Központ hetilap 2016/46 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 46. szám // 2016. november 17–23. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

3. old. //

TÁRSADALO M

Önök mondták: íme, Vásárhely legnagyobb problémái, illetve pozitívumai

3. old. //

V ÉLEM ÉN YEM SZ ERIN T

Cui prodest?

Néhány megjegyzés a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium helyzete okán tartott tüntetésekről Utcára vonult a „dühös és csalódott” erdélyi magyarság – tudjuk meg az eseményről szóló egyik tudósítás címéből. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy tüntetők lepték el az erdélyi nagyobb városok utcáit, tereit, összesen mintegy hatezren tartották szükségesnek, hogy elégedetlenségüknek ily módon adjanak hangot. 5. old. //

IN T ERJÚ

Levezényelt visszacsatolás

Valamivel több mint egy hónapja tették közzé Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának honlapján a város integrált városfejlesztési tervére vonatkozó, több oldalas kérdőívet. Ennek kitöltésére tíz perc elegendő, s az a célja, hogy felmérje, mennyire elégedettek a vásárhelyiek a lakókörnyezetükkel, az oktatással, az egészségügyi ellátással, a tömegközlekedéssel. A 2016-2023 időszak korszerűsítésére vonatkozó kérdőívet 40 nap alatt csupán 660 személy töltötte ki.

Izgalmas témát feldolgozó könyvbemutatóra került sor a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében: Levezényelt visszacsatolás. A magyar katonai közigazgatás ÉszakErdélyben, 1940 címmel. A tudományosság igényével összeállított könyv olyan időszakot tár az érdeklődők elé, amelyet még kevésbé kutattak a magyar történészek. A könyv szerzőjét, Sárándi Tamást kérdeztük kutatómunkájáról, a korszak megítéléséről.

4. old. //

10–11. old. //

TÁRSADALO M

6-7. old. //

ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K

S PO RT

Romániai Magyar Házak – a közösségi élet centrumai

Egy erdélyi erődítmény püspöki központja és palotája

A vásárhelyi Karda Attila a Szatmárnémeti Olimpia élén

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében november 11-12-én Kolozsváron tartották meg a Romániai Magyar Házak találkozóját. A rendezvényre sorrendben negyedik alkalommal került sor. Az eseményen részt vett a marosvásárhelyi Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezet.

Gyulafehérvár Kolozsvártól kilencvenöt kilométerre, délre, a Maros és az Ompoly összefolyásánál emelkedő kétszázharminc méter magas fennsíkon fekszik. Erdélyt már a magyar államalapítástól kezdve innen kormányozták mint különálló egységet, és itt székelt az erdélyi vajda.

Az AS Armata egykori tagjának, a bátosi Karda Mártonnak a ﬁa, Karda Attila októbertől a 2. ligás Szatmárnémeti Olimpia együttesének az elnöke. A 34 éves Attila Románia legﬁatalabb labdarúgó-klubelnöke, aki egykoron futballozott.

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Szimfonikus hangverseny Szimfonikus hangversenyre várják a zenebarátokat november 17-én, csütörtökön este 7 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermébe. Vezényel Gordon Hunt angliai karmester, oboán játszik Ludovic Armin Cora. Műsoron: Elgar- , R. Strauss-, Beethoven-művek. A hangversenyre a 6os számú bérletek érvényesek.

Jótékonysági énekverseny a rákos gyermekekért November 17-én, csütörtökön 19 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Nagytermében az Együtt a Rákos Gyermekekért Egyesület újra megszervezi a Sing for the moment jótékonysági énekversenyt, amelynek mentora Vizi Imre. A vetélkedő keretében 18-an lépnek színpadra, a legjobb versenyzőket díjazzák. A bevételt a rákbetegségben szenvedő gyerekek táboroztatására fordítják.

Marosvásárhelyen a nagyváradi Szigligeti Színház November 28-án 19 órától Szíjártó Tímea-Aletta Az eset című drámájával vendégszerepel a marosvásárhelyi Stúdió Színházban a nagyváradi Szigligeti Színház. A mű elnyerte a nagyváradi Szigligeti Színház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Kara és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház által 2014ben meghirdetett dráMÁzat II. pályázat debüt kategóriájának fődíját. Jegyek már kaphatók a Stúdió Színház jegypénztárában.

Hagyományőrzés a kísérleti régészetben November 23-án, szerdán délután 6 órakor a Mihai Eminescu utca 28. szám Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

November 17. November 18. November 19. November 20. November 21. November 22. November 23.

HOROSZKÓP alatti diakóniai otthon Bocskai termében a Marosszéki Íjászok Egyesületének meghívottja a szovátai Márton Levente, aki Hagyományőrzés a kísérleti régészet tükrében címmel tart előadást. Fellép a Tűzvarázs együttes (Brendus Ede – citera, furulya, doromb, Sándor Imre Csaba – sámándob, Szabó Ádám – sámándob, citera, Szobolai-Kürti Réka Csilla – csörgő, triangulum, Mátéﬁ Péter – gitár) is. Várjak azokat is, akik bekapcsolódnának a marosvécsi várkastély udvarán 2017. június 2325-e között tartandó első erdélyi hagyományőrző íjász- és jurtatalálkozó megszervezésébe.

Esszencia – válogatás Közép-Erdély néptáncaiból November 23-án 19 órától a Maros Művészegyüttes kövesdombi előadótermében a Bekecs nép táncegyüttes és az Üver zenekar közös produkciójaként bemutatják az Esszencia c. folklórelőadást, amely válogatás Közép-Erdély (Nyárádmagyarós, Magyarszentbenedek, Magyarózd, Mezőmadaras, Mezőbánd, Válaszút, Feketelak, Méra, Bogártelke és Inaktelke) néptáncaiból. Koreográfus: Antal Áron, zenei szerkesztő: Koncz Gergely. Helyfoglalás és jegyvásárlás a Maros Művészegyüttes kövesdombi jegyirodájánál vagy az alábbi telefonszámon: 0746-540292 (Veress Antónia).

Marton Erzsébet kiállítása A Föld virágai és az ég csillagai között címmel nyílt kiállítás Marton Erzsébet préselt virágokból készült alkotásaiból a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. A tárlat december 31-ig naponta 9– 16 óra között látogatható.

Doszlop Lídia Naómi kiállítása Doszlop Lídia Naómi festőművész kiállítása tekinthető meg a marosvásárhelyi kövesdombi unitárius templom Bözödi György termében hétköznapokon délelőtt 9 órától 13 óráig, vasárnap pedig a délelőtt 11 órakor kezdődő istentisztelet előtt és után. Festmény- és szőnyegkiállítás Megnyílt Laczkó Aranka festmény- és szőnyegkiállítása a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületének marosvásárhelyi Egyesülés (Unirea) kiállítótermében (Köztársaság tér 9. szám). A kiállítás november 18áig látogatható. Ennyi a kép, csak ennyi... Ezzel a címmel nyílt kiállítás Kerekes Péter Pál fotóművész alkotásaiból a marosvásárhelyi Bernády Házban. A mintegy 60 fényképen gyerekekről, felnőttekről, idősekről készült portrék és szociofotók, makrofelvételek és tájak láthatók.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

| Hortenzia, Gergő, Zágon Jenő, Jolán, Ottó Erzsébet, Bonifác Jolán, Zoltán, Emília Olivér, Mária, Ilián Cecília, Filemon Kelemen, Klementina

KOS: A héten úgy érezheti, semmi sem jön öszsze, mindenütt akadályokba ütközik. Márpedig a sorozatos sikertelenség letöri a büszkeségét és önbizalomhiányt kezd kiváltani önből. BIKA: A héten végre megoldódik egy régóta húzódó, bonyolultnak látszó helyzet az életében. Emiatt fellélegezhet egy kicsit, és máris minden az ön kedve szerint fog alakulni. IKREK: A héten semmiben sem leli az örömét és általános kedvtelenség uralkodik el a hangulatán. Ám pont emiatt kellene most fejest ugrani teendőibe, és meglátja, fog ott találni elég kihívást, ami visszahozza az életkedvét! RÁK: Kissé döcögős a hete, és úgy fogja érezni, mintha pechszériája lenne. Semmi sem jön öszsze, mindenütt falakba ütközik és a kommunikáció sem lesz az igazi. OROSZLÁN: Semmi és senki sem tántoríthatja el a céljaitól. Még az Univerzum is támogatja ebben és semmi nehézséget, kellemetlenséget nem kíván ön elé gördíteni így maximálisan zöld utat kap egy hét erejéig. SZŰZ: Általános bizonytalanság lesz úrrá önön és szokatlan módon ez mégiscsak tettekre fogja sarkallni. Hallgasson az ösztöneire és ne aggódjon, mert ahol kell, ott az esze úgyis közbe fog szólni és le fogja lassítani. MÉRLEG: Fantasztikus és kissé elképesztő ötletekkel áll elő a héten, amikkel garantáltan sokkolni fogja a környezetét. Szinte szó szerint szárnyalni fog a napokban, de nincs oka aggodalomra, mert ez nagyon is jó hatással lesz önre. SKORPIÓ: A héten a legszívesebben elbújna a világ elől. Egy kicsit minden és mindenki idegesíteni fogja, a változásoktól pedig egyenesen az égnek fog állni a haja. Rá kellene jönnie, hogy mi zavarja valójában, NYILAS: Mozgalmas hete van, éppen ezért nem sok pihenésre számíthat és ne is próbáljon meg lazsálni! Inkább lovagolja meg a csillagok kínálta lendületet és hozza ki magából, illetve a lehetőségeiből a legtöbbet! BAK: Ha nem úgy alakulnának a dolgok, ahogy azt tervezte és úgy érzi, egy helyben topog, jusson az eszébe az, hogy ez egy átmeneti állapot és nem tart örökké. Viszont a hét közepétől majd kárpótolni fogják a csillagok és jó híreket hallhat. VÍZÖNTŐ: A hét elején nem találja a helyét és nagyjából úgy fogja érezni magát, mint egy szellem. Semmi sem érdekli, és önt sem veszi észre a környezete. Minden untatja, és ha ez nem lenne elég még energiátlan is lesz. HALAK: Nagyon jó ütemben halad előre, úgyhogy tartsa a tempót! Ráadásul észre fogja venni az élet tanításait, olyan tapasztalásokban lesz része, amik növelni fogják a bölcsességét. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

Önök mondták: íme, Vásárhely legnagyobb problémái, illetve pozitívumai

Valamivel több mint egy hónapja tették közzé Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának honlapján a város integrált fejlesztési tervére vonatkozó, több oldalas kérdőívet. Ennek kitöltésére tíz perc elegendő, s az a célja, hogy felmérje, mennyire elégedettek a vásárhelyiek a lakókörnyezetükkel, az oktatással, az egészségügyi ellátással, a tömegközlekedéssel. A 2016-2023 időszak korszerűsítésére vonatkozó kérdőívet 40 nap alatt csupán 660 személy töltötte ki.

