyvezető elnökének. A levélben arra emlékeztetik Kovács Pétert, hogy a szövetség önkormányzati listáján induló minden jelölt nyilatkozatot írt alá, amelyben vállalja, hogy megválasztása esetén saját hatáskörében eleget tesz a nyelvi jogok érvényesítésének, szorgalmazza a nyelvi jogok minél szélesebb körű gyakorlását. A CEMO felkéri Kovácsot, hogy hozza nyilvánosságra a nyilatkozatokat, amelyeket a Maros megyei és marosvásárhelyi RMDSZes képviselők, polgármesterek aláírtak, és ismertesse azok tartalmát. Amennyiben ezek a nyilatkozatok nem születtek meg, mihamarabb készüljenek el, az érintettek írják alá, s a szövetség kövesse, hogy betartják-e a benne foglaltakat vagy sem. „A CEMO is monitorizálni fogja úgy a Maros megyei, mint a marosvásárhelyi RMDSZ- es elöljárókat, tanácsosokat, akik az elmúlt évtizedekben jócskán alulteljesítettek az anyanyelvhasználati jogok alkalmazása terén (is). Monitoring tevékenységünk részeként, szervezetünk tagjai feliratozott pólókban jelen lesznek a városi és megyei tanácsüléseken, és követni fogják, hogy a magyar tanácsosok használják- e vagy sem anyanyelvüket az üléseken. Amennyiben ez nem valósul meg, hatósági eljárásokat fogunk kezdeményezni és jogi eszközök révén próbáljuk meg rávenni az RMDSZes tanácsosokat, a Polgármesteri Hivatalt és a Megyei Tanács vezetőségét az anyanyelvhasználati jogok gyakorlati és valós alkalmazására” – áll a Barabás Miklós által aláírt levélben. P. P.

A szakmai felmérést elbukta ugyan, ennek ellenére

/ 5. /

Petit mégiscsak beejtőernyőzték Vidrátszegre

A megyei tanács június 23-án ismertette a Transilvania reptér igazgatótanácsa elnöki tisztségének betöltésére kiírt versenyvizsga eredményét, ami szerint Peti András, Marosvásárhely egykori alpolgármestere, az RMDSZ városi szervezetének elnöke nyerte volna el a bíráló bizottság bizalmát. Miután az előző, a jelöltek szakmai kompetenciáját felmérő vizsgán nem érte el – igaz, mások sem – az átmenő minősítést. S mindezt úgy, hogy versenytársa, a reptér korábbi vezetője, Ştefan Runcan az utolsó pillanatban visszalépett. Mindenesetre kíváncsi lennék, mi vehet rá felnőtt embereket, komolynak hitt szaktekintélyeket arra, hogy pillanatnyi szeszélyeiknek engedve, ilyent tegyenek. Mert azért, gondoljuk végig, nem kis havi jövedelemről – ez esetben 11 100 lejes ﬁzetésről – mond le az, aki hasonló lépésre ragadtatja magát. Hogy nem pillanatnyi felindulásában tesz ilyent az ember, az biztos…

Hanem akkor miért? Ismerve, hallva ezt-azt arról, hogyan ítélik oda a hasonló vezetői posztokat – a politikai algoritmus szerint, a helyi kiskirályoknak tett szolgálatok elismeréseként, befolyásos pártfogók közbenjárására stb. –, talán nem tévedek nagyot, ha kijelentem: sejtéseim szerint ez esetben is valami hasonlóval lehet dolgunk. Merthogy az történt, hogy az előző, a szakmai kompetenciák felmérését végző vizsgáztató bizottság

szakmailag képzett tagjainak ítéletét, nyilvánvalóan politikai befolyás alatt álló megyei tanácsi hivatalnokok felülbírálták. Tették mindez a demokrácia dicsőségére… Sz. L.

Ui. Nem tudom megítélni, nincs meg hozzá a szükséges szakmai kompetenciám, hogy Peti ért-e, s ha igen, mennyit a repüléshez, de az ejtőernyőzéshez a jelek szerint igencsak ért…

Színesebb programkínálattal készülnek a mikházi gazdanapra A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete bővített Igazgatói Tanácsülést hívott össze, amely által „hivatalosan” is megkezdődött a készülődés a már hagyományossá vált mikházi gazdanapra. A vezetőség mellett gazdaköri tagok és más szimpatizánsok is nagy számban jelen voltak, akik kifejtették igényeiket és javaslataikat az elmúlt évek tapasztalatainak függvényében.

A 2016-os Csűrszínházi évadot az augusztus 27-én megrendezésre kerülő gazdanap fogja zárni. Amint azt Csomós Attila, az egyesület elnöke elmondta, szeretné, hogy a rendezvény a megye egyik legnagyobb gazdatalálkozójává nője ki magát, hiszen szükség van olyan eseményre, ahol az egyesülethez tartozó gazdakörbe tömörülő gazdák és családtagjaik (32 gazdakör, több mint 1200 tag), illetve más érdeklődök és szimpatizánsok találkoznak egymással, kikapcsolódnak, megbeszélik az elmúlt időszak nehézségeit, a gazdaságaikban alkalmazott technológiákat, továbbá új szakmai információk birtokába jutnak. Az ülés résztvevői egyöntetűen kifejtették javaslatukat, |

miszerint elsősorban a hazai szakemberek előadásaira kell nagyobb hangsúlyt fektetni, a helyi mintákra kíváncsiak, mivel az egyszerű paraszti élet művelője számára ez hasznos, ez nyújthat segítséget a továbbiakban a gazdasága számára. A tagság további elvárása, hogy az előadások témái aktuális helyzeteket elemezzenek ki, szóljanak a támogatási lehetőségekről, a megjelent és folyamatosan változó törvényekről, javasolva többek között a Mezőgazdasági Kiﬁzetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) meghívását. Ami a külföldi előadókat illeti, Csomós Attila elöljáróban elmondta, hogy Jakab István, a magyarországi Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezete Országos Szö-

vetségének (MAGOSZ) elnöke, a Magyar Országgyűlés alelnöke már jelezte részvételi szándékát, akárcsak a magyarországi Földművelésügyi Minisztérium (FM) és Nemzeti Agrárkamara (NAK) küldöttei. Továbbá jelen lesz az idei évben megalakult Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége (EMGESZ), akik felajánlották, hogy pályázati támogatásból ﬁnanszírozva egy vezetőképzést tartanak a gazdanap keretén belül.

