Központ hetilap 2016/20 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 20. szám // 2016.május 19–25. // Megjelenik csütörtökön // 8 oldal // ára: 1,5 l e j

5. old. //

RIPO RT

3. old. //

Fogas kérdések

V ÉLEM ÉN Y

Zajlik a választási kampány. Igaz, nem a korábban megszokott harsány módon. Ezúttal hiányoznak az óriásplakátok, s öngyújtót, esernyőt, golyóstollat sem osztogatnak az utcasarkokon. A jelöltek egyelőre a rendelkezésükre álló médiafelületeken próbálják meggyőzni a választópolgárokat. Miről is? Természetesen arról, hogy ők tudják a legjobban, mire van szükségük a vásárhelyieknek.

3. old. //

KU LT Ú RA

„A magyarok és a románok most is párhuzamos világokban élnek”

Bethlen Anikó: Nem vagyok elégedett azzal, ahogy minket vezetnek! Az arisztokrácia és a politika

Akár a kor ítélete ellenében is kitartani a jó ügy mellett, ez is a felelősségvállalás egyik formája gróf Bethlen Anikó szerint. A hetvenöt éves arisztokrata nem elégedett a politikai vezetéssel, családi történetein keresztül mesél arról, hogyan érdemes méltón küzdeni a körülményekkel és megtartani az értékeinket. Különc elmék és erős asszonyok, ők a Bethlen család történetének főszereplői. 4. old. //

IN T ERJÚ

„Az EU-ban hiszek, nem annak vezetőiben…” n

Az Európai Unió Bíróságának múlt héten meghozott ítélete szerint az Európai Bizottság jogosan utasította el a Székely Nemzeti Tanács által elindított polgári kezdeményezés bejegyzését. A kedvezőtlen ítéletről, az SZNT tervezett lépéseiről az SZNT elnökét, Izsák Balázst kérdeztük.

8. old. //

HUMOR

Soós Zoltán társadalmi szerződése – visszautasíthatatlan ajánlat?

S PO RT

Ügyességi és gyorsasági autóverseny Marosvásárhelyen A XX. Marosvásárhelyi Napok keretén belül került sor a Kiss István (Bill) elnevezésű, immár hagyományos ügyességi és gyorsasági autóversenyre, amelyet a Tudor negyedbeli Pandúrok sétányának elején tartottak.

\ 2. \

| NAPTÁR |

KÁR KIHAGYNI

| NÉVNAPOK

XLVI. Marosvásárhelyi Zenei Napok

A magyar nyelv napjai

A XLVI. Marosvásárhelyi Zenei Napok rendezvénysorozat keretében 19-én,este 7 órakor rendkívüli szimfonikus hangversenyre várják a zenebarátokat a Kultúrpalota nagytermébe. Vezényel Shinya Ozaki japán karmester, hegedűn játszik a németországi Dragos Manza. Műsoron: Kalinyikov-, Sibelius-, Respighi-művek. A koncertre a 31-es számú bérletek érvényesek.

Május 20–22. között Marosvásárhelyen rendezik meg a Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedőt. Az ünnepélyes megnyitó 20-án, pénteken 16 órakor lesz a Kultúrpalota nagytermében, ahol fellépnek Pethő Rebeka és Pethő Csaba, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum hallgatói, majd Kilyén Ilka Zsoltár az anyanyelvről című előadásrészlete után átadják a Sütő András-díjakat. Az eseményt a Kővirág együttes előadása zárja. 17.30-tól szakmai tanácskozás lesz, amelynek témája az erdélyi magyar helységnevek. 19.30-kor a résztvevők megkoszorúzzák Aranka György szobrát. Szombaton 9 – 12 óra között zajlik a vetélkedő, amelynek helyszíne a Deus Providebit Tanulmányi Ház. Az ünnepélyes díjkiosztás vasárnap 10 órakor lesz a Kultúrpalota nagytermében, ahol szintén a Művészeti Líceum zeneszakos diákjai lépnek fel. Részt vesz 16 csapat IV. osztályos (48 diák), és 12 csapat V.–XII. osztályos (42 diák), tanárokkal együtt.

Civil szervezetek vására

Május 20-21-én a 14. alkalommal zajlik a civil szervezetek Együtt a közösségért vására, amely a Maros megyei civil szféra egyik legfontosabb évi eseménye. A rendezvény idei tematikája a civil szervezetek közötti partnerkapcsolatok és a fenntartható fejlődés fontossága a helyi közösség életében. A vásár megfelelő keretet szeretne biztosítani arra, hogy a különféle területeken tevékenykedő szervezetek találkozzanak, és évente egyszer együtt mutathassák be a közösségnek szolgáltatásaikat, valamint tevékenységüket, és önkénteseket toborozzanak, valamint a személyi jövedelemadó 2%-át is gyűjthetik. Ugyanakkor a vásár keretében kerül sor az első marosvásárhelyi utcazene-fesztiválra. A rendezvény kezdeményezői: Divers Egyesület, Alpha Transilvana Alapítvány, Maros Közösségi Alapítvány, partnerségben a Mâini Unite Egyesülettel. A szervezetekkel a főtéren felállított sátraknál lehet megismerkedni.

Felhívás fotópályázatra A Központ Hetilap fotópályázatot hirdet amatőr és proﬁ fotósok számára.

Várjuk a Marosvásárhelyen elkapott vicces, vagy ellentmondásos pillanatokat, illetve közszereplőket ábrázoló fényképeket nagyfelbontású formában. A téma az előbbi megkötéseken túl szabadon választott. A műveket egy, legfeljebb két soros képaláírásokkal kiegészítve kérjük beküldeni. A pályázat határideje május 31-e, a legjobb alkotást honoráljuk!

A fotókat a bodnarerika1@gmail.com e-mail címre várjuk. Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Bodnár Erika Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

Újból hazai termékek vására

Május 19-én, csütörtökön délután 5 órától újra lesz helyi termékek vására a Fókusz Öko Központ Liliom utca 22. szám alatti székházában, ahol sajttal és mézzel, palackban és csappal ellátott zacskóban tárolt préseltgyümölcs– és zöldséglevekkel várják az érdeklődőket. Casoni Szálasi Ibolya kiállítása

Casoni Szálasi Ibolya Út a Nap felé című kiállítása május 21-én, szombaton délelőtt 11 órakor nyílik meg a Casoni Art Galleryben, a marosvásárhelyi régi Divatház épületében (Rózsák tere 58. szám). A kiállítást a művésznő a 30 éves egyetemi találkozója alkalmából szervezi.

Stockholmi művész kiállítása

Jaeger Tibor grafikusművész egyéni kiállítása nyílt meg a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi Jánostermében. A stockholmi alkotó évtizedekkel ezelőtt városunk lakója volt, Svédországban teljesítette ki grafikusi munkásságát. Mostani bemutatkozását megelőzően egyik grafikáját a 2014-es 3. Székelyföldi Grafikai Biennáléra is beválogatta a zsűri. Printjeit, grafikáit május 31-ig lehet megtekinteni naponta 9–13 óra között.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

Május 19. Május 20. Május 21. Május 22. Május 23. Május 24. Május 25.

| Ivó, Milán Bernát, Felícia Konstantin, Teofil Júlia, Rita, Emil Dezső, Vilmos Eszter, Eliza Orbán, Zsófia

HOROSZKÓP

KOS: A héten fokozatosan töltődik fel energiával! Környezetében felüti magát a nátha, vagy egyéb megfázásból származó betegség, ezért nem árt, ha támogatja egy kicsit immunrendszerét. BIKA: A napokban igazán jó döntéseket hozhat meg. Ettől függetlenül azért legyen továbbra is nagyon türelmes. A kapkodás most egyáltalán nem célravezető stratégia. A csillagok most minden segítséget megadnak önnek, ha utazást tervez. IKREK: Ezen a héten számos ajánlat közül válogathat, ha ingatlant szeretne bérbe adni, vagy eladni. A nagy kockázatokat azért kezelje fokozott óvatossággal! Ebben az időszakban észreveheti, hogy egy kicsit többet költ a kelleténél. RÁK: A héten úgy érezheti, kicsit lecsökkent az energiaszintje. Jobb, ha ezekben a napokban elkerüli a nagyobb erőfeszítéseket. Ezen a héten késztetést érezhet rá, hogy egy közeli rokonát vagy esetleges üzleti partnerei szándékát egy kicsit jobban leellenőrizze. OROSZLÁN: Kicsit feszült ez a hete, ami nyugtalansággal is párosul. Főleg a szorosabb személyi kapcsolataiban kell most óvatosan kezelni a kényes kérdéseket, ha nem akarja úgy érezni, hogy folyamatosan provokálják. SZŰZ: Ha lehet, a héten óvatosan kezdeményezzen magánjellegű új dolgokat. Most alkalmasabb az időzítés a folyamatban lévő ügyein való munkálkodásnak. Ez nem is baj, hiszen van néhány lezáratlan ügye. MÉRLEG: Jól jönne egy kis plusz bevétel? A héten minden esélye megvan rá! Egy jó barát vagy egy önhöz közel álló személy osztozik ugyanis önnel a proﬁtján. Ha kölcsön szeretne kérni valamelyik rokonától, kellemetlen elutasítás érheti. SKORPIÓ: Baráti körében most igazán szívélyes a hangulat. Ezen egy cseppet ronthat, hogy közülük vagy valamelyik közeli rokona kölcsönt szeretne kérni öntől. Legyen óvatos ebben a kérdésben! NYILAS: Ebben az időszakban kicsit megnövekedhetnek a kiadásai néhány fontos vásárlás miatt. De pánikra semmi oka nincs! Bármit is tenne, lassítson most egy kicsit! Ha nincs kedve, akkor nem is kell minden meghívásnak eleget tennie. BAK: Ezen a héten minden az anyagiak körül forog az életében! Ha új szerződéseket kötne mint vállalkozó, nagy esélye van az anyagi helyzetének javítására. A hét során rengeteget töri a fejét pénzügyi helyzetén. VÍZÖNTŐ: Nagy szerep jut most az életében egy kreatív ötletnek. Talán nem ért meg egy projektet, esetleg nem lesz hozzá energiája, vagy nem lesz rá elegendő ideje, hogy végigvigye. HALAK: Egy hozzátartozója proﬁtot ígérő ajánlattal keresi meg, amit érdemes lenne fontolóra vennie. Partnerének is van néhány jó ötlete, hogy hogyan tudnák lényegesen megemelni a bevételeiket. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

„A magyarok és a románok most is párhuzamos világokban élnek” Interjú Kincses Réka filmrendező, forgatókönyvíróval

Kincses Réka rendező, forgatókönyvíró a vásárhelyi ﬁlmes köztudatba a tíz évvel ezelőtt megjelent, szűk családjáról forgatott Balkán bajnok című dokumentumﬁlmmel írta be magát. Az alkotás főszerepeiben a méltán elismert édesapja, Kincses Előd ügyvéd és édesanyja, Kincses-Ajtay Mária állnak. Azóta több mozgóképet, de színdarabot is rendezett, amelyekben az emberi kapcsolatokat boncolgatja. Bár ő már két évtizede Berlinben él, Marosvásárhelyre hazalátogatva úgy látja, a magyarok és a románok most is párhuzamos világokban élnek, és ezt a témát színpadra is vitte a városban.