A középkorosztály vezet

Az internetes közvélemény-kutatásban eddig résztvevő vásárhelyiek zömében 25-35 évesek, ők teszik ki a kitöltők közel 33%át, de a 35-45 éves korosztály 30%-ot jelent az összes válaszadó közül. Ahogyan sejthető, a 25 év alatti személyek csupán 12%-át alkotják a véleményt kinyilvánító személyeknek.

A Hidegvölgy és a Somostető sereghajtók

A lakónegyedek szerinti bontás szempontjából leginkább a Tudor negyedben élő személyek érezték fontosnak elmondani a véleményüket, akik közül 185ön töltötték ki a kérdőívet, azt követi a Kövesdomb, Egyesülés, a November 7 lakónegyedek és a városközpont. A Hidegvölgyből pedig csupán egy személy szeretne beleszólni a város fejlesztésébe, de a Somostetőn élő lakosok közül is mindössze 7-en. A kérdőívet kitöltők 77%a alkalmazott, 7,5%-a nyugdíjas, 7,3%-a egyetemista. Munkanélküli segélyen élő, illetve háztartásbeli személy csupán 6, illetve 7 fejezte ki opcióját. Az Egyéb választ 42 személy jelölte meg. A legnagyobb problémák Vásárhelyen

A kutatás következő fejezete Marosvásárhely lakosok általi megítélésére kérdezett rá. A nyílt kérdés arra vonatkozott, hogy mi a város három legnagyobb problémája. Az infrastruktúra hiánya, az autós forgalom problémái, parkolóhelyek és kerülőutak hiánya, valamint a tömegközlekedés esetlegessége dobogós helyre került a vásárhelyiek szemében. A válaszadók csaknem fele erre vonatkozóan elmarasztaló véleményt fogalmazott meg. Ezt követően a befektetők és a munkahelyek hiányát érzik a legégetőbb problémának a közvélemény-kutatásban résztvevők. A szemétlera|

káshoz és elszállításhoz kapcsolható problémák a válaszadók zöménél problémát jelent, ám az iskolák, óvodák és kórházak nem megfelelő felszereltsége is számos válaszban szerepelt. Az Azomaros mint mérgező gyár, illetve a légszennyezettség is sok válaszadó szerint a legfontosabb, megoldásra szoruló probléma, de a biciklisáv, a hosszú távú stratégiák hiánya, valamint a politikusok által kinevezett vezetők inkompetenciája, a közalkalmazottak tiszteletlensége és a bürokrácia is megjelent több válaszban. A megkérdezett lakosok szerint gond a turizmus kihasználatlansága, de többen is megemlítették, hogy az építkezési engedélyekre is hoszszú éveket kell várni.

a ismer bár egyet. A legnépszerűbbek a Somostető, a középkori vár, a Víkendtelep, az ipari park, egyes utak felújítása és tömbházak hőszigetelése. A lakosok túlnyomó része elégedetlen azzal, ahogyan a polgármesteri hivatal kezelte a befektetéseket: 46% elégedetlen, vagy eléggé elégedetlen, 32% vélekedése szerint pedig nem volt elegendő információ a rendelkezésükre bocsátva, hogy erről véleményt alkothassanak. Csupán 15% elégedett azzal, ahogyan a hivatal gyakorlatba ültette a várost érintő projekteket. Vegyes eredmények a lakónegyedeket illetően

A következő nyílt kérdés Marosvásárhely három pozitív aspektusára kérdez rá. Egyértelműen a Somostető, a középkori vár és Víkendtelep jelent meg legtöbbször a válaszadók véleménye között, de többen is tiszta, csendes, nyugodt városnak tartják Vásárhelyt. A válaszokban megnevezték a MOGYÉ-t és a kórházi infrastruktúrát is mint pozitív aspektust, de a város földrajzi fekvése és a repülőtér jelenléte is megjelent több helyütt. Érdekesség, hogy a multikulturalitást megannyian értékként emelték ki, ám nem elhanyagolható az a tény sem, hogy több válaszadó azt írta, hogy nem tudna kiemelni egyetlen pozitívumot sem, vagy véleménye szerint nincs ilyen.

A következő kérdéscsoport a lakókörnyezet megítélésére vonatkozik, amelyben a rendet és biztonságot a válaszadók 80%-a kielégítőnek vagy közepesnek ítélte, 19%-a pedig elégtelennek. A lakóhelyükön lévő zöldövezet mennyiségét 40% közepesnek, 26% elégségesnek, 32%-a viszont kevésnek vélte. A tisztaságot és a szemétszállítást a negyedekben élő személyek zöme – 42% - rossznak tartotta, 57% szerint pedig közepes vagy elégedett ezzel. Ami a boltok és piacok számát illeti a lakókörnyezetben: 80% elégedett vagy közepesen elégedett ezzel, a játszóterek számát és állapotát pedig 30% kielégítőnek, 37,7 % közepesnek és 29% elégtelennek tartja. Az óvodák, bölcsődék, iskolák és középiskolák számát illetően a kérdőívet kitöltők 80%-a elégedett vagy közepesen elégedett. Ezzel eltérő eredményt mutat a lakónegyedi tömegközlekedés megítélésére vonatkozó kérdés, ahol 48% elégedetlen, és csupán 4% választotta az elégedett opciót.

A városban zajló projektek és befektetések közül a válaszadók csupán 49,2%-

A városi létesítmények kérdéscsoportban az elemi, középiskolai és egyetemi intézmények számával a la-

A város pozitív aspektusai

Elégedetlenség a város projektjei irányába

Városi létesítmények

/ 3. /

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Cui prodest? Néhány megjegyzés a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium helyzete okán tartott tüntetésekről Utcára vonult a „dühös és csalódott” erdélyi Szentgyörgyi László magyarság – tudjuk meg az eseményről szóló egyik tudósítás címéből. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy tüntetők lepték el az erdélyi nagyobb városok utcáit, tereit, sietek megjegyezni: ha elfogadom, hogy Marosvásárhelyen háromezren voltak, akkor a többi helyszínen – Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában – még egyszer ennyien, azaz összesen mintegy hatezren tartották szükségesnek, hogy elégedetlenségüknek ily módon adjanak hangot. Még egyszer: a „dühös és csalódott” magyarok közül hatezren érezték úgy, hogy – az egyik vásárhelyi tüntetővel szólva – elérkeztek a tűrőképességük határáig. Kíváncsi lennék: például a székely szabadságnapi demonstrációkon való részvételt leﬁtymáló „szövetségi” vélemények megfogalmazói most hogyan vélekednek... A Vásárhelyen felszólalók egyike sem érintette, miért és hogyan alakult ki a helyzet, ami a tüntetéshez vezetett... A jogfosztottsága miatt „csalódott és dühös” erdélyi magyarság nevében felszólaló Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott: a román hatóságok kettős mércét alkalmaznak, egyesek pedig „kifogástalan eljárásként” állítják be a kommunista diktatúra rablását, szabadságfosztását, ha a romániai magyarságról van szó. Azt hiszem, a megállapítással egyetérthetünk, ergo: a tüntetés bármikor indokolt lett volna, s az lesz a jövőben is. A felekezeti iskola helyzete sem érdekelte korábban az RMDSZ-t, pedig már február óta nyilvánvaló volt, hogy törvényen kívül leledzik. Talán nem tévedek nagyot, amikor azt állítom, ha nem következnek a választások, a szombati tüntetés sem jutott volna senki eszébe. Így viszont a választási kampány elején úgy kellett a gyengélkedő RMDSZ-nek egy ilyen alkalom, mint egy falat kenyér… Ott is voltak a szövetségi nagyágyúk az első sorokban, az elnök Kelemen Hunor mellett Markó Béla, Borbély László, Kelemen Atilla, s a helyükre pályázó jelöltek is. Arról, hogy valójában ki a felelős a kialakult helyzetért, egyetlen szó sem esett, amiként arról sem, hogy a római katolikus egyház, ha már felekezeti iskolát akart, miért nem mondta fel az Unirea Főgimnázium bérleti szerződését… Ennyire rászorult volna az abból származó pénzre? A címbéli kérdésre – cui prodest? – visszakanyarodva, s arra a választ megadva, egyértelművé válik: az egész inkább az RMDSZ kampányát szolgálta, mintsem a római katolikus gimnázium ügyét. Véleményem szerint.

kosok zöme elégedett. A bölcsődék és óvodák számával elégedetlenek a legtöbben, azaz 19%-a az ívet kitöltőknek. Ezzel ellentétben nagyon nagy az elégedetlenség foka az iskolák (52%), a bölcsődék és óvodák felszereltségét illetően (36,5%), és bár a kórházak számával a kitöltők 44%-a elégedett és 7,2%-a nagyon elégedett, annak felszereltségét és a kórházi helyek

számát illetően 40% elégedetlen. Az orvosi rendelők és a gyógyszertárak számával 62% elégedett vagy nagyon elégedett, illetve 87% elégedett, vagy nagyon elégedett. A hét oldalas kérdőívet a www.tirgumures.ro oldalon tölthetik ki, utána az eredményeket is megtekinthetik. Pál Piroska

Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

Romániai Magyar Házak – a közösségi élet centrumai \ 4. \

| TÁRSADALO M |

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében november 11-12-én Kolozsváron tartották meg a romániai Magyar Házak találkozóját. A rendezvényre sorrendben negyedik alkalommal került sor. Az eseményen részt vett a marosvásárhelyi Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezet is, hiszen sokszínű mezőgazdaságot, oktatást és kultúrát közvetítő tevékenysége révén a szervezet székháza magyar házként van nyilvántartva. Az elmúlt közel huszonöt évben az önerőből intézményesülő romániai magyar közösségünk egyik legjelentősebb megvalósítása a Magyar Házak intézményeinek a létrehozása volt, amelyek független magyar szigetekként vannak jelen közösségi életünkben, amelyeket egyrészt a településbeli és régióbeli magyar közösségek működtetik és tartják fenn, másrészt nincsenek alárendelve az állami szerveknek. Cselekvési szabadság, de korlátozott anyagi lehetőség jellemzi ezen szervezeteket, ebből kiindulva a két napos rendezvény a Magyar Házak szerepe a helyi értékek feltárásában, nemzeti identitásunk megőrzése érdekében címmel zajlott, de a résztvevők megismerkedhetek néhány követendő példával is, és a magyar nyelv napjáról is megemlékeztek. A rangos rendezvénysorozat kezdő eseményére a kolozsvári EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházban került sor. Itt mutatták be Fleisz János: Az erdélyi magyar sajtó története 1940– 1944 című kötetét. Kós Katalin az Emlékház vezetője köszöntője után, a megjelenteket dr. Széman Péter az EMKE országos elnöke üdvözölte, kiemelve az esemény fontosságát. A könyvet Benkő Levente történész, a kolozsvári Művelődés folyóirat szerkesztője mutatta be, aki hangsúlyozta, hogy a kötet nemcsak a korabeli sajtó helyzetét tisztázza, hanem komoly történelmi ismereteket is ad. Ez után a szerző elmondta, mi késztette arra, hogy a sajtótörténettel ilyen mélységben foglalkozzon, mi volt a könyv alapkoncepciója, és miért tartotta fontosnak, ennek a bonyolult korszaknak a részletes bemutatását. Kifejtette, hogy várostörténészként igyekezett az egyes városokban, régiókban kialakult sajtót rangsorolni, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. A könyvbemutató a kolozsvári Bethlen Kata

Diakóniai Központban folytatódott a résztvevők bemutatkozásával. Fennmaradni minden áron!

A tanácskozás szakmai része szombaton reggel vette kezdetét. Széman Péter, az EMKE elnökének köszöntője után a Nemzetstratégiai Kutatóintézet két képviselője – Ginter Gábor tervezési és elemzési referens, valamint Molnár Szilárd vezető tervező – beszélt az intézet munkájáról, a határon túli kulturális és szakmai civil szervezetekkel tervezett együttműködési lehetőségekről. Hegedűs Katalin, a Nemzeti Művelődési Intézet szakmai igazgatója kiemelte, hogy az akkreditációs eljárás lefolytatása után elindulhat az EMKE által már többször beharangozott közművelődési szakemberképzés, valamint egyéb képzések. A fenntarthatóság igencsak aktuális téma a közélet számos területén – hatványozottan igaz ez a kulturális intézmények, szervezetek esetében. Erre a problémára keresett és kínált megoldásokat a találkozó több előadója is. Délelőtt az erdélyi szervezetek két legfőbb támogatója részéről Márton Katalin (Communitas Alapítvány) és Tibád Zoltán (Bethlen Gábor Alap) beszélt a pályázati rendszerről, megpályázható összegekről, tematikákról, valamint kiemelten az elszámolás mikéntjéről, a legtöbb konkrét kérdés is ez utóbbival kapcsolatban érkezett.

Sikeres példák

A délután folyamán a kiemelkedően pozitív megvalósítások kerültek előtérbe. A szászrégeni DIO Ház, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezet, majd a nagyegyedi Dr. Szász Pál Egyesület tevékenységeinek a bemutatása. Mindhárom méltán sikertörténetnek nevezhető esetben egyöntetűen kijelenthető,

| Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

hogy a kulturális szervezeteknek szinte lehetetlen önerőből fennmaradniuk, az a szerencsés, ha (a nonproﬁt szabályozásoknak megfelelően) gazdasági vagy szociális tevékenységeket is folytatnak, illetve ha együtt tudnak működni a helyi iskolával, politikai érdekképviseleti szervezettel, akár átvállalva vagy kiegészítve bizonyos feladatköröket a takarítástól egészen a pályázatírásig. Fontos észrevenni a kínálkozó lehetőségeket, részben a nyelv- és nemzetmegtartás érdekében, valamint a forrásszerzésben is. További kiaknázandó lehetőségek rejlenek az európai uniós, valamint magyarországi pályázatokban is.

Mi számít értéknek?

Az értékfeltárás, amelyről Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke beszélt, új funkciót nyújthat a Magyar Házak-

nak. Az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság (EMÉB) örömmel veszi az új helyi bizottságok jelentkezését, hiszen az építkezésnek itt is alulról kell történnie. Helyi érték bármi lehet, amit a közösség annak tart, legyen szó egy szoborról, gyógyvízforrásról vagy akár szőlőtőkéről. A helyi értékekről javaslatot lehet tenni a megyei, regionális bizottságoknak, illetve az EMÉB-nek, amelynek szakmai testülete határoz arról, hogy melyik felterjesztés milyen szintnek felel meg, illetve mit terjesztenek fel a Hungarikum Bizottság felé. A konferencia zárásaként Széman Emese Rózsa, az EMKE kulturális referense, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnökségi tagja olyan példákat, lehetőségeket vázolt fel, amelyekkel a kisebb és nagyobb közösségekben működő Magyar Házak egyaránt csatlakozhattak november 13-án, a

tavaly óta Romániában is ünnepelt magyar nyelv napjához. Az elnök már a következő találkozó tematikáját is vázolta: a hálózatépítés céljának elérése érdekében is fontos feladata a Magyar Házak Láncolatának, hogy megfogalmazzák, illetve újrafogalmazzák, melyek azok a kritériumok, amelyek alapján egy intézmény Magyar Házzá minősíthető. A romániai Magyar Házak hétvégi találkozójának végén a résztvevők már a jövőre vonatkozó terveket is körvonalazták. Például az RMGE Maros már az újabb mikházi gazdanap szervezésén töri a fejét, illetve készül az OMÉK-ra, minél több Maros megyei termelő portékájával, az oktatás terén pedig újabb három farmerképző tanfolyamot indít be még az év folyamán. Timár Tímea |

| IN T ERJÚ |

/ 5. /

Levezényelt visszacsatolás

Múlt héten izgalmas témát feldolgozó könyv bemutatójára került sor a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében: Levezényelt visszacsatolás. A magyar katonai közigazgatás ÉszakErdélyben, 1940 címmel. A tudományosság igényével összeállított könyv olyan időszakot tár az érdeklődők elé, amelyet még kevésbé kutattak a magyar történészek. A könyv szerzőjét, Sárándi Tamást kérdeztük kutatómunkájáról, a korszak megítéléséről. – Miért választotta ezt a kutatási területet? Vannak személyes indíttatások? – Az 1940 őszi észak-erdélyi magyar katonai közigazgatás tágabb értelemben a „kis magyar világ”ként ismert 1940–1944 közötti időszakhoz kapcsolódik. A téma kiválasztásánál nem vezettek személyes indíttatások, nagyszüleim gyermekként megélték ugyan ezt az időszakot, de túl sokat nem meséltek róla. Egyetemi éveim alatt még más téma foglalkoztatott, de már jó 10 éve ez a korszak áll kutatásaim középpontjában. A katonai közigazgatással 2010 körül kezdtem el foglalkozni. Ebben döntő tényező a Szatmár megyei katonai közigazgatásra vonatkozó iratok megtalálása volt, ezeket valószínűleg én olvastam át elsőként. Első körben csak tanulmányok születtek, majd az egyre több forrás napvilágra kerülésével fogalmazódott meg bennem, hogy ebből akár egy forráskiadást is össze lehetne állítani. A kötet kiadásának gondolata kb. három évvel ezelőtt merült fel, amikor felvetettem az ötletet Bárdi Nándor budapesti történésznek. Innen már egyenes út vezetett a Pro-Print könyvkiadóhoz, és ebben az évben a Források a romániai magyarság történetéhez sorozat legújabb köteteként jelent meg. „Az igazán izgalmas források a helyi világot bemutatóak lennének”

– Van-e elegendő, a kor-

szakra vonatkozó forrás? – A 20. századi témák kapcsán a történészek általában arra panaszkodnak, hogy túl sok a forrás, lehetetlen mindent átolvasni és kiválasztani az igazán fontosakat. Ez érvényes lehet a „kis magyar világra”, de a katonai közigazgatás időszakára nem. Jelenlegi információim szerint napjainkig négy megyei levéltárban négy egykori vármegyei parancsnokság iratanyaga került elő: Szatmár, Hargita, Kolozs és Maros, de várható, hogy a jövőben újabbak is előkerülnek. Mindezzel együtt úgy vélem, hogy a kötetben megfogalmazott megállapítások érvényesek maradnak. Az eddig előkerült irategység töredékes, nagyon sok fontos és érdekes kérdésről szinte semmilyen információval nem rendelkezünk. A katonai közigazgatás működéséről természetesen találhatók Budapesten és – kis mennyiségben – Bukarestben is anyagok, de az igazán izgalmas források a helyi világot, a magyar társadalmat bemutatóak lennének. A könyv struktúráját is a forrásadottság határozta meg, azokról a kérdésekről születtek külön fejezetek, amelyekről van elegendő dokumentum. Szerencsére a legfontosabb kérdésekről – közigazgatás, oktatás, földkérdés, nemzetiségi kérdés, szociális ellátás stb. – rendelkezünk információkkal. – Hogyan látja, milyen fogadtatásban részesült a most megjelent könyve? – A könyv megjelenése