Több helyszín, sokszínű programkínálat A maros megyei RMGE vezetősége idén több, egymáshoz közeli helyszínt is kijelölt az események lebonyolítására, ami nagyobb számú előadónak és kulturális csoportnak ad lehetőséget a megjelenésre. Ennek függvényében a kultúrotthonban zajlanak majd a szakmai fórumok, a sportpályán mutatkoznak be a gazdakörök és vesznek részt a főzőversenyen, illetve itt fogják bemutatni és értéke-

síteni portékáikat a kézművesek, élelmiszer előállítók. A csűrszínház színpada teret enged a kulturális csoportok és egyéni tehetségek kibontakozására. Az idei év egyik különlegessége, hogy ugyanitt régi és új mezőgazdasági gépek lesznek kiállítva. A technológia mellett viszont az irodalom „szerelmesei” sem fognak unatkozni, mivel az iskola épületében, még XIX. századi mezőgazdasági jellegű okiratok, szakkönyvek, újságok tekinthetők majd meg. Timár Tímea

Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

Emlékrepeszek a „veszett kutya időkből”

| KU LT Ú RA |

\ 6. \

Beszélgetés Király Ibolyával

A minket ért sérelmekről és fájdalmakról szól

– Mi volt hamarabb: a könyv vagy a kiadói felkérés? – Természetesen az írás előbb elkészült, mint a felkérés. Kezembe került egy szekus dokumentum az 1978 márciusában megejtett családi sízésről a Madarasi Hargitán. Ez a részletes felidézése/leírása az akkor történteknek annyira meglepett, hogy azonnal tollat ragadtam és kiegészítettem saját emlékezetvillanásokkal. Ebből lett aztán a könyvben az „Emlékezetvillanás szekus vakuval” rész. Mielőtt tovább mennék, kitérnék arra, hogy az „emlék-repeszek” ortográﬁája tudatos részemről. Mint ahogy később a Hitel folyóiratban megjelenő részletben megjegyzem: „a repesz széttép, nem tudom egybeírni.” Ahogy a naplójegyzeteimet újra olvasgattam, egyre jobban szorongatott a kényszer: meg kell írnom, mielőtt velünk együtt feledésbe merülne mindaz, amit tudunk, a ﬁvérem és én. Kiadót kezdtem keresni. Folyóiratok szerkesztőit nyaggattam. Sikertelenül. Először talán a Tiszatájnak küldtem el részleteket. A válasz – „csak ismert és neves szerzők műveit közöljük” – kissé meglepett. Hogyan is lesz ismert szerző valaki? – tettem fel magamnak a kérdést. Gálfalvi György segítségét is kértem, levélben. Akkor olvastam a Bárka online-ban megjelent írásait. Gálfalvi nem is válaszolt a kérésemre. Ez még jobban meglepett! Majd egy ihletett pillanatban egy-két „repeszt” elküldtem a Hitelnek. Papp Endre felelős szerkesztő válasza is meglepett, hitetlenkedve ámuldoztam: „Ez nagyon izgalmas. Küldjön még!” (Azóta is üldözőm a hálámmal a szerkesztőt!) A folyóirat aztán két számban közölt a könyvvé duzzadó visszaemlékezéseimből több mint 60 oldalt. A Hitelben megjelenteket elolvasta a RETÖRKI főigaz-

gatója, Bíró Zoltán és Lezsák Sándor is, a lakiteleki Antológia Kiadó fővédnöke. Nem volt rossz véleményük a megjelent írásokról, így nyitott kapukat döngettem megemlítve, van nekem még több mint 250 kész oldal.

– Nemrég Budapesten és Marosvásárhelyen is bemutatták a kötetet. Milyen volt a fogadtatása? – Mindkét helyen nagyon jó fogadtatásban részesült a könyv. Bizonyára azért, mert olyan „mélyben hallgató” kérdésekről szól, amelyek ott lapulnak valahol az akkori eseményeket megés átélt személyek tudatában. Mint „űr”. Az emlékek, ha alszanak is egy ideig, felszínre akarnak törni, „mert erőszakosak az emlékek, akárcsak a remények”, Apollinaire-t parafrazálva. Különösen megható volt a vásárhelyi fogadtatása a könyvnek. Az a rengeteg érdeklődő, folyósóra szorult, könyv nélkül maradt érdeklődő barát és ismerős, aki megtisztelte a bemutatót… Hihetetlen élmény volt! Megemlítem, a magam számára is meglepő módon, az érdeklődő tömeget nézve, elszállt belőlem minden drukk, izgalom. Megmagyarázhatatlan nyugalom fogott el: otthon vagyok, értő, együtt érző emberek vesznek körül, igénylik az eddig ki nem mondott gondolatokat. Anélkül, hogy ismernék a kötet tartalmát, megelőlegezték a bizalmat nekem és az írásomnak. Ahogy egy volt osztálytársam írta nekem: „te nemcsak Károly megpróbáltatásairól írsz, hanem a minket ért sérelmekről és fájdalmakról is…”. Óriási volt az érdeklődés! Tönkre akarták tenni az egész családot

– Mi motiválta, amikor a munkába belevágott? Maradt-e, s ha igen, mennyi feldolgozatlan „nyersanyag”? – Mi motivált? Több tényező is. Egyrészt a ﬁvérem unszolása: „Össze kellene szedni, amit tudunk. Te ismered a legjobban az ese-

| Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

ményeket, a legnehezebb években mellettem voltál mint szenvedő alany és beavatott, hiszen neked diktáltam a levelek nagy részét…”. Ennek az unszolásnak sokáig ellenálltam, nem voltam kész az események feldolgozására. Már a gondolat is elriasztott, hogy újra át kell élnem az eltemetett „rémálmokat”. Löketet adott, hogy öcsém – szintén nyakig benne a konspirációban – kikérte az aktáit, s így eljutott hozzám is belőle egykettő. És talán a végső motiváció-löket, az volt, hogy tényleg kinyitottam az éjjeli szekrényem ajtaját, és kihullottak „a mélyben lapuló emlékrepeszek”. Régóta ott tároltam mindent, ami a diktatúra-béli évekhez kötött. Süllyesztő volt az az éjjeli szekrény. Úgy tekintettem rá, mintha nem is létezne. Időnként megvetéssel néztem. Nem érdekelsz! Nem kellesz! De, mint mondtam: „erőszakosak az emlékek”. Egyszer csak előttem volt a „kockás füzet”, amelybe an-

nak idején, nagy ritkán kiírtam magamból a fájdalmakat. Az ördögűzés ilyetén módjával próbálkoztam túlélni… Feldolgozandó anyag maradt, nem is kevés. Szekus akták, melyek fordításra várnak, emlékrepeszek, elfeledett élettöredékek, nemcsak személyesek, hanem a kollektív emlékezetet érintő megtörtént, valós események, amelyek beleillenek a „veszett kutya idők” korrajzába is. Sok kis egyéni sorstöredék, életrepesz szunynyad még a mélyben, arra várva, hogy felszínre kerüljenek egyszer… Nem csak az erdélyi magyarság, hanem az összrománság akkori életmozaikjait kellene egyberakni, hogy összeálljon a hiteles kép. – Milyen érzés volt végigolvasni a szeku-dossziékat, illetve fedezett-e fel bennük olyan új információkat, amelyek a „történet” egy-egy epizódját netán új megvilágításba helyeznék?