– Ön bölcsészkart végzett. Hogyan esett a választása mégis a filmrendezésre? Voltak mozik az ön gyerekkori Vásárhelyén? – Gyerekkorom Vásárhelyén egy csomó mozi volt. Csak a főtér környéken négy: Arta, Tineretului, Select, Progresul. Mindenféle filmeket vetítettek Tarkovszkijtól, Antonionin keresztül a korai Tar Béláig, sok mindent meg lehetett nézni. Hetente jártam moziba, és igyekeztem mindent filmet megnézni. Amit nem lehetett moziban látni, az megvolt valakinek videón. Láttuk például a Bádogdobot még abban az évben, amikor kihozták, de néztünk Bódy Gábort is vagy Fassbindert. Aztán a kolozsvári bölcsészkaron eltöltött két évem alatt rengeteget jelentett a Filmklub, amit egy Bukarestből ingázó, idősebb filmkritikus szervezett. Itt nagyjából végignéztük az összes nagy rendező teljes filmográfiáját 1980-nal bezárólag. Aztán 1990 után Budapestre jártunk kortárs mozit nézni. Akkor a Körúton minden második villamosmegállóban volt egy jó mozi…

– A ﬁlmjei, de a színdarabjai is nagyon őszintének, személyesnek tűnnek. Ez egy alkotói „fogás”, vagy mindig önhöz nagyon közel álló témát választ? – Nehéz lenne erre válaszolni, de azt hiszem, másnak fantáziája van, nekem eléggé izgalmas családom és életem. „Egyenes ágon” jön a téma és az inspiráció.

– A Balkán bajnokot, a Kincses családról, édesapjához kapcsolódó politikusokról szóló első nagydokumentumﬁlmjét idén tíz éve láthattuk. Változott-e azóta a család, az ön, családjához való viszonyulása? – A családhoz való viszonyom folyamatosan válto-

zik. Állandóan újraértékelem, megvizsgálom magamban a dolgokat. Szeretek problémákat megoldani, utakat keresni. Egyébként úgy gondolom, változik minden, tőlünk függetlenül is.

– A ﬁlmben szereplő politikusok hogyan vélekedtek a képen visszaköszönő énjükről? Lett-e harag, vagy „kibékülés” ebből valaki részéről? – Ezt csak hallomásból tudom, egyikükkel sem beszéltem később a ﬁlmről. Szerintem valahogyan ez mindenkinek kínos volt, nekem is, nekik is. Tudomásom szerint az erdélyi politikus körök nem támogatták azt az ötletet, hogy a Balkán bajnokot bemutassa a román tévé. Nem is vetítette soha. A nézők a Duna TV-n és fesztiválokon láthatták.

– Ön közel két évtizede Németországban él. Ha hazalátogat Vásárhelyre, mit lát, miben és mennyiben változott szülővárosának képe, hangulata a húsz, vagy akár tíz évvel ezelőttihez viszonyítva? – Nehéz ezt szavakba foglalni. Vannak nagyon nyilvánvaló és szemmel látható változások a felszínen: piskótakő, Mures Mall, újrafestett házak, felújított Víkendtelep, kivágott fák.

És vannak folyamatok a mélyben, amelyeket nehéz megfogni. Több a diák, több a kocsma, több a színház, pezsgőbb az élet. Ez biztos, hogy pozitív változás. Viszont a magyarok és a románok továbbra is párhuzamos világokban élnek. Ez pedig bizonyos, hogy nem jó. Sokan el is mentek. A város régi, lokálpatrióta, őshonos magva szinte teljességgel megszűnt. De ebben van valami felszabadító is: el lehet menni Á-ból B-be anélkül, hogy rögtön tudná mindenki. Ugyanakkor vesztett a város a sajátos és egyedi hangulatából. Globalizáltabb lett, esetlegesebbé, jellegtelenebbé vált. A legtöbben úgy laknak itt, hogy nem kötődnek hozzá. Megérkeztünk a huszonegyedik századba…

– Ön ﬁlmrendező, de 2014-ben színdarabot rendezett, méghozzá Vásárhelyről, és egy nagyonis örökérvényű témáról: a román-magyar együttélésről. Mi inspirálta ennek a témának a feldolgozásához? – Párhuzamos világokban élünk, és ez zavar. Szeretném megismerni és megérteni azokat, akikkel egy levegőt szívok. És azt is szeretném, ha ők is megértenének engem. A darabot ez a régóta aktuális téma inspirálta.

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT

Fogas kérdések Zajlik a választási kampány. Igaz, nem a korábban megszokott harsány módon. Ezúttal hiányoznak az óriásplakátok, s öngyújtót, esernyőt, golyóstollat sem osztogatnak az utcasarkokon. A jelöltek Szentgyörgyi László a renegyelőre delkezésükre álló médiafelületeken próbálják meggyőzni a választópolgárokat. Miről is? Természetesen arról, hogy ők tudják a legjobban, mire van szükségük a vásárhelyieknek. S azt is, miként kell ama óhajokat teljesíteni. Merthogy ők – és csakis ők – készek utolsó leheletükig küzdeni a köz javáért. A messziről jött ember számára úgy tűnhet – a jelöltek magabiztos kijelentései alapján mindenképp –, hogy ők a világ közszolgálatra legalkalmasabb emberei. A legelszántabbak, a legokosabbak. A lexebbek, ahogyan egy humoristánál olvastam. Amíg az előválasztáson győztes magyar polgármesterjelölt, Soós Zoltán támogatását illetően látszólag zavartalan az egyetértés a magyar pártok között, mindenki tartja magát a közös megállapodáshoz, addig a vásárhelyi önkormányzati képviselői helyekért nyílt a verseny. Az RMDSZ, miután napokig változtatott a jelöltlistáján, végül bejelentette: a megújulást készítik elő, hiszen kevés kivétellel, zömében megújul az RMDSZ tanácsosi frakciója. A Néppártnál nem volt nagy a tülekedés, ebből következően látványos cirkuszra sem került sor, ők örültek, ha került elegendő számú jelentkező a listájukra. A két jelöltlista első hét helyén szereplő nevekből ítélve elmondható, nagy különbség nincs közöttük; mindkettőn szerepel közgazdász, pedagógus, jogász, fogász, nő egyaránt. Némi előnyt jelent az RMDSZ javára, hogy jelöltjeik közül alpolgármesterként már ketten is belekóstolhattak az adminisztrációba. Ha élcelődni akarnék, azt mondanám: a két lista közötti különbség a fogászok kapcsolati tőkéjében rejlik. Magyaryról azt beszélik, hogy a polgármester és az egykori alpolgármester fogásza, míg a néppártos Donáth nem büszkélkedhet hasonlóan befolyásos páciensekkel. Hogy ennek semmi köze a politikához? Aki ilyent állít, az nem ismeri eléggé a helyi viszonyokat. – A másik témája a férﬁnői kapcsolatok (Pentheszileia-program, Szülőföld, szex és más kellemetlenségek). Ez a téma is mélyen érdekli? – Lehet, hogy végső soron a kapcsolatok érdekelnek. A magyar-román, a férﬁ-női, anya-lánya satöbbi.

– Mik a következő tervek? Film vagy színház? – Mindkettő. Augusztus végétől a budapesti Vígszínházban rendezem a Pentheszileia-programot. A Filmalap pedig megítélte a következő játékﬁlm támogatását. Utána erre készülök.

– Az utóbbi év magyar ﬁlmsikereiről hogyan vélekedik: Liza, a Rókatündér,

Félvilág, Saul fia stb? – A Saul fiát láttam. Szerintem nagyszerű, csodálatos és nagyon új szemszögű film. Hálás vagyok érte.