Névjegy: Sárándi Tamás (1981, Bogdánd) muzeológus-történész. Tanulmányait a BBTE történelem szakán végezte 2005-ben, majd a Szatmár Megyei Múzeumban dolgozott. Jelenleg a Maros Megyei Múzeum munkatársa. 2011–2013 közt az ELTE Új– és Jelenkori Magyar Történelem doktori iskolájának hallgatója volt. Kutatási szakterülete a magyar és a román nemzetiségpolitika 1940–1944 között és a két világháború közötti időszak társadalomtörténete. még nagyon friss, egyelőre egy könyvbemutató volt Marosvásárhelyen, a nagyközönség először az itteni könyvvásáron találkozhatott a kötettel. Ezt megelőzően a nyaranta megrendezésre kerülő szelterszi társadalomtudományi táborban került bemutatásra, ahol jók voltak az első reakciók. Még nem tudom megmondani, hogy milyen is lesz a kötet fogadtatása. Tervezünk más erdélyi városokban is könyvbemutatót, hogy megismertessük a nagyközönséggel is. Az eladási adatok mellett igazán fontosak az első tudományos recenziók lesznek, ezekből értesülhetünk a szakma reakciójáról. „A magyar történetírás a bevonulás során történt atrocitásokat dolgozta fel megnyugtatóan”

– Hogyan ítéli meg az ön által kutatott időszakot a magyar, illetve a román történész társadalom? – Ha azt nézzük, hogy a témáról hány publikáció jelent meg román, illetve magyar nyelven, akkor messzemenően a román szakirodalom vezet. A román tör-

ténetírás már az 1980-as évek közepén monográﬁát szentelt a témának. A menynyiséghez azonban nem minden esetben köthető minőség is. Az mindenképpen elmondható, hogy az 1940– 1944-es időszak a román történetírás egyik kedvenc témája és napjainkban is tucatnyi tanulmány és könyv jelenik meg a korszakról. Az ezen időszakra vonatkozó kánonok még az 1980-as években, a nacionalista-kommunista diktatúra idején fogalmazódtak meg, és részben tovább élnek és meghatározzák a közbeszédet. Van némi elmozdulás és egyes román kollégák másképp, árnyaltabban látják a képet, azonban a legtöbb írás csak újratermeli az eddigi toposzokat. A román történetírás legfőbb állítása az, hogy a magyar kormány tudatosan törekedett az észak-erdélyi román lakosság elűzésére/kiirtására, és nincs különbség a katonai és polgári közigazgatás időszaka között, csak a módszerek változtak. Ez az állítás természetesen nem tartható, a magyar kormánypolitikának nem volt semmilyen

hasonló törekvése. Ez nem jelenti azt, hogy – a dél-erdélyi magyar lakosságéhoz hasonlóan – az észak-erdélyi román lakosság helyzete ne romlott volna folyamatosan, és ne lettek volna jogos sérelmei. A magyar történetírásban a téma sokkal kevésbé feldolgozott. Habár már az 1960-as években is jelentek meg könyvek, amelyek érintették az eseményeket, kimondottan a katonai közigazgatással kapcsolatban kevés írás jelent meg. Ennek részben oka a fent említett szűkös forrásadottság. A magyar történetírás napjainkig a – részben a katonai közigazgatáshoz is köthető – bevonulás során és azt követően történt atrocitásokat dolgozta fel megnyugtatóan, és egy összefoglaló született Szabó Péter hadtörténész tollából a székelyföldi katonai közigazgatásról. Habár elcsépelt ez a kijelentés, de akár azt is mondhatjuk, hogy ez a kötet hiánypótló a magyar történetírásban, és reményeink szerint hozzájárul az időszak alaposabb megismeréséhez. Nemes Gyula

Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

\ 6. \

Egy erdélyi erődítmény püspöki központja és palotája (folytatás előző lapszámunkból)

Gyulafehérvár Kolozsvártól kilencvenöt kilométerre délre, a Maros és az Ompoly összefolyásánál emelkedő kétszázharminc méter magas fennsíkon fekszik. Neve onnan ered, hogy a fehér mészkőből épült római kori falmaradványok alapján az itt letelepedő szlávok Belgrádnak – Fehérvárnak – nevezték el. Már a vaskorban földvár állt itt, ahová a rómaiak később castrumot építettek. Erdélyt már a magyar államalapítástól kezdve innen kormányozták, mint különálló egységet, és itt székelt az erdélyi vajda. Püspökségét Szent István alapította 1009-ben, ezt követően lesz Fehér vármegye székhelye. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. Virágkorát a Hunyadiak és Bethlen Gábor alatt élte. Székesegyháza XIII. századi, és egy régebbi templom alapjaira épült. 1657-ben II. Rákóczi György lengyel hadjárata idején a várost tatár seregek égetik fel, majd ugyanebben az évben, október huszonötödikén a fejedelem itt mond le. A Királyföld és a stratégiai pozíciók

Gyulafehérvár történelme átfogja szinte teljes egészében a Kárpát-medence keleti felének és Erdélynek a történelmét. A város kialakulását és fejlődését a geográﬁai helyzete alapvetően meghatározta, mivel a fő erdélyi út, a Maros menti allúviumon, az Ompoly befolyásánál kialakult, öbölszerűen kitáguló ártéren, 238-270 méter tengerszint feletti magasságon helyezkedik el. Földrajzi megtelepedési helyzetében igen fontos szerepet játszott és játszik a Torda szoros, a Maros menti egész Erdély szempontjából alapvető kereskedelmi és közlekedési utak, illetve a Küküllők közelsége, a Gyulafehérvártól keletre elhelyezkedő Királyföld felé vezető utak közelsége. Így Gyulafehérvár a Magyar Nagyalfölddel, Székelyfölddel, Királyfölddel, Mezőséggel, és az ott kialakult nagyobb vársokkal, mint Kolozsvárral, Marosvásárhellyel, Nagyszebennel tör-

ténelme során kiváló földrajzi kapcsolatban lehetett, és pozíciója stratégiai – földrajzi szempontból kiemelkedő volt, és maradt napjainkig is. Gyulafehérvár mint Dél-Erdély központja

Ez a rendkívüli földrajzi pozíció, az eltérő tájak határán elhelyezkedés igen fontos kereskedelmi, tájak közötti termékcsere központtá emelte Gyulafehérvár városát, amely egyértelműen Dél-Erdély központja. Ezt a szerepét felerősíti az eltérő földtani adottságú régiók, az Ampoly-Kisampoly fennsík, a Székásmenti hátság, az Erdélyi Érchegység, a Torockói hegység közelsége, határhelyzetük Gyulafehérvár térségében, mert különböző bányatermékek és erdei, valamint mezőgazdasági termékek, köztük a Brád-AbrudbányaVerespatak-Bucsony aranynégyszögből származó nemesfémek kereskedelmi és feldolgozási központja is itt

alakulhatott ki.

A Sóút gyűjtőpontja A térség ásványtani – földtani erőforrásokban Erdély egyik leggazdagabb vidékét képezi elsősorban arany-, ezüst-, szelén-, ólom-, ón- és higanykészletei révén. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű a Maros menti Sóút, amelynek egyik gyűjtőpontja helyezkedett el Gyulafehérváron. Ez a korábbi cserekereskedelmen, majd később pénzalapú kereskedelmen alapuló központi helyzet alkotja és alkotta a város gazdasági erejét. A gazdasági tér és a kiemelkedő stratégiai, közlekedési helyzet vonzotta magához a város történelme során a vallásközponti, és a politikai szerepet is. A kiemelkedő földrajzi helyzete révén a város környékén már az őskorban is igen jelentős megtelepedések alakultak ki, így a város területén az újkőkori Vinca-Tordos kultúra, a rézkori Cotofeni kultúra régészeti hagyatékai. Nehezen értelmezhetőek az őskor végétől található leletek

A bronzkori szintben több kultúra hagyatéka is előkerült és kiemelkedő jelentőségű, és már az igen korai nemesfém kohászatot és fémfeldolgozást bizonyítja Gyulafehérvár környezetében a Maros híd építése során előkerült késő bronzkori arany karperecek is. A kora vaskori megtelepedések száma is jelentős. Az őskor végétől található leletek, talán a politikai ha| Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

tásokkal átszőtt tudományos megközelítések miatt nehezen értelmezhetőek. Bár a terület a vaskor végén egyértelműen dák fennhatóság alá tartozott, de Gyulafehérvár területén nem alakítottak ki erődöt, hanem attól északra több mint húsz kilométerre található egy feltételezett dák erődítmény. Így a dákokat legyőző és meghódító rómaiak, akárcsak más területén Erdélynek, nem a dák települések folytatásában alakították ki városaikat, erődítményeiket, hanem attól függetlenül hozták létre Gyulafehérváron, amelyet Apulumnak neveztek el.

