Központ hetilap 2016/51 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 51. szám // 2016. december 22– 2017. január 5. // Megjelenik csütörtökön // 16 oldal // ára: 1,5 l e j

4-5. old. //

Csoda korhatár nélkül Ünnepi hangulat az Alpha Alapítványnál

TársADALo M

3. old. //

v éLEM éN YEM sz ErIN T

Dragnea és gábor zsazsa

A választások másnapjától kezdődően mintha csak egyetlen kérdés érdekelné a közvéleményt – a médiát, azaz a hírszerkesztőket, műsorvezetőket, illetve illetékeskedő meghívottjaikat –: lesz-e, lehet-e miniszterelnök a győztes párt elnöke, Liviu Dragnea? 6. old. //

100 évEs Az ELső vILágHáború

Karácsony ünnepe fronton, tábori kórházban, hadifogságban

Ma lapszámunkban arról próbálunk képet alkotni, miként is lehetett a háborús körülmények közt méltósággal karácsonyt ünnepelni. Hogyan élték meg ezt az itthoniak és miként a fronton, tábori kórházban vagy hadifogságban szenvedő honvédek.

8-9. old. //

14-15. old. //

DIvAT

7. old. //

HUMor

Honnan tudod, hogy nem azt az ajándékot vetted, amire a megajándékozott számított?

☻ Csak a szája örül, a szeme nem ☻ Arra hivatkozva nem próbálja fel, hogy hideg van/fázik, pedig nincs hideg/nem fázik ☻ Fél percen belül nekiáll kibontani egy másik ajándékot...

s Po rT

bemutatókkal színesítették a 2016-os sportgálát A Maros Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság szervezésében a ligeti Sportcsarnokban került sor egy héttel korábban a nagyszabású és nagy népszerűségnek örvendő Maros Megyei Sportgálára. Az elmúlt évekhez képest az idei rendezvény ﬁgyelemfelkeltő és érdekes volt.

\ 2. \

| NAPTár |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Karitatív koncert a vártemplomban

December 23-án, pénteken 19 órakor a marosvásárhelyi Vártemplomban karácsonyi karitatív koncertet tart a Művészkuckó Egyesület a Művészeti Szaklíceummel együttműködésben. Az összegyűlt összegből háromnapos kirándulással kedveskednének a fogyatékkal élőknek a Hargita megyei Barnabás házban, amely negyven fogyatékkal élőt és beteggondozót tud vendégül látni. szilveszteri Hahota-kabaré

A népszerű Hahota színtársulat legújabb zenés szilveszteri kabaré- előadásának címe: Ha betéved – nem téved! A bemutatóra december 27-én, kedden este 7 órakor kerül sor Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes előadótermében. További decemberi előadások: 28-án, 29-én, 30án este 7 órától és 31-én délután 4 és este 7 órától. A Hahota színpadán eddig soha nem játszott jelenetek

Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

szereplői: Puskás Győző, Székely M. Éva, Kelemen Barna, Cseke Péter, Ritziu Ilka Krisztina, Gönczy Katalin és Szőllősi P. Szilárd. Jegyek már kaphatók a Kultúrpalota, illetve a Maros Művészegyüttes jegypénztárában.

Marton Erzsébet tárlata

A föld virágai és az ég csillagai között címmel nyílt kiállítás Marton Erzsébet préselt virágokból készült alkotásaiból a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. A tárlat december 31-ig naponta 9– 16 óra között látogatható.

Ennyi a kép, csak ennyi... Ezzel a címmel nyílt kiállítás Kerekes Péter Pál fotó-

művész alkotásaiból a maBernády rosvásárhelyi Házban. A mintegy 60 fényképen gyerekekről, felnőttekről, idősekről készült portrék és szociofotók, makrofelvételek és tájak láthatók. Időszakos kiállítás a Teleki Tékában

Ex Archivo Telekiana. A Teleki Nemzetségi Levéltár története címmel megnyílt a marosvásárhelyi Teleki– Bolyai Könyvtár újabb időszakos kiállítása. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával közösen szervezett kiállítás rollupokon nyújt betekintést a nagy múltú nemesi család iratanyagába. A kiállítás január 31-ig látogatható.

Kereskedelmi társaság titkárnőt alkalmaz.

Követelmények: középfokú/felsőfokú tanulmányok; számítógépkezelői alapismeretek (Oﬃce); magyar, román és angol nyelvek ismerete; kommunikációs és szervezői készségek. Kérjük, küldje el Cv-jét a következő e-mail-címre: cata12006@yahoo.com. További információk: 0740824091.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

December 22. December 23. December 24. December 25. December 26. December 27. December 28.

HOROSZKÓP

| Zénó, Anikó, Nina Viktória Ádám, Éva, Noémi Eugénia, Anasztázia István, Dénes, Előd János, Lázár, Teodor Kamilla, Tódor

Kos: A következő időszakban több türelmet és toleranciát kellene biztosítania környezete számára. Meglehetősen nehezen fogadja az önétől eltérő véleményeket. Nem volna szerencsés, ha az ünnepi asztalnál háborúznának. bIKA: Az ünnepek alatt mindenképpen szánjon egy kis időt a pihenésre és a regenerálódásra. Már csak azért is, mert érzi, hogy bár várta az ünnepeket és boldog is, de ugyanakkor nyugtalan, mert érzi magában a bujkáló feszültséget, amit szeretne magából kiadni. IKrEK: Meglehetősen heves lesz az ünnepekkor, már csak azért is, mert túl sok terhet a vett a nyakába. Mi lenne, ha még meggondolná magát és inkább nem esne túlzásokba? Az egyszerűbb, szerény ünnepek pont annyira a szeretetet hirdetik, mint a nagyzolósak. ráK: A nagy készülődésben és rohanásban teljesen ki fog merülni. Nyugodtan vonja össze a kellemest a hasznossal és szaladgáljon, illetve készülődjön a barátai segítségével. De valahol mindez örömére is szolgál, hiszen imád tüsténkedni és másokat boldoggá tenni. oroszLáN: Idén valahogy nem várja különösebben az ünnepeket. Talán azért, mert a túl sok készülődés és ajándékok utáni rohangálás leszívta az energiáját és elvette a kedvét. Ezért amikor eljön a nagy pillanat, nem fog érezni semmit, legfeljebb annyit, hogy egyedül akar lenni. szŰz: A héten kisebb-nagyobb meglepetésekre számíthat olyanoktól, akikről nem is várná. Ügyeljen arra, hogy ne felejtse majd el viszonozni a gesztusukat! Ugyanakkor látszik, hogy még az ünnepekkor is nehezen mutatja ki érzéseit. MérLEg: Ezen a héten elképesztően érzelmes lesz. Az ünnepek a felszínre hozzák a legtisztább érzéseit. Ilyenkor minden családdal és barátokkal töltött perc különös értékkel bír, és mindegyikért rendkívül hálás lesz. sKorPIÓ: Egy komplett ideggóc lesz a héten. Mind ﬁzikálisan mind fejben, de lefoglalja a jövés-menés a készülődés. Bár örül a családjának és a rokonlátogatásoknak, valahogy mégis tehernek érzi, és nem vágyik másra, mint egy kis békére és nyugalomra. NYILAs: Jó volna ügyelnie arra a következő napokban, hogy nem muszáj mindent kimondania, amit csak gondol. Nem biztos, hogy azért, mert az bántó volna, lehet, hogy teljesen természetes dolog, de sok ilyenkor az érzékeny ember és könnyen félreérthetik. bAK: Meghitt családi összejövetelnek várnak önre a családjával és a barátaival együtt. Ugyanakkor legyen óvatos, mert az elmúlt hetek hajtása miatt teljesen ki van fáradva, és emiatt ingerlékeny lehet. vÍzÖNTő: Mostanában, magára nem jellemző módon, túlságosan racionális, mint akinek a szívét megkeményítették az élet leckéi. Nincs azzal semmi baj, hogy levonta a következtetéseket, de ilyen zord lélekkel nem lesz képes kikapcsolni és élvezni az ünnepeket. HALAK: Legyen óvatos, mert a karácsonyi készülődés és az ajándékvásárlás megterhelheti a pénztárcáját. Szép dolog az ajándék, de éppen elegendő, ha csak a szándékot fejezi ki vele, ne essen túlzásokba csak azért, mert úgy érzi, így fejezheti ki az érzéseit! |

Harangmentes karácsony?

| v éLEM éN Y |

Indulnék a templomba. Harangoznak. A szomszéd azonban leállít. Kitámad, hogy miféle dolog, reggel fél hatkor harangozni? Nem tud aludni a gyermeke. s különben is, neki joga van a pihenéshez. szépen kér, először halkan, aztán egyre hevesebben, türelmetlenül, és már-már ordít. Túlkiabálja a harangzúgást is: vegyem tudomásul, hogy ez így nem mehet tovább. Ha én nem lépek, majd ő. A többségi szokáshoz híven, pereg balkáni nyelve, és hőbörög, hogy őt nem érdekli, én milyen vallású vagyok, neki ne szóljon a harang... Aztán elviharzik az éjszakába. Elmosolyodtam. úgy látszik ennyi év alatt, mióta ott lakik, nem szokott hozzá. Fogadni mernék, a keletiek istenházának kilincsét sem koptatja. Eszembe jut szekrény méretű fajkutyája, ami minden harangszó hallatán bankol, vonyít, viseli kínok közt dobhártyája zörgését... Néhány éve két házszámmal arrébb ugyanez a jelenet volt, igaz, fényes nappal. Meg hát az autója miért nem parkolhat a templom lépcsője előtt, hisz az(is) közterület, nem?... Azt hittem rosszul hallok. Dehát minálunk ez nem újdonság. A székelyföld szélén sem, nemhogy a szívében. Persze a trikolórok tőlem viríthatnak a házán egész évben. Hanem a harangokat, azt már nem hagyom. Bözödújfalut elsüllyesztették. Volt szerencsém konstatálni lelkipásztorként is. A szépvízi csengettyűt már régen húztam. Még gyermekfejjel. Amikor halottat kísértek, amikor nagy idő jött, amikor szilveszter éjfél volt. S a nagytemplomét is sokszor. Mert bizony gyakran elvették a villanyt. És olyankor két kézzel, két féle harangot, két ritmusban is húztunk. De most a barátokétól nem tágítok. Nincs az a barátságtalan fenyegetés, barátocskám! S a híres toleranciátokról még csak szót sem érdemes ejteni. Mi köze mindennek karácsonyhoz? Hiszen az a béke és szeretet ünnepe! Nem azt prédikáljuk a templomban? Nem azért lett Isten emberré?... Hát ez az. Alig néhány nappal karácsony előtt, két bevásárlás és ajándék-sms között, pszichés szindrómák előretörése, szorongás, lelki zavarok, konzumidióta tünetek megjelenése is esedékes. Egyesekből kitörhet a lefojtott düh, ellenszenv, a nyomás alól felszabadult vad indulat, és önmagukat adják. Nem tudják megállni, hogy ne szúrjanak oda, mint Heródes. De lehetséges úgy is ünnepelni – nem feladatként megoldani, vagy kötelességként kipipálni –, hogy városi környezetben is megéljük az Isten-jelenlét csöndjét. Kiszűrjük a tenger hullámainak morajlását, a nagy vizek zaját, megfeledkezzünk magunkról, s hagyjuk, hogy simogasson az Isten. Hadd érintse meg lelkünket angyali arcával. Mint de Mello történetében: „A templom egy kis szi|