– Milyen jó filmet látott utoljára, ami megfogta? – A Musztáng című török film, ami szintén kapott egy Oscar-jelölést, de a díjat elvitte a Saul fia. A filmet egy nő rendezte, és fiatal lányokról szól. Zseniális, tele szinte sosem látott képekkel, hangulatokkal. Mégpedig azért, mert sok, fontos női történetet a mai napig nem mondtunk el filmben. Ahogy annak idején a főiskolám rektora, Reinhard Hauff mondta: „Meséljen a nőkről. A férfiakról már mindent tudunk.” Pál Piroska

Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

\ 4. \

„Az EU-ban hiszek, nem annak vezetőiben…”

– Kérem, néhány szóban ismertesse az európai polgári kezdeményezés intézményét, annak lényegét. – A polgári kezdeményezés az Európai Unió viszonylag új intézménye. Az első ilyen jellegű próbálkozást 2013 novemberében jegyezték be. Összesen 51-et kezdeményeztek, közülük 20-at elutasítottak. A maradék 31-ből 12-nek az elindítói időközben visszaléptek, maguk vonták vissza, 16 sikertelennek bizonyult, mindössze 3 esetet tüntettek fel az EU honlapján sikeresként, de egyikükből sem született jogszabály. Ennek alapján kijelenthető, hogy az európai polgári kezdeményezés intézménye, úgy ahogy van, megbukott. Hogy így van, s nem másként, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 2015. október 28-án maga az Európai Parlament szólította fel az Európai Bizottságot, hogy módosítsa a vonatkozó jogszabályt. A Bizottság három hónapig mélyen hallgatott – megjegyzem: a tagországok mindenikében még a polgármesteri hivataloktól is megkövetelik, hogy a lakossági beadványokra harminc napos határidőn belül válaszoljanak –, aztán megszületett a válasz: a szabályzat felülvizsgálata túl korai. A diktatórikus döntés indoklását, magyarázatát nem tartották szükségesnek.

– Ön szerint mivel magyarázható az EU intézményeinek a kisebbségi jogok iránti érzéketlensége? – Egyértelműen a téves sztereotípiákba belegörcsösült észjárással, az EU vezetőinek, hangsúlyozom: legmagasabb rangú vezetőinek nagyfokú tájékozatlanságával, a felelős gondolkodás hiányával. Egyetlen példa annak alátámasztására, amit mondtam: Kovászna megye és a felvidéki Debrőd önkormányzata éppen az általunk jelzett hátrányos helyzetnek a bizonyítása céljával kérte a belépését a perbe, ezt azonban a törvényszék elutasította. A bírák akkor arra hivatkoztak, hogy Kovászna megye és Debrőd község ebben a szakaszban nem érintett közvetlenül a per tárgyában. A törvényszék maga akadályozta meg, hogy az említett önkormányzatok ecseteljék a hátrányos helyzetüket, most meg kijelentette, hogy a hátrányos helyzet nem bizonyított.

– Akkor ennyi volt? Belenyugodtak a döntésbe? – Korántsem. Határozott véleményem: a bírósági határozatot meg kell fellebbezni! Mérlegelni kell a polgári kezdeményezés ismételt beterjesztését is. Továbbá: a petíciós bizottság által meg kell szólítani az EP vezetőit, szembesíteni kell az Európai Bizottságot azokkal a hátrányokkal, amelyekkel nemzeti kisebbségként kénytelenek vagyunk nap mint nap megküzdeni. Ezzel párhuzamosan pedig csatlakoznunk kell azokhoz az európai mozgalmakhoz, amelyek az európai polgári kezdeményezés intézményének megreformálását követelik.

– A történtek nyilván az euroszkeptikusok malmára hajtják a vizet… – Tagadhatatlan, egyre népesebb az euroszkeptikusok tábora. Szerintem azonban nem kell a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Én az európai normarendszerben, törvényekben, szabályrendszerben hiszek, s nem az Európai Unió vezetőiben, akik a jelek szerint nem nőttek fel a feladathoz, tartásban, elkötelezettségben, képességekben meg sem közelítik az alapító atyákat. Sz. L. | Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

| KU LT Ú RA |

Meghalt a király, éljen a király! 100 éves az első világháború

Az április 21-én megjelent lapszámunkban az 1916-ban történt hadüzenet nélküli erdélyi román betörés körülményeit, lezajlását, következményeit ismertettük. Mai lapszámunkban a világháborút ismertető sorozatunkat egy ugyancsak 1916-ban bekövetkezett eseménnyel, I. Ferenc József osztrák császár, magyar király halálával folytatjuk. Az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Bulgária hadseregei 1916 őszének végére már elfoglalták a Román Királyság nagy részét, éppen Bukarest bevételére készültek, amiben a balkáni front stabilizálásának lehetőségét látták a központi hatalmak, esélyt, hogy minél hamarabb befejeződjön a háború. Azokban a napokban, amikor a központi hatalmak csapatai úton voltak Bukarest felé, véget ért a Habsburg monarchia történetének leghosszabb uralkodása is: 1916. november 21-én este elhunyt Ferenc József.

Ferenc József első „megvalósítása”: a magyar szabadságharc leverése Ferenc József 1830. augusztus 18-án született Bécsben, Ferenc Károly főherceg és Zsóﬁa főhercegné első gyermekeként. Mindössze tizennyolc éves volt, mikor 1848. december 2-án Olmützben kikiáltották Ausztria császárává. A ﬁatal uralkodóra nagy befolyást gyakorolt édesanyja és Metternich kancellár. Első lépéseként a magyar szabadságharc leverését tűzte ki célul, Windisch-Grätz tábornagyot bízta meg a rend helyreállításával. A magyar seregek 1849. február 26– 27-én Kápolnánál szenvedtek vereséget Windisch-Grätz csapataitól. Bár a csata nem volt döntő, jelentőségét a tábornagy eltúlozta, ami a március 4-én kiadott olmützi oktrojált alkotmányhoz vezetett, amely Magyarországnak a Habsburg Birodalomba való teljes beolvasztására törekedett. A magyar szabadságharcot azonban csak orosz segítséggel sikerült legyőzni, a világosi fegyverletétel után szomorú idők vártak Magyarországra. Az 1850-es 60-as években, a sorozatosan elszenvedett katonai és politikai kudarcok során az Osztrák Császárság elveszítette vezető szerepét Európában. A vereségek arra kényszerítették Ferenc József császárt, hogy változtasson politikáján, és neoabszolutista, központosított államrendjét dualista rendszerré alakítsa át. A Deák Ferenc által kidolgozott kiegyezés hosszas tárgyalások után, 1867-ben valósult meg, mely

után Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták.

Szigorú rend szerint élt: hajnalban kelt, íróasztalát csak este hagyta el A császár évtizedeken át szigorú rend szerint élt. Négykor kelt, reggeli után leveleket írt, héttől átnézte a felterjesztéseket, tíztől fogadta a főhadsegédjét és a kabinetfőnököket, a déli ebéd után minisztereket, katonai vezetőket; ötkor vacsorázott. Családjában egymást érték a tragédiák: elsőszülött lánya, Zsóﬁa Friderika kétévesen meghalt (1857), egyetlen ﬁa, Rudolf főherceg tisztázatlan körülmények között lelte halálát harmincéves korában (1889). Felesége, Erzsébet (Sisi) egy anarchista áldozata lett Genfben (1898). Legidősebb öcscsét, Ferdinánd Miksa főherceget 1867-ben kivégezték Mexikóban, unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főherceg életét a hírhedetté vált szarajevói merénylet oltotta ki 1914ben. Az első világháborús mindennapok megterhelték az idős uralkodó szervezetét. 1916 őszén megfázott, s mivel az orvosok utasításait nem tartotta be, a légcsőhurut tüdőgyulladássá fajult. Halálának napján sem pihent, íróasztalát csak este hagyta el. Este kilenc után, álmában érte a halál. (Forrás: tortenelemportal.hu)

Bernády: „Marosvásárhely közönsége a legmélyebb megindulással vesz búcsút a legbölcsebb királytól” A király halálának hírét a Marosvásárhelyen megjelenő Székely Napló 1916. november 23-án megjelenő száma is gyászkeretes címlapon közli A király halála címmel. „Marosvásárhely gyásza: A szomorú hírt hozó távirat tegnap a késő éjjeli órákban ért ide,

de a város közönségének szélesebb köreiben csak reggel vált köztudomásúvá. Pár pillanat alatt gyászlobogókat tűztek ki az összes középületre és a legtöbb magánépületre is. Varga Lajos rendőrfőkapitány intézkedett a kávéházi zene betiltása iránt, általában a kormány rendelkezései fogják megszabni az egész országra a külső gyász formáit, a szívek gyásza és részvéte azonban elemi erővel nyilvánul meg a kunyhóktól a palotáig. Magyarország népe, a monarchia minden polgára megilletődve áll a ravatal mellett, melynek felséges gyásza az egész világot mélyen meghatja" – olvasható a vezércikkben. A november 26-i számban közlik azoknak a hivatalos személyeknek a nevét, akik Maros-Torda vármegye részéről részt vesznek a király temetésén: Nagy Imre polgármester-helyettes, Ugron Gábor orsz. képviselő, Madaras József és Fráter Béla törvhat. biz. tagok. A négy nappal később megjelenő szám címlapon ismerteti Bernády György főispán Ferenc József királyról mondott beszédét Marosvásárhely törvényhatósági bizottságának közgyűlésén: „Ez ünnepélyesen szomorú pillanatban, amikor Marosvásárhely sz. kir. város közönsége a legmélyebb megindulással vesz búcsút a legnagyobb magyartól, a legbölcsebb királytól, a legjobb édesatyától, a legtökéletesebb embertől az Ő bölcs rendelkezése folytán is hódoló tisztelettel, készséges hűséggel, szeretetteljes ragaszkodással Károly király Őfelségére tekintenek lelki szemeink…" – tekint már előre Bernády a történelembe. Ferenc József temetésére 1916. november 30-án került sor Bécsben. Utódja I. Károly osztrák császár december 2án napiparancsban tudatta a birodalom népével, hogy ő veszi át az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokságát. Magyar királlyá IV. Károly király néven 1916. december 30-án koronázták Budapesten a Mátyás-templomban. Vele együtt magyar királynévá koronázták feleségét, Zita hercegnőt. Nemes Gyula |

| RIPORT |

/ 5. /

Bethlen Anikó: Nem vagyok elégedett azzal, ahogy minket vezetnek!