A rómaiak felismerték Gyulafehérvár földrajzi és stratégiai helyzetét

A város Traianus (106117) kori története igen vázlatos, de egyértelmű, hogy 106 után a terület a Római Birodalom része lett Dacia provincia néven, és az elsődleges feladat, akárcsak a többi tartománynál az úthálózat kialakítása, a katonai stratégiai pontok elfoglalása, a berendezkedés és romanizáció megindítása volt. A rómaiak felismerték Gyulafehérvár földrajzi és stratégiai helyzetét és a három irányba (akárcsak napjainkban) - Székelyföld, Királyföld és Mezőség felé vezető utak találkozásánál alakították Apulum erődítményét és tették le Gyulafehérvár alapjait; ugyanis Marcus Aurelius császársága idején (161-180) a barbár népek által körbevett és ostromolt Erdélyt (Dacia provinciát) három részre osztották, és a középső ré-

szen az Ompoly patak latin nevéből (Apula) eredező tartományrészt, Dacia Apulensist alakították ki és Apulum (Gyulafehérvár római elődje) székhelyet alakították ki központnak és egy erődöt alakítottak itt ki. A rómaiak kiürítik a tartományt

A germán törzsek megjelenése és az egész tartományra kiterjedő háborúk nyomán a rómaiak kiürítették a tartományt, és a lakosságot áttelepítették a birodalom belső területeire. A gótok Apulum városát is lerombolták, majd a népvándorláskor különböző hullámaiban az egymást váltó törzsek a római kultúra emlékét teljesen eltörölték. A népvándorláskorához és a város nevéhez kapcsolódik az egyik legnagyobb történelmi talány. Ugyanis néhány, elsősorban kelet-európai történetírás nyomán a történészek egy része szlávok megjelenéséről ír a Krisztus utáni VI-VII. századok során. Ugyanakkor a régészeti források és az írásos történelmi adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a longobárdok által a gepidák elleni harcban szövetségesként a Kárpát-medencébe behívott avarok szállták meg a gepida szállásterületeket, így Erdélyt is. Erdélyből, Alföldről, Délvidékről az egész Kárpát-medence történetét átíró longobárd – avar és gepida háborút követően a gepida lakosság az utolsó gepida uralkodó ﬁának, Reptilia hercegnek a vezetésével Bizáncba, illetve bizánci területre menekült 567-ben. |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

/ 7. /

Fejfájós „BREXIT”

Az avarok az egész medencét egyesítik A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból egyértelműen az derül ki, hogy az avarok az egész medencét egyesítették, a Kárpát-medence történelme során először ötszázhatvannyolcban, amikor is húsvét hétfőjén a longobárdok Észak-Itáliába vándoroltak a Dunántúlról, és átadták teljes szállásterületüket az avar kagánnak és az avaroknak az örök béke fejében. Az avar kaganátus a Krisztus utáni VI. századtól a VIII. század végéig létezett a medence nyugati felében, de a keleti részen a IX. század kezdetéig, a 815. évi bolgár hódításig fennmaradhatott, de Felvidéken, Kárpátalján, Erdély keleti és északi részén, valamint a Magyar Nagyalföld jelentős részén megérhették a magyar honfoglalást is. Így igen problematikus Erdély területén (is) szláv bevándorlásról, expanzióról és szláv névanyag megjelenéséről írni a VI. és IX. század közötti intervallumban, mivel az egész terület avar fennhatóság alatt állt.

A szláv írás kialakítása is bizánci hatásra történt

Ráadásul több történész felﬁgyelt arra, hogy maga a korai szláv történetírásra vonatkozó, erősen aktuálpolitikai elképzelések a XIX. század során nemzeti romantika jegyében keletkeztek, és a valóságban maguk a szlávok anyagi kultúrája, a szláv (szklavén) elnevezés Bizánc tudatos politikája nyomán alakulhatott ki a |

legújabb történelmi források és értelmezések alapján. A szláv írás kialakítása is bizánci hatásra történt, és az első betűit ennek az írásnak a glagolita ABC között találjuk, amelynek első régészeti adatait a magyarországi Zalaváron, középkori nevén Mosaburgban (Mocsárvárban) tárták fel a régészek. Azonban azt is tudni kell, hogy ezt az írásmódot 865866 között alakította ki Cirill és Method, amikor a nyugati egyházi források szerint is az első, magyarokkal azonosítható ungi seregek már megjelentek a Kárpát-medencében, és amikor még a régészeti adatok alapján még éltek avarok a medence egy jelentős részén. Így azaz elképzelés, hogy a szláv Belgrád elnevezés nyomán alakult volna ki a Fehérvár elnevezés történelmileg nehezen igazolható. Gyulafehérvár végső elnevezését Horka ﬁa Gyula neve után kapja

Valószínűleg az Apulum fehér kőből épült római erődjének romjait is megszálló avar elnevezést követően alakult ki a Fehérvár elnevezés, amely több helyen és igen különböző formában, de mindig központi helyet megadva jelenik meg a Kárpát-medencében – Nándorfehérvár, Székesfehérvár, Fehérvár. Gyulafehérvár végső elnevezését a Dunántúlról Erdélybe települt Horka ﬁa Gyula neve után kapta, mivel Gyula vezér a szálláshelye lett ez a terület, és a római romokból újraépült várat és szálláshelyet nevezték el Gyulafehérvárnak.

1003: István király személyesen vezet sereget Gyulafehérvárban A várról és jelentős szerepéről már a kora Árpádkorban írásos források vannak, mivel Koppány felnégyelt testének négy darabját a magyarok szállásterületének négy legnagyobb várába küldte el 997-ben Veszprém alatt csatát és országot nyerő István (Vajk) fejedelem. A források szerint Koppány fejét a Gyulafehérvárba küldték. Ebből tudhatjuk, hogy Esztergom, Székesfehérvár, és Nándorfehérvár mellett Gyulafehérvár lehetett az egyik legjelentősebb település a X. században. A következő írásos forrás 1003-ban keletkezett, amikor István király személyesen vezetett sereget Gyulafehérvárban székelő és a királlyal szemben pártot ütő erdélyi vajda, Gyula ellen. Harcra nem került sor, mert Gyula vajda megadta magát és egész családjával királyi túsz lett. István királyunk személyes utasítására alakították ki a katolikus püspökségi központot és palotát Gyulafehérvár erődítményében. (befejező rész a következő lapszámunkban)

Az oldalt összeállította: Prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanár és Nagy-Bodó Tibor

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért köszönet Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek; továbbá a régi és a mai képekért: Demján László műemlékvédő építésznek

Az Európa sorsát közvetlenül érintő egyik sarkalatos probléma a napjainkban már elcsépelt és az unalomig tárgyalt BREXIT. A szigetország EU-ból való kilépésének ötletét sokan egyszerűen csak rossz viccnek tartották, mondván, hogy a britek csak fenyegetőznek, így próbálnak előnyösebb gazdasági-kereskedelmi pozíciókhoz jutni. Egy szép napon azonban kiírták a népszavazást, magyarán: kikérték a brit társadalom véleményét. A nagy horderejű kérdésre emberek milliói adtak gyors, frappáns választ. A szavazók 51,9 százaléka döntött Nagy-Britannia EU-ból való kilépése mellett, 48,1 százaléka pedig a bent maradás mellett voksolt. A kilépést szorgalmazók győzelme felért egy földrengéssel, ugyanis Európa vezetői meg voltak győződve, hogy a bent maradás mellett szavazók simán nyerik a versenyt, és ettől kezdve már nem lesz miről tárgyalni, minden halad majd a régi kerékvágásban. Az eredmények láttán azonban nemcsak Európában, hanem a szigetországban is nagy volt a megdöbbenés, mintha mindenre számítottak volna, csak erre nem. A többit tudjuk. A média napról napra fokozódó pánikhangulatot tükrözött, és minden jel arra utalt, hogy a helyzet sokaknak „nagyon” nem tetszik. Egyre több szervezet és közéleti személy vetette fel a népszavazás megismétlésének szükségét, arra utalván, hogy a választók többsége nem volt tisztában a BREXIT következményeivel. A közvélemény-kutatások alapján a kilépést szorgalmazók nagy része idős és vidéki, a bennmaradást támogatók többsége pedig fiatal, magasfokú végzettséggel rendelkező és persze londoni. Már azt is emlegetni kezdték, hogy London különválik, és a maga útját járja, bár ezt szerintem azok sem hitték el, akik kitalálták. Azt ma már mindenki sejti, hogy a BREXIT-nek mindenképp komoly hatásai lesznek társadalmi, gazdasági, pénzügyi, kulturális és egyéb téren, azonban ennek valós mértékét emberfia nem tudja előrejelezni. A legnagyobb kételyek persze a gazdasági-pénzügyi és kereskedelmi ágazatban merülnek fel, és az sem titok, hogy a brit fizetőeszköz értéke az utóbbi hónapokban nagyon mélyre süllyedt. Ezen már lemérhető az életszínvonal várható csökkenése, és ugye a maradást támogatók ezt hozzák fel az egyik legfontosabb érvként. Valami azért mégsem értelmezhető tisztán: a napokban a londoni felsőbíróság úgy döntött, hogy ¬„a brit kormánynak nincs joga parlamenti jóváhagyás nélkül elindítani az Egyesült Királyság EUtagságának megszűnéséhez vezető folyamatot a liszszaboni szerződés 50. cikkelyének aktiválásával.” Ezek szerint az érvényes népszavazás eredményét ilyen könnyen érvényteleníteni lehet? Erre reagált rendkívül határozottan Theresa May, a brit miniszterelnök, aki szerint a nép akaratát maradéktalanul végre kell hajtani, és ezt akkor is meg kell tenni, ha egyesek ezzel nem értenek egyet. Ezt nyilvánvalóan arra alapozta, hogy a kilépést a szavazók több mint fele támogatta. A bent maradást támogatók közül egyre többen vélik, hogy a Parlamentnek kell kimondani a végső döntést, és láthatóan nem törődnek a sajtóban itt-ott megjelenő szalagcímekkel, miszerint „a felsőbíróság felülbírálja a szabályokat”(The Guardian) vagy „a bíróság a nép ellen” hoz döntéseket (Daily Telegraph). Bár minden becslés és előrejelzés korainak tűnik, egy biztos: Nagy-Britannia a jövőben is jó kapcsolatokat kíván ápolni Európával, még akkor is, ha megtörténik a kilépés. A folyamat fejfájós lesz, de a briteknek ugyanúgy szükségük van az előnyös gazdasági-pénzügyi kapcsolatokra, mint eddig volt. Semmi sem fekete-fehér, ahogy ez már annyiszor bebizonyosodott. Az ominózus 50. cikkelyre pedig néhány év múlva ki emlékszik majd? -demeterKözpont hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