– A gazdag lehallgatási, megﬁgyelési, követési szekus anyag – meg kell mondanom – engem sokszor kacagásra késztetett. Egyik ámulatból a másikba estem: Nahát! Tényleg volt ilyen is… Erre már nem is emlékeztem! Mekkora élmény hétköznapjaink banális életeseményeink másodpercre pontos felidézése! Kívülről nézhettem múltbéli élettörténésekre. De nem mindig kacagást, volt bizony, hogy sírást, befelé hulló könnyeket váltottak ki a kézhez vett dokumentumok! Fájni kezdett a sebhely, a múltbéli események bőrünkbe égetett sebhelye sajogni kezdett! Például amikor előkerültek édesanyámmal kapcsolatos besúgói anyagok! Az bizony sajgott, nagyon. Vagy amikor világossá vált, hogy szándékosan, következetesen a politikai rendőrség hivatalnokai, és az őket kiszolgáló „vélt barátok”, beépített emberek legfőbb célkitűzése az volt, hogy kompromittálják, el|

| KU LT Ú RA |

lehetetlenítsék, tönkre tegyék a család minden egyes tagját! Mondhatom azt is, fájdalmasan, a tények ismeretében, hogy majd mindenki, aki velünk/mellettünk volt azokban az időkben, majdnem mindenki „nekik dolgozott”, megbízatást teljesített! És ez nem túlzás! Beépülés a családba kollaboráns által! Közismert. Csak szeméremből nem meséltem el, hogy nem csak a bátyám életére törtek, hanem minket, családtagokat is csak a véletlen szerencse mentett meg nemegyszer a haláltól! Beszéljek az O. nevű orvosigazgató, Újkórház, műtétem körüli ügyködéséről, amibe majdnem belehaltam?! Vannak még, akik emlékezhetnek erre az eseményre… ... még mindig a kollaboránsokat védik

– A hasonló munkák szerzőitől eltérően ön nem szemérmeskedett, megnevezte a besúgókat, kollaboránsokat. Hozzásegíthet ez a múltunkkal való szembenézéshez, a román nacionálkommunista diktatúra ma is kísértő árnyaival való leszámoláshoz? – Megneveztem bedolgozókat a tények és dokumentumok védelme alatt. Ez nem nagy hőstett. Ha nem teszem meg, az ő malmukra hajtom a vizet. Ha csak sejtésem volt, inkább hallgattam. Meggyőződésem, hogy a törvények, a sajtó, a közvélemény, az íróemberek egy|

/ 7. /

része, külhonban és belhonban egyaránt, még mindig a kollaboránsokat védik. „Szegény gyermek, ﬁa vagy lánya, ő nem tehet semmiről, nem az ő hibája, ne bántsuk! Mekkora trauma lenne számára, ha megtudná…”. Az én véleményem, hogy a múlttal szembe kell nézni! Mindenkinek. Az illető besúgó/sursa leszármazottjainak is szembe kellene nézniük felmenőik tetteivel. És vállalni kellene befutott íróként, színészként, orvosként, ismert emberként, amit szüleik elkövettek! Ők nem tehetnek semmiről! Ha nem tehetnek semmiről, ne éljenek hazugságban, ne süssék le a szemüket, de ne is zárják szorosra, kirekesztve az igazságot! Szembe kellene nézniük azoknak a leszármazottjaival, akik a kommunista diktatúra áldozatai voltak, és szintén itt élnek közöttünk! Az igazi áldozatok gyermekei! Őket ki védelmezi, ki óvja meg a szeretteik elvesztésének néma fájdalmától?! Rájuk miért nem gondolunk, miközben a kollaboránsok leszármazottjait védjük?

Ahhoz, hogy elfogadják, Király Károlynak vértanúvá kellett volna válnia?

– Király Károly igazsága a könyv alcíme. Ön szerint a jelen történelmi-politikai viszonyai között van-e esély eme igazság elismerésére, elismertetésére? – Király Károlyt méltatlanul nagyon sok rágalma-

zás, sárdobálás, szándékosan félre értelmezett igaztalanság érte. És éri ma is a „rókalelkűek” részéről. És itt nem csak az állambiztonságiakra gondolok! (Egyszer, egy másik interjúban, részletesen kifejtem, mire és kire is utalok.) Az igazság elismertetésére mindig van esély. Kell, hogy legyen esély! Különben a világ rendje oly mértékben felborul, hogy elvész a világ. Előbb vagy utóbb eljön az igazság ideje. Erre, azt hiszem, mostanában nagyobb a lehetőség. Letisztultak dolgok. A rágalmazók, igazság meghamisítói önmagukról rántották le a leplet. Egyre nyilvánvalóbb, hogy kik azok, akik önös érdekből, anyagi haszon végett léptek a porondra, és ki az, aki a nemzete, közössége javáért politizált, akár a halállal is szembe nézve nemegyszer! Lesznek, akik Király Károly igazságát ezután sem lesznek hajlandók elismerni, mert akkor szembe kellene nézniük önmagukkal. Jobb szeretnék egyesek ma is, ha vértanú lett volna! Mert az erkölcsi tisztaság mindig is zavart. Király Károly ezt az elégtételt se Ceauşescunak, se nekik nem szerezte meg! Sok mindent és sok mindenkit túlélt.

– Megítélése szerint vane esély, mód a dolgok „kiegyenesítésére”? – Egyszer egésszé érnek a dolgok. Mindig van történelmi igazságtétel. És ez egyre közelebb van.

Az egyetlen járható út, az autonómia – ezt adta fel az RMDSZ vezetősége

– Király Károly és családja személyesen, élesben szenvedték meg a Ceauşescu-diktatúra embertelenségét...Túl lehet-e lépni ezeken a tapasztalatokon? – Túllépni úgy lehet az átélt szenvedéseken, hogy szembe nézünk velük, feldolgozzuk. És kibeszéljük, megosztjuk másokkal. A sok kis apró részigazságból kirajzolódik az egyetlen megmásíthatatlan „igazság”. Ezért fontos, hogy minél többen kotorják össze múltbéli emlékeiket, és osszák meg, legyenek azok bármily fájdalmasok is!

– Lát-e esélyt arra, hogy a történelem esetleg megismételje önmagát? – Én nem vagyok történész. Jós se. Bár az az érzésem, a történelem ismételi önmagát hosszú távon. Mert az emberiség nem akar, vagy nem szokott, a „vénülő idő” leckéiből okulni.