geten állt a tengerben, nem messze a parttól. A templomnak éppen ezer harangja volt: nagy harangok, kis harangok. Ha fújt a szél, vagy dühöngött a vihar, a harangok egyszerre zúgtak, s olyan zenebonát csaptak, hogy aki csak hallotta, annak felujjongott a szíve. Mígnem néhány évszázad múltán a sziget elsülylyedt, s vele együtt elmerült a templom és a harangok is. Egy régi elbeszélés szerint a harangok továbbra is zúgtak, szünet nélkül, s aki figyelmesen hallgatott, az még most is hallhatta őket. Egy fiatalember annyira fellelkesült ettől, felkerekedett, megtett több ezer mérföldet, csakhogy hallhassa a harangok szavát. Napokon keresztül csak ült a parton, éppen szemben azzal a hellyel, ahol valamikor a templom állt, és csak hallgatott, hallgatott teljes szívével. Ám csak a tengerparton megtörő hullámok hangját hallotta. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy kiszűrje figyelméből a hullámok zaját, s hogy meghallja a harangokat. De minden hiába, úgy tűnt, hogy a tenger mormolása elnyom minden más hangot. Hetek teltek el így. Amikor elcsüggedt, a falusi bölcsek szavára figyelt, akik a templom harangjainak történetéről beszéltek, valamint azokra, akik hallották a harangzúgást és igazolták, hogy a hagyomány igaz. E szavak hallatára a szíve ismét lángra gyúlt…, de csak azért, hogy néhány hetes sikertelen próbálkozás után újból elbátortalanodjék. Végül úgy döntött, hogy felhagy a további próbálkozásokkal. Talán a sors nem akarja, hogy ő is azon

szerencsések közé tartozzon, akik meghallhatták a harangokat. Talán még a történet sem igaz. Elhatározta, hogy hazatér, és beismeri, hogy nem járt szerencsével. Az utolsó nap még egyszer kiment kedvenc helyére, hogy elbúcsúzzon a tengertől, az égtől, a széltől és a kókuszpálmáktól. Feküdt a homokban, bámulta az eget, és hallgatta a tenger zúgását. Most már nem akarta elűzni ezt a zajt. Teljesen átadta magát neki, és a tenger morajlását kellemesnek, simogatónak találta. Hamarosan annyira elmerült ebben a monoton zajban, hogy teljesen megfeledkezett önmagáról. Oly mély volt a csend, hogy még a szíve dobbanása sem hallatszott. S akkor e csönd mélyén meghallotta egy kis harang csendülését, amit egy újabb követett. Aztán egy másik, és megint egy másik… és hamarosan mind ez ezer harang egyszerre zúgott, a szíve pedig megtelt csodálattal és örömmel.” (A templom harangjai, in. A. de Mello: A madár dala, Korda, Kecskemét, 2012, 34. o.) Tehetnénk arról, hogy hallatszódjék az angyalok éneke, az égi szimfónia, mely hív Betlehembe. Imádni a Kisdedet. Ha lelkemben megszólalnának a karácsonyi harangok, másként rezonálnék a templom harangjára is. Talán az sem zavarna, ha nem az én nyelvemen hív az Úrhoz. Egy kis nyitottság, jobbik énem afféle ﬁnomhangolása, s máris hallanám, ahogy: cseng, szól, zúg, búg, csilingel. Mind az ezer. Hiszen ezért lett Isten emberré... sp

/ 3. /

véLEMéNYEM szErINT

Dragnea és Gábor Zsazsa A választások másnapjától kezdődően mintha csak egyetlen kérdés érdekelné a közvéleményt – a médiát, azaz a hírszerkesztőket, műsorvezetőket, illetve Szentgyörgyi László illetékeskedő meghívottjaikat –: lesz-e, lehet-e miniszterelnök a győztes párt elnöke, Liviu Dragnea? Amint felvetődött, hogy kinevezésének lehetnek törvényes akadályai, naponta, sőt óránként jelentek meg az újabb és újabb hírek, híresztelések arról, hogyan próbál keresztbe tenni Iohannis a PSD kormányalakítási próbálkozásainak. A nézettséget hajszoló műsorkészítőknek szokás szerint teljesen mindegy, van-e valóságalapja állításaiknak, feltételezéseiknek, szinte óránként jelentkeznek bombasztikus híreikkel, amelyek egymásnak gyökeresen ellentmondva próbálják képernyőhöz láncolni a hírfogyasztókat. Annyi változatot végigzongoráztak már a kormányalakítás témájában, hogy mára ember legyen, aki eligazodni képes a témában. Az biztos: annyit és annyiszor szerepelt a képernyőkön Dragnea, hogy a napokban 99 évesen elhunyt egykori hollywoodi sztár, Gábor Zsazsa is megirigyelhette volna. A magyar származású dívától való a mondás, miszerint mindegy, milyen összefüggésben, csak beszéljen a média az emberről. Hát ha ezt akarta Dragnea, elérte: sztár, mondhatni, celeb lett belőle. Hogy a politikában való boldoguláshoz ez elegendő-e, az egyelőre nem tudható. A mostani helyzet félreérthetetlen, a választás egyértelmű győzteseként – ha sikerül koalíciós társat találnia, és miért ne sikerülne: az RMDSZ-re például mindig lehet számítani – a PSD-nek kell kormányt alakítania. Az eredmények alapján nem is lehetne ez másként. Minden ettől eltérő lehetőség, alternatíva emlegetése nem más, mint fölösleges szószaporítás. Bár a tény, hogy magukat komolynak tartó politikusok, elemzők egyáltalán kommentálni hajlandók ezeket, sok mindenről árulkodik. A román politikus – beleértve az RMDSZ-est is – legendás állhatatlanságán túl, elsősorban arról, hogy Románia bizony a korlátlan lehetőségek országa, ahol minden, és annak az ellenkezője is megtörténhet. Most, amikor e sorokat írom, biztosra vehető, hogy az RMDSZ nem lesz része a kormánykoalíciónak. Pedig nagyon szerettek volna kormányozni, már a választások éjszakáján felajánlkoztak a PSDnek. Marad egyelőre a kormány parlamenti támogatására vonatkozó egyezség lehetősége. Ez a lehető legkedvezőbb esély arra, hogy elkerüljék azt a tudathasadásos helyzetet, hogy a „szövetség” politikusainak kormánytagként részt kelljen venniük a két év múlva esedékes centenáriumi ünnepségeken. Miközben új patrónusuk, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is elmondta, magyar embernek nincs mit ünnepelni akkor, a magyar külügyminiszter egyenesen megtiltotta a diplomáciai testület tagjainak a december 1-jei ünnepi rendezvényeken való részvételt. A címbéli kérdéshez visszakanyarodva, úgy tűnik, Dragnea lekörözte –tájainkon mindenképp – a botrányhősként is elhíresült Gábor Zsazsát. A kérdés azonban marad: celebként vagy politikusként számít-e babérokra a PSD jelenlegi elnöke? Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. | |

\ 4. \

| TársADALo M |

Csoda korhatár nélkül Ünnepi hangulat az Alpha Alapítványnál

Nálunk a Jézuska vagy az angyalok, Dél-Afrikában Fekete Péter, piros ruhában, az olasz gyerekek „angyala” pedig seprűnyélen lovagolva hozza el a karácsonyi ajándékokat. Legyen szó bármelyikről, egy biztos, minden korosztály izgatott lelkesedéssel éli át az ünnep varázsát. De hogyan élik meg azon gyerekek a karácsonyt, akik születésük során valamilyen rendellenséggel jöttek a világra? Hogyan készülnek fel rá? Mennyire érzékelik, hogy valami csodának a részesei? Ebbe avat be Kovács Izabella, a marosvásárhelyi Alpha Alapítvány gyógypedagógusa, aki első közös karácsonyát töltötte az itteni gyerekekkel. „Giling-galang, giling-galang, szól reggel a kicsi harang. Magas torony kis harangja, messze szállva itt a hangja. Giling-galang, giling-galang, karácsonyra szól a harang”- ilyen kis dalok kíséretében telt el az elmúlt időszak az Alpha Alapítványnál, ahol minden gyerek a maga módján és a képességeihez mérten készült fel az ünnepekre. Míg egy átlagos óvodában, iskolában „egyszerű”, hétköznapi tevékenységnek tűnik felkészülni az ünne-

pekre, hiszen a tanító néni csak megmutatja, hogy mit és hogyan kell csinálni, addig az Alphánál ez rengeteg felnőtt ﬁgyelmet, segítséget és türelmet igényel. Szerencsére létezik a Perserventa, azaz a Kitartás nevű nappali rehabilitációs foglalkoztató központ, ahová azok a három és nyolc év közötti gyerekek járhatnak, akik valamilyen fogyatékossággal jöttek a világra, többnyire autista, mozgássérült és hiperaktív gyerekek. „Az ünnepekre a dalok, kézműves

tevékenységek által hangolódtunk. Mézespogácsát sütöttünk a gyerekekkel, illetve egy egyszerű kis karácsonyi darabbal is készültünk” - mindez jó hangulattal megfűszerezve, árulta el az alapítvány gyógypedagógusa. A karácsonyi dalok betanulása és éneklése újabb kihívást jelentett a pedagógusok számára, mivel kevésbé kísérhető mozgással, de úgy vélik, hogy a dalok jó hatással vannak rájuk, fejleszti a ritmusérzéküket. „Közösen kidíszí-

tettük az épületet, illetve dekorációkat készítettünk: adventi koszorút, angyalkákat, hóembereket, karácsonyfát. Mivel többnyire autista, nem beszélő gyerekkel foglalkozunk, a karácsonyi szerep betanítása elég nehézkes volt. A szerep egy történeten alapult, amikor a Mikulásnak segítettek a gyerekek különböző ajándékokat csomagolni és szállítani, ilyen volt például a plüssállatok és babák bedobozolása, illetve a narancsok legurítása.”