Tudta? \ 8. \

Donald Trump pakisztáni. Vagy viking. Vagy skót. Meglepő teóriával állt elő a minap a Neo News: az elnökválasztást megnyerő Donald Trump igazából az északnyugat-pakisztáni Waziristanban született 1946-ban, és az igazi neve Dawood Ibrahim Khan. A tévécsatorna egy kisﬁú-képet is bemutatott igazukat alátámasztandó, aki tényleg hasonlít Trumphoz (kissé gyengíti a konteót, hogy a szőke, fehérbőrű gyerekről az 1950-es évek elején készült színes fotójuk van). A kis Dawood Ibrahim Khant állítólag 1955-ben fogadta örökbe egy amerikai pár, miután pakisztáni szülei elhunytak. Egy orosz leszármazáskutató ezzel szemben azt

| HUMOR |

állítja, hogy Trump egyenes ági leszármazottja Ruriknak, a vikingnek (illetve Varégnek, a rusznak), aki anno megalapította az orosz államot, és akinek utódai egészen a XVII. századig uralkodtak. Megemlíti továbbá, mintegy járulékos érdekességként, hogy Barack Obama is Rurik-leszármazott. Nilogov úgy gondolja, Trump három női ágon is kapcsolódik a IX. századi orosz-viking uralkodóhoz. De nemcsak Nilogov beszél viking ősökről, a Face to Face blog is erről ír: Trump anyja, Mary Anne Trump (lánykori nevén MacLeod) skót bevándorló volt, a lewisi MacLeod-klán leszármazottja. (Lewis – a sziget – a vikingek uralma alatt állt a IX. és XIII. század kö-

A Carit San Medical Járóbeteg-rendelő

a következő orvosi szakellátással áll az önök rendelkezésére:

• Fizioterápia és gyógytorna • Kardiológia • Bőrgyógyászat • Nőgyógyászat • Hematológia • Munkaorvos • Füll-orr-gégészet • Ortopédia

• Gyerekgyógyászat • Tüdőgyógyászat • Pszichiátria • Urológia • Belgyógyászat-Ultrahang • Ideggyógyászat • Szemészet • Sebészet

zött, aztán a MacLeodok vették át az irányítást a területen, míg a Mackenzie-ek háttérbe nem szorították őket a XVII. században.) Az igazság persze más: Trump – mint minden amerikai celeb – valójában magyar származású, csak nem kérkedik vele, épp elég neki a szlovén feleség.

A borozás az új gyúrás. Egy kanadai kutatás során olyan vegyületet találtak a vörösborban, amely ugyanazt a hatást éri el egy pohár ital elfogyasztása után, mint egy óra konditermi edzés! Ennek alapját egy különleges vegyület, a szőlő héjában is megtalálható rezveratrol adja: amikor ez a vegyület a szervezetbe jutott olyan mennyiségben, mint amenynyit egy pohár átlagos vörösbor tartalmaz, több pozitív élettani hatás is észlelhető volt, mint például a ﬁzikai teljesítmény és az izomerő növekedése, valamint a szívműködés javulása. Ami érdekes, hogy a kutatásban észrevették: ez a három élettani hatás pont olyan mértékű, mint egy óra konditermi edzés utóhatása. Rendszeresen persze nem lehet így kiváltani a gyúrást, de egy-egy elmaradt alkalom pótlásához jól jön egy pohár vörösbor, illetve a szőlő, az étcsokoládé, a kakaó és a mogyoró fogyasztása is, hiszen ezek is tartalmaznak rezveratrolt. Mi saját kutatást nem végeztünk ugyan, de évtizedes kocsmai tapasztalatok alapján kijelenthetjük: ha a vörösborfogyasztás következtében a ﬁzikai teljesítmény és az izomerő nem is növekedik számottevően, ellenben a bátorság mindenkép-

pen, az elfogyasztott bormennyiséggel egyenes arányban.

Belgium egy város. JeanClaude Juncker meg több más brüsszeli ingyenélő azzal poénkodik mostanában, hogy Donald Trump pár évvel ezelőtt még azt hitte, Belgium egy európai város. Ami önmagában tényleg marhaság, mert Belgium egy ország. De ha azt nézzük, hogy Belgium akkora, mint Magyarország egyharmada (30500 négyzetkilométer), míg például csak Texas területe Belgium területének a huszonháromszorosa (700000 négyzetkilométer), akkor, amerikai léptékkel, Belgium valójában egy falu.

Egyre tovább élünk, de egyre öregebbek is vagyunk. Legalábbis ez áll a nemrég megjelent „Románia számokban” 2016-os kiadásában, amelyben a statisztikai intézet összesítette az ország 2015-ös helyzetét: 2012-ben még csak 40,7, de 2015-ben már 41,3 év volt a lakosság átlagéletkora, és ezzel párhuzamosan idősebben is halunk meg. Ugyanakkor ez egyénekre lebontva is igaz: minél tovább él valaki, annál idősebben hal meg. Egyéb érdekes adatok az említett kiadványból:

- mostanában nem volt az ország területén számottevő tektonikus vagy vulkanikus tevékenység, így továbbra is a Fogarasi-havasokban található Moldoveanu csúcs a legmagasabb, 2544 méterrel - egy háztartás átlagos havi jövedelme 2687 lej, az átlagos havi kiadás 1703 lej, vagyis minden család félre tud tenni havonta majdnem 1000 lejt, mégis mindenki panaszkodik - egy romániai havonta átlagosan 4,5 kg húst és hentesárut, 0,7 kg cukrot, 6 liter tejet, 3 kiló krumplit, 11 kiló zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, továbbá 0,8 liter bort és 1,3 liter sört iszik meg (az egy főre eső alkoholfogyasztásnál nyilván beleszámolják a csecsemőket, a hitgyüliseket meg az összes többi absztinenst is, de akkor is valamit nagyon elszámolhattak, mivel az átlagolt havi egy üveg bor meg a két és fél sör bántóan kevés) - 100 romániai háztartásból 68-ban van internet, fürdőszobával viszont a háztartásoknak csak egyharmada rendelkezik, ami végül is nem akkora gond: egy kertvégi pottyantós fabudin kotolva is ugyanolyan kényelmesen lehet Messengerezni, mint egy kád forró vízben tespedve… Molnár Tibor

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 07.00–20:00 Marosvásárhely, Mihai Viteazul utca 42. szám Tel.: 0265.269.172, 0265.266.249 Mobilszám: 0730-619-401 E-mail: contact@caritsanmed.ro Laborvizsgálatok: Aurel Filimon utca 15. Tel.: 0265-250-874 vagy 0730-619-404 facebook.com/caritsan

www.caritsanmed.ro

ON-LINE PROGRAMÁLÁSOK | Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

| FIGYELŐ |

/ 9. /

Nix Nagy-Románia!

Hiába no, román államfőnek lenni sem könnyű meg kifizetődő dolog Főleg nem, ha az embernek előbb jár a nyelve, mint az esze. Persze, államfőknél kicsit másként van ez, lehet, hogy tudatosan szólta el magát a múlt héten Klaus Johannis, de tény, hogy azóta van mit felülvizsgálnia. Lehetségesnek nevezte Románia egyesülését Besszarábiával – igaz, ezzel a megjegyzéssel: „de nem a közeljövőben”. Azt állította, hogy – bár sokan nem feltételezik róla – kedves számára a téma, de ahhoz, hogy az egyesülés sikeres legyen, három feltételnek teljesülnie kell: a románoknak akarniuk kell, a moldovaiaknak akarniuk kell, de az is előfeltétel, hogy se Romániának, se Moldovának ne legyenek vitás, nemzetközi felügyelet alá vont területei. Az elnök azt mondta, hogy „nem volt valami hatékony” a támogatás, ame-

lyet Románia nyújtott Moldovának 1990 óta. Szerinte fontosabb lenne a moldovai intézményeket és pártokat segíteni, mint néhány Európa-barát politikust, aki „vagy jó eredményeket ért el, vagy nevetségessé tette politikai projektjét”. Nos, mindez elhangzott csütörtökön, aztán a moldovai választók a három előfeltétel közül az egyikre csattanós választ adtak: szoros eredménnyel ugyan, de az oroszbarát, szocialista jelölt Igor Dodont küldték az államfői hivatalba. A jelölt a voksok 52,9 százalékát szerezte meg az európai orientációjú Maia Sanduval szemben. Az uralkodó szélirány Moldovában tehát egyelőre még moszkvai. Érdemes odaﬁgyelni Dodon első kijelentéseire is. Szerinte az eredmény azt jelzi, hogy Moldova az Oroszországhoz való közeledésre

szavazott. Történik mindez akkor, amikor Oroszország és a Nyugat (Johannis képében) is nagyobb befolyást szeretne elérni a három és fél milliós, elszegényedett, de geopolitikai szempontból stratégiai helyen fekvő agrárországban. Külön érdekes Bukarest reakciója Dodon győzelmére. Johannis még a nevét sem ejtette ki (amikor végre nagy későn megszólalt), hogy a hűvös fogadtatást még jobban aláhúzza. A román államfő hétfő estig várt közleményével, amely szerint tudomásul vette az eredményt, és a tisztségével járó felelősségére ﬁgyelmeztette az új moldovai elnököt, de anélkül, hogy gratulált volna a győzelméhez. Tény, hogy 2005-ben a moldovaiaknak még csak alig három százaléka támogatta volna a Romániával való egyesülést, és az euró-

pai közeledés hívei sem voltak sokkal többen. Ehhez képest a vasárnapi eredmény előrelépés abban az értelemben, hogy most a moldovai polgárok negyvennyolc százaléka elvileg Európa-párti. (Hogy ezen belül is Románia-pártiak-e, azt ez alapján eldönteni nem lehet.) Johannis tehát előrelátónak is bizonyulhatott, amikor úgy számolt, hogy

a közeljövőben nem lesz egyesülés. De úgy tűnik, az Európa-barát politikusok támogatását vehetné komolyabban, ha első szász származású román államfőként Nagy-Románia újjáteremtőjeként kíván bevonulni a történelembe – amennyiben saját politikai projektjét nem akarja nevetségessé tenni. Kristály Lehel

Népszerűség Egy kis római kávéház félreeső sarokasztalánál, egyszerű fehér ruhában ült a két idős férﬁ. Turisták és helybéliek között, egy-egy kapucsínót kavargatva beszélgettek. – Azért kértem ezt a kihallgatást, szentatyám… – kezdte az öregebbik, de a másik félbeszakította. – Szólíts csak Ferencnek, szentatyám, ez így sokkal közvetlenebb és bensőségesebb. Benedek bólintott. – Néha úgy érzem – folytatta németes precizitással –, hogy az ateisták és a liberális sajtó már-már jobban kedvel téged, mint a hívők milliárdjai. – Mindenkihez meg kell találnunk az utat. Az egyház nem zárkózhat el a világtól, amelyhez hozzátartozik. Én csak a krisztusi elveket gyakorlom, például a menekültek esetében is. „Idegen voltam, és befogadtatok.” Baj, ha ez tetszik a médiának? – Na és az emberölés? Az a legnagyobb bűn. Először azt kell rendbe tenni, addig nem beszélhetünk egyébről. Évente közel kétmillió európait ölnek meg európaiak. Méghozzá törvényesen, büntetlenül, a sajátjaik közül, az anyaméhben! Ehhez képest jelentéktelenek a migránsok problémái. |