Az arisztokrácia és a politika

Az utcára nyíló kapu előtt kicsi pad, fölötte hatalmas, óvó fa magasodik, szinte bújtatja a rózsaszínes épületet. A ház előtt egy öreg, fehér autó áll, két kutya ront rám, ahogy besétálok az ajtón, amit Ica, a beugrós nyit ki előttem. A lépcső fölött zöld deszkapallóból készült feljáró, ez az akadálymentesítés. Gróf Bethlen Anikónál járunk, marosvásárhelyi otthonában. A konyha felől palacsinta illat árad, Morzsi, a vizsla láthatóan nem örvend nekem, de jól nevelt kutya lévén, nem harap meg, csak morog, közben agancsdarabot mutat, Ica szerint ezzel üdvözöl. Csak el ne vegyem, nem azért hurcolta oda! Bethlen Anikó az ágyon ülve fogad, nyílt tekintettel, érdeklődően invitál, az arca sima, a bőrén nem látszik a kor. A város politikai helyzetéről kérdezem őt, akinek annyi felmenője döntött megannyi ember sorsáról. – Szomorú, hogy ide jutottunk, hogy sokan, sokat tudnak az életről, pénz is van, mert látom, hogy mindenféle tűzijátékokra, városcicomázásra van, de mégis, nagyon sok ember négyszáz lejből vagy kevesebből kell kijöjjön – magyarázza, közben végighordozza tekintetét a felhalmozott könyveken. – Akik kidíszítik a várost, miért vágják ki a fákat, amik nincsenek abban az állapotban, hogy ki kelljen vágni? Láttam olyanokat, amik tiszta épek voltak. Miért? Mert valakinek kellett ingyen fa? Szükségünk van árnyékra és a madarakra, amik megeszik a kártevőket. Nem vagyok megelégedve azzal, ahogy minket vezetnek. Már nem telik minden újságra, ezért innen-onnan jutnak el hozzám a világ hírei, de azért ﬁgyelemmel kísérem a politikai eseményeket. Amikor hallom, hogy Breivik, a tömeggyilkos nincs megelégedve azzal, amilyen körülmények között él a börtönben, és ezt komolyan veszik, azt nevetségesnek tartom. A helyi politikusok közül Soós Zoltán nyilatkozatai tetszenek. Dorin Floreának is megmondja, hogy mi a véleménye, és hogy mit kifogásol. Minden folyóiratban találok valamit, ami ér|

dekel – mondja Bethlen Anikó, előtte az ágyon a Krónika, közben Csinos, a vizslalány is előbújik az ágy alól, András sétálni viszi őket a Maros-partra.

A család temetkezési helyéből közvécét csináltak

A társadalmi felelősségvállalás kérdésére térünk át, családi példával illusztrálja a nagy családok és a politikum gondolkodásbeli különbségeit. – Mutatja a vezetőség hozzáállását, hogy negyvenöt után, a mi harminchat szobás kerlési kastélyunknál, ahová meg volt hívva az egész falu alkalomadtán, a család temetkezési helyéből közvécét csináltak. Azokon az erdőkön keresztül jutunk oda, ami a nagyapámé volt, azelőtt az ő bátyjáé, előtte egy rokoné, Bethlen Lajosé. Ez a kastély egy mészkő emelkedőn állt, amibe járatok voltak vágva, oda temetkeztek a család különböző tagjai. Az oldalára volt írva, hogy ki van oda temetve, mikor született és mikor halt meg. Láttam, hogy kiásták az összes sírt, mert régebben ékszereket és értékeket is temettek a halottakkal, most viszont kaka van ott, a kastélynak nyoma sincs. Arra az emberre, aki ezt a kastélyt építtette, a kortársai azt mondták, hogy a „buta Bethlen Lajos“. Olyan értékes parkot létesített, amiben a legkülönfélébb fákat lehetett megtalálni, sokan csak ezért jártak oda, a sokszínű növényzetért. Gépei nem voltak, ezért azokkal együtt dolgozott, akiket fölvett alkalmazásba. Most ott a síkság, nem lehet látni semmit, vinetta, paradicsom és mindenféle palánták nőnek. A kastélyból ro-

mán iskolát akartak létesíteni, de lerombolták, és az árát elherdálták, a dendrológiai parkkal ugyanígy jártak el – meséli gróf Bethlen Anikó a család egyik különc elméjének felelősségvállalásáról szóló történetét. A családi történetben csak úgy sorakoznak a különféle Bethlenek, a kastélyok, a falvak és vidékeik meg az erős asszonyok is. Köztük az ő apai nagymamája is, akit a nagyapja három fiúgyermekkel küldött haza Fugadra, a családi kúriába – Azt mondta a kocsisnak, hogy oda bizony vissza ne hozza őket. A nagyanyámnak ez óriási csapás volt, olyannyira, hogy nagyon fiatalon cukorbajt kapott, de erről sem, és korán elvesztett Bálint fiáról sem panaszkodott sosem. Ez az én nagyanyám, soha egy napot nem járt iskolába, de volt mellette német, francia és angol tanító, és magától rengeteget olvasott és tanult. Amikor Kemény Kálmán, a keresztapja Olaszországba utazott és magával

vitte, önszorgalomból megtanulta a képzőművészeti alkotások eredetét, jellemzőit – a haladó szellemiségű nagymama már a háború után, a Mezőmadarason új életet kezdő család gyermekeinek is azt javasolta, angolul tanuljanak, mert nem a német lesz ezentúl a kelendő nyelv. Gróf Bethlen Anikó édesanyja aztán orvosként végzett, ám állásért hiába ment Teleki Pálhoz, az azt javasolta, hagyja a munkát olyanokra, akiket nincs, ki eltartson. Ő maga pedig, az erős és független női minta alapján, gondolkodott ugyan a politikai pályán, de azt mondja, soha, sehová nem tudna pontosan odaérni a testi fogyatéka miatt, így ilyen felelősséget nem vállalhat. Ám amennyire lehet, részt vesz az életben, az alapítványon, tanítványokon, a család birtokainak ügyein és az őt körülvevő embereken keresztül. Közben megcsörren a kapucsengő, megérkezik a karbantartó. – Mint az autóké, csak ők engem tartanak karban. Masszíroznak,

hogy a testem ne hagyjon engem cserben, és én jól is vagyok. Tudja, megkérdezik, hogy hogy vagyok. Illene ilyenkor keseregnem, hogy nyomorékan, mindenkire ráutalva szörnyen vagyok. De ez nem így van. Az emberek, akik bejárnak hozzám, elhozzák nekem a világot, ki ezzel foglakozik, ki azzal, ki itt tanult, ki ott – erre a szóra kisétál a konyhából Ica, ruhája fölött kék kötény, körülötte a falon réz kuglófformák százai. – Ez még semmi, van, hogy egyszerre tizenöt ember fordul meg a házban – magyarázza, miközben egy pohár vizet tölt Bethlen Anikónak, aki a szász, román és székely mintás vázákon pihenteti a szemét, meg a falakon, ahol a vázák testvérei lógnak, vagy ötven tányér. Etnográﬁai múzeum lesz a tárgyakból, ha felújítják a keresdi kastélyt. A riport a következő lapszámban folytatódik.

Bodnár Erika

Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

Az 1132-ből származó település kastélya

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

\ 6. \

A Marosvásárhelytől Szászrégenbe vezető országúton, Gernyeszeget elhagyva, a Maros jobb oldalán lévő magaslaton, annak szakadékos peremén mutatkozik hosszú fehér foltjával a vajdaszentiványi kastély épülete. Az egykori Zichy kastély kétszintes épülete a Régent Marosvásárhellyel összekötő megyei út mentén, a Maros felé lejtős, szakadékos területen áll. Alsó szintje részben a domboldalba épült, emiatt a falu felől a második szint félköríves árkádjaival hosszú tornácos földszintes épületnek mutatkozik…

Ahonnan Erdélyt kormányozták

Nagy Lajos király 1382. szeptember 10-én bekövetkezett halála után Erdély még éveken át viszonylag mentes maradt az uradalomváltást követő hatalmi harcoktól és politikai bonyodalmaktól, mely nyugalmat Losonczi Dezsőﬁ László személye biztosította. Az elhunyt király kormányzati garnitúrájának legbefolyásosabb köréhez tartozó nagyúr ugyanis két évtizeden át irányt szabott Erdély vezető politikai állásfoglalásainak. 1731-től 1376-ig székely ispánként, 1376 júniusától pedig 1392 elején bekövetkezett haláláig erdélyi vajdaként. Dr. Fekete Albert közlése szerint – amely Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében olvasható – az erdélyi vajda az udvarát kedvenc családi birtokán, Szentiványon rendezte be, és innen kormányozta Erdélyt. A fényes vajdai udvar emlékét őrizte meg az erdélyi magyar lakosság azzal,

hogy a községet mindmáig Vajdaszentiványnak nevezi. Ezt erősíti meg Szentiváni Mihály Gyaloglat Erdélyben című könyvében talált utalás is: „…Nevezetét honnan vette, nem tudhatom ki. A Kis Tükör vajdák mulatóhelyének írja…”. Az ásatások alkalmával faragott kövek és épületalapok kerülnek elő

Az írásban először 1132ben Sancto Johanne említett település tehát Szászrégentől délre, a Maros folyó és a Luc patak jobb partján fekszik. A gernyeszegi erősséghez tartozott, illetve a szentiványi Székely, a monoszlai Csupor, a losonczi Bánffy és Dezsőﬁ és más családok birtoka. A XIX. század elején gróf Kemény Sámuel, Horváth Albert, a Budai és a Szőcs családok birtokai volt. Az alábbi írásos emlék, a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból: „…a falu felső végén, a házak között, igen jól látszik egy régi vársánc kettős emelkedése és mélyedése, mit több száz lépés hosszában lehet

| Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

kísérni, s ásatások alkalmával faragott kövek, épületalapok kerültek elő. E vár múltjáról semmilyen információnk nincs. E várhelytől északra a Luc patak folyt, völgyének egy részét régi iratok Táborhely név alatt említik. Mellette egy kutat ma is Királyné kútjának hívnak. Valamint a várral szemben, a Luc vize bal partján, egy halom vezetett tovább, melynek első látásra szintén nagyszerű sáncok nyomait sejtetik…”. Az „emlékezetfeletti” sírok

A rejtélyes sáncok létezését dr. Fekete Albert kutatása is megerősíti: „…1837. április kilencedike: A falu keleti végén van egy hosszú begyepesedett földsánc, az országút által kettővé szakasztva, s ezzel átellenesen fekvő dombon, a határon, mintegy óranegyedire, más hasonló. Történetjöket nem tudták megmondani, most temetőnek használják a cigányok. A Budai családnak is ennek déli végében van sírboltja (kripta). Mondják, emlékezet feletti sírok is vannak bennök, hihetőleg lödözősánc volt a Régen felől közelítő ellenség ellen…”. Az épület a késő erdélyi barokk szép példája

A mintegy hatvannyolc méter hosszú épület szélességéhez – mely 9,40 méter – mérten a falu útjától nézve kétsíkú tetőzetével aránytalanul nyomott (alacsony), a Maros felé néző emeletes épület impozáns képet ad. Mindkét szintje vastag téglafalakkal és boltozatokkal készült és a XVIII. század késő erdélyi barokk szép példája. A kastély másik épülete rövidebb, magas törtsíkú fedélzetével a szakadék peremére merőlegesen áll.