Közös készülődés Fontos tudni, hogy minden gyereknek van családja, akik nagy lelkesedéssel jönnek, és bíznak a terápiák gyógyító hatásában nap mint nap. A csoportban nem történt levélírás, bár valószínűleg otthon igen. Elsősorban azért mert nem értik, nem fogják fel az ünnep lényegét, csupán érzik azt, hogy valami „nagy” dolog történik. „Egy három éves autista kislány például megijedt nagyon a Mikulás ér-

| TársADALo M |

kezésétől, és igyekezett elmenni a közeléből. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy a játékok, dalok által érzékelik valamennyire, hogy valami más történik, eltérve a hétköznapi rutintól.” Iza csoportjában csupán egy kislány van, aki néhány szót tud mondani, a többiekkel csak a mozgásokkal, gesztusokkal lehet kommunikálni, ezért az énekeket, mondókákat mindig mozgással kísérik.

gazdag ajándékcsomagot kaptak a gyerekek

Az alapítvány „megelőlegezte” az ünnepi mulatságot, de nehezen alakult ki, hiszen minden gyereknek más-más problémája van. „Ajándékokat csomagoltunk be, és szállítottunk szánkón, gördeszkán a karácsonyfa alá. Közben valaki mesélt egy történetet, |

/ 5. /

majd közös énekléssel zárult.” Nemes célok érdekében, az igazi karácsonyi ajándék

Mint minden közösségnek, ennek is megvan a maga sajátos szépsége, egy ilyen egyesület életében talán az ölelés, a mosoly, a közös mézespogácsa-sütés bír a legnagyobb ajándékkal. Az Alpha Transilvana Alapítvány a sérült kiskorúak és ﬁatalok fejlesztését, társadalmi integrációját felvállaló alapítvány, amely több mint 20 éves múltra tekint vissza, és amely a nehézségek ellenére még mindig működik, hiszen hatalmas szükség van rá. Az egyesület nagy hangsúlyt fektet a szocializációra, a táplálkozás, tisztálkodás, öltözködés elsajátítására. Fő célkitűzése, hogy a gyerekek kapják meg a számukra szükséges te-

rápiát a megfelelő szakemberek által, ezért több mint 20 alkalmazott dolgozik a Perserverenta központban – gyógypedagógusok, gyógytornászok, szociális munkások, pszichológusok –, akik fáradhatatlanul segítenek abban, hogy a születési rendellenesség ne hátrány, hanem egy boldog jövő záloga legyen. „Szeptembertől dolgozom itt, ahol jó közösség, segítő kollegák vesznek körül. Hátrányom származik abból, hogy nem gyógypedagógusi képzettségem van, de örülök a lehetőségnek, hogy jöhettem, és képzésekre járok a fejlődésem érdekében. Néha nehézségekbe ütközöm, de vannak emberek, akikre számíthatok. Jól érzem itt magam, és az elkövetkezőkben is itt szeretnék maradni, hogy még sok karácsonyt tölthessek a gyerekekkel” – árulta el a pedagógus. Timár Tímea

Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. | |

| 1 0 0 év Es Az ELs ő v ILágHáb o rú |

\ 6. \

Karácsony ünnepe fronton, tábori kórházban, hadifogságban

Az október 27-én megjelent lapszámunkban arról írtunk, hogy miként keserítette meg a háború az itthon maradottak életét, és milyen károkat okoztak vármegyénk területén a különböző falvakba beszállásolt katonák, átvonuló hadtestek. Mai lapszámunkban folytatjuk első világháborús sorozatunkat. Ezúttal arról próbálunk képet alkotni, miként is lehetett a háborús körülmények közt méltósággal karácsonyt ünnepelni. Hogyan élték meg ezt az itthoniak és miként a fronton, tábori kórházban vagy hadifogságban szenvedő honvédek. 1914. december 25-e a fegyverszünet karácsonyaként vonult be a történelembe. A megható eseményről ﬁlm is készült. Azon a napon ugyanis váratlanul elhallgattak a fegyverek az első világháború nyugati frontján, a lövészárkokba húzódott katonák pedig karácsonyi dalok éneklésébe kezdtek, majd előmásztak állásaikból, hogy a semleges zónában ajándékokat cseréljenek ellenségeikkel. Az 1914. évi karácsonyi fegyverszünet, a háborúk történetében az emberség egyik szép példája volt. Viszszaemlékezések, okiratok tanúskodnak arról, hogy 1915 során húsvétkor, majd karácsonykor is akadtak frontszakaszok, ahol a felek ajándékokat cseréltek egymással. Mindezek ellenére ez a nemes szokás egyre inkább elveszett az első világháború későbbi éveiben, ugyanis az elhúzódó harcok és az időközben feltalált halálosztó eszközök – a harci gázok, lángszórók és tankok bevetése – mindinkább kiölték az emberséget a szemben álló katonákból. „Egy pillanatra elfelejtettük az öldöklő háború borzalmait”

1914 decemberében Marosvásárhelyen is a karácsony ünnepére készültek. A polgármester felhívására gyűjtésbe kezdtek, hogy a városban lévő sebesült katonáknak ajándékokat oszszanak és fenyőfákat állítsanak. Egy korabeli tudósításból a következőket ol-

vashatjuk: „Hofbauer Aurél polgármester kezdeményezte és tíz helyen lobogott a szeretet mécse. A katonák karácsonyfáját melegszívű úrasszonyok állták körül, de a város minden polgára és polgárasszonya lerótta ajándékát a vitéz és a harctéren megsebesült katonák iránt. Egy pillanatra elfelejtettük az öldöklő háború borzalmait, és arra gondoltunk, hogy hit nélkül nincs Dicsőség, nincs Erő és nincs Élet… A társadalom szeretete tíz karácsonyfát állított fel a katonák részére. Ötezer ötszáz korona gyűlt be erre a város közönségétől, és nagy mennyiségű élelmiszer, cigaretta, szivar, bor, likőr és gyümölcsadományok. A városházán három, nagy szoba tele volt élelmiszerrel, melyből úgy az északi, mint a déli harctéren küzdő vitézeinknek bőven kijutott, sőt a Marosvásárhelyen felállított tíz karácsonyfa részére is rengeteg adomány érkezett.” Az említett tíz karácsonyfa a következő helyeken volt felállítva: „a császári és királyi csapatkórháznál, a közös lábadozóknál (református kollégium), a magyar királyi csapatkórháznál, az állami kórházban, a honvéd lábadozóknál, a népfelkelő lábadozóknál, a városi felsőbb kereskedelmi iskolában elhelyezett katonáknál, a városi felsőbb leányiskolában elhelyezett katonáknál, a Római Katolikus Főgimnáziumban elhelyezett katonáknál és a tüdőbeteg szanatórium intézetben.” (Maros-Vásárhely és a háború

1914. Szerkesztette: Oroszlány Gábor). A karácsonyi eseményekről a korabeli napisajtó is naprakészen beszámol. A Székely Napló 1914. december 2-án megjelent számában a következőket olvashatjuk: „A szenvedések jaja elhalkul egy pillanatra, a csatatéri borzalmak véres emlékeire fátyolt von a szeretet és a sajgó sebhely fájdalmára a társadalom szívdobbanása ontja balzsamát. A marosvásárhelyi kórházakban ápolt sebesült katonák kórágya körül fenyőgallyakon apró gyertyák gyúlnak, s puha fehér kezek jóságos gesztusa nyújtja át a társadalom szeretete és hálájának jeleit… Az első karácsonyfa ünnep a tegnap volt az állami kórházban, Hofbauer polgármester és a városi tanács, Hints igazgató és nagy közönség jelenlétében… a karácsonyfa alatt Jaross Béla tanár mondott gyönyörű szárnyalású magyar-német beszédet, dr. Bella Mária lengyelül, Popescu Olivia románul beszéltek s a Kongregáció énekkara dalolt magyarul, németül és lengyelül." A Székely Ellenzék 1914. december 4-én megjelent számából tudomást szerezhetünk arról, hogy minden helyszínen kis műsor bemutatására került sor, majd az ajándékok kiosztása következett. „Minden egyes katona fél liter bort, negyed kiló főtt, meleg kolbászt, egy darab kenyeret, 2 kalácsot, szivart, cigarettát, almát, szappant és egy zsebkést vagy dohányzókészletet kapott” – áll a tudósításban. „300 katonát hívtak meg a gazdagon díszített karácsonyfa alá”

Az 1914-es karácsonykor mindenkinek a szívében az a remény pislákolt, hogy

hamarosan vége lesz a háborúnak. Senki nem számított akkor arra, hogy még négy karácsonyt ér meg a háború, ha beleszámítjuk a Székely Hadosztály harcait valamint a hadifogságokban sínylődök kálváriáját is. A Székely Napló 1916. december 24-én megjelent száma megint arról tudósít, hogy a Marosvásárhelyen sebesülésben szenvedő katonák karácsonyi ünnepélyét szervezték meg: „Az idei kórházi ünnepek sorát a kereskedelmi iskola tanulóinak karácsonyfa ünnepélye nyitotta meg. A lelkes tanulók a tanári kar támogatásával már régóta fáradoznak azon, hogy az idén is, mint az előző években, méltó meglepetést szerezzenek a kereskedelmi iskola hadikórházában elhelyezett sebesült katonáknak. Közel 300 katonát hívtak meg a gazdagon díszített karácsonyfa alá s ebben a számban tekintélyesen voltak képviselve a német hősök is. Az ajándék kiosztása előtt rövid kis hangverseny is volt, melynek ügyes számait – zene, énekszámokban és szavalatokban az intézet növendékei szolgáltatták… Dr. Antalffy Endre tanár magyar és német nyelven köszöntötte a sebesült katonákat… A harmadik háborús karácsony előtt csakugyan van jogunk ahhoz, hogy örvendező sóvárgással tekintsünk a betlehemi jászolhoz közeledő csillag derengő fénye elé, mely majdan nemsokára angyalok énekével fogja hirdetni, hogy megszületett a Megváltó… Talán ezúttal a béke megváltója.”

Karácsonyi csillag ragyogj fényesen! A frontokon vagy különböző hadikórházakban karácsonyozó katonákról szóltunk előbbre, de vajon hogyan élték meg az ünnepeket a hadifogságba került magyar honvédok? A székelykakasdi Imreh Mihályt 1918 karácsonya Taskentben, orosz hadifogságban találta. A magyar honvédet egy vers megírására ihlette az emlék: Hadifogság. Karácsonyi emlék

Karácsonyi csillag ragyogj fel felettünk, Űzd a sötétséget, mely van körülöttünk. Fényednél haladtak a keleti bölcsek, Betlehemben megtalálták azt kit kerestek. Karácsonyi csillag ragyogj fel felettünk, E sötét fogságban gyújts világot nekünk. A sötétség után legyen világosság, Hosszú fogság után jöjjön a szabadság.

Karácsonyi csillag ragyogj világosan, Hozz világosságot szép Magyar hazámban. A háború után jöjjön a békesség, Gyilkos harcok után szerető testvérség.

Karácsonyi csillag ragyogj fényesen, Szép Magyar hazámban, kicsiny községemben, Szeretteim közé hozd a békességet, Boldog viszontlátást, tartós szeretetet.

Nemes gyula

Ünnepvárósdi

| HUMor |

A karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja: a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe. Karácsonykor összegyűlnek a családok, hazalátogatnak a távolba szakadt ismerősök, barátok, és a fent említett öröm és békesség költözik a szívekbe, vágni lehet a szeretetet, olyan sűrű; egyfajta keresztény bájgli-nirvána az egész. A mentősök és a rendőrök rühellnek szolgálatban lenni karácsonykor, mert ilyenkor négyszer annyi a családon belüli lájtos tettlegesség, ötször annyi a vágott és szúrt seb, valamint hatszor annyi gyilkosság és kilencszer annyi öngyilkosság történik, mint egy átlagos napon. Habár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a karácsonyt a világ minden táján ünneplik, ez nem így van, mert például a muzulmánok, a hinduk és a buddhisták nem, ahogy a Heti Hetes szereplői sem. A karácsony annyira népszerű, hogy még Frédi és Béni is ünnepelte, pedig ők a kőkorszakban éltek.