Hirtelen a szomszéd asztaltól odalépett hozzájuk valaki. – Bocsánat, véletlenül hallottam a diskurzust – szólt. – Teljesen igaza van az idősebbik úrnak. Ha megölnénk évi 2 millió migránst, még akkor is csak döntetlen lenne. És akkor már inkább muzulmánokat öljünk, mint keresztényeket. Ha lehet választani. Bár tudom, hogy nálunk nem lehet… – Távozz tőlem, sátán! – emelte fel Ferenc a kezét. – Én értem – folytatta az ismeretlen –, hogy Jézus azt mondta, tartsd oda a másik orcádat is, de amikor a főpapnál a poroszló arcon üti, Jézus azt kérdezi: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?” – Nézz ide – mutatott Ferenc a kapucsínóra. – A fehér hab és a fekete kávé együtt szép. – De ha így összekeverem – kanalazott bele Benedek –, csak szürke, zavaros lé lesz belőle. Ferenc türelmetlenül intett a pincérnek. – Fizetek! – Igenis, kérem! Két kapucsínó. Ungváry Zsolt Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

A vásárhelyi Karda Attila a Szatmárnémeti Olimpia élén \ 10. \

Az AS Armata egykori tagjának, a bátosi Karda Mártonnak a ﬁa, Karda Attila októbertől a 2. ligás Szatmárnémeti Olimpia együttesének az elnöke. A 34 éves Attila (Románia legﬁatalabb labdarúgó-klubelnöke) egykoron futballozott, aztán a pályafutása befejezése után játékos menedzserként tevékenykedett, majd a 2016 - 2017-es idénytől kezdődően az Olimpia együttesének menedzsere, majd elnöke lett. Attila a labdarúgásban elért eddigi teljesítményeiről beszélt Marosvásárhelyen. Tisztogatás alsó és felső szinten

– Gratulálok a jelenlegi pozíciójához. Hogyan került a Szatmárnémeti Olimpiához? – Egy nagyon jó barátomnak, a talpig úriember Novák Leventének köszönhetem, aki bízott bennem. Neki már korábban megígértem, ha bizonyos feltételek és lehetőségek adottak lesznek Szatmárnémetiben, akkor szívesen elfogadom ajánlatukat és komolyan fogok dolgozni ott, amire az idén sor is került. Augusztus 1-jétől három hónapig az együttes menedzsere voltam, azon idő alatt szabad kezet kaptam, hogy én döntsek mindenben, ami a csapattal kapcsolatos, aztán október elejétől a klub elnökének választottak meg egy évre. Jelen pillanatban az edzői stábbal arra törekszünk, hogy egy biztos vezetőtanácsot is kialakítsunk a klubon belül, hiszen csak én meg a sportigazgató maradt meg a régi vezetésből, ugyanis a többi személytől megváltam.

– Hogy került Bogdan Andone, a Rapid meg a Ferencváros volt játékosa edzőnek az Olimpiához? – Amikor körvonalaztam az Olimpia fellendülésének projektjét, akkor került szóba Andone neve, de ő még akkor az Astra együttesénél volt Şumudică segítője, de hallottam, hogy vezetőedzőként szeretne dolgozni. Felvettem vele a kapcsolatot és az Olimpiához vittem vezetőedzőnek, amit nem bántam meg, hiszen jöttek az eredmények is, de tudtam, hogy a célt egy jó képességű stábbal lehet elérni.

– Amióta átvette az Olimpia irányítását, azóta az együttes nagyon jól halad, hiszen a 15 mérkőzésből 9et megnyert és a tabella har-

madik fokán áll az eddig teljesített 30 ponttal, hat pontra lemaradva a listavezető Juventus Bukarest mögött. Erről mi a véleménye? – Az Olimpia egy hajdani, sokak által szeretett klub. Amikor átvettem, a kezdő tizenegyből öt volt 1. ligás játékos távozott (Buhăescu, Sălăgeanu, Mărcuş, Brata és Tătaru), így helyi illetőségű, tehetséges játékosokra alapoztunk, mint C. Juhász, D. Muntean, V. Heil, Fl. Mureşan, akik mellé néhány ﬁatal, de tehetséges labdarúgót szerződtettünk. Jól megy a csapat, aminek nagyon örvendünk, viszont a bajnokság előtti célkitűzésünk a kiesés elkerülése volt. Játékosügynök volt a klubigazgató

– Mint hallottam, korábban az együttes menedzsere volt, azelőtt meg játékosügynök is... – Igen, én egykoron évekig futballoztam, aztán játékosügynökként is dolgoztam Anamaria Prodannal, és már akkor szerettem volna egy alakulat vezetésével foglalkozni. Amikor az Olimpia menedzsere lettem, és felajánlották, hogy a klub elnöke legyek, nem haboztam, rögtön elvállaltam anélkül, hogy arra gondoljak, nem fog sikerülni. A labdarúgásban eltöltött évek alatt sikerült kellő tapasztalatra szert tennem, hogy véghezvigyem az elképzelésem az Olimpiánál.

– Mennyi ideig tevékenykedett Anamaria Prodannal? – Mielőtt elkezdődött együttműködésünk egy orosz játékosügynökkel dolgoztam együtt, akit a román játékospiac érdekelt, de mivel távol lakott, én segítettem neki innen bizonyos ﬁatal, tehetséges, ígéretes játékosok közvetítésével, szer-

| Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

ződtetésével. Akkor találkoztam Anamaria Prodannal, aki azon időszakban több gondolattal is támogatott, majd felajánlotta, hogy dolgozzak vele, aztán egy évig tevékenykedtünk együtt.

– Gondolom, hogy ezek szerint jól ismeri a hazai játékospiacot... – Valóban, a 9-10 éves gyerekektől kezdve az 1. ligás játékosokig nagyon jól ismerem a hazai piacot, de amióta az Olimpianál tevékenykedem, megszakadt a napi kapcsolatom a területtel. Fülöp István és öccse, Loránd támogatója volt

– Azt beszélik, hogy Fülöp István is az ön segítségével került a szászrégeni Avântultól az FC Botoşanihoz. – Fülöp Istvánt nem én vittem az FC Botoşanihoz, vele csak idővel dolgoztam, amikor Anamaria Prodannal írt alá menedzseri szerződést. Mondhatom, hogy idővel mind Istvánnak, mind öccsének, Lorándnak támasza és támogatója lettem, de én más játékosokkal is dolgoztam. Jelenleg menedzseri egyetemre is járok, de az sem kizárt, hogy egyszer majd külföldön fogom folytatni.

– Nem akart edző lenni? – De igen, de sajnos ma Romániában nem igazán hagyják dolgozni és bizonyítani az edzőket, nincsen türelmük a vezetőknek, így kevés a beléjük vetett bizalom. Amúgy én nagyon aprólékosan választom ki azt a személyt, akivel dolgozni szeretnék és annak huzamosabb ideig bizalmat szavazok, hogy bizonyíthasson. – Hogyan választotta ki Bogdan Andonét edzőnek? – Egy hétig telefonon hívtam több klubelnököt, edzőt, labdarúgót, labdarúgásban jártas személyt, akiktől kikértem a véleményüket és minden vele kapcsolatos információt raktároztam, majd utána döntöttem. Remélem, helyesen... Felnéz édesapjára, Karda Mártonra

– Édesapja nem más, mint a bátosi születésű Karda Márton, aki tagja volt az AS Armata aranycsapatának. Ön is évekig futballozott, tehát nem esett messze az alma a fájától... – Erre én büszke vagyok! Sőt emlékszem még arra is, amikor ő az Elektromarosnál játszott. Sajnos nem lettem olyan híres futballista,

| S PO RT |

Karda Attila

mint ő, de neki köszönhetően kezdtem el játszani. Ugyanakkor remélem, hogy a jelenleg betöltött funkciómnak és az elért eredményeknek köszönhetően túllépem majd az édesapám teljesítményeit.

– Gondolom, hogy az édesapja most büszke, hogy ﬁa is a labdarúgáson belül tevékenykedik... – Igen, nagyon. Édesanyám a minap boldogan újságolta, hogy az idény első televízióban közvetített találkozóján, amelyen az Olimpia játszott, a képernyő előtt sírt boldogan. Aztán az Olimpia–Sepsi hazai mérkőzésre meghívtam őt is, így a helyszínen szurkolt nekünk. Nyertünk is 3-0ra.

– Milyen együtteseknél focizott ön az évek során? – A Sportiskolánál kezdtem, aztán a Szász Albert Sportlíceumnál folytattam, majd a besztercei Gloriánál, a kisinyovi Zimbrulnál, de idővel a Kiskunhalas, a Békéscsaba és a Gyula csapatainál is játszottam. Onnan a TranSilhoz kerültem, amiből FC Municipal lett és C. Bodea volt az edzőnk, de egészségügyi okok miatt abba kellett hagynom. Sajnálja az ASA-t, viszont |

| S PO RT |

/ 11. /

A Karda család büszke Attilára célra tör az Olimpiával

– A marosvásárhelyi ASA együttesének teljesítményét követi? – Persze. Jelenleg az alakulat kellemetlen helyzetben van, de nem tudom, hogy miért. Dicséretes, hogy milyen sportbázist építettek Marosvásárhelyen, és milyen lehetőségek vannak a labdarúgást űző ﬁatalok számára, amellyel nem sok élvonalbeli hazai csapat büszkélkedhet. Sajnos ez van, de úgy gondolom, hogy többet lehetett volna tenni a vásárhelyi labdarúgásért. Remélem, idővel minden a régi kerékvágásba kerül, és

ott lesz a csapat, ahol a helye van.