A kéttraktusos, végignyúló boltozatos pince a földbe ásva húzódik meg, így ez az épület is kétszintesként tükröződik a Maros vizében. Mindkét épület építtetője ismeretlen

Keresztes Gyula, a Maros megyei kastélyok és udvarházak című munkájában világít rá arra, hogy a földszintes épület magas homlokzatával és közel kétezer olyan magas dupla tetőzetével impozáns képet nyújt. Nyolc, korintusi fejezetes oszlopokkal alátámasztott fedett portikusának háromszögű oromfala klasszicizáló, és azon a gróf Kemény Sámuelné, iktári Bethlen Kata családi címere és egy urna díszelgett. A XVIII. század nyolcvanas éveiben készült épülethez a portikust Bethlen Kata férje halála után készíttette. A homlokzatot háromtagú párkány zárja le, és függőlegesen falisávok, lizénák tagolják. Ablakai kereteltek a klasszicizáló barokk-empire modorában. Erdély egyik vezető államférﬁja

Kiemelten fontos tudni azt, hogy a hosszúházat eredetileg a Ferences-rend birtokolta; ezt követően a Kemény-család tagjai az elsők, akiket a birtok tulajdonosainak tudunk. A fiatalon külföldi iskolákban tanult Kemény I. Sámuel szülei Kemény Miklós és gróf Wass Krisztina. Hazatérte után feleségül kéri iktári Bethlen Katát, majd az 1700-as évek második felére Erdély egyik vezető államférfijává válik. Szintén Fekete Albert közléséből derül ki az, hogy Kemény I. Sámuelnek két fia született. Egyiküket, Ara-

nyosszék fő királybíráját, Kemény Miklósnak hívták. Ő 1829-ben meghalt, így a vajdaszentiványi birtokot a fiatalabbik fiú. Kemény II. Sámuel elörökölte, aki jó hazafi, pártolja a tudományt és a művészeteket. Az 1841-i országgyűlésen, unokafivérével, József gróffal – aki Gerenden élt – nagyszerű kézirat– és könyvtárát felajánlotta az 1842-ben alapítandó Erdélyi Múzeum számára. Mivel sosem nősült meg, vele együtt kihalt a grófi ág. A birtok a Zichy családhoz kerül

Barabás Endre MarosTorda vármegye és MarosVásárhely közigazgatási leírásában találni ismét utalást a birtok tulajdonosáról. Eszerint az 1890-es évek végén a rezidencia a Klebelsberg-család birtokában volt. Gróf Klebersberg Vilmos földbirtokos egy 1896os összeírás alapján jelentős gyümölcsössel rendelkezett, melyben 2861 almafa és 240 őszibarackfa volt. Klebelsberg Vilmos egyik lánya – a későbbiekben említett Zichy Jozefa nagymamája, azaz thumbergi gróf Klebelsberg Jozeﬁne Katalin Karolina Vilma – Zichy Istvánhoz ment nőül 1880 márciusában. Így került a birtok, és vele együtt a kastély a Zichy-családhoz.

A kastélyban megfordult francia, angol és német nevelő egyaránt

A második világháború után a vajdaszentiványi birtokot államosították, és nemrég került vissza jogos tulajdonosához, zichi és vásonkeöi gróf Zichy Melanie Georgina Huberta Antóniához, aki 1949-ig, a család internálásáig a vajdaszentiványi kastélyban lakott. |

| ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK |

/ 7. /

Mivel a kastélyról alig, a kertről pedig szinte semmilyen írásos dokumentumot nem találni, az egykori park leírását nagy részben az ő személyes elbeszélései és emlékei alapján – Fekete Albertnek köszönhetően – adjuk közre. A fent említett grófnő 1908. március 7-én született Budapesten. Fiatal korában számos kisasszony nevelte. Megfordult a kastélyban francia, angol, német nevelő egyaránt. Erről így emlékeznek meg: „…valódi úrihölgy, sosem veszti el lélekjelenlétét, és még a kutyát is magázza…”. A kastélyban található falumúzeumból származó kép a zichi és vásonkeöi gróf Zichy Mária Huberta és losonczi báró Bánffy Dániel esküvőjekor készült, 1934ben. A teraszon feltehetően Jozefa és zichi és vásonkeöi Zichy Eleonóra állnak. A kertben lévők a szentiványi lakosság, a teraszhoz közelebb állnak a belső emberek – gazdatiszt, kocsis, lovász, molnár, kertész –, egyszóval azok, akik a család alkalmazásában álltak, továbbá a vendégek kocsisai, esetleg sofőrjei. A gazdasági épületek közé tartozott egy istálló, egy magtár, egy szénapajta és disznóól. A gazdasági udvar helyét Jozefa néni a jelenlegi út túlsó oldalára mutatta. Ezt különben a második katonai felmérés is alátámasztja, mert azon még egy telken vannak az épületek. (befejező rész a következő lapszámunkban)

Összeállította: Nagy-Bodó Tibor

Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

\ 8. \

Soós Zoltán társadalmi szerződése – visszautasíthatatlan ajánlat?

Hétfői sajtótájékoztatóján olyan egyedülálló javaslatot tett Soós Zoltán, Marosvásárhely független polgármesterjelöltje, amilyenre eddig még nem volt precedens a város életében: tízpontos társadalmi szerződést kötne minden választópolgárral, amelyben vállalja, hogy polgármesterré választása esetén megőrzi független státuszát, egyenlő távolságot tart a politikai pártoktól, és minden vásárhelyi polgármestere lesz. (Utóbbi frázis annyira elcsépelt, hogy akár el is maradhatott volna. Evidenciákat nem mondunk, még jól hangzóakat sem. Pláné kampányban nem.) Továbbá, teljesen átláthatóvá teszi a közpénzek elköltését, évi rendszerességgel nyilvános számadást nyújt a fejlesztésekről és a beruházásokról, és lehetőséget biztosít a személyes számon kérhetőségre. Azt is ígéri, hogy a stratégiai döntéseket az érintett területek szakembereivel folytatott tanácskozást követően hozza meg, nem vár a beruházásokra, hanem saját maga hajtja fel a lehetséges befektetőket, valamint támogatja a zöldövezet gyarapodását és a korszerű környezetbarát technológiák használatát. Arra is vállalkozik, hogy érvényesíti a kétnyelvűséget az önkormányzat hatáskörébe tartozó területeken, és a civil szervezeteket, egyházakat és a vásárhelyi közösség minden csoportját egyenrangú partnerként kezeli. Olyan városfejlesztési stratégiát dolgoz ki, amely ösztönzi a gyermekvállalást és a ﬁatal családok itthon maradását. Nos, első látásra megvettük. Túl sok konkrétumot nem tartalmaz ugyan a viszszautasíthatatlannak tűnő ajánlat, de nem is baj, habár azokat könnyebb utólag számon kérni. Mint például Catalin Stoichitát (ő a hírhedt „gágöl”-ös Marian Vanghelie unokatestvére), a bukaresti ötödik kerület független pol-

gármesterjelöltjét, aki megválasztása után, ígérete szerint, korszerű aquaparkot fog építeni a Rahova-gettó lakóinak, amerikai és dubai támogatással. Az egy számmal nagyobb marha vetélytársa, bizonyos Edu Adrian a pancsikolás helyett az éhezés megszűntetését tűzte ki céljául; megoldása egyszerűségében is zseniális: a buszmegállók mellé gyümölcsfákat ültetnének, így a buszra várók cseresznyét, meggyet, barackot, szilvát meg más gyümölcsöket eszegethetnének unalmukban. Visszatérve a mi jelöltünkre: ne felejtsük el, hogy már a kampány előtt is fákat ültetett a Budaiban, így nem kizárt, hogy megválasztása után datolyapálmák, fügefák és banáncserjék hűvösében leshetjük ama modern buszok felbukkanását, amiket a polgármesteri hivatal már rég kiﬁzetett, de vélhetően üzemanyagra már nem futotta, mert azóta se érkeztek meg. Soós azt is elmondta, hogy továbbra is várja a jelenlegi polgármester válaszát, akit nyílt vitára hívott ki, és akivel – többek között – arról szeretne elcseverészni, hogy mi az, ami az utóbbi tizenhat év alatt nem valósult meg Marosvásárhelyen a számtalan ígéret közül. Helyes fel-

| Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

vetés, mert ha a megvalósult ígéretek kerülnének terítékre, nem nagyon lenne miről beszélgetni. A hétvégi ligeti incidens után sokan már temetik a bürgermeistert. Mint köztudott, az Edda-koncert végén Pataky Ufó Attila felhívta Floreát a színpadra, aki a piros nyugdíjas-simogató zakójában ﬁckósan fel is pattant az emelvényre, köszönteni azonban már nem tudta a tömeget, mert hangos hurrogással fogadták, gyakorlatilag kifütyülték, így szó nélkül távozott. Ami előjelnek nem rossz, ám sokkal nyugodtabbak lennénk, ha, mondjuk, a Zdob si Zdub fellépése után történt volna hasonló, hiszen az Eddára – értelemszerűen – jobbára a magyarok mentek ki, ergo ők fütyülték ki, nem a saját választói. Nem kellett volna. Egyrészt illetlenség, másrészt meg lehet nem is üdvözölni akarta a népet, hanem elénekelni az „Edda blues” vásárhelyiesített refrénjét: Egyszer egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek, mindent itt hagyok, mit Vásárhely adhatott, igen, holnap, holnap indulok... Molnár Tibor

| HUMOR |

Vásárhely by night „A Marosvásárhelyi Állatkert is csatlakozott a Múzeumok Éjszakája renelnevezésű dezvényhez. Ennek keretében május 21-én az érdeklődők betekintést nyerhetnek az állatkert lakóinak éjszakai szokásaiba. A szombat esti egyedi program során néhány állatfaj éjszakai etetésére is sor kerül” – áll abban a közleményben, amit szerkesztőségünkbe elfelejtettek eljuttatni, de mi megszereztük… A részletes program tanulmányozása során olyasmik jöttek szembe, mint „Majom-party” és „Bandázz a banditákkal”, melyek alapján akár kampányrendezvény is lehetne. Ezért fel is hívtuk az állatkertet, és kiderült, hogy valóban állatos mókázásokról van szó: a majombuli a páviánok ketrecében lesz megtartva, helyben készült banánlikőrrel fokozva a páviánok és a látogatók hangulatát, a banditás bandázás pedig a mosómedvékkel való hancúrozást jelenti. Találó elnevezés, mert a persilmacik tényleg úgy néznek ki ama fekete csíkokkal a szemük körül, mint egy rókaképű álarcos bankrabló vagy egy rachitikus, nyeszlett Zorro. De lesz erőpróba tigrisekkel, ami már neccesebb (reméljük, hogy Sandokan fog velük birkózni, és nem a bámészok közül sorsolnak ki egy szerencsétlent), valamint elefánt-pedikűr, amihez a körömlakkot és az XXL-es ecsetet a Dedeman biztosítja, cserébe Tánja egy hónapig narancssárga munkavédelmi sisakot fog viselni. A vidám állatkertes bohóckodás nem tart egész éjjel; fél tizenkettőkor véget ér, mivel május 21-én telihold lesz, és olyankor az igazgató mindig farkasemberré változik. És most ízelítőül néhány további program a VÁSÁRHELYIEK ÉJSZAKÁJÁBÓL:

Múzeumok Éjszakája. Ez idén, rendhagyó módon az intézmény igazgatójáról, a magyar polgimesterjelölt Soós Zoliról fog szólni, aki körbevezeti a kései látogatókat a múzeumban, s közben válaszol a kérdéseikre. Bármit lehet kérdezni tőle, például: „Az őssejteket ősemberekből veszik ki?”, „A kihalt szarvasmarha-fajtákat természettudományi múúú-zeumokban tartják?”, „Láttad az Éjszaka a múzeumban című ﬁlmet?” satöbbi.

Mozik Éjszakája. Ebben nem lesz semmi különleges, csupán csupa éccakás ﬁlmet vetítenek az Artában: Éjszakai rohanás, Tábornokok éjszakája, Fehér éjszaka, A bűn éjszakája, valamint a Hat nap, hét éjszaka vágott verziója.

Rendőrség Éjszakája. Ez az előzetes tervek ellenére nem lesz megtartva, mivel kiderült, hogy semmi újdonság-élményt nem adna: a rendőrök nappal is pont olyan sötétek, mint éjjel. Éjjeli Bárok Nappala. Ez nyilván fordított játék: e napon a nájtklubok nappal lesznek nyitva; akik nagyon beisznak délig, azok egynappalos kalandokba fognak bocsátkozni, és még aznap rohadt máséjszakások lesznek.

Éjszakai RMDSZ-majális. Ugyanúgy zajlik, mint a nappali, csak hangulatosabb, mivel éjjel jobban látszik a bográcsok alatt lobogó tűz; a kész kaját műanyag tányérok helyett foszforeszkáló éjjeliedényekben szervírozzák. De ﬁgyelem: májusi éjszakákon igen erős a holdsugárzás, ezért mindenki vigyen magával holdtejet vagy holdolajat! mt |

Tizedszerre Franciaországban

| TÁRSADALOM |

/ 9. /

– húsz év alatt szinte egész Európát bejárták a bolyaisok –

A minap 65 marosvásárhelyi bolyais gyerek egyhetes európai kiránduláson vett részt, amely során meglátogatták München, Reims, Strasbourg, Párizs nevezetességeit. A kirándulásról Hajdu Zoltánt, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum történelemtanárát faggattam.

– Április végén egyhetes franciaországi kiránduláson vett részt egy bolyais diákokból álló turistacsoport. Milyen nevezetességeket látogattak meg? – A kirándulás első napját a müncheni Deutsch Múzeummal kezdtük, ami tetszett nekik, hiszen sok, a technika történelmével kapcsolatos tárgyat láthattak ott, aztán a város központját látogattuk meg. Münchenből Franciaország történelmi és kulturális városába, Reimsbe utaztunk, ahol a helyi katedrálist (Notre-Dame de Reims) látogattuk meg, ami arról híres, hogy a francia királyokat ott koronázták meg. Onnan Párizsba utaztunk, de előtte megnéztük a híres Versailles-kastélyt, amely XIV. Lajos, a Napkirály rezidenciája volt, majd láttuk a két trianoni palotát, ahol a 65 bolyais diákkal abba a terembe is beléptünk, ahol 1920-ban aláírták a békeszerződést Magyarországgal. Aztán az Invalidusok templomát néztük meg, ahol Napóleon van eltemetve, majd felmentünk a Sacré Coeur bazilikába, ami a NotreDame után Páris talán leghíresebb temploma, a porosz–francia háború emlékére építették. A párizsi Notre-Dame meglátogatása után este a Place du Tertreon, azaz a Festők terén, a Montmartre-on és a Moulin Rouge előtt is sétáltunk. A következő nap a világ egyik legismertebb múzeumát, a Louvre-ot látogattuk meg, ahová a Tuileriák kertjén sétáltunk át, de ott megnéztük Mona Lisa és a Nikészobrát, majd a Diadalív alatt sétáltunk át, végül eljutottunk az Eiffel-toronyhoz. Ahhoz, hogy Párizs minden nevezetességét megcsodáljuk, este egy hajókiránduláson vettünk részt a Szajnán, ami fantasztikusra sikeredett, hiszen amikor elindultunk az egyik irányba, akkor még világosság volt, s amikorra megfordult a hajó, már besötétedett, így aztán a gyerekek visszafelé láthatták a kivilágított Párizst. – Mint értesültem róla, a Disneylandben is eltöltöttek

néhány órát... – A következő nap a csoport két részre oszlott, 52 tanuló ment Disneylandbe, a másik része visszament Párizsba, ahol meglátogatták a La Défence negyedet, az Orsay múzeumot, ami az impresszionisták múzeuma, majd a Panthéont, a nagyszabású klasszicista épületet. A Disneyland Parkban egész nap jól szórakozott a társaság, és én már rég nem láttam sok gyerek arcán egyszerre akkora boldogságot, mint amikor kijöttek onnan. – Még hol jártak a következő napokban? – Hazafele jövet az Európa Tanács és az Európai Parlament épületét néztük meg Strasbourgban, onnan a helyi Notre-Dame-ba is eljutottunk, aztán Strasbourg óvárosában is jártunk a Rajna partján.

– Mennyire volt fárasztó a gyerekeknek ez a kirándulás? – Kissé fáradtak voltak, de nem azért, mert egész napos programok voltak, hanem azért, mert hála a Fennvalónak, egészséges gyerekekkel utaztunk, akik éjszaka nemigen aludtak, így nem tudták magukat kellőképpen kipihenni. Esténként csoportosan verődtek össze egy-egy hotelszobában, mindenkinek megvolt a maga társasága és hajnali 3-4 óráig beszélgettek, így jogosan voltak fáradtak.

– Ez önöknek nem az első kirándulásuk Párizsba. Hányadjára is utazott ön Nyugat-Európába diákokkal? – Párizsban tizedszer jártam már iskoláscsoporttal, kísérőtanár-kollegáimmal a 19 év alatt, amióta tanárként tevékenykedem. Elmondhatom, hogy azon évek alatt vittem gyerekeket többek között Olaszországba, Angliába, továbbá Törökországba, Görögországba, a tavaly Svájcban is voltunk, tehát Európa nagy részét bejártuk. Az elképzelés az, hogy a négy év alatt, amíg ők bolyaisok, próbáljuk a legfontosabb európai történelmi helyeket közö-

sen meglátogatni.

– Egy olyan időszakban voltak önök Franciországban, amikor a politikai eseményeiből kifolyólag puskaporos volt a helyzet Európában, ezért is, gondolom, a szülők aggódva várták haza a gyerekeiket... – Valóban. Az én helyzetem nagyon érdekes volt, hiszen én tanárként és szülőként is részt vettem ezen a kiránduláson, ugyanis a két ﬁam is ott volt velünk. Persze, ha szülői minőségemet nézzük, más, hiszen én ott voltam velük. Megértettem azon szülők helyzetét, akik elengedték a gyerekeiket erre a kirándulásra, viszont a 65 gyerek és 7 felnőtt ebben a társadalmi-politikai helyzetben szerencsésen érkezett haza. A kirándulás előtt leültünk a kollegákkal, elemeztük a helyzetet, és arra a következtetésre jutottunk, ha manapság nagyon félünk valamitől, akkor lehet, hogy a legfontosabb történelmi, földrajzi nevezetességeket nem tudjuk megnézni. Bíztunk abban, hogy a gyerekekkel közösen, szerencsésen tudunk hazatérni, ami hál’ Istennek sikerült, de ettől eltekintve ezentúl is bizakodva küldhetik el velünk kirándulni a szülők gyerekeiket.