/ 7. /

Karácsony előtt pár héttel az emberek megbuggyannak, reggeltől estig a zsúfolt üzleteket járják, az összes spórolt pénzüket ajándékokra költik, és fenyőfát tesznek a nappaliba, amelyet teleaggatnak mindenfélével: különféle színes díszekkel, üveggömbökkel, szaloncukorral, girlandokkal meg egyebekkel; az elvetemültebbek még műhavat is fújnak az ágaira, ezzel kimaxolva a karácsonyfa giccsfaktorát. Karácsonykor szokás az úgynevezett kántálás, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ismerősök elmennek egymáshoz berúgni. Kornyikálni is szoktak, valami olyasmit, hogy „mennyből az angyal eljött hozzátok”, pedig szó sincs angyalról, csak ők érkeztek meg, hogy mindent bevedeljenek és felzabáljanak. A kalácsos karácsonyi slágerből ismert kiskarácsony és nagykarácsony a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig

Karácsonyi dalok - másként Unja már a sok gagyi karácsonyi zenét? Költői kérdés volt, persze, hogy unja. Csakhogy karácsonykor mégse hallgathat az ember húsvéti zenét, nem igaz? De. A megoldás: írjon saját karácsonyi dalt, dalokat! Az internetről pik-pakk letölthet zenei alapot hozzá, és a szövegírás sem okozhat különösebb gondot. Akiknek esetleg mégis, azoknak íme a segítség: az alábbi szavakat ügyesen, de akár találomra kombinálva gyönyörű karácsonyi dalok tucatjaival örvendeztetheti meg magát és családtagjait, barátait, szeretteit. Jó dalszerzést! Igék és igés szókapcsolatok: jöjj el, eljött, vártad, szikrázik, száll, hull, megszületett, fekszik, nyugszik, ég, elmúlik, lássátok, lássátok Főnevek és főneves szerkezetek: karácsony, kiskarácsony, nagykarácsony, szeretet, ünnep, szeretet ünnepe, hó, hópehely, hópihe, hóember, táncoló hóember, fa, szán, faszán, száncsengő, harang, angyal, szárny, angyalszárny, csengő, csengőszó, gyertya, láng, gyertyaláng, boldogság, tél, télapó, kedves télapó, pásztorok, pásztorok Egyéb: csingiling, pelyhes, meleg, egyedül, együtt, fehér, csendes, szentséges, hófehér, minden hófehér és most két karácsonyidal-részlet, újragondolva:

Volt egy kisleány, nagyon megtetszett nekem, |

január 1-je, újév napja. Ez olyan, mintha a húsvétot és a pünkösdöt úgy hívnánk, hogy kishúsvét és nagyhúsvét, illetve fordítva. December 24-én a katolikus családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, bableves hús nélkül (böjtös bableves) és mákos guba volt, de újabban már jobbára hal és töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalokra. Vélhetően azért kopott ki a fuszulykaleves, mert sok égő gyertyás karácsonyfa felgyulladt, amikor az emberek vacsora után a környékén ﬁngorásztak.

A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek, és abból adtak később a baromﬁknak is, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá terítették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve, illetve a kaptár oldalát is bedörzsölték szalmával, hogy a méhek sok mézet gyűjtsenek. A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdasszony nem állhatott fel vacsora közben az asz-

taltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Próbálna egy mai háziasszony nem felállni az asztaltól vacsora közben, és nem kiszolgálni a bandát, egyből kitörne a családi perpatvar! A karácsonyfa általában Vízkeresztig, január 6-ig díszíti a szobákat; olyankor az emberek, karácsony óta először, végre kijózanodnak, és a „Rohaggyak meg, egy fa van a szobában!”-felkiáltás kíséretében kivágják az első kukába. Ezt a karácsonyfa már előre tudja, és úgy bosszulja meg, hogy még áprilisban is a korábban direkt szétszórt tűleveleit porszívózzuk a szőnyegből.

Honnan tudod, hogy nem azt a karácsonyi ajándékot vetted, amire a megajándékozott számított (miután kibontotta)?

Gondoltam hát, elhívom, hogy szánkózzon velem; De aztán kiderült, hogy sorozatgyilkos, És feldarabolt engemet a kis aranyos. Száncsengő, száncsengő, Minden hófehér, Az udvaromat kivéve: Itt minden tiszta vér! Száncsengő, száncsengő Vígan csilingel, Csak nem hallom, mert dobhártyáim Átfúrta kilinccsel! Ha elmúlik karácsony, az aragáz lángja halványabban ég, De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még. Ha elmúlik karácsony, az ember gyomra már kevésbé ég, Bár maradt azért néhány bájglivég…

☻ Csak a szája örül, a szeme nem ☻ Arra hivatkozva nem próbálja fel, hogy hideg van/fázik, pedig nincs hideg/nem fázik ☻ Az alábbiak valamelyikét mondja: „Milyen szépen becsomagoltad!”, „Milyen vagány a doboza!”, „Ikszipszilonka barátnőm is pont ilyet kapott a barátjától”, „Hol vetted?” satöbbi ☻ Fél percen belül nekiáll kibontani egy másik ajándékot ☻ Idegesen rágyújt ☻ Idegesen rágyújt, pedig nem is cigizik ☻ És végül (és ez a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy mellényúltál): kimondja az ajándék nevét: „Jé, zokni!” Az oldalt szerkesztette Molnár Tibor

Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. | |

\ 8. \

| AKT UáLIs |

vásárhelyi sikk lányok karácsonyi divattippjei Már csak két nap maradt karácsony estéig, de még mindig van időnk ajándékot vásárolni, illetve kiválasztani a megfelelő szerelést az ünnepi vacsorához, vagy családi találkozásokhoz. Jelentősen megkönynyíti a bizonytalanok dolgát, ha ötleteket is kapnak ehhez. Ezért hívtuk segítségül Kávási saroltát és Kávási Kingát, a vásárhelyi divatbloggereket és Dávid Andreát, a helyi sugar shop internetes bolt tulajdonosát. Mindhárman közelről követik a divat világát, így természetesen a téli ünnepekre is el tudnak látni jótanácsokkal.

Dávid Andrea Karácsonyfadísz-trendek változóban Kávási Kinga és Sarolta

„Emlékszem, kiskorunkban a divatos karácsonyfák a nagyon színesek voltak, és sosem hiányzott róluk a szaloncukor. Ha a mai trendeket megﬁgyeljük, észrevehetően megváltozott a díszítés: legtöbben tematikus dekorációt használnak, például csak arany-piros színkombinációval, vagy csak ezüst díszekkel, de már tájainkon is divat virággal ékesíteni a karácsonyfát” – mesélik a Kávási testvérek. Hozzáteszik, hogy gyerekkorunk szaloncukrát inkább a mézespogácsa váltotta fel, amit nem a fára, inkább az ünnepi asztalra helyeznek. A díszítésben az egyszerűség dominál, és bár egységes színű üvegdíszeket használnak,formájuk nagyon változatos: gömb, csepp, csillag, toboz, sétapálca nyalóka, szív, diszkógömbök, sőt idén két fehér jegesmedve dísz is került a bloggerek karácsonyfájára.

Egyforma karácsonyi blúzok a családtagoknak

Ami a karácsonyi szetteket illeti, részben megegyezik a Kávási testvérek és | Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. |

Andrea véleménye: mindhárman a kényelmes szerelésekre voksolnak. „Családi vacsorára mindenképp valami kényelmeset jó viselni, amiben végigkóstolhatjuk az összes süteményt. Legpraktikusabb egy egyszerű ruha – fekete, piros vagy akár aranyszínű –, amit kedvenc ékszereinkkel hordhatunk. Ilyenkor előkerülhet a szekrényből a magassarkú cipő, hiszen úgyis az idő nagyrészét ülve fogjuk eltölteni. Ha pedig nem akarunk túl elegánsan öltözni, egy karácsonyi kötött pulcsi a legkényelmesebb farmernadrágunkkal is jól néz ki. Én ilyenkor felteszem a Mikulás-sapkát vagy a rénszarvasos hajpántot is” – vallja Sarolta. Andrea egyik legfontosabb ünnepének tartja a karácsonyt, azért mindig odaﬁgyel arra, hogy megfelelően válassza ki a ruhadarabokat, ami változhat az esemény helyszínétől és jellegétől függően. „Ha otthon, a családdal ünnepelünk, a kényelem az elsődleges szempont. Nagyon tetszenek a tematikus, családias ruhadarabok, aminek változatait az egész család viselheti, ilyen például a pamut, kapucnis felsők, kü-

lönböző feliratokkal. Közismert, hogy az ünnepi fotók feltöltése a közösségi oldalakra megszokott dolog, és egy családi szettbe öltözött csoportképpel nagyon menők lehetünk” – véli a bolttulajdonos. bársony- és fekete ruha

Hogyha az ünnepet szórakozóhelyen vagy egy exkluzívabb környezetben, ünnepi vacsorával töltjük, Andrea szerint a legjobb választás az idén divatossá vált bársonyruha, ám a klasszikus vonalú, de elegáns fekete ruhával sem lőhetünk mellé. A hidegre való tekintettel, csinos, hosszú, piros szövetkabát elengedhetetlen az ünnepi gardróbból. „Ami engem illet, a családommal töltöm a karácsonyt, ahol anya-lánya kényelmes szettet fogunk viselni” – árulta el. „Az ajándék akkor jó, ha személyre szabott”

Saci és Kinga a személyre szóló, vagy saját készítésű ajándékokra esküsznek. „Minden évben készítünk mézeskalácsot, és a legszebbeket a vendégeinknek, barátainknak tesszük félre. |

| AKT UáLIs |

Emellé egy pár vastag zoknit, egy nagy sálat, vagy egy könyvet csomagolnék, és megvan a tökéletes ajándék, amely tartalmaz személyes, valamint praktikus tárgyat is” – meséli. Andrea hasonlóan egyszerű, de személyre szabott meglepetéseket szokott a barátainak, családtagjainak ajándékozni. „Leggyakrabban trikót, pulóvert ajándékozom, hiszen mindenki hord ilyen ruhadarabot, és a méretet is könnyű eltalálni. A divat világát követő személyeknek vicces, divathoz kapcsolódó feliratos polót választanék, egyrészt, mert sok mindenhez paszszol, másrészt pedig ez az ajándék rám fogja emlékeztetni viselőjét. Pároknak is jó meglepetés lehet a lánynak és ﬁúnak szóló feliratos poló” – ajánlja. szilveszterkor kényelmesen, de csillogva

Úgy tűnik, a divatot követő lányok a szilveszteri

/ 9. /

buliban is a kényelmes ruhadarabokat részesítik előnyben. „Újév éjszakáján is az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, de egy kis csillogás mindig jól jön. Elegánsabb helyekre hosszú, oldalt felsliccelt estélyiruhával biztosan kitűnünk a tömegből. Ugyanakkor egy térd alá érő, tollakkal díszített ruha is ajánlott erre az alkalomra, illetve ez a fajta szabás előnyös a vékonyabb és a teltebb idomokkal rendelkező lányok számára egyaránt. Ha pedig az extravagáns stílus áll közel hozzánk, akkor ﬂitteres ruhát vagy kivágott hátú overállt ajánlok. Ez utóbbihoz már csak megfelelő cipőt kell kiválasztani” – osztja meg tippjeit Andrea. Saci a nyáron divattá vált palazzo típusú nadrágok téli – harisnyával párosított – újraértelmezését tartja tökéletes újévi szerelésnek, mert nagyon kényelmes, és hordhatjuk akár kötött pulóverrel, akár spagetti pántos felsővel.

Előkerül a hajpánt és a csillogó kiegészítő Minden szerelés tortáján a cseresznye a kiegészítő. Karácsonykor még kreatívabbak lehetünk, ilyenkor bátran hordhatunk csillogóbb, nagyobb méretű, rendhagyó kiegészítőket. Saci például nagyon ritkán hord hajpántokat, vagy díszes csatokat, de ünnepekkor előkerülnek a díszes hajkiegészítők, a nagy és feltűnő fülbevalók, illetve nyakláncok. „A kiegészítők adják meg az outﬁt savát-borsát. Jómagam az idei téli ünnepek alkalmával biztosan viselni fogok hosszú bársonyzoknit fekete magassarkúval, ami nem csak szexi, hanem meleg is. De a nyakra simuló lánc vagy pánt és a kötött sapkák elengedhetetlen kiegészítők, ha idén télen divatosak akarunk lenni” – tette hozzá Andrea. Pál Piroska

Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. |

\ 10. \

| TársADALo M |

Erdély azért más!