– Van-e, lehet-e Király Károly küzdelmének, az egész „történetnek” valamiféle általánosan érvényes tanulsága? – Az általánosan érvényes tanulság szerintem: az nem veszíthet, aki igaza mellett minden körülmények között kitart. Előbb vagy utóbb az élet igazságot szolgáltat. – Sokak véleménye szerint Király Károly irányt mutatott, kijelölte a pászmát, amelyen

Az én véleményem, hogy a múlttal szembe kell nézni! Mindenkinek. Az illető besúgó/sursa leszármazottjainak is szembe kellene nézniük felmenőik tetteivel. És vállalni kellene befutott íróként, színészként, orvosként, ismert emberként, amit szüleik elkövettek! Ők nem tehetnek semmiről!

az erdélyi magyarságnak jogköveteléseiben haladnia kell. Nem követtük azt. Miért? És kik viselik ezért a felelősséget? – Kedves László, nehéz kérdéseket tesz fel nekem. Úgy gondolom, az erdélyi magyarság jogköveteléseiben senki olyan messzire nem ment el, mint Király Károly. El kell olvasni a „Nyílt kártyákkal” 2. kötetét: „Az önrendelkezés útja”. Leveleiben, beadványaiban számtalanszor megfogalmazta, hogy az egyetlen járható út, az autonómia. Ezt adta fel az RMDSZ vezetősége. Akkor, amikor tenni lehetett volna valamit, akkor indítottak veszett támadást Király ellen. Kis lépések előre politikája… Ami nagy lépéseket jelentett hátra felé. Ma is ezt a kudarcba fulladó politikát folytatják. Csak most ott vagyunk, hogy már elszalasztottunk egy alkalmat… Miért? – kérdezem én is. Kérdezett: Szentgyörgyi László

Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

Izland \ 8. \

Az Európa-bajnokság eddigi legnagyobb meglepetését Izland okozta azzal, hogy a nyolcaddöntőben kiejtették az angolokat. Óriási bravúr volt ez a csöpp ország focistáitól, amihez az is hozzásegíthette őket, hogy az izlandi lakosok fele ott szurkolt a stadionban. De bárhogy is, megérdemlik, hogy kissé alaposabban megismerkedjünk az országukkal: Izland egy szigetország az Atlanti-óceán északi részén Grönland és Skócia között, Feröertől kétnapi úszásra, balra. Területe 103 000 négyzetkilométer, népessége 320 000 fő, vagyis úgy kell elképzelni, mintha Magyarországról mindenki elmigrálna, és a kolozsváriak testületileg átköltöznének a mostohaa-

| HUMOR |

nya-országba. Államformája köztársaság, az elnök Ólafur Ragnar Grímsson, a miniszterelnök Sigmundur David Gunnlaugsson. Elődje a 2009ben hivatalába iktatott Jóhanna Sigurðardóttir miniszterelnök asszony volt, aki akkor a világ első nyíltan meleg miniszterelnöke lett, amin egy ilyen hideg ország esetében nagyon nincs is mit csodálkozni. Apropó: bizonyára sokaknak feltűnt, hogy minden izlandi játékos neve „son”-ra végződik. Ez azért van, mert nincs családnév; a név a személynévből és az apai (vagy anyai) névből áll, ami úgy jön létre, hogy az apa vagy az anya keresztnevét birtokos esetbe teszik, és ehhez az alakhoz hozzáteszik a dóttir

(lány) vagy a son (fiú) toldalékot. Ha tehát egy képzeletbeli Ólaf Grímssonnak, illetve Magda Alfreðsdóttirnak Jón nevű fia születik, akkor vagy Jón Ólafsson, vagy Jón Mögduson lesz a neve, míg ugyanezen pár Helga nevű lánya a Helga Ólafsdóttir vagy a Helga Mögdudóttir nevet fogja kapni. Így, ha megpróbálnának becsempészni egy fiús csajt az izlandi fociválogatottba, a neve alapján egyből kiszúrnánk. A szigeten 140 vulkán található, de a kráterek száma meghaladja az ezret. 26 vulkán jelenleg is működik, a többi el van romolva. Legismertebb vulkánja az 1491 m magas Hekla. Izlandon rengeteg gejzír is van (a szó maga is izlandi eredetű), a geotermikus energia könynyen hozzáférhető, így a meleg víz és a fűtés rendkívül olcsó. Egyes vidékeken a hideg víz drágább, mint a meleg, mert még le kell hűteni. Elszigetelt fekvése miatt a bevándorlás évszázadokon át igen korlátozott volt, ezért az izlandiak rendkívül hasonlók egymáshoz genetikailag. Ezért van az, hogy a vércsoportokat nem is tartják számon, gyakorlatilag bár-

melyikük adhat a másiknak vért, gerincvelőt, gyomrot, hónaljmirigyet, de még agyhártyát vagy patkóbelet is. Az egyetlen híres izlandi fószer Halldór Laxness író, aki nem volt teljesen normális, éneklő halakról meg skizofrén sarki rókákról szóló történeteket vájt rozmáragyarral a gleccserek falába, de a bevodkázott svédek 1955-ben poénból neki ítélték oda az irodalmi Nobeldíjat. A szigetlakók visszafogottak, de barátságosak és segítőkészek. A régi mondák, a manók, törpék és tündérek világa a modern élet része maradt. Sok izlandi számára a legendák alakjai ma is irányítják a tevékenységüket, így például egyes utak kerülővel épültek meg, hogy a manók rejtekhelyét ne zavarják meg. Alighanem nálunk is létezik ez a manóhit (sőt, még erősebb, csak nem tudunk róla), mivel itt az utak nemhogy kerülővel, hanem egyáltalán nem épülnek meg. Az izlandi konyha nem túl változatos, a zord éghajlat és a nyersanyagok korlátozottsága miatt; kedvenc kajáik a svid (főtt, perzselt birkafej), a hákarl (rothasztott cápa-

hús) és a lundabaggar (főtt, pácolt birkabelsőség, magyarul rondaburger). Látható tehát, hogy az izlandi gasztrospecialitásokhoz képest a pacalpörkölt vagy a véres hurka kifejezetten gusztusos eledel. Az egyetlen hazai nyersanyagra épülő iparág a cementgyártás. A legtöbb épület betonból készül; a fa drága, mert importálni kell, így csak ott használják, ahol feltétlenül szükséges. Ugyancsak betonból készülnek a fakutyák, a sétapálcák, a fapapucsok és a fakanalak is, karácsonykor pedig a derék izlandi polgárok fenyőfa helyett egy-egy nagy cementes zsákot díszítenek fel. Az izlandi szurkolók is egy kilencvenes évekbeli popslágerrel buzdítják a nemzeti válogatottjukat, melynek a kezdete magyarul: „A nappal soha nem érhet véget…”, ugyanis ilyenkor nyáron napi húsz órát süt náluk a nap, de még az éjszaka közepén is szürkületi derengés tapasztalható. Végezetül pedig (ha már Magyarország kiesett): hajrá Izland!