– Kik voltak a kísérőtanárok? – Molnár Zoltán földrajz szakos tanár, Fekete Erzsébet magyartanárnő, jómagam meg a feleségem voltunk tanügyi káderek, de volt három felnőtt is velünk, akik elkísérték a gyerekeiket.

– Ez a kirándulás tulajdonképpen turisztikai irodán keresztül került megrendezésre. Miért? – Az utóbbi időben Romániában úgy alakult az iskola és a turizmus helyzete, hogy ahhoz, hogy egy iskola engedélyt kapjon a tanfelügyelőségtől egy ilyen európai kirándulásra, egy utazási irodától kell hivatalos irat, hogy az áll az egész kirándulás háta mögött (szállások lefoglalása, szerződés a szállítótársasággal stb.).

Hajdu Zoltán az Eiffel-torony előtt Mert ha utazási irodán kívül valaki lefoglal egy kirándulásra szállást például, megtörténhet, hogy odaér a tanári kar mintegy 70 gyerekkel, és a szállás már el van foglalva. Így mi már az utóbbi 10 évben hivatalosan is utazási irodán keresztül szervezzük ezeket a kirándulásokat.

– Mi lesz a célirány 2017ben? – A kollegákkal már körvonalaztuk, és két célpont merült fel: Olaszország és Anglia. Ha Olaszországba megyünk, akkor meglátogatnánk Velence, Firenze, Padova, Verona, Róma, Vatikán és San Marinó nevezetességeit, ha pedig Anglia lesz az úticél, akkor repülővel fogunk utazni a távolságok miatt.

– Kísérő tanárként milyen következtetést tud levonni erről a kirándulásról? – A hazaérkezésünk után bementem az iskolába, ahol Bálint István igazgatónak elmondtam, hogy ennyire jó csapattal még nem voltam kirándulni, és az eddig általam szervezett mintegy 60 kirándulásból talán a legsikerültebb volt ez, mire az igazgató úr válasza az volt, hogy „nyilvánvaló, hiszen bolyais diákokkal voltatok”. Annak örvendtem a legjobban, hogy minden egyes turisztikai célpont után boldogok voltak a tanulók, látszott az arcukon, hogy minden tetszett nekik, érdeklődtek a nevezetességek iránt. Hazafele, a Strasbourg–Marosvásárhely útvonalon szerveztünk egy

Párizsban tizedszer jártam már iskoláscsoporttal, kísérőtanárkollegáimmal a 19 év alatt, amióta tanárként tevékenykedem. Elmondhatom, hogy azon évek alatt vittem gyerekeket többek között Olaszországba, Angliába, továbbá Törökországba, Görögországba, a tavaly Svájcban is voltunk, tehát Európa nagy részét bejártuk. ügyességi, vers– és énekíró versenyt, amelyen olyan sorok születtek, amelyek bármelyik újságban vagy könyvben is megjelenhetnek. Még egy érdekes dolgot hadd meséljek el: a strasbourgi szállodában tudták, hogy mintegy 65 gyerekkel érkezünk, ezért egy „mesés” összeget kértek tőlünk kaucióként, majd egy szabályzatot adtak a kezünkbe. Azt mondták, ha azt betartjuk, akkor visszakapjuk a pénzünket. Én felolvastam a gyerekeknek a szabályzatot, megmutattam nekik a papírt, hogy a pénzt átadtam a szállodának, majd azután annyira csendben és példamutatóan viselkedtek a gyerekek, hogy reggel a szálloda vezetősége megdicsért minket, s persze, viszszakaptuk az összeget... Czimbalmos Ferenc Attila

Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

Ügyességi és gyorsasági autóverseny Marosvásárhelyen \ 10. \

A XX. Marosvásárhelyi Napok keretén belül került sor a Kiss István (Bill) elnevezésű, immár hagyományos ügyességi és gyorsasági autóversenyre, amelyet a Tudor negyedbeli Pandúrok sétányának elején tartottak. A rendezvényt a helyi polgármesteri hivatal szervezte, a marosvásárhelyi ISECO Auto Moto Sportklubbal közösen, amelyre bárki benevezhetett. A verseny közben a rendezvény főszervezőjével, az Íme, a díjazottak:

Szabó István cross egykori sikeres helyi autóversenyzővel, az 59 éves Emil Ioan Boroșsal beszélgettem, aki a következőket mondta el a rendezvényről. – A sokadik alkalommal került sor a Kiss István (Bill) elnevezésű gyorsasági és ügyességi autóversenyre. Itt első alkalommal nincsenek parkolások, emellett az autók sem egyformák, a motorjaik kapacitása sem egyezik meg, aki jól áll az idegrendszerével és emellett ügyes is, meg tudja nyerni a versenyt, ezért is

Gyerek és junior kategória 1. Kiss Szilárd, Nyárádszereda, Daihatsu 2. Biró Rudolf, Székelyudvarhely, Mitsubishi Colt 3. Dohos Sándor, Marosvásárhely, Suzuki Swift

Femina kategória 1. Tóth Veronika, Marosvásárhely, Audi A4 2. Stoicovici Ramona, Deva, Honda Civic 3. Ioana Diana Costache, Marosvásárhely, Mazda 323

Amatőr kategória 1. Dragoș Iernean, Marosvásárhely, Ford Probe 2. László Lóránd, Marosvásárhely, Volkswagen Polo 3. Victor Gherman, Marosvásárhely, Volkswagen VR 6 Sport kategória, első kerékmeghajtás 1. Biró Károly, Székelyudvarhely, Mitsubishi Colt 2. Daniel Turdai, Marosvásárhely, Renault Megane 3. Paskó László, Marosvásárhely, Volkswagen Polo GT Sport kategória, hátsó kerékmeghajtás 1. Szabó István, Nyárádszereda, BMW Seria 3 2. Horia Ionescu, Beszterce, BMW M3 3. Kiss Szilárd, Marosvásárhely, BMW M3

| Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

| S PO RT |

Emil Ioan Boros senior

nem az a legfontosabb, hogy kemény autókkal vegyenek részt a versenyzők a rendezvényen – mondta Boros. – Kiss Istvánnal kezdtem el ezeket a versenyeket 1983-ban, tulajdonképpen akkor besegítettem neki. Kiss egyébként mindenféle helyi sportrendezvényért sokat tett – főleg a tömegsportért –, emellett a motorsportot is segítette, ő volt a mi támaszunk éveken keresztül. Egykoron én is több hazai ügyességi és 4X4-es meghajtás Ezt a kategóriát az ifjú Emil Ioan Boros nyerte meg (Marosvásárhely, Audi Quattro), aki Emil Ioan Boroș ﬁa, és édesapja nyomdokain halad. Kilencéves korában egy ötméteres Volvo 740 turbó diesel versenyzőjeként vett részt az első rendezvényen, aztán az eredmények sem maradtak el, hiszen 2008ban lett először országos ifjúsági és felnőtt bajnok, azóta már több alkalommal lépett fel a pódiumra és időközben többször lett országos bajnok. Czimbalmos Ferenc Attila

gyorsasági versenyen vettem részt, ahol jó eredményeket értem el, egy ideje a ﬁam, Neluțu a nyomdokaimban halad, most ő is sikeres versenyző – összegezett Boros. Az egykori autóversenyző azt is megjegyezte, ha autóversenyzésről van szó a városban, akkor mindenképp meg kell említeni a néhai Barabás Béla nevét, aki mintegy 50 évig vezette az IRA, majd az ISECO motorsport-szakosztályát Marosvásárhelyen.

A nyárádszeredai születésű, de székelyvajában lakó 38 éves Szabó István (Mures Drift Team), a verseny egyik résztvevőjeként a következőket nyilatkozta: – Erre a versenyre egy BMW-vel neveztem be. Ez tipikus ügyességi verseny, amelyen akadályokat kellett időre kikerülni, egyeseket kétszer egymás után, 360 fokban kellett megkerülni, emellett zsalonozni kellett, aztán a pályát kétszer kellett végigjárni – mondta Szabó.

Kiss Isván– Bill (1949–2009) a marosvásárhelyi Week-End Sportegyesület elnöke volt, akit mindmáig a város legismertebb tömegsport-szervezőjeként tartottak és tartanak számon. Kiss a Bolyai Farkas Elméleti Líceum sportosztályának diákjaként tagja volt az iskola kosárlabda-csapatának, amely 1965ben országos kosárlabda-bajnokságot nyert, aztán az érettségi után sikeresen felvételizett a bukaresti sportegyetemre, majd sporttanár lett, időközben a fővárosi Dinamo kosárlabdacsapatában is játszott. A kosárlabda mellett imádta a rögbit is, még az államvizsga-dolgozatát is erről a sportágról készítette. Idővel testnevelő tanárként és szervezőként vált ismertté, majd évek hosszú során a marosvásárhelyi tömegsport életének szerves része lett. Évekig szervezte a minifoci-bajnokságokat városunkban, és ő állt a Marosvásárhelyen vagy környékén tartott számos motorsportverseny mögött is. A rendszerváltás utáni években a Marosvásárhelyi Napok sportrendezvényei elképzelhetetlenek voltak nélküle. Mindezek mellett ő fektette le a megyeszékhelyen a teremfoci alapjait, majd idővel az 1. ligás teremlabdarúgó és női labdarúgócsapatokat működtető City'us klub alapítója lett, de sajnos, már nem örülhetett annak, hogy a City'us 2008-ban Románia-kupát nyert Chiajnán, majd hét kupagyőzelmet, egy Szuperkupa-győzelmet és öt bajnoki címet besöpörve Románia legtöbb serlegét elnyerő együttesévé vált. Emléke tovább él családja és a tömegsport rajongói lelkében. |