A karácsony, a szilveszter és az újév hangulata a templomainkban Egy pap számára az ünnepek megtartása, megélése felelős szolgálat, gyönyörűséges teher mások örömszerzésében. Karácsony ünnepe pedig azt üzeni, azt jelenti a keresztyén emberek számára, hogy a Messiás eljött, Krisztus megszületett. Az év utolsó, illetve 2017 első lapszámában egyházi vezetők válaszait közöljük arról, hogy mit jelent számukra az advent, a karácsony, az óév, a szilveszter és az újév megünneplése.

Ötvös József

Ötvös József, a Marosi református Egyházmegye volt esperese, a vártemplom jelenlegi lelkipásztora

Karácsony és újév Erdélyben

Minden ünnep egy áldott alkalom az ember számára, ám ezeket az alkalmakat el lehet szalasztani, vagy lelkileg gazdagodni lehet általuk. Pontosan negyven éve szolgálok minden karácsonyi ünnep alkalmával, és így egy kicsit másképpen élem át az ünnepeket, akár ezt is mondhatom jelképesen: másképpen látszik a karácsony, szilveszter, újév ünnepélyes megélése a „barikád másik oldalán”. Egy pap számára az ünnepek megtartása, megélése felelős szolgálat, gyönyörűséges teher mások örömszerzésében. Az ünnep már önmagában az öröm megélésének lehetőségét hordozza, és így kötelességünk is egymás örömének felvállalása. A karácsonyi történet egyik örökzöld kérdése az idő. Bármennyire meglepő is, a karácsony pontos idejének sem éve, sem hónapja, sem napja nincs följegyezve sehol, még a Bibliában sem, és mégis az idő, a történelem meghatározási pontja lett az a pillanat, amikor Betlehem városában megszületet a Fiú, akinek neve Jézus. Nem a világi történelem jegyezte fel Jézus születésének időpontját, hanem a karácsony bibliai leírása jelöli meg a történet idejét: Augusztus császár korában volt az a népszámlálás, amely a galileai Názáretből elindította József és Mária jegyespárt Betlehembe, ahol világra jött a világ megváltója. Többször hallottam ezt a megjelölést: a mi erdélyi karácsonyunk. Először elmosolyodik az ember, hiszen a karácsony nem erdélyi, már rég nem is csak egyházi ünnep. Viszont mégis van erdélyi karácsony, ami nemcsak a töltött káposzta illatában, a még mindig zengő kántálásban vagy éppen a csíkszéki gyertyás templomba menésben érződik. Az erdélyi karácsony az erdélyi ember lelkében és vágyában

él, az ő sajátos létében, amikor természetesnek veszi, hogy máramarosi kolindák és a szászföldi „Stille Nacht, heilige Nacht” mellett csendül fel a népi ének balladai fájdalma és öröme: „Elindult Mária szállást keresgélni…”. Erdélyi karácsonyról igazán csak az beszélhet, aki már ünnepelt más országban is. Éppen egy negyed századdal ezelőtt úgy adódott, hogy Hollandiában éltem át Jézus születésének ünnepét, ahol egy kedves, barátságos családdal együtt voltunk az ünnepi istentiszteleten, majd utána náluk ebédeltem. Gondolom, ekkora idő és földrajzi távolságból nem sértem meg őket, ha elmondom: a mi ünneplésünk őszintébb, feszélyezetlenebb, nem udvariasság egymás köszöntése, hanem az erdélyi vendégszeretet közvetlen megmutatkozása. Azt hiszem, mindebben nem véletlen, hogy Erdélyben a középkorból fennmaradt harangok leg többjén éppen a betlehemi angyalok szózata a felirat: Gloria in excelsis deo – Dicsőség a magasságban Istennek. Van nekem egy sajátos erdélyi karácsonyi emlékem. Amikor még nem volt családom, és karácsony estére egy kedves család hívott meg vacsorára Görgényszentimrén. Sok minden szép emlék, élmény maradt meg abból az ünnepi estéből, de legelevenebben az él bennem, amikor az erdélyi vegyes családban a római katolikus nő elkezdte a Csendes éj, szentséges éjt énekelni, és mi reformátusok bekapcsolódtunk. Akkor értettem meg, hogy az igazi karácsony hangulatában, énekében és éneklésében mennyire

| Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. |

összekapcsol minket. Úgy gondolom, teljesen másfajta átélése van a szilveszter-újév kettős ünnepnek. Egyházilag még az is kérdés, mennyire ünnep? Ennek tisztázásához elmondom, az egyházban azokat az ünnepeket, amelyek Jézus életével kapcsolatosak, el egészen a Szentlélek kitöltetéséig, üdvtörténeti ünnepeknek nevezik, a többit pedig inkább ünnepi alkalmaknak. Az óév és újév is ilyen alkalom, amikor a hívő, vallásos ember hálát ad az év áldásaiért, és együtt imádkozik az újév sikereiért. Ebből a két nagy lehetőségből nőtt ki az erdélyi szokás és gyakorlat, hogy a legtöbb faluban vagy városban szilveszterkor harangoznak, és az emberek elmennek a templomba, sok helyen a két év találkozásának idején – éppen éjjel tizenkét órakor. Ilyenkor református templomokban eléneklik a 90. zsoltárt és a himnuszokat. Erről jut eszembe, eldugott székely falvakban a kommunista évek egyik csendes székely lázadása volt, amikor szilveszter éjszakáján istentiszteletről kimenet a kántor halkan játszani kezdte a magyar himnuszt, a torony alatt megállt a menet, és lelke legszebb pillanatát átélve, elénekelte közösségben a magyar himnuszt. Legalább egyszer egy évben. Ez számára igazán ünnep volt. Megvallom, nem tudom, mióta jelenik meg ünnepként az erdélyi református egyházban az óév és újév napja, de az 1923-ban összeállított erdélyi református énekeskönyvben karácsony és virágvasárnap között már ott szerepelnek az óévi és újévi énekek. Ugye, hogy Erdély azért más!

rigmányi Arnold koronkai református lelkipásztor:

A karácsony, örömet, szent tisztaságot, egyszerű szépséget és békességes érzést ad a szívünkbe!

Mit jelent a karácsony az erdélyi magyarságnak? Úgy érzem, hogy a válaszadásban a kérdés első felére kell leginkább koncentrálnunk, vagyis arra, hogy mit jelent egyáltalán a karácsony, hiszen annak ellenére, hogy megvannak ennek az ünnepnek a maga néprajzi jellegű, nemzeti vonatkozású hagyományai, értékei, a karácsony azért elsősorban mégsem erdélyiség vagy magyarság kérdése, hanem az isteni szeretetnek a bűnös ember iránt való csodálatos megnyilatkozásának a kérdése. Nem új a kérdés, nem lesz újszerű a válasz sem, mert ennek hallatán hiszem azt, hogy sosem valami új válaszra vár az ember, hanem arra a lehet, hogy már réginek, kopottnak tűnő bibliai üzenetre, ami gyermekkorunktól fogva, ilyenkor karácsony táján, örömet, és az öröm mellett valami szent tisztaságot, egyszerű szépséget és békességes érzést ad a szívünkbe. Amint az jól tudjuk, a karácsonyt megelőző adventi időszak arról szólt, hogy vártuk a Messiást, vártuk a Szabadítót, készültünk az Ő eljövetelére, érkezésére. Karácsony ünnepe pedig azt üzeni, azt jelenti számunkra, keresztyén emberek számára, hogy a Messiás eljött, Krisztus megszületett. A betlehemi mezők felett kétezer évvel ezelőtt megjelenő angyal-hírnök a legnagyobb örömüzenetet hirdette a nyájukat őrző pásztor|

| TársADALo M |

/ 11. /

rigmányi Arnold

feledésbe merült, és csak a néprajzi feljegyzések őrzik ezeket. Erdélyi falvainkban, városainkban szokás az óév ,,elharangoztatása” és az újév énekkel történő köszöntése. Emellett, különösen a szászok körében volt népszerű, a tüzeskerék-engedés, ami azt jelentette, hogy egy szalmával betekert kereket gyújtottak meg, és gurítottak le a domboldalról. A hiedelem szerint a kerék összekötötte az ó- és az új évet. Az év fordulója a keresztyén ember életében: életünknek minden napján ugyan, de az esztendő fordulójakor talán még inkább emlékeznünk kell arra, hogy a történelem kormánykereke, és egyben mindannyiunk élete az Úr Isten kezében van. Ebből a hitből fakadóan az erdélyi keresztyén ember óév estéjén az Úr házában, az Istennel való együttlétben, imádságban tekint vissza az elmúló esztendő minden eseményére. Az áldásokért és az ajándékokért, de még a próbatételekért is hálát ad az ég Urának, hisz tudja, hogy jóban és rosszban egyaránt Istennek gondoskodó szeretete vette őt körül. Tudja, hogy egyedül Isten adta az áldásokat is, de Ő adta gondviselő kegyelméből az erőt is a megpróbáltatások vagy az esetleges veszteségek elhordozásához. Ha pedig ez a fajta Isten iránti hála és köszönet tudja betölteni szívünketlelkünket az elmúló évre való viszszatekintésünk alkalmával, akkor reményteljesen indulhatunk neki a jövendőnek is. Igen, mert ugyanaz az Isten lesz velünk ígérete szerint, aki szeretetét és kegyelmét nyilvánvalóvá tette számunkra a betlehemi jászolbölcsőben megszületett Megváltóban, s aki a mindennapjaink eseményeiben is oly sokszor megmutatta, megéreztette velünk azt, hogy az életünk nem véletlenek sorozata, hanem mindenek az Ő atyai tanácsából és akaratából jönnek. Ezért nekünk a kedvünk ellenére való dolgokban türelmeseknek, a boldogságban háládatosaknak kell lennünk, jövendőnkre nézve pedig az a jó reménység kell betöltse szívünket, hogy semmi sem szakíthat el bennünket a mi Atyánknak szeretetétől, mivel minden teremtmény annyira az ő kezében van, hogy az ő akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat. Adja Isten, hogy ez a hitvallás mindnyájunknak a szívéből szólhasson, és mindnyájunk életében megvalósulhasson az újesztendőben.

embereknek, melyről azonnal megjegyezte, hogy az az öröm minden népek öröme lesz. Az örömüzenet elmondása után az angyal a jelről is beszél, miszerint a pásztorok majd egy kisgyermeket találnak bepólyálva feküdni a jászolban. Mindezekre pedig mintegy koronaként tevődik rá az angyalok kórusának éneke, amely az Isten mennyei dicsőségéről zengedez, a földi embert pedig békére, békességre, békességes létre buzdítja. Megváltó Krisztusunk megszületésének örömhírét erdélyi magyar népünk mindig is nagy-nagy örömmel ünnepelte és ünnepli. Az angyali örömhírt mi évszázadok óta így hirdetjük, így adjuk tovább, hogy: „Megszületett megváltója, a bűnös világnak.”