☻ Nem kell minden magyar mérkőzés előtt parázzunk, hogy vajon kikódolják-e az M4-et a meccsre, vagy nézhetjük a neten pixeles-akadozósan, vagy a PRO Tv-n román kommentárral ☻ Nem lesznek balhék Budapesten, ugyanis újabban már egy hétig tart az éppen most zajló melegfesz-

tivál, és az nem túl szerencsés, amikor bepiált fociultrákkal találkoznak a ﬁúkák ☻ Nem kell tovább féltsük a magyar focistákat és a meccsekre kiutazó ismerőseinket, hiszen a terrorfenyegetettség nem múlt el, csak megszoktuk; bármikor, bárhol újra lecsaphatnak ☻ Ha Magyarország megnyerte volna a tornát, akkor

Bernd Storckot biztos elvitte volna valami gazdag klubcsapat, így legalább tudja folytatni a magyar válogatottnál elkezdett munkát ☻ És végül: nem hallod többet, hogy „Az éjjel soha nem érhet véget…”, amitől sokan már kiütést, az érzékenyebbek pedig egyenesen sikítófrászt kaptak! mt

Molnár Tibor

Miért jó, hogy Magyarország a nyolcaddöntőben búcsúzott az Eb-től?

| Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

Európa esélye

| FIGYELŐ |

A hajó elment. Elvitt magával sok dolgot. Illúziókat, beépített fékeket és gazdasági erőt egyaránt. Integettünk, búcsúzkodtunk, ám most már ideje előrenézni, és esélyként tekinteni a történtekre. Főként azt látva, hogy a búcsúztatók ugyan már elhagyták a stéget, a hajóról azonban sokan még most is szomorkodva integetnek a távolodó part után vágyakozva. A kontinensen láthatóan gyorsan felszáradtak a könnyek, a többség inkább előretekint. Még a londoni távozókkal lélekben érezhetően együtt érző magyar diplomácia vezetője is gyorsan elrepült Azerbajdzsánba. Feladat most van bőven! Mindenkinek el kell például gyorsan dönteni, hogy a britekhez hasonlóan tovább billegteti a hajót, avagy hajlandó végre összefogni az Európai Unió megmentése érdekében kicsi és nagy, északi és déli, keleti és nyugati. Ha ez megtörtént, akkor már most Brüsszelben értésére kell adni a kétes történelmi hírnevet szerző David Cameronnak, hogy minél gyorsabban el kellene hagyni a klubot, hiszen a további lépések már nem rá tartoznak. S nem szabad meginogni akkor sem, ha a britek megpróbálnak viszszatáncolni. Az elmúlt évtizedek együttlétéből ugyanis egyértelműen kiderült, hogy ez a házasság nem igazán működik. Finoman fogalmazva is túlságosan egyoldalú. Míg az egyik fél csak a jogokat és az előnyöket látja benne, addig a másik a családi béke kedvéért még a nyitott házasságba is belemegy. Ráadásul még ezek

után is a jól fésült „angol gentleman” borítja az asztalt. Ha Európában egy kis tartás van, akkor ezt a történetet keserűen, ajtócsapkodás nélkül, a jövőbeli együttműködés lehetőségét meghagyva, de lezárja. Ezzel az Európai Unió a furcsa táncot járóknak is értésére adhatja, hogy együttműködni csak azzal lehet, aki nemcsak a tortából kér az ünnepi asztalnál és az apanázst teszi el a hétköznapokon, hanem rossz időkben is kitart. Nem elfelejtve, hogy ez az összetartás nemcsak a kontinens békéjének, biztonságának a záloga, de az uniót összességében, benne a tagországokat is versenyképesebbé teszi. Ám, hogy ez a közösség ne essen szét, ahhoz az is elengedhetetlen, hogy az erősek ne csupán piacként, szegény rokonként tekintsenek a nemcsak gyengébb adottságokkal rendelkező, de egyben még súlyos történelmi terhet is cipelőkre. Át kell gondolni azt is, miért méregetik az úgynevezett magországokban és a félperiférián is sokan bizalmatlanul Brüsszelt; miért lassan csak a tehetetlen és elhízott bürokráciát látják az unióban, nem pedig a lehetőséget. Át kell gondolni az elmúlt évek hibás – a gazdasági és a menekültvál-

Álom volt

/ 9. /

Titokban reménykedtünk, és titokban sejtettük, hogy valószínűleg kikapunk.

ság kezelésében tetőző – politikáját, a leltár gyors elkészítése után pedig még gyorsabban le kell vonni a tanulságokat. Egyszóval helyre kell állítani a mára elolvadt bizalmat! S ha esélyként fogjuk fel a jelenlegi sokkot, akkor valójában köszönetet kell mondanunk a brit pofonért. Mert kijózanít, rávilágít a jogos félelemre alapozott populizmus és a demokrácia, valamint a szuverenitás demagóg értelmezése és a nemzeti érdekek valós védelme közti különbségekre; jó esetben megerősít. Ebben a helyzetben elfogadhatatlan a kint is vagyok, bent is vagyok hozzáállás. Színt kell vallani mindenkinek. Nem megy az sem, hogy hirdetésben buzdítjuk a briteket a bent maradásra, majd néhány nap múlva a magyar belpolitikára lefordítva és a történteket némiképp szabadon értelmezve, magyarul eltorzítva igazat adunk a brexit híveinek. Közben pedig azt vizionáljuk, hogy mindez Közép-Európát erősíti. Nem, mert ha Európa többsége összefog, a kétértelmű beszéd a perifériára tol. Ha pedig nem lesz képes összefogni, az egyébként is egy új, más történet… Stier Gábor