| S PO RT |

Visszatekintő

A minap véget ért a 2015–2016-os labdarúgó 1. liga, amely felsőházi rájátszásában az ASA a 6. helyen végzett, összesen 22 pontot összegezve. Az alábbiakban egy kicsit visszatekintünk az együttes őszi és tavaszi teljesítményére: Ha a bajnoki évad hazai mérkőzéseit vesszük ﬁgyelembe, akkor az ASA egy nem hivatalos 9. helyen végzett volna, ugyanis a 13 találkozón (4 győzelem, 8 döntetlen és 1 vereség) összesen 20 pontot szerzett az alapszakasz és a felsőházi rájátszás során, míg a gólaránya 12–8 volt. Idegenben az együttes 13 mérkőzésen 18 pontot gyűjtött össze (5 győzelem, 3 döntetlen és 5 vereség), a gólaránya 15–13 volt. A csapat gólkirálya a horvát Filip Jazvics a maga 5 találatával, ugyanennyi gólt ért el többek közt Tade (Steaua), Cr. Bud (CFR), Săpunaru (Pandurii), Hadnagy (FC Botoșani) és D. Pancu (Voluntari) is. Jazvicsot a csapaton belül a 4 gólos Balaur, R. Costa, Gorobsov és Brandan követi. Az ASA az 1. liga legsportszerűtlenebb együttese, ugyanis a játékosai 111 sárgalappal és 14 piroslappal büntették a bajnokság során. A legtöbbször, 13-szor G. Mureșan „sárgult” be – egyébként ő az „éllovas” ezen a téren. Az ASA legtöbb piroslappal büntetett játékosa Bejan (2), de Gorobsov, Golanski, Ciolacu, Balaur, Mureșan, Țucudean, M. Constantin, Voiculeț, R. Costa, G. Matei, Jazvic és L. Pedro is a kiállítás sorsára jutott. Az 1. liga 20 legidősebb játékosa közt négy, az ASA-színeiben játszott labdarúgó kapott helyet: Ousmane N’Doye (38) a második, Adrian Mutu (37) a negyedik, Eduard Stăncioiu (35) a tizenhetedik, míg Gabriel Mureșan (34) a tizenkilencedik helyen van. A legidősebb a Voluntari játékosa, Daniel Pancu (39). Érdekességként említhető meg, hogy a legtöbb szurkoló az alapszakasz 5. fordulójában látogatott ki az 1. liga mérkőzéseire (87046), míg a legkevesebben a felsőház és az alsóház rájátszásának napján voltak jelen a találkozókon (4500).

Döntős lett a Maros Kosárlabda Klub

2013 és 2015 után harmadik alkalommal jutott be a férﬁ kosárlabda Nemzeti Liga döntőjébe a Maros KK (3– 1-es összesítéssel), miután az elődöntős párharc negyedik találkozóján, pénteken a Dzsungelben, óriási küzdelemben legyőzte a Bukaresti Steaua CSM-t. A döntőben Nagyváradi MSK-val küzd meg a trófeáért, amely a Kolozsvári U-BT csapata ellen 76-56 (19-12, 24-19, 18-12, 15-13) arányban diadalmaskodott az elődöntő másik párharcában. Férﬁ kosárlabda, Nemzeti Liga, elődöntő, 4. mérkőzés, ligeti Sportcsarnok: Maros KK–Bukaresti Steaua CSM 75–72 (17–

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Majd adok én neked polgári engedetlenséget! |

/ 11. /

17,17–13, 17–17, 11–15,13–10) Maros KK: Barro 15, Gajovics 14 (2x3), Mohammed 13 (1x3), Martinics 8, Lázár 8, Frasenyuk 8, Jurevicius 6, Pustahvar 3 (1x3).Steaua CSM: Marinovics 18 (4x3), Nicoară 16, Malesevics 14 (2x3), Troupe 11 (1x3), Amis 7 (1x3), Cooper 4, Paul 2. A döntő műsora: Nagyvárad – Maros KK (május 21. és 23.), Maros KK – Nagyvárad (május 28. és 30.), Nagyvárad – Maros KK (június 2.). A párharc három megnyert találkozóig tart, az utolsó két mérkőzést csak abban az esetben rendezik meg, ha megoszlanak a győzelmek.

Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

\ 12. \

| RIPO RT |

Lovagok a pálinkáért Milyen a jó pálinka? Mik az okai az illegális főzésnek? Hogyan alakulnak a ﬁatalság alkoholfogyasztási szokásai? Mit visel egy pálinka lovag? Ezekről a kérdésekről, valamint a pálinka névhasználatának ügyéről is beszélgettünk Antalﬁ Zoltánnal, az Erdélyi Pálinka Lovagrend Egyesület nagymesterével.

– Milyen céllal jött létre az egyesület? – A főzdés kollégákkal szerettük volna elérni, hogy legyen egy olyan szakmai képviselet, ami követi a törvényi változásokat, küzd a pálinka név használatáért, és ezzel egyidőben olyan példamutató, törvényes magatartást tanúsít, ami alapján ezt ki is érdemelheti. Ezen kívül szeretnénk az erdélyi magyarság italát méltó módon képviselni, mert úgy gondoljuk, hogy ennyivel tartozunk az elődeinknek.

– Hol tart a névhasználat ügye? – Levelezésben állunk mind a magyar, mind a román mezőgazdasági tárcával. Szeretnénk a történelmi Magyarország területére megkapni a névhasználati engedélyt, vagyis mind az öt érintett ország kisebbségei számára. Azonban mindenképpen szeretnénk, ha a gyümölcs alapú pálinka magyar italként lenne levédve. Vagyis, hogy a magyar főzdés – ugyanabból a gyümölcsből, meghatározott felszereléssel és eljárással – a pálinka nevű italt állíthassa elő.

– Mi állhat a névhasználat fölötti döntés hátterében? – Valószínűleg gazdasági

érdek, de Magyarországon is a becsületes és szerény termelő nem kizárólag üzleti érdekek mentén gondolkozik. Meghívja az erdélyi vagy szlovákiai szakmabelieket is a rendezvényére, mert az a fontos, hogy a jót megismertessük egymással. Mi sem szeretnénk meghasonulást ebben a magyarországiakkal, nem ez a cél.

– Hogyan épül fel most a lovagrend? – Jelenleg kilencen vagyunk, de júniusban újabb lovagokat avatunk. Ennek a kritériumai, hogy a jelölt rendelkezzen két ajánlólevéllel a már meglévő tagoktól, méltó képviselője legyen a kulturált pálinkafogyasztásnak, és ne kollaboráljon olyan más szervezetekkel, ami sértené érdekeinket. A lovagrend politika és vallásmentes, mert ez a két téma az, amibe ha beleártod magad, nehéz tiszta maradni, és akárkivel rokonszenvezel, a másikkal automatikusan ellenségessé válsz.

– A lovagrend minősít, díjaz pálinkákat? – Egységes lovagrendi pálinkája nincs az egyesületnek, de versenyekre eljárunk a saját termékeinkkel és egyéni termelőktől is elfogadunk pálinkát zsűrizni.

| Központ hetilap | 2016 / 19 | május 19–25. |

Ez nagyon fontos, mert az emberek értékelik, ha látják, hogy valamilyen szakmai csoportosulás ajánlja azt az italt, és a termelőnek is fontos az elismerés. Az érdekképviselet, szakmai tömörülés értékelendő dolog, az egységes elképzelés egy szakmai színvonalról rendhagyó jelenség, és gazdasági erőt is képvisel. Ezért is fontos, hogy nemcsak az elképzeléseinkben, de a megjelenésünkben is egységességet sugározzunk. Mi vagyunk az egyetlen pálinka lovagrend, ami kalapot visel, ami a székely ember rendes viselete.

– Mitől jó egy pálinka? – A jó pálinka kiváló gyümölcsből készült, amikor megiszod, nem karmolja a torkodat, hanem simogatja, mondhatni megkeni. Az eszközi feltételek is meghatározók, összeeszkábált főzőberendezésből nem kerül ki

jó pálinka, ám nem a legújabb technológián, hanem az igényes feldolgozáson van a hangsúly. Ezen kívül fontos a tárolás, a megfelelő edény és környezet. Mi ebben is felállítunk egy szakmai színvonalat, amihez szeretnénk, ha a pálinkafőzdések tartanának.

– Ön szerint az illegális főzésnek csakis gazdasági okai vannak? – Amíg lehetősége van valakinek elkerülni az állami illetéket, meg fogja próbálni. Hosszútávon nem kiﬁzetődő a csalás, de nem tudom, hogy egy generáció elég lenne-e ahhoz, hogy ez a mentalitás megváltozzon. Ezen kívül pedig, ha volna egy megfelelő ár, amit elkérhetünk a termékünkért, valamint a jövedéki adó tisztességes lenne, az szintén segítené a vállalkozót. Pillanatnyilag évi kétezer liter

pálinka után duplázódik a jövedéki adó a kistermelők esetében. Normális esetben ekkora mennyiségnél már inkább csökkennie kellene, vagy engedményt adnia az államnak, nem pedig megduplázni a terheket. Ezen kívül olyan bonyolult adminisztrációt követel az állam, ami egy kezdőnek nagyon elveszi a kedvét.

– Hogy látja, van kinek átadni a szakmát? Mennyire népszerű a pálinka a ﬁatalok körében? – Úgy látom, hogy mióta feljöttek a jobb pálinkák, a ﬁatalság is rátért a minőségi italfogyasztásra, a kevert italok helyett inkább egy jó párlatot részesít előnyben. Vannak kivételes esetek természetesen, de sokkal kulturáltabbnak tűnik az alkoholfogyasztás, én ezen a téren látok előrehaladást. Bodnár Erika |