Ezt énekeljük a templomokban, ez zeng karácsony estéjén kántáló gyermekajkakról családi hajlékok ajtajában, és mindez széppé, élhetőbbé, reményteljessé teszi az életünket. Minden keresztyén felekezetnek egyet jelent a karácsony ünnepe: a mennyei Atya szeretetének megnyilatkozását, az Üdvözítő Krisztus megszületését. Itt azonban megjegyezném, hogy mi, reformátusok is, akik a katolikus testvéreink vallásgyakorlatában megnyilvánuló misztikával szemben kizárólag az Ige-központúságot valljuk, hirdetjük és gyakoroljuk, azért ezen az ünnepen mi is olyan szívesen meggyújtjuk a templomban a gyertyát, olyan szívesen gyönyörködünk a karácsonyfa fényeibe, csillagszóróiba, és olyan jól esik gyermekeinket is beöltöztetni a pásztor subájába, |

rájuk aggatni az angyali szárnyakat, és így is megjeleníteni a karácsony szép történetét. Úgy érzem, az emberi lélek az igehallgatás mellett azért nagyon fogékony és érzékeny tud lenni erre is, ha kézzelfogható, látható eszközökkel próbáljuk közel vinni őt egy korhoz, egy érzéshez, egy hangulathoz, egy fontos üzenethez. Profán körökben hallani, de néha még egyházi szóhasználatunkba is be-becsúszik az, hogy karácsony a család ünnepe. Nos, ha nem is a szó szoros értelmében a család ünnepe, merthogy a megszületett Messiás áll az ünnepünk középpontjában, azért olyanként mégiscsak helytálló ez a szóhasználat, hogy ezen az ünnepen, ugyanúgy, mint máshol, itt nálunk is összegyűl a család. A városiak hazajönnek falura, tele van a ház, együtt megy a család a templomba. A fazékban fő a töltött káposzta, a kemencében megsült a mákos, diós bejgli, a karácsonyfa alatt ott van a család minden tagja számára az ajándék, és így ünnepelünk. Nálunk, Koronkában, mióta itt szolgálok - 2008-tól - számomra hiányérzetet jelentett az, hogy az ünnep Szentestéjén csak egy szokásos, bűnbánati istentisztelet volt a templomban, a gyermekek karácsonyi ünnepélye pedig rendszeresen az ünnep első napjának délutánján volt megtartva.

pélye, majd ezt követően presbiterek kántája a parókián (Várkudu, Beszterce megye, gyerekkorom évei)…, ezek az emlékek minden karácsonykor eszembe jutnak. Így aztán a presbitérium döntése alapján a mi gyülekezetünkben, Koronkán is a gyermekek ünnepélyét az ünnep Szentestéjére időzítettük. Az idén már harmadik esztendeje, hogy nagy gyermeksereg, ifjak csapata készül verssel, énekkel, rövid színdarabbal a Megváltó születésének megünneplésére, a karácsonyi öröm átélésre. És most hadd szóljak az év fordulójáról és az erdélyi óévi és újévi szokásokról is. Már december havának közepe tájától „boldog ünnepeket” kívánunk egymásnak. A többes szám nyilván onnan ered, hogy a karácsony mellett ugyancsak ünnepnek számít az év fordulója is, az óév elbúcsúztatása és az újév köszöntése. Bár elődeink a pásztornépekhez hasonlóan az évszakok váltását ülték meg, a középkori Európában már fokozatosan elterjedt a tél közepére eső, karácsonyi, újévi évkezdés, a napév adta időszámítással. Annak érdekében, hogy a következő év egészséget, bőséget, áldást és szerencsét hozzon, változatos szilveszteri népszokás alakult ki a Kárpát-medencében is. Jó néhány szokás él a mai napig, sokszor mégsem vagyunk tisztában vele, hogy melyik mit jelent pontosan, és miért is gyakorolják. Sok minden azonban

Alkonyat, harangkondulás, templomba vonuló nagy gyermeksereg, közös igehallgatás, éneklés, imádság, gyermekek karácsonyfa-ünne-

(befejező rész Nagy László, Sándor István és Tódor Csaba egyházi vezetők válaszaival - újévi vonatkozásokkal is - a januári első lapszámunkban)

gyerekkorom karácsonyainak szentestéje másról szólt…

Összeállította:Nagy-bodó Tibor

Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. |

\ 12. \

| F IgYELő |

Kis karácsony, nagy karácsony

váratlan eseménynek voltam szemtanúja egy székelyföldi kisvárosban az 1989 karácsonyát követő napon. Az elkötelezett emberek kora délután gyűltek össze az alsó város központjában, a Medve szálló környékén, hogy – nem várva semmilyen „felső utasításra” – új vezetőséget, ideiglenes tanácsot válasszanak az elmenekült helyébe. Lépni kellett, méghozzá nagyot, mert napok óta csak halmozódtak a megoldatlan közösségi ügyek. ám oly nagyra nőtt az épület előtt összegyűltek száma, hogy a fele sem fért be a volt Néptanács dísztermébe. valaki azt javasolta, hogy a közeli Petőﬁ negyed tömbházai közti játszótér lenne alkalmas a ceremónia lebonyolítására. Ellenvetés nélkül, szinte szótlanul indultunk el a homokozó irányába. Az ismerős arcokkal teli tömeget követtem én – a téli vakáció idejére messziről hazaérkezett – is. A játszótér felé közeledve – ahová a nyáron még én is elkísértem óvodás ﬁam és lányom – megsuhintott egy láthatatlan korbács: hiába vagyok idehaza, hiába vagyok velük, nekem itt nem lehet szavam: régóta máshol élek. Váratlanul, a szent ünnepek táján fel-felbukkanó, majd eltűnő fura lény lehetek számukra, amolyan lebegő értelmiségi, vagy – Tamási Áron után szabadon – hullámzó hajdani vőlegény. Amint a helyszínre érkez-

tünk, a felelősségteljes arcok láttán hirtelen soha nem érzett gyönyör röpített fel a kommunizmus gödréből, már-már golgotai magasságban lebegtem a meghatottságtól. Képtelen voltam sírni bálványozott nagyapám temetésén, azzal vádoltam magam – vádoltak mások is –, hogy száraz vagyok, mint a pálinkával feltöltött fél pohár szürkebarát – és most nem győztem törölgetni szemem sarkát az öklöm aljával. Régóta tanítom az athéni közvetlen demokrácia működését, néha már-már a fülemben cseng a spártai apella

A Carit san Medical Járóbeteg-rendelő

a következő orvosi szakellátással áll az önök rendelkezésére:

• Fizioterápia és gyógytorna • Kardiológia • Bőrgyógyászat • Nőgyógyászat • Hematológia • Munkaorvos • Füll-orr-gégészet • Ortopédia

• Gyerekgyógyászat • Tüdőgyógyászat • Pszichiátria • Urológia • Belgyógyászat-Ultrahang • Ideggyógyászat • Szemészet • Sebészet

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 07.00–20:00 Marosvásárhely, Mihai viteazul utca 42. szám Tel.: 0265.269.172, 0265.266.249 Mobilszám: 0730-619-401 E-mail: contact@caritsanmed.ro Laborvizsgálatok: Aurel Filimon utca 15. Tel.: 0265-250-874 vagy 0730-619-404 facebook.com/caritsan

www.caritsanmed.ro

ON-LINE PROGRAMÁLÁSOK

érces igen vagy nem kiáltása, és most megkaptam azt az egyszeri kiváltságot a sorstól, hogy egy valódi agorán lehetek – még akkor is, ha behavazott és székely. A gyermeki éden közepén egy irdatlan csúszda pöffeszkedett, mint zsémbes öreg király egy csattanós székely népmesében. Hegesztői mestermunka volt, s olyan nagy, hogy tetején három férﬁ is rophatta volna a csűrdöngölőt Kádár Katáival mindhalálig, ha a város híres muzsikusa – apósom – húzta volna nekik a talpalávalót Stradivarijával. Amíg így képzelődtem, már fent is termett két szervező atyaﬁ a botcsinálta emelvény tetején, és helyet szorítottak maguk mellett egy áramvonalas, szerepre éhes felkonferáló sellőnek, aki már puszta jelenlétével is piszkálgatta az értelem, érzelem és akarat triumvirátusával érkező tömeg némely alkotóelemének enyhén másnapos tudatalattiját. Ahogy elnéztem sorstársaimnak a jelöltek rátermettségét mérlegelő tekintetét, azon töprengtem, vajon rajtam kívül feltűnt-e még valakinek a helyzet visszássága. Eközben a vezetőtestületbe javasolt egyének sorra másztak fel a csúszda tetejére, majd araszolgattak le onnan a kényelmetlen, jeges vaslétrán. Rövid, jól-rosszul elmondott programpontokat, fogadkozásokat, nekibuzdulásokat hallhattunk. A gyér taps, az elismerő bekiabálások az elfogadást jelentették; ha valaki kifogást emelt, kézfelemeléssel döntöttek. Három jelöltet is leszavaztak, és nyomban találtak helyettük mást. A jelöltek lefelé tartó útja – mint mondtam – igen körülményes volt, ketten le is fordultak volna a jeges hágcsóról, ha a kinyújtott karok nem fogják fel őket idejében. Mennyivel olajozottabban haladna a választás, ha a delikvensek lecsusszannának a csúszdán! – őröltem kipihent gondolatmalmomban. Időt spórolnánk, és kockázatmentes lenne, hiszen arasznyi hóba huppannának. Erre az eshetőségre láthatólag sem a szervezők, sem a jelöltek nem gondoltak. Nem

jelképes dolog – harapdáltam az ajkam –, hogy csak ilyen körülmények között adatott meg nekünk választani? Ébredező cinizmusom miatt lelkiismeret-furdalás környékezett, és észrevétlenül kihátráltam az emelkedett hangulatú embertömegből. Apósom közeli házába igyekeztem, a karácsonyfa körül üldögélő családomhoz. A mai napig bánom, hogy nem láttam a végét a karácsony utáni választásnak, amelyhez nem kellett sem szovjet ukáz, sem amerikai közösségépítő tréning. A kettősség érzése – túlcsorduló lelkesedésem, majd szivárgó iróniám – otthon sem hagyott nyugton. Még a gyerekeimmel való esti szánkázás sem fújta ki a fejemből a történtek élményét. A fáradtságra fogtam mindent, amikor a szokásosnál korábban búcsúztam el a többiektől. Hiába próbáltam, nem ment sem az olvasás, sem az alvás. Aztán éjfél után, hirtelen késztetésnek engedve, egy szökésben lévő rab mozdulataival szálltam le az ágyról, és az utcai lámpa halvány fényének kévéjében – amelyet felerősített a tiszta hó ragyogása – óvatosan magamra húztam a szék karfájára tett ruhám. Lábujjhegyen osontam el a gyerekek, a feleségem, majd a nagyszülők szobája előtt. Egy tolvaj óvatosságával nyitottam ki az előszoba ajtaját. A falióra hangos ketyegése fenyegetően visszhangozta szívem minden dobbanását: mit-ke-re-sel ide-ha-za? Éjfél utáni földöntúli csend fogadott kint, csak a hó ropogott ritmikusan lépteim alatt. Nyugati irányból érkeztem a választás korábbi helyszínére, gyorsan fölmentem a csúszda tetejére, majd kelet felé fordultam, abba az irányba, ahol a sápadt és gyér városi fények mögött a Mezőhavas csúcsát sejtettem. A holdnak és a csillagoknak mondtam el végül, amit délután szerettem volna a sorstársaimnak. Ha a dédnagyapám hallotta volna a beszédem, büszke lett volna rám. Róla mesélték a faluban, hogy amikor presbiter nagyapám kaszálás vagy bokorirtás idején a bekecshegyi falu ha-