Így lett. Nem érdemeltünk ekkora vereséget, és a 4–0 nem is tükrözi a mérkőzés valóságát, de ez most mindegy.Ennek a csapatnak mindenképpen óriási köszönet jár.Szóval köszönjük, ﬁúk! Köszönjük a csoportmérkőzések csodáját, és legfőképpen köszönjük az élményt, az összetartozás élményét, köszönjük, hogy ki tudja, mennyi idő után újra van csapatunk. És ez a legfontosabb, és ezt soha nem veheti el tőlünk és tőletek senki sem.Évtizedeken át nem volt részünk ilyesmiben, évtizedeken át nem érezhettük ezt.Most érezzük. És ez az érzés mindennél csodálatosabb.Örökre emlékezni fogunk arra, ahogyan a csoportmérkőzések után kapcsolták Székelyudvarhelyt, Temerint, Marosvásárhelyt, Dunaszerdahelyt, és mindenhol önfeledt magyarok énekelték a Himnuszt, együtt az anyaországgal. Kosztolányi üzen most nekünk, távoli időkből… „Mint aki búcsúzik, beszélni / akarok. / Itt éltem én, vér véretekből, / magyarok. / Mint akit égő szókra gyújt föl / a halál. / Szájam kigyulladt viziókat / kiabál. / Együtt örökre, együtt, együtt / veletek. / Kuckóba, sáncba, rongyba harcos / feletek. / Mi volt ez? A szívembe harsog / az egész. / Láng és korom, megtébolyul, ki / belenéz. / Sírtam miatta, én is, én is, / beh korán. / Én is zokogtam hosszú, véres / lakomán. / Éreztem a semmit, a szégyen- / maratást. / De láttam egykor kánaáni / aratást. / Kerek eget, mely egy családot / ölel át. / Parasztleányok hercegnői / derekát. / Bő dáridót, mely könnyeinkbe / belefúl. / Ifjú erőt, bűnt tékozolni / pazarul. / Mégis mindent, ami tiétek, / szeretek. / Vén bajszotok, puffadt, lilás-kék / eretek. / Úr-kedvetek, amelynek párja / nem akad. / Öreg, nehézkes, régi-ízű / szavakat. / Ábrándomat, mely életemre / sebet üt. / Hajnal felé a múltba rívó / hegedűt. / A délibáb vizében úszó / gabonát. / Tükröztetett kastélyt, ezüstlő / habon át. / Halottjaim csontját a földben, / halavány, / matróna-arccal, mélyen alvó / nagyanyám. / Rokontalan, sívó magányom / egyedül. / A hosszú őszt, mely visszanézve / menekül. / Jaj, életem engem bilincsbe / veretett. / Élő bilincs, forró bilincs, te / szeretet. / Bilincsbe jár mindig a tiszta / szerelem. / Ember-jussom testvérbilincsben / perelem. / Haraptam ezt és kincsre vágytan, / ami nincs. / Csókoltam is, mert álom, áldás / e bilincs. / Lelkem ha kérte, amit a sors / nem adott, / Arany János bűvös szavával / mulatott. / Itt és csak itt, nem, ezt nem és nem / feledem. / Holtomban is csak erre játok, / keleten. / Izzóbb a bú itt és szívig döf / az öröm. / De szép, vidám, vad áldomás volt, / köszönöm.” De mondhatjuk egyszerűbben is, úgy, ahogy Minarik Ede, a mosodás mondta: „Kell egy csapat!”Hosszú évtizedek óta vártunk erre. És hosszú évtizedekig reménykedtünk, bár a reményünk egyre halványodott. Hogy egyszer azért nekünk is lesz egy csapatunk.És lett.Most lett.Ti vagytok az a csapat, és általatok lehetünk mi is egy csapat újra, Gyergyócsomafalvától Temerinig és Budapestig és Sopronig, mi, magyarok. Ezt soha nem fogjuk elfelejteni nektek, és ti soha nem felejthetitek el, hogy mit adtatok nekünk vissza a csodával, amit tettetek.Úgyhogy nektek most innen kell folytatnotok.Mert valami elkezdődött. Valami, ami túlmutat önmagán.Köszönjük, ﬁúk, köszönjük, Bernd Storck úr, köszönjük mindenkinek, aki tett valamit ezért, köszönjük a szürke mackónadrágnak is, és köszönjük, hogy megélhettük ezt újra.„Nagyon szeretlek, hisz magamat szinténnagyon meg tudtam szeretni veled.”Valami ilyesmit érez most tizenötmillió magyar.Mostantól ezzel az érzéssel kell sáfárkodnotok… Bayer Zsolt

Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

Focitörténelmet írt a magyar válogatott \ 10. \

| S PO RT |

Hétfőn, román idő szerint du. hat órakor a Ferihegyi Liszt Ferenc repülőtéren landolt az Európa-bajnokságon sikeresen szerepelt magyar labdarúgó-válogatott gépe. A játékosok a nyolcaddöntős szereplésük után tértek haza Franciaországból, leszállásuk után azonnali sajtótájékoztatót tartottak, majd a Hősök terén ünnepeltek együtt a mintegy tízezres tömeggel, akikkel elénekelték a Himnuszt is. Sportoldalunkban a válogatott elvárásokon felüli teljesítményéről, az együttes budapesti fogadtatásáról és nem utolsósorban a csapat jövőbeli célkitűzéséről kapcsolatosan olvashatnak. Magyar csoda, avagy megérett a csapat?

Szerencse műve, vagy tényleg ennyire jó ez a magyar együttes? Sokan feltették ezt a kérdést, miután első lett Magyarország a csoportküzdelmek után. A nyolcaddöntőben a gyors és technikás futballt játszó, a nemzetközi szövetség (FIFA) világranglistáján második Belgiummal állt szembe a magyar csapat, de sajnos 4-0 arányú vereséget szenvedett egy élvezetes és látványos találkozón. A belga gólokat Alderweireld (10.), Batshuayi (78.), E. Hazard (80.) és Carrasco (91.) szerezték, de Pintér, Szalai és Juhász előtt is volt gólszerzési lehetőség a mérkőzés során. Mindamellett, hogy Belgium jutott a negyeddöntőbe, a magyar válogatott újra bizonyította, hogy nem véletlenül jutott ki az Európa-bajnokságra, hiszen az Eb egyik nagy esélyesével szemben is élvezetesen futballozott.

Mi is volt a siker titka?

A Liszt Ferenc repülőté-

ren tartott sajtótájékoztatón a 106-szoros válogatott rekorder Király Gábor – aki 40 évesen és 74 naposan lett minden idők legidősebb játékosa, aki pályára lépett a labdarúgó Európa-bajnokságon –, a toleranciát és az összetartozást jegyezte meg sikerük titkaként, ugyanis a játékosok meg a szakmai stáb félretették személyes érdekeiket és mindegyikük a csapat sikeréért küzdött. Az Eb csoportkörének legjobb kapusává választott Király szerint az Eb-ét egy héthetes felkészítő előzte meg, ahol a csapattagok maximálisan összpontosítottak, keményen edztek, jól felkészültek az Európa-bajnokságra. „Senki nem egyénieskedett, nem akart főszereplő lenni, ezért tudtunk igazi együttesként szerepelni. Amit elértünk, közösen értük el” – jegyezte meg Király Gábor, majd így folytatta: „...A tolerancia volt a kulcs. Mindenki félre tett mindent, ami esetleg problémát okozott volna, vagy valami negatívumot. Mindenki azt látta, hogy ez az alakulat sikeres akar lenni, és mindezért dolgoztunk. Hét hétig voltunk együtt, ami azért nagyon hosszú idő, de egy rossz szó nem volt az együttesen belül. Óriási, hogy a csapat így állt hozzá. Jól akartunk szerepelni, ennyi lett belőle” – mondta Király Gábor.

A játékosokon kívül a siker részese volt Dárdai Pál is – aki gatyába rázta ezt a generációt –, aztán Bernd Storck vezetőedző – aki Dárdai munkáját felsőszinten folytatta –, valamint a sportigazgatóvá kinevezett Andreas Möller is, aki 1990ben világbajnok, majd 1996ban Európa-bajnok volt Németországgal. A futballal sikerült összekovácsolni egy nemzetet

A labdarúgásról azt tartják, hogy az a sportág, amely összekovácsolja az embereket, s ez nem is véletlen: az utolsó nagy világversenye, az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságon való szereplése óta Magyarország több tíz olimpiai aranyéremmel és ezüstmeg bronzéremmel lett gazdagabb, de egyetlen öttusa, úszó, vívó, vagy kajak-kenu siker sem tudott olyan össznépi őrületet kiváltani, mint az Eb-újonc Izland elleni 11-es, immár továbbjutást jelentő döntetlen. Az eufória

egyre fokozódott, miután jöttek az eredmények (Ausztria elleni 2-0, majd az Izland elleni 1-1), így „elképesztő”, ,,hihetetlen” és ,,fantasztikus” szavakkal illette mindenki a magyar csapat teljesítményét. Aztán a belgák elleni nyolcaddöntőbeli vereség során egyáltalán nem szerepelt le az együttes, hiszen a második félidő közepéig szinte egyenrangú ellenfélként játszott Belgium ellen, de kikapott egy kiváló képességű csapattól.