– Mi a Szatmárnémeti Olimpia célkitűzése? – Azzal a céllal vettem át az együttest, hogy egy ütőképes csapatot kovácsoljunk össze, majd annak függvényében, hogy mi fog történni az együttessel a télen, húzzunk egy vonalat, és a megye elöljáróival kiértékeljük a félévi tevékenységünk, aztán az együttes jövőbeli szereplésével kapcsolatosan is határozzunk. Szerencsénkre nagyon jó eredményeket értünk el, a bajnokság elején sokan kevés esélyt adtak nekünk,

sőt biztos kiesőnek láttak, de sok munka árán sikerült jól teljesítenünk, sőt a bajnoksággal párhuzamosan a román kupában is érdekeltek voltunk. Ha 2017-ben adottak lesznek a megfelelő anyagi körülmények, és közel állunk majd a feljutáshoz, nincs kizárva, hogy megcélozhatjuk azt is. A csapat támadó felfogású, sokpaszszos játékot produkál, de sajnos a hazai pályák minősége nem segíti a játékunkat. Nem utolsó sorban a gyerekközpontot is nagyobb ﬁgyelemmel fogom követni, hiszen az utóbbi 15 évben a klub előző ve-

zetői azt elhanyagolták.

– Gondolom, hogy az együttes jó eredményeire büszkék a szurkolók is... – Persze. Én azt ígértem a szartmáriaknak, amikor ebbe a projektbe belekezdtem, hogy meglepetést szerzünk a drukkereknek, ami sikerült egyelőre. De engem nem boldogít a 3. hely, akár más hely sem, én célratörő ember vagyok, így a legjobbat szeretném kiadni magamból, ezt követelem meg a csapattól is. Remélem, idővel oda juttathatjuk az Olimpiát, ahol a klub hagyománya megköveteli. Jogtanácsosokkal és ügyvédekkel

is beszéltem, mivel a csapatnak mintegy 700 000 lej adóssága van, hogy próbáljuk törleszteni, így a megye vezetőivel egy olyan tervet szeretnénk kidolgozni, amivel előre lendíthetjük a csapatot. Ehhez persze még hasznos játékosokat szeretnénk igazolni a téli időszakban, de én dicsérettel illetném az együttest az őszi eredményekért. Ugyanakkor remélem, hogy idővel a vásárhelyi futballszurkolók is büszkék lesznek arra, hogy milyen eredményeket érek majd el az Olimpia élén. Czimbalmos Ferenc Attila

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Ha én vagyok Kis Elek, ellopták a lovamat! Ha nem én vagyok Kis Elek, találtam egy szekeret!

Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

\ 12. \

| KÁV É M ELLÉ |

Félvilági nők éjjele és nappala

A tinglitangli az a hely volt, ahol hosszú combú táncos lányok ropták a színpadon, folyt a drága pezsgő, elegáns férﬁak és nők fehér abrosz mellett vacsorázhattak, hogy aztán az estéjük fehér lepedőn érjen véget. Hogyan élhettek a kitartott nők, a hírhedt Mágnás Elza kor- és sorstársai? Vesszőfonatú kosárban ﬁatal nő holttestét sodorta partra a Duna. Ő volt Mágnás Elza - született Turcsány Emília - a tót parasztlány, aki Budapestre felkerülve egy gazdag bútorgyáros szeretője lett, majd fényűző életének gyilkosság vetett véget. Az 1914-es bűnténynek köszönhetően egyike azon kevés kitartott nőnek, akinek ebből a korból ismerjük a nevét és történetét. „Kolléganői” kilétét nagyrészt homály fedi, pedig százával lehettek – hasonló múlttal, hasonló barátokkal és pezsgőbuborék szilárdságú elképzelésekkel a jelen történéseiről. Megfogni a pénzes „palit”

A 19-20. század fordulóján egyre-másra nyíltak a zenés mulatók, amelyeket a pesti polgárok előszeretettel látogattak. A varieték, az orfeumok lettek azok az „átmeneti” helyek, ahol tollakban és prémekben, csillogó ékszerekkel feldíszítve jelenhettek meg a vendégek, és ahol olyan kalandokban részesülhetek, amelyek nem összehasonlíthatóak sem a cirkuszi, sem a kávéházi élményekkel. Bírók, ügyvédek, üzletemberek ültek a közönség soraiban, mellettük pedig vagy a feleségük, vagy az éppen aktuális kísérőjük foglalt helyet. Az orfeumoknak kétes hírnevük volt – a feleségek nem igazán örültek, ha a férjeik egyedül „ugrottak le”, hiszen köztudomású volt, hogy a luxuskurtizánok itt keresték maguknak a – korabeli tolvajnyelv szerint – palit. És általában

meg is találták. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a korszak irodalmának – Krúdynál, Bródynál – bevett toposza a kitartott nő volt, sőt ekkoriban olyan riportirodalmi alkotások is napvilágot láttak, amelyekben már a kitartott férﬁ fogalmával is foglalkoznak. Félig titokban, félig nyilvánosan. A kettős morál nyertesei

Akkoriban jó pár városi foglalkozás magába rejtette annak a lehetőségét, hogy az azt művelő nő nyitott a nem hivatalos kapcsolatokra. Pincérnők, színésznők kerestek maguknak olyan férﬁt vagy férﬁakat, akik biztos megélhetést, lakást nyújtottak nekik szexuális szolgáltatásokért cserébe. Mágnás Elza is parasztlányként került fel a városba, ahol eleinte virslit, gyufát árult, majd amikor meglátták benne a potenciált, vendégszórakoztató, orfeumi kiszolgáló kisasszony lehetett. Budapest nagyon vonzónak számított ekkoriban, rengetegen jöttek szerencsét próbálni cselédként, pincérnőként. Volt, akinek sikerült megélnie tisztességesen, és volt, akinek nem – számukra gyakran a prostitúció maradt az egyetlen kereseti forrás. Nekik annyi volt a feladatuk, hogy szépek és kedvesek legyenek, fogyasztásra ösztönözzék a vendégeket. Hogy ugorhatott ki valaki a tömegből, és foghatott ki egy mágnást? Szépség, humor, intelligencia által? Valószínűbb, hogy a kihívó viselkedés vehette le lábukról az úriembereket,

| Központ hetilap | 2016 / 45. | november 17–23. |

akik nem voltak ehhez szokva. A századforduló ugyanis kettős morállal működött. A polgárurak azt várták el otthon, hogy asszonyuk klasszikus feleség legyen: beszéljen nyelveket, egy bálban megfelelően viselkedjen, vezesse a háztartást, nevelje a gyerekeket. De ezzel a viktoriánus értékrenddel szemben ott voltak – nem is kevesen – az erkölcstelenséget képviselő félvilági nők, akikre jelentős igény mutatkozott ugyanezen férﬁak részéről. És ez a kettősség abszolút elfogadott volt. Nem verték nagydobra az urak, hogy szeretőt tartanak, de azért mindenki tudott róla. Szatmáry Sándor író, aki 1908-ban Nagyvárosi erkölcsök című könyvében Budapest szexuális életével foglalkozott, úgy fogalmazta meg: teljesen természetes, hogy az embereket fűti a szexuális ösztön, amit ki kell elégíteniük.

7 ﬁók, 7 férﬁnak

A félvilági nők megnevezése is ebből a kettősségből eredt: valahol a hagyományos, elvárt életmód és az erkölcstelen világ között mozogtak. Titokzatos ﬁgurák lehettek: szomszédjaik csak sejthették, miből élnek valójában, és persze körüllengte őket a szórakozóhelyek fülledt erotikája, amelybe mindenki szívesen belekóstolt volna. Az, hogy egy nőt egyetlen férﬁ tartott ki, ritka számba ment, Mágnás Elzának ebből a szempontból szerencséje volt, hiszen Schmidt Miksa vagyona ehhez ele-

gendőnek bizonyult. De a legtöbb esetben egyetlen állandó partner nem tudta kitermelni a hölgyek megélhetéséhez szükséges apanázst. Egy gyönyörű párizsi luxusprostituált állítólag kifejezetten azért készíttetetett hétﬁókos szekrényt, hogy hét partnerének mindegyike tarthasson nála egy váltás alsóneműt. A kitartott nőkkel szemben elvárás volt, hogy ruháik, kalapjaik, sminkjük, frizurájuk a legfrissebb párizsi divat szerinti legyen, és odaadó szerelmet adjanak bármikor, amikor az úr kívánta. Hogy volt-e romantikus töltete ezeknek a kapcsolatoknak, az nem kizárt, de nagyrészt az üzleten alapultak. Nagyon sok lány vágyott arra, hogy a társadalmi ranglétrán feljebb lépjen, már csak azért is, mert ebben a korban erre reális esély kínálkozott. Ez is egy új útja volt a felemelkedésnek – más kérdés, hogy valójában zsákutca, hiszen például Elzának hiába volt lakása, ékszerei, szép ruhái, ő mindig Miksa szeretője maradt. Azt már nem engedte a kor erkölcse, hogy

egy kitartott nőből feleség váljon. A Schmidthez hasonló kaliberű üzletembernek akár anyagi hátrányt is okozhatott volna, ha egy buffetdámát vesz el, a kuncsaftjai könnyen elpártoltak volna, így nem is tudunk Pretty woman jellegű tündérmesékről a századfordulón, pedig kitartott és kitartottja is jártak együtt mulatóba, színházba, operába. Ha pedig a feleség tudomást szerzett róla, kétféle út jöhetett számításba. Ha elrendezett házasságról volt szó, akkor a feleség is üzleti alapon szerveződött, így nem igazán rázta meg, hogy osztozkodnia kellett. Amennyiben viszont szerelmi házasság lehetett valamikor köztük, bekövetkezhetett az a jelenet, amiről 1905-ben a Pesti Napló cikkezett Korbács az asszony kezében címmel. Egy nyári éjszakán egyszer csak belépett az egyik mulató ajtaján egy feleség a szobalányával. Megkereste a férjét, aki épp a szeretőjével szórakozott, és nem volt rest korbáccsal kifejteni véleményét az esetről… Timár Tímea