tárában egy nagyobb dombra feljutott, néha beszédet tartott a szélben hajladozó fáknak vagy a feleselő pataknak. Beszédem végeztével előbb körülnéztem, aztán lecsúsztam a jeges csúszdán. A havas földre huppanva hátradőltem, és angyal alakú hóképet készítettem magamról. E városka gimnáziumának udvarán műveltem utoljára ilyesmit tíz évvel ezelőtt, egy kiadós Miklós-napi havazás után a göndör hajú Encivel. A holdfényes játszótér havát tükörsimára taposták a toporgó választók, de azóta ismét annyi hó hullt, hogy befedte a világot jelentő deszkákat, akarom mondani, a játszóteret. Fáztam, de nem akaródzott feltápászkodni. Csak ültem tovább a hóban, farkasszemet néztem a holddal, a székely zászló egyik jelképével, és vártam az új, a megváltó hajnalt. – Ez is cselekvés – mormoltam végül feltápászkodva. – Mindenki úgy veszi ki a részét a forradalomból, ahogy tudja. Majd vállat vonva kifelé indultam ebből a szögletes, mágikus térből, ahová felnőtt létemre egy kis időre visszakívánkoztam. Énem másik fele azonban ott maradt. Én, a hóban tovább üldögélő, felkelni nem kívánó előbb csodálkozó, aztán egyre ellenségesebb gyerektekintettel méregettem a távolodó másikat. Nekem volt igazam: a számból kiáramló pára máris glóriát vont fedetlen fejem fölé. Ő, az egyre idegenebb eközben egyre csak zsugorodott, ahogy hazafelé baktatott. A házak közé érve kutyaugatás fogadta. Egyre többen és egyre dühösebben ugattak. – Ez lenne a mi perspektívánk?! – kiálthattam volna, ha tudtam volna néhány perc múlva az ököl nagyságúra zsugorodott idegen után. Csörtetünk kifelé a játszótérről, és zsugorodunk szenvtelen, mindent megértő-elfogadó felnőtté, mígnem akkorák leszünk, mint a mondat végén a pont. Kis karácsony, nagy karácsony… s. Király béla |

| rEJT v éN Y |

/ 13. /

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – A beteg már jobban van, megszólalt. Azt mondja, hogy nagyon rosszul van! |

Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. |

bemutatókkal színesítették a 2016-os sportgálát \ 14. \

| s Po rT |

A Maros Megyei sport- és Ifjúsági Igazgatóság szervezésében a ligeti sportcsarnokban került sor egy héttel korábban a nagyszabású és nagy népszerűségnek örvendő Maros Megyei sportgálára. Az elmúlt évekhez képest az idei rendezvény is ﬁgyelemfelkeltő és érdekes volt, hiszen a megszokott díjátadás mellett sportág-bemutatókat tartottak a résztvevő egyesületek versenyzői.

A lelátókon nemcsak a díjazottak és az érdeklődők, hanem Maros megye számos iskolájából érkezett tanuló is helyet foglalt, akik példaképként nézhettek fel a sportolókra. Tíz évvel az első, Sportcsarnokban megrendezett Maros Megyei Sportgála után újabbra került sor – habár az évek során volt egy hoszszabb szünet, amikor az eseményt a Kultúrpalotában tartották –, majd 2015-től újra a Sportcsarnok méltó helyszíne az eseményeknek. A csütörtök esti sportgálát Kádár Zoltán és Szép Zoltán, a Marosvásárhelyi Rádió két sportszerkesztő-riportere vezette fel, a rendezvényt Iuliana Rus, a Maros Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság elnöke nyitotta meg, majd következett Ovidiu Dancu, a Maros Megyei Tanács alelnökének rövid felszólalása. Az idén kevesebb volt a sportbemutató, mint az előző években, a Dance Art 110 kezdő táncosai nyitották meg az eseményt, akik egyszerre táncoltak a teremben, időközben a két Mikulás ajándékokat osztott ki a jelenlévő sportoló gyerekeknek, ugyanakkor a megyei sportklubokat képviselő ﬁatal sportolóknak is. Aztán harcművészeti-, kendo-bemutatóra, az FX Racing autó- és repülőmodellezői bemutatójára is sor került, akik az általuk épített modellekkel versenyeztek. Volt két meglepetés-momentuma is a rendezvénynek. Az egyik a Riói Olimpiai Játékokon részt vett sportolók, sportemberek díjazása volt: Trandaﬁr Norbert (úszás) és Szőcs Bernadette (asztalitenisz) – akik marosvásárhelyiként vettek részt olimpián, de sajnos egyikük sem pontozott marosvásárhelyi kluboknak –, ugyanakkor ifjú Gyarmati Ferenc birkózóbíró, Kádár Zoltán és Szép Zoltán sportszerkesztők vehetett át oklevelet, utóbbiak a Marosvásárhelyi Rádiót tudósították a világversenyről. Az esemény másik momentuma a nyugdíjba vonult Tiberiu Bidiga, a Maros Megyei Sport-és Ifjúsági Igazgatóság volt elnöke és Viorel Negreanu, az igazgatóság volt szakreferensének díjazása volt, de Ballai Sándor többszörös veterán bajnok birkózó nevét is kihangsúlyozták, utóbbi jelenléte hiányában Márton József edző vette át a neki járó oklevelet. A reménység kategóriában az első helyen az országos bajnok marosvásárhelyi Olimpic kézilabda csapat gólkirálya, Monica Barabaș végzett, őt csapattársa Andrea Târșoagă követte, de dicséretre méltó az országos bajnok szabadfogású birkózó, Gombos Erik, ugyanakkor az úszó Márton Janka, az asztaliteniszező Ungvári Evelin, a cselgáncsozó Orosz Kriszta, az atlétázó Pápai Levente és Dacian Costea teljesítménye is, akik társaikkal együtt a jövő reménységei. Az ifjúsági kategóriában is több sportolót díjaztak, mint korábban, akik olimpia sportágban jeleskedtek: itt meg kell említeni a vivó Schlier Zsuzsát, az úszó Daniel Nicușant, a kenus Viorel Iclănzant és Alexandra Goreát, s nem utolsó sorban az atlétázó bolyais Kovács Noémit, ugyanakkor a felnőtt kategóriában az első tíz között jelenlévő Constantin Hărgău – aki világbajnokságon bizonyított az idén, ugyanis a 8+1es csónakkal szerzett pontot – , akárcsak a birkózó Răzvan Kovács, de a tavalyi harmadik, az idén 9. helyen befutó Piringer Beáta (kerékpározás-Mureșul SK) is a díjazottak között volt. A legjobb felnőtt sportoló kategóriában a tavalyi ezüstérmes Székely Ildikó, a Sakura SK

A Dance Art Sportklub táncosai versenyzője – aki háromszoros WKC karate-Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes és kétszeres bronzérmes –, lett a legjobb, a második helyre a dési születésű, de marosvásárhelyi színekben versenyző 29 éves Apostolache Kiss Andreát, Horváth Attila tanítványát sorolták, aki a kínai harcművészetek, a wushu tao szakágában lett világszinten elismert. A harmadik helyen Peteley Attila tanítványa, az ISK kiváló úszója, Fángli Henrietta végzett, míg a 4. helyre Varó Norbert lábteniszező (Gombos Martial Arts SK) került. E sorok írójának csak annyi észrevétele lenne az utóbbi évek sportgáláival kapcsolatosan, hogy jó lenne ezután olyan sportolókat is elismerő oklevéllel díjazni, akik marosvásárhelyiek, de más hazai, vagy külföldi klub színeiben érvényesülnek (például a többszörös világ-, és Európa-bajnok ﬁtneszező, kétszeres proﬁ ökölvívó világbajnok, többszörös hazai kick-box bajnok Palecian Judit), emellett azon helyi illetőségű veterán sportolók is említést érdemelnének, akik többszörös hazai bajnokok, Balkán-bajnokságon is kiváló eredményeket értek el (például Brarabási Rozália és Böjte Attila-atlétika), akár megyei szinten bajnokok és sikeresek (például az Active 7 öreglányok kézilabda csapata, akik a Hargita Megyei Kézilabdabajnokság legutolsó bajnokai). Maros Megyei Sportgála, legjobb sportolók, díjazottak névsora kategóriák szerint:

8. Jákó Zsolt – atlétika (FX Racing SK) 9. Kovács Noémi és Ionuț Ogrean – atlétika (Torpi SK), illetve sakk (Mureșul SK) 10. Fekete Réka – teke (Romgaz-Elektromaros SK)

Felnőttek:

1. Székely Ildikó – karate WKC (Sakura SK) 2. Apostolache Kiss Andrea – wushu (Mureșul SK) 3. Fángli Henrietta – úszás (ISK Marosvásárhely) 4. Varó Norbert – lábtenisz (Gombos Martial Arts) 5. Ioana Șulea – testépítés-ﬁtnesz (Universitar SK) 6. Mădălina Monica Florea – atlétika (ISK Segesvár) 7. Constantin Hărgău – kenu (Mureșul SK) 8. Răzvan Kovács – szabadfogású birkózás (Mureșul SK) 9. Piringer Beáta – kerékpározás (Mureșul SK) 10. Gyéresi Anna – teke (Romgaz-Elektromaros SK)

reménységek: 1. Monica Barabás – kézilabda (Olimpic SK) 2. Andrea Tărșoagă – kézilabda (Olimpic SK) 3. David Biró – szabadfogású birkózás (ISK Marosvásárhely) 4. Cristian Biró – szabadfogású birkózás (ISK Marosvásárhely) 5. Alex Mâtea – szabadfogású birkózás (ISK Marosvásárhely) 6. Gombos Erik – szabadfogású birkózás (ISK Marosvásárhely) 7. Georgiana Lircă – szabadfogású birkózás/cselgáncs (ISK Marosvásárhely/Bushido) 8. Márton Janka – úszás (ISK Marosvásárhely) 9. Ungvári Evelin – asztalitenisz (ISK Marosvásárhely) 10. Mihaela Rad – szabadfogású birkózás (ISK Szászrégen) 11. Orosz Kriszta – cselgáncs (Dicsőszentmártoni Sparta SK) 12. Rareș Miklós – atlétika (ISK Segesvár) 13. Pápai Levente – atlétika (Torpi SK) 14. Mészáros Balázs – úszás (H2O SK) 15. Dacian Costea – atlétika (Szász Albert Sportlíceum) 16. David Laurențiu Gliga – cselgáncs (Mezőszabadi Flori de Cireș) 17. Andrei Gherman – íjászat (Marosvásárhelyi Șoimi SK) 18. Briana Rugină – karate WKC (Dragon Do SK) 19. Tóth Ervin – atlétika (Szász Albert Sportlíceum) 20. Marian Darius Făgăraș – atlétika (Szász Albert Sportlíceum) 21. Tania Coșoarcă – kézilabda (Pegasus SK) Legjobb csapatok

1. Maros Kosárlabda Klub – kosárlabda 2. Marosvásárhelyi ASA – női labdarúgás 3. Romgaz-Elektromaros SK – teke 4. City’us – teremlabdarúgás Ifjúságiak: 1. ISK – női gyeplabda 2. Marosvásárhelyi Medicina SK – röplabda 3. Torpi SK – női vízilabda

Ifjúságiak:

Parasportolók:

1. Kovács Szabolcs – triatlon (MasterSchi&Bike SK) 2. Gabriel Luca – tékvandó (Xploziv SK) 3. Teodora Suciu – tékvandó (Xploziv SK) 4. Daniel Nicușan – úszás (H2O SK) 5. Schlier Zsuzsa – vívás (ISK Marosvásárhely) 6. Alexandra Gorea és Viorel Iclănzean – evezés (Mureșul SK) 7. Nagy Henrietta – sakk (ISK Marosvásárhely)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Claudia Boantă – teke Tiberiu V. Oreian – teke Ördög Pál Levente – teke Domokos Mihály – tollaslabda Vicențiu Băcilă – úszás Andrei Ötvös – úszás Diana Boantă – úszás Puskás Dávid – úszás

| s Po rT |

/ 15. /

A junior kategória díjazottjai

A Maros Megyei Sport és Ifjúsági Igazgatóság elnöke és Trandaﬁr Norbert

Ifjú Gyarmati Ferenc és Szép Zoltán

Nyilatkozatok

Maros megye legjobb felnőtt sportolója, Székely Ildikó edzőjével, Drocsa Józseffel

A pódiumon lévők főleg egészségesek szeretnének lenni 2017-ben...

székely Ildikó (sakura sK), a 2016-os év legjobb felnőtt sportolója – Ez az év nagyon hosszú volt, sok versenyen kellett jól teljesítenem, egyik a másikat követte, így keveset tudtam pihenni. Az idén még egy edzőtábor van beütemezve, aztán jöhetnek az ünnepek. Az idén országos bajnok, egyetemi országos bajnok voltam, emellett balkán bajnok, a világbajnokságon harmadik lettem, ugyanakkor második helyezést értem el csapatban ugyanott, aztán Európa-bajnok lettem egyéniben és csapatban is. A sportpályafutásom elején az úszással kacérkodtam, utána tértem át a karatéra. A 2017-es sportévben főleg egészséges szeretnék lenni, így akkor majd tudok edzeni, és kiállhatok a hazai és nemzetközi versenyeken. Amúgy a versenyeken kívül sokat pihenek, de szeretek úszni, szaladni is. Drócsa József (sakura sK), székely Ildikó edzője

– Nagyon jók voltak az Ildikó idei eredményei, de úgy érzem, hogy kis

A megye legjobb három felnőtt sportolója edzőikkel

Ioana Șulea edzői, Sebastian Popovici és Dumitru Cheteleș tarsaságában

Piringer Beáta és a Mikulás

szerencsével a vb-címet is megszerezhette volna, ami egy másodpercnyi bizonytalanságon múlott, de túl nagy volt a nyomás számára. Emellett volt egy kisebb sérülése is, de soha nem késő, hogy világbajnok legyen, hiszen ő már 2015-ben bizonyított vb-n: az év elején junior Európa-bajnok lett, aztán az év végén a felnőtt vb-n is diadalmaskodott. Ildikó az év utolsó versenyén egy Világ-Kupán vett részt a minap, de ott, sajnos felszakadt az orra. 2017 januárjában már megkezdjük a felkészülést, mivel áprilisban lesz az Európa-bajnokság Kolozsváron, így hasonló nehéz évre számítunk. Az a legnagyobb probléma, hogy mivel a minisztérium a gondját levette a román sportról, nagyon nehéz motivációt adni és kapni a felnőtt sportolóknak, pedig ők ebből élnek. Ha a sportolás mellett még dolgozni is fognak a megélhetésért, akkor biztos visszaesik a teljesítményük... Apostolache Kiss Andrea (wushu), Mureșul sK – Az év nehéz volt, sokat dolgoztunk, sok versenyen vettünk részt. Rengeteg sportoló világszinten a legjavát adja, mindenki próbálja azt követni, ami elő van írva, ezért is volt nehéz az idei világbajnokság, ahol mégis a negyedik helyet sikerült elérnem. A téli szünidőben a

családom körében fogok feltöltődni, sokat fogok pihenni, otthon a kutyákkal, a macskákkal fogok játszani, emellett sok, ﬁnom ételt fogok készíteni. A 2017-es évtől sok jót, főleg egészséget várok, hogy minél több versenyen tudjak részt venni és diadalmaskodni. Horváth Attia (wushu), Apostolache Kiss Andrea edzője

– Sajnos a 2016-os év nem éppen úgy sikerült, ahogy szerettük volna, nem volt annyira szerencsés, mint az előzőek, de ami tőlünk tellett, azt megtettük. Én azt várom, hogy mindent megnyerjünk, de sajnos nem sikerül mindig... Fángli Henrietta (úszás), IsK Marosvásárhely

– Sikerülhetett volna jobban is a 2016-os év számomra, hiszen nem voltam teljes mértékben megelégedve, de örvendek, hogy az országos bajnokságon a felnőtt korosztályban harmadik lettem, ugyanakkor a junior kategóriában kétszer is elsőként végeztem. A 2017-es évben az országos versenyeken újra szeretnék bizonyítani, ugyanakkor több nemzetközi megmérettetésen szeretnék részt venni. Én már ötéves korom óta úszom, de az eddigi eredmé-

Kovács Szabolcs és Trandaﬁr Norbert

nyeim Peteley Attila tanárnak, edzőmnek köszönhetem. Piringer beáta (kerékpározás), Mureșul sK

– Jól indult az év számomra, azonban nem fejeztem be úgy, ahogy elképzeltem, mivel júliusban volt egy nagy balesetem a Gyergyószentmiklós mellett sorra került Güdüc MTB-kerekpáros maratonon. Ott a célbaérés előtt kevéssel láttam meg egy gödröt, amit már nem tudtam kikerülni, így elestem, és kulcscsonttörést szenvedtem, ami mintegy kéthónapos kiesést jelentett számomra. Nehéz volt visszakerülni a csúcsformába, azután nyertem még egy bajnokságot maratoni számban, de iszonyú volt a visszatérés. Az eddigi érmeim közül büszke vagyok azokra, amelyeket az országúti versenyeken, az időmérő futamokon, a hosszú maratonokon, bajnokságokon, ugyanmakkor a mountaine bike-, és a bukaresti esti versenyek alkalmával nyertem. Az eredményeimet főleg az edzőmnek, Berekméri Csongornak köszönhetem, de remélem, hogy 2017-ben jobb eredményeket érek el, ezért jobban szeretnék felkészülni, mint eddig, emellett főleg egészséges lenni, hogy a jövő évi gálán a dobogón végezzek... Czimbalmos Ferenc Attila

Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. | |

Egy összetéveszthetetlen arc: Kevin spacey \ 16. \

| Káv é M ELLé |

„Minél kevesebbet tudsz rólam, annál könnyebben meg tudlak győzni arról, hogy a képernyőn látható szereplő én vagyok.” Talán ez az egyik leghatásosabb „fegyvere” a világszerte ismert ﬁlmszínésznek, akinek neve ma már fogalom a szakmában. Kevin spacey komolyan gondolja, amit mond, és élete titkaiba csak nagyon ritkán enged bepillantást. Azok közé tartozik, akik szerint fontos elválasztani a hivatást a magánélettől, mert így könnyebb megbirkózni azzal a nyomással, ami a sztárvilágban ma már elkerülhetetlen.

Kevin Spacey Fowler 1959. július 26-án született South Orange-ben (New Jersey) egy középosztálybeli családban. Kevin gyerekkorában nem is sejtette, hogy valaha színész lesz, ugyanis szülei katonaiskolába íratták, s ha vulkanikus természete nem tör felszínre, valószínűleg a tiszti hivatás mellett marad. Vérmérséklete azonban nem hagyta nyugodni, ezért fegyelmi okokból eltanácsolták az iskolából. Az energiától duzzadó ifjú a színjátszásban találta meg élete célját, és miután New York Cityben felvették a Juilliard főiskolára, már nem volt kérdéses, hogyan folytatja. Annak ellenére, hogy tehetsége már pályafutása elején nyilvánvaló volt (hisz mind a színházban, mind a tévés szerepléseken jól teljesített), az igazi hírnév viszonylag későn „talált rá.” 1992-ben Spacey Jack Lemmon és Al Pacino társaságában bizonyíthatott (Glengarry Glen Ross, 1992), majd az L.A. Conﬁdential (1996) is jó kritikát kapott. A sikerre már méltán éhes színész 1999-ben Sam Mendes ﬁlmjében kapott főszerepet (Amerikai szépség), amely egy halom Oscar-díjat söpört be, és Spacey elnyerte a legjobb főszereplőnek járó

díjat. A film főhőse a 40-es éveiben vegetáló Lester Burnham, aki az amerikai középosztály unalmas életét kénytelen élni, leszámol előbbi életformájával, és fenekestől felfordítja életét. Egyre nagyobb energiával veti bele magát a küzdelembe, hogy kilábaljon a lelki válságból. Már majdnem „egyenesben” van, amikor egy félreértés (vagy netán a végzet?) pontot tesz élete nagy-nagy kalandjára. A szóban forgó film sikere Spacey-nek (és az elsőfilmes Sam Mendesnek egyaránt) hatalmas önbizalmat adott. Ezután derült ki csak igazán Spacey sokoldalúsága, rögtönző képessége és rugalmassága, ahogy minden szerephez idomulni tud. Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik szerepben teljesített legjobban. Bármilyen karaktert alakít, arca összetéveszthetetlen, magán viseli a hitelesség névjegyét. A jövő kezdetében (2000) Eugene Simonet szociológia tanárként próbálja rávezetni a diákjait az élet szépségeinek értékelésére, miközben ő maga komoly gondokkal küszködik. Egy értelmes diák szokatlan őszinteségével, nyitottságával felkelti a pedagógus érdeklődését, akinek az élete váratlanul megváltozik.

Kevin Spacey előszeretettel játszik olyan ﬁlmekben, amelyek komoly társadalmi, politikai kérdéseket, erkölcsi dilemmákat feszegetnek. Ilyen például a David Gale élete (2003). A főhős, David Gale (egy jeles értelmiségi) éveken keresztül vehemensen kampányol a halálbüntetés ellen. A sors úgy hozza, hogy egy különös ügy kapcsán halálra ítélik, ő pedig bizonyos elvi okok miatt nem menti a menthetőt. A tragédia elkerülhetetlen. A Casino Jack (2010) a politika útvesztőiről és a mindent átható korrupcióról szól. A Spacey által megformált Jack Abramoff egy dörzsölt, minden hájjal megkent

fickó, aki a pénztől és a hatalomtól megrészegülve nem ismer korlátokat. Az idők során begyűjt magának néhány ellenséget, akik később a vesztét okozzák. Jack nem képes méltósággal veszíteni, nem akarja elismerni, hogy vége a játszmának. A Krízispont (Margin Call, 2011) a pénzügyi válság kirobbanása előtti helyzet rövid elemzése. Sam Rogers figurája ismét kapóra jött Spaceynek, aki nagyszerű a szerepben. A rutin, a kifejezőképesség és a bölcsesség egyenlő arányban hatja át Spacey alakítását. Sam Rogers az egyik fiatal kollégától meglepetésszerű információt kap a pillanatnyi hely-

zetről. A baj óriási, a várható következmények ijesztőek. Bár jól tudja, hogy a pénzügyi világ kegyetlen, Rogers mégis megpróbálja emberi módon kezelni a helyzetet. Más kérdés, hogy ez egyáltalán sikerülhet-e neki. Kevin Spacey legutóbbi telitalálata a Kártyavár (House of Cards) tévéﬁlm-sorozat. Itt Francis Underwood politikusi cipőjében jár fel és alá, és nemegyszer pengeélen táncol. Underwood proﬁ politikus, aki viszont ugyanakkor hús-vér ember, és bármennyire is keménynek láttatja magát, valójában nagyon sebezhető – amolyan Spacey-s! Demeter Attila

Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk! a Központ hetilap szerkesztősége | Központ hetilap | 2016 / 51. | december 22– 2017. január 5. |