Hősökként fogadták őket a Hősök terén

A belga-magyar találkozó után is együtt ünnepelt több millió magyar. A Hősök terén megtartott fogadtatáson látszott igazán, hogy hősökként ünnepelte a labdarúgókat a mintegy tízezres tömeg. Kovács ,,Koko” István egykori olimpiai és világbajnok proﬁ ökölvívó egyenként konferálta fel a játékosokat a színpadra óriási hangorkán közepette, ahol megható jelenetnek lehettek tanúi a résztvevők: a Himnusz és a Soho Party slágere mel-

lett felcsendült az Ismerős Arcok nevű zenekar Nélküled című száma, majd az Illés Újra itt van című slágere is, aztán amikor Rakonczai Imre belekezdett a Matyi és a Hegedüs a Nézését meg a járását című cigányszám eléneklésébe, az addig rezzenéstelen arckifejezéssel álló Bernd Storck is elmosolyodott. Az ünneplő tömeg hosszú percekig együtt skandálta a Ria Ria Hungária, meg a Szép volt, ﬁúk rigmusokat.

Újabb kihívás előtt a magyar válogatott

A legnagyobb tapsot a játékosok után mikrofonhoz lépő Bernd Storck kapta, aki megerősítette, hogy fantasztikus csapata van, amely képes lehet akár nemzetközi sikerekre is. „Van alap, amelyre építkezhetünk a továbbiakban, hiszen ez az együttes bebizonyította, a nála magasabban jegyzett válogatottak ellen is képes eredményesen és jól játszani. Név szerint nem szeretnék senkit sem kiemelni, hiszen csapatként értük el ezt a nagyszerű eredményt, amelyre az egész ország

A magyar labdarúgó-válogatott az Európa-bajnokságok 1960 óta megrendezendő tornája történetének során, a 2016-os rendezvényen kívül még három alkalommal szerepelt, hadd tegyük hozzá, hogy sikeresen: az 1964-as spanyolországi Eb-n 3. lett, miután a Mészölyt, Farkast, Vargát, Albertet és Fenyvesit is soraiba tudó magyar válogatott a kisdöntőben 3-1 arányban legyőzte Dániát; majd 1968-ban Olaszországban a negyeddöntőben búcsúzott a magyar csapat, miután Szovjetunióval szemben maradt alul 3-0 arányban, aztán 1972ben a belgiumi tornán a kisdöntőben 2-1 arányban szenvedtek vereséget a magyarok a házigazdáktól. | Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

| S PO RT |

/ 11. /

Újabb könyv a helyi labdarúgás történetéről

büszke lehet” – jelentette ki a kapitány. Storck azt is megemlítette, hogy bízik az együttes jövőjében, hiszen versenyképesnek látja, ugyanis jó irányba halad az alakulat. Végezetül a válogatott közeljövőbeli célkitűzéséről is beszélt: „Bíznunk kell ezekben a játékosokban, és a jövőre kell koncentrálnunk, nem a múltra. Lehetőséget kell adnunk a játékosoknak, hogy bebizonyítsák, mire képesek. Az elkövetkezendő időszakban nagy feladat vár ránk, ki kell jutnunk a világbajnokságra. Nagy kihívás, de megérdemlik a lab-

darúgók a bizalmat, akiknek időt kell hagyni. Ugyanazoknak kell lenniük az elvárásoknak, mint az Európabajnokság előtt. A ﬁatal játékosok időt igényelnek. Remélem, néhány együttesünk továbbjut a nemzetközi porondon” – összegezett Bernd Storck. Kik is a hősök, akik történelmet írtak?

Minden elismerést érdemel az a 23 magyar labdarúgó, aki 44 év után újra kijutott Magyarország színeiben egy Eb-re, ahol jó játék árán továbbjutottak a csoportkörből és a nyolcad-

döntöben álltak meg. Íme, az együttes névsora: Király Gábor, Dibusz Dénes és Gulácsi Péter – kapusok; Lang Ádám, Fiola Attila, Juhász Roland, Guzmics Richárd, Kádár Tamás, Lovrencsics Gergő, Korhut Mihály, Bese Barnabás – hátvédek; Gera Zoltán, Dzsudzsák Balázs csk., Elek Ákos, Pintér Ádám, Stieber Zoltán, Nagy Ádám, Kleinheisler László – középpályások; Priskin Tamás, Szalai Ádám, Németh Krisztián, Nemanja Nikolics és Böde Dániel – csatárok. Velük együtt a szakmai stáb is dicséretet érdemel. Czimbalmos Ferenc Attila

Tegnap délután a marosvásárhelyi Apollo épületében lévő Emil Dandea Társadalmi-Politikai Központban (Rózsák tere 5. szám) ünnepélyes keretek között került sor Aurel Rațiu helyi sportújságíró, szerkesztő, rádióriporter 10. könyvének, a ,,Fotbalul mureșan de-a lungul anilor (1902 – 2016)” bemutatójára. A könyvben a szerző lépésről-lépésre feleleveníti a Maros megyei labdarúgás történetét 1902-től napjainkig. Ahhoz, hogy megszülessen ez a könyv, szerzője hosszú éveket töltött a helyi könyvtár olvasótermében. Kritikusok szerint a könyv fontos eleme a sport történetét felelevenítő alkotásoknak. A könyv egyaránt szól szakemberekhez és a sport kedvelőihez, akik megtudhatják, hogy ki volt a legelső Maros megyei futballista, akiből válogatott lett, ugyanakkor hány Maros megyei együttes játszott az élvonalban a hosszú évek során. Nem utolsósorban érdekes információkat olvashatunk többek közt Szilágyi Aloisról, Szász Jánosról, Józsi Dezsőről, Gierling Györgyről, Florea Ispirről, a néhai Nagy Mikiről, a Bölöni László által fémjelzett marosvásárhelyi aranycsapatról, az AS Armatáról – amely 2005ben szünt meg –, de az AFC ASA 2013 alakulatáról és más együttesekről is. A mű fő erénye, hogy előtérbe hozta a futball emblematikus alakjait, közülük sokan eddig ismeretlenek voltak a sportkedvelők előtt. Ezen kívül a szerző konkrét adatok alapján eleveníti fel a helyi labdarúgás történetét, amelyet korabeli fotókkal is alátámaszt. Czimbalmos Ferenc Attila

Előző rejtvényünk helyes megfejtése: – A maga férje olyan, mint egy focilabda. Mindig a kapuban végzi, berúgva! | Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

Divat az élelmiszer tékozlása? \ 12. \

| KÁV É M ELLÉ |

Akár globális, akár erdélyi szinten egy átlagember évente több mint 40 kiló, még ehető, le nem járt szavatosságú élelmiszert dob ki a szemétbe. Hogy miért? Néha megszokásból vagy gondatlanságból, néha úgy érzi, hogy ez szükséges az ideális komfortérzet megteremtéséhez, vagy csak mert úgy véli, hogy teljes mértékben joga van rá, hiszen a saját pénzéből vásárolta meg. Sokféle pozitív és negatív jelzővel illeték már a 21. század szabad felfogású emberét, de talán az egyik legjellemzőbb ismérve, hogy a „tékozlást” mesterfokon űzi, legyen az nő vagy férﬁ, gyermek vagy érett felnőtt. A rideg valóság!

A kukákat megtöltő élelmiszerek sokassága, nemcsak minket, hanem az egész világot érintő problémává nőtte ki magát. Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozott adatai szerint az EU országaiban évente több mint 100 millió tonna étel vész kárba, ami 2020-ra sajnos nem csökkeni, hanem emelkedni fog, előreláthatólag eléri a 126 millió tonnát. Lefordítva: a világon megtermelt fogyasztásra szánt élelmiszerek egyharmada

előbb-utóbb a szemétben landol, ami annyit tesz, hogy csak az EU-ban és az Egyesület Államokban elpazarolt ennivaló elegendő lenne a világ összes éhezője számára, ami nem kevés, hiszen minden kilencedik embert érint. A tékozlás okai

Az emberek minden olyasmivel hajlamosak tékozlóan bánni, ami olcsó, vagy amit annak éreznek. Ehhez hozzájárul a már eleve rosszul előállított termékek, a helytelen kiszállítás és rossz tárolás, és persze ott van a boltokban található rengeteg „egyet ﬁzet, kettőt kap” akció, ami leginkább az alacsony számú kereslet, a szigorú határidők, esetleg az évszakhoz nem illő megjelenés miatt van.

Tenni vagy nem tenni ellene?

Bár a pazarlásellenes trend egyre nagyobb hatást gyakorol az emberiségre, nagyon fontos szem előtt tartani és felhívni rá a ﬁgyelmet a környezetünkben élőknek, legyen ez a „veszszőparipánk”, hiszen kisebbnagyobb mértékben mindannyian döntéshozó egyének vagyunk, akik felelősek a világban zajló dolgokért. Egyszerű: például ha kevésbé egészséges élelmiszert vásárol, a jövőjének szab gátat, hiszen magasabbak lesznek az egészsége visszaállítására szánt költségek, ha pedig a lejárt gyógyszert nem visszaviszi, hanem kidobja, egyaránt árt vele saját maga, a családja és környezete számára.

14 dolog, amit talán nem tudott Bud Spencerről és Terence Hillről A legismertebb Bud Spencer–Terence Hill filmek a két főhős civakodásáról szólnak, de azt talán kevesen tudják, hogy valójában miben különbözött a két olasz színész. A hétfőn elhunyt Bud Spencert az interjúk során sokszor faggatták arról, hogy vajon valóban barátok maradtak-e Terence Hill-lel, akivel a legsikeresebb filmjeikben alkottak állandó párost. Spencer ilyenkor mindenki megnyugtatására mindig elmondta, hogy továbbra is jó barátok. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy ők ketten igazából elég eltérő karakterek, főleg Terence Hill az, aki sokkal visszahúzódóbb a filmben mutatott pimasz figuráinál. (Hill egyébként tíz évvel fiatalabb Spencernél, most 77 éves.) Egy 1983-as páros interjúban beszéltek arról, hogy

miben különböznek igazán. A Domenica In című olasz vasárnapi magazinműsorban Mario Girotti olvasta fel egy papírról, mennyiben mások ők ketten. 33 évvel ezelőtt a következők hangzottak el: l Bud Spencer a tengert szereti, Terence Hill a hegyeket. Ez nem lehet véletlen, hiszen Spencer nápolyi, egykori vízilabdázó, miközben az olasznémet Girotti Velencében született, de gyerekkorát Németországban töltötte.

l Spencer a repülést szereti, Hill a motorozást. l Spencer a halat, Hill a húst szereti. l Spencer inkább társaságkedvelő, Hill inkább magának való. l Spencerre a találékonyság, Hillre az akarat a jellemzőbb. l Spencer hangosan beszél, Hill halkan. l Spencer tud gitározni, Hill nem. l Spencer babonás, Hill vallásos. (Idősebb korában a Don Matteo című sorozatban egy pa-

| Központ hetilap | 2016 / 26. | június 30– július 6. |

pot is eljátszott.) l Spencer krumplievő, Hill hagymaevő. l Spencer ügyesen improvizál, Hill gondosan felkészül. l Spencer jobban szereti a főtt és fűszerezett zöldséget, Hill a nem teljesen főtt, és kevésbé fűszerezett zöldséget. l Spencer a zöld almát szereti, Hill a sárga színűt. l Spencer úszni szeret, Hill síelni. l Spencer Lazioszurkoló, Hill viszont Roma-drukker. Forrás: hvg.hu

Tanulságos példa! Immár 4-ik éve működik Dániában a Rub and Stub nevet viselő vendéglő, amely Európa első olyan étterme, ahol a valahol fölöslegessé vált, adományként begyűjtött alapanyagokból főznek. Tehát nem lejárt, fogyasztásra alkalmatlan összetevőkről van szó, hanem csupa friss és jó minőségű élelmiszerekről, amelyet termelőktől, élelmiszerboltokból kapnak. Ha egy uborka „görbe”, vagy egy sárgarépa

nem megfelelő nagyságú a többihez képest, a legtöbb hipermarket szűrőjén nem állja meg a helyét, azonban ez az étterem örömmel készíti el belőle a legízletesebb lakomákat. Szerencsére rengeteg módszer van, ami által csökkenteni lehet a kiadásokat, ezáltal pedig a kidobás mennyiségét is. Tervezzen előre, vásároljon kis menynyiségben, részesítse előnyben a kistermelőket, éljen tudatosan! Timár Tímea

Mozart csökkenti a vérnyomást

Német kutatók arra jutottak, hogy bizonyos esetekben nem gyógyszerek, hanem a klasszikus zene lehet a megoldás a magas vérnyomással küzdők számára. A Ruhr Egyetem tudósai konkrétan Mozart és Johann Strauss zenéjét ajánlják - írja a Telegraph. Hatásuk olyan, mint amikor csökkentjük az étrendünkben a sót, vagy a testedzés. A kutatásban 60 önkéntessel hallgattatták meg Mozart g-moll szimfóniáját (K. 550), Strauss táncait, illetve kontrollkísérletként ABBA-számokat. A legjobban Mozart szerepelt, ő 4,7 higanymilliméterrel csökkentette a vérnyomást, Strauss 3,7-tel, míg az ABBA nem gyakorolt rá hatást. A zene jótékony hatása régóta ismert, ahogy a tanulmány is említi, a klasszikus olimpiák idején az atléták teljesítményének növelésére használták. Forrás: hvg.hu